A rutin szerepe a mogadishui kudarcban (aka Sólyom végveszélyben)

 Annak idején először a könyvet olvastam az amerikaiak mogadishui akciójáról, aztán jött a film, a Sólyom végveszélyben, amitől mindenki okos és szakértő lett, hogy hogyan lehettek ilyen bénák és amatőrök az amerikaiak, amikor a "vak is látta"... "mindenki tudja", hogy nem szabad ilyen olyan hibákat elkövetni. 

Most olvasgatom M. Durant-nak az egyik könyvét (ő az a pilóta, aki a filmben is szerepel, akinek a helijét kilőtték, társai meghaltak, két Delta-s arc odament megvédeni, ők is meghaltak, őt meg majdnem meglincselték, de a videoja, amint ájultan rángatják Mogadishu utcáin, legalább bejárta a világsajtót), amely a Night Stalkers címet viseli és nem meglepő módon arról a helikopter egységről szól (160th Special Operations Aviation Regiment, becenevükön a Night Stalkers) amelyik talán a kezdetek óta repteti a különleges műveleti egységeket. 

És mit látok ebben a könyvben a mogadishui akcióról, amit még nem láttam máshol? Ami még a wikipedia szócikkben sincs benne? És ami magyarázatot ad az elkövetett hibák sorozatára a mogadishui csata alatt?  A megszokás. A megszokás hatalma. A Gothic Serpent nem annak az egy kudarcot vallott kiemelésnek az elnevezése volt, hanem Task Force Ranger művelet sorozatának. Mire elértek október 3ához, már két hónapja ott voltak, nyolc sikeres bevetésen voltak túl, ahol kb ugyanazt csinálták mindig. Éjszaka mentek, kiemeltek (vagy likvidáltak), hazatértek. Hiba nélkül, tűzharc nélkül, rálövés nélkül. Ez magabiztosságot adott nekik, rutinná változtatott pár dolgot a tervezés és felkészülés során. Durant leírja, hogy voltak intő jelek, csak nem vették őket észre (ők, a pilóták). Egészen konkrétan az, hogy a szomáliai milíciák kiismerték lassan az eljárásukat és már leszedtek egy vagy két helikoptert RPG-vel (egyet egy héttel korábban, a Gothic Serpent hetedik bevetésén). 

Amikor október 3-án parancsot kaptak az akcióra, csak az volt szokatlan, hogy a kiemelés részben járművekkel fog történni, nem csak helikopterekkel, ami kicsit szokatlan volt és veszélyesnek hangzott. A korábbi sikerek és a kialakult rutin miatt az operátorok sem úgy készültek a bevetésre, hogy akár több napra való málhával és lőszerrel menjenek, hanem csak a legszükségesebb felszerelést vették magukhoz, arra a készülve, hogy ez az akció is olyan gyors és "könnyű" lesz, mint a megelőző hét. A rutin miatt az indulás pillanatában nem is okozott fejtörést, hogy  a korábbi akcióktól eltérően ez a művelet nem éjjel fog történni (lásd éjjel látok hiánya, vagy pótelemek, akkummulátorok hiánya), hanem késő délután, de mindenki úgy volt vele, hogy hamar visszaérünk.

Látogatás Mogadishuban

Marsai Viktor barátom Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanít és fő kutatási területe Szomália. Nemrég jelent meg Hettyei András kollégámmal közösen írt könyvük: Szomália címmel. Két fiatal kutatóról van szó, akik nagy alapossággal évek óta foglalkoznak fekete Afrikával, és a térséghez kapcsolódó biztonságpolitikai kérdésekkel (ja a könyvet meg lehet venni a boltokban)

Ha jól tudom már mindketten voltak kint a térségben, András biztosan tudom, hogy volt Kenyában interjúzni. Gondolom mindenki előtt világos, hogy elég nehéz Magyarországon elfogadtatni, hogy miért lenne fontos ez a térség.

Pontosan nem tudom, hogy mi történt, de mintha Viktor pályázati forrásokból összehozott volna egy utat szintén Kenyába, és valahogy talált alkalmat arról, hogy megvalósítsa (gondolom) régi álmát és a saját szemével is megnézze Mogadishut (ismerem ezt az érzést, mikor elmentem először Afganisztánba, már hat éve olvastam, írtam róla, mikor először beleszagolhattam). Remélem majd elmeséli, hogy ez hogy jött össze.

A lehetőségek korlátozottak voltak, egy civilnek még mindig nem annyira biztonságos. Blogbejegyezéseiből úgy tűnt a landolás után bement a fővárosba egy szállodába, majd pár nap után visszament Kenyába. A lényeg, hogy csinált néhány képet, ami saját bevallása szerint nem több néhány hangulat fotónál, de szerintem élvezhetőek.

Mogadishui repülőtér

Szomáli kormányerők a reptérhez vezető úton

Az AMISOM páncélozott járművei őrjárat közbe

Mogadishu a Jazeera tetejéről

Ugandai katonák a reptér bejáratánál

 Viktor blogja itt olvasható vagy így: http://nemzetikivalosag.hu/web/marsaiviktor/

Remélem a jövőben még rá tudom venni néhány blogposzt írására is :)

Új és régi afrikai missziók

Először is, ha nem jeleztem volna még máskor, írtam egy recenziót Besenyp János Afrikai magyar békefenntartókról szóló könyvéről. Nem tudom hol lehet kapni, de érdekes olvasmány. A recenzió - amely magamhoz kpest úgy érzen nagyon jól sikerült -  nem csak a könnyvel foglalkozik, hanem azzal is, hogy még is Magyarországon miért nem szeretik a katonák (és mások) megírni az emlékirataikat. Egyfelől megy a siránkozás, de hogy minekt nem becsül senki (a politikai sem!) más felől az eredményekről nem nem akarnak mesélni. Itt a recenzió: Wagner Péter: Recenzió Besenyő János alezredes „Magyar békefenntartók 
Afrikában” c. könyvéről 

Most találtam meg egy 2013. decemberi hírt a magyar missziók jövőjéről (Külföldi katonai missziók meghosszabbításáról döntött a kormány). Ami meglepett, hogy a szomáliai misszió létszámát úgy látom megemelték 10 főre a korábbi kettő vagy három helyett. Itt jobb híján nem tudok másra gondolni, csak hogy megtörtént az, amiről egyszer itt írtam valahol 2013 elején, hogy a Honvédségnek keresnie kell a missziós ambíciószint megtartását az afgán levonulás után. Onnan sokszáz ember ki, akiket valahova be kell majd gyűrni. Ez itt egy kis lépés. (Afganisztánban csak a különleges műveletiek és MI-17es képzők a maradnak a kivonulásig)

A másik totális meglepetés az, hogy 2015 márciusáig meghosszabbították az EUTM Szomália missziót. Ilyet még nem láttam, hogy több mint egy évre, bátran előrenézve vállaljunk ilyet. Teljesen normális lenne egyébként, és bárkivel beszéltem idáig a bürokráciából azt mondta, hogy az éves hosszabbítások megújítása mindig rengeted és időt rabló papírmunkával jár, járt. Képzeljük el, hogy egyrészt a politikai kimondta, hogy Afganisztánból együtt be, együtt ki, de a PRT-t évente majd félévente hosszabbítgattuk? Mi értelme volt? Senki sem merte mondani a miniszternek, hogy uram, legyen már két év? Mondjuk 2010 után annyiban érthető volt, hogy volt komoly para a két katona augusztusi halála után, szerintem ott akkor utána komolyan felmerült a kivonulás ötlete, csak aztán a realitásokkal szembesült a HM vezetés és maradtak. 

De eltértem. A másik afrikai misszió hír már kicsit szakállas, bár itthon még sehol sem láttam. Most hogy beleolvasgattam a Közép-Afrikai Köztársaságban folyó vérengzésekbe láttam azt a hírt, hogy az EU misszió kiküldését tervezi. Ez ma már azt is jelenti, hogy nagy esellyel Maygarország is ott lesz a misszióban, elég csak a malii helyeztre emlékeztetni. Majd ez elkövetkező hetekben kiderül, hogy tévedtem-e, de annyi biztos, hogy a hírek szerint egy zászlalj erejű erővel tervez az EU és ha jól olvasom ez NEM KIKÉPZŐ misszió lesz, azaz rendes lövöldözés is beleférhet majd a mandátumba. Persze a magyar katonák szerintem továbbra is valami "szerényebb" feladatot kapnak majd a már már szokásos repertorárból: egészségügy, jogi/személyügyi/logisztikai tiszt, statikus őrzés védelem. De reméljük a legjobbakat :)

A zsoldos cégek (PMC) szerepe a szomáliai kalózkodás megfékezésében

A katpolon van egy érdekes poszt a szomáliai kalózkodás alkonyáról. A post - némileg szkeptikus hangnemben - arról szól, hogy a csökkent a kalózkodás a világ egykor legveszélyesebb tengeri útvonalán. A cikkben említést tesznek Puntföldi Tengeri Rendészeti Erőkről (Puntland Maritime Police Force) a akik pompás kék egyenruhában masíroznak az egyik képen. A katpol posztja homályban hagyja ennek az erőnek az eredtét (igaz nem erről szól a poszt, hanem a csökkenő kalóz aktivitással, igaz viszont, hogy abban a PTRE kulcsszerepet játszott)

A kommentek között Kullancs1983 megkérdezi, felveti, hogy mi lehet ennek az erőnek a háttere,ki finanszírozza. Neki válaszolok most, mert az odaírt válasz annyira hosszú lett, hogy megér egy posztot.

Felmerülhet a kérdés, hogy mióta foglalkozom én kalózkodással és Szomáliával. Nem foglalkozom, csak amennyire kell. Amikor tavaly összel elkészült az a hivatalos jelentés, amely kimutatta, hogy drazstikusan esett a szomáliai kalózkodás aktivitása, felhívtak az egyik rádiótól, hogy kommentáljam. Egy pár óra kutatás alatt (végül is ez a szakmám) futottam bele ezekbe a dolgokba, amelyekről itthon addig nem is hallottam. Most nyugodt vagyok, mert a katpol egyébknt kiváló posztja sem említi ezt a szálat.

Szóval miét érdekes ez a Puntföldi Tengeri Rendészeti Erők. Azért mert a létrehozásában igazi katonai magánvállalkozások (Private Military Company, vagy Private Security Company, én a PMC-t fogom ahsználni) zsoldos cégek vettek részt, pont olyan homályos féllegális keretek között, és felelőtlenül, ahogy az a filmekben is lenni szokott.

Szomália jelenleg 3 részben van. A déli területeken a kenyai hadsereg, az AMISOM nevű ENSZ misszió és a frissen felállított és kiképzett szomáliai kormányhadsereg harcol a iszlamisták ellen. ez mindenkinek megvan. Tőle északra a kvázi önálló Putnföld van, amelynek a tengerparti városai és települései jelentették a kalózkodás központját. És még tőle észak-keletre ott van szintén kvázi önálló Szomáliföld, amivel most nem foglalkozom.

2012-bena sok évi romló trend után hirtelen javulni kezdtek az adatok, intenzíven csökkentek a kalóztámadások. Erről én is lemaradtam, mikor először felhívtak a rádiótól azt hittem megint félreértettek valamit, aztán meglepődtem. Nyilván a sikert mindenki magának vélte, az EU és NATO és az USA haditengerészeti misszió, a AMISOM, meg még nem tudom ki.

Az újdonságot a régi történetben a Puntföldi Tengeri Rendészeti Erőkről jelentették, ők eddig nem voltak a pályán, és nem is követelték maguknak a sikert. De mi is ez a félkatonai egység? Itt jön a kaland.

Általam nem teljesen ismert okoknál fogva a PTRE felállításában az Egyesült Arab Emirátusok (UAE) játszott kulcsszerepet. Igen, elég messze van, tipikusan nem az a kalandor társaság, és mi érdekük lehet Szomáliában, hogy ennyi pénz beleöljenek a diplomáciailag kínos projektbe?

Valamikor 2010-ben az UAE és  Puntföld vezetése megegyezett abban, hogy kalózkodás elleni harc érdekében létrejön a PTRE. Miért volt erre szükség? Mert a kalózokat ha már egyszer kikötöttek, szinte lehetetlen volt megtalálni, a veszélyes és kommandós műveletek általában túl kockázatosak, sokba kerülnek. Miért ne a helyi erőkkel oldjuk meg?

A terv tehát egy olyan megfelelően kiképzett és felszerelt erő, egység létrehozása volt, amely képes felvenni a kalózokkal a harcot a szárazföldön, sőt képes meglepni őket azzal, hogy ott támadja őket, ahol biztonságban érzik magukat. Igen ám, csakhogy itt nem a magyar honvédség haderőreformjának a sebességével mentek a dolgok, hanem gyors eredmények kellettek.

De ugye egy senki által el nem ismert ország nem fog katonai segélyt és kiképzőket kapni a nemzetközi közösségtől. Akkor maradnak a szürke csatornák, a zsoldosok.

Így jön a képbe a Saracen dél-afrikai zsoldosvállalat, Erik Prince a Blackwater alapítója és az emirátus uralkodó családja, akik valamiért (gazdasági érdekekből) beszálltak az egész finanszírozásába.

Szomália jelenleg a zsoldoscégek egyik Mekkája, egy cég leszerződött a szomáliai kormánnyal a biztosítsa az országhoz tartozó tengerparti sávot és majdnem vettek egy norvég hadihajót hozzá! (nem jött végül össze). Itt egy remek összefoglalás, egy "ki kicsoda" a Szomálibában jelen levő PMC-kről.

A Saracen is először Mogadisuban akart üzletet csinálni: On 5 October 2010, Luitingh travelled to Mogadishu together with consultant Michael Shanklin, a former CIA officer with prior experience in Somalia, and four other Saracen personnel. Ja nem kispályáznak, tényleg mint a filmekben, biztos fekete napszemüvegben élre vasalt nadrágban léptek ki a business jet-jükből.

Itt nem jártak sikerrel viszont közbe összejött a meló Puntföldön a PTRE felállítására. Megint néhány adat, hogy nem kispályán nyomták: By the time of Saracen’s withdrawal from Mogadishu, its operations in Bosaaso (ez Puntföld fővárosa) were well advanced: to establish a force of approximately 1,000-strong, equipped with 3 transport aircraft, 3 reconnaissance aircraft, 2 transport helicopters and 2 light helicopters. The maritime component of the force would be equipped with 1 command and control vessel, 2 logistical support vessels and 3 rigidhulled inflatable boats (RHIBs) for rapid deployment and intervention. If fully implemented, these plans would establish the best-equipped indigenous military force anywhere in Somalia.

És a logisztika: Just two days after the Saracen team redeployed to Bosaaso, on 31 October 2010, the MV NOORA MOON 1 delivered approximately 500 MT of equipment and hardware, including construction vehicles and also 85 pick-up trucks to the port of Bosaaso. Between October 2010 and February 2011, Saracen also chartered fifteen flights to Somalia from the UAE and Uganda, involving two Antonov An-32 cargo aircraft operated by Ayk Avia, carrying supplies for the Saracen training camp in Puntland. 

Az bázis ami felépült. Impresszív


A zsoldosoknak érkezett néhány extra cucc is:


Még jött aztán másik kettő is.

Hogy minden simán menjen Puntföldön a logisztikai támogatást egy helyi cégre bízták, amelyben véletlenül a punföldi elnök fiai is érdekelte voltak.

A milícia úgy tűnik eredményes volt. Gondolom minden hazai Szomália kutató rendszeresen forgatja a Somali Report nevű weboldalt, az egyébként néha kétes ügyletekbe belefolyó Robert Young Pelton weboldalát. A majdnem egyszemélyes website nagon kurrens és sok helyi forrással dolgozik. Pelton szerint az új félkatonai erő hatékony volt/-, és ezt maga az ENSZ vizsgálócsoportja is elismerte. A Puntföldi Tengeri Rendészeti Erők pont azt csinálta amire kiképezték, bement a kalózok kikötővárosaiba rendet csinálni.

Természetesen, mondhatnánk, a zsoldosok kiképzése nem volt problémamentes, ahogy elképzelem sörrel a kezükben szívatták néha az egyszerű újoncokat. Az egész téma (zsoldosok, kiképzés) akkor kapott visszhangot, amikor a New York Times lejött egy cikkel Prinxe szerepével és egy ilyen fotóval:

Hogy mit ábrázol a kép arról vita van, a zsoldos cég szerint puntföldi milícia tagjai büntették egymást, az ENSZ szerint viszont zsoldosok büntették így az egyik újoncot (a csávó szerintem egyébként él, különben nem közölte volna le a NYT).

 Szóval a dolog elkezdett működni, ment a kiképzés és az akciók, ám egy probléma volt ezzel a felállással (UAE+zsoldosok+Puntföld), hogy szembe ment mindenféle nemzetközi egyezménnyel és megsértette a Szomáliával szemben levő fegyverembargót. Az ENSZ elkezdett vizsgálódni, egyre büdösebb lett a dolog és végül kényelmetlenné vált az emirátusoknak. (Erik Prince se annyira népszerű, főleg amikor kitudódott, hogy benne van valahogy)

A emirátusiak egyik pillanatról a másikra befejezték a dolgot, és egyszer csak ott maradt 800-1000 kiképzett és felfegyverzett szomáliai egy katonai táborban (a repülőgépeket és a  helikoptereket nem kapták meg), ettől mindenki még jobban izzadt, mert ugye közben lent délen meg pont próbálták normalizálni a helyzetet a afrikai erők. Igazából ez a tanulsága a zsoldosok alkalmazásának, hogy ha nincs pénz, ők is mindent hátrahagynak és lehet, hogy a végén a biztonság növelése helyett csak romlani fog a biztonság.

A megoldást - mily vicces - egy másik zsoldoscég szolgáltatta. Az AMISOM, az Arikai Unió békefenntartó kontingens Mogadishuab és delen csinálta a rendet. Az ő feladatuk is volt a legitim szomáliai kormány hadseregének a kiképzése. De ezt nem ők csinálták, hanem egy amerikai, Bancroft Global Development nevű cég: Bancroft provides technical expertise to AMISOM and, under its auspices, to the TFG military. They have assisted AMISOM in modernizing their sight system for mortar fire, and are taking an active part in the training of TFG soldiers, from infantry tactics to administration and accountability, and of the presidential guard in charge of the TFG President personal security details(p.259). Nem kispályások ők sem.

Szóval végük ők kapták meg a a puntföldi erők megtartását és továbbképzését. Ha valaki megnézi a wikipediát, láthatja, hogy még 2012 decemberében is működtek, vannak felfegyverzett helikoptereik (na megint a harci helikopterek szükségességénél leszünk mindjárt), és rendszeresen írtjáka kalózokat, visszafogllaják a hajókat, stb.

Ha valaki szeret olvasni, akkor itt olvashatja azokat a 200-250 oldalas ENSZ jelentéseket, amelyek hihetetlen akkurátusan szedik össze a dolgokat, igazi nyomozók. Én a cikk kedvéért a 20111 júliusi számból idézgettem.

Ja és miért lett olyan fontos Puntlandnak, hogy kalózok eltakarodjanaka kikötőiből? Azt megvárom amíg megírják a szomáli és puntszakértők :) Majd akkor visszatérek a témára.

Magyar békefenntartók Ugandában

Egész jó cikk a Népszabadság utolsó oldalán az Ugandában folyó szomáliai kormánykatonák kiképzéséről A túlélés joga címmel.

A kommentek elképesztően sötétek és pökhendiek, a leírtak nekem valósághűek. Lásd csukott szemmel, vagy pontatlanul lőnek az egyébként harcedzett katonák. Mint az afgánok. Végig arra gondoltam a cikket olvasva, hogy vajon a kultúra, az eltérő hagyományok mennyiben játszanak majd a szerepet a kiképzésben, a tanult dolgok átvételében és későbbi alkalmazásban.

4 magyar katona van kint, gondolom senki sem volt közülük a Afganisztánban, így igazán első kézből való összehasonlításunk sem lesz egy ideig :(

Fejlemények a PRT körül

Egészen felpörögtek az események a PRT és a NATO körül,. Volt EU csúcs két nappal korábban, ahol ott volt a honvédelmi miniszter és a külügyminiszter. A téma Afganisztán volt, és a fejlesztések. A Népszabadságnak elmondta Szekeres Imre, hogy a választásokat biztosító 40 fős szakasz hazatért de helyüket hamarosan átveszik kiképzők. Sajnos nem részletezve, hol fognak és kit képezni ezek a katonák. A létszám tehát nem változik, csak annak jellege módosul (főleg ha ideszámolom, még a helikopter kiképzőket és a felajánlott két helikoptert.

A cikkben szó van arról is, hogy magyar kiképzők mennek Eus színekben Kenyába, hogy a szomáliai hadsereg tagjait képezzék majd: Ami az EU önálló akcióit illeti, Afrika kiemelt figyelmet kap, különösképpen a teljesen szétesett Szomália, ahonnan szerveznek kalózakciókat, illetve ahol menedéket kapnak iszlám terroristák. Az EU azt tervezi, hogy száz kiképzőt küld feltehetően Ugandába kétezer szomáliai katona felkészítésére erősítendő az átmeneti kormányt. Ebbe a kiképzői csoportba hat-hét embert adna Magyarország.

Az miniszteri csúcs másik híre az MTI szerint, hogy a NATO decemberben dönt, hogy menyivel emeli a létszámot Afganisztánban. Az eddigi bejelentések „biztatóak”: Szlovákia dupláz és újabb 245 főt ajánl fel, Grúzia 170 főt. Nem tudom mennyi fog összejönni, az addigra bejelentett 20-30-40 ezer fős amerikai létszámbővítésre válaszul.

Ma NATO konferencia van a Parlamentben, amire sajnálatos módon a Külügyi Intézetet elfelejtették meghívni a nagyrabecsült szervezők. Itt van a NATO főtitkár is, Bajnai kormányfő beszédet mondott, Szekeres Imre is. Itt egy rövid beszámoló róla

Érdeklődésünk fő tere még is csak a tegnap harmadik alkalommal megtartott PRT KB ülés. Az eseményről mindössze ennyi látott napvilágot: Elfogadták a magyar Afganisztán-stratégiát, amelyet a Magyarországra látogató NATO-főtitkárnak is bemutatnak – mondta Balázs Péter külügyminiszter szerdán a Parlamentben.

A külügyminiszter az Afganisztánban működő tartományi újjáépítési csoport (PRT) és az ahhoz kapcsolódó kormányzati munka irányítására létrehozott bizottság ülését követően azt mondta, hogy a stratégia főképpen a fejlesztések fenntartására és hatékonyabbá tételére helyezi a hangsúlyt.

Mint az MTI kérdésére elmondta: a jelen gazdasági helyzetben a magyar kormánynak nincsen lehetősége megemelni annak az évente mintegy 500 millió forintnyi forrásnak az összegét, amelyet az afganisztáni fejlesztésekre fordítanak, de szinten tartják azt.

AZ MTI-n kívül csak a Népszabi volt ott meg talán még egy TV stábot láttam.

Mi derül ki a hírből? Van új Afganisztán stratégia, amelyet előbb utóbb nyilvánosságra is fognak hozni (állítólag). A fejlesztési összeg marad, „mintegy 500 millió”. Ez valójában jövőre annyi lesz mint idén, 459 millió. Itt a hivatalos költségvetési tervezet erről (11. old.)

Úgy tűnik nálunk minden megy tovább mint eddig. Mintha semmit sem reagálnánk a Baghlanban romló biztonsági helyzetre, az átalakuló NATO/ISAF stratégiára. Nem tudom jó vége lesz-e így.

Azt sem tudom, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet olvasta-e az elfogadott Afganisztán stratégiát, de épp napokkal korábban jelent meg interjú a szervezet vezetőjével a Népszabadságban. A címe? Újra kell gondolni az Afganisztán-politikát

Az első mondat a cikkből: Egyértelmű és világos magyar fejlesztési stratégiát szeretne látni Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) igazgatója… Micsoda finom kritika! Tehát ezek szerint, ami most van az nem az. Egyetértek. Idézek még néhány gondolatot a cikkből:

Eközben a kormányzat a korábbi évekkel ellentétben (amikor 180, illetve 150 millió forintot tett elérhetővé) az idén 93 millió forintot biztosít az NGO-knak (nem kormányzati szervezeteknek): ennyire pályázhat az, aki Afganisztánban akar fejleszteni. - Ez az összeg nagyon kevés. Ráadásul óriási késések vannak a kifizetéseknél. Megépítjük a hűtőházat, de nem tudjuk átadni akkor, amikor a gyümölcsöket és a zöldségeket bele kéne helyezni, mert nem jött meg az a részlet, amit ki kéne fizetni ahhoz, hogy a vállalkozótól átvegyük a létesítményt - mond egy példát Lehel László az afganisztáni fejlesztés lehetetlen helyzeteire…

A MÖSZ vezetője afganisztáni útján azt tapasztalta: sokan úgy vélik, hogy az eddigi politika nem hozott sok eredményt.

Mit is mondhatnék erre, mint hogy idézzem magam a Magyar Narancs mai számából (neten a jövő héttől lesz): A misszió otthoni koordinációja elégtelen: a civil-katonai párbeszéd épp úgy, mint a kormányzati szereplők együttműködése. Afganisztáni szerepvállalásunknak itthon nincs gazdája, aki meghatározná jelenlétünk értelmét, céljait, eszközeit. A misszió irányítására létrehozott kormánybizottság ritkán ülésezik, vezető politikusok alig jönnek Baghlánba (a csapatokat hathavonta látogató honvédelmi miniszteren kívül), a fejlesztési stratégiát a felhasználásban érdekelt szereplők erősebben befolyásolják, mint a helyi érdekek; és hiányzik az eredmények ellenőrzése és értékelése.

Summa summárum: A helyzet Baghlánban fokozatosan romlik, lent a mindenki tisztában van ezzel, fent azonban ugyanúgy mennek a dolgok ahogy egy évvel ezelőtt. Meggyőződésem, hogy ennek nem lesz jó vége, és mikor sírni kezdünk nem lesz mit csinálni.

EU és a válságkezelés

Az EU válságkezelési képességé általában és Afganisztán kapcsán is leginkább csak kritika éri. Persze nem minden hol annyira rossz a helyzet, mint Afganisztánban, az esetek többségében sok tennivaló, javítani való lenne. Ha jól emlékszem Bosznia lehetett az első misszió (igen, megnéztem) tíz éve. Ebből az alkalomból most az EU kutatóintézeti két anyaggal is kijöttek, amelyek a ESDP eddigi eredményeit veszik számba.

Az egyik a Can the EU rebuild failing states? A review of Europe's civilian capacities.
Miközben az 1990-es évek elejétől mindenki a nemzetépítésről és bukott államokról, az Európai Unió meglehetősen későn (igaz összhangban a saját fejlődési sebességével) látott neki a saját kapacitások kiépítésének. Mivel az EU képességei a tagállamok képességeinek, szándékainak függvénye, összege, ezért az EU kapacitások bővülése szerintem erős összefüggésben állnak az adott misszió helyszínével. Mit bonyolítok?

Pl a Balkánra mindenki szívesen küld, mert közel van, van összeurópai jelentősége, drog, embercsempészet, fegyverek, eladható.

Afrika már rizikósabb, de legalább a franciák, belgák, britek ott vannak történelmileg, kapcsolatrendszerrel, bázisokkal. Talán ezért mostohagyerek a Afganisztán, senkié. Meg veszélyes is.

A másik fontos munka European Security and Defence Policy: The first 10 years (1999-2009).
Nagyon jó, hogy egyáltalán van ilyen. Számba veszi az összes eddigi missziót, ha jól emlékszem 22-t. Benne van Afganisztán, Bosznia, Irak, Kongó, Csád. Jelentőségtől függően 5-10 oldalon vannak kielemezve az egyes missziók, de mindenhol ott vannak a legszükségesebb alapadatok: pénz, jogszabályok, kezdődátum, létszám, résztvevő országok.

A dolgozat nem ezzel kezdődik, a 452 oldalas dolgozat bemutatja az EU és a nagy nemzetközi szervezetek kapcsolatát (NATO, EU, EBESZ stb) gondolom a válságkezelési képességek, lehetőségek, kihívások kapcsán.

Ez a kiadvány amolyan katalógus, hogy az EU/ESDP eddig mit tett le az asztalra, az másik kiadvány meg igazából egy összegzés, hogy milye van az ESDP-nek válságkezelésre és ez mire lesz elég a jövőben.

Mogadishui életkép

Valahol szörfözés közben találtam ezt a kis történetet és képriportot. A riporter, gondolom valami program részeként járt a szomáliai fővárosban, meglátogatta az elnököt, és tett egy kört a városban. Bár ez önmagában nem sok, a video bejátszás megéri azt az öt percet. A fővárost harcok dúlták, de mégis van valami élet a maga minden ellentmondásával.


Szomáliával kapcsolatban igazából két érdekes kérdés van (túl azon, hogy mi a rendezés esélyei). Az egyik az iszlamisták visszatérése/térnyerése, a másik a kalózkodás elterjedése. Ehhez hirtelen az eddig született posztok mellett csak ez a tavaly végi tanulmány jut az eszembe magyarul.

Missziók és országok a kalózkodás ellen

Úgy tűnik egyelőre nem sok mindent lehet még lerágni erről a kalózkodós témáról. Az előző poszthoz képest friss fejlemények mindig lesznek, ám nem minden lesz érdemes egy szóra.

Pl. az USA bejelentése, hogy befagyasztja a kalózok USA-ban levő pénzeit. Emlékszem rendelkezést hoztak a tálibok esetében is annak idején, akkor is kérdés volt számomra, hogy az ellenségem miért nálam tartaná a pénzem, mikor pl. a Közel-Kelet személy- vagy kapcsolat központú pénzügyi rendszer sokkal alkalmasabb piszkos vagy szürke pénzek fialtatására.

Kicsit érdekes hír, hogy a franciák az USA-hoz hasonló (persze övék az elsőbbség tavalyról) magabiztossággal léptek fel megint , a napokban lekapcsoltak egy "anyahajót", egy olyan nagyobb teherhajónak álcázott járműt, amit a kalózok arra használnak, hogy a tengerparttól jóval távolabbi pontokról is tudjanak, támadást indítani kis és gyors motorcsónakjaikkal (eredetileg nem voltam biztos benne, hogy ezt meg kell magyarázzam, de aztán rájöttem nem mindenkinek lehet ez egyértelmű). Az "anyahajók" nélkül ugyebár ezek a nyitott motorcsónakok kevés sikerrel próbálkozhatnának a nyílt vizeken 500-600 mérföldnyire a Szomália partjaitól.

At is olvasom, hogy a franciák tavaly három teherhajót mentettek meg, csak egyről értesült a sajtó (vagy csak én?).

Ami a kalózkodás témában új és még érdekes is az ez a cikk, When great powers compete, the pirates win. Az Ádeni-öbölben a NATO-nak és a EU-nak is van egy missziója, mindkettő ugyanazzal a céllal, párhuzamosan. A szerző a két szervezetet az együttműködés hiányáért kritizálja. A szerző érvelése szerint ( ha jól értelmezem), ezeknek a misszióknak jelen formájukban inkább az a céljuk, hogy az adott szövetségek haditengerészeti elemi legitimálják létezésüket, működő képességüket: It is a shame that some of these same lessons were not learned from the last time NATO and the Western European Union (a predecessor of European defense) navies competed -- off the coast of Yugoslavia in 1992. The problem in the Adriatic was not that the operational area was too small for two separate naval forces doing the same job. Rather, both NATO and WEU were primarily interested in upholding their claim to primacy in military affairs. Then British Secretary of State for Defense Malcolm Rifkind summed up the trouble: "Even if in practice the operation is running well, it is difficult to have coherent arguments that both should be involved in the operation." The same is certainly true today.

Ebben az FP cikkben is voltak újdonságok, hogyan épül ki és lesz egy "iparág": In exchange for a share in the eventual ransoms, wealthy Somali businessmen finance the purchase and outfit of mother ships and skiffs as well as the recruitment and arming of their crews. In various ports, paid informants send information about vessels' defenses, crews, cargos, and itineraries, enabling pirate gangs to select their targets and plot courses for interception.

Talán még nem írtam le, de a cikkben is benne van, hajünként 1 millió dollár nem ritka, komoly bevételek és most így belegondolva tényleg ésszerűtlennek tánik azt feltételezni, hogy ezt azok a 15-20 évek fiuk, kalózok vágják zsebre, akik motorcsónakjaikkal, RPG-vel és Kalasnyikovval a kezükben rohamozzák meg a hajókat.

Az a"anyahajókkal" kapcsolatban is van egy érdekes megjegyzése a cikk szerzőjének: Mother ships, which resemble fishing vessels, have also worked hard to confuse antipirate patrols by avoiding the Somali coast altogether, docking instead at ports in other countries for refueling and resupplying (the U.N. report identified Al Mukalla and Al Shishr in Yemen).

Konklúzióként ez két dolgot tesz nyilvánvalóvá. Az ilyen hajók elleni harc nem egyszerű (vagy bonyolultabb, mint én képzeltem). Tekintve, hogy óriási a hajóforgalom a vidéken, az azonosítás csak felderítési (szerintem légi) kapacitások intenzív növelése után javíthatók, már persze ha a megelőzéséról van szó a nyílt vízen.

A másik Jemen érintettsége. Az országról kevés szó esik, de róla is lesz szó a Kül-Világ következő számában. Az ország talán még nincs a polgárháború szélén, de súlyos belső problémái vannak. Az egyiket úgy hívják, hogy iszlamisták. A hatalmat szerintem átvenni nem fogják, de lehet még a helyből egy új Afganisztán. Csak megjegyzem, hogy 2001 előtt az al-Kaida talpasainak legnagyobb csoportját Afganisztánban a jemeniek alkották (A vezetőréteget meg a egyiptomiak).
Az hogy szomáliai kalózhajók akár halászhajónak álcázva, akár nem, kikötnek és ki tudnak kötni Jemenben, érdekes összefüggéseket és kapcsolódási lehetőségeket vet fel az alábbi területeken:
-Jemeniek bekapcsolódása a kalózbizniszbe
-Jemeni és szomáliai iszlamisták kapcsolatának szervezetebbé válása
-"Csak" a kalózok és a jemeni iszalmisták kapcsolatának kialakulása, megszerveződése.

Ezek még mind nagyon elméleti dolgok, de csak az jár a fejemben, hogy a szervezett bűnözés és terrorizmus milyen gyorsan kapcsolatot talál egymással mindenhol a világon.

Egy mentőakció következményei?

Kérdőjellel írom, mert nem tudom, hogy mennyire lesz negatív hozadéka annak, hogy az USA vasárnap kiszabadította azt az amerikai hajóskapitányt, akit napokkal korábban raboltak el szomáliai kalózok. Szerintem a túszszabadítást hamarosan megfilmesítik, a military oldalak hosszasan csemegézik majd a finomságokat.

A hírek alapján tényleg valódi mester lövészet volt. SEAL kommandósok ejtőernyővel érkeztek a helyszínre, felmásztak az egyik amerikai hajóra majd onnan, mikor úgy ítélte az akciót vezető parancsnok, hogy veszély van:
... killed three pirates with single shots shortly after sailors on the Bainbridge saw the hostage-takers "with their heads and shoulders exposed. Imbolygó hajóról célozni egy imbolygó mentőcsónakra, hárman egyszerre lőni és találni! Nem semmit tényleg és a feszültséget biztosan ki fogja élezni egy forgatókönyvíró.

Obama elnök úgy érezte mondania kell valamit, de szerintem mindenki óvja, hogy Afganisztán-Pakisztán mellett Szomália problémáját is megoldja. Szerintem a legjobb megoldás itt az USA részéről, hogy ilyen esetben eldönteni, hogy mit tegyen (tárgyal vagy lő), egyébként meg figyelni és segíteni, ha szükség van.

A kalózok egyébként egyáltalán nem ijedtek meg, sőt azóta még gyorsan még több hajót raboltak el. Bepipultak, nyilvánvaló.

A Kül-Világ folyóiratban pont most jelent meg egy tanulmány a szomáliai kalózkodásról Ravasz Ábel szerzőségével (itt a full text). Most még a címlapon van, de egy pár nap múlva már az archívumban kell majd keresni (2008/2-3). A tanulmányból, amely hosszú és érdekes kiderül, a szomáliai kalózkodásnak csak olyan okai vannak, amelyek rövid távon (1-5 év) nem oldahatóak meg. Úgyhogy, jobb ha most az USA hozzá sem kezd.

A másik, hogy jelenleg az USA megbecsülése az országban igen alacsony. Szerintem kevesen követték az eseményeket (a dolgozatban ez is benne van), amikor 2006-ban a szomáliai iszlamisták gyors ütemben kezdték maguk alá teperni az ország jó részét. Az USA már attól tartott kész nyernek, és mivel régóta hajtogatták a szomáliai iszlamistákról, hogy az al-Kaidával szoros kapcsolatban állnak (ami egyébként logikus lenne, mert menedéknek kiváló az ország), megvolt a vak riadalom ahhoz, hogy a szomszédos Etiópiát felbíztassák (meg még ki tudja mit adtak, ajánlottak), hogy az szállja meg az országot. Itt egy magyar blog, ami talán korábban is követte az eseményeket.

Ezért nagyon hálásak a "szomáliaiak" az USA-nak. Az jól felszerelt és harcedzett etióp hadseregnek nem volt gond lenyomni a gerrilla stílusú iszlamistákat, némi USA légitámogatással lenyomták talán hetek alatt az ellenséget, bevonultak Dél-Szomália nagy részébe. Aztán amikor jött a városi hadviselés, a gerillaháború, akkor az etiópok már csak szívtak és végül kivonultak.

Kinek nő a befolyása 2009-ben Szomáliában? Az iszlamistáké! A kalózok ellenségei vagy szövetségesei az iszlamistáknak. Egyelőre az ellenségei így az ő területük no-go area az iszlamistáknak. De kommentátorok már azt kérdezik meddig lesz ez így. Esetleg most, hogy tényleg közös ellenség? Az USA? (Kicsi az esélye, mert amikor utoljára volt kalóz-iszlamista találkozás, akkor a rendpárti iszlamisták leállítatták és leállították ezt a foglalkozást, a kalózok nagy elégedetlenségére)

Nekem a fő kérdés az, hogy milyen irányba fejlődik tovább ez a kalózkodás. Idáig a kalózok nagyon is realistán, gazdasági szempontok alapján tevékenykedtek. Halálos áldozat ritkán volt, a pénz jött a foglyok, hajók mentek. Túszszabadításra csak a franciák vállalkoztak, de ők sem öltek (jó biztos megtették volna ha kell), hanem a pénzt szerezték vissza, meg foglyokat ejtettek. Nem is volt utána fenyegetőzés a kalózok részéről.

Az USA fellépése, ha tetszik radikális távolódás az eddigi gyakorlattól, az eszkalálódás lehetőségét hordozza magával. "Ja ti öltetek, akkor mi is kinyírunk néhány túszt, lehetőleg amerikai útlevéllel, vagy ha legközelebb ilyet találunk, nem kegyelmezünk." Ez az egyik opció, s egy ilyen eset a többi nyugati országot is nehéz helyzetbe hozná, a túszokról nem is beszélve. Az USA pedig belesodródna egy teljesen mellékrangú diplomáciai, katonai konfliktusba.

A másik verzió, hogy a kalózok is realisták, meg az USA is. Mindketten a kardjukat csörtetik, de az előbbiek tudomásul veszik majd, hogy ha amerikai hajót szereznek meg, és akkor ez lehet a buli a vége. (Egyébként nem emlékszem mi történt a mostani hajóval.) Lehet ez lesz a deal: Hajó mehet, embert tárgyalás nélkül el kell engedni. És akkor végül is az USA politikája/ az erőszak alkalmazása célra vezetett, és az állampolgárok extra védelemben részesülnek.

Balul sikerült kalózakció Szomáliában

Ez elmúlt hetekben lehetett hallani arról a francia yachtról, amelyet szomáliai kalózok raboltak Jemen partjainál.

A vitorlást követte a francia haditengerészet egészen a szomáliai partokig, ott aztán valakik megegyeztek (a tulajdonosok?) a kalózokkal, akik elengedték a hajót és legénségét. ennyi volt a hír idáig. Így nézett ki a Ponant nevű hajó:
Innen van a kép, meg egy kis hír a hajóról és általánosságokról.

Most meg egy észrevétlen kis hírben azt olvasom a nol-on:
Párizsban várja kihallgatását és bíróság elé állítását az a hat szomáliai férfi, aki a múlt héten túszul ejtette a Ponant nevű francia luxushajó személyzetét. A túszokat kétmillió dolláros váltságdíj kifizetése után szabadon engedték a kalózok, akiknek egy csoportját azután a francia kommandósok menekülés közben Szomáliában elfogták.

Nem is a kétmillión kaptam fel a fejem hanem ezen a mondaton: (a kalózok) egy csoportját azután a francia kommandósok menekülés közben Szomáliában elfogták. Ez lehet minden kommandós álma. Tiszta, erkölcsileg igazságos és ráadásul veszélyes bevetés ott, ahol szegény amerikaiak egyszer már ráfaragtak. Jó, talán nem egy belvárosi részből kellett kiemelni ezt a hat figurát, hanem valami elhagyatott tengerparton, vagy a belföld felé síkvidéki területen, de hát azért ez is bátor dolog lehetett. Kíváncsi vagyok mennyit kell várni, hogy e francia kommandósok rajtaütéséről többet halljunk.

Hoppá és mit találtam még. Video bejátszás a a francia kommandósok helikopteres rajtaütéséről. Hogy rá éreztem!


Érdekes, hogy el kezd keresni az ember és még mennyi mindent talál. Itt a Hetek magazine egy cikke magyarul, amiben jól le van írva, hogy vonultak fel a francia műveleti egységek. Egy Transall felszállt velük Kelet-Afrikából, ledobta őket a tengerbe, onnan felszedte őket egy hadihajó amely a vitorlás nyomában volt.

A helikopteres kommandós akciót meg a Jeanne D'Arc helikopterhordozóról inditották, mert gondolom ott volt elegendő hely ennyi helikopternek. A videobejátszásban is ezt a hajót mutatják.


Itt a globasecurity.org oldalán még van pár adat a hajóról.

Apró "szinesek"

Remek összefoglalás a jelenlegi szomáliai helyzetről. Az iszlamisták elűzése után most úgy tűnik véget értek a mézes hetek. A legnagyobb hadurak összevesztek és egymás ellehetetlenítését próbálják elérni, egyelőre a kisebb hatalmasságok, és erőcentrumok korlátozása révén. A fő konfliktus az államfő (egyben a félig független Puntland birtokosa) Abdullahi Yusuf Ahmed és a miniszterelnök Ali Mohamed Gedi között van. Mindketten etióp/amerikai segédlettel kerültek hatalomra még 2006 decemberében, amikor a Dél-Szomália egészét ellenőrzésük alá vonó iszlamistákat egy határozott és gyors etióp offenzíva megdöntötte.
Miközben a két hadúr egymásnak esett, ráadásul délig független Szomáliföld Puntfölddel is háborúba keverdett, ami a cikk szerint tovább gyöngíti az államfő helyzetét. Mondjuk már régen sem értettem, hogy miért Juszuf lett az államfő, mikor neki már biztos bázisa Puntföld "személyében", de eltudom képzelni, hogy a többi ellenzéki így látta biztosítottnak az ország egységének fennmaradását. Ha államfő lehet Juszuf, csak nem akar kiválni Puntföld.
A cikk szerint Punföld viszonylag rendezett állapotokkal vágott neki az iszalmisták kiüzésének, a katonák ott voltak/vannak Juszuf mögött. Ám mióta ott hagyta hátországát, ott is egyre több probléma van, katonai lázadás, belső törzsi ellentétek és most a konlfiktus veszélye Szomálifölddel.

Bagdadban megpróbálták felrobbantani a lengyel nagykövetet. Hármas robbantásban a konvoj három autója semmisült meg, de a diplomata a saját lábán szállt fel egy mentésben segítő Blackwater "céges" helikopterre.

A cégről egyébként készült az amerikai kongresszusnak egy jelentése 15 oldalon. Ha jól láttam olyan számba vétel, hogy mit nem tudtak eddig a cégről. Ha jól emlékszem 2001 óta egy milliárd dollárt fizetettek a vállalatnak amerikai közpénzekből, úgy hogy 2001-ben még csak valami 1 vagy 10 millió dollárnyi megrendelése volt az állami szférától.

Egy majdnem kéthetes hír, de érdekes. Arról szól, hogy Musarraf, hogyan polírozta át a paki hadsereg vezetését a lemondásra készülve. A vezérkar legfontosabb posztjait, egykori beosztottjaival és tanítványaival töltötte fel.

USAID szakemberek Magyarországon

Furcsa, hogy pont a Metro újsághozta le, hogy a USAID három képviselője jön Magyarországra előadást tartani a szervezet által végzett fejlesztlési munkákról. A HM sajtószemle más forrást is talált:
USIAD Seminar: help for Hungarians in Afghanistan – Az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség (USAID) január 23-án szemináriumot rendez az afganisztáni újjáépítési program magyar résztvevői számára. Másnap a program Szolnokon állomásozó katonai résztvevői számára ugyanebben a témában tartanak szemináriumot.
A szeminárium szuper jó volt. Az előadók jelentős Afganisztáni tapasztalattal rendelkeztek, a témák között volt project management, a tervezett baghlani fejlesztések, a várható nehézségek, a USAID afganisztáni tevékenysége. Az előadók amerikai módra nyitottak, közvetlenek és barátságosak voltak, az előadások pedig informatívak.

ENSZ közeli források szerint letartóztatták Baghlan tartomány eddig rendőrfőnökét mert elrabolt egy kislányt. Ez Afganisztán!

Think Tank Says U.S. Aid Helped Afghanistan, Not Uzbekistan Valaki végre elolvasta azt a RAND tanulmányt, amit egy korábbi postban említettem. Most nézem, ez inkább egy interjú az egyik szerzővel.

A HM szemle tartalmaz egy Magyar Nemzet cikket is, ami a PRT-t bírálja. Az MNO-n csak egy részletet találni, abban meg nincs semmi.

NATO külügyminiszterek tárgyaltak ma Brüsszelben, így mi is. A két fő téma a rádiók szerint Afganisztán és Koszovó. A BBC szerint előbbi esetében megegyeztek to step up their military and economic assistance to Afghanistan, officials have said. Reméljük idővel kiderül, mit takar ez az optimista megfogalmazás. Emelett az USA planned to spend an additional $8.6bn on security, including training and equipping Afghan forces, while $2bn would go towards reconstruction. It is a big funding increase over the $14bn the US has spent in Afghanistan since 2001. Különösen az arányok érdekesek ebből a szempontból.

Nem teljesen ide tartozik, de meghalt Ryszard Kapuscinski, 79 éves korában Varsóban. A világ olyan helyein utazgatott a hidegháború idején, ahova más újságíró nem nagyon merte betenni a lábát. Itt egy nekrológ róla, reméljük hamarosan magyarul is lehet majd valami méltatást olvasni. Az Széchenyi Könyvtár katalógusából itt vannak a lefordítot könyvei. Lengyel volt, úgyhogy jól állunk a lefordított munkáinak arányát tekintve.

Valaki megadta a Montazeri interjú linkjét, köszönöm. Iranian cleric attacks president

Az International Crisis Groupnak (ICG) kijött egy anyaga pár napja Jihadism in Indonesia: Poso on the Edge címmel. Sok már mellett azért érdekes az írás, mert a nemzetközi terrorizmusnak a helyi szintjét mutatja be (nem ellentmondás?). Hol és hogyan működnek azok a csoportok, akiknek tagjai aztán véletlenül egy repülőgép kormánya mögött bukkannak fel évekkel később. Egyetlen szervezet sem működhet valamilyen helyi bázis nélkül, itt most a Jemaah Islamiyah indonéziai terrorszervezet (egyébként több ilyen nevű szervezet van az iszlám világban, de csak a nevük hasonlít) egyik sejtjét látjuk. beleolvasva elképsztő a tanulmány részletessége. A színhely egy kisváros, Central-Sulawesi tartomány Poso kisvárosának Tanah Runtuh negyede, ahol egy olyan radikális közösség gyűlt össze, amely a város, majd az egész tartomány nyugalmát veszélyeztette. hogy sikerült-e, kiderül a tanulmányból.

Ha már itt tartunk Szomáliáról is megjelent egy breefingje ma az ICGnek Somalia: The Tough Part Is Ahead címmel. Ki lehet találni, a etióp kivonulás utáni helyzetet fogják benne elemezni, merre, hogyan tovább. Esély van békére? Szerintem nincs.