Eszméletlen jó dokumentumfilmet készített a 60 Minutes nevű (világhírű) tévéadás az al Asad elleni iráni támadásról. Elképesztő, mert nyilatkozik benne mindenki, akinek lényegében köze volt, átélte a támadást beleértve a legfelső amerikai katonai parancsnokot is, aki elrendelte korábban Kászem Szulejmani kilövését. Elmondása szerint hírszerzési információjuk volt arról, hogy Szulejmaniék újabb támadásokra készülnek napokon vagy heteken belül.
A dróntámadás után arról is volt információjuk, hogy Irán megkezdte az előkészületeket egy ballisztikus rakétákkal való válaszcsapásra. Mint elhangzik, követték amint Teherán 27 rakétát kezdett el feltölteni és azt is tudták, hogy az al-Asad bázist célozzák meg velük. Mivel a bázisnak nem volt ballisztikus rakétaelhárító rendszere, ezért a bázisról mintegy 50 repülőeszközt és 1000 katonát evakuáltak, amilyen gyorsan csak tudtak. Csak annyi katona maradt ott, amennyi feltétlen szükséges volt a bázis további működtetéséhez.
A bunkerek alapvetően csak kisebb rakéták ellen voltak jók
kivéve párat, amelyet még Szaddam Huszein idején építettek, de oda nem fért be
mindenki. A terv része a volt, hogy a katonák egy része kimegy a sivatagba relatív
távol mindentől és ott próbálják túlélni a támadást. Az amerikaiak arról is
tudtak, hogy Irán műholdképeket vásárolt a bázisról az elérhető kereskedelmi
szolgáltatókról, ezért először megvárták, amíg Teherán letöltötte az utolsó
fotókat is, és csak azután kezdték átmozgatni az emberek és a gépeket.
Irán végül 16 rakétát indított al-Asadra ebből 11 csapódott
be. 80 másodperc volt az útja a rakétáknak. A becsapódások idején drón volt a
levegőben a bázis felett, úgyhogy bár nem hangzik el, de valószínűleg az
indítást is folyamatosan követték (ezekkel a képekkel indul a video).
A többi rakéta, vagy egy részüket - bár ez nincs benne ebben az anyagban - az Harir bázisra lőtték ki Iraki Kurdisztánban, ahol az magyar katonák is vannak.
Bár senki sem találtak el, a rakéták becsapódása keltette
behatások mintegy 100 katonának okozott sokkot, agyrázkódást vagy egyéb
károsodást.
Annak idején azt írtam vagy nyilatkoztam a támadás után,
hogy innen még nyugodtan eszkalálódhatott volna tovább a konfliktus, de akkor
az amerikai vezetés, Trump hagyta megállni a konfliktust és a következő
hetekben megint nyugvópontra jutottak a kapcsolatok. Persze ez nem tartott
sokáig, az iraki milíciák idővel újra kezdték a piszkálást, támadásokat, amelyek
végül 2020 októberében az ideiglenes „tűzszünethez” vezettek, amelyet a Biden
adminisztráció beiktatásáig már csak kétszer szegett meg az egyik milícia. A rakétatámadások
ezt követően kezdődtek újra, amelyre az második válasz talán egy hete volt, az
első az új adminisztráció létéről. De ezt megírtam már a múltkori cikkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése