Lengyel kivonulás és a stratégiai látásmód

Mostanában a magyar jelenlét időtávjának a kérdése a mániám. Hogyan, miért, meddig maradjon a PRT. Olvasok cikket a lengyel PRT jövőjéről. Ami durván meglep benne, az ez:
The pullout operation is to be divided into three stages. Gradual reduction of tasks and the size of the contingent are to lead to the termination of combat operations and the handing over of Polish responsibility in the Afghan province of Ghanzi. This stage is to end in 2012.

In 2013-2014, Poles are to take part in a training mission with maintaining combat readiness for limited alarm support of Afghan or coalition forces and the completion of the involvement in the military operation.

Following 2014, Poland is to maintain its readiness for cooperation, including military training and technical cooperation, with Afghanistan on grounds of earlier negotiated bilateral agreement within allied partnership.

Mi ebben a furcsa? Két dolog. 1. Hogy pontosan látják, hogy mit terveznek tenni 2014-ig. 2. Hogy ezt bejelentik.

Tanulság Magyarországnak? Nekünk is kellene, hogy legyenek terveink. Szerintem nincsenek 2014-ig. De miből állna csinálni? Nem másoltam be, de benne van a cikkben, hogy a lengyel vezetés mindezt a korábbi NATO tervekbe, a lisszaboni NATO csúcs döntéseibe ágyazta be.

Azt mondanom sem kell, hogy mennyire hasznos lenne, ha lenne ilyen döntés Magyarországon is. Ezt nem a katonáknak, hanem a politikusoknak kellene meghozni, amihez aztán a katonák kidolgoznák a szükséges számokat, erőforrásokat?

Most 500 fő van Afganisztánban az engedélyezett 1000 főből. A missziós összlétszámunk valahol 800-900 között van szerintem. Ez a magas missziós létszám a biztosíték arra, hogy a NATO-s kritikák nem jönnek (annyira). Ezeket mindenki tudja.

De mi lesz, ha 2014-ben vagy előbb kivonulunk Afganisztánból a PRT-vel? Ez kb 250 fő, plusz a KAIA kb 70 fő sem lesz már. A nagy missziós létszámunk leesik akár 600 főre. Ez már elég sovány lesz. Jönnek megint a kritikák, mi pedig bevállalunk olyan missziókat, amelyekre nem leszünk felkészülve.

És a történelem ismétli önmagát, ugyanaz lesz mint 2003-ban, mikor kiment a könnyű gyalog század Kabulba, kapkodva, sietve, sok sok szerencsével és egyéni helytállással.

A stratégiai gondolkodás a magyar államigazgatás szinte minden területén hiányzik. Nem tudom folyik-e bármi a HM-ben ebben a két ügyben. Én nem hallottam róla, de az nem jelent semmit. Kellene ebben a külügynek is részt venni? Azt hiszem igen. Jelen pillanatban a katonák által vitt afganisztáni misszió a magyar külpolitika egyik fontos (van ahonnan nézve a legfontosabb) "footprintje". Ettől "vagyunk rajta a térképen". A külügy látja csak igazán, hogy mi folyik a NATO-ban és az EU-ban politikai szinten, ott diplomaták ülnek és nem katonák.

Jó, akkor válasszuk szét: A PRT jövöjével kapcsolatban a HM-nek kellene eldönteni, hogy mit mikor mennyit, milyen sebességgel. Ehhez kell egy kis beszélgetés Brüsszelben, Kabulban és a Mazar-i Sharifban. Az év így belőhető, mellette el kell dönteni, hogy a többi afgán missziót meddig akarjuk fenntartani, figyelembe véve a költségeket, a ISAF kivonulását, az elvárásokat. Ki kell találni, hogy mivel akarunk maradni 2014 után Afganisztánban? Van már rengeted tapasztalat, el lehet dönteni mire lesz ember, technika, milyen forrásokkal jár. Haditechnikai beszerzéseket, modernizációt ennek függvényében lehet tervezni (pl járművek). És persze jó ha folyamatosan ott van valaki a külügyből, aki aztán tájékoztat mindenki mást a Külügyben és nem ül az infon.

A másik stratégiai tervezésnek adhatnám a "Magyar missziós jelenlét a poszt-afganisztáni időszakban (2014-2018)" címet. Elég komolyan hangzik. Miután tudja a HM politikai vezetés, hogy mit akar 2014 után csinálni Afganisztánban, megkezdődhet a külüggyel közösen annak kialakítása, hogy hol missziózzunk a világban még 2014 után? Mi szolgálná a magyar érdekeket? Hol kell ott lennünk majd, ahogy most ott kell lennünk Afganisztánban? A jövő potenciális konfliktusai, ahol az EU és a NATO részt akarhat venni? Ha meglennének a régiók és a célirányok, méretek esetleg, akkor megint jöhetne a katonák dolga. Megtervezni, hogy a meglevő felszerelések mire jók, mire nem. Mit lehetne felajánlani, mit kellene modernizálni. El lehetne kezdeni gyűjteni célirányosan a tapasztalatokat azokról a területekről, amelyeket a külügy-hm vonal potenciális célterületként jelölt meg 2014 utánra.

Ez nem azt jelentené, hogy például 2016-ban jelenik meg a kormánydöntés a dél-szudáni misszióról (szigorúan hipotetikus feltételezés!!!) és akkor kezd el mindenki észtveszejtően Dél-Szudánról olvasni. Hanem azt, hogy az erre kijelölt szervek és emberek (nem a KFH, hanem a MH szervezetében) szépen elkezdik olvasgatni a híreket és abból havi összefoglalókat csinálnak (megkérhetik erre a Zmne-n valami szervezetet vagy a SVKI-t), az két tapasztalat feldolgozó szervezet közül az egyik parancsba kapja, hogy kezdje el minden Kelet-Afrikában járt magyar katona agyának leszívását. Hazajöttél? Írj egy jelentést, mit láttál, aztán megbeszéljük szóban is, aztán elraktározzuk és összekapcsoljuk azzal, amit a hírfeldolgozók csinálnak. Megfelelő mennyiségű info esetén leszűrjük a tapasztalatokat: a felszerelésre, járművekre, kommunikációs eszközökre, politikai helyzetre, biztonsági helyzetre vonatkozóan (Igen, ezzel is foglalkozni kell a katonáknak külföldi missiókban!!! Lgalább érteniük, átlátniuk kell a helyzetet - ha valami ez a PRT tanulsága) és azzal foglalkozni fognak azok, akik pl a modernizálás a feladtuk. Közben rendszeresen lehet konzultálni külső szakértőkkel, de nem unalmas előadásokat hallgatni tőlük, hanem kérdezni. Ha nincs kérdés, nem megy rendesen a munka.

Közben a politikai szinten a külügy és a hm egyeztet, évente felülvizsgálják a terveket a 2014 utáni időszakra. Hmm azt hittük közel-kelet bedől, de stabilnak tűnik, akkor ezt levehetjük a listáról, viszont ott van xxx régió, erre nem figyeltünk, ezt vegyük fel a feladatok közé.

Na leállítóm magam. Lehet, hogy tévedek a sorrendben, a menetben valahol, de ez a két kérdés biztos olyan, ahol jó lenne elgondolkodni a jövőn. Az agyi kapacitás abszolút megvan hozzá, a bürokrácia viszont le van terhelve hozzá, hogy ilyenekkel foglalkozzon, ilyeneket szervezzen. Láttam már egy két kísérletet, hogy stratégiai dokumentumok szülessenek lásd pl az NKS-t (első cikk indifferens, az utána jövő három a fontos), vagy a külkapcsolati stratégiát. Én sem tudok stratégiai szinten gondolkodni vagy tervezni, talán külön szakma ez is. Be lehetne vonni embereket akik csak a stratégia tervezés értenek, ismerik a lépcsőit, csináltak már ilyet (!), ők adhatnák a keretet.

Az NKS - az számomra ismert infok alaján - azt bizonyítja, hogy nem lehet csak a kutatókra rábízni a dolgot sem. Szerintem akkor lenne sikerese egy ilyen terv, ha folyamatos az interakció, lehet javítani, mindenki pontosan tudja (megmondják neki), hogy mi a feladata, és az elején világosan le kellene fektetni, hogy milyen végeredményt akarunk kapni. És a politikai vezetésnek kell kezdeményeznie.