csütörtök, május 28, 2015

Elsőrendű érdek: Az Iszlám Állam elleni harc és Magyarország, Magyar Narancs cikk

Több mint egy hónappal ezelőtt írtam egy cikket a Magyar Narancsba Irakról és a készülő magyar szerepvállalásról. Mivel a cikk csak regisztrációval érhető el, most felrakom ide is. A következő posztban megpróbálom értelmezhető formába összerakni és kidekorálni az "évtized légifotóját", amit az erbili repülőtér felett készítettem.

Magyar Narancs 2015/17, http://magyarnarancs.hu/kulpol/elsorendu-erdek-94633#
Wagner Péter
Elsőrendű érdek
Az Iszlám Állam elleni harc és Magyarország

A múlt szombat délután Erbilben hatalmas detonáció tépte szét az Ainkawa Road nyugalmát. A kurdisztáni régió fővárosának ebben a negyedében jobbára keresztények laknak; főutcája a nyugatiak kedvelt találkozóhelye, s itt működik az amerikai főkonzulátus is – az lehetett a támadó célpontja.
Hogy a robbanóanyaggal megrakott autó nem jutott el odáig, csak a biztonságiakon múlott, akik időben kiszúrták a közeledő járművet, és tüzet nyitottak rá. Az ő szerencséjük lett a Nelly kávézó vendégeinek végzete, akik közül ketten meghaltak, nyolcan megsebesültek. A támadást később egy Twitter-üzenetben magára vállalta az Iszlám Állam. 

A három részre szakadt ország

Dacára az elmúlt hónapok bombázásainak és szárazföldi veszteségeinek, egyelőre semmi jele annak, hogy az Iszlám Állam meggyengült volna. A terrorszervezet tavaly nyáron foglalta el egyik pillanatról a másikra Irak szunnita arabok lakta vidékének, azaz az ország északnyugati részének nagy részét. Nem előre megtervezett, mesteri offenzíva volt ez: pusztán az iraki biztonsági erők váratlan összeomlása tette lehetővé, hogy néhány ezer fegyveres birtokba vegyen több tízezer négyzetkilométert. Amikor 2014. június 6-án hajnalban pár száz harcos Szíria felől megközelítette Moszult, Irak második legnagyobb városát, csak annyi volt a céljuk, hogy szétzilálják a rendőrség és a hadsereg néhány állását, esetleg túszokat szedjenek, akiket később látványosan lefejezhetnek. A helyi erők azonban pánikba estek, és sorra adták fel állásaikat. A dzsihadisták másnap ezerfős erősítést küldtek a városba, akikhez helyi szunnita felkelőcsoportok csatlakoztak. A várost és környékét őrző két iraki hadosztály menekülőre fogta – és ezzel kitört a pánik is. A terrorszervezet pár nap alatt több száz kilométert haladt előre. A hírük még náluk is gyorsabb volt. A pszichológiai hadviselés sikere – amelyben minden bizonnyal szerepet játszottak a lefejezéseket bemutató videók is – kézzelfogható volt, egész falvak vágtak neki a biztonságot jelentő Kurdisztánnak.

Az Iszlám Állam gyors térnyerésével Irak területe végleg három részre szakadt: a dzsihadisták a kormány irányítása alatt álló déli és az északi, kurdisztáni területek közé ékelődtek be, nyugatról és északról is Bagdad határánál álltak meg. Az iraki hadsereg negyede szétfutott, elképesztő mennyiségű fegyvert hagyva az ellenségnek.

Különböző elvárások

A kritikus helyzetben két legfontosabb partnere sietett Bagdad segítségére: Irán és az Egyesült Államok. Ízlelgessük egy kicsit ezt, és megértjük a helyzet abszurditását. Miközben Washington az iráni nukleáris fegyverkezés miatt mindeddig súlyos szankciókkal büntette Teheránt, miközben a két fél szemben áll egymással a szíriai polgárháborúban, és a két ország között 1979 óta súlyos konfliktusok sora bontakozott ki, most egy oldalon harcolnak. Szó szerint. Az iraki légteret precízen vigyázzák, nehogy az amerikai gépek az iráni forradalmi gárdistákat bombázzák. Amikor az elmúlt hetekben Tikritben a síita milíciák és iráni támogatóik kudarcot vallottak, az ameri­kaiak csak e félkatonai csoportok és kiképzőik visszavonulása után kezdték támadni a terroristák állásait.

Az Egyesült Államok transzatlanti szövetségeseire és arab partnereire támaszkodva széles nemzetközi koalíciót épített, miközben Irán önkéntesekkel, kiképzőkkel és iraki színekre festett bombázógépeivel támogatja Bagdadot. Ma sem tudjuk, hogy a 2014 áprilisában harmadszor is újjáválasztott Núri al-Maliki iraki miniszterelnök augusztusi eltávolításában melyik félnek volt nagyobb szerepe – mindenesetre az Iszlám Állam sikere sok tekintetben Maliki hibás politikájának tudható be. A mindinkább autoriter jegyeket mutató kormányfő elidegenítette a szunnita lakosságot (nem véletlen, hogy a moszuliak az Iszlám Állam támadásakor az együttműködést választották az ellenállás helyett), másrészt szétzüllesztette a hadsereget és a rendőrséget. A történelem fintora, hogy ugyanazt művelte, mint Szaddám Huszein: parancsnokoknak lojális, de botcsinálta tábornokokat nevezett ki a kompetens (és gyakran szunnita) tisztek helyett, illetve a régi Köztársasági Gárdához hasonlóan saját pretoriánus alakulatokat hozott létre. Ezek végezték el a piszkos munkát is, jelesül a terrorizmussal vádolt, főként szunnita civilek kínzását, jogtalan fogva tartását. Maliki legnagyobb bűnének mégis a mindent elborító korrupciót róják fel, amely az iraki állam védelmi képességeit lenullázta. A parancsnokok kenőpénzt fizettek a posztjukért, amit aztán meg kellett keresniük. Nem csak a rájuk bízott árukészlettel, üzemanyaggal és az élelmiszerekkel csencseltek, de egyszerűen hazaküldték a katonákat, hogy a zsoldjukat zsebre tehessék. A Moszul védelmére kijelölt, csúfosan megfutó két hadosztály így csak papíron számlált 30 ezer főt, valójában alig voltak pár ezren. A Malikit belső puccsal felváltó Hajdar al-Abadinak 2014 augusztusa óta egyszerre kellene a nyugati és az iráni elvárásoknak is megfelelnie.

Az amerikai katonai és diplomáciai gőzhenger az első pillanattól beindult. Tavaly szeptembertől több mint 60 ország, köztük Magyarország is csatlakozott a nemzetközi koalícióhoz. A bombázások – 10 ország részvételével – már a nyár végén megkezdődtek, s a cselekvési terv része volt a menekülteknek nyújtott humanitárius segély és a fegyveres erőknek nyújtott katonai támogatás is. Magyarország már ezekből is kivette a részét, a külügy 70 ezer eurós segélyt folyósított, a Magyar Honvédség mintegy 220 tonna lőszert adott át amerikai közvetítéssel a kurd milíciának, a pesmergáknak, de a Mol, az evangélikus egyház és az Ökumenikus Segélyszervezet is küldött pénzt és szakembereket. E lépéseket nyilvánvalóan az a kormányzati szándék is motiválta, amely a fagyos magyar–amerikai kapcsolatokba próbált életet lehelni; de fontos elem lehetett a magyar olajvállalat kurdisztáni tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági érdek is.

A nemzetközi erőfeszítés következő lépcsője a kiképzési központok felállítása volt. A kilenc iraki és három kurd pesmerga dandár katonai felkészítését célzó misszióban a legtöbb nyugati NATO-tagország részt vesz: az amerikai stratégiák úgy számoltak, ekkora erőre lesz szükség Moszul visszafoglalásához a nyáron. Ebben ma már senki sem lehet biztos – úgy tűnik, az Abadi-kormány hathatós iráni befolyásra más stratégiát követne, s először a főváros környékéről szorítaná ki az Iszlám Államot, csak utána vonulna Moszul ellen.

Egyértelmű kép

Az Iszlám Állam nemcsak Iránt és az Egyesült Államokat hozta közel egymáshoz, de a magyar kormányt és az ellenzékét is. A kiképző misszió nem a NATO keretében zajlik, ezért a magyar hozzájárulás jóváhagyásához kétharmados többségre volt szükség. Az ellenzéket – leszámítva az egyébként is minden­féle beavatkozásellenes Jobbikot – érzékenyen érintette a helyzet. Ha nemmel szavaznak, a szövetséges Egyesült Államok kérésére mondanak nemet, ha igennel, a kormánnyal vállalnak közösséget. Az Együtt, a DK, Fodor Gábor és Kész Zoltán végül a kormány javaslata mellett szavazott, az LMP és a hírek szerint erősen megosztott, a nemmel valódi meglepetést okozó MSZP ellene. (Arra hivatkoztak, hogy a lakosság arányában túl nagy lenne a szerepvállalás.)

A parlamenti jóváhagyás után 150 katona küldhető Erbilbe, a Kurdisztáni Kiképzési Koor­dinációs Központba (KTCC). A tervek szerint egy század, azaz 110 fő települ az iraki kurdok fővárosába, mellettük mintegy tíz fő a különböző parancsokságokon felderítéssel foglalkozik majd, 27 fő pedig Magyarországon várakozik. A kormányzat állítása szerint a katonák elsősorban őrzési-védelmi feladatokat látnak majd el, de a „partnerképesség építésébe” az is belefér, hogy később kiképzőként is tevékenykedjenek. Az erbili repülőtérre települő tábort olaszok és németek vezetik, mellettük hollandok, norvégok, britek, franciák és amerikaiak működnek majd. Erbil – a szombati robbantás ellenére is – biztonságos város, a német és holland kiképzők egyelőre szállodában laknak. Valószínű, hogy a magyar kontingensnek saját tábort kell majd építenie, ami nem kis feladat lesz, de az elmúlt évtized koszovói és afganisztáni tapasztalatai után katonai értelemben csekély kihívást jelenthetnek az őrzési-védelmi, kísérési vagy akár kiképzési feladatok.

Mint a NATO-csatlakozás óta számtalanszor, a magyar–amerikai kapcsolatokban ezúttal is a katonák hozhatnak javulást. Ám Magyarországnak nem csak ezért kell részt vennie e misszióban. A külső katonai beavatkozások eredményessége vegyes képet mutat, az elmúlt két évtized sikert is, kudarcot is hozott. Most viszont egyértelmű a kép. A Nyugatnak elsőrendű politikai érdeke az Iszlám Állam megállítása – nem is csak a humanitárius krízis, a menekültek vagy az Iszlám Állam elképesztő brutalitása miatt, hanem az ideológiai fenyegetés, a nyugati államokból elinduló és oda visszatérő radikálisok okán is. Mint Afganisztán esetében, Magyarországot az aktív katonai részvétel miatt nem fenyegeti közvetlen veszély, és úgy vélem, nem is fogja. A kérdés tehát újfent az: vajon szövetségeseink és partnereink szempontjai érnek-e annyit, hogy némi szolidaritást mutatva részt vegyünk a közös teher viselésében? A válasz egyértelmű igen.

hétfő, május 04, 2015

Szijjártó Péter Bagdadban - MTI hír

Alább az útról kiadott MTI hír, csak azért teszem fel ide, mert egy rövid keresés alapján nem találtam híroldalt, amely teljes egészében lehozta volna a hírt.

Ami érdekes a hírben, hogy az egynapos látogatáson Szíjjártó találkozott az olajminszter kivételével az összes fontos miniszterrel + az államfővel + turisztikai miniszterrel. Elég sűrű program volt, és egyben jelzi, hogy a iraki félnek mennyire fontos minden nyugati partner látogatása, érdeklődése (+ talán az eddig magyar erőfeszítéseket elismerését is jelzi).
A másik érdekes a magyar kontingens érkezése. Mintha egy fél mondatban már olvastam volna korábban egy korábbi miniszteri kommünikében, de a mostani egy világos menetrend:
Májusban a "parancsnoki karhoz" (bármit is jeletnsen ez, valószínűleg inkább a parancsnoki törzsekhez kerülnek Bagdadba, Kuvaitban, nem tudom még hova).
Július-augusztusban pedig a század kitelepülése.

Bagdad/Budapest, 2015. május 4., hétfő (MTI) - Május végén a parancsnoki karhoz tartozó tisztekkel kezdődik meg a magyar katonai kontingens kitelepülése az iraki Erbílbe, és augusztus végéig befejeződik az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni küzdelem keretében Irakba utazó magyar katonák kihelyezése - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn telefonon az MTI-nek bagdadi tárgyalásait követően.
    A külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Bagdadban nagyra becsülik a magyar kormány erőfeszítéseit, mivel a közép-európai térségből Magyarország küld elsőként katonákat a közel-keleti országba. Leszögezte, nem csupán Irak vagy Magyarország, hanem egész Európa és a Közel-Kelet érdeke is az Iszlám Állam mielőbbi legyőzése, hiszen Irak stabilitása kiemelt jelentőségű Európa számára is.
    Szijjártó Péter megjegyezte, az Irakba induló magyar kontingens hat összekötő tisztből, 110 szolgálatot teljesítő katonából, valamint a rotáció biztosítása érdekében Magyarországon készenlétben álló 27 katonából áll. Az MTI kérdésére a külügyminiszter azt mondta, a magyar katonák őrzésvédelmi és biztosítási funkciókat fognak ellátni Erbílben, a kurd régió fővárosában, illetve annak környékén. Ez azt jelenti, hogy a kurd város nemzetközi repülőterén található, és az iraki hadsereg, valamint a kurd harcosok, a pesmergák kiképzésére használt bázis és a kiképzőtisztek biztonságának szavatolásért felelnek majd a magyar katonák. Hasonló feladatokat látott el a magyar kontingens Afganisztánban is, ahol a kabuli repülőtér őrzésvédelméért felelt.
    A külügyminiszter azt mondta, jelenleg is zajlanak a tárgyalások az olasz és az amerikai katonai kontingenssel a magyar katonák elhelyezéséről.
    Szijjártó Péter az Iszlám Állam legyőzése utáni újjáépítési időszakról is tárgyalt Bagdadban. Ezzel kapcsolatban elmondta, a két ország még az idén gazdasági együttműködési megállapodást és a kettős adóztatás kizáró megegyezést írhat alá. A magyar Eximbank 20 millió dolláros hitelkeretet hozott létre, és ennek a hitelkeretnek a terhére már zajlanak a tárgyalások a két ország között autóipari, egészségipari, valamint építőipari együttműködésről.
    A külügyminiszter tárgyalópartnereinek kiemelte, hogy a magyar kormány a kétoldalú együttműködés zászlóshajójaként tekint a kurd térségben két olajkutatási és kitermelési koncesszióval rendelkező MOL olaj- és gázipari vállalatra.
    A felek arról is megállapodtak, a magyar kormány megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a magyar Országgyűlés ratifikálja az Európai Unió és Irak közötti stratégiai együttműködési megállapodást. Szijjártó Péter hangsúlyozta, Magyarország úgy véli, Irak az elkövetkező időszakban az EU stratégiai energiapolitikai partnerévé válhat.
    Szijjártó Péter egynapos iraki látogatásán mások mellett Fuád Maszúm iraki elnökkel, Haider al-Abádi miniszterelnökkel, Hosjar Zebari miniszterelnök-helyettessel és pénzügyminiszterrel, Ibráhim al-Dzsaafari külügy-, Háled al-Obeidi védelmi miniszterrel.
    Emellett a külügyminiszter Ádel Fahd es-Sersáb iraki turisztikai és régészeti miniszterrel az Irakban lerombolt ókori műemlékek és világörökségi helyszínek helyreállításáról tárgyalt. A felek megegyeztek arról, hogy magyar régészek és asszírológusok vezetésével nemzetközi együttműködést indítanak.

péntek, május 01, 2015

Konferencia a Mediterrán térségről, de valójában a honvédség misszióiról

Jövő héten, május ötödikén konferencia lesz a Stefánia palotában, Mediterrán térség: múlt, jelen, jövő címmel. Általában nem szoktam konferenciákról írni, de miután megnéztem ennek a programját, két dolog jutott eszembe. (mivel nem tudok röviden írni, ezért itt a lényeg röviden: ez egy jó konferenciának tűnik a témák és az előadók alapján, május 5-én lesz, és a konferenciára regisztrálni itt kell: hvk.tkh@hm.gov.hu, itt a  link 

Egyrészt, hogy egy csomó új nevet látok benne, akiket ugyan többnyire ismerek, de még alig hallottam őket. Illetve vannak olyan előadók is, akiket még egyáltalán nem hallottam, de főleg a témájuk érdekes.

Bár nem egy szekcióban lesznek összegyűjtve, a Nyugat-Balkánról érdekesnek tűnő előadások lesznek, migráció, befektetési lehetőségek, iszlamisták, magyarok a KFORban, EU Altheaban  stb. Ez nagyon jó, végre nem csak szokásos (jó az is érdekes) nemzetközi kapcsolatok.

Nyilván ami engem érdekel, azok a missziók, amikkel én is foglalkozom. A KFOR és az EU Althea megközelíthető téma, előbbit láttam már egy kicsit, úgyhogy ezektől kevesebbet várok. Bár az mindig érdekes, amikor résztvevők (katonák, rendőrök) beszélnek a missziójukról, az ugyanis kétféleképpen is elsülhet. Lehet szuperunalmas, mert nem mer semmi érdemlegeset megosztani a delikvens, és lehet szuperérdekes, hogy ha az előadó – másról nem tud beszélni – belemegy a részletekbe és mesél.

Ha otthon lennék, én az UNIFIL, UNFYCIP, MFO panelre ülnék be mindenképpen. Az UNIFIL nagyon érdekes, egy „tűzhányó” szélén fekszik, és van benne négy magyar. Egyszer meglátogattam a missziót, amolyan turistásan betértem, és a térképész katonák nagyon érdekes dolgokat meséltek. Tényleg még vissza kellene oda menni. Szóval ez érdekes, mi újat mondhat, mesél majd Dr. Kállai Attila alezredes. Ennek az előadásnak az a különlegessége, hogy tudtommal, erről a misszióról még nem volt ilyen.

Drót László ezredes „Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés” kicsit elbizonytalanít. Mit lehet 15 percben erről a két különböző dologról elmondani? A UNFICYPes részre azért vagyok kíváncsi, mert két vagy három éve írtam egy pazar tanulmányt – minden nagyképűség nélkül – erről a misszióról és a magyar részéről, és ezért mindig kíváncsi vagyok valaki überelni fogja-e.

Végül a panel harmadik érdekes előadása a most megszűnt MFO misszióról fog szólni. Ez a misszió személyesen is érint. Kétszer próbáltam meg eljutni ide, mindkétszer kudarcba fulladt (de legalább első alkalommal eljutotta helyette a ciprusi misszióba).

Az örök dilemma a következő. Mit csinálnak egy ilyen misszióban a magyar katonák (és rendőrök). 
Nagyrészt semmit (MFO-sok most felmordulnak), mert amit az MFO-ról szóló híradások mindig ugyanazokat a semmit mondó információkat tartalmazták: nyomoznak, gyorshajtás, stb. Mindig ugyanazok. Jellemző, hogy a 20 éves misszióról mennyire nincs semmi, hogy amikor elrabolták (véletlenül) az egyik magyar katonát, az is csak egy napig volt itthon hír. Most a napokban jelent meg egy hosszú cikk az utolsó váltás parancsnok helyettesével, Dr. Schultz Tamással és meglepődtem, hogy milyen hosszú. A missziós rendőr ismerősök sem tudtak hirtelen ilyen hosszú interjút felidézni. Szóval nagyon info nincs, legalábbis annak, aki benne van.

Igen ám, de itt van az, ami Cipruson történt. Amíg meg nem néztem, a honvedelem.hu-n mindig ugyanazok a semmitmondó hírek jelentek meg. Totál érdektelenség, unalom. Aztán amikor ott volt az ember, megnyíltak a katonák, értelmet nyertek mondatok és kiderült, hogy ez a maga szintjén egy érdekes, mozgalmas és félreértett misszió (mert mindenki Afganisztánból indult ki). És írtam róla vagy 10 oldalt! Arról, amiről addig max. 3 bekezdés semmitmondó ismétlés jelent meg.

Szóval ugyanezt akartam az MFO-val. Hátha érdekes, hátha történnek ott dolgok. Mikor meghallottam, hogy bezárják a missziót 2015-én március végén, próbáltam szervezni egy látogatást magamnak decemberben elkezdtem, februári kiutazással. Minden okénak tűnt, a római nemzetközi parancsokság is engedélyt adott rá, és akkor az ÖHP vagy a vezérkar valamelyik illetékese azt találta, hogy 1. zavarnám a csomagoló katonákat 2. nagyon veszélyes ott kint. Ez utóbbi különösen rosszul érintett azok után, hogy Afganisztánban ez sosem volt gond, pedig ott ennél sokkalta veszélyesebb volt a helyzet (most jöttem meg Erbilből, egy nappal az érkezésem előtt öngyilkos merénylő robbantott, hűűűű). Cserébe az egy hetes kutatóut helyet, felajánlották, hogy kimehetek az ünnepélyes zászlólevonásra, ami jó lett volna, csakhogy nem voltam Budapesten az induláskor.

Fájt, de mindegy, nem sírni akarok itt, hanem elmondani, hogy azért lennék kíváncsi az MFOs előadásra, mert attól tartok, hogy ennek a missziónak is az lesz a sorsa, mint az összes többi olyannak, ahol kutató nem járt. Megy a feledés homályába.

Mondjuk vicces, hogy ezt épp a honvédség intézi el magának, amely közben olyan büszke a missziós tevékenységére. Nem ez lesz az első eset (ha így lesz), talán már írtam itt a blogon, a 2003-2004-es iraki misszió története csak nagyon foghíjasan dolgozható fel, mert egy másik okos illetékes hagyta leselejtezni annak a missziónak az anyagait. Lobotómia, igen ez az a szó, amit kerestem. Kész, kitöröltük, emléke velünk él, de más semmi. Abból a misszióból csak és kizárólag a leglényegtelenebb iratokat őrizte meg a HM/MH az utókornak, mégpedig, hogy a misszió kb. 500 napján, mikor ki volt ügyeletes a táborban. Kíváncsian várom, hogy 10 év múlva mi lesz  kutatható az MFO-ból.

Lehűtöm magam. Nos, visszatérve a konferenciára, mert hiszen ezért kezdtem el írni, ezt a posztot, szerintem ez a legnagyobb érdeme. Ha bármit képes megőrizni (főleg ha utána kiadják, vagy legalább felveszik) az utókornak. Hogy ha majd egyszer valaki kutatni akar, de nem talál már semmit, akkor ezeknek a konferenciáknak az előadásai kulcsfontosságúak lesznek. Ezért örülök külön, hogy vannak, lesznek a missziós előadások, mivel az elmúlt 20 évben gyakorlatilag csak ezeken keresztül lehet prezentálni, hogy a Honvédség mit csinált az állandó leépülés és reform (inkább átalakulás) mellett.

Igazából annak is örülnöm kéne, hogy katonai és nem katonai előadók így egymás mellé vannak rakva. Próbálom visszaidézni emlékeim, hogy régen is volt-e, főleg katonák által szervezett konferencián, de nem nagyon rémlik. Most beugrott (mellékszál), amikor a Külügyi Intézetben konferenciát szerveztem a PRT-ról és ott voltak az előadók között tisztek is. Belegondolva, ez teljesen – jó értelemben véve – abnormális volt, mert nem gyakori katonáknak teljesen civil közönség előtt konferencián részt venni. Örülök, hogy azt megcsináltuk.

Erre a konferenciára másodszor is visszatérve, igazából két dolgot hiányolok: az afganisztáni missziót  (közben rájöttem, hogy az nem-a Mediterrán, bocsánat) és az időt. Jó, ezt értem, két napos konferenciára senki nem megy el, és sok a téma, úgyhogy zsúfolni kellett, de a 15 perc nagyon kevés, én épp csak levegőt vesz ennyi idő alatt J 

A puding próbája az előadások minősége lesz, de az előadók és a témák biztatóak. Külön örömnek tűnik, hogy a programot szervező, a Vezérkar tudományos műhelye ilyen komolyan veszi magát, és állítólag további hasonló volumenű konferenciák lesznek. (disclaimer: a műhely legtöbb kutatóját ismerem, többen a barátaim, úgyhogy nem is dicsérem őket tovább).


A konferenciára regisztrálni kell itt: hvk.tkh@hm.gov.hu

Aki kibírta idáig, annak a programot is iderakom

9.00-9.10 Elnöki megnyitó, köszöntők
9.10-9.25 Topor István ezds. (MH ÖHP)
A Magyar Honvédség műveletei a Mediterrán térségben
9.25-9.40 Galli László
A líbiai dominó 2011-ben
9.40-9.55 Orosz Anna (KKI)
Befektetési lehetőségek a Nyugat-Balkánon: gazdasági és politikai keretek
9.55-10.10 Speidl Bianka (HVK TKH)
Szíria a hatalmi játszmák kereszttűzében
10.10-10.25 Crisán Andrea (BM BÁH)
Push és Pull faktorok a nyugat-balkáni migráció hátterében
10.25-10.40 Kérdések - válaszok
10.40-11.00 Kávészünet
1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)
11.00-11.15 Szpisják József ddtbk. (MH KDK):
Magyar szerepvállalás az EUFOR égisze alatt
11.15-11.30 Dr. Isaszegi János ny. vőrgy. (HM Zrínyi Kiadó)
Háborúk és békeműveletek a Balkánon, 1897-től napjainkig
11.30-11.45 Dr. Vogel Dávid fhdgy. (MH KDK)
KFOR: 15 év a balkáni stabilitásért
11.45-12.00 Dr. Kiss Álmos Péter (MH KDK)
Balkáni iszlám fundamentalista szervezetek erősödésében rejlő kockázatok és kihívások
12.00-12.15 Kérdések - válaszok
2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)
11.00-11.15 Sógor Dániel (ELTE TáTK)
"Síita félhold"? Libanoni-szír-iraki-iráni együttműködés a terror árnyékában
11.15-11.30 Dr. habil. Kalmár Zoltán (PE MFTK)
Oroszország szerepe a szíriai konfliktusban
11.30-11.45 Dr. Prantner Zoltán (SZTE BTK)
A jemeni fegyveres erők az Arab Tavasz után
11.45-12.00 Dr. Marsai Viktor (NKE NETK)
Líbia 2015 tavaszán - Szomália Európa szomszédságában?
12.00-12.15 Kérdések - válaszok
12.15-13.15 Ebédszünet
1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)
13.15-13.30 Drót László ezredes (MH 5. BILD)
Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés
13.30-13.45 Kacziba Péter (MTA RKK)
Békeépítési törekvések eredményei Cipruson
13.45-14.00 Dr. Kállai Attila alez. (NKE HHK)
Hazai katonai térképészek az UNIFIL misszióban
14.00-14.15 Selmeczi Attila alez. (MH ÖHP)
A Multinational Force of Observers szerepe, tevékenysége
14.15-14.30 Kérdések - válaszok
2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)
13.15-13.30 Gömöri Roland (SZTE ÁJTK)
A kopt kisebbség helyzete Egyiptomban az Arab Tavasz után
13.30-13.45 Miletics Péter (MH GEOSZ)
Az arab tavasz geopolitikai következményei a tágabb mediterrán nagytérben
13.45-14.00 Prof. Dr. J. Nagy László (SZTE BTK)
Iszlám és társadalom Algériában
14.00-14.15 Oláh Péter (ELTE BTK)
Egyedül vagyunk? - A keleti nyitásról török szemmel
14.15-14.30 Kérdések - válaszok
14.30-14.45 Kávészünet
1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)
 14.45-15.00 Dobos Edgár (MTA KKI)
Etnopolitika és az állam működési zavarai Bosznia-Hercegovinában
 15.00-15.15 Balogh Ádám (SZTE ÁJTK)
A görög-macedón kérdés: egy történelmi konfliktus biztonságpolitikai hatásai
napjainkban
 15.15-15.30 Lóderer Balázs hdgy. (MH CKELMK)
Multietnikus államok a Balkánon
 15.30-15.45 Kérdések - válaszok
2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)
 14.45-15.00 Őexc. dr. Pólyi Csaba nagykövet
Spanyolország migránspolitikájának változásai
15.00-15.15 Dr. Rákóczi István (ELTE BTK)
A migráció hatása Portugália társadalmára
15.15-15.30 Dr. habil Molnár Anna (NKE NETK)
Olaszország és az afrikai migránsok
15.30-15.45 Kérdések - válaszok
15.45-16.00 Zárszó

hétfő, április 27, 2015

Átkelés Chungaránál - Tóásó Előd kimenekítésének egyik mellékszála

A tegnapi nap egyik érdekes híre volt, hogy a Baptista Szeretetszolgálat "kimenekítette" Tóásó Elődöt Bolíviából. Mielőtt is felvetném magam és mások gondolatait a kimenekítésről, szeretném leszögezni (ez olyan hivatalosan hangzik), hogy nem Tóásó, és Mario Tadic kimenekítésével van gondom, ennek tökre örülök, becsülöm Lukács Csaba Magyar Nemzet újságíró/baptista munkatárs évek óta tartók, és kitartó figyelmét és segítőkészségét.

Itt most arról írnék, hogy mi jön át ebből a hírből, miért kell egy segélyezéssel, humanitárius segélyekkel foglalkozó szervezetnek "akciót" indítania, "konspiratív" módon egy "kimenekítésre" (idézetek az origo cikkből) Még a Külügyminisztérium is megjelent a hírben, mint "technikai segítséget" nyújtó fél, bármit jelentsen ez. Szerintem, az  hogy a külügy még nem reagált semmit az ügyben még (kormany.hu-n éjjel 22.51 kor nincs semmi), hogy vagy nem tudták hogy segítenek, vagy érdemi szerepük nem volt az ügyben. Holnap, vasárnap talán kiderül.

Őszintén szólva nem tudom, mit hogyan értsek ebből a történetből. A Lemil blogon - profiljuknak megfelelően - abból indultak ki, hogy itt most ez akár egy titkosszolgálati akció lehetett, mert a tálalás olyan. Az ő konklúziójuk hasonlít az enyémhez (és ennek örülök) Mégegyszer pontosítok: nem a kimenekítés végrehajtását tartom elcseszettnek (a két ember kijutott, tehát végül is sikeres volt), hanem ezt az elképesztően erőltetett történetet, amit az arcunkba vágtak. 

Ugyanakkor az is eszembe jut, ami 2011-ben történt Líbiában, amikor a TEK kimenekítette (vagy "kimenekítette") a magyar és EU-s állampolgárok egy részét Tripoliból. Írtam róla annak idején egy tanulmányt, (amit nyilván kb ötvenketten olvashattak, mert már a címe is unalmas volt, a szöveg meg nagyon szakszerű és hosszú) és amiben azt is írtam hogy (most 10 perc szünet, meg kell nézzem, fent van e még a neten): megtaláltam, sok érdekeset írta, de ami ide tartozik, az nem érdemes idézésre. Itt van fent: Magyar evakuáció Líbiában az EU polgári védelmi mechanizmusának részeként

Szóval azt írtam, hogy a baptisták rajta voltak a különgépen, ami akkor senkinek nem szúrt szemet - legalábbis annyira, hogy írjanak róla.

Ok, ezen majd elvitatkozunk erre arra, de ez a poszt valami olyan dologról akar szólni, ami tény (szemben a sok találgatással), amelyet személyesen megtapasztaltam, és amelynek köze van a Tóásó Előd meneküléséhez. Ez pedig a Chungara határátkelőhely.

2010-ben jártam ezen a vidéken, a határátkelőhelyhez közel van a Chungara tó, 4517 méterrel a tengeszint felett igazi kihívás minden 0-100 méter tengerszint körüli magasságokhoz szokott embernek, turistának, utazónak. Mi Aricából fizettünk be egy egynapos kirándulásra, és kiütött minket teljesen. Én gyakorlatilag az első órák után csak szenvedtem a buszban (bár utólag rájöttem, hogy lázas is voltam), utitársam jobban bírta egészen a tóig, de ő is furcsa érzésekről számolt be utólag. A poszt hátralevő része, az akkori rövid naplót idézi vissza és a képeket, mert fantasztikus volt a hely.

Így utólag visszanézve a képeket egészen megszépülnek az emlékek, de azért azt tudni kell, hogy ezeket mind a rosszulléttől már-már öntudatlan állapotban készítettem.
A túravezetők mindenféle taktikákkal igyekeztek enyhíteni az utasok oxigénhiányból adódó bajait. Az első fokozat a kokaleveles tea volt:


Ez állítólag jó a nyomáskülönbségre, de természetesen senkin sem segített.
A második fokozat a citrom harapása, a harmadik pedig valamilyen ismeretlen vegyszer szagolgatása volt. Egyetlen néni volt, aki igénybe vette az utolsó fokozatot, az oxigénpalackot. De hatott rá a dolog, mert az ebédnél (még mindig 3500 méteren) már derűsen falatozott.
A táj fölfelé menet folyamatosan változott. Aricából, a sivatagból indultunk:


Ez itt a híres kandeláberkaktusz, ami csak 2800 méterig él meg. Évente egy centit nő, úgyhogy a chileiek inkább nem is engedik a közelébe a turistákat:


Aztán a táj már kicsit élettel telibb lett, olyan tőzeges vagy milyen, mindenhol ugrándozó "kamelita" csapatokkal. A kamelitáknak négy fajtája van: a láma, a guanaco, a vicuna és az alpaka. Ezen állatfajok megkülönböztetésében még kezdők vagyunk, de a Peru-Bolívia útvonalon várhatóan nagyon belejövünk majd.
Itt éppen egy gyerekvicuna szökell:

Egy helyen megálltunk "lámákat nézni". Hamar kiderült, hogy a lámákat a Népi Nénik turistacsapdának használják, ezzekkel az állatokkal csalogatják ide az óvatlan utazókat.
Én Loli vagyok, a láma, a turisták mind hülyék, én csak a kekszükre utazom:


A népművészeti termékek bódéja mögé beosonva végre kettesben maradtam ezekkel az állatokkal.
Ez itt ismét Loli:


Ennek nem tudom a nevét, de modellt állt nekem a vulkán előtt:


Aztán odajött az egyik népi néni, szólt a lámáinak, hogy menjenek vissza, mert így nem jönnek a turisták. Én hülye megkértem, hogy hadd fényképezzem le, mondta, hogy fizessek érte, mondtam OK.


Miután elkészült a kép gondoltam adok 200-at, elvégre a láma nem kért pénzt, pedig az sokkal különlegesebb számomra, de a népi néni ennél többet akart. Mondtam hogy ok, adok egy ezrest, adjon vissza a kétezresemből. Erre odajött egy másik népi néni is, azzal, hogy ők bizony nem adnak vissza, mert ma este "csirkécskét" akarnak enni. Elég félelmetes volt két láma, egy kutya és két néni fogságában. Erre gyorsan elvettem a nénitől a 2000-est, odaadtam neki fémpénzben egy ezrest és elrohantam. Nem azért, szívesen hozzájárulok én a csirkécskéjükhöz, de ezek a nénik elég agresszívak voltak.

Aztán végre odaértünk a Chungara tóhoz, itt tettem meg hősiesen azt a 150 métert bódult állapotban.




Ha ezt valami hegymászó olvassa, biztos röhög rajtam, de ebben a magashegyi betegségben az a szörnyű, hogy nem csak a testet, hanem az agyat is letompítja. A tónál megkérdezte tőlem az egyik chilei utitársunk, hogy hol voltunk már eddig Chilében. Emlékszem, annyi jutott eszembe, hogy Argentinából jöttünk, és hogy Santiago Chile fővárosa. De hogy hol is voltunk eddig, azt egyszerűen nem tudtam felidézni.
De mire leértünk Aricába este 10 felé már kutya bajom sem volt, milyen csodálatosan rugalmas is az emberi szervezet.

Egyébként tényleg fantasztikus volt az élővilág, már amire emlékszem belőle. Csináltunk néhány tényleg pazar képet, a levegő meg valahogy tényleg krisztálytiszta, harapható volt. Maga a kirándulás egyébként a szokásos lehúzós (ha hagyod) parasztvakítós volt, ahol a turistabusz megállóira a népi néniktől kezdve az összes árus, állatdiomár és vendéglős rá volt szervezve.  Itt még van néhány kép:







Végül az utolsó kép. Nem tudom, átjön-e hogy inkább csak vonszoltam porhüvelyemet és legszívesebbe visszaülnék a buszra aludni.



Disclaimer: A poszt szerzője korábban kapcsolatban állt a Baptista Szeretetszolgálattal. 2006 novemberében egy tapasztalat szerző út keretében segítette a szervezetet, hogy megfelelő információkat és kapcsolatrendszert tudjanak kialakítani a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport tevékenységéhez kapcsolódó, egészségügyi projektek kialakításában.

























vasárnap, április 19, 2015

Magyar katonák Irakban

Bár ma más sokkal okosabb vagyok a KTCC és a magyar katonák leendő tevékenységét illetően, ez a cikk sem volt rossz, amit a héten írtam és amit a Hir 24 oldalán lehet elolvasni.

Bonyolultabb lesz a magyar katonák feladata, mint hinnénk

A parlamenti felhatalmazás elég bonyolultan fogalmaz, de a kormányzati kommunikáció révén tudni lehet, hogy a magyar katonák alapvető feladata a kurdisztáni főváros, Erbil mellett épülő katonai bázis őrzés-védelme és a kiképzők kísérése. Túl sok részletet már csak azért sem lehet tudni az nemzetközi kiképző misszió kurdisztáni része, a Kurdisztáni Kiképzési Koordinációs Központ (KTCC) annyira új, hogy csak most nyeri el végső formáját. Annyit lehet tudni, hogy német és olasz parancsnokság alatt működik majd felválta, de lesznek britek, amerikaiak és hollandok meg norvég kiképzők is.

Mit fognak a magyar katonák Irakban csinálni?

Az őrzés-védelmi feladatok bár a kemény és monoton rutin miatt egyszerű feladatnak tűnhetnek, épp a váratlanság és a kiszámíthatatlan környezet miatt érdekesek. Ha tetszik, a Magyar Honvédség egyik specialitásává vált ez a feladattípus az 1999-es NATO-csatlakozás óta.
Koszovóban 1999 és 2005 között majd 300 emberrel őriztük a KFOR fő bázisát, Afganisztánban 2006 és 2013 között a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) bázisát, és 2012-ben Kabulban a NATO-erők fő bázisát védték magyar katonák.

Ami általában mindenkinek beugrik az őrzés-védelmi feladatokról, az az, hogy a katonák őrzik a tábor bejáratát, beléptetik az embereket és a járműveket, szigorúan néznek az őrtornyokból kifelé. Ennél azért kicsit összetettebb a feladat, ami például függ a technikai őrzés-védelem minőségétől (mozgásérzékelők, kamerák, riasztók, behatolásjelzők). Emellett a katonáknak biztosítaniuk kell egy úgynevezett QRF-t, azaz gyorsreagálású egységet, amely képes a nap 24 órájában pár percen belül útnak indulni és megtámogatni azokat, akiket megtámadtak.

szerda, április 15, 2015

Az Országgyűlés bizottságainak lehetőségei az iraki misszió kapcsán

A címe elég semmit mondó megint, de nehéz is megragadni egy mondatban, amiről írni akarok.

2006 óta követem kívülállóként a Parlament külügyi és honvédelmi bizottságának munkáját. Jó nem teljesen kívülállóként, mert az elmúlt években volt szerencsém a jegyzőkönyvek olvasása mellett részt venni nyilvános üléseken, sőt az a megtiszteltetés ért (talán többször), hogy meghívott szakértőként, HM-es, külügyes és KFH-s arcokkal együtt kommentálhattam afganisztáni folyamatokat. Írtam egy-egy szakértői anyagot az évek során.

Az évek során az a meglátás alakult ki bennem, hogy ez a két parlamenti bizottság (lehet a többi, de azokat nem ismerem), messze nem él azokkal a lehetőségeivel, amelyekkel élhetne a nyilvánosság biztosítása tekintetében.

Politológiát tanultam és tanultunk a parlament egyik szerepéről, mint a politikai nyilvánosság biztosításának eszközéről. Ezek a fejezetek általában arra vannak kihegyezve, hogy a parlamentnek ellenőriznie kell. Persze, igen, de tudjuk mi van akkor, ha az egyik oldal vizsgálni akar, vagy ellenőrizni: a másik oldal szabotálni fogja.

Ami nekem hiányzik a tankönyvek leírásából és a gyakorlatból, az az a funkció, amelynek révén a bizottságok információkat kérhetnek ki a kormánytól adott szakpolitikai döntés előkészítése kapcsán: Nem azért, hogy rajtakapják valami mulasztáson, hanem azért, mert hozzájuk képviselőkhöz másképp viszonyul a bürokrácia, mintha egy mezei ember kérdez.

Itt a konkrét példa, hogy lehessen érteni, miről is magyarázok.
Dánia tavaly szeptemberben, Magyarország tegnap döntött arról, hogy katonákat küld Irakba. Mindkét esetben a kormánynak a parlament jóváhagyását kellett kérni a döntéshez, s a javaslat a szabályoknak megfelelően átfutott a honvédelmi bizottságon keresztül.

A magyar dokumentum itt található, az indoklás rész 3/4 oldal, hat bekezdés, kb 2400 karakter. Elvileg ennyiből tudnak tájékozódni a bizottság tagjai, ha nem hallgatják meg a zárt ülésen a minisztert, a hírszerzést, TEK-et, stb. A lényeg, hogy ennyi marad a nyilvánosságnak is. Szerintem (ezt tényleg nem tudom) a bizottság kérhetné, hogy alaposabb indoklást fűzzenek a határozati javaslat mellé. Mit tartalmaz az anyag?

Mindössze 8 sor (egy bekezdés) a helyzet leírása Irakban. Ennyi, és ennyi elég a képviselőknek. Ha én lennék parlamenti képviselő, ezer kérdésem lenne. Utána egy bekezdés a jogi megalapozásról, egy bekezdés, hogy mire kaptunk felkérést és egy bekezdés, hogy mire kér a kormány felhatalmazását.

Nézzük meg a dán parlament honvédelmi bizottságához benyújtott anyagot. Ismétlem, ez nyilvános, fent van a neten. Dánul van a cucc természetesen, úgyhogy google fordítót használok angolra, az egész megbízható.

Az indoklás 2,5 oldal, kis betűkkel, 16.000 karakter, a magyar indoklás 6-7 szerese. Mit lehet ennyit írni? Először is, majd egy oldal hosszan leírja az eseményeket, amelyek 2014 szeptemberéhez (a döntés ideje) vezettek, mi az Iszlám Állam, mennyi halott és menekült, az iraki kormány először mit bénázott, majd hogyan váltott irányt, új miniszterelnök, segítségkérés, stb.
Végül ezek fontos részletek lehetnek azoknak a döntéshozóknak, akik a katonáikat, a harcmezőre küldik, nem?

A III-as pont megint egy jó oldalon keresztül részletezi, hogy mit küldenek, hányat, milyen feladatra, például::
The military contribution consists of three components: an F-16 fighter aircraft, which will include up to approximately 140 people. A staff consisting of up to about 20 people. And finally a capacity-building contributions, incl. logistics contributions expected to include up to approximately 120 people. The Danish contingent will consist of four operational F-16 combat aircraft and up to three F-16 fighter aircraft in logistical reserve. The contribution will include include liaison and staff officers at relevant headquarters. F-16 contribution will cover up to a total of about 140 people, with the exact number including will depend on on the specific location and command structure. In addition, will be in establishing the troop on an air base in the region be a need for temporary secondment of additional people to unpack, setup, creation of communications and workshops, etc. The Danish aircraft will be deployed in the full spectrum of air operations within Iraqi territory, which could involve participation in both the information gathering as offensive air operations.

Vannak még további érdekes pontok, de nekem nyilvánvalóan ez kedvencem, amikor a dán katonai hírszerzés ebben ismétlem nyilvános dokumentumban rövid értékelést ad a biztonsági helyzetről. Ha nálunk kinyitja a száját a katonai hírszerző egy bizottsági meghallgatáson, akkor 10 évre titkosítják az ülés jegyzőkönyvét minimum. Nekem csak kevés személyes élményem van, hogy mi hangzik el ilyenkor, de ezek alapján elmondhatom, hogy az info 90 százalékát én is tudtam, 5 százaléka pedig olyan kvantitativ adat volt, amelyet csak azért nem tudtam, mert nem állt rendelkezésemre elemzői, humán és technikai, kapacitás.
De miért ne adhatna egy ennyire általános - de mégiscsak valamilyen - értékelést egy hírszerző szervezet nyilvánosan (mindjárt  bemásolom)? Azt hiszem itt a rossz magyar (kelet-európai) beidegződés, és a politikai elit felé meglevő bizalmatlanság lehetnek az okok (de minden egyéb tippet várok), amiért ennyire általánosságokat mondanak a hírszerző szervek egy nyilvános meghallgatáson.

(Ok, ez így nem igaz. Nagyon sok mindent mondtak, amikor hallottam, top quality elemzések voltak, csak nekem nem tartalmaztak sok újdonságot Afganisztánról. Ez egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy ők is azt gondolják, amit a világ szakértői krémje, másrészt az is igaz, hogy nem mentünk bele Baghlan tartomány faluvezéreinek, tálib sub-commanderjeinek az CV-jébe, amiről ők sokkal többet tudtak, mint én).

Nézzük tehát a dán katonai hírszerzés értékelését:
VII. Defence Intelligence Service (FE) have provided the following threat assessment for coalition forces: Generally speaking, the security situation locally change very fast throughout Iraq. The threat of ISIL against coalition forces in regions and cities, which is controlled by ISIL is VERY HIGH. The threat of fire from helicopters and planes, located near combat operations throughout Iraq, HIGH below 5,000 feet (AGL). The threat of shelling of all aircraft flying in Iraqi airspace are generally AVERAGE below 5,000 feet (AGL). FE further assesses that the threat of shelling of aircraft flying over 5,000 meters (AGL) throughout Iraq, is LOW. The threat of indirect and direct fire in Iraq is HIGH in areas of combat. In areas where there is direct combat, including Baghdad city, the threat from indirect and direct shelling MEANS. In areas that are not threatened by ISIL, the threat from indirect and direct fire LOW. The threat of terrorism in Iraq, including the threat of detention, kidnappings and IEDs, is HIGH. The threat of civil unrest Iraq is MEDIUM. The threat of attacks with improvised chemical weapons in Iraq is MEDIUM in areas of combat operations and in areas controlled by ISIL. In other areas there is the threat of attacks using improvised chemical weapons 
LOW. The threat of espionage in Iraq is HIGH. The threat from Iraq security forces is LOW. However assesses FE that the threat from insider attacks among the Iraqi security forces are MEDITERRANEAN. The threat of terrorism directed against the Defenders in Denmark is MEDIUM.

A FE a dán katonai hírszerzés bár ott egy kicsit másképp van a rendszer. Az ország határain túl, minden hírszerző feladatot a katonai hírszerzés csinál (tehát a nem katonait is). Elhárítási a polgári titkosszolgálat (PET) tevékenységének a része, akkor is katonákról van szó.

A szöveg maga katonásan velős és áttekinthető. Egy ilyen szöveg 1. megnyugtathatja az állampolgárt és képviselőt, hogy a hírszerzésük, képben van, mindenre figyel, képes prognózisokat felállítani (az nem elég a bízalomhoz, hogy tudjuk, hogy tudják) - ergo nyugodtabb mindenki, mert nincs homályban tartva. 2, nem árul el semmilyen érdemi titkot, mert több kevesebb sikerrel egy civil elemző is össze tudna rakni egy ilyet. Most hirtelen több érv nem jut az eszembe.

El kell mondjam, hogy Dánia szakértőktől hallottam egy olyan verziót a határozati javaslat "bőbeszédűségére", hogy ott mindig koalíciós kormányok vannak gyenge parlamenti többséggel. Azaz a kormány adott minisztere részéről mindig kényszer van a konszenzus (parlamenti többség) megteremtése érdekében, és azért kell bőkezűen bánnia az infokkal, hogy senki ne mondhassa azt (ésszerű keretek között), hogy "ha nem kapok elég infot, akkor nem szavazom meg!" Nem tudom, szerintem a brit parlament meg persze az amerikait látva, nekem az a benyomásom, hogy  nyugaton a dolgok transzparensebben mennek. Ez az utóbbi egy valós szempont lehet, de nem csak azért informálnak mert kell. Ha nem tennék, a parlamenti képviselők és a sajtó magától is elkezdenek kérdéseket feltenni.

Summa summarum: Javaslom a két magyar parlamenti bizottságnak, hogy ők a jövőben ők is kérjenek az ilyen katonai missziók mellé, egy hasonlóan rövid és velős biztonsági értékelést, hogy a közvélemény is jobban informált legyen, meg a képviselők is, és ne csak a magamfajta szakértők okoskodására kelljen alapozniuk a véleményüket. Precedens, mint látjuk van rá a szakmaibb megoldásra.

Utóirat: Ez a jelenség nem kormányfüggő, hanem struktúrális. Érdemes kihangsúlyoznom az esetlegesen idetévedő kommentelők miatt. Szekeres miniszter annak idején  szeretett PPT prezentációkat tartani a honvédelmi bizottság előtt, ez tény, én is élveztem, mert informatív volt. De maguk a beterjesztések missziók indítására ugyanilyen rövidek, sőt gyakran rövidebbek, semmitmondóbbak voltak.

szerda, április 08, 2015

A koppenhágai merénylet "percről percre"

A biztonsagpiac.hu-ra írtam egy cikket múltkor, most eszembe jutott, hogy miért nem rakjam fel ide.

Itt az eleje, a többi a weboldalon folytatódik:

Február 14-én, egy álmos szombati délutánon Koppenhágára lecsapott a terror. A közvélemény egyfajta skandináv nyugodtsággal fogadta az eseményeket és utána is hasonlóan hideg fejjel próbálta megérteni, hogy mi is történt. A nagy vihart kavart párizsi terrortámadás óta még egy hónap sem telt el, így a kérdés ott volt a levegőben, hogy új típusú terrorhullámmal állunk-e szemben? Lehet-e kapcsolat a párizsi és a koppenhágai támadások és elkövetők között? Az Iszlám Állam vagy az al-Kaida áll-e az események mögött?
 Gyilkosság a „Lőporos hordónál”
Az események 2015. február 14-én szombat délután, az FC Kobenhavn stadionja mögötti parkban kezdődtek, ahova Omar Abdel Hamid el-Hussein, a későbbi elkövető egy, a dán hadsereg által rendszeresített gépkarabéllyal a kabátja alatt érkezett. Bár már szinte percről perce lehet ismerni a terrorcselekmény utáni eseményeket, az a mai napig kérdés, hogy a majd egy méter hosszú M/95 gépkarabélyt (a fegyver az M-16 kanadai változata, amely 2010-ig volt rendszeresítve, azóta csak tartalékosok használják), miként tudta el-Hussein feltűnés nélkül magával vinni Koppenhágában.
A terrortámadás célpontja a Krudttønden (Lőporos hordó) kávézó volt, amely egy nagyobb, közművelődési központként működő épületegyüttes részét képezi külön utcai bejárattal. A kávézóban aznap egy kulturális rendezvény volt, amely a „Művészet, istenkáromlás és a szólásszabadság” címet viselte. Bár az esemény szűk körű volt, a néhány héttel korábbi párizsi terrortámadások miatt nagy érdeklődésre tartott számot. Így jelen volt a francia nagykövet, számos ismert európai művész, és a főelőadó Lard Vilks. A svéd karikaturista nevéhez számos, az iszlám vallást és Mohamedet profán módon ábrázoló alkotás köthető, korábban már számos fenyegetést kapott szélsőséges szervezetektől. Az eseményt a rendőrség egy járőrrel biztosította az épület bejáratánál, de rajtuk kívül legalább még egy dán civil ruhás rendőr, Vilks saját, a svéd rendőrség által biztosított testőrei is a teremben voltak, és valószínűleg a francia nagykövettel is voltak személyvédők.
A térfigyelő kamerák képei szerint el-Hussein a beszélgetés kezdete után mintegy fél órával érkezett a helyszínre, először a közösségi komplexum különböző bejáratain próbált bejutni, ám ezeket zárva találta. Nem volt más választása, frontálisan kellett támadnia. Délután 15.33-kor lövés dörrent, az előadók és hallgatóság összerezzentek, Irina Sevcsenko, a neves ukrán feminista félbeszakítottaa előadását. Utólag kiderült, hogy el-Husseint a kijárat felé tartva megpróbálta feltartóztatni Finn Nørgaard dán filmrendező, aki maga is a hallgatóság tagja volt, de akkor épp az utcán tartózkodott (dohányzott vagy telefonált). Az elkövető egyetlen lövéssel leterítette Nørgaard-t, aki a vállán ért a lövés, és még perceken át haldoklott.


péntek, február 20, 2015

Helyszíni beszámoló a koppenhágai terrortámadásról (képekkel)


Ritkán történik az emberrel, hogy ilyen közel legyen egy terrorcselekményhez (anélkül, hogy keresné), és ha már így történt, másnak elmentem megnézni a helyszíneket. Nem írok túl sokat, mert remélem találok vevőket még egy vagy két cikkre.

Az első helyszín a Krudttonden nevű kávézó volt, amely egy nagyob park szélén fekvő művelődési ház. Omar Abdel Hamid el-Hussein itt ölte meg Finn Nørgaard filmrendezőt, és megsebesített három rendőrt. Nørgaard így utólag vétlen áldozatnak tűnik, még a támadás előtt a sarkon megpróbálta megállítani a férfit, aki egyetlen lövéssel végzett vele.
A kávézó homlokzata, amit megsorozott az elkövető, ettől balra lőtte le ad án filmrendezőt

Másnap, 24 óra múlva még folyt a helyszínelés, a média nagy számban jelent meg, és az együttérző emberek is elkezdtek virágot hozni.

Tudom, hogy a világ változik és már lttam a TV2 egyszemélyes stábját is, de azért ez kialakítás meglepett
Ő az egyik finn csatornának közvetített, csak a finnsége miatt fotóztam le
A kávézó előtti lövöldözés utáni első pillanatokat megörökíti ez a video, amelyet a lelőtt filmrendező barátja készített, aki éppen akkor ért oda.

A kávézótól a el-Hussein elsétált, autójába szállt, majd kiszállt és taxival (!) ment haza (vagy egy lakásához közeli) netkávézóba és facebookozott egy kicsit. Hajnali négy körül elment a belvárosban található zsinagógához, ahol lelőtte az ott posztoló zsidó önkéntes biztonsági őrt és megsebesített két (civilruhás?) titkosszolgálati ügynököt.
A zsinagóga előtt is sokan összegyűltek, az utcafrontot virágok borították
A zsinagógánál is jelentős volt a média jelenléte. Ez még nekem is új volt, a tudósító egy statívon levő iPhone-ba adta le tudósítását

Az utca két végén rendőri jelenlét, a rendőrök mindenhol gépkarabéllyal várakoztak kettesével, hármasával
Innen elmentem a házhoz, ahol lakott és ahol lelőtték az elkövetőt. Nem volt egyszerű megtalálni, mert a címet nem adták meg az újságok, de az egyik tudósítás tartalmazott egy fényképet a helyszínelésről, ami mutatott egy üzeletet is, ami (a kerületet ismerve) belőhető volt.
A kapubejáró, épp csak megelőztem a CNN stábját Nic Robertson tudosítóval

A háttérben levő bicikli szemtanúja volt a terrorista lelölévésének


Egy másik tudósítókocsi

A környék Koppenhága egyik legpattantabb kerülete, sok bevándorló lakik erre. Ez két utcával arrébb van

Persze a lepattanást dániai viszonyok között kell értelmezni. Így néz ki egy köztér
A ház előtt semmilyen rendőri jelenlét nem volt, annál inkább a következő sarkon, amely egyben a legközelebbi HÉV/metro megálló. Mire odaértem már éppen véget ért a szolgálat, a rendőrök szedték le  szalagokat.



Éppen elsiet egy rendőrautó

Fejünk felett egy rendőrségi helikopter körözött avy 20 percig. 
Ebből a képből az jött le, hogy a készenlétben levő rendőröket a hadsereg élelmezte

Ebből meg az jött le, hogy nemcsak a dán és a nemzetközi stábok dolgoztak a témán, hanem a kerültei muszlim média is
A dánok megdöbbenve, de kultúráltam fogadták és reagáltak az eseményekre. Szemben Franciaországgal itt nem érte támadás a muszlim közösségeket. A kormány épp tegnap jelentett be egy majd 1 milliárd koronás (40 milliárd forint) terrorellenes csomagot, ami főleg a titkosszolgálatok és a rendőrség megerősítését jeleni.

hétfő, február 09, 2015

Az iraki magyar misszió nemzetközi kontextusa

Ennek a posztnak a célja, hogy összeszedje még, amit a hírekből lehet tudni a magyar katonákat is érintő műveletről Erbilben, Észak-Kuridisztánban. Az előző posztban már megírtam, hogy a megelőlegezett hír kapcsán hova kerülhetnek a magyar honvédek. Némi rásegítéssel egy két olasz(!) elemzésen keresztül végül is további infok is kiderültek arról, amiben részt fogunk venni nagy valószínűséggel.

A jövendő bázis valószínűleg a Kurisztáni Regionális Kormányzat „fővárosának” Erbil-nek a nemzetközi repülőterén, vagy inkább amellett lesz. Illetve már valami van, mert azok az országok, akik már ott vannak különleges erőkkel, kiképzőkkel (brit, francia, amerikai) már valószínűleg felállítottak valamit. Német és olasz összekötő tisztek szintén vannak ott, mert ez a két ország nagymennyiségű katonai segélyt küldött már a kurdoknak is, és azt menedzselni kell (önreklámból sosem elég, itt a magyar katonaisegély tartalma

Az olasz elemző cég infoi szerint már vannak görög és szerb kiképzők, akikhez majd a németek és az olaszok is csatlakozni fognak. Az olasz kontingens robusztus lesz, mintegy 250 fő, amiből 100 fő lesz a kiképző, a többi logisztikai támogató elem, a kiképzők biztosítói, NH-90 helikopterek szállításra és MEDEVAC-ra illetve a tábor védelmében is részt fognak. Ha ez utóbbi igaz, akkor a magyar kontingens nem egymaga fogja ellátni a tábor védelmét. Ja, és ami biztos kihat majd a magyarok életére, hogy a tábor vezetése hat havi rotációban oszlik majd meg az olasz és a német parancsnokság között.

Az olasz intézet egy másik cikke szerint az amerikaiak ide Erbilbe telepítették az egyik combat SAR képességüket. A hírekből idáig nekem derült ki, hogy egy vagy több helyre telepítettek ilyen képességet a jordániai pilóta kivégzése után, de Erbilbe ezek szerint biztosan. 

Itt van még egy cikk angolul az olaszokról egy kurdhíroldalon. Ebből kiderül, hogy az olasz katonái támogatás a tonnákban mérhető: Italy has contributed small arms and anti-tank ammunition and systems, Browning machine guns, Mg 42/59 machine guns and other equipment… The Italian Defence Ministry is also engaged in training local security forces. Peshmerga officers have gone to Italy for training, and specialized trainers have been sent by Rome to train Peshmerga in the Kurdistan Region…

A teljes olasz kontingens 525 fő, ebből 50 fő lesz Bagdadban, akik valószínűleg az iraki védelmi minisztériumban, vagy a vezérkarnál fognak valamilyen tanácsadó szerepet betölteni. A maradék az olasz légierőnek az Inherent Resolve műveletben való részvételét támogatja. A fenti weboldal szerint ez egy Boeing KC-767A tankert, két Predatort és négy Tornado gépet (felderítő feladatokra) jelent Kuvaitban.

Bár lehet, ha többet foglalkoznék a témával már tudnám, de nekem csak most kezd összeállni ez a koalíció.  Több forrás is megírta már, hogy a cél kb 30.000 főnyi iraki haderőt kiképezni, hogy mennyi idő alatt, azt nem láttam még, de talán nyárig, Moszul elfoglalására. A kiképzendő erők kisebbik része kurd peshmerga lenne.

Ebben az olasz forrásban látom, hogy a nemzetközi összefogás 3100 kiképzővel számol, aminek a felét, 1500 főt biztosít az USA, a többit a koalíció tagjai. Látjuk, hogy a németek 100-t, az olaszok 100-t adnak, a spanyolok elvileg 300-t (de lehet ennek is csak egy része lesz kiképző), szóval majd utána kell nézni, hogy ez hogy fog összeállni.)

Idáig három kiképző bázist hoztak létre, most tervezik egy negyedik felállítását. Bár név szerint nem említik, de valszeg ez lesz a erbili bázis.
  
Most így körbefutva gyorsan a netet, konkrétan látni adatot dán kiképzőkről (120) , illetve svéd és finn kiképzőkről is van említés. Nyilván ausztrál, új-zélandi és az arab országok kiképzői is felbukkannak valahol majd, és még van egy csomó európai ország is, amiről nincs szó.

Talán hamarosan összegyűlik elég anyag ahhoz, hogy erről a nemzetközi koalícióról is lehessen írni. Egyelőre itt annyit idézek a New YorkTimesból, ami a lényeg lehet és ami visszautal arra, hogy még kikre lehet biztosan számítani. Ezek a sorok egyben meg is magyarázzák az eddigi homályban tapogatózásomat: Mr. Obama spoke after aides had unveiled what Defense Secretary Chuck Hagel called the “core coalition” to fight the ISIS militants, the outcome of a hastily organized meeting on the sidelines of the NATO summit talks. Diplomats and defense officials from the United States, Britain, France, Australia, Canada, Germany, Turkey, Italy, Poland and Denmark huddled to devise a two-pronged strategy: strengthening allies on the ground in Iraq and Syria, while bombing Sunni militants from the air.

Szóval van egy belső mag, akik közül idáig a lengyelekről nem hallottam. A stratégia irányban pedig ott van a szövetségesek megerősítése, azaz a kiképzés és felfegyverzés.

Közben látom, hogy tegnap újabb segélyt jelentett be Németország (Abadi iraki miniszterelnök Berlinben volt, most van valamikor a Müncheni Biztonságpolitikai konferencia is). A segély részletei:
6,5 millió lőszer,
10.0000 kézigránát
10 Dingo
10 Unimog mentő
30 MILAN (300 rakétával)
4000 gépkarabély,
203 Panzerfaust, de nem derül ki, hogy melyik, mert a Bundeswehr oldalán  két típust is megjelölnek a segély részeként: a Schwere Panzerfaust 84 Millimeter-t és a Panzerfaust 3Panzerfaust 3-t

A Bundeswehr ezen weboldalán jobbra fent van egy pdf doku, amiből kiderül (ha jól értem), hogy mit jutattak el eddig és mi lesz a második szállításban. Február ötödiki a dokumentum, úgyhogy talán jól értem. Nyilván az adatok eltérnek egy kicsit attól, amit az előbb leírtam, de nagy vonalakban megegyeznek. A német alaposság és transzparencia tényleg elképesztő.

A koalíció második irányához a légiháborúhoz egyelőre nem találtam semmi friss statisztikát, augusztus-szeptemberi adatok az utolsóak.

péntek, február 06, 2015

Magyar katonák Iraki Kurdisztánba?

Nekem bomba meglepetés volt a Magyar Nemzet mai híre (Őrkatonák Kurdisztánba), hogy magyar katonák őrzés védelmi feladatokat láthatnának el (feltételes mód egyelőre) Kurdisztánba, egy közös német magyar misszióban: "Orbán Viktor miniszterelnök a Hír Televíziónak adott szerdai interjúban utalt arra, hogy a német hadsereggel együtt hamarosan magyar misszió mehet a Törökország, Irak és Irán határán található régióba." idézem a MN-t. A cikk még elmondja, hogy a HM tájékoztatása szerint a feladat semmi újat nem jelentene a honvédségnek, mert már csinált ilyet máskor is.

Elsőre nagyon meglepőnek és zavarosnak tűnt a hír, hiszen egyáltaln milyen formátumban, milyen felhatalmazással menne a honvédség. Orbán kijelentése - kétharmados többség - valamit már sejtet. Az elmúlt 20 év gyakorlata ugyanis az volt, hogy ENSZ, EU vagy NATO (a kisebbeket most kihagyom) műveletekben vettünk csak részt, amelyek megfelelő nemztközi legitimációval rendelkeztek (ENSZ BT felhatalmazás). Ez még az egyébként kivételnek tekinthető 2003-as iraki szállítózászlólajra is igaz, mert azok is csak azután mentek, hogy az USA/brit koalíció megkapta az ENSZ mandátumot, hogy akkor már mint megszállók lássanak neki az iraki közállapotok stabilizáláshoz. Ráadásul, az NATO és EU missziók esetében emlékeim szerint nem is kell a parlament jóváhagyása, arról a kormány saját határkörében dönthet.

Egyelőre azonban nem hallottam semmiféle NATO, EU vagy ENSZ kezdeményezésről, amelyik valamilyen missziót akarnak elindítani Irakban. Csak németekről hallani, az USA nélkül meg, ez még furcsább az egészben.

Mi marad akkor? Szerintem Magyarország az iraki kormány felkérésére, bilateriális alapon fog részt venni bármilyen iraki műveletben. Ez nagyon nagy újdonság és történelmi elmodulás a rendszerváltás utáni időszak gyakorlatától. (ezt lehet hogy félkövítenem kellene?).

További kérdés, hogy mégis mit kellene őiznie a magyar katonáknak Kurdisztánban, mert alapból semmi őrizni való nincs ott. Ez utóbbi kitétel is arra utalt számomra, hogy ezek szerint valami német kezdeményezésű misszió kezdődhe, amiben a németek (és még akár más nemzetek is) fognak csinálni valamit a táboron belűl (vagy onnan kijárva), és a magyarok (részben vagy egészben) lehetnek azok, akik a tábort fogják őrizni.

Nyilván ha ez a hír komoly, akkor kell legyen belőle valami a német hírekben is. Egy rövid és egyszerű keresés+google translate máris kiadott egy kéthetes hírt: Bundestag stimmt Bundeswehr-Hilfe für Kurden im Irak zu. Eszerint a kormánykoalíció legfeljebb 100 német katona kiküldését, telepítését döntötte el Kurdisztánaba az Iszlám Állam elleni harc céljából (für den Kampf gegen die Dschihadistengruppe Islamischer Staat (IS) ausbilden).

Ez a hír még annyit hozzáfűz, hogy a német katonák feladata a korábban vagy a jövőben kurodknak ígért német fegyverekre való kiképzés. A hír konkrétan 16.000 G3-as és G36-os gépkarabélyról beszél, amelyet megígért a kurdoknak a német kormány, és amelynek használatára okítanák majd a német kiképzők a peshmergákat. Azért voltam bizonytalan, hogy pontosan milyen német cuccokra okítanák a peshergákat, mert talán nyárom volt már egy nagy bejelentés, amiben egy dandárnyi (?, 4000 főre emlékszem) erő felszereléséhez küldtek támogatást a németek. A Bundeswehr weboldalán ezt szépen meg is találni: Überblick: Die Irak-Hilfe der Bundeswehr (Stand: September 2014) vagy itt felsorolás szerűen. Stückzahlen: Ausrüstung, Waffen, Munition und Fahrzeuge für den Nordirak (azt nem tudom észrevesszük-e, hogy ezek a infok a német hadsereg, nem német hadügyminisztérium honlapján jelennek meg? És hogy a magyar honvédségnek nincs is hivatalos oldala? Mert szerintem a honvedelem.hu nem az, max a honvédség híroldala)

Na most megnéztem, nem piskóta a mennyiség és ebben van benne a 8000 G3as és 8000 G36-os+ MILAN+táborkonyha+UNIMOG+stb. Szóval akkor a német újságok is keverik. előbb ment a cucc, most mennek a kiképzők.

A döntés január 29-én született meg, de már decemberben is írtak róla az újságok. A teljes német katonai segély 46 millió euró értékű volt. A misszió alaprendeltetése: Schwerpunkt der Mission ist der „nachhaltige Fähigkeitsaufbau der irakischen Streitkräfte sowie der Sicherheitskräfte der Regierung der Region Kurdistan-Irak, ami google fordításban: sustainable capacity building of the Iraqi armed forces and the security forces of the government of Iraqi Kurdistan region.

A németekhez képest ez kőkemény és proaktív lépés, és nem véletlen, hogy a cikk többi rész az ellenzék által megfogalmazott, a misszió legitimátásá érintő kritikákkal foglalkozik.

Ok, szóval a Bundeswehr megy. A jó magyar német katonai kapcsolatokra tekintettel mi is becsatlakozhatunk. Ismerjük egymást, Afganisztán óta különösen alaposan :)

Az utolsó Bundeswehr-es idézet mutat rá a legitimációra is: Training support is provided at the request and with the consent of the Government of Iraq and the government of Iraqi Kurdistan region. The insert is part of the international efforts in the fight against the IS-terrorist militias.

Jó, és igazából itt áll össze a dolog. Ugyanis - bár Magyarországon ez elvétve lett hír, mert csak a hivatalos kommünikékben szerepel - az Iszlám Állam elleni koalíció tagja, ami főleg politikai elköteleződést jelentett idáig, egy kis katonai segéllyel. Ebből a szempontból konzsisztens a mostani lépés, a korábbi magyar katonai segélyről és értelméről már írtam múltkor. Magyar segélyek Irakban mint a külpolitika eszközei címmel. Akkor ottt már felvetettem, hogy akár katonákat is küldhetünk majd Irakba, igaz nem az őrzés védelemmel, hanem kiképzéssel számoltam.

Nem akarom hosszúra nyújtani ezt a posztot, de a feladatot még érdemes egy pillanatra megvizsgálni. Miért nem kiképzésben veszünk részt? Még nem zárhatjuk ki, nem tudjuk hivatalosan mit fog csinálni a magyar kontingens.

A HMnek igaza van abban hogy az őrzés védelemhez jól értünk. Koszovóban is Afganisztánban is csináltuk. Egy az egyik leginkább alapképesség. Első kevésbé veszélyesnk tűnik, mint peshmergákat képezni, de az atért ez így nem teljesen igaz. nem tudom, hol lesz a tábor, de ha a frontvonaltól akár csak 50-100 kilométerre (ne adj isten közelebb), úgy a őrző-védőket legalább akkora veszély fogja fenyegetni, mert ix, statikus célpontként, az önygilkos merénylők begyakorolt célpontjai lehetnek majd, és hát hetek át csinálni csak ezt, akkor bizony lankadhat a figyelem. A kiképzés szerintem nem veszélyesebb, egyrészt a kurdoknál eddig szinte ismeretlen volt a green on blue támadások (azaz, amikor a kiképzendő a kiképzőre támad), másrészt a vélelmezett kiképző bázisok is a frontvonaltól messzebb lesznek, és szerintem egy táborba bejutni, majd megtalálni a külföldieket mindezet észrevétlenül, még akár könnyebb is lehet majd.