Olvastam a csádi helyzetről egy nagyon jó írást és volt benne egy pár mondat a csád-líbiai háborúról, ahol csádiak kiválóan alkalmazva a desert warfaret (magyarul? valaki?), megsemmisítő vereséget mértek a líbiai hadseregre. Másodszor olvastam a háborúról és másodszor lett kiemelve a csádi parancsnokok hadvezetői képessége.
De mielőtt belemennék röviden magáról a cikkről: Chad's tragedy
A szerző meglátása szerint a darfúri krízis mentén megfeledkezünk az egyre rosszabbodó csádi helyzetről. Pedig a szudáni konfliktus jelentősen destabilizálta Csádot, a menekültek humanitárius válságot, éhezést idéztek elő, amire nem tudott reagálni az amúgy is egyre ingatabbá váló ndzsamenai rezsim, amely belső és külső támadásokkal is szembe kell nézzen.
Világos hogy ez nem is tudom milyen, talán közép-afrikai, vagy szahel-övezeti térség épp olyan bonyolult erővonalakkal rendelkezik, mint Közép-Ázsia, vagy Közép-Európa hetven évvel ezelőtt vagy napjainkban. Ott van Szudán, Csád, Eritrea és Etiópia, a Közép-Afrikai Köztársaság és Líbia. Franciaország külső játékosként gyakorlatilag egyenlő (ha nem nagyobb) az Egyesült Államokkal, régen a Szovjetunió is itt járt. Mindenkinek megvannak a saját érdekei céljai, gyakran nem több, mint hogy a másiknak ne legyen jó (lásd Eritrea-Etiópia). Ezt a szövevényes hálót nagyon rajzolja meg a cikk.
A egész társadalmi-törzsi része is megérne egy írást, de azt majd valaki más szedi össze helyettem.
De vissza a hadtörténeti fejleményekhez. 1980-ban avatkozott Líbia - éppen polgárháború volt (az volt szinte a függetlenség óta) – és elfoglalta, persze mint az aktuális felkelők támogatója, észak Csád jelentősebb részét. Talán elfoglaltak volna többet is, de Franciaország 3000 katonát küldött + légierőt az országba, így aztán valahogy félúton megegyeztek az ország de facto kettéosztásába.
Meg kell álljak egy pillanatra. Az keresésben kijött egy könyv, lásd a legvégén, amiben olyan konfliktusok vannak összegyűjtve, amelyek elhúzodtak. Tipikusan harmadik világbeli modern háborúk, Afrikában, Közép-Ázsiában és Afganisztánban. És az egyik szerkesztő Karl P. Magyar. (Karl P. Magyar is professor of national security affairs at the US Air Force Air Command and Staff College. He has held academic and professional positions in the US and Africa. His research interests focus on strategic developments in the third world and US foreign policy. Dr Magyar holds a doctoral degree from The Johns Hopkins University). Csak érdekes, semmi több. Nem akarom belőle levonni a következtetést, hogy né itt is egy magyar.
De ami engem érdekelt az mégis az 1987-es események, amikor a már említett csádi parancsnokok, Idriss Deby (a jelenlegi diktátor) és Hassan Djamous új harcmodorban nem leküzdötték és megsemmisítették a néha számbeli fölényben, légitámogatással és harckocsikkal megerősített líbiai hadsereget. A háborút a szakirodalom, (amennyiben lehet a két forrásnak) „Toyota háborúnak”, mivel a főszerepet ezek és Rover terepjárók játszották, platójukra anti-tank és légvédelmi ágyúkkal szerelve. Az első hadműveletről ez írják:
By this time, however, also the Chadian Army - lead by the President Hissene Habré - now equipped with a large number of Toyota and Rover 4x4 vechilles - on which such weapons like Milan ATGWs and flaks were mounted - was ready for an offensive towards north, and in late December several columns drowe into the northern Chad. Their first clash with Libyan forces followed on 2 January 1987, near Fada: during a short battle, a whole Libyan armored brigade was decimated: 784 Libyan troops were killed, 92 T-55 MBTs and 33 BMP-1 AFVs were destroyed, while 13 T-55s and 18 BMP-1s were captured and 81 Libyans were taken POW. All of this in exchange for 18 dead Chadian troops and three destroyed Toyota trucks!
Huh, meglepő! Na nem fordítom le az egészet, mert tele van ilyenekkel. Itt egy másik:
In late August 1987, he concentrated around 2.000 troops north of Ouadi Doum, and on the night from 5th to 6th September these drowe over the border, over 110km deep into Libya, to strike at Ma’atan Bishrah. The attack caused a complete surprise: within an hour or so, 1.713 Libyan soldiers were killed, two Mi-25s shot down while trying to start, and 70 tanks destroyed. Subsequently, the Chadians also destroyed 26 LARAF (a líbiai légierő)aircraft, including eigth Su-22s, as well as MiG-21s, MiG-23s, several Mirages, and one Mi-25. Before the dawn, the Chadians were again back behind the border.
Amit érdemes elolvasni a neten:
Libyan Wars 3.
Libyan Wars 6. Megjegyzem a weboldal végigveszi a líbia-amerikai légiháborút is. Na így nem tudnak írni a magyar ismeretterjesztő szaklapokban.
A Wikipédia meglepően alapos a Toyota háborúról.
Prolonged Wars, a Csádról szóló fejezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése