hétfő, szeptember 15, 2014

Egyiptom országismertető

Nemrég felhívták a figyelmemet, hogy elkészült a Honvéd Vezérkar tudományos kutatóhelyének Egyiptomról szóló országismertető második kiadása Besenyő János és Miletics Péter tollából (mindketten katonák). Líbia kapcsán már írtam egy hasonló kiadványról, és akkor azt is leírtam, hogy mekkora szükség van az ilyen anyagokra, illetve, hogy a katonáknál (hiszen honvédségi kiadványról van szó) mennyire ritka, hogy kül- és biztonságpolitikai elemzéseket ennyire adatolva írjanak meg (legalábbis remélem, hogy ezt írtam, mert nem olvastam el még egyszer, hogy mit írtam akkor).

Az elsőre látszik az egyiptomi anyagon, hogy dizájnban, szerkesztésben sokat fejlődött a kiadvány, és ennek is, miként az előzőnek van szakmai lektora, aki - honvédségi vonalon ritka - nem belsős, hanem külsős szakembert választottak. Ez mindig egy kicsivel több garancia.

Számomra az elemzés legérdekesebb része, a fegyveres erőkről szóló rész. Ennek jó része a már szárazföld és egyéb haderőnemek alárendeltségébe tartozó eszközök felsorolása, amit bevallom, én mindig öncélúnak érzek, mert ismerve a kelet-európai tapasztalatokat, a papír mindent elbír és a valóságban a hadrafogható elemek, eszközök száma alacsonyabb annál, mint ami papíron van. Én ízért írtam volna valamit erről a felsorolás végére, hogy az olvasó nehogy felsóhajtson a  felsorolás végén, hogy bezzeg az egyiptomi hadseregnek ... Ha jól sejtem a szerzők is tapasztaltak ezen a téren, láttak afrikai vagy afganisztáni katonai erőket  és tudják, hogy a papír és a valóság az arrafelé még jobban eltávolodik :)

Csak hogy egy konkrét példát mondjak, az iraki hadsereg legutóbbi teljesítménye, amikor egy vagy két hadosztály (20-30000 fő) egyszerűen elfutott a néhány ezres terrorszervezet elől (legalábbis ekkora erőkkel támadták Moszult.

Vissza az egyiptomi hadsereghez. Ennek a fejezetnek a legjobb része, az utolsó két-három oldal (87. o. környéke), ahol a szerzők egy kis elemzést is nyújtanak a hadsereg állapotához. Szívem szerint ezt hosszabbra írtam volna (ha én írok), mert itt sok olyan kérdéssel lehetett volna foglalkozni, amelyek egy arab hadsereg valódi értékét és hadrafoghatóságát mutatják (pl korrupció szerepe, nepotizmus, tisztikar belső kohéziója)

Az elemzés legizgalmasabb része az elmúlt évek eseményeivel foglalkozó fejezet. Itt a szerzők átfogóan tekintik át nemcsak Egyiptom, de a szélesebb térség főbb erővonalait, érdekelt feleit, benne nemcsak az USAval és Oroszországgal, hanem pl. Törökországgal is.

Különösen érdeklődve olvastam az iszlamisták bukásának gazdasági hátteréről szóló fejezetet, mert a Kül-Világ folyóiratban nemrég jelent meg egy hasonló témájú anyag. Ami tény, hogy a Morsi kormány alatt a gazdasági teljesítmény esett, a tartalékok vészesen csökkentek. Az okokat általában többféleképpen magyarázzák. Az is tény, hogy az gazdasági csökkenés, már a forradalom óta tartott, mégis a kommentárok jó része, hajlamos az egészet az iszlamista kormány nyakába varrni

A szerzők úgy látom eltérő következtetésre jutottak. Az Kül-Világ tanulmány azt mondja, hogy a gazdasági összeomlás oka Morsi iszlamista elnök alatt 3 okra volt visszavezethető: turizmus csökkenése, gázexport csökkenés Izraelbe és a harmadikra nem emlékszem. Morsziék érdemben nem nyúltak hozzá a gazdasági szakembergárdához, a jegybank elnök maradt, nem államosítottak stb.

Hasonlóan ott, az országtanulmányban is a szerzők a Morsi kormány egy éves fennállása alatt olyan reformokat vártak a kormánytól, amelyeket az előző Mubarak vezetése évtizedeken át sem csinált meg, de lett volna hozzá ereje, hogy leverje azokat, akiknek nem tetszene. Bár alaposan összeszedték a szerzők a gazdaság leépülését, én kicsit hadsereg pártinak érzem a konklúziójukat. Én azt olvastam ki a szövegükből, mintha a gazdasági problémák okozta társadalmi elégedetlenség vezetett volna a hadsereg beavatkozásához. Ez szerintem nem igaz, max érvként használta fel a hadsereg a gazdasági problémákat, az tény persze, hogy így könnyebb eladni a lakosság torkán a puccsot és az is tény, a nehézségek ellenére jelentősen is csökkent 2013-ra az iszlamisták támogatása. Az is érdekes, hogy amint megtörtént a hatalomátvétel, mindjárt jelentős mennyiségű hitelt kapott az ország az Öbölből, ahonnan korábban alig csepegett.

Jó lenne megnézni, hogy most jobban megy-e az egyiptomi gazdaság, mint egy évvel ezelőtt, mert ez lenne a fenti elképzelés lakmusz papír próbája, hogy tényleg a gazdaságról szólt-e minden.

Az országismertetés utolsó oldalai az utolsó hónapokat mutatják, ahogy haladunk 2014 februárjához, a kézirat lezárásához, úgy lesz egyre részletesebb az anyag, különösen a hadsereg hatalomátvételének időszakától. Végeredményében ez az anyag is, főleg így hogy elérhető az interneten, jól használható forrás lesz mindenkinek, aki Egyiptom közelmúltjára lesz kíváncsi. Mint a líbiás anyagnak, ennek is külön értéke, hogy alaposan hivatkozva van. Ez nekem, aki sokszor hiányolja a forrásokat az ilyen munkákból, külön öröm.

kedd, augusztus 12, 2014

Polgáháború mellett belháború - kormányfőváltás Bagdadban

Irakban válság van, ez senkinek sem új. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet kegyetlenkedései betölti a híradókat. Bár ez a leglátványosabb, ez alatt, e mellett még legalább két hasonló, strukturális mélységű probléma van Irakban. Az egyik a kurd régió sorsának jövője, itt az újdonság nem tűnik annyira újdonságnak. Róluk minden felületes írás elsütötte kötelezően, szinte Irak létezése óta, hogy függetlenséget akarnak és az a cél. Mondjuk ez sokat elárult ezekről az írásokról, hogy hatvan, hetven éve leírják mindig, de még sose jött el. Egyszer majd eljön. Most azért más a helyzet a kurd függetlenség kérdésében, mert 1. gyakorlatilag az iraki állam hullott ki fejük fölül, és ezt nem jósolta soha senki. 2. Törökország kurdokhoz fűzött politikája gyökeresen megváltozott az elmúlt években. Persze a sajtó hírek még mindig évszázados (vagy évtizedes) ellentétekről, háborúról, nem tom miről beszélnek, de ez már nincs így.

Szóval ha a közeljövőben nem is lesz független Kurdisztán, a mostani események sokat lendítettek abba az irányba, hogy a fegionális és nagyhatalmak mégis eljátszanak a gondolattal, hogy de mi legyen az álláspontjuk, ha mégis.

De nem erről, hanem a másik problémáról akarok írni. Ez az iraki belpolitikai válság, a síita eliten belüli konfliktus.

Máliki kormányfő - aki jelenleg csak ügyvezetői minőségben van - annyira félrekormányozta az országot az elmúlt négy évet, hogy nemcsak a szunnita kisebbséget idegenítette el, hanem a kurdokat és saját siita szövetségeseit is.

Az hogy most polgárháború van az észak-iraki terüleken nem (csak) azért van, mert az Iszlám Állam olyan király és jó, hanem mert az egykori szunnita felkelők - akiket az USA egyszer már összebékített Málikivel (mint látjuk ez nem volt tartós) - ismét fegyvert fogtak és együttműködnek velük, együtt harcolnak. Hogy miért nem hallunk róluk, csak az IÁ-ról, az egy érdekes történet, erről majd máskor. Meg arról is, hogy meddig tarthat az együttműködés a felkelők és a terroristák között.

Amire fókuszálni akarok, az Máliki és annak veszélye, hogy miközben szemeinket a jazidi és keresztény menekültekre vetjük, kitör egy kisebb polgárháború Bagdadban Máliki és a tőle elpártolt síita vezetők között.

Málik koalíciója megnyerte a választást tavasszal, papíron ő alakíthatna kormányt. Moszul elvesztése és az iraki hadsereg összeomlása - és az ország szétszakadása - azonban az ő sara. Most jött el a pillanat, hogy az új iraki államfőnek meg kell neveznie, hogy ki alakítson kormányt. A helyzet annyira feszült és bizonytalan, hogy az államfő nem Málikit nevezte meg, hanem Haider al-Abadi-t egy másik síita politikust, aki ott van a sűrűjében szintén a dolgoknak, nem exponálta magát a kormányban idáig (ha jól értem a híreket).

Ha valakinek feltűnt tegnap az az érdekes hír, hogy Bagdadot stratégiai pontjait elfoglalták az iraki különleges erők és a hadsereg egy két alakulata, akkor az azért volt, mert Máliki így látja biztosítani azt, hogy nehogy már Abadi alakítosn kormányt. Máliki saját koalíciója is úgy tűnik repedezik, és már a képviselők sem olyan biztosak, hogy saját min. eln. jelöltjüket valóban szeretnék, hogy kormányt alakítson.

Sőt ha jól olvasom a legfrissebb híreket, már ott tartunk, hogy Abadit már meg is választotta a parlament az új kormányfőnek, az USA már gratulált is, és most tehát a nagy kérdés az lesz, hogy ezt hogyan nyomják le Máliki torkán.

Két dolog biztos. A hadseregnek az része, amelyik még intakt és harcképes, Máliki személyes irányítása alatt áll évek óta. Kb két dandár + a különleges műveleti erők (az is egy dandár asszem).

Az új kormány igazából csak a síita milíciák egy részét tudja mozgósítani, azok is jó sokan vannak és június óta együtt harcolnak sok helyen az megmaradt iraki hadsereg alakulataival. Most jön el az, hogy ebben az iraki demokratizálódásban mindenki igyekszik mozgósítani a saját erejét.

A miliciák terén Máliki nem áll olyan jól (ő mindig tudott a hadseregre támaszkodni). Döntő lehet még ebben a politikai ütközetben, hogy megszólal-e az síita vallási vezetés Nedzsefben, Ali Szisztáni mardzsával az élen. Mintha már olvastam volna egy hírt, hogy igen, és Máliki ellenében)

A másik, meg hogy Irán mit fog reagálni, kinek az oldalára áll. Szerintem nekik mindegy, mert minden opció Irán barát politika folytatását ígéri, és az iraki kormány így is úgy is rá van szorulva forradalmi gárda támogatására.

Irak jövője és a polgárháború szempontjából nem mindegy ki lesz a kormányfő. Málikivel a szunnita kisebbség már nem hajlandó együttműködni, ő 2010 óta tendenciózusan darálta le a közösséget és politikai vezetőit.

Abadival, vagy bárki mással csak annyival jobb az esély, hogy egy minimális bizalom lehet, de csak akkor, ha az új iraki kormány visszaugrik 2008-ba és egy inkluzívabb, az együttműködésre és a bizalomépítésre épülő politikát kezd azonnal, ahol a szunnitákat nem ellenségnek, hanem iraki állampolgárnak tekintik.
(gyakorlatilag a síita elit abból a mentális alapállásból politizál 2003 óta, még ha még mindig ők lennének a kisemmizett és elnyomott többség az országban)

A dzsihádistákat csak úgy tudja legyőzni Irak és a kormány, ha ebben segít nekik a szunnita közösség. Ez volt az egyik tanulsága 2004-2008 idején ment felkelésnek, amit az amcsik is csak politikai és katonai eszközökkel együtt tudtak megoldani.  

hétfő, július 14, 2014

Nagy Richárd posztumusz hadnagy haláláról készült első jegyzőkönyv



Az előző posztban írtam Nagy Richárd poszt. hadnagy halálának tizedik évfordulója kapcsán arról, hogy hogyan is állunk a hősi halált halt katonáinkról történő emlékezéssel és az iraki misszióról szóló dokumentumok sorsáról. Most jön a jegyzőkönyv. A bemásolás során a blogspot megőrizte az eredeti formázásokat, úgyhogy kb. ugyanígy néz ki a word dokumentum is a birtokomban. A nevek esetében kezdőbetűre rövidítettem mindenkit, mert így érzem helyesnek (nem tudom mit mondanak jogszabályok). A szereplők kiléte nem titkos, ha valakit annyira érdekel, maga is utána járhat a megmaradt hivatalos dokumentumokban vagy készíthet interjúkat a még aktív vagy más nyugdíjas egykori résztvevőkkel. Ezért nem töröltem ki teljesen a neveket. Ha valaki kíváncsi rájuk, akkor írjon egy emailt

MAGYAR HONVÉDSÉG                                                                                               sz. példány

SZÁLLÍTÓ ZÁSZLÓALJ

Nyt. szám: 85/200/2004/Pvü.

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

halálos terrortámadásról

            Készült: 2004. 06. 17-én a MH SZZ pk. hivatalos helyiségében 21.00-kor

Jelen vannak:  E. Z. alezredes ZPK H
B. Gy. alezredes, z. TÖF
Dr. N. Cs. őrnagy, hadijogász tiszt
                                   Dr. Sz. S. o. alezredes, Eü. kp. parancsnok
                                   V. K. hadnagy, szállító szd., 2. sz. pk.
                                   Sz.-K. G. zászlós, rádióállomás pk.
           

2004.június 17-én 09.30-kor a 46/06 menetparancsban kijelölt állomány Al Hillah-As Suwayrah- Al Hillah menetvonalon kijelölt szállítási feladatot elkezdte. 2004. június 16-n 19.25-kor V. K. hadnagy a menetparancsban kijelölt oszlopparancsnok, szállító szd. feladatra kijelölt állományának eligazítást tartott, a másnapi feladat végrehajtásával kapcsolatban. Az esti eligazítás alkalmával, pontosításra került az útvonal, a szállítási cél, a parancsnoki értekezleten elhangzott felderítő tájékoztató alapján a hadműveleti területre vonatkozó veszélyforrások, az egyes szakfeladat ellátásával kapcsolatos ismeretek felelevenítése- biztosítás, követési távolság betartása, szállítmány rögzítése, menetfegyelem betartása, stb.- , személyes felszerelés összekészletezése és másnap reggeli készenlét ideje. Az eligazítás alkalmával a felkészítendő állomány részéről nyitott kérdés nem maradt.

2004. június 17-n 08.30-kor Camp Charlie tábor PX parkolójában, a szállító század állományából a gépjárművezetők megjelentek, előkészítették a járműveiket. 08.45-kor a szállító szd. feladatra kijelölt teljes állománya a besorolást megkezdte a menetrendnek megfelelően. 09.00-kor a menetparancsot Végh Krisztián hdgy. ismertette az állománnyal, majd MEDEVAC, MP háló és a konvoj vészhelyzeti hálójának megívásának visszaigazolása került végrehajtásra. Ezen ellenőrzéseket Sz.-K. G. zls. hajtotta végre 58/58/2004 nyt. számú rádióforgalmi napló, 48. oldal, 08.32-s bejegyzése tartalmaz. Ezt követően felderítő tájékoztató lett ismertetve, a legfrissebb információk alapján, majd konvoj áldása került végrehajtásra. Az eligazítás megtörténtét követően V. K. hdgy. utasítást adott a töltő-ürítő helyen a fegyverek szabályos töltésére, amelynek végrehajtását a rádióforgalmi háló ellenőrzésekor az oszlopparancsnoknak jelentettek. 09.25-kor V. K. hdgy. parancsára az oszlop elkezdte a feladat végrehajtását.09.30-kor a konvoj utolsó gépjárműve is elhagyta a tábort.10.25-kor a konvoj elérte a TAMPA-FONTANA útkereszteződést, melyen esemény mentesen áthaladt. A FONTANA úton kb. 3-4 km-re az útkereszteződéstől (Koordináta: 38452827K, 3627949É) az oszlop összezárt, követési távolság a menetparancsnak megfelelő volt, a menetsebesség 60 km/óra volt. Az út normál, kétsávos, leállósáv nélküli volt.  H10035 BTR80/A harcjármű mögött 10-20 méterre és a KBR-080 CHV Pick Up előtt kb. 5-8 méterre az útszélén elhelyezett robbanóeszköz lépett működésbe. Az ukrán felderítőktől kapott információk alapján valószínűleg 2 db. 125 mm-es harckocsi gránát volt a felrobbantott robbanószerkezet. Az oszlop első 3 gépjárműve, az oszlopparancsnok parancsára gyorsított és a tűzzónát elhagyta, majd 150-200 méterre az úttesten megálltak, gép és harcjárműről szálltak és körkörös biztosítással biztosították a területet. Ezzel egy időben a konvoj 4. gépjárművétől az összes gép és harcjármű megállt, tűzzónán kívül maradt és ekkor V. K. hdgy. rádión keresztül a konvoj egészségügyi biztosítását végrehajtó állománynak parancsot adott a H10035 BTR80/A harcjárműhöz történő előrevonására és egy időben a mentő szállítmány kísérők általi biztosítására. Az egészségügyi szakszemélyzet Dr. Sz. S. o. alezredes vezetésével a sérült harcjárműhöz ment és Nagy Richárd sz. tizedest, aki a robbanásban megsérült szakszerűen kiemelték a járműből, és az úttestre fektették.  Dr. Sz. S. o. alezredes látva a sérülés súlyosságát azonnal kérte, hogy az oszlopparancsnok hívjon légi (MEDEVAC) mentést. V. K. hadnagy parancsot adott az R-142-es rádióállomásnak, hogy azonnal jöjjön a sérülés helyszínére és készüljön fel MEDEVAC kérésére. Ezzel párhuzamosan parancsot adott az oszlop zárására. Az R-142-es rádióállomás megérkezésekor a kilenc pontos MEDEVAC segélyhívó formula alapján az oszlopparancsnok megkérte a légi MEDEVAC mentést. 10.40-kor a R-142-es rádióállomás útján a  MEDEVAC légi segítségkérés megtörtént, amelyet a WHITE EAGLE 7300 forgalmi frekvencián 10.46-kor visszaigazolta.  Sz.-K. G. zls. ezt követően az oszlopparancsnok parancsára az MKK-t értesítette, majd 10.58-kor ismételten MEDEVAC hívás lett kezdeményezve ugyancsak a 7300-s frekvencián, amelyet 11.05-kor a WHITE EAGLE visszaigazolt. Mivel a légi mentés nem érkezett 11.08-kor a 6884.5 WHITE EAGLE DUSSTOFF, valamint WIESEN DUSSTOFF , illetve CHEATER NORTH állomások meghívásra kerültek, amelyek azonban nem jelentkeztek. 11.14-kor a 7300 frekvencián ismét MEDEVAC hívás lett kezdeményezve, amikor azon magyar nyelven jelentkeztek be, és ismét kérték a koordinátákat. 11.19-kor visszaigazoltak és közölték, hogy 10-11 perc múlva fog érkezni a helikopter és füstjelzést kérnek a leszálláshoz. 11.23-kor Sz.-K. G. zászlós a tábor felé jelezte, hogy a helikopter megérkezett. Időközben Dr. Sz. S. alezredes megkezdte a sérült légzésének és keringésének mesterséges fenntartását, az újraélesztési szabályok szerint. Ezt a tevékenységet a MEDEVAC megérkezéséig folytatta. A MEDEVAC megérkezését követően az amerikai felcser felmérte a sérült állapotát. Nagy Richárd sz. tizedes légzését fenntartva, az eü. szakszemélyzete a sérültet behelyezte a helikopterbe.

Időközben az oszlop parancsnoka a helyettesével megszervezte a konvoj közel biztosítását, a terep közel és távolabbi felderítését. 11.32-kor Nagy Richárd sz. tizedest az első MEDEVAC helikopter a bagdadi 31. számú katonai kórházba szállította. 11.34-kor egy feltételezett fegyveres személyre a mesterlövész figyelmeztető lövést adott le. Időközben az oszlop parancsnoka észre vette, hogy Tesényi Attila szakaszvezető jobb szeme és jobb válla megsérült, amelyet az első MEDEVAC helikopter felszállását követően Dr. Sz. S. o. alezredesnek megmutatott. Aki értékelve a sérülés fokát azt tanácsolta az oszlopparancsnoknak, hogy a második MEDEVAC helikopterrel Tesényi szakaszvezetőt is küldje el a tábori kórházba.

11.34-kor az MKK azt az utasítást adta az oszlop számára, hogy várják meg az első amerikai ellenőrző-áteresztő pontról az amerikai escort megérkezését. 11.49-kor az MKK utasítására az oszlopparancsnok megindította az oszlopot az ukrán escort irányába és az előzőleg pontosított találkozási helyen 12.10-kor csatlakozott az ukrán kísérethez. Az ukrán escort az oszlopba besorolt és 12.35-kor a konvoj megérkezett Camp Zulu táborba.

Jegyzőkönyv lezárva: 23.00-kor

       (Sz.-K. G. zászlós)                                                                   (V. K. hadnagy)
            rádióállomás pk                                                            szállító szd., 2. sz. pk.


(Dr. Sz. S. o. alezredes)                                                        (Dr. N. Cs. őrnagy)
        Eü. kp. parancsnok                                                              hadijogász tiszt


             (B. Gy. alezredes)                                                          (E. Z. alezredes)
              z. TÖF                                                                                   z. PK. H.


Készült: 1 példányban

Egy példány: 3 lap
Itsz: 0505
Ügyintéző ((): Dr. N. Cs. őrnagy ( 02-73-1183)
Kapják:           1. sz. példány: Irattár

péntek, július 11, 2014

Nagy Richárd posztumusz hadnagy halálának tizedik évfordulója

2014 júniusában volt tíz éve annak, hogy Nagy Richárd szakaszvezető egy IED támadást következtében meghalt. A katonák maguk között megemlékeztek katonatársuk haláláról, nyilván a tágabb nyilvánosság, közvélemény számára az évfordulónak nem volt hírértéke.

Nem tudom egyébként, hogy az egész HM/MH szervezet milyen módon, hogyan emlékezik meg halottairól(azokról, akik missziókban estek el, nem azokról, akik 1945-ig). Egyszer-egyszer emlegettem már itt a blogon az emlékezéskultúránk hiányát, hiányosságait. Szerintem ebben az esetben sem állunk túl jól. Hogy egy példát mondjak, májusban amikor az USA-ban voltam egy tanulmányúton, elvittek minket az FBI dallasi központjába. Az épület aulájában volt egy nagy számítógépes terminál, érintőképernyővel, amelyen ki volt rakva 192x óta az összes akcióban meghalt FBI ügynök fényképe (mindegyik FBI field officeban van ilyen állítólag). Valamelyiket megérintetted, és ott volt mögötte minden, ki volt, mit írtak róla, hogyan vesztette életét, milyen fegyverrel, ki volt a bűnöző stb. Quanticoban, az FBI akadémiáján minden évfolyam minden osztálya a képzés részeként választ magának egy halott FBI ügynököt, és annak feldolgozza az halálát, megismerkedik az életével, ha van még élő család, akkor meglátogatják stb. Ezt mesélték.

Tudom, hogy a példa sok mindenben sántít, mert pl ez nem egy hadsereg, de a lényeg, hogy a leendő FBI ügynökök a tankönyvi tanuláson túl, azzal hogy tanulnak korábbi társaikról egyrészt garantálják, hogy az emlékük nem halványul el, másrészt kialakul bennük valami amit magyarul talán testületi szellemnek neveznék. Abból a szempontból jó példa az FBI a MH tekintetében, hogy nincs sok halott FBi ügynök (ezért lenne rossz példa az USA hadserege, mert ott a sok áldozat miatt teljesen más jellegű az hallottak emlékének ápolása).

Mire akarok kilyukadni? Hall/tanul ma Ludovikás diák Nagy Richárdról? Vagy a többi katonáról, akik végül az életüket adták (az angol különösen jó ezzel az ultimate sacrifice kifejezéssel), itt most mindegy, hogy milyen körülmények között. Mivel nem sok katona esett el 1989 óta, szerintem érdemes lenne így is ápolni az emléküket.  Hozzáteszem persze, hogy teljesen nyitott lennék megvitatni, hogy tényleg kell-e egy fiatal tisztjelöltnek ezeket az eseteket megismernie? (nem csak megismernie valami mese vagy anekdotadélután keretében - ez a lényeg - hanem internalizálnia, feldolgozni minden részletében, kontextusával) Biztos lennének ellenérvek, de mivel nem vagyok tiszt, vagy katona, egy sem jut eszembe.

Ha mégis valakinek eszébe jutna bevezetni egy ilyen ötletet, akkor már jönne egy másik probléma, hogy mi szabad elmondani ezeknek a katonákról, a halálukról, vagy a kontextusról. Mindenki hősi halált halt, de voltak akik esetleg önhibájukból, voltak akik a felszerelés hibájából, voltak akik mellől csak a katonaszerencse pártolt el. Ahhoz, hogy a fiatal ludovikások őszinte képet kapjanak ezekről a katonákról, őszintén kellene beszélni (legalább zárt körben)a problémákról, kihívásokról is, amelyben működniük kellett. Na ez nem nagyon megy, főleg nem leírva. Szóval tényleg nem tudom, lenne-e ilyennek értelme, de mivel a kulturált (szakmai) vita intézménye is nagyjából hiányzik Honvédségből (nem akarok igazságtalan lenni, ez nagyrészt a magyar társadalomból hiányzik, beleértve minden hierarchikus szervezetet, nem csak az MH/HM-et), ezért max. magánbeszélgetéseken tudnék új pro és kontra érveket gyűjteni ehhez.

A társadalmi megemlékezés más tészta, ez lehetetlen, hiszen a katonaság megítélése ezer sebből vérzik. El tudnánk képzelni, hogy a zagyvarékási általános iskolát Nagy Richárdról nevezzék el? (ha még nem nevezték el Petőfiről vagy Kossuthtól?). Nem tudjuk elképzelni. De miért is?

Na jó itt befejezem, mert lassan már csak kérdéseim vannak nekem is. Azért akartam írni ezt a posztot, hogy felrakjam azt a jegyzőkönyvet, amely Nagy Richárd halála után készült, még aznap este. Akkor bukkantak rá, amikor az iraki szállítózászlóalj "történetét" próbáltam összerakni. Idézőjelben van a története, mert csak olyan 20-30 oldalt tudtam talán írni belőle. A hivatalos dokumentumok nagy része megsemmisült. Megsemmisítette a HM/MH. Megsemmisítették valakik akik azzal voltak megbízva, hogy a normális, jogszabályoknak megfelelő selejtezési eljárás (nem tudom ez-e a neve) során eldöntsék, hogy a milyen dokumentumokat kell megőrizni a misszióból és milyeneket nem.

Ezek a valakik (nem tudom kicsodák, nem volt ott a nevük), akikre most nagyon pipa vagyok, szinte csak olyan dokumentumokat tartottak fontosnak megőrizni az utókor számára, amelyek semmit mondóak a szállítózászlóalj története szempontjából, annyit tartalmaznak, hogy a hillai táborban a 300 fős kontingens tagjai melyik nap, mit fognak csinálni, ki lesz őrségben, ki a kapunál, ki műveleti szobában stb. (Az  ún. napi élet szabályozó parancs, vagy valami hasonló neve van, ha ezt mond valakinek valamit). Harcérintkezésekről semmi, statisztikák a támadásokról egy darab, futásteljesítmény, hadrafoghatóság semmi. Mindent megsemmisítettek.

Szóval a rekonstruáláshoz maradt az, hogy megkerestem tiszteket, akik ott voltak és talán megőriztek a dokumentumokból valamit. És ezekből az töredékekből próbáltam valamit hályogkovácsolni. Hamarosan megjelenik egy könyv a Zrinyi kiadónál Homokvihar Bagdadban címmel, abban lesz benne ez az rész is, meg a NATO kiképző misszió is (benne a bercsényisek kétszer hathavi melójával)

Ezek között a privát-archív anyagok között volt a Nagy Richárd haláláról készült jegyzőkönyv. Nincs rajta, hogy titkos. De mivel a HM leselejtezte a dokumentációt, nem is lehetett az, mert akkor nem lett volna szabad leselejtezni (amennyire értem ezeket a szabályokat). Ezeket csak a magam megnyugtatására írom.

Na jó, most már nem másolom be, a jegyzőkönyvet, mert így is túl hosszú lett a poszt, majd a következőben. Semmi meglepetés nem lesz benne, amennyire értem ugyanaz, mint ami a híradásokban is megjelent, csak sokkal részletesebben. De persze, majd a szakértő kommentelők talán észrevesznek benne dolgokat, amiket én nem.

szerda, július 09, 2014

A Honvédelmi Minisztérium nem költözéséről

Régóta akartam erről írni egy posztot. Nem teljesen friss a hír, hónapja, hogy felmerült a költözés, és egy hete, hogy megjelent egy ellenvélemény.

Június elején volt a hír először, hogy a miniszterelnök felkérte Hende minisztert, hogy vizsgálja meg a költözés lehetőségét.  Biztos voltam benne, hogy a miniszter a vizsgálat végén majd igen mond, nem szokott nemet mondani semmire, különben is az egész katonaságtól olyan idegen a nemet mondás (ilyenkor mindig eszembe jutnak a magyar haditechnikai rendszerek amortizálásának rémtörténetei, hogy ott sem jutott eszébe senkinek nemet mondani). Szóval biztosra vettem, hogy költözés lesz.

És tényleg hetekkel később már lehetett hallani pletykákat, hogy HM akkor költözni fog. Aztán olyat, hogy csak HM egy része (a felsővezetés nem) és a vezérkar költözik, aztán meg olyat is lehetett hallani, hogy akkor meg már az ÖHP fog továbbköltözni Veszprémbe.

Itt most egy hosszú zárójeles bekezdést kell írjak a pletyka mint formátum létezéséről. Az egyik dolog amit megtanultam azt elmúlt években a Honvédségről/HMről az a pletykagyár jelleg. Mindenről vannak pletykák és az ellenkezőjéről is. Múlt időben, jelen időben, jövő időben. Néha ezek igazak lesznek, gyakran nem. Az egyik kedvenc de nem konkrét példám Hende, Martonyi és Pintér miniszterek tervezett távozása volt az EU elnökség után. Nem tudom ki emlékszik, de akkor sok helyen az jött vissza, hogy a három miniszter majd távozik az sikeres EU elnökség után, félidőben. Mint az élet bebizonyította, ezek teljesen tévesek voltak. Kutatói szempontból nyilván az a kihívás a pletykákban, hogy aztán ezek néha az alapját képezik szakmai folyamatoknak, amelyeknek a megismerése, megértése önmagában is igen nehéz egy kívülállónak (nekem). Nem írhatok le dolgokat egy tanulmányban, amelyek csak pletykaszinten léteznek, és amelyekre nincs egyéb bizonyíték csak a szóbeszéd. A pletykákat tehát érdemes minél több helyről megerősíttetni, lehetőleg megtalál a forrását, akkor az is kiderülhet, hogy mi  is volt az eredeti info, amely - információelméletben már  leírták -  villámgyorsan torzulni kezd.

Visszatérve a HM/MH pletykagyár mivoltára, mint kívül álló ezt rendkívül élveztem és élvezem, ma már persze sokkal rezisztensebb vagyok az első hírekkel kapcsolatban. Idővel persze megtanultam azt is, hogy ez a pletykajelleg nem az HM/MH konglomerátum sajátossága, hanem minden olyan bürokratikus vagy hierarchikus szervezeté, amely elég nagy ahhoz, hogy az információáramlás megakadjon az egyes szintek/csoportok között. Biztos ennek is van már elmélete, de nem olvastam. Én olyan 20 fő körüli teszem a minimum szintet. A HM/MH a maga 29000 főjével (vagy mennyi) így gazdag táptalajt kínál a pletykákhoz.

Mi a lényeg? A fenti fenti pletykákról nem tudtam megállapítani, hogy mi igaz belőlük, engem önzően csak annyi érdekelt, hogy hogyan tudom a kapcsolatokat fenntartani a HM-vel ha lemennek Székesfehérvárra. Mégritkábban, mint eddig.

A szomorú végkifejlet helyett, mint napsugár sütött be az ablakon a Heti Válaszban Ablonczy Balázs cikke a minisztériumok költöztetéséről múlt héten. Ebben kiderül, hogy:
- A két tárca (a másik a földművelődésügyi) dolgozóinak a kevesebb mint harmada vállalná a költözést. Egyik kollégám e adat mögül a "bürokratikus ellenállás" elméletét olvasta ki (már megint egy elmélet), azaz, hogy a minisztérium tagsága nem akar lemenni, és ehhez bőven talált érveket, hiszen az nem lehet érv, hogy ők nem akarnak költözni.
- A HM áthelyezése negyven milliárdba kerülne. Ez sok, de nem annyira sok. A HM/MH pletykáik hallva nem tudom mi mindent számoltak ebbe bele. De ez akár a költözés melletti érv is lehetne, hiszen ennyi pénzből végre egy modern minisztériumot és vezérkart lehetne létrehozni, ahol nem 20 éves bútorok mögött ülnek a munkatársak és ahol a számítógépek nem Pentium II-esek. És ahol van elég terminál, amely biztosítja a hozzáférést megfelelő számba a NATO és az ISAF informatikai rendszerekhez, és ahol létre lehetne hozni egy valódi háború vezetési központot.
- Németország kivételével más uniós országban nincsenek minisztériumok vidéken. A nemzetközi példák akár hatásosak is lehetnek

A HM költöztetése kapcsán egyébként megjelenik az egyik fent említett pletyka, miszerint a vidékre költözés esetén az ÖHP-t ki kellene telepíteni, mert NATO alapelv, hogy a stratégiai és a taktikai-harcászati szint nem lehet egy helyen, mert háború esetén egy támadással meg lehetne semmisíteni őket (majdnem szó szerinti idézet).
A cikk továbbá még megemlíti, hogy a HM alatt több emelet mélységben védett vezetési pontok vannak (ez érdekes, egyszer majd bekéredzkedek), a NATO-val való kapcsolattartást biztosító rendszerek, melynek kábelei is különlegest kezelést igényelnek. (később kiderül, hogy a speciális ingatlan igények jelentős szerepet játszanak a 40 milliárdos tételben). Költözés elleni érvként felmerült még, a szervezési és kapcsolattartási problémák katasztrófahelyzetekben (ahol a HM/MH szerepe kiemelt). Felmérések szerint évente több száz millióval nőne a benzinköltség az ingázás miatt. A szerző megjegyzi, hogy ez elgondolkodtató azután, hogy a helikopterek cseréjére sem jutott pénz.

Ja és a legfontosabb talán, ami súlyt ad a cikknek, hogy az elején hivatkozik Kövér László házelnöknek a Katolikus Rádiónak adott interjújára, ahol a házelnök elhibázott ötletnek tartja a költöztetést. (Egy gyors átnézés után kiderül, hogy a szinte teljes netes média, ugyanazt a három bekezdést szajkozza az egész cikkből lásd pl itt:

Szerintem ez egy jó cikk volt, és remélem, hogy nem lesz semmi a költözésből.

Amivel még kiegészíteném a cikket az három gondolat. Egyrészt a székesfehérvári önkormányzat szűklátókörűsége. Nem jutott eszükbe, hogy ez az országnak akár rossz is lehet? Hogy esetleg csökkentheti a HM hatékonyságát? Drágábbá teheti a működését az egyébként is szűkös források mellett. Még Vargha államtitkárnak sem jutott eszébe? Idáig róla csupa pozitívet hallottam, biztos jó ember, de ők is csak annyit látott benne, hogy plusz munkahelyek Szfehérvárnak? A NATO szempontot nem is mondom, mert az nem kell tudnia egy önkormányzati vezetőnek (bár nála működik, hogy az ország műveleti parancsnoksága. Onnan irányítanának egy háborút, szóval talán nem alaptalan).

A másik a KNBSZ totális kifelejtése az egyenletből. Ha jól emlékszem ez a szervezet a miniszter közvetlen irányítása alá tartozik. Oda szállít be információkat. Hogyan működnek BP-esten az egyik, vidéken a másik, amikor szoros szimbiózisban kellene lenniük. És ott nem lehet mindent telefonon megbeszélni. Az ő költözésük - gondolom még komolyabb információvédelmi szabályok mellett - mégegyszer annyiba került volna.  

hétfő, június 30, 2014

Mit érnek az orosz csatarepülők az iraki dzsihádisták ellen



Az elmúlt napok egyik legütősebb híre az volt, hogy az Núri al- Maliki iraki miniszterelnök orosz és belorusz forrásból vásárolt gépeket, hogy azokkal hetek alatt A állítólag azt nyilatkozta, egy héten belül) felszámolja az Iraki és levantei Iszlám Államot (ILIÁ).

A tévében már láttam is amint megérkeztek ezek a – formájuk alapján Szuhoj 25-ös (csatarepülőgép?) – repülőgépek Bagdadba. Arra gondoltam, hogy bár erre a hírre sokan sok okból rá fognak izgulni, de nem fognak semmit megoldani. Az érdeklődők egy részének nyilván azért lesz érdekes, mert ez megint valamiféle USA-orosz vetélkedést implikál a fejükben, hogy lám itt is megint a két nagyhatalom. Vannak, akik ezt valamiféle az USA meggyengülésének újabb jeleként fogják fel (ezek azok az emberek, akik még mindig túlértékelik az USA befolyását a Közel-Keleten, Irakban, holott az már csak „nyomokban található”).

Nekem inkább azt mondta a hír, hogy milyen tehetetlen is a kormányfő. Ha képtelen volt a 280.000 fős szárazföldi hadserege, amely aztán igazán modern cuccokkal volt felszerelve, megállítani az ILIÁT, akkor ez a pár tucat (vagy pár darab) repülőgép, miért lesz képes.
Maliki lépése a tipikus politikusé. Látványos, sokat ígérő, de valójában csak varázslat, amivel megpróbálja elfedni saját inkomptenciáját. 

Miért nem fognak megoldani semmit ezek a repülőgépek? Először is – bár a cikkek sehol sem említik, illetve max „tanácsadókról” beszélnek, szerintem egyértelmű, hogy ezt orosz vagy belorusz pilóták fogják repülni. Kikkel és hogyan fognak kommunikálni? Honnan fogják tudni, hogy hol vannak a célpontok és kik a célpontok, tekintve, hogy nem egy reguláris hadsereg egységeit kell majd megsemmisíteni. 

Biztos vannak még az iraki hadseregben akik tudnak oroszul, de szerintem már nincsenek olyan sokan. Igaz, akik vannak, azok még épp pilóták lehetnek. Viszont, amennyiben igaz az, hogy a légierő minden haderőnem közül a legnagyobb presztízsű volt, akkor ott főleg szunniták lehettek a pilóták a régi, Szaddam féle hadseregben, pont az a közösség, akiket most üldöz gyakorlatilag a rezsim.

Közben találtam egy elemzést, amely kb ugyanezzel a problémával foglalkozik (Desperate for Air Support, Maliki Turns to Russia). Ebben még annyi hozzáadott érték van, hogy a szerző kérdésesnek találja, hogy ki fogja ezeket a gépeket kiszolgálni, és fegyverekkel ellátni. Kérdés tehát, hogy az irakiak csomagban vették-e meg a gépeket (amihez jönnek a műszakiak, a fegyverek) vagy majd meg a gányolás, hogy repülni tudjanak. Mindkettőt kinézem az előadókból és a vevőkből is.

A másik amit a cikk részletesebben tárgyal mint én, hogy valóban, hogyan fognak is működni a gépek. Nyelvi problémák, kommunikációs problémák (nincs kompatibilitás), együttműködés az iraki szárazföldi erőkkel. Végül egy érdekes gondolat, hogy ha a jobban kiképzett szíriai légierő tehetetlen, akkor mire lesz képes az iraki. (a cikk első felében még van néhány érdekes történet az export orosz gépekről. Pl Algéria 2007-ben nem vett át 28 MIG-29-est, amikor kiderült, hogy az újépítésű gépek bizonyos elemei használt gépekből lettek kannibalizálva.

Egyébként kollégám Rózsa Erzsébetnek most jelent meg egy elemzése az Iraki és Levantei Iszlám Államról.