szerda, június 24, 2015

UNIFIL II misszió és magyar katonák

Ritkán lehet olvasni a honvédség egyik legkisebb missziójáról, az UNIFIL II-ben működő magyar katonai térképészekről. Egy volt szerencsém meglátogatni őket 2010-ben asszem. Már nem tudnűm pontosan felidézni mit mondtak, de annyi megmaradt, hogy a feladatuk, hogy az izraeli-libani határ nagy részét pontosítsák.  Bármilyen érzékeny is a terület, a határ pontosan még nem volt/nincs kijelölve, és ebben a nagyjelentőségű munkában a magyar katonák kulcsszerepet játszanak.

Az ú.n. Blue Line (valamiért ez lett a határ neve történelmileg) pontos kijelölése során az a cél, hogy 50 méreterenként legyen a kék  hordó lerakva. Amikor a térképszek kimérik a pontos helyét, bejelentik a libanoni és izraeli félnek, hogy megvan a pont. Egy megbeszélt időpontban kijön mind a három fél, mindegyik hozza a GPS készülékeit, és árgus szemek kíséretében az ENSZ lerakja a hordót. Nyilván egyetlen négyzetcentiméterről sem mondhat le egyik ország sem a földterületéből, ezért olyan fontos ez.

Sajnos akkor nem volt lehetőség kimenni és megnézni egy ilyet, de remélem a legközelebbi látogatáskor összejön majd. A mi látogatásunk annyira hirtelen és gyors volt, hogy csak a bázison volt idő beszélgetni, meg inni egyet a kávézóban. A februári időjárásnak megfelelően egész nap ömlött az eső.

Miért írok most erről? Mert a Honvédségi Szemlében megjelent egy cikk az UNIFIL II misszióról és a magyar részvételről. Még az is lehet, hogy ezekről is írnak benne (elolvastam már egy hónapja, de nem emlékszem.

Kállai Attila alezredes – Lusták Péter alezredes: Magyar katonai részvétel az ENSZ dél-libanoni békefenntartó missziójában, Honvédségi Szemle 2015/3 

Ez első két kép alán Szidonban készült, de az is lehet, hogy Naqurában, ahol a misszió bázisa is működött. 


Ezek a képek a bázison készültek, kutyafuttában. Ma már emlékeim szerint elköltözött innen a bázis fel a hegyekbe. Ha jó idő volt, pazar lehetett (leszámítva a nagyon párás időt), mert az akkori bázis közvetlenül a tengerparton feküdt. Mivel a misszió akkor olyan 12.000-16.000 főből állt, ezért itt csak a HQ működött szerintem. Az egyes dandároknak meg volt a maguk bázisai bent a Bekaa völgyben.


A költözés oka részben az volt, hogy szűk volt a bázis, és a helikopterekkel ugyan le lehetett szállni de elég szűkösen :)


Car pool

Nem tudom mi  a mostani helyzet, de abban az időben az elhelyezéshangulatos konténerekben történt. Az utolsó képet megnézve látszik, hogy mennyire meredeken emelkedik a vidék. Naqura egyébként a libaoni-izraeli határon fekszik a tengerparton. Az UNIFIL bázis pedig Baqura város déli szélén feküdt, azaz utána már valószínűleg semmi sem jött az izraeli határig.

A UNIFIL II misszió nem csak szárazföldi és "légierő" elemmel rendelkezik, hanem haditengerészetivel is. Az alábbi képeket még Bejrútban lőttem, ahol szerencsémre pont ott létemkor között ki az egyik hadihajó. Egyelőre csak annyit látok, hogy mintha a portugál haditengerészet hajója lenne.



szerda, június 17, 2015

Iraki misszió szélesebb földrajzi határokon, szélesebb feladatrendszerrel

Korom tábornokkal van egy rövid interjú a honvedelem.hu-n, benne a készülő iraki misszióról is. Számomra három olyan újdonság van a szövegben, amit leírva még nem láttam. Hallani már hallottam, és Erbilben elég nyilvánvaló is volt, de mondom leírva most először látom.

Az egyik, hogy nem csak Erbilben, hanem az egész kurdisztáni régióban jelen lehetnek majd a katonák (a parlamenti határozt nekem kicsit kétérételmű, de a hivatalos megnyilatkozások mindig csak Erbilt említették),  a másik pedig, hogy középtávon nem csak force protection feladatokkal számol a HM, hanem a kiképzési feladatok átvállalásával is.
Ez a gyakorlatban a kurd területeken a kiképzést támogató erők biztonsági felügyeletét jelenti. Magában foglalja az objektumok és a kiképző erők védelmét, de adott esetben – ha szükséges – a kiképzésben is részt tudnak venni.

Lehet ezt persze belemagyarázásnak is mondani, de szerintem Korom tábornok arról beszél, amit terveznek.

A harmadik újdonság, inkább csak információ, az előző posztban felvetett gondolathozkapcsolódik, azaz hogy a magyar kontingens kitelepüléséhez valószínűleg fel kell építeni egy tábort, saját magunknak kell megoldani az elhelyezést. Nekem erre utalnak a tábornok szavai:
Mikor indul ki az első kontingens?
Majd akkor, ha úgy látjuk, hogy minden olyan feltételt biztosítottunk a magyar katonáknak, amelyek segítségével probléma nélkül el tudják látni feladatukat. 
Ergo, még semmi sincs kész, de folyik a munka.

Iraki misszió, 2015.06.15.
http://www.honvedelem.hu/cikk/51530_iraki_misszio

kedd, június 09, 2015

Missziós költségek - Erbil, KTCC

Ebben a a mai rövidhírben, ha jó vagyok hájogkovácsolásban, akkor a 17 milliárdos összeg az érdekes. Eredetileg arról volt szó, hogy max 20 milliárd forintba fog kerülni a misszió, ami azért ilyen magas, mert az indítás beszerzésekkel is jár. Aztán szó volt róla, hogy az USA-val tárgyalások folynak, hogy miben tudna minket a szövetségesünk segíteni.

Ha mégis 17 milliárdba kerül a misszió elindítása, akkor az azt jelenti, hogy - valószínűleg - a saját tábor felépítése, konténerek beszerzése, esetleg járművek bérlése/beszerzése is benne lesz költségekben. Nem biztos, talán.

A tervek szerint kedden szavaz az Országgyűlés az idei költségvetés módosításáról, így például az észak-iraki magyar katonai szerepvállalás fedezetének megteremtéséről is.

Az Egyesült Államok felkérésére a magyar Országgyűlés április 14-én hagyta jóvá a Magyar Honvédség részvételét az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcban. A magyar katonák Erbilben egy kiképzőbázis védelmét látják majd el. A 116 fős magyar katonai kontingens első egysége május végén utazott ki Irakba, a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium közleménye szerint a teljes kitelepülés várhatóan július végén fejeződik be.

A Parlamentben Hende Csaba honvédelmi miniszter a nemzetbiztonsági bizottság előtt képviselői kérdésre reagálva elmondta: az észak-iraki bevetés mintegy 17 milliárd forintos kiadást jelent majd.

"Az iraki misszió mintegy 150 fős létszáma várhatóan nyár végétől fog a helyszínen folyamatos kitelepüléssel szolgálatot teljesíteni" - fogalmazott Hende Csaba. 

Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség Vezérkari főnöke az InfoRádiónak adott interjúban korábban hangsúlyozta: a magyar katonák kizárólag védelmi feladatokat látnak majd el észak-Irakban.

"Egy közepesen veszélyeztetett területnek lehet nevezni ezt a térséget, ahol a katonáink szolgálatot látnak majd el. A jelenlegi feladatellátás tekintetében nehézfegyverzetet nem igényel ez a feladatellátás, tehát páncélozott harcjárművekre nincs szükség, feladataikat elsősorban most kézi fegyverekkel hivatottak ellátni" - mondta Benkő Tibor. 

Az Országgyűlés döntése értelmében az észak-iraki misszióban egy váltásban 150 magyar katona vehet részt: 116-an Erbilben állomásoznak majd, 34-en pedig Magyarországon lesznek tartalékban. Egy váltás várhatóan hat hónapot tölt Észak-Irakban. 

http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-732612

kedd, június 02, 2015

Erbili repülőtér - a magyar kontingens otthona

Az előző hónapokban már írtam párszor Erbilből és a készülődő magyar szerepvállalásról. Ezek voltak az első ötleteim, itt azzal foglalkoztam, hogy milyen már országok fognak részt venni a misszióban és ki mit fog csinálni
A második erbili utam áprilisban nagyon tanulságos volt, előbb vagy utóbb valahova megírom az ott látottakat. A mai blogposzt az erbili repülőtérrel fog foglalkozni, ahol a magyar katonák is elszállásolásra kerülnek majd.
Amikor az egyik légitársaság gépével Erbil fölé értünk és már mindenki becsatolta magát, hirtelen eszembe villant, hogy biztos lehet majd látni a repteret. A gép már a kezemben volt, mert fotóztam a felhőket és egy minket előző Iberia gépet de rossz oldalon ültem. Gyors kicsatolás, a stewardess gyilkos pillantása, és átvetettem magam a túloldalra. 
A képek kicsit fakók lettek. Ez életem első alkalma, hogy belenyúltam a képbe, hogy egy kicsit kontrasztosabb legyen. Nem tudtam mi van alattam, csak csináltam néhány képet. 
Érdekes, hogy bár néha azt hisszük ma már minden fent van a neten, van ami még sincs. (Gyorsan megnéztem a PRT afganisztáni táborát, az pl fent van, arról majd legközelebb). Utólag megnéztem a a google térképet és látatlanul megveregettem a vállam, hogy megcsináltam a fenti képet. A google ugyanis a repteret a régi állapotában ábrázolja

Ezen látjuk a kifutópályát, egy csomó helikopter állást (vagy oda parkolták a gépeket?) Nem vagyok katonai reptér szakértő, de ez inkább katonai repülőtérnek tűnt. Erbil 1991 óta "független" azaz nem nagyon használta sem katonai légierő, sem civil légitársaság egészen sokáig. A felvétel szerintem még a Szaddam Huszein korabeli állapotokat mutathatja.
Igazából sok kiszolgáló létesítménynek sincs nyoma, illetve néhánynak azért csak a nyoma van meg. Megint megnéztem közelebbről, ezek a kis kockák, mégis inkább helikopterleszállóhelynek tűnnek.  
Érdemes még észrevenni a képen a reptértől balra található városrészt, Ankawa-t. Ez a keresztények lakta rész, ami régen inkább egy falu volt, amit magához ölelt Erbil. Ha valaki kinagyítja a google maps-en a térképet, látni fogja, hogy Ankawa nem is igazán része a szervesen fejlődött városnak, amely inkább körkörösen tágult a Citadella körüli területekről kiindulva.
Ez a keresztények lakta negyed az a hely, ahol az érkezésem előtt robbant egy bomba (ítt írtam róla ls az első helyi élményekről), a hírek szerint az amerikai konzulátust célozva (az is ott van) a valóságban inkább az egyik közeli utcában robbanva.
Szóval mi van a régi repülőtér helyén? Az alábbi fotót amennyire tudtam kidekoráltam. A régi futópálya és gurulóút mellett épült egy terminál. A helikopterhelyeket elgyalulálták. 
Valamikor aztán épült egy teljesen új futópálya, gurulóút és egy terminál is. Jelenleg ezeken van a forgalom. A KTCC kiképzőmisszió irodái a régi terminálba költöztek be (akkor mégis tévedtem
1991 után építették) és "parkolóhelyeket" (mi erre a magyar szó? közben megnéztem: apron=forgalmi előtér) pedig a kurd rendőrség helikopterei és az idetelepült amerikai különleges műveleti erők V-22 Osprey-jei foglalják le. Berajzoltam egy C-17-st és egy C-130-st, ezek is a koalíciós erőkhöz tartoznak. Amikor a hazaútra vártam, látta felszállni egy PC-12 Pilatus-t is, a net szerint használnak ilyet az amerikaiak hírszerzési feladatokra.
Pirossal becsíkoztam körbe, hogy hol van a külső védelmi vonal a reptér körül, őrtornyokkal megerősítve. Őszintén van benne kétség, hogy ez rendesen őrizve van-e vagy csak régről marad itt. Itt egy közelibb kép az egyikről.
Igazából kerítést sem látok, ez inkább csak valami járőr út. Lehet, hogy van valahol egy kerítés, csak az nem látszik? Ami fontos, hogy a repteret a reptér saját biztonsága szolgálata őrzi. A fénykép jobb szélén van egy nyíl, hogy még arrébb van a fő ellenőrző pont. Két kurdisztáni tartózkodásom alatt ez volt az egyetlen hely, ahol alaposan átvizsgáltak. Pedig voltam a parlamentben is, meg a kormányzói épületnél, ahol robbantottak tavaly. Itt rendesen  benéznek az autó alá, ki kell szállni a kocsiból, motozás, stb.
Amíg meg nem nyílt a KTCC bázisa, addig ha ezen a fő csekkponton átjutott az ember, egészen a utasterminálig hajthatott. Az új rendszer - még nagyobb óvatosság - hogy a csekkpont után kb 50-100 méterrel szétválik az út. A civil forgalom az "átrakónak" jelzett  épülethez megy. Ott mindenki kiszáll, be az épületbe, és onnan kisbuszok hordják az utasokat a terminálhoz. Rokonok, ismerősök a átrakóik mehetnek, és várakozhatnak. Ennek megfelelően a reptér meglehetősen kihalt.

csütörtök, május 28, 2015

Elsőrendű érdek: Az Iszlám Állam elleni harc és Magyarország, Magyar Narancs cikk

Több mint egy hónappal ezelőtt írtam egy cikket a Magyar Narancsba Irakról és a készülő magyar szerepvállalásról. Mivel a cikk csak regisztrációval érhető el, most felrakom ide is. A következő posztban megpróbálom értelmezhető formába összerakni és kidekorálni az "évtized légifotóját", amit az erbili repülőtér felett készítettem.

Magyar Narancs 2015/17, http://magyarnarancs.hu/kulpol/elsorendu-erdek-94633#
Wagner Péter
Elsőrendű érdek
Az Iszlám Állam elleni harc és Magyarország

A múlt szombat délután Erbilben hatalmas detonáció tépte szét az Ainkawa Road nyugalmát. A kurdisztáni régió fővárosának ebben a negyedében jobbára keresztények laknak; főutcája a nyugatiak kedvelt találkozóhelye, s itt működik az amerikai főkonzulátus is – az lehetett a támadó célpontja.
Hogy a robbanóanyaggal megrakott autó nem jutott el odáig, csak a biztonságiakon múlott, akik időben kiszúrták a közeledő járművet, és tüzet nyitottak rá. Az ő szerencséjük lett a Nelly kávézó vendégeinek végzete, akik közül ketten meghaltak, nyolcan megsebesültek. A támadást később egy Twitter-üzenetben magára vállalta az Iszlám Állam. 

A három részre szakadt ország

Dacára az elmúlt hónapok bombázásainak és szárazföldi veszteségeinek, egyelőre semmi jele annak, hogy az Iszlám Állam meggyengült volna. A terrorszervezet tavaly nyáron foglalta el egyik pillanatról a másikra Irak szunnita arabok lakta vidékének, azaz az ország északnyugati részének nagy részét. Nem előre megtervezett, mesteri offenzíva volt ez: pusztán az iraki biztonsági erők váratlan összeomlása tette lehetővé, hogy néhány ezer fegyveres birtokba vegyen több tízezer négyzetkilométert. Amikor 2014. június 6-án hajnalban pár száz harcos Szíria felől megközelítette Moszult, Irak második legnagyobb városát, csak annyi volt a céljuk, hogy szétzilálják a rendőrség és a hadsereg néhány állását, esetleg túszokat szedjenek, akiket később látványosan lefejezhetnek. A helyi erők azonban pánikba estek, és sorra adták fel állásaikat. A dzsihadisták másnap ezerfős erősítést küldtek a városba, akikhez helyi szunnita felkelőcsoportok csatlakoztak. A várost és környékét őrző két iraki hadosztály menekülőre fogta – és ezzel kitört a pánik is. A terrorszervezet pár nap alatt több száz kilométert haladt előre. A hírük még náluk is gyorsabb volt. A pszichológiai hadviselés sikere – amelyben minden bizonnyal szerepet játszottak a lefejezéseket bemutató videók is – kézzelfogható volt, egész falvak vágtak neki a biztonságot jelentő Kurdisztánnak.

Az Iszlám Állam gyors térnyerésével Irak területe végleg három részre szakadt: a dzsihadisták a kormány irányítása alatt álló déli és az északi, kurdisztáni területek közé ékelődtek be, nyugatról és északról is Bagdad határánál álltak meg. Az iraki hadsereg negyede szétfutott, elképesztő mennyiségű fegyvert hagyva az ellenségnek.

Különböző elvárások

A kritikus helyzetben két legfontosabb partnere sietett Bagdad segítségére: Irán és az Egyesült Államok. Ízlelgessük egy kicsit ezt, és megértjük a helyzet abszurditását. Miközben Washington az iráni nukleáris fegyverkezés miatt mindeddig súlyos szankciókkal büntette Teheránt, miközben a két fél szemben áll egymással a szíriai polgárháborúban, és a két ország között 1979 óta súlyos konfliktusok sora bontakozott ki, most egy oldalon harcolnak. Szó szerint. Az iraki légteret precízen vigyázzák, nehogy az amerikai gépek az iráni forradalmi gárdistákat bombázzák. Amikor az elmúlt hetekben Tikritben a síita milíciák és iráni támogatóik kudarcot vallottak, az ameri­kaiak csak e félkatonai csoportok és kiképzőik visszavonulása után kezdték támadni a terroristák állásait.

Az Egyesült Államok transzatlanti szövetségeseire és arab partnereire támaszkodva széles nemzetközi koalíciót épített, miközben Irán önkéntesekkel, kiképzőkkel és iraki színekre festett bombázógépeivel támogatja Bagdadot. Ma sem tudjuk, hogy a 2014 áprilisában harmadszor is újjáválasztott Núri al-Maliki iraki miniszterelnök augusztusi eltávolításában melyik félnek volt nagyobb szerepe – mindenesetre az Iszlám Állam sikere sok tekintetben Maliki hibás politikájának tudható be. A mindinkább autoriter jegyeket mutató kormányfő elidegenítette a szunnita lakosságot (nem véletlen, hogy a moszuliak az Iszlám Állam támadásakor az együttműködést választották az ellenállás helyett), másrészt szétzüllesztette a hadsereget és a rendőrséget. A történelem fintora, hogy ugyanazt művelte, mint Szaddám Huszein: parancsnokoknak lojális, de botcsinálta tábornokokat nevezett ki a kompetens (és gyakran szunnita) tisztek helyett, illetve a régi Köztársasági Gárdához hasonlóan saját pretoriánus alakulatokat hozott létre. Ezek végezték el a piszkos munkát is, jelesül a terrorizmussal vádolt, főként szunnita civilek kínzását, jogtalan fogva tartását. Maliki legnagyobb bűnének mégis a mindent elborító korrupciót róják fel, amely az iraki állam védelmi képességeit lenullázta. A parancsnokok kenőpénzt fizettek a posztjukért, amit aztán meg kellett keresniük. Nem csak a rájuk bízott árukészlettel, üzemanyaggal és az élelmiszerekkel csencseltek, de egyszerűen hazaküldték a katonákat, hogy a zsoldjukat zsebre tehessék. A Moszul védelmére kijelölt, csúfosan megfutó két hadosztály így csak papíron számlált 30 ezer főt, valójában alig voltak pár ezren. A Malikit belső puccsal felváltó Hajdar al-Abadinak 2014 augusztusa óta egyszerre kellene a nyugati és az iráni elvárásoknak is megfelelnie.

Az amerikai katonai és diplomáciai gőzhenger az első pillanattól beindult. Tavaly szeptembertől több mint 60 ország, köztük Magyarország is csatlakozott a nemzetközi koalícióhoz. A bombázások – 10 ország részvételével – már a nyár végén megkezdődtek, s a cselekvési terv része volt a menekülteknek nyújtott humanitárius segély és a fegyveres erőknek nyújtott katonai támogatás is. Magyarország már ezekből is kivette a részét, a külügy 70 ezer eurós segélyt folyósított, a Magyar Honvédség mintegy 220 tonna lőszert adott át amerikai közvetítéssel a kurd milíciának, a pesmergáknak, de a Mol, az evangélikus egyház és az Ökumenikus Segélyszervezet is küldött pénzt és szakembereket. E lépéseket nyilvánvalóan az a kormányzati szándék is motiválta, amely a fagyos magyar–amerikai kapcsolatokba próbált életet lehelni; de fontos elem lehetett a magyar olajvállalat kurdisztáni tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági érdek is.

A nemzetközi erőfeszítés következő lépcsője a kiképzési központok felállítása volt. A kilenc iraki és három kurd pesmerga dandár katonai felkészítését célzó misszióban a legtöbb nyugati NATO-tagország részt vesz: az amerikai stratégiák úgy számoltak, ekkora erőre lesz szükség Moszul visszafoglalásához a nyáron. Ebben ma már senki sem lehet biztos – úgy tűnik, az Abadi-kormány hathatós iráni befolyásra más stratégiát követne, s először a főváros környékéről szorítaná ki az Iszlám Államot, csak utána vonulna Moszul ellen.

Egyértelmű kép

Az Iszlám Állam nemcsak Iránt és az Egyesült Államokat hozta közel egymáshoz, de a magyar kormányt és az ellenzékét is. A kiképző misszió nem a NATO keretében zajlik, ezért a magyar hozzájárulás jóváhagyásához kétharmados többségre volt szükség. Az ellenzéket – leszámítva az egyébként is minden­féle beavatkozásellenes Jobbikot – érzékenyen érintette a helyzet. Ha nemmel szavaznak, a szövetséges Egyesült Államok kérésére mondanak nemet, ha igennel, a kormánnyal vállalnak közösséget. Az Együtt, a DK, Fodor Gábor és Kész Zoltán végül a kormány javaslata mellett szavazott, az LMP és a hírek szerint erősen megosztott, a nemmel valódi meglepetést okozó MSZP ellene. (Arra hivatkoztak, hogy a lakosság arányában túl nagy lenne a szerepvállalás.)

A parlamenti jóváhagyás után 150 katona küldhető Erbilbe, a Kurdisztáni Kiképzési Koor­dinációs Központba (KTCC). A tervek szerint egy század, azaz 110 fő települ az iraki kurdok fővárosába, mellettük mintegy tíz fő a különböző parancsokságokon felderítéssel foglalkozik majd, 27 fő pedig Magyarországon várakozik. A kormányzat állítása szerint a katonák elsősorban őrzési-védelmi feladatokat látnak majd el, de a „partnerképesség építésébe” az is belefér, hogy később kiképzőként is tevékenykedjenek. Az erbili repülőtérre települő tábort olaszok és németek vezetik, mellettük hollandok, norvégok, britek, franciák és amerikaiak működnek majd. Erbil – a szombati robbantás ellenére is – biztonságos város, a német és holland kiképzők egyelőre szállodában laknak. Valószínű, hogy a magyar kontingensnek saját tábort kell majd építenie, ami nem kis feladat lesz, de az elmúlt évtized koszovói és afganisztáni tapasztalatai után katonai értelemben csekély kihívást jelenthetnek az őrzési-védelmi, kísérési vagy akár kiképzési feladatok.

Mint a NATO-csatlakozás óta számtalanszor, a magyar–amerikai kapcsolatokban ezúttal is a katonák hozhatnak javulást. Ám Magyarországnak nem csak ezért kell részt vennie e misszióban. A külső katonai beavatkozások eredményessége vegyes képet mutat, az elmúlt két évtized sikert is, kudarcot is hozott. Most viszont egyértelmű a kép. A Nyugatnak elsőrendű politikai érdeke az Iszlám Állam megállítása – nem is csak a humanitárius krízis, a menekültek vagy az Iszlám Állam elképesztő brutalitása miatt, hanem az ideológiai fenyegetés, a nyugati államokból elinduló és oda visszatérő radikálisok okán is. Mint Afganisztán esetében, Magyarországot az aktív katonai részvétel miatt nem fenyegeti közvetlen veszély, és úgy vélem, nem is fogja. A kérdés tehát újfent az: vajon szövetségeseink és partnereink szempontjai érnek-e annyit, hogy némi szolidaritást mutatva részt vegyünk a közös teher viselésében? A válasz egyértelmű igen.

hétfő, május 04, 2015

Szijjártó Péter Bagdadban - MTI hír

Alább az útról kiadott MTI hír, csak azért teszem fel ide, mert egy rövid keresés alapján nem találtam híroldalt, amely teljes egészében lehozta volna a hírt.

Ami érdekes a hírben, hogy az egynapos látogatáson Szíjjártó találkozott az olajminszter kivételével az összes fontos miniszterrel + az államfővel + turisztikai miniszterrel. Elég sűrű program volt, és egyben jelzi, hogy a iraki félnek mennyire fontos minden nyugati partner látogatása, érdeklődése (+ talán az eddig magyar erőfeszítéseket elismerését is jelzi).
A másik érdekes a magyar kontingens érkezése. Mintha egy fél mondatban már olvastam volna korábban egy korábbi miniszteri kommünikében, de a mostani egy világos menetrend:
Májusban a "parancsnoki karhoz" (bármit is jeletnsen ez, valószínűleg inkább a parancsnoki törzsekhez kerülnek Bagdadba, Kuvaitban, nem tudom még hova).
Július-augusztusban pedig a század kitelepülése.

Bagdad/Budapest, 2015. május 4., hétfő (MTI) - Május végén a parancsnoki karhoz tartozó tisztekkel kezdődik meg a magyar katonai kontingens kitelepülése az iraki Erbílbe, és augusztus végéig befejeződik az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni küzdelem keretében Irakba utazó magyar katonák kihelyezése - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn telefonon az MTI-nek bagdadi tárgyalásait követően.
    A külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Bagdadban nagyra becsülik a magyar kormány erőfeszítéseit, mivel a közép-európai térségből Magyarország küld elsőként katonákat a közel-keleti országba. Leszögezte, nem csupán Irak vagy Magyarország, hanem egész Európa és a Közel-Kelet érdeke is az Iszlám Állam mielőbbi legyőzése, hiszen Irak stabilitása kiemelt jelentőségű Európa számára is.
    Szijjártó Péter megjegyezte, az Irakba induló magyar kontingens hat összekötő tisztből, 110 szolgálatot teljesítő katonából, valamint a rotáció biztosítása érdekében Magyarországon készenlétben álló 27 katonából áll. Az MTI kérdésére a külügyminiszter azt mondta, a magyar katonák őrzésvédelmi és biztosítási funkciókat fognak ellátni Erbílben, a kurd régió fővárosában, illetve annak környékén. Ez azt jelenti, hogy a kurd város nemzetközi repülőterén található, és az iraki hadsereg, valamint a kurd harcosok, a pesmergák kiképzésére használt bázis és a kiképzőtisztek biztonságának szavatolásért felelnek majd a magyar katonák. Hasonló feladatokat látott el a magyar kontingens Afganisztánban is, ahol a kabuli repülőtér őrzésvédelméért felelt.
    A külügyminiszter azt mondta, jelenleg is zajlanak a tárgyalások az olasz és az amerikai katonai kontingenssel a magyar katonák elhelyezéséről.
    Szijjártó Péter az Iszlám Állam legyőzése utáni újjáépítési időszakról is tárgyalt Bagdadban. Ezzel kapcsolatban elmondta, a két ország még az idén gazdasági együttműködési megállapodást és a kettős adóztatás kizáró megegyezést írhat alá. A magyar Eximbank 20 millió dolláros hitelkeretet hozott létre, és ennek a hitelkeretnek a terhére már zajlanak a tárgyalások a két ország között autóipari, egészségipari, valamint építőipari együttműködésről.
    A külügyminiszter tárgyalópartnereinek kiemelte, hogy a magyar kormány a kétoldalú együttműködés zászlóshajójaként tekint a kurd térségben két olajkutatási és kitermelési koncesszióval rendelkező MOL olaj- és gázipari vállalatra.
    A felek arról is megállapodtak, a magyar kormány megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a magyar Országgyűlés ratifikálja az Európai Unió és Irak közötti stratégiai együttműködési megállapodást. Szijjártó Péter hangsúlyozta, Magyarország úgy véli, Irak az elkövetkező időszakban az EU stratégiai energiapolitikai partnerévé válhat.
    Szijjártó Péter egynapos iraki látogatásán mások mellett Fuád Maszúm iraki elnökkel, Haider al-Abádi miniszterelnökkel, Hosjar Zebari miniszterelnök-helyettessel és pénzügyminiszterrel, Ibráhim al-Dzsaafari külügy-, Háled al-Obeidi védelmi miniszterrel.
    Emellett a külügyminiszter Ádel Fahd es-Sersáb iraki turisztikai és régészeti miniszterrel az Irakban lerombolt ókori műemlékek és világörökségi helyszínek helyreállításáról tárgyalt. A felek megegyeztek arról, hogy magyar régészek és asszírológusok vezetésével nemzetközi együttműködést indítanak.

péntek, május 01, 2015

Konferencia a Mediterrán térségről, de valójában a honvédség misszióiról

Jövő héten, május ötödikén konferencia lesz a Stefánia palotában, Mediterrán térség: múlt, jelen, jövő címmel. Általában nem szoktam konferenciákról írni, de miután megnéztem ennek a programját, két dolog jutott eszembe. (mivel nem tudok röviden írni, ezért itt a lényeg röviden: ez egy jó konferenciának tűnik a témák és az előadók alapján, május 5-én lesz, és a konferenciára regisztrálni itt kell: hvk.tkh@hm.gov.hu, itt a  link 

Egyrészt, hogy egy csomó új nevet látok benne, akiket ugyan többnyire ismerek, de még alig hallottam őket. Illetve vannak olyan előadók is, akiket még egyáltalán nem hallottam, de főleg a témájuk érdekes.

Bár nem egy szekcióban lesznek összegyűjtve, a Nyugat-Balkánról érdekesnek tűnő előadások lesznek, migráció, befektetési lehetőségek, iszlamisták, magyarok a KFORban, EU Altheaban  stb. Ez nagyon jó, végre nem csak szokásos (jó az is érdekes) nemzetközi kapcsolatok.

Nyilván ami engem érdekel, azok a missziók, amikkel én is foglalkozom. A KFOR és az EU Althea megközelíthető téma, előbbit láttam már egy kicsit, úgyhogy ezektől kevesebbet várok. Bár az mindig érdekes, amikor résztvevők (katonák, rendőrök) beszélnek a missziójukról, az ugyanis kétféleképpen is elsülhet. Lehet szuperunalmas, mert nem mer semmi érdemlegeset megosztani a delikvens, és lehet szuperérdekes, hogy ha az előadó – másról nem tud beszélni – belemegy a részletekbe és mesél.

Ha otthon lennék, én az UNIFIL, UNFYCIP, MFO panelre ülnék be mindenképpen. Az UNIFIL nagyon érdekes, egy „tűzhányó” szélén fekszik, és van benne négy magyar. Egyszer meglátogattam a missziót, amolyan turistásan betértem, és a térképész katonák nagyon érdekes dolgokat meséltek. Tényleg még vissza kellene oda menni. Szóval ez érdekes, mi újat mondhat, mesél majd Dr. Kállai Attila alezredes. Ennek az előadásnak az a különlegessége, hogy tudtommal, erről a misszióról még nem volt ilyen.

Drót László ezredes „Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés” kicsit elbizonytalanít. Mit lehet 15 percben erről a két különböző dologról elmondani? A UNFICYPes részre azért vagyok kíváncsi, mert két vagy három éve írtam egy pazar tanulmányt – minden nagyképűség nélkül – erről a misszióról és a magyar részéről, és ezért mindig kíváncsi vagyok valaki überelni fogja-e.

Végül a panel harmadik érdekes előadása a most megszűnt MFO misszióról fog szólni. Ez a misszió személyesen is érint. Kétszer próbáltam meg eljutni ide, mindkétszer kudarcba fulladt (de legalább első alkalommal eljutotta helyette a ciprusi misszióba).

Az örök dilemma a következő. Mit csinálnak egy ilyen misszióban a magyar katonák (és rendőrök). 
Nagyrészt semmit (MFO-sok most felmordulnak), mert amit az MFO-ról szóló híradások mindig ugyanazokat a semmit mondó információkat tartalmazták: nyomoznak, gyorshajtás, stb. Mindig ugyanazok. Jellemző, hogy a 20 éves misszióról mennyire nincs semmi, hogy amikor elrabolták (véletlenül) az egyik magyar katonát, az is csak egy napig volt itthon hír. Most a napokban jelent meg egy hosszú cikk az utolsó váltás parancsnok helyettesével, Dr. Schultz Tamással és meglepődtem, hogy milyen hosszú. A missziós rendőr ismerősök sem tudtak hirtelen ilyen hosszú interjút felidézni. Szóval nagyon info nincs, legalábbis annak, aki benne van.

Igen ám, de itt van az, ami Cipruson történt. Amíg meg nem néztem, a honvedelem.hu-n mindig ugyanazok a semmitmondó hírek jelentek meg. Totál érdektelenség, unalom. Aztán amikor ott volt az ember, megnyíltak a katonák, értelmet nyertek mondatok és kiderült, hogy ez a maga szintjén egy érdekes, mozgalmas és félreértett misszió (mert mindenki Afganisztánból indult ki). És írtam róla vagy 10 oldalt! Arról, amiről addig max. 3 bekezdés semmitmondó ismétlés jelent meg.

Szóval ugyanezt akartam az MFO-val. Hátha érdekes, hátha történnek ott dolgok. Mikor meghallottam, hogy bezárják a missziót 2015-én március végén, próbáltam szervezni egy látogatást magamnak decemberben elkezdtem, februári kiutazással. Minden okénak tűnt, a római nemzetközi parancsokság is engedélyt adott rá, és akkor az ÖHP vagy a vezérkar valamelyik illetékese azt találta, hogy 1. zavarnám a csomagoló katonákat 2. nagyon veszélyes ott kint. Ez utóbbi különösen rosszul érintett azok után, hogy Afganisztánban ez sosem volt gond, pedig ott ennél sokkalta veszélyesebb volt a helyzet (most jöttem meg Erbilből, egy nappal az érkezésem előtt öngyilkos merénylő robbantott, hűűűű). Cserébe az egy hetes kutatóut helyet, felajánlották, hogy kimehetek az ünnepélyes zászlólevonásra, ami jó lett volna, csakhogy nem voltam Budapesten az induláskor.

Fájt, de mindegy, nem sírni akarok itt, hanem elmondani, hogy azért lennék kíváncsi az MFOs előadásra, mert attól tartok, hogy ennek a missziónak is az lesz a sorsa, mint az összes többi olyannak, ahol kutató nem járt. Megy a feledés homályába.

Mondjuk vicces, hogy ezt épp a honvédség intézi el magának, amely közben olyan büszke a missziós tevékenységére. Nem ez lesz az első eset (ha így lesz), talán már írtam itt a blogon, a 2003-2004-es iraki misszió története csak nagyon foghíjasan dolgozható fel, mert egy másik okos illetékes hagyta leselejtezni annak a missziónak az anyagait. Lobotómia, igen ez az a szó, amit kerestem. Kész, kitöröltük, emléke velünk él, de más semmi. Abból a misszióból csak és kizárólag a leglényegtelenebb iratokat őrizte meg a HM/MH az utókornak, mégpedig, hogy a misszió kb. 500 napján, mikor ki volt ügyeletes a táborban. Kíváncsian várom, hogy 10 év múlva mi lesz  kutatható az MFO-ból.

Lehűtöm magam. Nos, visszatérve a konferenciára, mert hiszen ezért kezdtem el írni, ezt a posztot, szerintem ez a legnagyobb érdeme. Ha bármit képes megőrizni (főleg ha utána kiadják, vagy legalább felveszik) az utókornak. Hogy ha majd egyszer valaki kutatni akar, de nem talál már semmit, akkor ezeknek a konferenciáknak az előadásai kulcsfontosságúak lesznek. Ezért örülök külön, hogy vannak, lesznek a missziós előadások, mivel az elmúlt 20 évben gyakorlatilag csak ezeken keresztül lehet prezentálni, hogy a Honvédség mit csinált az állandó leépülés és reform (inkább átalakulás) mellett.

Igazából annak is örülnöm kéne, hogy katonai és nem katonai előadók így egymás mellé vannak rakva. Próbálom visszaidézni emlékeim, hogy régen is volt-e, főleg katonák által szervezett konferencián, de nem nagyon rémlik. Most beugrott (mellékszál), amikor a Külügyi Intézetben konferenciát szerveztem a PRT-ról és ott voltak az előadók között tisztek is. Belegondolva, ez teljesen – jó értelemben véve – abnormális volt, mert nem gyakori katonáknak teljesen civil közönség előtt konferencián részt venni. Örülök, hogy azt megcsináltuk.

Erre a konferenciára másodszor is visszatérve, igazából két dolgot hiányolok: az afganisztáni missziót  (közben rájöttem, hogy az nem-a Mediterrán, bocsánat) és az időt. Jó, ezt értem, két napos konferenciára senki nem megy el, és sok a téma, úgyhogy zsúfolni kellett, de a 15 perc nagyon kevés, én épp csak levegőt vesz ennyi idő alatt J 

A puding próbája az előadások minősége lesz, de az előadók és a témák biztatóak. Külön örömnek tűnik, hogy a programot szervező, a Vezérkar tudományos műhelye ilyen komolyan veszi magát, és állítólag további hasonló volumenű konferenciák lesznek. (disclaimer: a műhely legtöbb kutatóját ismerem, többen a barátaim, úgyhogy nem is dicsérem őket tovább).


A konferenciára regisztrálni kell itt: hvk.tkh@hm.gov.hu

Aki kibírta idáig, annak a programot is iderakom

9.00-9.10 Elnöki megnyitó, köszöntők
9.10-9.25 Topor István ezds. (MH ÖHP)
A Magyar Honvédség műveletei a Mediterrán térségben
9.25-9.40 Galli László
A líbiai dominó 2011-ben
9.40-9.55 Orosz Anna (KKI)
Befektetési lehetőségek a Nyugat-Balkánon: gazdasági és politikai keretek
9.55-10.10 Speidl Bianka (HVK TKH)
Szíria a hatalmi játszmák kereszttűzében
10.10-10.25 Crisán Andrea (BM BÁH)
Push és Pull faktorok a nyugat-balkáni migráció hátterében
10.25-10.40 Kérdések - válaszok
10.40-11.00 Kávészünet
1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)
11.00-11.15 Szpisják József ddtbk. (MH KDK):
Magyar szerepvállalás az EUFOR égisze alatt
11.15-11.30 Dr. Isaszegi János ny. vőrgy. (HM Zrínyi Kiadó)
Háborúk és békeműveletek a Balkánon, 1897-től napjainkig
11.30-11.45 Dr. Vogel Dávid fhdgy. (MH KDK)
KFOR: 15 év a balkáni stabilitásért
11.45-12.00 Dr. Kiss Álmos Péter (MH KDK)
Balkáni iszlám fundamentalista szervezetek erősödésében rejlő kockázatok és kihívások
12.00-12.15 Kérdések - válaszok
2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)
11.00-11.15 Sógor Dániel (ELTE TáTK)
"Síita félhold"? Libanoni-szír-iraki-iráni együttműködés a terror árnyékában
11.15-11.30 Dr. habil. Kalmár Zoltán (PE MFTK)
Oroszország szerepe a szíriai konfliktusban
11.30-11.45 Dr. Prantner Zoltán (SZTE BTK)
A jemeni fegyveres erők az Arab Tavasz után
11.45-12.00 Dr. Marsai Viktor (NKE NETK)
Líbia 2015 tavaszán - Szomália Európa szomszédságában?
12.00-12.15 Kérdések - válaszok
12.15-13.15 Ebédszünet
1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)
13.15-13.30 Drót László ezredes (MH 5. BILD)
Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés
13.30-13.45 Kacziba Péter (MTA RKK)
Békeépítési törekvések eredményei Cipruson
13.45-14.00 Dr. Kállai Attila alez. (NKE HHK)
Hazai katonai térképészek az UNIFIL misszióban
14.00-14.15 Selmeczi Attila alez. (MH ÖHP)
A Multinational Force of Observers szerepe, tevékenysége
14.15-14.30 Kérdések - válaszok
2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)
13.15-13.30 Gömöri Roland (SZTE ÁJTK)
A kopt kisebbség helyzete Egyiptomban az Arab Tavasz után
13.30-13.45 Miletics Péter (MH GEOSZ)
Az arab tavasz geopolitikai következményei a tágabb mediterrán nagytérben
13.45-14.00 Prof. Dr. J. Nagy László (SZTE BTK)
Iszlám és társadalom Algériában
14.00-14.15 Oláh Péter (ELTE BTK)
Egyedül vagyunk? - A keleti nyitásról török szemmel
14.15-14.30 Kérdések - válaszok
14.30-14.45 Kávészünet
1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)
 14.45-15.00 Dobos Edgár (MTA KKI)
Etnopolitika és az állam működési zavarai Bosznia-Hercegovinában
 15.00-15.15 Balogh Ádám (SZTE ÁJTK)
A görög-macedón kérdés: egy történelmi konfliktus biztonságpolitikai hatásai
napjainkban
 15.15-15.30 Lóderer Balázs hdgy. (MH CKELMK)
Multietnikus államok a Balkánon
 15.30-15.45 Kérdések - válaszok
2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)
 14.45-15.00 Őexc. dr. Pólyi Csaba nagykövet
Spanyolország migránspolitikájának változásai
15.00-15.15 Dr. Rákóczi István (ELTE BTK)
A migráció hatása Portugália társadalmára
15.15-15.30 Dr. habil Molnár Anna (NKE NETK)
Olaszország és az afrikai migránsok
15.30-15.45 Kérdések - válaszok
15.45-16.00 Zárszó

hétfő, április 27, 2015

Átkelés Chungaránál - Tóásó Előd kimenekítésének egyik mellékszála

A tegnapi nap egyik érdekes híre volt, hogy a Baptista Szeretetszolgálat "kimenekítette" Tóásó Elődöt Bolíviából. Mielőtt is felvetném magam és mások gondolatait a kimenekítésről, szeretném leszögezni (ez olyan hivatalosan hangzik), hogy nem Tóásó, és Mario Tadic kimenekítésével van gondom, ennek tökre örülök, becsülöm Lukács Csaba Magyar Nemzet újságíró/baptista munkatárs évek óta tartók, és kitartó figyelmét és segítőkészségét.

Itt most arról írnék, hogy mi jön át ebből a hírből, miért kell egy segélyezéssel, humanitárius segélyekkel foglalkozó szervezetnek "akciót" indítania, "konspiratív" módon egy "kimenekítésre" (idézetek az origo cikkből) Még a Külügyminisztérium is megjelent a hírben, mint "technikai segítséget" nyújtó fél, bármit jelentsen ez. Szerintem, az  hogy a külügy még nem reagált semmit az ügyben még (kormany.hu-n éjjel 22.51 kor nincs semmi), hogy vagy nem tudták hogy segítenek, vagy érdemi szerepük nem volt az ügyben. Holnap, vasárnap talán kiderül.

Őszintén szólva nem tudom, mit hogyan értsek ebből a történetből. A Lemil blogon - profiljuknak megfelelően - abból indultak ki, hogy itt most ez akár egy titkosszolgálati akció lehetett, mert a tálalás olyan. Az ő konklúziójuk hasonlít az enyémhez (és ennek örülök) Mégegyszer pontosítok: nem a kimenekítés végrehajtását tartom elcseszettnek (a két ember kijutott, tehát végül is sikeres volt), hanem ezt az elképesztően erőltetett történetet, amit az arcunkba vágtak. 

Ugyanakkor az is eszembe jut, ami 2011-ben történt Líbiában, amikor a TEK kimenekítette (vagy "kimenekítette") a magyar és EU-s állampolgárok egy részét Tripoliból. Írtam róla annak idején egy tanulmányt, (amit nyilván kb ötvenketten olvashattak, mert már a címe is unalmas volt, a szöveg meg nagyon szakszerű és hosszú) és amiben azt is írtam hogy (most 10 perc szünet, meg kell nézzem, fent van e még a neten): megtaláltam, sok érdekeset írta, de ami ide tartozik, az nem érdemes idézésre. Itt van fent: Magyar evakuáció Líbiában az EU polgári védelmi mechanizmusának részeként

Szóval azt írtam, hogy a baptisták rajta voltak a különgépen, ami akkor senkinek nem szúrt szemet - legalábbis annyira, hogy írjanak róla.

Ok, ezen majd elvitatkozunk erre arra, de ez a poszt valami olyan dologról akar szólni, ami tény (szemben a sok találgatással), amelyet személyesen megtapasztaltam, és amelynek köze van a Tóásó Előd meneküléséhez. Ez pedig a Chungara határátkelőhely.

2010-ben jártam ezen a vidéken, a határátkelőhelyhez közel van a Chungara tó, 4517 méterrel a tengeszint felett igazi kihívás minden 0-100 méter tengerszint körüli magasságokhoz szokott embernek, turistának, utazónak. Mi Aricából fizettünk be egy egynapos kirándulásra, és kiütött minket teljesen. Én gyakorlatilag az első órák után csak szenvedtem a buszban (bár utólag rájöttem, hogy lázas is voltam), utitársam jobban bírta egészen a tóig, de ő is furcsa érzésekről számolt be utólag. A poszt hátralevő része, az akkori rövid naplót idézi vissza és a képeket, mert fantasztikus volt a hely.

Így utólag visszanézve a képeket egészen megszépülnek az emlékek, de azért azt tudni kell, hogy ezeket mind a rosszulléttől már-már öntudatlan állapotban készítettem.
A túravezetők mindenféle taktikákkal igyekeztek enyhíteni az utasok oxigénhiányból adódó bajait. Az első fokozat a kokaleveles tea volt:


Ez állítólag jó a nyomáskülönbségre, de természetesen senkin sem segített.
A második fokozat a citrom harapása, a harmadik pedig valamilyen ismeretlen vegyszer szagolgatása volt. Egyetlen néni volt, aki igénybe vette az utolsó fokozatot, az oxigénpalackot. De hatott rá a dolog, mert az ebédnél (még mindig 3500 méteren) már derűsen falatozott.
A táj fölfelé menet folyamatosan változott. Aricából, a sivatagból indultunk:


Ez itt a híres kandeláberkaktusz, ami csak 2800 méterig él meg. Évente egy centit nő, úgyhogy a chileiek inkább nem is engedik a közelébe a turistákat:


Aztán a táj már kicsit élettel telibb lett, olyan tőzeges vagy milyen, mindenhol ugrándozó "kamelita" csapatokkal. A kamelitáknak négy fajtája van: a láma, a guanaco, a vicuna és az alpaka. Ezen állatfajok megkülönböztetésében még kezdők vagyunk, de a Peru-Bolívia útvonalon várhatóan nagyon belejövünk majd.
Itt éppen egy gyerekvicuna szökell:

Egy helyen megálltunk "lámákat nézni". Hamar kiderült, hogy a lámákat a Népi Nénik turistacsapdának használják, ezzekkel az állatokkal csalogatják ide az óvatlan utazókat.
Én Loli vagyok, a láma, a turisták mind hülyék, én csak a kekszükre utazom:


A népművészeti termékek bódéja mögé beosonva végre kettesben maradtam ezekkel az állatokkal.
Ez itt ismét Loli:


Ennek nem tudom a nevét, de modellt állt nekem a vulkán előtt:


Aztán odajött az egyik népi néni, szólt a lámáinak, hogy menjenek vissza, mert így nem jönnek a turisták. Én hülye megkértem, hogy hadd fényképezzem le, mondta, hogy fizessek érte, mondtam OK.


Miután elkészült a kép gondoltam adok 200-at, elvégre a láma nem kért pénzt, pedig az sokkal különlegesebb számomra, de a népi néni ennél többet akart. Mondtam hogy ok, adok egy ezrest, adjon vissza a kétezresemből. Erre odajött egy másik népi néni is, azzal, hogy ők bizony nem adnak vissza, mert ma este "csirkécskét" akarnak enni. Elég félelmetes volt két láma, egy kutya és két néni fogságában. Erre gyorsan elvettem a nénitől a 2000-est, odaadtam neki fémpénzben egy ezrest és elrohantam. Nem azért, szívesen hozzájárulok én a csirkécskéjükhöz, de ezek a nénik elég agresszívak voltak.

Aztán végre odaértünk a Chungara tóhoz, itt tettem meg hősiesen azt a 150 métert bódult állapotban.




Ha ezt valami hegymászó olvassa, biztos röhög rajtam, de ebben a magashegyi betegségben az a szörnyű, hogy nem csak a testet, hanem az agyat is letompítja. A tónál megkérdezte tőlem az egyik chilei utitársunk, hogy hol voltunk már eddig Chilében. Emlékszem, annyi jutott eszembe, hogy Argentinából jöttünk, és hogy Santiago Chile fővárosa. De hogy hol is voltunk eddig, azt egyszerűen nem tudtam felidézni.
De mire leértünk Aricába este 10 felé már kutya bajom sem volt, milyen csodálatosan rugalmas is az emberi szervezet.

Egyébként tényleg fantasztikus volt az élővilág, már amire emlékszem belőle. Csináltunk néhány tényleg pazar képet, a levegő meg valahogy tényleg krisztálytiszta, harapható volt. Maga a kirándulás egyébként a szokásos lehúzós (ha hagyod) parasztvakítós volt, ahol a turistabusz megállóira a népi néniktől kezdve az összes árus, állatdiomár és vendéglős rá volt szervezve.  Itt még van néhány kép:







Végül az utolsó kép. Nem tudom, átjön-e hogy inkább csak vonszoltam porhüvelyemet és legszívesebbe visszaülnék a buszra aludni.



Disclaimer: A poszt szerzője korábban kapcsolatban állt a Baptista Szeretetszolgálattal. 2006 novemberében egy tapasztalat szerző út keretében segítette a szervezetet, hogy megfelelő információkat és kapcsolatrendszert tudjanak kialakítani a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport tevékenységéhez kapcsolódó, egészségügyi projektek kialakításában.

























vasárnap, április 19, 2015

Magyar katonák Irakban

Bár ma más sokkal okosabb vagyok a KTCC és a magyar katonák leendő tevékenységét illetően, ez a cikk sem volt rossz, amit a héten írtam és amit a Hir 24 oldalán lehet elolvasni.

Bonyolultabb lesz a magyar katonák feladata, mint hinnénk

A parlamenti felhatalmazás elég bonyolultan fogalmaz, de a kormányzati kommunikáció révén tudni lehet, hogy a magyar katonák alapvető feladata a kurdisztáni főváros, Erbil mellett épülő katonai bázis őrzés-védelme és a kiképzők kísérése. Túl sok részletet már csak azért sem lehet tudni az nemzetközi kiképző misszió kurdisztáni része, a Kurdisztáni Kiképzési Koordinációs Központ (KTCC) annyira új, hogy csak most nyeri el végső formáját. Annyit lehet tudni, hogy német és olasz parancsnokság alatt működik majd felválta, de lesznek britek, amerikaiak és hollandok meg norvég kiképzők is.

Mit fognak a magyar katonák Irakban csinálni?

Az őrzés-védelmi feladatok bár a kemény és monoton rutin miatt egyszerű feladatnak tűnhetnek, épp a váratlanság és a kiszámíthatatlan környezet miatt érdekesek. Ha tetszik, a Magyar Honvédség egyik specialitásává vált ez a feladattípus az 1999-es NATO-csatlakozás óta.
Koszovóban 1999 és 2005 között majd 300 emberrel őriztük a KFOR fő bázisát, Afganisztánban 2006 és 2013 között a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) bázisát, és 2012-ben Kabulban a NATO-erők fő bázisát védték magyar katonák.

Ami általában mindenkinek beugrik az őrzés-védelmi feladatokról, az az, hogy a katonák őrzik a tábor bejáratát, beléptetik az embereket és a járműveket, szigorúan néznek az őrtornyokból kifelé. Ennél azért kicsit összetettebb a feladat, ami például függ a technikai őrzés-védelem minőségétől (mozgásérzékelők, kamerák, riasztók, behatolásjelzők). Emellett a katonáknak biztosítaniuk kell egy úgynevezett QRF-t, azaz gyorsreagálású egységet, amely képes a nap 24 órájában pár percen belül útnak indulni és megtámogatni azokat, akiket megtámadtak.

szerda, április 15, 2015

Az Országgyűlés bizottságainak lehetőségei az iraki misszió kapcsán

A címe elég semmit mondó megint, de nehéz is megragadni egy mondatban, amiről írni akarok.

2006 óta követem kívülállóként a Parlament külügyi és honvédelmi bizottságának munkáját. Jó nem teljesen kívülállóként, mert az elmúlt években volt szerencsém a jegyzőkönyvek olvasása mellett részt venni nyilvános üléseken, sőt az a megtiszteltetés ért (talán többször), hogy meghívott szakértőként, HM-es, külügyes és KFH-s arcokkal együtt kommentálhattam afganisztáni folyamatokat. Írtam egy-egy szakértői anyagot az évek során.

Az évek során az a meglátás alakult ki bennem, hogy ez a két parlamenti bizottság (lehet a többi, de azokat nem ismerem), messze nem él azokkal a lehetőségeivel, amelyekkel élhetne a nyilvánosság biztosítása tekintetében.

Politológiát tanultam és tanultunk a parlament egyik szerepéről, mint a politikai nyilvánosság biztosításának eszközéről. Ezek a fejezetek általában arra vannak kihegyezve, hogy a parlamentnek ellenőriznie kell. Persze, igen, de tudjuk mi van akkor, ha az egyik oldal vizsgálni akar, vagy ellenőrizni: a másik oldal szabotálni fogja.

Ami nekem hiányzik a tankönyvek leírásából és a gyakorlatból, az az a funkció, amelynek révén a bizottságok információkat kérhetnek ki a kormánytól adott szakpolitikai döntés előkészítése kapcsán: Nem azért, hogy rajtakapják valami mulasztáson, hanem azért, mert hozzájuk képviselőkhöz másképp viszonyul a bürokrácia, mintha egy mezei ember kérdez.

Itt a konkrét példa, hogy lehessen érteni, miről is magyarázok.
Dánia tavaly szeptemberben, Magyarország tegnap döntött arról, hogy katonákat küld Irakba. Mindkét esetben a kormánynak a parlament jóváhagyását kellett kérni a döntéshez, s a javaslat a szabályoknak megfelelően átfutott a honvédelmi bizottságon keresztül.

A magyar dokumentum itt található, az indoklás rész 3/4 oldal, hat bekezdés, kb 2400 karakter. Elvileg ennyiből tudnak tájékozódni a bizottság tagjai, ha nem hallgatják meg a zárt ülésen a minisztert, a hírszerzést, TEK-et, stb. A lényeg, hogy ennyi marad a nyilvánosságnak is. Szerintem (ezt tényleg nem tudom) a bizottság kérhetné, hogy alaposabb indoklást fűzzenek a határozati javaslat mellé. Mit tartalmaz az anyag?

Mindössze 8 sor (egy bekezdés) a helyzet leírása Irakban. Ennyi, és ennyi elég a képviselőknek. Ha én lennék parlamenti képviselő, ezer kérdésem lenne. Utána egy bekezdés a jogi megalapozásról, egy bekezdés, hogy mire kaptunk felkérést és egy bekezdés, hogy mire kér a kormány felhatalmazását.

Nézzük meg a dán parlament honvédelmi bizottságához benyújtott anyagot. Ismétlem, ez nyilvános, fent van a neten. Dánul van a cucc természetesen, úgyhogy google fordítót használok angolra, az egész megbízható.

Az indoklás 2,5 oldal, kis betűkkel, 16.000 karakter, a magyar indoklás 6-7 szerese. Mit lehet ennyit írni? Először is, majd egy oldal hosszan leírja az eseményeket, amelyek 2014 szeptemberéhez (a döntés ideje) vezettek, mi az Iszlám Állam, mennyi halott és menekült, az iraki kormány először mit bénázott, majd hogyan váltott irányt, új miniszterelnök, segítségkérés, stb.
Végül ezek fontos részletek lehetnek azoknak a döntéshozóknak, akik a katonáikat, a harcmezőre küldik, nem?

A III-as pont megint egy jó oldalon keresztül részletezi, hogy mit küldenek, hányat, milyen feladatra, például::
The military contribution consists of three components: an F-16 fighter aircraft, which will include up to approximately 140 people. A staff consisting of up to about 20 people. And finally a capacity-building contributions, incl. logistics contributions expected to include up to approximately 120 people. The Danish contingent will consist of four operational F-16 combat aircraft and up to three F-16 fighter aircraft in logistical reserve. The contribution will include include liaison and staff officers at relevant headquarters. F-16 contribution will cover up to a total of about 140 people, with the exact number including will depend on on the specific location and command structure. In addition, will be in establishing the troop on an air base in the region be a need for temporary secondment of additional people to unpack, setup, creation of communications and workshops, etc. The Danish aircraft will be deployed in the full spectrum of air operations within Iraqi territory, which could involve participation in both the information gathering as offensive air operations.

Vannak még további érdekes pontok, de nekem nyilvánvalóan ez kedvencem, amikor a dán katonai hírszerzés ebben ismétlem nyilvános dokumentumban rövid értékelést ad a biztonsági helyzetről. Ha nálunk kinyitja a száját a katonai hírszerző egy bizottsági meghallgatáson, akkor 10 évre titkosítják az ülés jegyzőkönyvét minimum. Nekem csak kevés személyes élményem van, hogy mi hangzik el ilyenkor, de ezek alapján elmondhatom, hogy az info 90 százalékát én is tudtam, 5 százaléka pedig olyan kvantitativ adat volt, amelyet csak azért nem tudtam, mert nem állt rendelkezésemre elemzői, humán és technikai, kapacitás.
De miért ne adhatna egy ennyire általános - de mégiscsak valamilyen - értékelést egy hírszerző szervezet nyilvánosan (mindjárt  bemásolom)? Azt hiszem itt a rossz magyar (kelet-európai) beidegződés, és a politikai elit felé meglevő bizalmatlanság lehetnek az okok (de minden egyéb tippet várok), amiért ennyire általánosságokat mondanak a hírszerző szervek egy nyilvános meghallgatáson.

(Ok, ez így nem igaz. Nagyon sok mindent mondtak, amikor hallottam, top quality elemzések voltak, csak nekem nem tartalmaztak sok újdonságot Afganisztánról. Ez egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy ők is azt gondolják, amit a világ szakértői krémje, másrészt az is igaz, hogy nem mentünk bele Baghlan tartomány faluvezéreinek, tálib sub-commanderjeinek az CV-jébe, amiről ők sokkal többet tudtak, mint én).

Nézzük tehát a dán katonai hírszerzés értékelését:
VII. Defence Intelligence Service (FE) have provided the following threat assessment for coalition forces: Generally speaking, the security situation locally change very fast throughout Iraq. The threat of ISIL against coalition forces in regions and cities, which is controlled by ISIL is VERY HIGH. The threat of fire from helicopters and planes, located near combat operations throughout Iraq, HIGH below 5,000 feet (AGL). The threat of shelling of all aircraft flying in Iraqi airspace are generally AVERAGE below 5,000 feet (AGL). FE further assesses that the threat of shelling of aircraft flying over 5,000 meters (AGL) throughout Iraq, is LOW. The threat of indirect and direct fire in Iraq is HIGH in areas of combat. In areas where there is direct combat, including Baghdad city, the threat from indirect and direct shelling MEANS. In areas that are not threatened by ISIL, the threat from indirect and direct fire LOW. The threat of terrorism in Iraq, including the threat of detention, kidnappings and IEDs, is HIGH. The threat of civil unrest Iraq is MEDIUM. The threat of attacks with improvised chemical weapons in Iraq is MEDIUM in areas of combat operations and in areas controlled by ISIL. In other areas there is the threat of attacks using improvised chemical weapons 
LOW. The threat of espionage in Iraq is HIGH. The threat from Iraq security forces is LOW. However assesses FE that the threat from insider attacks among the Iraqi security forces are MEDITERRANEAN. The threat of terrorism directed against the Defenders in Denmark is MEDIUM.

A FE a dán katonai hírszerzés bár ott egy kicsit másképp van a rendszer. Az ország határain túl, minden hírszerző feladatot a katonai hírszerzés csinál (tehát a nem katonait is). Elhárítási a polgári titkosszolgálat (PET) tevékenységének a része, akkor is katonákról van szó.

A szöveg maga katonásan velős és áttekinthető. Egy ilyen szöveg 1. megnyugtathatja az állampolgárt és képviselőt, hogy a hírszerzésük, képben van, mindenre figyel, képes prognózisokat felállítani (az nem elég a bízalomhoz, hogy tudjuk, hogy tudják) - ergo nyugodtabb mindenki, mert nincs homályban tartva. 2, nem árul el semmilyen érdemi titkot, mert több kevesebb sikerrel egy civil elemző is össze tudna rakni egy ilyet. Most hirtelen több érv nem jut az eszembe.

El kell mondjam, hogy Dánia szakértőktől hallottam egy olyan verziót a határozati javaslat "bőbeszédűségére", hogy ott mindig koalíciós kormányok vannak gyenge parlamenti többséggel. Azaz a kormány adott minisztere részéről mindig kényszer van a konszenzus (parlamenti többség) megteremtése érdekében, és azért kell bőkezűen bánnia az infokkal, hogy senki ne mondhassa azt (ésszerű keretek között), hogy "ha nem kapok elég infot, akkor nem szavazom meg!" Nem tudom, szerintem a brit parlament meg persze az amerikait látva, nekem az a benyomásom, hogy  nyugaton a dolgok transzparensebben mennek. Ez az utóbbi egy valós szempont lehet, de nem csak azért informálnak mert kell. Ha nem tennék, a parlamenti képviselők és a sajtó magától is elkezdenek kérdéseket feltenni.

Summa summarum: Javaslom a két magyar parlamenti bizottságnak, hogy ők a jövőben ők is kérjenek az ilyen katonai missziók mellé, egy hasonlóan rövid és velős biztonsági értékelést, hogy a közvélemény is jobban informált legyen, meg a képviselők is, és ne csak a magamfajta szakértők okoskodására kelljen alapozniuk a véleményüket. Precedens, mint látjuk van rá a szakmaibb megoldásra.

Utóirat: Ez a jelenség nem kormányfüggő, hanem struktúrális. Érdemes kihangsúlyoznom az esetlegesen idetévedő kommentelők miatt. Szekeres miniszter annak idején  szeretett PPT prezentációkat tartani a honvédelmi bizottság előtt, ez tény, én is élveztem, mert informatív volt. De maguk a beterjesztések missziók indítására ugyanilyen rövidek, sőt gyakran rövidebbek, semmitmondóbbak voltak.

szerda, április 08, 2015

A koppenhágai merénylet "percről percre"

A biztonsagpiac.hu-ra írtam egy cikket múltkor, most eszembe jutott, hogy miért nem rakjam fel ide.

Itt az eleje, a többi a weboldalon folytatódik:

Február 14-én, egy álmos szombati délutánon Koppenhágára lecsapott a terror. A közvélemény egyfajta skandináv nyugodtsággal fogadta az eseményeket és utána is hasonlóan hideg fejjel próbálta megérteni, hogy mi is történt. A nagy vihart kavart párizsi terrortámadás óta még egy hónap sem telt el, így a kérdés ott volt a levegőben, hogy új típusú terrorhullámmal állunk-e szemben? Lehet-e kapcsolat a párizsi és a koppenhágai támadások és elkövetők között? Az Iszlám Állam vagy az al-Kaida áll-e az események mögött?
 Gyilkosság a „Lőporos hordónál”
Az események 2015. február 14-én szombat délután, az FC Kobenhavn stadionja mögötti parkban kezdődtek, ahova Omar Abdel Hamid el-Hussein, a későbbi elkövető egy, a dán hadsereg által rendszeresített gépkarabéllyal a kabátja alatt érkezett. Bár már szinte percről perce lehet ismerni a terrorcselekmény utáni eseményeket, az a mai napig kérdés, hogy a majd egy méter hosszú M/95 gépkarabélyt (a fegyver az M-16 kanadai változata, amely 2010-ig volt rendszeresítve, azóta csak tartalékosok használják), miként tudta el-Hussein feltűnés nélkül magával vinni Koppenhágában.
A terrortámadás célpontja a Krudttønden (Lőporos hordó) kávézó volt, amely egy nagyobb, közművelődési központként működő épületegyüttes részét képezi külön utcai bejárattal. A kávézóban aznap egy kulturális rendezvény volt, amely a „Művészet, istenkáromlás és a szólásszabadság” címet viselte. Bár az esemény szűk körű volt, a néhány héttel korábbi párizsi terrortámadások miatt nagy érdeklődésre tartott számot. Így jelen volt a francia nagykövet, számos ismert európai művész, és a főelőadó Lard Vilks. A svéd karikaturista nevéhez számos, az iszlám vallást és Mohamedet profán módon ábrázoló alkotás köthető, korábban már számos fenyegetést kapott szélsőséges szervezetektől. Az eseményt a rendőrség egy járőrrel biztosította az épület bejáratánál, de rajtuk kívül legalább még egy dán civil ruhás rendőr, Vilks saját, a svéd rendőrség által biztosított testőrei is a teremben voltak, és valószínűleg a francia nagykövettel is voltak személyvédők.
A térfigyelő kamerák képei szerint el-Hussein a beszélgetés kezdete után mintegy fél órával érkezett a helyszínre, először a közösségi komplexum különböző bejáratain próbált bejutni, ám ezeket zárva találta. Nem volt más választása, frontálisan kellett támadnia. Délután 15.33-kor lövés dörrent, az előadók és hallgatóság összerezzentek, Irina Sevcsenko, a neves ukrán feminista félbeszakítottaa előadását. Utólag kiderült, hogy el-Husseint a kijárat felé tartva megpróbálta feltartóztatni Finn Nørgaard dán filmrendező, aki maga is a hallgatóság tagja volt, de akkor épp az utcán tartózkodott (dohányzott vagy telefonált). Az elkövető egyetlen lövéssel leterítette Nørgaard-t, aki a vállán ért a lövés, és még perceken át haldoklott.


péntek, február 20, 2015

Helyszíni beszámoló a koppenhágai terrortámadásról (képekkel)


Ritkán történik az emberrel, hogy ilyen közel legyen egy terrorcselekményhez (anélkül, hogy keresné), és ha már így történt, másnak elmentem megnézni a helyszíneket. Nem írok túl sokat, mert remélem találok vevőket még egy vagy két cikkre.

Az első helyszín a Krudttonden nevű kávézó volt, amely egy nagyob park szélén fekvő művelődési ház. Omar Abdel Hamid el-Hussein itt ölte meg Finn Nørgaard filmrendezőt, és megsebesített három rendőrt. Nørgaard így utólag vétlen áldozatnak tűnik, még a támadás előtt a sarkon megpróbálta megállítani a férfit, aki egyetlen lövéssel végzett vele.
A kávézó homlokzata, amit megsorozott az elkövető, ettől balra lőtte le ad án filmrendezőt

Másnap, 24 óra múlva még folyt a helyszínelés, a média nagy számban jelent meg, és az együttérző emberek is elkezdtek virágot hozni.

Tudom, hogy a világ változik és már lttam a TV2 egyszemélyes stábját is, de azért ez kialakítás meglepett
Ő az egyik finn csatornának közvetített, csak a finnsége miatt fotóztam le
A kávézó előtti lövöldözés utáni első pillanatokat megörökíti ez a video, amelyet a lelőtt filmrendező barátja készített, aki éppen akkor ért oda.

A kávézótól a el-Hussein elsétált, autójába szállt, majd kiszállt és taxival (!) ment haza (vagy egy lakásához közeli) netkávézóba és facebookozott egy kicsit. Hajnali négy körül elment a belvárosban található zsinagógához, ahol lelőtte az ott posztoló zsidó önkéntes biztonsági őrt és megsebesített két (civilruhás?) titkosszolgálati ügynököt.
A zsinagóga előtt is sokan összegyűltek, az utcafrontot virágok borították
A zsinagógánál is jelentős volt a média jelenléte. Ez még nekem is új volt, a tudósító egy statívon levő iPhone-ba adta le tudósítását

Az utca két végén rendőri jelenlét, a rendőrök mindenhol gépkarabéllyal várakoztak kettesével, hármasával
Innen elmentem a házhoz, ahol lakott és ahol lelőtték az elkövetőt. Nem volt egyszerű megtalálni, mert a címet nem adták meg az újságok, de az egyik tudósítás tartalmazott egy fényképet a helyszínelésről, ami mutatott egy üzeletet is, ami (a kerületet ismerve) belőhető volt.
A kapubejáró, épp csak megelőztem a CNN stábját Nic Robertson tudosítóval

A háttérben levő bicikli szemtanúja volt a terrorista lelölévésének


Egy másik tudósítókocsi

A környék Koppenhága egyik legpattantabb kerülete, sok bevándorló lakik erre. Ez két utcával arrébb van

Persze a lepattanást dániai viszonyok között kell értelmezni. Így néz ki egy köztér
A ház előtt semmilyen rendőri jelenlét nem volt, annál inkább a következő sarkon, amely egyben a legközelebbi HÉV/metro megálló. Mire odaértem már éppen véget ért a szolgálat, a rendőrök szedték le  szalagokat.



Éppen elsiet egy rendőrautó

Fejünk felett egy rendőrségi helikopter körözött avy 20 percig. 
Ebből a képből az jött le, hogy a készenlétben levő rendőröket a hadsereg élelmezte

Ebből meg az jött le, hogy nemcsak a dán és a nemzetközi stábok dolgoztak a témán, hanem a kerültei muszlim média is
A dánok megdöbbenve, de kultúráltam fogadták és reagáltak az eseményekre. Szemben Franciaországgal itt nem érte támadás a muszlim közösségeket. A kormány épp tegnap jelentett be egy majd 1 milliárd koronás (40 milliárd forint) terrorellenes csomagot, ami főleg a titkosszolgálatok és a rendőrség megerősítését jeleni.