WSJ tudósítás a tálibokon belüli feszültségekről: Taliban Splits Emerge Over Religion, Power and Girls’ Schools

A Wall Street Journalnak van egy príma tudósítása Afganisztánból, azt mondanám szenzációs. Szenzációs mert árnyalt, és néha hihetetlen képet ad a tálib rendszerről. Pl, hogy a tálib vezetésen belül erős vita és megosztottság van a lányok középfokú oktatásának betiltása kapcsán (sokan támogatják), és hogy az egyik támogatója ennek épp a Hakkani hálózat lenne, amelyik az elmúlt 20 évben az egyik legkeményebben ellenfele volt az afgán kormány létezésének és az USA-nak.

A cikk jó része név nélkül vagy álnéven nyilatkozó alsó vagy középszintű parancsnokok megszólalására épül, tisztára mintha nem Kandahárban, vagy Kabulban lennénk hanem Washingtonban vagy Brüsszelben (abban az értelemben, hogy mindenki hajlandó beszélni, csak név nélkül).

A gazdasági problémák vagy a kormányzásképtelenség előbb utóbb kikezdheti a tálibok népszerűségét. Nem tudom, inkább kérdezzem-e ezt, mint állítsam, mert a legitimáció nem csak a prosperitáson múlik (amiből a 2001 után lakosság többségének egyébként sem sok jutott a vidéki Afganisztánban). Mindegy majd az élet eldönti, de érdekes olvasni – bár láttunk ezt Omár mollával, az előző vezetővel is – hogy a mostani „főmulla” idáig egyszer járt csak Kabulban a fővárosban, egyébként Kandahárban székel, és csak nagyon közvetetten irányít. Mint például a lányok oktatásában ügyében, amikor – a cikkből úgy tűnik – a konszenzus fenntartása érdekében bírálta felül saját minisztereit, akik kicsit előreszaladtak a progresszióban és a lakosság igényeinek figyelembevételével.

És amit elég furcsa olvasni még, az egy névvel nyilatkozó ex tálib középvezető (a mi fogalmaink szerint szerintem inkább egy helyi parancsnok kb. két tucat fegyveressel), aki a vezetés sikertelenségét megelégelve arról lamentál, hogy a nem hallják meg az alulról jövő hangokat a vezetők, akkor még nagy problémák lesznek, és számos egyszerű tálib harcolni fog ellenük (“A lot of mujahedeen have left the Taliban. It should be an alarm for them,” said Sherzad, a 28-year-old former commander of the Haqqani network, a branch of the Taliban, who said he quit because the leadership hasn’t done enough to fix the country’s economy and provide for its members. “If they don’t listen to us, many low-level Taliban will fight against them.”)

A helyi Iszlám Államról köztudott, hogy elégedetlen ex-tálibok alkotják többségében, de így lehet a bukott köztársaság had- és titkosszolgálati erőiből létrejött (szerintem főként pandzsíri és baghlani) NRF erőiben is hamarosan megjelennek azok, akik ellen idáig harcoltak.

Afganisztánban ez simán belefér, csak a nyugati gondolkodás túl szélsőséges ennek beismerésére (Ezt a szélsőséges dolgot nem fordítva szoktuk mondani? 😊) 

A Kandahár c film és az orosz pilóták abszurd menekülése

Valamelyik nap mégis elkezdtem nézni a Kandahár c orosz filmet, és amikor az afgánok megjelentek a filmben másodszor hasított belém, hogy az orosz filmekben mennyire hitelesebb az afgánok megjelenítése (persze nem láttam minden amerikai és orosz filmet, még mielőtt valakiből kitör a tudás). Az előző orosz film nem a 9. szakasz volt, hanem ahol elrabolnak valami egy lelőtt orosz pilótát, és a orosz katonai hírszerzőknek vagy KGB-seknek kell megtalálniuk és kicserélni valahogy persze még a szovjet megszállás alatt. Az nagyon jól visszaadta az akkori háború kaotikus helyzetét, a sok szürkezónát, és persze az szovjet barát afgánok jelenlétét (akikről szinte sose beszélünk)

Ez a film azt a sztorit dolgozza fel, hogy a tálibok „légiereje” egy, a Törökországból Kabulba (a hivatalos kormányerőknek) tartó orosz cég szállítórepülőgépét földre kényszeríti Kandahárban (ami a rivális tálibok „fővárosa”). A személyzet egy évig raboskodik, majd annyira abszurd módon szökik meg, ahogy az csak Afganisztánban, az afgánokkal történhet meg. Ebből is látszik, ez is példa, hogy az afgánok semmit sem csinálnak komolyan. Persze a látszatra nagyon ügyelnek akkor is, ha fundamentalistának kell lenni, akkor is ha kommunistának, akkor is ha demokratának. Az tény, hogy a konzervatívizmusukat sokan kívülről fundamentalizmusnak hiszik (végül is).

Fotó forrása: https://kzn.ru/meriya/press-tsentr/novosti/g-khayrullin-eti-378-dney-perevernuli-vse-ya-stal-bolshe-tsenit-zhizn/

Hogy szöknek meg? Felszállnak a géppel és elvisznek magukkal a két vagy három tálib őrzőjüket is 😊. Valószínűtlen az egész, hogy tudták a tálibokat kijátszani? Hogyan volt működőképes a Ilyushin egy évvel a leszállás után, mindenféle karbantartás nélkül? És nem párolgott el az üzemanyag, nem romlott meg egy év alatt?

Ezeknek még nem jártam utána, mert a film első 20 perce után mellbe vert, hogy az oroszok mennyire hitelesebben tudják az afgánokat, az afgán környezetet rekonstruálni. Az egyik estémet azzal töltöttem, h megpróbáltam rájönni, hogy hol forgatták, mert Afganisztánban biztos nem, de az emberek, a kecskét, a házak téglafalai, az emberek feje és alkata, mind annyira hitelesnek tűnt. Törökország, Marokkó és Oroszország volt a válasz a net szerint, de nem kerültem közelebb, mert én egy üzbég vagy tádzsik helyszínre gondoltam, mert ott vannak ilyen arcok még.

Egy nyugati szemnek talán hihetetlen, hogy az oroszok személyzet kétszer is birokra kell az afgánokkal verekedés, lökdösődés, mintha nem a semmi közepén szálltak volna és nem az ellenség markában lennének. Bár lehet ez csak színészi túlzás volt a filmben, de a saját élményeim és olvasmányaim alapján nekem teljesen hihető volt.

Az eredeti 7 fős személyzetből 5-n voltak a filmben és a két nem szláv származású oroszt tagot Gazinur Khairullint és Askhat Abbyazovt (előbbi tatár, utóbbit nem találtam meg) a filmben átírták orosz etnikumu karakterre. De hát nem dokumentumfilmről van szó, jó pár eltérés van az eredeti történet és a filmbéli között, kivéve, hogy tényleg felszállva menekülnek el 😊

Nem ezzel továbbra sem tudok betelni. Egy ilyen négyhajtóműves gépet nem egy perc beindítani, mindenféle checklist-eken keresztül menni, kigurulni és a végén felszállni. És az is elképesztő, hogy a tálibok végül nem tudták megakadályozni. Persze tudom, erre minden fotelgenerális azonnak össze tudna rakni egy hatékony tervet, és meg tudná akadályozni egy lomha teherszállító felszállását, de lehet a tálibok szerették volna működőképes állapotban megtartani a gépet úgy, hogy a kifutópályát se blokkolja. 

A CIA kudarca Qala-i Dzsanginál

Ritkán látunk CIA ügynököt, nem? Összezavarodott CIA ügynököt meg még ritkábban. 20 éve megörökítettek egyet és egy ideje a youtube on is bárki megnézheti. (jó nem bárki, mert a youtube szaraxik. Aki nem lát semmit a posztban, az a "The Untold Story Of The Battle Of Mazar-I-Sharif" ra keressen rá a csatornán és talán ott megnézheti"

A tegnapelőtt posztolt CIA csoport, a Team Alpha kapcsán említettem, hogy két tagjuk Mike Spann és Dave Tyson voltak az elszenvedői a 2001-es afganisztáni harcok egyik legjobban dokumentált összetűzésének, a Qala-i Dzsangi nevű erdőben történt lázadásnak.

Spann és Tyson épp elfogott al-Káidásokat és külföldi tálibokat hallgattak ki zéró biztonsági óvintézkedések mellett, amikor az elvileg lefegyverzett és megkötözött rabok rájuk támadtak. Egy pisztoly és egy AK nem volt elég a tömeg ellen, Spann legyűrték, Tyson még időben el tudott szaladni, és ezt már az ott levő forgató csoportok is felvették. A videon 13:16-nál látszik a CIA ügynök, utána mindjárt belefut egy riporterbe, aki próbálja megtudni, hogy mi történt. Tyson sokkos állapotban, a pisztolyát hiába próbálja visszatenni a pisztolytáskába, szeretne erősítést hívni, de nincs nála telefon (igen, ezek még azok az idők). Végül a riporter műholdas telefonján felhívta a taskenti nagykövetséget és azok szóltak valakinek, és azok szóltak valakinek, vagy már az amerikai katonáknak Mazar-i Sharifban, hogy menjenek a közeli erődbe, mert baj van. Addig is amerikai bombázók megkezdték a lázadók állásait bombázni, bár ez így nem pontos, mert a koordináták esetlegesek voltak. Az afgán tolmácsok mondták, melyik épületek lehetnek a tálibok kezébe, Tyson megleadta a kb koordinátákat és a bombák nagyrészt odamentek. Talán nem világos, de ez egy nagy méretű, agyagból döngölt erőd, középen hatalmas udvarral. Az épület egyik részét (azaz a falakat és a rajta az épületeke), az erőd őrzői birtokolták, a másik felét meg a tálibok.  Innen kellett aztán majd visszafoglalni az várat.

Tálib kontroll Afganisztánban 2021 május után

 Ez is nagyon jó anyag, térképpel a tálibok előrenyomulásáról. (Bár sokaknak feleslegesen részletes lesz, mert a járások szintjén elemzi a kérdést). - Baghlan tartomány, ahol a PRT volt. 10 járási központ (15 ből) került tálib kézre 2021 májusa óta, ebből kettőt visszafoglaltak, A Ott is tálib uralom van, ahol nincsenek pastuk, csak a Kabul-Mazar főútvonal mentén fekvő járások maradtak kormánykézen, beleértve a Salang hágó bejáratát "őrző' Andarab völgyet. - A tálibok mintegy 200 új járási központot foglaltak el május óta, ezzel összesen 229 járási központot. Itt megállhatunk egy pillanatra, mert ezek szerint nem is voltak korábban olyan sok helyen. A valóságban azonban már eddig a járásokat uralták, csak nem mentek be ezekbe a faluszerű településekre, mert ott volt rendőri, katonai jelenlét. Természetesen nehéz nyilvántartani, hogy a vidéken ki az úr, ezért számoljunk a járási központok birtoklásával. Így most mindenestre az ország több mint fele világosan a kezükön van. 

- Hogyan uralkodik a Tálibán az új területeken? Hol így, hol úgy. Amit mondtam korábban, szinte teljesen a helyi tálib parancsnoktól függ, hogy a katonákat hazaküldik, vagy börtönbe vetik, vagy megölik. Az is, hogy a helyi iskolában a lányok folytatják e a tanulmányaikat vagy sem. - A tálib offenzíva egyik célja az volt, elfoglalják a határátkelőket. Durva, de csak 10 nemzetközi határátkelője van ennek a hatalmas orzságnak. Ebből 3 van kormánykézen (valójában 4 mert Hairatánt közben visszafoglalták). 2021-ben napi 4 millió USD bevételt hoztak a határátkelők (korrupció nélkül még többet hoznának), lehet saccolni, hogy akkor most mennyi megy a tálibokhoz. (a 3 legforgalmasabból kettő, tálib kézen van a cikk szerint) - Talán ezzel kellett volna kezdeni, a tálibok elsősorban Észak-Afganisztánon söröpörtek végig, olyan járásokban teremtve meg az  uralmukat, amelyet 2001 előtt sokáig nem tudtak elfoglalni, sőt olyan helyeket is bevettek, amelyet 2001 előtt egyáltalán nem tudtak bevenni. Hogy lehet ez? - Sokat foglalkozik a hazarák helyzetével, megemlítve a korábbi együttműködés példáit is, de mégis csak arra jutva, hogy az ő jövőjük a legkérdésesebb az etnikai és vallási ellentétek miatt. Jelenleg a Hazaradzsat vezető utak mindegyikét a tálibok ellenőrzik, így ott még súlyos gondok (vagy harcok) lehetnek.

https://www.afghanistan-analysts.org/en/reports/war-and-peace/menace-negotiation-attack-the-taleban-take-more-district-centres-across-afghanistan/?fbclid=IwAR1MB69kLKLsgB7WFOoo6gOLOVVyzzJIW6o0_xZGjRKWQcVzyl-88qlKICw

Hazarák és tálibok Afganisztánban

The case of Mawlawi Mehdi and Balkhab District: Are the Taleban attracting Hazaras?

A múltkori kabuli szülészet ellene elkövetett terrortámadási kapcsán a kommentek között felmerült a hazarák és a tálibok kérdésének viszonya. Miről van szó. A hazarák egy etnikai és vallási kisebbség Afganisztánon belül (annyira nincsenek kevesen azért, 10-20 százalék, 4-5 millió fő), akiket a mainstream narratíva szerint a tálibok különösen elnyomnak, mert az iszlám 12es síita ágát követik. A tálbiok főként a pastu etnikumhoz tartoznak és szunniták. E narratíva szernt a tálibok egyébként mindenkit elnyomnak, aki nem pastu (hazarák, tádzsikok, üzbégek stb.) mert valójában a pastu etnikum dominanciáját akarják (újra) bevezetni. A hazarákat súlyos inzultusok, egyes vélemények szerint genocídium érte 1994 és 2001 között, a nemzetközi média sokat foglalkozott velük, hiszen ők a mindenféle kisebbségi lét mellett az afgán társadalmi hierarchia legalján vannak. Az elmúlt években Kabulban kiemelten őket érte a legtöbb támadás, gyakran a mecseteiket és vallási ünnepeiket. Bár, ezeket a támadásokat főként nem a tálibok, hanem az Iszlám Állam követi el. Az ő sorsuk is kérdéses az USA kivonulása után, mert ők is attól tartanak, hogy ha tálibok kivonulnak nekik annyi lesz. Van egy másik narratíva is, a jövőt és a tálibokat illetően, eszerint a fundamentalista szervezet sokat változott az elmúlt 20 évben, mérsékeltebbé vált (CSAK a korábbi önmagához képest, de demokratákat vizionáljunk) céljait tekintve. Az alábbi elemzés arról szól, hogy a tálibok kinevezték az első hazara járási árnyékkormányzójukat, illetve összeszed példákat a 2001 utáni és a 2001 előtti időkből is, amikor a tálibok és a hazara vezetők/közösségek együttműködtek, vagy legalább a kapcsolatuk szabályozott volt. A mostani eset is azt mutatja, hogy 1. a tálibok már nem olyanok mint régen vagy 2. a tálibok okos PR akciót csináltak. Szerintem az előbbi.

 Aki járt már Afganisztánban és egy került interakcióba a helyiekkel és elég törikönyvet olvasott, annak átjött, hogy az afgánok eszméletlenül pragmatikusak, mert annak kell lenniük és ez az együttélésben is megvan (más dolgok is vannak, ami árnyalják ezt, pl a bizalom zéró szintje egymás és a társadalom iránt, de ezt mi is ismerjük. Na ott még rosszabb a helyzet). Ez csak szerintem egy példa arra, hogy a tálibok változtak. Akkor is, ha végül nem sikerül az amerikai kivonulás és folytatódik a háború. A tálib vezetés már most is jelentős nem pastu területeket ural (tádzsik, üzbég, hazara stb), ahol meg kell oldania a kormányzást, ahol kormányoznia kell. Természetesen Északon ez nem megy egy olyan békésen mindig, mint ahogy Dél- és Kelet-Afganisztánban ahol pastu területek felett "uralkodnak  (És még egy fontos dolog befolyásolja a tálibok és a többi etnikai csoport helyi viszonyát. A szervezet nem egy hierarchikusan szervezett katonai/felkelő szervezet, amelynek a Pakisztánban a bujkáló vezetője ha mond valamit, azt az utolsó helyi parancsnok is követni fogja. Ez egyrészt megint csak idegen az afgán társadalomtól egészében, másrészt nagy mozgásteret ad a helyi vezetőknek. Simán lehet, hogy egy helyi tálib parancsnok erőszakot alkalmaz, egy másik tárgyalni fog. Éppen emiatt (is) kell egy nagy kérdőjelet tenni a tálib-amerikai megállapodás mögé. Lehet, hogy Katarban megegyeztek a vezetők a jövőről, de vajon a ilyen-olyan völgyekben 20-30 embert irányító helyi parancsnok követni fogja azt? Miben is függ ő a felső vezetésről? (az is helytől függ egyébként)? Miből áll a tálib vezetés legitimitása a helyi parancsnokok között? 

Afganisztánban (és más hasonló adottságú konfliktusokban) nagyrészt helyi szinten dől el sok minden, és a "helyi" szint pár falut, egy völgyet, egy törzset jelent csak. Nagyon tanulságos az elemzésben említett hazara tálib parancsnok életrajza, hogyan sodródik végül a tálibok oldalára. Mint szintén sokszor, egy ember, aki keresi a helyét a helyi erő rendszerben és máshol nem tartanak rá igényt csak a táliboknál. Lehetett volna rendőrfőnök vagy milícia parancsnok is, csak a hálózata mögött ezt nem tudta lehetővé tenni. 

Itt egy rövid idézet az elemzésből, a végéről, annak akinek nincs kedve megnyitni.
Nevertheless, before Mehdi, there were a few local Hazara commanders who chose to collaborate with the Taleban, such as Sedaqat in Khedir district, Turan Amanullah in Kejran and Ettemadi in Gizab (all Daykundi province). But rather than formally joining the Taleban, they used to float back and forth between them and the government, basically constituting what has been called an “irresponsible” or “illegal armed group” combining political aims (mainly local control) and criminal activity while taking support from wherever it is offered, not unlike Mehdi before he formally joined the Taleban. (7) The BBC’s Dawood Azami also pointed to another type of incident of possible Taleban-Hazara collusion in 2010 in which a former Hazara member of the ANSF named Taleb Hossain (which sounds like a nom de guerre) had committed an insider attack on British soldiers in Helmand and then fled and joined the Taleban. This also seems to be a rare exception.

Iszlám Állam a kabuli szülészet elleni támadás mögött?

A napokban volt egy rettenetes terrortámadás Kabulban, amikor az elkövetők egy szülészetet támadtak meg, kismamákat és csecsemőket ölve meg. Mivel az USA-tálib kivonulás miatt egy kicsit megint érdekes lett, ezért az akciót sokan annak bizonyítására vették, hogy lám a tálibokkal nem lehet megegyezni.

Nyilván innen nem tudom megmondani, hogy a tálibok megbízható tárgyalópartnerek-e, és a megállapodásnak így  épp elég kérdőjele van ahhoz, hogy csak olyanokat rójunk fel a táliboknak, ami az ő saruk. Ez ugyanis úgy tűnik nem az övék, hanem az Iszlám Állam helyi csoportjáé, az Islamic State-Khorasan-é (néha Islamic State-Khorasan Province, ISK-P nek is írják). A tálibok elítélték a mostani akciót.

Miért ez a brutális reakció akkor az Iszlám Államtól? Mert az elmúlt két hónapban az afgán titkosszolgálat először elkapta a szervezet vezetőjét, majd május elején az utódját is. Szóval egyfajta bosszú volt.

Az már korábban is jellemző volt, hogy a fővárosban elsősorban az ISK-P volt aktív és a célpontjai jellemzően eltértek a tálibokétól. Nem azt mondom, hogy a tálibok bárányok voltak, de a síita mecsetek, vagy a legutóbbi szikh templom elleni támadás ( ez volt az utolsó alkalom, hogy a hazai sajtó foglalkozott Afganisztánnal, miközben a támadás teljesen szimbolikus volt, mivel szikhek mindig is egy láthatatlanul kis kisebbség volt) az övék volt.

Egy éve írtam egy elemzést erről (úristen, már két éve volt), ami az akkori trendeket foglalta össze.

Az érdekes persze végül az, hogy az ISK-P aktivitása miként hat majd a tálibokra? Nem mindenki akar megállapodni az USA-val, őket beszippanhatja a terrorszervezet. Már eddig is voltak összecsapások a Talibán és az ISK-P között, és ez elvileg csak durvulni fog a következő hónapokban, években.

Green on blue okok Afganisztánban

Green on blue-nak hívjuk, amikor adott konfliktusban a helyi kormányerők és az őket támogató külföldi erők között van konfliktus

2012-ben - ha jól emlékszem - viszonylag sok, a korábbi évekhez képest lényegesen több green on blue akció volt Afganisztánban. Biztos kimutatták valahol, de szerintem az esetek többségét két dolog jellemezte:
1, amerikai katonák voltak benne érintve (a nemzetközi erők kétharmada amerikai)
2. az elkövetők afgán oldalon a kétes lojalitású, többségében a korábbi ellenzék soraiból toborzott Afghan Local Police (ALP) nevű egységből kerültek ki

Persze több kivétel is van, nekem is eszembe jutott, de a többség szerintem ilyen volt.

Az ilyen akciók hatására nem térnék ki. Pusztítóak a bizalom tekintetében, amely kulcsfontosságú a kétoldalú együttműködésben, főleg ha intenzív képzésről van szó.

Most olvasok egy remek elemzést egy olyan esetről, amely bele sem került a statisztikákba: The anatomy of green-on-blue tensions in Panjwai. Az eset valójában egyszerű, a probléma nem a lövöldözéssel kezdődött, az csak egy korábbi eset következménye lett. Ez az ami szinte sose derül ki a green on blue események kapcsán, hogy mi volt a korábbi kiváltó ok (a szereplők meghalnak ugyanis a történetekben)

A szép, hogy mindkét oldal a saját logikája szerint cselekszik. Van egy amerikai bázis, a közelben egy ALP által működtetett checkpointtal. Az amcsi katonák követnek egy VIP tálibot, aki meglepetésükre az ALP-sekhez megy. Miért? nem fogjuk megtudni, de valszeg, beszélgetni, talán csak teázni, ismerősökkel pacsizni. Ami biztos, hogy nem megtámadni, és a amerikaiak biztosak benne, hogy felderíteni van.

Be akarják gyűjteni az amerikaiak, de az ALP nem akarja kiadni a régi társat. Végül az amcsik a helyi parancsnokon belül kierőltetik az átadást és megkapják a foglyukat. A dolog ezzel le van rendezve, de igazából ez az a pillanat, amikor az ALP parancsnok igazán meg lett bántva. Miért? Nem tudva, hogy mi volt viszony az ALP parancsnok és keresett tálib vezető között, innen távolról úgy tűnik, hogy az amcsik súlyosan megalázták a ALP parancsnokot saját rendőrei és a parancsnoka előtt azzal, hogy átadása kényszerítették egy barátját, talán rokonát, aki úgy érkezett hozzá (félretéve a formális viszonyrendszert, amelyben elvileg inkomptabilisek - kormányerő vs ellenállás), hogy az afgán szokásoknak megfelelően tudta/remélte, hogy biztonságban lesz, amíg a parancsnok védelme alatt áll. Csalódnia kellett. 

Az amerikaiak azzal, hogy kierőszakolták a tálib átadását, áthágtak egy pár helyi (afgán-pastun) szokást, amivel csak megerősítették az afgánokban levő sztereotípiákat, hogy ők milyen arrogánsak, erőszakosak, tiszteletlenek stb. Pedig az amerikai katonák csak úgy cselekedtek, ahogy minden nyugaton nevelkedett katona cselekszik. A partnereikről  pedig azt várták, hogy ők is cselekedjenek, azaz, ha egy ellenség megy oda hozzájuk, azt azonnal tartoztassák le. Csak hát Afganisztán nem ilyen egyszerű

Baghlani helyzet 2010-ben: öngyilkos merénylő, árnyékkormányzó, PRT

Ezt a cikket 2010 márciusában írtam az Élet és Irodalomba,  ma is nagyon érdekesnek találom (hehe). Van benne egy csomó érdekes részlet egy magyarokat ért öngyilkos merényletről, az akkor baghlani tálibokról, és a biztonsági helyzetről.

Az újraközlésnek aktualitást adhatna, hogy a cikkben említett baghlani tálib árnyékkormányzót szabadon engedték Pakisztánban, 2012 novemberében

A Pul-i Khumriból Mazar-i Sharif felé vezető úton egyenletes tempóban haladt a magyar PRT ezüstszínű páncélozott civil terepjárója valamikor 2009 szeptemberében. A frissen kiérkezett váltás egyik első önálló útját hajtotta végre, amikor a szembejövő sávból egy kopott fehér Toyota Corolla (Afganisztánban az autók 95 százaléka Toyota) gyorsított fel. A terepjáró sofőrjének csak másodpercei maradtak, hogy eldöntse, egy öngyilkos merénylővel vagy egy bizonytalan úrvezetővel van dolga. A következő pillanatban aztán hatalmas robbanás rázta meg a bennülőket, a páncélozott autó orra felgyűrődött, a szélvédő „bepókhálósodott”, a megerősített ajtók kiegyenesedtek. Az utólagos vizsgálatok szerint mintegy 50 kiló robbanószerrel felpakolt merénylő a terepjáró bal orrát találta el, majd a végighúzta a jármű bal oldalát is. Belül egy pillanat alatt felforrósodott a levegő, az ajtó megnyíló résein a robbanás egy kisebb lángja megpörkölte a magyar sofőr tarkóját, aki hihetetlen lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve, a pánik másodperceiben is megőrizte uralmát az autó felett, és borulás helyett, sikerült az úttesten maradnia. A négy enyhén sokkos katona azonnal kimászott alatt az autó egyetlen épen maradt ajtaján. Ez már azért is kisebb bravúr, mert közel húsz kilós a lövedékálló mellényben, és lábánál pihenő Kalasnyikovval az ember egyébként megmozdulni is alig bír egy személyautóban.

Az öngyilkos merénylő autójából csak a hátsó tengely maradt meg, a robbanásra felfigyelő afgán járókelők lassan szállingózni kezdtek a helyszínre, a robbantást épp csak átélt magyar járőr a gépkarabély ravaszára tett ujjakkal várta, amíg a magyar táborból megérkezett a segítség.

Nem tudjuk biztosan, csak valószínűsíthetjük, hogy a fent leírt merényletért is az a Mir Mohamed molla volt felelős, akinek letartóztatásáról a magyar sajtó is beszámolt az elmúlt hetekben.

 Pakisztáni félfordulat

Valami különös dolog vette kezdetét 2010 elején Pakisztánban. Az iszlámabadi vezetés néhány hét alatt több magas rangú tálib vezetőt tartóztatott le, néha egyedül, néha a CIA közreműködésével Az eddig is nyílt titok volt a térségben, hogy pakisztáni titkosszolgálat, annak is legfontosabb szervezete a hadsereghez tartozó Interservice Intelligence (ISI), pontosan tudja, hogy melyik vezető mikor hol tartózkodik az országban. A Tálibán legfelső vezetése az afgán-pakisztáni határon található Kvettában rendezte be bázisát nem sokkal azután, hogy az amerikai csapatok megdöntötték uralmukat. A Tálibán legfelső politikai irányító szervezete is a városról kapta a nevét, innen a Kvettai Súra (tanács).

2010 februárjában az ember csak kapkodta a fejét. Beradar mollát a Kvettai Súra kettesszámú vezetőjét, a mozgalmat 1994 óta vezető Omar molla helyettesét egy közös ISI-CIA akció keretében sikerült letartóztatni Karacsiban. Beradar nevéhez fűződik állítólag a Tálibán mozgalom újjászervezése a 2001-es vereség után, a szervezet mindennapi ügyeinek irányítása, a harctéri parancsnokok és kormányzók leváltása és kinevezése mind-mind az ő feladata. Omár molla aktivitása, a fejére kitűzött 10 millió dolláros (más források szerint 25 milliót) vérdíj miatt érthetően minimális, csak stratégiai kérdésekkel foglalkozik, és csak ritkán veszi fel a kapcsolatot vezetőtársaival.

A következő hír Pakisztánból két afgán árnyékkormányzó, Kunduz és Baghlán tartományok tálib parancsnokainak letartóztatásáról szólt. Ők éppen Kvettában voltak, hogy Beradar mollával találkozzanak, aki egy operatív megbeszélésre rendelte őket súrához. Nem telt bele pár nap és egy másik súra tag kezén kattant a bilincs. Egyes híradások szerint a 15 fős vezetői tanácsból egyik pillanatról a másikra heten kerültek rács mögé került, ám az örvendetes tények mögött mindenki csak találgatja, hogy erre miért pont most került sor.

Az optimista kommentátorok szerint Pakisztán végre elszánta magát az együttműködésre és immár a nemzetközi koalíció felelős tagja lesz. Mi sem lenne ennél szebb, ha mindeközben nem lenne nyilvánvaló, hogy az ország stratégiai érdekei mit sem változtak az elmúlt évben. Indiával továbbra is feszült a viszony, Delhi továbbra is óriási erőkkel próbálkozik pozíciókat kiépíteni Afganisztánnal és veszélyeztetni az északi szomszédja érdekeit.

Sokan a tálib vezetők letartóztatását egy első pillanatra teljesen más irányba mutat folyamattal kapcsolják össze. Eszerint az elmúlt hetekben, hónapokban felerősödött az afgán kormányban (és az őt finanszírozó nemzetköz közösségben) az a vágy, hogy valamiféle nemzeti megbékélés induljon el a kormány és a Tálibán tagjai között. Nyolc év háborúskodás után számosan vannak, akik arra a következtetésre jutottak, hogy ha nem tudod legyőzni az ellenfeled, egyezz meg vele.

Titkos tárgyalások eddig is voltak, de 2010 januárjában jelentős fordulat állt be, mert a nyugat jelentős pénzmaggal (500 millió dollárral) is támogatná a fegyverletételre hajlandó ellenállókat. Eddig a pontig van egyetértés a szakértők között, mert innentől két teljesen ellentétes irányba haladnak tovább a magyarázatok. Az egyik csoport szerint Beradar molla és társait azért kellett „behozni a hidegről”, hogy egy gyors amnesztia után ők legyenek a tálib mozgalom bekélésre kész szárnyának a vezetői. A másik nézet szerint a pakisztáni titkosszolgálat pont azért találta meg hirtelen ezeket a vezetőket, mert azok túlságosan késznek mutatkoztak a tárgyalásokra, és letartóztatva, pakisztáni börtönökben ülve már nem vehetnek részt a megegyezésben. Eszerint az interpretáció szerint Omár molla, a mozgalom vezetője egyszerűen feldobta helyettesét a hatóságoknak, mert az gyanította róla, hogy túlságosan önálló lett, és Pakisztán megint kettős játékot játszik a nemzetközi közösséggel.

Baghlánban a helyzet változik

Észak-Afganisztán és benne Baghlán tartomány az elmúlt egy évben kapott egyre nagyobb szerepet – persze nem a magyar médiában. Az ország déli és keleti területein egyre jelentősebb ellenállást kifejtő fundamentalista Tálibán 2008-ban hirdette meg, hogy megpróbálja revitalizálni jelenlétét az ország északi, békésebb területein is. Nem mintha addig nem lettek volna jelen, de ahhoz az aktivitáshoz képest, amit délen mutattak, északon csak alkalmi lövöldözésekre, rajtaütésekre és egy-egy öngyilkos merénylőre futotta. 

Ennek az új tálib stratégiának két fontosabb célpontja volt. Az egyik a Tádzsikisztánnal határos Kunduz tartomány, a másik a vele délről szomszédos Baghlán tartomány. Ez utóbbi vidék az, ahol Magyarország 2006 októbere óta egy Tartományi Helyreállítási Csoportot (angol rövidítése PRT) működtet. Ez a 240 fős egység gyakorlatilag csepp a tengerben, egymaga reprezentálja a nemzetközi katonai erőket a 800.000 lakosú tartományban. Feladata nem valamiféle katonai rendfenntartás, hanem magyar civil szervezetekkel és minisztériumokkal együttműködve részt venni a tartomány működőképessé tételében. Ennek megfelelően főként infrastruktúra fejlesztést (iskolák, rendelők, utak építése) és képzési programokat (oktatás, egészségügy, rendőrség) folytat az egy magyar diplomatával kiegészített egység.

Egyelőre úgy tűnik Baghlán egyik fele elfogadja a magyarok terveit és programjait és nem ellenzi a katonák jelenlétét sem. Van azonban a tartománynak egy olyan része, ahol korábban is volt ellenállás a katonák és általában az afgán kormány jelenléte ellen. Ez a vidéken az elmúlt két évben komoly előrelépést tettek a helyi felkelők, hogy saját irányításuk alá helyezzék a dolgok menetét.

A növekvő aktivitásnak számos jele volt, sajnálatos módon a magyar honvédség számára is. 2008-ban nyarán, gyors egymásutánban, a Helyreállítási Csoport két tűzszerésze is életét vesztette munkája közben, öngyilkos merénylő támadta meg a tartományi főváros rendőrparancsnokságát miközben épp egy magasrangú nemzetközi katonai delegáció látogatta. Egy másik öngyilkos merénylő Helyreállítási Csoport egyik járőrének vezette neki az autóját, ez alkalommal szerencsére nem voltak áldozatok. A felkelők az afgán kormány képviselőit is célba vették. A 2009-ben megtartott parlamenti választásokon Baghlán azzal vonult be a nemzetközi hírekbe, hogy itt a tálibok lerohanták az egyik járást, ellehetetlenítve a szavazást. Az akció kapcsán tőrbe csalták és meggyilkolták a helyi rendőrfőnököt. Hónapokkal korábban egy másik járás kormányzójával végeztek, máskor egy egész rendőrőrsöt rohantak le.

Árnyékormányzók

Camp Pannónia, a magyar katonai tábor egy kisebb hegyvonulat tövében fekszik. A bázisról majd minden nap elindul egy konvoj, hogy a néha tengelyig érő porban, meredek utakon felkaptasson a tábor fölötti hegytetőre, némi vizet vagy élelmiszert vigyen a csúcsot „őrző” afgán rendőröknek. A kilátás gyönyörű, egyik irányban a pompásan rálátás nyílik a táborra és a mögötte elterülő álmos, a tartomány fővárosának számító Pul-i Khumrira. A másik irányba fordulva egy messzibe nyúló, parcellák szabdalta zöld mezőgazdasági vidékre lát az ember, amelyet itt-ott átszel egy-egy út. Ez az a vidék, ahova sem magyar, sem afgán katona nem jár, csak ha harcolni megy. Ez az a vidék, ahol a Tálibán az úr, és amelyet valószínűleg a baghláni árnyékkormányzó ellenőrzött elfogásáig.

A Kvettai Súra által 2009-ben kinevezett Mir Mohamed molla Baghlán északi részéből származik, ötvenes évei elején jár, állítólag nem egy karizmatikus vezető. Hozzá kell tegyük, hogy mindezek az információk csak valószínűsíthetőek. A szerző helyszínen készített interjúi és térséget ismerő újságírókkal és katonákkal folytatott beszélgetéseiből ennyire lehet következtetni. Mint említettem Mir Mohamedet Pakisztánban fogták el, amikor éppen eligazításra tartott. Az eset érdekessége, hogy nem volt egyedül, útitársa az a Szalam molla volt, aki a szomszédos Kunduz tartomány árnyékkormányzója (az, hogy együtt utaztak vagy túlzott magabiztosságra vagy meglepő könnyelműségre vall).

A nemzetközi sajtó természetszerűleg Szalam molla elfogásának tulajdonított nagyobb jelentőséget, hiszen a kunduzi tálib parancsnok egész Észak-Afganisztánban komoly hírnévnek örvend. A 30-as évei közepén járó molla évek óta irányítja és szervezi az ellenállást a helyi kormányzat és a német Bundeswehr erői ellen. Jelentős, majd ezerfőnyi tálibot képes mozgósítani igény esetén, egyes járások teljes egészében az ellenőrzése alatt vannak, és idáig sikerrel kerülte el az elfogására indított akciókat.

Miből áll egy árnyékkormányzó tevékenysége? A legfontosabb a katonai akciók szervezése. Ehhez a Kvettai Súrától kap iránymutatást, pénzt és fegyvert. Emellett közvetítő szerepet is játszik a Kvettában székelő vezetés és helyi ellenállók között. Gondoskodik a Pakisztánból érkező logisztikai utánpótlásról, fogadja és segíti az ide érkező öngyilkos merénylő egységeket (az öngyilkos merénylő ugyanis bármilyen furcsa, általában nem egyedül „dolgozik”). Az eredményeket pedig produkálni kell, mert a rendszeren belül mindenki felelősséggel tartozik a munkájáért. Nem ismeretlenek az olyan esetek, amikor leváltottak tálib parancsnokokat, mert nem voltak elég aktívak. Helyi pletykák szerint egyébként ezt történt Mir Mohamed elődjével is.

Az árnyékkormányzók feladata emellett az ellenőrzött terülteken az „árnyékközigazgatás” kiépítése. Itt elsősorban az adóztatásra és az igazságszolgáltatásra kell gondolni. Ez utóbbi gyakran nagyon fontos szempont, hiszen helyi kormányzat korrupciója és tehetetlensége frusztrálja leginkább a lakosságot. A rendőrré vagy kormányzóvá lett korábbi hadurak erőszakos túlkapásai, részlehajlásai, illegális földfoglalásai biztos forrását jelentik a tálib önkénteseknek megjelenésének. A tálib igazságszolgáltatás többnyire gyors, és a mindenki által ismert szokásjog alapján ítélkező bírók nem megvesztegethetőek. 

Mir Mohamed feladata a rivális felkelőkkel való együttműködés biztosítása is. Baghlán tartományban ugyanis a tálibok mellett jelen van egy Hizb-i Iszlami nevű ellenálló csoport is. Ez a szervezet még a szovjet megszállás előtt jött létre Afganisztánban, a 1980-as években a legerősebb mudzsahed párt volt. Vezetőjét Gulbuddin Hekmatyart még Ronald Reagen amerikai elnök is fogadta annak idején. A Hizb-i Iszlami 2001 után sajátos pályát futott be. A párt hivatalosan regisztrálva van és így több tucat képviselője is van a parlamentben. Hekmatyar illegalitásban él és szövetséget kötött Omár mollával. Helyi szinten, mint például Baghlánban az állami közigazgatásban jó pozíciókkal rendelkeznek, miközben a fegyveres ellenállás egyik részét is ők alkotják. Egy helyi Hizb-i Iszlami csoportról készült dokumentum film szerint fényes nappal is szabadon közlekedhetnek Baghlánban, miközben pokolgépeket készítenek vagy rajtaütést hajtanak végre a kormányerők ellen. 

Az afgán kormánynak és a magyar Tartományi Helyreállítási Csoportnak tehát legalább két ellensége van, a Tálibán és a Hizb-i Iszlami. A két szervezet felosztotta egymás között a tartomány egy részét, és bár általában együtt működnek, az is előfordult már, hogy hatalmi rivalizálásba kezdtek és egymás ellen harcoltak. 

A magyar szerepvállalás jövője

A nemzetközi közösség nem nézi tétlenül a helyi ellenállók térnyerését. A magyar PRT mellé 2009-ben egy kb. 600 fős afgán zászlóalj és egy őt támogató magyar-amerikai tanácsadó egység (30-30 fő) is érkezett. Idán újabb 200 amerikai katona várható abból a 30000-ből, amelyet Barack Obama ígért Afganisztánnak. Bár ez erősítés nem tűnik jelentősnek, ez azért van, mert a problémák gyökere a Kunduz tartományban található. Hogy lássuk a különbséget, oda 2500 amerikai fog érkezni a már ott levő 850 német és 800 afgán katona mellé.

Az amerikai elnök 2011 júniusától meg akarja kezdeni a 100.000 fős amerikai kontingens kivonását, bár azt nem mondta, hogy ez hónapokig vagy évekig fog tartani.

Magyarország mozgástere igen szűk. Nincs több pénz a fejlesztésekre, és a harcoló alakulatok létszámát sem tudjuk hosszú távon növelni. Csak abban bízhatunk, hogy az eddigi erőfeszítések elegendőek lesznek, és a megnövekedett amerikai jelenlét a tartományban és a régióban képes lesz ellensúlyozni az afgán felkelők növekvő bátorságát.

Mir Mohamed molla elfogása miatt sincs ok optimizmusra. A felkelő csoportok nélküle is aktívak maradnak, hamarosan pedig megérkezhet az új árnyékkormányzó is.

Camp Bastion elleni támadás stratégiai jelentőségéről

Egy katona ismerősöm írta ezt a pár gondolatot, annak kapcsán, hogy a Helmándban történt látványos és újszerű támadásnak milyen következményei lehetnek a jövőre nézve az ISAF és az ANSF viszonyában, illetve általában a NATO afganisztáni jelenléte kapcsán. ezúton is köszönöm.

A Camp Bastion elleni támadást nyugodtan nevezhetjük egy, az ellenállók által végrehajtott különleges műveletnek, amely – a potenciálisan elért hatásokon keresztül – a hadjárat sikerét esetleg döntően befolyásolhatja. Kis csoportban; váratlanul és újszerű harceljárást alkalmazva; az „átlagos” ellenállónál jobban kiképezve és – főleg – előkészítve, begyakorolva és koordinálva végrehajtott katonai művelet a helmandi szövetséges erők műveletek végrehajtására való képességét komolyan befolyásolta. 

Szeptember 14-én ellenállók egy kisebb csoportja sikeres támadást hajtott végre a Helmand tartománybéli Camp Bastion ellen. A támadásnak számos szövetséges katona esett áldozatul halottak és sebesültek formájában, illetve harcképtelenné vált nyolc darab vadászbombázó, továbbá megrongálódott több reptéri létesítmény. Ennyit mindenki tud, aki a híreket többé-kevésbé követi – sokkal többet nem, mert egy ekkora támadáshoz képest szokatlanul szűkszavúak a beszámolók. A támadással kapcsolatban jellemzően leginkább az annak részleteit firtató kérdések merülnek fel az online és offline kommentelőkben: Hányan voltak a támadók? Hol hatoltak be a bázisra? Hogyan, milyen eszközzel semmisítették meg a repülőgépeket? Honnan szereztek amerikai egyenuhákat, fegyvereket, igazolványokat (már ha rendelkeztek ezekkel)? etc. 

Valószínűtlen, hogy a válaszok nyílt forrásból a közeli jövőben elérhetők lesznek. A „jó hír” az, hogy „nagy kép”, vagyis az afganisztáni NATO művelet egésze szempontjából meglehetősen irrelevánsak is volnának a válaszok. Az igazi kérdés az, hogyan befolyásolja a 2012. szeptember 14-én elkövetett támadás a hadjárat kimenetelét? Mert hogy a támadás stratégiai jelentőségű – vagyis a hadjárat kimenetelére komoly hatással járó – volt, ahhoz nemigen férhet kétség.

Nehéz nem észrevenni a trendek változását az afganisztáni ellenállók súlypontképzésében. Az idei „harci szezonban” elterjedtté váltak az ún. green-on-blue típusú támadások. Ezek – amellett, hogy több tucat szövetséges katona életét követelték – egyértelműen a NATO fő erőkifejtése ellen irányulnak.

Az ANSF és az afganisztáni NATO erők egyes tagjai közötti bizalom megrendülése alapvetően veszélyezteti az ISAF „exit strategy” feltételeinek kialakulását. A szövetségesek kivonulási stratégiája arra épül, hogy a kivonulás évekkel ezelőtt kitűzött idejére az afgán kormány olyan fegyveres erőkkel rendelkezik, amelyek képességüket és kapacitásukat tekintve – bizonyos mértékű és tartalmú támogatással – alkalmasak az ország biztonságának garantálására. Ennek megfelelően a NATO erők fő feladata az ANSF erőinek kiképzése, felkészítése, felszerelése, valamint közös műveletek végrehajtásával az ANSF műveleti képességének fejlesztése, és persze demonstrálása a lakosság, valamint az ellenállók számára. A szövetséges és afgán katonák és rendőrök nem csak a napi kiképzés vagy közös műveletek során „vegyülnek” egymással, hanem esetenként többé-kevésbé közösen is vannak elhelyezve a fogyatkozó számú szövetséges vagy a növekvő számú afgán bázisok egyikén.

Nem nehéz elképzelni, mekkora kárt tesznek a green-on-blue incidensek a közös tevékenységhez és szoros együtt, egymás mellett éléshez szükséges kölcsönös bizalomban. A szövetségesek – egyébként sem feltételnül töretlen – bizalma folyamatos gyanakvássá válik, és – az ISAF egyik magas beosztású tagja megfogalmazásában – „eljutottunk odáig, hogy nem bízhatunk ezekben az emberekben”. Ennek megfelelően a kiképzést és a közösen végrehajtott műveleteket a közelmúltban  részben fel is függesztették egy időre. Hiába rendkívül alacsony (statisztikailag) az ANSF soraiban az esetleges,  szövetésges katonákkal szembeni ellenérzéseket tettelegességig vinni hajlandó katonák és rendőrök aránya, a szövetséges katonák bizalmatlansága keserűséget, csalódottságot szülhet az azzal naponta szembesülő afgánokban. Velük persze könnyebb dolga van az ellenállók „toborzóinak”, és esetleg könnyebben rávehetők újabb green-on-blue elkövetésére, mivel személyesen is megtapasztalták az „idegenek” bizalmatlan – esetleg  „szimplán csak” kulturálisan érzéketlen – viselkedését. Ezzel beindulhat egy önmagát gerjesztő, rendkívül kedvezőtlen folyamat, amely komolyan veszélyeztetheti az ISAF kivonulási feltételeinek elérését.

Általában a green-on-blue és a legutóbbi, false-blue-on-blue olyan jelenségek, amelyektől egyformán töri a frász a GI-t, a négycsillagost és a politikust. Hatásukat jól mutatja, hogy az ISAF - első felindulásból hozott, és vélhetően pótcselekvésként – komoly adminisztratív „garanciákat” vezetett be az ANSF kiképzését és az afgánokkal közösen végrehajtott műveleteket illetően. Ennek egyik következménye feltételezhetően a kevesebb kiképzésre fordítható idő és ritkábban végrehajtott közös műveletek lesznek majd. Viszont a tervezett csapatkivonás „visszacsinálása” nyilván fel sem merül, nem is merülhet. Kivonulás mindenképpen lesz, ez már régen nem katonai, hanem politikai kérdés; Obama elnök újraválasztási kampányának is egyik fő témája a „kihoztam a srácokat Irakból, és hazahozom őket Afganisztánból”. Az erők nagyobbik része kivonásra kerül, ehhez nem fér kétség. Az már annál inkább kétséges (még felvetni is közhely), mennyire lesz addigra felkészült ANSF a feladatok átvételére és önálló, hatásos tevékenységre? Milyen lesz a környezet, amelyben munkájukat végzik majd az országban maradó szövetséges tanácsadók?

Olyan támadásokat mint a Bastion elleni, nem kell hetente végrehajtania az ellenállóknak ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjék. A szövetséges halottak, sebesültek és a megsemmisült eszközök, infrastruktúra a háború egészét illetően fájó, de – a „nagy nemzetek” esetében, katonai szempontból – pótolható veszteségek. Ennek is van persze komoly kockázata, mert egy kisebb kontingens katonái elleni hasonló támadás esetleg a teljes kontingens idő előtti kivonásához vezethet. A fejekben, a gondolkodásban, a nehezen kiépített bizalomban okozott kedvezőtlen változásokat ezzel együtt is sokkal nehezebb lesz kezelni. Amelyik fél gyorsabban alkalmazkodik ehhez az új helyzethez a rendelkezésre álló kettő évben, az nem veszít. Győztest persze mindkét fél hirdet majd, csak a győzelem kritériumai és az indoklás lesznek alapvetően különbözők.

Nekem egyébként az volt először a nagy kérdés, hogy minek kellett ehhez amerikai egyenruha, ha egyébként a dróthálón vágtak maguknak lyukat. Ezt a helyi viseletben is megtehették volna. Így, hogy már tudni, hogy bent mi történt, azt gondolom, hogy az amerikai egyenruha adhatott nekik néhány perc előnyt, amíg rájöttek a katonák, hogy kiket is kell üldözniük.

Az elemzés végén még annyit, hogy a támadás után a tálibok nyilvánosságra hoztak egy videofelvételt, amelyben a jövőbeni támadókról készült, mutatja őket a felkészülés, a tervezés a kiképzés során. Ezt a videot meg lehet nézni az alábbi CBS híradó részeként. A CBS anyagban van grafika is, hogy honnan, milyen irányba, hány csoport miket célozva hajtotta a végre az akciót. Kiderül belőle, ami re nem figyeltem eddig, hogy a fueling station és a repülőgépek mellett a harci helikopterek  voltak a harmadik célpontok, ám úgy tűnik odáig nem jutottak már el a támadók.

Nem, sajnos nem tudom beilleszteni csak a linkjét. De mégis 

Ezt itt az ábra a támadásról a videoból

Bár a gépek pótolhatók az okozott kár jelentős, a olvastam híreket 150 és 200 millió dollárról. Az amerikai tengerészgyalogság hat AV-8B Harrierje megsemmisült, és meghalt a a detachment parancsnoka, Lt. Col. Christopher Raible is.

Óóóóó és majd el felejtettem, mi ennek a magyar tanulsága? Szeptembertől a magyar katonák őrzik a Kabuli Nemzetközi repülőteret, amelynek egyik oldalán több tucat afgán szállító és harci helikopter pihen a betonon, mellette pedig az ISAF harci helikopterei és szállítógépei. Gondolom egy ideig teljes készültségben csücsültek a mieink most meg elemzik a tanulságokat.

Lokális sikerek Baghlanban? Tömeges átállás

Kicsit suta a cím, de azt akarom vele mondani, hogy tömegesen adják meg magukat az ellenállók Baghlanban

A legfrisebb hír szerint 50, Hizb-i Islami-hoz tartozó ellenálló adta meg magát vasárnap.

Január 26-án 20 fegyveres adta meg magát, szintén Hizb-is.

Egy nappal korábban másik 40 fegyveres adta meg magát. (A 26-i hírből kiderül, hogy két külön csoportról van szó)

Két két alatt 110 fegyveres, az jelentős szám, főleg ha figyelembe vessszük, hogy (a hírekre visszaemlékezve) az elmúlt egy évben másik 100-150 ember nyilvános megadásáról volt szó a hírekben. Az egész 2010 márciusában kezdődött, akkro kb 80 Hizb-i Islami tag adta meg magát (és másik 30-50 meghalt).

Ebben a tanulmányban sok minden megtalálható a baghlani ellenállókról, adataik szerint ebben a térségben 400-600 ellenálló lehet.

Ha ez igaz, és igazak mindazok a hírek, amelyek idáig megjelentek a megadásokról, akkor azt kell mondjam lassan elfogynak az ellenállók. Igaz arról nem hallani, hogy a tálib ellenállók is feladnák magukat. Én mondjuk meg vagyok lepődve, hogy ennyi hizb-is ellenálló van.

Lehet, hogy lassan üzlet lesz ellenállónak lenni, mert aki megadja magát, az mindenféle munkahelyteremtési, vagy szakképzési programokban is részt vehet.

Ja, és a biztonsági helyzet állítólag jobb lett!

A tálibokkal való megegyezés felé

Áttörés íze van annak a hírnek, hogy a tálibok, az amerikaiak, az afgán kormány és a katariak megegyeztek abban, hogy egy amolyan képviselői iroda jöhet létre Dohában, Katar fővárosában. A háttérben folyó tárgyalások már lassan egy éve, sőt még régebb óta folynak. Nyáron ezt írtam az Élet és Irodalomban:

(Titkos tárgyalások folyamatban) A rendezési kísérlet egyik eleme a tálibokkal folytatandó párbeszéd, majd megegyezés. Az utóbbi években erre több kísérlet is történt, ám ezek vagy nem vezettek eredményre, vagy épp a nyilvánosság vetett véget nekik. Mai ismereteink szerint a tálibok keresték meg Berlint 2009 végén, hogy legyen a közvetítő. A két fél között kilenc találkozóra került sor a bizalomépítés kedvéért (illetve, hogy kiderüljön, nem szélhámosokkal tárgyalnak a diplomaták) a Közel-Keleten, mire eljutottak oda, hogy az amerikai felet is bevonják a megbeszélésekbe. Ez először 2010 novemberében történt meg egy álmos kis bajor faluban, ahol a három érdekelt fél mellett, tálib kérésre, Katar képviselői is jelen voltak. Ez a tárgyalás tizenegy órán keresztül tartott, és természetesen nem született megegyezés semmiben. Nem is ez volt a cél, hanem ismét a bizalomerősítés, egymás megismerése, a feltételrendszer lefektetése, a megtárgyalandó kérdések összeállítása. Azóta két találkozóra került sor: a katari fővárosban, Dohában és Berlinben. Ez utóbbi kapcsán szivárogott ki (Der Spiegel), hogy Omar molla egykori munkatársa, a harmincas évei közepén járó Tajjeb Agha lehet a tálibok képviselője. Valószínűsíthető az is, hogy ezeknek a megbeszéléseknek az eredményeként került sor arra, hogy az Egyesült Államok kérésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa kettéválasztotta azt a szankciós listát, amely együtt tartalmazta a tálib- és al-Kaida-vezetők névsorát. Az ezzel foglalkozó bizottság elnöke pont a német ENSZ-nagykövet. Talán az sem véletlen, hogy a BT 2011. június 17-én döntött a szankció alá helyezett al-Kaida- és tálib-vezetők külön kezeléséről, pont azon a napon, amikor a médiában először szellőztették meg a titkos tárgyalásokat.

Ősszel jött a mélyrepülés, számos merénylet és likvidálás mindkét oldalról, a tálibok öngyilkos merénylője végzett Burnahuddin Rabbani veterán politikussal, aki a megeegyezést szolgáló tanácsot vezett. Az elmúlt évben Észak-Afganisztánban - ez minket jobban érint - számos magas rangú tűdzsik politikust likvidáltak a tálibok, Sayedkhili tábornokot Kunduz, korábban Baghlan rendőfőnökét, Daud Daud tábornokot, akit a magyar paracsnokok az egyik legjobb vezetői képességű embernek tartották. Mohamed Omar kudnuzi kormányzót, december 25én Talokánban a parlamenti képviselőt.

Persze az ISAF a maga részéről hasonlóan lépett fel, de főleg a kis és középveeztőkre koncentrálva, naponta több tucat bevetést hajtottanak végre amerikai és afgán különleges erők (2800-t 2011-ben?). Baghlan tartomány az egyik legintezívebb harcok színtere volt (inforgrafika itt), sokat is javult a helyzet

Szóval a kölcsönös írtás mellett most valahogy formalizálódnak a tárgyalási lehetőségek is.

Részletek még alig vannak, de közben Hekmatyar képviselői is találkoztak Karzai képviselőivel.

Végül még egy gondolat innen. A bejelentéssel kapcsolatban felmerült egy kérdés. Hogy kik is azoka tálibok, akik bejelentették a lépést? Omár molla, a legfőbb politikai vezető nem szólalt még meg, úgy hogy kérdés, hogy a politikai iroda kit fog reprezentálni. A tétek óriásiak, a tálibok részéről is, tárgyalni ugyanis egyszerre lehet bölcsesség/előrelátás vagy a hyengedés jele.

Baghlani képviselők és hírek (az elmúlt 2 hónapból)

Az erre létrehozott afgán bíróság végre eljutott oda, hogy megvizsgálta a 2010-es választások kapcsán benyújtott panaszokat. Összesen 62 képviselő esetén változtatták meg az eredeti eredményt.

Baghlanból 8 képviselő kerülhet be a parlamentbe, ebből kettő nő. Az AAN elemzése szerint 2 férfi képviselőjelölt nyert panaszával a tartományból. Ashequllah Wafa és Dr Nassim Mudaber a két szerencsés nyertes. Wafa kapcsán nem emlékszem, de Mudaber esetében biztos vagyok, hogy egyike volt annak a két képviselő jelöltnek, akik 2010-ben az eredményhirdetést követően tiltakozásképp a főutat. Igen, a demonstráló híveik kimentek Pul-i Khumri fölött (Szalang felé) a főútra, és állítólag valami konténereket raktak le. 3 napig tüntettek, mire valahogy leszerelték őket. Ki volt a másik tiltakozó képviselő?

Egyébként most nézem ezen az interaktív térképen, hogy Baghlanban 2010-ben 25 választó helységet zártak be a választások alatt, ezzel a top második.

Ja és kik estek ki Baghlanban? Delawar Aimaq és Muhammad Zahir Ghanizada. Nem tudom kicsodák ők, de ők szerezték a legkevesebb szavazatot a férfiak közül.

Most jut eszembe, annak idején én is elkövettem egy elemzést a választásról.

A neves amerikai közírót David Ignatiust elvitték Baghlanba. Ebben a cikkben az ottani SF parancsnokot Leonardo Di Caprio-hoz hasonlítja (mármint fizimiskára), ebből pedig kiderül, hogy a távozó Rodziguez tábornokot kísérte el.

Találkozott Gaji faluban Nur-ul Hakk-val, akit a magyar katonák is jól ismernek, és aki az Afghan Local Police egyik helyi oszlopos vezetője. Az ALP az amerikai hadsereg új kedvence, rengeteg erőt és erőforrást nyomnak bele.

Az amerikaiaknak elege lehet a tartományi rendőrfőnökből ( a magyarok is jól ismerik), mert Ignatius szerint: He [Rodriguez] had pushed the Afghan Interior Minister to fire the Baghlan chief of police. The hope is that the new force, which is intended to eventually have 100 branches, can work through tribal elders to build local security where the government can't or won't.

Két érdekes hír önmagában: Baghlan tartomány focicsapata 3:1-re verte Helmandot, illetve Pul-i Khumriban egy férfi egy görögdinnyében Allah nevét vélte felfedezni, amikor kettészelte a gyümölcsöt.

Biztonság: Ellenállók aktívak Tala wa Barfakban, Burkában tovább folytatódtak a műveletek az ellenállók ellen. Ide sejtik a tálibokat és az IMU tagjait is. Khinjanban kábszerkereskedőket fogtak el afgán rendőrök. Mullah Bashar (róla még sose hallottam) Dand-e Ghoriból megadta magát harmincötöd magával (az elég sok), Baghlan Jadidban öngyilkos kiképzőt fogtak a koalíciós erők, 40 baghlani rendőrt képeztek ki, hogy kik és mire az nem derül ki. Még május végén IED-t kapott egy rendőrautó a tartományi központban, és júni elején meglátogatta Fahim a tartományi és a járási kormányzókat. Húúúúúh, az érdekes lehetett, az ország (egyik) legerősebb embere szétnéz tartományban. Nincs benne ezekben a hírekben, de az ANA-t is támadás érte, 4 sebesült, egy halott. A tala wa barfaki NDS parancsnokot egyik munkatársa lőtte fejbe, mert valszeg az ellenzéknek dolgozott, de figyelmeztette főnöke, hogy ne tegye. Bár ne tette volna

Fejlesztések
160 projekt befejezve az egész tartományban az afgán minisztériumok által, NSP projektek befejezve Burkában és a sohasem látott kelet járásokban, oktatási programok gyerekeknek és felnőtteknek NGO-k és a oktatási minisztérium részéről.

Tanulság? Baghlan egy nagyon élő tartomány, ahol remekül mennek a dolgok csak úgy magukban is. A globalizáció egy fényes megnyilvánulásaként ezt innen a karosszékünkből is követhetjük.

A tálibok úgy tűnik továbbra is megadják inkább magukat, nagy műveletek nincsenek. Az ANSO szerint április 27 és fent említett május 31-i IED támadás között nem volt ellenzéki akció. Ez durva. AZ ALP-k jelenléte úgy tűnik hozzájárul ehhez a viszonylagos stabilitáshoz, de talán ezért az kevés támadás is főleg őket éri.

APRP, Stanekzai, megbékélés

Massom Stanekzai a titkára az afgán High Peace Councilnak, vagy Béketanácsnak. A szervezet azzal a céllal jött létre, hogy segítse, vezesse a megbékélést azokkal az ellenállókkal, akik hajlandók erre. Itt írtam a szervezet létrejöttéről, tagjairól stb. és az akkori magyar kérdésekről.

A tanács vezetője tádzsik B. Rabbani öreg és befolyásos, és nem épp a megegyezés híve. A titkárságot, akik az gyakorlati munkát végzik, vezeti Massom Stanekzai.

Mi érdekes benne? Egyrészt a Stanekzai törzs néhány része ott van Baghlanban, a shahabuddini csatában meghalt Sher parancsnok (huh, ez ki a halál?) is rokona, ismerőse volt. Majd lesz róla A shahabuddni csata c. tanulmányban, már a 15 oldalon tartok.

Amiért írok, hogy most látom 2008 Stanekzai megírta, hogy milyennek kellene lennie a megbékélési folyamatnak: Thwarting Afghanistan’s Insurgency, A Pragmatic Approach toward Peace and Reconciliation. USIP, 2008 szeptember. Értjük, olyan mintha megírnám, hogyan kellene csinálni a PRT irányítását, aztán rám bíznák :)

Csak őt az amcsik kérték fel ennek a tanulmánynak a megírására :)))

A lényeg a 12 oldaltól kezdődik. Az embernek nagyon analitikus agya van, szétszedte a problémát elemeire. Vannak jó táblázatok is benne.

Pont ide passzol mellé szintén USIP és két norvég think thank közreműködésében a Achieving Durable Peace: Afghan Perspectives on a Peace Process. 120 afgán véleményformálót (köztük aktív és volt tálibokat is) kérdeztek meg kurrens témákról: USA, ANSF reintegráció. 21-23 oldalon a lényeg: a megbékélés illúzió mondják, a tálib vezetők csak felső engedéllyel tehetik meg, a Béketanács meg bábszínház.

Végül egy piszok jó összefoglalás tavaly őszről a transition kezdetéről, szekvenciáiról, elképzelései. Afghanistan in Transition, Parameters. Jalali volt belügyminiszter, 70 években katonatiszt, majd ellenállóm később professzor, aki sok jó tanulmányt írt a 80-as és 90-es években.

Lessons learned - idiotizmus

Most olvasom a Los Angeles Times cikkét egy tavalyi tömegmészárlásról. Az akcióban két tucatnyi afgán civil halt köztük gyerekek. Miért? Mert a célpont közelében levő amerikaiak "vadásztak", mert trigger happyk voltak. Így nem lehet háborút nyerni, így nem lesznek az afgánok barátságosak (mások se). Az ember próbál nem általánosítani, de sajnos ez a mentalitás, vagy inkább hozzáállás szerintem jellemző az amerikai katonákra. Arról amit a biztonságról gondolnak, meg a saját szerepükről.

A sztori rövdiden annyi, hogy egy A-Teamet letettek éjjel valahol Uruzgánabn. Hajnalban egy három autóból álló konvoj állt össze, tőlük kilométerekre, a hegyes afgán táj közeépn, hajnalban, és ezek elindulak együtt a főút felé. A főút felé tartó mellékút elment az A Team mellett is

Ezt az A-Team mindjárt úgy értelmezte, hogy őket célozzák, feléjük tartanak. Miért is? Mikor km-re voltak tőlük. Az oszlop ment le az úton az A Team felé, majd az út más írányba kanyarodott ő meg mentek tovább. Amikor közel voltak az is 3 km-volt, aztán már csak messzebb.

Az A Team parancsnok és a felülről figyelő Predator személyzete is támadni akart. Ehhez az kell, hogy fegyvert a célpontnál. Nagy nehezen beazonnosítottak egyet valahogy a hőkép alapján. A gyerekeket nem vették észre, stb.

A lényeg, ellenséget kerestek, és ezzel az agyi becsipődéssel sikerült is a 3 autónyi civilből tálibot csinálni. Az sem győzte meg őket, hogy a közelben nem szálltak ki és kezdték gyalogosan bekeríteni a A Teamet.

Amit paraszti fejjel nem értek, az az A Team parancsnokának mentalitása. A Predator, és a többi gép azért volt ott hogy oltalmazza, az ő feladata valami ellenálló elfogása volt egy faluban. Mindig azt mondják az okos töri könyvek, hogy a meglepetés a legfontosabb. Miért árulja el magát, hogy gépei vannak a közelben. Miért nem hagyta tovább kocsikázni az afgánokat? Ez a mentalitás beli probléma.

Hozzáteszem a cikk úgy készült, hogy mindent nyilvánosságra hozott a hadsereg a Freedom of Information törvény alapján. Ez nagy szó, meg az is, hogy az eset után senki sem semmisített meg semmit. Az esetben résztvevőket végül megfenyítették.

Amerikai műveletek és azok hatása Afganisztánban

Nem tudtam jobb címet adni. Itt egy unclassified sorozat arról, hogy mit gondoltak 2010 szeptemberében az ISAF-ben a 2011-es feladtokról. A már sokat emlegetett key terrain districtek vannak benne, mindjárt Baghlah-Jadiddal és Pul-e Khomrovsl kezdődik. Minden Afganisztánban megfordult katona legalább egyszer látta ezeket (na jó, akik törzsbeosztásban vannak), sose hozzuk haza hivatalosan, mert nem adták parancsba, vagy mert nem szabad, vagy mert nincs kronosz? Érvek vannak, megoldás nincs. Nem tudom, de nem normális. Meg kell várni, míg felteszik a netre, mint most :) Az ISAF terve ezeknek a járásoknak a megtartása, javítása volt.

Addig is ANSO ábrája 2010 szeptemberéből az országban működő Afghan Local Police/Village Stability Operations helyekről.


A Wired-ben itt egy cikk Logárról, amely egy ilyen key terrain districtben mutatja, hogy mi a frankó (New Afghanistan Plan: Hole Up in Fortress Districts) Csak egy dolgot emelek ki belőle, ami Baghlanban is megtörténhet:
Meanwhile, a well-regarded U.S. State Department official named Ron Barkley set up shop in a corner of the outpost and began helping build a district government from the ground up. Under Barkley, one inept subgovernor was shown the door and a new, more competent district leader brought in to lead a rapidly expanding district administration that now includes an elected development council headed by a prodigiously bearded former Afghan air force colonel. 23,000 kids attend district schools — 5,000 of them girls.

Mi? Jön az amerikai külügy és elkezdi majd mentorálni a a járásái vezetést. Érdekes lesz, ha így lesz.

A megnövelt amerikai haderő, annak is különleges erők komponense aktívan harcol a tálib középvezetők ellen. A hatás? visszamennek Pakisztánba, vagy átállnak. Meddig? Ez kérdés, de rövidtávú eredmények kellenek.

Itt egy cikk Észak-Afganisztánról, ahol a 209 dandár parancsnoka szerint: the armed factions far outnumbered the Taleban in the region he covered, and were playing both sides according to how it suited them.

Biznisz lett átállni. Mondjuk ez Baghlanban kisebb probléma, mert itt vannak "igazi" ellenállók, akiket meg kell "győzni".

A tálibokra abszolót hatással van ez megnövekedett figyelem. Ezen a vonalom ez a legkérdekesebb amit az elmúlt időkben olvastam: Signs of Strain as Taliban Gird for More Fighting. Az elmúlt hetekben Quettában három olyan tálib parancsnok halt erőszakos halált,a ki Marjában aktívak voltak. Egyes verziók szerint a CIA nyírta ki őket, a másik verzió szerint a ISI, mivel annyira meggyötörték erőiket az amerikaiak, hogy a megadáson/átálláson gondolkodtak. Nem tudom, de ha már Quettában is hullanak a tálib parancsnokok, az gáz.

Summa: Nem tudni mennyire sikeres az amerikai csapatnövelés és stratégia, de rossz hatással van a tálibokra rövid távon, az biztos.

Jelga és Burka

Ebben a két afgán járásban is vannak tálibok mint az elmúlt hónap híreiből kiderült. Burkát mindig rebesgették, voltak nagyobb tálib akciók korábban, egyszer írtam is róla, hogy lerohantak valami rendőrőrsöt a tálibok.

Arról már korábban voltak hírek, hogy Pakisztánból üzbég IMU fegyveresek jöttek északra, Kunduzba, Takharba de említve volt a Baghlan és Samanfan is. Mindegyik tartomány rendelkezik üzbég kisebbséggel, viszont az is tény, hogy az üzbégek többnyire tálib ellenesek voltak korábban (viszont volt köztük mindig néhány hadúr, aki a Hekmatyar féle HIG-vel állt kapcsolatban).

Ehhez képet most márciusban műveletek sorozatát hajtották végre amerikai és afgán kommandó alakulatok a járásban. Azaz nem a magyar-amerikai mentorált ANA zászlóalj, hanem - ha jól tudom - a 209-es hadtest közvetlen alárendeltségébe tartozó kommandó zászlóalj (ebből mind az öt hadtestnek egy van).

Ezek nem afgánok, csak jelzem, hanem minimum üzbégek, de akadhatnak köztük tádzsikok is, vagy más ex szovjet önkéntesek (igen csecsenek is, nekik a hírük bámulatos, de halott vagy elfogott csecsent látni Afganisztánban hallatlan ritka dolog)

Van a Foreign Policy weboldalán egy médiatörténeti jelentőségű cikk is, ami ehhez kapcsolódik. Szerintem először fordult elő, hogy egy nyugati újságíró egy afgán tábornokkal együtt menjen csatába. Olyan már régóta van, hogy újságírók nyugati katonákkal vagy tisztekkel mennek együtt műveletbe, így születnek a jó tudósítások. De afgánokkal? A BBC egyik vezetője Daud Daud (Dawood Dawood) tábornokot kísérte el, amit Daud instruálja Rahimi, Baghlan tartományi rendőrparancsnokot egy szintén Burka járásban indított rendőrség (nem katonai) műveletben.

Daud 2 szeptembere óta a 303-as észak-keleti Pamir régió rendőrparancsnoka, hozzá tartozik minden rendőri erő Baghlan, Takhar, Badakshan, és Kunduz tartományokban (és talán Samangan-ban is?). A szövegben van egy ilyen mondat: Daoud now commanded all Interior Ministry forces in the north, including his own elite force of police commandos, Pamir 303. . Ezek vajon kik lehetnek? Mekkora erő?

Van saját Facebook oldaluk, nagyon progresszív. Lájkoltam.

Állítólag nagyon karizmatikus Daud, és az elmúlt hónapokban Baghlanban is nagyon pörög, próbálja irányítani a folyamatokat, a helyi rendőrséget az ALP program belefolyni stb.

A helyi sajtóban megjelent ennek az akciónak az eredménye:
. Commander Qurban Ali, son of Nur Mohamad, former Jehadi commander and current school teacher
2. Hafizullah, son of Qurban Ali, recent graduate from Parwan University
3. Asadullah, son of Qurban Ali, school student
4. Abdul Riaz, son of Abdul Qayum, villager
5. Assamuddin, son of Abdul Qayum, school student
6. Mullah Tahir, son of Mahamad Ashem,

Ha ez igaz, akkor rávilágít arra, hogy ez mennyire családi jelleggel bír, mennyi a rokoni, kisközösségi szálak motiválják a csatlakozást. Megy valaki, megy vele a fél rokonság.

Burkához képest a másik hír csak a helyszín miatt okozott némi meglepetést. Eddig még nem nagyon olvastam a hírekben, hogy Jelga járásban is lettek volna tálibok (persze tudom, ők mindenhol vannak, de akkor is), most meg megadtam magát 22.. Lehet, hogy csak valami "egyszerű" milÍcía, aminek manapság jobban megéri megadnia magát tálibként?

Operation Nowruz vége Baghlanban - frissítés

Közben meglett az ISAF sajtókommuniké és kiderült, hogy ez nem a helyi reguláris alakulatok akciója volt, hanem az afgán és amerikai különleges alakulatok akciója.

Az ANA-nak északon a 209-es hadtestben egy darab kommandó zászlóalja van. Van olyan hogy hadtest közvetlen alakulat? Nem találom a táblázatom, hogy hova volt rajzolva az egység. Az amerikaiaknak van egy

Tovább keresgélve a hírek között, januárban az északra települt amerikai SF erők (Special Operations Task Force - East) és az 5 Commando kandak erői (1. század) több közös akcióban vettek részt. Lehet, akkor ezek voltak?

Jó, jó. De mi ennek a hírnek a lényege? Hogy ez az első kemény, valódi hír, hogy Baghlan tartományban itt IMU-sokat fogtak el, lőttek le. Pletyka idáig is volt rengeted. A másik, hogy Burkában szépen megtelepedtek, megpihentek nagy számban (ha igazak a hírek a 80 főről). Ez szokott lenni a leggyakoribb probléma, megjelennek a tálibok, mindenki tudja, de nincs elég erő és katona a kifüstölésre. Ezért van jelentősége, hogy az afgán különleges erőket vetették be. Burka talán még nem volt betervezve tavaly ősszel, amikor készítették elő a műveleteket Baghlanra, hírtelen kellett jönni. Nekem az is meglepő volt, hogy micsoda ellenállást fejtettek ki az ellenállók, vagy meglepték őket, vagy sokan voltak és úgy érezteék van értelme. Nem az a szokásos, rugalmasan leszakadunk/eltününk/majd visszajövünk dolog volt.

Azon gondolkodom vajon a kommandó helikopterrel jött vagy leautóztak odáig?

Inne jön az eredeti poszt..

Sajtóhírek szerint valamikor március elején véget ért az Op Nowrooz, Baghlan Jadid északi része is "megtisztítására" került. Amit nem írnak a hírek, vagy legalábbis nem találok egyelőre, hogy mi maradt a műveltek után, lettek e új Combat Outpostok, mert ilyeneket hagytak hátra az Op Jadid és az Op tauhid műveletek után is. Nagy kérdés ez :)

OK, a művelet eredményeiről egyrészt itt van az ANSO jelentése: Nem lehet kimásolni. mintegy 20-30 ellenálló meghalt, kb ugyanennyien megadták magukat.

Megnéztem direkt ugyanezt a jelentést a Kunduzról. Ugyanekkor nem volt ott művelet, úgyhogy gondolom az ellenállók egy része átmenekült oda. Ez a hibája mindig ezeknek a műveleteknek.

Baghlan Jadid mellett Burkában is volt egy művelet. Úgy tűnhet mintha ez kiesne, nem szerepelt idáig sokat hírekben. Ez egy üzbég többségű járás, ide sejtik a Pakisztánból északra érkezett IMU-sok egy részét (a nagy része Kunduzba és Takharba ment). Mikor kint voltam többen is aggodalmukat fejezték ki, hogy ez lehet a következő hely, ahova beférkőznek a tálibok. És lám ezt a hírt ott is volt valami akció: Matiullah, alias Bilal, and 11 of his associates were killed by in the Falol neighbourhood of Borka district late on Tuesday night, the district chief, Sangi Mohammad.

Matiullah replaced Fidayee, who was killed during an offensive four months ago. After his death, the district had stabilised to a large extent, Mohammad told Pajhwok Afghan News.

In Kabul, the ISAF media office said the man commanded approximately 80 foreign fighters of Uzbek, Chechen and Tajik descent. The fighters, who received bomb-making training from Uzbeks, had already placed 20 roadside bombs in the district.

Associated with the Taliban and Islamic Movement of Uzbekistan, the commander was involved in the recruitment and training of suicide bombers, the force said.

Bodies of the insurgents lay at the scene for quite some time, said a resident, Nabiullah. Six of the rebels were local Taliban and two belonged to Pakistan. Before the operation, the Pakistanis met locals and spoke Urdu language, he added.

The bodies of four other militants, killed by rocket shells, were mutilated beyond recognition, according to the villager, who said the troops detained the owner of the house where the fighters were staying.

Az ISAF jelentését nem találom sehol.

Itt a Frontier Post verziója, kicsit részletesebb, volt légitámadás, csecsenek és tádzsikok is. Tényleg valami nemzetközi társaság jöhetett itt össze.

Want, Korengal. Pech talán utoljára - az amerikai hadsereg kivonul

Az elmúlt években foglalkoztam egy párszor Kunar tartománynak ezzel a távoli részével. Itt van összegyűjtve majd minden. Ami hiányzik, az a Wanat-i támadásról szóló két írás. Ez az amit mindjárt utána készítettek ó, egy After Action Report, a másik egy még komolyabb még alaposabb feldolgozása az események a Kansasból, a US Army Combat Studies Institute gondozásában, Wanat, Combat Action in Afghanistan, 2008 címmel.

Eza második munka 274 oldal, valóságos könyv, feldolgozza a völgy, a tartomány történetét, és az amerikai erők megjelenésétől kezdve egészen a támadásig mindent.

De mielőtt belemerülnék, csak egy gondolat, hogy miért is íródik a post. Február 15-én az amerikai erők megkezdték a kivonulást a Pech völgyből, ahol több mint 100 amerikai katona halt meg az elmúlt években, és ahol a legsúlyosabb harcait vívta egy időben az amerikai hadsereg. Egy jó áttekintő térkép a vidékről a fenti cikkből:


Visszatérve tehát a 274 oldalas tanulmányra, az eleje tetszett a legjobban:
Contract historian Matt Matthewsproposed the topic, conceptualized the study, initiated the research plan,and executed a number of key oral interviews with participants. WhenMr. Matthews transferred to a different project, contract historian Douglas Cubbison took up the Wanat case study. After performing additionalresearch and oral interviews, Cubbison created a working paper upon whichlater revisions could build. Contract historian Gary Linhart and contracttechnician Dale Cordes contributed several visual representations of theterrain. Research historian John McGrath of the Combat Studies Instituteserved as the primary researcher and writer on the nal manuscript, revisingboth text and citations, creating the nal graphics, and incorporating newinformation derived from the documentary record of more recent inquiries.

Fél szemmel a magyar viszonyokra kacsintva arra gondoltam, hogy ebbe a projektbe az US Army Combat Research Institute külső történészeket, kutatókat vont bele, akik elvégezték a munka kezdeti részét.

Baghlani ellenállók a HVG-ben

Kb egy hónapja nem mindennapi tálalást kaphatott, aki a olvasta a HVG egyik számát. Az újságban egy komplett cikk jelent meg a baghlani viszonyokról, megszólal benne helyi újságíró, a kormányzó, név nélkül keretesben magyar katona. Már ez is nagy dolog volt (persze többen ki is akadtak), de számomra még nagyobb volt, hogy az egyik helyi ellenálló is nyilatkozott. Nem emlékszem mindenre, de úgy rémlik ilyen még nem volt a magyar sajtóban. Kicsit csalódott is voltam, mert azt hittem nekem fog sikerülni először :)

Mi van a cikkben? Az első ütős rész Kari (Qari) Musztafa megjelenése a színen. Pont akkor jelent meg a cikk, amikor kint voltam. Akik túltették magukat a kezdeti idegességen, hogy ki nyilatkozhatott, utána elismerően néztek, hogy nahát tényleg egy létező tálibot talált a HVG és nem átverés az egész. hiába nem vagyunk ehhez hozzászokva. Kari Musztafa elég bárotnak tűnik, ma cikk megadja életkorát (27) és hgy melyik járá s melyik faluijában rendezkedett be (Doshi járás, Kardaka falu). fegyvereseinek száma félszáz, ami egy kicsit sok, tekintve, hogy egy a csoportok többsége 15-20 max. Lehet 50 fős is, de ahhoz gondolom nagy hírnévre, hálózatra és sok pénzre van szükség. Meg azért 50 fő egy faluban az már elég látványos feltűnő.

Musztafa interjújában még megjelenik a Pul-i Khumri erők paracsnokaként Mulla Gadzsar, akiről még nem hallottam, persze nem jelent semmit. Említve van Maulvi Lal, aki létező ember, róla hallottam.

A cik második felében megszólal a kormányzó és egy helyi újságíró is. Azt kel mondjam az egész cikkről, hogy szinte mindenhol jól érinti a valóságot, de mindenhol szerintem (szerintem! ez fontos) túlzásokba esik egy kicsit.

A keretes írás magyar részvételről kicsit pesszimistára sikeredett. Először is nagyon kevés olyan honvédtisztet ismerek aki megalapozottan vállalná, hogy az elmúlt évek tendenciáról beszéljen. Egyszerűen azért, mert azon a szinten, akik misszióba járnak, kevesen érdeklődnek a hosszútávú kihatás és trendek felől, és olvasnak is ennek utána.

A másik, hogy a PRT nem járt ki nagyon. Nem tudom. Ez relatív. Mert jelentheti azt is, hogy nem járnak ki a veszélyes helyekre, meg azt is, hogy nem járnak egyáltalán. 2011 januárjában és 2009 novemberében is kijártak a katonák. Kijárnak a műveletek után Dand-e Ghoriba és én ki többször voltam kint velük az alatt az egy hét alatt. Ugyanaz mint a fő cikknél. A tendencia a igaz, kevesebbet járnak ki, de ennyire sarkosan nem igaz szerintem.

A 2011 januári tapasztalatok nekem azt mondták, hogy 2010-ben rengeted művelet volt Baghlanban, sok német és amerikai részvétellel. ÉS a hátországot részben a PRT nyújtotta nekik, amitől talán a kritika is alább hagyott.

Alul csatolva látható a HVG 2011. január 15-i száma. Az újság volt szíves és hozzájárult.

Véget értek a műveletek Dand-e Ghoriban

Véget ért az Operation Jadid, bár a megfogalmazás kicsit optimista: "Baghlan-e-Jadid district in Baghlan province have been cleared out of Taliban militants," Tolo reported in its news bulletin.

Annyi biztos, hogy a biztonsági helyzet sokat javult, sokkal több helyre el lehet jutni most, olyan területekre is, ahova korábban nem vagy csak nagy veszélyek árán.

Január első felének biztonsági eseményeiről (biztos nem az összesről) beszámol az ANSO is.

És találtam egy cikket a magyar PRT osztási akciójáról is Dand-e Ghoriban. A CIMIC és csak mostanság tudta újrakezdeni ott a munkáját.

Közben megjelent arról a halálesetről is egy cikk, amikor akkor történt, amikor eljöttünk Baghlanból. Január 20-án éjszaka egy utánpótlás konvoj ment Bagramból Khilagayra, amikor támadás érte őket 4 km-re a bázistól. Az utolsó jármű toronylövészét (vagy a kosarat inkább) eltalálta egy RPG. Senki más nem sérült meg a járműben, Amy R. Sinkler viszont négy óra múlva belehalt sérüléseibe.

Kik lehettek az elkövetők? Idézem a HVG-t: A tálibok elnyerték a tartomány lakosságának a támogatását, a helyi törzsek pedig búvóhelyet nyújtanak nekünk” – mondta a HVG-nek ismeretlen helyről adott telefoninterjúban Baglan egyik tálib parancsnoka, a 27 éves Kari Musztafa. A tehetségesnek tartott vezér azzal is eldicsekedett, hogy a tavaly november 16-án, Eid-ul-Azha ünnepének előestéjén kilenc ember életét kioltó öngyilkos merényletet az ő egyik embere követte el.

A csak nyomtatásban létező cikkben benne van, hogy az illető pont Khilagay környékén ügyködik. Egyébként Afganisztáv vonalon a magyar újságírás egyik csúcsa, nemis értem, hogy ki tudta ezt megcsinálni, hogyan tudták leszervezni :)