Nemrég felhívták a figyelmemet, hogy elkészült a Honvéd Vezérkar tudományos kutatóhelyének Egyiptomról szóló országismertető második kiadása Besenyő János és Miletics Péter tollából (mindketten katonák). Líbia kapcsán már írtam egy hasonló kiadványról, és akkor azt is leírtam, hogy mekkora szükség van az ilyen anyagokra, illetve, hogy a katonáknál (hiszen honvédségi kiadványról van szó) mennyire ritka, hogy kül- és biztonságpolitikai elemzéseket ennyire adatolva írjanak meg (legalábbis remélem, hogy ezt írtam, mert nem olvastam el még egyszer, hogy mit írtam akkor).
Az elsőre látszik az egyiptomi anyagon, hogy dizájnban, szerkesztésben sokat fejlődött a kiadvány, és ennek is, miként az előzőnek van szakmai lektora, aki - honvédségi vonalon ritka - nem belsős, hanem külsős szakembert választottak. Ez mindig egy kicsivel több garancia.
Számomra az elemzés legérdekesebb része, a fegyveres erőkről szóló rész. Ennek jó része a már szárazföld és egyéb haderőnemek alárendeltségébe tartozó eszközök felsorolása, amit bevallom, én mindig öncélúnak érzek, mert ismerve a kelet-európai tapasztalatokat, a papír mindent elbír és a valóságban a hadrafogható elemek, eszközök száma alacsonyabb annál, mint ami papíron van. Én ízért írtam volna valamit erről a felsorolás végére, hogy az olvasó nehogy felsóhajtson a felsorolás végén, hogy bezzeg az egyiptomi hadseregnek ... Ha jól sejtem a szerzők is tapasztaltak ezen a téren, láttak afrikai vagy afganisztáni katonai erőket és tudják, hogy a papír és a valóság az arrafelé még jobban eltávolodik :)
Csak hogy egy konkrét példát mondjak, az iraki hadsereg legutóbbi teljesítménye, amikor egy vagy két hadosztály (20-30000 fő) egyszerűen elfutott a néhány ezres terrorszervezet elől (legalábbis ekkora erőkkel támadták Moszult.
Vissza az egyiptomi hadsereghez. Ennek a fejezetnek a legjobb része, az utolsó két-három oldal (87. o. környéke), ahol a szerzők egy kis elemzést is nyújtanak a hadsereg állapotához. Szívem szerint ezt hosszabbra írtam volna (ha én írok), mert itt sok olyan kérdéssel lehetett volna foglalkozni, amelyek egy arab hadsereg valódi értékét és hadrafoghatóságát mutatják (pl korrupció szerepe, nepotizmus, tisztikar belső kohéziója)
Az elemzés legizgalmasabb része az elmúlt évek eseményeivel foglalkozó fejezet. Itt a szerzők átfogóan tekintik át nemcsak Egyiptom, de a szélesebb térség főbb erővonalait, érdekelt feleit, benne nemcsak az USAval és Oroszországgal, hanem pl. Törökországgal is.
Különösen érdeklődve olvastam az iszlamisták bukásának gazdasági hátteréről szóló fejezetet, mert a Kül-Világ folyóiratban nemrég jelent meg egy hasonló témájú anyag. Ami tény, hogy a Morsi kormány alatt a gazdasági teljesítmény esett, a tartalékok vészesen csökkentek. Az okokat általában többféleképpen magyarázzák. Az is tény, hogy az gazdasági csökkenés, már a forradalom óta tartott, mégis a kommentárok jó része, hajlamos az egészet az iszlamista kormány nyakába varrni
A szerzők úgy látom eltérő következtetésre jutottak. Az Kül-Világ tanulmány azt mondja, hogy a gazdasági összeomlás oka Morsi iszlamista elnök alatt 3 okra volt visszavezethető: turizmus csökkenése, gázexport csökkenés Izraelbe és a harmadikra nem emlékszem. Morsziék érdemben nem nyúltak hozzá a gazdasági szakembergárdához, a jegybank elnök maradt, nem államosítottak stb.
Hasonlóan ott, az országtanulmányban is a szerzők a Morsi kormány egy éves fennállása alatt olyan reformokat vártak a kormánytól, amelyeket az előző Mubarak vezetése évtizedeken át sem csinált meg, de lett volna hozzá ereje, hogy leverje azokat, akiknek nem tetszene. Bár alaposan összeszedték a szerzők a gazdaság leépülését, én kicsit hadsereg pártinak érzem a konklúziójukat. Én azt olvastam ki a szövegükből, mintha a gazdasági problémák okozta társadalmi elégedetlenség vezetett volna a hadsereg beavatkozásához. Ez szerintem nem igaz, max érvként használta fel a hadsereg a gazdasági problémákat, az tény persze, hogy így könnyebb eladni a lakosság torkán a puccsot és az is tény, a nehézségek ellenére jelentősen is csökkent 2013-ra az iszlamisták támogatása. Az is érdekes, hogy amint megtörtént a hatalomátvétel, mindjárt jelentős mennyiségű hitelt kapott az ország az Öbölből, ahonnan korábban alig csepegett.
Jó lenne megnézni, hogy most jobban megy-e az egyiptomi gazdaság, mint egy évvel ezelőtt, mert ez lenne a fenti elképzelés lakmusz papír próbája, hogy tényleg a gazdaságról szólt-e minden.
Az országismertetés utolsó oldalai az utolsó hónapokat mutatják, ahogy haladunk 2014 februárjához, a kézirat lezárásához, úgy lesz egyre részletesebb az anyag, különösen a hadsereg hatalomátvételének időszakától. Végeredményében ez az anyag is, főleg így hogy elérhető az interneten, jól használható forrás lesz mindenkinek, aki Egyiptom közelmúltjára lesz kíváncsi. Mint a líbiás anyagnak, ennek is külön értéke, hogy alaposan hivatkozva van. Ez nekem, aki sokszor hiányolja a forrásokat az ilyen munkákból, külön öröm.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyiptom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyiptom. Összes bejegyzés megjelenítése
hétfő, szeptember 15, 2014
vasárnap, január 22, 2012
Az egyiptomi választások végeredménye
Nem tudom mi jelent meg magyarul erről, de ezt találtam angolul:
1. Freedom and Justice Party won 127 party list seats and 108 individual seats, representing 47.2% of total parliamentary seats
2. Al Nour Party won 96 party list seats and 27 individual seats, representing 24.7% of total parliamentary seats
3. Wafd won 36 party list seats and two individual seats, representing 7.6% of total parliamentary seats
4. Egyptian Bloc won 33 party list seats and one individual seat, representing 6.8% of total parliamentary seats
5. Al Wasat Al Gadeed won 10 party list seats, representing 2% of total parliamentary seats
6. Reform and Development won 8 party list seats and one individual seat, representing 1.8% of total parliamentary seats
7. Revolution Continues won 7 party list seat, representing 1.4% of total parliamentary seats
8. Masr Al Qawmy won 4 party list seat and one individual, representing 1% of total parliamentary seats
9. Al Hurreya won 4 party list seats, representing 0.8% of total parliamentary seats
10. Egyptian Citizen won 3 party list seat and one individual seat, representing 0.8% of total parliamentary seats
11. Al Itihad won two party list seats, representing 0.4% of total parliamentary seats
12. Arab Egyptian Union won one party list seat, representing 0.2% of total parliamentary seats
13. Democratic Peace won one party list seat, representing 0.2% of total parliamentary seats
14. Conservative Party won one individual seat, representing 0.2% of total parliamentary seats
15. Al Adl won one individual seat, representing 0.2% of total parliamentary seats
Még nem dőlt el az összes hely sorsa, 37 alsóházi képviselő helyért még csak most fognak tartani választásokat, ezek mindenféle okok miatt késést szenvedtek.
Ezek végeredménye már csak azárt is fontos, mert ezen múlhat az iszlamista pártok kétharmada. A Freedom and Justice és az al-Nur mellett vannak még a parlamentben más iszlamista pártok is, mint a al-Wasat vagy a Reform and Development.
Itt meg kell állni, mert nagy kérdés, hogy ez a 2/3-ad mennyire valós lehetőség. Az elemzők egy része úgy tekint ezekre a pártokra, mint olyanokra, akik mind ugyanazt akarják csak más köpenyben. Mit?
Reiszlamizálni az egyitpomi társadalmat minden áron. Bevezetni a sáriát (bármit is jelentsen ez), beleszólást adni a vallástúdosoknak a politikába, elfordulni a nyugattól, korlátozni a nők szerepét, nagyobb társadalmi moralitást, stb.
Az elemzők egy másik része - bár nem utasítja el ezt a fajta interpretációt - azt mondja, hogy iszlamisták között is különbséget kell tenni a szalafisták (al-Núr) és a mérsékeltek (Freedom and Justice, al-Wasat vagy a Reform and Development) között. A szakértők e csoportja a szalafistákkal azonosítja a radiákális követelesék jó részét (de nem mindegyiket), míg a mérsékeltekről azt tartja, hogy azok a meglevő keretek között fognak politizálni, érdemi változás nem várható, szimbólikus lépések persze igen.
A kérdés az, hogy az első és második pártegymás riválisai lesznek vagy egymás szövetségesei. Szerintem egymás riválisai. Szerintem nem várható, hogy együtt fognak kormányt alakítani kétharmaddal és átírják Egyiptom jövőjét. Különösen a Muzulmán Testvériség (amely a Freedom and Justice párt mögött áll) túl régóta (néhány 50-60 éve) vár erre a pillanatra, hogy az ország kormányához jusson.
Szóval szerintem nem lesz kétharmad.
Persze még annyi bizonytalan tényező van, hogy lehetezen túl korai gondolkodni. Most jönnek a felsőházi választások, aztán majd az elnökválasztás és az új alkotmány megírása.
És mit szól majd mindezekhez a hadsereg, amely népszerűsége már sokat csökkent, több olyan lépése is volt, amely arról árulkodott, hogy a régi reflexek bizony még élnek (miért ne élnének?)
Az egyiptomi átmenet továbbra is sokismeretlenes egyenlet, biztosak talán majd 2012 végén lehetünk.
hétfő, szeptember 19, 2011
Egyiptomi (vissza)fordulat
Írtam Líbiáról, most jön Egyiptom. A nyugati sajtóban a legnagyobb visszhangot az izraeli nagykövetség megrohanása kapta. Az eset részben rámutatott az egyiptomi társadalom egyes csoportjainak Izrael ellenességére, de ugyanakkor van egy olyan gyanúm is, hogy a katonai vezetésnek is jól jött. Miért? Röviden: a cirkusz, a figyelemelterelés arról, hogy nem akarjuk átadni a hatalmat, hogy nem haladnak a tárgyalások a választásokról. Mubarak tárgyalása ugyanez a cirkusz kategória.
A forradalom szempontjából sokkal aggasztóbb ami az eset után történ. Az katonai vezetés (SCAF) ugyanis ismét bevezette rendkívüli állapotot, azt ami Mubarak alatt 30 éven keresztül érvényben volt, és amelyre hivatkozva számos alkotmányos jogot felfüggeszthetett a kormány. A forradalom egyik vívmánya pont ennek eltörlése volt. A múlt köde.
Ráadásul a rendkívüli állapot mellé ismét megjelent a média korlátozása és a tiltakozások korlátozása. A MERIP-nek van egy érdekes anyaga még a nyárról, hogy a forradalom sikerében szerepet játszó tüntetések, sztrájkok egy idő után miként váltak a SCAF számára kényelmetlenné, és miként lettek a sztrájkoló hős munkásokból pár hónap alatt ellenség, akik ellehetetlenítik követeléseikkel az állam működését.
A helyzet súlyosságát jelzi (talán), hogy Wael Ghonim nyílt levéllel fordult a SCAF-hoz (Ghonim-nak nagy szerepe volt a forradalom kirobbantásában azzal, hogy a Facebookon csoportot szervezett a korábban agyonkínzott Khaled Said egyiptomi fiatalember emlékére)
A levélben Ghonim a saját és a fiatalok aggályait foglalja össze, mindazokat a veszélyes trendeket, amelyek kétségessé teszik számára a SCAF őszinteségét a választások megtartásáról. Arról, hogy a kezdetei szeptemberi időpont miként úszik a messzeségbe. A teljes levél itt.
Nem tudom ezzel összefüggésben, de a hétvégén láttam, hogy november valamikor lennének a választások, bár tegnap este az egyik ismerősöm azt mondta, már ezt is visszavonták.
A forradalom szempontjából sokkal aggasztóbb ami az eset után történ. Az katonai vezetés (SCAF) ugyanis ismét bevezette rendkívüli állapotot, azt ami Mubarak alatt 30 éven keresztül érvényben volt, és amelyre hivatkozva számos alkotmányos jogot felfüggeszthetett a kormány. A forradalom egyik vívmánya pont ennek eltörlése volt. A múlt köde.
Ráadásul a rendkívüli állapot mellé ismét megjelent a média korlátozása és a tiltakozások korlátozása. A MERIP-nek van egy érdekes anyaga még a nyárról, hogy a forradalom sikerében szerepet játszó tüntetések, sztrájkok egy idő után miként váltak a SCAF számára kényelmetlenné, és miként lettek a sztrájkoló hős munkásokból pár hónap alatt ellenség, akik ellehetetlenítik követeléseikkel az állam működését.
A helyzet súlyosságát jelzi (talán), hogy Wael Ghonim nyílt levéllel fordult a SCAF-hoz (Ghonim-nak nagy szerepe volt a forradalom kirobbantásában azzal, hogy a Facebookon csoportot szervezett a korábban agyonkínzott Khaled Said egyiptomi fiatalember emlékére)
A levélben Ghonim a saját és a fiatalok aggályait foglalja össze, mindazokat a veszélyes trendeket, amelyek kétségessé teszik számára a SCAF őszinteségét a választások megtartásáról. Arról, hogy a kezdetei szeptemberi időpont miként úszik a messzeségbe. A teljes levél itt.
Nem tudom ezzel összefüggésben, de a hétvégén láttam, hogy november valamikor lennének a választások, bár tegnap este az egyik ismerősöm azt mondta, már ezt is visszavonták.
szerda, március 23, 2011
Egyiptomi az alkotmányról szoló népszavazás után
Március 19-én Egyiptom szavazott a módosított alkotmányról. Sikerrel. Részvétel 41 százalék (ezt mindenki magasnak tartja - mihhez képest) és szavazók kb 71 százaléka igent mondott.
Itt van Nathan Brown elemzése a hogyan továbbról:
- Alkotmány egésze felfüggesztve marad, csak azok lépnek életbe, amikről szavaznak
- A hadsereg hamarosan közzé teszi miként képzeli el az átmenet időszakát a parlamenti választásokig
- Parlamenti választásokat május/júniusra tervezték, de felbukkantak hírek, hogy szeptemberre tolják, mert nincs elég idő májusig pártosodni. Ugyanazok a dilemmák mint a magyar rendszerváltásnál (is). A régi pártoknak jó a hamar, az újaknak (tipikusan a fiatal forradalmároknak) meg idő kell, hogy országosan megjelenjenek. A magyar példa alapján akár össze is veszhet az ellenzék csak hogy nevet hírnevet szerezzenek/beégjenek a választók agyába (lásd négyigenes népszavazás).
- A hadsereg új törvényeket fog kibocsátani a választással összefüggésben. Mi lesz benne? Rejtély. De arra számítanak, hogy egyszerűsödik a pártalapítás feltétele és esetleg módosítják a választási rendszert egyéniről arányosra (pártlisták és egyéni jelöltek). Ez is tiszta magyar rendszrváltás, azonos logikával szerintem.
- Az új alkotmány megírására majd a parlamenti és elnökválasztás után kerül sor, amikor már a hatalaom a legitimen választott intézmények kezében lesz.
Az első önjelölt elnökjelöltek is ott vannak a cikkben.
Ha tényleg jól látom, akkor nagyon érdekesek a magyar (és a kelet-európai) rendszerváltás párhuzamai. Ez megintcsak megerősíti bennem azt, hogy a politika mindenhol politika. Árnyalja ha szekuráris vagy keresztény vagy muszlim kultúrkörben folyik a politika (azaz van jelentése, hogy Egyiptomban vagy itthon történik), a szimbólumok mindenképpen mások, de alapvetően az emberi és szervezeti (pártok, politikusok, parlament) motivációk ugyanazok.
Itt van Nathan Brown elemzése a hogyan továbbról:
- Alkotmány egésze felfüggesztve marad, csak azok lépnek életbe, amikről szavaznak
- A hadsereg hamarosan közzé teszi miként képzeli el az átmenet időszakát a parlamenti választásokig
- Parlamenti választásokat május/júniusra tervezték, de felbukkantak hírek, hogy szeptemberre tolják, mert nincs elég idő májusig pártosodni. Ugyanazok a dilemmák mint a magyar rendszerváltásnál (is). A régi pártoknak jó a hamar, az újaknak (tipikusan a fiatal forradalmároknak) meg idő kell, hogy országosan megjelenjenek. A magyar példa alapján akár össze is veszhet az ellenzék csak hogy nevet hírnevet szerezzenek/beégjenek a választók agyába (lásd négyigenes népszavazás).
- A hadsereg új törvényeket fog kibocsátani a választással összefüggésben. Mi lesz benne? Rejtély. De arra számítanak, hogy egyszerűsödik a pártalapítás feltétele és esetleg módosítják a választási rendszert egyéniről arányosra (pártlisták és egyéni jelöltek). Ez is tiszta magyar rendszrváltás, azonos logikával szerintem.
- Az új alkotmány megírására majd a parlamenti és elnökválasztás után kerül sor, amikor már a hatalaom a legitimen választott intézmények kezében lesz.
Az első önjelölt elnökjelöltek is ott vannak a cikkben.
Ha tényleg jól látom, akkor nagyon érdekesek a magyar (és a kelet-európai) rendszerváltás párhuzamai. Ez megintcsak megerősíti bennem azt, hogy a politika mindenhol politika. Árnyalja ha szekuráris vagy keresztény vagy muszlim kultúrkörben folyik a politika (azaz van jelentése, hogy Egyiptomban vagy itthon történik), a szimbólumok mindenképpen mások, de alapvetően az emberi és szervezeti (pártok, politikusok, parlament) motivációk ugyanazok.
szombat, március 19, 2011
Népszavazás Egyiptomban
Miközben a világ Líbiára és Japánra figyel, Egyiptomban fontos lépés történt a demokráciavagy a káosz felé. Népszavazás volt ma az alkotmánymódosításról.
Mint minden poszt-autoriter helyen itt is az a kérdés, hogy kijelölt emberek átírják-e az alkotmányt és arról szavazzon a nép, vagy legyen teljesen új alkotmány széles konzultáció után, és arról szvazzon a nép. Egyyitpomban a hadsereg jelölt ki egy bizottságot, sokan lefikázták hzet, bár az ország nagyhírű alkotmányjogászai voltak benne. A csoport átírta az alkotmány kulcsfontosságú passzusait 9 helyen. Ma arról folyt a szavazás, hogy a lakosság ezt jóváhagyja vagy sem.
A szavazás előtt két tábor alakult ki. Mindkettő a forradalom hiveiből alakult. Az egyik szerint igennel kell szavazni, mert ebben az esetben tényleg véget ér 6 hónapon belül a katonai uralom és parlamenti választást lehet tartani. A logika ebben az, hogy nagyon ne bizzunk a hadseregben,mert hátha megjön a hadsereg étvágya a hatalomhoz és majd nem akar lemondani róla.
a másik tábor azt mondja ez az alkotmáyn vezetett a dikttaúrához, teljesen új alkotmányra van szükség. Amr Mussa az Arab Liga főtitkára és ElBaradei - mindketten eseélyesek államfőnek, ha lesz ilyen - amellett voltak, hogy legyen új alkotmány. A fő kérdés ebben a tekintetben, hogy maradjon a prezidenciális rendszer vagy az lehetséges új alkotmánnyal kipróbálhatóvá válna az parlamentáris rendszer.
Úgy tűnik az emberek nagyobbik része a nemre szavazott, ám még így is mimndenki úgy érzi, hogy ilyen szabad szavazásra sokak szerint már régóta nem volt az ország történeétben.
Mint minden poszt-autoriter helyen itt is az a kérdés, hogy kijelölt emberek átírják-e az alkotmányt és arról szavazzon a nép, vagy legyen teljesen új alkotmány széles konzultáció után, és arról szvazzon a nép. Egyyitpomban a hadsereg jelölt ki egy bizottságot, sokan lefikázták hzet, bár az ország nagyhírű alkotmányjogászai voltak benne. A csoport átírta az alkotmány kulcsfontosságú passzusait 9 helyen. Ma arról folyt a szavazás, hogy a lakosság ezt jóváhagyja vagy sem.
A szavazás előtt két tábor alakult ki. Mindkettő a forradalom hiveiből alakult. Az egyik szerint igennel kell szavazni, mert ebben az esetben tényleg véget ér 6 hónapon belül a katonai uralom és parlamenti választást lehet tartani. A logika ebben az, hogy nagyon ne bizzunk a hadseregben,mert hátha megjön a hadsereg étvágya a hatalomhoz és majd nem akar lemondani róla.
a másik tábor azt mondja ez az alkotmáyn vezetett a dikttaúrához, teljesen új alkotmányra van szükség. Amr Mussa az Arab Liga főtitkára és ElBaradei - mindketten eseélyesek államfőnek, ha lesz ilyen - amellett voltak, hogy legyen új alkotmány. A fő kérdés ebben a tekintetben, hogy maradjon a prezidenciális rendszer vagy az lehetséges új alkotmánnyal kipróbálhatóvá válna az parlamentáris rendszer.
Úgy tűnik az emberek nagyobbik része a nemre szavazott, ám még így is mimndenki úgy érzi, hogy ilyen szabad szavazásra sokak szerint már régóta nem volt az ország történeétben.
péntek, február 04, 2011
Kossuthon Déli Krónikában Egyiptomról
Hallgatom a déli krónikát benne az egyiptomi eseményekkel
A szerkesztő a civil societyt polgári társadalomnak fordította, nem tudom miért.
A Muslim Testvériséget radikális szervezetnek minősítette, pedig nem az.
Megszólaltattott egy magyart Kairoból, aki arabul is beszél. A kérdés valahogy így szólt: Ma péntek van, amikor a muszlimok a mecsetekbe mennek. Harcra tüzelik fel őket a mecsetekben vagy mit tapasztalni? Ez egy kérdés volt, de nem tudom érezi- e más is benne vonalat. Lehetett volna így is:
Ma péntek van, amikor a muszlimok a mecsetekbe mennek. Tele vannak egyáltalán a mecsetek? Tiltakozásról vagy megbékélésről szólnak a prédikációk? Ennek egy kicsit kiegyensúlyozottabb a hangulata.
Úgy emlékszem, hogy általában egy egyiptomi mecsetben nem lehetett akármiről beszélni. A közel-keleten mindenhol a rendszer ellenőrzi a mecseteket, megmondja, hogy mit lehet és mit, miről lehet prédikálni és miről nem. Persze lehet most néhány megbátorodnak.
Hozzáteszem a kinti tudósító nem tudott válaszolni a kérdésre, annyit tudott mondani mintha itthonról bármelyik szakértő válaszolt volna.
Ja egyébként az jutott eszembe, hogy most már legalább négy magyar tudósítóról tudok. Szerintem ideje lenne becélozni a politikai elitet, onnan hozni véleményeket, Baradeitől, Szuleimántól, a Muszlim Testvériségtől, mert az utcát interjúvolni továbbra is az elég sovány és kézenfekvő. Ezt még én is meg tudnám csinálni, ha lenne időm kimenni. Ki a többi szereplő, hol van a többi párt, azoknak mi a véleménye? Mi a helyzet vidéken, ott is tele vannak az utcák, vagy ez megint valami fővárosi buli, mint a Zöld Forradalom?
Nem ismerek sok egyiptomit, de ott van Saad Eddin Ibrahim, híres, okos és tenyerében van a helyi politika. Úgy látom a külföldi sajtónak sem sikerült még megszólaltatnia.
A szerkesztő a civil societyt polgári társadalomnak fordította, nem tudom miért.
A Muslim Testvériséget radikális szervezetnek minősítette, pedig nem az.
Megszólaltattott egy magyart Kairoból, aki arabul is beszél. A kérdés valahogy így szólt: Ma péntek van, amikor a muszlimok a mecsetekbe mennek. Harcra tüzelik fel őket a mecsetekben vagy mit tapasztalni? Ez egy kérdés volt, de nem tudom érezi- e más is benne vonalat. Lehetett volna így is:
Ma péntek van, amikor a muszlimok a mecsetekbe mennek. Tele vannak egyáltalán a mecsetek? Tiltakozásról vagy megbékélésről szólnak a prédikációk? Ennek egy kicsit kiegyensúlyozottabb a hangulata.
Úgy emlékszem, hogy általában egy egyiptomi mecsetben nem lehetett akármiről beszélni. A közel-keleten mindenhol a rendszer ellenőrzi a mecseteket, megmondja, hogy mit lehet és mit, miről lehet prédikálni és miről nem. Persze lehet most néhány megbátorodnak.
Hozzáteszem a kinti tudósító nem tudott válaszolni a kérdésre, annyit tudott mondani mintha itthonról bármelyik szakértő válaszolt volna.
Ja egyébként az jutott eszembe, hogy most már legalább négy magyar tudósítóról tudok. Szerintem ideje lenne becélozni a politikai elitet, onnan hozni véleményeket, Baradeitől, Szuleimántól, a Muszlim Testvériségtől, mert az utcát interjúvolni továbbra is az elég sovány és kézenfekvő. Ezt még én is meg tudnám csinálni, ha lenne időm kimenni. Ki a többi szereplő, hol van a többi párt, azoknak mi a véleménye? Mi a helyzet vidéken, ott is tele vannak az utcák, vagy ez megint valami fővárosi buli, mint a Zöld Forradalom?
Nem ismerek sok egyiptomit, de ott van Saad Eddin Ibrahim, híres, okos és tenyerében van a helyi politika. Úgy látom a külföldi sajtónak sem sikerült még megszólaltatnia.
szombat, január 29, 2011
Magyar elemzések az arab világban zajló forrongáskról
Nézem a TV2-t. Megy hangulatkeltés, a bemondó szerint: Rettegnek a magyar turisták Egyiptomban", de közben azt mutatják, hogy turisták békésen sétálnak a rendőrök között, térképpel bóklásznak egy kicsit lepattant utcán. Nem találtak egy rémült magyart sem telefonon Egyiptomban? Kerítsek nektek egy két magyar turistát, aki nem retteg?
Közben megérkeztek az első magyar elemzések a Tunéziában kezdődött folyamatokról.
Tüske László - N. Rózsa Erzsébet: „Jázmin forradalom” a Közel-Keleten, avagy egy új korszak kezdete? Magyar Külügyi Intézet.
Paragi Beáta: Tunéziától kezdve Egyiptomon át… Grotius elemzések,
Mindkét tanulmány nagyon óvatos abban, hogy mi is lesz a jövőben. Pár napja láttam Rostoványi Zsoltot az Estében, ő elég skeptikus volt az egyiptomi események jövőjét illetően.
Az óvatosság indokolt, az arab rezsimek rendkívül ellenállóak a rendszerváltásoknak, a demokratizálódásnak. Érintetlenül hagyta őket a hidegháború vége is. Profik a jelképes lépések, az ígéretek terén. Meghirdetett alkotmánymódosítás, apró változtatások a választási törvényben, aztán, amikor a lelkesedés lankad, lehet visszaerősíteni.
Az utolsó egyiptomi elnökválasztáson az volt az engedmény az ellenzék és a nyugat felé, hogy nem csak egy jelölt (Mubarak) indulhatott, hanem mások is. Az eredmény ugyanaz volt, aki túl esélyes vagy izgága jelölt volt, koholt vádakkal rács mögé tették a választások idejére (ha jól emlékszem).
Szóval a kérdés, hogy most lesz-e valami, vagy megint képesek lesznek konszolidálni a hatalmon levők. Tunézia eldőltnek látszik, Ben Ali elment, még lehet a vége egy másik autoriter rendszer lesz, de lehet valami plurális dolog. Egyiptom még a tiszta sötétség.
Most másképp mennek a dolgok, mint az elmúlt 20 évben bármikor? Más a nemzetközi szereplők hozzáállása? Jobban elkeseredettek az emberek? Fáradtabbak a rezsimek? Más a gazdasági helyzetük? Hol vannak még tartalékok? Erről lenne jó egy kerekasztalt tartani, és vitatkozni azon, lesznek-e rendszerváltások és mi ha igen, akkor mi lesz utánuk.
Közben megérkeztek az első magyar elemzések a Tunéziában kezdődött folyamatokról.
Tüske László - N. Rózsa Erzsébet: „Jázmin forradalom” a Közel-Keleten, avagy egy új korszak kezdete? Magyar Külügyi Intézet.
Paragi Beáta: Tunéziától kezdve Egyiptomon át… Grotius elemzések,
Mindkét tanulmány nagyon óvatos abban, hogy mi is lesz a jövőben. Pár napja láttam Rostoványi Zsoltot az Estében, ő elég skeptikus volt az egyiptomi események jövőjét illetően.
Az óvatosság indokolt, az arab rezsimek rendkívül ellenállóak a rendszerváltásoknak, a demokratizálódásnak. Érintetlenül hagyta őket a hidegháború vége is. Profik a jelképes lépések, az ígéretek terén. Meghirdetett alkotmánymódosítás, apró változtatások a választási törvényben, aztán, amikor a lelkesedés lankad, lehet visszaerősíteni.
Az utolsó egyiptomi elnökválasztáson az volt az engedmény az ellenzék és a nyugat felé, hogy nem csak egy jelölt (Mubarak) indulhatott, hanem mások is. Az eredmény ugyanaz volt, aki túl esélyes vagy izgága jelölt volt, koholt vádakkal rács mögé tették a választások idejére (ha jól emlékszem).
Szóval a kérdés, hogy most lesz-e valami, vagy megint képesek lesznek konszolidálni a hatalmon levők. Tunézia eldőltnek látszik, Ben Ali elment, még lehet a vége egy másik autoriter rendszer lesz, de lehet valami plurális dolog. Egyiptom még a tiszta sötétség.
Most másképp mennek a dolgok, mint az elmúlt 20 évben bármikor? Más a nemzetközi szereplők hozzáállása? Jobban elkeseredettek az emberek? Fáradtabbak a rezsimek? Más a gazdasági helyzetük? Hol vannak még tartalékok? Erről lenne jó egy kerekasztalt tartani, és vitatkozni azon, lesznek-e rendszerváltások és mi ha igen, akkor mi lesz utánuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)