Egy pakisztáni sorozatgyilkos elfogásának gyakorlati kérdései

Nem tipikus témája ennek a blognak, de nem tudtam máshova megírni.

Múlt héten volt egy hír a magyar sajtóban, arról, hogy az illegális migránsok között Magyarországon elfogtak egy pakisztáni sorozatgyilkost. A hír úgy volt megírva, ahogy az ilyen rendőrségi híreket szokták megírni, még egy utalás sem az operatív előkészületre. Sokszor vannak ezek a kábítószer vagy cigaretta csempészhírek: a határon gyanús lett egy jármű, alaposan átvizsgálták és néé, 100.000 doboz cigit találtak. Biztos van olyan, hogy éles szemű vámos szúrja ki, de biztos van olyan, hogy füles volt. Na ez nem szokott benne lenni a hírekben.

Erre gondoltam én is, amikor a pakisztáni hírben, hogy itt nagyon kilóg a lóláb, itt nagyon sok az elhallgatás, és a maguk a körülmények, a hírben mégis leírt részletek szinte kiáltanak a figyelemért. 

De mi is volt a hírben:

-          Osztrák nyomozók informátorokra támaszkodva kiderítették, hogy a szóban forgó személy embercsempészek segítségével Ausztriába akart jutni

-          a magyar hatóságok a Baranya megyei Bólynál lévő erdőségben a horvát-szerb-magyar hármas határ mentén elfogtak 42 illegális bevándorlót, s köztük rejtőzött a nemzetközi elfogatóparancs alapján körözött gyilkossággal gyanúsított pakisztáni férfi is.

És az figyelmet altató, megszokott mondatok: Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság az MTI érdeklődésére megerősítette … a rendőrök egy migráns csoportot ellenőriztek. … Az intézkedés során kiderült, hogy egyikük, A. Z. 35 éves pakisztáni állampolgár ellen emberölés elkövetése miatt Pakisztán adott ki nemzetközi elfogatóparancsot. És a hab a tortán, hogy … Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya őrizetbe vette.

Nem tudom, más hogy van vele, nekem először az jutott eszembe, hogy valahogy úgy történt, hogy a határvádászok, vagy katonák vagy rendőrök egy mélységi ellenőrzés során találtak egy nagyobb csoportot, elkezdték ellenőrizni őket, aztán megtalálták a pakisztáni tömeggyilkost. Nem? Nem egy hangzik a hír? Aztán egyik este eszembe jutott az a két részlet, hogy bolyi erdőben és 42 migráns.

Erről meg az jutott eszembe, hogy ha osztrák tipp alapján készültek ennek a pakisztáni embernek az elfogására, akkor vajon hogyan történhetett a valóságban. És itt elereszthetem a fantáziám a sok olvasmány és régi történet kapcsán 😊

Tegyük fel (feltettem), hogy a csoportot már azóta figyelték, hogy átjöttek a határon, így relatíve pontosan tudták, hogy hányan jönnek, talán észrevétlenül követték is őket egy drónnal, hőkamerákkal. Mivel ez egy piszkos „háború”, az is eszembe jutott mi van a szerb embercsempészekkel (vagy aki áthozta őket a határon), tekintettel az ügy súlyára, már előre felvette a kapcsolatot valaki, hogy hova is, milyen irányba vezesse majd a csoportját.

Az is érdekes részlet volt nekem, hogy „osztrák nyomozók informátorokra támaszkodva kiderítették”. Mesélt magáról a csoporban a pakisztáni? Dicsekedett, aztán az egyik migránsnak a csoportban megvolt az osztrák Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BK) telefonszáma? Vagy a balkáni útvonalon járnak-kelnek az informátorok? De ha az embercsempész (valamelyik a balkáni útvonalon) ad infot a BK-nak vagy másnak, ő vajon honnan tudhatta, hogy ki ez a pakisztáni? Azzal az útlevéllel, dokumentummal jött, amivel még elindult Pakisztánból (még ha az hamis is volt), és Iszlamabad feltöltötte valami adatbázisba? Életszerűtlen. Biometrikus adatai is megvoltak és valahogy, valakik az út során begyűjtötték? Ezt sem tudom elképzelni. Itt még ötletem sincs, a BKA informátoraira.

Tovább lépek, mert mégiscsak a bolyi erdő volt, ami figyelmet keltett bennem. Azon gondolkodtam, hogy egy rendőr vagy katonai parancsnok miként tervezné meg 42 migráns elfogását. Mindig a legrosszabbra kell készülni, szóval a túlerő fontos. Hány rendőr/katona/TEK-es várhatta a 42 migránst? 80? 100? 150? Beleszámítva, minden egyéb biztosítót, eü-st, BTR-t mikrobuszt.

Micsoda masszív felvonulás lehetett ott. Ráadásul valószínűleg éjjel, hiszen az embercsempészek nem hoznak át nappal embereket. Micsoda káosz lehetett ott? Mégiscsak egy 70+-szeres bérgyilkost (ha jól értem) kellett elfogni. Ilyeneket nálunk a TEK szokott elfogni. De hogyan találjuk meg a 42 közöl az emberünket.

Ez a mondat: Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya őrizetbe vette… különösen nem adja vissza mi történhetett. Ez úgy hangzik mintha rákiáltottak a sötét tömegre az erdőben, hogy Állj, kezeket fel, mindenki feküdjön a földre! ma felszólították a pakisztáni férfit (egy helybe vitt urdu tolmáccsal), hogy XY adja meg magát, álljon fel! nem ezt adja vissza, ez az őrizetbe vette? Csak semmi kapkodás?

Hogyan csinálnak egy ilyen tömeges őrizetbe vételt? A káoszt el kell kerülni, a fölösleges erőszakot is. Még megsérül valaki. De látni kell, nem? Ezért gondoltam, hogy szépen odavitették a bolyi erdő egy pontjára a 42 migránst az embercsempésszel (tényleg, ők benne sincsenek a hírekben, semmi letartóztatás vagy ilyesmi), ahol várta őket adrenalinnal jól felpumpált hatósági, előre felszerelt reflektorokkal, lehetőleg közel valami úthoz, ahol hátrahagyhatták a járműveket.

Hány jármű kell, kisbusz kell 100 ember kiszállításához, és még mennyi további a 41 migráns elszállításához? Vagy persze lehet gyalog kísérték vissza őket a határhoz. De hányan? 100-an? Nem? Minimum kell két ember egy migránsra.

Kár, hogy nem tudunk meg többet erről az akcióról. Látványos és masszív lehetett. De elúszott a napi sodrában.

A belgrádi kínai követség 1999-es bombázásról

Szegény Egyesült Államokat annyit fikázták ezért. Az akkori hírek szerint három újságíró meghalt, és mindenki az amerikai katonai vezetésen röhögött, hogy milyen bénák.

Ehhez képest most azt olvasom, hogy Csiang Cö min emlékiratai szerint még egy tucatnyi katonai hírszeerző is ott volt az épületben. Az az érdekes, hogy ezzel az USA sem jött elő, inkább vállallta, hogy armchair generálisok generációja oszt ítélet majd felette évről évre:

Csiang Cö-min emlékirataiban viszont azt írja, hogy 14 szerb is életét vesztette a támadásban, Kína belgrádi nagykövetsége ugyanis személyesen Slobodan Milosevic néhai jugoszláv államfő kérésére oltalmat nyújtott a szerbiai katonai hírszerzés több tisztjének. Az Egyesült Államok bocsánatot kért a légicsapásért, azt állítva, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA rossz adatokat adott meg. A kínai fél nem fogadta el ezt a magyarázatot, de kénytelen volt visszafogottan reagálni a történtekre, miután az amerikaiak bizonyítékokat szolgáltattak arról, hogy a nagykövetség épületéből szerb elektronikus táviratokat küldözgettek. A diplomáciai alku lényegében az volt, hogy az amerikaiak bocsánatot kértek, mentve a kínaiak presztízsét, Peking viszont hagyta, hogy az incidens miatt kirobbant tiltakozások lecsengjenek.

Csiang Cö-min ma már bánja, hogy engedélyezte a szerb hadseregnek a kínai nagykövetség használatát, s úgy látja, hogy ez komoly diplomáciai hiba volt, amely 14szerb és három kínai állampolgár halálához vezetett. A lap szerint Peking döntésében nemcsak a politikai szolidaritás játszott közre, hanem az is, hogy rá akart licitálni Moszkvára, amely előzőleg elutasította ugyanezt a belgrádi kérést. Másrészt viszont Peking viszonozni akarta azt, hogy a szerb hatóságok előzőleg átadták Kínának a szerémségi Ruma városánál lelőtt F-117-es amerikai lopakodó bombázó egyes darabjait.

Dél-Oszétia jövője Koszovó után

A hétvégi Népszabadságban több cikk is foglalkozik a grúz konfliktussal és valamelyikben felmerül a dél-oszét és a koszovói helyzet párhuzama. Gyorsan megnéztem a Külügyi Intézet hírlevelét is nehogy kiderüljön, amiről itt gondolkodok ott már kifejették. De sajnos abban az írásban is érintőleges a két válság közötti párhuzam abban az értelemben, hogy a területek milyen jövőre számíthatnak.

Mire gondolok? Koszovó és Dél-Oszétia is kinyilvánítja függetlenségét és nemzetközi felügyelettel vagy anélkül, de a de jure legitim hatalmi központtól (Tbiliszi, Belgrád) függetlenül tevékenykedik. Mindkét területi egységben a többségtől eltérő etnikailag eltérő népcsoportok (nemzetek?) élnek és két többség-kisebbség között történelmi ellentétek vannak.

Az egyik országot megakadályozta volna a nemzetközi közösség (mínusz Oroszország), hogy helyreállítsa szuverenitását a területe fölött, a másikat meg támogatná (mínusz Oroszország).

Nem tudom a valóságban mi lesz, de azok után, hogy az USA milyen erőszakosan lobbizott és tevékenykedett Koszovó függetlenségéért, kicsit öngólnak érzem ezt így utólag, mert innentől kezdve valaki megindokolhatná nekem, hogy mi szól az ellen, hogy elfogadja a független Dél-Oszétia létrejöttét. Nem követem, hogy a dél-oszétok mit akarnak, Oroszországhoz csatlakozni, vagy függetlenséget, mindenesetre szerintem nevetséges lenne a koszovói eset után a USA elvitatná tőlük ezt a jogot és amellett érvelne, hogy az egyetlen jó megoldás ha Grúzia visszakapja a területet akármekkora autonómiát biztosítva annak.

Majd keresek egy nemzetközi jogászt aki felvilágosít

Magyar ember találkozása a világpolitikával

Tegnap nézem az M1 Híradót. Az egyik hír szerint magyar turistákat nem engedtek be Szerbiába, mert koszovói pecsét volt az útlevelükben. Ez logikusnak tűnik a szerbek részéről, nagyon egyébként nem tudnak mit tenni, lenyomták a torkukon ezt a dolgot. És itt jön a magyar ember, dől betűvel, mert itt most arról a típusról beszélek, akit nem érdekel/nem foglalkozik kicsit sem külpolitikával.

Ez volt tehát a magyar ember pillanata, amikor szembe jött vele világ, amikor egy külpolitikai fordulat következményeivel találkozott személyesen. Mi történt? A riportban megszólaltatott magyar turista (arcát nem vállalta! vajon mitől félt?) ártatlanul adta elő, hogy bizony ő a GPS utasításait követve Nisnél letért jobbra, aztán úgy ment görögbe. Nem tűnt fel neki semmi, meg hogy új határátkelők. Visszafele jövet Szerbiának ment és ott tudatosult benne, hogy valami nincs rendben és a szerbek nem engedik be.

Az egészben az volt a legszebb, hogy a magyar ember - aki mellett elszaladt a történelem - szabályosan fel volt háborodva, hogy ez vele miért történt meg, hogy a szerbek miért szórakoznak vele. Láthatólag fel sem tűnt neki, hogy az elmúlt hónapokban Magyarország határaitól néhány száz kilométerre egy új állam van megszületőben, és hogy ez igen nagyon fáj az egyik szomszédországunknak.

A láthatósági válságban szenvedő magyar Külügyminisztérium bejelentkezése a riportba volt a hab a tortán. Kiderült, hogy ők már talán tucatnyi ilyen esetet ismernek, amikor turistákat, kamionsofőröket fordítottak vissza koszovói pecsét miatt. Ha már ők erről rég tudtak, akkor istenem miért nem tartottak erről egy sajtótájékoztatót, miért nem csináltak ebből egy hírt valamelyik TV híradóban, miért nem csináltak valamit úgy általában, hogy a szegény magyar emberekkel ne essen meg máskor ilyen csúfság? Mire vártak?