Mali országismertető – tudományos tevékenység a honvédségben

Az elmúlt hetekben ismét végigkeresgéltem a honvédség tudományos folyóiratait. Májusban volt egy konferencia a PRT-król, ahol én is előadtam. Az előadások valahol meg fognak jelenni, mondták utána, nekem is meg kellett szerkesztenem a saját előadásomat, amit a MH volt olyan kedves és legépelt (nagy könnyebbség). Csak sajnos nem találom sem az embert akivel leveleztem, és úgy látszik idáig egyik katonai folyóiratban sem jelentek meg az előadások.

De ha már átlapoztam őket  (Seregszemle, Honvédségi Szemle)., megint meg kellett lepődjek, hogy milyen színvonalasak. Persze van ingadozás egy-egy számon belül, jó néhány témához nem is értek (hogy megállapítsam a színvonalát), de azoknál, ahol konyítok valamit, ott egészen korrekt, valódi szellemei munkát feltételező írások is vannak, rendesen meghivatkozva, ahogy kell.

E keresgélés közben két meglepetés ért. Egyrészt rátaláltam a neten a Felderítő Szemlére, annak is a április számára, ami öröm volt, mert a két szervezet egyesítése után, a lapot levették a netről. Ezek szerint visszakerült, ez jó hír.  Sajnos a folyóiratnál még mindig nem alapkövetelmény a hivatkozás, ez sokszor vezetett oda, hogy furcsa dolgok jelentek meg a lapban. Most nem néztem át az egész anyagot, de egy iraki elemzés kapcsán, talán megértettem, hogy ez miért lehet.  Az első tanulmány VENICZ LÁSZLÓ mk alezredes, NÉMETH MIKLÓS őrnagy: AZ IRAK ELLENI HADMŰVELET VÉGREHAJTÁSÁNAK ELGONDOLÁS-VÁLTOZATAI címet viseli (azért csupa nagybetű, mert kimásoltam). Az volt benne a furcsa, hogy minden jelen időben van. Ebből arra következtettem, hogy még 2003-ban írták, most telt el 10 év, nyilvánosságra hozták. Azaz a Felderítő Szemle ilyen célt is szolgálhat. Ez jó, hogy egyrészt publikálnak régi anyagokat, és hogy lehet látni, hogy hol tartottak adott témákban.

Ami rossz, hogy nincsenek benne hivatkozások, így sok érdekes megállapítás esetén nem tudom, hogy honnan vették. Gondolhatnám, hogy felderítették J de sajnos a végén van irodalomjegyzék, ami elég lelombozó, mert szinte  csak (pl az iraki hadseregre vonatkozó adatok) a globasecurity.org van megadva. Csak remélni tudom, hogy nem csak ezt az egy oldalt hazsnálták. Az mindenképpen negatív, hogy arab források nincsenek, de még a Military Balance vagy néhány más print anyag, vagy akár think thankek anyagai. Épp ma költöztettem régi könyveimet régi munkahelyemről és én 2003 ig igen jó tanulmányokat, elemzéseket gyűjtöttem össze, mint a háborús tervekről, mind az iraki hadseregről. Szóval ez negatív. (közben valamiért beleolvastam egy másik számba, ahol meg bőven vannak hivatkozások. Úgy látom az lehet a policy, hogy aki akar hivatkozik, aki nem akar, nem)

A Felderítő Szemle mellett szintén szembe jött az új Mali országismertető  . A korábbi Líbiai országismertetőről írtam külön, azt Besenyő János és Marsai Viktor írta. Most visszanéztem és akkor nem is vettem észre, hogy kollégám N. Rózsa Erzsébet és Szilágyi Péter lektorálták. Két jó szakértő, az csak emelte a minőséget.

A Mali anyagot ismét Besenyő és Miletics Viktor Péter (bocs, elnézést, tudom milyen fájdalmas mikor elírják az ember nevét) írta (őt nem ismerem), az egyik ismert magyar afrikanista, Búr Gábor lektorálta az anyagot, a kiadó most az MH Geoinformációs Szolgálat. Az anyag 200 oldalas és brutálisan hivatkozott. Oldalanként 5-6 hivatkozás, benne néhány több forrás. A végén 866 hivatkozás összesen, ez több oldalanként, mint az én doktorimban volt, pedig és is alapos voltam. 26 oldalas irodalomjegyzék. Régóta mondom, hogy a sok hivatkozás szinte tévedhetetlenné teszi az szerzőt, mert hiszen az adatokat nem ő találta ki, hanem más. Viszont a következtetései egy adott konfliktusnál annál jobbak lehetnek, minél több adatot, forrást ismert meg.  És ez látszik ezen az anyagon.

Végre eljutott oda a honvédség, hogy tudományos megalapozott, szakmailag alapos (csak szakmai érvekkel vitatható) anyagokat tesz közzé. Ez óriási fejlődés ahhoz képest, hogy a régi CIMIC kézikönyvekben mik voltak leírva, vagy, ami az egyik első országismertető köyvben az Afganisztánról szól munkában volt.

Ott – szerencsére a szerzők nevét elfelejtettem már – a szerzők plagizáltak. Talán nem tudatosan tették, de emlékszem, hogy az anyag összerakását úgy oldották meg, hogy, a fejezetcím mögé tettek egy lábjegyzetet, amiben megjelölték a forrást (pl egy História cikket Surányi Róberttől az angol-afgán háborúkról, vagy tőlem valamelyik tanulmányomat, amiben asszem a tálibok politikai struktúráját írtam le) majd a folyószövegbe egy az egybe be/kimásolták az eredeti szöveget. Nem jelölték dőlt betűvel, nem jelölték idézőjellel az átemelt részt, ahogy az kötelező. A megoldás amit választottak azt sugallta, mintha az adott anyagot (amit lehivatkoztak) összefoglalták volna a saját szavaikkal. Lehet, hogy volt ilyen is a könyvben, meg olyan is amit teljesen saját kútfőből írtak, de bizonyos részek esetében a legkönnyebb utat választották. Mindegy, túl vagyunk már rajta.

Visszatérve Besenyő és Miletics anyagához, lenne néhány szerkesztői javaslatom a könyvhöz, de ezt majd csak akkor osztom meg, ha én leszek az ilyen kiadványok (egyik) szerkesztője e GEOSZ-nál. Annyit elmondhatok, hogy egyrészt – ezt talán a líbiai anyagnál is elmondtam – a természetföldrajzi túl hosszú és túl szakmai. Nem tudom ki a célközönség, de az ilyen mondatokat én sem értem: Az államtér geológiai értelemben két nagyszerkezeti egységre osztható: a nyugaton az ún. nyugat-afrikai kraton,17 délkeleten pedig az ún. Tuareg-pajzs,18 amely formációk a prekambrium időszakának végén, mintegy 600 millió éve keletkeztek. A varratzóna az Iforas-hegység nyugati részéig húzódik (11. oldal) Kraton, varratzóna. Bár magyarázzák a szerzők a lábjegyzetben (ami nagyon helyes, hogy legalább fogalma legyen az olvasónak), azért ezeket túlzásnak érzem.

A másik, hogy itt is találtam időben már meghaladott dolgokat. Pl. hogy a februárban indítandó EUTM misszió (173. o.) Bár elismerem azt is, hogy egy 2013 októberében megjelent kéziratnak lehet egyéves átfutása, és a szerzők ezt a részt, még február előtt írták. Bocs, a végére értem, a szerzők valóban még az EUTM indítása előtt befejezik az anyagot, úgyhogy jogos a jövő idő.

Líbiai országismertető

Felkerült a Kalasnyikov.hu-ra a honvédség Líbia országismertetője. Mondjuk, hogy lehet, hogy óvatosabb megfogalmazás indokolt, és nem a honvédség országismertetője, csak a honvédség által megrendelt? kiadott? Líbia országismertető, amelyet egy katona-afrikanista Besenyő János alezredes és Marsai Viktor írt. Viktor úgy emlékszem a HM-ben dolgozik és mellette tudományos kutató. Szóval nekik is közük van a HM/MH-hoz, nem csak a kiadónak.

Igazából azért írok most róla, hogy mert annyira kevés tudományos írás született Líbiáról, ami minőségi is és fent is van az interneten is, hogy muszáj mindent népszerűsíteni. A százoldalas írás első negyven oldala egy országismertetőhöz illően a földrajz, társadalom, ipar, stb. leírásával foglalkozik,  maradék hatvan történelem   és politikatörténet, ráadásul az utolsó negyven a líbiai forradalom és belső és regionális kihatásai. A szövegben rengeteg hivatkozás van, ezért is bátorkodom ajánlani, mert a szerzők nagyon alapos munkát végeztek a kutatás során. Az a baj, hogy ha valami korrekt, jó munka, akkor arról nehéz írni, mert nem ingerel vitára, egyetértek vele. Két dolgot tudnék esetleg hozzáfűzni, de ez igazából már teljesen szubjektív és nem a tartalmával áll összefüggésben.

Az egyik ilyen a törzsek és a törzsiség kérdése Líbiában. Igazából csak árnyalatokról van szó (mielőtt még valaki valami jelentős eltérést keresne), de szerintem a törzsek szerepenem annyira kiemelt, mint azt az írás és a kurrens nemzetközi elemzések jó része tartja. nem azt mondom, hogy nincs. Van, létezik, fontos de nincs akkora szerepe. Én ilyenkor egyfajta romanticizmust látok, amilyennek elképzeljük ezeket a törzsi társadalmakat. Ennek a képnek több köze van a 20 század előtt valósághoz, mint a maihoz. Az hogy majd törzsfőnökök, meg kollektív törzsi vezetők, meg bölcs öregemberek eldöntenek valamit, ilyen nincs. Törzsek nem tudnak kormányozni. Ez csak azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert Iraktól Afganisztánig mindenhol előjön, hogy majd a törzsek így meg a törzsfőnökök úgy ... Afganisztán, amely egy tradicionális ország, és ahol az állam beavatkozása minimális volt Líbiához képest, a törzsfőnökök befolyása először a szovjet megszállás idején gyengült meg, amikor a közösségi vezető szerepet sok helyütt a fiatal agilis hadurak, fegyveresek vették át.

Ismétlem, nem azt mondom, hogy nincs, nincs szerepe a törzsiségnek, hanem azt, hogy az a kép amit társítunk a hatékonyságuk, kormányzó/irányítóképességükhöz, az nincs. persze, az embereknek továbbra is fontosak a családi rokoni kapcsolatok, számon tartják a törzsi identitásukat, de amióta a modernizáció jó 40-50 éve belecsípett ezekre a törzsi közösségekbe és a fiatalok elhúztak a nyomorból és konzervatív családi kötelékekből, azóta már semmi sem a régi.

Besenyő János és Marsai Viktor természetesen nem foglalkozik ennyit ezzel, de nem is az írásuk témája :)

A másik dolog inkább egy javaslat. Egy kicsit a Kadhafi 2011 előtti húsz oldalt jobban lehetett volna strukturálni  nincs egyetlen alcím sem. Minden benne van itt is, ami fontos (Kivéve talán az Abu Salim börtönbeli mészárlást), de pl nem hangsúlyozódik ki belőle, hogy Kadháfi nem csak ad hoc kezdett el belefolyni fekete Afrika belpolitikájába, hanem miután eleget lett az arab világból, az arab egységből és az Arab Ligából, úgy gondolta, hogy Afrikában valósítja meg önmagát. Mindenáron vezető akart lenni, a többi arab ország kiröhögte, a szegény afrikaiakat meg nagyrészt fel lehetett vásárolni. I had been crying slogans of Arab Unity and brandishing the standard of Arab nationalism for 40 years, but it was not realized. That means that I was talking in the desert. I have no more time to lose talking with Arabs... I am returning back to realism... I now talk about Pan-Africanism and African Unity. The Arab world is finished... Africa is a paradise...and it is full of natural resources like water, uranium, cobalt, iron, manganese.”

Bár a csádi konfliktus (benne van az elemzésben), az Idi Aminnal való kapcsolat (benne van ez is) még ennek nem volt része, voltak olyan konfliktusok, amiKről én nem tudtam, de a tanulmányban benne van és már ezt az időszakot jelzik. Ennek az "Afrika fordulatnak" volt a része az is, hogy az olajjövedelmekből Kadhafi  több majd száz milliárd dollárt fektetett be a tőle délre levő országokban. Az nem kis pénz a helyi viszonyok között.

Nyilvánvalóan nem azt akarom most ezzel mondani, hogy ezt így ki kellett volna fejteni, csak az időszak főbb jellegzetességeit hangsúlyosabban lehetett volna megjeleníteni.

Ja, és ha már azt írtam, kevés a netes tanulmány Líbiáról, némi önreklám keretében itt van még három másik , amik a Kül-Világ folyóiratban jelentek meg nemrég.
Csiszár Esztella a líbiai törzsi társadalmi szerkezet hatásairól a jelenlegi folyamatokra.
Molnár Anna az olasz líbiai kapcsolatokról.
Végül Besenyő János, az országismertető egyik szerzőjének tanulmánya általában az észak-afrikai folyamatokról.

Sőt akkor már ideteszem Gazdik Gyulának a szír eseményekről szóló elemzését is.

Aki pedig ennyi érdekes cikk után a Kül-Világ folyóiratra is kíváncsi, az menjen a főoldalra.

Új harcok, új párt Líbiában

Egy pár dolog össegyűlt itt napokban. A líbiai vezetés Kadhafi halála után bejelentette Líbia felszabadulását (október 23) és így kezdetét veheti az a 20 hónapos ütemterv, amelynek a végén új alkotmány és új állam születik majd.

A 20 hónapos ütemeterv az átmeneti kormány honlapján található arabul. Ezzel majd egyszer részletesebben is foglalkozom.

Líbia kapcsán az a legnagyobb kérdés (szerintem), hogy sikerül-e a győztes feleknek együtt maradni, és felépíteni valami újat, ami nem diktatúra lesz, ahogy biztosítani fog valami minimális pluralizmust. A győzetesek között több törés vonal is van. Ott vannak a szekilárisok és iszlamisták, ott vannak szélsőséges szalafita csoportok, és szerint az al-Káida is jelen van. Van regionális ellentét (Tripoli vs Bengházi) van etnikai (arab vs. berber) és mivel kevés hagyománya van a problémák békés rendezésének, ezért a jövő nem feltétlenül a békés átmenet irányába mutat.

Mi a hír? Ez itt a NYT: At Least Six Are Killed as Libyan Militias Clash on Coastal Highway Near Tripoli. Minden erőszakos rendszerváltás következő lépése a fegyveres csoportok leszerelése. Ahogy kivettem a hírekből Tripoli bevételében két csoport játszott főszerepet. A volt terrorista Belhadzs csapatai és a Nafúsza hegységből lerohanó berber milíciáknak. A fenti hír arról szól, hogy két helyi milícia esett egymásnak Tripoli mellett. Jöhet még több ilyen hír.

A másik hír politikai. Tripoliban új iszlamista politikai párt jött létre, hogy magát és az ideolgiát is megmérettesse az elkövetkezendő választásokon. Az új párt vezetője ali asz-Szalabi (angolosan al-Sallabi vagy Salabi), akiről egy pár dolgot már összeszedett Marton Peti a blogján: A katari fegyverszállítmányoknak nagy jelentősége volt. A Reuters cikke ezt úgy magyarázza, mintha mindez egy személyes kapcsolatra lenne visszavezethető, méghozzá egy Ali asz-Szalabi nevű líbiai vallástudós katari emigrációjára. Asz-Szalabi sokakat megnyert magának a katari emír környezetében az elmúlt években állítólag, és innen Katar lelkesedése az ügyben - legalább részben. Én figyelemre méltónak tartom ezt a dolgot egyébként, legalább annyiban, hogy Link_Elek kollégával korábban kommentet váltottunk Ali asz-Szalabi testvéréről, Iszmail asz-Szalabiról, aki a bengázi "Február 17-es alakulat" nevű formáció, és így 5000 ember vezetőjeként fontos szerepet játszott a harcokban. Nála is szolgáltak a Líbiai Iszlám Harci Csoport emberei közül, de asz-Szalabi saját elmondása szerint nem volt tagja az utóbbinak, és Abdelhakim Belhádzshoz sem fűzte korábban szoros kapcsolat.

dsa Szóval ez Szalabi és mint látni testvére is jelentős pozíciókkal rendelkezik. Ha a fentiek mind igazak a Szalabikra és Belhadzsra nézve, akár még a líbia iszlamsiták egyik látható megosztottságának a tanúi lehetünk, bár ez (hogy az iszlamisták osztódnak-e majd vagy sem) csak igzán a tétet jelentő megmérettetések előtt fog kiderülni.

És milyen lesz asz-Szalabui pártja? Amit a legtöbb hír kiemel az valahogy a moderate nézetek, plan for a liberal islamic state, meg hasonlók. Szóval az egyébként tényleg neves gondolkodó és ideológus vagy nyugatbarát szöveget nyom a kedélyek csillapítására, vagy tényleg valami eredeti dolog megvalósítását javasolja.

Az utolsó hír inkább érdekes. Saif al-Islam, Kadhafi fia Nigerben van, az ország menedéket adott neki. Ez abból a szempontból mindenképpen rossz, hogy K egykori híveinek nem veszett el minden reménye. Nem tudni mit vár el Niger Saiftól, háziőrizetben lesz-e vagy sem, de valszeg Sauf nem fogja feladni a szervezkedést addig, amíg lesz lehetősége, pénze stb. Megdönteni már nem fogja a rendszert persze, de még sok mindenben bekavarhat.

A cikk második fele egyébként nagyon érdekes, arról szól, hogy Saif és a diktatúra miként manipulálta a focit.

Kadhafi halála

Ma meghalt LADHAFI: Nem lesznek olyan problémáink mint bin Láden halálával az biztos. Ha valaki nem látta még, ezen a blogon megnézheti Kadhafi és belügyminiszterének
holttestét.

Igazából ez volt az amit elszúrt nagyon az USA. Amikor bin Ládent megölték, élénk vita bontakozott ki, hogy megmutassák e a holtestet a nyilvánosság számára vagy sem. Akkor nyugati fejjel gondolkodva, a nyugati érzékenységet szem előtt tartva nem volt a válasz. Mert majd mit gondolnak az arabok, a muszlimok. Hoztak mindenféle érvelést.

Ehelyett meg kellett volna nézni az al-Jazeera-t vagy a számtalan arab hírtévék anyagait konflitkusokról, tüntetésekről, az arab tavaszról. Mióta erről felvilágosított engem egy orientalista barátom, én is más szemmel nézem az ilyen anyagokat.

Nem tudom miért, de az arabok teljesen másképp állnak ehhez hozzá. Az a fajta túlérzékenység a pusztulás, a halál, a vér iránt ami nyugaton van, ott nincs. Szír, líbiai események kapcsán simán látni szétlőttfejű tüntetőt (azaz nincs meg a feje), zafatokban lógó lábó sebesültet kórházi ágyon, kézfejét repeszelvitte kisgyereket. Aki emlékszik a régebbi iraki anyagokra (amikor még Irak téma volt), vagy Gázára, ott is számtalan felvétel juthat eszébe. A pusztulás, a rombolás, a a hús plasztikus, nem szépítő ábrázolása abban a kultúrában valamiért belefér az esti hiradóba, még akkor is ha ott is felhívják az ember véleményét előtte, hogy véres látvány jön.

Ezt kellett volna az USA-nak is tennie, most már belátom. Megmutatni a lelőtt bin Ládent. Végül is nem minket erről meggyőznie, hanem az iszlám világot. Saját hibájukba estek.

Amit pedig a Psozt Kadhafi jövőt illeti, két dolog. Egyrészt az érdekesség kedvéért, itt a külügy sajtóközelémeny:
Martonyi János külügyminiszter nyilatkozata

A mai napon a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) erői elfoglalták a diktatúra által ellenőrzött utolsó várost, Szirtet, melynek ostroma során meg nem erősített hírek szerint életét vesztette Kadhafi ezredes. Halála az önkényuralom több évtizedes uralmának végét jelenti, és új fejezetet nyit Líbia történelmében.

Üdvözöljük, hogy a Kadhafi–rendszer utolsó bástyájának számító Szirt elfoglalásával az ÁNT az ország egész területére kiterjesztette fennhatóságát, ami fontos mérföldkő az új rendszer demokratikus konszolidációjának folyamatában. Mindez lehetőséget teremt arra, hogy az ÁNT az új, demokratikus Líbia megteremtése érdekében helyreállítsa a rendet, megalakítsa az ideiglenes kormányt, és megkezdje az előkészületeket a választások kiírására. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a bűncselekmények felderítésére, majd a felelősségre vonásra törvényes kereteken belül, jogszerűen kerüljön sor, és meginduljon a nemzeti megbékélés folyamata.

Hazánk kész arra, hogy a líbiai átalakulásában eddig játszott kiemelt szerepét folytatva, aktívan járuljon hozzá a szabad, szuverén és demokratikus Líbia megteremtéséhez, és a kétoldalú, Európai Unión belüli és más nemzetközi fórumokon megkezdett egyeztetések alapján részt vegyen az ország újjáépítésében.
Martonyi János s.k.

Másrészt itt egy ultra rövid véleményem a hvg.hu-n. Annyit tévedtem, hogy szeptemberben 20 hónapos, tehát nem 22 hónapos tervről beszéltek.

ENSZ csúcs és Líbia

New Yorkban ENSZ Közgyűlés van, a világ vezetői jönnek mennek, nagy dolgokról esz szó. Talána legfontosabb majd a Palesztín állam kikiáltásának az ügye lesz, ami amennyire értek hozzá (nem nagyon) érdemben sokat nem fog változtatni a jelenlegi helyzeten. Hétfőn lesz a Külügyi Intézetben erről egy minikonferencia.

A mostani ENSZ Közgyűlésen születik döntés a 2012-2013-as ENSZ BT nem állandó tagok megválasztásáról is, amiben mi is érdekeltek vagyunk.

De nem erről akartam írni, hanem Líbiáról. A ENSZ csúcs kapcsán egybegyűltek a Friends of Libya csoport tagjai. Szerintem ez valami informális csoport azokból, akik a konfliktus kezdete óta a líbiai változások mellett volta. Az eseményről beszámol a kormany.hu (Martonyi János részt vett a Líbia Barátai Csoport magas szintű ülésén New Yorkban), amely szerint most először hívták meg Magyarországot erre, érdemei elismerése mellett. Ezt el is hiszem, tényleg bravúrosnak tűnik, hogy működtettük a követséget Tripoliban, de közben a csendben volt a diplomata aki azóta is tartja a kapcsolatot a Bengháziban az átmeneti kormánnyal. Ezt Martonyi már másodszorra említi.

Azt kell mondjam, Líbia kapcsán a magyar külügy, külpolitika rég nem látott aktivitással működött, leginkább szerintem a külügyminiszternek köszönhetően. Több ilyen kellene. De például itt van az ENSZ BT kampányunk is. És itt volt az EU elnökség is. Nem is rossz.

Rákeresve a hírre kiderült, hogy az eseményen ott volt a NATO főtitkár is. Így nem véletlen az időzítés, hogy a Észak-Atlanti Tanács meghosszabbította a NATO missziót újabb 90 nappal.

Részt vett az eseményen az ENSZ főtitkár is. Ennek kapcsán vettem észre, hogy új BT határozat is született (2009-es), amely alapján Líbiában új ENSZ misszió fog létrejönni.

Líbiai problémák

Kadhafi elűzésével a líbiai felkelés újabb fordulóponthoz érkezett, mondhatnám a forradalmak szokásos problémájához. Hogyan konszoldiálja a hatalamat a rendszer, hogy legyen a forradalmárokból legitim rend és politikai rendszer?

A katonai sikerek mellett az első kérdőjelek azoknak a hírek kapcsán merültek fel, hogy a sok városban a felkelőket valójában a líbiai iszlamista parancsokok jelentik mindeféle "brigádok" élén. Marton Peti itt már felvetette Tripoli bevételekor az iszlamisták, különösen Abdul Hakim Belhadj (magyarosan Belhadzs) szerepét, amire igazából a média csak akkor lett figyelmes. Persze a titkosszolgálatok biztos tudták korábban is.

A Reuters mai cikke (Libyans fail to agree new government) rávilágít a új kihívásokra.

Először is Bani Waliddal és Szirtével nem bírnak a lázadók, a NATO bombázásai itt keveset segítenk. Megjegyzem a NATO szövege, hogy a protecting civilians stb, itt (is) különösen fals, és már az is lesz Kadhafi bukása után.

Nem hiszem, hogy a két városból megfordítják a események sorsát Kadhafi hívei, de talán arra elég lesz, hogy a Kadhahfi híveknek valami tisztes dolgot alkudjanak ki az új rendszerben (esetleg büntetlenség a fegyverletételért cserébe, vagy szabad elvonulás 3. országba).

A két ostrom azonban csak mellékszál a átmeneti nemzeti tanács (NTC) bénázásában. Az NTC-nek van egy elképzelése: The NTC has drawn up a road map setting out plans for a new constitution and elections over a 20-month period, which should start once that declaration is made.

A kérdés csak az, hogy ebben minden fél érdekelt-e. És hogy ki fogja végrehajtani. És mikor kerüljön sor a felszabadítás kikiáltására?

Mahmud Jibril vezetésével elvileg új kormánynak kellene létrejönnie ( a NTC "tanács", nem kormány, az NTC nevezi ki Jibrilt, hogy müködtesse a végrehajtó hatalmat, a "krományt". Legitimitása a tanácsnak egyre kevesebb, nem választotta őket senki, ezért lenne fontos valamiféle választás, a kormány összetlételében nem tudnak megegyezni).

Ennek a legitimitás hiánynak a jele, hogy Ali Salabi, aki a líbiai iszlamisták egyik, ha nem a legfontosabb szellemi vezetője, pont a támogatás hiánya miatt szólította fel Jibrilt a lemondásra (Islamists hit at Libya’s liberal leadership)

Az egyiptomi példa azt mutatja, hogy ha a forradalomnak vége, akkor azok akiknél a fegyver van, hajlamosak nagyon kényelmessé válni a továbbiakat illetően. De errről majd legközelebb.

Új blog kísérleti jelleggel - A Kadhafi rezsim vége

Konfliktus és konspiráció néven új blog indult el, valamiféle olyan céllal, hogy aktuális biztonság és katonapolitikai dolgokról beszélgessünk, beszélgessenek bloggerek, szakértők és érdeklődők. Augusztus huszadikán Líbia volt a téma, most hogy Kaddhafi elment még aktuális is. Lehet csekkolni mennyi baromságot mondtunk.

És ha már Líbia. Az igazi kérdés az, hogy hogy ilyen hirtelen bukott meg a rezsim. A yahoo.com-on egy meglepően korrekt elemzés a miértekre (plusz a Daily Mail cikke).

Én ma arra tippeltem, hogy a Nafúsza hegységben kialakult második front, majd annak előretörése a tengerpartik (Zaqwiya) volt az, ami felgyorsította a rendszer bukását. A cikk még ad más szempontokat is.
- nyugati SF erők támogatása a terepen (ez lehetett tudni de tudtommal még nem ismerték be), jobb koordináció a NATO bombázó erőkkel
- Miszrataból hajóval is befutott meglepetés szerűen egy egység
- Alvó sejteket szerveztek az elmúlt 3 hónapban Tripoliban, ezek egyszerre aktivizálták magukat.
- Minden korábbinál intenzívebb bombatámadások a NATO-tól
- A város bejáratát őrző egység átállt
- Az rezsim védelmét ellátó Khamis dandár nem harcolt
-

Líbia felkelők nyomulása

Van abban valami véletlen, ha két magyar napilap ugyanaznap közöl interjút a líbia magyar nagykövettel? Ritkák az ilyen interjúk a magyar sajtóban, de hogy egy napra essen a kettő, az még ritkább. Ez nem baj persze, csak ilyenkor már hajlamos vagyok profi kommunikátorok kezét látni a dologban. Ez a tudatosság meglepne, de még jobban örülnék neki.

OK. Mit történt? A hétvégi Magyar Nemzetben is volt egy interjú tehát a Marton Béla nagykövettel Tripoliból. Csak hát az MNO nem rakja fel a netre, ennyi a hátránya.

A interjú mellett volt egy MTI hír is, ami az előző poszt írásakor elkerülte a figyelmemet. Múltkor azt írtam, hogy Isztambulban valami NATO találkozó lehetett, ahol Clinton asszony bejelentette, hogy az USA elismeri a felkelőket.

Elolvasva a Nemzetet (ez egy MTI hírm itt is ott is ugyanaz) is világosabb lett valahogy: nem csak az USA, hanem a nemzetközi összekötő csoport (International Contact Group) ismerte el. Ebben a csoportban sok ország van, EU-s és arab is. A lényeg, mint múltkor is írtam, a befagyasztott Kaddhafi pénzek átutalása lehet.

A pénzeknél maradva, most olvasom, hogy a felkelők Brega városban vannak, amely az egyik fontos olajfinomító és kikötő. Állítólag 3000 kormánykatona védi, meglátjuk kitartanak-e. Nyilvánvaló, ha elesik a város, az egy újabb szög lesz Kaddhafi koporsójában.

Közben már vannak képek a líbiai szabad légierőről is. Van legalább két Mig-21bis-ük, egy Mig-21UM kétüléses. Ezekkel már repültek és most képek érkeztek arról is, hogy Bae 146-os civil repülőgép szált le egy alkalmi reptéren Tripolitól délre egy sima 2X1 sávos főúton. Ez a sztori és a fénykép is David Cenciotti blogján keresztül jött.


A szerzőnek kérdése egyébként jogos, hogy most akkor a NATO repüléstilalmi tevékenysége mindkét félre vonatkozik, vagy csak a Kaddhafi erőkre. Elvileg mindkettőre, de hát a gyakorlat más mutat. Egyébként úgy hallottam, a tengeri blokáddal is ez a helyzet.

Jaaa és még egy cikk. Marton Peti talált egy érdekes Economist cikket a francia hadsereg, a francia elnök szempontairól. A lényeg (nekem) a francia fegyveres erők három háborúban teszik oda magukat (Elefántcsontpart, Afganisztán, Líbia) és ez sok nekik. Líbiáról konkrétan ott van Péter fordítása.

Líbiai konfliktus és a magyar EU elnökség - FRISSÍTVE

### Ide minden elé beteszem a legfrissebb hírt: A Népszabadságban van egy villáminterjú a líbiai magyar nagykövettel Marton Bélával + mögötte egy rövid beszámoló a legutóbbi NATO megbeszélésről. Ott az USA bejelentette, hogy elismeri az átmeneti kormányt, így az általuk lefoglalt pénzek mehetnek Bengháziba (nagyon fontos, mert mindkét fél pénzhiányban szenved), illetve a kérdésben örök aktív Törökország rendezési tervet készít elő a nyomás fokozására.

A Külügyi Intézetben megjelent egy nagyon jó elemzés, kollégám Rózsa Erzsébet tollából a "Libya and the Hungarian EU Presidency" címmel. Ez az egyik legjobb gyorselemzés, amit az intézet honalpján olvastam. Annyira benne van minden, és pont a megfelelő arányban.

Mik ezek? A magyar-líbiai kapcsolatok rövid áttekintés, a mostani konfliktus kialakulása során a feladatok leosztása az EU Külügyi Szolgálata és a magyar elnökség között, a magyar diplomácia kényes egyensúlyozó helyzete az eztkövető időszakban és a végén népi közvélemény, hangulat. Bevallom ez utóbbi kérdéssel én sosem szoktam foglalkozni, így aztán nekem is új volt, hogy volt kutatás a magyar lakosság hozzáállásáról, és 50 százalékunk támogatta a NATO légicsapást. Ez nekem meglepi.

A magyar diplomácia kényes helyzetben van. Egyrészt tagjai vagyunk a NATO-nak és az EU-nak, amely szövetségek a lázadók oldalán állnak. Magyarország látja el az EU és egy sor európai ország képviseletét Tripoliban (ez a lengyel elnökség alatt is folytatódik!), így aztán nem nagyon közeledhetünk Bengházihoz. Rózsa Erzsi erre is kitér.

A gyorselemzés mellett van egy másik nagyon színvonalas írás, amely a hirado.hu-n jelent meg Magyar misszió - kockázatos nyíltan barátkozni a líbiai lázadókkal címmel.

A cikk a fenti dilemmát járha körül egy sor megszólalóval, Rózsa Erzsébet, Hóvári János, Balázs Péter, Tálas Péter, Wagner Péter, azaz velem is. Jók ezek a péterek. Engem is felhívtak és így visszaolvasva le a kalappal az újságírónak, akinek sajnos nem emlékszem a nevére. Ez egy nagyon korrekt cikk a külpolitikai cikkek alacsony átlagszínvonalához képest. Valamit idézek belőle:
Hóvári János helyettes államtitkár a felkelőkkel való viszonyról elmondta, Magyarország a megfelelő időben ismeri majd el az Átmeneti Nemzeti Tanácsot. A Kadhafi ellen lázadó líbiai erőkkel Magyarország már tavasszal felvette a kapcsolatot, amikor Martonyi János külügyminiszter a határ egyiptomi oldalán találkozott képviselőikkel. Magyarország célja, hogy kontaktusban álljon a formálódó líbiai vezető réteggel, különös tekintettel arra, hogy a mostani konfliktus rendeződése után a korábbiaknál gyümölcsözőbb gazdasági kapcsolatokat szeretne kialakítani az olajban gazdag országgal. A líbiai-magyar kapcsolatokban jelentős tartalékok vannak, amihez hozzájárul, hogy Magyarország jó hírnévnek örvend az észak-afrikai államban. Sok líbiai tanult Magyarországon és sok magyar szakember dolgozott az országban, népi szinten is úgy gondolják, hogy hazánk olyan európai állam, amellyel szoros kapcsolatokat kell ápolni - mondta Hóvári János.

Magyar evakuáció Líbiában az EU polgári védelmi mechanizmusának részeként

Megjelent a Külügyi Intézet honlapján az új tanulmányom arról, ami a magyar médiában a TEK túszszabadítási akciójaként, vagy evakuációjaként futott le. Igyekeztem a tanulmányban egy kicsit utánanézni, hogy miről is feledkezett meg magyar média, miről felejtett el a kormány kommunikálni, és hogy mindezek ellenére, azért ez egy tökös fellépés volt (ahhoz képest, hogy egyébként mennyire nem szeretünk külpolitikai akciókban magunktól részt venni). Kicsit kontextusba helyeztem a dolgot (legalábbis is igyekeztem), így kiderült, hogy ez EU-s kontextusban működött, fontos eleme lett a magyar elnökségnek is.

A tanulmány címe Magyar evakuáció Líbiában a EU polgári védelmi mechanizmusának részeként asszem.

Budapest-Tripoli járat

Nagyon felhúztam magam ezen. A máltkori líbiai evakuáció kapcsán az újságírók megkérdezték Hajdú TEK igazgatót mennyibe került az akció. A válasz kitérő volt. Ez OK, neki ez volt a feladata (bár a miértet nem értem).

De hogy nem akadt - és ezen pippantam be - egy bakker újságíró, aki ezek után kinyomozta volt, hogy mennyibe kerülne normális esetben egy ilyen vagy hasonló járat. A kerozin, adók, engélyek körülbelül mennyibe került volna? Ez volt a fő tétel, de egyetlen nyomorult újságírót sem érdekelt annyira ez, hogy keressen egy pilótát, egy légügyest vagy akárkit, aki megmondta volna azt az egy mondatot.

Azért kaphatunk ilyen válaszokat, mert megérdemeljük.

Szíria tüntetések, líbiai műveletek és egy kis magyar pesszimizmus

Azt olvasom, hogy már Szíriában is problémák vannak. 18-án és 19-én nagy tüntetések voltak, talán ma is. Vannak hallottak Deera-ban, több tízezer ember. A szír vezetés idáig sikerrel vette elejét az különböző ellenzéki megmozdulásoknak, flszabadíttta a Facebook és blogok hozzáférését (a blogspot is blokkolva volt), fizetésemelés volt a közszférában (ha jól emlékszem). Az ottani "harag napjára" amit ott is a facebookon szerveztek, nem mentek el sokan.
Úgy tűnt a rezsim megússza az észak-afrikai eseményeket, bár egyébként minden adott (demográfia, urbanizáltság, gazdaság, társadalom stb), hogy Szíriában is legyen valami.
Ehhez kezdődtek most az események. Hogy hogyan és mivel kezdődött? Nem tudom, ne fgyeltem, majd más mmegnondja, megírja.

És hol a pesszimizmus? Tegnap hallgattam az időt kérek c. műsort a Kossuth rádióban. Szénási Sándor a kevés tájékozott műsorvezetők egyike volt megint. A beszélgetőtársa egy orinetalista volt, akinek sajnos nem értettem a nevét (természetesen ő is okos volt, de ez természetes, nem úgy mint egy újságírónál). Tőle is azt hallottam, remélem egyetért velem ő is és Szénási úr is, hogy az orientalsita véleménye az volt, hogy igazából változás nem lesz. Talán azt a hasonlatothasználta, hogy a ház marad, a bútorokat kicserélik, amít én úgy értettem, hogy a rendszer (a közel-keleti autoriter rendszerek), nem fognak leomlani, hanem, csak megváltozik az elit, és minden marad a régiben. Szénási volt olyan rendes a hallgatókkal, hogy addig élezte a kérdést, amíg az orienatalista így állást foglalt. Ez jó, mert gyakran elsikkad, hogy akkor pontosan mi is valakinek az adott véleménye valamiről.

Szóval a megkérdezett nem hitt a változásban. Példaként pont Szíriát hozta fel. Mit akarok mondani? Hogy sajnálom, hogy az orientalisták (legfőképp ők, de többségében azok, akik a közel-kelettel foglalkoznak) nem tudják elhinni, hogy megváltozott valami tényleg.

Lehet persze én vagyok túl optimista, vagy túl lelkes. Minden tiszteletem az orientalistáké, nagy tudású emberek, de úgy érzem, hogy nem akarnak új kategóriákban gondolkodni. Lehet, hogy bukások lesznek a mostani forradalmak, de szerintem már semmi sem lesz olyan mint régen, semmi sem fog úgy működni mint eddig. Persze lehet én vagyok tapasztalatlan? Nem ismerem eléggé a közel-keletet? Lehet. Nem mondon, hogy mindenhol van esélye a forradalmaknak. Líbia és Egyiptom egymás mellett van, de a demokrácia esélye szempontjából ég és föld. És nem kell egyből amerikai demokráciát érteni a demokrácián. Tegnap az orienatalista, mikor a demokrácia esélyeit mérlegelték, egyből az amerikai minták átvételének lehetetlenségét hozta fel. Ebben 100 százalékig egyetértek. De nem lehet török jellegű demokrácia? Miért nem azt hozta fel?

Zsír. Hallottam a Kossuth krónikát ma este, jó volt. Úgy tűnik félreértés volt a légtér kérdésében az arabok és a nyugat között. Túl agresszívak a nyugatiak az arabok szemében, amit megértek. Volt egy mondat, hogy az Arab Liga úgy értette a no-fly zone-t hogy az megvédi a felkelőket, nem pedig megtámadja a Kadhafit.

Én értem a különbséget és egyetértek vele, ez a hülye kardcsörtetés, hogy aktívan nekiálltak degradálni a líbiai erőket, rossz írány.

Ez a hülye nyugati katonai öngerjesztő felfogás:
1. meg kell akadályozzom, hogy megtámadja a libia légierő a felkelőket
2. Ha berepülők veszélyeztetem a gépeimet.
3. Akkor megkell semmisítenem mindent, ami veszélyezteti a gépeimet
4. Ellenséges légierő, légvédelem, vezetési pontok kilőve
5. És itt elszállnak a tervezők: ja az olajfinomítót is lőjük ki, mert ott lehet kerozint előállítani, ja azt az üzemet is, mert ott lehet javítani, ja és még öt másik üzemet, műhelyt, mert azokat is konvertálni lehet ezekre.
6. stb
7. stb.

Így a vége az lesz, hogy a mellék dolog átveszi a főszerepet, a sok főcélpontá előlépő célontnál meg sok járulékos kár, civil áldozat lesz, és a végén ajószándékú kezdeményezés elveszti minden eredetiségét és egy erőszakos nyugati agersszióként fog megjelenni, és tovább erősíti a sztereotípiákat. Nagyhatalmi idiotizmus, arrogancia, ezzel lesz elszúrva minden.

Az eredeti ötletnél kellene maradni. Lelőni mindent ami felszáll és kilőni mindent ami Bengházit lövi. Ezzel a világtöbbi részének sem lenne problémája.

Líbia a BT határozat után

Annak aki érdekelne az eredeti ENSZ BT határozat, itt a dokumentum.

Az USA hajlandó volt mindent megszavazni, kivéve a csapatok (bármilyen) küldését.

Egyiptom fegyverekkel támogatja a felkelőket: Egypt's military has begun shipping arms over the border to Libyan rebels with Washington's knowledge, U.S. and Libyan rebel officials said. The shipments—mostly small arms such as assault rifles and ammunition—appear to be the first confirmed case of an outside government arming the rebel fighters.

A no-fly zone-hoz arab országok is csatlakoznának és francia bázisokról működne.

A líbiai külügyminiszter egy nappal később tűzszünetet hírdet.

Végül ezt hívják a fegyveres erők civil kontrolljának:
The Obama administration had been divided between Clinton, who favoured a no-fly zone, and the defence secretary, Robert Gates. Gates, although opposed to the no-fly zone, redeployed US naval vessels close to the Libyan coast and told the president that the military was capable of fighting on a third front.

Magyar reakció Martonyi külügyminisztertől: A magyar hadsereg nem készülődik.


Következtetések:
- nem lesz szárazföldi invázió
- nincs szó a NATO mint szervezet jelenlétéről
- nem nyugati buli lesz, hanem az arab országok is benne lesznek (ez nagyon nagyon ritka)
- légiharcra, Top Gunra számítani lehetett, amíg a külügyminiszter tűzszünetet nem hirdett
- nincs világos stratégia egyelőre, hogy a két fél országból hogyan lesz a jövőben egy.
- a no fly zone stablizálja a felkelők helyzetét.
- de no fly zone-val nem lehet megbuktatni egy rezsimet.
- Kadhafi nem fog menni magától?

Na ez az? hogy lesz akkor ennek megoldása.

Utóirat: Volt tegnap az indexen két hír egymástól 3 órányira. az elősben összeomlani készült az ellenállás, a későbbiben váratlanul feltámadt, harckocsikkal stb. Ezt gyanítottuk a külföldi különleges erők megjelenésének.

Magyar evakuáció Líbiában

Frissítve: Azóta kicsit kiegészítve megírtam egy tanulmányban is: Magyar evakuáció Líbiában a EU polgári védelmi mechanizmusának részeként 

Az első gondolatom mikor meghallottam ezt a hírt a mosolygás volt. Úgy éreztem, hogy a kommunikációja az akciónak egy kicsit túlzásba esett. Az okmányvizsgálók mentek, ami biztos fontos, de szerintem a német, holland, francia, angol hamisított útlevelek gyakoribbak lehetnek. Kicsit túl biztosítottnak éreztem a Terrorelhárító Központ ügyködését. Sőt, őszintén mikor először hallottam a rádióban a hírt, azt hittem a AN-26-sok repültek ki, és valahol leszállva menekítettek.

Itt megállok. Minél többet meséltem és beszélgettünk erről, annál inkább kialakult bennem egy új szempont, minél komplexebben néztem. Ez pedig így tudnám összefoglalni: Legalább tettünk valamit. A kormány megkockáztatott egy 300 milliós repülőt (állítólag ennyibe került) és néhány emberéletet és berepült a káoszba. Manapság Magyarországon, amikor az elmúlt 20 évben egy rendes kormány politikája a konfliktus kerülésre, a bírálatoktól való óvatoskodásra helyezte a hangsúlyt (persze túlzok, nem tudok mindenről), amikor félt olyan döntéseket hozni, amelyeknek KÖVETKEZMÉNYEI lehetnek, valódi, azonnal érzékelhető következményei lehetnek, nos akkor ehhez képest ez egy bátor döntés volt.

Ha ezt tisztáztuk és elismertük, lehet azon gondolkodni, hogy ez kicsit talál túl volt spilázva az akció, átestünk a ló túloldalára. Terrorelhárítók egy polgári gépen? de végül is ezt is elfogadtam, mikor a beszámolók szerint káosz volt, reptéren. Tömegkezelés, tömegoszlatás, határozott fellépés, ehhez valóban jók a rendőrök.

OK, a baptisták segítenek az akcióban, ez egy kicsit megzavart? Ha már a terrorelhárítókra van szükség, mit csinálnak ott a civilek? Nincsenek a elhárítóknak orvosaik? Nem tudtak a katonáktól kölcsön kérni?

Katonák? Ahogy olvasom a híreket, egyébként ezt mindenhol a hadsereg csinálta, katonai gépekkel, helikopterekkel. Az is igaz, amit fent írtam, hogy tömegkezelésre a rendőrség alkalmasabb, bár a terrorelhárítóknál talán inkább felszámolók, személyvédelmisek (lassan átveszem a szaknyelvet) vagy felderítők vannak.

Hogy lehet másképp csinálni, kommandósan? A britek a Líbiában és a térségben dolgozó volt SAS-esek segítségével hajtottak végre evakuációt. Itt van két cikk róla.

Rosszul is elsülhetett volna. Itt a hollandok akartak kimenekíteni hollandokat, de líbiai hatóságok elkapták és letartóztatták őket. A civileket átadták a holland követségnek: defense spokesman Otte Beeksma said the soldiers were arrested on Sunday when a helicopter from the Royal Netherlands Navy frigate HNLMS Tromp attempted to evacuate civilians from an area near Sirt, a city between the capital Tripoli and Benghazi.

"The helicopter was held on the ground by an armed Libyan unit," Beeksma said, adding that the soldiers were still being held captive. The arrests were not disclosed earlier due to security reasons.

Ez az eset végül visszavitt egy alapkérdéshez. Mi történt a magyar esetben? A civil magyar hatóságok engedélyt kértek egy menetrenden kívüli Malév járat leszállására Triploban, amihez hozzájárultak a líbiai hatóságok? és a kormány ügy döntött rendőröket is küld a gépen elővigyázatosságból? Mert ebben az esetben a felfegyverzett katonák nem mehettek volna, mert szerintem az már mindenféle konfliktust generált volna. De ha minden "normális" körülmények között ment, akkor kérdéses, hogy a rendőrök törvényesen viseltek-e fegyvert a líbiai területeken. Nem tudom, nem értek hozzá, de kétlem, hogy ha idejönne egy líbiai (vagy akármilyen) gép, akkor azon fegyveres rendőrök csak úgy járkálhatnának a ferihegyi repülőtéren.

A kormány bátorsága abban állt, hogy bevállalta ezt, hogy esetleg líbiai határőrök lefegyverzik a reptéren flangáló magyar fegyveres rendőröket, hogy esetleg letartóztatják őket azért mert lőfegyverrel léptek be a Líbia területére mindenféle előzetes engedélykérés nélkül.

Egyetértek a rendőrök kiküldésével, mert a káosz miatt elképzelhető volt, hogy a határőrég, vagy rendfenntartó alakulat nem lesz jelen, vagy csak növelni fogja a káoszt. A hírek szerint pont ez történt. Egyetértek azzal, hogy a kormány vállalta a kockázatot. Az eset kommunikációjával már nem értek egyet. És azzal sem értek egyet, hogy a Magyar Nemzet újságírója a gépen lehetett, én meg nem :)

Csád és a sivatagi hadviselés

Olvastam a csádi helyzetről egy nagyon jó írást és volt benne egy pár mondat a csád-líbiai háborúról, ahol csádiak kiválóan alkalmazva a desert warfaret (magyarul? valaki?), megsemmisítő vereséget mértek a líbiai hadseregre. Másodszor olvastam a háborúról és másodszor lett kiemelve a csádi parancsnokok hadvezetői képessége.

De mielőtt belemennék röviden magáról a cikkről: Chad's tragedy
A szerző meglátása szerint a darfúri krízis mentén megfeledkezünk az egyre rosszabbodó csádi helyzetről. Pedig a szudáni konfliktus jelentősen destabilizálta Csádot, a menekültek humanitárius válságot, éhezést idéztek elő, amire nem tudott reagálni az amúgy is egyre ingatabbá váló ndzsamenai rezsim, amely belső és külső támadásokkal is szembe kell nézzen.

Világos hogy ez nem is tudom milyen, talán közép-afrikai, vagy szahel-övezeti térség épp olyan bonyolult erővonalakkal rendelkezik, mint Közép-Ázsia, vagy Közép-Európa hetven évvel ezelőtt vagy napjainkban. Ott van Szudán, Csád, Eritrea és Etiópia, a Közép-Afrikai Köztársaság és Líbia. Franciaország külső játékosként gyakorlatilag egyenlő (ha nem nagyobb) az Egyesült Államokkal, régen a Szovjetunió is itt járt. Mindenkinek megvannak a saját érdekei céljai, gyakran nem több, mint hogy a másiknak ne legyen jó (lásd Eritrea-Etiópia). Ezt a szövevényes hálót nagyon rajzolja meg a cikk.

A egész társadalmi-törzsi része is megérne egy írást, de azt majd valaki más szedi össze helyettem.

De vissza a hadtörténeti fejleményekhez. 1980-ban avatkozott Líbia - éppen polgárháború volt (az volt szinte a függetlenség óta) – és elfoglalta, persze mint az aktuális felkelők támogatója, észak Csád jelentősebb részét. Talán elfoglaltak volna többet is, de Franciaország 3000 katonát küldött + légierőt az országba, így aztán valahogy félúton megegyeztek az ország de facto kettéosztásába.

Meg kell álljak egy pillanatra. Az keresésben kijött egy könyv, lásd a legvégén, amiben olyan konfliktusok vannak összegyűjtve, amelyek elhúzodtak. Tipikusan harmadik világbeli modern háborúk, Afrikában, Közép-Ázsiában és Afganisztánban. És az egyik szerkesztő Karl P. Magyar. (Karl P. Magyar is professor of national security affairs at the US Air Force Air Command and Staff College. He has held academic and professional positions in the US and Africa. His research interests focus on strategic developments in the third world and US foreign policy. Dr Magyar holds a doctoral degree from The Johns Hopkins University). Csak érdekes, semmi több. Nem akarom belőle levonni a következtetést, hogy né itt is egy magyar.

De ami engem érdekelt az mégis az 1987-es események, amikor a már említett csádi parancsnokok, Idriss Deby (a jelenlegi diktátor) és Hassan Djamous új harcmodorban nem leküzdötték és megsemmisítették a néha számbeli fölényben, légitámogatással és harckocsikkal megerősített líbiai hadsereget. A háborút a szakirodalom, (amennyiben lehet a két forrásnak) „Toyota háborúnak”, mivel a főszerepet ezek és Rover terepjárók játszották, platójukra anti-tank és légvédelmi ágyúkkal szerelve. Az első hadműveletről ez írják:
By this time, however, also the Chadian Army - lead by the President Hissene Habré - now equipped with a large number of Toyota and Rover 4x4 vechilles - on which such weapons like Milan ATGWs and flaks were mounted - was ready for an offensive towards north, and in late December several columns drowe into the northern Chad. Their first clash with Libyan forces followed on 2 January 1987, near Fada: during a short battle, a whole Libyan armored brigade was decimated: 784 Libyan troops were killed, 92 T-55 MBTs and 33 BMP-1 AFVs were destroyed, while 13 T-55s and 18 BMP-1s were captured and 81 Libyans were taken POW. All of this in exchange for 18 dead Chadian troops and three destroyed Toyota trucks!

Huh, meglepő! Na nem fordítom le az egészet, mert tele van ilyenekkel. Itt egy másik:

In late August 1987, he concentrated around 2.000 troops north of Ouadi Doum, and on the night from 5th to 6th September these drowe over the border, over 110km deep into Libya, to strike at Ma’atan Bishrah. The attack caused a complete surprise: within an hour or so, 1.713 Libyan soldiers were killed, two Mi-25s shot down while trying to start, and 70 tanks destroyed. Subsequently, the Chadians also destroyed 26 LARAF (a líbiai légierő)aircraft, including eigth Su-22s, as well as MiG-21s, MiG-23s, several Mirages, and one Mi-25. Before the dawn, the Chadians were again back behind the border.

Amit érdemes elolvasni a neten:
Libyan Wars 3.
Libyan Wars 6. Megjegyzem a weboldal végigveszi a líbia-amerikai légiháborút is. Na így nem tudnak írni a magyar ismeretterjesztő szaklapokban.
A Wikipédia meglepően alapos a Toyota háborúról.
Prolonged Wars, a Csádról szóló fejezet.