A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Norvégia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Norvégia. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, május 29, 2023

Német üteg európa egyik legészakibb pontján: Sværholtklubben

A németek a II világháborúban az Atlanti Fal részeként a legelképesztőbb helyekre építettek ütegeket. Az egyik civilzációtól legtávolabbi ilyen darab Észak Norvégia egyik legészakkibb csücskén, a Sværholtklubben sziklájára épült közvetlenül a Barents tenger partján. 150 német katona, 50 szovjet hadifogoly a civilizációtól távol, egy kis (50 fős) halászfalú szomszédságában élt 1942 és 1945 között.


Rengeteg erőforrást pazaroltak el a németek Norvégiában azt követően, hogy a szövetségesek 1941-ben két sikeres rajtaütést hajtottak végre a Lofoten szigetek német helyőrségein. Ebben a régióban nem hogy a betonhoz való alapanyagokban, de még a fában is hiányt szenvedtek, így gyakran a helyi kövekből, sziklákból kellett építkezni kezdetleges módon.

A Sværholt félsziget végén levő 100-120 méter magas sziklakiszögellésre épített üteg érdemi szerepet nem játszott a második világháborúban. A Heeres-Küsten-Batterie 1/971 hat 145 milliteres ágyúval rendelkezett, a tenger felől aknazárral védték. Sok hasonló elzárt helyőrséggel együtt, több százezer német katona állomásozott az országban. A németek katonák és a norvég lakosság aránya 1:8hoz volt.

Norvég régészek éveken át tárták fel Sværholtklubben sziklájára épített garrizont. Mivel a németek ezt a helyet is sietve hagyták el az általános visszavonulás közepette, rengeteg mindent hagytak maguk után. A 2014 és 2019 között folytatott ásatások során a régészek feltárták a teljes bázist.


A fotók a tanulmány szerzőinek felvételei. További részletek a feltárt ütegről és bázisról itt: https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/15740773.2022.2111539 

kedd, január 04, 2022

Miracle at Litza, sarkköri hadviselés a második világháborúban

 Téli hadviselés és sár, jutott eszembe tegnap. Ha sarkkör, akkor mindenki fehérbe öltözött, sítalpon csúszkáló katonákat lát/mutat/vizionál, de ennek a vidéknek a jellegzetessége az év második felében a láp, mocsár, sár, amikor az idő ugyan jó, de közlekedni nem lehet. A mocsárról jutott eszembe, hogy tavaly olvastam a Miracle at the Litza: Hitler first defeat on the Eastern Front, azaz a német Ezüstróka hadműveletről, amely a mai orosz (akkor finn) Pecsenga környékéről indult Murmanszk felé. Nem volt nagy a táv, talán 100 km-t kellett volna megtenni, de ami sikerült a nagy ukrán/orosz síkságon nyáron, az kudarcba fulladt itt fent a Barents tenger partján. Sok oka volt a kudarcnak, de részben az utak hiánya, a földrajzi tényezők voltak, amit nem vettek figyelembe a hadművelet tervezői. A német offenzíva helyben a Barbarossa után csak egy héttel indult meg (ez némi időt hagyott a szovjet védőknek), először a Tyitovka folyóig tudtak előre nyomulni a németek, majd kemény harcok után a Lica (Litza) folyóig.


A norvég szerző Alf Reidar Jacobsen remek munkát végzett, én nem szoktam második világháborús könyveket olvasni, úgyhogy nem tudtam, hogy ide jutottak már a források feldolgozásával, de a szerző egyszerre használ német, orosz/szovjet és angol eredeti dokumentumokat. Murmanszk védői közül többen írtak emlékiratokat, amit a kelet-németek kiadtak annak idején, így azok is hozzáférhetőek, de levéltári anyagokat is kapott a szerző. Német oldalon a jegyzőkönyvektől és hadijelentésektől kezdve több, a fronton harcoló tiszt is megírta később az emlékiratait, feljegyzéseit. A brit anyagok az Enigma feltörése kapcsán szerepet, illetve, hogy az első brit segélyre a szovjeteknek épp Murmanszk fenyegetése miatt került sor. Ami a legjobban tetszett az a német vezérkaron belüli személyi viszonyok bemutatása. Kinek (Falkenhorst, Dietl stb.) milyen viszonya egymással és Hitlerrel, miben vitáztak, hogyan használták ki egymást, vagy tettek keresztbe a másiknak.

A könyv végén van egy külön fejezet, amit egy norvég hadtörténész írt, egyfajta áttekintést az északi német műveletekről. Ha jól emlékszem, megállapította, hogy ez nem volt egy eleve vesztésre ítélt hadművelet a németek részéről, a fő probléma az volt, hogy helytelenül mérték fel a saját képességeiket és a földrajzi adottságokat. Az Ezüstróka hadművelettel egy időben délebbre, de még mindig a sarkkör vonalán, indult egy másik művelet is, a Sarki róka (Polarfuchs), amely valamivel előnyösebb területen, kisebb haderővel gyorsabban tudott előrenyomulni.

Mikor Dietl elakadt az offenzívában Murmanszk felé, csapatai pedig kivéreztek, a német vezetés úgy döntött, hogy Sarki róka művelettől csoportosít át erőket egy második offenzívához Murmanszk ellen, ezzel azonban csak azért érték el, hogy mindként hadműveleti irányt meggyengítették.

Nem emlékszem pontosan, de mintha a német katonai vezetés egyes szintjei jelezték előre, hogy nem jó megosztani az erőket északon, és talán volt olyan javaslat is, hogy nem Murmanszkot támadják frontálisan, hanem a sarkköri Rovaniemi/Salla magasságon induljanak el, a Leningrádot Murmanszkkal összekötő vasútvonal felé, és azt elérve forduljanak északra.

Persze ennek is mi lett volna az értelme?  A norvég szerzők eljátszanak a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Dietl hegyi hadosztályai eljutnak Murmanszkba. Véleményük szerint csak egy újabb katasztrófába sodorták volna magukat, hiszen ott egyrészt kevesen voltak ahhoz, hogy hatékonyan megszállhassák a várost és környékét, másrészt csapdába kerültek volna, mert nem jutottak volna további utánpótláshoz. A brit haditengerészet ugyanis az Enigma feltörése révén már a műveletek alatt is egyre több infot fejtett meg a német haditengerészet utánpótlási műveletiről, Kirkenessbe egyre kevesebb utánpótlás érkezett hajón a norvég partok mentén, és amikor egy több száz fős friss katonai erőt szállító utasszállítót is megsemmisítettek a britek a norvég partoknál, akkor már az élőerőt csak kerülőn, Finnországon keresztül küldték fel északra (ezzel is csúszott a Dietl második offenzívája).

Szóval egy esetleges murmanszki győzelem se vezetett volna sikerhez, mert onnantól a német katonák csapdába kerültek volna (feltéve, hogy Leningrád kitart).

Akkor miért erőltették mégis ennyire a támadást? Állítólag – a könyv több forrást, visszaemlékezést idéz ehhez – Hitler egyik személyes nünükéje volt, hogy egyfelől biztosítani kell a pecsengai – akkor még finn - nikkel bányákat a német hadiipar számára (ez tény volt), másrészt ezek védelme miatt is kell elfoglalni Murmanszkot.

A szedett-vedett szovjet védők, a gulagokból összegyűjtött rabok végül a Lica folyónál állították meg a németeket, és ott is húzódott a frontvonal 44-ig, amikor a szovjetek elsöpörték a németeket.

Konklúzió? Vagy nem kellett volna támadni, vagy télen kellett volna támadni, amikor befagytak a lápok, és a behavazott tájon lehet csúszni. Tudom ennek is meglettek volna a hátrányai, de legalább a logisztikai utánpótlás biztosítva lett volna a művelethez, ami 41 nyarán és őszén biztos hiányzott.

hétfő, május 04, 2020

Norway's Long term Defence Plan 2020

Ez tipikusan egy olyan dokumentum, amit csak egyszer talál meg az ember, aztán elfelejti a létezését is. De ha írok róla egy blog posztot, talán jobb lesz az eredmény. 2020 április 17én prezentálta a norvég kormány az új hosszú távú terveket a fegyveres erők részéről. Preparing for the unknown, Norway bolsters its Armed Forces

A kormányzati dokumentum norvégul itt: Vilje til beredskap – evne til forsvarLangtidsplan for forsvarssektoren

Angolul egy összefoglaló itt: The defence of Norway Capability and readiness LONG TERM DEFENCE PLAN 2020

Sok extra forrást fognak a fegyveres erőkre költeni az elkövetkező 4-8 évben, ennek egy része haditechnikai modernizáció, képesség növelés lesz, de ami engem a legjobban érdekel, az megnövelt katonai jelentlé a sarkkörön túli területeken.

csütörtök, május 09, 2019

Mennyire lehet vakáció, amikor nem dolgozol az új norvég kémhajón?


Ez kémhajós érdeklődés onnan jött, hogy egy norvég hír kapcsán eljutottam a Marjata nevű kémhajóhoz, ami egy meglehetősen csúnya és kicsi hajó anorvég haditengerészetben. Ahogy utánolvastam, kiderült hogy már Eger a neve és az új Marjata (sorban ez a negyedik), már inkább hasonlít egy luxus krúzerre mint egy kis hánykolódó kémhajóra. Oké persze ott vannak rajta az antennák meg még ki tudja mi, de tágas, széles nagy hajóról van szó.
Illustration for article titled The Russian Military Despises This Strange Wedge Shaped Spy Ship
Forrás. )Ez a cikk önmagában is érdekes, a hajó különleges formája, Ramform teste elsősorban a tengerállóságával, stabilitásával áll összefüggésben)

És a következő gondolatom az volt, hogy na aki ezen szolgál, az egy kiránduláson vesz részt, már ha szeret hajókázni az északi jeges tengeren (én szeretnék hajókázni). Csak gondolom, hogy tágasak a kabinok, van edzőterem, úszómedence, jó konyha és könyvtár. Érdemes belegondolni, hogy egyébként milyen szar lehet egy kémhajón dolgozni. Egybe le kell nyomni heteket, hónapokat család nélkül, a munkádon kívül más munkád nincsen, és nagyon nem is tudsz csinálni mást. Mint egy katonai tábor Afganisztánban, Irakban, csak nem vagy közvetlen életveszélyben, de ugyanúgy monoton az egész.
Persze a váltás könnyebben megoldott, mert helikopterrel vagy kikötő látogatáskor feljöhet a váltás, de azért még is csak egymagadban dekkolsz. Otthon legalább csak 8-10 órát látod a kollégáid, itt 7/24-ben. Az előző Marjatan állítólag 50 hírszerző dolgozott, ez a hajó másfélszer olyan hosszú, és amit látni a kiszorításáról adatot, aszerint az egynegyedével nagyobb.

Az új Marjatát Romániában építették (lásd még a svédeket a lengyelekkel), aztán végigvontatták a Boszporuszon és Gibraltáron keresztül Norvégiáig. Mennyi kérdésem lenne, hogy ezt mégis hogyan csinálják. Itt felszerelték, és bár nem emlékszem konkrétan, de az amerikai együttműködés itt is megvolt a technika tekintetében.

Most (2015-ben állt asszem rendszerbe az új hajó) először egyszerre két kémhajója is lesz a Norvég Hírszerzésnek (Norwegian Intelligence Service, Norsk Etterretningstjenesten), ami már önmagában is eszkalációt jelent a megelőző évtizedekhez képest. Ennek két különálló oka is van. Egyrészt az ukrajnai orosz beavatkozás mindent megváltoztatott, de ha nem is történt volna, Moszkva egyébként is intenzíven elkezdte az Arktisz militarizálást. Novaja Zelmjan régi légibázisok újjáépítése. Sarvidéki hadviselésre felkészített és dedikált alakulatok, és egy új állandó szárazföldi bázis valahol magasan a 80-ik szélességi kör felett. Erről voltak szuper képek, majd megkeresem egy következő posztban. Mindezek mellett az oroszhaditengerészet tevékenysége is megélénkült, új, modernebb tengeralattjáró típusok, hadihajók mind több feladatot adnak a norvég hadseregnek és a hírszerzésnek is.

Már nem tartozik szorosan ide, de Norvégia néhány évtized után ismét állandó katonai jelenlétet hoz létre Finnmark tartományban, a sarkkörön túl. Kirkenesbe (ez az orosz határ mellett van) egy ranger századot telepít, Porsvangerben, pedig ha jól emlékszem egy lövészzászlóalj kerül. Szerencsém, hogy voltam mindkét városban, talán lesz értelme előkeresni a régi képeket? Remélem még eljutok oda még egyszer, és már a katonákat is fogom tudni nézni. 😊


péntek, március 29, 2019

Atommeghajtású tengeralattjárók és stratégiai bombázók a Kola félszigeten


A szörfözés klasszikus esete volt velem a napokban. Elindultam onnan, hogy megnéztem a Viking hajótársaság helikopteres mentését a norvég partoknál, onnan eljutottam egy tavaly decemberi helikopteres mentéshez a Spitzbergáknál, onnan találtam egy cikket, ami arról szólt, hogy mennyire alultervezettek a helikopteres SAR képességek Észak-Norvégiában, mióta megjelentek az ún. megacruiserek 5000-6000 utassal, onnan eljtuttam a barents Observer egyik újságírójának  twitter oldalára, ott találtam egy posztot arról, hogy Oroszország hogyan bővíti a tengeralattjárókra telepíthető nukleáris töltetű rakéták depotját a Kola félszigeten. Mi a kapcsolat megacrusier/halászhajó katasztrófák és a orosz atomtengeralattjárók között? A biztonság. Észak-Norvégia szempontjából a legnagyobb kritikus elem, hogy a Kola félsziget tele van nukleáris fegyverekkel, atomtengeralattjárókkal, atom meghajtású jégtörőkkel. 

Innen átmentem a Google Mapsra megnézni, hogy én is látom-e a bázist, és erre rákeresve szövegesen is végül rátaláltam az Olenyegorszk légibázisra, ahol több tucat rohadó Tu-22 Backfire-t volt szerencsém megpillantani. Visszamenve a tengeralattjáró bázisra pedig egy Akula és (talán egy) Delta IV osztályú atomtengeralattjárót láttam a levegőből. Jaa, kihagytam, még volt egy kanyar a norvég haditengerészet két aktív kémhajóiról is olvastam egy cikket, és onnan jutottam el a orosz bázisokhoz (itt volt említve, hogy mit is fognak figyelni).


Ez tehát a légibázis felvétele, kb 26-28 TU-22-es parkol egymásnak fordítva, míg előtéren talán az aktív, működőképes stratégiai bombázók parkolnak másik négy An-12 szállítógép és nem tudom milyen helikopterek mellett. A Wikipedia szerint a bázis egyik volt azoknak az sarkör közeli orosz bázisoknak, ahonnan az USA ellen indultak volna a bombázók nukleáris csapást mérni. A wiki szerint SZu-27-es és Mig-31-es is állomásoztak itt, de ennek a kép készítésekor nem volt nyoma. Néhány álcázott hangárnak/bunkernek van nyoma a reptéren, amely talán ezeknek a kisebb gépeknek lehetett a helye. Érdekes, hogy hangárt egyet se látni a stratégiai bombázók számára (gyorsan megnéztem az mostanság víz alatt levő Offutt Air Base-t, és ott sincs a nagy gépekhez hangár, igaz van három-négy hangár, ahol gondolom karbantartást, mondernizációt végeznek/végezhetnek a gépeken. Megnéztem és a Barksdale légibázist is, amely a B-52-es bázisa. Ott is egy van egy tucat gép, amely nem tűnik úgy, hogy aktív használatban lenne).

Hogy találtam meg az Olenyegorszk légibázist? Úgyhogy a norvég újságírónak megtaláltam egy cikkét, amiben google maps képekkel ábrázolta az orosz nukleáris tárolók bővítését. Ha ő megtalálta, akkor én is, gondoltam. De ő a bővítés fő helyszínének Guba Okulnaja települést jelölte meg, és mellette másik négyet, ahol vélhetőleg atomfegyvereket tárolnak az északi flotta tengeralattjárói számára.

Guba Okulnaját nem találtam, a norvég cikkből csak annyi derült ki, hogy Severomorszk közelében van. Mivel nem találtam sehol Guba Okulnaja-t, rákerestem a következő említett településre Gadzsijevo-ra, na ott már volt látnivaló.


Ha valaki veszi a fáradságot, és megnézi, fog látni a kikötő közelében néhány új építési nyomot, állítólag ezek azok az új tárolók.

Közben rákerestem a neten Guba Okulnaja nevére és nem egy 1963-ös CIA jelentés jön ki elsők között? A dokut megnézve, kiváló térkép segít útbaigazodni, hogy hol is van a bázis, így meg is találtam a térképen (nem sok minden látszik még egy tengeralattjáró sem, csak talán egy Ivan Rogov osztályú partraszálló hajó, de ezt már kivonták a hadrendből a Wikipédia szerint).

Guba Okulnaja jutott egy kis szerep a történelemben. Az 1962-es kuba válság idején itt (is) pakolhattak fel hajókra nukleáris robbanófejeket. A CIA jelentés arról szól, hogy egy kereskedelni hajó jelent meg a bázison, majd elment Kubáig, ahol az blokádba ütközött, majd visszahajózott a Guba Okulnajába.

A bravúr az volt, hogy erről a CIA-nak fotói is voltak a kikötőből. 1962-ben. Ezt vagy egy tengeralattjáró csinálta. Ez bravúr, mert akkor mindezt az orosz északi tengeri hadiflotta szájában csinálta, Severomorsk, a fő hadikikötő 10-20 km-re van, kicsit hátrébb Murmanszk, Guba Okulnajával egy öblöt alkotnak.  B verzió, hogy valami ügynökük készítette a fotót egy hajóról, csónakról, pont akkor, amikor ott volt a kereskedelmi hajó. Hááát, ennek inkább kisebb a valószínűsége, úgyhogy maradjunk a tengeralattjárós változatnál.

csütörtök, január 03, 2019

Trident Juncture 2018 és az 2019-es NRF/VJTF kapcsolata


(elég szakbarbár lett ez a cím) 

Volt a Trident Juncture 2018 hadgyakorlat, aminek szerintem elfuserált volt a kommunikációja a NATO részéről. Miért, mert nem helyezték az egészet tágabb kontextusba, még az említés szintjén sem. Minden ami szólt a hivatalos csatornákon, az a méretről, az orosz viszonyról és területvédelemről szólt. Ez mind oké, de zavaróan hiányzott (nekem) egy mondat arról, hogy ez a NATO 2014-es óta zajló átalakulásába (amit 2016-ban sulykoltak az akkor NATO csúcs előtt és után) hogyan passzol, hogy ott a 2019-es NRF és VJTF felkészülésének ellenőrzése is (is?) történik.

Én csak gondoltam erre, félinformációkból, akikkel beszéltem katonákal félig meddig ezt erősítették meg azzal a kitétellel, hogy nem ez volt az konkrétan, hanem a mindjárt utána, Napolyban tartott table top (hogy mondják magyarul) gyakorlat.

Az alábbi NATO hír azt mondja, hogy 2019-től a NATO VJTF erőinek vezető nemzete Németország lesz, a magját ennek a dandárnak a 9. Panzerlehrbrigade fogja adni. Manővererőket - ha jól értem - még Hollandia és Norvégia fog biztosítani, harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erőket pedig a felsorolt további nemzetek (a csehek adják a csapatlégvédelmet, én innen értesültem a TD18 NRF/VJTF kontextusáról).

Ki van találva. Az NRF fő erejét az 1. német-holland hadtest adja 2019-ben. A VJTF az NRF része, a 9. páncélos dandár meg a 1. német-holland hadtest egysége (a 1. páncéloshadosztályon keresztül). Szóval mindenki fog tudni mindenről.

És a hivatalos kommüniké végén az az egy mondat, amit hiányoltam (remélem nem is volt) minden TD18-as kommünikéből: Exercise Trident Juncture 18, which took place in Norway last autumn, certified the NATO Response Force for 2019, with the VJTF at its core.

Szóval nem csak úgy véletlenszerűen gyűlt össze az a 50000 katona hadijátékozni. És nem véletlen volt benne olyan szerény a magyar jelenlét. Hanem azért, mert az NRF 2019-be már évekkel ezelőtt (gondolom egy két évre biztosan előre terveznek) ezeket ajánlottuk fel.

Egyébként csak mondom, hogy ezek a magyar erők is, hasonlóan a többi nemzethez, saját erőből, négy keréken jutottak el Közép-Norvégiába, végigautózva a tágas német autópályákon és a nyugodt dán tájakon. Jó volt nekik. 

csütörtök, szeptember 03, 2015

Baltic Air Policing - norvégok

Múlt vasárnap lehetőségem volt csatlakozni ahhoz a delegáciohoz, amely elrepült Litvániába, hogy átvegye a jelképes kulcsokat  a balti légtér védelme céljából. A  siauliai-i légibázison a norvég légierő F-16osai települtek (egy másik, olasz kontingens Észtországban) tőlük vette át a Gripen  kontingens szeptember 1-vel a feladatot, egyben a Baltic Air Policing (BAP) vezető nemzeti feladatait. 

Ezt a poszt most csak a norvégokkal foglalkozik. Sikerült kint összeszedni a mérségkelten informativ PPT-t és persze közelről körbe lehetett járni a norvég F-16sokat is.


Ez itt a négy norvég F-16-os egyike, amelyik készülséget ad.


A hivatalos program előtt a két gép kapott egy gyakorló riasztást. Egy mikrobusz elszáguldott mellettünk.

 Aztán elgurultak a felszállópálya felé.
 Mind a ketten.
 Szépek voltak és zajosak. Hamarosan két Gripen is a levegőbe emelkedett.
 A harmadik kiállítási tárgyként várta, hogy a sajtósok lefotózzák és háttere legyen (egy Gripennel együtt) a hivatalos események utáni sajtótájékoztatónak.
Nem néztem még meg ilyen közelről eg F-16-ost. Bár a legutóbbi Roskilde-i Airshown megtehettem volna. Most, hogy a dán légierő modernizációba beleolvastam egy kicsit, elmondhatom, hogy a dán, norvég, holland és belga F-16-sok hasonlítanak egymásra. 1975-ben az European Partner Air Forces csoport keretében együtt rendeltek talán 2xx db F-16 A/B, és amikor azidő úgy hozta, akkor együtt is modernizálták F-16AM/BM Block 15 MLU-ra.

 Ha jól értem ez a Sniper célzó pod
A norvég és a magyar parancsnok egyeztet a hivatalos program végén. Háttérben az egyik régi hangár. A BAP gépeit nem ezekben tárolják.
 Ott pihen a negyedik F-16-os.


 A sajtóhírekben is (talán) megjelent kulcsátadás. A hivatalos ceremónia és ünnepi beszédek után a norvég és olasz parancsokok átadták a balti légtér "kulcsát". Az olaszokat Németország eurofighterek váltják az Ämari légibázison. A program folytatódott, de erről majd egy másik posztban.
 Nem sokkal később megérkezett az olasz légierő szállítógépe, hogy hazavigye az olasz kontingenst (legalábbis gondolom azt a részét, akik az ünnepségre átjöttek a bázisra)
 A KC-767-es légiutántöltésre és képes.
  A mikrobusz fölött, a gép szárnyán (és a másikon is) látható egy légiutántöltő konténer. A kép közepén egy merev léguitántöltő cső is látható a gép farka alatt, így bármely NATO-gépet tudja utántölteni (még utána kell nézzek, miért is létezik ez a két verzió)

Itt már mi is a kifutópályán vagyunk, hogy megkezdjük a felszállásunkat.


(köszönet a HM-nek, hogy csatlakozhattam a delegációhoz)

hétfő, szeptember 24, 2012

Megszűnt a norvég PRT - folytatódik a katonai és fejlesztési jelenlét


Norvég kivonulás Faryabból
A hírek olvasgatás közben találtam magam azzal a hírrel – ami egyébként nyilvánvaló – hoyg Norvégia is megkezdte és már be is fejezte a kivonulást Faryab tartományból. Baghlan és Faryab az északi régió két határtartománya, két hot spot (Baghlan együtt Kunduzzal), ahol emlékzeteim szerint 2009 után a ISAF a fő erőket és erőforrásokat koncentrálta katonai értelemben. A prioritás Baghlan-Kunduz volt, a következő meg Faryab.
Ahogy jöttek ide 2010-től amerikai különleges erők, úgy mentek oda is. A norvégok egy kicsit profibban csináltak több mindent. Nem a pénz miatt, ez mindig egy szar érv, hanem azért mert odafigyeltek és terveztek előre, jó az is pénzbe kerül, mert embereket ezzel kell foglalkoztatni az elején:  Afghanistan: An Assessment of Conflict andActors in  Faryab Province to Establish aBasis for increased Norwegian Civilian Involvement  
Nálunk vajon lehetett volna ilyet? Aligha.
OK, szóval Norvégia átcsoportosította a OMLT-jét Mazarba és most szeptemberben bezárta a PRT-jét. 
Összhangban azzal, amit az ISAF és a NATO kitalálta, a norvégok a PRT evolúció keretében a PRT-jéküt Transition Support Group-vá alakították, majd most megszüntették. Az afganisztáni  jelenlét fenntartása érdekében új egységként a norvég különleges erők Kabulba kerültek telepítésre 2012 áprilisában, ahol a helyi beavatkozó egységet mentorálják (ezt az új-zélandiaktól és a ritektől veszik át szerintem). 2013 végéig lesz ez így. Érezzük a hosszú távú tervezést?
A norvég támogatás 2015-2017 között az afgán biztonsági erőknek 150 millió korona, azaz 26 millió dollár lesz (ok itt van szerepe a gazdasági különbségeknek). Civil, nemzetközifejlesztésre a norvég kormány ennek háromszorosát biztosítja évente 2013 és2017 között. Nálunk ez az elmúlt években tízezer dollár volt, jobb nem is beszélni róla.
Hogy mennyire az eddigi időszak lezárására készülnek a norvégok, legyen itt még két elemzés. Az egyik a „Evaluationof Norwegian Development Cooperation with Afghanistan 2001-2011”ami az eddgi erőfeszítéseket veszi számba. Hozzáteszem Faryab csak a források 20 százalékát kapta (nálunk 100 százalékot) illetve a PRT katonai része nem vett részt ezeknek a fejlesztési forrásoknak az elköltésében (ez is sajátos magyar dolog volt). Az eredmények kapcsán érdemes a végét elolvasni, a szerzők nem elégedettek a norvég eredményekkel, kellő kritika van az anyagban. Nem tudom, nálunk ez mikor fordulhatna elő, vagy elő fog-e fordulni.
A másik tanulmány „NorwegianNGOs in Post-Taliban Afghanistan: Review and Lessons Learned” már a jövőben nézést szolgálja a norvég NGO-k számára és persze a tapasztalatok feldolgozását.
Végül egy kimutatás a norvég segélyek felhasználásáról.  Ha valaki rákattint, láthatja, hogy ezt a rengeted pénzt, mennyire koncentráltam költötték el. Látszik, hogy volt valami iránya, volt valaki aki döntéseket hozott, vagy akik megírtak egy stratégiát és aztán követték is.

hétfő, április 16, 2012

Interjú a Breivik panel egy tagjával

Ezt tegnap tettem, most reggel hallottam, hogy ma lesz van Breivik tárgyalása. És tényleg, az interjúban is említésre kerül április 16-a, és a második orvosi panel is. AZ első panelről itt van egy cikk.

Az ICDT pár hónapja szervezett Pesten egy nemzetközi Afganisztán konferenciát. nagyon jó előadókat hívtak, úgyhogy több volt a szokásos "mindenki mond valamit" jellegű dolognál. Az egyik előadó Laila Bokhari volt, főállásban a pakisztáni szélsőséges mozgalmak szakértője, de emellett beválasztották abba a bizottságba Norvégiában, amelyet a Breivik ügy után hoztak létre. Ja, Bokhari kisasszony egyébként norvég. Csináltam vele egy interjút, ami megjelent két hete a Magyar Narancsban, most már elérhető. Bemásolom az egészet, mert különben csak regisztráció után olvasható.

Interjú
A legfontosabb a világháború óta
Laila Bokhari norvég társadalomkutató a Breivik-merénylet vizsgálatáról

Interjúalanyunk annak a vizsgálóbizottságnak a tagja, amelyet Jens Stoltenberg norvég miniszterelnök hívott életre a 77 halálos áldozatot követelő, tavaly júliusi oslói és Utsøya-szigeti merényletek feldolgozására. Az azóta egyszer már paranoid skizofrénnek nyilvánított elkövető, Andreas Breivik pere április 16-án kezdődik - a bizottság dolga nem az, hogy a büntetőjogi felelősség ügyében foglaljon állást, hanem hogy megértse és elmagyarázza a norvég társadalomnak a mészárlás okait és következményeit.

Magyar Narancs: Mi volt a norvég társadalom első reakciója a terrorcselekményre?

Laila Bokhari: A norvég társadalom aznap vesztette el az ártatlanságát. Addig egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy ez velünk is megtörténhet. Sokak első gondolata az volt, hogy egy radikális iszlamista szervezet az elkövető, sőt még ennél is rosszabb: az, hogy a norvég társadalomban élő második generációs fiatal. A terrorcselekmény elkövetése és Breivik személyének azonosítása közötti két-három órában bevándorlókat bántalmaztak az emberek, ami példátlan nálunk. Amikor kiderült, hogy az elkövető norvég, az első reakció a teljes elképedés volt.

MN: Mi pontosan a "Július 22-e bizottság" feladata? Mennyire tartja a norvég társadalom fontosnak a munkájukat? És semlegesnek?

LB: Arra kell választ adnunk, hogyan történt a terrorcselekmény, mi történt előtte és utána. Az pedig nem kérdés, hogy ez a legfontosabb vizsgálóbizottság a II. világháború óta. A tagok felkérésénél az volt a szempont, hogy minél szélesebben reprezentálják a norvég társadalmat, földrajzi származás, életkor, nemek szerint. A bizottságban hat fővel többségben vannak a nők, a vezetőnk is nő. A kilencfős titkárság csak a mi munkánk támogatásával, az írásos anyagok és az interjúk készítésével foglalkozik. Az objektivitásunkat részben az egyes tagok eddigi érdemei, integritása adja. Nem volt külön meghallgatás a parlamentben, de a képviselők mindannyiunkról részletes tájékoztatást kaptak. A bizottság első ülésén pedig arról tartottunk önvizsgálatot, hogy kit hogyan érintett az esemény, voltak-e ismerősök, barátok az áldozatok között, van-e olyan körülmény, amely befolyásolhatja a tisztánlátásunkat. El akartuk kerülni azt, hogy a végső jelentést egyesek netán azért utasíthassák el, mert valamelyik munkatárs érintett volt az eseményekben.

MN: Miből áll a gyakorlati munkájuk?

LB: Percről percre végig fogunk menni az eseményeken, az egyes helyszíneken. Mi történt Utø ya szigetén, mi volt a rendőrség, a katasztrófavédelem reakciója, mi a média szerepe, és a többi. De olyan tágabb kérdésekre is válaszolunk, hogy milyen jellegű társadalomban akarunk élni a jövőben? Fel kell tennünk olyan kényelmetlen kérdéseket is, mint hogy megakadályozható lett volna ez a terrorcselekmény? Voltak-e jelei korábban annak, hogy mi készül? Sok interjút készítettünk azokkal, akik valamilyen módon érintettek voltak, a túlélőkkel, az áldozatok rokonaival, szakemberekkel. Megvizsgáljuk más országok tapasztalatait is: a londoni robbantásokét, a 2001. szeptember 11-i támadásét. Foglalkoznunk kell az áldozatok hozzátartozóival, az árvákkal, az áldozattá vált gyermekek szüleivel is, és mindazokkal, akik az első támadás helyszínén, a felrobbant épületnél megsebesültek. A végső jelentést 2012. augusztus 10-ig kell letennünk az asztalra. Ebben javaslatokat is megfogalmazunk majd: mit kell tennünk ahhoz, hogy időben elháríthassuk az ilyen veszélyt.

MN: Az ilyen esetekben a média szerepe megnő. Természetes igény, hogy minél többet mondjanak el Breivikről - de a túlzott nyilvánosság sértheti az áldozatokat és a norvég társadalom igazságérzetét is, és fölösleges propagandát csinál az elkövető számára. Próbált-e nyomást gyakorolni a kormány, hogy a sajtó mérsékelje az érdeklődést?

LB: Tudtommal nem volt ilyen szándék. A norvég sajtóban a mai napig hatalmas az érdeklődés az eset iránt, de Breivik nem adhat interjút. Az elzárás a legutóbbi időkig a másik irányban is működött: Breiviknek csak nemrég engedélyezték a hozzáférést a norvég sajtóhoz, így most már olvashatja a saját magáról szóló híreket. Fontos fejlemény volt, hogy egy orvosi bizottság úgy ítélte meg, hogy Breivik nem beszámítható. Ez a norvég törvények értelmében azt jelenti, hogy nem büntethető.

MN: Amiből aztán nem kis vita kerekedett...

LB: Igen, a szakmában is többen vitatták a kétfős bizottság álláspontját. Ha Breiviket beskatulyázhatjuk mint őrültet, akkor a norvég társadalom fellélegezhet, felmentheti magát a felelősség és a szembenézés terhe alól. Most arra várunk, hogy egy újabb orvosi bizottság vizsgálja meg Breivik elmeállapotát. Ezután a következő bírósági meghallgatása április 16-án lesz.

MN: A sajtó jelen lesz ezen?

LB: Igen. A terrortámadás sajátosságai miatt a tárgyalást élőben is közvetítik az ország különböző pontjaira. Az Utø ya-szigeti ifjúsági táborba az egész országból érkeztek fiatalok, és az áldozatok hozzátartozói jelen akarnak lenni a tárgyaláson. Ám a nagy távolságok miatt ezt nem lehetett megoldani. Ezért tornatermekben, közösségi házakban berendezett vetítőkben élőben fogják közvetíteni a tárgyalóteremben történteket.

MN: Eddigi tudásunk szerint Breivik "magányos farkas" volt. Mennyire állt kapcsolatban a norvég vagy skandináv szélsőjobbos szubkultúrával?

LB: Erről csak annyit mondhatok, ami a sajtóban megjelent. A tervezés és a végrehajtás szakaszában mindenképpen egyedül tevékenykedett. Azt még nem tudni, hogy volt-e külső inspirációja, valaki, aki ilyen értelemben hatott a gondolkodására. Az ilyen magányos elkövetők kiszűrése igazi kihívás. Utólag visszatekintve azt látjuk, hogy Breivik rengeteg nyomot hagyott maga után az elmúlt években, de mivel csak az ő fejében létezett a teljes terv, ezeket senki sem volt képes összerakni.

MN: Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. után megváltozott kissé: a kormányzat megnyirbálta a szabadságjogokat, több jogosítványt kapott a behatolásra az egyén magánéletébe...

LB: A norvég miniszterelnök világosan leszögezte, hogy továbbra is demokratikus, nyitott társadalomnak kell maradnunk. Ma is alig vannak rendőrök az utcán, bárki besétálhat a parlamentbe. Szemben Európa többségével, a norvég politikai élet nem túl polarizált. Természetesen vannak véleménykülönbségek a pártok között, de inkább csak hangsúlyokban. Az egyik ilyen kérdés a bevándorlás - de ebben sem alakultak ki igazán szélsőséges álláspontok. A bevándorlás-ellenességet meglovagoló szélsőjobbos politikai csoportok utoljára az 1980-as években voltak aktívak. A 90-es években különböző kormányzati lépéseknek köszönhetően sikerült csaknem teljes egészében felszámolni ezt a jelenséget, nemcsak Norvégiában, de a szomszédoknál is, például Svédországban. A jelenlegi politikai erők közül a három ellenzéki konzervatív párt kritikusabb a bevándorlással, de az elképzelhetetlen, hogy kikacsintsanak a szélsőséges csoportok felé. A terrortámadásra a reakciójuk a kormány lépéseinek és a nemzeti összefogásnak a feltétlen támogatása volt. Bármiféle kétértelmű üzenet nélkül.


Névjegy

A pakisztáni származású apától és norvég anyától 1974-ben született kutató szakterülete a politikai erőszak, az iszlám radikalizmus és a pakisztáni szélsőségesek. Korábban az ENSZ, a NATO és az EBESZ külső szakértőjeként is tevékenykedett; évekig Norvégia pakisztáni nagykövetségén dolgozott.

vasárnap, november 07, 2010

Tanulságok egy konferenciáról - a magyar PRT előtt álló opciók

Pénteken konferencián voltam Prágában. Most éppen Brno-ba ér a vonat, hazafelé jövünk. A konferencián előadások hangzottak le az egyes ISAF tagországok tevékenységével kapcsolatban. Volt Új-Zéland, Ausztrália, Németország, Törökország, Norvégia, Litvánia, Csehország és Magyarország (bocs, ha kihagytam valakit). Volt néhány nagyon komoly néz az előadók között, mint William Maley (ausztrál), vagy Kristian Berg Harpviken (norvég), akik a maguk területén világszínvonalúak.

Egyszer könyv lesz a dologból - állítólag - , meg egyébként sem jegyzeteltem végig az eseményt, de két esettanulmány kapcsán hallottam fontos újdonságokat, amelyek esetleg a magyar PRT számára is hasznosak lehetnek (itt megjegyzem a költségeket a vendéglátó cseh egyetem fizette, de ott voltak a cseh külügy munkatársai, köztük a logari PRT helyettes civil vezetője. Nem volt idősebb nálam. Lógarban most 11 civil van, ha jól emlékszem, kapnak CERP pénzeket (a lógari amerikai erők parancsnokának büdzséje). Nem jegyzeteltem ezt, mert rám tört a fejfájás, de majd megpróbálom elkérni a jegyzeteit az előadónak. Most látom a neten, hogy a csehek plusz 200 fővel erősítenek 700 fő fölé.

A norvégok. 2005-ben vették át a PRT, az első IED támadást 2007-ben kapták. A Mohamed karikatúra a kapcsán nagy tüntetés volt a tábor előtt, amely miatt halottak is voltak. Mint most kiderült, nem a tálibok szervezték, nem az ellenzék, nem a mélyen vallásos lakosság ment ki magától (ezen van a hangsúly), hanem Dostum ifjúsági szervezete tüzelte fel a tüntetőket, mert elszámolni valójuk volt a PRT-vel.

A fejlesztési részről írtam múltkor, a lényeg, hogy 2010-ig a csak a PRT civil része rendelkezett pénzzel Farjabban és csak civil szereplőkön keresztül költöttek. 2010-ben azonban megjelent egy amerikai zászlóalj (mint Kunduz-Baghlan-nál). A hivatalos verzió szerint a rendőrség képzésére jöttek, valójában a tálibok ellen. Úgy tűnik, a norvégokat megpróbálták megvezetni az amerikaiak. Az eredmény nem lett jó, az amerikaiak a nagy irtásban belekavartak a fejlesztésekbe is (lásd CERP keret), minden a feje tetejére állt az elharapózó erőszak miatt, a PRT viszont így nem tudta folytatni fejlesztési a tevékenységét. Hoppá.

A megoldás, hogy a PRT visszavette a fejlesztési tevékenységet, viszont ráfeküdt az OMLT jellegű feladatokra. Integrálja a két misszióját. Jelenleg van egy kandak OMLT-je Maymanában (ez Faryab fővárosa) és dandár HQ OMLT-je Ghormach-ban (ez meg mellette van, bár a norvég HM honlapja szerint Mazarban). Van emellett még három helikoptere (Bell-412E, ha jól emlékszem) is kint Majmanában, attól a századtól, amely hagyományosan a norvég különleges erők reptetésével foglalkozik és így a legjobban felkészített, műszerezett, mit tudom én.

A török előadás hallatlanul érdekes volt, mert a szerző ezt az új török külpolitikai stratégia és azon belül is az új külügyminiszter Ahmet Davutoglu nézeteinek keretébe helyezte. Davutoglu nagy formátumú politikus, még sok eredeti elképzeléséről és gondolatairól fogunk hallani (én persze nem fogok róla beszámolni). Irányítása alatt 2009 óta új török politika Afganisztánban, még egy PRT-t létrehoztak (lásd később) és jövőre ők adják az ISAF központi regionális parancsnokságát Kabulban. 2009 előtt az afgán jelenlét egyéb kérdésekhez volt kapcsolva (Észak-Ciprus, EU csatlakozás stb.). Azóta önként és dalolva. (egyébként emellett Törökország 19 követséget nyitott Afrikában és fejlesztési pénzeket allokált Dél-Amerikába, ez a török külpolitikai expanzió, így lehet ENSZ BT ideiglenes tagsághoz szavazatokat szerezni Afrikából).

Szóval idáig a törököknek idáig Wardakban volt egy PRT-juk. Az ő helyzetük abból a szempontból különleges, hogy ők az egyetlen muszlim ország, akik aktívan jelen vannak a muszlim országban (van még némi jordán és emirátusi jelenlét is, még mielőtt valaki megszól). A mostani iszlamista politikai vezetés erre külön hangsúlyt helyez, miszerint a törökök képesek megfelelő szenzitivitással viszonyulni a helyi lakossághoz. Nem is emlékszem, hogy olyan nagy veszteségeik lennének, miközben Wardakban vannak.

Az előadás szerint – ez nekem új volt – a wardaki PRT civil irányítás alatt van, az USA gondoskodik a PRT kíséretéről, a török katonák csak a tábort őrzik. A másik újdonság az volt, hogy most jött létre egy új PRT Jowzjanban északon, Dosztum „szülőtartományában”, és hozzájuk tartozik Sar-i Pul is. Nem tudom ez elég ütősen hangzik? Most, amikor mindenki sír, a törökök egy új PRT hoztak létre! A modell ugyanaz, itt állítólag a svédek veszik át a kinti feladatokhoz szükséges katonai feladatokat, míg a török katonák csak a tábort őrzik, a civilek meg irányítják a tábort (Mondjuk ez a hír a svéd katonai kontingens növekedését is implikálja)

Ez a PRT honlapja. 2007-ben mondtam először felelős embereknek, hogy legyen a magyar PRT-nek honlapja. Egy ideje már nem mondom.

Litván PRT. Egy újságíró tartotta az előadást, extra kritikusan. Szerinte a litván kormány csak amerikai kérésre van jelen. 140 katonájuk van egy tartományban (Ghor), amelyben 100 méter betonozott út sincs, és helikopterük sincs. Az előadó szerint ez a tevékenység szimulálását jelenti, mert a Csagcsaran városon kívül (ez a központ), nem nagyon jutnak el sehova. A fejlesztésekre nevetséges 4 millió eurót költenek egy évben. Gondoltam magamban, majd hallod, hogy a magyarok mennyit költenek! Minden érdemleges tevékenységet a tartományban más országok végeznek, elsősorban az USA. Gyakorlatilag a teljes működés az USA jóindulatán működik, katonai és fejlesztési téren is. Szóval véleménye szerint Litvánia bizonyítja, hogy valaki csak megfelelési kényszerből van jelen, de ott is csak szimulál.

Van néhány tanulság a magyar PRT jövője kapcsán.

- Ha egyedül nem megy (lásd még Kern-Garas ), lehet keresni társakat. Lehet, mint a törököknél, ahol van önálló fejlesztés, de svéd biztosítás. Vagy lehet, mint a cseheknél, mások pénzéből is fejleszteni. Vagy lehet mint a litvánoknál, teljesen a másokra hagyatkozni. Mások, mások, persze mindig az USA-t gondolom ez alatt.

Tényleg csak dönteni kellene nem vizsgálódni, úgy is olyan emberek vizsgálódnak a végén, akik még életükben nem jártak kint, vagy jártak, de rövid időre. Nincs elég információjuk, vagy csak egyoldalúak. Nem látják át a nemzetközi példákat. És nincs vita, nincs párbeszéd, nincs együtt gondolkodás.

Litván mintára szimulálhatunk, török mintára csak fejleszthetünk, norvég mintára a fejlesztést felfüggeszthetjük, és csak a kiképzésre koncentrálhatunk. Lehet az is, hogy csak mi adjuk a fegyveres kíséretet és más fejleszt. Nem szabad elfelejteni, és erre Haraszti Gyula figyelt fel először tudomásom szerint), harci cselekményben még nem vesztettünk katonát. Szóval az esélyek nem rosszak.

A fejlesztési pénz inherensen el lett szúrva, a katonák továbbra is CIMIC jellegűen tekintenek rá. Nem érdemes vacakolni vele, talán jobb is befejezni, mindenki jobban járna.

Abból ítélve, hogy a törökök újabb PRT nyitottak, a lengyelek letettek a PRT-jük bezárásról(ez szerint 2012-től csak kiképeznek) és szemmel láthatóan az USA hajlandó jelenleg mindenhova beszállni
(lásd fejlesztési pénzek szegény kelet európaiaknál ill. és nekünk meg felajánlottak
50 MRAP-t), úgy tűnik nem lehet a kivonulással előhozakodni.

Azt hiszem érdemes kihúzni még 2014ig (vagy valamivel előbbig). Amennyire nagyvonalú az USA a szövetségesek megtartásának kérdésében, gondolom ugyanannyira nagyharagú lesz, ha valaki ki akar szállni előtte. Abból ítélve, ahogy a lengyeleket megfegyelmezték (vagy lekenyerezték, nem viccelnek. A lengyelek hagyományosan pro-amerikaiak, középnemzet, és mégis – ha elolvassuk Tálas Péter írását – valamivel meggyőzték őket.)

Úgy látszik a magyar PRT-ra szükség van még akkor is ha nem csinál semmit. Ha nem csinál semmit és ezt nem is várja el senki, akkor esetleg be lehet vállalni ezt (persze nem szabad az ellenkezőjét kommunikálni sem közben). Az újra fogalmazott feladatok mellé viszont hozzá kell igazítani az erőforrásokat és a méreteket.

péntek, szeptember 03, 2010

Norvégia missziókban

Itt van a a norvég "honvédség" honlapja. Amin megdöbbentem az a missziós létszámuk és annak megoszlása. "Csak" 640 katona van misszióban, ebből 580 van Afganisztánban
Overview of Norwegian military personnel abroad. Total number: ca 640 (Updated 13 January 2009). Nem találok számokat, hogy mondjuk mi volt a 2005-ben, hogyan oszlott meg akkor a norvég misssziós jelenlét, vagy korábban. De az világos, hogy most a fő csapás Afganisztán, sokkal több katonájuk és pénzük van, mégis kevesebb a missziós katona. Minden más leépítve (gondolom előtte legalább a Balkánon ott voltak). Minden szervezetben ott vannak, minden hol képviselik magukat néhány fővel, de a fő erőkifejtés matériában, pénzben, emberben az Afganisztán.

Egyszer majd írok a norvég hadügyi refornokról is. Vannak fent anyagok, időrendben visszafelé haladva.
- Kezdjük a 2009-es Capable Force c dokumentummal, amely a norvég fegyveres erők legfrisebb stratégiai koncepciója
- Haderőfejlesztési terv, The Further Modernisation of the Norwegian Armed Forces 2005-2008 (hívják White Papernek 2004-nek is, vagy ),
- A norvég kormány által jóváhagyott Strategic Concept of Norwegian Armed Forces (Relevant Force 2004),
- A norvég vezérkar jelentése 2003-ból (A New Defence for a New Time 2003), hogyan kellene átalakítani a haderőt az új kihívások alapján.
- A 2001-ben kiadott Norway's Future Defence (The Implementation Proposition) c. dokumentum a 2002-2005 közötti időszakot határozta meg, egyrészt büdzsé emeléssel, másrlszt megtakarítások elindításával (micsoda ész, nagyon bírom őket).
- Ez pedig a White Paper 1998-1999, a címe árulkodó: Adapting Norway's Armed Forces to the Requirements of International Operations.

A norvég HM honlapján még rengeted adat és info van fent, pl az éves költségvetésekről. Ja, és angolul
MIDDLE EAST:

United Nations Interim Force in Lebanon II (UNIFIL II): 5 officers.
United Nations Truce Supervision Organisation (UNTSO): 12 UN observers
Multinational Force and Observers (MFO), Egypt: 6 observers

AFRICA:

United Nations Mission in Sudan (UNMIS): 23 UN observers and staff officers

EUROPE:

Kosovo Force (KFOR) and United Nations Interim Administration Mission in Kosovo (UNMIK):
8 officers

Bosnia:
5 officers in NATO/EUFOR HQ

Organisation for security and cooperation in Europe (OSCE): 1 officer

ASIA:

International Security Assistance Force (ISAF), Afghanistan: About 580 soldiers and officers in total in Kabul, Meymaneh and Mazar-e Sharif.

csütörtök, szeptember 02, 2010

Norvég fejlesztések Faryabban - hogyan kell sok pénzt fejlesztésekre fordítani egy PRT-ban

Itt egy cikk a norvég fejlesztésekről (Afghanistan: Education aid - an apparent success story in Faryab Province), bár rövid, a legfontosabb dolgokra rávilágít. Norvégia a magyar PRT előtt, 2005-ben vette át a britektől Faryab tartományt, amely az északi régió RC (N) nyugati szélén van. A régióban két zűrős terület van: Faryab és a vele délről szomszédos Badgísz tartomány közös határa (Ghormach), és a Baghlan-Kunduzi régió. Sokáig a helyzet sokkal súlyosabb volt az előző területen, a RC N területén indított ISAF műveletek arra koncentráltak és nem a miénkre, ott folytak a súlyos műveletek, amelyben a norvég PRT és norvég QRF Mazarból (persze nem állandóan, csak amikor a norvégok adták a QRF-t) is részt vett (meg persze más QRF-k is). Voltak korábban is persze Afgnaisztánban, pl különleges erők az OEF-ben, Kabulban legalább század erővel együtt a magyar századdal (sokat segítettek a magyarokon, akiknek a logisztikai utánpótlása néha akadozott).

Szóval a PRT részt vett a helyreállításban és a harcokban. A létszáma folyamatosan nőtt, 100-ról indult 500-nál állt meg, valamikor 2008-ban vagy 2009-ben (írtam a Seregszemlében, de nem emlékszem most) pedig 3 helikopert küldtek MEDEVAC feladatokra (nem close air supportra!). 2010-re ugyanolyan szar lett a helyzet mint Baghlánban, valamikor nyáron négy norvég katona halt meg (összveszteség 9 fő), májusban egy norvég 16 járőr katonája olyan súlyos tűzharcba keveredett, hogy mire kiért az erősítés nyolc sebeültjük volt és az összes járművük (talán 5 db, mert volt két tolmács is) működésképtelenné vált. Nekik is van OMLT-jük a saját tartományukban, két FOB-t hoztak létre. Minden járásban voltak harcok.

A párhuzamosság a két tartomány között: a tartomány lakossága (kb. 800.000 fő) így a fejlesztési igény, a biztonsági helyzet súlyosabb volt, a PRT majdnem ugyanakkor jelent meg.

Úgy látom nem propaganda cikk, tehát lehet neki hinni (talán). Szóval a norvég fejlesztésii tevékenység jellegzetességei, amelyekből tanulhatnánk:

- “We want to concentrate our efforts in a few development sectors. What is important is that Norwegian taxpayers want to see some concrete results,” A rendelkezésre álló forrásokat koncentrálták néhány területre. 120 iskolát építettek és még további 40-50 fognak befejezni. Nem csak ilyen projektjük volt, de csak ezt említi a cikk. 120 iskola azért már érezhető lehet, mi asszem 6-8-t építettünk.

- At least 20 percent of Norway’s US$125 million annual aid budget for Afghanistan goes to Faryab Province. Ez évente 25 millio USD, ami a magyar pénz kb tízszerese. Bár sokkal több pénzük volt (és akkor még nem is látom, hogy másik 90 milliót elköltöttek egész Afganisztánban, úgy hogy arról a nemzetközi normáknak megfelelően az afgán kormány dönthetett!), kevés dologra igyekeztek koncentrálni.

- “Our military has no involvement in our civilian development projects,” Csak NGOkat használtak a fejlesztési projektekre! A katonák harcoltak vagy CIMICkeltek, de nem fejlesztettek. Mostanásg kb. 500 fővel vannak ott, 2006-ban, mikor itthon folyamatosan a Mercedesek páncélozottságáról ment a vita, a norvég QRF 2006 novemberében ugyanilyen Mercikkel jött ment Baghlánban. Külsőre legalább is ugyanígy néztek ki, semmi páncél csak a rácsok hátul. Saját szememmel láttam.

- [Norway's] aid was strongly “scrutinized and monitored” in order to prevent mismanagement and corruption. A norvég külügy (vagy a fejlesztési minisztérium vagy a fejlesztési ügynökség, nem tudom ki volt a felelős) alaposan ellenőrizte a pénzek felhasználását. Nem egy fős követségük működött Kabulban, és a PRT-ben is van folyamatosan egy fejlesztési tanácsadó van a POLAD mellett (lehet több személy is).

- But he conceded that not all aid projects in which Norwegian money was involved, had been corruption-free: “We have closed down some projects after corruption charges against specific projects which we supported,” Aas said. Önkritika. Egyrészt hihető, hogy ennyi pénz esetén még így is voltak hibák, nem tökéletesek, másrészt az önkritika teszi hihetővé a többi pozitív megállapítást.

- Education Ministry officials said Norway’s school building projects were planned in collaboration with the government and implemented by NGOs. Ez megint arra utal, hogy jelentős stábbal dolgoztak Kabulban és Maymanában, akik egyezettek tartományi és kormányzati szinten, stb.

- Norway’s flag and other official symbols are not used on the schools which, according to some experts, have helped keep them immune from armed attacks. Schools, students and teachers have often been attacked and harassed by gunmen allegedly associated with Taliban insurgents. Nagyon fontos felfogásbeli dolog. Nem pakolták tele a tartományt norvég zászlókkal és norvég táblákkal, hogy norvég állam pénzéből építette xy NGO vagy a norvég PRT. Nemzetközi fejlesztésben ez lenne ma a sztenderd, a normális, továbbá a fejlesztési pénzeket nem a PRT (vagy az NGO-k) biztonságának elősegítésére érdekében használták fel.


A lényeg (az egyik): A PRT tevékenységébe beleértik az NGO-k tevékenységét is. Mindent, ami a norvég állam pénzéből történt, mindegy hogy ki csinálta. A PRT-n nemcsak a katonai tábor falán levő embereket, szerveket, szervezeteket értik.



További olvasnivalók:
A strategy for comprehensive Norwegian civilian and military efforts in Faryab province, Afghanistan. Mire fókuszált Norvégia? good governance, oktatás, vidékfejlesztés. Gondolom az elsőt a külügyesek, katonák és rendőrök tették, a másik kettőt az NGO-k. Le van írva, hogy good governance kapcsán nem építettek, épületeket emeltek (legalábbis nem ez volt a cél), hanem: Norway will seek to strengthen the management functions of the provincial governor and the accountability of the provincial development committee (PDC).

- Provincial Profile: Nyilvános és félnyilvános forrásokból egy alapanyag arra nézve, hogy mit lehet(ett) tudni a tartományról. Nyilvános, egy külügyes, vagy fejlesztési szakember írhatta. Max 2007-es források vannak benne. Egy ilyen anyag birtokában valamennyire mérhető a haladás, a fejlődés. Magyarország nem tudja, milyen volt a helyzet 2006-ban vagy 2007-ben, nincsenek ilyen adataink. Bár ami nyilvános, az nekünk is meg lehetne.

- Norvég nagykövetség honlapja Kabulban. Van nekik weboldaluk. Bár nem túl friss, főleg 2007-ig

- Norvég fejlesztések Faryabban a követség honlapján. Fent vannak a 2006-os, 2007-es fejlesztésekről összefoglalók. Ez a 20007-es, ott van, hogy az melyik NGO mennyi pénzt kapott mire! Hol vagyunk ettől a transzparenciától?

- Mi hogy csináltuk idáig, igaz kevés pénzből.

hétfő, június 14, 2010

Helikopterek Afganisztánban és az új Seregszemle

Megjelent a Seregszemle új, 2010/2-es száma, benne a "Helikopterhiány Afganisztánban" című tanulmányommal. Viszonylag jó lett, sajnos pár helyesírási hiba maradt benne, tipikusan kihagytam szavakat. Miről szól?
- Néhány ország reaágálása a helikoter hiány kezelésére
- NATO progamok a kezelésre, benne a magyar részvétellel (Multinational Helicopter Initiative és HIP Helicopter Task Force.) Itt talán van egy kis új info: Magyarország mindkét programhoz csatlakozott. A MHI felé két MI-24-es és két MI-17-es helikoptert ajánlottunk fel, ám csak a szállítóhelikopterekre volt igény, amelyek felújítására és modernizációjára nyolcmillió Eurót irányoztak elő. Magyar részről a két helikopter üzemeltetése, illetve a “hozzá tartozó” 35-40 fős állomány két éves kiküldése számítások szerint 8-10 milliárd forintba kerülne. Csak az összehasonlítás kedvéért 2009-ben, az akkor 340 főnyi magyar kontingens 5-6 milliárd forintba került évenként. Itt még komoly fejfájások várnak az új vezetésre. Kétségeim vannak, hogy fogjuk-e vállalni, ami viszont jelentős presztízs veszteséggel fog járni.

- Helikopterek Észah-Afganisztánban. Itt az újdonság lehet: Az első műveletek a friss erőkkel már elindultak 2010 áprilisában. Támogatásukra amerikai helikopterek települtek Kunduz városba, amelyek természetesen a magyar PRT és a magyar-amerikai OMLT
lehetőségeit és MEDEVAC elérhetőségét is javítani fogják. A helikopterek létszáma állí-
tólag a Der Spiegel című újság információi szerint 70 körül lesz, amelyből 57 helikopter
biztos meg fog érkezni. Ez hatalmas mennyiség pontosan jelzi, hogy az ide települt ame-
rikai erőknek milyen tartalékaik vannak, és hogy milyen lendülettel akarnak nekifogni a
régió rendbetételéhez. Egyes hírek az ISAF annak lehetőségét is vizsgálja, hogy a magyar
PRT (Pul-i Khumri) vagy az OMLT táborában (Kilagay) is állomásozzanak majd forgószárnyasok.
Nem tudom ezek a dolgok hogyan állnak éppen.

- Tálibok és a helikopterek Baghlánban. Ebből nem idézek, de ez a legérdekesebb. Bárki, aki kint volt, hallott róla, elhiszi (kivéve Szlankó Bálintot), hogy történt valami (igen, a magyarok is), van valami. Amit lehet tudni nyilvánosan, az asszem itt van.

-Az afgán haderő helikoter beszerzései.

Kb ennyi a tanulmány néhány fényképpel.

A folyóirat többi számát is átolvastam, két dolgot akarok kiemelni. Az egyik DR. HORVÁTH ZOLTÁN MK. ALEZREDES: EGY LÉPÉS AZ ISTAR KÉPESSÉGEK FELÉ – ÚJ
FELDERÍTŐ ESZKÖZ A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN c. tanulmánya (másoltam azért csupa nagybetű). Persze nekem kicsit katonás, de nagyon informatív a PRT-ba küldött UAV-kről. Nem értem, hogy ezt az embert miért nem lehetett korábban bemutatni az újságíróknak, amikor azok veszettül érdeklődtek, hogy mi van az UAV beszerzéssel, alkalmazással. Akkor is csak összeveszés, meg "alig informálás" volt. Mondjuk arról olvastam volna még, hogy kik és hogyan dolgozzák fel az infot. Mert gondolom egy konténer, meg két-három ember kell még, aki eztán fel is dolgozza és kielemzi a képeket.

A másik írás Győry-Barcsa Andrea cikke a XXI századi bekefenntartásról. Erről az jutott eszembe, hogy mostanában több tanulmányt is láttam katonáktól a békefenntartásról. Úgy érzem van egy kis kavarodás ebben a témában. Hajlamosak mindent békefenntartásnak magyarázni. Pl. az iraki inváziót (ezt nem Andrea írja), ami NEM, NEM, NEM. Igazából nekem ezzel az afganisztáni misszióval is erősen kétségeim vannak, hogy lehet-e ezt annak nevezni, de lehet valami hivatalos okiratban ezt tették annak idején. Azt látom, hogy ami 1989 után volt háború és nyugati országok vettek benne részt, azt hajlamosak béke.... minek besorolni. Az 1991-es iraki (kuvaiti) háborúval is kétségeim vannak, hogy az leírható-e bármivel, ami "béke" szóval kezdődik, hiába volt hozzá ENSZ BT felhatalmazás.

Andreának csak annyit jeleznék, hogy amit ír: "ahol az ország egy területén a teljes katonai és nemzetközi civil feladatokat a Magyar Köztársaság látja el." ez semmilyen formában nem igaz. De ez csak egy mondat :)

péntek, április 23, 2010

Új tanulmány a Tálibán felépítéséről, működéséről - norvég terrorizmus kutatók

Ha jól sejtem ez a norvég fegyveres erők kutatóintézetének (Forsvarets forskningsinstitutt, FFI) a tanulmánya. Anne Stenersen: The Taliban insurgency in Afghanistan – organization, leadership and worldview. Nem tudom, hogy csinálják, de a skandinávok krva jók. A norvégok az al-Kaida, a nemzetközi terrorizmus, a különböző dzsihádista szervezetek kutatásában abszplút világszínvonalon vannak, kutatóik a legjobbak között. Emlékeim szerint Steneresen egy felfutó csillag.

Az egyik motor Thomas Hegghammer, weboldala, rajta a bámulatos életrajzával, itt van. A tanulmányai is ott vannak, főként Szaúd Arábiával foglalkozik.

Itt van a dzsihádizmus szentelt blogja (Jihadica.com), amelynek szintén Hegghammer a fő kontribútora.

A Jihadismstudies.netn egy másik norvég kutató weboldala. Brynjar Lia a fent emlegetett FFI terrorizmus kutató részlegének a vezetője. Töménytelen mennyiségű link és tanulmány van fent, minden ami terrorizmus angolul és norvégul.

A norvégoknál (és a skandinávoknál) nem csak pénz és nyelvtudás van ezekhez a dolgokhoz. Hanem koncepció és intézményi kultúra is. Ezért tudnak világszínvonalon alkotni, miközben a nemzetköz terrorizmus veszélye Europában a skandinávokat alig fenyegeti.

A tanulmány első felének sikerült kikopiznom a tartalomjegyzékét, a második részét nem sikerült. De az első sorban a Talibán és a többiek viszonyrendszert vizsgálja.

Background 13
Islamist movements in Afghanistan 13
The rise of the Taliban 15
Overview of developments 2001–2009 15
The nature of the insurgency 17
Who are the insurgents? 17
Main insurgent groups and leaders 18
Motivations for joining the insurgency 22
Development of the military campaign 24
Recruitment patterns and popular support 29
Media and propaganda 31
Who speaks on behalf of the IEA? 32
Internet-based media platforms 33
Content 35
Financing and support networks 36
Criminal networks and the poppy industry 36
Support networks in Pakistani tribal areas 38
Al-Qaida and international donor networks 39
State support? 40
The Taliban leadership 41
The leadership councils 41
How much influence do the IEA’s leaders have? 43
How coherent is the IEA’s organization? 45
Ideology and worldview 47
What is the problem, and who is to blame? 48
What should be done, and what is the desired “end state”? 51
Who should do it and why? 53

péntek, február 13, 2009

Biztontonságpolitikai szörfözés

Vagy nevezzem inkább titkos küldetéseknek?

Rátévedtem az ISAF nyitólapjára. Két hírt láttam rajta. Az egyik, hogy Hungary celebrates 10 years in NATO.
On 29-30 January, the Szeged Centre for Security Policy – supported by the Hungarian Ministry for Foreign Affairs and NATO Public Diplomacy Division – organized the first event to commemorate the tenth anniversary of Hungary’s membership in NATO, along with the Alliance’s 60th Anniversary.
Entitled “United in serving peace and security”, the conference gathered political and economic leaders from Bosnia and Herzegovina, Hungary, Ukraine and Serbia; as well as security experts and top industry executives. Participants discussed issues related to the interdependence between security and economic development.


Na, ez valami! És miért nem hallottam róla? Megnézem gyorsan a külügy honlapját, mert a miniszter asszony mondta a nyító beszédet. A Küm honlapján nincs említve a programok között sem itt sem itt.

Jó, akkor nézzük meg a Szeged Centre for Security Policy-t. A honlap sok mindenről szól, közalapítványról van szó tehát örvendetes módon a könyvelését is látni. Azt nem látom viszont, hogy milyen program is volt ez a hóvégi darab, mert arról nincs szó a weboldalon. És csak percekkel később jövök rá, hogy mi olyan furcsa ebben az egész weboldalban. Annak ellenére, hogy milyen kifejezett aktív oktatói, kutatói, tudmoányszervezői tevékenységet folytatnak nem derül ki, hogy kik is dolgoznak az intézetben.

Nem lehet feliratkozni a programjaikra! Nincs hírlevél! Beugrik valami kémsztori, de lyukra futok. EMlékszem egyszer a HVG írt valami szegedi alapítványról, amely az újságírük gyanítása szerint esetleg valami titkosszolgálati hátszelet kapott. De az nem a Szeged Biztonságpolitikai Központ volt, hanem az Esély a Stabilitásra Közalapítvány. Az összefüggés annyi, hogy a cikkben említésre kerül, hogy utóbbi támogatta az előbbit.

Közben kijön a neten a központ ifjúsági tagozata. Kedves fiatalok mosolyognak rám.

Visszatérve a NATO főoldalára ott egy hír, hogy a csehek már megint a helikptereiket ajándékozzák az afgán légierőnek. A NATO TV honlapján kerek 3 perces video bejátszás van, amint a MI-24 helikoptereket kicsomagolnak Kabulban egy tehergép gyomrából. Nem lehet sajnos ide embeddedelni, úgyhogy itt a link.

A csehek többször el tudták játszani ezt a hírt a nemzetközi médiában. Erről jut eszembe, hogy mostanában olvastam az AirPower Blogot (vagy a hozzászólásait?), ahol talán a két Mi-17 modernizálása kapcsán, talán máshol szóba került, hogy magyar Mi-17-esek is esetleg kiküldésre kerülnek Afganisztánba. Erről mostanában nem hallottam semmi újjat, kivéve egy ismerős ismerősét, aki szerint biztos mennek majd helikopterek :)

Még egy percre a helikoptereknáél maradva, Norvégia is megerősíti afganisztáni jelenlétét és így nincs elég helikopter, többek között (vagy leginkább a norvég-orosz határon).

Ez a Barents tenger vidéke, a Petsamo-korridor és Sør-Varanger járás. Voltam ezen a vidéken kétszer vagy háromszor, eszméletlen nyugodt szép, vidék már tiszta tundra. Valahol Vardøban vagy Vadsøban van egy hatalmas NATO radar, a dombok mögött.

Ismét visszattérve a NATO oldalára, illetve a NATO TV weboldalára, vagy egy csomó video amely a Tagab völgyben járőrözö francia egységekről, holland OMLT-ről, finn mission teamről.

szombat, január 10, 2009

Felkészülés egy misszióra - Norvégiában

Pár napja olvastam egy rövid hírt, hogy Norvégia esetleg kiterjeszti jelenlétét az észak-kelet Faryab tartományon túlra is. A rövid cikk azt mondja a Majmanától (tartományi központ) délre is, ami jelentheti:
1. a tartomány délebbi részeit, ahol ezek szerint addig nem voltak jelen,
2. az ország féli részét.

Az első opció nem tűnik túl értelmesnek, a második meg valószínűtlen. Egyéb alternatív értelmezés?

Erről eszembe jutott, hogy a múltkor láttam Matt Dupeetől egy hosszabb írást Badghisról, amely Faryabbal nyugatról szomszédos, és a határos területen aktív helyi tálib csoport(ok) működnek. Az utolsó ISAF hadműveletben erre felé a RC-N és az RC-E közösen akciózott , valahol írtam róla.

Szóval Dupee írt valamit, amit most nem találtam, viszont találtam valami mást. Ezt is ő írta, most decemberben jelent meg, 11 oldal és Badghisról szól ez is. Gondolom összefoglalta, szintetizálta kicsit a gondolatait. Rengeted helyi infoval, biztos keveseket érdekel, de érdeme nézni, hogy a hivatkozások egy része helyi és diplomáciai levelezésekre, interjúkra támaszkodik.

Nincs más info, talán csak a Pajhwok News Agency -től.

De hol a lényeg?

Most találtam meg egy 2007 nyarán, egy norvég think-tank által készített írásművet. Címe jó hosszú de minden benne van: Afghanistan: An Assessment of Conflict and Actors in Faryab Province to Establish a Basis for increased Norwegian Civilian Involvement How can Future Norwegian Involvement best be Targeted and Organised?

A PRT már korábban kint volt, ennyiben pontatlan cím. A tanulmány készítői azzal a céllal vágtak neki a munkának, hogy egy kicsit hozzásegítsék a norvég döntéshozókat, hogy milyen policy jellegű döntésekre lenne szükség, mire figyeljenek, mik lesznek a kihívások, konfliktus források, milyenek a helyi viszonyok, milyen a közhangulat

Ez nem egy CIMIC kézikönyv. (Nem bántásból mondom). Nem írják pl a lakosság számát fixre, csak kb. Két afgán és három norvég kiutazott Afganisztánba, meginterjúvolt vagy 40 embert Oslóban, Faryabban és Kabulban. Érdemes megnézni a listát a végén.

Helyi afgánok alkalmazásával csináltak egy felmérést a közállapotokról, milyen intézményekben mennyire bíznak a helyi lakosok. Ez sokat segít, hogy kit hogyan kezeljünk.

Eszembe jutott egy történet. A minap beszélgettem valakivel, aki mesélte, hogy Haqbin kormányzó Baglánban (állítólag, őt is leváltják hamarosan) elég magyar ellenes lett és azt nyilatkozta valahol, hogy a magyarok nem tesznek semmit vagy eleget a tartomány fejlesztéséért.

Erről eszembe jutott, mikor az első magyar PRT kiment és tólták nekik az afgánok, hogy a hollandok milyen fukarok voltak és nem csináltak semmit. Mi magyarok meg elhittük, és azt is mikor hízelegtek nekünk, hogy bezzeg a magyarok milyen jók és rendesek és milyen sokat tesznek értünk.

Nincs sok jelentősége, mert idővel persze megtanulták a magyar katonák is, hogy ez mit jelent. Csak néha fárasztó volt hallgatni a hurráoptimizmusukat az elején. Hiába mondtuk nekik, olyan magabiztosak voltak.

Visszatérve a norvégokra, lehet így is csinálni, ha következetesen akarunk valamit csinálni. Nincs sok konkrétum, de úgy vettem ki minden fejlesztést NGO-kon keresztül és afgán szerveken finanszíroznak. Az NGO-k nemcsak norvégok, hanem afgánok és más nyugatiak is lehetnek.

Ami nekem a legérdekesebb persze a helyi politikai erők felmérése, különösen Dosztumé. Mikor annak idején azt kérdeztem a HM-ben és Küm-ben, hogy mire készülünk kint, kik a rossz arcok és a jók, azt mondták azzal nem foglalkozunk, mert nem szólunk bele a helyi politikai viszonyokba. Szerintem ez nem valami döntés volt, de hogy egyszerűen nem érdekelt senkit? Vagy akit érdekelt olyan alacsony szintű volt, hogy nem jutott szóhoz? Nem merült fent senkiben a KFH-n kívül, hogy kik ott a politikusok, a fontos emberek, a gazdasági prioritások, a tartományi power brokerek? Nem csak tálibok meg milicisták vannak?

Ezekről kellene valami jót írni.

Na szóval a norvégok példásak, nem láttam még ilyet más országok esetében, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs, csak azt, hogy esetleg nem hozták nyilvánosságra.

szombat, június 07, 2008

Néhány hír ISAF országokról

Az előző posztban rosszul adtam meg a Népszabi interjúm linkjét, köszi Dani, kijavítottam.

Egy pár NATO ország hírét akartam ma összeszedni. A francia 700 fős felajánlásnak meg lett a helye. A nagy része Kapisza tartományban megy, ami ha jól elmlékszem Pandzsír völgyben van. Van ott egy körzet, Tagab, ahol al-Kaida, tálib ellenállásról beszélnek, de a terület szín tiszta tádzsik. Szerintem ott valami hadúr van, aki lehet, hogy segít a két társaságnak, de biztos valami százéves vitája van egy másik hadúrral a környéken, aki történetesen a kormányban van, vagy Kapisza kormányzója, rendőrfőnöke, hadura stb. Talán a francia felajánlásból PRT lesz egyszer? Nekik még úgy sincs.

A hír érdekessége még, hogy bejelentették azt is, hogy a 700 fő egy része Uruzgánba fog menni, ahol OMLT-t fognak működtetni, gondolom majd együtt a hollandokkal és a magyarokkal.

Norvégokról, meg a bázisaikról múltkor írtam. Most olvasom, hogy a majmanai PRT bázist a leggyenygébbnek tartják a norvégok. Azt írja a cikk: When the Norwegian force was asked what it needed to defend itself, it asked for 120 troops and long-range weapons. A mobile reaction force was also ordered, so that the allied garrisons in the area could assist each other if any of them came under heavy attack.
Initially they were offered 100 men and long-range weapons. This was pared down to what was termed an absolute minimum of 76, still including mortars.
The most recent tally has fallen to 46 soldiers, with no long-range arms. These will instead be put into storage in Mazar-e-Sharif. This is the sequence of events which has caused tempers to fray.


Hát ez nem valami bíztató. Elég idegesek lehettek a katonák. Nem találom, hogy hol de azt olvastam a norvégok kivonják/kivonták az északi régióban működő gyorsreagálású erőiket (Quick Reaction Force), amit a németek vettek át. Helyettük Kabulba küldenek katonákat, akik kiképzéssel fognak foglalkozni. Ez ha jól emlékszem 100-150 fős létszámcsökkenéssel fog járni. (hétfőn volt a Magyar Nemzetben egy interjú Tömböl Lászlóval, ahol a kérdező egyik kérdésében azt sugallta, hogy a NATO országok csökkentik létszámukat - talán norvégokra gondolt? Mindenesetre csúnya általánosítás).

A lengyel hadügyminiszter kisebb vihart kavart, amikor kabuli látogatása során kijelentette, hogy Hekmatyart bíróság elé kellene állítani két újságíró meggyilkolásáért a 90es évek elején. Hogy honnan ez a kiemelt figyelem? Ahogy kivettem a hírekből, Sikorsky miniszter emigrációban élt és újságíróként járt Afganisztánban ebben az időszakban. Így lehettek személyes emlékei. Hekmatyar szóvivője azonnal bosszúval fenyegetett, és beígérte a lengyel csapatoknak a kiemelt figyelmet.

Egyébként itt még találtam egy infot a lengyel kontingenssel kapcsolatban (tavaly decemberi):
The 400 number is confirmed. That will include 180 pilots and ground crews for the eight helicopters Poland is sending with the 3rd rotation. What are the remaining 220 people is everybody's guess.

A blog a 2007-es év legjobb katonai blogja volt, főleg persze Afganisztánnal foglalkozik.

Még egy hír lengyelekről: Canada to share Polish choppers in Afghanistan. Sokat mondó, ezek szerint a kanadaiak megismerik a szovjet ipar egyik csodáját. Két Mi-17-es mind a kanadaiak, mind a Kandahárban települ lengyel különleges alakulatok támogatásá fogja szolgálni. (még egy apróság a cikkből. A kanadai PRT-ban 300 katona és 25 nem-katona dolgozik)

Egy ritka hír Portugáliáról (épp most kezdődik a portugál-török meccs). Lisszabon küld egy OMLT Afganisztánba augusztustól. Ha jól értem a cikket egy már kint van de hazajön hat augusztusban, 15 fős és majd kimegy egy másik. Nem nagyon értem, mert úgy tűnik a most kint levő csak váltásnyi időszakra ment ki. Még egy szállító repülőgéppel is bővülni fog a ISAF flottája. AZ OMLT mellett jelenleg 161 fő van Afganisztánban, a Kabulban adnak QRF-t.

Végül egy gondolat erejéig Bryan Buddról, aki a brit ejtőernyős ezred katonájaként posztumus Victoria keresztet kapott. Önfeláldozásának köszönhetően megmentette katonái életét. Még 2006-ban történt az eset. Victoria keresztet nem osztanak gyakran, és ritkán kapja élő katona. Budd a 13 volt, aki ilyet kapott a második világháború óta.

vasárnap, május 25, 2008

Az elfelejtett frontvonal: harcok Badghisban

Így születnek a tipikus posztok. Megnézem a ISAF Mirror friss számát, és látom, hogy a norvégok építettek egy laktanyát egy afgán kandaknak Qeysar-ban. (egyébként két cikk is foglalkozik a magyarokkal benne, a PRT-3-al) Hol van ez a Qeysar? Faryab-ban van, közel a Badghis tartományhoz. Ja így már érdekesebb.

Múlt évben már lehetett olvasni, hogy Badghisban, az ottani pastu zárvány miatt folyamatos az instabilitás. Ez a mostani a cikk is elismeri, hogy norvég és német katonák több összecsapásnak is a részesei voltak errefelé. Kb. két hónapja már említettem ezt a területet, mert egy remek elemzés jelent meg arról, hogy az ISAF plusz figyelmet szentelt ennek a területnek:

Maulvi Abdul Rahman: This Taliban-era governor of Ghor province now heads the Taliban’s operations in northwestern Afghanistan. He coordinated two large-scale assaults on two districts in Badghis province in the summer of 2007 resulting in numerous casualties.

Mullah Babai: A tactical-level Taliban commander in Badghis. He died along with 20 of his men during Operation Eagle Claw II in late 2007.

Mullah Abdul Qayum: Another tactical-level commander in Badghis province, although he originally hails from the Qaisar district of Faryab province. He was the leading Taliban field commander in the northwest during 2007. He was captured along with 17 of his men during Operation Eagle Claw II in late 2007.

Mullah Dastagir: A local Taliban commander in Badghis province and unofficial spokesman for the group’s “northern front,” Dastagir was arrested on March 16, 2008.

Meg még egy páran szabadon futkosnak. De március mindenképpen rossz hónap volt a tálibok helyi szerveződéseinek. Egyébként úgy látom a norvégok is megszenvedik a maguk misszióját, a helikoptereik nem bírják a hőséget, március végén ők is kaptak rakétákat minden komolyabb eredmény nélkül, és úgy látom ők is rákészülnek az első OMLT-re délen, bár a cikk nem írja hol. (a svédek és egy szakasszal növelik létszámukat, igaz északon).

Kulturált bázis egy afgán zászlóaljnak Badghis határán, mi mást jelenthet, mint hogy az ISAF még mindig súlyosnak ítéli a helyzetet ebben a régióban. Talán súlyosabbnak, mint a Baglan-Kunduz szegletben. Ott van új bázis, itt nincs.Ott van új kandak, itt nincs. Ok most kicsit csúsztatok, mert a qeysar-i bázist a norvégok fizették. Remélem azért ez nem úgy működik, hogy oda telepítünk kandakot, ahol bázis épül, hanem ahol nagy szükség van rá (hogy magamat támogassam érvekkel.

Itt a norvégok kommünikéje is a bázisról. Ez más a skandinávok második bázisa, amit építettek az afgánoknak. 430.000 dollárba került, az annyi mint (gyenge dollárral számolva 1USD=170 ft), nekem 73.100.000 jött ki. Hát ez CIMIC költségvetés kis híján. Az asszem valami 100 millió erre évre, vagy több. Érdemes lenne megtudni a norvég tapasztalatokat, bár az is lehet, hogy az afgán HM-nek van mindenről szabványa és csak fizetni kellett.

Vissza. Ahol ANA zászlóalj van, ott mostanában OMLT is van. Találtam egy februári cikket,a miből kiderül, hogy az afgán egység akkor amikor trénerekkel gyakorlatozott. Ők maradnak, újak érkeznek? Nem ugrik hirtelen errefelé katonáskodó nemzet plusz felajánlása. A norvégok biztos nem, a németek sokan vannak, talán tőlük? Hallottam még horvát OMLT ről, de azok Mazarban vannak, bár az éppen lehetséges, hogy olyan kandakkal, amelyet idetelepítenek?

Horvát OMLT-ről az alábbi videot találtam (megjegyzem a zenék figyelemreméltóan színvonalasak a videok alatt, nem ez a rocker metál vadulunk zene), teljesen felesleges megnézni, hacsak az ember arra nem kíváncsi, merre felé is működhetett az egység. Nos ebből úgy tűnt, mintha Sar-i Pul-ban lett volna a bázisuk.

Van hír arról is friss, hogy Badghisban és Farjab határán folynak a harcok. Az afgán egységek önállóan (OMLT támogatással???): killed 15 Taliban in "face-to-face fighting" in the western province of Badghis on Saturday, commander Ghulam Sakhi told AFP. Several other rebels were injured in the clashes in Ghormach district on the border with Turkmenistan, the colonel said.

Sőt a korábban emlegetett afgán légierő is állítólag bevetésre került (kíváncsi lennék mi lehetett) The defence ministry in Kabul said the fledgling Afghan air force was being used in the Badghis operation for the first time. (Egy amerikai tábornok szerint itt még öt év kell a légierőnek.)

Az a jó, hogy lassan minden felkerül a netre ,amit legutoljára Afganisztánban hallottam. Szóval Badghis és a Farjab határán elindult az új ISAF offenzíva. A probléma ott volt, hogy a terület a két regionális parancsnokság határán fekszik. Nem probléma ez, csak nagyobb összehangoltságot kíván a két parancsnokságtól. A cikk szerint kb. Taliban forces there currently include about 150 hardliners and some 500 irregular fighters. Az Op. Karez keretében a RC (N) tól német reconnaissance, logistics and KSK forces lettek ígérve és végül mentek is a norvég QRF-fel együtt. Mivel zárja a cikk szerzője az írást: At that point, Germany's allies had already been taking part in bloody fighting for a week.
megöltek