UNIFIL II misszió és magyar katonák

Ritkán lehet olvasni a honvédség egyik legkisebb missziójáról, az UNIFIL II-ben működő magyar katonai térképészekről. Egy volt szerencsém meglátogatni őket 2010-ben asszem. Már nem tudnűm pontosan felidézni mit mondtak, de annyi megmaradt, hogy a feladatuk, hogy az izraeli-libani határ nagy részét pontosítsák.  Bármilyen érzékeny is a terület, a határ pontosan még nem volt/nincs kijelölve, és ebben a nagyjelentőségű munkában a magyar katonák kulcsszerepet játszanak.

Az ú.n. Blue Line (valamiért ez lett a határ neve történelmileg) pontos kijelölése során az a cél, hogy 50 méreterenként legyen a kék  hordó lerakva. Amikor a térképszek kimérik a pontos helyét, bejelentik a libanoni és izraeli félnek, hogy megvan a pont. Egy megbeszélt időpontban kijön mind a három fél, mindegyik hozza a GPS készülékeit, és árgus szemek kíséretében az ENSZ lerakja a hordót. Nyilván egyetlen négyzetcentiméterről sem mondhat le egyik ország sem a földterületéből, ezért olyan fontos ez.

Sajnos akkor nem volt lehetőség kimenni és megnézni egy ilyet, de remélem a legközelebbi látogatáskor összejön majd. A mi látogatásunk annyira hirtelen és gyors volt, hogy csak a bázison volt idő beszélgetni, meg inni egyet a kávézóban. A februári időjárásnak megfelelően egész nap ömlött az eső.

Miért írok most erről? Mert a Honvédségi Szemlében megjelent egy cikk az UNIFIL II misszióról és a magyar részvételről. Még az is lehet, hogy ezekről is írnak benne (elolvastam már egy hónapja, de nem emlékszem.

Kállai Attila alezredes – Lusták Péter alezredes: Magyar katonai részvétel az ENSZ dél-libanoni békefenntartó missziójában, Honvédségi Szemle 2015/3 

Ez első két kép alán Szidonban készült, de az is lehet, hogy Naqurában, ahol a misszió bázisa is működött. 

Ezek a képek a bázison készültek, kutyafuttában. Ma már emlékeim szerint elköltözött innen a bázis fel a hegyekbe. Ha jó idő volt, pazar lehetett (leszámítva a nagyon párás időt), mert az akkori bázis közvetlenül a tengerparton feküdt. Mivel a misszió akkor olyan 12.000-16.000 főből állt, ezért itt csak a HQ működött szerintem. Az egyes dandároknak meg volt a maguk bázisai bent a Bekaa völgyben.

A költözés oka részben az volt, hogy szűk volt a bázis, és a helikopterekkel ugyan le lehetett szállni de elég szűkösen :)

Car pool

Nem tudom mi  a mostani helyzet, de abban az időben az elhelyezéshangulatos konténerekben történt. Az utolsó képet megnézve látszik, hogy mennyire meredeken emelkedik a vidék. Naqura egyébként a libaoni-izraeli határon fekszik a tengerparton. Az UNIFIL bázis pedig Baqura város déli szélén feküdt, azaz utána már valószínűleg semmi sem jött az izraeli határig.

A UNIFIL II misszió nem csak szárazföldi és "légierő" elemmel rendelkezik, hanem haditengerészetivel is. Az alábbi képeket még Bejrútban lőttem, ahol szerencsémre pont ott létemkor között ki az egyik hadihajó. Egyelőre csak annyit látok, hogy mintha a portugál haditengerészet hajója lenne.

Konferencia a Mediterrán térségről, de valójában a honvédség misszióiról

Jövő héten, május ötödikén konferencia lesz a Stefánia palotában, Mediterrán térség: múlt, jelen, jövő címmel. Általában nem szoktam konferenciákról írni, de miután megnéztem ennek a programját, két dolog jutott eszembe. (mivel nem tudok röviden írni, ezért itt a lényeg röviden: ez egy jó konferenciának tűnik a témák és az előadók alapján, május 5-én lesz, és a konferenciára regisztrálni itt kell: hvk.tkh@hm.gov.hu, itt a  link 

Egyrészt, hogy egy csomó új nevet látok benne, akiket ugyan többnyire ismerek, de még alig hallottam őket. Illetve vannak olyan előadók is, akiket még egyáltalán nem hallottam, de főleg a témájuk érdekes.

Bár nem egy szekcióban lesznek összegyűjtve, a Nyugat-Balkánról érdekesnek tűnő előadások lesznek, migráció, befektetési lehetőségek, iszlamisták, magyarok a KFORban, EU Altheaban  stb. Ez nagyon jó, végre nem csak szokásos (jó az is érdekes) nemzetközi kapcsolatok.

Nyilván ami engem érdekel, azok a missziók, amikkel én is foglalkozom. A KFOR és az EU Althea megközelíthető téma, előbbit láttam már egy kicsit, úgyhogy ezektől kevesebbet várok. Bár az mindig érdekes, amikor résztvevők (katonák, rendőrök) beszélnek a missziójukról, az ugyanis kétféleképpen is elsülhet. Lehet szuperunalmas, mert nem mer semmi érdemlegeset megosztani a delikvens, és lehet szuperérdekes, hogy ha az előadó – másról nem tud beszélni – belemegy a részletekbe és mesél.

Ha otthon lennék, én az UNIFIL, UNFYCIP, MFO panelre ülnék be mindenképpen. Az UNIFIL nagyon érdekes, egy „tűzhányó” szélén fekszik, és van benne négy magyar. Egyszer meglátogattam a missziót, amolyan turistásan betértem, és a térképész katonák nagyon érdekes dolgokat meséltek. Tényleg még vissza kellene oda menni. Szóval ez érdekes, mi újat mondhat, mesél majd Dr. Kállai Attila alezredes. Ennek az előadásnak az a különlegessége, hogy tudtommal, erről a misszióról még nem volt ilyen.

Drót László ezredes „Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés” kicsit elbizonytalanít. Mit lehet 15 percben erről a két különböző dologról elmondani? A UNFICYPes részre azért vagyok kíváncsi, mert két vagy három éve írtam egy pazar tanulmányt – minden nagyképűség nélkül – erről a misszióról és a magyar részéről, és ezért mindig kíváncsi vagyok valaki überelni fogja-e.

Végül a panel harmadik érdekes előadása a most megszűnt MFO misszióról fog szólni. Ez a misszió személyesen is érint. Kétszer próbáltam meg eljutni ide, mindkétszer kudarcba fulladt (de legalább első alkalommal eljutotta helyette a ciprusi misszióba).

Az örök dilemma a következő. Mit csinálnak egy ilyen misszióban a magyar katonák (és rendőrök). 

Nagyrészt semmit (MFO-sok most felmordulnak), mert amit az MFO-ról szóló híradások mindig ugyanazokat a semmit mondó információkat tartalmazták: nyomoznak, gyorshajtás, stb. Mindig ugyanazok. Jellemző, hogy a 20 éves misszióról mennyire nincs semmi, hogy amikor elrabolták (véletlenül) az egyik magyar katonát, az is csak egy napig volt itthon hír. Most a napokban jelent meg egy hosszú cikk az utolsó váltás parancsnok helyettesével, Dr. Schultz Tamással és meglepődtem, hogy milyen hosszú. A missziós rendőr ismerősök sem tudtak hirtelen ilyen hosszú interjút felidézni. Szóval nagyon info nincs, legalábbis annak, aki benne van.

Igen ám, de itt van az, ami Cipruson történt. Amíg meg nem néztem, a honvedelem.hu-n mindig ugyanazok a semmitmondó hírek jelentek meg. Totál érdektelenség, unalom. Aztán amikor ott volt az ember, megnyíltak a katonák, értelmet nyertek mondatok és kiderült, hogy ez a maga szintjén egy érdekes, mozgalmas és félreértett misszió (mert mindenki Afganisztánból indult ki). És írtam róla vagy 10 oldalt! Arról, amiről addig max. 3 bekezdés semmitmondó ismétlés jelent meg.

Szóval ugyanezt akartam az MFO-val. Hátha érdekes, hátha történnek ott dolgok. Mikor meghallottam, hogy bezárják a missziót 2015-én március végén, próbáltam szervezni egy látogatást magamnak decemberben elkezdtem, februári kiutazással. Minden okénak tűnt, a római nemzetközi parancsokság is engedélyt adott rá, és akkor az ÖHP vagy a vezérkar valamelyik illetékese azt találta, hogy 1. zavarnám a csomagoló katonákat 2. nagyon veszélyes ott kint. Ez utóbbi különösen rosszul érintett azok után, hogy Afganisztánban ez sosem volt gond, pedig ott ennél sokkalta veszélyesebb volt a helyzet (most jöttem meg Erbilből, egy nappal az érkezésem előtt öngyilkos merénylő robbantott, hűűűű). Cserébe az egy hetes kutatóut helyet, felajánlották, hogy kimehetek az ünnepélyes zászlólevonásra, ami jó lett volna, csakhogy nem voltam Budapesten az induláskor.

Fájt, de mindegy, nem sírni akarok itt, hanem elmondani, hogy azért lennék kíváncsi az MFOs előadásra, mert attól tartok, hogy ennek a missziónak is az lesz a sorsa, mint az összes többi olyannak, ahol kutató nem járt. Megy a feledés homályába.

Mondjuk vicces, hogy ezt épp a honvédség intézi el magának, amely közben olyan büszke a missziós tevékenységére. Nem ez lesz az első eset (ha így lesz), talán már írtam itt a blogon, a 2003-2004-es iraki misszió története csak nagyon foghíjasan dolgozható fel, mert egy másik okos illetékes hagyta leselejtezni annak a missziónak az anyagait. Lobotómia, igen ez az a szó, amit kerestem. Kész, kitöröltük, emléke velünk él, de más semmi. Abból a misszióból csak és kizárólag a leglényegtelenebb iratokat őrizte meg a HM/MH az utókornak, mégpedig, hogy a misszió kb. 500 napján, mikor ki volt ügyeletes a táborban. Kíváncsian várom, hogy 10 év múlva mi lesz  kutatható az MFO-ból.

Lehűtöm magam. Nos, visszatérve a konferenciára, mert hiszen ezért kezdtem el írni, ezt a posztot, szerintem ez a legnagyobb érdeme. Ha bármit képes megőrizni (főleg ha utána kiadják, vagy legalább felveszik) az utókornak. Hogy ha majd egyszer valaki kutatni akar, de nem talál már semmit, akkor ezeknek a konferenciáknak az előadásai kulcsfontosságúak lesznek. Ezért örülök külön, hogy vannak, lesznek a missziós előadások, mivel az elmúlt 20 évben gyakorlatilag csak ezeken keresztül lehet prezentálni, hogy a Honvédség mit csinált az állandó leépülés és reform (inkább átalakulás) mellett.

Igazából annak is örülnöm kéne, hogy katonai és nem katonai előadók így egymás mellé vannak rakva. Próbálom visszaidézni emlékeim, hogy régen is volt-e, főleg katonák által szervezett konferencián, de nem nagyon rémlik. Most beugrott (mellékszál), amikor a Külügyi Intézetben konferenciát szerveztem a PRT-ról és ott voltak az előadók között tisztek is. Belegondolva, ez teljesen – jó értelemben véve – abnormális volt, mert nem gyakori katonáknak teljesen civil közönség előtt konferencián részt venni. Örülök, hogy azt megcsináltuk.

Erre a konferenciára másodszor is visszatérve, igazából két dolgot hiányolok: az afganisztáni missziót  (közben rájöttem, hogy az nem-a Mediterrán, bocsánat) és az időt. Jó, ezt értem, két napos konferenciára senki nem megy el, és sok a téma, úgyhogy zsúfolni kellett, de a 15 perc nagyon kevés, én épp csak levegőt vesz ennyi idő alatt J 

A puding próbája az előadások minősége lesz, de az előadók és a témák biztatóak. Külön örömnek tűnik, hogy a programot szervező, a Vezérkar tudományos műhelye ilyen komolyan veszi magát, és állítólag további hasonló volumenű konferenciák lesznek. (disclaimer: a műhely legtöbb kutatóját ismerem, többen a barátaim, úgyhogy nem is dicsérem őket tovább).

A konferenciára regisztrálni kell itt: hvk.tkh@hm.gov.hu

Aki kibírta idáig, annak a programot is iderakom

9.00-9.10 Elnöki megnyitó, köszöntők

9.10-9.25 Topor István ezds. (MH ÖHP)

A Magyar Honvédség műveletei a Mediterrán térségben

9.25-9.40 Galli László

A líbiai dominó 2011-ben

9.40-9.55 Orosz Anna (KKI)

Befektetési lehetőségek a Nyugat-Balkánon: gazdasági és politikai keretek

9.55-10.10 Speidl Bianka (HVK TKH)

Szíria a hatalmi játszmák kereszttűzében

10.10-10.25 Crisán Andrea (BM BÁH)

Push és Pull faktorok a nyugat-balkáni migráció hátterében

10.25-10.40 Kérdések - válaszok

10.40-11.00 Kávészünet

1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)

11.00-11.15 Szpisják József ddtbk. (MH KDK):

Magyar szerepvállalás az EUFOR égisze alatt

11.15-11.30 Dr. Isaszegi János ny. vőrgy. (HM Zrínyi Kiadó)

Háborúk és békeműveletek a Balkánon, 1897-től napjainkig

11.30-11.45 Dr. Vogel Dávid fhdgy. (MH KDK)

KFOR: 15 év a balkáni stabilitásért

11.45-12.00 Dr. Kiss Álmos Péter (MH KDK)

Balkáni iszlám fundamentalista szervezetek erősödésében rejlő kockázatok és kihívások

12.00-12.15 Kérdések - válaszok

2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)

11.00-11.15 Sógor Dániel (ELTE TáTK)

"Síita félhold"? Libanoni-szír-iraki-iráni együttműködés a terror árnyékában

11.15-11.30 Dr. habil. Kalmár Zoltán (PE MFTK)

Oroszország szerepe a szíriai konfliktusban

11.30-11.45 Dr. Prantner Zoltán (SZTE BTK)

A jemeni fegyveres erők az Arab Tavasz után

11.45-12.00 Dr. Marsai Viktor (NKE NETK)

Líbia 2015 tavaszán - Szomália Európa szomszédságában?

12.00-12.15 Kérdések - válaszok

12.15-13.15 Ebédszünet

1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)

13.15-13.30 Drót László ezredes (MH 5. BILD)

Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés

13.30-13.45 Kacziba Péter (MTA RKK)

Békeépítési törekvések eredményei Cipruson

13.45-14.00 Dr. Kállai Attila alez. (NKE HHK)

Hazai katonai térképészek az UNIFIL misszióban

14.00-14.15 Selmeczi Attila alez. (MH ÖHP)

A Multinational Force of Observers szerepe, tevékenysége

14.15-14.30 Kérdések - válaszok

2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)

13.15-13.30 Gömöri Roland (SZTE ÁJTK)

A kopt kisebbség helyzete Egyiptomban az Arab Tavasz után

13.30-13.45 Miletics Péter (MH GEOSZ)

Az arab tavasz geopolitikai következményei a tágabb mediterrán nagytérben

13.45-14.00 Prof. Dr. J. Nagy László (SZTE BTK)

Iszlám és társadalom Algériában

14.00-14.15 Oláh Péter (ELTE BTK)

Egyedül vagyunk? - A keleti nyitásról török szemmel

14.15-14.30 Kérdések - válaszok

14.30-14.45 Kávészünet

1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)

 14.45-15.00 Dobos Edgár (MTA KKI)

Etnopolitika és az állam működési zavarai Bosznia-Hercegovinában

 15.00-15.15 Balogh Ádám (SZTE ÁJTK)

A görög-macedón kérdés: egy történelmi konfliktus biztonságpolitikai hatásai

napjainkban

 15.15-15.30 Lóderer Balázs hdgy. (MH CKELMK)

Multietnikus államok a Balkánon

 15.30-15.45 Kérdések - válaszok

2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)

 14.45-15.00 Őexc. dr. Pólyi Csaba nagykövet

Spanyolország migránspolitikájának változásai

15.00-15.15 Dr. Rákóczi István (ELTE BTK)

A migráció hatása Portugália társadalmára

15.15-15.30 Dr. habil Molnár Anna (NKE NETK)

Olaszország és az afrikai migránsok

15.30-15.45 Kérdések - válaszok

15.45-16.00 Zárszó

UNIFIL misszió Libanonban (magyar részvétellel) és a híres cédrusok

(Sajátos elegy lett ez a poszt, de nem bírtam csak a témára szorítkozni, annyira jó volt)

Igazából nincs semmi különleges mondanivalóm erről a missziról, onnan jutott eszembe, hogy a Combat Gear blogon láttam egy fényképet egy UNIFIL-es harckocsiról (egyébként én nem látok semmi ellentmondás a kéksisakosok nehézfegyverzettel való felvonulásáról. Ez csak azt reprezentálja, hogy a békefenntartás nem feltétlenül a strandolással egyenlő.)

Visszatérve az UNIFIL-re 2009 februárjában utazni voltam Libanonban, és ha már ott jártam gondoltam meglátogatom a magyar UNIFIL kontingenst, kerek négy főt.

Úgy is le akartam menni délre, "Hezbollah földre", az ENSZ misszió tábora meg közvetlenül a tengerparton, a izraeli-libanoni határ libanoni oldalán, Naqura város mellett volt. Itthon megkérdeztem a HM-t, hogy lehet-e látogatást tenni, mondták lehet, megadták a kontaktokat, aztán pár hét múlva felbukkantunk Tyr-ben. Ez a Dél-Libanon egyik nagyvárosa, ide bejöttek az magyar ENSZ-esek, akik nem nagyon értették mi van. Hozzáteszem senki sem érdeklődött otthonról igazán a munkájuk iránt, úgy tudom azóta sem látogatta meg őket semmilyen delegáció (Nem a HM-t akarom bántani, én megértem, a helyre eljutni nem egy szimpla berepülés, Beirútból még több óra lenne, és végül is csak négy katona. A szomáliai kiképzőket sem látogatja senki)

Szóval eltöltöttünk egy nagyszerű napot az ENSZ bázison. Tilos volt fotózni, de azért csináltam néhány képet. Most már azért sem érzékeny a dolog, mert elköltöztek innen egy kicsit feljebb, egy kicsit nagyobb bázisra.

Ami meglepett engem a misszióban az a 17000 fő volt. Előtte csak annyit tudtam, hogy létrehozták a missziót, mi meg adtunk négy főt. De nemzetek egész zászlóaljakkal voltak jelen, vagy dandárokkal? Lengyelek, kínaiak, nem is gondoltam volna róluk. Itt egy 2011 augusztusi térkép:
Mit csinált a négy magyar térképész? Térképeket gyártott a 17000 fős kontingensnek. Illetve, részben az ő feladatuk volt az Libanon és Izrael között meglevő ú.n. Blue Line pontos, ötven méterenkénti kijelölése. Ez egy egészen érdekes procedúra volt, kár hogy nem érdekel senkit :)

Volt két vagy három kis irodájuk, fel voltak szerelve világszínvonalú felszereléssel, hatalmas nyomtatókkal, volt velük még 2 vagy 3 kontraktor, szintén térképészek. Vagy bent az irodában vagy kint a terepen dolgoztak.

Elbeszélgetve velük úgy tűnt, hogy ez egy okos misszió. Mivel minden egység térképigényét ők elégítik ki, ezért mindenhol ismerik őket az UNIFIL-en belül. Mivel nagyon kényes munkát végeznek (különösen a határkijelölés területén), ezért a misszió vezetése is figyel a munkásságukra. Igen, egy apró tévedés és máris valamelyik oldal diplomácia patáliát csaphat, hogy az ENSZ a másik oldalnak adja a földjét.

Ez egy szerencsésen eltalált, kicsi de látható misszió. Nem tudom, hogy még van-e, mert a HM-t ért megszorítások miatt simán lehet, hogy innen kivontuk azt a négy ember. Ráadásul ha jól emlékszem az váltásokkal is voltak nehézségek, mert a kontingens vezetőjének ezredi beosztású térképésznek kellett lennie, ebből meg volt olyan sok. Majd rákérdezek.

Végül néhány kép, majdnem kb az összes:
Az eredeti bázis olyan kicsi volt, hogy a helipad a bázis közepén volt. Amikor le és felszállás volt, akkor egy sorompóval leállították a keresztírányú forgalmat.

Ezen a képen is látszik, hogy a bázis egy szűk tengerparti sávon épült. Az egyik oldalán tényleg ott tombolt a tenger (télen voltam, elég viharos volt), egész nap esett az eső. A másik oldalon meg már emelkedett a hegyoldal. Ezért is volt, olyan hülye a hely a helipad is, hogy nem lehetett tőle közlekedni, ha légiforgalom volt.

Járművek minden hol parkolnak, csak kifényképeztem a kocsiból

Na ezen a képen még egy kicsit látszik a központi rész. Balra fent voltak a központi épületek, a kávézó is. Amerre a járművek orra néz, ottt van a nagy központi rész, ahol leszállhattak a helikopterek. Éppen akkor egy sem volt ott.

Ezt a portugál hadihajót még Beirútban fényképeztem le, szintén a UNFIL misszió része volt.

Már csak ráadásnak itt egy pár kép a híres cédrusokról az orszég másik szegletéből. A hely teljesen néptelen volt, be kellett másznunk a kerítésen, térdig érő hó volt, szűzhó, csodálatos volt, hihetetlen volt, brrr.

Van egy kis emléktábla is elhelyezve Csontváry Kosztka Tivadar (vagy az idelátogató delegációk) emlékére, kis nemzetiszínű szalaggal. A hely szellemét és nagy elődeineket megtisztelve, a hótaposást kipihenve megettünk egy-egy sárgarépát, egy tábla Milka csoki, és még elszívtam két szál cigit egy doboz colával (a nem lebomló szemetet magunkkal vittük).

Ez pedig én vagyok, aki kimászik a birtokról a túra végén. A nadrágszáram kb. jelzi, hogy meddig ért a hó.