Nemrég felhívták a figyelmemet, hogy elkészült a Honvéd Vezérkar tudományos kutatóhelyének Egyiptomról szóló országismertető második kiadása Besenyő János és Miletics Péter tollából (mindketten katonák). Líbia kapcsán már írtam egy hasonló kiadványról, és akkor azt is leírtam, hogy mekkora szükség van az ilyen anyagokra, illetve, hogy a katonáknál (hiszen honvédségi kiadványról van szó) mennyire ritka, hogy kül- és biztonságpolitikai elemzéseket ennyire adatolva írjanak meg (legalábbis remélem, hogy ezt írtam, mert nem olvastam el még egyszer, hogy mit írtam akkor).
Az elsőre látszik az egyiptomi anyagon, hogy dizájnban, szerkesztésben sokat fejlődött a kiadvány, és ennek is, miként az előzőnek van szakmai lektora, aki - honvédségi vonalon ritka - nem belsős, hanem külsős szakembert választottak. Ez mindig egy kicsivel több garancia.
Számomra az elemzés legérdekesebb része, a fegyveres erőkről szóló rész. Ennek jó része a már szárazföld és egyéb haderőnemek alárendeltségébe tartozó eszközök felsorolása, amit bevallom, én mindig öncélúnak érzek, mert ismerve a kelet-európai tapasztalatokat, a papír mindent elbír és a valóságban a hadrafogható elemek, eszközök száma alacsonyabb annál, mint ami papíron van. Én ízért írtam volna valamit erről a felsorolás végére, hogy az olvasó nehogy felsóhajtson a felsorolás végén, hogy bezzeg az egyiptomi hadseregnek ... Ha jól sejtem a szerzők is tapasztaltak ezen a téren, láttak afrikai vagy afganisztáni katonai erőket és tudják, hogy a papír és a valóság az arrafelé még jobban eltávolodik :)
Csak hogy egy konkrét példát mondjak, az iraki hadsereg legutóbbi teljesítménye, amikor egy vagy két hadosztály (20-30000 fő) egyszerűen elfutott a néhány ezres terrorszervezet elől (legalábbis ekkora erőkkel támadták Moszult.
Vissza az egyiptomi hadsereghez. Ennek a fejezetnek a legjobb része, az utolsó két-három oldal (87. o. környéke), ahol a szerzők egy kis elemzést is nyújtanak a hadsereg állapotához. Szívem szerint ezt hosszabbra írtam volna (ha én írok), mert itt sok olyan kérdéssel lehetett volna foglalkozni, amelyek egy arab hadsereg valódi értékét és hadrafoghatóságát mutatják (pl korrupció szerepe, nepotizmus, tisztikar belső kohéziója)
Az elemzés legizgalmasabb része az elmúlt évek eseményeivel foglalkozó fejezet. Itt a szerzők átfogóan tekintik át nemcsak Egyiptom, de a szélesebb térség főbb erővonalait, érdekelt feleit, benne nemcsak az USAval és Oroszországgal, hanem pl. Törökországgal is.
Különösen érdeklődve olvastam az iszlamisták bukásának gazdasági hátteréről szóló fejezetet, mert a Kül-Világ folyóiratban nemrég jelent meg egy hasonló témájú anyag. Ami tény, hogy a Morsi kormány alatt a gazdasági teljesítmény esett, a tartalékok vészesen csökkentek. Az okokat általában többféleképpen magyarázzák. Az is tény, hogy az gazdasági csökkenés, már a forradalom óta tartott, mégis a kommentárok jó része, hajlamos az egészet az iszlamista kormány nyakába varrni
A szerzők úgy látom eltérő következtetésre jutottak. Az Kül-Világ tanulmány azt mondja, hogy a gazdasági összeomlás oka Morsi iszlamista elnök alatt 3 okra volt visszavezethető: turizmus csökkenése, gázexport csökkenés Izraelbe és a harmadikra nem emlékszem. Morsziék érdemben nem nyúltak hozzá a gazdasági szakembergárdához, a jegybank elnök maradt, nem államosítottak stb.
Hasonlóan ott, az országtanulmányban is a szerzők a Morsi kormány egy éves fennállása alatt olyan reformokat vártak a kormánytól, amelyeket az előző Mubarak vezetése évtizedeken át sem csinált meg, de lett volna hozzá ereje, hogy leverje azokat, akiknek nem tetszene. Bár alaposan összeszedték a szerzők a gazdaság leépülését, én kicsit hadsereg pártinak érzem a konklúziójukat. Én azt olvastam ki a szövegükből, mintha a gazdasági problémák okozta társadalmi elégedetlenség vezetett volna a hadsereg beavatkozásához. Ez szerintem nem igaz, max érvként használta fel a hadsereg a gazdasági problémákat, az tény persze, hogy így könnyebb eladni a lakosság torkán a puccsot és az is tény, a nehézségek ellenére jelentősen is csökkent 2013-ra az iszlamisták támogatása. Az is érdekes, hogy amint megtörtént a hatalomátvétel, mindjárt jelentős mennyiségű hitelt kapott az ország az Öbölből, ahonnan korábban alig csepegett.
Jó lenne megnézni, hogy most jobban megy-e az egyiptomi gazdaság, mint egy évvel ezelőtt, mert ez lenne a fenti elképzelés lakmusz papír próbája, hogy tényleg a gazdaságról szólt-e minden.
Az országismertetés utolsó oldalai az utolsó hónapokat mutatják, ahogy haladunk 2014 februárjához, a kézirat lezárásához, úgy lesz egyre részletesebb az anyag, különösen a hadsereg hatalomátvételének időszakától. Végeredményében ez az anyag is, főleg így hogy elérhető az interneten, jól használható forrás lesz mindenkinek, aki Egyiptom közelmúltjára lesz kíváncsi. Mint a líbiás anyagnak, ennek is külön értéke, hogy alaposan hivatkozva van. Ez nekem, aki sokszor hiányolja a forrásokat az ilyen munkákból, külön öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése