A videót megtaláltam, csak nem sikerült még feltöltenem :(
Megtalálták Daúd herceg a sírját. Ez kb. olyan mintha Nagy Imre maradványait találták volna most meg. Daúd az uralkodó Zahir sah testvére volt. A politikacsinálásban a második vh-óta benne volt apja, rokonai révén. Míg a király nem folyt bele az ország irányításába apja testvérei és azok fiai igen. 1953 és 63 között ő volt a miniszterelnök, után 73-ig visszavonult, mert a király által kihozott alkotmány megtiltotta a királyi család tagjainak a politizálást. Ez volt a alkotmányos reform egyik eleme Afganisztánban együtt az új liberálisabb választási törvénnyel, a parlament szélesedő jogköreivel a végrehajtó hatalom rovására stb.
1973-ban aztán puccsal visszatért, Zahir sah Rómában maradt száműzetésben, őt meg 78-ban a kommunisták ölték meg családjával együtt a hatalomátvétel során. Most találták, de úgy tűnik nem kellett sokáig keresni. Az afgán őrnagy, aki eltemette még él valahol Kelet-Afganisztánban, (jellemző, hogy megy a háború arrafelé, ő meg csak úgy él valahol), ő is lelépett az afgán hadseregből néhány nappal később, mert úgy hallotta, hogy a kommunisták őt is ki akarják végezni. Még egy Afganisztánra jellemző sztori a cikkből. Az őrnagy onnan jött rá, hogy kiket kell eltemetnie, hogy az egyik holtat megnézte. És mi történt: “Seconds later I realised that it was Nezam Ghazi, Daoud's son-in-law, whom I had known for a long time." Hogy egy ezredes régóta ismeri az uralkodó egyik sógorát régóta, ez annyira Afganisztán. Itt mindenkinek van valaki ismerőse mindenhol, a minisztériumban, a parlamentben, táliboknál stb.
Úgy látom újságírók együtt utaznak, mert két újságban egyszerre jelent meg interjú Abdul Szalam mollával. A Musza Kalai kormányzó kapcsán legutóbb az jelent meg, hogy komoly feszültségek vannak közte és a britek között, most azt mondja egész jól kijönnek.
Egy apró hír: rárobbantottak a német EUPOL-os rendőrökre Kunduzban, ha jól veszem ki a hírt. Öngyilkos merénylő, civil és német sérültek.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: musa qala. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: musa qala. Összes bejegyzés megjelenítése
hétfő, július 07, 2008
csütörtök, június 19, 2008
Dél-Afganisztán update
Az elmúlt napok eseményeinek csúcsa mindenképpen az ötletes és jól kivitelezett börtönynyitás volt Kandahár városban a Sarposa börtön főbejáratát egy vontatós tartály kamionnal robbantották fel, a hátsó kaput meg egy gyalogos öngyilkos merénylő. Ezt követően motorosan bezúdultak a börtönbe a tálibok és majd mind az 1100 rabot kiengedték - közük a kb 400 mid level tálib parancsnokot.
Szerdai hír szerint a mozgalom nem állt le, a hét elején lerohanták Arghandab, amely Kandahár mellett van, pro-kormánypárti vezetés alatt áll, amely már többször is megélt ilyen alakalmi benyomulást. A ANA mozgósít, a kanadai hadsereg mozgósít, a tálibok a védelemre rendezkednek be, hidakat robbantanak stb.
Zabul tartományról ritkán hallani, bár mostanság azt olvastam, hogy brit ejtőernyősök légideszanttal megjelentek valami tálib fellegvárban és megzavarták az ellenség utánpótlását. Ami érdekesebb számunkra, az egyik cikk keleti szomszédunkról, akik asszem egy egész zászlóaljat állomásoztatnak ott. A hírek szerint nem tétlenednek: "The men know every inch of the highway, I always tell them that they should ignore the fact they have been here 100 times before and imagine that it's the first time," he says.Eighteen hours later, Taliban insurgents armed with rocket propelled grenades attack his patrol of armoured vehicles in an ambush from both sides of the road. One soldier is killed and three are wounded in another bloody episode in the struggle over themore than 1,000-kilometre-long highway.
Ez volt a hetedik áldozatuk. Valaki megmondhatná, mivel is járőröznek a románok.
Helmand tartományról szólva talán érdemes ezzel a cikkel kezdeni, amely címe ellenére a tartomány belső dolgaival foglalkozik. A cikk szerint a helyi tálibokat sikerrel tudták megosztani a brittek, az átállok közül aztán többen merénylet áldozatául estek. A tálibok gyengébbek mint tavaly voltak.
Hogy azért még sem minden olyan simán, itt egy cikk a Musza Kalai kormányzóról, aki annak idején megfordult: But the British fear his warlord ways are hampering their efforts to win over local people, and driving them back into the hands of the insurgents. They have branded him a "James Bond baddie" and accused him of running a personal militia of ex-Taliban thugs, while doing nothing to support reconstruction. Mullah Salam says British soldiers are wrecking his attempts to bring security by releasing people he arrests and underfunding his war chest – which he claims is for buying off insurgent commanders...
Lieutenant-Colonel Ed Freely, who commands the Royal Irish troops training Afghanistan's army, said: "He appears less interested in governing his people than reinforcing his own personal position of power."...
The British believe he taxed his own villagers more than a ton of opium at the end of the poppy harvest. They also suspect his militia of stealing land, money and motorbikes, and beating people who can't pay. Mullah Salam denies the allegations.
Szerdai hír szerint a mozgalom nem állt le, a hét elején lerohanták Arghandab, amely Kandahár mellett van, pro-kormánypárti vezetés alatt áll, amely már többször is megélt ilyen alakalmi benyomulást. A ANA mozgósít, a kanadai hadsereg mozgósít, a tálibok a védelemre rendezkednek be, hidakat robbantanak stb.
Zabul tartományról ritkán hallani, bár mostanság azt olvastam, hogy brit ejtőernyősök légideszanttal megjelentek valami tálib fellegvárban és megzavarták az ellenség utánpótlását. Ami érdekesebb számunkra, az egyik cikk keleti szomszédunkról, akik asszem egy egész zászlóaljat állomásoztatnak ott. A hírek szerint nem tétlenednek: "The men know every inch of the highway, I always tell them that they should ignore the fact they have been here 100 times before and imagine that it's the first time," he says.Eighteen hours later, Taliban insurgents armed with rocket propelled grenades attack his patrol of armoured vehicles in an ambush from both sides of the road. One soldier is killed and three are wounded in another bloody episode in the struggle over themore than 1,000-kilometre-long highway.
Ez volt a hetedik áldozatuk. Valaki megmondhatná, mivel is járőröznek a románok.
Helmand tartományról szólva talán érdemes ezzel a cikkel kezdeni, amely címe ellenére a tartomány belső dolgaival foglalkozik. A cikk szerint a helyi tálibokat sikerrel tudták megosztani a brittek, az átállok közül aztán többen merénylet áldozatául estek. A tálibok gyengébbek mint tavaly voltak.
Hogy azért még sem minden olyan simán, itt egy cikk a Musza Kalai kormányzóról, aki annak idején megfordult: But the British fear his warlord ways are hampering their efforts to win over local people, and driving them back into the hands of the insurgents. They have branded him a "James Bond baddie" and accused him of running a personal militia of ex-Taliban thugs, while doing nothing to support reconstruction. Mullah Salam says British soldiers are wrecking his attempts to bring security by releasing people he arrests and underfunding his war chest – which he claims is for buying off insurgent commanders...
Lieutenant-Colonel Ed Freely, who commands the Royal Irish troops training Afghanistan's army, said: "He appears less interested in governing his people than reinforcing his own personal position of power."...
The British believe he taxed his own villagers more than a ton of opium at the end of the poppy harvest. They also suspect his militia of stealing land, money and motorbikes, and beating people who can't pay. Mullah Salam denies the allegations.
"If I see anyone in my militia doing these things I will shoot him," he said, revealing his own brand of Taliban-style justice.
Jó, annyira sokat mondó, hogy nem is kommentálom. Abdul Szalammal már foglalkoztam többször, magával az eakcióval meg a törzsi/tálib háttérrel is.vasárnap, január 20, 2008
Musa Qala update III. - törzsek
Ezt találtam egy IWPR cikkben (Making Musa Qala Work)
Egy idegesítő részlet van azért az egyébként a nagyon hosszú cikkben. Az új körzeti vezetőről úgy beszélnek, mintha a karrierje a tálibokkal kezdődött volna és előtt nem is élt volna. Hogy előtte melyik szervezet tagja volt, arról nem is hallunk.
Törzsiség ügyben ott tartunk, hogy Abdul Szalam a
- Durrani szövetség
- annak Panjpai ágához
- azon belül az Alikozai törzshöz
- azon belül a Pirzai klánhoz tartozik (a másik kettő a Hassanzai és a Khalozai)
Under the Taleban, Abdul Salaam served as governor of Uruzgan province, then moved to Helmand, where he was district governor of Kajaki. He had a reputation for being a harsh leader, but people who remember his time in Kajaki recall that Mullah Omar would not hear a word said against him.
“Mullah Abdul Salaam treated his own people very badly,” said Din Mohammad, a resident of Kajaki. “He especially abused the Hassanzai.”
The Hassanzai are one of the three major branches of the Alizai tribe, which largely controls northern Helmand. Abdul Salaam is from the Pirzai sub-tribe; the other major branch of the tribe being the Khalozai.
The sub-tribes have historical disputes going back decades, and according to residents, Abdul Salaam used his position to attack his Hassanzai enemies.
One of the Hassanzai, however, Sher Mohammad Akhundzada, became governor of Helmand after the fall of the Taleban regime in late 2001.
During Sher Mohammad’s tenure, Abdul Salaam was briefly imprisoned and badly beaten.
Despite this, he left the Taleban and eventually joined the government. He even served as head of Sher Mohammad’s security detail.
However, his fellow-tribesmen never forgot the past affront. “They said, ‘this day will pass, our turn will come’,” said Din Mohammad.
Egy idegesítő részlet van azért az egyébként a nagyon hosszú cikkben. Az új körzeti vezetőről úgy beszélnek, mintha a karrierje a tálibokkal kezdődött volna és előtt nem is élt volna. Hogy előtte melyik szervezet tagja volt, arról nem is hallunk.
Törzsiség ügyben ott tartunk, hogy Abdul Szalam a
- Durrani szövetség
- annak Panjpai ágához
- azon belül az Alikozai törzshöz
- azon belül a Pirzai klánhoz tartozik (a másik kettő a Hassanzai és a Khalozai)
Under the Taleban, Abdul Salaam served as governor of Uruzgan province, then moved to Helmand, where he was district governor of Kajaki. He had a reputation for being a harsh leader, but people who remember his time in Kajaki recall that Mullah Omar would not hear a word said against him.
“Mullah Abdul Salaam treated his own people very badly,” said Din Mohammad, a resident of Kajaki. “He especially abused the Hassanzai.”
The Hassanzai are one of the three major branches of the Alizai tribe, which largely controls northern Helmand. Abdul Salaam is from the Pirzai sub-tribe; the other major branch of the tribe being the Khalozai.
The sub-tribes have historical disputes going back decades, and according to residents, Abdul Salaam used his position to attack his Hassanzai enemies.
One of the Hassanzai, however, Sher Mohammad Akhundzada, became governor of Helmand after the fall of the Taleban regime in late 2001.
During Sher Mohammad’s tenure, Abdul Salaam was briefly imprisoned and badly beaten.
Despite this, he left the Taleban and eventually joined the government. He even served as head of Sher Mohammad’s security detail.
However, his fellow-tribesmen never forgot the past affront. “They said, ‘this day will pass, our turn will come’,” said Din Mohammad.
vasárnap, január 13, 2008
Musa Qala update II.
Elég érdekes dolgok bontakoznak ki Musza Kala visszavételéből. Nyilvánvalónak tűnik, hogy négy szál fut össze:
- A katonai akció a városban - erről sokat olvashattunk,
- Egy EU-s és egy UNAMA-as diplomata hirtelen kiutasítása Afganisztánból,
- Manszúr Dadullah lefokozása
- Brit titkos tárgyalások a tálibokkal Helmandban
Többé kevésbé mindegyikről beszáémoltam annak idején a blogban, nagyobbik része itt lett összefoglalva.
Itt van az össze anyag amit idáig írtam Musza Kala kapcsán.
Melyek tehát az új fejlemények? A város visszafoglalására azután került sor, hogy a helyi tálib erők vezetőjével Abdul Salam (Alizai/Durrani) megegyeztek a britek. A megegyezés valójában megvásárlást jelent, és valószínűleg nem csak őt fizették meg, hanem más tálibokat is. Az átállásról szóló hír már tavaly októberről is van, ám egy pár hónapos csúszás történt az újságíró forrásai szerint is. Az Alizai törzs pont Kadzsaki gát és környékét népesíti be, egy forrás szerint majd egynegyedét adja a Helmand lakosságának. Az biztos, hogy a tartományi elit erről a területről és ebből a törzsből került ki szintén. Innen egy cikk az utolsó Alikozai kormányzóról, itt meg a család története 1980-2005 között A. Giustozzi és N. Ullah tollából. Ebből kiderül egy kicsit a törzsi háttér (az én összefoglalásomban innen):
Giustozziék mindenkiről megemlékeznek. Onnan kezdik, hogy Kandahár környékén főleg a Durrani föderáció törzsei élnek. A föderáció két csoportra oszlik a Zirak Durranikra (Popalzai, Barakzai, Acekzai, Mohammadzai, Alikozai) és a Panjpai Durranikra (Noorzai, Alizai, Ishaqzai, Khaugani, Mako). A Panjpai mindíg alárendelt státuszban volt a Zirakkal szemben, így a Noorzai, Alizai és a Popalzai, Barakzai, Acekzai, között sok volt a feszültség.
A polgárháború alatt a királyi családot adó Popalzai és Barakzai royalista a maradt, és nem nagyon folyt bele a háborúba, vagy ha igen akkor pastu tradícionalista mudzshedek szervezetek oldalán. A intra-Zirak ellentétek miatt a kisebbik (Alikozai) ezért az erre felé gyenge, tádzsik dominanciájú Dzsamiattal szimpatizált. A Panjpai törzsek vagy royalisták vagy iszlamisták (versus tradícionalistákkal) lettek. A Durraniknak alárendelt Ghilzaik pedig szinte mind Hekmatyar iszlamista, anti-royalista Hizb-ijéhez csatlakoztak.
Ok persze ez Kandahárra vonatkozott, nem Helmandra. De látjuk hova passzolnak be a Alizai-ok. Helmandban kicsit más volt a helyzet:
A cikk második részében a helmandi Akhundzada családról (Panjpai/Alikozai) van szó, akik a 80-as évektől dominálták Helmand északi részét. Csupa ismerős hely: Sangin, Musza Qala, Kajaki duzzasztó. A Davis által már említett Ghafur Akhundzada itt is megemlítésre kerül, méghozzá jó hosszan. Meg kell még említsem, hogy fia vagy unokaöccse volt az az ember, akit a britek kérésére mozdítottak el a helmandi kormányzói pozícióból Kabulból, amikor a britek készülődtek bevonulni 2005 telétől.
Abdul Salam tehát a tartomány power brokereihez tartozik, Helmand egyik kulcsrégiójának kulcsembere, mint Naqib molla Kandahárban. Törzsi rokonai (más Alizai törzsfők) a tartományi és országos politikában kulcsfigurák. Az Alizai törzsön belül a Pirzai altörzs/klán vezetője. A szovjet jelenlét idején mudzsahed, majd nem tudom mi lett, de végül a táliboknál kötött ki. Úgy sejtem nem meggyőződésből. Mintha azt olvastam volna valahol, hogy Herát kormányzója volt 2001-ig. Itt olvastam.
A tárgyalások azután kezdődtek, hogy Abdul Salam megkereste a kormányt szándékaival. Megkezdődtek a tárgyalások, ami a quetta-i tálib vezetés előtt sem maradtak titokban. Legalább egy merénylet kísérlet volt Salam ellen, azzal a céllal, hogy leálljanak a tárgyalások. Az egyeztetésekben beszállt a brit kormány diplomatáin és titkoszszolgáin keresztül, sőt állítólag mintegy 1,5 millio fontot is szántak az akcióra.
És mi lett Abdul Salammal miután átállt a ISAF/kormányerők oldalára? Kinevezték a város vezetőjének.
A nyugati diplomaták és Dadullah Manszúr leváltása végül úgy kapcsolódik, ide, hogy a két társaság tárgyalt egymással annak keretében, hogy az ezért a régióért felelős tálib parancsnok is benne legyen a buliba. Már nem emlékszem hol olvastam, de amikor az afgán titkosszolgálat letartóztatt a két diplomatát, több mint 100000 dollárt talált náluk. Kitalálhatjuk mire.
A meglepő, vagy nem is olyan meglepő az egészben, hogy mindenki úgy kezeli a megvásárlást, mint valami csúnya, de szükséges dolgot. lehet ezen szörnyülködni, megkérdőjelezni, elutasítani, de ezzel csak magunkat csapjuk meg. A pénz Afganisztánban mindíg is az egyik legitim fegyvernek számított. Ezek a törzsfőnökök nem korrupt emberek, akiket könnyű megvásárolni, hanem olyan harcedzett túlélők, akiknek a fegyvertárában igenis mindíg szerepelt a pénz. Így volt ez a szovjet megszállás alatt, az interrregnum időszakában és a tálibok alatt is. Feltételezem korábban is így lehetett. Aki morális okokból elutasítja a pénz alkalmazását, az ne menjen Afganisztánba harcolni. Ott ez is a politika része, és senki sem ítél el senki azért, mert jó pénzért hajlandó átállni.
Ami Musza Kalában történt, az nem más, mint a helyi erőegyensúly helyreállása. A jelenlegi hírek engem arra engednek következtetni, hogy a hagyományos elit, amely a tálibokkal volt 2001 előtt (kivel mással lehetett volna teszem hozzá) 2001 után értelemszerűen a vesztesek oldalán találta magát egy olyan vidéken, ahol a többséget alkotta és irányította (Alozai törzs különböző alegységei). Senki (afgán kormmány, USA) nem akart velük tárgyalni, mert ellenségnek tartották őket, ezért olyan vezetőket próbáltak ráerőszakolni a térségre, akik nem rendelkeztek helyben legitimitással, erőforrásokkal, támogatással. A tálibok ezzel a ténnyel teljes mértékben élni tudtak, és kivonták a kormány ellenőrzése alól Musza Kalát és környékét. Most eljött a történelmi pillanat, a gondolatok és elvárások beértek, az újhatalom birtokosai felismerték korábbi hibáikat (vagy különböző okok miatt rákényszerültek, hogy korrigálják eddigi hozzáállásukat) és ezzel a deallel helyreálltak az erőviszonyok. Abdul Szalam lett a körzet és a város vezetője. Ez úgy tűnik egyezik a helyi lakosság véleményével és most már a kormány akaratával is összhangban van. Nem választások révén, hanem háttéralkuk és némi harc és pénz révén. Ha lesznek még választások itt, nincs kétségem szalam vagy valamelyik rokona fogja a parlamentben képviselni a régiót.
Ami figyelmeztető jel a nyugati szakértők, stratégák és parancsnokok számára, hogy nem minden tálib olyan elvakult, mint Omár molla és köre. Csakúgy mint Irakban a többséget szerintem itt is helyi hatalami status quo 2001-es felborulása (Irakban a 2003-as) küldte vissza a tálbiok oldalára. Ezek a pastu tömegek és vezetőik természetesen vallásosak, konzervatívak, de nem szélsőségesek és alapvetően boldogulni, túlélni akarnak. Abdul Szalam valamiért úgy ítélte meg, hogy a boldogulásra több esélye van, ha a kormánnyal tart és szerintem ez a lényeg. Nem hiszem, hogy csak azért a 100000 dollárért vagy 200000 ért ment át és az első adandó alkalommal visszatér majd. Szalam úgy gondolja, hogy néhány éves ciklusban többet fog nyerni a kormány oldalán mint a tálibok oldalán. Mit várhat? Befolyásának, hatalmának megőrzését az emberek között, anyagi jól létet (neki asszem ez már így is megvan) és fejlődést, amivel emberei, törzsi tagaji számára is igazolhatja hogy jó döntést hozott. Uff.
Jó, lehet itt a végére egy kicsit idealista lettem.
- A katonai akció a városban - erről sokat olvashattunk,
- Egy EU-s és egy UNAMA-as diplomata hirtelen kiutasítása Afganisztánból,
- Manszúr Dadullah lefokozása
- Brit titkos tárgyalások a tálibokkal Helmandban
Többé kevésbé mindegyikről beszáémoltam annak idején a blogban, nagyobbik része itt lett összefoglalva.
Itt van az össze anyag amit idáig írtam Musza Kala kapcsán.
Melyek tehát az új fejlemények? A város visszafoglalására azután került sor, hogy a helyi tálib erők vezetőjével Abdul Salam (Alizai/Durrani) megegyeztek a britek. A megegyezés valójában megvásárlást jelent, és valószínűleg nem csak őt fizették meg, hanem más tálibokat is. Az átállásról szóló hír már tavaly októberről is van, ám egy pár hónapos csúszás történt az újságíró forrásai szerint is. Az Alizai törzs pont Kadzsaki gát és környékét népesíti be, egy forrás szerint majd egynegyedét adja a Helmand lakosságának. Az biztos, hogy a tartományi elit erről a területről és ebből a törzsből került ki szintén. Innen egy cikk az utolsó Alikozai kormányzóról, itt meg a család története 1980-2005 között A. Giustozzi és N. Ullah tollából. Ebből kiderül egy kicsit a törzsi háttér (az én összefoglalásomban innen):
Giustozziék mindenkiről megemlékeznek. Onnan kezdik, hogy Kandahár környékén főleg a Durrani föderáció törzsei élnek. A föderáció két csoportra oszlik a Zirak Durranikra (Popalzai, Barakzai, Acekzai, Mohammadzai, Alikozai) és a Panjpai Durranikra (Noorzai, Alizai, Ishaqzai, Khaugani, Mako). A Panjpai mindíg alárendelt státuszban volt a Zirakkal szemben, így a Noorzai, Alizai és a Popalzai, Barakzai, Acekzai, között sok volt a feszültség.
A polgárháború alatt a királyi családot adó Popalzai és Barakzai royalista a maradt, és nem nagyon folyt bele a háborúba, vagy ha igen akkor pastu tradícionalista mudzshedek szervezetek oldalán. A intra-Zirak ellentétek miatt a kisebbik (Alikozai) ezért az erre felé gyenge, tádzsik dominanciájú Dzsamiattal szimpatizált. A Panjpai törzsek vagy royalisták vagy iszlamisták (versus tradícionalistákkal) lettek. A Durraniknak alárendelt Ghilzaik pedig szinte mind Hekmatyar iszlamista, anti-royalista Hizb-ijéhez csatlakoztak.
Ok persze ez Kandahárra vonatkozott, nem Helmandra. De látjuk hova passzolnak be a Alizai-ok. Helmandban kicsit más volt a helyzet:
A cikk második részében a helmandi Akhundzada családról (Panjpai/Alikozai) van szó, akik a 80-as évektől dominálták Helmand északi részét. Csupa ismerős hely: Sangin, Musza Qala, Kajaki duzzasztó. A Davis által már említett Ghafur Akhundzada itt is megemlítésre kerül, méghozzá jó hosszan. Meg kell még említsem, hogy fia vagy unokaöccse volt az az ember, akit a britek kérésére mozdítottak el a helmandi kormányzói pozícióból Kabulból, amikor a britek készülődtek bevonulni 2005 telétől.
Abdul Salam tehát a tartomány power brokereihez tartozik, Helmand egyik kulcsrégiójának kulcsembere, mint Naqib molla Kandahárban. Törzsi rokonai (más Alizai törzsfők) a tartományi és országos politikában kulcsfigurák. Az Alizai törzsön belül a Pirzai altörzs/klán vezetője. A szovjet jelenlét idején mudzsahed, majd nem tudom mi lett, de végül a táliboknál kötött ki. Úgy sejtem nem meggyőződésből. Mintha azt olvastam volna valahol, hogy Herát kormányzója volt 2001-ig. Itt olvastam.
A tárgyalások azután kezdődtek, hogy Abdul Salam megkereste a kormányt szándékaival. Megkezdődtek a tárgyalások, ami a quetta-i tálib vezetés előtt sem maradtak titokban. Legalább egy merénylet kísérlet volt Salam ellen, azzal a céllal, hogy leálljanak a tárgyalások. Az egyeztetésekben beszállt a brit kormány diplomatáin és titkoszszolgáin keresztül, sőt állítólag mintegy 1,5 millio fontot is szántak az akcióra.
És mi lett Abdul Salammal miután átállt a ISAF/kormányerők oldalára? Kinevezték a város vezetőjének.
A nyugati diplomaták és Dadullah Manszúr leváltása végül úgy kapcsolódik, ide, hogy a két társaság tárgyalt egymással annak keretében, hogy az ezért a régióért felelős tálib parancsnok is benne legyen a buliba. Már nem emlékszem hol olvastam, de amikor az afgán titkosszolgálat letartóztatt a két diplomatát, több mint 100000 dollárt talált náluk. Kitalálhatjuk mire.
A meglepő, vagy nem is olyan meglepő az egészben, hogy mindenki úgy kezeli a megvásárlást, mint valami csúnya, de szükséges dolgot. lehet ezen szörnyülködni, megkérdőjelezni, elutasítani, de ezzel csak magunkat csapjuk meg. A pénz Afganisztánban mindíg is az egyik legitim fegyvernek számított. Ezek a törzsfőnökök nem korrupt emberek, akiket könnyű megvásárolni, hanem olyan harcedzett túlélők, akiknek a fegyvertárában igenis mindíg szerepelt a pénz. Így volt ez a szovjet megszállás alatt, az interrregnum időszakában és a tálibok alatt is. Feltételezem korábban is így lehetett. Aki morális okokból elutasítja a pénz alkalmazását, az ne menjen Afganisztánba harcolni. Ott ez is a politika része, és senki sem ítél el senki azért, mert jó pénzért hajlandó átállni.
Ami Musza Kalában történt, az nem más, mint a helyi erőegyensúly helyreállása. A jelenlegi hírek engem arra engednek következtetni, hogy a hagyományos elit, amely a tálibokkal volt 2001 előtt (kivel mással lehetett volna teszem hozzá) 2001 után értelemszerűen a vesztesek oldalán találta magát egy olyan vidéken, ahol a többséget alkotta és irányította (Alozai törzs különböző alegységei). Senki (afgán kormmány, USA) nem akart velük tárgyalni, mert ellenségnek tartották őket, ezért olyan vezetőket próbáltak ráerőszakolni a térségre, akik nem rendelkeztek helyben legitimitással, erőforrásokkal, támogatással. A tálibok ezzel a ténnyel teljes mértékben élni tudtak, és kivonták a kormány ellenőrzése alól Musza Kalát és környékét. Most eljött a történelmi pillanat, a gondolatok és elvárások beértek, az újhatalom birtokosai felismerték korábbi hibáikat (vagy különböző okok miatt rákényszerültek, hogy korrigálják eddigi hozzáállásukat) és ezzel a deallel helyreálltak az erőviszonyok. Abdul Szalam lett a körzet és a város vezetője. Ez úgy tűnik egyezik a helyi lakosság véleményével és most már a kormány akaratával is összhangban van. Nem választások révén, hanem háttéralkuk és némi harc és pénz révén. Ha lesznek még választások itt, nincs kétségem szalam vagy valamelyik rokona fogja a parlamentben képviselni a régiót.
Ami figyelmeztető jel a nyugati szakértők, stratégák és parancsnokok számára, hogy nem minden tálib olyan elvakult, mint Omár molla és köre. Csakúgy mint Irakban a többséget szerintem itt is helyi hatalami status quo 2001-es felborulása (Irakban a 2003-as) küldte vissza a tálbiok oldalára. Ezek a pastu tömegek és vezetőik természetesen vallásosak, konzervatívak, de nem szélsőségesek és alapvetően boldogulni, túlélni akarnak. Abdul Szalam valamiért úgy ítélte meg, hogy a boldogulásra több esélye van, ha a kormánnyal tart és szerintem ez a lényeg. Nem hiszem, hogy csak azért a 100000 dollárért vagy 200000 ért ment át és az első adandó alkalommal visszatér majd. Szalam úgy gondolja, hogy néhány éves ciklusban többet fog nyerni a kormány oldalán mint a tálibok oldalán. Mit várhat? Befolyásának, hatalmának megőrzését az emberek között, anyagi jól létet (neki asszem ez már így is megvan) és fejlődést, amivel emberei, törzsi tagaji számára is igazolhatja hogy jó döntést hozott. Uff.
Jó, lehet itt a végére egy kicsit idealista lettem.
szerda, január 02, 2008
Tálibok Afganisztánban és Pakisztánban
Tálibok Farah tartományban. Érdekes olvasmány, talána leghasznosabb része az, ami végre azonosítja azokat a pastu törzseket és vezetőket akik a tálib befolyás erősödése mögött állnak Nyugat-Afganisztánban. Érdekes módon ugyanazokról a Noorzai és Alikozai törzsek van szó amelyek más szegmenseit már említettük Dél-Afganisztán, Helmand és Kandahár kapcsán a tálibok születésekor és Naqib molla halálakor.
Inside Farah and Nimruz provinces the Taliban are mainly led by Mullah Bismillah and Mullah Baz Muhammad, who are in close touch with the Taliban in Musa Qala province. Although they are not high profile commanders of the Taliban, they have played an important role in coordinating Taliban operations in the western provinces. The most dangerous stronghold of the Taliban in western Farah province is the village of Shaiban in the Bala Bulok district. Many attacks in the western provinces are planned and organized in Shaiban, which is dominated by members of the Alizai tribe. The Alizai of Shaiban were transferred to the area over a century ago from the Musa Qala district of Helmand and still maintain close ties with the Musa Qala insurgents (author’s interview with Dad Norani, December 8). The war is expanding into the western provinces of Afghanistan, with Farah and Nimruz provinces as the focus of the insurgents. Most of the fighters in these areas are local in origin and are centered in the Bakwa district of Farah province (Pajhwok Afghan News, November 19). There are signs that the Taliban are intent on connecting areas they control in Bakwa with the Parchaman and Taghor districts. If the Taliban succeed in doing this they will be able to provide support to other insurgents across the western provinces (author’s interview with Dad Norani, December 8). In the neighboring Herat province, the pro-Taliban Norzai tribe is creating a stronghold for the movement in the Adraskan district. Another center for Taliban activity is developing in the Qara Jangal area of Badghis province, just north of Herat. Heavy fighting has taken place in Badghis province for several months now. Afghan MP Hashim Ortaq recently described Qara Jangal as the most important place for Taliban efforts to expand the war into northern Afghanistan (Kabul Direct Monthly, October).
A pakisztáni törzsi területek talibanizálódásának újabb összefoglása olvasható Hassan Abbas rövid anyagában Increasing Talibanization in Pakistan's Seven Tribal Agencies cimmel. A szerző végig megy az egyes ügynökségekben történteken. Inkább egy update-nek jó mint mélyelemzésnek, de legalább tudjuk mi történik mostanában.
A neo-Talibán jelenségéről egy másik esszé: The resurgence of the neo-Taliban. Ami értékessé teszi az a szerző kiléte, A. Giustozzi ugyanis szerintem az egyik legjobb kutató, aki rengeteget van terepen, a Talibán eredetéről szóló rövid vitánkban Marton Péterrel már hivatkoztam tanulmányaira. Érdemes elolvasni, ha át akarjuk látni, honnan is jönnek, kik ezek az új tálibok, akik már csak részben mutatnak hasonlóságot a régi káderekkel. Az anyag nem az általánosságokról beszél, hanem az átlag tálib profilját igyekszik megrajzolni.
A. Cordessmann anyaga a paki-afgán kapcsolatok kurrens helyzetét elemzi 2007 december elejéről Counternarcotics Strategy Aiding the Enemy: Report címmel. Kicsit belenéztem és kiderült ez nem is tanulmány hanem ppt slideok 131 odalon rengeted infoval térképpel és közvéleménykutatási adatokkal.
Igen valahogy ittthon mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni utóbbi jelentőségéről. Még novemberben bent voltam Szekeres parlamenti meghallgatásán, ahol egy magyar reprezentatív felmérés eredményeiről beszélt. Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de én azóta sem találkoztam ezzel az újságokban pedig arról szól, milyen a megítélése a magyar honvédségnek, a PRT-nak az afganisztáni missziónak. Kb 2 hete eszembe jutott megint, felhívtam a kommunikációs osztályt, elmondtam a problémám és azóta is visszahívást várok. Semmi válasz, pedig ha én lennék a kommunikáció mindent megtennék, hogy nyomjam a hírt. Már persze ha tényleg az van benne, amiről a miniszter beszélt. Nem értem őket.
Van egy nem is olyan új terv az amerikaik részéről a pakisztáni oldal kezelésére. Ennek egyik eleme hogy évi 350 millió dollárt költenének a törzsi területek fejlesztésére, a másik, hogy itt is a törzseket fegyvereznék fel az al-Kaida ellen. Az előbbi ötlet jó, bár a szerintem nehezen kivitelezhető, mikor még a paki kormány is nehézen tud bejutni és a lakosság azért annyira nem nyugat barát. Szereti az egyszerű nyugati turistákat, de amikor kormányzati szervek, USAID, terepjárós emberek jönnek, akkor elég ellenséges tud lenni. Megint az lesz a hiba, hogy a pénzt el kell költeni majd és az elején nem lesz meg erre a felvevő kapacitás. Képzeljük el, ha ide jönne az USA, hogy akkor el akar költeni évi 350 milliót. Minden szar, tervezetlen projekt születne belőle mert a magyar NGO-k, kormányzati szervek nincsenek felkészülve arra, hogy ennyi pénzt felszívjanak és projektekre költsenek. Nincs elég terv, szakember, helyszín előkészítve stb. Ez graduális folyamat, tegyük fel, hogy az állandó pénzhiányban szenvedő magyar NGO -k itthon évente 1 milliárd forintból gazdálkodnak (hasamra ütök), tudnának 2 millió is lekölteni, erre van kapacitásuk, elképzelésük. És akkor hireteln rendelkezésre áll 100 milliárd. Mi történik? Jön a zavarosban halászat, a kapkodás, a bénázás, a befuccsolt projektek. Ez lesz Pakisztánban is. A katonai rész nonszensz, az emberek vagy legalábbis a helyi vezetők egy része rokonszenvezik a tálibokkal, ezek nem idegenek mint az al-Kaida Irakban, hanem helyiek. Bin Laden régi ismerős. Persze mindíg vannak, akik túl messzire mennek és akkor őket is kupán vágják a helyiek, de annyi. Szemben Irakkal itt a közigazgatás sosem volt erős, a törzsek mindíg szabadok voltak. Irakban ez csak elmúlt 15 év eredménye,, ott előtte 40 évig törzsellenes politikát folytatott a kormány, vagy csak Bagdad szándékai szerint önnállósódhattak. A fegyverkultuszról nem is beszélve. Na mindegy, az erről szóló két részes elemzés önmagában is elég kritikus.
Inside Farah and Nimruz provinces the Taliban are mainly led by Mullah Bismillah and Mullah Baz Muhammad, who are in close touch with the Taliban in Musa Qala province. Although they are not high profile commanders of the Taliban, they have played an important role in coordinating Taliban operations in the western provinces. The most dangerous stronghold of the Taliban in western Farah province is the village of Shaiban in the Bala Bulok district. Many attacks in the western provinces are planned and organized in Shaiban, which is dominated by members of the Alizai tribe. The Alizai of Shaiban were transferred to the area over a century ago from the Musa Qala district of Helmand and still maintain close ties with the Musa Qala insurgents (author’s interview with Dad Norani, December 8). The war is expanding into the western provinces of Afghanistan, with Farah and Nimruz provinces as the focus of the insurgents. Most of the fighters in these areas are local in origin and are centered in the Bakwa district of Farah province (Pajhwok Afghan News, November 19). There are signs that the Taliban are intent on connecting areas they control in Bakwa with the Parchaman and Taghor districts. If the Taliban succeed in doing this they will be able to provide support to other insurgents across the western provinces (author’s interview with Dad Norani, December 8). In the neighboring Herat province, the pro-Taliban Norzai tribe is creating a stronghold for the movement in the Adraskan district. Another center for Taliban activity is developing in the Qara Jangal area of Badghis province, just north of Herat. Heavy fighting has taken place in Badghis province for several months now. Afghan MP Hashim Ortaq recently described Qara Jangal as the most important place for Taliban efforts to expand the war into northern Afghanistan (Kabul Direct Monthly, October).
A pakisztáni törzsi területek talibanizálódásának újabb összefoglása olvasható Hassan Abbas rövid anyagában Increasing Talibanization in Pakistan's Seven Tribal Agencies cimmel. A szerző végig megy az egyes ügynökségekben történteken. Inkább egy update-nek jó mint mélyelemzésnek, de legalább tudjuk mi történik mostanában.
A neo-Talibán jelenségéről egy másik esszé: The resurgence of the neo-Taliban. Ami értékessé teszi az a szerző kiléte, A. Giustozzi ugyanis szerintem az egyik legjobb kutató, aki rengeteget van terepen, a Talibán eredetéről szóló rövid vitánkban Marton Péterrel már hivatkoztam tanulmányaira. Érdemes elolvasni, ha át akarjuk látni, honnan is jönnek, kik ezek az új tálibok, akik már csak részben mutatnak hasonlóságot a régi káderekkel. Az anyag nem az általánosságokról beszél, hanem az átlag tálib profilját igyekszik megrajzolni.
A. Cordessmann anyaga a paki-afgán kapcsolatok kurrens helyzetét elemzi 2007 december elejéről Counternarcotics Strategy Aiding the Enemy: Report címmel. Kicsit belenéztem és kiderült ez nem is tanulmány hanem ppt slideok 131 odalon rengeted infoval térképpel és közvéleménykutatási adatokkal.
Igen valahogy ittthon mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni utóbbi jelentőségéről. Még novemberben bent voltam Szekeres parlamenti meghallgatásán, ahol egy magyar reprezentatív felmérés eredményeiről beszélt. Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de én azóta sem találkoztam ezzel az újságokban pedig arról szól, milyen a megítélése a magyar honvédségnek, a PRT-nak az afganisztáni missziónak. Kb 2 hete eszembe jutott megint, felhívtam a kommunikációs osztályt, elmondtam a problémám és azóta is visszahívást várok. Semmi válasz, pedig ha én lennék a kommunikáció mindent megtennék, hogy nyomjam a hírt. Már persze ha tényleg az van benne, amiről a miniszter beszélt. Nem értem őket.
Van egy nem is olyan új terv az amerikaik részéről a pakisztáni oldal kezelésére. Ennek egyik eleme hogy évi 350 millió dollárt költenének a törzsi területek fejlesztésére, a másik, hogy itt is a törzseket fegyvereznék fel az al-Kaida ellen. Az előbbi ötlet jó, bár a szerintem nehezen kivitelezhető, mikor még a paki kormány is nehézen tud bejutni és a lakosság azért annyira nem nyugat barát. Szereti az egyszerű nyugati turistákat, de amikor kormányzati szervek, USAID, terepjárós emberek jönnek, akkor elég ellenséges tud lenni. Megint az lesz a hiba, hogy a pénzt el kell költeni majd és az elején nem lesz meg erre a felvevő kapacitás. Képzeljük el, ha ide jönne az USA, hogy akkor el akar költeni évi 350 milliót. Minden szar, tervezetlen projekt születne belőle mert a magyar NGO-k, kormányzati szervek nincsenek felkészülve arra, hogy ennyi pénzt felszívjanak és projektekre költsenek. Nincs elég terv, szakember, helyszín előkészítve stb. Ez graduális folyamat, tegyük fel, hogy az állandó pénzhiányban szenvedő magyar NGO -k itthon évente 1 milliárd forintból gazdálkodnak (hasamra ütök), tudnának 2 millió is lekölteni, erre van kapacitásuk, elképzelésük. És akkor hireteln rendelkezésre áll 100 milliárd. Mi történik? Jön a zavarosban halászat, a kapkodás, a bénázás, a befuccsolt projektek. Ez lesz Pakisztánban is. A katonai rész nonszensz, az emberek vagy legalábbis a helyi vezetők egy része rokonszenvezik a tálibokkal, ezek nem idegenek mint az al-Kaida Irakban, hanem helyiek. Bin Laden régi ismerős. Persze mindíg vannak, akik túl messzire mennek és akkor őket is kupán vágják a helyiek, de annyi. Szemben Irakkal itt a közigazgatás sosem volt erős, a törzsek mindíg szabadok voltak. Irakban ez csak elmúlt 15 év eredménye,, ott előtte 40 évig törzsellenes politikát folytatott a kormány, vagy csak Bagdad szándékai szerint önnállósódhattak. A fegyverkultuszról nem is beszélve. Na mindegy, az erről szóló két részes elemzés önmagában is elég kritikus.
hétfő, december 31, 2007
Musa Qala update
A Musa Qalában elért sikerek egy nem várt diplomácia botrányhoz is vezettek. Az afgán kormány kiutasította az EU misszió ideiglenes vezetőjét és az UNAMA egyik főmunkatársát. Eleinte csak annyit lehetett tudni, hogy meglepően barátságtalan lépés oka, hogy a két diplomata állítólag Helmandban tárgyalásokat folytattott a Talibán helyi vezetőivel valamilyen állítólagos megegyezés érdekében. (Murky world of Afghan negotiations)
Michael Semple, the acting head of the European Union mission, and Mervyn Patterson, who is British and is the UN's political affairs officer, were in Helmand province talking to tribal elders. But despite one arm of the Afghan government knowing about their trip, another arm appeared not to, and they were accused by a provincial official to talking to the Taleban.
Ezt a kérdést, mármint az ellenséggel való tárgyalást és a megegyezés feltételeit, úgy látszik a legszigorúbban a kezében kívánja tartani az afgán kormány. Teszem hozzá valamiben muszály keménynek lennie, mert lássuk be, egy normális állam sok alaptulajdonságával nem rendelkezik a Karzai-kormány. Az adminisztrációnak van saját intézménye ezekre a tárgyalásokra, amelyet Sighabatullah Mojadeddi vezet, aki egyben a felsőház elnöke. Mojadeddi régi harcos, aki a hét szunnita szervezet közül az egyik vezetője és létrehozója volt 1979 után. Modjadeddi családja egyébként az afganisztáni Naksbandi szufik vezetője volt majd 200 éven keresztül, s a család férfitagjainak nagy részét 1978-ban végezte ki a kommunista rezsim. Szóval elvileg ő vezeti a renitens tálibokkal folytatott tárgyalásokat.
A BBC cikk egy rövid gondolat erejéig megemlékezik a brit külügy új stratégiájáról is:
The UK foreign office strategy in the south is to roll out Afghan experts and Pashtu speakers, of which there are very few, to learn a who's who of Helmand - who the tribal leaders are and who might be persuaded to support the new government and turn their backs on the Taleban.
Igen, a hollandok is ezt csinálják.
A Telegraph szerint nemcsak a diplomaták és a szakértők tárgyalnak, hanem az MI6 munkatársai. Méghozzá közvetlenül a tálibokkal (Britain in secret talks with the Taliban):
Agents from MI6 entered secret talks with Taliban leaders despite Gordon Brown's pledge that Britain would not negotiate with terrorists, The Daily Telegraph can disclose. Officers from the Secret Intelligence Service staged discussions, known as "jirgas", with senior insurgents on several occasions over the summer. An intelligence source said: "The SIS officers were understood to have sought peace directly with the Taliban with them coming across as some sort of armed militia. The British would also provide 'mentoring' for the Taliban."...
Más hírek szerint UN, EU Envoys Comply With Afghan Expulsion Orders a két diplomata nem tárgyalni ment, hanem felmérni Musa Qalában a helyzetet, beszélni a helyi vezetőkkel, megvizsgálni a humanitárius helyzetet, stb. Így aztánb az EU és az ENSZ nem igazán érti és fogadja el az afgán vádakat. Még dec. 24 tartóztatták le Helmandban és nem sokkal később 48 órát kaptak az ország elhagyására. Mindketten tapasztalt szakemberek voltak és ez azért megnyugtató, különösen az EU esetében, hogy sikerült találni tényleg hozzáértő embereket is: Both Semple and Patterson are known as experienced experts on Afghanistan with broad knowledge of the tribal culture and local languages. The two men have reportedly lived in Afghanistan for more than 10 years, even during Taliban rule.
Nem tudom, hogy a Musa Qalában történtekkel mennyire függ össze, de a BBC-n még van egy elképesztő hír. Ilyenről még asszem nem olvastam, hallottam. Omár molla leváltotta Manszúr Dadullah mollát, amiért az nem hajtotta végre az utasításait (Taleban sack military commander): "Mansoor Dadullah does not obey the rules of the Islamic emirate and violates it. "Therefore it was decided not to appoint any post in the emirate to him," the statement said.
Ahhoz képest, hogy állítólag a Omár közeli munkatársa volt ez elég arcpirító, ha igaz. Ne felejtsük el, hogy ez a társadalom még sokkal többet ad a tiszteletre, a látszatra, a büszkeségre és becsületre (főleg ha pastukról beszélünk), mint a miénk. A nyugati világban is kínos ha leváltanak valakit, de az ritkán jelenti a karrierje végét,a teljes megsemmisülést. Attól félek, Manszúr Dadullah esetében ez sokkal fájdalmasabb lehet ez a leváltás, felsülés, mint egyébként ezt a hírek sugallnák.
Michael Semple, the acting head of the European Union mission, and Mervyn Patterson, who is British and is the UN's political affairs officer, were in Helmand province talking to tribal elders. But despite one arm of the Afghan government knowing about their trip, another arm appeared not to, and they were accused by a provincial official to talking to the Taleban.
Ezt a kérdést, mármint az ellenséggel való tárgyalást és a megegyezés feltételeit, úgy látszik a legszigorúbban a kezében kívánja tartani az afgán kormány. Teszem hozzá valamiben muszály keménynek lennie, mert lássuk be, egy normális állam sok alaptulajdonságával nem rendelkezik a Karzai-kormány. Az adminisztrációnak van saját intézménye ezekre a tárgyalásokra, amelyet Sighabatullah Mojadeddi vezet, aki egyben a felsőház elnöke. Mojadeddi régi harcos, aki a hét szunnita szervezet közül az egyik vezetője és létrehozója volt 1979 után. Modjadeddi családja egyébként az afganisztáni Naksbandi szufik vezetője volt majd 200 éven keresztül, s a család férfitagjainak nagy részét 1978-ban végezte ki a kommunista rezsim. Szóval elvileg ő vezeti a renitens tálibokkal folytatott tárgyalásokat.
A BBC cikk egy rövid gondolat erejéig megemlékezik a brit külügy új stratégiájáról is:
The UK foreign office strategy in the south is to roll out Afghan experts and Pashtu speakers, of which there are very few, to learn a who's who of Helmand - who the tribal leaders are and who might be persuaded to support the new government and turn their backs on the Taleban.
Igen, a hollandok is ezt csinálják.
A Telegraph szerint nemcsak a diplomaták és a szakértők tárgyalnak, hanem az MI6 munkatársai. Méghozzá közvetlenül a tálibokkal (Britain in secret talks with the Taliban):
Agents from MI6 entered secret talks with Taliban leaders despite Gordon Brown's pledge that Britain would not negotiate with terrorists, The Daily Telegraph can disclose. Officers from the Secret Intelligence Service staged discussions, known as "jirgas", with senior insurgents on several occasions over the summer. An intelligence source said: "The SIS officers were understood to have sought peace directly with the Taliban with them coming across as some sort of armed militia. The British would also provide 'mentoring' for the Taliban."...
MI6's meetings with the Taliban took place up to half a dozen times at houses on the outskirts of Lashkah Gah and in villages in the Upper Gereshk valley, to the north-east of Helmand's main town.The compounds were surrounded by a force of British infantry providing a security cordon. To maintain the stance that President Hamid Karzai's government was leading the negotiations the clandestine meetings took place in the presence of Afghan officials. "These meetings were with up to a dozen Taliban or with Taliban who had only recently laid down their arms," an intelligence source said. "The impression was that these were important motivating figures inside the Taliban."
Ennek nem örültek sem az amerikaik sem az afgán kormány, lehet hogy ezzel kapcsolatban volt valami retorzió a két diplomata (egy brit és egy ír) kitoloncolása.Más hírek szerint UN, EU Envoys Comply With Afghan Expulsion Orders a két diplomata nem tárgyalni ment, hanem felmérni Musa Qalában a helyzetet, beszélni a helyi vezetőkkel, megvizsgálni a humanitárius helyzetet, stb. Így aztánb az EU és az ENSZ nem igazán érti és fogadja el az afgán vádakat. Még dec. 24 tartóztatták le Helmandban és nem sokkal később 48 órát kaptak az ország elhagyására. Mindketten tapasztalt szakemberek voltak és ez azért megnyugtató, különösen az EU esetében, hogy sikerült találni tényleg hozzáértő embereket is: Both Semple and Patterson are known as experienced experts on Afghanistan with broad knowledge of the tribal culture and local languages. The two men have reportedly lived in Afghanistan for more than 10 years, even during Taliban rule.
Nem tudom, hogy a Musa Qalában történtekkel mennyire függ össze, de a BBC-n még van egy elképesztő hír. Ilyenről még asszem nem olvastam, hallottam. Omár molla leváltotta Manszúr Dadullah mollát, amiért az nem hajtotta végre az utasításait (Taleban sack military commander): "Mansoor Dadullah does not obey the rules of the Islamic emirate and violates it. "Therefore it was decided not to appoint any post in the emirate to him," the statement said.
Ahhoz képest, hogy állítólag a Omár közeli munkatársa volt ez elég arcpirító, ha igaz. Ne felejtsük el, hogy ez a társadalom még sokkal többet ad a tiszteletre, a látszatra, a büszkeségre és becsületre (főleg ha pastukról beszélünk), mint a miénk. A nyugati világban is kínos ha leváltanak valakit, de az ritkán jelenti a karrierje végét,a teljes megsemmisülést. Attól félek, Manszúr Dadullah esetében ez sokkal fájdalmasabb lehet ez a leváltás, felsülés, mint egyébként ezt a hírek sugallnák.
péntek, december 28, 2007
Musa Qala és COIN Afganisztánban
Úgy kb. egy hónapja történt...
A magyar médiában észrevétlenül került visszafoglalásra Musza Kala városa, ahol először történelmi tűzszünetet kötöttek a britek és a tálibok, majd idén februárban a tálibok mégis bevonultak és azóta a kezükben volt. Most visszafoglalták egy öt napos hadművelet keretében, amiben állítólag az volt a fontos, hogy az afgán hadsereg fő vagy legalábbis meghatározó szerepet játszott a kivitelezésben.
Jöjjenek az olvasnivalók. Ezek itt azok a postok, ahol korábban foglalkoztak Musza Kalával.
Jason Burke az egyik legjobban informált, sokat kint tartózkodó brit újságíró, itt az elemzése még a támadás megindítása előtti napokról. Ez itt egy újságírás képzéssel foglalkozó NGO munkatársainak novemberi beszámolója a városból, amikor még tálib kézen volt. Tanulságos olvasmány mind a három.
A magyar médiában észrevétlenül került visszafoglalásra Musza Kala városa, ahol először történelmi tűzszünetet kötöttek a britek és a tálibok, majd idén februárban a tálibok mégis bevonultak és azóta a kezükben volt. Most visszafoglalták egy öt napos hadművelet keretében, amiben állítólag az volt a fontos, hogy az afgán hadsereg fő vagy legalábbis meghatározó szerepet játszott a kivitelezésben.
Jöjjenek az olvasnivalók. Ezek itt azok a postok, ahol korábban foglalkoztak Musza Kalával.
Jason Burke az egyik legjobban informált, sokat kint tartózkodó brit újságíró, itt az elemzése még a támadás megindítása előtti napokról. Ez itt egy újságírás képzéssel foglalkozó NGO munkatársainak novemberi beszámolója a városból, amikor még tálib kézen volt. Tanulságos olvasmány mind a három.
Itt egy rövid de velős op-ed a The Timesból a győzelem után és általában Musza Kaláról mint jelképről: The importance attached by Nato to success in the battle for Musa Qala is justified. The assault, which started on Friday, matters for its strategic value, but even more because the town has become a symbol of the Taleban’s ability to resist Nato and Afghan forces.
Musa Qala is the only town in Afghanistan undeniably under the control of Islamists. It is also a crossroads for the opium trade, which Western forces fear is paying for the insurgency. It took on those twin roles when Britain handed over its control to local Afghan leaders, who failed to keep out the Taleban as they had promised. The Taleban have extracted huge propaganda value from the failure by Nato and Afghan forces since then to chase them out. Britain has also suffered a blow to the central plank of its strategy: to hand over control of towns and provinces to Afghan forces. It needs to show that the strategy can hold good if it is to make almost any kind of progress across the country.
Az afgán CION tapasztalatokat foglalja össze David Barno, bármilyenek is legyenek azok: Fighting 'The Other War': Counterinsurgency Strategy in Afghanistan, 2003-2005,
Barno ha jól emlékszem az amerikai erők parancsnoka volt ebben az időben Afganisztánban. 2003-2005 kulcsidőszak, mivel ekkor jöttek létre a PRT-k, és maga a koncepció illetve ekkor fogalmazódott meg az ISAF déli kiterjesztésének szükségessé. 2003 ig az USA blokkolt minde eu-s NATO/ISAF ötletet a terjeszkedésre és gondolom ebben Barnonak is meghatározó szerepe lehetett. Attól féltek, hogy az ISAF bezavarná a terror elleni háborút Afganisztán egész területén, különösen délen. Ma már látjuk, hogy egy kicsit egysíkúan kezelték a helyzetet és ennek isszák meg most a levét a többiek.
Afganisztánban eközben megnyílt a Afghanistan Counterinsurgency Academy, Iraban 2005-be nyílt egy ilyen és ettől is azt várják, hogy egy kicsit javul majd a színvonal. The cornerstone of the academy is a five-day leaders' course that so far has taught 400 students. The curriculum includes information about the conflict's key participants (including countries and coalitions), advice on operating in Afghanistan, details about ethnic and tribal concerns in various regions and the history of attacks, violence and threats across the country, he said. He said students are given a handbook in English, Dari and Pashto to help carry out missions, and which can be taken onto the battlefield instead of a laptop computer. During each course, academy staff brings in 80 - 100 students and divides them into groups focusing on each of the country's five regions, explained Myers. He said embedded Western trainers arrive in the country and spend time with Afghan army and police from the area to which they will be assigned. "There's a benefit (to) them of living, eating and studying together," a practice not followed at the Iraq COIN Academy, he continued. "Most of the learning actually takes place outside of the classroom, whether its language, cultural, just general questions about Afghanistan."
hétfő, október 15, 2007
Update VI. tálibok születése
Mindenki joggal gondolhatja, hogy a blog identitásválságban szenved, annyit változtatja a külalakját. De nem, előzőleg valóban kicsit sötétre sikeredett.
Pénteken nagyszabású konferencia volt a BHKK rendezésében (a szervezetnek ha jól látom még mindíg nincs egy rendes weboldala). A program megtekintehető itt, Afganisztánról és a PRT-ról. Nagyon jó volt és egyben tanulságos is. De erről legközelebb írok, mert közben molla Naqub meghalt s ez időszerűvé tette egyébként is Haji Bashir szerepének tisztázását.
Ami új forrás és Kandahár elemzéséhez talán a legjobb Antonio Giustozzi és Noor Ullah két tanulmánya. Az egyik a Tribes and Warlords in Afghanistan, 1980-2005, a másik a Central Asian Survey-ben jelent meg 2006-ban, (nincs fent a neten, csak online folyóirat adatbázisban - könyvtárakban) The inverted cycle: Kabul and the strongmen's competition for control over Kandahar, 2001-2006 c. tanulmány. Bár ez, mint címe is mutatja, inkább napjainkkal foglalkozik, a szereplők majdnem ugyanazok. Valószínűleg még hasznos infokat tartalmazhat a 94 előtti hadúri állapotokról B. R. Rubin The Fragmentation of Afghanistan (ez nincs nálam) és O. Roy Islam and Resistance in Afghanistan (most ezt átnéztem nincsen benne semmi nekünk fontos név)
Péter utolsó posztjától indulok.
A felvonulási utat tisztáztuk, azt viszont kétlem hogy ez az állítás megállna a lábán: Kándáhárban ugyanis, mint írtam, voltak jelentős támogatóik, ezért azt nem kellett egyből elfoglalni. Kizártnak tartom:
Az első tálibokról az info 30 fő, de ha el is túlzom, akkor 100, néhány 100. Kandahár egy több százezres város, amely olyan hadurak között van felosztva, akiknek hatalmi bázisa már több éve, vagy egy évtizede van kiépítve. Egyenként több ezer fegyveressel rendelkeznek. Miből következtetted ezt?
Haji Bashir Noorzai: Hogy Haji Bashar jelentős figura volt-e? Ha végigolvasod az elég hosszú pósztomat, amiből az egész rejtvényfejtés indult, ott találsz linkeket (Time, ABC stb.). A palinak tizenkétezer katonája volt állítólag 2001-2002-ben (ha csak fele ennyi ténylegesen, az sem kevés). Gul Agha Sherzai az ő támogatásával lett kormányzó Naqib ellenében. Basharék 2002-ben, az együttműködés jeleként iszonyatos mennyiségű fegyvert szolgáltattak be az amerikaiaknak, és mivel részben önként csinálták, feltételezem, hogy maradt is nekik elég (valami 400 föld-levegő rakétát is leadtak, ha jól emlékszem). Honnan volt minderre pénz? Naná, hogy a kábszerből. Haji Bashar lett a legnagyobb kábszerkereskedő délen - ezért került 2005-ben börtönbe, miután az USA-ba csalták tárgyalni, ott meg letartóztatták.
Péter annak alapján próbálja megítélni fontosságát, hogy mit írnak róla 2001 után. Az általa is említett két forrás egy hosszú Times cikk és egy interjú szerű átirat. Bashir Noorzai két alkalommal kapott figyelmet nyugaton. Először a tálibok bukása idején, amikor állítólag segített letárgyalni Kandahar átadását (lásd második hivatkozás az interjúszerűben) és menteni magát mint ex tálib finanszírózót. Itt az első probléma: a helyzet kaotikus, a riporter nem ért annyira a témához (Péter azt mondta Pulitzert kapott ezért az anyagért), nem foglalkozott korábban a témával, megvezethető, a média szenzációra éhes, a helyzet kaotikus, mindenki mindent mond és dezinformál, Bashirnak nagyon érdeke úgy beállítani a dolgokat, mintha fontos lenne (12000 katona, 400 SA rakéta, sok tonna fegyver). Szóval szerintem ezek a körülmények arra intenek minket, hogy fenntartással kezeljük ezt a forrást. Péter forrásai szerint Haji kulcsszerepet játszott abban, hogy Sherzai lett Kandahár kormányzója nem Naqib. Ehhez képest Giustozziék, akik az eseményeket részletesen tárgyalják, nem is említik nevét, viszont egy sor más okot felsorolnak. Egyébként, nem értem miért engednék az amerikaiak egy ex-tálibot beleszólni a kandahári dolgokba (mégha próbálja is hűségét, átállását bizonygatni). Ez Karzaiék biznisze volt.
Másodszor akkor hallunk róla, amikor USA letartóztatja New Yorkban, mint drogbárót. A Times akkor ír róla hosszú cikket. Túl azon, hogy a szövegben eleve vannak ellentmondások (egyszer mint Omar közeli barátja, máskor állítja nem ismert egyetlen arabot sem Omár környezetében. et hogy lehet), és túlzások (12000 fegyverese lenne? Az egész Talibánnak 60000 re becsülték az erejét!) de itt ismét szenzáció, önturbózás, vagy az újságíró érdeke, hogy minél fontosabbnak állítsa be alanyát. Szóval szerintem itt is fenntartások kellene alkalmazni. Egyébként itt a vádirat, teljesen semmitmondó számomra.
De ha mindezek igazak is, Péter érvei a fontosságra 1994-ben akkor is kétségesek számomra, vagy árnyalásra szorulnak. Egyrészt a drogtermelés még sehol sem volt abban az időben, így a Bashir gazdasága és befolyása sem. Másodszor az eddig talált szakirodalom alig említi, és hát ezeket magasabb értékűnek tekintjük. Bashir említése gyakorlatilag csak annak kapcsán történik a neten, hogy az USA letartóztatta 2005-ben (az ABC anyag inkább kivétel) és gyakorlatilag mindenki ezeket az infokat spilázza tovább.
Giustozzi és Ullah két anyagát átolvasva világos, hogy Bashir nem volt játékos Kandahárban a tálibok felbukkanása előtt. A szereplőkről mindkét tanulmány hosszan értekezik. A múltkor én is említettem őket (Davis tanulmánya után):
Molla Naqib és
Amir Lalai (a két fő rivális)
Mansur Achakzai (aki a reptértől Spin Boldakig ellenőrizte az utat és gondolom a vidéket)
Gul Agha Sherzai
Sarkateb
Halim
Giustozziék mindenkiről megemlékeznek. Onnan kezdik, hogy Kandahár környékén főleg a Durrani föderáció törzsei élnek. A föderáció két csoportra oszlik a Zirak Durranikra (Popalzai, Barakzai, Acekzai, Mohammadzai, Alikozai) és a Panjpai Durranikra (Noorzai, Alizai, Ishaqzai, Khaugani, Mako). A Panjpai mindíg alárendelt státuszban volt a Zirakkal szemben, így a Noorzai, Alizai és a Popalzai, Barakzai, Acekzai, között sok volt a feszültség.
A polgárháború alatt a királyi családot adó Popalzai és Barakzai royalista a maradt, és nem nagyon folyt bele a háborúba, vagy ha igen akkor pastu tradícionalista mudzshedek szervezetek oldalán. A intra-Zirak ellentétek miatt a kisebbik (Alikozai) ezért az erre felé gyenge, tádzsik dominanciájú Dzsamiattal szimpatizált. A Panjpai törzsek vagy royalisták vagy iszlamisták (versus tradícionalistákkal) lettek. A Durraniknak alárendelt Ghilzaik pedig szinte mind Hekmatyar iszlamista, anti-royalista Hizb-ijéhez csatlakoztak. Visszatérve embereinkhez:
Mulla Naqib az Alkozait vezette, és múlt héten meghalt békés körülmények között. (Most nagy az izgalom mert a körzete volt az egyik biztos támasza a kanadai védelmi vonalnak. Ha nem sikerül az Alkozai törzsnek valaki megfelelőt választani, könnyen lerohanhatják ezt a területet a tálibok. (A tribal council, or shura, is expected to decide the next leader of the Alokozai tribe. The government's favoured candidate will be Haji Agha Lalai, a provincial council member from Panjwai district... Other leading candidates will be Malim Akbar, the brother of slain Kandahar police chief Zabit Akrem Khakrezwal; and Abdul Hakim Jan, a relatively uneducated police commander in Arghandab.)
Amir Lalai a Popalzaiok vezetője lett (a törzsfő Abdul Ahad Karzai jóváhagyásával, a jelenlegi államfő apja): In this way Amir Lalai emerged as a leader of the Popolzais in place of the old leader, Abdul Ahad Karzai, but also with his tacit if not enthusiastic approval. (Giustozzi - Ullah (2006): The inverted cycle, 170. o.)
Gul Agha Sherzai a Barakzai vezetését vette át,
Aziz Sarqatib a Ghilzai föderációt itteni csoportjait dominálta,
Abdul Halem a Noorzaiokat, (ez lenne Haji Bashir helye)
Haji Ahmed pedig az Achakzaiokat vezette.
Ezt követően a két szerző végig megy, hogy 2001 után az egyes hadurak és mögöttük levő törzsek, hogy harcoltak Kandahárban a posztokért, a tisztségekért, hogyan változtak az erőviszonyok stb. De mi most Bashirral foglalkozunk.
A másik tanulmányuk még inkább a mi időszakunkkal foglalkozik és ott sincs szó Haji Bashirról, viszont hosszan foglalkoznak Esmatullah Muslimmal, aki az Achakzai törzsből szervezett milíciát, és amely kegyetlenkedésével, brutalitásával és hatalmával mindenki mást überolt a térségben.
He was widely rumoured to have personally killed hundreds of innocent people
without reason. His victims included many tribal chiefs and road travellers and even popular celebrities, such as the singer Ubaidullah Jan, a fact, which magnified the impact of his abuses. He himself and his followers were involved in forced marriages, rape and torture and he boasted of having ten young wives.
A Kandahár és Spin Boldak közötti területet uralta. Bár végig a kommunista kormánynak dolgozott, de úgy tűnik attól merőben függetlenül, önhatalmúlag végezte a dolgát. Az is igaz, hogy egyedül ő tudta hatékonyan felvenni a harcot mudzsahedekkel:
Under the agreement with Kabul, Esmatullah was given the task of guarding all the Achekzai
settlements and 130 Km of the border with Pakistan, as well as the road connecting the
important border post of Spin Boldak with Kandahar. A variety of sources recognise his high
degree of activism against the mujahidin.
Hívei állandó harcban álltak a Noorzai csempészekkel a jobb biznisz lehetőségek miatt.
A cikk második részében a helmandi Akhundzada családról (Panjpai/Alikozai) van szó, akik a 80-as évektől dominálták Helmand északi részét. Csupa ismerős hely: Sangin, Musza Qala, Kajaki duzzasztó. A Davis által már említett Ghafur Akhundzada itt is megemlítésre kerül, méghozzá jó hosszan. Meg kell még említsem, hogy fia vagy unokaöccse volt az az ember, akit a britek kérésére mozdítottak el a helmandi kormányzói pozícióból Kabulból, amikor a britek készülődtek bevonulni 2005 telétől.
Egy szó mint száz Haji Bashir szerintem egy középszíntű kereskedő/csempész/notabilitás volt Majvandban, akinek Omar molla szerintem nem volt katonája, de ismerőse, barátja. Bashir a városban, vagy Majvand járásban lehetett valaki, tartományi szinten nem valószínű. A 1990-es évek elején, a tálibok felemelkedése idején különösebben gazdag sem lehetett (országos vagy tartományi szinten). Omarral való meglevő kapcsolata, plusz a tálib rendszer alatt induló ugrásszerű kábítószer termelés nagyon megnövelte státuszát, s az ezredfordulóra már minden bizonnyal lehetett "valaki". A tálib struktúrába szerintem nem lépett be, azt kívülről, informális kapcsolatai révén támogatta, finanszírozta. Lehet, hogy erre az időre a Noorzai törzsön belül is meghatározó pozícióba került (akár törzsfőnök), de ez még nem volt így 1994 közepén.
A Péter által idézett két forrás, akár 100 százalékig hiteles is lehet, de létrejöttük körülményei, a megírás mögött szereplő kontextus, az egyéb források megtámogatásának hiánya, illetve a más véleményt követő, általában nagyobb hitelességű források (itt most nem a szerzők személyére gondolok, hanem tanulmányok versus újságcikkek) mind azt mondatják velem, hogy erős fenntartással kezeljem azt a két cikket, amelynek Péter oly nagy jelentőséget tulajdonított Bashir életének és Omarhoz való viszonyának feltérképezésekor.
Még Péter néhány megjegyzésére kitérek:
Rashid valóban máskorra írja a tank akasztásos sztorit, ezt nem tudom jobban belőni.
Informális checkpointok. Igen ezen azért akadtam meg mert ez annyira egyértelmű számomra és szerintem az összes ezzel foglalkozó ember számára, hogy még sose láttam checkpointok informális jelzővel ellátva. Persze, hogy informális, de más nem is lehet, hiszen a kormány effektíve nem működött sehol 1992 után (sok helyen már előtte sem), tehát értelemszerűnek tartom, hogy nem a központi büdzsére számára rekviráltak. Mondjuk erre gondoltam soha: Az ilyen checkpointok azért informálisak, mert nem egy állam központi kormánya működteti őket, azaz, hogy egy ellenőrző pontot, ahol embereket fosztanak ki, vámolják meg őket illegálisan, az állam működtesse. Azt mondanám, egyetértünk, csak kicsit zavaró a megfogalmazásod.
Transznacionális maffia: Hát amennyiben a határokat nézzük, valóban az, ha nem azt nézzük, akkor szerintem itt pastu-pastu, törzsi kapcsolat rendszer alapján működtetett szervezetekről van szó, amelyek szervezettsége azért elmarad a maffiáétól. Még ha Rashid ezt is írja. Szerintem azért fogalmaz így, hogy a nyugati olvasó könnyebben megértse, elképzelje miről is van szó.
Szerintem mindketten értjük, hogy kb kik is lehetnek az emberek, csak az zavar meg engem, hogy olyan terminológiát használsz, ami egy ilyen társadalomra nem alkalmazható, vagy igen, de félrevezető, nem fogja pontosan leírni a szitut és idővel félreértésekre ad okot.
Egy kérdést ismételnék még meg innen, mert bár sejtem a válaszod de nem egyértelmű. Ezt írod:
Így szerintem nem volt szükség Kandahar elfoglalására a Chaman felé található informális checkpointok felszámolása előtt, mivel ezeket az akciókat éppen a kandahari erős figurák támogatták, a hadurakon kívül a komplett, az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelemből profitáló üzleti elit is, nem mellékesen.
Ez akkor azt jelenti, hogy szerinted a (informális - a kedvedért :-) checkpointok eltávolítása - aminek a tálibok láttak neki - a kandahári hadurak (Naqib, Lalai, Sherzai stb.) érdekében állt, s ezért részben ők is támogatták a tálibokat (az üzleti elit mellett) ebbéli tevékenységükben?
Pénteken nagyszabású konferencia volt a BHKK rendezésében (a szervezetnek ha jól látom még mindíg nincs egy rendes weboldala). A program megtekintehető itt, Afganisztánról és a PRT-ról. Nagyon jó volt és egyben tanulságos is. De erről legközelebb írok, mert közben molla Naqub meghalt s ez időszerűvé tette egyébként is Haji Bashir szerepének tisztázását.
Ami új forrás és Kandahár elemzéséhez talán a legjobb Antonio Giustozzi és Noor Ullah két tanulmánya. Az egyik a Tribes and Warlords in Afghanistan, 1980-2005, a másik a Central Asian Survey-ben jelent meg 2006-ban, (nincs fent a neten, csak online folyóirat adatbázisban - könyvtárakban) The inverted cycle: Kabul and the strongmen's competition for control over Kandahar, 2001-2006 c. tanulmány. Bár ez, mint címe is mutatja, inkább napjainkkal foglalkozik, a szereplők majdnem ugyanazok. Valószínűleg még hasznos infokat tartalmazhat a 94 előtti hadúri állapotokról B. R. Rubin The Fragmentation of Afghanistan (ez nincs nálam) és O. Roy Islam and Resistance in Afghanistan (most ezt átnéztem nincsen benne semmi nekünk fontos név)
Péter utolsó posztjától indulok.
A felvonulási utat tisztáztuk, azt viszont kétlem hogy ez az állítás megállna a lábán: Kándáhárban ugyanis, mint írtam, voltak jelentős támogatóik, ezért azt nem kellett egyből elfoglalni. Kizártnak tartom:
Az első tálibokról az info 30 fő, de ha el is túlzom, akkor 100, néhány 100. Kandahár egy több százezres város, amely olyan hadurak között van felosztva, akiknek hatalmi bázisa már több éve, vagy egy évtizede van kiépítve. Egyenként több ezer fegyveressel rendelkeznek. Miből következtetted ezt?
Haji Bashir Noorzai: Hogy Haji Bashar jelentős figura volt-e? Ha végigolvasod az elég hosszú pósztomat, amiből az egész rejtvényfejtés indult, ott találsz linkeket (Time, ABC stb.). A palinak tizenkétezer katonája volt állítólag 2001-2002-ben (ha csak fele ennyi ténylegesen, az sem kevés). Gul Agha Sherzai az ő támogatásával lett kormányzó Naqib ellenében. Basharék 2002-ben, az együttműködés jeleként iszonyatos mennyiségű fegyvert szolgáltattak be az amerikaiaknak, és mivel részben önként csinálták, feltételezem, hogy maradt is nekik elég (valami 400 föld-levegő rakétát is leadtak, ha jól emlékszem). Honnan volt minderre pénz? Naná, hogy a kábszerből. Haji Bashar lett a legnagyobb kábszerkereskedő délen - ezért került 2005-ben börtönbe, miután az USA-ba csalták tárgyalni, ott meg letartóztatták.
Péter annak alapján próbálja megítélni fontosságát, hogy mit írnak róla 2001 után. Az általa is említett két forrás egy hosszú Times cikk és egy interjú szerű átirat. Bashir Noorzai két alkalommal kapott figyelmet nyugaton. Először a tálibok bukása idején, amikor állítólag segített letárgyalni Kandahar átadását (lásd második hivatkozás az interjúszerűben) és menteni magát mint ex tálib finanszírózót. Itt az első probléma: a helyzet kaotikus, a riporter nem ért annyira a témához (Péter azt mondta Pulitzert kapott ezért az anyagért), nem foglalkozott korábban a témával, megvezethető, a média szenzációra éhes, a helyzet kaotikus, mindenki mindent mond és dezinformál, Bashirnak nagyon érdeke úgy beállítani a dolgokat, mintha fontos lenne (12000 katona, 400 SA rakéta, sok tonna fegyver). Szóval szerintem ezek a körülmények arra intenek minket, hogy fenntartással kezeljük ezt a forrást. Péter forrásai szerint Haji kulcsszerepet játszott abban, hogy Sherzai lett Kandahár kormányzója nem Naqib. Ehhez képest Giustozziék, akik az eseményeket részletesen tárgyalják, nem is említik nevét, viszont egy sor más okot felsorolnak. Egyébként, nem értem miért engednék az amerikaiak egy ex-tálibot beleszólni a kandahári dolgokba (mégha próbálja is hűségét, átállását bizonygatni). Ez Karzaiék biznisze volt.
Másodszor akkor hallunk róla, amikor USA letartóztatja New Yorkban, mint drogbárót. A Times akkor ír róla hosszú cikket. Túl azon, hogy a szövegben eleve vannak ellentmondások (egyszer mint Omar közeli barátja, máskor állítja nem ismert egyetlen arabot sem Omár környezetében. et hogy lehet), és túlzások (12000 fegyverese lenne? Az egész Talibánnak 60000 re becsülték az erejét!) de itt ismét szenzáció, önturbózás, vagy az újságíró érdeke, hogy minél fontosabbnak állítsa be alanyát. Szóval szerintem itt is fenntartások kellene alkalmazni. Egyébként itt a vádirat, teljesen semmitmondó számomra.
De ha mindezek igazak is, Péter érvei a fontosságra 1994-ben akkor is kétségesek számomra, vagy árnyalásra szorulnak. Egyrészt a drogtermelés még sehol sem volt abban az időben, így a Bashir gazdasága és befolyása sem. Másodszor az eddig talált szakirodalom alig említi, és hát ezeket magasabb értékűnek tekintjük. Bashir említése gyakorlatilag csak annak kapcsán történik a neten, hogy az USA letartóztatta 2005-ben (az ABC anyag inkább kivétel) és gyakorlatilag mindenki ezeket az infokat spilázza tovább.
Giustozzi és Ullah két anyagát átolvasva világos, hogy Bashir nem volt játékos Kandahárban a tálibok felbukkanása előtt. A szereplőkről mindkét tanulmány hosszan értekezik. A múltkor én is említettem őket (Davis tanulmánya után):
Molla Naqib és
Amir Lalai (a két fő rivális)
Mansur Achakzai (aki a reptértől Spin Boldakig ellenőrizte az utat és gondolom a vidéket)
Gul Agha Sherzai
Sarkateb
Halim
Giustozziék mindenkiről megemlékeznek. Onnan kezdik, hogy Kandahár környékén főleg a Durrani föderáció törzsei élnek. A föderáció két csoportra oszlik a Zirak Durranikra (Popalzai, Barakzai, Acekzai, Mohammadzai, Alikozai) és a Panjpai Durranikra (Noorzai, Alizai, Ishaqzai, Khaugani, Mako). A Panjpai mindíg alárendelt státuszban volt a Zirakkal szemben, így a Noorzai, Alizai és a Popalzai, Barakzai, Acekzai, között sok volt a feszültség.
A polgárháború alatt a királyi családot adó Popalzai és Barakzai royalista a maradt, és nem nagyon folyt bele a háborúba, vagy ha igen akkor pastu tradícionalista mudzshedek szervezetek oldalán. A intra-Zirak ellentétek miatt a kisebbik (Alikozai) ezért az erre felé gyenge, tádzsik dominanciájú Dzsamiattal szimpatizált. A Panjpai törzsek vagy royalisták vagy iszlamisták (versus tradícionalistákkal) lettek. A Durraniknak alárendelt Ghilzaik pedig szinte mind Hekmatyar iszlamista, anti-royalista Hizb-ijéhez csatlakoztak. Visszatérve embereinkhez:
Mulla Naqib az Alkozait vezette, és múlt héten meghalt békés körülmények között. (Most nagy az izgalom mert a körzete volt az egyik biztos támasza a kanadai védelmi vonalnak. Ha nem sikerül az Alkozai törzsnek valaki megfelelőt választani, könnyen lerohanhatják ezt a területet a tálibok. (A tribal council, or shura, is expected to decide the next leader of the Alokozai tribe. The government's favoured candidate will be Haji Agha Lalai, a provincial council member from Panjwai district... Other leading candidates will be Malim Akbar, the brother of slain Kandahar police chief Zabit Akrem Khakrezwal; and Abdul Hakim Jan, a relatively uneducated police commander in Arghandab.)
Amir Lalai a Popalzaiok vezetője lett (a törzsfő Abdul Ahad Karzai jóváhagyásával, a jelenlegi államfő apja): In this way Amir Lalai emerged as a leader of the Popolzais in place of the old leader, Abdul Ahad Karzai, but also with his tacit if not enthusiastic approval. (Giustozzi - Ullah (2006): The inverted cycle, 170. o.)
Gul Agha Sherzai a Barakzai vezetését vette át,
Aziz Sarqatib a Ghilzai föderációt itteni csoportjait dominálta,
Abdul Halem a Noorzaiokat, (ez lenne Haji Bashir helye)
Haji Ahmed pedig az Achakzaiokat vezette.
Ezt követően a két szerző végig megy, hogy 2001 után az egyes hadurak és mögöttük levő törzsek, hogy harcoltak Kandahárban a posztokért, a tisztségekért, hogyan változtak az erőviszonyok stb. De mi most Bashirral foglalkozunk.
A másik tanulmányuk még inkább a mi időszakunkkal foglalkozik és ott sincs szó Haji Bashirról, viszont hosszan foglalkoznak Esmatullah Muslimmal, aki az Achakzai törzsből szervezett milíciát, és amely kegyetlenkedésével, brutalitásával és hatalmával mindenki mást überolt a térségben.
He was widely rumoured to have personally killed hundreds of innocent people
without reason. His victims included many tribal chiefs and road travellers and even popular celebrities, such as the singer Ubaidullah Jan, a fact, which magnified the impact of his abuses. He himself and his followers were involved in forced marriages, rape and torture and he boasted of having ten young wives.
A Kandahár és Spin Boldak közötti területet uralta. Bár végig a kommunista kormánynak dolgozott, de úgy tűnik attól merőben függetlenül, önhatalmúlag végezte a dolgát. Az is igaz, hogy egyedül ő tudta hatékonyan felvenni a harcot mudzsahedekkel:
Under the agreement with Kabul, Esmatullah was given the task of guarding all the Achekzai
settlements and 130 Km of the border with Pakistan, as well as the road connecting the
important border post of Spin Boldak with Kandahar. A variety of sources recognise his high
degree of activism against the mujahidin.
Hívei állandó harcban álltak a Noorzai csempészekkel a jobb biznisz lehetőségek miatt.
A cikk második részében a helmandi Akhundzada családról (Panjpai/Alikozai) van szó, akik a 80-as évektől dominálták Helmand északi részét. Csupa ismerős hely: Sangin, Musza Qala, Kajaki duzzasztó. A Davis által már említett Ghafur Akhundzada itt is megemlítésre kerül, méghozzá jó hosszan. Meg kell még említsem, hogy fia vagy unokaöccse volt az az ember, akit a britek kérésére mozdítottak el a helmandi kormányzói pozícióból Kabulból, amikor a britek készülődtek bevonulni 2005 telétől.
Egy szó mint száz Haji Bashir szerintem egy középszíntű kereskedő/csempész/notabilitás volt Majvandban, akinek Omar molla szerintem nem volt katonája, de ismerőse, barátja. Bashir a városban, vagy Majvand járásban lehetett valaki, tartományi szinten nem valószínű. A 1990-es évek elején, a tálibok felemelkedése idején különösebben gazdag sem lehetett (országos vagy tartományi szinten). Omarral való meglevő kapcsolata, plusz a tálib rendszer alatt induló ugrásszerű kábítószer termelés nagyon megnövelte státuszát, s az ezredfordulóra már minden bizonnyal lehetett "valaki". A tálib struktúrába szerintem nem lépett be, azt kívülről, informális kapcsolatai révén támogatta, finanszírozta. Lehet, hogy erre az időre a Noorzai törzsön belül is meghatározó pozícióba került (akár törzsfőnök), de ez még nem volt így 1994 közepén.
A Péter által idézett két forrás, akár 100 százalékig hiteles is lehet, de létrejöttük körülményei, a megírás mögött szereplő kontextus, az egyéb források megtámogatásának hiánya, illetve a más véleményt követő, általában nagyobb hitelességű források (itt most nem a szerzők személyére gondolok, hanem tanulmányok versus újságcikkek) mind azt mondatják velem, hogy erős fenntartással kezeljem azt a két cikket, amelynek Péter oly nagy jelentőséget tulajdonított Bashir életének és Omarhoz való viszonyának feltérképezésekor.
Még Péter néhány megjegyzésére kitérek:
Rashid valóban máskorra írja a tank akasztásos sztorit, ezt nem tudom jobban belőni.
Informális checkpointok. Igen ezen azért akadtam meg mert ez annyira egyértelmű számomra és szerintem az összes ezzel foglalkozó ember számára, hogy még sose láttam checkpointok informális jelzővel ellátva. Persze, hogy informális, de más nem is lehet, hiszen a kormány effektíve nem működött sehol 1992 után (sok helyen már előtte sem), tehát értelemszerűnek tartom, hogy nem a központi büdzsére számára rekviráltak. Mondjuk erre gondoltam soha: Az ilyen checkpointok azért informálisak, mert nem egy állam központi kormánya működteti őket, azaz, hogy egy ellenőrző pontot, ahol embereket fosztanak ki, vámolják meg őket illegálisan, az állam működtesse. Azt mondanám, egyetértünk, csak kicsit zavaró a megfogalmazásod.
Transznacionális maffia: Hát amennyiben a határokat nézzük, valóban az, ha nem azt nézzük, akkor szerintem itt pastu-pastu, törzsi kapcsolat rendszer alapján működtetett szervezetekről van szó, amelyek szervezettsége azért elmarad a maffiáétól. Még ha Rashid ezt is írja. Szerintem azért fogalmaz így, hogy a nyugati olvasó könnyebben megértse, elképzelje miről is van szó.
Szerintem mindketten értjük, hogy kb kik is lehetnek az emberek, csak az zavar meg engem, hogy olyan terminológiát használsz, ami egy ilyen társadalomra nem alkalmazható, vagy igen, de félrevezető, nem fogja pontosan leírni a szitut és idővel félreértésekre ad okot.
Egy kérdést ismételnék még meg innen, mert bár sejtem a válaszod de nem egyértelmű. Ezt írod:
Így szerintem nem volt szükség Kandahar elfoglalására a Chaman felé található informális checkpointok felszámolása előtt, mivel ezeket az akciókat éppen a kandahari erős figurák támogatták, a hadurakon kívül a komplett, az afgán-pakisztáni tranzitkereskedelemből profitáló üzleti elit is, nem mellékesen.
Ez akkor azt jelenti, hogy szerinted a (informális - a kedvedért :-) checkpointok eltávolítása - aminek a tálibok láttak neki - a kandahári hadurak (Naqib, Lalai, Sherzai stb.) érdekében állt, s ezért részben ők is támogatták a tálibokat (az üzleti elit mellett) ebbéli tevékenységükben?
kedd, augusztus 21, 2007
Afgán tanulmányok
Szünet előtt, szünet után egy pár gondolat. Megnéztem a képet a norvég oldalon, amit gabi küldött. Nos az egy civil toyota volt és innentől sajnos tárgytalan az egész, hogy mi lenne biztonságosabb. Azt hittem a norvégoknak valami harci gépét robbantották fel. Ha jól láttam ezt nem is robbantották, hanem felgyújtották a tavalyi zavargások során. Ez ellen védtelen egy DINGO is.
A toyotákra szükség van és nem válthatok ki semmilyen katonai géppel, mondjuk egy civilesített Dingo vagy más elég hülyén festene. A civil toyotaknak pont az az értelme, hogy civilek és toyoták legyenek és amennyire lehet beleolvadjanak a környezetbe, mondjuk lemosva és nagy norvég zászlóval szinte lehetetlen.
Itt az első tanulmányom a magyar PRT-ról, kis túlzással. A külföldi tapasztalatokról és a magyar előkészületekről tavaly októberig (egy két dologban ideje múlt), már amennyire engedték az embert belelátni.
A mindíg jól értesült (de néha félre) Sayed Saleem Shahzad Taliban, US in new round of peace talks c. cikke szerint titkos tárgyalások folynak az ISAF és a tálibok között. Hát mondjuk itt egy kicsit kifejezetten félrevezető a szerző:
The Taliban and coalition forces struck limited ceasefire deals last year in Kandahar and Helmand provinces (see the Asia Times Online series In the land of the Taliban of December 2006). These included the districts of Musa Qala, Baghran, Nawzad, Sangeen, Kajaki and Panjwai. However, to preempt the Taliban's planned massive uprising this year, coalition forces ended the ceasefires last December and engaged the Taliban in conflict.
Vitatott, hogy Musa Qalanal ki kezdte, a britek ugye az 5 km-es exclusion zone-on kívül rakétázták meg a helyi parancsnok autóját. (ez meg persze a brit verzió). És erre ugrott a béke. Nem ennek a tűzszünetnek az idő előtt befejezése miatt vallott kudarcot a nagy tavaszi offenziva (vagy öngyilkos offenzíva). Egyébként úgy emlékszem Musa Qala februárban volt.
As a result, the Taliban changed their plan and diverted to the northwestern areas of Farah and Badghis and also increased their activities in Ghazni, Kunar, Gardez, Khost and Nangarhar. Instead of face-to-face battles, as in the successful spring offensive of 2006, they refined their tactics in asymmetric warfare and carried out targeted actions, especially on development projects.
Sikeresnek nevezi a 2006-os face-to face csatákat. De miért? és ha annyira sikeres volt a taktika, miért nem maradtak a kaptafánál. És a idei tavaszi kudarc? És az új taktika nem a gyengülésre utal? Egy kicsit elfogult ez a cikk, kár.
Az egyik legjobb amerikai Afganisztán szakértő, Barnett R. Rubin postja egy közös blogon Herátból. Szeretem ezt az embert, nagyon okos.
Itt a SIPRI-nek egy anyaga az Talibán PR háborújáról. The Taliban’s propaganda activities: how well is the Afghan insurgency communicating and what is it saying? Ez gondolom a CIMIC eseknek lehet érdekes, meg másoknak. Már tavaly nyáron panaszkodtak a brit katonák Kabulban (akiknek az ellenpropaganda volt a feladatuk), hogy nagyon jól csinálják a tálibok és bizony délen ez a háború egyik frontja. Beleolvastam, és júj, nagyon a helyén látja a szerző a dolgokat:
The prime reasons for the ongoing persistence of the Taliban-led insurgency are:
(a) a historically strong tribal gun culture and rejection of external control;5
(b) a large base of residual ‘folk’ experience of guerrilla fighting against the Soviets;
(c) a unifying motivation in Islam, compatible with Pashtun tribal values;
(d) a ‘safe haven’ in Pakistan’s tribal areas from which to regroup and reorganize;
(e) a pool of recruits from Pashtun and refugee groups on both sides of the Afghan–
Pakistani border;
( f ) inspiration (and some practical knowledge gained) from the insurgency in Iraq; and
(g) the practical, geographical, financial and infrastructural difficulties encountered
by the new Afghan regime, despite assistance from the international community.
Nem egy síkú az ember. És ezt is észrevette:
During this time (1996-2001) the regime demonstrated good performance in some areas, such as the provision of basic security (at least in the regions they controlled), enforcement of religious law and—in contrast to five years of post-Taliban international community efforts—
they even achieved a reasonably effective opium poppy ban in 2000–2001. However,
the Taliban did not show interest in centralized mechanisms of modern governance and
communication with the populace. For the Taliban, as a radical Islamist movement, it
simply was not considered a priority.
Ez fontos, a probléma ott van, hogy a nyugat sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított a hibáknak, mint az afgánok. Nem volt fejlesztés? Ok, de volt biztonság, meg biznisz.
A legutóbbi német emberrabolt hölgy kiszabadult. Ott volt végig a közelben Nyugat-Kabulban.
És a végére ide csúszik egy új könyv ismertetője a PSC vagy PMC-ről, magyarán zsoldos cégekről.
From Mercenaries to Market: The Rise and Regulation of Private Military Companies
A toyotákra szükség van és nem válthatok ki semmilyen katonai géppel, mondjuk egy civilesített Dingo vagy más elég hülyén festene. A civil toyotaknak pont az az értelme, hogy civilek és toyoták legyenek és amennyire lehet beleolvadjanak a környezetbe, mondjuk lemosva és nagy norvég zászlóval szinte lehetetlen.
Itt az első tanulmányom a magyar PRT-ról, kis túlzással. A külföldi tapasztalatokról és a magyar előkészületekről tavaly októberig (egy két dologban ideje múlt), már amennyire engedték az embert belelátni.
A mindíg jól értesült (de néha félre) Sayed Saleem Shahzad Taliban, US in new round of peace talks c. cikke szerint titkos tárgyalások folynak az ISAF és a tálibok között. Hát mondjuk itt egy kicsit kifejezetten félrevezető a szerző:
The Taliban and coalition forces struck limited ceasefire deals last year in Kandahar and Helmand provinces (see the Asia Times Online series In the land of the Taliban of December 2006). These included the districts of Musa Qala, Baghran, Nawzad, Sangeen, Kajaki and Panjwai. However, to preempt the Taliban's planned massive uprising this year, coalition forces ended the ceasefires last December and engaged the Taliban in conflict.
Vitatott, hogy Musa Qalanal ki kezdte, a britek ugye az 5 km-es exclusion zone-on kívül rakétázták meg a helyi parancsnok autóját. (ez meg persze a brit verzió). És erre ugrott a béke. Nem ennek a tűzszünetnek az idő előtt befejezése miatt vallott kudarcot a nagy tavaszi offenziva (vagy öngyilkos offenzíva). Egyébként úgy emlékszem Musa Qala februárban volt.
As a result, the Taliban changed their plan and diverted to the northwestern areas of Farah and Badghis and also increased their activities in Ghazni, Kunar, Gardez, Khost and Nangarhar. Instead of face-to-face battles, as in the successful spring offensive of 2006, they refined their tactics in asymmetric warfare and carried out targeted actions, especially on development projects.
Sikeresnek nevezi a 2006-os face-to face csatákat. De miért? és ha annyira sikeres volt a taktika, miért nem maradtak a kaptafánál. És a idei tavaszi kudarc? És az új taktika nem a gyengülésre utal? Egy kicsit elfogult ez a cikk, kár.
Az egyik legjobb amerikai Afganisztán szakértő, Barnett R. Rubin postja egy közös blogon Herátból. Szeretem ezt az embert, nagyon okos.
Itt a SIPRI-nek egy anyaga az Talibán PR háborújáról. The Taliban’s propaganda activities: how well is the Afghan insurgency communicating and what is it saying? Ez gondolom a CIMIC eseknek lehet érdekes, meg másoknak. Már tavaly nyáron panaszkodtak a brit katonák Kabulban (akiknek az ellenpropaganda volt a feladatuk), hogy nagyon jól csinálják a tálibok és bizony délen ez a háború egyik frontja. Beleolvastam, és júj, nagyon a helyén látja a szerző a dolgokat:
The prime reasons for the ongoing persistence of the Taliban-led insurgency are:
(a) a historically strong tribal gun culture and rejection of external control;5
(b) a large base of residual ‘folk’ experience of guerrilla fighting against the Soviets;
(c) a unifying motivation in Islam, compatible with Pashtun tribal values;
(d) a ‘safe haven’ in Pakistan’s tribal areas from which to regroup and reorganize;
(e) a pool of recruits from Pashtun and refugee groups on both sides of the Afghan–
Pakistani border;
( f ) inspiration (and some practical knowledge gained) from the insurgency in Iraq; and
(g) the practical, geographical, financial and infrastructural difficulties encountered
by the new Afghan regime, despite assistance from the international community.
Nem egy síkú az ember. És ezt is észrevette:
During this time (1996-2001) the regime demonstrated good performance in some areas, such as the provision of basic security (at least in the regions they controlled), enforcement of religious law and—in contrast to five years of post-Taliban international community efforts—
they even achieved a reasonably effective opium poppy ban in 2000–2001. However,
the Taliban did not show interest in centralized mechanisms of modern governance and
communication with the populace. For the Taliban, as a radical Islamist movement, it
simply was not considered a priority.
Ez fontos, a probléma ott van, hogy a nyugat sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított a hibáknak, mint az afgánok. Nem volt fejlesztés? Ok, de volt biztonság, meg biznisz.
A legutóbbi német emberrabolt hölgy kiszabadult. Ott volt végig a közelben Nyugat-Kabulban.
És a végére ide csúszik egy új könyv ismertetője a PSC vagy PMC-ről, magyarán zsoldos cégekről.
From Mercenaries to Market: The Rise and Regulation of Private Military Companies
hétfő, április 09, 2007
Húsvét - Sangin ostroma
Húsvét alkalmából egy kicsit megpiszkáltam a blogot. Jobb oldalt egy kicsit átrendeztem a szekciókat és kipróbáljuk ezt az új megjelenést. Egy kicsit már sötét volt az előző.
A Black Rod blog ismét Afganisztánnak szánt egy bejegyzést. Igazából ne akarom az egészet lefordítani, de minden info aranyat ér. Egy hónapja indult a Operation Achilles, célja a kadzsaki duzzasztó környékének biztosítása, de-talibánizálása. Ennek részeként indult márc. 6-án, Sangin város ellen az Op. Silver, mindjárt egy meglepő légideszanttal, amire asszem még nem volt példa a Szu kivonulása óta. (most nem az amerikai CIA ügynökökre gondolok 09/11 után)
U.S. paratroops from the 82nd Airborne were dropped into Helmand Sangin valley under cover of darkness.
Az amerikai egységek blokkolták a déli kivezető utat, majd északról (a tálibok kezén levő Musza Kala felől) kb 60 km/h-s sebeséggel berongyolt egy brit-észt-dán különítmény 33 járműből álló konvoja. A város bejárata előtti checkpointot egy F-18-as bombázta le épp a robogó egység orra előtt, amely így akadálytalanul lephette meg a hajnali órákban a tálibokat.
At 3.30am the convoy hit the town right behind a missile strike from an Apache helicopter which destroyed a Taliban checkpoint before the convoy reached it.
An Air Force F-15E Strike Eagle dropped a guided bomb unit-38 on a building where insurgents had retreated after firing rocket-propelled grenades and small arms at coalition forces. A JTAC confirmed the building was destroyed. U.S. Navy F/A-18 Super Hornets dropped GBU-12s on an insurgent compound near Sangin. At one point a Harrier jet dropped a 1,000lb bomb.
A terület megtisztításával délre végeztek a tenegrészgyalogosok, ismét óriási fegyverraktárak találtak. Civil és ISAF áldozat állítólag nem volt.
A hadművelet támogatására a Kandahár tartományban állomásozó kanadaiak egy nagyobb harccsoportot küldtek ki a tartomány nyugati határára, hogy az esetleg Sanginból és környékéről menekülni próbáló tálibokat elfogják, megöljék. Erről talán Zalán Eszter is beszámolt, mert ő ott volt velük.
A hollandok uruzgani blogja lehoz egy Telegraph cikket: British troops fight Taliban for key town Commander Mistery (ez elég rejtélyes név)és Mullah Agha Wali, a két tálib parancsnok állítólag északnak, Nadi Seraj körzet féle menekültek (ez Uruzgán felé van) mintegy 100 harcossal. (valamiért nem tudom visszadönteni a betűket)
A helyi források szerinte a tálibok új parancsnokot neveztek ki molla Abdul Bari személyében.
A tengerészgyalogosok egységét, a 3 Commando dandárt mostanság vonják ki Helmandból, helyükre a 12. gépesített dandár megy. Egy tavalyi hír szerint:
The deployment of 12 Mechanised Brigade in Afghanistan will last six months. The lead infantry element will be the 1st Battalion Royal Anglian Regiment, backed by troops from 19 Field Regiment Royal Artillery, 26 Engineer Regiment, two squadrons of Light Dragoons and men from the 1st Battalion Grenadier Guards.
A sangini hadművelet is a Kadzsaki duzzasztó biztosítását célozta. Ezen a térképen (majd megtanulom valahogy betenni ide) jól lehet látni Kadzsak, Musza Kala és Sangin viszonyát. Ez a terület le egészen Geresk-ig a tálibok egyik bázisa -/volt (most legalábbis már tudjuk). Érdeskes, hogy a brit, kanadai és holland tartományok székhelyei által bezárt háromszögben (Laskar Gah, Kandahár, Tarin Kot) van a gócpont, nem pedig e városok "túloldalán" a paki határhoz közelebb. Csak azért érdekes mert amikor a tálibok átjönnek a szomszédból, akkor mindíg megkerülik ezeket a nagyvárosokat, hogy ott északon szerveződjenek meg.
A Black Rod blog ismét Afganisztánnak szánt egy bejegyzést. Igazából ne akarom az egészet lefordítani, de minden info aranyat ér. Egy hónapja indult a Operation Achilles, célja a kadzsaki duzzasztó környékének biztosítása, de-talibánizálása. Ennek részeként indult márc. 6-án, Sangin város ellen az Op. Silver, mindjárt egy meglepő légideszanttal, amire asszem még nem volt példa a Szu kivonulása óta. (most nem az amerikai CIA ügynökökre gondolok 09/11 után)
U.S. paratroops from the 82nd Airborne were dropped into Helmand Sangin valley under cover of darkness.
Az amerikai egységek blokkolták a déli kivezető utat, majd északról (a tálibok kezén levő Musza Kala felől) kb 60 km/h-s sebeséggel berongyolt egy brit-észt-dán különítmény 33 járműből álló konvoja. A város bejárata előtti checkpointot egy F-18-as bombázta le épp a robogó egység orra előtt, amely így akadálytalanul lephette meg a hajnali órákban a tálibokat.
At 3.30am the convoy hit the town right behind a missile strike from an Apache helicopter which destroyed a Taliban checkpoint before the convoy reached it.
An Air Force F-15E Strike Eagle dropped a guided bomb unit-38 on a building where insurgents had retreated after firing rocket-propelled grenades and small arms at coalition forces. A JTAC confirmed the building was destroyed. U.S. Navy F/A-18 Super Hornets dropped GBU-12s on an insurgent compound near Sangin. At one point a Harrier jet dropped a 1,000lb bomb.
A terület megtisztításával délre végeztek a tenegrészgyalogosok, ismét óriási fegyverraktárak találtak. Civil és ISAF áldozat állítólag nem volt.
A hadművelet támogatására a Kandahár tartományban állomásozó kanadaiak egy nagyobb harccsoportot küldtek ki a tartomány nyugati határára, hogy az esetleg Sanginból és környékéről menekülni próbáló tálibokat elfogják, megöljék. Erről talán Zalán Eszter is beszámolt, mert ő ott volt velük.
A hollandok uruzgani blogja lehoz egy Telegraph cikket: British troops fight Taliban for key town Commander Mistery (ez elég rejtélyes név)és Mullah Agha Wali, a két tálib parancsnok állítólag északnak, Nadi Seraj körzet féle menekültek (ez Uruzgán felé van) mintegy 100 harcossal. (valamiért nem tudom visszadönteni a betűket)
A helyi források szerinte a tálibok új parancsnokot neveztek ki molla Abdul Bari személyében.
A tengerészgyalogosok egységét, a 3 Commando dandárt mostanság vonják ki Helmandból, helyükre a 12. gépesített dandár megy. Egy tavalyi hír szerint:
The deployment of 12 Mechanised Brigade in Afghanistan will last six months. The lead infantry element will be the 1st Battalion Royal Anglian Regiment, backed by troops from 19 Field Regiment Royal Artillery, 26 Engineer Regiment, two squadrons of Light Dragoons and men from the 1st Battalion Grenadier Guards.
A sangini hadművelet is a Kadzsaki duzzasztó biztosítását célozta. Ezen a térképen (majd megtanulom valahogy betenni ide) jól lehet látni Kadzsak, Musza Kala és Sangin viszonyát. Ez a terület le egészen Geresk-ig a tálibok egyik bázisa -/volt (most legalábbis már tudjuk). Érdeskes, hogy a brit, kanadai és holland tartományok székhelyei által bezárt háromszögben (Laskar Gah, Kandahár, Tarin Kot) van a gócpont, nem pedig e városok "túloldalán" a paki határhoz közelebb. Csak azért érdekes mert amikor a tálibok átjönnek a szomszédból, akkor mindíg megkerülik ezeket a nagyvárosokat, hogy ott északon szerveződjenek meg.
vasárnap, február 18, 2007
Musa Qala megint
Összegyűlnek a hét során az érdekességek. Itt van például a ISAF saját honlapja, ahol felsorolják, hogy melyik ország hol vezet PRT-t Afganisztánban. Az utolsó 2006 novemberi frissítés szerint Magyarország nincs a listán: ISAF Provincial Reconstruction Teams (PRTs).
Biztos ami biztos, tegnap írtam egy mailt a press office-nek, hogy talán mégis térjenek észhez, mert már szeptember óta a magyarok vezetik Baghlant.
Korábban foglalkoztam Musa Qala várossal, 15-i hír szerint a NATO-nak egy újabb tálib vezetővel sikerült végeznie a városban, amely továbbra az ellenállók kezén van. ISAF confirms Mullah Manan killed in air strike. 14-én volt egy hír az Al-Jazeerán: Nato: District retaken from Taliban, amely szerint Helmandban egy másik körzet is a Talibán ellenőrzése alá került Musa Qala elfoglalásakor, de onnan most kiszorították a mozgalom fegyvereseit.
Ez a Jazeera hír ugyanarról szól viszont még név nélkül. Nato strike targets Taliban leader. Amiért ide teszem mert az alján van még egy rész, hogy elfogtak egy másik tálib vezetőt Khost tartományban. Nekem csak az tűnik fel, hogy az elmúlt fél évben megnőtt az elfogott vagy lebombázott tálib vezetők száma, ami talán arra utal, hogy ezeket az embereket is feladja valaki
Egy rövid de velős írás a International Herald Tribune-ban: Bolster the Afghan National Army címmel. Az tűnik ki belőle, hogy a Talibán túl könnyen adta meg magát a helyzetnek 2001-ben, amiből nyugaton azt a hibás következtetést vonták le, hogy a mozgalomnak annyi. Ezután viszont nem kapott elég figyelmet a rendőrség és a hadsereg fejlesztése, sem pénzben sem kiképzésben, sem felszerelésben, mert mindenki azt hitte a lényegi dolgokat elintézi majd a ISAF/OEF, a lassan kiképzett afgánok meg majd őrzik a békét, amit hátra hagynak nekik. Nem ez történt, és most ezért az extra figyelem. Egy érdekes részlet:
Taliban guerrillas would lose some of their motivation if they were to face an Afghan Army rather than NATO forces. Moreover, fighters sitting on the ideological fence might be convinced to join the Afghan Army if they thought it more likely to win — and if the pay were better. Afghan soldiers earn about $70 a month, less than of what Taliban fighters get. Compare that to the $4,000 it costs NATO daily to keep one soldier in Afghanistan.
Biztos ami biztos, tegnap írtam egy mailt a press office-nek, hogy talán mégis térjenek észhez, mert már szeptember óta a magyarok vezetik Baghlant.
Korábban foglalkoztam Musa Qala várossal, 15-i hír szerint a NATO-nak egy újabb tálib vezetővel sikerült végeznie a városban, amely továbbra az ellenállók kezén van. ISAF confirms Mullah Manan killed in air strike. 14-én volt egy hír az Al-Jazeerán: Nato: District retaken from Taliban, amely szerint Helmandban egy másik körzet is a Talibán ellenőrzése alá került Musa Qala elfoglalásakor, de onnan most kiszorították a mozgalom fegyvereseit.
Ez a Jazeera hír ugyanarról szól viszont még név nélkül. Nato strike targets Taliban leader. Amiért ide teszem mert az alján van még egy rész, hogy elfogtak egy másik tálib vezetőt Khost tartományban. Nekem csak az tűnik fel, hogy az elmúlt fél évben megnőtt az elfogott vagy lebombázott tálib vezetők száma, ami talán arra utal, hogy ezeket az embereket is feladja valaki
Egy rövid de velős írás a International Herald Tribune-ban: Bolster the Afghan National Army címmel. Az tűnik ki belőle, hogy a Talibán túl könnyen adta meg magát a helyzetnek 2001-ben, amiből nyugaton azt a hibás következtetést vonták le, hogy a mozgalomnak annyi. Ezután viszont nem kapott elég figyelmet a rendőrség és a hadsereg fejlesztése, sem pénzben sem kiképzésben, sem felszerelésben, mert mindenki azt hitte a lényegi dolgokat elintézi majd a ISAF/OEF, a lassan kiképzett afgánok meg majd őrzik a békét, amit hátra hagynak nekik. Nem ez történt, és most ezért az extra figyelem. Egy érdekes részlet:
Taliban guerrillas would lose some of their motivation if they were to face an Afghan Army rather than NATO forces. Moreover, fighters sitting on the ideological fence might be convinced to join the Afghan Army if they thought it more likely to win — and if the pay were better. Afghan soldiers earn about $70 a month, less than of what Taliban fighters get. Compare that to the $4,000 it costs NATO daily to keep one soldier in Afghanistan.
kedd, február 06, 2007
Musa Qala
Írtam egy postot és elszállt. Brrrrr
Szóval a lényeg, hogy a britek vasárnap kinyírták Helmand tartomány Musa Qala városának tálib vezetőjét. A térségben komoly harcol voltak, de hónapokkal korábban a britek és a tálibok tűzszüntetet kötöttek, a helyi törzsi vezetők egyeztetésén keresztül. Akkor mindkét fél elhagyta a várost és béke volt januárig. A tűzszünet megkötésének idején Karzai államfőtől az amerikaiakig mindenki fel volt háborodva, hgy a britek lepaktáltak a Talibánnal.
Január végén a britek légtámadásban megölték a helyi taláib parancsnok bátyját (gonsolom is paranncsnok lehetett), mondván ez nem volt benne az egyezmény és így nem szegték meg azt. A tálibok és haragos tesó Mullah Abdul Ghafoor válaszul lerohanta 2-án a várost, elfogta a notabilitásokat és rendöröket, lerombolta a polgármesteri hivatalt, begyűjtötte a fegyvereket. Erre válaszul a ISAF, néhány órával azelőtt hogy vasárnap Richards tábornok átadta volna a parancsnokságot amerikai kollégájának, lebombázták Ghafoort is testőreivel egyetemben.
Még hozzá fűztem a posthoz, szerintem a britek jól csinálták. Mert persze a sajtó egyből szemére vetette a briteknek, hogy hiba volt ez a tűzszünet. Szerintem meg jó volt, mert egyrészt béke volt, miközben azért az ISAF dolgozott azon, hogy gyengítse a tálibokat és bebizonyítsa a helyieknek, hogy nem akarja a naykukon hagyni ezeket. Amikor lehetett léptek, és az ellentámadás után még maradt annyi a hitelük a helyiek között, hogy valaki leadja nekik a drótót, hol fogják Ghafoort megtalálni.
Anélkül hogy pontosan ismerném a helyi viszonyokat, gyanítom, hogy a Talibán helyben vezető nélkül maradt hosszabb távon. Ami úgyanis a helyi társadalmi viszonyok miatt biztos nem működik:
1. Pakisztánból küldenek egy új vezetőt
2. Valaki helyi tehetség kinő vezetőnek.
Előbbit nem fogadnák el a helyiek, mert nem ismerik, nem bíznak benne, nemtartozik a törzshöz, nem molla stb. A lenne ilyen bizalom, a mudzsahedek össze tudtak volna fogni akár Nadzsibullah reszim ellen. De ez sosem ment nekik, hiába igyekezett Pakisztán segíteni nekik. A lojalitás felfelé és lefelé csak addig tart, amíg van törzsi, kláni avgy bizonyos vallási kapocs (itt elsősorban szufi közösségekre gondolok)
A második eset bonyolultabb. féltékenység, belső viszályok, mindenz egy olyan környezetben, amikor az városi vezetők, vagy az ISAF részéről érkezhet egy sokkal kecsegtetőbb ajánlat (ez is az afgán hrcmodor része). Most az ISAFnek olyan értelemben is lépnie kellene, hoy valahogy megkeresse, lekösse azokat a talpas tálibokat, akik vezető nélkül maradtak.
A Daily Telegraphban vann még néhány plusz info. A britek eredtileg a tálib vezetőt akarták megölni, de csak a bátyát találták el. Ghafoor válaszul azonnal be akart vonulni a városba, de a helyi vezetők és rendőrök fel tudták tartóztatni alkalmi és kisszámú kiséretét. Ezért visszavonul a közeli Sangen városba és nagy nappal később, mintegy 300 emberrel tért vissza.Taliban seize town and destroy landmark truce
A légitámadásban Ghafoor mellett másik három parancsnok is meghalt. A véros állítólag kiürült, az emberek a tartományi fővárosba menekültek. A támadás akkor érte Ghafoort, amikor a város védelmének kilépítéséről tanácskozott embereivel. A britek még három másik városban kötöttek ilyen békét, azokról egyenlőre nincs hír. A helyiek a tálobkra mérgesek, ha lehet hinni az újságíróknak. US general takes command in Afghanistan
A leköszönő parancsnok saját eredményeiről:
Gen Richards defended his record. "The Taliban failed to achieve a
single one of their military objectives in 2006 - the defeat of Nato,
seizing Kandahar, kicking the Brits out of Helmand or a reign of
terror in Kabul," he said.
Szóval a lényeg, hogy a britek vasárnap kinyírták Helmand tartomány Musa Qala városának tálib vezetőjét. A térségben komoly harcol voltak, de hónapokkal korábban a britek és a tálibok tűzszüntetet kötöttek, a helyi törzsi vezetők egyeztetésén keresztül. Akkor mindkét fél elhagyta a várost és béke volt januárig. A tűzszünet megkötésének idején Karzai államfőtől az amerikaiakig mindenki fel volt háborodva, hgy a britek lepaktáltak a Talibánnal.
Január végén a britek légtámadásban megölték a helyi taláib parancsnok bátyját (gonsolom is paranncsnok lehetett), mondván ez nem volt benne az egyezmény és így nem szegték meg azt. A tálibok és haragos tesó Mullah Abdul Ghafoor válaszul lerohanta 2-án a várost, elfogta a notabilitásokat és rendöröket, lerombolta a polgármesteri hivatalt, begyűjtötte a fegyvereket. Erre válaszul a ISAF, néhány órával azelőtt hogy vasárnap Richards tábornok átadta volna a parancsnokságot amerikai kollégájának, lebombázták Ghafoort is testőreivel egyetemben.
Még hozzá fűztem a posthoz, szerintem a britek jól csinálták. Mert persze a sajtó egyből szemére vetette a briteknek, hogy hiba volt ez a tűzszünet. Szerintem meg jó volt, mert egyrészt béke volt, miközben azért az ISAF dolgozott azon, hogy gyengítse a tálibokat és bebizonyítsa a helyieknek, hogy nem akarja a naykukon hagyni ezeket. Amikor lehetett léptek, és az ellentámadás után még maradt annyi a hitelük a helyiek között, hogy valaki leadja nekik a drótót, hol fogják Ghafoort megtalálni.
Anélkül hogy pontosan ismerném a helyi viszonyokat, gyanítom, hogy a Talibán helyben vezető nélkül maradt hosszabb távon. Ami úgyanis a helyi társadalmi viszonyok miatt biztos nem működik:
1. Pakisztánból küldenek egy új vezetőt
2. Valaki helyi tehetség kinő vezetőnek.
Előbbit nem fogadnák el a helyiek, mert nem ismerik, nem bíznak benne, nemtartozik a törzshöz, nem molla stb. A lenne ilyen bizalom, a mudzsahedek össze tudtak volna fogni akár Nadzsibullah reszim ellen. De ez sosem ment nekik, hiába igyekezett Pakisztán segíteni nekik. A lojalitás felfelé és lefelé csak addig tart, amíg van törzsi, kláni avgy bizonyos vallási kapocs (itt elsősorban szufi közösségekre gondolok)
A második eset bonyolultabb. féltékenység, belső viszályok, mindenz egy olyan környezetben, amikor az városi vezetők, vagy az ISAF részéről érkezhet egy sokkal kecsegtetőbb ajánlat (ez is az afgán hrcmodor része). Most az ISAFnek olyan értelemben is lépnie kellene, hoy valahogy megkeresse, lekösse azokat a talpas tálibokat, akik vezető nélkül maradtak.
A Daily Telegraphban vann még néhány plusz info. A britek eredtileg a tálib vezetőt akarták megölni, de csak a bátyát találták el. Ghafoor válaszul azonnal be akart vonulni a városba, de a helyi vezetők és rendőrök fel tudták tartóztatni alkalmi és kisszámú kiséretét. Ezért visszavonul a közeli Sangen városba és nagy nappal később, mintegy 300 emberrel tért vissza.Taliban seize town and destroy landmark truce
A légitámadásban Ghafoor mellett másik három parancsnok is meghalt. A véros állítólag kiürült, az emberek a tartományi fővárosba menekültek. A támadás akkor érte Ghafoort, amikor a város védelmének kilépítéséről tanácskozott embereivel. A britek még három másik városban kötöttek ilyen békét, azokról egyenlőre nincs hír. A helyiek a tálobkra mérgesek, ha lehet hinni az újságíróknak. US general takes command in Afghanistan
A leköszönő parancsnok saját eredményeiről:
Gen Richards defended his record. "The Taliban failed to achieve a
single one of their military objectives in 2006 - the defeat of Nato,
seizing Kandahar, kicking the Brits out of Helmand or a reign of
terror in Kabul," he said.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)