péntek, május 06, 2016

Iráni reguláris erők, ráadásul különleges erők Szíriában

Az Iráni Forradalmi Gárda erőinek, de főleg kiképzőinek szíriai jelenlétéről elég sok minden megjelent már elég régóta. Mindegyik hír lényege az volt, hogy ott vannak a frontvonalakon és elsősorban kiképzőként segítik a szíriai hadsereg, de különösen a Nemzeti Védelmi Erők (NDF angolul) tevékenységét. Ez az NDF egyfajta paramilitáris szervezet, a polgárháború elején spontán, a rezsim oldalán szerveződő milíciákból, a Baath párt saját egykori „munkásőrségéből” és minden olyan egyéb csoportból kovácsolták össze, amely rezsimpárti. Ez valamikor 2012-2013-ban lehetett, amikor a rezsim rájött, vagy inkább maradt már arra is ideje a túlélő üzemmódban, hogy hatékonyabbá tegye a harcát.

Na jó, tehát ezekhez az érőkhöz érthető, hogy kellenek kiképzők, amit az iráni gárdisták biztosítottak. Az áldozatok relatíve magas számából, arra lehet következtetni, hogy ez azért nem az a  klasszikus kiképzés, ami a front mögött a kiképzőtáborokban folyik, hanem olyan, mint amit nyugaton a tanácsadó misszióknak (advising, mentoring) hívnak, mint amilyen az OMLT volt, vagy Irakban most az Assist and Advising (AA).

Az alábbi táblázat az orosz beavatkozástól (2014 szeptember) 2016 áprilisig mutatja az ismerté vált iráni áldozatokat (több mint 280), az első nem forradalmi gárdista áldozatok csak április 11-én jelenik meg!  A korábbi időszakokról is találni a neten becsléseket, számításokat, de mivel ezeket más is megtalálhatja, most nem keresem elő őket.


http://www.levantinegroup.com/#!Infographic-Analysis-How-Irans-troops-wage-Assads-most-decisive-battles/c21xo/572757f80cf224950abbbb59

Ami az iráni jelenléttel kapcsolatban még érdekes, hogy az orosz beavatkozással párhuzamosan az irániak is emelték a jelenlétüket olyan mértékben, hogy már-már azt feltételezem, hogy nem csak kiképzőkről volt szó, hanem „rendes” harcoló erőkről. A számok teljesen kaotikusak, olvastam 1000 főt (erre nem találok most hivatkozást) 7000 főt , 2500 főt, de most a végén egy vélhető kivonulás. Jelenleg a létszámot néhány száz főre becsülik, most olvastam éppen elijah magnier twitter feedjében, hogy a többségük is, hogy szinte ismét csak kiképzésre fokuszálnak.

És itt jön az a cikk, amiért írom ezt a posztot. Azt már korábban láttam iráni forrásokból, hogy egy – nekem rejtélyes – 65. dandár is bevetésre indul Szíriába. A képeken maszkos arcok ugrabugráltak vonatokon, lőttek bábukra egy mezőn, meg hasonló. Mivel még sosem hallottam róluk, gondoltam ez valami információs hadviselés, bezzeg ha rákerestem volna a neten, láttam volna, hogy még wikipedia szócikk is van róluk.

Az al-Monitor cikket így ezek szerint csak nekem volt meglepetés, hogy egy tényleg létező egységet küldenek Szíriába, amely több szempontból is különleges (valahol meg persze nem az). Azért különleges, mert ez az első alkalom, hogy reguláris iráni erőket vetnek be. Az szabotázs, diverzáns, paramilitáris, kiképző és még nem tudom milyen műveletek végrehajtása külföldön mindig a Forradalmi Gárda feladata volt, ezért ez egy nagy újdonság és ezért izgat sokakat a kérdés, hogy de miért? (az al-Monitor cikkének címe? Who sent Iranian army green berets to Syria? 

Néhány év, a nyugati katonai bürokráciák felületes tanulmányozása után azt mondanám, hogy ez a döntés kb. úgy nézhetett ki, hogy a reguláris erők vezérkara már évek óta könyörgött a politikai vezetésnek, hogy ők is mehessenek Szíriába. Hihetetlen lehetőség és tapasztalat lenne ez számukra, kipróbálni mindazt, amit éveken át gyakoroltak, de az irak-iráni háború óta nem tudtak élesben kipróbálni. Puskaport akarnak szagolni ők is, ők is tudnak kiképezni, és ráadásul a 65. dandár tényleg különleges műveleti képességekkel rendelkezik (bármit is jelentsen ez iráni kontextusban). Szóval úgy képzelem az iráni vezetők végül beadták a derekukat és azt mondták, jól van, jól van, ti is küldhettek egy különítményt Szíriába. Ez persze részemről csak merő feltételezés, de ha az iráni katonák ugyanolyan professzionálisak, és ugyanolyan testületi szellemük van, mint a nyugati hadsereg katonáinak (márpedig miért nem lenne), akkor ez a szempont biztosan megjelent.

A döntés április 4-én lett bejelentveBrigadier General Ali Arasteh Lieutenant Commander of the Iranian Army Ground Force for Coordination told to Tasnim News Agency that advisers from 65th NOHED Brigade, Iran’s Army Ground Force elite unit, are now stationed in Syria.
The men of the Brigade are not the only advisers that Iran has deployed to Syria, and the other units have representatives in the advisory missions as well.

És április 11-én már megvoltak az első áldozatok. Valahol olvastam, hogy kb 100-200 főt küldtek elsősorban Aleppoba. Feladatuk nekik is a kiképzés, de az áldozatokból azt is látjuk, hogy a részükről is inkább arról van szó, amit fentebb írtam: ezt inkább a frontvonalon levő erők műveleti támogatása, mentorálása.

Update: Tegnap láttam ezt a hírtSeveral Iranian soldiers were killed near Aleppo, the Revolutionary Guards said on Saturday, in what appeared to be one of Iran's biggest losses in Syria since it deployed forces to support Syrian President Bashar al-Assad.

Islamist insurgents on Friday seized the strategic village of Khan Touman, some 15 km (9 miles) southwest of Aleppo. Dozens of people were reported to have been killed in the battle.

Fars news agency on Saturday quoted a Revolutionary Guards official as saying that 13 Iranian military advisors had been killed and 21 wounded in the fighting

A kérdés ugyanaz. Miféle bűvészmutatvány az, ahol a katonai tanácsadók közül egyetlen nap alatt 13 halnak meg és 21-en sebesülnek a harcokban? Ez csak akkor lehet, ha a buszukat/szállásukat/stb. érte volna támadás vagy ha a frontvonalban adtak éppen tanácsokat.

vasárnap, május 01, 2016

Elemzés az ISIS egyik videójáról

A Vice News hozzájutott egy videofelvételhez, amelyet az Iszlám Állam tagjai készítettek, illetve az egyikőjük egy headcam-vel. Azaz ez egy nyers video, nem a szokásos propaganda anyag. Maga a formátum nem új, láttunk már ilyen felvételeket pl amerikai katonáktól Afganisztánban. Ami az újdonság, hogy az ISIS tagjaitól nem láttunk még ilyet.

Gondolkodtam az elején, hogy hogyan kerülhetett a hírcsatorna, egyáltalán az ellenség kezébe a video, de aztán megnéztem az anyagot, és kiderül, hogy az akció az ISIS számára balul sült el. Nem tudjuk, csak megsebesült és fogságba esett, vagy meg is halt-e az a személy, akin a kamera volt, de szinte biztos, hogy miután a kurdok megnézték a felvételt és nagyot örömködtek, minden további nélkül odaadták az első forgatócsoportnak, aki szerette volna látni.

Mielőtt átadnám a szót az egyik katona ismerősömnek, akit megkértem, hogy nézze meg a videot (hátha katonaszemmel mást is látni), pár dolgot én is leírnék. Az egyik, az öngyilkos merénylethez használt autó. Most láttam először ilyet közelről. Biztos ezzel is tele van az internet, de általában nem nézek képeket, videokat. Szóval ez és ezek VBIED-k (vehicle borne improvised explosive device), amit az ISIS használ, nem az amit a NATO katonák "megszokhattak" Afganisztánban. És itt ki is jön a két harcmodór közötti különbség. Az ismerősöm, jelentős afgán tapasztalattal, maga is meglepődött az öngyilkos merénylő járművén (azt a részt nem másolom be) és hosszan írt az afgán tapasztalatokról, ami engem viszont arra emlékeztett, hogy ez megér néhány szót.

Afganisztánban az ellenállók törekedtek a rejtésre, Szíriában és Irakban nem. Illetve ez így nem igaz. Ahol az Iszlám Állam kvázi az "országa" frontvonalain harcol, ott nem törekszik. Ahol terrorszervezetként működik továbbra is, pl Bagdadban, iraki Kurdisztánban, ott igen. Az ilyen páncélozott monstrumok használatának az oka az IÁ frontjain, hogy ott elsősorban "csapásmérésre" használják őket, egy olyan területen, ahol nincsenek civilek, ahol egy a lakosság elmenekült, ahol "világos" frontok vannak. Olvastam egy érdekes cikket múltkor, azt fejtegette, hogy ami a nyugatnak, vagy reguláris haderőnek a légierő, és a taktikai csapásmérő képesség, a precízión bombatámadások, az az ISIS-nek ezek a VBIED-ek. Ellenséges bázisok, FOB, ellenőrzőpontok támadásához, az első hullámban, 3-4 gyakran több járművet is bevetnek. Némelyike ennyire páncélozott (mint a video, az első képsorokon látható autó), némelyik sima személyautó. Teherautókat már nem nagyon használnak, mert egyrészt lassú, másrészt meg számítanak rá (egy évtizede használják őket Irakban a felkelők). Ezeket a pick-up-szerű izéket annyira felpáncélozzák, hogy néha az RPG is sem képes megállítani őket (persze itt ne a nyugati, magasan képzett, hivatásos katona által kezelt RPG-re gondoljunk, hanem a lelkes, de pánikoló peshmerga, iraki reguláris, stb. fegyveres kezelésére).

Az Iszlám Állam ezeket a VBIED-ket Falludzsában, Ramadiban, Moszul uután (2014 nyara) attól északra és keletre és hullámokban alkalmazta, akár defenzív, akár offenzív célok elérése érdekében. Mind az iraki hadsereg, mind a síita milíciák, mind a peshmergák könnyűfegyverzettel voltak leginkább felszerelve. Az RPG volt a "legkomolyabb" páncéltörő fegyverük sokáig (most nem jöjjön senki nekem az iraki harckocsikkal. Azok elvileg voltak, vannak, de kiképzetlen vagy "szellem" állománnyal, alacsony hadrafoghatósággal, minimális logisztikai támogatással, inkompetens parancsokkal), amikor kint voltam Észak-Irakban, még a kirkuki frontvonalon sem volt semmi komolyabb. Ami volt, amit kaptak pl. németektől, az max. azon a frontvonalon volt kint, ami aktív volt az ISIS szempontjából, tipikusan pl Makhmur, Gwer, esetleg Tal Afar. Az iraki reguláris erők Falludzsában, Ramadiban az olvasmányaim alapján szintén nem rendelkeztek semmilyen hatékony elhárítási eszközzel az ilyen felpáncélozott öngyilkos merénylőkkel szemben.

Az alábbi szakértésnek az a háttere, hogy én kértem meg ezt a katonaviselt ismerősömet, hogy mint képzett katona, mit mutatnak neki a képek, a látottak. Amit írt alább, azért különösen tanulságos számomra, mert rávilágít bizonyos dolgok valódi súlyára. Pl. hogy hogyan is kezeljük, amikor az ISIS fegyveresek kiképzettségéről, profizmusáról olvasunk. Miért nem kommunikálnak egymással a járművek a videon? Miért nem szereztek be puskagránát kilövőket (helyette a videon valami házilag barkácsolt dologgal ügyetlenkednek)? Miért nem applikáltak a járművekbe a géppuskaállványt, ha tényleg körbepáncélozták az egészet? Ahhoz képest, hogy mennyi nyersanyagot és időt fordítottak a járműveik felpáncélozására (ami komoly teljesítménynek tűnik), banálisnak tűnik a géppuskaállvány hiánya. Engem őszintén még az egyenruhájuk katonai jellege (és igen a sisak is és bakancs) is meglepett.

És tényleg, nem tudjuk mi volt a céljuk, mi rohamoztak meg a három járművel. Csak gondolom, a hogy a céljuk akár valami olyan is lehetett, amit sok városban láttunk. Előre megy az öngyilkos merénylő, megrobbant egy közeli peshmerga bázist, áteresztőpontot egy város határán, majd jön a második hullám, Abu Hajjar és társai.

A videot sajnos nem lehet berakni ide, itt nézhető meg a Vice News weboldalán: What It's Really Like to Fight for the Islamic State.

Itt pedig jöjjön az ismeretlen katonaismerős. Köszi!

Fegyverzet:
A videó meglepően változatos arzenált vonultat fel. Ez mindenképpen az erős oldala a csoportnak, hiszen minél változatosabb egy kisalegység fegyverzete, annál jobban tud alkalmazkodni a harctéri környezethez és körülményekhez. A fegyverek és eszközök minősége viszont iszonyúan lehangoló - ennek persze biztosan vannak fiskális okai is, de az igazi probléma a kiképzettség és a szaktudás hiánya, ugyanis még a meglévő eszközeikből sem tudják kihozni a maximumot. 

A tálibok Afganisztánban a VBIEDEK alkalmazását olyan szinten tökélyre fejlesztették, hogy a robbanóanyaggal megrakott járművek felfüggesztését megerősítették, hogy ne "üljön" árulkodó módon az autó hátulja, a csomagteret pedig telezsúfolták a civil autóknál megszokott kütyükkel (illatosító, Massoud kép, fityegő bizbasz, stb), hiszen a "steril" utastér már önmagában gyanús. A sofőr gyakran az utolsó pillanatig követte a forgalomszabályozó katona utasításait, vagy kézjeleit, hogy a lehető legközelebb kerüljön a célpontjához. Egy ilyen eszköz nyomonkövetése is szinte lehetetlen - hiába mondja pl. a kihelyezett figyelőd, hogy a fehér toyota most hagyta el a várost, ha az út tele van fehér toyotákkal. 

Na most amit a videón látunk, az ennek a tökéletes ellentéte. Először is a kiskaliberű fegyverek elleni házikészítésű páncél szerintem legalább egy tonnával növelte a jármű tömegét, ami azért nem biztos, hogy szerencsés vezetéstechnikai szempontból. Cserébe a járműről ordít, hogy harci célokra alakították át. Ha a páncélzat nem lenne elegendő, akkor a fekete fehér festés és a jól ismert logo teljesen egyértelművé teszi a helyzetet. 

A videó 01:30-tól egy "improvizált páncélzatú harci járművel", és annak két toronylövészével folytatódik. Nem tudta, megállapítani, hogy milyen jármű lehet, mert a videón nem sok látszik belőle.    
Ennél a résznél látunk valamennyit a harcosok személyi felszereléséből is. Ami nekem kapásból szemet szúrt, az a kevlár sisak. Valószínűleg azért, mert a Magyar Honvédség kötelékében ez még 2016-ban sem alap felszerelés. Persze a missziós állományt többnyire felszerelik vele, az itthoni szolgálatot a katonák továbbra is a nagyapáink által is ismert acélsisakokban teljesítik. Ez mindenképpen egy pozitívum a DAESH logisztika mellett. Viszont szemet szúr az egyéb fontosabb felszerelések hiánya is: se pisztoly, se elsősegélycsomag, se füstgránát nem látszik a málhamellényeken. Az oldalfegyver azért lenne fontos, mert annak hiányában a harcos kézsérülés esetén teljesen harcképtelenné válik (pisztolyt lehet egy kézzel kezelni, géppuskát és gépkarabélyt szinte lehetetlen.) Az elsősegélycsomag esetében nem egy "drága" IFAK-ra gondoltam - igazából egy csomag kötszer, meg egy érszorító meg valami légútbiztosító megvan néhány dollárból. Ezek hiánya arra utal, hogy a harcosok testi épsége nem élvez éppen prioritást a logisztikai tervezés során. Mondjuk a platón van néhány csomag, ami tartalmazhat ilyen felszerelést, ebben az esetben inkább a harcosok trehánysága, hogy nem rögzítenek egy-egy kisebb adagot a málhamellényükre. A füstgránátok hiánya a videó végén lesz látványos, amikor a harcosok nyílt terepen próbálnak visszavonulni, anélkül, hogy bármi álcázná a mozgásukat.

Visszatérve a járművekre 02:31-nél látszik a két szomszédos jármű is, de ezeket sem tudtam beazonosítani. A sivatagi rejtőszínük és a páncéltörő eszközök elleni kötényezés kifejezetten megnyerő, de toronyfegyvere ezeknek sincs - támadó harcfeladatra alkalmatlanok. Valószínűleg valamikor logisztikai célú járművek lehettek.

A fegyverek közül jól kivehető 01:56-nál egy német Rheinmetall MG-3-ra nagyon hasonlító géppuska (valószínűleg török licensz, mert a térségben tudtommal csak ők használnak MG-3-ra hajazó géppuskát); 02:08-nál egy kalasnyikov karabély, vagy RPK golyószóró (szinte lehetetlen megállapítani, hogy a rengeteg variáns közül melyik lehet), majd kicsit később a jármű platón egy behajtott válltámaszú akm kalasnyikov (tartalék fegyver lehet talán); aztán előkerülnek a jól ismert RPG-7-es kézi páncéltörő gránátvetők PG-7V kumulatív gránátokkal (ami persze lehet a megszólalásig hasonlító ázsiai klón is, bár az egyik gránáton mintha cirill betűk látszanának). Ezek mind megbízható és sokat bizonyított gyalogos fegyverek, amiket nem arra találtak ki, hogy jármű platójáról lövöldözzenek velük. Az MG-3 a legérdekesebb közölük az általam feltételezett török eredet miatt, illetve azért is, mert abból viszont tudtak volna kis anyagi és időráfordítással fedélzeti fegyvert barkácsolni. Néhány dolcsiból simán hegeszthettek volna egy állványt a jármű páncélzatára, amiről így akár még célzott lövéseket is leadhattak volna. Szerencsétlen géppuskás próbálkozik a páncélon ide-oda csúszkáló fegyvercsővel, de így nem lehet normálisan lőni. 

Géppuskaállvány rakasztartóval - nem egy nagy beruházás, de csodákat tesz a találati pontossággal. Furcsa, hogy a robbanóautójukat körbepáncéloztatták, de egy ilyen állványra már nem futotta...

A videó másik érdekes szereplője a házi készítésű puskagránát 03:40-től. Na itt már tényleg sajnáltam a srácokat, főleg, amikor az öngyújtójával szerencsétlenkedik Abu haverja... Több, mint fél perc alatt hozzák össze azt az egy lövést, vagyis fél percig a jármű egy guruló céltábla volt. Amúgy maga a puskagránát nagyon ötletes találmány, lényegében olyan, mintha egy kézigránátot több száz méterre el tudnál hajítani. Egy lövész általában 3-4 másodperc alatt lő ki egy puskagránátot egy cső alatti gránátvetőből, a szereplők által "bombának" nevezett eszközzel ez persze kivitelezhetetlen. Ezeket a házi készítésű gránátokat én csak mostanában láttam megjelenni a videó megosztókon. Számomra érthetetlen, hogy ha tele vannak fegyverekkel, akkor miért nem vásároltak hozzájuk gyári cső alatti gránátvetőket is. Azok nagyságrendileg könnyebben kezelhetőek és megbízhatóbbak. 

Ami még említésre méltó, az az RPG gránátvető kezelése. A 03:17-nél leadott lövés után a harcosok meglepettnek tűnnek a kivetőtöltet gázainak hatására. Egyikük meg is jegyzi, hogy "minket is megpörköltél". Valószínűleg nem volt még részük ilyen élményben, pedig köztudott, hogy a vetőcső mögött elhelyezkedő felületek a gázok visszaverődését okozzák. 04:40-nél van még egy elég árulkodó momentum: az RPG kezelő gránátvetőjében kumulatív páncéltörő gránát van, pedig vagy háromszor elmondta a többieknek, hogy repeszgránátot kér. Amikor végre lőni szeretne, akkor a társa leállítja, és felszólítja, hogy vegye le a szállításbiztosítót a gránát elejéről. Egy kiképzett gránátvetős tudja, hogy az a bizonyos kupak nyugodtan rajta maradhat lövéskor a gránáton, hiszen az csak a szállítás közben óvja a gránát gyújtószerkezetének mellső részét. A 300 m/s-al közlekedő gránátot egy alumíniumkupak nem fogja meggátolni az elműködésben. A szakutasítás szerint esőben és hóban egyenesen kötelező rajtahagyni a gránáton a kupakot, nehogy a csapadék miatt a gyújtó a levegőben felrobbantsa a gránátot. Persze azt nem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha a harcos késlekedés nélkül ellövi a gránátot. Talán megelőzte volna a kurd lövészt, aki két másodperccel később találatot ér el a járművön, talán nem. Azt mindenesetre remekül szemlélteti a videó, hogy mennyire fontos az alkalmazott fegyverek magas szintű ismerete. Míg a középkorban percekig csépelték egymást a szemben álló harcosok, addig a tűzfegyverek korában tizedmásodpercnyi különbségek jelenthetik a különbséget élet és halál között.

Összességében elmondható, hogy a harc gépesített harcrendben történő megvívásához  szükséges fegyverzettel nem rendelkezett a csoport. (a videón csak járművek látszanak, nincs járműről szállt gyalogság, aki kiiktathatná az ellenség páncéltörő eszközeit) Ezek hiányát úgy próbálták ellensúlyozni, hogy a platóra mindenféle fegyvert felpakoltak, és azokat mind alkalmazták is. A látott fegyverek egyébként viszonylag fapadosnak számítanak - sehol egy optika, ami javíthatta volna az esélyeiket.

Munkaszervezés/parancsnoki munka
Hát, ebből nem sokat láttunk. A videó tényleg elég káoszosnak tűnik, de egyébként szerintem minden tűzharc az. Ez egyszerűen egy ilyen környezet. Persze utólag mindenki szereti azt mondani, hogy végig átlátta a helyzetet, és ura volt a folyamatoknak, de a csata egy hihetetlenül komplex világ, tele félreértelmezhető információkkal. Egy veterán SEAL mondta egyszer, hogy mindig a lehető legegyszerűbb tervvel indulj csatába, mert az első puskalövés után a terved ezerszer komplexebbé válik, és ember legyen a talpán, aki akkor is képes átlátni a káoszt. Amit én nagyon hiányoltam, az a rádió használata (látszik egy a jármű padjára lerakva) - a többi járművel nem is kommunikáltak, pedig a csapatmunka elég sokat tud dobni a túlélési esélyeken. A célok felderítését sem kommunikálták le egymással a harcosok - sehol egy közlés az ellenség irányáról, jellegéről, vagy távolságáról; kicsit olyan, mintha a három harcos egymástól függetlenül, nem pedig egy csapatot alkotva harcolna.

Taktika
Hát, erről sem lehet túl sokat írni. Páncélos hadrendben arcból megtámadtak egy ellenséges pozíciót fedélzeti fegyverek nélkül úgy, hogy még csak tűztámogatást sem alkalmaztak, csak szimplán rohamoztak előre - ilyet egyszerűen épeszű kiképzett katona nem csinál. Azért is furcsa az alapvető eljárások alkalmazásának hiánya, mert az internet korában ezek az eljárások rendkívül könnyedén tanulhatóak és taníthatóak. A világháló tele van katonai szabályzatokkal és oktató videókkal. Idő és energiaráfordítással még egy teljesen laikus hétköznapi ember is képes harcképes gerillacsoportok kiképzésére. Ma már bárki megtanulhatja a menet és harcalakzatok alkalmazását, az ellenséges célok felderítését, a célmegjelölést, a rugalmas elszakadást, a rajtaütések végrehajtását, a tűz és mozgás összhangját, szinte bármit, ami az ilyen feladatok hatékony végrehajtásához szükséges. Az egész csak motiváció kérdése. A videóból, viszont ezek az alapvető eljárások teljesen hiányoznak. Olyan, mintha erőből akarnák megoldani a feladatot, csak ehhez hiányzik a tűzerő és a páncélvédettség.
De ezt igazából nehéz így megítélni. A harccselekmények kiértékelésénél és a különböző incidensek tanulságainak feldolgozásánál az eseményeket mindig számos nézőpontból, több irányból megerősítve elemzik. Ebből az egy nézőpontból úgy tűnik, mintha egy kiképzetlen csoport teljesen értelmetlenül áldozná fel magát, hiszen a szükséges nehézfegyverzet nélkül, bármiféle koncepciót mellőzve nekirontottak a védelemben elhelyezkedő ellenségnek. Így nézve esélyük sem volt a győzelemre. Viszont egyetlen nézőpontból nem lehet hatékonyan következtetéseket levonni. Elképzelhető például, hogy a 4-5 fős csoport feladata csak az ellenség megtévesztése, figyelmének és tűzerejének lekötése volt annak érdekében, hogy egy másik csoport hatékonyan az ellenség szárnyába vagy hátába manőverezhessen. Talán Abu Hajaar és társai voltak a feláldozható "csalik" a csatában a végső győzelem kivívása érdekében. Az is lehet, hogy a saját felderítésük alapján sokkal kisebb ellenséges ellenállásra számítottak a feladat során, és ezért rohamozták meg az ellenséget ilyen felkészületlenül.

Úgy összességében nagyon érdekes videó. Talán az egyetlen negatívum, amit el tudnék róla mondani, az a feliratozás. Eleve "helyzetbe állítja" a nézőt, és kijelenti, hogy káoszt és rendezetlen visszavonulást fog látni. Ez azért szerintem meredek egy kicsit. Egyrészt aki nem élt még át tűzharcokat, az könnyen mond ítéletet az ehhez hasonló videók láttán. Belülről nézve azért jóval bonyolultabb irányítani a dolgokat, mint ahogy azt a monitor mögül gondolnánk. Ami viszont említésre sem kerül a feliratozásban, az a harcosok halált megvető bátorsága. Persze látszik rajtuk, hogy dolgozik a túlélési ösztön, de egyikük sem próbálja elhagyni a helyét, vagy kihúzni magát a veszélyes helyzetekből. Amikor ellenséges tűz alatt elhagyják a járművet, akkor még a halott sofőrt is megpróbálják kihúzni a járműből. Ez bajtársiasságra és erős közösségi tudatra utal, ami mindenképpen fontos faktora a harcértéknek. Az biztos, hogy ezek az emberek készek kockáztatni az életüket az eszméért, amiben hisznek.

szerda, április 06, 2016

Nem csak a titkosszolgálatok jelentik a megoldást

Múlt héten, vagy azelőtt, még a brüsszeli terrortámadás utáni napokban írtam a 24.hu nak is egy cikket a fenti címmel. Azért írtam, mert az előtte való két napban a riporterek mást sem tudtak kérdezni, hogy akkor a titkosszolgálatok hibáztak? Hol hibáztak? Mit kell másként csinálniuk majd?

Ez a megközelítés szerintem nagyon leegyszerűsítő, nem csak mert egy szervezet feladata a terrorizmus elleni harc, hanem azért mert a terrorizmus elleni harcról folyó gondolkodást is veszélyesen leegyszerűsíti (arról nem is beszélve, hogy munkájuknál fogva, nem lehet túl sokat tudni a szolgálatok tevékenységéről, amiatt az egész egy kicsit hályogkovácsolás is).

Szokás szerint néhány idézet a cikkből, aztán a link a teljes anyagra.

Emlékszem, 2013-ban volt szerencsém egy beszélgetésen részt venni FBI ügynökökkel Texasban, akik többek között arról beszéltek, hogy milyen hétköznapi eszközökkel próbálják megelőzni a terroristák, de akár az iskolai lövöldözések elkövetőit. Semmi forradalmi nem volt abban, amit mondtak, inkább az volt a meglepő, hogy ezt sokáig nem csinálták.
Azt mesélték az FBI ügynökök, hogy a saját felelősségi területükön rendszeresen látogatni kezdték a fegyverboltokat (ezekből Texasban rengeteg van), de a szokásos „körbeszaglászáson” túl időt szántak arra, hogy valamiféle normális kapcsolat is kialakuljon. Ott hagyták a névjegykártyájukat (ezt külön kiemelték, talán nem szokás FBI ügynököknél, annak idején mi sem kaptunk) a szokásos szöveggel, hogy ha bármi gyanúsat észlel…
Meglepetésükre a nyitottabb hozzáállás eredményeként sokkal több telefont kaptak később, ami elmondásuk szerint egy konkrét esetben egy lövöldözés megakadályozásához is vezetett. FBI ügynökökkel, a munkájuk miatt és a róluk kialakult kép miatt, senki sem szeret barátkozni, de a korrektebb hozzáállás, a rendszeres tájékozódás több információt és több nyitottságot biztosított számukra.

csütörtök, március 24, 2016

A brüsszeli terrortámadások kontextusa

Szalai Máté kollégámmal írtunk tegnap egy elemzést a brüsszeli terrortámadás néhány kevésbé ismert kontextusáról. A főbb konklúziók mellett (amiket mindjárt idemásolok) talán a legfontosabb hozzájárulásunk a belga dzsihadista környezetről szóló oldal.

• Az európai dzsihadista szélsőségek a 2010-es években egész hálózatot építettek ki Európában, amelynek egyik legfontosabb sejtje Brüsszelben található. Az eredetileg „Sharia4” néven szervezett hálózat idővel az Iszlám Állam szimpatizánsainak egyik fontos szervezete lett, amely sikeresen toborzott és küldött európaiakat Szíriába, Irakba és más konfliktuszónákba (Líbia). A belga szervezet a sajátos helyi adottságai következtében az egyik legnevesebb, legradikálisabb csoport volt, amelyet végül 2015-ben be is tiltottak a hatóságok.
• A 2015. novemberi párizsi és a 2016. márciusi brüsszeli merényletek sokak szerint stratégiaváltást jelentenek az Iszlám Állam részéről: az elsődleges szerepet a rekrutáció helyett a terrorakciók vették át. Amennyiben valóban húzódik stratégiai megfontolás az események mögött, annak legfőbb oka az IS szíriai és iraki visszaszorulásában keresendő.
• A párizsi és a brüsszeli merénylet eltér az elmúlt években Európában végrehajtott terrorista akciók által körvonalazódott trendektől. Mindkét akció komoly előkészítést és belső kommunikációt feltételezett, ami korábban nem volt jellemző.
 • A brüsszeli merénylet öt nappal a párizsi merényletek egyik főszervezőjének tekintett Salah Abdeslam elfogása után történt, ám a nyilvánosságra került információk szerint az akció mégsem értelmezhető az Iszlám Állam bosszújaként.
• A terrortámadás nemcsak a francia és a belga hatóságok, hanem az európai terrorizmusellenes együttműködés hatékonyságának a kérdését is felveti.

A tanulmány a Külügy és Külgazdasági Hivatal honlapján érhető el vagy az intézet nyitóoldaláról.

szerda, március 09, 2016

Utászcsörlő és a mosztari öreghíd

2012-ben írtam egy blogposztot egy állítólagos utászcsörlőről, illetve ezek alkalmazásáról a mosztari öreghíd kőelemeinek kiemelésében játszott szerepéről. Furcsa dolog az internet, mert beütöttem a google-ba most, hogy "mosztar utászcsörlő" és csak az én posztom jött ki. A furcsa az, hogy ezek a katonai városi legendák mennyire bent tudnak maradni saját zárt rendszerekbe és az internet korában se írja le senki egy fórumon sem névtelenül.

A régi bejegyzés itt tekinthető meg, kb leírtam mindent, meg még egy csomó mást is a kérdés kapcsán.

Na mindegy. A poszt után nem sokkal jelentkezett Padányi József dandártábornok, aki volt olyan kedves és megküldte azt a tanulmányát, amit a témáról írt, és egyben megerősítette, hogy utászcsörlőről nincs szó :) Kb 10-11 oldal a tanulmány és lépésről lépésre végigveszi, hogy hogyan ment végbe a kiemelés. Ha lenne időm nagyon figyelmesen elolvasni, még egy fél tucat kérdést fel tudnék tenni, de azt majd legközelebb. A korábbi posztot talán azért is érdemes elolvasni, mert néhány körülményt, anekdotát még hozzátesz a tanulmányhoz.

Padányi 1998-ban a SFOR Magyar Műszaki Kontingens parancsnokhelyettese volt, majd a következő évben a SFOR műszaki főnöke.

A tanulmány letölthető erről a linkről, a dokumentum elejére odatettem a bibliográfiai adatokat, amiből kiderül az eredeti mű, hol mikor jelent meg.

Ha találunk még képeket, tervrajzokat, akkor most már fel tudom rakni ezeket is. Bármilyen banálisan hangzik három évembe telt idáig, amíg megoldást megoldottam.

szombat, március 05, 2016

Hadihajók Koppenhágában - kínai haditengerészet

2015-ben egy kisebb kínai haditengerészeti kötelék látogatást tett Skandináviában. Nagy dolog ez, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire távol esik ez a régió Kína külpolitikai érdeklődésétől (nem azt mondom, hogy nincs, csak azt hogy sokadrangú). Arról nem is beszélve, hogy a kínai haditengerészetnek mennyi ideig tart idehajózni, és innen hazamenni. Koppenhágában egy pár napra álltak csak meg. Majd ha írok egy cikket a moder kori hadihajó diplomáciáról belefoglalom ezt a  látogatást is. Nem csak a diplomáciai testület volt ugyanis meghívva a hajókra, hanem a helyi kínai közösség is, a helyi kínai nyelviskolák diákjai és szerintem ha valaki aznap csak úgy odatévedt az Oceankaj-ra, akkor őket is felengedték a hajókra.

Amennyire sikerült elbeszélgetnem az igen szűkszavű (és angolul kevéssé tudó), a látogatók irányítására kiállított kínai tengerészekkel, a kötelék Szomália partjainál látott el szolgálatot, majd utána a Szuezi-csatornán jött fel, korábban látogatást tett valahol Nyugat-Európában, és innen meg elment Helsinkibe és onnan talán Szt. Pétervárra. (gyorsan rákerestem a neten, Helsinkiben valóban jártak utána).

Mindenki (aki foglalkozik a témával) azt latolgatja, hogy mikor lesz képes a kínai haditengerészet felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal a haditengerészet terén is. Nyilván ennek Tajvan, és a Dél-kínai tengert tekintetében van/lesz jelentősége. Általában véve úgy érzem Kína ugrásszerűen növekvő képeségeitől (minden téren) a legtöbben elalélnek, egyrészt mert látványos a növekedés, másrészt mert jó utálni és lefikázni az USA-t. A kínai haditengerészet kapcsán is valami ilyesmi van, és tényleg komoly képesség növekedést jelent, hogy a képesek az anyakikötőiktől ilyen távolságban is működni ahhoz képest, ahol mondjuk 10 évvel ezelőtt tartottak. Modern hadihajókat építeni azonban még nem egyenlő a modern képességekkel, a begyakorolt, kipróbált (battle tested) harceljárosokkal. Az, hogy Kínának van egy repülőgép hordozója (önmagában kis eufézmizmus) és már vannak repülőgépei, amelyek képesek üzemelni egy ilyen hajófedélzetről, még nem jelenti, hogy bármilyen paritást feltudnának mutatni egy amerikai repülőgéphordozóval.

Az USA saját terminológiájában csapármérő kötelékről (carrier strike group) szokott beszélni benne mindennel, ami 1. csapármérést biztosít több száz kilométeres körzetben a világ tengerrel borított szinte bármely pontján 2. megvédi a köteléket, különösen a közepén a repülőgéphordozót tengar alatt,  a vízfelszínen vagy levegőből érkező fenyegetéstől. Ezért aztán egy ilyen csapásmérő kötelék a repülőgéphordozó mellett több rombolóból, fregattból, ellátóhajóból, esetleg atomtengeralattjáróból áll. Csak a mennyiséget nézve is Kínának még van hova fejlődnie.

Ugyanakkor az is igaz, hogy Kína céljai eltérőek (ha jól értelemezem a dolgokat). Peking elsősorban saját "közel-külföldjén" akar megkérdőjelezhetetlen befolyással rendelkezni, nem pedig a világ bármelyik pontján, ennnél fogva saját haditengerészete és általában a haderőfejlesztése is más irányba tart. Így talán sosem lesz célja, hogy a saját mélytengeri haditengerészetét is olyan komplex képességekkel ruházza fel, mint amivel az USA most rendelkezik. Ahhoz, hogy a Dél-kínai tengert teljes befolyása alá vonja, elég neki az is, amit most csinál: atollokból, zátonyokból mesterséges szigeteket épít, amelyekre aztán reptereket, kikötőket, garrizonokat építhet, illetve olyan szárazföldi interkontintetális csapásmérő képességet építhet, amellyel legalább megzavarhatja az amerikai csapásmérő kötelékeket. Ezt a DF-21D interkontinentális rakéta osztály vagy típus önmagában is sok kérdést vet fel, és sokan kiröhögték az elképzelést, hogy Kína egy Csendes-óceán hatalams kiterjedésű vízein egy single warhead ballisztikus rakétával akarjon eltalálni egy repülőgép hordozót, de amikor utánaolvastam a témának, már az első amerikai elemzés azt vélte, hogy nem ez a célja a kínaiaknak. Nekik az is elég, ha ezzel megzavarják a köteléket, fölösleges manőverezésre kényszerítik, stb. Nem szakértettem bele magamat a témába, úgyohgy most visszatérek oda, ahonnan indulni akartam: néhány kép a kínai kötelékről Koppenhágában

Három hajó jött el látogatóba. Egy Type 052C romboló (DDG 152 Jinan), egy Type 054A fregatt (FFG 548 Yi Yang) és egy Type 903 ellátóhajó (Qian Dao Hu, ez egyébként a hajóosztály előső hajója). Ezek a hajók relatíve újak, és így majdnem a legmodernebb képességeket  reprezentálják. Az ellátóhajó 2003-ben, a fregatt 2010-ben, a romboló 2014-ben állt szolgálatba. A fregatt és a romboló hajóosztályát jelölő nomenklaturában úgy láttam ezeknek az A, B, C stb. betűknek van jelentősége. Ahogy fejlődött a hadipar, úgy bővítették a hajók képességeit  magának a hajótestnek és a felépítménynek a változatlanul hagyásával. Mivel heliket sehol sem mutattak, ezekre nem térek ki.
A mólónál egymás mögött a három hajó.
 Szemből a Yi Yang fregatt
Oldalról a Yi Yang fregatt. Ez volt a kisebbik hajó.
Yi Yang elülső fedélzete, előtérben a 4x8-as elrendezésű vertikális indítótubusokkal. A hajóosztály többfeladatú (multi-role), ezek a tubusok a légvédelmi feladatokat bizotsítják.ra optimalizált. Ezekből a tubusokból
Kizárásos alapon ez lehet a 76 mm-es hajófedélzeti ágyú a hajó orrában.
Ez hátul a hangáfedélzet. A helikoptereket egyik hajón sem mutatták meg, illetve a hajó belséjében csak addig tarózkodtunk, amíg hátulról előrevitték a csoportokat. A torpedóvető csövek (két hármas köteg a hajó jobb és bal oldalán) a hajó belsejében vannak, csak indításkor huzzák fel az oldalfalat.
Itt látszik az a nyílás a hajó oldalán (illetve a helye), amely mögött a torpedóvető csövek pihennek.
Szeretem ezeket a kis ablakokat, ahonnan gondolom a helikopter landolásokat irányítják
Mindegyik fedélzeten egy ilyen kis bizottság állt őrt/tisztelgett a látogatóknak. Úgy véltem egy tengerész, egy tengerészgyalogos és egy hm, nem is tudom, kommandós?
Még egyszer az előfedélzet
 Ezek lehettek a 2x6-os 240 mm-es tengeralattjáró rakétaelhárító indítóállásai.
 Ugyanaz.
Ez pedig itt a fregatt felszíni célok elleni fő fegyvere, két 4-es tubusban. A wiki szerint ezek YJ-83-as hajó elleni rakéták 180-km hatótávval.
Qian Dao Hu ellátóhajó
Oldalnézetből
Előfedélzet, az emelvényen a két 37 mm-es ikergépágyú. Mivel ez egy ellátóhajó, ennél több fegyver nincs is a hajón.
 Nem sokat tudott segíteni ...
 Ez a középfedélzet, ahol a hajó négy daruja középre voltak hajtogatva. Ezek a gombócok gondolom akkor kellenek, ha kiköt a hajó, vagy egy másik hajóval áll össze.
 Ez itt az üzemanyag (és talán más folyadékok) másik hajóra történő átszivattyúzásának eszköze, összehajtogatva.
 Az egyik ikergépágyú.
A középfedélzet a hajóhíd hátuljáról. A kis ablakok megint oly kedvesek. Gondolom onnan irányítják a darukat.
 A tat a helikopter leszálló fedélzettel. Hoppá ott fent látok még két 37 mm-es gépágyút.
 Ez itt a "csúcsragadozó" a kötelékből, a Jinan romboló (a kisebb számozás ellenére, a rombolók nagyobbak mint a fregattok)
 Az orrfedézet. A púpok a hajó két oldalán a hajó egyik lelke, egy 360 fokos, "körbe néző" antenna két eleme, másik kettő felépítmény két hátsó oldalán.
 Ezekről azt írja  a wiki, hogy decoy rocket launcher-ek, de őszintán nem világos előttem, hogy mit, milyen eszközt akarnak vele megzavarni. valaki megírhatja a kommentekbe. 4 ilyen 18-as indító van a hajón.
Ugyanaz másik szögből.
 Ezek a hajó fő légvédelmi fegyvere, ha jól sejtem minden többfeladatúság ellenére légvédelmi feladatokra van optimalizálva. HA egyszer lesznek Kínának is csapásmérő kötelékei, repülőgéphordozói, akkor ennek a hajosztálynak lesz a feladata a rakétás légvédelem biztosítása. Ezekből a hatos indítótubusokból összesen 8 darab van a hajón, úgy sejtem mindig az előfedélzeten.
 Ez a amerikai Phalanx lokátorirányítású közel légvédelmi gépágyú kínai megfelelője, egy Type 730 a hajóhíd alatt. Kettő van belőle, van egy hátul is a hangár tetején. 30 mm-es, hétcsövű.
 A hajó csapásmérő képességét biztosító kétszer 4-es tubusok a középfedélzeten hajó elleni rakétákkal vagy robotrepülőgépekkel. A wiki szerint alapból ugyanaz a YJ-83-as rakéták vannak ezen az osztályon mint az elsőként taglalt fregatton is, ám mivel eltérő a két tubus kinézete (az szögletes, ez köralakú) talán egy másik típusról van szó. Némi keresés után a YJ62-es robotrepülőgépnek gondolom, amelynek képein ugyanilyen kinézetű tubusokból indítják a robotrepülőgépeket.
Ugyanaz más szögből.
Orrfedélzet másik szögből elől a 100 mm-es automata hajóágyúval.
És szemből.
Ez a helikopterfedélzet feletti rész. Fölül az egyik Type 730 közel légvédelmi gépágyú, alatt a hangárfedélzet felső részén a a helikopterek landolását segítő lámparendszer, amely a "vízszintet" mutatja erősebb hullámzás idején is.
Kicsit gondban vagyok, mert ennek nem kellene ott lennie, ahol fényképeztem. A leírások szerint ez a hajóosztály csak két Type 730 közel légvédelmi gépágyúval rendelkezik, ez viszont egy harmadik a hajó jobb oldalán.

 Akik a hajót őrizték. Majd valaki írja meg, mit tart a kezében.

És az egész látványossághoz, egy másik látványosság szolgált háttérként.


szerda, február 10, 2016

A holland és német haderő integrációja

Azt elmúlt pár napban sok minden szembejött a holland hadsereggel kapcsolatban. Ami a legérdekesebb és látványosabb volt, hogy itt gyakorlatozott az egyik alakulatuk Magyarorzságon. A végén tartottak egy pazar tájékoztatót és statikus bemutatót, amin nem tudtam ott lenni, de sok fénykép készült róla. A lhsn.hu szerencsére felvette a tájékoztatót is, ami fent a youtube-on.



Ebből kiderül, hogy a fő erőket a 43. gépesített dandár erői tették ki. A dandár egy páncélos és két gépesített zászlóaljjal rendelkezik + a "szokásos" további támogató kiszolgáló alegységekkel. Most Magyarországra a 44. gépesített zászlóalj jött el, a felderítők, ők ketten adták a fő erőt + ha jól emlékszem 8 Leopárd harkocsival a páncélos zászlóalj egy része.

Holland erők egy másik része a 11 Légimozgékonyságú dandár egyik zászlóalja volt, amely - mint el is hangzik -  külön csinálta a saját gyakorlatait.

Szintén elhangzik, hogy a 43. dandár részéről  a hadgyakorlat célja a EU harccsoportba felajánlott holland képesség felkészítése 2016 második félévében. Ez ugyanaz, mint amit a 2016 első felében , jelenleg standby állapotban levő V4 harcsoport, benne a felajánlott magyar erők csináltak meg 2015 őszén. (nem emlékszem, hogy a teljes V4 harccsoport is együtt gyakorlatozott volna, de ez nem jelent semmit)

A videon látni a háttérben futó prezentációt, informatív.

De igazából nem ezért kezdtem el írni a posztot, hanem hogy egy kicsit összeszedjem, a holland haderő integrációjának részleteit a német haderőével. Már amikor a 43. dandárnak néztem utána akkor szembejött, hogy a dandár harckocsizó zászlóalja egy vegyes, holland/német egység. Már a wikipedia is megírja, hogy a 414. zászlóalj valójában egy német zászlóalj, aminek egyik százada holland. Tehát van egy holland gépesített dandárunk, annak egy német páncélos zászlóalja és annak egy holland páncélos százada. (sőt A wiki szerint a 43. dandár 2019 től a 1 német páncélos hadosztályba fog integrálódni).

Annak idején csak szűk szakmai körökben nagy hírt, hogy Hollandia megválik az összes harckocsijától. 2011-ben volt egy jelentősebb haderő reorganizáció (pénzkivonás) amikor számos egyéb haditechnikai eszköz mellett, a Leopárdok eladásáról is döntöttek. Nyilván itthon nagyrészt csak annyit jött át, hogy elveszik a páncélos képesség Hollandiában. Egy két évre rá már lehetett olvasni, hogy a képességet nem akarják elveszíteni, felmerült olyan terv, hogy a holland tankosok német tankokon gyakorolják a képességüket, hogy, ha egyszer megint...
Most, hogy megint találkoztam a hollandokkal, úgy tűnik okosan oldották meg, megmaradt a képesség, és még szorosabbra fűnték az integráció a Bundeswehrrel.

(Hollandia a levetett Leopard 2A6 tankokból 100 db-ot 2014-ben adott el Finnországnak 200 millió euróért (along with logistics package and spare parts sustaining 10 years of operations. Finland is Buying Dutch Leopards for €200 Million).

Most meg azt olvasom ebben a tanulmányban http://www.iai.it/sites/default/files/pma_report.pdf, hogy a már említett 11. Légimozgékonyságú dandár a német Gyorsreagálású hadosztályba fog integrálódni, míg a német tengerészgyalogos erőket a holland tengerészgyalogos erőkbe fognak integrálódni.

Most, hogy írom, gyorsan rákerestem a friss hírekre. Február 4-én a holland EU elnökség honalpjáról: Germany and the Netherlands step up their military cooperation.  Azt írja épp aláírták a 43. dandár integrációját a 1. német páncéloshadosztályba. A hollandok zászlóshajóját (amelyet eredetileg helikopterhordozónak vagy mai szóval "multi purpose fregatt" nak hívtak) közösen fogják üzemeltetni logisztikai ellátóhajóként.

Még kellene ide raknom egy képet egy Leopard harckocsiról is, hogy többen olvassák a posztot, de ehhez már nincs kedvem.

hétfő, február 01, 2016

Lövészet Panzerfaust 3-val Kurdisztánban

Ezeket a fotókat a KTCC (mi ez?) készítette, úgyohgy ha bárki leveszi innen írja a képre vagy alá, hogy ©KurdistanTrainingCoordinationCenter2015. A képeken úgy látom csak kurdok látszanak, de az első képen egy német is látszik. A helyszín az a lőtér, amit az előző blogposztban, a második helyszínként írtam le (Tiger valley)

Német fegyvereket akkor ígért a német kormány, amikor a magyar, Moszul 2014 nyári eleste után. Úgy emlékszem első körben 10.000 kurd harcos felfegyverzését vállalta Berlin, majd újabb 10.000 katonányi flszerelést küldött. Nincs pontos listám, de ez a szám leginkább a kézifegyverekre vonatkozott, azaz G-3 és G-36-os gépkarabélyokra. Ezek mellett még 8.000 pisztoly, több száz Panzerfaust 3 és MILAN páncéltörő rakéta (mi a hivatalos neve?) is átadtak néhány Unimog sebesültszállítóval együtt. Egyszer láttam egy pontos listát, de már elhagytam a net rengetegében. 

De milyen jó is, ha az ember blogot ír, itt írtam korábban a német segély részleteiről és ha valaki nagyon tuti kíváncsi a részletekre, akkor itt a lista a Bundeswehr oldaláról (jobbra fent, PDF-ben). Látok köztük kesztyűt, kézigránátot, meg egyéb felszerelést is.

A képek azt hiszem magukért beszélnek. A lista szerint 200 Panzerfaust 3-t kaptak a kurdok 2400 éleslőszerrel és 800 gyakorló lőszerrel. nem tudom még mennyi lehet belőle :)






szerda, január 27, 2016

Újra Irakban - Magyar Honvéd, 2015/11. I. rész

A Magyar Honvéd 2015. novemberi számába írtam azt a cikket, amit most két részletben itt is lehozok. A havilapnak csak a nyomtatott verziójában jelent meg (bocs, nincs netes verzió, csak a honvedelem.hu is lehozza több cikküket). Ez a szöveg kicsivel több, mert nyilván a szerkesztés során húzva lett a szövegből. Képből is több van, mivel itt nincsenek korlátok.

Előszóba még annyit, hogy 2014 szeptemberében, 2015 áprilisában és novemberében voltam kint Kuridsztánban, mindig egy kicsit ugyanot és máshol. A cikk a szakirodalomból, az első két út tapasztalataiból, különösen a második útnak a erbili kiképzőknél tett látogatásából építkezik. A fényképek egy részét a sajtósoktól kaptam, egy másik részét é készítettem. Balszerencsémre azon a napon volt a találkozónk, amikor kiképzési szünet volt, így csak a helyszíneket tudtam megnézni, magát a kiképzész nem.

Következzen a cikk első része. Természetesen bármilyen pontosítást, kommentet továbbra is örömmel várok:

Wagner Péter: Újra Irakban, Magyar Honvéd, 2015/11.

"A Magyar Honvégség legújabb küldetése Észak-Irakba szólította a honvédeket. A 147 fős Iraki Kiképzésbiztosító Kontingens (MHIKK) az nemzetközi kiképzők tevékenységét fogja biztosítani és az iraki kurd harcosokat, a peshmergákat fogja képezni Erbilben ((kurdul: Hawler). Jelen írás bemutatja, hogy miért került sor a nemzetközi kiképző misszió létrejöttére, miért kell képezni kurdokat, akiknek szinte minden generációja megtapasztalta a gerillahadviselést, és mi lesz a magyar katonák feladata.

Nemzetközi összefogás az iraki erők összeomlása után

2014 nyarán az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A váratlan siker egyszerre volt köszönhető a korrupt, demoralizált iraki biztonsági erők megfutamodásának, és a megelőző évek szunnitákat üldöző kormányzati politikájának. Bár az első híradások még arról szóltak, hogy a várost 30.000 főnyi katona és rendőr védte, a valóságban ez a szám inkább a 10.000-15.000 főhöz volt közelebb, mivel minden rendőri és katonai egységnél jellemző volt, hogy a parancsnokok az ellátmánnyal történő manipulációk érdekében inkább hazaküldték a katonáikat. A terroristák nem voltak többen 800-1500 főnél, de mellettük ált e meglepetés, a helyi lakosság szimpátiája és aktív támogatása, és a félelmetes hírük. Moszul elestét követően a szunnita területeken általános felkelés bontakozott ki, amely karöltve az Iszlám állam fegyvereseivel, gyakorlatilag Irak egyharmadát vonta ki a bagdadi kormány keze alól. Az elkövetkező káoszban, az iraki biztonsági erők egynegyede, 19 katonai és hat rendőrségi dandár bomlott fel.
Az események hatására az USA jelentős katonai segélyprogramot indított el (Train and Equip Fund, ITEF) 1,61 milliárd dollár értékben. Ebből az összegből az iraki hadsereg kilenc dandárját, és a kurd peshmergák három dandárját szerelik fel. A kurd erők esetében 353,8 millió dollárt irányoztak elő, amelyből a három dandár személyi állományának egyéni felszerelését (fegyverek, védőfelszerelés, egyenruha, stb.), 720 taktikai szállítójárművet (Humvee-k, teherautók, műszaki járművek, stb.) és egy tüzérségi dandár tűzfegyvereinek a beszerzése fog megtörténni. Az amerikai felajánlás mellé napokkal később megérkeztek a főként NATO partnerek hasonló felajánlásai, amelyek főleg a kurd erők támogatására fokuszáltak.
Ezek közül kiemelkedik Németország, amely első lépésben egy 4000 peshermerga egyéni felszerelését vállalta (G3 és G36 –os gépkarabély, 6,5 millió lőszer, 10000 kézigránát, stb), beleértve az egyéni kézifegyvereken túl különböző típusú páncéltörő eszközök (300 MILAN, 203 db Panzerfaust) és járművek (10 Dingo, 10 Unimog mentő) átadását is.
Magyarország szintén az elsők között reagált a katonai segélyt érintő felhívásra és amerikai közvetítéssel majd 250 tonna lőszert küldött Kurdisztánba. Ennek a tételnek a zömét 5,8 millió 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős illetve 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, és belövő-gyújtó töltény tette ki. Ezek mellett a szállítmány nagyobb mennyiségben tartalmazott még 82 mm 37M aknagránátot (3720 db, hajító töltet nélkül), 14,5 mm páncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltényt (30 000 db) és PG-7V kumulatív páncéltörő lőszert (5000 db).
Az Iraknak küldött haditechnikai eszközök csak az egyik felét jelentették a nyugati segítségnyújtásnak, a másik fele az a kiképzési program, amihez most a magyar katonák is csatlakoztak. Az főszerepet itt is az US játszotta, amely 1500 fős kontingenst telepített öt bázisra Bagdad környékén és a nyugat-Irakban. Iraki Kurdisztánban a többi helyszínhez képest valamivel később kezdődött meg a képzés, mivel 2014 augusztusáig úgy tűnt az Iszlám Állam nem akar a kurdok felé terjeszkedni. Akkor azonban megindultak a terroristaszervezet erői Erbil felé, mire igazi pánik tört ki a tartományi fővárosban, a lakosság, a politikai elit, a nemzetközi olajvállalatok alkalmazottjai mind menekülni kezdtek (a MOL azon kevesek közé tartozott, amely maradt és folytatta a kutatásokat). Az offenzívát végül sikeresen megállították Erbiltől 30-40 kmre és ezt követően megkezdődött a peshmergák képzése is.
2015 januárja óta ebben főszerepet játszik a Kurdisztáni Kiképzési és Koordinációs Központ (angol rövidítéssel KTCC), amely német-olasz vezetés alatt áll (félévenként váltással) és amelyhez számos más nemzet, pl. holland, svéd, magyar csatlakozott azóta.

Miért van szükség a tapasztalt kurdok képzésére?

Az iraki kurdok Irak 1922-es függetlensége óta több alkalommal is felkeltek a központi hatalom ellen, gyakorlatilag nem volt olyan generáció, amely legalább egy fegyveres harcban ne vett volna részt. Szaddám Huszein ellen több alkalommal is harcoltak, így felmerülhet a kérdés, hogy mi is kell képezni ezeken harcedzett harcosokon.
A peshermgák hagyományosan egy területi alapú, milícia jellegű, gerilla hadviseléshez szokott erő, amely kis csoportokban (max. 20-40 fő) alkalmas rajtütésekre vagy aszimmetrikus hadviselésre, viszont alkalmatlan nagyobb egységekben, komplex, összehangolt, több fegyvernem együttműködésre alapuló műveletek végrehajtására, városi harcokra. 
Az Irak-Iráni háború alatt a peshmergák három iraki hadosztályt kötöttek le a hegyvidéki területeken (ami Kurdisztán nagy részét jellemzi), de soha egyetlen várost sem tudtak elfoglalni, vagy megtartani egy iraki reguláris erőkkel végrehajtott támadással szemben. Ahogy 2015 tavaszán ezt a kiképzők jellemezték a szerzőnek: „tapasztalt, fegyverforgató emberekről van szó, ám ha kiérnek a nyílt terepre, a peshmergák tanácstalanná válnak”. A milícia jellegből adódóan a katonai logisztika, a harctéri orvosi ellátás, a hadműveleti tervezés vagy általában a törzsmunka szinte ismeretlen fogalmak.
2014 augusztusa és 2015 áprilisa között a peshmergáknak mintegy 1200 halottjuk és 5000 sebesültjük volt. Az áldozatok egy jó része menthető lett volna, de a kurdoknál az elsősegély ismeretlen fogalom. A sebesülteket általában visszavitték a legközelebbi városban egy lestoppolt autóval, vagy más járművel a vérzés bárminemű csillapítása nélkül. A kiképzők elmondása szerint így a legtöbbször elvérzés volt a halál oka a menthető eseteknél. 
A problémáknak megfelelően a KTCC által összeállított képzési program inkább egyfajta gyorstalpaló, amely négy hét alatt próbálja az alapvető lövész ismereteket átadni a kurd harcosoknak előbb szakasz szinten, majd később zászlóalj szintű összekovácsoláson. A foglalkozások általános lőkiképzést, általános harcászatot, egészségügyi alapismereteket, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelmet és felismerést, beépített területen (városban) folytatott harctevékenységet, és parancsnoki törzsmunkát ölelne fel, de természetesen az arányokban vannak eltérések attól függően, hogy a szakaszban, vagy a zászlólaljban kinek mi a feladata.
2015 tavaszán egyszerre két helyszínen, Erbilben és Atrosh-ban (Dohuk tartomány) folyt egy-egy kurd zászlóalj képzése, egy további kiképzőbázis létesítése tervbe volt véve, ez állítólag már megnyílt Harir település mellett (az ott található Bashir repülőtéren korábban amerikai bázis működött). Mivel Erbilben nincs egy olyan méretű bázis, ahol a teljes zászlóaljat lehet képezni egyszerre, ezért ott valójában három kisebb helyen folynak képzések.
A kiképzés alatt álló zászlóalj katonái a Bnaslava településen (Erbil külvárosa) található Zeravani bázison (kurd csendőrség jellegű szervezet) vannak elszállásolva, itt van az alakulótér és a lőtér is.
Az erbili önkormányzattól kölcsönkapott egyik félbehagyott építésű lakótelepen folyik a városi harcászat gyakorlása. A nemzetközi kiképzők álmodozva dicsérték a helyszínt, ahol ideális körülmények között, teljesen háborítatlanul lehet gyakorolni, hogy hogyan kell egy utcán végighaladni a két oldalon biztosítva, vagy megtisztítani emeletes lakásokat.
Végül van egy harmadik terület, amelyet a KTCC kiképzői csak Tiger Valleynek hívnak (egy útmenti plakát alapján), ahol a peshmerga szakaszokkal a nyílt terepen való védekezést és támadást gyakorolják. A gyakoroló tér gyakorlatilag egy füves dimbes-dombos terület a főútról letérve, semmilyen tábla, zászló vagy őrszolgálat nem található a helyszínen, ami jelezné, hogy itt kiképzés folyik."

Idáig a cikk. Most néhány saját kép a helyszínekről. (Nem tudom folyik-e még mindenhol képzés Erbilben, mert a novemberi út alkalmával elfelejtettem erre rákérdezni. Félfüllel mintha úgy értettem volna, hogy csak a zeravani bázisán van még képzés). Ez itt (volt) a városi kiképzőbázis, Tiger City:
A gyakorlat az volt, hogy az utca legvégéből indulva, az utca két oldalán haladva, hogyan kell biztosítani és megtisztítani az egyes lakóházakat. A német kiképzők, dicsérték, hogy ennél tökéletesebb nem is lehet a hely. Talán írtam, hogy ez egy félbehagyott lakótelep egyik utcája.
Látkép a lakótelepről, háttérben az erbili vidámparkkal.

Tiger Valley-hez egyszerűen csak le kellett kanyarodni a főútról

A domb alatt gyakorolták a szakasz szintű mozgást lövészetet. A kép jobb középső szélénél (ahonnan kezdődik a vízmosás) volt a MILAN lövészetek helyszíne
Ez már a Zeravani tábor, mondjuk nem sok látszik belőle. Itt van (volt) a kiképzésre szánt zászlóalj elszállásolva. A képen egy terepasztal van (vagy hogy hívják), amit a németek építettek a kurd peshmergáknak. Ez az hely, ami a magyar sajtóban (ha írt róla valaki) Binaslawa, vagy Bnaslawa néven szerepelt.


Ez a két kép a zeravani tábor belsejét mutatja (sehogy sem sikerült középre rendeznem). A felső képen a valami taktikai helység látható a jobb szélen a "car pool"-val (magyarul?) ahol néhány adományozott Unimog állt, plusz a kicsit hátrébb ott volt a fenti terepasztal
Az alsó képen látható a "főút", a két oldalon a legénységi szállás. Gondoljunk a legrosszabbra, kopott falak, betört ablakok, emeletes vaságyak, amiből sokszor a matrac is hiányzik, semmiféle belső bútorzat.

Ez a kép jó két vagy több kilometerrel arréb készült. Ez a sátor és a mellette levő épület a lőtérnél, egyszerre pihenő és eü célból.

A fölső kép a lőteret mutatja, olyan mint egy egyszerűbb lőtér szokott lenni. Az also kép jobb szélén lehet látni a zeravani bázis kontúrjait, a kép közepén a lőtér egy másik részét, kiégett járművekkel, jobb és bal szélén pedig egy-egy árkot.
Talán a cikkben is említem, hogy a peshmergák általában teljesen tanácstalanok pl egy ilyen árokrendszer elfoglalásával, mert csak a frontális rohamot ismerik.


A gyakorlás érdekében a németek építettek egy kisebb árokrendszert. Egyrészt azért, hogy megtanítsák a peshemergáknak, hogy hogyan használjuk ki a terepviszonyokat védekezéskor, másrészt, milyen techcnikával, milyen mélyen, milyen anyagokból építünk árokrendszert és annak egyes pontjai milyen szerepet játszanak a védelem megszervezésében. Na és persze, hogy hogyan kell egy ilyet elfoglalni. Biztos ezek magától értetődőek annak, aki már csinálta.

Ez egy másik árok, még mindig a bázis határában. Ezt a kurdok ásták, amikor 2014 augusztusában Moszulból megindult az offenzíva Erbil felé. Kitört a pánik a városban, védelmi intézkedésként körbe árkolták a várost. Kilométer hosszan öleli köürbe ez a kb 2x2 méteres árok a várost. Talán körbe is éri.

A kiképzős képek úgy látom már csak a következő etapba férnek bele