Az orosz hadsereg logisztikájának határai egy Ukrajna vagy NATO tag elleni támadás idején

Fordította és kommentekkel ellátta: Végh Ferenc ny. vezérezredes, a Magya Honvédség vezérkari főnöke (1996-1999)

Feeding the beer: A closer look at Russian Army logistics and the fait accomply

Alex Vershinin

War on Rocks 2021. november 23.

Forrás: https://warontherocks.com/2021/11/feeding-the-bear-a-closer-look-at-russian-army-logistics/?fbclid=IwAR02pm4J4iyTwt9gK1Acthd09z6QRmA4pVzsJeI1x0v2miCligqt9U7yiy8

A medve etetése: Az orosz hadsereg logisztikájának és a megmásíthatatlan tényeknek az alapos vizsgálata

A cikk szerzője Alex Versinin alezredest 2002-ben avatták harckocsizó hadnaggyá. Koreában, Irakban és Afganisztánban 10 éves frontvonali tapasztalattal rendelkezik, ebből négy év harci bevetés. 2014 óta elemző és szimulációs tisztként teljesít szolgálatot a NATO és az Egyesült Államok hadseregének koncepciófejlesztési és kísérleti területein, beleértve az amerikai hadsereg fenntartásának harci laboratóriumát, ahol a kísérleti forgatókönyvek készítésének csoportját vezette. A cikk szerzője az orosz hadsereg logisztikai lehetőségeinek vizsgálatával próbál választ keresni arra a kérdésre, hogy indíthat e Oroszország nagy mélységű inváziót vagy csak korlátozott mélységű, logisztikailag támogatható műveletekbe kezdhet. 

Oroszország katonai felvonulása az ukrajnai határ mentén Kijevtől Washingtonig egyértelműen felkeltette a politikai döntéshozók figyelmét. Bill Burns, CIA igazgatója Moszkvába repült, hogy megpróbálja elérni a válság elkerülését, míg az amerikai hírszerzés tisztviselői figyelmeztették a NATO szövetségeseit, hogy nem zárható ki egy nagy orosz invázió, amely Ukrajna nagy részére is kiterjedhet.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió lehetősége súlyos következményekkel járna az európai biztonságra nézve. Talán még aggasztóbb lenne egy NATO-tag ellen irányuló orosz támadás. Lehet, hogy Moszkva alá akarja ásni a biztonságot például a balti államokban vagy Lengyelországban, de vajon az orosz kormány végrehajthat-e sikeresen nagyszabású inváziót ezekben az országokban? Mivel a közelmúltbeli hadijátékok erre utalnak, a válasz határozott igen – és ez elég könnyen megvalósítható. Az orosz hadsereg három napon belül képes lerohanni a balti államokat. A legtöbb ilyen hadijáték, mint például a RAND (kutatóintézet) balti tanulmánya, a kész tényként kezeli az orosz kormány támadását, amelynek célja a terület birtokba vétele – majd megtartása. Ez dilemmát jelent a NATO számára: indítson költséges ellentámadást, és kockáztasson súlyos veszteségeket, esetleges nukleáris válságot, vagy fogadja el kész tényként az orosz megszállást, ami aláásná a szövetség hitelességébe vetett hitet. Egyes elemzők azzal érvelnek, hogy ezek az orosz támadások nagyobb valószínűséggel korlátozottak, egy vagy két városra terjednek ki. Noha ezt a forgatókönyvet természetesen tanulmányozni kell, továbbra is fennáll az aggodalom a jelentősebb invázió megvalósíthatóságával kapcsolatban.

Míg az orosz hadseregnek határozottan megvan a harci ereje ezeknek a forgatókönyveknek a megvalósításához, vajon Oroszország rendelkezik-e megfelelő logisztikai struktúrával, hogy támogassa ezeket a műveleteket? A kezdeti offenzíva során –a harcok kimenetelétől függően – az orosz erők teljesíthetik a közelebbi célokat, de a logisztikai felépítése megköveteli a műveleti szüneteket. Ennek eredményeként egy kész tényként elfogadott nagy mélységű területfoglalás valószerűtlen. Az orosz hadseregnek megvan a harci ereje ahhoz, hogy megvalósítsa a forgatókönyvben elképzelt célokat, de nincsenek meg a logisztikai erői ahhoz, hogy ezt egyetlen lépésben, logisztikai szünet nélkül megtegye. Az Orosz Repülő Erők (nagy erőt képviselő harcászati bombázókkal és támadó repülőerővel) a támadóhelikopterek tűztámogatásával elérhetik a tüzérségi lőszerfogyasztás mérséklését. A NATO-tervezőknek olyan terveket kell kidolgozniuk, amelyek az orosz logisztikai kihívások gyengeségeinek kiaknázására összpontosítanak, ahelyett, hogy a harci erőviszonyok egyenlőtlenségét próbálnák kezelni. Ez a terv magában foglalja az orosz hadsereg mélységbe történő előretörését a NATO területére, az orosz utánpótlási vonalak maximális megnövelését, miközben megcélozza a logisztikai és szállítási infrastruktúra, például a teherszállító oszlopok, vasúti hidak és csővezetékek támadását. A határ menti harcok az oroszok számára kedvezőek, mivel a rövidebb utánpótlási távolság kompenzálja a logisztikai hiányosságaikat.

Vasutak és az orosz logisztikai képességek

Az orosz hadsereg logisztikai erőit nem tervezték a vasutaktól távoli nagyszabású szárazföldi offenzívákra. A harcoló egységeken belül az orosz ellátó és kiszolgáló erők mérete kisebb, mint nyugati társaiké. Csak a dandárok rendelkeznek egyenértékű logisztikai képességgel, de ez nem pontos összehasonlítás. Az orosz alakulatoknak mindössze háromnegyed annyi harcjárműve van, mint amerikai társaiknak, de csaknem háromszor annyi tüzérséggel rendelkeznek. Papíron (nem minden dandárnak van teljes számú zászlóalja) az orosz dandároknak dandáronként két tüzérosztálya, egy rakétaosztálya és két légvédelmi rakétaosztálya van, szemben az egyesült államokbeli dandáronként egy tüzérosztállyal és egy megerősítő légvédelmi rakétaüteggel. Az extra tüzérségi és légvédelmi osztályok eredményeként az orosz logisztikai igények sokkal nagyobbak, mint amerikai társaiké. Ezenkívül az orosz hadseregnek az összfegyvernemi hadseregeiken belül nincs elegendő számú ellátó dandárja – vagy anyagi-technikai támogató dandárja, ahogyan ők nevezik ezeket.

A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete által közzétett Military Balance tíz anyagi-technikai támogató dandárt ismertet, amelyek tizenegy összfegyvernemi hadsereget, egy harckocsi hadsereget és négy hadtestet támogatnak. Oroszország nyugati és déli parancsnoksága három-három hadsereggel és három anyagi-technikai támogató dandárral rendelkezik. Védelmi műveletekben egy orosz dandár közvetlenül a kirakóállomásoktól tud vételezni. (Én: az orosz dandár a hadosztálytól vételez) Az oroszok ütőkártyája a tíz vasúti dandár, amelyeknek nincs nyugati megfelelője. Szakterületük a vasútbiztonság, az építés és a javítás, míg a gördülőállományt polgári állami cégek biztosítják.

Az ok, hogy Oroszország egyedülálló a vasúti dandárok tekintetében az, hogy logisztikailag az orosz erők a vasúthoz kötődnek a gyártól a katonai körzet raktárakig, valamint az összfegyvernemi hadseregekhez, és ahol lehetséges hadosztály/dandár szintig. Egyetlen másik európai nemzet sem használ olyan mértékben vasutat, mint az orosz hadsereg. Ennek részben az az oka, hogy Oroszország hatalmas – több mint 6000 mérföld az egyik végétől a másikig. A baj az, hogy az orosz vasutak széles nyomtávúak. Csak a volt szovjet köztársaságok, - magában foglalva a balti államokat is - és Finnország alkalmazza még mindig az orosz szabványt. A balti fővárosok előtt több átrakóállomás is létezik, de még így is több napba telhet a vasútállomások elérése és a kirakás megkezdése. Az előretolt átrakóállomásokon folyó műveletek többet jelentenek, mint pusztán a rakomány átrakodása a vonatról a szállítójárművekre. Magában foglalja a rakomány átvételét és válogatását, meghatározott készletekre történő bontását és a tartalékok földön történő tárolását. A katonai rakomány veszélyessége miatt a terepet elő kell készíteni, hogy a rakomány biztonságos, széttagolt környezetben tárolható legyen. Ez a folyamat egy-három napig tarthat. A helyszínnek az ellenséges tüzérség hatótávolságán kívül kell lennie, és biztosítani kell a partizánoktól is. Egyetlen lövedék vagy egy rakéta becsapódása komoly robbanást eredményezhet, és aránytalanul befolyásolhatja egy egész hadosztály tevékenységét. Az eredményességhez hozzátartozik, hogy a kulcsfontosságú hidak, mint például az orosz-észt határon lévő Narva híd, nem pusztulnak el, és nem kell javítani őket.

Lengyelországnak csak egy széles nyomtávú vasútvonala van, amely a Krakkó régiótól Ukrajnáig tart, és nem használhatják az orosz erők anélkül, hogy előbb elfoglalnák Ukrajnát. Fehéroroszországból Varsóba nincsenek széles nyomtávú vonalak. A határokon áthaladó vasúti forgalom a határnál általában leáll, amíg vagonokat átállítják keskeny nyomtávúra, (átállítható vasúti kocsikat használnak), a mozdonyok nem állíthatók át. Háborús időkben nagyon valószínűtlen, hogy az orosz hadsereg elegendő nyugati mozdonyt szerezne be a hadsereg támogatásához, és ez arra kényszerítené őket, hogy tehergépjárművekre támaszkodjanak. Ez azt jelenti, hogy az orosz hadsereg vasúti szállítási képessége véget érhet a volt Szovjetunió határainál. Ha az orosz hadsereget az orosz nyomtávú vasúthálózaton túl próbálják ellátni, az arra kényszerítené őket, hogy leginkább a tehergépjárművekre hagyatkozzanak, amíg a vasúti csapatok át nem állítják a vasutat vagy újat építenek. (ezzel az állítással lehet vitázni!!)

Oroszország tehergépjármű-logisztikai támogatását, amely kulcsfontosságú lenne Kelet-Európa inváziójában, korlátozza a teherautók száma és a műveletek kiterjedése. Egyszerű matematika segítségével kiszámítható, hogy a teherautók milyen távolságig tudnak működni. Feltéve, hogy a meglévő úthálózat 45 mérföld/órás (kb. 72km/ó) sebességet képes biztosítani, egyetlen teherautó naponta három utat tud megtenni akár 45 mérföldes (70-80km-es) hatótávolságig: egy óra a berakodás, egy óra az utazás a támogatott egységig, egy óra a kirakodás és egy másik óra, hogy visszatérjen a bázisra. A ciklus háromszori megismétlése összesen 12 órát vesz igénybe. A nap hátralévő részét a járműkarbantartás, az étkezés, a tankolás, a fegyverkarbantartás és az alvás tölti ki. Növelve a távolságot 90 mérföldre (145km), a teherautó naponta két utat tehet meg. 180 mérföldnél (290km) ugyanaz a teherautó napi egy utat tesz meg. Ezek a feltételezések nem működnek rossz terepen, vagy ahol korlátozott/sérült az infrastruktúra. Ha egy hadseregnek éppen elég tehergépjárműve van ahhoz, hogy 45 mérföldes (72km-es) távolságon el tudja látni magát, akkor 90 mérföldnél (144km-nél) az áteresztőképesség 33 százalékkal alacsonyabb lesz. 180 mérföldnél (290km) ez már 66 százalékkal csökken. Minél nagyobb a távolság a készletlerakóktól, annál kevesebb anyagot képesek eljuttatni a hadsereg raktáraihoz egyetlen nap alatt. Az orosz hadseregnek nincs elég tehergépjárműve ahhoz, hogy kielégítse logisztikai igényeit a tábori raktároktól 90 mérföldnél (145km-re) nagyobb távolságra. A 180 mérföldes (290km-es) hatótávolság eléréséhez az orosz hadseregnek meg kell dupláznia a tehergépjárműinek számát. 400 általános tehergépkocsi szükséges mindegyik anyagi-technikai támogató dandár számára. Az orosz logisztikai követelmények és a szállítási erőforrások megismeréséhez hasznos kiindulópont lehet az orosz összfegyvernemi hadsereg. Mindegyiküknek más az összetétele, de állománytábla szerint minden hadsereghez egy anyagi-technikai támogató dandár tartozik. Minden anyagi-technikai támogató dandárban két szállítózászlóalj van, összesen 150 általános tehergépjárművel, 50 pótkocsival és 260 speciális tehergépjárművel. Az orosz hadsereg nagymértékben alkalmaz ágyú- és rakétatüzérségi tüzet, és a rakétái igen terjedelmes méretűek. Bár minden hadsereg más és más összetételű, egy hadseregben általában 56-90 sorozatvető található. Az egyes indítók feltöltése egy tehergépjármű teljes platóját elfoglalja. Ha az összfegyvernemi hadsereg sorozatvető tüzérsége egyetlen sortüzet lőne ki, akkor 56-90 teherautóra lenne szükség a rakéta lőszer utánpótlásához. Ez körülbelül a fele az anyagi-technikai támogató dandár tehergépjármű mennyiségének csak, hogy egy rakétasort feltöltsenek. Van továbbá hat-kilenc csöves tüzérosztály, kilenc légvédelmi tüzérosztály, 12 gépesített és felderítő zászlóalj, három-öt harckocsi zászlóalj, aknavető, páncéltörő rakéta és kézi lőfegyverek lőszerei is számottevőek – nem is beszélve az élelmiszer-, műszaki, egészségügyi felszerelésekről, és így tovább. Ezeket a szükségleteket nehezebb megbecsülni, de a lehetséges utánpótlási igények jelentősek. Az orosz hadseregnek sok tehergépjárműre van szüksége csak a lőszer és a szilárd rakomány utánpótlása miatt.

Az üzemanyag- és vízellátás érdekében minden anyagi-technikai támogató dandárnak van egy harcászati csővezeték zászlóalja. Ezek kisebb áteresztőképességűek, mint nyugati megfelelőik, de az új működési terület elfoglalása után három-négy napon belül üzembe helyezhetők. Addig is üzemanyag szállító gépkocsik szükségesek az üzemanyag utánpótlás biztosításához. Lehet vitatkozni, hogy az orosz hadseregnek megfelelő-e a működési hatótávolsága ahhoz, hogy elérje céljait az eredeti üzemanyagkészletével, különösen azokkal a tartalék üzemanyag-hordókkal, amelyekkel kiegészül és szállítását meg kell oldani. Ez nem teljesen helyes megközelítés. A harckocsik és a páncélozott járművek elégetik az üzemanyagot, amikor harcban manővereznek, vagy csak üresjáratban állnak. Ez az oka annak, hogy az amerikai hadsereg az „ellátó napokat” használja az üzemanyag-fogyasztás tervezésére, nem pedig a hatótávolságot. Ha egy orosz hadsereg hadművelete 36-72 óráig tart, amint a RAND tanulmány becsüli, akkor az orosz hadseregnek legalább egyszer fel kell tankolnia, mielőtt a harcászati üzemanyag csővezetékeket beüzemelnék a műveletek támogatására. (az orosz hadsereg közelebbi feladatának mélysége 150km, 3nap, további feladata 300km, +3 nap. A harc szüneteiben és a harci nap végén történik a feltöltés. A logisztikai lépcsők a zászlóaljtól, hadseregig megfelelő készletekkel rendelkeznek. A szerző itt keveri csapatszintű logisztikai biztosítást a hadszíntéri logisztikával).

A logisztikai biztosítás fenntartása nehéz feladat

Forgatókönyv a Baltikumban

A balti országok komoly logisztikai kihívások elé állítják a nagyszabású orosz műveletek megvalósítását. A kis léptékű műveletek kis erőkkel is megvalósíthatók logisztikai kihívás nélkül, de nagy léptékben sokkal nagyobb kihívást jelentenek. A kész helyzet elé állítás stratégiája megköveteli, hogy az orosz erők lerohanják a balti államokat, és kevesebb, mint 96 órán belül felszámoljanak minden ellenállást – még mielőtt a NATO nagyon magas készenlétű erői megerősíthetik a védőket. Ez az erő nem állít meg egy orosz támadást, de szárazföldi háborúra kötelezi a NATO-t, megcáfolva a kész helyzet elé állítás célját. A logisztikai biztosítás a fő buktató a művelet tényleges megvalósulásának időszámvetésében. A vasút széles nyomtávú és használható, de az idő túl rövid ahhoz, hogy az elfoglalt kirakó állomásokat újra üzembe helyezzék. A Németország felett kilőtt tucatnyi NATO szárnyas rakéta tönkreteheti a kulcsfontosságú vasúti hidakat Narvában, Pszkovban és Velikie Lugiban, és amíg meg nem javítják ezeket a hidakat, napokra leállhat a Baltikumba irányuló vasúti forgalom. Az orosz Nyugati Parancsnokság logisztikai tervezőinek azzal kell számolni, hogy a balti államok úgy dönthetnek, hogy a fővárosaikra is kiterjesztik a harcot. Történelmileg a városi harcok hatalmas mennyiségű lőszert fogyasztanak, és hónapokig tart a művelet befejezése. A két legkiemelkedőbb példa, a csecsen háborúk grozniji csatái és a 2016-os moszuli csata során a védők négy-tízszeresét kötötték le négy hónapig. Groznijban az oroszok napi 4000 lövedéket lőttek ki – ez napi 50 tehergépjárművet követel. (Na és?)

Az orosz tervezőknek még balti forgatókönyv esetén is számolniuk kell azzal a kockázattal, hogy a négy hadosztályt felsorakoztató Lengyelország azonnali ellencsapást indít, és megpróbálja visszaállítani az eredeti helyzetet. Az orosz hadsereg nagy erőket kötne le Tallinn és Riga ostrománál, miközben kivédi a délről érkező lengyel ellencsapást. A lőszerfogyasztás hatalmas lenne. A 2008-as orosz-grúz háború során egyes orosz erők 12 óra alatt egy teljes javadalmazás lőszert használtak el. Ugyanezt az arányt feltételezve az oroszoknak 12-24 óránként jelentős mennyiségű lőszert kellene felhasználniuk. (zászlóalj szinten egy javadalmazás van az eszközökben, egy javadalmazás gépjárműveken, az ezrednél, dandárnál további 5 javadalmazás van, hadosztálynál 7 javadalmazás= ezt ki kell szállítani, a többi lőszer hadsereg raktárakban, kirakó állomásokon, gyárakban van.)

Itt van a dilemma. A balti térségben a helyi erők túlsúlya a NATO-csapatok érkezése előtt nem ad időt Oroszországnak a kirakóállomások kialakítására, így tehergépjárművek használatára kényszerülnek. 130 mérföld távolságnál (208km) csak egy utat tudnak megtenni naponta, ami tehergépjármű hiányt generál. Az orosz tervezők kevesebb harcoló erőt vethetnek be, és fennáll annak a veszélye, hogy nem győzik le a védőket. (az orosz tervezők támadásnál minimum 3x-os erőfölénnyel terveznek) Alternatív megoldásként két-három napos logisztikai szünetet tarthatnak, ezzel időt adnának a balti államoknak a mozgósításra, a NATO nagyon magas készenlétű harccsoportjainak pedig az érkezésre. Eközben a helyi partizánoktól, a NATO légicsapásaitól szenvednének veszteséget, karbantartási munkákkal, meghibásodásokkal és a rajtaütésekkel is számolniuk kell, ahogy az a legutóbbi hegyi-karabahi háborúban is tapasztalható volt. Akárhogy is, a megmásíthatatlan tény elé állítás stratégiája kudarcot vall, és a konfliktus elhúzódó háborúvá fajul, amelyet Oroszország valószínűleg elveszít. Az orosz logisztika csak akkor lenne képes támogatni egy nagyszabású műveletet, ha a NATO-erők döntő csatát vívnának a peremvonalban. Az anyagi készletek túlnyomó része ebben az esetben az orosz raktárak közelében lenne. Az orosz légierő tűztámogatással enyhíthetné a logisztikai feszültséget. Ami bizonytalan, az az, hogy az orosz légierő meddig nyújt hatékony légi támogatást a NATO légierővel szemben, tekintettel arra, hogy a NATO képes a kalinyingrádi és szentpétervári orosz légvédelem hatékony hatótávolságán túlról is indítani a levegő-levegő nagy hatótávolságú rakétákat. Hasonló a helyzet a tengeren is. A légierő, a dízel-tengeralattjárók és a parti hajóelhárító rakéták kombinációja valószínűleg megakadályozza a Balti-tengeren mindkét fél számára a felszíni flották alkalmazását. (ez a bekezdés nehezen értelmezhető, álom, álom édes álom)

Az orosz hadseregnek elegendő harci ereje van a balti államok elfoglalására, de ez a művelet nem lesz gyors lefolyású, hacsak az orosz kormány nem csökkenti le az elfoglalni kívánt terület mértékét. A logisztikai erők csak egy fokozatosan megvalósuló műveletet támogathatnak, ami nem bontja meg a NATO egységét, hanem időt ad a NATO-nak a mozgósításra és a terület elfoglalására. Még ha a NATO úgy is dönt, hogy nem veszi birtokba azonnal a területet, tagállamai valószínűleg megbénító gazdasági szankciókat vetnének be Oroszország behódolásáig. Másrészt, például egy teljes jogú tagállam meghódításával, elérhetik a NATO-egység megbontásának célját, de ezt az orosz hadsereg logisztikailag nem tudja támogatni. A téves számítások nagy kockázatával jár, ha azt feltételezzük, hogy mind a harminc tagállamnak deklarálnia kell a NATO 5. cikkelyét. Papíron ez igaz, de a gyakorlatban, ha csak az Egyesült Államok (a harci erő biztosítása érdekében), Németország és Lengyelország (a biztonság érdekében) tartaná be az 5. cikket, Oroszország akkor is súlyos konfliktusba kerülne, amely a nukleáris küszöbön túl is eszkalálódhatna.

A lengyel forgatókönyv

Az orosz hadsereg logisztikai kihívásai a lengyel forgatókönyv szerint eltérőek az előzőtől. Kevesebb az időkényszer, de nagyobb nehézségek vannak a távolságok és a széles nyomtávú vasutak hiánya miatt, amelyek a fehérorosz határnál érnek véget. Lengyelországhoz legközelebbi vasútállomás a fehéroroszországi Grodnóban és Bresztben van. Az első 130 mérföldre (208km), a második 177 mérföldre (263km) található Varsótól. Egy 90 mérföldes (144km) képességű hadsereg számára ez egy hosszú utánpótlási vonal.

Kalinyingrád is számba jöhet egy másik lehetőségként, de ez nem praktikus, mivel az érintett  NATO-tagállamok tengerparttal rendelkeznek. A NATO légierejének, haditengerészeti erőinek és a lengyel szárazföldi hajóelhárító rakétáinak kombinált alkalmazása valószínűtlenné teszi a tengeri utánpótlást. A Military Balance szerint van ott egy orosz hadtest jelentős raktárakkal, de nincsenek támogató logisztikai egységek, amelyek biztosítanák az utánpótlást. A harcoló erőket a logisztikai csapatoknak kellene ezekkel a készletekkel ellátni körülbelül 45 mérföldes (72km-es) hatótávolságban. Az ottani helyőrség hosszú ideig ki tud tartani elszigetelten, de nem hajthat végre szárazföldi támadó hadműveleteket. Az orosz hadsereg el tudja érni Varsót, de nem tudja azt elfoglalni logisztikai szünet nélkül, meg kell állnia, hogy átkonfigurálja/javítsa a vasútvonalat, és harcászati csővezetékeket és arcvonalbeli raktárakat (arcvonalban raktárakat ?) építsen. Ahelyett, hogy a balti forgatókönyvhöz hasonlóan néhány napos szünetet tartana, a lengyel forgatókönyvben a szünet akár néhány hétig is eltarthat. Ez lélegzetet ad a NATO-nak a harci erő kiépítéséhez.

A logisztika megítélése az ukrán konfliktus értékeléséhez is hasznos, mivel az orosz erők ismét tömegesen vonulnak fel a határon. Az orosz szándékok komolyságának értelmezésének legjobb módja a logisztikai erők felépítésének és az utánpótlás raktárak elhelyezésének a nyomon követése, nem pedig a határra telepített zászlóalj harccsoportok számbavétele. A logisztikai felkészülés mérete és mértéke pontosan megmutatja, hogy az orosz hadsereg milyen messzire és mélyre tervez elmenni.

Orosz stratégiai tartalékok

Oroszország megerősítheti Nyugati Összhaderőnemi Stratégiai Parancsnokságát (Nyugati Katonai Körzet) az ország más részeiről, hogy növelje logisztikai erejét, de nem sokkal. Ahogy Michael Kofman rámutatott, a NATO képes horizontálisan eszkalálni a konfliktust azáltal, hogy veszélyben tartja a legtöbb orosz hadszínteret. Az orosz vezérkar nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a fenyegetést. Ennek eredményeként az orosz Központi Parancsnokság és a Keleti Parancsnokság egyes részei az egyetlen olyan összhaderőnemi parancsnokság, amely nem néz szembe külső fenyegetéssel, és képes megerősíteni a Nyugati Parancsnokságot. Az általuk biztosított támogató erőket azonban felemésztik az eszkalációval járó további harcoló erők. Az orosz hadseregben nincs extra tehergépjármű mennyiség, amelyek ne lennének lekötve a harcoló erők támogatásához.

Az orosz hadsereg egyik erőssége egy balti- vagy lengyelországi háborúban az lenne, hogy képes tartalékosokat és polgári teherautókat mozgósítani. Oroszország még mindig hatalmas mobilizációs kapacitással rendelkezik nemzetgazdaságában, ami a második világháború és a hidegháború öröksége. A civilek mozgósítása a háború megvívására azonban jelentős gazdasági és politikai költségekkel jár. Az otthoni politikai stabilitás fenntartásához az orosz népnek őszintén el kellene hinnie, hogy a hazájukat védik. Nem fogják eltűrni, hogy férjek, fiak és apák Putyin szeszélyére induljanak háborúba. Az orosz kormány utoljára az első csecsen háború (1994–1996) idején támaszkodott erősen a hadkötelesekre és tartalékosokra. Két hónapon belül nagy háborúellenes mozgalom indult el, amelynek élén a katonaanyák álltak.

Oroszország és a megmásíthatatlan tények

Az orosz hadsereg arra kényszerül majd, hogy logisztikai szünet nélkül szárazföldi offenzívát hajtson végre több mint 90 mérföldes (144km) távolságban a volt Szovjetunió határain túl. A NATO számára ez azt jelenti, hogy kevésbé aggódhat a balti államok vagy Lengyelország elleni jelentős orosz invázió miatt, és nagyobb hangsúlyt fektethet az orosz logisztikai hiányosságok kiaknázására azáltal, hogy távolabb vonja az orosz erőket utánpótlási raktáraiktól, és általánosságban megcélozza az orosz logisztikai infrastruktúra és logisztikai erők támadható pontjait. Ez azt is jelenti, hogy Oroszország nagyobb valószínűséggel fog korlátozott mélységű támadást indítani (elfoglalni az ellenséges terület kis részeit), amely logisztikailag fenntartható, 90 mérföldes (144km-es) hatótávolságon belül, nem pedig egy jelentősebb inváziót, az ellenfelet kész tények elé állító, nagyszabású műveleteket kiváltó, stratégiát kockáztatni.

Orosz szemszögből nem úgy tűnik, hogy az ellenfelet kész tények elé állító, nagyszabású, nagy mélységű műveleteket vagy a villámháborút szem előtt tartva építik logisztikai erőiket Lengyelországban. Ehelyett az orosz kormány ideális hadsereget épített fel az „aktív védelem” stratégiájához. Az orosz kormány olyan fegyveres erőket épített ki, amelyek kiválóan alkalmasak a hazai földön vagy határai közelében harcolni, és nagy mélységű tűzcsapásokat alkalmazni. Azonban nem képesek tartós szárazföldi offenzívára messze az orosz vasutaktól jelentősebb logisztikai leállás vagy a tartalékok tömeges mozgósítása nélkül.

Oroszország szándékait jelenleg egyre nehezebb megfejteni. A haderő struktúrája az ukrán határon lehet egy invázióra való felkészülés, vagy a kényszerdiplomácia újabb eszköze. Mindazonáltal, ha átgondoljuk Oroszország katonai logisztikai képességeit, a NATO betekintést nyerhet abba, hogy mit tervezhet Moszkva a következő lépésben – és mit tehet a nyugati szövetség saját érdekei védelmében.

A FAIT ACCOMLY JELENTÉSE: megelőző jellegű, az ellenfelet kész tények elé állító, további nagyszabású műveleteket kiváltó stratégia.

Beteljesedett eltervezett megvalósult műveletek.

Fait accomply kész helyzet elé állítás stratégiája/taktikája. Megmásíthatatlan, befejezett tény. Tényleges eredmény, tényleges tények, tényleges megvalósulás.

 

 

Lengyel vezetés alatt a NATO NRF VJTF

Brutál ez a cím, sok mindent elmond a NATO-ról a rövidítéseivel. Szóval ne feledkezzünk meg kedvenc NATO-nkról sem 😊 2020 jan 1-től Lengyelország vezeti a Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Köteléket (nem viccelek, tényleg ez a magyar fordítás, de az angolt fogom használni= Very High Readiness Joint Task Force − VJTF), az a vidzsitief-t Miért érdekes ez? ez az ökle, NATO szlengben a „lándzsahegye” a NATO Készültségi erőnek (NRF), azaz annak a 40.000 fős erőnek, amit még leginkább nevezhetnénk „NATO hadseregnek”. Az NRF egy olyan szárazföldi, légi, tengeri és különleges műveleti erő (hadtest méret?), amely elvileg minden támogató erővel fel van szerelve, hogy ha menni kell, akkor menjen harcolni. A tagországok ezt azt amazt ajánlanak fel ebbe az erőbe, hogy az végén kiadja a 40.000 főt. Nem tudom mi mindent ajánlunk fel ebbe, de szinte biztosnak vélem, hogy a jelenlegi (közepes dandár) és a jövőbeni (nehéz dandár) felajánlás nem erre vonatkozik. Érdekes lenne összerakni, hogy mi mit ajánlunk bele, de az tény, hogy az NRF és benne a VJTF összetétele minden évben változik. Hosszú a felvezető azért, hogy érteni lehessen a csehek hírét. A lengyel vezetésű VJTF magját cseh, lengyel, spanyol és brit gépesített (és páncélos?) lövészdandárok fogják adni egy éven át, amelyek együtt egy dandár harcsoportot fognak alkotni. Mindennel megerősítve (légierő, SF, stb.) ez összesen kb. 5000 főt fog kitenni (hivatalos NATO források szerint 6000). Az egysége felét Lengyelország fogja adni, a többi megoszlik a már említett nemzetek között és azok között az országok között, akik ennél kisebb erőkkel vesznek részt a VJTF-ben (nem sorolom fel, de rengeted ex Varsói szövetség ország beleértve Magyarországot is.) Szóval ebben is benne vagyunk, úgy tudom egy kis CIMIC csoporttal, de talán mással is. Utána kell nézzek, de főként jelképes ebben a váltásban a szerepvállalásunk. Ha valaki össze akarja kötni a múlttal, akkor a tavalyi Trident Junction gyakorlat Nörvégiában ennek az NRF-nek és benne a VJTF-nek a validálása volt. Utána kell néznem megint dolgoknak. Csak a viszonyítás kedvéért, mivel vesznek részt a csehek: kb 1000 fő, 71. gépesített lövészzászlóalj megtoldva egy román századdal, még adnak tüzérséget, szállítóhelikoptereket, close air supportot. Csak azért írom, hogy hogyan nézhetne ki egy ilyen mutatvány magyar részről. A VJTF drága dolog. Egyrészt a készenlét előtt is fokozott gyakorlatozáson vannak a kijelölt egységek, az egy éves készenlét alatt is intezíven gyakorlatnak (nemzetközi gyakorlatok, ahova sok embert és technikát kell elvinni és napidíjat fizetni), plusz addig nem lehet őket más missziókba elküldeni. Ez különösen az emberhiánnyal szembesülő hadseregeket erőlteti meg (azaz szinte mindegyiket)

A varsói NATO csúcsról

A varsói NATO csúcs más lassan egy hónapja volt, úgyhogy most igazából itt az esemény kapcsán született írásaimat foglalom össze, + még ami megjelent magyarul.

A 24.hu-nak írtam egy cikket a csúcs előtt, a magyar csomag részleteiről. Mivel vettük ki a részünk a közös erőfeszítésekből. Mit viszünk Varsóba? A NATO-csúcs és Magyarország.

Néhány részlet:
Azt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a NATO-ban konszenzussal születik minden döntés, ezért a szervezet nem tud a tagokra „kényszeríteni” semmit. A döntések Magyarország döntései is, amiket a kormány úgy vállalt, hogy felmérte előtte, hogy képes lesz-e betartani. A „játék”, a diplomácia szerepe inkább ott ütközött ki, és ez volt fontos Magyarországnak, hogy a NATO döntései magyar szempontból kiegyensúlyozottak legyenek a keleti és déli szárny erőfeszítései között. Az ország sajátos földrajzi helyzete miatt egyszerre tartjuk fontosnak a menekült és migrációs hullám kezelésében való szerepvállalást, és a balti, de különösen a lengyel barátságra való tekintettel a keleti szárnyon való aktív szerepvállalást.

Ezeknek megfelelően 2014 és 2016 között a Magyar Honvédség élete igencsak leterhelt és mozgalmas volt. Szemben a korábbi évekkel, egymást érték a nemzetközi hadgyakorlatok, amelyre kiutaztak a katonák, és rendszeresek volt a Magyarországon tartott hadgyakorlatok, amelyek általában amerikai, esetleg cseh, lengyel és szlovák katonákkal közösen kerültek végrehajtásra. A magyar gyakorlóterekre látogató modern amerikai repülőgépek és harcjárművek, vagy a lengyel és baltikumi bázisokon megjelenő katonák ugyanazokat a célokat szolgálták: katonai szinten javítani annak képességét, hogy – leegyszerűsítve – idegen katonák megismerjék egymást és ugyanazt értsék a parancsnokon. Politikai szinten pedig a szolidaritás kimutatását. Ez itthonról lényegtelennek látszik, de az észt, litván vagy lengyel partnerek számára nem az.

A honvédség aktív szerepet vállal az ún. előretolt vezetésirányítási törzselemek működésében (NFIU). Ezeket a NATO keleti tagállamaiban hozzák létre (Magyarországon is lesz egy 2017-től) azzal a feladattal, hogy támogassák, koordinálják az adott ország haderejét, ha a NATO szövetségeseik megjelennének az országban (ez igazi logisztikai kihívást jelent mindig, megnövekedett, légi, vasúti gépjárműforgalommal). Mivel a 40 fős NFIU-k fele részben nem nemzetközi stábbal dolgoznak, ezért Magyarország is küld tiszteket Lengyelországba és a Baltikumba.

Ezt a cikket a csúcs után írtam, az eredényekről: Elrettentés és párbeszéd: eredmények a varsói NATO-csúcs után
Mint a cím is mutatja, azt próbáltam hangsúlyozni, hogy a bár a média narratívája az orosz fenyegetésről szólt, azért itt másról és többről volt szó. A NATO és a tagállamok is látják, hogy nem lehet és nem kell csak eszkalálni és a párbeszéd lehetőségét továbbra is nyitvatartották. Néhány részlet:
A végére marad a legnehezebb falat, az orosz fenyegetés kezelése. Az állami vezetők jóváhagytak egy új rotációs erők telepítését (rotációs, mert nem állandó jelleggel vannak ott, hanem hat-kilenc havonta cserélődnek) a három balti államba és Lengyelországba. Ezek az egyenként kb. 1000 fős erők mindegyike többnemzeti lesz, a Litvániába települő egységben például német, francia, portugál, norvég, belga, holland és luxemburgi katonák. Ezt a lépést, hogy NATO tagországok majdnem állandó jelleggel telepítenek erőket egy másik NATO országba, nevezhetjük forradalminak is, hiszem a hidegháború óta nem volt rá példa. Megállítani nem tudnának egy orosz támadást, de fontos szolidaritást mutatnak.

Ilyen előzmények után gyűltek össze a tagországok (és a külön meghívott partnerországok) állam- és kormányfői a lengyel fővárosban. A napirend feszített volt, egyik találkozó váltotta a másikat, amelyek így más ránézésre is kijelölték a prioritásokat. Külön találkozót kapott Afganisztán, Grúzia és Ukrajna, ezek azok az országok ahol a NATO-nak stratégiai érdekei vannak. A szövetség folytatja Afganisztán támogatását a kiképző misszióval és a biztonsági erők pénzügyi támogatásával, illetve nem csökkenti az erőit (ez tervbe volt véve). Grúziával erősítik az együttműködést de nincs szó a tagsági folyamat felgyorsításáról (gesztus Oroszországnak?), Ukrajna kapcsán a tagság semmilyen formában nem került szóba, de a NATO támogatja Kijevet a biztonsági szektor reformjában és a háborús állapotok kezelésében.

Mivel a NATO-nak a három baltikumi ország is tagja, a térképre ránézve bárki számára világossá válhat, hogy ezeknek az országoknak a megvédése igencsak problémás. Korábban nagy port vert fel egy amerikai elemzés, amely kimutatta, hogy a térség egy orosz támadásnak kb. 72 óráig tudna ellenállni. Ha összerakjuk ezt a két tényt, világosság válik, hogy a NATO lépéskényszerben volt (és van): olyan NATO erőkre van szükség, amelyeket gyorsan lehet mobilizálni és telepíteni. Így jött létre a magyarul kicsit sután hangzó Nagyon Magas Készültségű Műveleti Erő, egy kb. 5000 fős csoportosítás, amelynek egy része 48 órán belül mozgósítható. Ez a csoportosítás a korábban is létező, most mintegy 40 ezer fősre felemelt NATO Készenléti Erőknek a részét fogja képezni. Bár nagyon komolyan hangzik, egy ilyen katonai egység létezése valójában a 28 NATO tagállam által felajánlott, 28 országban szétszórtan elhelyezkedő kisebb nagyobb katonai egységek összességéről van szó.

A készenlétben levő erők mellett – Lengyelország és balti államok sürgetésére – valamiféle katonai jelenlétre is szükség volt a Baltikumban. Ebben nagy vita volt, mert sok tagország azt gondolta, hogy ez fölöslegesen idegesítheti Oroszországot, miközben valódi védelmi képességet nem tud adni. A négy országnak azonban fontos volt a megerősítés, az elrettentés terén, hogy legyen valamilyen NATO jelenlét az országukban.

Ezek mellett írtam az Élet és Irodalomba is egy cikket, amely fizetős így nem linkelem be.

Ezek mellett a Külügyi és Külgazdasági Intézetben kollégákkal írtunk egy részletesebb elemzés a NATO csúcs előtt. Az volt a könnyű, hogy sok újdonság nem volt a csúcson, mert előtte már szinte minden bejelentettek. Úton Varsóba - Amerikai és NATO-erőfeszítések a közös biztonság érdekében.

Mellettünk még az SVKI is kijött egy nagyon jó anyaggal. Egy csomó olyan részletkérdéssel foglalkoztam, amivel nekem, nekünk nem volt lehetőségünk helyhiány miatt. Etl Alex az USA erőfeszítéseit szedte össze ebben: With the Image of Deterrence: Operation Atlantic Resolve

Tálas Péter pedig a NATO csúcs záródokumentumát foglalta össze magyarul (még soha ilyen hosszú és részletes nem volt a záródokumentum): A varsói NATO-csúcs legfontosabb döntéseiről

Mellettük még Szenes Zoltán írt a csúcs előtt egy kisebb előretekintést, ő szintén más dolgokat emelt ki, mint mi: A varsói NATO csúcs elé

Szemben az elmúlt évek gyakorlatával, a következő NATO csúcs jövőre, egy év múlva lesz. Ismét lesz majd munka :) A NATO most beállt egy új fordulatsebességre, jövőre finomhangolják majd. A hadgyakorlatok most már megnövelt számmal pörögnek, szerdán talán látni is fogok egyet.

V4 haderők szerepvállalása Afganisztánban

Egy tanulmány kapcsán nézegettem, hogy V4 testvéreink miként szerepelnek Afganisztánban.

A lengyelek alkotják a legnagyobb kontingenst, nincs ebben semmi meglepő a méretüknél fogva. Épp most csökkentik 700 fővel a 2500 fős kontingensüket. Összehasonlítva a többi ország weboldalaival, a lengyel HM weboldalán nem tudtam rájönni, hogy milyen misszióik vannak Afganisztánon belül. Persze van a PRT-jük Gházniban és van egy különleges műveleti egységük Paktikában. Vagy lehet, hogy azért tűnik így, mert nincs is nekik több egységük? Végül a Ghazni PRT több mint egy sima PRT, valószínűleg ott is van egy harccsoport és egy újjáépítési csoport. Mert 1800 fő kicsit vagy három MI-24-es kicsit sok lenne  egy PRT-nak. Nem tudom mennyire gyakori, de mindenesetre érdekes, hogy a lengyel KMCS legutóbbi akciójáról milyen részletesen számol be.

A csehek igen részletesen és lebontva adnak meg mindent, a jelenlegi létszámuk 500 fő fölött van. Van egy PRT-jük Lógárban, egy Mi-24-es Air Mentor Teamjük Kabulban, egy OMLT (Wardakban), katonai rendőrségtől oktatók a wardaki afgán rendőrségi kiképzőbázison, valamint Kabulban (és KAIA) az irányító elem + vegyvédelmi csoport + eü csoport. Érdekes, hogy SOF erőket nem találok, nem írnak. Viszont pl. itt van cikk arról, hogy korábban a cseh különleges erőkkel milyen rossz tapasztalatokat szereztek a britek.

Végül a szlovákok. Nekik biztos vannak különleges műveleti erőik. 2011-ben mentek először és 2012 nyarán az USA kérte, hogy maradjanak még. Ugyanabban a TF 10-es harccsoportban voltak mint a magyarok, ők is a helyi rendőrségi  különleges műveleti erőket képzik, mentorálják. A PRC-k feladatáról, szerepéről már írtam korábban. A magyarokat már áthelyezték, nem tudom mi lehet a szlovákokkal. A jelenleg 344 fős szlovák kontingens főbb erői egy kb. 60 fős műszaki egység a kandahári reptéren, örző-védő feladatokat ellátó erők Uruzgánban és Kandahárban, egy logisztikai OMLT, 20 fő KMCS, EOD csoport és az aprólékok.

Utószóként még a kereshetőségről. Egyedül a cseheknél találtam meg mindent részletesen angolul. A lengyeleknél se angolul se részletesen nem volt meg. A szlovákoknak megvolt részletesen, de nem angolul. Ezek mind a helyi HM hivatalos oldali voltak. Ezek után már megnéztem, hogy mi van nekünk, de hasonlóan összeszedett anyagot nem találtam sem a kormany.hu-n sem a honvedelem.hu-n. Magyarul sem. Ez szomorú. A helyzet persze nem reménytelen, mert az alap kereső szavakra kijött a washingtoni nagykövetség angol nyelvű összefoglalója az afganisztáni szerepvállalásról. Ettől függetlenül azért, elkélne vagy a kormány.hu-n vagy a honvedelem.hu- n angolul egy oldal, amely felsorolja a külföldi missziókat, és az alapadatokat, ahogy az régen a hm.gov.hu-n nagyszerűen ki volt találva.

Gyakorlatilag a missziós szerepvállalás napjainkban az első számú, érdeklődésre számot tartó információ minden országban, mindenki szegény NATO tag ezzel büszkélkedik, ezzel próbálja magát eladni, úgyhogy eléggé érthetetlen, hogy miért pont az PR eszköz No.1 ez nem érhető el könnyedén és egy helyen.

Így is lehet kezelni egy halálesetet - Lengyelország

Kettővel ezelőtt feltettem egy videot arról, hogy egy IED kettészakított egy lengyel Cougart.

Az utosó hírek szerint ez egy modernebb M-ATV volt, egy 30 autóból álló konvoj tagja. És egy a PRT által felújított mauzóleumhoz tartottak, a reggeli átadási ünnepségre.

De nem ennek kapcsán írok, hanem mert a lengyel miniszterelnök ezt követően kirepült Ghazniba, a lengyel PRT-hoz, hogy lelket öntsön a katonákba. A hírekből kiderült, hogy az út egyébként is tervezve volt, de az eset miatt előrehozták illetve, hogy bátran meg is fenyegette az elkövetőket, hogy ez nem marad megtorlásul.

Mi a pont itt? Két dolog. 1. A lengyel kontingenst a lengyel miniszterelnök látogatta meg, amikor szükség volt rá. Magyar miniszterelnök 2006 óta még nem járt a PRT-nál, sem haláleset kapcsán, sem máskor.

2. A lengyel vezetés meg merte fenyegetni az elkövetőket nyilvánosan, függetlenül attól hogy valóban képes lesz-e megbüntetni őket. Magyarország elvesztett két tűzszerészt, semmi ilyen megnyilatkozásra nem emlékszem. Magyarország elvesztett két katonát tavaly, nem emlékszem, semmi hasonlóra. Azóta sem tudni kik voltak az elkövetők, és mi lett a sorsuk. Vagy akik tudják, úgy gondolják nem kell beszélni róla nyilvánosan. Ez is mentalitás kérdése.

Kis frissítés: Marton Petivel úgy látszik egyre jár az agyunk. Kicsivel részletesebb bár más irányú posztja a lengyel robbantásról és az otthoni reakciókról a Külpraktika blogján

Felrobbant MRAP

Afganisztánban meghalt öt lengyel katona, Kelet-Afganisztánban. A videon látszik, hogy mi maradt a járműből, elég mély gödör keletkezett a robbanás helyén. Az esemény Ghazni tartományban történt, ahol a 2600 fős lengyel kontingens egyik egysége ment egy tárgyalásra. A felrobbant jármű egy Cougar volt.

xxxxx A videot kivettem, mert már csak a reklám van meg.

Lengyel kivonulás és a stratégiai látásmód

Mostanában a magyar jelenlét időtávjának a kérdése a mániám. Hogyan, miért, meddig maradjon a PRT. Olvasok cikket a lengyel PRT jövőjéről. Ami durván meglep benne, az ez:
The pullout operation is to be divided into three stages. Gradual reduction of tasks and the size of the contingent are to lead to the termination of combat operations and the handing over of Polish responsibility in the Afghan province of Ghanzi. This stage is to end in 2012.

In 2013-2014, Poles are to take part in a training mission with maintaining combat readiness for limited alarm support of Afghan or coalition forces and the completion of the involvement in the military operation.

Following 2014, Poland is to maintain its readiness for cooperation, including military training and technical cooperation, with Afghanistan on grounds of earlier negotiated bilateral agreement within allied partnership.

Mi ebben a furcsa? Két dolog. 1. Hogy pontosan látják, hogy mit terveznek tenni 2014-ig. 2. Hogy ezt bejelentik.

Tanulság Magyarországnak? Nekünk is kellene, hogy legyenek terveink. Szerintem nincsenek 2014-ig. De miből állna csinálni? Nem másoltam be, de benne van a cikkben, hogy a lengyel vezetés mindezt a korábbi NATO tervekbe, a lisszaboni NATO csúcs döntéseibe ágyazta be.

Azt mondanom sem kell, hogy mennyire hasznos lenne, ha lenne ilyen döntés Magyarországon is. Ezt nem a katonáknak, hanem a politikusoknak kellene meghozni, amihez aztán a katonák kidolgoznák a szükséges számokat, erőforrásokat?

Most 500 fő van Afganisztánban az engedélyezett 1000 főből. A missziós összlétszámunk valahol 800-900 között van szerintem. Ez a magas missziós létszám a biztosíték arra, hogy a NATO-s kritikák nem jönnek (annyira). Ezeket mindenki tudja.

De mi lesz, ha 2014-ben vagy előbb kivonulunk Afganisztánból a PRT-vel? Ez kb 250 fő, plusz a KAIA kb 70 fő sem lesz már. A nagy missziós létszámunk leesik akár 600 főre. Ez már elég sovány lesz. Jönnek megint a kritikák, mi pedig bevállalunk olyan missziókat, amelyekre nem leszünk felkészülve.

És a történelem ismétli önmagát, ugyanaz lesz mint 2003-ban, mikor kiment a könnyű gyalog század Kabulba, kapkodva, sietve, sok sok szerencsével és egyéni helytállással.

A stratégiai gondolkodás a magyar államigazgatás szinte minden területén hiányzik. Nem tudom folyik-e bármi a HM-ben ebben a két ügyben. Én nem hallottam róla, de az nem jelent semmit. Kellene ebben a külügynek is részt venni? Azt hiszem igen. Jelen pillanatban a katonák által vitt afganisztáni misszió a magyar külpolitika egyik fontos (van ahonnan nézve a legfontosabb) "footprintje". Ettől "vagyunk rajta a térképen". A külügy látja csak igazán, hogy mi folyik a NATO-ban és az EU-ban politikai szinten, ott diplomaták ülnek és nem katonák.

Jó, akkor válasszuk szét: A PRT jövöjével kapcsolatban a HM-nek kellene eldönteni, hogy mit mikor mennyit, milyen sebességgel. Ehhez kell egy kis beszélgetés Brüsszelben, Kabulban és a Mazar-i Sharifban. Az év így belőhető, mellette el kell dönteni, hogy a többi afgán missziót meddig akarjuk fenntartani, figyelembe véve a költségeket, a ISAF kivonulását, az elvárásokat. Ki kell találni, hogy mivel akarunk maradni 2014 után Afganisztánban? Van már rengeted tapasztalat, el lehet dönteni mire lesz ember, technika, milyen forrásokkal jár. Haditechnikai beszerzéseket, modernizációt ennek függvényében lehet tervezni (pl járművek). És persze jó ha folyamatosan ott van valaki a külügyből, aki aztán tájékoztat mindenki mást a Külügyben és nem ül az infon.

A másik stratégiai tervezésnek adhatnám a "Magyar missziós jelenlét a poszt-afganisztáni időszakban (2014-2018)" címet. Elég komolyan hangzik. Miután tudja a HM politikai vezetés, hogy mit akar 2014 után csinálni Afganisztánban, megkezdődhet a külüggyel közösen annak kialakítása, hogy hol missziózzunk a világban még 2014 után? Mi szolgálná a magyar érdekeket? Hol kell ott lennünk majd, ahogy most ott kell lennünk Afganisztánban? A jövő potenciális konfliktusai, ahol az EU és a NATO részt akarhat venni? Ha meglennének a régiók és a célirányok, méretek esetleg, akkor megint jöhetne a katonák dolga. Megtervezni, hogy a meglevő felszerelések mire jók, mire nem. Mit lehetne felajánlani, mit kellene modernizálni. El lehetne kezdeni gyűjteni célirányosan a tapasztalatokat azokról a területekről, amelyeket a külügy-hm vonal potenciális célterületként jelölt meg 2014 utánra.

Ez nem azt jelentené, hogy például 2016-ban jelenik meg a kormánydöntés a dél-szudáni misszióról (szigorúan hipotetikus feltételezés!!!) és akkor kezd el mindenki észtveszejtően Dél-Szudánról olvasni. Hanem azt, hogy az erre kijelölt szervek és emberek (nem a KFH, hanem a MH szervezetében) szépen elkezdik olvasgatni a híreket és abból havi összefoglalókat csinálnak (megkérhetik erre a Zmne-n valami szervezetet vagy a SVKI-t), az két tapasztalat feldolgozó szervezet közül az egyik parancsba kapja, hogy kezdje el minden Kelet-Afrikában járt magyar katona agyának leszívását. Hazajöttél? Írj egy jelentést, mit láttál, aztán megbeszéljük szóban is, aztán elraktározzuk és összekapcsoljuk azzal, amit a hírfeldolgozók csinálnak. Megfelelő mennyiségű info esetén leszűrjük a tapasztalatokat: a felszerelésre, járművekre, kommunikációs eszközökre, politikai helyzetre, biztonsági helyzetre vonatkozóan (Igen, ezzel is foglalkozni kell a katonáknak külföldi missiókban!!! Lgalább érteniük, átlátniuk kell a helyzetet - ha valami ez a PRT tanulsága) és azzal foglalkozni fognak azok, akik pl a modernizálás a feladtuk. Közben rendszeresen lehet konzultálni külső szakértőkkel, de nem unalmas előadásokat hallgatni tőlük, hanem kérdezni. Ha nincs kérdés, nem megy rendesen a munka.

Közben a politikai szinten a külügy és a hm egyeztet, évente felülvizsgálják a terveket a 2014 utáni időszakra. Hmm azt hittük közel-kelet bedől, de stabilnak tűnik, akkor ezt levehetjük a listáról, viszont ott van xxx régió, erre nem figyeltünk, ezt vegyük fel a feladatok közé.

Na leállítóm magam. Lehet, hogy tévedek a sorrendben, a menetben valahol, de ez a két kérdés biztos olyan, ahol jó lenne elgondolkodni a jövőn. Az agyi kapacitás abszolút megvan hozzá, a bürokrácia viszont le van terhelve hozzá, hogy ilyenekkel foglalkozzon, ilyeneket szervezzen. Láttam már egy két kísérletet, hogy stratégiai dokumentumok szülessenek lásd pl az NKS-t (első cikk indifferens, az utána jövő három a fontos), vagy a külkapcsolati stratégiát. Én sem tudok stratégiai szinten gondolkodni vagy tervezni, talán külön szakma ez is. Be lehetne vonni embereket akik csak a stratégia tervezés értenek, ismerik a lépcsőit, csináltak már ilyet (!), ők adhatnák a keretet.

Az NKS - az számomra ismert infok alaján - azt bizonyítja, hogy nem lehet csak a kutatókra rábízni a dolgot sem. Szerintem akkor lenne sikerese egy ilyen terv, ha folyamatos az interakció, lehet javítani, mindenki pontosan tudja (megmondják neki), hogy mi a feladata, és az elején világosan le kellene fektetni, hogy milyen végeredményt akarunk kapni. És a politikai vezetésnek kell kezdeményeznie.

Mindenki vonul valamerre - svéd, lengyel, német és brit esetek

Csupa ilyen hír a napokban. Itt vannak a svédek, akik egy friss terrortámadás után Stockholmban nem arról vitatkoznak, hogy úristen, futás Afganisztánból, hanem, megszavazza az ellenzék is a korábban bejelentett létszámemelést (Sweden to Strengthen Presence in Afghanistan). 500ról 850-re. Nem örökre, de most szükség még szükség van rájuk. Némi képességfejlesztést is kapnak: Next year will also see more UAVs and tactical and troop transport helicopters sent to the theater

Ami a terroristáikat illeti: Säpo, Sweden's national security intelligence agency, said in a Dec. 14 report to the government that some 200 Islamic extremists and militants hostile to Sweden and the West currently reside in Sweden

Németország 2011-től kezdi meg csapatai kivonását és 2014- akarja befejezni. Van honnan csökkenteni, mert jelenleg olyan 4800 katonájuk van kint. Kíváncsi vagyok mivel kezdik, elsősorban, hogy mi lesz a műveleti egységekkel, OMLT-kel és a PRT-kal. Szerintem ennek is az lesz a vége, hogy 2014-re mindent kivonnak, de aztán beküldenek új erőket kiképzésre vagy inkább mentorálásra.

Az idézett NYT cikk meglepően részletes. Kiderül, hogy Cameron brit min.elnök múlt héten bejelentette, hogy talán jövőre megkezdődhet a csökkentés, illetve, hogy “After the end of 2014, we won’t have British troops in a combat role or in anything like the number they are in now,” A combat role a lényeg, a training role az már más :)

Itt vannak a lengyelek. Az elnök szerint a lengyel egység ending its patrol and combat operations in Afghanistan in 2012, when troops will take on a purely training mission until 2014.

A EU parlamentnek - ez se nem be-, se nem kivonul - van egy hosszú döntése az új Afganisztán stratégiáról. Nem teljesen látom a dolog apropóját, a fogalmazás rendkívül bürokratikus (ahogy kell), de vannak benne egész informatív mondatok, például a biztonságról és kábszerről:
- 100. Draws attention, however, to the findings of the recent UNODC report indicating that the Taliban net only 4% of the profits from the annual narcotics trade, and local farmers 21%, with 75% going to government officials, the police, local and regional brokers, and traffickers; notes, in short, that NATO's Afghan allies are in fact getting the lion's share of the profits from the drugs trade;
- 105. Notes that a similar process of phasing out opium poppy cultivation could be envisaged for Afghanistan at a cost of EUR 100 million per year by specifically earmarking 10% of the EU's annual aid to the country for a period of five years;

A fejlesztésről
- 38. Calls on the High Representative for Foreign and Security Policy, the Council and the Commission to set up a joint team of researchers to evaluate all EU and Member State measures and missions in Afghanistan once a year, using explicit qualitative and quantitative indicators, especially with regard to development aid (including public health and agriculture), good governance (including the justice sector and respect for human rights) and security (especially the training of Afghan police);
- 33. Notes, however, that EU losses are mitigated by the fact that 50% of the Union's aid (as compared with 10% of US aid) is allocated through multilateral trust funds, whose rate of effectiveness is very high (around 80%);
- 30. Notes that, according to the Afghan Minister of Finance, as corroborated by other independent sources, only USD 6 billion (or 15%) out of a total of USD 40 billion in aid actually reached the Afghan Government between 2002 and 2009, and that, of the remaining USD 34 billion, which was channelled through international organisations, regional development banks, NGOs, international contractors, etcetera, between 70% and 80% never reached the intended beneficiaries, the people of Afghanistan; notes the decision taken at the Kabul Conference that 50% of the international aid should be channelled through the Afghan national budget by 2012, in accordance with Afghanistan's request;
- 27. Draws attention to the huge cost of the war prosecuted in Afghanistan between 2001 and 2009, estimated at over USD 300 billion and equivalent to more than 20 times Afghanistan's GDP, and set to rise to over USD 50 billion per year with the additional military ‘surge’ that is foreseen;

Ez pedig egészen érdekes
8. Notes that 80% of the population is settled in rural areas, and that arable land per capita diminished from 0.55 ha in 1980 to 0.25 ha in 2007;

Lengyel fejlesztések

Dolgozom és az anyaggyűjtésben belefutottam a lengyel fejlesztési tevékenységbe. Itt van egy 90 oldalas brossúra az afganisztáni tevékenységükről angolul és lengyelül.

Nem költöttek sokat, 2008-ig évi 4 milliót ha jól látom. Most tudatosul bennem, hogy nem önállóan vitték a PRT-t, hanem az USA-val közösen. A tartományba ezek szerint több fejlesztési pénz ment, mint amennyit ők költöttek. A lényeg, hogy 2009-ben négyszeresére, 12 millió dollárra emelték a büdzséjük. A kis írás annyira alapos, hogy még az átváltási arányokat is oda teszik. Ahhoz képest, hogy ott is világválság volt, nem tudom, hogy csinálták.

A hatékonyságot nem tudom felmérni innen, de két dolog biztos. Azt a kevés dolgot mait fejlesztettek Afganisztánban, azt a maguk módján meg akarják mutatni. Lehet ezt az anyagot papíron is kinyomták, tele van fényképekkel és ugyanakkor mégis is részletes.

A másik, hogy a PRT-ban dolgozó fejlesztési emberek mellett (ezek valószínűleg mind minisztériumi emberek voltak) lengyel NGO-k is kaptak pénzt, aki Kapiszában, Pandzsírban vagy Jowzjanban, azaz nem Ghazniban hajtottak végre projekteket. A másik, hogy a lengyel nagykövetségnek is volt egy büdzséje, amiből úgy látom afgán civil szervezeteket támogatott.

Spanyolok, lengyelek, németek

Marton Péter blogján van néhány gondolat és egy cikk, ami a spanyol misszióról szól. Péter gondolatai és egy video itt, az eredetileg spanyol nyelvű cikk angol google fordítása itt.

Ami nekem tanulság ebből a cikkből:
- A Talibánt nem érdekelte spanyol vagy amerikai volt-e a katona, akire ráment az önygilkos merénylő
- Az újságírók Afganisztán minden részén szóba tudnak állni a Tálibánnal, kivéve Baghlanban. Bár lehet, hogy ez nem a tálibok hibája hanem az újságíróké.
- Az építkezések után 10 százalék adót jár a táliboknak minden projekt után. Azon gondolkodom, hogy ha a spanyolok építettnek valamit, akkor a vállalkozó fog befizetni. Ha ez így van, akkor a magyar PRT-nál is hiába mondja azt a PRT, hogy nincs korrupció, mert ők versenyeztetnek és elszámolnak a pénzzel. A vállalkozó utána korrumpálni fog/korrumpálhat, ha nem is a tálibokat, hanem a helyi erős embereket, hivatalnokokat. Jaaa a cikkben is ez van leírva most látom.

Now the Taliban are thousands in that part of Afghanistan where the bulk of the Spanish. A good example of this growth is the province of Badghis, on which the Spanish have direct responsibility. In 2006, almost no talk of the Taliban in the area. E The place looked remote even for them. In 2007, Spanish intelligence services said there were 200. The following year was 2,000. Now the Afghan intelligence estimates speak of more than 2,500 militants, divided into 85 groups. That is, in Badghis more than five Taliban for each Spanish soldier.

The commanders of the insurgency Badghis conceived as the spearhead of their advance northward. "Badghis is very important to us because we cut the road between Herat and the north and we can connect with Iran. So we can get more support from Iran. Many people support us in Badghis," says Mullah Moshlé.

The Taliban in the province are well armed and they do not need the money They financed the opium is grown in 50% of villages and taxes they charge. "Anyone who wants to undertake a project in the areas where Taliban has reached an agreement with them. If not, is impossible. It's easy, you pay 10% of the total construction budget and let you work," Mashrah explains Abdel Karim, a contractor. Several of the companies hired by the Spanish contingent for projects in the area have had to pay to the Taliban.

Másfél éve már írtam egyszer Badghisrol itt.

Lengyelek.

A német sajtóban találtam ezt a cikket (az is fordítás lengyelből), amiben egy lengyel OMLT, vagy járőrt ér támadás. Hat afgán katona halott ez első pillanatban, a rendőrök szétfutnak, egy mesterlövész célozza a lengyeleket, akik úgy döntenek nem futamodnak meg. Az egység parancsnoka egy százados maga indul a sniper felderítésére, de fejlövést kap és meghal. Három és egy halott a lengyel áldozatok száma (ha jól számolom), sőt egy időre foglyul ejtik a tálibok a halálosan sérült századost (aki még a fogságban belehal sérüléseibe). Káosz.

Itt a cikk német eredetiben és a google fordítása angolra.

A cikkben felvetődik a felszerelés kérdése, kedvenc téma a Magyar Honvédségben is. Túl azon, hogy elhangzanak konkrét bírálatok és ígéretek, mégiscsak a Waldemar Skrzypczak a szárazföldi haderő parancsnokának (ha jól értem) a szavait, idézném a koporsók hazatérésekor:

"Officials can not determine with what equipment we fight, we know better what we can to fight. We had a wish that we were listened to."

„Beamte können nicht bestimmen, mit welcher Ausrüstung wir kämpfen, wir wissen besser, womit man kämpfen kann. Wir wollen, dass man uns Gehör schenkt.“

Végül a németek. A kunduzi légitámadás kapcsán egyre finomabb részletek derülnek ki. "Irigykedve" olvasom a német sajtót (egyébként mint a fenti példák mutatják a lengyel és az spanyol médiában is már a helyzet), amint részletesen beszámol az eseményekről, riportot készít Georg Klein ezredessel, megszólaltat névvel vagy anélkül mindenkit az eset kapcsán, olvashatunk a Bundeswehr és a politikai vezetés közötti feszültségekről stb. Nem az a lapítás ami itthon van.

Egyszer védelmembe vettem Kleint (nem mintha rászorulna), hogy ha a 90 áldozat kétharmada tálib volt, akkor ez egy jó lövés volt. A mostani vizsgálatok szerint nem önmagában a bombázás volt a probléma, hanem hogy Klein a parancs kiadása előtt nem követte a kötelező procedurát (katonásan hogy mondják.)

Amikor a pilózák felajánlották, hogy áthúznak a tankerek felett (show of force), Klein nem kérte. Pedig ez lett volna a kulcs figyelmeztetés a civilek számára. Mikor a pilóták rákérdeztek, hogy troops in contact fennáll-e, azaz a német egységek kapcsolatban (vizuális? tűzharc?) állnak a tálibokkal, Klein erre is megerősítő feleletet adott.

A Spiegel Online cikke (angolul) escalation ladder-t említ, eszkalációs lépcsőt, amelyen végig kell menni ahhoz (és a feltételeknek teljesülni), hogy a végén jogosan legyen elindítható a bomba:
But there are growing indications that Klein may have violated regulations in the process. Investigators are looking into whether Klein properly informed the pilots over the gravity of the situation and whether he may have skipped a level in the escalation ladder.

Németeseknek itt van németül, (kösz J.), ha jól látom ők is a Spiegelből dolgoztak. A Spiegel angol változata nagyon jó, egyébként is és a kunduzi eset kapcsán is, amelyet ebben az öt oldalas cikkben szinte percről percre dolgoznak fel. Olyan finomságok derülnek ki belőle, amire a HM sajtó egyből megtagadná a választ a katonák biztonsága érdekében.

A támadáskor egyetlen informátor biztosította a helyszíni információkat. Az informátoroknak besorolása van (jó valahol logikus), ez a személy C3-as minősítéssel bírt, ami azt jelentette, hogy megbízható, mert korábbi információi, tippjei jó része is megbízhatónak bizonyult.

Klein ezredes egy Rover 3 típusú laptop szerű eszközön követte a a F-15-ökről kapott képet, ami fekete-fehér alacsony felbontású képet ad. Kérelmezték már hónapok óta a modernebb Rover-4-t, színes kép, jobban meg lehetett volna számolni a fegyvereseket a tankereknél stb. de ezt azidáig elutasította a vezetés (mármint a németországi vezetés). A RC(N) német parancsnoka maga is kérte a cuccot, utoljára egy vagy két héttel a robbanás előtt. És itt el is jutottunk a német misszió felszereltségéhez. De erről majd máskor

Új amerikai Afganisztán-Pakisztán stratégia I.

Most hallgatom a Kossuth rádióban, hogy ma délután jelenti be Obama elnök az új - ahogy a szakértők hívják - AfPak stratégiát. Az izgatottság általános azok között, hogy akik kíváncsiak Afganisztánra és érdeklődve várják, hogy mi lehet az elképzelés.

Három évvel ezelőtt ugyanilyen csüggedt, szkeptikus hangulat vett erőt azokon akik Irakkal foglalkoztak és úgy látták az USA belebukik Irakba. Tudom, hogy Irak nem Afganisztán, és nem lehet három év alatt megoldani stb. A "közhangulat"-ra célzok, az általános vélekedésre, az USA fikázásra.

Ami nekem tanulság ebből/abból, hogy meglehet oldani dolgokat, hogyha kellőképpen:
1. megértjük a helyszínt,
2. megfelelő erőforrásokat szánunk megoldásra,
3. megfelelően koordináljuk a tevékenységünket a többi szereplővel.

Irakban ez megtörtént, és bár a siker még nem biztos (lásd pl ezt a hírt a Ébredési Tanácsokról), a tendencia biztató.

Érdekes, hogy amikor katonákkal, érdeklődőkkel beszélgetek az afgán helyzetről, megoldási lehetőségeiről és szóba kerül Irak, egységes vélemény, hogy Irak az más, ott volt modern társadalom korábban, az nem egy 500 évvel ezelőtti társadalom, hogy csak a törzseket kellett megvásárolni, leválasztani az al-Kaidáról. Három-két évvel ezelőtt ezek nem voltak evidenciák, nem osztották ezeket a nézeteket a katona ismerőseim, hanem kétkedve csóválták a fejüket, hogy hát ez asszimetrikus, USA nincs felkészülve, belebukik, stb. Azóta ők is tanultak, ők is olvastak, ők is jobban megismerték Irakot (?), és ma már összetettebben látják azt a hadszíntért.

Szerintem most ugyanott tartunk Afganisztánban mint 2007-ben Irakban. Nem tudom, hogy ugyanolyan "siker" lesz-e a vége, mint Irakban. Mindenki csak a bukást látja, mindenki pesszimista. Tény, hogy Afganisztán bonyolultabb, sőt ha Pakisztánnal együtt kell megoldani, akkor az még nekem is akkora intellektuális kihívás, hatalmi játék, érdekek bonyolult hálózata, hogy képtelen vagyok még csak annyit is mondani, hogy sikerülhet-e vagy sem.

Szóval várom az új stratégiát, eddig még csak olyan morzsák jelentek meg, miszerint:
- 4000 új amerikai katona kiképzőnek (a már odavezényelt 17000 mellé),
- A biztonsági erők megnövelése 400.000 főre. A hadsereg létszámának növelését 80.000-ről 132.000-re, csak tavaly döntöttek el, most ezt 260.000 főt célozza meg az USA. A kb 80.000 fős rendőrség létszáma ezek szerint 140.000-re nőne hogy kijöjjön a 400.000 fő).
- A Pakisztánnak nyújtott nem katonai segély megháromszorozódik, de sokkal szigorúbb felügyelet mellett
- Új kábítószer elleni stratégia is lesz szerintem. Holbrooke főmegbízott lehúzta a mostani USA stratégiát (volt is miért, évi 800 millió USD, zero eredmény)
- Szélesebb nemzetközi/regionális együttműködés (különös tekintettel Itán bevonására)

Az új stratégia "terítése" már megkezdődött a Kongresszusban, március 31-én Hágában lesz nemzetközi konferencia website (Göncz Kinga vezetésével magyar delegáció is lesz), húúú de elmennék én is. Majd jön a NATO csúcs április 3-4-én, ahol a NATO szövetségesek, gonodlom egy kicsit más aspektusból ismét megismerik majd az elképzeléseket.

Azt itt olvasom, hogy jelenleg az USA-nak havi 2 milliárd USD-be kerül a afgán szerepvállalás ez 60%kal fog nőni. Aztán itt van is, hogy: Officials yesterday said they expect some countries to announce additional troop commitments at the upcoming NATO meeting. They said France, in particular, wants to play a larger role in helping with police efforts. The U.K. increase would take the number of British troops to about 10,000. The U.K. contingent would be drawn from 12 Mechanised Brigade, General Richard Dannatt told the Times.

Azt tegnap olvastam, hogy Lengyelország extra 400 katonát küld az 1600 mellé. Hogy állunk most?

Lengyelek Afganisztánban

Egy barátom szemlézett nekem néhány az elmúlt napokban megjelent lengyel cikket Warsó Afganisztáni szerepvállalásáról. A források itt vannak, meg itt, meg itt, meg itt és végül itt:

Minden hasonló megmozdulást örömmel várok és köszönök.

1600 lengyel katona a hónaptól Afganisztán egyik legveszélyesebb közép-keleti tartományának, Ghazninak az ellenőrzését veszi át az amerikaiaktól, a katonák többsége a 12. Szczeczyni gépesített hadosztályhoz tartozik, viszont a lengyel GROM kommandósait is átvezénylik Kandahárból. Katonai források szerint a kontingens jelenlegi létszámánál minimum 300, ideális esetben 500 katonával többre lenne szükség a feladatok ellátására. A kontingens feladatai közé tartozik a Kandahárt Kabullal összekötő út 120 km-es szakaszának biztosítása és védelme. A kiküldött csapaterőt négy (egyes hírek szerint nyolc) MI-17 típusú szállítóhelikopter és négy MI-24 típusú harci helikopter segíti, melyekhez 60 lengyel gyártmányú „Rozsomák” (a csádi EUFOR misszióban is részt vevő típus) PSZH csatlakozik. A hatvan PSZH-ból 46 már a helyszínen van, számuk az év végére 70-re, következő év júniusára százra nő. Ellátásbeli nehézséget jelent, hogy az elkészült alvázakra a tornyot a kivitelező gyár nem képes felszerelni, így az alkatrész-utánpótlást Olaszországból és Franciaországból kívánják megoldani. Sajtóhírek szerint nem először fordul elő, hogy a gyár nem tudja teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségeit, azonban a következő évi költségvetésből már keretet kaptak.

A lengyel hadügyminiszter, Bogdan Klich további eszközbeszerzésekről beszélt október 31-én, nemhivatalos források még négy MI-17-ről illetve 12 MI-24-ről tudnak. A hadsereg bejelentette, hogy három, újonnan vásárolt helikopter már a következő év legelején megérkezik a tartományba, melyek száma a későbbiekben 11-re fog emelkedni. A pilóták tréningjét a Tátrában végzik.

Felvetődött az orosz típusok helyett Sikorsky–Black Hawk-ok vásárlása, illetve az Eurocopter és az olasz Augusta Westland is a látókörbe került.

A lengyel hadsereg az afgánoknak nagy mennyiségű lőszert ad el, melyek típusát azonban nem közölték. Valószínűleg elsősorban Kalasnyikovhoz, és RPG-hez (talán!)

150-175 millió PLZ (1 PLZ~70-71 HUF) értékben a hadsereg 12 UAV-t vásárol, melyek 300km-es hatótávban 10-12 órán keresztül tudnak feladatokat teljesíteni. A megrendelendő eszközök között Izrael Hermes 450, Searcher Mk II vagy Aerostar típusú UAV-i lehetnek

Még egy kicsit a franciák es nemetek

Tegnap hazajöttem és nézegetem a híreket. A franciák még mindig téma. Azt olvasom, hogy
- a helyszin Uzben valley, Kabultol 65-re
- a bazisuktol 15 km-re tamadtak meg oket
- a tamadok sokkal tobben voltak mint szoktak, kb 170-en
- a megtamadott jarot kint toltotte az ejszakat es csak masnap tudtak oket kihozni (They only managed to pull out in the morning when dozens of coalition drones, helicopters and fighter-bombers pursued the rebels.)
- a QRF-nek masfel oraba telt megtenni 15 km-t
- bekeritettek oket, a magaslati pontokat uraltak a talibok

Mi ertelme, hogy igy kijegyzetelem a cikket? Nem tudom? Talan engem szorakoztat? Nem hiszem. Semmi konkluzio neme jut az eszembe, csak hogy talan a franciak figyelmetlenul szaladtak ebbe bele, es hogy a katonak nyilatkozhatnak, es/vagy nyilatkoznak a hirugynoksegeknek.

Ugy latszik annak 170 talibnak nem sikerul nyomtalanul eltunnie mert harom nappal kesobb meg uldoztek oket a kornyeken. Olvasom, hogy kozben meghalt harom lengyel katona is, mashol roman katonak halalarol es sebesuleseirol olvasok.

A nemetek esete egy par szempontbol erdekesebb. Kunduzban kicsit felforrosodtak a dolgok, elobb a nemetek lottek szet egy autot, artatalanokat olve meg, aztan rajuk robbantottak ketszer is. Egy katona meghalt.

Ilyenkor csak a aggodas jut eszembe, hogy nehogy velunk is elforduljon, hogy veletlenul artatlan civilekre lonek a katonak? Hogy fogjak azt itthon kezelni? Mit fog kimutatni egy vizsgalat?

Meg ket rovid hir. Danish soldier killed in Afghanistan Meghalt a 16ik dán katona. Mikor Izland fele tartottam volt egy napunk Koppenhágában. Vagy egy tucat katonat lattunk a repteren, akik csaladtagjaiktol, barataiktol bucsuzkodtak. Nem tudom hova keszultek, talan Afganisztanba. Egyenruhaban voltak, olyan sivatagi jellegu gyakorloban, nagy zsakokkal. Mindenesetre meglepet, hogy ha A-ba keszulnek, akkor milyen lazan mennek, mert a nemzetkozi repteren semmi kozponti eligazitasnak nem volt nyoma.

Most nezem, hogy masik harom áldozatuk valszeg tuzszeresz volt, es hatastalanitas kozben halt meg.

Ez egy kanadai hir, es ezt is csak azert rakom be, mert ugy latm ok is elvesztettek ket tuzszereszt: just last week, a similar blast killed Sapper Stephan Stock, Cpl. Dustin Wasden and Sgt. Shawn Eades, combat engineers with 12 Field Squadron, 1 Combat Engineer Regiment based out of Edmonton.

Azert fontosak (nekem) ezek, mert a magyr tuzszereszek halala utan azt nyilatkoztam, hogy nem talalni nyomat az olyan hireknek, amelyek mas NATO orszagok tuzszereszeinek halalarol szamolnak be, , de hat mint latom most tevedtem.

Néhány hír ISAF országokról

Az előző posztban rosszul adtam meg a Népszabi interjúm linkjét, köszi Dani, kijavítottam.

Egy pár NATO ország hírét akartam ma összeszedni. A francia 700 fős felajánlásnak meg lett a helye. A nagy része Kapisza tartományban megy, ami ha jól elmlékszem Pandzsír völgyben van. Van ott egy körzet, Tagab, ahol al-Kaida, tálib ellenállásról beszélnek, de a terület szín tiszta tádzsik. Szerintem ott valami hadúr van, aki lehet, hogy segít a két társaságnak, de biztos valami százéves vitája van egy másik hadúrral a környéken, aki történetesen a kormányban van, vagy Kapisza kormányzója, rendőrfőnöke, hadura stb. Talán a francia felajánlásból PRT lesz egyszer? Nekik még úgy sincs.

A hír érdekessége még, hogy bejelentették azt is, hogy a 700 fő egy része Uruzgánba fog menni, ahol OMLT-t fognak működtetni, gondolom majd együtt a hollandokkal és a magyarokkal.

Norvégokról, meg a bázisaikról múltkor írtam. Most olvasom, hogy a majmanai PRT bázist a leggyenygébbnek tartják a norvégok. Azt írja a cikk: When the Norwegian force was asked what it needed to defend itself, it asked for 120 troops and long-range weapons. A mobile reaction force was also ordered, so that the allied garrisons in the area could assist each other if any of them came under heavy attack.
Initially they were offered 100 men and long-range weapons. This was pared down to what was termed an absolute minimum of 76, still including mortars.
The most recent tally has fallen to 46 soldiers, with no long-range arms. These will instead be put into storage in Mazar-e-Sharif. This is the sequence of events which has caused tempers to fray.

Hát ez nem valami bíztató. Elég idegesek lehettek a katonák. Nem találom, hogy hol de azt olvastam a norvégok kivonják/kivonták az északi régióban működő gyorsreagálású erőiket (Quick Reaction Force), amit a németek vettek át. Helyettük Kabulba küldenek katonákat, akik kiképzéssel fognak foglalkozni. Ez ha jól emlékszem 100-150 fős létszámcsökkenéssel fog járni. (hétfőn volt a Magyar Nemzetben egy interjú Tömböl Lászlóval, ahol a kérdező egyik kérdésében azt sugallta, hogy a NATO országok csökkentik létszámukat - talán norvégokra gondolt? Mindenesetre csúnya általánosítás).

A lengyel hadügyminiszter kisebb vihart kavart, amikor kabuli látogatása során kijelentette, hogy Hekmatyart bíróság elé kellene állítani két újságíró meggyilkolásáért a 90es évek elején. Hogy honnan ez a kiemelt figyelem? Ahogy kivettem a hírekből, Sikorsky miniszter emigrációban élt és újságíróként járt Afganisztánban ebben az időszakban. Így lehettek személyes emlékei. Hekmatyar szóvivője azonnal bosszúval fenyegetett, és beígérte a lengyel csapatoknak a kiemelt figyelmet.

Egyébként itt még találtam egy infot a lengyel kontingenssel kapcsolatban (tavaly decemberi):
The 400 number is confirmed. That will include 180 pilots and ground crews for the eight helicopters Poland is sending with the 3rd rotation. What are the remaining 220 people is everybody's guess.

A blog a 2007-es év legjobb katonai blogja volt, főleg persze Afganisztánnal foglalkozik.

Még egy hír lengyelekről: Canada to share Polish choppers in Afghanistan. Sokat mondó, ezek szerint a kanadaiak megismerik a szovjet ipar egyik csodáját. Két Mi-17-es mind a kanadaiak, mind a Kandahárban települ lengyel különleges alakulatok támogatásá fogja szolgálni. (még egy apróság a cikkből. A kanadai PRT-ban 300 katona és 25 nem-katona dolgozik)

Egy ritka hír Portugáliáról (épp most kezdődik a portugál-török meccs). Lisszabon küld egy OMLT Afganisztánba augusztustól. Ha jól értem a cikket egy már kint van de hazajön hat augusztusban, 15 fős és majd kimegy egy másik. Nem nagyon értem, mert úgy tűnik a most kint levő csak váltásnyi időszakra ment ki. Még egy szállító repülőgéppel is bővülni fog a ISAF flottája. AZ OMLT mellett jelenleg 161 fő van Afganisztánban, a Kabulban adnak QRF-t.

Végül egy gondolat erejéig Bryan Buddról, aki a brit ejtőernyős ezred katonájaként posztumus Victoria keresztet kapott. Önfeláldozásának köszönhetően megmentette katonái életét. Még 2006-ban történt az eset. Victoria keresztet nem osztanak gyakran, és ritkán kapja élő katona. Budd a 13 volt, aki ilyet kapott a második világháború óta.

Öszvérek a hadviselésben és újdonságok az al-Kaidáról

A lengyelek végül is koncentrálták erőiket, amelyek már 1500 fő fölött vannak. Tartományuk Ghazni lett, talán akkor létrehoznak itt egy PRT? Vagy van már itt egy amerikai? Megkellene nézzem valahol. A lengyel vállalások eddig szét voltak szórva több tartományban és részben Ghazniban. Ja, március 30-án írtam először róla, hogy a lengyelek felvetették az csapatok koncentrálásának lehetőségét.

Ez egy aranyos kanadai cikk, arról, hogy kanadai műszakisok (utászok) vettek egy öszvért maguknak, amivel megkönnyítették a járörőzést a kandahári tábor körül. Úgy értem a katonák összeálltak, összedobták a pénzt, megvették, beállították a táborba, eteteik, itatják stb. Minden rosszindulat nélkül egy pillanatra elképzeltem, hogy ha magyar katonáknak jutna eszébe ilyen újító gondolat. Nem a példáról van szó, hanem a gondolkodásmódról.

Vajon meg lehetne egy ilyen dolgot oldani a magyar táborban, oly módon (és ez a lényeg), hogy utána írhasson róla a sajtó? Hogy vajon a magyar bürokráciának, jogi osztályoknak, KÖJÁL-nak (vagy ANTSZ), főállatorvosnak, APEHnek (adóbevallásba egy fél öszvér), logisztikának (egy öszvér ellátmánya), szemétgazdálkodásnak (kaja maradványokkal etetni az öszvért), hogy sikerülnek törvényes keretek között kezelni egy ilyen újító szándékot az első sokk után. Mert biztos sokkott kapnának.

És hogy végre szóba kerültek az öszvérek, végre belinkelhetem az egyik kedvenc Afganisztánnal kapcsolatos tanulmányomat. Egyszerűen imádom, hogy voltak akik ennyire elmebajosak voltak (pozitív értelemben) és ilyen dolgokat kutattak.

A híres Afganisztán-kutató Lester W. Grau követte el az alábbi tanulmányt: Ground Combat at High Altitude. Biztos nem sokan olvasták mielőtt elindultak az afgán hegyekbe :)

Ilyenek vannak benne: Short, wiry soldiers are preferred to tall, muscular soldiers. Selected soldiers should have above-average intelligence to allow them to more-readily adapt to the trying terrain. Annyira birom ezt az embert.


És itt jönnek az öszvérek: Despite attempted technology fixes, the mule is the most efficient way of moving material in the high mountains. Mules require care, attention, and training. Armies with experience in high mountains maintain trained mules and muleteers. Even mules cannot reach the higher elevations, and porters must haul the supplies forward. Hehe

És hogy mi kell egy század könnyülövészneksözvérekben számolva?

Végül még egy al-Kaidás újdonság. Általában kevés újat írnak a szervezetről, legtöbben csak a régi dolgokat böfögik fel újra (ugye itt a hivatkozások, a megbízhatóság az, ami mindíg problémás). Ebben a problémás halászatban a L. A. Timesnak volt egy érdekes cikke, ami az al-Kaida belső struktúrájára vet némi fényt. Magam még nem gondolkodtam rajta, de alapból valami laza struktúrát feltételeztem volna. Az alapgubanc ott van, hogy ha bin Ladennek tényleg 300.000.000 dollárja volt (vagy csak kevesebb) és abból finanszírozta az elején a saját szervezetét, akkor sokan lehettek, akik csak a pénzre utaztak, vagy megpróbálták lenyúlni valahogy stb.

Miutáne egy terrorszervezet finanszírozása rengeted bizonytalansági tényezővel jár (úgy vélem ez a kijelentés megállja a helyét), eleve gyanús alakok kerülhetnek a képbe, a hírszerző szervezetek folyamatosan próbálkozhatnak (nem csak az USA-ra gondoljunk, pl India, szaúdiak, Egyiptom), a szervezet alapból a decentralizáltságra törekszik, szóval renegeted olyan körülmény eleve adott, amely bátorít a "pénzügyi fegyelmezettlenségre".

Tudtommal ezt a gondolatmenetet még nem játszotta le senki, nyilvánosan legalábbis, igaz nem is olvastam mindent. A mainstream szakértők legalábbis biztos nem. Ebből a gondolatmenetből indulva érdekes a L. A. Times cikke, amely most nyilvánosságra hozott dokuk alapján látott bele, néhány belső levelezésbe.

Letolás Mohamed Ateftől (A-K military chief): "I was very upset by what you did," Atef wrote. "I obtained 75,000 rupees for you and your family's trip to Egypt. I learned that you did not submit the voucher to the accountant, and that you made reservations for 40,000 rupees and kept the remainder claiming you have a right to do so. . . . Also with respect to the air-conditioning unit, . . . furniture used by brothers in Al Qaeda is not considered private property. . . . I would like to remind you and myself of the punishment for any violation."

Ugye milyen érdekes, hogy még itt is megjelennek a piszlicsáré ügyek. Miközben a forradalmárok a nagy csapás megtervezésén és végrehajtásán fáradoznak, valakinek a gyenge emberei jellemekkel kell foglalkoznia.

Közben rájöttem, hogy a cikk egy nagyobb projekt új anyagaira reflektál. Ez a CTC Harmony Projekt-je, amely az összeszedett al-Kaidás anyagokból próbál meg valamit kihozni, és amit lehet aztán nyilvánosságra is hoznak belőle. Mind a dokumentumokat, mind a következtetéseket. Az eddig publikációk a mostanival együtt itt vannak.

A legfrissebb összeállítás címe:Cracks in the Foundation: Leadership Schisms in al-Qa’ida from 1989-2006.

Beleolvastam. Júj, nagyon jó. Kb. 78 oldal, pre-talib, talib és poszt-talib időszakra osztva, benne a személyi konfliktusok sokaságával.

Az ember lassan demisztifikálja ezt a szervezetet is. Persze ott van mindíg az érzés, hogy mi van, ha ez csak amerikai manipuláció, de ilyenkor mindíg eszembe jut, hogy a cikkek nem új dolkokat állítank, hanem újdonságokat a már megismert feltárt keretben, amit meg tudományos szakemberek és újságírók raktak össze. Ez a lényege a tudományos kutatásnak, az egymásra épülés, az egymáshoz kötődés. Ezek is passzolniuk kell a nagy puzzle-ba. Meg végül is ott vannak a eredeti dokuk is, annak aki tud arabul.

Katonai folyóiratok és hírek Afganisztánról

Időről időre rátalálok a Military Review és Parameters katonai folyóiratokra és mindíg elámulok, hogy hol tartanak az amerikaik. Nem technikában, hanem gondolkodásban és írás. Irakról, Afganisztánról úgy születnek a kritikus elemzések és beszámolok olyan katonáktól, akik megjárták azt, hogy elképesztő. És a legdurvább, hogy ezek az anyagok mentesek a tévképzetektől, a hiedelmektől, a leegyszerűsített félrevezető eszmefuttatásoktól (lásd pl. iszlám és terrorizmus, arab és terrorista, nyomor és terrorizmus.)

Még mielőtt ezekbe belekezdenék egy pozitív hír, ezekből olyan keveset hallani (bár szerintem több is van belőlük). Kabul áramellátása javulni fog, Világbank finanszírozza majd. Ősz végére ígérik, hogy az Üzbegisztánból húzott távvezeték befejeződik, beüzemelésre kerül és ez várhatóan dob majd az ország áram ellátottságán. Baghlanban, ami egy jobb helynek számit, van hogy egész nap nincs áram, de az átlag is a napi pár órás áramkimaradás.

Az első írás a Mountain Lion hadműveletről szól. Ennek a hadműveletnek volt az egyik eleme, amiről az előző posztomban a Korengal völgyi eseményekről szóltam, akkor építették a KOP bázist, amiről az újságírók cikkei szóltak. Ebből kiderül, hogy az ott történtek miként passzoltak a nagyobb képbe. Valahol találtam egy linket erre a youtube anyagra, amit a helyi tálibok készíttek vagy a velük forgató valamelyik tévétársaság és állítólag a Korengal-völgyben játszódik.


Kunar mellett a másik kelet-afganisztáni hot-pot Khost tartomány. Vagy talán csak volt? R. Holbrooke, neves amerikai külügyér sikertörténetnek könyveli el az ott történteket, és úgy látszik volt aki gondoskodott arról, hogy oda vigye és ott összehozza pár tucat emberrel. Valami, amiről magyar kutató csak álmodik...

Van még itt egy cikk a lengyel katonai rendőri különleges erőkről, vagy nem tudom hogy hívják őket hivatalosan magyarul. Műveleti egység? Úgy olvasom ők azok, akik az OEF keretében harcolnak, harcoltak a tálibok ellen Dél-Afganisztánban.

Itt meg arról van hír, hogy a lengyelek a meglevő 1200 fő fölötti kontingensüket tovább növelik, 1600 főre és további nyolc helikoptert is ki akarnak küldeni. A cikkből az is kiderül, hogy szeretnék egy tartományra koncentrálni az erőiket. Hát akkor előbb utóbb nekik is lesz egy PRT-juk délen vagy keleten?

A csehek is bejelentették, hogy megemelik a saját csapataik létszámát újabb száz fővel. Lehet, hogy ez ugyanaz, amit egyszer bejelentettek március elején és amiről írtam már egyszer. A mostani hír szerint meglevő 4xx katona mellé küldenek újabb száz főnyi különleges katonát. De miből áll ez a mostani 400 fő? Ki tudja?

Ritkán találni hosszabb elemzést észak-kelet Afganisztánról, de most rábukkantam valamire. Bagdhis tartomány és környékéről csak a hírek jönnek, ezt megölték, azt lelőtték, NGI-t megtámadták stb, de kevés az olyan anyag, mi összeköti ezeket a híreket. 2007 decemberéből egy írás az addig történt tálib offenzívát, majd az arra adott spanyol (ISAF) és ANA választ mutatja be. Talán ide jöhetne az a hír, hogy megtámadták a norvég PRT-t Maymanában, azaz megrakétázták őket. Nekem csak most derült ki, hogy itt ötven litván katona is van!

A második cikk pedig egy fontos tálib parancsnok márciusi letartóztatása kapcsán nyújt egy updatet minden érdeklődőnek. hehe. A szitu részben itt is hasonló, mint Baglanban. Pastu zárványok, politikai és gazdasági marginalizálódás 2001 óta, tálibok visszaszivárognak, kapcsolatokat felveszik, kész a baj.

Egy megbújó kis hír, ami egy két éve elkezdett folyamat újabb eredménye: US-Afghan-Pakistan military center opens on volatile border. Nyolc hírszerzési állomást állítanak fel, ahol a három ország katonái nézhetik, figyelhetik, hallgathatják az tálibokat és az al-Kaidát. Akkor állt fel egy afgán-paki-usa katonai bizottság a tálibok pakisztáni tevékenységének monitorozása. Erről ritkán hallani, mert állandóan csak azt olvashatjuk, hogy milyen szabadon működnek NFWP-ben a tálibok és milyen kétértelmű a pakisztáni hadsereg ellenük folytatott harca. Ok, az mainstream, itt meg az apróságok