Iráni rakétatámadás az al-Asad bázis ellen

 Eszméletlen jó dokumentumfilmet készített a 60 Minutes nevű (világhírű) tévéadás az al Asad elleni iráni támadásról. Elképesztő, mert nyilatkozik benne mindenki, akinek lényegében köze volt, átélte a támadást beleértve a legfelső amerikai katonai parancsnokot is, aki elrendelte korábban Kászem Szulejmani kilövését. Elmondása szerint hírszerzési információjuk volt arról, hogy Szulejmaniék újabb támadásokra készülnek napokon vagy heteken belül.

A dróntámadás után arról is volt információjuk, hogy Irán megkezdte az előkészületeket egy ballisztikus rakétákkal való válaszcsapásra. Mint elhangzik, követték amint Teherán 27 rakétát kezdett el feltölteni és azt is tudták, hogy az al-Asad bázist célozzák meg velük. Mivel a bázisnak nem volt ballisztikus rakétaelhárító rendszere, ezért a bázisról mintegy 50 repülőeszközt és 1000 katonát evakuáltak, amilyen gyorsan csak tudtak. Csak annyi katona maradt ott, amennyi feltétlen szükséges volt a bázis további működtetéséhez.

A bunkerek alapvetően csak kisebb rakéták ellen voltak jók kivéve párat, amelyet még Szaddam Huszein idején építettek, de oda nem fért be mindenki. A terv része a volt, hogy a katonák egy része kimegy a sivatagba relatív távol mindentől és ott próbálják túlélni a támadást. Az amerikaiak arról is tudtak, hogy Irán műholdképeket vásárolt a bázisról az elérhető kereskedelmi szolgáltatókról, ezért először megvárták, amíg Teherán letöltötte az utolsó fotókat is, és csak azután kezdték átmozgatni az emberek és a gépeket.

Irán végül 16 rakétát indított al-Asadra ebből 11 csapódott be. 80 másodperc volt az útja a rakétáknak. A becsapódások idején drón volt a levegőben a bázis felett, úgyhogy bár nem hangzik el, de valószínűleg az indítást is folyamatosan követték (ezekkel a képekkel indul a video).

A többi rakéta, vagy egy részüket - bár ez nincs benne ebben az anyagban - az Harir bázisra lőtték ki Iraki Kurdisztánban, ahol az magyar katonák is vannak.

Bár senki sem találtak el, a rakéták becsapódása keltette behatások mintegy 100 katonának okozott sokkot, agyrázkódást vagy egyéb károsodást.

Annak idején azt írtam vagy nyilatkoztam a támadás után, hogy innen még nyugodtan eszkalálódhatott volna tovább a konfliktus, de akkor az amerikai vezetés, Trump hagyta megállni a konfliktust és a következő hetekben megint nyugvópontra jutottak a kapcsolatok. Persze ez nem tartott sokáig, az iraki milíciák idővel újra kezdték a piszkálást, támadásokat, amelyek végül 2020 októberében az ideiglenes „tűzszünethez” vezettek, amelyet a Biden adminisztráció beiktatásáig már csak kétszer szegett meg az egyik milícia. A rakétatámadások ezt követően kezdődtek újra, amelyre az második válasz talán egy hete volt, az első az új adminisztráció létéről. De ezt megírtam már a múltkori cikkben.

Az iraki hadsereg 100 éves. Van mit ünnepelni?

Kevésbé világpolitikai jelentőségű, mint ami a Capitoliumban történt, de engem sokkal jobban érdekel, a tegnapi ünnepség Bagdadban, ahol a hadsereg 100-ik évfordulóját ünnepelték. Díszszemle volt, a linket berakom a ide, de néhány fotót kinagyítottam.

Magyar szívnek mi lenne más kedves, mint az egykor lerokkant magyar T-72-es harckocsikat viszont látni. Kinagyíthattam volna a M1 Abrams-eket vagy a T-90-eseket, de az kit érdekel 😊 Szerintem a „mieinket” ma úgy használják Irakban, ahogy mi a Leo A4-eseket az A7-esek előtt. Tanulás, kiképzés, koptatás.

A haditechnika a másfélórás utolsó fél órájában van, sikerült összerakni néhány működőképes F-16-ost, és több tucat helikopter is elhúz. Az iraki haderőben látványosan keveredik az amerikai és az orosz technika. Mintha Avenger légvédelmi rakétarendszert látnék és később olyan orosz Mi-25 és Mi-28-asokat, amelyek ellen (részben) kifejlesztették. Ebben azonban semmi furcsa sincs, ez a kettőség az iraki hadi kultúra része, Szaddám Husszein idején is sem törekedtek a csak szovjet technikára, hanem hadrendben állítottak minden jót, amit megkaptak.

Itt UH-1esek és Mi-17-esek egymás mögött

Itt meg az Avenger?

Persze a sok kütyü mögött érdekesebb és szomorúbb, hogy mit is ünneplünk. Lehet kellene egy tanulmányt írnom az iraki hadseregről? 100 éve, 1921-ben hozták létre a britek az iraki hadsereget, alig 3000 fővel. Igazából csak díszelegni, mert 1932-ig, Irak valódi függetlenségének elnyeréséig, London az ország igazgatásában nem a hadseregre támaszkodott, hanem az ún. Iraqi Levies nevű formációra. Mi volt ez? Főként a helyi kisebbségekből, azaz nem a mainstream szunnita és siíta törzsekből és elitből, hanem mocsári arabokból, kurdok és főleg asszír keresztényekből toborzott katonai rendfenntartó alakulta volt, talán 4000-8000 fővel.

Az brit mandátum alatt megnyilvánuló felkeléseket ezzel, a brit tisztek által vezetett egységgel intézték el, nem véletlen, hogy az iraki elit nem szerette a kisebbségeit. Amikor 1932-ben függetlenné vált az ország, a brit jelentlét „csak” két légibázisban és tanácsadókban (és gazdasági befolyásban) testesült meg, az iraki hadsereg egyik első dolga volt az iraki keresztények megbüntetése. Legalábbis egy részüknek. Ez volt az ún. simelei mészárlás Észak-Kurdisztánban, kb. 3000 halott, ami manapság „kevés”, de abban az időben sok volt. El is menekültek az asszírok Szíriába (hogy aztán onnan majd a nyugatra menjenek az Aszad rezsim és az Iszlám Állam alatt).

Szóval ezért nehéz az iraki keresztényeknek ünnepelni az iraki hadsereg napját. A kurdok sincsenek könnyű helyzetben, az ő felkeléseiket (legalább ötöt) is az iraki hadsereg vert le. Sajnálatos módon az iraki hadsereget az első 100 évében többször vetették be a saját lakosság ellen, mint egy külső veszély ellen. Tudom a nemzeti intézmények léte nehéz, nem ők tehetnek róla hogy ez így alakult.

Jó, kik ellen harcolt az iraki hadsereg? Izrael, Irán, Kuvait, USA, britek, és a nemzetközi koalíció (de az is főleg USA). A mérleg vegyes, tényleg kellene írni egy tanulmányt erről a 100 évről.

Sajnos az utóbbi lassan 20 évben is vegyes az eredmény. Az amcsik feloszlatták aztán a semmiből újjáépítették a haderőt. A fő feladat az iraki felkelés leverése és a terrorizmus volt. Aztán után a dolog  2010 után mégis csak átcsúszott a szunniták puszta elnyomásába, zaklatásába, meg is lett az eredménye (Iszlám Állam). Aztán szétfutott az iraki hadsereg, nagyon kellemetlen, jól látatta a belülről rothadó állapotot (ennyit arról, hogy csak a technikát csodáljuk ezerrel és helikopterek és repülőgépek alapját, tólóerejét, fegyverzetét csodáljuk).

2014 után újjászervezték magukat (némi nyugati/amerikai rásegítéssel), majd 2017-ben visszafoglalták Moszult és a többi területet. Megdicsőültek. Áldozatból hősök lettek. 2021-ben kicsit erodálódik a megítélésük, de az 2019/2020-as dél-iraki tüntetésekből nagyrészt kivonták magukat, nem váltak megint a kormányzati erőszak eszközévé, ami mindenképpen nagy eredmény.  

Átalakuló erőviszonyok Sinjarban a PKK/YPG, a PMU, a KDP és a bagdadi kormány között

 

Vannak a szíriai kurdok, akiket nagyon szeretünk, mert megvédték a világot az Iszlám Államtól Szíriában és Irak egy szögletében, Szindzsárban. Ebben az isten háta mögötti városban az iraki kurdok őrizték a világot, de amikor jött az Iszlám Állam, ők inkább visszavonultak. Ennek mészárlás, erőszak, rabszolgaság lett a vége a jezidi férfiak, nők, és gyerekek körében. Sokakat a mai napig nem találnak.

A felszabadulás után a jezidiek - akik addig magukat kurdoknak tartották csak más vallással - nem kértek többet az iraki kurd peshmergákból, viszont elfogadták a szíriai kurd YPG támogatását, így ma nekik van a legnagyobb helyi milíciájuk Iraknak ezek szögletében. Mellettük az síita milíciák képviselik Irakot. Ironikus ez, mert a két szereplőt nyugaton két ellentétes oldalon tartjuk számon: a baloldali, forradalmi YPG a jó, a amerikaellenes, Irán barát PMU a rossz. Az egyik idáig amerikai katonákkal harcolt együtt, utóbbi amerikai katonákat támadott, a vezetőjüket, pedig az USA likvidálta az év elején (Szulejmani/Muhandis kilövés). De Szindzsárban a két szervezet barát, a PMU sok támogatást a YPG motiválta jezidi erőknek.

 Az alábbi elemzés nem ilyen megengedő mint én. YPG helyett végig PKK-t ír, utalva arra, ami a szakirodalom egy részének (és Törökországnak) az álláspontja, mondván, hogy a YPG nem önálló szervezet, hanem valójában a PKK szíriai "leányvállalata", amelynek a vezetése furcsa mód tele van törökországi kurdokkal.

 Maga ez elemzés egyébként kiválóan foglalja össze a bagdadi, erbili, és ankarai érdekeket annak kapcsán, hogy mostantól elvileg a központi kormányzat és KRG jelenléte nőni fog, és a PMU és a YOG/jezidi filiálék befolyása meg csökkenni

https://jamestown.org/program/the-iraqi-and-kurdish-regional-governments-sinjar-agreement-consequences-for-u-s-turkish-and-iranian-influence-and-rebel-rivalries/?mc_cid=5675c4fe40&mc_eid=056f889926

Dán szerepvállalás az iraki NATO műveletben

Dánia lakossága fele Magyarországnak, a a szárazföldi ereje (hadserege) kb ugyanakkora papíron, vagy a légiereje nagyobb, és van haditengerészete is. A védelmi költségvetése, 4 milliárd euro felett, nekünk 2 milliárd felett kb. Igaz nekik évtizedek óta, nekünk meg egy vagy két éve? És akkor még a két ország stratégiai kultúrájáról (mennyire szívesen mennek háborúba, műveletekbe? hol látják a helyüket a NATO és EU műveletekben? milyen szerepet látnak maguknak a nemzetközi rendszerben?) nem is beszéltem.

Csak azért írom, mert a dán parlament döntése alapján az ország fogja vinni az irak NATO kiképző missziót,ha jól értem másfél évig. 285 katona, plusz három szállítóhelikopter (azok egy évre). Egy ekkora ország részére ez egy hatalmas elismerés politikai és katonai értelemben a NATO-ban és a USA tól közvetlenül is. (emellett még ők is ott vannak Afganisztánban és balti NATO műveletben).

A dán katonák idáig az al-Asad bázison voltak, ahol az utóbbi két évbebn az egyik helyi szunnita milíciát képezték illetve az iraki hadsereg 8. dandrának a katonáit. Amíg aktív harcok folytak az Iszlám Állam, az egyik helyi milíciát "partnerálták" a szíriai-irakik határ menti harcokban (Qaim város környékén és valszeg Anbar tartományban). Ez utóbbi feladatot a dán különleges műveleti erők vitték (Jaeger Corps), előbbi reguláris dán alakulatok. Miért írom ezt? Magyarországnak jelenleg 200 katonája van Irakban (papíron), ennek csak egy kis része végez valódi kiképző tevékenységet

A jelenlegi misszió a célját nagyérszt elérte hónapok, ha nem évek óta megy a gondolkodás, hogy mi legyen a kurdisztáni kiképző misszióval. A amerikai misszió szóvivője szerint: Now, he said, “We have transitioned from training to mentoring and the next step of this will be with NATO Mission Iraq.” Azaz valami készül. Egyéb jelek is utalnak rá, hogy a jelenlegi struktúra át fog alakulni és az NATO missziója lesz a fő csapásirány. Lehet csak átsapkázás lesz, lehet a kiképzőhelyek is bezárnak is itt ott. Lehet, hogy nálunk is lesz bejelentés majd? Még egy pár év, és a Magyar Honvédség gyatyába lesz rázva. Kiváncsi leszek, hogy ki fog e lépni a hadsereg ezekből az biztonságos de alacsony presztízsű/kihívást jelentő kiképző és őrző-védő feladatokból és ellépünk-e valamilyen ambíciózusabb, önbizalom növelő és nemzetközi elismertséget jelentő feladatok felé.

https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/06/iraq-terrorism-isis-nato.html?fbclid=IwAR2Cp1um587WmzedMCi8VuuVPM6_hwRYLjLiu9X4RaxrF1iZd6z2TarEZoA#ixzz6PjHeNRm4

Patriot ütegek Harirban

Tévedtem, mint olyan sokszor.

Közel-keleti híreket olvasgatva láttam, hogy a Patriot ütegek nem is Erbilbe kerültek, hanem Harirba. Ez a város hetven km-re északra van Erbiltől, természetesen szintén kurd terület. Egyszer elautóztam mellette, akkor láttam, hogy egy repülőtér is van ott. Pár éve volt, 2014 után, és az interneten rákeresve nem jött ki semmi rá. Régen, amikor még sok amerikai katona volt itt, 2003 után, de a 90-es évek kvázi függetlensége alatt az USA használta bázisként.
A 90-es években konkrétan a CIA, más amerikai nem volt itt, de 2003 után az amerikai hadsereg, a különleges műveleti erők, -  és gondolom a CIA megint :)
Az invázió előtti és utáni pillanatokról van egy jó könyv, The CIA War in Kurdistan: The Untold Story of the Northern Front in the Iraq War címmel, friss, 2020-as. Ezt is egy olyan CIA-s írta, akinek a szövegből ítélve, tele lett a f@sza a saját főnökeivel. Amit el lehet olvasni a könyvből abből világosan átjön, hogy ez a CIA utánpótlás reptere volt 2003 előtt, majd az invázió idején ide dobták le a 173-as légideszant dandár katonáit, miküzben Kuvait felől jöttek a tankok.

Az amcsik hazamentek 2011-ben, de 2014-ben - az Iszlám Állam elleni háború miatt - visszajöttek. A kurd területeken Erbilbe elsőként mégiscsak az a "főváros". 2015-ben aztán elkezdték megint Harirt használni, az olvasom, hogy kiképzési céllal. Ekkortól indult be a helyi peshmerga erők nemzetközi kiképző programja, Magyarország is ekkortól vesz rész kint. 2018-ban szóba került, hogy bővítik a bázist.

Mégegyszer tévedtem. Most újraolvasva a januári híreket, amikor Irán rakétatámadást intézet két iraki bázis ellen, abban a hitben voltam az olvasott hírek lapaján, hogy Erbil volt az egyik célpont. Igaz az is benne volt a hírekben, hogy a rakéták útközben lezuhantak. .

Most kifejezetten Harirra keresve rá, látom, hogy az irániak eleve Harirt célozták az Al Asad bázis mellett. Ez nagyon ciki, mert nem vettem észre. Erbil támadása eleve értelmetlennek tűnt, mert az egy nemzetközi repülőtér, ami mellett a katonai táborok vannak. Ott eltalálni valami civil célpontot, ciki lett volna. Harirt támadni viszont Teherán szemszögéből racionális lett volna (az is volt).

A bázisról a google maps csak valami ősrégi, rossz felbontást ad ki. De satelite.pro térképe éles. Kb 2016-2017-re saccolom a fotót, mert Erbilben akkor még tartott az Iszlám Állam elleni légiháború viszont a nemzetközi tábor építményei már nem voltak olyan kezdetlegesek, a sátrak eltüntek.

Harir távolról, látszik, hogy egy egyszerű reptérről van szó, nincs gurulóút külön, hanem a pálya végén tud megfordulni gép, illetve tényleg főként raktárépületek és egy két hangár van csak a másik oldalon. Az is érdekes, ami hiányzik erről a fotóról. Nincs körülötte bázis - legalábbis ezen a régi fotón. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha van is peshmerga képzés, az nem itt van/volt, és hogy ez inkább egy logisztikai állomás, semmint egy katonai bázis. Nem véletlen, hogy az angolban többször Harir Campként emlgetik csak. Bashur airfield-ként is ad ki találatot a google, régebben (2003 és előtt) így is használták.

Azért érdekes, hogy mikori a kép, mert a nagyításban azt is látni, hogy a reptér éppen felújítás alatt volt ekkor, kétharmadától homok van a páylán és sok teherautó szorgoskodhat valamin.

Patriot ütegek a magyar katonák feje felett Irakban

A magyar katonák kaptak egy Patriot üteget. Ezt a címet adhatnám, ha egy cikket írnék egy bulvárlapba. De nem ez történt persze, hanem az amerikai hadsereg végre telepített egy-egy Patriot üteget arra a két helyszínre (direkt nem bázist írok, mert Erbil nem az), amelyet 2020 januárjában iráni ballisztikus rakétatámadás ért. Vicces (persze nem), hogy januárban még iráni-USA háború volt a téma, meg harmadik világháború, most meg már minden a koronavírusról szól. Gyorsan változnak a dolgok.

A cikk szerint még két üteg van úton Irakba (egyelőre Kuvaitban) és kíváncsian várom, hogy hova fognak kerülni. Az elmúlt hónapokban a nemzetközi koalíció - de főleg az amerikaiak -  elkezdte összevonni az erőit a kisebb bázisokról. Eddig négy bázis zárt be - vagy legalábbis az ottani nyugati jelenlét fejeződött be - és ezek közül a kirkuki K1-t, a Moszul  alatti Qayyarah Airfield West és mintha az északon, a szíriai határnál levő al Rabia melletti bázist is említették volna. A közös bennük, hogy mindegyik Irakban van, azaz nem az iraki  kurdok által uralt területeken. Az erbili kormány magától nem szeretne egyetlen nyugati katonát sem elveszíteni sem átvitt sem konkrét értelemben.

Sajtóhírekben többször felütötte a fejét az a hír, hogy van valami nyugati féle kivonulás is Irakból, amit én nyugati forrásokból nem látok. Amit látok az annyi, hogy az amcsik és talán a britek csökkentették a létszámukat Irakban, de állítólag ezt is az iraki kormány kérésére tették, hogy ők is elmondhassák otthon, hogy milyen keményen tárgyalnak az amerikaiakkal. Szerintem ha a koalíció, vagy a NATO misszió kivonul Irakból, úgy rendesen és végelegesen akkor az megfelelően és látványosna komminikálva lesz. Addig is marad mindenki, beleértve a magyar katonákat is, akik szerintem még nem nagyon láttak ilyen ütegeket.

Az erbili nemzetközi repülőtér - mint minden repülőtér - nagy kiterjedésű. Nem tudom hogyan kell telepíteni egy ilyen komplexumot az radarokkal és indítokkal (biztos ez is fent van a neten) ,de remélem, ha leközelebb arra járok, lehet majd látni valamit belőlük :)

Az Al Asad bázis Irakban

Ez pedig az al Asad légibázis. Ez az bázis Nyugat Irakban, amely mindentől távol van és ahol az amerikai és egy két koalíciós ország (ausztrál, holland, dán katonákra emlékszem, de nem ellenőriztem) képezik az iraki hadsereg egyes egységeit. Az iráni támadás fő célpontja ez volt, ide ment több rakéta. A bázis hatalmas, 23 km csak a külső határa. A 7 gépesített hadosztály bázisa is egyben. Azért volt érdekes 2014-ben az Iszlám Állam ostrom alá vette, bár inkább "ostrom" alá, mert nyilván nem lehet körbezárni katonai erővel főleg a IÁ katonai erejével. A kiképzés úgy folyt akkor, hogy akik megkapták a kiképzést, azok mehettek is egyből harcolni az Iszlám Állam ellen.
Itt még sajnos nem voltam, ez nem saját fotó az erbilivel ellentétben.
A kép forrása: https://twitter.com/roberttollast/status/1214830397739192320/photo/1


Az iráni rakétatámadás után készült egy friss műhold fotó a bázisról. Az első feltételezések szerint az irániak nem találtak el semmit, de ez a fotó inkább azt mutatta, hogy TALÁN szándékosan nem találtak el amerikai katonákat mert egy két létesítményt telibe találtak. Konkrétan a hangárokat, ahonnan a feltételezésük szerint a drónok indultak megfigyelni és kilőni Kaszem Szulejmanit. Szimbolikus.

Lehet, hogy véletlenül találták el a hangárokat csak? Persze lehet. Amiért mégis valószínűsítjük hogy azt találnak el amit akarnak, az az elmúlt két év eredményei. Irán 2018 óta három alkalommal bizonyította, hogy képes precíziós támadást intézni. Először az iraki kurdisztánban levő Koyaban találtak el egy épületet, ahol épp egy iráni ellenzéki kurd párt vezetése ülésezett. Telitalálat volt. Hónapokkal később az Iszlám Állam egyik bázisát találták telibe Szíriában. 2019-ben szaúdi olajlétesítményeket találtak el drónokkal és cirkálórakétákkal, de olyan pontosan , hogy csak néztünk.  Szóval lehet hogy most véletlen volt, de a korábbi jelek másra engednek következtetni. Forrás: példul innen: https://www.dialog.ua/war/198579_1578515614

Magáról a bázisról készültek korábbi fotók is, ezen a 1990-es évek állapotát látjuk. A bázist Tom Cooper visszaemlékezése szerint négy másikkal együtt jugoszláv cégek építették, ezek a H-2, Balad, al Qut, Tallil és az al Asad voltak.  MIndegyik legalább 24 megerősített bunkerrel, egy méternyi vasbeton "tetővel" a repülőgépeknek, mély alagútrendszerrel, vezetési pontokkal, tagolt taxi utakkal.

Az erbili repülőtér és a nemzetközi misszió

Mikor először raktam fel az erbili repülőtérről ezt a térképet, kaptam utána fejemre, hogy ez így veszélyes (kb. 2015-ben lehetett). A tegnapi iráni rakétatámadás után keresgélni kezdtem, de nem találátam a blogon, úgyhogy felrakom mégegyszer.
A reptér és a bázis már rég tovább bővült, Iszlám Állam már nincs, és ha az iráni titkosszolgálat az én térképemet használná egy következő támadáshoz, az régen rossz lenne. Ezért teszem fel nyugodt lelkismerettel a térképet megint.
Ha akar, Irán tud sebészi pontossággal kilőni rakéták. Ezt már bizonyította legalább kétszer. Ha mellé talált most, az nem volt véletlen (nagy valószínűséggel).

Iraki önkéntesek kiképzése Taszáron

Volt ez a stori, ami időről ideőre felbukkan, de egy ponton túl senki sem tud többet róla. Az 2003-as iraki háború előestélyén a Fehér Háznak volt egy olyan elképzelése (is), hogy iraki önkéntesek is majd részt vesznek Irak "felszabadításában". A taszári bázist és a magya politikai vezetést találták meg erre a célra, de zavaros, hogy hogyan kezdődött el, ha olyan hamar abbamaradt. Miért került ez szóba, mert most belefutottam FIF Hungary említéssel a témába. AZ amerikai szakirodalom, (RAND: The U.S. Army and the Battle for Baghdad), egyrészt említi, hogy 2003 februárjában: Feith briefs Bush on the FIF program, which had 5,000 nominees, of whom 625 were vetted and 1,809 partially vetted, and only 55 were in training in Hungary on February 1. és [on]2/1: U.S. military begins training FIF in Hungary. 240. oldal, mindkettő mögött további forrásmegjelölés. Aztán az egyik megadott forrásban (On Point II Transition to the New Campaign: The United States Army in Operation IRAQI FREEDOM May 2003–January 2005, 443. o.) további részletek vannak: Using US police forces as models, Kerik estimated that Iraq needed between 65,000 and 75,000 police officers. In early August 2004, the CPA estimated that only 30,000 mostly untrained, underequipped, and unmotivated officers had returned to duty. Kerik originally estimated it would take 6 years to train the police in Iraq. Bremer told him he had only 2 years, and to look for support from Hungary using the Taszar Air Base that NATO had used in support of operations in Bosnia during the 1990s. Bremer then allocated $120 million of seized Iraqi assets to fund a recruiting and training program that Kerik believed would require $750 million in the first year alone.77 On 31 August 2003 Bremer notified Kerik that the Hungarian option was dead; the Hungarian parliament had decided to delay the request for support until after the beginning of 2004.78 The country of Jordan, which had agreed to train some 2,000 officers of the NIA, was identified as the next nation that might provide assistance in the CPATT effort. CPA and CPATT hoped to implement a plan to train some 25,000 police in Jordan over the next 18 months. Érdekes lenne tudni, hogy mi történt 2003 febuárja után. Ha a parlament 2004-re csúsztatta a döntést, akkor milyen jogalapon kezdődtek el 2003-ban a kiképzések? Egyébként később magyar rendőrök részt vettek az iraki rendőrök jordániaa képzésében, igaz jelképes létszámmal. A volt, asszem new yorki rendőrfönök elképzelése sajnos totál gyermetegnek bizonyult, miért gondolta, hogy ami az USA-ban működik, az egy totalitárius diktatúrában is működik majd pikk pakk?

Moszul legrégebbi templomja, a Mar Thoma,/Szent Tamás templom romjai

Ez itt Moszul legrégebbi temploma. Az a durva, hogy csak méterekre voltam tőle, de nem jutott eszembe elmenni oda. A templomot állítólag arra a házra építették, ahol Szt Tamás apostol megszállt annak idején, 19xx éve. Még akkor is hihetetlen, ha csak állítólag történt így. Itt őrizték 2014-ig az egyik állítólagos ujjpercét, mint relikviát, aztán elmenekítették a Mar Mattai monostorba, Kurdisztán felé. A templom csak a város visszafoglalásakor várt romhalmazzá, amikor lebombázták minden mással együtt. A St Tamás templom kb 500 méterre van az al-Núri mecsettől, amely Moszul szimbóluma volt, mielőtt az Iszlám Állam a nagymecsetet választotta volna a védekezése közponjául. Itt a belváros közepén tartottak ki az utolsó pillanatig a terroristák, hogy aztán a végső pusztulás előtt még felrobbantsák a nagymecsetet (ezért tejesen másképp romhalmaz az az épület, mint a többi. Moszulban egyébként vannak templomok, amelyek is ma állnak, az Iszlám Állam nem robbantotta fel őket szisztematikusan, csak leverték a keresztet és esetleg belül is pusztították a diszítést. De ehhez látnom kellene őket belülről is. Az alábbi video tehát a Szt Tamás tmplomról készült, a Mosul Eye weboldal tette közzé. Ezt volt az az oldal, és az azt működtető moszuli történész, aki az ISIS jelenléte alatt is folyamatosan posztolt a városból, halálos veszélynek téve ki magát. Jelenleg Nagy-Britanniában tanul, de olyat is olvastam, hogy önkéntes számüzetésben van, mert ellensége éppen most is lehet elég Irakban. (azt persze nem értem, hogy miért nem a saját videoimat és fényképeimet osztom meg, de majd ezt is orvoslom valahogy.

Török bázisok Észak-Irakban

Nehéz pontosan elhelyezni az ilyen híreket. Észak-Irakban (Iraki Kurdisztán), kurd tüntetők elfoglaltak egy kisebb török bázist, felgyújottak néhány tankot és egyéb járművet tiltakozásul azért, mert egy korábbi török légitámadásban (ami a PKK fegyveresit célozta) két helyi lakos is meghalt.

Tekintve, hogy a török bázisok mind a Barzani, KDP területen vannak, természetesen jelenlétük bírja a kurd vezetés jóváhagyást, sőt talán az iraki kormányét. Valahol jó, hogy a török hadsereg inkább hagyta azt a pár tankot, és visszavonult, mint hogy vérfürdőt rendezzen a helyi iraki kurdok körében (nem, nem minden kurd utálja Törökországot és szereti a PKK-t, szóval ez nem magától értődő). Hagyni kellett levezetni a feszültséget a helyiek körében, még ha ezen az áron is. Egyébként az török hadsereg iraki bázisairól elég kevés infó van. 11-14-18 darabról beszélnek, amelyek többsége az török-iraki határ közvetlen iraki oldalán van. (itt vannak fotók és térkép is)

Ha valamelyik hírnevet kapott, akkor az nem ezek közül került ki, hanem ami Bashikában van (egy keresztény település egyébként), az kurd-iraki "határ" mentén. 2014-ben, az Iszlám Állam moszuli térnyerése után jöttek ide, hogy az IÁ-val ellenséges szunnita miliíciát képezzenek ki, meg persze másért is. 2015-ben vagy 2016-ban, amikor Erbilben mondtam az egyik török alkonzulnak, hogy szívesen meglátogatnám a bázist, először meglepődött, aztán nagyot röhögött és mondta, hogy sajnos azt nem tartja elképzelhetőnek. Nem is látogattam meg (A logikám az volt, hogy ha a sajtónak megmutatják, akkor a kutatóknak miért ne. Sokszor bejött)

Moszult már rég visszafoglalták, de a török katonák még mindig ott vannak Bashikában. Most már még inkább egy anomália, hogy miért engedi ezt az iraki kormány? 2017 előtt még kurd kézen volt a város, az ok, hogy a KDP engedte, de most már iraki kézen van. Szóval hazaküldhetnék őket. A Bashika bázis ebből szempontból más helyzetben van, mint a többi, a török határhoz közeli bázis, mert azok létét még egy korábbi török-iraki megállapodás tette lehetővé. De Bashikáét? Mélyen bent a Irakban? Nem vágom.

Az iraki NATO misszió néhány új részlete

Keveset tudni az új iraki misszióról. Már egy éve is szó van róla (nyilvánosan), az júliusi NATO csúcson döntöttek is róla, de ott se mondtak szinte semmi érdemlegeset (pl. létszám). Ezért érdekes most ez a kanadai hír, hogy kanadai lesz a misszió első parancsnoka. Hála a kanadai sajtónyilvánosságnak, kiderül még a misszióról, hogy

- 580 fős a misszió

- 250 fő kanadai belőle

- 3 helikopter a misszió biztosítására (ez azért érdekes, mert sem az amerikai misszió, sem a még műküdő koalíciós kiképzőmisszió nem működik együtt ebben a NATO misszióval)

Ezek mind újdonságok. Az nem, hogy a misszió jellege kiképzők képzése lesz, a területek pedig:

- Countering improvised explosive devices (C-IED);

- Civil-military planning;

- Armoured vehicle maintenance; and

- Military medicine

A vicc az, hogy mind a négy területen van dedikált magyar képesség. A katonai eü NATO kiválósági központja nálunk van, a C-IED képzésben több nemzetközi tanfolyamot tartanak folyamatosan, civ-mil planning talán nem, de csinálunk hasonlót Afganisztánban és korábban Irakban. A armoured vehicle maintenance keretében pedig - röhej - a 2003 v. 2004-ben átadott magyar T-72.eseket is (meg a többi ex szovjet/orosz) technika karbantartást lehetne menedzselni.

A magyar szerepvállalás mértéke egyelőre ismeretlen.

A kanadai cikket lásd: Canadian Armed Forces General to be appointed Commander of the new NATO Mission in Iraq

A CIA és Szaddám Husszein

Izgalmas cím, nem? De most nem abból a szempontból írok róla, ahogy azt a legötbben várják. Azokat a történeteket még nem írták meg részletesen, még durván 4-5 év kell, hogy elteljen 25 év.

Nemrég találtam a neten a CIA elemzői igazgatóságának egy elemzését (Iraq's Tikritis), amit 1987-ben írtak Szaddaámról és családjáról. 2011-ben hozta nyilvánosságra a CIA. Hány év is az? Kb. 25?

Mindegy, én csak most láttam és kíváncsian olvastam, mert a nemzetközi szakirodalomnak és a különösen a bulvársajtónak ez mindig is egy izgalmas téma volt. Hogyan támaszkodott Szaddám Husszein saját törzsére és tágabb családjára (féltestvérek, unokatestvérek, gyerekek) az urlakodásban.

Kutatói szempontból érdekes összehasonlítani, hogy mit írt a szakirodalom erről a kérdésről és mit a CIA. A kép lehangoló abból a szempontból, hogy újdonság nincs nagyon benne. Ez egyszerre persze lelkesítő is, mert így legalább egy újabb bizonyíték van arra, hogy titok és szakirodalom között nincs olyan óriási távolság. A CIA elemzők sok szakirodalomat olvasnak és kapcsolatban vannak a szakemberekkel. 

A CIA elemzése nagyon jól struktúrált, mondjuk lehet annyit meg kell adjak a szerzőknek, hogy ők talán egy kicsivel előbb tudták mindezt, lehet egy 1980-as évek végén publikált szakkönyvben még nem olvastam ilyen részletesen a családról, de a 1990-es második felében már biztosan voltak anyagok.

Én magam is publikáltam egy tanulmányt valamikor 2002 körül A hatalom pillérei címmel, de azt akkor már vagy 3-4 éve írtam és források így 2000 vagy az előttiek voltak.  Hoppá, meg is találtam A hatalom pillérei Szaddám Husszein alatt. Régi szép idők.

Minnél inkább távolodunk a kortól, annal inkább az az érzésem, hogy Szaddám uralma más értelemben volt különleges, mint ahogy eredetileg interpretáltuk. A fő magyarázat, hogy Szaddám a szunnitákra támaszkodott, és a családjára és hogy elnyomta a síitáka és kurdokat.

A helyzet az, hogy a szunniták adták a politiai elitet a megelőző évszázadokban, szóval ezen nem nagyon tudott ő sem változtatni, a síitákkal és a kurdokkal nem volt különösebb baja Szaddámnak, amíg azok 1. nem akarták megdönteni 2. nem akartak kiszakadni az országból. Igen, ezeket elég brutálisan kezelte, de hát megint miért várunk mást abba a közegben, ahol ez a volt norma.
Szaddám valójában mindenkit hajlandó volt használni, aki fenntartotta a hatalmát. Szunnitákat, siítákat és kurdokat. Senki sem az országok építette elsősorban, hanem önamgát (és másodsorban az államot). Minnél bizalmibb feladatokról volt szó, annák inkább azokra támaszkodott, akiktől rendszerszinten a legtöbb lojalitást várhatta, törzsi tagok, rokonok. Bennük sem bízott, de a kor társadalmi viszonyai között tőlük várhatta azt, hogy a legutoljára fogják elárulni.

Nem tudom, hogy lehet mérni a bizalmat egy társadalomban, de ha Skandinávia felől húzunk egy egy egyenes vonalat az arab világ felé, úgy csökken az ember-állam és ember-ember közötti bizalom. Mindenki érzi Magyarországon, hogy ez mennyire alacsony, és ettől mennyire szar, és akkor képzeljük el, milyen lehet a Közel-Keleten, ahol még ennyire se. Na ezért kellett Szaddámnak a rokonaira támaszkodni.

Iráni befolyási lépések iraki keresztények vidékén

A ninivei fennsíkon is készülnek a karácsonyra. Miután  visszafoglalták ezt a területet (Moszultól északra és keletre) az Iszlám Államtól, azóta még egyszer végigment rajta egy háború, igaz csak egy két napig. 2017 októberében, amikor az iraki kurdok és az iraki kormány között kitört a viszály az előbbiek népszavazása miatt, az iraki hadsereg és kormányerők visszavettek olyan területeket, amelyek papíron hozzájuk tartoztak, a valóságban azonban 2014 vagy még korábbról az kurdok ellenőriztek.

Ennek következtében mostanság a keresztények lakta területeken síita milíciák ellenőrzik (nem az iraki hadsereg vagy a rendőrség). Ha a magyar kormánynak fontosak az iraki keresztények, akkor ideje lenne elkezdeni most már alaposabban is tanulmányozni ezeket a milíciákat.

Mivel a keresztény települések egy része nem színtiszta település volt, hanem éltek ott jezidiek vagy shabakok, ezért a poszt Iszlám Állam időszakában ezek a népcsoportok is részben visszatértek. Nekik annyi az előnyök, ami a hátrányuk. Nincs hova elmenekülniük külföldre, így mindenképpen vissza térnek.

A ninivei fennsíkon a már említett különböző síita milíciák között a leghíresebb a Babilon Brigád (erről sok szó van a cikkben), amelyet az tesz különlegesség, hogy a vezetője keresztény, míg a fegyveresek síiták (arabok és shabakok). Mellettük vannak keresztény milíciák is a városokban, amelyek egyfajta helyi rendfenntartó szerepet játszanak, játszottak. Ezekből is van vagy három négy (egyszer majd megírom őket, végül s találkozgattam egyik másikkal), de nyilván nem vehetik fel a versenyt a síita milíciákkal.

A shabakok részben szunniták, részben siíták, így különösebben az utóbbiak betagozódása a siíta milíciákban gyakorlatilag természetes folyamat volt. És itt jön a kényelmetlen rész. Mert a ninivei fennsíkon a megmaradt és visszatért keresztények az új helyzetben sem érzik magukat biztonságban. nem csak a dzsihadisták visszatérésétől tartanak (ami egyébként folyamatban van), hanem attól, hogy most a síitáknak, shabakoknak lesznek útban.

Minden alkalommal, amikor Erbilben találkoztam iraki keresztényekkel, valamiféle nemzetközi védelemben reménykedtek. Hogy az USA, vagy az EU vagy a NATO jön megvédi őket. Ez nem fog bekövetkezni.

Az USA-nak azonban megvannak az érdekei és az erőforrásai arra, hogy jelen legyen ezeken a területeken. Természetesen nem azért, hogy csak a keresztényeket védje meg, hanem hogy stabilizálja a jelenlétével a térséget, segítsen az iraki kormányerőknek (akár a síita milíciákkal szemben). De mondjuk ez az iraki keresztények mindegy, nekik csak az a fontos, hogy legyen ott valaki. De egyébként ez lehet a magyar kormány tovább lépése is, küldeni oda az amerikaiak mellé a magyar katonákat. Úgy is különleges műveleti feladat lenne, arra van kapacitás és akarat is itthon (a katonák részéről).

Kurdisztán a népszavazás után - Elsietett függetlenség

Az ember az állandó rohanásban örül ha a FBre felteszi amit írt, de most végre ide is. Ebben az elemzésben kb megírtam mindent, amit meg akartam írni. A lényegi üzenet, hogy a népszavazás nem döntött el semmit, és a hivatalos narratíva mellett (ideje letapogatni, hogy lehet e függetlennek lenni), legalább ennyire, ha nem fontosabb volt, hogy a Barzani elnök valahogy megpróbálja prolongálni a vezető szerepét. Ezt utóbbit pedig azért érdemes bemutatni, megvizsgálni, mert nyugaton csak annyi látszott a népszavazásból és az utólagos eseményekből, hogy jaj a kurdok megpróbálták mert megérdemlik, de utána meg jaj az iraki kormány, meg Irán és Töröko. hogy beakasztott nekik.

Most jut eszembe, hogy konkrétan el is felejtettem megcáfolni (jó, kontextualizálni) azt a kurd állítást, miszerint ők védték meg a nyugatot az Iszlám Államtól mert falként védték a határokat és súlyos áldozatokat vállaltak. Valóban vállaltak áldozatokat, de ez 1 magukról is szólt, 2. az IÁ csak egyszer tett egy szerény - Moszulhoz hasonló - bepróbálkozást, aztán már csak lövöldözés és robbantgatás folyt.

A másik fő tanulság a tanulmányból, hogy az elemzésben részletezett válságok mellett - a vezetői válság kiteljesedésére is számítani lehet, és az a legrosszabb. Mind három nagy párt élén rivalizálásra és belharcra lehet számítani úgy hogy a belpolválság nem oldódott meg és jönnek majd a kurd és iraki választások is jövőre.

Elkapkodott függetlenség? Iraki Kurdisztán és a függetlenségi népszavazás.

Akinek hosszú a 10 oldal, annak megírtam hasonlóan (de önálló mű), az Élet és Irodalomban is, rövid video reklám után olvasható. A cím: Elsietett függetlenség. Direkt ugyanarra vettem kettőt, jobb találati arány a Google-ben :)

A nemzetközi kiképző kontingens (KTCC) és a kurd visszavonulás mögötti belpolitikai játék

Egyelőre csak kicsit tisztább a kép, hogy mi folyik Kurdisztánban.

Az biztos, hogy a olasz és a magyar kontingens folytatja a kiképzési munkát, azaz a német kontingensről kapott hír egyedinek tűnik. Persze van még másik négy nemzet a kiképző misszióban, de csak az olaszokat kérdeztem meg, és a HM sajtót. Ők szó szerint azt írták: "A magyar kontingens továbbra is részt vesz a kiképzésben." Amit így többedszerre is végigolvasva, persze magyarázhatnék úgy is, hogy a "kiképzésben részt vevés" általános tevékenysége mellett lehet éppen, hogy azért felfüggesztették épp a kiképzést. De miért ne mondanák meg, ha még is leálltak volna?

Amint azt mindig a lelkemre kötötték a kiképző misszióban (az az a Kurdistan Training Coordination Centre), ez nem egy valódi misszió, itt csak a résztvevő országok jönnek össze és közösen képeznek. Az olasz KTCC parancsnok (vagy a német) érdemben nem parancsnol egyik résztvevő nemzetnek sem, mindenki bilateriális alapon van jelen, az aktuális parancsnok csak koordinál, max az együttműködés irányítja. Nincs közös szóvivő sem, minden kontingensnek saját PAO (Public Affairs Officer) je van. Fordulhattam volna a magyar PAO-hoz, is ha tudnál, hogy ki az, és ha nem lennék benne biztos (sajnos, a régi tapasztalatok), hogy semmit nem merne mondani magától.

Hétfőhöz képest, annyi már világos, hogy a kurd peshmergák az egész "frontvonalon" visszavonultak, nem csak Kirkuknál. Amit 2014-ben elfoglaltak azt most kiürítik. Az is látszik, hogy Kirkuk és déli "frontvonal" tekintetében, ami a PUK kurd párt ellenőrzése alatt állt, megegyezés született a PUK, az iraki hadsereg és a síita milicíák között. Hogy mit kap a PUK cserébe az még nem világos, elvileg Szulejmanija (a város a PUK fővárosa) repterét cserébe megnyitotta Bagdad, és az ottani állami tisztviselők fizetését is máris folyósítani kezdte. Állítóag később Kirkuk kurdok lakta negyedeiben is a PUK lehet jelen.

Mielőtt még a PUK árulását kiáltanánk (sokan teszik), azt is kell látni, hogy a rivális KDP is kiüríti a területeit. A keresztények lakta Bashikát, a jezidiek lakta Szindzsárt, és Makhmur és Gwer városokat. Úgy tűnik mindkét kurd párt visszavonul a kurd autonómia régi határai mögé.
Hosszútávon most a KDP vs PUK viszony lesz érdekes. Ők a két fő erő katonailag Kurdisztánban, szeretik és utálják egymást. Barzani elnök a KDP vezetője, a PUK élén vezető válság van, a korábbi elnök meghalt. A megegyezést fiai hozták tető alá, akik szemben állnak a PUK öreg bölényeivel.
November elsején elvileg választások lesznek, de lehet, hogy ezek után nem tartják meg. A KDP jogosan hibáztathatja a PUKt az árulásért, míg a PUK jogosan hibáztathatja a KDPt és Barzanit, amiért elsiették a függetlenségi népszavazást.

Újra Irakban - Magyar Honvéd, 2015/11. I. rész

A Magyar Honvéd 2015. novemberi számába írtam azt a cikket, amit most két részletben itt is lehozok. A havilapnak csak a nyomtatott verziójában jelent meg (bocs, nincs netes verzió, csak a honvedelem.hu is lehozza több cikküket). Ez a szöveg kicsivel több, mert nyilván a szerkesztés során húzva lett a szövegből. Képből is több van, mivel itt nincsenek korlátok.

Előszóba még annyit, hogy 2014 szeptemberében, 2015 áprilisában és novemberében voltam kint Kuridsztánban, mindig egy kicsit ugyanot és máshol. A cikk a szakirodalomból, az első két út tapasztalataiból, különösen a második útnak a erbili kiképzőknél tett látogatásából építkezik. A fényképek egy részét a sajtósoktól kaptam, egy másik részét é készítettem. Balszerencsémre azon a napon volt a találkozónk, amikor kiképzési szünet volt, így csak a helyszíneket tudtam megnézni, magát a kiképzész nem.

Következzen a cikk első része. Természetesen bármilyen pontosítást, kommentet továbbra is örömmel várok:

Wagner Péter: Újra Irakban, Magyar Honvéd, 2015/11.

"A Magyar Honvégség legújabb küldetése Észak-Irakba szólította a honvédeket. A 147 fős Iraki Kiképzésbiztosító Kontingens (MHIKK) az nemzetközi kiképzők tevékenységét fogja biztosítani és az iraki kurd harcosokat, a peshmergákat fogja képezni Erbilben ((kurdul: Hawler). Jelen írás bemutatja, hogy miért került sor a nemzetközi kiképző misszió létrejöttére, miért kell képezni kurdokat, akiknek szinte minden generációja megtapasztalta a gerillahadviselést, és mi lesz a magyar katonák feladata.

Nemzetközi összefogás az iraki erők összeomlása után

2014 nyarán az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A váratlan siker egyszerre volt köszönhető a korrupt, demoralizált iraki biztonsági erők megfutamodásának, és a megelőző évek szunnitákat üldöző kormányzati politikájának. Bár az első híradások még arról szóltak, hogy a várost 30.000 főnyi katona és rendőr védte, a valóságban ez a szám inkább a 10.000-15.000 főhöz volt közelebb, mivel minden rendőri és katonai egységnél jellemző volt, hogy a parancsnokok az ellátmánnyal történő manipulációk érdekében inkább hazaküldték a katonáikat. A terroristák nem voltak többen 800-1500 főnél, de mellettük ált e meglepetés, a helyi lakosság szimpátiája és aktív támogatása, és a félelmetes hírük. Moszul elestét követően a szunnita területeken általános felkelés bontakozott ki, amely karöltve az Iszlám állam fegyvereseivel, gyakorlatilag Irak egyharmadát vonta ki a bagdadi kormány keze alól. Az elkövetkező káoszban, az iraki biztonsági erők egynegyede, 19 katonai és hat rendőrségi dandár bomlott fel.

Az események hatására az USA jelentős katonai segélyprogramot indított el (Train and Equip Fund, ITEF) 1,61 milliárd dollár értékben. Ebből az összegből az iraki hadsereg kilenc dandárját, és a kurd peshmergák három dandárját szerelik fel. A kurd erők esetében 353,8 millió dollárt irányoztak elő, amelyből a három dandár személyi állományának egyéni felszerelését (fegyverek, védőfelszerelés, egyenruha, stb.), 720 taktikai szállítójárművet (Humvee-k, teherautók, műszaki járművek, stb.) és egy tüzérségi dandár tűzfegyvereinek a beszerzése fog megtörténni. Az amerikai felajánlás mellé napokkal később megérkeztek a főként NATO partnerek hasonló felajánlásai, amelyek főleg a kurd erők támogatására fokuszáltak.

Ezek közül kiemelkedik Németország, amely első lépésben egy 4000 peshermerga egyéni felszerelését vállalta (G3 és G36 –os gépkarabély, 6,5 millió lőszer, 10000 kézigránát, stb), beleértve az egyéni kézifegyvereken túl különböző típusú páncéltörő eszközök (300 MILAN, 203 db Panzerfaust) és járművek (10 Dingo, 10 Unimog mentő) átadását is.

Magyarország szintén az elsők között reagált a katonai segélyt érintő felhívásra és amerikai közvetítéssel majd 250 tonna lőszert küldött Kurdisztánba. Ennek a tételnek a zömét 5,8 millió 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős illetve 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, és belövő-gyújtó töltény tette ki. Ezek mellett a szállítmány nagyobb mennyiségben tartalmazott még 82 mm 37M aknagránátot (3720 db, hajító töltet nélkül), 14,5 mm páncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltényt (30 000 db) és PG-7V kumulatív páncéltörő lőszert (5000 db).

Az Iraknak küldött haditechnikai eszközök csak az egyik felét jelentették a nyugati segítségnyújtásnak, a másik fele az a kiképzési program, amihez most a magyar katonák is csatlakoztak. Az főszerepet itt is az US játszotta, amely 1500 fős kontingenst telepített öt bázisra Bagdad környékén és a nyugat-Irakban. Iraki Kurdisztánban a többi helyszínhez képest valamivel később kezdődött meg a képzés, mivel 2014 augusztusáig úgy tűnt az Iszlám Állam nem akar a kurdok felé terjeszkedni. Akkor azonban megindultak a terroristaszervezet erői Erbil felé, mire igazi pánik tört ki a tartományi fővárosban, a lakosság, a politikai elit, a nemzetközi olajvállalatok alkalmazottjai mind menekülni kezdtek (a MOL azon kevesek közé tartozott, amely maradt és folytatta a kutatásokat). Az offenzívát végül sikeresen megállították Erbiltől 30-40 kmre és ezt követően megkezdődött a peshmergák képzése is.

2015 januárja óta ebben főszerepet játszik a Kurdisztáni Kiképzési és Koordinációs Központ (angol rövidítéssel KTCC), amely német-olasz vezetés alatt áll (félévenként váltással) és amelyhez számos más nemzet, pl. holland, svéd, magyar csatlakozott azóta.

Miért van szükség a tapasztalt kurdok képzésére?

Az iraki kurdok Irak 1922-es függetlensége óta több alkalommal is felkeltek a központi hatalom ellen, gyakorlatilag nem volt olyan generáció, amely legalább egy fegyveres harcban ne vett volna részt. Szaddám Huszein ellen több alkalommal is harcoltak, így felmerülhet a kérdés, hogy mi is kell képezni ezeken harcedzett harcosokon.

A peshermgák hagyományosan egy területi alapú, milícia jellegű, gerilla hadviseléshez szokott erő, amely kis csoportokban (max. 20-40 fő) alkalmas rajtütésekre vagy aszimmetrikus hadviselésre, viszont alkalmatlan nagyobb egységekben, komplex, összehangolt, több fegyvernem együttműködésre alapuló műveletek végrehajtására, városi harcokra. 

Az Irak-Iráni háború alatt a peshmergák három iraki hadosztályt kötöttek le a hegyvidéki területeken (ami Kurdisztán nagy részét jellemzi), de soha egyetlen várost sem tudtak elfoglalni, vagy megtartani egy iraki reguláris erőkkel végrehajtott támadással szemben. Ahogy 2015 tavaszán ezt a kiképzők jellemezték a szerzőnek: „tapasztalt, fegyverforgató emberekről van szó, ám ha kiérnek a nyílt terepre, a peshmergák tanácstalanná válnak”. A milícia jellegből adódóan a katonai logisztika, a harctéri orvosi ellátás, a hadműveleti tervezés vagy általában a törzsmunka szinte ismeretlen fogalmak.

2014 augusztusa és 2015 áprilisa között a peshmergáknak mintegy 1200 halottjuk és 5000 sebesültjük volt. Az áldozatok egy jó része menthető lett volna, de a kurdoknál az elsősegély ismeretlen fogalom. A sebesülteket általában visszavitték a legközelebbi városban egy lestoppolt autóval, vagy más járművel a vérzés bárminemű csillapítása nélkül. A kiképzők elmondása szerint így a legtöbbször elvérzés volt a halál oka a menthető eseteknél. 

A problémáknak megfelelően a KTCC által összeállított képzési program inkább egyfajta gyorstalpaló, amely négy hét alatt próbálja az alapvető lövész ismereteket átadni a kurd harcosoknak előbb szakasz szinten, majd később zászlóalj szintű összekovácsoláson. A foglalkozások általános lőkiképzést, általános harcászatot, egészségügyi alapismereteket, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelmet és felismerést, beépített területen (városban) folytatott harctevékenységet, és parancsnoki törzsmunkát ölelne fel, de természetesen az arányokban vannak eltérések attól függően, hogy a szakaszban, vagy a zászlólaljban kinek mi a feladata.

2015 tavaszán egyszerre két helyszínen, Erbilben és Atrosh-ban (Dohuk tartomány) folyt egy-egy kurd zászlóalj képzése, egy további kiképzőbázis létesítése tervbe volt véve, ez állítólag már megnyílt Harir település mellett (az ott található Bashir repülőtéren korábban amerikai bázis működött). Mivel Erbilben nincs egy olyan méretű bázis, ahol a teljes zászlóaljat lehet képezni egyszerre, ezért ott valójában három kisebb helyen folynak képzések.

A kiképzés alatt álló zászlóalj katonái a Bnaslava településen (Erbil külvárosa) található Zeravani bázison (kurd csendőrség jellegű szervezet) vannak elszállásolva, itt van az alakulótér és a lőtér is.

Az erbili önkormányzattól kölcsönkapott egyik félbehagyott építésű lakótelepen folyik a városi harcászat gyakorlása. A nemzetközi kiképzők álmodozva dicsérték a helyszínt, ahol ideális körülmények között, teljesen háborítatlanul lehet gyakorolni, hogy hogyan kell egy utcán végighaladni a két oldalon biztosítva, vagy megtisztítani emeletes lakásokat.

Végül van egy harmadik terület, amelyet a KTCC kiképzői csak Tiger Valleynek hívnak (egy útmenti plakát alapján), ahol a peshmerga szakaszokkal a nyílt terepen való védekezést és támadást gyakorolják. A gyakoroló tér gyakorlatilag egy füves dimbes-dombos terület a főútról letérve, semmilyen tábla, zászló vagy őrszolgálat nem található a helyszínen, ami jelezné, hogy itt kiképzés folyik."

Idáig a cikk. Most néhány saját kép a helyszínekről. (Nem tudom folyik-e még mindenhol képzés Erbilben, mert a novemberi út alkalmával elfelejtettem erre rákérdezni. Félfüllel mintha úgy értettem volna, hogy csak a zeravani bázisán van még képzés). Ez itt (volt) a városi kiképzőbázis, Tiger City:

A gyakorlat az volt, hogy az utca legvégéből indulva, az utca két oldalán haladva, hogyan kell biztosítani és megtisztítani az egyes lakóházakat. A német kiképzők, dicsérték, hogy ennél tökéletesebb nem is lehet a hely. Talán írtam, hogy ez egy félbehagyott lakótelep egyik utcája.

Látkép a lakótelepről, háttérben az erbili vidámparkkal.

Tiger Valley-hez egyszerűen csak le kellett kanyarodni a főútról

A domb alatt gyakorolták a szakasz szintű mozgást lövészetet. A kép jobb középső szélénél (ahonnan kezdődik a vízmosás) volt a MILAN lövészetek helyszíne

Ez már a Zeravani tábor, mondjuk nem sok látszik belőle. Itt van (volt) a kiképzésre szánt zászlóalj elszállásolva. A képen egy terepasztal van (vagy hogy hívják), amit a németek építettek a kurd peshmergáknak. Ez az hely, ami a magyar sajtóban (ha írt róla valaki) Binaslawa, vagy Bnaslawa néven szerepelt.

Ez a két kép a zeravani tábor belsejét mutatja (sehogy sem sikerült középre rendeznem). A felső képen a valami taktikai helység látható a jobb szélen a "car pool"-val (magyarul?) ahol néhány adományozott Unimog állt, plusz a kicsit hátrébb ott volt a fenti terepasztal

Az alsó képen látható a "főút", a két oldalon a legénységi szállás. Gondoljunk a legrosszabbra, kopott falak, betört ablakok, emeletes vaságyak, amiből sokszor a matrac is hiányzik, semmiféle belső bútorzat.

Ez a kép jó két vagy több kilometerrel arréb készült. Ez a sátor és a mellette levő épület a lőtérnél, egyszerre pihenő és eü célból.

A fölső kép a lőteret mutatja, olyan mint egy egyszerűbb lőtér szokott lenni. Az also kép jobb szélén lehet látni a zeravani bázis kontúrjait, a kép közepén a lőtér egy másik részét, kiégett járművekkel, jobb és bal szélén pedig egy-egy árkot.

Talán a cikkben is említem, hogy a peshmergák általában teljesen tanácstalanok pl egy ilyen árokrendszer elfoglalásával, mert csak a frontális rohamot ismerik.

A gyakorlás érdekében a németek építettek egy kisebb árokrendszert. Egyrészt azért, hogy megtanítsák a peshemergáknak, hogy hogyan használjuk ki a terepviszonyokat védekezéskor, másrészt, milyen techcnikával, milyen mélyen, milyen anyagokból építünk árokrendszert és annak egyes pontjai milyen szerepet játszanak a védelem megszervezésében. Na és persze, hogy hogyan kell egy ilyet elfoglalni. Biztos ezek magától értetődőek annak, aki már csinálta.

Ez egy másik árok, még mindig a bázis határában. Ezt a kurdok ásták, amikor 2014 augusztusában Moszulból megindult az offenzíva Erbil felé. Kitört a pánik a városban, védelmi intézkedésként körbe árkolták a várost. Kilométer hosszan öleli köürbe ez a kb 2x2 méteres árok a várost. Talán körbe is éri.

A kiképzős képek úgy látom már csak a következő etapba férnek bele

Iraki misszió szélesebb földrajzi határokon, szélesebb feladatrendszerrel

Korom tábornokkal van egy rövid interjú a honvedelem.hu-n, benne a készülő iraki misszióról is. Számomra három olyan újdonság van a szövegben, amit leírva még nem láttam. Hallani már hallottam, és Erbilben elég nyilvánvaló is volt, de mondom leírva most először látom.

Az egyik, hogy nem csak Erbilben, hanem az egész kurdisztáni régióban jelen lehetnek majd a katonák (a parlamenti határozt nekem kicsit kétérételmű, de a hivatalos megnyilatkozások mindig csak Erbilt említették),  a másik pedig, hogy középtávon nem csak force protection feladatokkal számol a HM, hanem a kiképzési feladatok átvállalásával is.
Ez a gyakorlatban a kurd területeken a kiképzést támogató erők biztonsági felügyeletét jelenti. Magában foglalja az objektumok és a kiképző erők védelmét, de adott esetben – ha szükséges – a kiképzésben is részt tudnak venni.

Lehet ezt persze belemagyarázásnak is mondani, de szerintem Korom tábornok arról beszél, amit terveznek.

A harmadik újdonság, inkább csak információ, az előző posztban felvetett gondolathozkapcsolódik, azaz hogy a magyar kontingens kitelepüléséhez valószínűleg fel kell építeni egy tábort, saját magunknak kell megoldani az elhelyezést. Nekem erre utalnak a tábornok szavai:
Mikor indul ki az első kontingens?
Majd akkor, ha úgy látjuk, hogy minden olyan feltételt biztosítottunk a magyar katonáknak, amelyek segítségével probléma nélkül el tudják látni feladatukat. 
Ergo, még semmi sincs kész, de folyik a munka.

Iraki misszió, 2015.06.15.
http://www.honvedelem.hu/cikk/51530_iraki_misszio

Missziós költségek - Erbil, KTCC

Ebben a a mai rövidhírben, ha jó vagyok hájogkovácsolásban, akkor a 17 milliárdos összeg az érdekes. Eredetileg arról volt szó, hogy max 20 milliárd forintba fog kerülni a misszió, ami azért ilyen magas, mert az indítás beszerzésekkel is jár. Aztán szó volt róla, hogy az USA-val tárgyalások folynak, hogy miben tudna minket a szövetségesünk segíteni.

Ha mégis 17 milliárdba kerül a misszió elindítása, akkor az azt jelenti, hogy - valószínűleg - a saját tábor felépítése, konténerek beszerzése, esetleg járművek bérlése/beszerzése is benne lesz költségekben. Nem biztos, talán.

A tervek szerint kedden szavaz az Országgyűlés az idei költségvetés módosításáról, így például az észak-iraki magyar katonai szerepvállalás fedezetének megteremtéséről is.

Az Egyesült Államok felkérésére a magyar Országgyűlés április 14-én hagyta jóvá a Magyar Honvédség részvételét az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcban. A magyar katonák Erbilben egy kiképzőbázis védelmét látják majd el. A 116 fős magyar katonai kontingens első egysége május végén utazott ki Irakba, a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium közleménye szerint a teljes kitelepülés várhatóan július végén fejeződik be.

A Parlamentben Hende Csaba honvédelmi miniszter a nemzetbiztonsági bizottság előtt képviselői kérdésre reagálva elmondta: az észak-iraki bevetés mintegy 17 milliárd forintos kiadást jelent majd.

"Az iraki misszió mintegy 150 fős létszáma várhatóan nyár végétől fog a helyszínen folyamatos kitelepüléssel szolgálatot teljesíteni" - fogalmazott Hende Csaba. 

Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség Vezérkari főnöke az InfoRádiónak adott interjúban korábban hangsúlyozta: a magyar katonák kizárólag védelmi feladatokat látnak majd el észak-Irakban.

"Egy közepesen veszélyeztetett területnek lehet nevezni ezt a térséget, ahol a katonáink szolgálatot látnak majd el. A jelenlegi feladatellátás tekintetében nehézfegyverzetet nem igényel ez a feladatellátás, tehát páncélozott harcjárművekre nincs szükség, feladataikat elsősorban most kézi fegyverekkel hivatottak ellátni" - mondta Benkő Tibor. 

Az Országgyűlés döntése értelmében az észak-iraki misszióban egy váltásban 150 magyar katona vehet részt: 116-an Erbilben állomásoznak majd, 34-en pedig Magyarországon lesznek tartalékban. Egy váltás várhatóan hat hónapot tölt Észak-Irakban. 
http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-732612

Erbili repülőtér - a magyar kontingens otthona

Az előző hónapokban már írtam párszor Erbilből és a készülődő magyar szerepvállalásról. Ezek voltak az első ötleteim, itt azzal foglalkoztam, hogy milyen már országok fognak részt venni a misszióban és ki mit fog csinálni. 

A második erbili utam áprilisban nagyon tanulságos volt, előbb vagy utóbb valahova megírom az ott látottakat. A mai blogposzt az erbili repülőtérrel fog foglalkozni, ahol a magyar katonák is elszállásolásra kerülnek majd.

Amikor az egyik légitársaság gépével Erbil fölé értünk és már mindenki becsatolta magát, hirtelen eszembe villant, hogy biztos lehet majd látni a repteret. A gép már a kezemben volt, mert fotóztam a felhőket és egy minket előző Iberia gépet de rossz oldalon ültem. Gyors kicsatolás, a stewardess gyilkos pillantása, és átvetettem magam a túloldalra. 

A képek kicsit fakók lettek. Ez életem első alkalma, hogy belenyúltam a képbe, hogy egy kicsit kontrasztosabb legyen. Nem tudtam mi van alattam, csak csináltam néhány képet. 

Érdekes, hogy bár néha azt hisszük ma már minden fent van a neten, van ami még sincs. (Gyorsan megnéztem a PRT afganisztáni táborát, az pl fent van, arról majd legközelebb). Utólag megnéztem a a google térképet és látatlanul megveregettem a vállam, hogy megcsináltam a fenti képet. A google ugyanis a repteret a régi állapotában ábrázolja

Ezen látjuk a kifutópályát, egy csomó helikopter állást (vagy oda parkolták a gépeket?) Nem vagyok katonai reptér szakértő, de ez inkább katonai repülőtérnek tűnt. Erbil 1991 óta "független" azaz nem nagyon használta sem katonai légierő, sem civil légitársaság egészen sokáig. A felvétel szerintem még a Szaddam Huszein korabeli állapotokat mutathatja.

Igazából sok kiszolgáló létesítménynek sincs nyoma, illetve néhánynak azért csak a nyoma van meg. Megint megnéztem közelebbről, ezek a kis kockák, mégis inkább helikopterleszállóhelynek tűnnek.  

Érdemes még észrevenni a képen a reptértől balra található városrészt, Ankawa-t. Ez a keresztények lakta rész, ami régen inkább egy falu volt, amit magához ölelt Erbil. Ha valaki kinagyítja a google maps-en a térképet, látni fogja, hogy Ankawa nem is igazán része a szervesen fejlődött városnak, amely inkább körkörösen tágult a Citadella körüli területekről kiindulva.

Ez a keresztények lakta negyed az a hely, ahol az érkezésem előtt robbant egy bomba (ítt írtam róla ls az első helyi élményekről), a hírek szerint az amerikai konzulátust célozva (az is ott van) a valóságban inkább az egyik közeli utcában robbanva.

Szóval mi van a régi repülőtér helyén? Az alábbi fotót amennyire tudtam kidekoráltam. A régi futópálya és gurulóút mellett épült egy terminál. A helikopterhelyeket elgyalulálták. 

Valamikor aztán épült egy teljesen új futópálya, gurulóút és egy terminál is. Jelenleg ezeken van a forgalom. A KTCC kiképzőmisszió irodái a régi terminálba költöztek be (akkor mégis tévedtem

1991 után építették) és "parkolóhelyeket" (mi erre a magyar szó? közben megnéztem: apron=forgalmi előtér) pedig a kurd rendőrség helikopterei és az idetelepült amerikai különleges műveleti erők V-22 Osprey-jei foglalják le. Berajzoltam egy C-17-st és egy C-130-st, ezek is a koalíciós erőkhöz tartoznak. Amikor a hazaútra vártam, látta felszállni egy PC-12 Pilatus-t is, a net szerint használnak ilyet az amerikaiak hírszerzési feladatokra.

Pirossal becsíkoztam körbe, hogy hol van a külső védelmi vonal a reptér körül, őrtornyokkal megerősítve. Őszintén van benne kétség, hogy ez rendesen őrizve van-e vagy csak régről marad itt. Itt egy közelibb kép az egyikről.

Igazából kerítést sem látok, ez inkább csak valami járőr út. Lehet, hogy van valahol egy kerítés, csak az nem látszik? Ami fontos, hogy a repteret a reptér saját biztonsága szolgálata őrzi. A fénykép jobb szélén van egy nyíl, hogy még arrébb van a fő ellenőrző pont. Két kurdisztáni tartózkodásom alatt ez volt az egyetlen hely, ahol alaposan átvizsgáltak. Pedig voltam a parlamentben is, meg a kormányzói épületnél, ahol robbantottak tavaly. Itt rendesen  benéznek az autó alá, ki kell szállni a kocsiból, motozás, stb.

Amíg meg nem nyílt a KTCC bázisa, addig ha ezen a fő csekkponton átjutott az ember, egészen a utasterminálig hajthatott. Az új rendszer - még nagyobb óvatosság - hogy a csekkpont után kb 50-100 méterrel szétválik az út. A civil forgalom az "átrakónak" jelzett  épülethez megy. Ott mindenki kiszáll, be az épületbe, és onnan kisbuszok hordják az utasokat a terminálhoz. Rokonok, ismerősök a átrakóik mehetnek, és várakozhatnak. Ennek megfelelően a reptér meglehetősen kihalt.