Alkalomszerű kommentálás és elemzés a terrorizmus, háborúk és biztonságpolitika témakörében. A posztok nagy része már a https://www.facebook.com/wagnerpeterofficial/ megy, mert oda egyszerűbb képeket, videokat és híreket megosztani.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szíria. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szíria. Összes bejegyzés megjelenítése
hétfő, november 11, 2019
Új (két hetes) részletek Bagdadi haláláról
Ez a cikk az eddig legjobb összefoglalás Abu Bakr al-Bagdadi utolsó napjairól és egy pár érdekes gondolat az utódról, az új kalifáról.
A cikk szerzője Ch. Reuters az egyik legjobb újságíró a témában és kivételesen német, nem amerikai vagy brit. Az iszlám világban sok helyen megfordult, mikor a NATO még szereplő volt Afganisztánban, Kunduzból és Mazarból küldött fantasztikus tudósításokat.
A mostani cikk számos szemtanút megszólaltad, Reutersnek elhinném, hogy odament, vagy volt valakije akit oda tudott küldeni. Bár az egyszeri olvasót kevéssé hozza lázba, a cikk legnagyobb újdonsága az volt, hogy Bagdadi vendéglátója pontosan ki is volt, mert az első hiradások tévesen azonították, mint a Hurras al Din nevű, egyébként ISIS ellenes szervezet egyik vezetőjét.
Reutersnek sikerült elég jól rekreálni, hogy miként lett a ház Bagdadi egyik utolsó menedéke, hogyan küldte előre emberét B. azzal, hogy ezen a jelentéktelen faluban vegyen egy kis földet, építsen rá házat, és kezdje el hogy kereskedő életét élni.
Bár első olvasatban szuper gyanús volt, hogy közel a török határ (+a Hurrat al Din szervezet és török proxi – de ez téves szál lett), de inkább úgy kell ezt megközelíteni, hogy egy olyan faluról van szó, amelyet az elmúlt nyolc évben nem ért légitámadás (épp a határ közelsége miatt) és ahol az eredeti lakossági már régi felduzzadt a sok menekült miatt, így nem volt feltűnő, ha még érkezett oda néhány férfi. Innen nézve logikus volt a dolog.
A másik érdekesség, hogy nem csak itt lakott Bagdadi, sőt a házba csak pénteken érkezett meg, azaz, az amcsiknak nem sok idejük volt a tervezgetésre (ha csak ki nem dolgoztak már korábban terveket minden lehetséges célpont lerohanására). Reuters is megerősíti kicsit több részlettel, hogy már május óta figyelték, figyelhették Bagdadit. A kurd YPG információi szerint először az iraki Anbar tartományban bujdokolt a terrorvezér, ezt hitte mindenki logikusnak, végül is ott van otthon, onnan származik. De aztán innen visszament Deir ez Zorba, majd onnan Idlibe. Emberét több tízezer dollárral küldte a török határmenti faluba, csak a telek került 25.000 dollárba.
Most veszem csak észre, de Reuters szerint az Fehér Ház egy nappal előre „tudta”, hogy hol lesz másnap Bagdadi: On Thursday, Oct. 24, the White House was informed by intelligence officials that there was "a high probability" that Baghdadi would be visiting a certain compound in Idlib. On Friday, the various military options were presented to Trump.
Trump még aznap jóváhagyta az akciót, majd elment golfozni, és amikor jelezték neki, hogy Bagdadi este tényleg felbukkant a megadott helyen, másnap visszarepült Washingtonba, hogy végignézze a rajtaütés.
szerda, november 06, 2019
Free Burma Rangers, egy furcsa humanitárius NGO
A Free Burma Rangers egyik aktivistájának halála egy pár napja hír volt, nem tudom emlékszik-e még rá valaki. A csoport, amely magát humanitarian service movement-nek hívja, ami rendes tőlük, mert nem NGO-nak nevezik magukat. Ez az azonban kevés, mert a sajtó így is gyakran humanitárius szervezetnek hívja őket, amelynek különlegessége hogy a frontvonalban segítenek. Most is azért kerültek a hírekbe, mert hogyhogy, hogyhogynem egyszer csak felbukkantak Szíria kurdok lakta részén, hogy segítsenek a török invázió áldozatainak, kurdoknak, keresztényeknek. A hírt az adta, hogy az egyik kollégájuk halálos sebet kapott, az orvosi az életmentést és sajnálatos halálát pedig viderora vették és az bejárt a világot.
Miért írom ez a posztot? Mert manapság akkor kavarodás van mindenben, elmosódnak a határok, például a humanitárius szervezetek esetében is. Mi a jellemzője ezeknek a szervezeteknek, hogy mindenkinek segítenek aki hozzájuk fordul, hogy semlegesek, hogy fegyvertelenek és hogy néhány írott és iratlan szabály keretezi tevékenységüket. A Free Burma Rangers – amelyet a mostani hírek alapján is – ide soroltak ellene valami rettentő furcsa képződmény, amire Moszul ostromakor figyeltem fel.
Idézek egy cikkből: He ran out as his colleagues, armed with machine guns, gave covering fire. He scooped up the girl, her hair tied with pink ribbons into pigtails, stumbling as he ran back. He was gone and back in 12 seconds Igen, az FBR humanitárius munkatársai – néhányuk? mindenki, aki a harcmezőn van? – fegyvert visel és használja. Ilyen nincs, de mégis van. Bár tevékenységük emberéleteket mentett az ostrom során, szerintem olyan határokon léptek át, ami feszegeti a „humanitárius” szó határát. Bár valamelyik magyar oldalon is olvastam, hogy állítólag az Iszlám Állam tagjainak is segítséget nyújtottak, erre nem vennék mérget, amíg valami hiteles forrást nem olvasok. A szervezet vezetője egy megtért amerikai különleges műveleti arc, aki először Burmában szervezte meg a helyi elnyomot kisebbségek között a humanitárius tevékenységét. A szervezet önkénteseinek egy része képek alapján szintén fegyverforgató fiatal férfi, szerintem biztos nyilatkoztak már róla, hogy korábban katonák voltak. Idézek a weboldalukról:
Working alongside indigenous pro-democracy groups, FBR trains, supplies and coordinates Ranger teams to help provide emergency medical care, shelter, food, clothing and human rights documentation. In addition to relief … The teams are to avoid contact with the Burma Army or other attacking forces and operate under the protection of the ethnic resistance armies. However, they cannot run away if the people they are helping cannot escape the attacks.
Igen talán ezt kihagytam, egy humanitárius NGO csak rendezett jogi környezetben dolgozik, ott ahol erre engedélyt kapott. A FBR úgy tűnik Burmában nem így működött. A félkövérített mondat arra utal, hogy – esetleg, szerintem - ott is felvették a fegyvert ha kellett. Irakban, Moszulban az iraki hadsereg oldalán, a frontvonalban harcoltak, vagy bocsánat mentettek. Ki és miért engedte ezt meg nekik? Hogyan tudtak engedélyt szerezni? És vajon mennyire volt semleges a tevékenységük? Semennyire. Ha ISIS tagot találtak volna, azt bizony az irakiak ott helyben kivégezték volna, ahogy erről már egy párszor én is posztoltam riportok alapján.
vasárnap, október 27, 2019
Abu Bakr halála
Az amerikai erők likvidálták Abu Bakr al Bagdadit, úgy néz ki tényleg. Az elkövetkező napokban még ki fog szivárogni az eddig ismerteken kívül. Nekem idáig két részlet tetszett. Az egyik, hogy az oroszoknak szóltak, hogy indulnak valahova, de nem mondták pontosan miért. Az a terület, ahol Bagdadi rejtőzködött Idlib tartományban van, amely a helyi al-Káida ellenőrzése alatt van (akik rosszban voltak az IÁ-val sé Bagdadival), közel a török határhoz és - a lényeg - hogy itt az orosz légierő az "úr". Ezért kellett előre szólni nekik.
A másik ez a mondat: US forces were in the compound for two hours and seized “highly sensitive material and information” on Isis, said Trump.
Emlékszem még bin Láden halálakor nálam okosabb katonák arra hívták fel a figyelmem, hogy nem azt kell nézni, hány perc alatt nyírátk ki OBL-t, hanem hogy utána még hány órát töltöttek a helyszínen, begyűjtve minden adathordozót, nyomot, telefont stb.
Nem tudjuk még mióta bújkált ott Baghdadi, állítólag legalább két hónapja, mert szeptemberbe fogták el az egyik futárját, akit jelenleg a fő nyonként kezel a sajtó. Szóval ott volt egy ideje, mobilt már több mint egy évtizede nem használt. Biztos nem volt úgy belakva az a lakás, mint az abottabadi, de úgy tűnik azért ott is "sepregettek" az amerikai katonák.
péntek, június 21, 2019
Terepkutatás hírszerzés helyett
Asaad Almohammad and Charlie Winter | DEMYSTIFYING THE ISLAMIC STATE’S PROPAGANDA MACHINE Combating Terrorism Center at West Point
Nem az én világom, de hátha valakit lázba hoz annyira, hogy elolvassa. A szerzők hozzáfértek az elmúlt években az amerikai erők* által megszerzett vagy legfoglalt eredeti dokumentumokhoz, interjúztak egy csomó belső forrással és persze hozzátették, amit már a szakirodalom is összeszedett a témáról. Egész részletes táblázat van benne az Iszlám Állam média irányításáról. (* utóbb kiderítem, hogy valszeg nem, vagy nem csak az amerikai erők által legfoglalt dokukat használták, hanem az ún data collectorok által összegyűjtött forrásokat)
Nekem a legérdekesebb ez a lábjegyzet volt: During the field work for this paper, all but two of the 13 individuals who were approached to participate in the study were based in Islamic State-held territories in Syria. The seven individuals who agreed to participate in this study knew and were trained by and worked with the first author in the past on a number of projects. Some of these projects included publications on the Islamic State. All seven individuals are based in Islamic States-held territories in Syria and are collecting information on Islamic State operations, leadership, and movement. None of the seven collectors agreed to list the names of their current employers in this publication. That said, all details describing the collectors and quotes used in this study were approved by them, including the information in this note.
Tehát vannak/voltak ezek a data collectorok, akik valakiknek dolgoznak és akik azzal foglalkoztak Szíriában, az Iszlám Állam ÁLTAL URALT területen, hogy információkat gyűjtsenek a Iszlám Állam vezetéséről, működéséről, műveleteiről. Ezeket az emberek az egyik szerző trained by and worked with korábban más projektekben. És az a szép, hogy nem a CIA, vagy DIA valószínűleg, ahogy rávágná az ember, hanem olyan akár nyílt finanszírozásból folytatott kutatás, ahol ezeket meg lehet csinálni.
Az elmúlt években született néhány lélegzetelállító publikáció az Iszlám Államról. Nem feltétlen azért mert olyan szuper volt a tartalmuk (nem olvastam mindet, nem tudom mi van bennük), hanem azért mert a szerzők részben elfogott IÁ tagokkal való beszélgetésekből, interjúkből szerezték az infokat. Ami azért elég ritka, bár az is igaz, hogy ha valaki ezt itthon prioritásnak találná, egy fél évi szervezés és pár iraki út után egy magyar kutató is megtudná csinálni már. Nem tudom, hogy a fent emlegetett, az egyik szerző és a data collectorok közös együttműködése az alábbi kiadványokban testesült-e meg, de ezek azok, ahol a jelzett szerző helyszíni adatok, források és terepkutatás írta meg, amit megírt:
Asaad H. Almohammad and Anne Speckhard, “Is ISIS Moving its Capital from Raqqa to Mayadin in Deir ez-Zor?” ICSVE Brief Reports, April 3, 2017; Asaad Almohammad and Anne Speckhard, “ISIS Drones: Evolution, Leadership, Bases, Operations and Logistics,” ICSVE Research Reports, May 4, 2017; Asaad Almohammad, “ISIS Child Soldiers in Syria: The Structural and Predatory Recruitment, Enlistment, Pre-Training Indoctrination, Training and Deployment,” The International Centre for Counter-Terrorism – The Hague 8:14 (2018). T
hétfő, január 07, 2019
A Wagner csoport Szíriában és a Közép-Afrikai Köztársaságban
Mindig vicces egy kicsit a Wagner csoportról írnom, de
ez nem lehet akadály. Az hivatkozott cikk egy kis kellemes rövid összefoglalás
a Wagner-csoportról, amiben két újdonság, az egyik azoknak is az, akik már
talán olvastak róla. A fő probléma ezzel a szervezettel, hogy állandóan a nyugati
PMC-khez hasonlítják, ami nem állja ki a valóság próbáját. Ha van is hasonlóság,
akkor az is csak a nyugati/amerikai PC-k korai időszakára hajaz, mert azóta
szerinte megregulázták ezeket a szervezetetek, legalábbis nem találkozunk olyan
túlkapásokkal, mint a Blackwater esetében Irakban. ezt írja az elemzés:
American Private Military
Contractors (PMCs) such as Academi (formerly Blackwater USA), Triple Canopy,
and DynCorp typically
work under contract in support of larger military missions and have served in
logistics, escort, personal protection, or in a training and advisory role,
rather than exclusively on the front lines of conflict. These are support
missions that are fundamentally different from Wagner’s role. Wagner partners
with the Russian military for issues of transportation and logistics, similarly
to their western counterparts. However, in both Ukraine and Syria members of
Wagner served at times to augment Russian and/or local forces or have served as
an “elite infantry“,
in direct-action operations, not merely as advisors or trainers. Wagner is also
reported to suffer unusually high numbers of casualties for a PMC, which
suggests that in some theaters Wagner serves in primarily a combat role, rather
than less hazardous non-combat tasks like training and advising.
In
CAR and perhaps in Libya, Wagner’s primary mission appears to be the extraction
of mineral wealth, securing arms deals, and training local specialist forces,
rather than pursuing discernable foreign policy objectives in line with those
of their country of origin. This differentiation is important when considering
the role of the aforementioned western PMCs, who typically do not operate as
independently as Wagner seems to, but are more closely bound to national
objectives.
Ennek a szabadságnak a másik ára, hogy a nyugati PMC-k
azokról a nehézfegyverekről, amelyet a Wagner csoport használhat, csak álmodhattad,
és ez mindjárt megjelenít egy másik fontos különbséget, hogy az állami támogatás
milyen is a nyugati és az orosz PMC-k között. Mert harckocsihoz, nehéztüzérséghez
hozzáférni azért nem lehet csak úgy, az továbbra is állami monopólium.
A cikk másik érdekessége, hogy már foglalkozik a
Wagner csoport afrikai jelenlétével. Erről eszembe is jut egy video, amelyet meg
akartam osztani, majd előkeresem. A Közép-Afrikai Köztársaságban való jelenlét
a legzavarosabb, mert ott annyi szereplő harcol egymás ellen, miközben az orosz
kiképzők a kormányerők támogatására vannak ott.
A cikk azt írja: With the consent of the UN Security
Council Committee created pursuant to UNSC Resolution 2127, an allocation of
small arms and ammunition from the stocks of Russia’s Defence Ministry was made
available to the Central African Army in late January – early February. Five
military [sic] and 170 civilian instructors from Russia were sent to train CAR
service personnel with the knowledge of this committee.
… ami azt implikálja, hogy erről az USA-nak vag
Franciaországnak alapos ismeretei vannak, az ő hozzájárulásukkal törént a
katonai segély és a 5 katonai és 170 civil kiképző érkezése hiszen az ENSZ BT döntött róla, ahhoz pedig az öt állandó tag jóváhagyása vagy tartózkodása kell). Talán csak azt nem
kötötték az orrukra, hogy a 170 civil egy PMC lesz? Valószínű.
péntek, január 04, 2019
Milyen érdekes. Mióta Trump bejelentett valamit, amiről egyre kevésbé tudjuk, hogy pontosan mi (ő a információs hadviselés igazi nagymestere), de Szíriához és az amerikai katonákhoz kapcsolódik, azóta egyre új dolgok derülnek ki az átlagolvasó számára a szíriai kurdokról.
Syrian Kurds never relied solely on US, says official after Moscow visit, ez a cím tökéletesen össze is foglalja: sosem támaszkodtak kizárólag az USA-ra, mondja az egyik vezetőjük moszkvai látogatása után.
A szíriai kurdok a politikai kommunikáció nagymesterei, úgy megetették a nyugati politikai elitet és közvéleményt az elmúlt években, hogy most mindenki "árulásról", "hátbaszúrásról" és egyebekről beszél az amerikai kivonulás kapcsán, miközben a cikkben ilyeneket lehet olvasni:
We never even cut ties with the [Syrian] government when it was weak,” he remarked, but added, “We have always said that the regime was not serious for negotiations to reach a deal.” He also confirmed several past meetings with Russians at Hmeimim base, located near Syria’s western coastline.
Oooops. Persze ez nyilvánvaló. A kurdok a túlélésre játszanak, nem engedhetik meg magukban, hogy csak egy szereplőre támaszkodjanak. Reálpolitikusok mondhatnánk, és teljesen érthetően. Csak most a fagyi egy kicsit visszanyal és majd sokan meglepődnek, hogy a USA fő szövetségese, inkább partnere, hirtelen jóban van Moszkvával, sőt Damaszkusszal is.
Majd amikor kiderül, hogy Iránnal is megvannak a kiépített kapcsolatok, forradalmi gárdisták is megjelennek kurd városokban, akkor fogunk csodálkozni. (2016-ban iraki kurdisztánban arról meséltek, hogy a Hezbollah már ott van).
Még nincs lefutva, hogy mi lesz a török beavatkozásból, hályogkovácsolva még azt is el tudom képzelni, hogy a törökök is kapnak valamit (Manbidzsot és az Eufrátesz nyugati oldalát), az oroszok meg bejönnek a kivonuló amerikaiak helyére, a szír kormányerőkkel vagy nélkülük.
Syrian Kurds never relied solely on US, says official after Moscow visit, ez a cím tökéletesen össze is foglalja: sosem támaszkodtak kizárólag az USA-ra, mondja az egyik vezetőjük moszkvai látogatása után.
A szíriai kurdok a politikai kommunikáció nagymesterei, úgy megetették a nyugati politikai elitet és közvéleményt az elmúlt években, hogy most mindenki "árulásról", "hátbaszúrásról" és egyebekről beszél az amerikai kivonulás kapcsán, miközben a cikkben ilyeneket lehet olvasni:
We never even cut ties with the [Syrian] government when it was weak,” he remarked, but added, “We have always said that the regime was not serious for negotiations to reach a deal.” He also confirmed several past meetings with Russians at Hmeimim base, located near Syria’s western coastline.
Oooops. Persze ez nyilvánvaló. A kurdok a túlélésre játszanak, nem engedhetik meg magukban, hogy csak egy szereplőre támaszkodjanak. Reálpolitikusok mondhatnánk, és teljesen érthetően. Csak most a fagyi egy kicsit visszanyal és majd sokan meglepődnek, hogy a USA fő szövetségese, inkább partnere, hirtelen jóban van Moszkvával, sőt Damaszkusszal is.
Majd amikor kiderül, hogy Iránnal is megvannak a kiépített kapcsolatok, forradalmi gárdisták is megjelennek kurd városokban, akkor fogunk csodálkozni. (2016-ban iraki kurdisztánban arról meséltek, hogy a Hezbollah már ott van).
Még nincs lefutva, hogy mi lesz a török beavatkozásból, hályogkovácsolva még azt is el tudom képzelni, hogy a törökök is kapnak valamit (Manbidzsot és az Eufrátesz nyugati oldalát), az oroszok meg bejönnek a kivonuló amerikaiak helyére, a szír kormányerőkkel vagy nélkülük.
péntek, december 28, 2018
Kurd kiút Szíriában?
Mióta bejelentette D. Trump amerikai elnök, hogy az amerikai erőknek ki kell vonulnia Szíriából,
megint fejére állt egy kicsit a világ, megint elkezdődött az szerepek
újraelosztása, egyeztetések újrakezdése orosz-török, orosz-iráni, izraeli-orosz,
izraeli amerikai és talán szíriai-iráni (csak erről nem nagyon olvasni) vonalon.
Ja és persze a szíriai kurdok részéről, ki ne felejtsem már őket, hiszen az ő
bőrükre megy ki a játék. Ők is tárgyaltak mindenkivel. nem akarom nagyon végigvenni
az opviókat, mert elég sokat lehetett olvasni ezekről, a kurdok nyilvánvalóan
szívóágon voltak, hiszen az USA távozásával elvesztették legfontosabb biztonsági
szponzorokat, Párizs hiába jelezte, hogy ők maradnak, a francia erők nem
ellenfelek a törököknek.
Mai hírek szerint a kurdoknak sikerült a legmesteribb húzást
megtenni ebbe a konfliktusba. Megegyeztek Damaszkusszal, hogy a manbidzsi
területeket átadják a szíriai kormányerőknek, akik már meg is kezdték a felvonulást, így mostantól ők néznek szembe a török erőkkel.
Mennyire egyszerű? Aszadnak jó,
mert egy kapavágás nélkül kap vissza területeket a saját országából. Így
egyszerűbb neki, mint egy jövőbeni béketárgyalás eredményére várni, ahol majd a
törökök mindenféle feltételeit kell majd teljesítenie, hogy visszakapja azt,
ami már most török kézen van (Afrin, Dzsarablusz, Idlib egy jó része).
A kurdoknak jó, mert megakadályozták a török inváziót – legalábbis
egyelőre, és egy olyan területről mondanak le, ami nem is kurd (ez a rész
főként arab) és csak azért volt rá szükségük korábban, mert utat akartak nyitni
Afrin felé, ami ugye már elveszett.
Az megállapodás, amely állítólag megkötetett, egyben ismét rávilágít
a szíriai kurdok és Damaszkusz jó kapcsolatára.
Ez persze csak annak újdonság, aki nem követi a szíriai eseményeket közelről (
tudom a többség ilyen), de már legalább Aleppo ostrománál nyilvánvalóvá vált. A
kurdok által birtokolt Kamisli és Haszaka városokban a mai napig működik a kormány
jelenléte, azaz a belváros egy elkerített része, ahol a kormányhivatalok és a
biztonsági szervek visszahúzodtak. Kurd diákok rendszeres repülőjárattal járnak
tanulni a damaszkuszi egyetemre és ilyen apróságok.
A török invázió veszélye ezzel nem múlt el, de talán a
törökök is úgy vannak vele, hogy a cél nem az invázió maga, hanem a kurd
önállóság visszanyesése. Ez most sikerült, legalábbi az Eufrátesztől nyugatra.
Majd meglátjuk, hogy a folyótól keletre, ott ahol inkább tömbben élnek a
kurdok, mi lesz a török cél. Végül is a szíriai török határon végig fal van,
azaz a biztonság, vagy a „biztonság” azaz a PKK/YPG erők átjárása korlátozva
van.
És az USA? Elvileg az amerikai erők még Manbidzsban vannak,
azaz akár találkozhatnak is a szíriai kormányerőkkel, ami azért pikáns lesz. Azt
már Trump eredeti döntése után látni lehetett, hogy a kivonulás erősíteni fogja
a szíriai-orosz-iráni tengelyt, de ez a így ebben felállásban most egy kicsit
előrébb mutat, mert ha a kormányerők bevonulnak, akkor – ha ideiglenesen is –
még némi együttműködés is lesz a koalíció és az amerikai erők között. Hajrá, én
csak örülök neki.
szerda, május 02, 2018
Osztrák békefenntartó botrány a Golánon
(Már kész voltam a poszttal, amikor elgondolkodtam, hogy minek is írom ezt. Aztán rájöttem, azért írom mert 1. a Golán fennsík érdekes hely, egyszer voltam az izraeli oldalon és amit lehetett lefényképeztem. 2. Ennél sokkal fontosabb és relevánsabb, hogy az ENSZ békefenntartó missziókról keveset tudunk, és az is általános vagy valami mázzal van leöntve, amit a "béke" jelzővel azonosítunk. Ha nincs is háború ezekben a missziókban (de persze néha az is van), azért így is kellően komplexek, sok szürke zónával, fontos egyéni döntésekkel, politikai súllyal. Magyar békefenntartók hajlamosak mindig a szépre, a békére és a pusztán katonai feladatokra szorítkozni a missziók bemutatásakor, meglehetősen egyszínűen festeni le azokat. A mostani osztrák példa mutatja, hogy néha a tétlenséggel is lehet ellenségeket szerezni, morálisan megkérdőjelezhető megoldásokba belefutni, miközben valószínűleg az osztrák békefenntartók nem tettek mást, mint amire a parancsnokuk (aki nem osztrák volt) utasította őket, és így talán a botrányt (de miért is) nem az osztrák kormányzatnál kellene most keresni)
A napokban egy osztrák újság kitett a netre egy video felvételt, amelyet minden valószínűség szerint a Golna fennsíkon, ENSZ békefenntartóként szolgálatot teljesítő osztrák katonák készítettek 2012-ben. Amit látni, hogy az ütköző zónában valakik (civil ruhában) rajtaütnek egy a civil terepjárón, és arról lepotyognak emberek. A rajtütés, inkább "rajtütés" elég nagy távolságból (100 m? még több) sorozzák a terepjárót, a videon nem látszik, hogy bárki vagy bárki meg is közelítené azt.
Itt látható a video.
Azt is hallani, hogy a osztrák békefenttartók kommentálják a szöveget, de ezt nem értem, a feliratok - szerintem - osztrák tájszólásban vannak, német nyelvre nem tudtam csak néha visszakövetkeztetni :) Van egy rész, ahol nem látunk semmit, de halljuk, hogy az osztrákok beszélnek valakviel akinek azt mondják, hello, menjetek csak tovább. A lövöldözés alatt mindenféle érzéketlen lesajnáló megjegyzést tesznek a szemük előtt lezajló lövöldözés áldozataira.
Azért írom, hogy amit látni, mert a videot kisérő szövegből (amit a főszerkesztő mond), azt is hozzáteszik, hogy 1. a terepjárón szíriai titkosrendőrök vannak 2. a támadók csempészek 3. az összes titkosrendőr meghal (kb 8.)
Az újság vélelmezi ezek alapján, hogy a osztrák katonák a "titkosrendőrökkel" beszélgettek, és bár tisztában voltak a "titkosrendőrökre" leselkedő veszélyekre, nem mondták nekik, hogy álljanak meg, stop, vagy akármi.
Most meg az oknoymozás osztrák hivatalos oldalról, hogy mi történt. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az eredmény. Sokan persze az osztrák hatóságok elmaradt reakcióit hiányolják, de meg kell mondjam, sokkal nagyobb kérdés számomra az ENSZ reakciója.
Az osztrák békefenntartók az UNDOF részeként ENSZ parancsnokság alatt álltak, nem pedig az osztrák hadügyminisztériumé alatt. Kérdés, hogy az ENSZ lépett-e valamit ezt követően az szíriai kormányzat felé, mert bár valószínűleg nincs a kéksisakosok mandátumban az összecsapások megakadályozása, vagy az egyik vagy másik oldal támogatása, morálisan nyiván természetes elvárásnak tűnik, hogy azért ilyen helyzetekbe avatkozzanak be (a felvételek azt sugallják, hogy előre kiszámítható volt, hogy a "titkosrendőrök" támadás alá kerülnek és meghallnak).
A sztoriban ez az egyik legfurcsább rész: "csempészek" mióta támadnak rá hivatali közegre, ha az konkrétan nem veszélyezteti őket. "Titkosrendőrök" mióta utaznak amatőr módon, fegyverzet nélkül, és egyáltalán mit keresnek egy az Izrael és Szíria közötti ütköző zónában (mondjuk ez a "csempészekre" is vonakozik)?
Valszeg a válaszok nagyrészére azért nem tudjuk a választ, mert nem ismerjük a részleteket, vagy mert az újság így akarta (vagy ezt mondták neki) framelni, keretezni az eseményeket. Lehet felkelőkről van szó, és lehet a "titkosrendőrök" valami helyi kormánypárti milícia tagjai, akikhez befutott valami pletyka, és csak megnézni mentek hogy mi van.
Azt biztos, hogy alapból a békefentartóknak nem feladata beavatkozni. Azt írja a mandátumuk:
Maintain the ceasefire between Israel and Syria;
Supervise the disengagement of Israeli and Syrian forces; and
Supervise the areas of separation and limitation, as provided in the May 1974 Agreement on Disengagement.
Ebből ugy az utolsó pont, ami ide illik: felügyelni/ellenőrirni az ütköző zónát. De nem beavatkozni. Erre se nyílt felhatalmazás, sem kellően robusztus katonai erő és fegyvernet nem áll rendelkezésre, ami megint csak természetes, mert annak idején mikor létrehozták őket nem ez volt a cél. Ki gondolta volna 1974-ben, hogy egyszer itt Izraeltől és Szíriától független fegyveres szereplők, milíciák stb.k fognak szaladgálni.
2012-ben már polgárháború volt Szíriában, gondolom az UNDOF is csak kapkodta a fejét, hogy mi történik az évtizedek óta nyugalmas ütközőzónában.
A napokban egy osztrák újság kitett a netre egy video felvételt, amelyet minden valószínűség szerint a Golna fennsíkon, ENSZ békefenntartóként szolgálatot teljesítő osztrák katonák készítettek 2012-ben. Amit látni, hogy az ütköző zónában valakik (civil ruhában) rajtaütnek egy a civil terepjárón, és arról lepotyognak emberek. A rajtütés, inkább "rajtütés" elég nagy távolságból (100 m? még több) sorozzák a terepjárót, a videon nem látszik, hogy bárki vagy bárki meg is közelítené azt.
Itt látható a video.
Azt is hallani, hogy a osztrák békefenttartók kommentálják a szöveget, de ezt nem értem, a feliratok - szerintem - osztrák tájszólásban vannak, német nyelvre nem tudtam csak néha visszakövetkeztetni :) Van egy rész, ahol nem látunk semmit, de halljuk, hogy az osztrákok beszélnek valakviel akinek azt mondják, hello, menjetek csak tovább. A lövöldözés alatt mindenféle érzéketlen lesajnáló megjegyzést tesznek a szemük előtt lezajló lövöldözés áldozataira.
Azért írom, hogy amit látni, mert a videot kisérő szövegből (amit a főszerkesztő mond), azt is hozzáteszik, hogy 1. a terepjárón szíriai titkosrendőrök vannak 2. a támadók csempészek 3. az összes titkosrendőr meghal (kb 8.)
Az újság vélelmezi ezek alapján, hogy a osztrák katonák a "titkosrendőrökkel" beszélgettek, és bár tisztában voltak a "titkosrendőrökre" leselkedő veszélyekre, nem mondták nekik, hogy álljanak meg, stop, vagy akármi.
Most meg az oknoymozás osztrák hivatalos oldalról, hogy mi történt. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az eredmény. Sokan persze az osztrák hatóságok elmaradt reakcióit hiányolják, de meg kell mondjam, sokkal nagyobb kérdés számomra az ENSZ reakciója.
Az osztrák békefenntartók az UNDOF részeként ENSZ parancsnokság alatt álltak, nem pedig az osztrák hadügyminisztériumé alatt. Kérdés, hogy az ENSZ lépett-e valamit ezt követően az szíriai kormányzat felé, mert bár valószínűleg nincs a kéksisakosok mandátumban az összecsapások megakadályozása, vagy az egyik vagy másik oldal támogatása, morálisan nyiván természetes elvárásnak tűnik, hogy azért ilyen helyzetekbe avatkozzanak be (a felvételek azt sugallják, hogy előre kiszámítható volt, hogy a "titkosrendőrök" támadás alá kerülnek és meghallnak).
A sztoriban ez az egyik legfurcsább rész: "csempészek" mióta támadnak rá hivatali közegre, ha az konkrétan nem veszélyezteti őket. "Titkosrendőrök" mióta utaznak amatőr módon, fegyverzet nélkül, és egyáltalán mit keresnek egy az Izrael és Szíria közötti ütköző zónában (mondjuk ez a "csempészekre" is vonakozik)?
Valszeg a válaszok nagyrészére azért nem tudjuk a választ, mert nem ismerjük a részleteket, vagy mert az újság így akarta (vagy ezt mondták neki) framelni, keretezni az eseményeket. Lehet felkelőkről van szó, és lehet a "titkosrendőrök" valami helyi kormánypárti milícia tagjai, akikhez befutott valami pletyka, és csak megnézni mentek hogy mi van.
Azt biztos, hogy alapból a békefentartóknak nem feladata beavatkozni. Azt írja a mandátumuk:
Maintain the ceasefire between Israel and Syria;
Supervise the disengagement of Israeli and Syrian forces; and
Supervise the areas of separation and limitation, as provided in the May 1974 Agreement on Disengagement.
Ebből ugy az utolsó pont, ami ide illik: felügyelni/ellenőrirni az ütköző zónát. De nem beavatkozni. Erre se nyílt felhatalmazás, sem kellően robusztus katonai erő és fegyvernet nem áll rendelkezésre, ami megint csak természetes, mert annak idején mikor létrehozták őket nem ez volt a cél. Ki gondolta volna 1974-ben, hogy egyszer itt Izraeltől és Szíriától független fegyveres szereplők, milíciák stb.k fognak szaladgálni.
2012-ben már polgárháború volt Szíriában, gondolom az UNDOF is csak kapkodta a fejét, hogy mi történik az évtizedek óta nyugalmas ütközőzónában.
kedd, február 20, 2018
Cikk a orosz-amerikai összecsapásról
Volt múltkor egy nagyobb lövöldözés a kurd/amerikai és a szír/orosz erők között Kelet-Szíriában. Nyilván a pikáns az volt benne, hogy amerikaiak oroszokat lőttek, de a szerencse az volt, hogy az oroszok nem reguláris erők voltak, hanem a egy magán katonai vállalat alkalmazottjai. Igen, Wagner csoportnak hívják a szervezetet, ezt a poént nem szoktam lelőni.
Írtam a 24.hu-nak egy cikket, erről, ide most csak azt akarom megírni amit nem írtam bele az előkészületekről. (ott arra hegyeztem ki, hogy végre az oroszok is ráeszméltek a magán katonai vállalatok alkalmazásából származó előnyökre)
Korábban az Eufráteszen az oroszok - ők gondolom regulárisok, utászok voltak - vertek egy hadihidat, és a folyó jobb partján hidfőt létesítettek. Az amcsik azóta biztosan figyelték a területet. A támadás előtt pár nappal egy kisebb árhullám vonult le a folyón, ami elmosta a hadihidat (a gátak fentebb a kurdok kezén, állítólag jobb híján így jelezték a kormányerőknek, hogy nem kellene próbálkozni). Akkor láttam a fotót a hadihírdról, de nem értettem a jelentőségét.
Ezek után választani kellett a szír/Wagner erőknek, hogy valahogy visszabumliznak, vagy akkor már nekivágnak. Nekivágtak, ráadásul éjszaka.
A cikk megírása után jelentek még meg frissebb cikkek, asszem az veszteségek még magasabbak lettek. De hát nem is ez volt a cikk lényege, hanem a politikai lehetőségek
Írtam a 24.hu-nak egy cikket, erről, ide most csak azt akarom megírni amit nem írtam bele az előkészületekről. (ott arra hegyeztem ki, hogy végre az oroszok is ráeszméltek a magán katonai vállalatok alkalmazásából származó előnyökre)
Korábban az Eufráteszen az oroszok - ők gondolom regulárisok, utászok voltak - vertek egy hadihidat, és a folyó jobb partján hidfőt létesítettek. Az amcsik azóta biztosan figyelték a területet. A támadás előtt pár nappal egy kisebb árhullám vonult le a folyón, ami elmosta a hadihidat (a gátak fentebb a kurdok kezén, állítólag jobb híján így jelezték a kormányerőknek, hogy nem kellene próbálkozni). Akkor láttam a fotót a hadihírdról, de nem értettem a jelentőségét.
Ezek után választani kellett a szír/Wagner erőknek, hogy valahogy visszabumliznak, vagy akkor már nekivágnak. Nekivágtak, ráadásul éjszaka.
A cikk megírása után jelentek még meg frissebb cikkek, asszem az veszteségek még magasabbak lettek. De hát nem is ez volt a cikk lényege, hanem a politikai lehetőségek
kedd, november 14, 2017
Hogyan foglalták ez a szíriai felkelők (SDF) az Iszlám Állam fővárosát, Rakkát
Jómúltkor a Facebook oldalamon hüledeztem azon, ahogy az Iszlám Állam és Hezbollah/Aszad-rezsim (gondolom mögöttük az oroszok és az irániak is jóváhagyták) leboltoltak egymással és több tucat busszal a terroristák átautózhattak Szírián keresztül a másik szegletbe, al-Bukamalba.
A várost a napokban elérte a végzete, a kormányerők elfoglalták, majd az alagutakban megbújó (állítólag) ISIS tagok visszafoglalták a várost, nem is tudom most kinek a kezében van akkor.
De nem e konkrétum miatt írok, hanem azért mert a BBC készített egy fantasztikus riportot Rakka elfoglalásáról.. Aki nem követné az eseményeket, annak elmondom, hogy az Iszlám Állam visszafoglalásáról szóló hírek narratívája az volt, hogy a SDF (szíriai kurd és arab erők), hogy bekerítették a várost, majd súlyos harcok után, de relatíve gyorsan (Moszulhoz képest) visszafoglalták a várost, hetek alatt úgy emlékszem. Még drónos video is volt a városban történt pusztításokról.
Ehhez képest jön a BBC riportja, ami azt mondja - bizonyítékokkal, interjúkkal alátámasztva - hogy az SDF leegyezett az Iszlám Állammal, nyilván a amerikaiak tudtával, hogy ha feladják a várost, elmehetnek, kiengedik őket.
A sofőrök változatos becslése szerint mintegy 4000 embert, ebből sok száz fegyveres és családjaikat, vitték ki: Another driver says the convoy was six to seven kilometres long. It included almost 50 trucks, 13 buses and more than 100 of the Islamic State group’s own vehicles. IS fighters, their faces covered, sat defiantly on top of some of the vehicles.
Az uticél náluk is főleg al-Bukamal volt, de néhányan a török határ felé vették az útjukat. Sok implikációja van ennek a sztorinak, de én csak arra akarok fókuszálni, hogy egyrészt a SDF nem engedett be semmilyen médiát Rakkába, hírzárlat volt ebben az ügyben, amíg csak lehetett. Nyilván nem voltak büszkék rá, ez oké, meg az is, hogy inkább így foglalták el, mint sok száz saját halott árán. Bár az SDF még mindig a legjobb társaság Szíriában, azért ott is van kontroll.
A másik, hogy az USA elfogadta ezt. Persze megtehette volna, hogy szétbombázza a konvojokat, de nem tette. Állítólag egy embere ott volt a dealnél, de nem szólt bele. Szerintem hihető. Ezt azért fontos tudomásul venni, mert az USA nem önmaga akarja megnyerni a háborút (ezek szerint) és respektálta a SDF- amely a helyi partnere, de nem szövetségese - akaratát. Az USA bombázhatott volna, de azzal az SDF hitelességét nullázza le.
Végül külön örülök, hogy a BBC hozta le sztorit. Ennyi előnye még mindig van a nyugatnak az oroszokkal szemben :)
A várost a napokban elérte a végzete, a kormányerők elfoglalták, majd az alagutakban megbújó (állítólag) ISIS tagok visszafoglalták a várost, nem is tudom most kinek a kezében van akkor.
De nem e konkrétum miatt írok, hanem azért mert a BBC készített egy fantasztikus riportot Rakka elfoglalásáról.. Aki nem követné az eseményeket, annak elmondom, hogy az Iszlám Állam visszafoglalásáról szóló hírek narratívája az volt, hogy a SDF (szíriai kurd és arab erők), hogy bekerítették a várost, majd súlyos harcok után, de relatíve gyorsan (Moszulhoz képest) visszafoglalták a várost, hetek alatt úgy emlékszem. Még drónos video is volt a városban történt pusztításokról.
Ehhez képest jön a BBC riportja, ami azt mondja - bizonyítékokkal, interjúkkal alátámasztva - hogy az SDF leegyezett az Iszlám Állammal, nyilván a amerikaiak tudtával, hogy ha feladják a várost, elmehetnek, kiengedik őket.
A sofőrök változatos becslése szerint mintegy 4000 embert, ebből sok száz fegyveres és családjaikat, vitték ki: Another driver says the convoy was six to seven kilometres long. It included almost 50 trucks, 13 buses and more than 100 of the Islamic State group’s own vehicles. IS fighters, their faces covered, sat defiantly on top of some of the vehicles.
Az uticél náluk is főleg al-Bukamal volt, de néhányan a török határ felé vették az útjukat. Sok implikációja van ennek a sztorinak, de én csak arra akarok fókuszálni, hogy egyrészt a SDF nem engedett be semmilyen médiát Rakkába, hírzárlat volt ebben az ügyben, amíg csak lehetett. Nyilván nem voltak büszkék rá, ez oké, meg az is, hogy inkább így foglalták el, mint sok száz saját halott árán. Bár az SDF még mindig a legjobb társaság Szíriában, azért ott is van kontroll.
A másik, hogy az USA elfogadta ezt. Persze megtehette volna, hogy szétbombázza a konvojokat, de nem tette. Állítólag egy embere ott volt a dealnél, de nem szólt bele. Szerintem hihető. Ezt azért fontos tudomásul venni, mert az USA nem önmaga akarja megnyerni a háborút (ezek szerint) és respektálta a SDF- amely a helyi partnere, de nem szövetségese - akaratát. Az USA bombázhatott volna, de azzal az SDF hitelességét nullázza le.
Végül külön örülök, hogy a BBC hozta le sztorit. Ennyi előnye még mindig van a nyugatnak az oroszokkal szemben :)
csütörtök, december 22, 2016
Kelet-Aleppo után: iráni szerep Szíriában
A szíriai orosz jelenlétről naponta jelennek meg híradások. A nyugat is nagyon kíváncsi, az oroszok is nagyon büszkék rá. Még azt is gondolhatnánk, hogy Moszkván múlott, hogy az Aszad-rezsim képes volt megfordítani az eseményeket.
Ehhez képest Irán szerepe agyon van hallgatva. A nyugat ugyan kíváncsi, de az irániak nem beszédesek. Nem titkolják, a mártírjaikra nagyon büszkék, a tábornokaikat dicsőséggel eltemetik, de amit tesznek az nagyrészt megmarad a perzsa nyelvű internet és sajtó világában (a nyugati szakértők pedig leginkább nyugatiul tudnak).
Ezen a blogon már talán foglalkoztam Irán szerepével, majd mindjárt megkeresem a posztot (itt van). Most olvastam még egy nagyon jó elemzést, esszét, ami Irán szerepét boncolgatja. Kelet-Aleppo eleste után (de már előtte is) többeket foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen is lehet a Damaszkusz-Teherán-Moszkva viszony. Kényes kérdés, nagyon keveset tudni róla, mert semmi sem jelenik meg a nyugati sajtóban, a keleti sajtóban meg senki sem beszél róla.
Éppen ezért rohadt érdekes Francois Nicoullaud esszéje az iráni szempontokról. Ő is csak megerősíti azt amit sejtünk, hogy vannak feszültségek, és a három ország érdekei - ez természetes - azért eltérnek Szíriát illetően és talán a két külső hatalom nem lesz hajlandó a végletekig követni Aszadot.
Nicoullaud véleménye magyarázatot ad a K-Aleppo idején történt kisebb vérengzésekre, amire a nyugati közvélemény egy része azonnal genocídiumot kiáltott, miközben épp a orosz-iráni ellentétekre mutat rá. Szerintem reális: Of course, Russia today considers itself as the one and only real winner. When preparing for the evacuation of the insurgents and the civilians still trapped in eastern Aleppo, Moscow didn’t bother to consult the Iranians and the Syrian government, and worked instead only with the Turkish intelligence units in touch with the rebels. That is why the pro-Iranian militias blocked the process, demanding the parallel evacuation of Shi’a populations trapped by insurgent factions in two towns located about thirty miles away.
És ez aközben történik, hogy a törökök és az irániak közötti feszültség épp növekszik Irakban. Kemény megalázása lehetett ez az Teheránnak.
Nekem újdonság volt az is, ami a szíriai beavatkozást kiváltja. Nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy az orosz beavatkozást nem nagyhatalmi ambíciók vagy a figyelemelterelés váltotta ki, hanem hogy az Aszad-rezsim az összeomlás szélén táncolt 2015 tavaszán. És erre itt:
During the summer of 2015, General Qassem Soleimani, in charge of the Pasdaran’s intervention in Iraq and Syria, had to travel to Moscow to fully detail the exhausted state of the Syrian army and focus his hosts’ attention on the prospect of seeing Bashar brushed aside on short notice. Putin lost no time in understanding the threat to the Russian military and civilian presence in the Syrian coastal cities of Latakia and Tartus.
A nagy kérdés persze, hogy mi lesz az írni jelenlét sorsa Aleppo után iráni szempontból. Erről még nem nagyon olvastam. A szerző gondolatai érdekesek, főleg ahogy összeköti azokat az iráni közvélemény véleményével: The Aleppo victory could therefore mark Iran’s high point in its Syrian venture. Its primary concern now should be to consolidate its position and remain an integral part of the solutions to come, rather than seek new conquests. All the more so, since the Iranian population already appears tiredf these endless external ventures, not to mention the considerable costs in blood and treasure incurred by protecting the Syrian regime at Iran’s expense. Of course, the interventions in Syria and Iraq are presented to the public as essential in protecting Iran from terrorism, and the Iranian people generally accept that justification. But, if the euphoria over the Aleppo victory leads to grander ambitions, if it gives rise to the idea that Iran is now in a position to establish its domination over the region, it is unlikely that the public would follow.
Ehhez képest Irán szerepe agyon van hallgatva. A nyugat ugyan kíváncsi, de az irániak nem beszédesek. Nem titkolják, a mártírjaikra nagyon büszkék, a tábornokaikat dicsőséggel eltemetik, de amit tesznek az nagyrészt megmarad a perzsa nyelvű internet és sajtó világában (a nyugati szakértők pedig leginkább nyugatiul tudnak).
Ezen a blogon már talán foglalkoztam Irán szerepével, majd mindjárt megkeresem a posztot (itt van). Most olvastam még egy nagyon jó elemzést, esszét, ami Irán szerepét boncolgatja. Kelet-Aleppo eleste után (de már előtte is) többeket foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen is lehet a Damaszkusz-Teherán-Moszkva viszony. Kényes kérdés, nagyon keveset tudni róla, mert semmi sem jelenik meg a nyugati sajtóban, a keleti sajtóban meg senki sem beszél róla.
Éppen ezért rohadt érdekes Francois Nicoullaud esszéje az iráni szempontokról. Ő is csak megerősíti azt amit sejtünk, hogy vannak feszültségek, és a három ország érdekei - ez természetes - azért eltérnek Szíriát illetően és talán a két külső hatalom nem lesz hajlandó a végletekig követni Aszadot.
Nicoullaud véleménye magyarázatot ad a K-Aleppo idején történt kisebb vérengzésekre, amire a nyugati közvélemény egy része azonnal genocídiumot kiáltott, miközben épp a orosz-iráni ellentétekre mutat rá. Szerintem reális: Of course, Russia today considers itself as the one and only real winner. When preparing for the evacuation of the insurgents and the civilians still trapped in eastern Aleppo, Moscow didn’t bother to consult the Iranians and the Syrian government, and worked instead only with the Turkish intelligence units in touch with the rebels. That is why the pro-Iranian militias blocked the process, demanding the parallel evacuation of Shi’a populations trapped by insurgent factions in two towns located about thirty miles away.
És ez aközben történik, hogy a törökök és az irániak közötti feszültség épp növekszik Irakban. Kemény megalázása lehetett ez az Teheránnak.
Nekem újdonság volt az is, ami a szíriai beavatkozást kiváltja. Nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy az orosz beavatkozást nem nagyhatalmi ambíciók vagy a figyelemelterelés váltotta ki, hanem hogy az Aszad-rezsim az összeomlás szélén táncolt 2015 tavaszán. És erre itt:
During the summer of 2015, General Qassem Soleimani, in charge of the Pasdaran’s intervention in Iraq and Syria, had to travel to Moscow to fully detail the exhausted state of the Syrian army and focus his hosts’ attention on the prospect of seeing Bashar brushed aside on short notice. Putin lost no time in understanding the threat to the Russian military and civilian presence in the Syrian coastal cities of Latakia and Tartus.
A nagy kérdés persze, hogy mi lesz az írni jelenlét sorsa Aleppo után iráni szempontból. Erről még nem nagyon olvastam. A szerző gondolatai érdekesek, főleg ahogy összeköti azokat az iráni közvélemény véleményével: The Aleppo victory could therefore mark Iran’s high point in its Syrian venture. Its primary concern now should be to consolidate its position and remain an integral part of the solutions to come, rather than seek new conquests. All the more so, since the Iranian population already appears tiredf these endless external ventures, not to mention the considerable costs in blood and treasure incurred by protecting the Syrian regime at Iran’s expense. Of course, the interventions in Syria and Iraq are presented to the public as essential in protecting Iran from terrorism, and the Iranian people generally accept that justification. But, if the euphoria over the Aleppo victory leads to grander ambitions, if it gives rise to the idea that Iran is now in a position to establish its domination over the region, it is unlikely that the public would follow.
szerda, november 30, 2016
Amerikai légitámadás szíriai kormányzati célpont ellen
Hónapokkal ezelőtt a koalíciós légierő véletlenül lebombázta a szíriai hadsereg egyik laktanyáját, zavaros volt a történet, mert idáig nem volt ilyen, ott vannak az oroszok is, stb. Emlékszem arról kellett nyilatkoznom, mi lesz most, világháború? Kb azt mondtam, hogy semmi, valszeg véletlen volt (persze jöttek az összeesküvés elméletek), az USA majd kivizsgálja és legtöbb részletet megtudjuk majd, mert az amerikai hadsereg így szokta csinálni, korábban is.
A jelentés most elkészült, lehet közzé is tették, nem tudom, de most a Washington Post ott volt valami sajtótájékoztatón és összefoglalta a lényeget. Abból a szempontból is nagyon tanulságos bepillantást enged néhány olyan dologba, amiben idáig nem sok részletet hallottunk.
A felderítés egy járművet követett, amiről feltételezte, hogy az Iszlám Állam fegyvereseié, az behajtott egy helyre, ahol további fegyveresek voltak, egyenruha nem volt rajtuk, egy tank is volt velük, + sátrak, stb.
Az elemzők közül legalább egy úgy vélte, hogy a látott célpont az Iszlám Állam bázisa (meglepő részlet, a tévedés elismerése)
A döntéshozatal során is volt bizonytalanság, de végül is megtámadták a célpontot (itt is elismerték a hibát)
A korábbi hírekből csak abból lehetett következtetni a súlyosságra, hogy több tucat halottat jelentettek az orosz és szír források. Valójában 34 rácsapás (strike?) volt, 34 precíziós lőszert indítottak és még 380 gépágyú lőszert. Nem csak amerikai gépek vettek részt a támadásban, hanem dán, brit és ausztrál gépek is (F-16-os, F-18-as, A-10-es és drónok. Az elsőt a dánok a másodikat az ausztrálok repülik, az első hármat az amerikaiak, így akkor a britek (is) reptethették a drónokat).
Ami nekem a legérdekesebb az orosz és amerikai erők kapcsolattartása, illetve áttételesen az orosz és szíriai erők kapcsolattartása. Pontos timeline-t a cikkből nem lehet felállítani. A légicsapás egy órán keresztül tartott. Az oroszok miután értesültek az eseményről felhívták az összekötőjüket Kuvaitban, ahol a nemzetközi koalíció hadiszállása van. Kérték az összekötőjüket, aki nem volt éppen ott, nem közölték miért telefonáltak, nem hagytak üzenetet, hanem megvárták, amíg átér a bázis másik feléről és személyesen veszi fel a telót. A cikk szerint az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával, hogy hééé, rossz célpontot támadtok. És ennyi idő alatt 15 légicsapás történt.
Gondolom a telefon után le is állították a légicsapásokat így valószínűsíthető, hogy 1 ha kb. egy óráig tartott a légicsapást és 2. az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával akkor kb. több mint fél órába telt, amíg az első bombatámadást követően az info eljutott a szír felsőbb parancsokságra, majd onnan az oroszokhoz, majd ők felemelték a telefont. Sok vagy kevés ez az idő? Nem tudom, kevesebbre számítottam.
Az is érdekes, hogy hogyan tervezték a légicsapásokat. 1 óra alatt 34, 27 perc alatt 15, azaz kb két percenként indítottak egyet. Vajon azért, hogy két légicsapás között megnézzék, hogy sikerült e pusztítani valamit? Ha 34 légicsapás volt, akkor elég nagy tábor lehetett, ha vélelmezem, hogy a sátrakat nem, csak járműveket és épületeket támadtak. Mondjuk a féltucat áldozat kevésnek tűnik, de az is valószínű, hogy ha tényleg olyan sok lett volna az áldozat, mint amit az oroszok és a szírek állítottak (kb. 60 fő) talán az oroszok is jobban kapkodtak volna az üzenet átadásával.
Ja és még egy apróság kiderül. Az nemzetközi koalíció a légicsapások előtt megadja a koordinátákat az oroszoknak Szíria felett. Ezúttal is ez történt, de véletlenül egy adatot/számot rosszul diktált be az amerikai intéző, így az oroszoknak nem csengetett a piros lámpa, hogy baj lesz
péntek, május 06, 2016
Iráni reguláris erők, ráadásul különleges erők Szíriában
Az Iráni Forradalmi Gárda erőinek, de főleg kiképzőinek szíriai jelenlétéről elég sok minden megjelent már elég régóta. Mindegyik hír lényege az volt, hogy ott vannak a frontvonalakon és elsősorban kiképzőként segítik a szíriai hadsereg, de különösen a Nemzeti Védelmi Erők (NDF angolul) tevékenységét. Ez az NDF egyfajta paramilitáris szervezet, a polgárháború elején spontán, a rezsim oldalán szerveződő milíciákból, a Baath párt saját egykori „munkásőrségéből” és minden olyan egyéb csoportból kovácsolták össze, amely rezsimpárti. Ez valamikor 2012-2013-ban lehetett, amikor a rezsim rájött, vagy inkább maradt már arra is ideje a túlélő üzemmódban, hogy hatékonyabbá tegye a harcát.
Na jó, tehát ezekhez az érőkhöz érthető, hogy kellenek kiképzők, amit az iráni gárdisták biztosítottak. Az áldozatok relatíve magas számából, arra lehet következtetni, hogy ez azért nem az a klasszikus kiképzés, ami a front mögött a kiképzőtáborokban folyik, hanem olyan, mint amit nyugaton a tanácsadó misszióknak (advising, mentoring) hívnak, mint amilyen az OMLT volt, vagy Irakban most az Assist and Advising (AA).
Az alábbi táblázat az orosz beavatkozástól (2014 szeptember) 2016 áprilisig mutatja az ismerté vált iráni áldozatokat (több mint 280), az első nem forradalmi gárdista áldozatok csak április 11-én jelenik meg! A korábbi időszakokról is találni a neten becsléseket, számításokat, de mivel ezeket más is megtalálhatja, most nem keresem elő őket.

http://www.levantinegroup.com/#!Infographic-Analysis-How-Irans-troops-wage-Assads-most-decisive-battles/c21xo/572757f80cf224950abbbb59
Ami az iráni jelenléttel kapcsolatban még érdekes,
hogy az orosz beavatkozással párhuzamosan az irániak is emelték a jelenlétüket
olyan mértékben, hogy már-már azt feltételezem, hogy nem csak kiképzőkről volt
szó, hanem „rendes” harcoló erőkről. A számok teljesen kaotikusak, olvastam 1000
főt (erre nem találok most hivatkozást) 7000 főt ,
2500 főt,
de most a végén egy vélhető kivonulás. Jelenleg a létszámot néhány száz főre becsülik,
most olvastam éppen elijah magnier twitter feedjében, hogy a többségük is, hogy
szinte ismét csak kiképzésre fokuszálnak.
És itt jön az a cikk, amiért írom ezt a posztot. Azt
már korábban láttam iráni forrásokból, hogy egy – nekem rejtélyes – 65. dandár
is bevetésre indul Szíriába. A képeken maszkos arcok ugrabugráltak vonatokon,
lőttek bábukra egy mezőn, meg hasonló. Mivel még sosem hallottam róluk,
gondoltam ez valami információs hadviselés, bezzeg ha rákerestem volna a neten,
láttam volna, hogy még wikipedia szócikk is van róluk.
Az al-Monitor cikket így ezek szerint csak nekem volt
meglepetés, hogy egy tényleg létező egységet küldenek Szíriába, amely több
szempontból is különleges (valahol meg persze nem az). Azért különleges, mert
ez az első alkalom, hogy reguláris iráni erőket vetnek be. Az szabotázs,
diverzáns, paramilitáris, kiképző és még nem tudom milyen műveletek
végrehajtása külföldön mindig a Forradalmi Gárda feladata volt, ezért ez egy
nagy újdonság és ezért izgat sokakat a kérdés, hogy de miért? (az al-Monitor
cikkének címe? Who sent Iranian army green berets to Syria?
Néhány év, a nyugati katonai bürokráciák felületes
tanulmányozása után azt mondanám, hogy ez a döntés kb. úgy nézhetett ki, hogy a
reguláris erők vezérkara már évek óta könyörgött a politikai vezetésnek, hogy
ők is mehessenek Szíriába. Hihetetlen lehetőség és tapasztalat lenne ez
számukra, kipróbálni mindazt, amit éveken át gyakoroltak, de az irak-iráni
háború óta nem tudtak élesben kipróbálni. Puskaport akarnak szagolni ők is, ők
is tudnak kiképezni, és ráadásul a 65. dandár tényleg különleges műveleti
képességekkel rendelkezik (bármit is jelentsen ez iráni kontextusban). Szóval
úgy képzelem az iráni vezetők végül beadták a derekukat és azt mondták, jól
van, jól van, ti is küldhettek egy különítményt Szíriába. Ez persze részemről
csak merő feltételezés, de ha az iráni katonák ugyanolyan professzionálisak, és
ugyanolyan testületi szellemük van, mint a nyugati hadsereg katonáinak
(márpedig miért nem lenne), akkor ez a szempont biztosan megjelent.
A döntés április 4-én lett bejelentve, Brigadier General Ali Arasteh Lieutenant Commander of the Iranian Army Ground Force for Coordination told to Tasnim News Agency that advisers from 65th NOHED Brigade, Iran’s Army Ground Force elite unit, are now stationed in Syria.
The men of the Brigade are not the only advisers that Iran has deployed to Syria, and the other units have representatives in the advisory missions as well.
És április 11-én már
megvoltak az első áldozatok. Valahol olvastam, hogy kb 100-200 főt küldtek
elsősorban Aleppoba. Feladatuk nekik is a kiképzés, de az áldozatokból azt is
látjuk, hogy a részükről is inkább arról van szó, amit fentebb írtam: ezt inkább
a frontvonalon levő erők műveleti támogatása, mentorálása.
Update: Tegnap láttam ezt a hírt: Several Iranian soldiers were killed near Aleppo, the Revolutionary Guards said on Saturday, in what appeared to be one of Iran's biggest losses in Syria since it deployed forces to support Syrian President Bashar al-Assad.
Islamist insurgents on Friday seized the strategic village of Khan Touman, some 15 km (9 miles) southwest of Aleppo. Dozens of people were reported to have been killed in the battle.
Fars news agency on Saturday quoted a Revolutionary Guards official as saying that 13 Iranian military advisors had been killed and 21 wounded in the fighting
A kérdés ugyanaz. Miféle bűvészmutatvány az, ahol a katonai tanácsadók közül egyetlen nap alatt 13 halnak meg és 21-en sebesülnek a harcokban? Ez csak akkor lehet, ha a buszukat/szállásukat/stb. érte volna támadás vagy ha a frontvonalban adtak éppen tanácsokat.
Update: Tegnap láttam ezt a hírt: Several Iranian soldiers were killed near Aleppo, the Revolutionary Guards said on Saturday, in what appeared to be one of Iran's biggest losses in Syria since it deployed forces to support Syrian President Bashar al-Assad.
Islamist insurgents on Friday seized the strategic village of Khan Touman, some 15 km (9 miles) southwest of Aleppo. Dozens of people were reported to have been killed in the battle.
Fars news agency on Saturday quoted a Revolutionary Guards official as saying that 13 Iranian military advisors had been killed and 21 wounded in the fighting
A kérdés ugyanaz. Miféle bűvészmutatvány az, ahol a katonai tanácsadók közül egyetlen nap alatt 13 halnak meg és 21-en sebesülnek a harcokban? Ez csak akkor lehet, ha a buszukat/szállásukat/stb. érte volna támadás vagy ha a frontvonalban adtak éppen tanácsokat.
kedd, november 17, 2015
Újabb párizsi terrortámadás
Írtam a 24.hunao egy cikket a terrortámadás másnapján, arról amit addig lehetett tudni. Pár dolgot már meghaladtak az események, párat még nem. A terrortámadás sikerét szerintem végső soron az jelentette, hogy azt Belgiumból/Brüsszelből szervezték meg, nem Franciaországból, így a hatóságok előtt rejtve maradhatott. Ez már előrevetíti, hogy még tovább fogják javítani a titkosszolgálati együttműködést.
Nyilván a legnagyobb kérdés a sajáz szempontomból, hogy a feltételezett menekült az elkövetők között hogyan került oda. A cikkben még azt írtam, többen is lehettek, de egyelőre úgy hallom csak egy személyről feltételezik, hogy menekült volt. Akinek a nevén jött, az a mai hírek szerint még nyáron meghalt Szíriában a kormány oldalán. A megtalált szíriai útlevél kapcsán egyelőre nem láttam semmilyen jó magyarázatot rá, hogy ha valaki felrobbantja magát, akkor hogyan marad meg az útlevele. De igazából mindegy is. Eddig is azt mondtam (remélem, és nemcsak utólag magyarázom át), hogy a valószínűsége kicsi annak, hogy az Iszlám Állam a menekültek között akar terroristákat dugni és utána terrorcselekményt elkövetni. Ez még mindig ááll, a kicsit valószínűség. A terrorakciót azok tervelték ki, és hajtották végre többségben, akit mindig is fő fenyegetésként jelöltem meg: helyben radikalizálódó és/vagy visszatért szélsőségesek. És van egy feltételezett személyünk a kb. 800.000 menekültből/gazdasági migránsból (legalábbis ez az utolsó emlékem), akik lehet, hogy terrorista céllal érkezett. Még kell egy fél év, év, hogy kiderüljön tévedtem-e vagy sem. A kutatóknál ilyen időigényes ez.
Mint szitne mindig, most is kiderült, hogy a hatóságok tudtak/ismerték a későbbi elkövetőket, de nem tudták megfelelően súlyozni az általuk jelentett fenygetést. Ez nem hibáztatás, mint a cikkben is írom, jóval több terrorcselekményt hiusítottak meg a franciák, mint amennyi bekövetkezett, de biztos találnak majd most is hibákat.
A francia elnök már egy pár bejelentést tett, hogy hogyan akarják erősíteni a szolgálatokat és fegyveres erőket. Ez már a második lépés lesz a nyári reformok után.
A nyugati és orosz fogadkozások ellenére (ma az oroszok is elismerték, hogy felrobbantották a gépüket a Sínai felett), az Iszlám Államot nem lehet legyőzni egyszerűen, bombázással, katonailag. A fő ellenséget csak a nyugatnak jelenti, a helyi szereplőknek a fő ellenség mindig valaki más. Olivier Roy neves kutató ebben a cikkében világosan szétszedi a szálakat.
The Attacks in Paris Reveal the Strategic Limits of ISIS
De a saját cikkem miatt írom a posztot, úgyhogy jöjjön az :)
A mostaninál sokkal nagyobb bajba kerülhet Európa, 2015. november 16.
részlet ...
Egyelőre nagyon kevés ismerettel rendelkezünk az elkövetőkről. Amit már tudni lehet (2015. november 15-én, vasárnap hajnali négykor), hogy legalább ketten Franciaországban született és élő személyek voltak, legalább ketten menekültként érkeztek hamis útlevéllel Görögországba, majd – horvát sajtóhírek szerint – Opatovácban (Apátiban) október 8-án regisztrálták. Az elkövetőek egy része a halottkém szerint nagyon fiatal, 15-18 év közötti volt. Az öngyilkos merénylők TATP robbanószert használtak a vizsgálatok szerint, amelyet egyrészt több meghiúsított francia merényletnél is használtak, másrészt egy belga dzsihadistához, Abdelhamid Abouadhoz köthetőek (Abouad az Iszlám Állam egyik jól ismert embere, aki Szíriában a francia és belga önkéntesekkel „foglalkozik). A támadók két autót használtak, legalább az egyiket Belgiumban bérelték, a másikat a támadás után állították meg a francia-belga határon. A belga hatóságok szombaton legalább három rajtaütést hajtottak végre a főváros melletti Molebeek-Saint-Jean-ban. Itt a januári párizsi terrortámadás után is voltak letartóztatások az Iszlám Állam egyik sejtje ellen, amikor szintén találtak TATP robbanóanyagot. ...
Nyilván a legnagyobb kérdés a sajáz szempontomból, hogy a feltételezett menekült az elkövetők között hogyan került oda. A cikkben még azt írtam, többen is lehettek, de egyelőre úgy hallom csak egy személyről feltételezik, hogy menekült volt. Akinek a nevén jött, az a mai hírek szerint még nyáron meghalt Szíriában a kormány oldalán. A megtalált szíriai útlevél kapcsán egyelőre nem láttam semmilyen jó magyarázatot rá, hogy ha valaki felrobbantja magát, akkor hogyan marad meg az útlevele. De igazából mindegy is. Eddig is azt mondtam (remélem, és nemcsak utólag magyarázom át), hogy a valószínűsége kicsi annak, hogy az Iszlám Állam a menekültek között akar terroristákat dugni és utána terrorcselekményt elkövetni. Ez még mindig ááll, a kicsit valószínűség. A terrorakciót azok tervelték ki, és hajtották végre többségben, akit mindig is fő fenyegetésként jelöltem meg: helyben radikalizálódó és/vagy visszatért szélsőségesek. És van egy feltételezett személyünk a kb. 800.000 menekültből/gazdasági migránsból (legalábbis ez az utolsó emlékem), akik lehet, hogy terrorista céllal érkezett. Még kell egy fél év, év, hogy kiderüljön tévedtem-e vagy sem. A kutatóknál ilyen időigényes ez.
Mint szitne mindig, most is kiderült, hogy a hatóságok tudtak/ismerték a későbbi elkövetőket, de nem tudták megfelelően súlyozni az általuk jelentett fenygetést. Ez nem hibáztatás, mint a cikkben is írom, jóval több terrorcselekményt hiusítottak meg a franciák, mint amennyi bekövetkezett, de biztos találnak majd most is hibákat.
A francia elnök már egy pár bejelentést tett, hogy hogyan akarják erősíteni a szolgálatokat és fegyveres erőket. Ez már a második lépés lesz a nyári reformok után.
A nyugati és orosz fogadkozások ellenére (ma az oroszok is elismerték, hogy felrobbantották a gépüket a Sínai felett), az Iszlám Államot nem lehet legyőzni egyszerűen, bombázással, katonailag. A fő ellenséget csak a nyugatnak jelenti, a helyi szereplőknek a fő ellenség mindig valaki más. Olivier Roy neves kutató ebben a cikkében világosan szétszedi a szálakat.
The Attacks in Paris Reveal the Strategic Limits of ISIS
De a saját cikkem miatt írom a posztot, úgyhogy jöjjön az :)
A mostaninál sokkal nagyobb bajba kerülhet Európa, 2015. november 16.
részlet ...
Egyelőre nagyon kevés ismerettel rendelkezünk az elkövetőkről. Amit már tudni lehet (2015. november 15-én, vasárnap hajnali négykor), hogy legalább ketten Franciaországban született és élő személyek voltak, legalább ketten menekültként érkeztek hamis útlevéllel Görögországba, majd – horvát sajtóhírek szerint – Opatovácban (Apátiban) október 8-án regisztrálták. Az elkövetőek egy része a halottkém szerint nagyon fiatal, 15-18 év közötti volt. Az öngyilkos merénylők TATP robbanószert használtak a vizsgálatok szerint, amelyet egyrészt több meghiúsított francia merényletnél is használtak, másrészt egy belga dzsihadistához, Abdelhamid Abouadhoz köthetőek (Abouad az Iszlám Állam egyik jól ismert embere, aki Szíriában a francia és belga önkéntesekkel „foglalkozik). A támadók két autót használtak, legalább az egyiket Belgiumban bérelték, a másikat a támadás után állították meg a francia-belga határon. A belga hatóságok szombaton legalább három rajtaütést hajtottak végre a főváros melletti Molebeek-Saint-Jean-ban. Itt a januári párizsi terrortámadás után is voltak letartóztatások az Iszlám Állam egyik sejtje ellen, amikor szintén találtak TATP robbanóanyagot. ...
szombat, október 10, 2015
Új élmények az orosz közvélemény és vezeté számára
5 dolog, amitől még Putyin is meg fog rémülni címmel írtam egy cikket a 24.hu-ra. A cikk alatti kommentelők, mint mindig bámulatosak, és úgy érzem gyakran csak a cím alapján kommenteltek, mert amit mondani akartam, azt nem akarták meghallani, viszont számon krétek egy csomó dolgot, amit nem írtam.
Mit akartam mondani? Hogy vannak dolgok, amiket Orszország még nem tapasztalt meg, de ezek ezek előre kiszámíthatóak annak alapján, amit a nyugat, és főleg az USa már megtapasztalt az elmúlt 15-26 év (attól függ honnan nézzük) alatt. Moszkva idáig a jófiú volt a Közel-Keleten, szerette az "utca" és a politikai vezetések is, még többségében ott is, ahol egyébként amerika barát volt a rezsim mostanság. Ennek most vége lesz. Nem gondolom (és nem is írtam), hogy ennek nagy jelentősége lenne, vagy korlátozná az orosz külpolitikát, de azért egy kicsit más.
Nyilván egy kicsit az is motivált a cikk megírásában, hogy a legtöbb kommentál csak Putyin zsenialitását, helyzeti előnykihazsnálását látta a szíriai jelenlétben és a kockázatokkal nem foglalkozott. Mintha idági nem súlt volna bele bárki, aki a a Közel-Keleten megpróbált belezavarni a dolgokba. Itt egy részlet:
Mit akartam mondani? Hogy vannak dolgok, amiket Orszország még nem tapasztalt meg, de ezek ezek előre kiszámíthatóak annak alapján, amit a nyugat, és főleg az USa már megtapasztalt az elmúlt 15-26 év (attól függ honnan nézzük) alatt. Moszkva idáig a jófiú volt a Közel-Keleten, szerette az "utca" és a politikai vezetések is, még többségében ott is, ahol egyébként amerika barát volt a rezsim mostanság. Ennek most vége lesz. Nem gondolom (és nem is írtam), hogy ennek nagy jelentősége lenne, vagy korlátozná az orosz külpolitikát, de azért egy kicsit más.
Nyilván egy kicsit az is motivált a cikk megírásában, hogy a legtöbb kommentál csak Putyin zsenialitását, helyzeti előnykihazsnálását látta a szíriai jelenlétben és a kockázatokkal nem foglalkozott. Mintha idági nem súlt volna bele bárki, aki a a Közel-Keleten megpróbált belezavarni a dolgokba. Itt egy részlet:
2. Pilóták az ellenség kezében
A fenti lehetőségeknél sokkal súlyosabb, igazából jelenlegi ismereteink szerint kiszámíthatatlan következményei lehetnek, ha orosz vadászbombázó vagy helikopterpilóták kerülnek az ellenség kezébe. Azt hiszem, Moaz al-Kaszaszbeh jordániai pilóta esete mindenkinek beégett az emlékezetébe, aki csak elmesélve is hallotta a katona brutális halálát.
Ha valamilyen téren súlyos hátrányban van az orosz légierő a nyugati koalíció lehetőségeivel szemben, akkor az a harctéri mentőképesség. Ezt az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben szinte tökélyre fejlesztette, de nekik is az kellett ehhez, hogy 1993-ban elveszítsenek két pilótát Mogadishuban (az akkori videofelvételeknek is sokkoló hatása volt).
Ha van is az orosz légierőnek kidolgozott harceljárása egy elveszett pilóta vagy pilóták kimentésére mélyen a frontvonalak mögött – ezt még nem alkalmazták harci körülmények között az elmúlt harminc évben. Az biztos, hogy a dedikált harceszközök, a valóban precíziós fegyverek hiányoznak, bár korlátozottan képesek lehetnek rá, hiszen a híradófelvételekből tudjuk, hogy szállító és harci helikoptereket is telepítettek Szíriába.
A szíriai felkelők nem egy, a szír légierőhöz tartozó helikoptert leszedtek már vállról indítható – micsoda pikáns részlet – orosz rakétákkal. A legutóbbi videofelvételek a napokban megindult közös iráni-orosz-szír hadsereg offenzíváról azt mutatták, hogy az orosz harci helikopterek a frontvonal közelében repültek, azaz elképzelhető, hogy ténylegesen is részt vesznek. Ellenzéki beszámolók szerint a legutóbbi harcokban orosz szállítóhelikopterek vitték harcba a kormányoldal fegyvereseit.
A pilóták esélyeit rontja az orosz haditechnika legendás „minősége”. Az elmúlt évtizedek forráshiánya (az orosz haderőre csak kb. tíz éve költenek rendesen, de csak 2009-ben érte el az 1992-es szintet), az üzemeltetési kultúra sajátosságai vagy a felhasznált anyagok minősége több esetben vezetett repülőgépek meghibásodásához, elvesztéséhez békés körülmények között is. Legutóbb egy szibériai légi bemutatón csapódott földnek egy Mi-28-as harci helikopter.
vasárnap, szeptember 27, 2015
Amerikai lehetőségei katonai téren az Iszlám Állam ellen
A PCblogon olvastam egy írást, amely az Iszlám Állam elleni amerikai korlátozott beavatkozást azzal magyarázta, hogy egy USA beavatkozásáltaál megsemmisített IÁ után Aszad kerülne ismét nyertes helyzetbe, ez az USAnak nem érdeke, mert így Irán (mint regionális ellenfél) tovább erősödne.
Ezzel a megközelítéssel vitatkozva írtam meg a saját verzióm, (Torlódás a damaszkuszi úton – a geopolitikai magyarázatok korlátai) miszerint
1. Ez a megközelítés hibás, mert az IÁ pusztulása nyomán keletkező űrt az iszlamista milíciák és a kurdok töltenék be. De ez be sem következhet:
2. Mert az USA nem tudja megsemmisíteni az Iszlám Államot a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Légiháborúval nem lehet legyőzni, sőt tisztán katonai megoldás sincs az Iszlám Állam megsemmisítésére
Ezt követően eljtászottam a gondolattal, hogy akkor mi lehet Szíriában és Irakban a jövőben.
Egy részletet kimásolok kedvcsinálónak (vitatkozni lehet):
Jó, de akkor miért nem semmisíti meg az USA az Iszlám Államot?
Mert nem tudja. Horváth elemzésében még az elején felveti, hogy a légiháború megoldás lehetne, ennek alátámasztására megemlíti, hogy ha 1991-ben tudott az amerikai légierő 200.000 bevetést repülni Szaddám Husszein hadserege ellen egy hónap alatt, akkor az egy év alatt repült 44.000 bevetésnek nem lehet az oka más csak a lelkesedés hiánya.
A két légiháború összehasonlítása azonban sajnos a körte és alma tipikus esete. 1991-ben az USA-nak „könnyű” dolga volt. A technikai részleteknél maradva Szaddám Husszein hadserege megtette azt a szívességet neki, hogy beásta magát a sivatagba, és harceszközeit pedig csak a katonai járművekre jellemző festéssel látta el. Magyarul egy reguláris hadsereget reguláris hadseregre jellemző módon alkalmazott az iraki diktátor. Az USA saját reguláris hadserege pedig remekül ki volt képezve a világ bármelyik másik reguláris hadseregének a legyőzésére egy nyílt harcmezőn, ahol tébláboló civileknek, „járulékos áldozatoknak” még csak az eshetősége sem állhatott fel. Miután az USA megteremtette a légifölényt Kuvait kék ege felett, kedvére bombázhatta éjjel nappal az ellenséget. Bombázta is 200 ezer bevetésen, néha a CNN kamerái előtt. Az első értékelések még arról szóltak, hogy a háborúk új korszaka született, hiszen a légierő egyedül kényszerített térdre egy ellenséget, ám az amerikai hadsereg későbbi tapasztalat feldolgozó munkái ezeket a megállapításokat kétségbe vonták. A földön tapasztaltak ugyanis azt mutatták, hogy a Szaddám Husszeinhez magasabban kiképzett, elit Köztársasági Gárda alakulatai egy hónap bombázás után is rendelkeztek még bőven hadrafogható harckocsikkal, és harcoltak is velük.
Az Iszlám Államnak nincs reguláris hadserege, nem viselnek a fegyveresei egyenruhát (szándékosan nem is katonák írok). Nem használnak jellegzetesre festett katonai járműveket nagy számban (bár valamennyi van a birtokukban mióta az iraki haderő elhagyott talán néhány tucatot, százat – nem 2000 darabot), nem masíroznak látványosan nagy számban. Ezzel szemben ruházatuk nagyrészt megkülönböztethetetlen a civil lakosságétól, akik közé szívesen rejtőznek vagy kifejezetten élő pajzsként használják őket. Tisztában vannak a gyengeségeikkel, ezért egyetlen kivételtől eltekintve sosem bocsátkoztak idáig még álló, vagy frontháborúba. Amikor megtették Kobane város ostrománál, a szövetséges légierő porig bombázta őket, mert civilek már nem voltak a városban. A hatékonyság más kérdés volt, mert bár a nemzetközi koalíció négy hónapig bombázta az Iszlám Állam fegyvereseit, a döntő fordulatot a kurd felmentő erők érkezése jelentette.
Tetszik, vagy nem tetszik, a nagy olasz teoretikus Giulio Douhet kb. 100 éves légiháborúja nem jolly joker, nem megoldás mindenre. A gyorsan feledésbemerülő Afganisztánban sem volt az, pedig ott 2001 után kedvükre bombázhattak az amerikaiak (félek, ami megmaradt az átlag olvasóban ebből, az csak a lebombázott esküvői menetek szomorú történetei) a tálibok pedig folyamatosan erősödtek. Pedig ott még szárazföldi erők is voltak: afgánok, amerikaiak és még ki tudja hány náció. Tudomásul kell venni (és ismerve a magyar közállapotokat ennek sokan örülnek is), hogy az USA nem tud mindent megoldani, legyen szó politikai vagy katonai téren. Az Iszlám Állam elleni háborúhoz rendelhetne még több erőforrást, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ez az egyetlen problémája. Hogy csak a két legégetőbb katonai kihívást említsem, ott van épp Oroszország agresszív fellépése és európai NATO szövetségesek noszogatása/megerősítése illetve Kína fokozatos megerősödése a csendes-óceániai térségben
Ezzel a megközelítéssel vitatkozva írtam meg a saját verzióm, (Torlódás a damaszkuszi úton – a geopolitikai magyarázatok korlátai) miszerint
1. Ez a megközelítés hibás, mert az IÁ pusztulása nyomán keletkező űrt az iszlamista milíciák és a kurdok töltenék be. De ez be sem következhet:
2. Mert az USA nem tudja megsemmisíteni az Iszlám Államot a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Légiháborúval nem lehet legyőzni, sőt tisztán katonai megoldás sincs az Iszlám Állam megsemmisítésére
Ezt követően eljtászottam a gondolattal, hogy akkor mi lehet Szíriában és Irakban a jövőben.
Egy részletet kimásolok kedvcsinálónak (vitatkozni lehet):
Jó, de akkor miért nem semmisíti meg az USA az Iszlám Államot?
Mert nem tudja. Horváth elemzésében még az elején felveti, hogy a légiháború megoldás lehetne, ennek alátámasztására megemlíti, hogy ha 1991-ben tudott az amerikai légierő 200.000 bevetést repülni Szaddám Husszein hadserege ellen egy hónap alatt, akkor az egy év alatt repült 44.000 bevetésnek nem lehet az oka más csak a lelkesedés hiánya.
A két légiháború összehasonlítása azonban sajnos a körte és alma tipikus esete. 1991-ben az USA-nak „könnyű” dolga volt. A technikai részleteknél maradva Szaddám Husszein hadserege megtette azt a szívességet neki, hogy beásta magát a sivatagba, és harceszközeit pedig csak a katonai járművekre jellemző festéssel látta el. Magyarul egy reguláris hadsereget reguláris hadseregre jellemző módon alkalmazott az iraki diktátor. Az USA saját reguláris hadserege pedig remekül ki volt képezve a világ bármelyik másik reguláris hadseregének a legyőzésére egy nyílt harcmezőn, ahol tébláboló civileknek, „járulékos áldozatoknak” még csak az eshetősége sem állhatott fel. Miután az USA megteremtette a légifölényt Kuvait kék ege felett, kedvére bombázhatta éjjel nappal az ellenséget. Bombázta is 200 ezer bevetésen, néha a CNN kamerái előtt. Az első értékelések még arról szóltak, hogy a háborúk új korszaka született, hiszen a légierő egyedül kényszerített térdre egy ellenséget, ám az amerikai hadsereg későbbi tapasztalat feldolgozó munkái ezeket a megállapításokat kétségbe vonták. A földön tapasztaltak ugyanis azt mutatták, hogy a Szaddám Husszeinhez magasabban kiképzett, elit Köztársasági Gárda alakulatai egy hónap bombázás után is rendelkeztek még bőven hadrafogható harckocsikkal, és harcoltak is velük.
Az Iszlám Államnak nincs reguláris hadserege, nem viselnek a fegyveresei egyenruhát (szándékosan nem is katonák írok). Nem használnak jellegzetesre festett katonai járműveket nagy számban (bár valamennyi van a birtokukban mióta az iraki haderő elhagyott talán néhány tucatot, százat – nem 2000 darabot), nem masíroznak látványosan nagy számban. Ezzel szemben ruházatuk nagyrészt megkülönböztethetetlen a civil lakosságétól, akik közé szívesen rejtőznek vagy kifejezetten élő pajzsként használják őket. Tisztában vannak a gyengeségeikkel, ezért egyetlen kivételtől eltekintve sosem bocsátkoztak idáig még álló, vagy frontháborúba. Amikor megtették Kobane város ostrománál, a szövetséges légierő porig bombázta őket, mert civilek már nem voltak a városban. A hatékonyság más kérdés volt, mert bár a nemzetközi koalíció négy hónapig bombázta az Iszlám Állam fegyvereseit, a döntő fordulatot a kurd felmentő erők érkezése jelentette.
Tetszik, vagy nem tetszik, a nagy olasz teoretikus Giulio Douhet kb. 100 éves légiháborúja nem jolly joker, nem megoldás mindenre. A gyorsan feledésbemerülő Afganisztánban sem volt az, pedig ott 2001 után kedvükre bombázhattak az amerikaiak (félek, ami megmaradt az átlag olvasóban ebből, az csak a lebombázott esküvői menetek szomorú történetei) a tálibok pedig folyamatosan erősödtek. Pedig ott még szárazföldi erők is voltak: afgánok, amerikaiak és még ki tudja hány náció. Tudomásul kell venni (és ismerve a magyar közállapotokat ennek sokan örülnek is), hogy az USA nem tud mindent megoldani, legyen szó politikai vagy katonai téren. Az Iszlám Állam elleni háborúhoz rendelhetne még több erőforrást, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ez az egyetlen problémája. Hogy csak a két legégetőbb katonai kihívást említsem, ott van épp Oroszország agresszív fellépése és európai NATO szövetségesek noszogatása/megerősítése illetve Kína fokozatos megerősödése a csendes-óceániai térségben
csütörtök, október 02, 2014
Bombák és határozatok az Iszlám Állam ellen
Trautmann Balázs barátom az elkövetkező időkben gykran fog járni a legmenőbb washingtoni kutatóintézetekbe előadásokat hallgatni, és ha már így esett, arra kértem néha írjon ide a blogra kis összefoglalókat. Az ilyen rendezvények nekem mindig zuhanyszerű élményt okoznak, hogy mennyire más szinten folyik a gondolkodás globális problémákról. Nem feltétlenül okosabban, de mindenképpen szabadabban és más (amerikai - nagyhatalmi) perspektívából. Jöjjön Balázs:
Mi a nehezebb: az ISIS ellen támadó amerikai
haditengerészeti vadászbombázó repülőgépek célpontjait kijelölni, vagy a
támadás jogi alapjainak meglétét bebizonyítani vagy éppen elvetni?
„The Legal Basis for Military Action against ISIS” címmel
hirdette meg rendezvényét a Heritage Foundation, három neves jogi szakértővel (Steven G. Bradbury, Robert
M. Chesney és Steven Vladeck) a pódiumon. A téma aktualitása
megkérdőjelezhetetlen, ellentétben magával a katonai akcióval: vajon Barack
Obama elnök az amerikai joggal, a nemzetközi joggal és a Kongresszus már
meglévő felhatalmazásával összhangban indított katonai akciót az ISIS és az
eddig nem túl ismert Khorasan (magyarul Horászán) csoport
ellen? Több mint másfél órányi vita után a résztvevők arra az megállapításra
jutottak: igen, de komoly, nehezen feloldható problémák vannak a kérdéssel
kapcsolatban. Az alábbi problémák kristályosodtak ki:
- Kötelező lenne-e a hadüzenet, egyfajta „rendes háború” az ISIS és a Khorasan ellen? Erre a résztvevők egyértelműen nemmel feleltek, hiszen az Egyesült Államok történetének során sokkal több esetben vezényeltek az elnökök amerikai fegyveres erőket különböző konfliktusokba, mint ahány esetben hadüzenetet intéztek és így indítottak háborút egy másik ország ellen. A hadüzenet az amerikai alkotmány (Article I, Section 8, Clause 11) szerint a Kongresszus jogköre és eddig összesen öt esetben (1812 Anglia, 1846 Mexikó, 1898 Spanyolország, első és második világháború) volt példa a hadüzenetre. Ennél jóval több esetben került sor amerikai csapatok bevetésére a Kongresszus felhatalmazása és az elnök parancsa alapján, ilyen például a mai napig lezáratlan afganisztáni és iraki misszió is, melyek leginkább a „warlike armed conflict” kifejezéssel illethetőek.
- Van-e jogi alapja az Egyesült Államok beavatkozásának
Szíria és Irak területén az ISIS és a Khorasan-cssoport ellen? Nos, itt
kezdődtek az érdekesebb jogi fejtegetések, melynek során Steven Vladeck
álláspontja volt a legóvatosabb. Abban ugyan mindenki egyetértett, hogy az
Egyesült Államoknak joga van a fegyveres önvédelemhez, állampolgárainak
védelméhez. Abban viszont már különböztek a vélemények, hogy a jelenleg is
érvényes, a 2001 szeptember 9-e után kiadott kongresszusi felhatalmazás
(Authorization for Use of Military Force, AUMF)
érvényes-e ezekre a katonai akciókra?
Itt Steven G. Bradbury és Robert M. Chesney egyértelmű igennel felelt, véleményük szerint a 2001-es és a 2002-ben Irakra vonatkozóan kiadott újabb kongresszusi felhatalmazás hatálya alá esnek a mostani műveletek is. Steve Vladeck viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy először talán tisztázni illene: mi a fenyegetés természete, ki ellen, mit és miért vet be az Egyesült Államok? Bár a 2001-es AUMF véleménye szerint is elegendő alap lehet a mostani támadások jogi hátterének megteremtéséhez, de felhívta a figyelmet: ez mára már elavult, túlságosan széleskörű (2013-ban már egyenesen szűkíteni tervezett) felhatalmazásokat adott az elnök kezébe, sajnos nincs meghatározott célja és ezzel együtt nincs megfogalmazva a befejezés sem a határozatban. Véleménye szerint ideje lenne a ma már 13 éves AUMF helyett újat megfogalmaznia és elfogadnia a Kongresszusnak. Erre azonban a részben a közelgő kongresszusi választások, részben Barack Obama elnök és a Kongresszus republikánus képviselői, szenátorai közötti viszony miatt sincsen sok esély – ebben is egyetértettek a meghívottak.
Itt Steven G. Bradbury és Robert M. Chesney egyértelmű igennel felelt, véleményük szerint a 2001-es és a 2002-ben Irakra vonatkozóan kiadott újabb kongresszusi felhatalmazás hatálya alá esnek a mostani műveletek is. Steve Vladeck viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy először talán tisztázni illene: mi a fenyegetés természete, ki ellen, mit és miért vet be az Egyesült Államok? Bár a 2001-es AUMF véleménye szerint is elegendő alap lehet a mostani támadások jogi hátterének megteremtéséhez, de felhívta a figyelmet: ez mára már elavult, túlságosan széleskörű (2013-ban már egyenesen szűkíteni tervezett) felhatalmazásokat adott az elnök kezébe, sajnos nincs meghatározott célja és ezzel együtt nincs megfogalmazva a befejezés sem a határozatban. Véleménye szerint ideje lenne a ma már 13 éves AUMF helyett újat megfogalmaznia és elfogadnia a Kongresszusnak. Erre azonban a részben a közelgő kongresszusi választások, részben Barack Obama elnök és a Kongresszus republikánus képviselői, szenátorai közötti viszony miatt sincsen sok esély – ebben is egyetértettek a meghívottak.
- Ki tartozik és ki nem az Al-Kaidához? A Khorasan-csoport
esetében sok vita nem volt: Szíriában tevékenykedő Al-Kaidás csoportnak
tekintették, vezetője, Muhsin al-Fadhli ismerten a terrorszervezethez köthető
személy, aki sokáig Iránból intézte a szervezet logisztikai ügyeit, majd
Pakisztánba utazott. Innen az amerikai hírszerzési infók szerint az Al-Kaida
vezetésnek direkt utasítására tért vissza Szíriába, átvéve egy helyi,
klasszikus Al-Kaidás sejt vezetését. Van kapcsolata a
Fogósabb kérdés az ISIS megítélése. Itt a vita során a
„leghéjább” nézetet valló Steven G. Bradbury szerint egyértelműen igen a
válasz: az ISIS elleni fellépés a terrorizmus elleni háború egy lépése, így
Barack Obama jól gondolja, hogy az ISIS is „belefér” a 2001-es AUMF hatálya
alá. Felhívta a figyelmet, hogy a csoportot 1999-ben megalakító Abu Muszad
al-Zarkávi 2006 júniusi kilövése is ez alapján történt meg. Véleménye szerint
az ISIS nem más, mint az Al-Kaida virulensebb, nagyobb potenciállal rendelkező,
sikeresebb változata, mely a terrorszervezet új arcának és egyben utódjának is
tekinthető. Robert M. Chesney szerint viszont fontos látni, hogy az Al-Kaida és
az ISIS szakítottak, s kiemelte a 2013 áprilisi ISIS-al-Nuszra ellentétet is,
mint annak bizonyítékát, hogy az ISIS nem tartozik az Al-Kaida jelentette
fenyegetések közé, így a 2001-es AUMF hatálya is kérdéses. Véleménye szerint az
ISIS és az Al-Kaida egyenesen a globális jihad vezető szerepéért verseng. Ezzel
együtt jelezte: az elnök véleménye számít, mi vonható be az AUMF hatálya alá.
Steven Vladeck egyrészt felhívta a figyelmet a 2001-es AUMF
tartalmának széles értelmezhetőségére, a földrajzi, időbeli korlátok hiányára,
másrészt rámutatott: ennek alapján bárki lehet az Al-Kaida része vagy
támogatója, akit annak nevezünk, akár a Boko Haram vagy az IRA is. „Ez nem jó
módja a dolgok intézésének”, tette hozzá, sürgetve egy új AUMF elfogadását,
mely széleskörű kongresszusi konszenzus alapján születhetne meg, hiszen a
Kongresszus alkotmányos kötelessége az elnök ellenőrzése.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)