hétfő, február 01, 2016

Lövészet Panzerfaust 3-val Kurdisztánban

Ezeket a fotókat a KTCC (mi ez?) készítette, úgyohgy ha bárki leveszi innen írja a képre vagy alá, hogy ©KurdistanTrainingCoordinationCenter2015. A képeken úgy látom csak kurdok látszanak, de az első képen egy német is látszik. A helyszín az a lőtér, amit az előző blogposztban, a második helyszínként írtam le (Tiger valley)

Német fegyvereket akkor ígért a német kormány, amikor a magyar, Moszul 2014 nyári eleste után. Úgy emlékszem első körben 10.000 kurd harcos felfegyverzését vállalta Berlin, majd újabb 10.000 katonányi flszerelést küldött. Nincs pontos listám, de ez a szám leginkább a kézifegyverekre vonatkozott, azaz G-3 és G-36-os gépkarabélyokra. Ezek mellett még 8.000 pisztoly, több száz Panzerfaust 3 és MILAN páncéltörő rakéta (mi a hivatalos neve?) is átadtak néhány Unimog sebesültszállítóval együtt. Egyszer láttam egy pontos listát, de már elhagytam a net rengetegében. 

De milyen jó is, ha az ember blogot ír, itt írtam korábban a német segély részleteiről és ha valaki nagyon tuti kíváncsi a részletekre, akkor itt a lista a Bundeswehr oldaláról (jobbra fent, PDF-ben). Látok köztük kesztyűt, kézigránátot, meg egyéb felszerelést is.

A képek azt hiszem magukért beszélnek. A lista szerint 200 Panzerfaust 3-t kaptak a kurdok 2400 éleslőszerrel és 800 gyakorló lőszerrel. nem tudom még mennyi lehet belőle :)






szerda, január 27, 2016

Újra Irakban - Magyar Honvéd, 2015/11. I. rész

A Magyar Honvéd 2015. novemberi számába írtam azt a cikket, amit most két részletben itt is lehozok. A havilapnak csak a nyomtatott verziójában jelent meg (bocs, nincs netes verzió, csak a honvedelem.hu is lehozza több cikküket). Ez a szöveg kicsivel több, mert nyilván a szerkesztés során húzva lett a szövegből. Képből is több van, mivel itt nincsenek korlátok.

Előszóba még annyit, hogy 2014 szeptemberében, 2015 áprilisában és novemberében voltam kint Kuridsztánban, mindig egy kicsit ugyanot és máshol. A cikk a szakirodalomból, az első két út tapasztalataiból, különösen a második útnak a erbili kiképzőknél tett látogatásából építkezik. A fényképek egy részét a sajtósoktól kaptam, egy másik részét é készítettem. Balszerencsémre azon a napon volt a találkozónk, amikor kiképzési szünet volt, így csak a helyszíneket tudtam megnézni, magát a kiképzész nem.

Következzen a cikk első része. Természetesen bármilyen pontosítást, kommentet továbbra is örömmel várok:

Wagner Péter: Újra Irakban, Magyar Honvéd, 2015/11.

"A Magyar Honvégség legújabb küldetése Észak-Irakba szólította a honvédeket. A 147 fős Iraki Kiképzésbiztosító Kontingens (MHIKK) az nemzetközi kiképzők tevékenységét fogja biztosítani és az iraki kurd harcosokat, a peshmergákat fogja képezni Erbilben ((kurdul: Hawler). Jelen írás bemutatja, hogy miért került sor a nemzetközi kiképző misszió létrejöttére, miért kell képezni kurdokat, akiknek szinte minden generációja megtapasztalta a gerillahadviselést, és mi lesz a magyar katonák feladata.

Nemzetközi összefogás az iraki erők összeomlása után

2014 nyarán az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A váratlan siker egyszerre volt köszönhető a korrupt, demoralizált iraki biztonsági erők megfutamodásának, és a megelőző évek szunnitákat üldöző kormányzati politikájának. Bár az első híradások még arról szóltak, hogy a várost 30.000 főnyi katona és rendőr védte, a valóságban ez a szám inkább a 10.000-15.000 főhöz volt közelebb, mivel minden rendőri és katonai egységnél jellemző volt, hogy a parancsnokok az ellátmánnyal történő manipulációk érdekében inkább hazaküldték a katonáikat. A terroristák nem voltak többen 800-1500 főnél, de mellettük ált e meglepetés, a helyi lakosság szimpátiája és aktív támogatása, és a félelmetes hírük. Moszul elestét követően a szunnita területeken általános felkelés bontakozott ki, amely karöltve az Iszlám állam fegyvereseivel, gyakorlatilag Irak egyharmadát vonta ki a bagdadi kormány keze alól. Az elkövetkező káoszban, az iraki biztonsági erők egynegyede, 19 katonai és hat rendőrségi dandár bomlott fel.
Az események hatására az USA jelentős katonai segélyprogramot indított el (Train and Equip Fund, ITEF) 1,61 milliárd dollár értékben. Ebből az összegből az iraki hadsereg kilenc dandárját, és a kurd peshmergák három dandárját szerelik fel. A kurd erők esetében 353,8 millió dollárt irányoztak elő, amelyből a három dandár személyi állományának egyéni felszerelését (fegyverek, védőfelszerelés, egyenruha, stb.), 720 taktikai szállítójárművet (Humvee-k, teherautók, műszaki járművek, stb.) és egy tüzérségi dandár tűzfegyvereinek a beszerzése fog megtörténni. Az amerikai felajánlás mellé napokkal később megérkeztek a főként NATO partnerek hasonló felajánlásai, amelyek főleg a kurd erők támogatására fokuszáltak.
Ezek közül kiemelkedik Németország, amely első lépésben egy 4000 peshermerga egyéni felszerelését vállalta (G3 és G36 –os gépkarabély, 6,5 millió lőszer, 10000 kézigránát, stb), beleértve az egyéni kézifegyvereken túl különböző típusú páncéltörő eszközök (300 MILAN, 203 db Panzerfaust) és járművek (10 Dingo, 10 Unimog mentő) átadását is.
Magyarország szintén az elsők között reagált a katonai segélyt érintő felhívásra és amerikai közvetítéssel majd 250 tonna lőszert küldött Kurdisztánba. Ennek a tételnek a zömét 5,8 millió 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős illetve 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, és belövő-gyújtó töltény tette ki. Ezek mellett a szállítmány nagyobb mennyiségben tartalmazott még 82 mm 37M aknagránátot (3720 db, hajító töltet nélkül), 14,5 mm páncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltényt (30 000 db) és PG-7V kumulatív páncéltörő lőszert (5000 db).
Az Iraknak küldött haditechnikai eszközök csak az egyik felét jelentették a nyugati segítségnyújtásnak, a másik fele az a kiképzési program, amihez most a magyar katonák is csatlakoztak. Az főszerepet itt is az US játszotta, amely 1500 fős kontingenst telepített öt bázisra Bagdad környékén és a nyugat-Irakban. Iraki Kurdisztánban a többi helyszínhez képest valamivel később kezdődött meg a képzés, mivel 2014 augusztusáig úgy tűnt az Iszlám Állam nem akar a kurdok felé terjeszkedni. Akkor azonban megindultak a terroristaszervezet erői Erbil felé, mire igazi pánik tört ki a tartományi fővárosban, a lakosság, a politikai elit, a nemzetközi olajvállalatok alkalmazottjai mind menekülni kezdtek (a MOL azon kevesek közé tartozott, amely maradt és folytatta a kutatásokat). Az offenzívát végül sikeresen megállították Erbiltől 30-40 kmre és ezt követően megkezdődött a peshmergák képzése is.
2015 januárja óta ebben főszerepet játszik a Kurdisztáni Kiképzési és Koordinációs Központ (angol rövidítéssel KTCC), amely német-olasz vezetés alatt áll (félévenként váltással) és amelyhez számos más nemzet, pl. holland, svéd, magyar csatlakozott azóta.

Miért van szükség a tapasztalt kurdok képzésére?

Az iraki kurdok Irak 1922-es függetlensége óta több alkalommal is felkeltek a központi hatalom ellen, gyakorlatilag nem volt olyan generáció, amely legalább egy fegyveres harcban ne vett volna részt. Szaddám Huszein ellen több alkalommal is harcoltak, így felmerülhet a kérdés, hogy mi is kell képezni ezeken harcedzett harcosokon.
A peshermgák hagyományosan egy területi alapú, milícia jellegű, gerilla hadviseléshez szokott erő, amely kis csoportokban (max. 20-40 fő) alkalmas rajtütésekre vagy aszimmetrikus hadviselésre, viszont alkalmatlan nagyobb egységekben, komplex, összehangolt, több fegyvernem együttműködésre alapuló műveletek végrehajtására, városi harcokra. 
Az Irak-Iráni háború alatt a peshmergák három iraki hadosztályt kötöttek le a hegyvidéki területeken (ami Kurdisztán nagy részét jellemzi), de soha egyetlen várost sem tudtak elfoglalni, vagy megtartani egy iraki reguláris erőkkel végrehajtott támadással szemben. Ahogy 2015 tavaszán ezt a kiképzők jellemezték a szerzőnek: „tapasztalt, fegyverforgató emberekről van szó, ám ha kiérnek a nyílt terepre, a peshmergák tanácstalanná válnak”. A milícia jellegből adódóan a katonai logisztika, a harctéri orvosi ellátás, a hadműveleti tervezés vagy általában a törzsmunka szinte ismeretlen fogalmak.
2014 augusztusa és 2015 áprilisa között a peshmergáknak mintegy 1200 halottjuk és 5000 sebesültjük volt. Az áldozatok egy jó része menthető lett volna, de a kurdoknál az elsősegély ismeretlen fogalom. A sebesülteket általában visszavitték a legközelebbi városban egy lestoppolt autóval, vagy más járművel a vérzés bárminemű csillapítása nélkül. A kiképzők elmondása szerint így a legtöbbször elvérzés volt a halál oka a menthető eseteknél. 
A problémáknak megfelelően a KTCC által összeállított képzési program inkább egyfajta gyorstalpaló, amely négy hét alatt próbálja az alapvető lövész ismereteket átadni a kurd harcosoknak előbb szakasz szinten, majd később zászlóalj szintű összekovácsoláson. A foglalkozások általános lőkiképzést, általános harcászatot, egészségügyi alapismereteket, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelmet és felismerést, beépített területen (városban) folytatott harctevékenységet, és parancsnoki törzsmunkát ölelne fel, de természetesen az arányokban vannak eltérések attól függően, hogy a szakaszban, vagy a zászlólaljban kinek mi a feladata.
2015 tavaszán egyszerre két helyszínen, Erbilben és Atrosh-ban (Dohuk tartomány) folyt egy-egy kurd zászlóalj képzése, egy további kiképzőbázis létesítése tervbe volt véve, ez állítólag már megnyílt Harir település mellett (az ott található Bashir repülőtéren korábban amerikai bázis működött). Mivel Erbilben nincs egy olyan méretű bázis, ahol a teljes zászlóaljat lehet képezni egyszerre, ezért ott valójában három kisebb helyen folynak képzések.
A kiképzés alatt álló zászlóalj katonái a Bnaslava településen (Erbil külvárosa) található Zeravani bázison (kurd csendőrség jellegű szervezet) vannak elszállásolva, itt van az alakulótér és a lőtér is.
Az erbili önkormányzattól kölcsönkapott egyik félbehagyott építésű lakótelepen folyik a városi harcászat gyakorlása. A nemzetközi kiképzők álmodozva dicsérték a helyszínt, ahol ideális körülmények között, teljesen háborítatlanul lehet gyakorolni, hogy hogyan kell egy utcán végighaladni a két oldalon biztosítva, vagy megtisztítani emeletes lakásokat.
Végül van egy harmadik terület, amelyet a KTCC kiképzői csak Tiger Valleynek hívnak (egy útmenti plakát alapján), ahol a peshmerga szakaszokkal a nyílt terepen való védekezést és támadást gyakorolják. A gyakoroló tér gyakorlatilag egy füves dimbes-dombos terület a főútról letérve, semmilyen tábla, zászló vagy őrszolgálat nem található a helyszínen, ami jelezné, hogy itt kiképzés folyik."

Idáig a cikk. Most néhány saját kép a helyszínekről. (Nem tudom folyik-e még mindenhol képzés Erbilben, mert a novemberi út alkalmával elfelejtettem erre rákérdezni. Félfüllel mintha úgy értettem volna, hogy csak a zeravani bázisán van még képzés). Ez itt (volt) a városi kiképzőbázis, Tiger City:
A gyakorlat az volt, hogy az utca legvégéből indulva, az utca két oldalán haladva, hogyan kell biztosítani és megtisztítani az egyes lakóházakat. A német kiképzők, dicsérték, hogy ennél tökéletesebb nem is lehet a hely. Talán írtam, hogy ez egy félbehagyott lakótelep egyik utcája.
Látkép a lakótelepről, háttérben az erbili vidámparkkal.

Tiger Valley-hez egyszerűen csak le kellett kanyarodni a főútról

A domb alatt gyakorolták a szakasz szintű mozgást lövészetet. A kép jobb középső szélénél (ahonnan kezdődik a vízmosás) volt a MILAN lövészetek helyszíne
Ez már a Zeravani tábor, mondjuk nem sok látszik belőle. Itt van (volt) a kiképzésre szánt zászlóalj elszállásolva. A képen egy terepasztal van (vagy hogy hívják), amit a németek építettek a kurd peshmergáknak. Ez az hely, ami a magyar sajtóban (ha írt róla valaki) Binaslawa, vagy Bnaslawa néven szerepelt.


Ez a két kép a zeravani tábor belsejét mutatja (sehogy sem sikerült középre rendeznem). A felső képen a valami taktikai helység látható a jobb szélen a "car pool"-val (magyarul?) ahol néhány adományozott Unimog állt, plusz a kicsit hátrébb ott volt a fenti terepasztal
Az alsó képen látható a "főút", a két oldalon a legénységi szállás. Gondoljunk a legrosszabbra, kopott falak, betört ablakok, emeletes vaságyak, amiből sokszor a matrac is hiányzik, semmiféle belső bútorzat.

Ez a kép jó két vagy több kilometerrel arréb készült. Ez a sátor és a mellette levő épület a lőtérnél, egyszerre pihenő és eü célból.

A fölső kép a lőteret mutatja, olyan mint egy egyszerűbb lőtér szokott lenni. Az also kép jobb szélén lehet látni a zeravani bázis kontúrjait, a kép közepén a lőtér egy másik részét, kiégett járművekkel, jobb és bal szélén pedig egy-egy árkot.
Talán a cikkben is említem, hogy a peshmergák általában teljesen tanácstalanok pl egy ilyen árokrendszer elfoglalásával, mert csak a frontális rohamot ismerik.


A gyakorlás érdekében a németek építettek egy kisebb árokrendszert. Egyrészt azért, hogy megtanítsák a peshemergáknak, hogy hogyan használjuk ki a terepviszonyokat védekezéskor, másrészt, milyen techcnikával, milyen mélyen, milyen anyagokból építünk árokrendszert és annak egyes pontjai milyen szerepet játszanak a védelem megszervezésében. Na és persze, hogy hogyan kell egy ilyet elfoglalni. Biztos ezek magától értetődőek annak, aki már csinálta.

Ez egy másik árok, még mindig a bázis határában. Ezt a kurdok ásták, amikor 2014 augusztusában Moszulból megindult az offenzíva Erbil felé. Kitört a pánik a városban, védelmi intézkedésként körbe árkolták a várost. Kilométer hosszan öleli köürbe ez a kb 2x2 méteres árok a várost. Talán körbe is éri.

A kiképzős képek úgy látom már csak a következő etapba férnek bele

kedd, november 17, 2015

Újabb párizsi terrortámadás

Írtam a 24.hunao egy cikket a terrortámadás másnapján, arról amit addig lehetett tudni. Pár dolgot már meghaladtak az események, párat még nem. A terrortámadás sikerét szerintem végső soron az jelentette, hogy azt Belgiumból/Brüsszelből szervezték meg, nem Franciaországból, így a hatóságok előtt rejtve maradhatott. Ez már előrevetíti, hogy még tovább fogják javítani a titkosszolgálati együttműködést.

Nyilván a legnagyobb kérdés a sajáz szempontomból, hogy a feltételezett menekült az elkövetők között hogyan került oda. A cikkben még azt írtam, többen is lehettek, de egyelőre úgy hallom csak egy személyről feltételezik, hogy menekült volt. Akinek a nevén jött, az a mai hírek szerint még nyáron meghalt Szíriában a kormány oldalán. A megtalált szíriai útlevél kapcsán egyelőre nem láttam semmilyen jó magyarázatot rá, hogy ha valaki felrobbantja magát, akkor hogyan marad meg az útlevele. De igazából mindegy is. Eddig is azt mondtam (remélem, és nemcsak utólag magyarázom át), hogy a valószínűsége kicsi annak, hogy az Iszlám Állam a menekültek között akar terroristákat dugni és utána terrorcselekményt elkövetni. Ez még mindig ááll, a kicsit valószínűség. A terrorakciót azok tervelték ki, és hajtották végre többségben, akit mindig is fő fenyegetésként jelöltem meg: helyben radikalizálódó és/vagy visszatért szélsőségesek. És van egy feltételezett személyünk a kb. 800.000 menekültből/gazdasági migránsból (legalábbis ez az utolsó emlékem), akik lehet, hogy terrorista céllal érkezett. Még kell egy fél év, év, hogy kiderüljön tévedtem-e vagy sem. A kutatóknál ilyen időigényes ez.

Mint szitne mindig, most is kiderült, hogy a hatóságok tudtak/ismerték a későbbi elkövetőket, de nem tudták megfelelően súlyozni az általuk jelentett fenygetést. Ez nem hibáztatás, mint a cikkben is írom,  jóval több terrorcselekményt hiusítottak meg a franciák, mint amennyi bekövetkezett, de biztos találnak majd most is hibákat.

A francia elnök már egy pár bejelentést tett, hogy hogyan akarják erősíteni a szolgálatokat és fegyveres erőket. Ez már a második lépés lesz a nyári reformok után.

A nyugati és orosz fogadkozások ellenére (ma az oroszok is elismerték, hogy felrobbantották a gépüket a Sínai felett), az Iszlám Államot nem lehet legyőzni egyszerűen, bombázással, katonailag. A fő ellenséget csak a nyugatnak jelenti, a helyi szereplőknek a fő ellenség mindig valaki más. Olivier Roy neves kutató ebben a cikkében világosan szétszedi a szálakat.

The Attacks in Paris Reveal the Strategic Limits of ISIS

De a saját cikkem miatt írom a posztot, úgyhogy jöjjön az :)

A mostaninál sokkal nagyobb bajba kerülhet Európa, 2015. november 16.
részlet ...
Egyelőre nagyon kevés ismerettel rendelkezünk az elkövetőkről. Amit már tudni lehet (2015. november 15-én, vasárnap hajnali négykor), hogy legalább ketten Franciaországban született és élő személyek voltak, legalább ketten menekültként érkeztek hamis útlevéllel Görögországba, majd – horvát sajtóhírek szerint – Opatovácban (Apátiban) október 8-án regisztrálták. Az elkövetőek egy része a halottkém szerint nagyon fiatal, 15-18 év közötti volt. Az öngyilkos merénylők TATP robbanószert használtak a vizsgálatok szerint, amelyet egyrészt több meghiúsított francia merényletnél is használtak, másrészt egy belga dzsihadistához, Abdelhamid Abouadhoz köthetőek (Abouad az Iszlám Állam egyik jól ismert embere, aki Szíriában a francia és belga önkéntesekkel „foglalkozik). A támadók két autót használtak, legalább az egyiket Belgiumban bérelték, a másikat a támadás után állították meg a francia-belga határon. A belga hatóságok szombaton legalább három rajtaütést hajtottak végre a főváros melletti Molebeek-Saint-Jean-ban. Itt a januári párizsi terrortámadás után is voltak letartóztatások az Iszlám Állam egyik sejtje ellen, amikor szintén találtak TATP robbanóanyagot. ...

szombat, október 10, 2015

Új élmények az orosz közvélemény és vezeté számára

5 dolog, amitől még Putyin is meg fog rémülni címmel írtam egy cikket a 24.hu-ra. A cikk alatti kommentelők, mint mindig bámulatosak, és úgy érzem gyakran csak a cím alapján kommenteltek, mert amit mondani akartam, azt nem akarták meghallani, viszont számon krétek egy csomó dolgot, amit nem írtam.

Mit akartam mondani? Hogy vannak dolgok, amiket Orszország még nem tapasztalt meg, de ezek ezek előre kiszámíthatóak annak alapján, amit a nyugat, és főleg az USa már megtapasztalt az elmúlt 15-26 év (attól függ honnan nézzük) alatt. Moszkva idáig a jófiú volt a Közel-Keleten, szerette az "utca" és a politikai vezetések is, még többségében ott is, ahol egyébként amerika barát volt a rezsim mostanság. Ennek most vége lesz. Nem gondolom (és nem is írtam), hogy ennek nagy jelentősége lenne, vagy korlátozná az orosz külpolitikát, de azért egy kicsit más.

Nyilván egy kicsit az is motivált a cikk megírásában, hogy a legtöbb kommentál csak  Putyin zsenialitását, helyzeti előnykihazsnálását látta a szíriai jelenlétben és a kockázatokkal nem foglalkozott. Mintha idági nem súlt volna bele bárki, aki a a Közel-Keleten megpróbált belezavarni a dolgokba. Itt egy részlet:

2. Pilóták az ellenség kezében

A fenti lehetőségeknél sokkal súlyosabb, igazából jelenlegi ismereteink szerint kiszámíthatatlan következményei lehetnek, ha orosz vadászbombázó vagy helikopterpilóták  kerülnek az ellenség kezébe. Azt hiszem, Moaz al-Kaszaszbeh jordániai pilóta esete mindenkinek beégett az emlékezetébe, aki csak elmesélve is hallotta a katona brutális halálát.
Ha valamilyen téren súlyos hátrányban van az orosz légierő a nyugati koalíció lehetőségeivel szemben, akkor az a harctéri mentőképesség. Ezt az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben szinte tökélyre fejlesztette, de nekik is az kellett ehhez, hogy 1993-ban elveszítsenek két pilótát Mogadishuban (az akkori videofelvételeknek is sokkoló hatása volt).
Ha van is az orosz légierőnek kidolgozott harceljárása egy elveszett pilóta vagy pilóták kimentésére mélyen a frontvonalak mögött – ezt még nem alkalmazták harci körülmények között az elmúlt harminc évben. Az biztos, hogy a dedikált harceszközök, a valóban precíziós fegyverek hiányoznak, bár korlátozottan képesek lehetnek rá, hiszen a híradófelvételekből tudjuk, hogy szállító és harci helikoptereket is telepítettek Szíriába.
A szíriai felkelők nem egy, a szír légierőhöz tartozó helikoptert leszedtek már vállról indítható – micsoda pikáns részlet – orosz rakétákkal. A legutóbbi videofelvételek a napokban megindult közös iráni-orosz-szír hadsereg offenzíváról azt mutatták, hogy az orosz harci helikopterek a frontvonal közelében repültek, azaz elképzelhető, hogy ténylegesen is részt vesznek. Ellenzéki beszámolók szerint a legutóbbi harcokban orosz szállítóhelikopterek vitték harcba a kormányoldal fegyvereseit.
A pilóták esélyeit rontja az orosz haditechnika legendás „minősége”. Az elmúlt évtizedek forráshiánya (az orosz haderőre csak kb. tíz éve költenek rendesen, de csak 2009-ben érte el az 1992-es szintet), az üzemeltetési kultúra sajátosságai vagy a felhasznált anyagok minősége több esetben vezetett repülőgépek meghibásodásához, elvesztéséhez békés körülmények között is. Legutóbb egy szibériai légi bemutatón csapódott földnek egy Mi-28-as harci helikopter.

vasárnap, szeptember 27, 2015

Amerikai lehetőségei katonai téren az Iszlám Állam ellen

A PCblogon olvastam egy írást, amely az Iszlám Állam elleni amerikai korlátozott beavatkozást azzal magyarázta, hogy egy USA beavatkozásáltaál megsemmisített IÁ után Aszad kerülne ismét nyertes helyzetbe, ez az USAnak nem érdeke, mert így Irán (mint regionális ellenfél) tovább erősödne.

Ezzel a megközelítéssel vitatkozva írtam meg a saját verzióm, (Torlódás a damaszkuszi úton – a geopolitikai magyarázatok korlátai) miszerint
1. Ez a megközelítés hibás, mert az IÁ pusztulása nyomán keletkező űrt az iszlamista milíciák és a kurdok töltenék be. De ez be sem következhet:
2. Mert az USA nem tudja megsemmisíteni az Iszlám Államot a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Légiháborúval nem lehet legyőzni, sőt tisztán katonai megoldás sincs az Iszlám Állam megsemmisítésére

Ezt követően eljtászottam a gondolattal, hogy akkor mi lehet Szíriában és Irakban a jövőben.

Egy részletet kimásolok kedvcsinálónak (vitatkozni lehet):

Jó, de akkor miért nem semmisíti meg az USA az Iszlám Államot?
Mert nem tudja. Horváth elemzésében még az elején felveti, hogy a légiháború megoldás lehetne, ennek alátámasztására megemlíti, hogy ha 1991-ben tudott az amerikai légierő 200.000 bevetést repülni Szaddám Husszein hadserege ellen egy hónap alatt, akkor az egy év alatt repült 44.000 bevetésnek nem lehet az oka más csak a lelkesedés hiánya.
A két légiháború összehasonlítása azonban sajnos a körte és alma tipikus esete. 1991-ben az USA-nak „könnyű” dolga volt. A technikai részleteknél maradva Szaddám Husszein hadserege megtette azt a szívességet neki, hogy beásta magát a sivatagba, és harceszközeit pedig csak a katonai járművekre jellemző festéssel látta el. Magyarul egy reguláris hadsereget reguláris hadseregre jellemző módon alkalmazott az iraki diktátor. Az USA saját reguláris hadserege pedig remekül ki volt képezve a világ bármelyik másik reguláris hadseregének a legyőzésére egy nyílt harcmezőn, ahol tébláboló civileknek, „járulékos áldozatoknak” még csak az eshetősége sem állhatott fel. Miután az USA megteremtette a légifölényt Kuvait kék ege felett, kedvére bombázhatta éjjel nappal az ellenséget. Bombázta is 200 ezer bevetésen, néha a CNN kamerái előtt. Az első értékelések még arról szóltak, hogy a háborúk új korszaka született, hiszen a légierő egyedül kényszerített térdre egy ellenséget, ám az amerikai hadsereg későbbi tapasztalat feldolgozó munkái ezeket a megállapításokat kétségbe vonták. A földön tapasztaltak ugyanis azt mutatták, hogy a Szaddám Husszeinhez magasabban kiképzett, elit Köztársasági Gárda alakulatai egy hónap bombázás után is rendelkeztek még bőven hadrafogható harckocsikkal, és harcoltak is velük.
Az Iszlám Államnak nincs reguláris hadserege, nem viselnek a fegyveresei egyenruhát (szándékosan nem is katonák írok). Nem használnak jellegzetesre festett katonai járműveket nagy számban (bár valamennyi van a birtokukban mióta az iraki haderő elhagyott talán néhány tucatot, százat – nem 2000 darabot), nem masíroznak látványosan nagy számban. Ezzel szemben ruházatuk nagyrészt megkülönböztethetetlen a civil lakosságétól, akik közé szívesen rejtőznek vagy kifejezetten élő pajzsként használják őket. Tisztában vannak a gyengeségeikkel, ezért egyetlen kivételtől eltekintve sosem bocsátkoztak idáig még álló, vagy frontháborúba. Amikor megtették Kobane város ostrománál, a szövetséges légierő porig bombázta őket, mert civilek már nem voltak a városban. A hatékonyság más kérdés volt, mert bár a nemzetközi koalíció négy hónapig bombázta az Iszlám Állam fegyvereseit, a döntő fordulatot a kurd felmentő erők érkezése jelentette.
Tetszik, vagy nem tetszik, a nagy olasz teoretikus Giulio Douhet kb. 100 éves légiháborúja nem jolly joker, nem megoldás mindenre. A gyorsan feledésbemerülő Afganisztánban sem volt az, pedig ott 2001 után kedvükre bombázhattak az amerikaiak (félek, ami megmaradt az átlag olvasóban ebből, az csak a lebombázott esküvői menetek szomorú történetei) a tálibok pedig folyamatosan erősödtek. Pedig ott még szárazföldi erők is voltak: afgánok, amerikaiak és még ki tudja hány náció. Tudomásul kell venni (és ismerve a magyar közállapotokat ennek sokan örülnek is), hogy az USA nem tud mindent megoldani, legyen szó politikai vagy katonai téren. Az Iszlám Állam elleni háborúhoz rendelhetne még több erőforrást, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ez az egyetlen problémája. Hogy csak a két legégetőbb katonai kihívást említsem, ott van épp Oroszország agresszív fellépése és európai NATO szövetségesek noszogatása/megerősítése illetve Kína fokozatos megerősödése a csendes-óceániai térségben

kedd, szeptember 15, 2015

Hadihajó látogatás Koppenhágában - USS Vicksburg (CG 69)

Életem egyik nagy élménye volt, mikor nyáron meglátogathattam két fogadás keretében három hadihajót Koppenhágában. Mindhárom hadihajó a Standing NATO Maritime Group 2 (SNMG2) részét képezte, amelyek később a NATO Baltops 2015 haditengerészeti gyakorlatán vettek részt. Azokon helyszínen ott volt Zord Gábor és a Honvédelem.hu is, pazar képeket készítve.

Mielőtt azonban ezek a haditengerészeti egységek eljutottak volna a lengyel partokhoz, megálltak Koppenhágában. Előtte a Dynamic Mongoose gyakorlaton vettek rész Norvégia partjainál. A hadgyakorlaton az alábbiakat gyakorolták:
-          Anti-Submarine Warfare (ASW), including Submarine and Air cooperation at unit level,
-          ASW including Surface and Air cooperation at unit level up to Task Group level;
-          Anti-Surface Warfare (ASuW) for Submarines

Mit jelent ez magyara fordítva? A 11 ország hadihajói (10 NATO + egy partner ország) azt gyakorolták, hogy hogyan lehet közösen orosz tengeralattjárókat azonosítani, követni, elfogni ... Mivel egy is beszélgetésre lehetőség is volt a fogadások alkalmával, az is kiderült, hogy bizony az orosz tengeralattjárók is ott voltak a gyakorlat környékén és ők is élénken figyelték, hogy mit gyakorol a NATO. Ez tisztára olyan, mint a "Vadászat a Vörös Októberre", meg a hidegháború macska-egér harcai az Északi-tengen, vagy az Atlanti-óceánon.

A SNMG zászlóshajója a USS Vicksburg (CG 69) volt, egy Ticonderoga osztályú rakétás cirkáló, mindenféle feladatokra alkalmas fegyverrendszerekkel, ez volt az egyik hajó amin nem voltam (de remélem olvassák a budapest amerikai nagykövetségen ezt a posztot és most már tudják, hogy szeretném ha eljutattnának egy ilyen vagy bármilyen más vagy több amerikai hadihajóra :).

A hajóosztály lelke az AN/SPY-1 három dimenziós, többfunkciós, fázisrácsvezérelt antennájú lokátorral (bármit is jelentsen ez a fázisrács vezérelt dolog, jól hangzik). Mivel nem értek hozzá, nem is ecsetelem tovább a nagyszerűségét.

Az alábbi képeken csak egy dolog nem látszik - és így egy kicsit csalókák a képek - a MK-41 függőleges indítórendszer, amelybe a Wikipedia szerint nyolc fajta rakéta van betöltve (összesen 61 kilővő tubus van Ticonderoga osztály hajóin, nem számítva az első öt hajót. Ezekkel a rakétákkal képes elsősorban  hadihajó a fenti feladatokra, légvédelemre, tengeralattjáró ellen hadivselésre és felszíni célok leküzdésére (amit nem gyakoroltak, de amire elvileg szintén képes az a ballsiztikus rakéták elfogása is). 

Az első képen a hajóhíd és alatta a AN/SPY-1 lokátor egyik antennája. Négy van belőle, minden irányba néz egy, innen könnyű megismerni. Alul kikandikál a Mk-45 127 mm-es űrméretű könnyű automata ágyú, azt is a radarok irányítják
Itt egy közelibb kép róla, szép áramvonalas. Ez a régebbi típus (Mod 2), az újabb verziót az osztály későbbi hajóin onnan ismerni meg, hogy a toriny szögletesebb lett.
 
 Nem tudom milyen volt éppen a terrorveszély szintje Koppenhágában, de az óvintézkedések megvoltak.
Itt egy közelebbi kép is.
A hajó orrában mindkét oldalon is volt egy M2 Browning nehézgéppuska
 
Ez a hajóhíd egy részlete. Gondolom azok a zászlók ott olyanok, mint amit  katonák hordanak a díszegyenruhájukon, és az elismeréseket, az egyes hadműveletben, háborúkban való részvételt jelzik (akit érdekel, itt lehet böngészni a látott szalagok jelentését: Military awards of the United States Department of the Navy.

Ez itt egy 25 mm-es Mk 38 mod 2 Bushmaster  gépágyú, ami manuálisan és a hajóhídról is kezelhető. A kis gömb a tetején egy elektor-optikai felderítőeszköz, lézeres távmérővel, FLIR-rel, egyszóval mindennel ami a távírányítású működéshez kell. A internet azt írja, hogy ezeket azért szerelték utólag a cirkálükra, hogy legyen hatékony fegyver ha kis hajókkal, gumicsónakokkal támadnák tömegesen (swarming) egy egy hajót. Gyanítom, hogy a USS Cole elleni támadás után dönthettek erről, amikor Áden partjainál egy robbanószerrel megrakott motorcsónakkal robbantották meg az al-Káida egyik öngyilkos merénylője a rombolót. A két Bushmaster a helikopterhangár tetéjén van.
Még egy kép a két Bushmasterrel
Ez a híres Phalanx lokátorirányítású közel légvédelmi gépágyú a hajó közepén. A net két darabról ír hajónként, de én legalább négyre emlékszem. Ennek a fegyvernek a feladata a hajó felé tartó légi eszközöket (főleg rakéták) az utolsó pillanatban még megállítsa, mert a hatótávolsága kb 3 km maximum.
Még egy kép a Phalanxról
Ez itt a hajó tatja, háttérben a kikötő egyik vontatójával, ami majd elhúzza a mólótól a cirkálót. A második 127 mm-es ágyú előtt, igazán a hajó végében látható két négyes tubusban elhelyezett Harpoon hajók elleni rakéták.
Végül egy hosszanti kép a USS Vicksburgről, a neten vannak fent képek, hogy melyik antenna mire való (pl itt) Nagyon érdekes, kár hogy nem érdekel jobban ez a téma.
 Itt egy hosszantibb kép is a a cirkálóról

Az SNMG 2 többi hajóegysége a kanadai HMCS Fredericton (FFH 337), a török TCG Goksu (F 497), a német FGS Spessart (A 1442), és a holland HNLMS Tromp (F 803) volt. Jószerencsémnek és kezdeményező természetemnek köszönhetően a négy hajóból háromnak a fedélzetére rátehettem a lábam is. De mivel ez a poszt már így is hosszú róluk egy másik alkalommal lesz majd szó.
 

 

vasárnap, szeptember 13, 2015

Menekültek között a terroristák?

Nem sok újat akarok most mondani ebben a témában. Ahogy pár helyütt nyilatkoztam már (talán le is írtam?), a lehetőség elvileg adott, nem zárható ki.

De akkor miért nem hiszem, hogy az Iszlám Állam terroristái a menekültek közé vegyülve próbálnának Európába jönni azzal a céllal (ez nagyon fontos kitétel), hogy terrorcselekményt kövessenek el. Megállok egy pillanatra, milyen céllal jöhetnének még, kérdezheti bárki? Jöhetnek, mert kiakarják pihenni magukat, látni akarják a családjukat, haldoklik valamelyik rokon. Jöhetnek, mert forró lett a lábuk alatt a talaj Szíriában, és egy picit jó lenne, ha nem lennének szem előtt. Mindkét esetben aztán visszamennénk majd. Jöhetnek azért is mert elegük van, hihetetlen, de nem mindenki hard core dzsihadista, vannak akik kikészülnek a lefejezős videoktól, az ideológiai vonalasságtól, vagy egyszerűen csak a háborútól. Nem képzett katonákról van szó (azok is kikészülnek btw ha nincsenek rendszeresen és rendesen pihentetve) de vannak olyanok is, akik a hitüket nem veszítik el, csak összevesznek a kinti parancsnokaikkal és hazamennek, mert nem egyezik az eszme és a gyakorlat számukra. Minden rendes forradalomban látunk ilyeneket.

Nyilván a magyarországi (és nyugati országokban) vita le van egyszerűsítve arra az opcióra, hogy támadni jönnének-e. Most hogy, már hónapok óta hallgatom a többi magyar szakértőt, azt mondhatom alapvetően két "iskola" kristályosodott ki (képzavar?) ebben a tekintetben. Az egyik iskola azt mondta a veszély imminent, a menekültek közé vegyülés komoly és reális veszély, ezt képviseli Nógrádi György, Georg Spöttle, Földi László a hírszerzés volt műveleti parancsnoka (ezt csak azért írom, ide mert az ő személye talán nem annyira ismert). Abszolút nem dehonesztáló jelleggel, de mindhármukban közös, hogy karrierjük során - nem tudom mi a jó szó - de az "állami szervezetekben" dolgoztak kommandósként, hírszerzőként (Nógrádi György ezt cáfolta).

Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy akik a katonák, rendőrök, hírszerzők, elhárítók stb. 30-40 éven keresztül, azok óhatatlanul a világot fenyegetéseken keresztül látják, értelmezik. Ez teljesen természetes, mert a külvilág számára nagyrészt láthatatlanul dolgoznak, a munkájukat pedig újabb és újabb "problémák", "ügyek" "esetek" megoldása jellemzi. Az államszervezet működési logikája olyan, hogy mindenre fell kell készüln, amire csak egy kicsi esély is van, hiszen a miniszter, az állam sose mondhatja azt, hogy ááá, ez nem valószínű, nem kell aggódni. Aminek egy kicsi valószínűsége is van, a potenciális veszély, szerintem ez az állam logikája. Ráadásul ez a rendőr, katona, hírszerző, elhárító világ egy zárt környezet, ami erősíti a belső csoporttudatot, az egymás és az állam iránti lojalitást (itt most Államot kellene talán írjak, nagy Á-val, esetleg Hazát, amely a kormányok felett áll) és zártságánál és hierarchizált jellegénél fogva tele van félinformációkkal, pletykákkal, sejtésekkel és sejtetésekkel.

Kicsit messzire kalandoztam, azt akartam csak mondani, hogy aki ilyen háttérrel jön, az nagy valószínűséggel veszélyt lát mindenhol. Elfogadom, hogy ilyenek, Nógrádi Gyuri bácsival és Georg Spöttlével ismerjük is egymást (természetesen, hiszen ugyanazokon a helyeken szoktunk fellépni). Normális, baráti viszonyban vagyunk, eddig sem értettünk mindenben egyet, ezután sem fogunk (de persze más dolgokban meg egyetértünk).

Mi van a másik iskolával. Én és még pár másik kutató/elemző azon a véleményen van, hogy a számos érv szól az ellen, hogy az Iszlám Állam, vagy akár a szíriai al-Káida a menekültek közé vegyülve küldene terroristákat Európába. Most csak a saját nevemben nyilatkozok, és azt elmondtam itt, nem ismételném meg (Magyar Nemzet Online: Terroristák is lehetnek a menekültjeink között?:
 
Több érv szól ellene

A téma kapcsán portálunk felkereste Wagner Péter biztonságpolitikai szakértőt, aki elmondta: az elvi veszélye megvan annak, hogy az IÁ csónakokon küldjön terroristákat Európába, azonban több érv is szól ez ellen. A terrorszervezetben ugyanis rengeteg olyan ember harcol, aki európai útlevéllel rendelkezik. Nekik semmiféle gondot nem jelent a hazatérés Európába, így szervezési szempontból sokkal könnyebb lenne őket mozgósítani az európai célpontok ellen.

Másrészt az IÁ nem elsősorban Európát célozza meg, ez inkább az al-Kaidára jellemző, amely mindig a nyugati célpontok támadásában volt érdekelt. Ezzel szemben az IÁ inkább a saját államának kiépítésén dolgozik, az erőforrásait ennek rendeli alá. Így az öngyilkos merénylőket inkább Ramadiban, Aleppóban és Damaszkuszban vetik be.

A szakértő emlékeztetett arra, hogy ha politikusoktól hallunk ilyen figyelmeztetéseket – legyen szó akár túlzó aggályokról –, akkor ezeket érdemes fenntartásokkal kezelnünk. A nemzetközileg elismert líbiai kormány ugyanis most azon dolgozik, hogy támogatást szerezzen a nyugattól. Ezért abban reménykednek, hogy ha veszélyérzetet tudnak kelteni ezekben az országokban, akkor azok segíteni fogják az országot.

Nem túl hatékony módszer

Wagner Péter kiemelte, hogy a menekültek közé becsempészett terroristák tézise azért is problémás, mert menekültnek lenni életveszélyes, de legalábbis kockázatos vállalkozás, hiszen sokan belefulladnak a tengerbe az út során. Emellett nem elegendő elindítani egy öngyilkos terroristát, mert egyáltalán nem biztos, hogy az egy hónap múlva is véghez akarja vinni a cselekedetét: ezeket a harcosokat ugyanis motiválni kell.

Ha viszont magukra hagyják őket, hogy hetekig egy csónakban tengődjenek, akkor könnyen letehetnek a céljukról. Így a Földközi-tengeren keresztül történő utaztatás a legkevésbé hatékony módszer a terroristák szállítására, akiket ráadásul még le is kapcsolhatnak a zöldhatáron. és ugyanakkor ha én az Iszlám Állam külföldi/európai műveletekért felelős vezetője lennék, talánék hatékonyabb módjait 

(ez az interjú anno egy líbiai hír kapcsán készült, de Szíria/Irak kapcsán is megáll, maximum ez az útvonal biztonságosabb)

Nem azért írom ezt a blogposztot, hogy ezeket leírjam megint, hanem mert találtam egy nyúlfarknyi nyilatkozatot az egyik dán napilapban, ami megerősít abban, amit fentebb leírtam a két "iskola". A Jylland Posten vezető dán napilap tegnap megszólaltatta a dán titkosszolgálatot, a PET-t (10. oldal), amely azt mondta, hogy igen, a veszély fenn áll, hogy ha nem ellenőrzik a határt, akkor nem tudják ki jönnek, de természetesen figyelnek arra, hogy a menekültek között lehetnek olyanok, akik szimpatizálnak, fogékonyak az szélsőségesek propagandájára (azaz már ők sem mondják, hogy köztük vannak). (Szemben a magyar gyakorlattal Dániában a polgári szolgálat a PET vezetői sokat - felelős minden országhatáron belüli tevékenységért legyen az hírszerzés vagy elhárítás, civil vagy katonai, ezzel szemben a katonai szolgálat, a FE felelős minden külföldi hírszerző és elhárító tevékenységért). Magyar szemnek talán furcsa, de a PET vezetői sokat és gyakran nyilatkoznak és relative informatívak. Érdemes megnézni a weboldalukat, mennyi info van rajta, még az angol verzióban is.

Az érdekes, és amiért neki fogtam a posztnak, mert a cikk másik részében (11. o.), megszólal a   Frank Jensen a PET volt műveleti igazgatója (2012-ig töltötte be ezt a pozíciót), mondhatnám Földi László dán megfelelője volt. Megnyugtató számomra - talán önmagam megerősítésére írom ezt a posztot - hogy érvként ő is azt hozza fel, hogy a terroristáknak sokkal egyszerűbb módjuk is lenne beutazni az EU-ba, mint a veszélyes, drága, heteken, hónapokon át tartó menekült útvonal. Örülök, hogy máshol is él ez a két iskola, nem csak mi hazai "civilek" (kutatók) vagyunk eltévedve.

Jelenleg olyan 15-20000 külföldi harcol az Iszlám Állam soraiban, és emlékeim szerint olyan 3000-5000 teszik az európai önkéntesek számát. Az pont 3000-5000 eu-s útlevél. És még azokról szó sincs, akik csak segíteni mennek és esetleg odaadják, vagy elveszik tőlük az útlevelet a keményebb arcok.

A terroristák ugyanis nem kaphatnak kedvezményt, vagy ingyenes utat, mert konspirálódnának az út során, talán ez egyértelmű. Kifizetnél két háromszor annyit egy bizonytalan kimenetű útra,  mintha repjeggyel, akár egy hittárstól kölcsönvett, manipulált útlevéllel hazarepülni?

Persze az kölcsönadott útlevéllel utazók, vagy saját önkéntesek a hazatérése 100 százalékos biztonságú, nem kínál teljes anonimitást, mert az EU vagy Törokország fenntart egy kb. 18.000 nevet tartalmazó listát azokról, akikről feltételezik, hogy Szíriába akarnak menni, vagy ott vannak és figyelik a nevüket a törökországi reptereken. (ezt nem tudom lehivatkozni, de már kétszer olvastam, különböző helyeken. Sem a pontos számban, sem a intézményben nem vagyok biztos, amelyik gondozza a listát, de a lényeg, hogy a hatóságok sem tétlenek), de csak azok ellen tudnak fellépni, akik bizonyíthatóan tettek valamit.

Földi László gondolatmenete az volt az ATV-ben (egyszer láttam hosszan nyilatkozni Kálmán Olgánál), hogy a menekültek között beszivárgott terroristák végül majd a mecsetekben és környékükön felbukkanva kezdik meg a toborzást, akció előkészítést. Ez a gondolatmenet reális, csak az a baj vele, hogy a mecseteket és környékét már mindenhol figyelik, ott vannak a mikrofonok, , mennek a kamerák és az arcfelismerő szoftverek, kettősügynökök, informátorok (nyilván nem tudom, csak feltételezem, de elég sok érv szól mellette). Végül tehát mindkét potenciális "célszemély" nagy valószínűséggel ugyanott fog felbukkanni. Tehát ha választhat az Iszlám Állam, hogy beküld útlevéllel egy terroristát 500 euróért, és az oda is ér fél nap alatt repülővel vagy egy másikat 1 hónap alatt 2000 euróért, majd mindkettő ugyanannál a mecsetnél kezd el szaglászni Brüsszelben, akkor te melyiket választanád?

Nem tudom meddig nő még a menekültek száma, lesznek fél millióan, egy millióan egy két év múlva? A nagy számok törvénye szerint bejöhetnek, átcsúszhatnak köztük olyan terroristák, akik azért jönnek, hogy robbantsanak. Mivel egy állam erőforrásai mindig korlátozottak, ezeket oda kell csoportosítani, ahol a legnagyobb hatékonysággal kecsegtetnek, és ezek nem a idővel talán nyilvántartásba vett tömegek lesznek elsősorban. A téma hangulati értéke sokkal nagyobb, lehet félni, főleg a nagyrészt csak a magyar online külpolitikai újságírásra hagyatkozó egyszeri magyar olvasónak aki amúgy is mindenen parázik a körülötte levő világtól, mert nyelvtudás hinyában elszigetelve érzi magát (el is van szigetelve). Ezt a vitát nem lehet eldönteni, nem egy eldöntendő kérdés, csak ezt nehezen tudjuk elfogadni. De mindegy, a lényeg, hogy parázni nem kell, lesznek itt nagyobb gondok. 

csütörtök, szeptember 03, 2015

Baltic Air Policing - norvégok

Múlt vasárnap lehetőségem volt csatlakozni ahhoz a delegáciohoz, amely elrepült Litvániába, hogy átvegye a jelképes kulcsokat  a balti légtér védelme céljából. A  siauliai-i légibázison a norvég légierő F-16osai települtek (egy másik, olasz kontingens Észtországban) tőlük vette át a Gripen  kontingens szeptember 1-vel a feladatot, egyben a Baltic Air Policing (BAP) vezető nemzeti feladatait. 

Ezt a poszt most csak a norvégokkal foglalkozik. Sikerült kint összeszedni a mérségkelten informativ PPT-t és persze közelről körbe lehetett járni a norvég F-16sokat is.


Ez itt a négy norvég F-16-os egyike, amelyik készülséget ad.


A hivatalos program előtt a két gép kapott egy gyakorló riasztást. Egy mikrobusz elszáguldott mellettünk.

 Aztán elgurultak a felszállópálya felé.
 Mind a ketten.
 Szépek voltak és zajosak. Hamarosan két Gripen is a levegőbe emelkedett.
 A harmadik kiállítási tárgyként várta, hogy a sajtósok lefotózzák és háttere legyen (egy Gripennel együtt) a hivatalos események utáni sajtótájékoztatónak.
Nem néztem még meg ilyen közelről eg F-16-ost. Bár a legutóbbi Roskilde-i Airshown megtehettem volna. Most, hogy a dán légierő modernizációba beleolvastam egy kicsit, elmondhatom, hogy a dán, norvég, holland és belga F-16-sok hasonlítanak egymásra. 1975-ben az European Partner Air Forces csoport keretében együtt rendeltek talán 2xx db F-16 A/B, és amikor azidő úgy hozta, akkor együtt is modernizálták F-16AM/BM Block 15 MLU-ra.

 Ha jól értem ez a Sniper célzó pod
A norvég és a magyar parancsnok egyeztet a hivatalos program végén. Háttérben az egyik régi hangár. A BAP gépeit nem ezekben tárolják.
 Ott pihen a negyedik F-16-os.


 A sajtóhírekben is (talán) megjelent kulcsátadás. A hivatalos ceremónia és ünnepi beszédek után a norvég és olasz parancsokok átadták a balti légtér "kulcsát". Az olaszokat Németország eurofighterek váltják az Ämari légibázison. A program folytatódott, de erről majd egy másik posztban.
 Nem sokkal később megérkezett az olasz légierő szállítógépe, hogy hazavigye az olasz kontingenst (legalábbis gondolom azt a részét, akik az ünnepségre átjöttek a bázisra)
 A KC-767-es légiutántöltésre és képes.
  A mikrobusz fölött, a gép szárnyán (és a másikon is) látható egy légiutántöltő konténer. A kép közepén egy merev léguitántöltő cső is látható a gép farka alatt, így bármely NATO-gépet tudja utántölteni (még utána kell nézzek, miért is létezik ez a két verzió)

Itt már mi is a kifutópályán vagyunk, hogy megkezdjük a felszállásunkat.


(köszönet a HM-nek, hogy csatlakozhattam a delegációhoz)

szerda, június 24, 2015

UNIFIL II misszió és magyar katonák

Ritkán lehet olvasni a honvédség egyik legkisebb missziójáról, az UNIFIL II-ben működő magyar katonai térképészekről. Egy volt szerencsém meglátogatni őket 2010-ben asszem. Már nem tudnűm pontosan felidézni mit mondtak, de annyi megmaradt, hogy a feladatuk, hogy az izraeli-libani határ nagy részét pontosítsák.  Bármilyen érzékeny is a terület, a határ pontosan még nem volt/nincs kijelölve, és ebben a nagyjelentőségű munkában a magyar katonák kulcsszerepet játszanak.

Az ú.n. Blue Line (valamiért ez lett a határ neve történelmileg) pontos kijelölése során az a cél, hogy 50 méreterenként legyen a kék  hordó lerakva. Amikor a térképszek kimérik a pontos helyét, bejelentik a libanoni és izraeli félnek, hogy megvan a pont. Egy megbeszélt időpontban kijön mind a három fél, mindegyik hozza a GPS készülékeit, és árgus szemek kíséretében az ENSZ lerakja a hordót. Nyilván egyetlen négyzetcentiméterről sem mondhat le egyik ország sem a földterületéből, ezért olyan fontos ez.

Sajnos akkor nem volt lehetőség kimenni és megnézni egy ilyet, de remélem a legközelebbi látogatáskor összejön majd. A mi látogatásunk annyira hirtelen és gyors volt, hogy csak a bázison volt idő beszélgetni, meg inni egyet a kávézóban. A februári időjárásnak megfelelően egész nap ömlött az eső.

Miért írok most erről? Mert a Honvédségi Szemlében megjelent egy cikk az UNIFIL II misszióról és a magyar részvételről. Még az is lehet, hogy ezekről is írnak benne (elolvastam már egy hónapja, de nem emlékszem.

Kállai Attila alezredes – Lusták Péter alezredes: Magyar katonai részvétel az ENSZ dél-libanoni békefenntartó missziójában, Honvédségi Szemle 2015/3 

Ez első két kép alán Szidonban készült, de az is lehet, hogy Naqurában, ahol a misszió bázisa is működött. 


Ezek a képek a bázison készültek, kutyafuttában. Ma már emlékeim szerint elköltözött innen a bázis fel a hegyekbe. Ha jó idő volt, pazar lehetett (leszámítva a nagyon párás időt), mert az akkori bázis közvetlenül a tengerparton feküdt. Mivel a misszió akkor olyan 12.000-16.000 főből állt, ezért itt csak a HQ működött szerintem. Az egyes dandároknak meg volt a maguk bázisai bent a Bekaa völgyben.


A költözés oka részben az volt, hogy szűk volt a bázis, és a helikopterekkel ugyan le lehetett szállni de elég szűkösen :)


Car pool

Nem tudom mi  a mostani helyzet, de abban az időben az elhelyezéshangulatos konténerekben történt. Az utolsó képet megnézve látszik, hogy mennyire meredeken emelkedik a vidék. Naqura egyébként a libaoni-izraeli határon fekszik a tengerparton. Az UNIFIL bázis pedig Baqura város déli szélén feküdt, azaz utána már valószínűleg semmi sem jött az izraeli határig.

A UNIFIL II misszió nem csak szárazföldi és "légierő" elemmel rendelkezik, hanem haditengerészetivel is. Az alábbi képeket még Bejrútban lőttem, ahol szerencsémre pont ott létemkor között ki az egyik hadihajó. Egyelőre csak annyit látok, hogy mintha a portugál haditengerészet hajója lenne.