szombat, október 24, 2020

1956 és a szemben álló erők Magyarországon (Molnár György: A szovjet hadsereg magyarországi hadjárata 1956-ban)

Október 24-én éjjel sokáig fent voltam, sok mindent olvastam. Például megtanultam, hogy nem csak 1956-ban voltak emlékezetesek október napjai a Közel-Keleten, hanem az 1973-as Yom Kippuri háborúban is, remélem lesz időm még írni erről mert nagyon érdekes vontakozásai vannak mind a USA-NATO mostani kapcsolata szempontjából, mind az egymásnak feszülő amerikai érdekek kapcsán. Kissingernek olyan mondatait olvastam tegnap Izrael és Egyiptom kapcsán, amit ma Putyin is mondhatna Örményország és Azerbajdzsán kapcsán. De amit most meg akarok osztani, az a mi 1956-os forradalmunkhoz kapcsolódik. Molnár Györgynek (gondolom a hadtörténészről van szó) dobta fel az FB az egyik tanulmányát, elemzését 1997-ből: A szovjet hadsereg magyarországi hadjárata 1956-ban (Beszélő). 

Nagyon jó, mert rövid, világos felépítésű és szinte csak elemzés van benne sok olyan szemponttal, amivel én (akinek 56 kivül esik a figyelmén), még alig találkoztam, és sok érdekes információval. Az írás a Magyar Honvédség, a Vörös Hadsereg és a felkelők tevékenységét, harceljárásait, stratégiai és takitkai lépéseit, lehetőségeit mutatja be, olvasmányosan és gördülékenyen. 

Néhány idézet: "Október 23-án a Magyar Néphadsereg rendelkezett azzal az erõvel, amelynek szakszerû bevetése esetén a forradalom megtorpan vagy pár nap alatt elbukik. Budapesten 6000, a város 120 kilométeres körzetében 26 000 katona állomásozott, 350 páncélossal. Ezeket azonban elaprózva, sokszor lõszer és minden megelõzõ felkészítés nélkül küldték a fõváros utcáira" 

Figyelemre méltó az átáltt honvédek és a fegyvernemi hátterük összefüggése: "Figyelemre méltó, hogy azok a tisztek, akik a felkelõk oldalára álltak, Malétertõl Rémiás Pál hadnagyig, aki Soroksárt, vagy Kõrösi Sándor fõhadnagyig, aki Csepelt védte, zömmel a hadsereg technikai fegyvernemeihez tartoztak. Maléter és Pálinkás (Pallavicini) Antal õrnagy, aki Mindszenthyt kísérte Budapestre, a Horthy-hadsereg egykori páncélos fegyverneménél kapták a korabeli csúcstechnológiára és a progresszív katonai, sõt társadalmi gondolkodásra is kiterjedõ kiváló kiképzésüket. Rémiás, Kõrösi és számos kivégzett társuk a Budapestet oltalmazó légvédelmi tüzérséghez tartoztak, s a tüzérségnek ez az ága a fegyvernem legintellektuálisabb, legtöbb szakmai tudást megkívánó ága. E sorok írójának nagyapja (Nagy Kálmán tüzér alezredes) nem élte ugyan meg ’56-ot, de szintén csak tüzértechnikai szakismeretei mentették át egykori „Horthy-tiszt” létére a Néphadseregbe. Érdekes módon a leginkább technikai fegyvernemnél, a repülõknél sikerült a kommunista tisztogatás a legjobban, amit a szürkébb fegyvernemeknél már nem tudtak ilyen hatékonyan végigvinni. A szakismeretekhez kötött páncélos- és tüzércsapatoknál szolgált a legtöbb régi tiszt, de a legtöbb az átlagnál jobban képzett sorkatona is." 

A szovjet jelenlétről: "Október 24. és 30. között Budapest utcáin valóban elkeseredett harcokat vívtak a szovjet csapatok, de fõként azért, mert nem harcra, csak erõdemonstrációra készültek. Errõl árulkodik az is, hogy Lascsenko tábornok, majd a 24-én hajnalban Moszkvából érkezõ Malinyin vezérkarifõnök-helyettes és Styepcsenko politikai fõcsoportfõnök-helyettes nem a városon kívül vagy a város egy jól védhetõ, elszigetelt pontján, hanem a belvárosban, a Honvédelmi Minisztérium épületében rendezkedett be. Azt hitték, hogy a magyar hadsereg békeidõbeli központjában, a minisztériumban mûködik a parancsnokság. Ehelyett azonban a folyosókon és a szobákban zavarodott törzstisztek értekezletrõl értekezletre mentek, helyezkedtek, szervezkedtek és fedezték magukat." 

Nagyon érdekes gondolat ez is:"Ezt tetézték az olyan primitív szakmai hibák, mint amikor többször is küldtek éleslõszer nélküli lõfegyverrel csapatokat tömeget oszlatni. Bármilyen cinikusan hangzik, amit írok, de katonai szempontból ilyenkor két lehetõség van: vagy egyáltalán nem beavatkozni a helyzetbe, vagy megismételt sortüzekkel megfélemlíteni a tömeget. A lõszer nélküli fegyveres katona nem más, mint a jövendõ felkelõk elõzékeny fegyverszállítója." 

A városi hadviselésről is nagyon érdekeseket ír, de amikor ezt olvastam, Moszul jutott eszembe: "Az is furcsa, hogy a Vörös Hadsereg annyi második világháborús utcai harc után ’56-ban nem rendelkezett az ilyen ostromra szakosított rohamutász csapatokkal. A németek például, amikor elérték Sztálingrádot, rendkívüli sürgõsséggel, légi hídon szállítottak oda hat zászlóalj rohamutászt. Az ügy fontosságára jellemzõ, hogy volt köztük olyan egység, amelyet Franciaországból és a Balkánról csoportosítottak át. Csak az ilyen, lángszóróval, robbantó eszközökkel, mindenféle ostromeszközzel felszerelt szakcsapatok képesek viszonylag kis véráldozatokkal elfoglalni egy-egy megerõdített várost. A hagyományos masszív középületek és bérházak ugyanis romos állapotban sokszor jobban védhetõk, mint amikor még szerkezetük nagyjából ép. Ezért veszélyes a támadóra is, ha túl nagy tüzérségi összpontosítással nekifog rommá lõni egy várost. Gyakran megesett már, hogy éppen ezzel juttatta újabb védhetõ állásokhoz ellenfelét. (Erre a legismertebb példa a Monte Cassinó-i apátság, amelyet a németek meg sem szálltak, amíg a szövetségesek le nem bombázták, utána viszont fél évig védték a romokat.)"

hétfő, október 12, 2020

Megérkezés a Camp Marmalba, Mazar-i Sharifba

 Múlt hétenvolt egy hír arról, hogy a Honvédség visszaadta az amerikai hadseregnek az utolsó négy MaxxPro MRAP járművet Mazar-i Sharifban. Ez a hír is egy újabb bizonyítéka lett feledékenységemnek, mert kiderült, hogy ott voltam annál a történelmi pillanatnál, amikor ezek a járművek a megérkeztek az afganisztáni magyar kontingenshez és megtették az első útjukat Mazar-i Sharifból Pul-i Khumriba. Lehet, hogy túlzok, de a PRT parancsnok is az oszlopban volt, s úgy emlékszem ezért (is) jött át PeK-ből MeS-be (ahogy a szleng használja).

Hogy én mit kerestem az oszlopban az is egy érdekes történet, leegyszerűsítve az egyik kutatóutamon vettem éppen részt, részletesen majd máskor. Azt meg kell jegyezzem így utólag 15 évnyi hasonló utakkal a hátam mögött, hogy az a másfél hét az egyik legjobb, legérdekesebb utam volt.

Két fotót rakok ki. Az egyik az érkezésünk pillanata az Air Bucharest charter járattal. Nem emlékszem, hogy érvként hallottam volna a katonai szállítógépek beszerzésekor, hogy ezek kiváltása is a cél. 


Ezen a fotón egy nagy üres placcot látunk. Erről azt mondták nekem 2011-ben a katonák, hogy „itt valami készül”, „biztos nem megy haza a NATO egy ideig, mert ez a területet most alakították ki”. „Péter itt olyan bővítések történtek, történnek, hogy a németek évtizedekig itt lesznek”. Ilyen a kutatómunka, meghallgattam a megfigyelést, és olvastam tovább a híreket. Nem tudom végül mit tettek oda a németek ezekre a hatalmas üres placcokra, de úgy tippelem ma (már megint?) üresen áll az a tér. 2011-ben már eldöntötte a USA (NATO), hogy megemeli az akkor létszámot 40.000 fővel, amiből Észak-Afganisztánba kb 5000-8000 fő jutott (a többség délre ment). Azt is eldöntötte már a USA (NATO) hogy 2013-ra viszont kivonják ezeket a csapatokat, 2014-re meg még többet. Ezt sem tudtuk ott a bázis hideg zuzalékán állva. 2014-re persze minden világossá vált, ma pedig még annyian sincsenek Camp Marmalban, mint akkor. Nem tudom mennyire lehet üres most a tábor, de nagyon üresnek gondolom.

Holnap posztolok rendes, Maxxpro-s képeket is.




péntek, október 09, 2020

Orosz stratégia a karabahi konfliktusban

A korábbi orosz aktivitáshoz képest (Szíria, Líbia) kicsit meglepődtek sokan, hogy az oroszok miért ilyen passzívak a mostani karabahi konfliktusban, miközben egyfelől védelmi szerződéses viszonyban Örményországgal, másrészt a Kaukázusra mindig is úgy tekintenek - és ezt elvárják másoktól is - mint a saját hátsó udvarukra. 

Ez az orosz passzivitás "gyilkos", abban az értelemben, hogy gyengíti az orosz pozíciókat mindkét fent említett szinten. Egyfelől az örmények bizalma folyamatosan gyengül az oroszokban, másrészt az orosz nem lépések kikezdik Moszkva jogát/gyakorlatát, hogy senki ne szóljon az ottani dolgokba.

 De miért nem lépnek oroszok? Erről szól az ECFR elemzése, és fő érve nekem nagyon tetszik, és szerintem logikus. Azt mondja a szerző, hogy Moszkva már nagyon frusztrált az örmények viselkedésétől (évtizedekre gondoljunk), akik eddig az "atombiztos" orosz támogatással a hátuk mögött semmiféle megállapodásra, engedményre nem voltak hajlandóak tárgyalni az azeriekkel. Most Moszkvanak elege lett, és a passzivitásával arra kényszeríti Jerevánt, hogy egy kicsit újragondolja a viselkedését. Persze a hadszintéren történtek is erre kényszerítik, mert olyan területeket veszít el, amelyeket 30 éve tart birtokában. Már csak érdekességként jegyzem meg, hogy az orosz-örmény viszonyrendszernek ez a belső logikája nem egyedi, az USA és öbölbeli szövetségesi (plusz Izrael) között ugyanilyen dinamikák zajlottak le, amikor Obama alatt az amcsik megkezdték a korábbi kapcsolatrendszer gyengítését. Sok oka volt annak is, de az egyik az volt, hogy Obamanak elege volt, hogy az arab partnerek az amerikai ököl mögé bújva próbálták lejátszani a meccsüket Iránnal.

vasárnap, szeptember 20, 2020

Magyarország nem vásárol A400-as repülőgépeket

Múlt héten a Bundeswehr-t honlapja megírta, hogy "Németország és Magyarország többnemzeti szállító projektet indít" (kb. ez a cím) A cikk sok mindenről szólt, de arról nem, hogy Magyarország vagy a Magyar Honvédség A400-as katonai teherszállítórepülőgépeket vesz majd.

Amit én leszűrtem a cikkből, hogy ez valami hasonló lesz ahhoz, ahogy a pápai Nehéz Szállító Ezred működik abból a szempontból, hogy a részt vevő 12 ország egyike sem birtokolja a gépet, de mindenkinek van meghatározott repülőórája a három gépes flotta éves tervezett mennyiségéből.

A szakmai portálok mellett aztán az Index foglalkozott a cikkel: "Airbus A400M-eket vásárol a Magyar Légierő?" A cikk is csak összefoglalja az eredeti cikket, majd megismétli a címben szereplő kérdést: "MAGYARORSZÁG A400M SZÁLLÍTÓGÉPEKET VÁSÁROLHAT A JÖVŐBEN."

Ez honnan mégis? Ezután a HVG és a Népszava is már így ír: "Hatalmas katonai szállítógépeket vásárolhat Magyarország" és "Hatalmas, légcsavaros katonai szállítógépeket vehet Magyarország, megint csak német biznisz". Még szerencse, hogy a feltételes mód benne maradt.

De tekintve, hogy az emberek többsége csak a címeket olvas, ennyi elég is volt ahhoz, hogy már arról a menjen a vita, hogy szüksége van a légierőnek ilyen hatalmas gépekre, vagy hogy akkor ezek lesznek a rámpás gépek, amelyekről már annyit beszélnek? Emberek olyan dolgokról vitatkoznak, amiről nincs is szó (legalábbi e hír alapján) megy a hangulat pro és kontra, miközben Magyarország nem vásárolhat A400-es szállítógépeket (ezt én is állíthatom nem?)

Ami nyilván kérdés, hogy van e szüksége a Honvédségnek a pápai ezredben meglevő óraszámok és a két Airbus utasszállító biztosította kapacitás mellett további órákra? Ezt mondjuk egyik cikk se szedte össze.

Én bízom a katonákban annyira, hogy ha nem lenne szükségük nem szálltak volna bele ebbe a programba. Nem tudjuk, hogy milyen jövőbeli tervei vannak a honvédségnek, nem tudjuk milyen új missziókban készülnek (bár nem erre mutatnak a trendek), nem tudjuk mennyi óraszámról van szó a német programban és mikortól, nem ismerjük annak a pénzügyi konstrukcióját, hogy mennyire jelenti kötelezően az előre vállalt repórák kifizetését (ha egyáltalán ilyen lesz)?

Szívesen olvastam volna az index cikk végén, hogy megkerestük a HM sajtóosztályt, és válaszuk esetén frissítjük a cikket, lehet most már válaszolnának nekik. Egy próbát megért volna.

A csatolt link egy szakértő blogja, sok saját fotóval. Bár nem vagyok repülési szakértő, de szerintem nincs több probléma ezzel a típussal, bármilyen olyan modern típussal amit az elmúlt két-három évtizedben terveztek olyan képessekkel, célokkal, mint amilyenek korábban nem voltak.

https://jetplanes.blog.hu/2020/09/20/problemas_orias_magyar_megoldas


hétfő, szeptember 07, 2020

A rutin szerepe a mogadishui kudarcban (aka Sólyom végveszélyben)

 Annak idején először a könyvet olvastam az amerikaiak mogadishui akciójáról, aztán jött a film, a Sólyom végveszélyben, amitől mindenki okos és szakértő lett, hogy hogyan lehettek ilyen bénák és amatőrök az amerikaiak, amikor a "vak is látta"... "mindenki tudja", hogy nem szabad ilyen olyan hibákat elkövetni. 

Most olvasgatom M. Durant-nak az egyik könyvét (ő az a pilóta, aki a filmben is szerepel, akinek a helijét kilőtték, társai meghaltak, két Delta-s arc odament megvédeni, ők is meghaltak, őt meg majdnem meglincselték, de a videoja, amint ájultan rángatják Mogadishu utcáin, legalább bejárta a világsajtót), amely a Night Stalkers címet viseli és nem meglepő módon arról a helikopter egységről szól (160th Special Operations Aviation Regiment, becenevükön a Night Stalkers) amelyik talán a kezdetek óta repteti a különleges műveleti egységeket. 

És mit látok ebben a könyvben a mogadishui akcióról, amit még nem láttam máshol? Ami még a wikipedia szócikkben sincs benne? És ami magyarázatot ad az elkövetett hibák sorozatára a mogadishui csata alatt?  A megszokás. A megszokás hatalma. A Gothic Serpent nem annak az egy kudarcot vallott kiemelésnek az elnevezése volt, hanem Task Force Ranger művelet sorozatának. Mire elértek október 3ához, már két hónapja ott voltak, nyolc sikeres bevetésen voltak túl, ahol kb ugyanazt csinálták mindig. Éjszaka mentek, kiemeltek (vagy likvidáltak), hazatértek. Hiba nélkül, tűzharc nélkül, rálövés nélkül. Ez magabiztosságot adott nekik, rutinná változtatott pár dolgot a tervezés és felkészülés során. Durant leírja, hogy voltak intő jelek, csak nem vették őket észre (ők, a pilóták). Egészen konkrétan az, hogy a szomáliai milíciák kiismerték lassan az eljárásukat és már leszedtek egy vagy két helikoptert RPG-vel (egyet egy héttel korábban, a Gothic Serpent hetedik bevetésén). 

Amikor október 3-án parancsot kaptak az akcióra, csak az volt szokatlan, hogy a kiemelés részben járművekkel fog történni, nem csak helikopterekkel, ami kicsit szokatlan volt és veszélyesnek hangzott. A korábbi sikerek és a kialakult rutin miatt az operátorok sem úgy készültek a bevetésre, hogy akár több napra való málhával és lőszerrel menjenek, hanem csak a legszükségesebb felszerelést vették magukhoz, arra a készülve, hogy ez az akció is olyan gyors és "könnyű" lesz, mint a megelőző hét. A rutin miatt az indulás pillanatában nem is okozott fejtörést, hogy  a korábbi akcióktól eltérően ez a művelet nem éjjel fog történni (lásd éjjel látok hiánya, vagy pótelemek, akkummulátorok hiánya), hanem késő délután, de mindenki úgy volt vele, hogy hamar visszaérünk.

szombat, augusztus 29, 2020

Haditechnika cikkek a Leopard harckocsi családról

 A dán Leopárdokról keresve információkat futottam bele Kelecsényi István cikkébe a Haditechnikában. Amit találtam az a harmadiik rész, úgyhogy biztos van másik kettő is. Ez a rész azokat az országokat veszi számba, amelyek rendszeresítették a típust, illetve nagyon röviden az egyes harctéri alkalmazásokkal is foglalkozik, de inkább csak az említés szintjén. Nagyon jó, olvasmányos cikk, egyetlen dologgal egészíteném ki, ami már csak azért is érdekes, mert ez volt az első harci körülmények között történő alkalmazása. A dánok az UNPROFOP részeként vittek ki harckocsikat magukkal, a történetük ellentmond minden okoskodásnak, amivel itthon a hollandok miatt illetjük az egész missziót. A dán dragonyosok, amikor kellett, nem szaroztak hanem visszalőttel a szerbeknek. Ami biztos, hogy 72 lövést adtak, és eltaláltak egy lőszerraktárak. A szerb oldalon nyugati források kb 150 fegyveres halálát valószínűsítik. Egyszer megírtam ezt a blogomon, de úgy látszik érdemes lesz előkeresni, ha a Leopárdok miatt már megint érdekes lett.

Hosszas keresés után megtaláltam Kelecsényi István cikkének

második részét, az elsőt nem. De nem baj, mert nekem ez volt a legérdekesebb, ebben hasonlítja össze, az 2A különböző változatait, szóval pl a A5, A6 és A7 verziók között különbségek ebből kiderülnek.


vasárnap, augusztus 23, 2020

Dán Leopard 2 A5DK belülről és ennek jelentősége a magyar Leopárdok szempontjából

El is felejtettem, hogy Dánianak voltak harckocsijai Afganisztánban, sőt nem felejtettem el, mert idáig nem is tudtam róla. Annak kapcsán jöttem rá erre, hogy a dán védelmi minisztérium készített annak idején egy prima kis videot arról, hogy milyen is a tankosok élete Afganisztánban. 

A dán kontingenst egy szakasznyi (három darab) Leopard A25DK jelentette, amí egy zászlóalj harccsoport részeként volt kint. A dánok végig Dél-Afganisztánban, Helmandban a britekkel szorosan együttműködve, az ő kontingensük részeként tevékenykedtek. Az integrációnak régi hagyományai vannak és jellemzően időként brit alegységek voltak dán irányítás alatt.  

 

A videoból nagyon érdekes és még érdekesebb lenne, ha tudnék dánul. Az átjön, hogy mindenki megszólal, gondolom bemutatja a feladatát, a vezető, az irányzó, a töltőkezelő és a parancsnok is. A képek a jármű belsejéről önmagukban is forrásértékűek, mert ilyet egy ideig a magyar gépekről nem fogunk látni. 

Az külön érdekes lesz, hogy a dánok a saját A5ös verziójukat és A7V-re azaz az A7-es továbbfejlesztett verziójára építettik át. Egyes források szerint mi is ugyanezt a verziót vesszük meg, csak gondolom újonnan építve. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még látni dán harckocsikat belülről, úgyhogy csak idő kérdése, hogy mikor látjuk a magyar verziót magyar vagy dán verzióban.

szombat, augusztus 22, 2020

BTR-D deszantjármű Kubinkán

 A kubinkai Patriot múzeum egyik legjobb darabja egy deszantra felkészített BTR-D volt. Ahogy elnézem a wiki-t, ez a típus a BMD-1 csapatszállító változata volt, torony nélkül, kicsivel hosszabb test és gyengébb páncélzat (és gyalogsági harcjármű helyett páncélozott szállító harcjármű, IFV helyett APC). Afganisztánban intezíven használták, és számos ex szovjet haderőben a mai napig használják a járművet. 











kedd, augusztus 18, 2020

Lynx/Hiúz gyártás és beszerzés a Magyar Honvédségnek

 A tegnap este robbant a "bomba", a Rheinmetall német hadiipari vállalat Magyarországon fog gyárat alapítani. Az erről kiadott MTI hír szerint: ...a felek vegyesvállalatot és gyártóüzemet alapítanak a legkorszerűbb Lynx gyalogsági harcjárművek gyártására Magyarországon. Ezzel Magyarország az első olyan NATO- és EU-tagállam, amely a düsseldorfi székhelyű cég új fejlesztésű, innovatív terméke mellett döntött az előzetes piackutatások után." Azaz nem csak megvesszük az egyik legkorszerűbb, hanem gyártani is fogjuk. A sokat kritizált Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos koncepciója egyre nyilvánvalóbb, az sok száz milliárd (lassan ezermilliárdot elérő) beszerzésekből, amit lehet itthon költsenek el. 

Mondhatnánk, hogy ez magától értetődő és logikus, de annyi mindent lehet látni az elmúlt két-három évtizedben, ami magától értetődő és logikus volt, aztán még sem úgy történt. Airbus üzem Gyulán, Krauss Wegmann Maffei leányvállalat nem emlékszem hol (de talán a tatai dandár környékén), és most a Rheinmetallal közös vegyesvállalat. Nem derült ki a hírből, hogy mennyit fogunk beszerezni a Lynx-ebből, én olyan 200-ra saccoltam korábban, a Népszava is ennyit gondolt tavaly csak a szintén német Pumákból. Persze közben megjelent a török vonal is, tavaly magyar felségjellel szerepeltek török páncélozott szállító járművek Budaörsön, idén török források több száz jármű beszerzéséről magyarországi eladásáról írtak. Akkor sokan azt gondolták ez lesz a BTR-80-asok váltótípusa, miközben a NATO felé vállalt nehézdandárhoz azok elégtelenek lennének. Most itt a válasz, de persze ettől még vehetünk török járműveket is nagy számban (vagy más kerekes szállító vagy harcjárművet), mert a nehézdandár mellett még van egy közepes és egy könnyűdandárunk is, és ott is le kell cserélni a járműveket. A szolnoki Különleges Műveleti Dandár nem csak operátorokból áll, oda lett beolvasztva az egykori 88. Könnyű Vegyes Zászlóalj is. A debreceni székhelyű közepes dandárunk (5. Bocskai) meg három lövészzászlóaljjal és egy felderítő ezreddel (az egyéb támogató alakulatokat most nem számolva) szintén jelentős járműparkra tarthat "igényt".



vasárnap, augusztus 16, 2020

Tanulságok iraki légierő F-16osaik üzemeltetéséről

 

Mi a hátránya amerikai fegyvert veszünk? Érzékeny kérdés, ha múlt héten bejelentett NASAMS beszerzésről akarnék írni, de egyelőre csak egy konkrét iraki esetről akarok írni.

A 2003-as inváziót követően az iraki katonai vezetés megőrizte a Szaddam és az előtti időszakra is jellemző védelmi beszerzési gyakorlatot (érdekes és rendszereken átívelő jelenség) és továbbra is több forrásból szerzett be fegyverrendszereket.

Biztos örültek, hogy M1 Abrams harckocsikat vehettek és megkapták az F-16-osokat is, amelyekkel szíriai, iráni és jordán összehasonlításban máris potens légierővé váltak (jó, talán túlzok). Érdekes módon végül mindkét amerikai technika megemészthetetlenné vált az iraki hadseregnek az eltérő szervezeti és karbantartási kultúra miatt (talán a pénz és egy kicsit a politika is belejátszott, de ennek kevesebb szerepet tulajdonítok). Az M1-esek mellett 2003 után is fenntartották a szovjet/orosz haditechnikai kultúrát (ezek voltak a magyar T-72-esek) és elmúlt években mintegy 100 T-90-es is rendeltek, az amerikai gépek meg mentek a másodvonalba.

A múlt héten a F-16osok sorsáról is megjelent egy érdekes oknyomozó anyag (fizetős). A 36 vadászbombázó a kezdetektől fogva a Balad-I légibázison állomásozik, a gépekkel egy amerikai kontraktor is járt 700 millió dollárért (bár nem jöttem rá, hogy ezt az amerikai kormány vagy Irak fizeti-e). A gépek, amelyek az Iszlám Állam elleni háborúban is csak korlátozott szerepet tudtak játszani (lásd még átfestett iráni Szu-25ösök Moszul elestét követően és az amerikai légikoalíció) mára már nem tudnak levegő-föld támadásokat végrehajtani az elégtelen karbantartás és az iraki légierő és az amerikai kontraktor részéről meglevő korrupció.

Az cikkben említett Sallyport Global nevű amerikai cég felelős a Baladi bázis ellátásáért és biztosításáért. Már a feladat is elég erőltetett és átlátszó, de hogy mennyire nem megy ez egy amerikai cégnek Irakban, arról már 2017-ben is kisebb botrány megy. Az AP cikkében leírtakban nincs túl sok meglepő iraki szempontból. Jön az egyik milícia egy daruval azt leemeli és elviszi az egyik több tonnás generátort, mindezt a biztonsági őr szeme előtt. A szabályok be nem tartása, alkoholizálás, vagy az etióp örömlányok alkalmazása mint takarítók. Az részletek végül is oda vezettek, hogy az iraki védelmi beszerzés legnagyobb tétele, az amerikai-iraki katona együttműködés „ékkőve” fogja szimbolizálni a kétoldalú stratégiai kapcsolatok lassú kihűlését és eltávolodását.

péntek, július 17, 2020

A német védelmi miniszter Dániában és Magyarországon

A dán külügyi intézetben volt hetekkel korábban Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter, ahol a dán német kapcsolatok mellett kifejtette véleményét a német védelempolitikáról, a balti és a fekete tengeri kihívásokról, vagy Németország és az EU helyéről a globális nemzetközi rendszerben. Jó, nem tudom, hogy tényleg elmondta-e ezeket, de a DIIS weboldala szerint ezek voltak a kérdések.


AKK, ahogy Németoban hívják, tegnap Magyarországon járt, hogy gondolom itt egyszerre tárgyalt védelmi miniszterként és a CSU/CDU egyik vezetőjeként. Benkő védelmi miniszterrel volt közös sajtótájékoztató, ahol két újdonságot találtam. Még mielőtt ezt kiemelném, el kell mondanom, hogy mennyire szegényes volt a figyelem. Csak az MTI beszámolóját találtam, és a honvédelmi sajtó klipjét. Utóbbi információ tartalma még szegényesebb, és ellentmond a MTI hírnek (a NATO vállalásról nem szól, a EU harccsoport vállalást pedig 2025-re teszi). Nem tudom ki volt ott ezen, én sajnos nem kaptam meghívót (persze ráfoghatjuk, hogy nem vagyok sajtó, de engem legalább érdekel :)

A HM videoból viszont egy dolog kiderül, ami persze követve az eseményeket egyébként is magátóol értetődő. Benkő miniszter úr mellett egyik oldalon a tolmács, másik oldalon Maróth Gáspár kormánybiztos ült, akinek ha jól látom épp tegnap hosszabbították meg megbíztatását két évvel a Védelmi Beszerzési Ügynökség élén. Maróth jelenléte - és a német delegáció összetételét nem ismerem - alátámasztja azt, amivel az Info rádió egyébként is megosztotta az MTI hírt és amit a miniszter úr is elmondott. Hogy a védelmi beszerzések Németországból még nem álltak meg, számíthatunk folytatásra.

Visszatérve a konkrétumokra, ezt az egy bekezdést találtam csak: A német védelmi miniszter örömét fejezte ki, hogy a két ország 2023-ban közösen alakítja a magas készültségű összhaderőnemi köteléket (VJTF), s hogy 2025-ben az EU-harccsoportban is együtt fognak működni. Ezek is mutatják, hogy a két ország komolyan veszi a NATO-n és az EU-n belüli védelmi kötelezettségeit.

Magyarország idáig távolt maradt a NATO ukrajnai válság után létrehozott, a NATO Készültségi Erők "lándzsahegyét" jelentő VJTF-től. Gondolom ezt sok NATO tag nem nézte jó szemmel, de nekünk a határ volt fontos. A VJTF egy összhaderőnemi dandárnyi erő, amelynek egyes egységei 72 órás készenlétben vannak. 2016 óta létezik, idáig egy kb 10-20 fős CIMIC csoportot adtunk bele. Elég vékony, nem?

Nem tudom 2023ig lesz-e e más részvételünk, de ha ez a német miniszter szájából így hangzott el, akkor 2023-ra elég izmos részvételt kell felmutatni. A harckocsik még nem lesznek itt, a tüzérek sem, úgy hogy én valami lövész századra+különleges erőkre+támogató erőkre tippelek. Egy lövészzászlóaljat szerintem még nem tudunk  kiállítani. Bár az is tény, hogy a VJTF erők otthon maradnak készenlétben, de mindig van valahol Europában egy nagy közös összekovácsoló hadgyakorlat, ahova ki kell menni a technikával együtt (tavaly ez Norvégia volt és a magyar katonák odáig autóztak).

Az EU harccsoport említése is érdekes. Idáig két különböző harcsoportban vagyunk benne, a sokat reklámozott V4-es ben, és az olasz vezetésű ex MLF, jelenleg DECI névre hallgatóban. Épp 2019 második felében adtunk készültséget V4-es keretekben és 2023-ig még szerintem lesz még egy készültség adás valamelyik keretben.

szerda, július 15, 2020

Kanadai Nyitott Égbolt (Open Skies) megállapodás dokumentumok


Nem tudom van e valakinek kedve olvasgatni Nyitott Égbolt jelentéseket, de Steffan Watkins kanadai kutató oldalán megteheti. Ez a bizalomerősítő megállapodás, amit még a hidegháború vége felé kötöttek, azért került be a hírekbe, az USA jelezte, hogy kilép belőle. A lényeg, hogy előre meghatározott szempontok és szabályok alapján a részes országok berepülhetnek egy másik ország fölé és fotózhatják a tájat maguk alatt. Oroszok amerikaiakat, magyarok oroszokat, németek lengyeleket, ahogy tetszik.
Szigorú protokollok vannak mindenre, és minden útról jelentések készülnek és fényképek, amelyeket minden tagállam megkap. Azaz amit az oroszok fotóznak az USA felett, az megkapják az amcsik is utána, stb. stb.

Az alábbi dokumentum csomag azért érdekes, mert egy kanadai kutató kikérte a kanadai hatóságoktól, az orosz repüléseket Kanada felett, és a  kanadai repüléseket Oroszország felett. És mintegy öt évvel a kérés benyújtása után meg is kapta.

Szenzációs dolgokat tartalmaz? Nem. Fotók vannak benne? Nincsenek. A repült útvonalak koordinátái vannak benne és a két fél megjegyzései az egyes utakkal kapcsolatban. Így a dokumentumok egyszerűen csak bepillantást engednek, hogy ezek a repülések hogyan néznek ki, megmutatják, hogy minden tervezés ellenére milyen kaotikusak tudnak lenni a programok és rávilágítanak pl hogy a kanadaiak mennyire akarták (amikor az oroszokat fogadták), hogy az a repülési program egy jó hangulatú, az együttműködést erősítő program legyen és ezért megtettek mindent. Vagy hogy a kanadaiak mennyire figyelmetlenek voltak, amikor Oroszországban repültek, mert nem vettek figyelembe rendelkezéseket, vagy mert nem vittek magukkal oroszul beszélő személyt a repülésekre. Az a fantasztikus, hogy tényleg minden a legapróbb szintig szabályozva van (pl a helyi nyelvet beszélő kötelező jelentléte a megfigyelő ország részéről).
Persze aki nem szokott ilyen anyagokat olvasni, az azon is meglepődhet, hogy a nagypolitika sajtóban megjelenített hangneméhez képest, mennyire normális hangulatú az együttműködés a felek között. És biztos vagyok benne, hogy hasonló hangvételű jelentések születtek a többi NATO ország hatóságai esetében is.
Nyilván az hazai relevanciája az lenne, ha most valaki fogná és itthon is kikérné ezeket az anyagokat. Érdekes lenne belőle egy tanulmányt írni, egyáltalán csak megismerni, hogy kik jöttek Magyarországra és mi milyen országokban voltunk megfigyelő repüléseken. Arra emlékszem, hogy Nyitott Égbolt megállapodás elején épp Magyarország és Kanada volt az, amely próbarepülésekkel kidolgozta a megállapodás technikai részleteinek alapjait, és aztán folytattunk közösen is ilyen repüléseket, részben a kanadaiak egyik C-130-asával, részben az egyik An-26-ossal (bár lehet ez már nem a kanadaiakkal közösen volt).

szombat, június 20, 2020

Dán szerepvállalás az iraki NATO műveletben

Dánia lakossága fele Magyarországnak, a a szárazföldi ereje (hadserege) kb ugyanakkora papíron, vagy a légiereje nagyobb, és van haditengerészete is. A védelmi költségvetése, 4 milliárd euro felett, nekünk 2 milliárd felett kb. Igaz nekik évtizedek óta, nekünk meg egy vagy két éve? És akkor még a két ország stratégiai kultúrájáról (mennyire szívesen mennek háborúba, műveletekbe? hol látják a helyüket a NATO és EU műveletekben? milyen szerepet látnak maguknak a nemzetközi rendszerben?) nem is beszéltem.

Csak azért írom, mert a dán parlament döntése alapján az ország fogja vinni az irak NATO kiképző missziót,ha jól értem másfél évig. 285 katona, plusz három szállítóhelikopter (azok egy évre). Egy ekkora ország részére ez egy hatalmas elismerés politikai és katonai értelemben a NATO-ban és a USA tól közvetlenül is. (emellett még ők is ott vannak Afganisztánban és balti NATO műveletben).

A dán katonák idáig az al-Asad bázison voltak, ahol az utóbbi két évbebn az egyik helyi szunnita milíciát képezték illetve az iraki hadsereg 8. dandrának a katonáit. Amíg aktív harcok folytak az Iszlám Állam, az egyik helyi milíciát "partnerálták" a szíriai-irakik határ menti harcokban (Qaim város környékén és valszeg Anbar tartományban). Ez utóbbi feladatot a dán különleges műveleti erők vitték (Jaeger Corps), előbbi reguláris dán alakulatok. Miért írom ezt? Magyarországnak jelenleg 200 katonája van Irakban (papíron), ennek csak egy kis része végez valódi kiképző tevékenységet

A jelenlegi misszió a célját nagyérszt elérte hónapok, ha nem évek óta megy a gondolkodás, hogy mi legyen a kurdisztáni kiképző misszióval. A amerikai misszió szóvivője szerint: Now, he said, “We have transitioned from training to mentoring and the next step of this will be with NATO Mission Iraq.” Azaz valami készül. Egyéb jelek is utalnak rá, hogy a jelenlegi struktúra át fog alakulni és az NATO missziója lesz a fő csapásirány. Lehet csak átsapkázás lesz, lehet a kiképzőhelyek is bezárnak is itt ott. Lehet, hogy nálunk is lesz bejelentés majd? Még egy pár év, és a Magyar Honvédség gyatyába lesz rázva. Kiváncsi leszek, hogy ki fog e lépni a hadsereg ezekből az biztonságos de alacsony presztízsű/kihívást jelentő kiképző és őrző-védő feladatokból és ellépünk-e valamilyen ambíciózusabb, önbizalom növelő és nemzetközi elismertséget jelentő feladatok felé.

https://www.al-monitor.com/pulse/originals/2020/06/iraq-terrorism-isis-nato.html?fbclid=IwAR2Cp1um587WmzedMCi8VuuVPM6_hwRYLjLiu9X4RaxrF1iZd6z2TarEZoA#ixzz6PjHeNRm4

kedd, június 09, 2020

An-26 os búcsuztatás, látogatás az UNFICYP misszióba a vezérkari főnökkel


2020. június 11-én kerül sor az An-26-os katonai szállítórepülőgép ünnepélyes búcsúztatására Kecskeméten. A típust kivonják a forgalomból, gondolom idővel majd pótolják a képességet. A típusról biztos számos cikk fog megjelenni, bemutatva részletekbe menően mind a típustörténetet, lőerőket, tonnákat, mind a szolgálatát a Magyar Légierőben. Ezekhez nem értek, de volt szerencsén párszor repülni a géppel, igazi civil szemmel. Ezeket foglalom lassacskán össze, függően attól, hogy mikor találom meg a képeimet.
Talán az első alkalom, amikor a géppel utaztam 2012-ben volt. Kutatóútra mentem Ciprusra, a Honvédség ciprusi ENSZ misszióban betöltött szerepét vizsgálni. A szakirodalom tanulmányozása mellett – ami szinte semmit nem mondott a napi rutinról, vagy az UNFICYP történetéről – fontos volt a helyszínen megnézni a magyar kontingenst. Életem egyik legjobb kutatóútja volt, mindenhova elvittek a katonák, mentem a járőrbe velük és annyit beszéltek, meséltek, magyaráztak 6-8 órán keresztül, hogy a végén már én kértem, hogy hagyják abba, mert nem tudom megjegyezni. Ritkán van ilyen 😊
Az útról írtam később egy tanulmányt és egy ismeretterjesztő cikket a Földgömb magazinba. A magyar szerepvállalás már véget ért (azaz csak törzstisztekkel vagyunk ott), azaz nincs más emléknek csak amit írtam. Meg, amit még egy két másik magyar katona írt, de azok nem ilyen részletesek, vagy nem nyilvánosak.
De visszatérve az AN-26-os. Kecskemétről indultunk, a gép Benkő Tibor vezérkari főnököt vitte csapatlátogatásra a Sínai félszigeten működő MFP misszióba és Ciprusra. A gép tankolt és kitett engem és még pár katonát Larnakán (vagy Pafoszon?), majd elment Egyiptomba. Visszafelé ismét megállt, a vezérkari főnök megszemlélte az ciprusi kontingenst, majd hazarepültünk. A gép ennek megfelelően VIP berendezéssel repült, ami csak annyit jelentett, hogy nem lócákon ültünk (vagy minek hívják) és hogy volt valami szendvics és üditő felszolgálva. Az An-26-os még ebben a kiszerelésben is hangos és spártai volt. Ez az út nem a repülőgép spottolingolásról szólt, nem is jutott eszembe nagyon a gépet fotózni, csak amikor már hazaértünk. 
(Természetesen nem mint magánember csatlakoztam a delegációhoz, hanem mint a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, írom ezt azoknak, akik nem tudják ki vagyok)


A légierő An-26-os flottája, összesen hat gép, amelyből az utóbbi években már csak egy vagy két gép repült

Ez Pitty készítette a távolodó gépünkről, útban haza.



Így nézett ki a VIP berendezés (bár én inkább idézőjelbe tenném), a hajtóművek zaja miatt nem túl kényelmes beszélgetni, VKF úr nagyrészt dolgozott, olvasott az út során.

kedd, május 26, 2020

Te kedves olvasó, az Atlanti óceán és az Indiai óceán érintkezésénél, jelentkezz

Egy évben párszor rákattintok a blog alján található térképre, ami vizualizálja a blogra érkező látogatók tartózkodási helyét. A múlt héten észrevettem egy pöttyöt valahol ahol, a két említett óceán érintekezésél. Először azt hittem a képernyőm piszkos (elég piszkos), de tényleg ott volt. Nem emlékeztem, hogy ott lenne sziget, de azért rákerestem a google maps-en és így sem találtam semmit.  Honnan jöhet akkor a pötty? Talán a hajóról, aminek van műholdas internetje és ott valaki pont az én blogomra kattintott? Egy magyar? Elég valószínűtlen. Na mindegy, azért ha te tengeri látogató véletlenül megint ide látogatsz, írj már egy emailt a waape@yahoo.com-ra, vagy írjm rám a Facebookon.

hétfő, május 25, 2020

Hazarák és tálibok Afganisztánban

The case of Mawlawi Mehdi and Balkhab District: Are the Taleban attracting Hazaras?

A múltkori kabuli szülészet ellene elkövetett terrortámadási kapcsán a kommentek között felmerült a hazarák és a tálibok kérdésének viszonya. Miről van szó. A hazarák egy etnikai és vallási kisebbség Afganisztánon belül (annyira nincsenek kevesen azért, 10-20 százalék, 4-5 millió fő), akiket a mainstream narratíva szerint a tálibok különösen elnyomnak, mert az iszlám 12es síita ágát követik. A tálbiok főként a pastu etnikumhoz tartoznak és szunniták. E narratíva szernt a tálibok egyébként mindenkit elnyomnak, aki nem pastu (hazarák, tádzsikok, üzbégek stb.) mert valójában a pastu etnikum dominanciáját akarják (újra) bevezetni. A hazarákat súlyos inzultusok, egyes vélemények szerint genocídium érte 1994 és 2001 között, a nemzetközi média sokat foglalkozott velük, hiszen ők a mindenféle kisebbségi lét mellett az afgán társadalmi hierarchia legalján vannak. Az elmúlt években Kabulban kiemelten őket érte a legtöbb támadás, gyakran a mecseteiket és vallási ünnepeiket. Bár, ezeket a támadásokat főként nem a tálibok, hanem az Iszlám Állam követi el. Az ő sorsuk is kérdéses az USA kivonulása után, mert ők is attól tartanak, hogy ha tálibok kivonulnak nekik annyi lesz. Van egy másik narratíva is, a jövőt és a tálibokat illetően, eszerint a fundamentalista szervezet sokat változott az elmúlt 20 évben, mérsékeltebbé vált (CSAK a korábbi önmagához képest, de demokratákat vizionáljunk) céljait tekintve. Az alábbi elemzés arról szól, hogy a tálibok kinevezték az első hazara járási árnyékkormányzójukat, illetve összeszed példákat a 2001 utáni és a 2001 előtti időkből is, amikor a tálibok és a hazara vezetők/közösségek együttműködtek, vagy legalább a kapcsolatuk szabályozott volt. A mostani eset is azt mutatja, hogy 1. a tálibok már nem olyanok mint régen vagy 2. a tálibok okos PR akciót csináltak. Szerintem az előbbi.

 Aki járt már Afganisztánban és egy került interakcióba a helyiekkel és elég törikönyvet olvasott, annak átjött, hogy az afgánok eszméletlenül pragmatikusak, mert annak kell lenniük és ez az együttélésben is megvan (más dolgok is vannak, ami árnyalják ezt, pl a bizalom zéró szintje egymás és a társadalom iránt, de ezt mi is ismerjük. Na ott még rosszabb a helyzet). Ez csak szerintem egy példa arra, hogy a tálibok változtak. Akkor is, ha végül nem sikerül az amerikai kivonulás és folytatódik a háború. A tálib vezetés már most is jelentős nem pastu területeket ural (tádzsik, üzbég, hazara stb), ahol meg kell oldania a kormányzást, ahol kormányoznia kell. Természetesen Északon ez nem megy egy olyan békésen mindig, mint ahogy Dél- és Kelet-Afganisztánban ahol pastu területek felett "uralkodnak  (És még egy fontos dolog befolyásolja a tálibok és a többi etnikai csoport helyi viszonyát. A szervezet nem egy hierarchikusan szervezett katonai/felkelő szervezet, amelynek a Pakisztánban a bujkáló vezetője ha mond valamit, azt az utolsó helyi parancsnok is követni fogja. Ez egyrészt megint csak idegen az afgán társadalomtól egészében, másrészt nagy mozgásteret ad a helyi vezetőknek. Simán lehet, hogy egy helyi tálib parancsnok erőszakot alkalmaz, egy másik tárgyalni fog. Éppen emiatt (is) kell egy nagy kérdőjelet tenni a tálib-amerikai megállapodás mögé. Lehet, hogy Katarban megegyeztek a vezetők a jövőről, de vajon a ilyen-olyan völgyekben 20-30 embert irányító helyi parancsnok követni fogja azt? Miben is függ ő a felső vezetésről? (az is helytől függ egyébként)? Miből áll a tálib vezetés legitimitása a helyi parancsnokok között? 
Afganisztánban (és más hasonló adottságú konfliktusokban) nagyrészt helyi szinten dől el sok minden, és a "helyi" szint pár falut, egy völgyet, egy törzset jelent csak. Nagyon tanulságos az elemzésben említett hazara tálib parancsnok életrajza, hogyan sodródik végül a tálibok oldalára. Mint szintén sokszor, egy ember, aki keresi a helyét a helyi erő rendszerben és máshol nem tartanak rá igényt csak a táliboknál. Lehetett volna rendőrfőnök vagy milícia parancsnok is, csak a hálózata mögött ezt nem tudta lehetővé tenni. 

Itt egy rövid idézet az elemzésből, a végéről, annak akinek nincs kedve megnyitni.
Nevertheless, before Mehdi, there were a few local Hazara commanders who chose to collaborate with the Taleban, such as Sedaqat in Khedir district, Turan Amanullah in Kejran and Ettemadi in Gizab (all Daykundi province). But rather than formally joining the Taleban, they used to float back and forth between them and the government, basically constituting what has been called an “irresponsible” or “illegal armed group” combining political aims (mainly local control) and criminal activity while taking support from wherever it is offered, not unlike Mehdi before he formally joined the Taleban. (7) The BBC’s Dawood Azami also pointed to another type of incident of possible Taleban-Hazara collusion in 2010 in which a former Hazara member of the ANSF named Taleb Hossain (which sounds like a nom de guerre) had committed an insider attack on British soldiers in Helmand and then fled and joined the Taleban. This also seems to be a rare exception.

hétfő, május 18, 2020

Iszlám Állam a kabuli szülészet elleni támadás mögött?

A napokban volt egy rettenetes terrortámadás Kabulban, amikor az elkövetők egy szülészetet támadtak meg, kismamákat és csecsemőket ölve meg. Mivel az USA-tálib kivonulás miatt egy kicsit megint érdekes lett, ezért az akciót sokan annak bizonyítására vették, hogy lám a tálibokkal nem lehet megegyezni.

Nyilván innen nem tudom megmondani, hogy a tálibok megbízható tárgyalópartnerek-e, és a megállapodásnak így  épp elég kérdőjele van ahhoz, hogy csak olyanokat rójunk fel a táliboknak, ami az ő saruk. Ez ugyanis úgy tűnik nem az övék, hanem az Iszlám Állam helyi csoportjáé, az Islamic State-Khorasan-é (néha Islamic State-Khorasan Province, ISK-P nek is írják). A tálibok elítélték a mostani akciót.

Miért ez a brutális reakció akkor az Iszlám Államtól? Mert az elmúlt két hónapban az afgán titkosszolgálat először elkapta a szervezet vezetőjét, majd május elején az utódját is. Szóval egyfajta bosszú volt.

Az már korábban is jellemző volt, hogy a fővárosban elsősorban az ISK-P volt aktív és a célpontjai jellemzően eltértek a tálibokétól. Nem azt mondom, hogy a tálibok bárányok voltak, de a síita mecsetek, vagy a legutóbbi szikh templom elleni támadás ( ez volt az utolsó alkalom, hogy a hazai sajtó foglalkozott Afganisztánnal, miközben a támadás teljesen szimbolikus volt, mivel szikhek mindig is egy láthatatlanul kis kisebbség volt) az övék volt.

Egy éve írtam egy elemzést erről (úristen, már két éve volt), ami az akkori trendeket foglalta össze.

Az érdekes persze végül az, hogy az ISK-P aktivitása miként hat majd a tálibokra? Nem mindenki akar megállapodni az USA-val, őket beszippanhatja a terrorszervezet. Már eddig is voltak összecsapások a Talibán és az ISK-P között, és ez elvileg csak durvulni fog a következő hónapokban, években.




vasárnap, május 17, 2020

Mennyit utazik a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség?


A keresőszavakban még csak benne sem volt az a szó, hogy utazás, vagy repülés, vagy honvédség mégis ezt a soha nem látott, valszeg képviselői kérdésre adott miniszteri választ és kimutatást is kidobta a google. 2014 márciusa és decembere közötti, a HM, az MH és a háttérszervezetek által megtett utazásokat összesíti költségekkel együtt. 

A HM és az MH részéről ebben a szűkös háromnegyedévben is 488 utazás kerül felsorolásra. Ebből biztos, hogy sokszor többen utaztak egyszerre, de szerintem így már érthetőbbek a katonai szállítórepülőgépek beszerzése (is). 

Szerintem elképesztően hosszú lista annak, aki még nem dolgozott minisztériumban vagy nincs egy pici bepillantása sem a Honvédség működésébe. Világosan kiderül belőle, hogy a HM is, miként a többi minisztérium is, micsoda széles nemzetközi hálózat része, micsoda széles kapcsolatrendszert működtet. Az utazások legtöbbje a NATO és EU tagság miatt történik, rendszeres konzultációk, tanácskozások, egyeztetések munkacsoportoknak, bizottságoknak, vezetőknek. Ezekből az rövid, egyedi találkozók is fontos hozzájárulói Magyarország külpolitikájának, csak ritkán megragadhatóak. De ezeken a találkozókon, egyeztetéseken lesznek kidolgozva vagy a gyakorlatra átültetve azok a nagypolitikai döntések, amelyek egy NATO vagy EU csúcson, vagy egy kétoldalú védelmi miniszteri vagy miniszterelnöki találkozókon kerülnek eldöntésre/aláírásra.

Érdemes lenne feldolgozni valakinek, az egyes desztinációk gyakoriságát, mert érdekes empírikus alátámasztása vagy megcáfolása lenne Magyarország kül- vagy a Magyar Honvédség védelempolitikai orientációjának. Rákerestem gyorsan, Oroszország ötször (ebből kétszer valszeg hadisír témában) Belgium 114-szer szerepel a listán. Afganisztánra meglepően kevésszer, csak ötször szerepel a listán. így az is kiderül, hogy ez a lista nem tartalmazza a katonai váltásokat.
2014 az az év volt, amikor a HM költségvetés még jól meg volt húzva, azaz számos helyszínre, programra nem, vagy csak csökkentett létszámban mentek el a HM/MH-ból. Érdemes lenne megnézni egy 2011-es, vagy 2012-es kimutatást, amikor leginkább le volt gyatyásodva a honvédelmi költségvetés. Ma, talán már kétszeres vagy háromszoros védelmi költségvetés mellett ezeknek az utaknak a száma jóval több lehet, és nem azt mondom, hogy mindig, de sokszor hatékonyabb, gyorsabb megoldás saját géppel menni, mint kereskedelmivel. Nem olcsóbb, és ez nem is lehet az uralkodó szempont egy katonai szervezet szempontjából. De ez most messzire vezetne, úgyhogy befejezem.

A kép legutóbbi Balti Légtérrendészeti Misszió (nem ez a hivatalos neve) átadás/átvételére indulva készült. Egy ilyen program a hivatalos beszédekkel és minifogadással együtt nem tart tovább 3 óránál egy olyan katonai repülőtéren, ahova nem megy civil gép. A legközelebbi nemzetközi repülőtér 3 óra van asszem autóval (vagy kettő), de oda sem megy minden nap Budapestről járat (Frankfurti, vagy más átszállással biztosan). Persze, az is igaz, hogy listában felsorolt utak egy jelentős része, pl. épp a brüsszeli utak tervezhetőek és menetrendszerinti járatokkal is megoldhatóak. Ám ez is csak annyit támaszt alá, hogy ahol lehet, érdemes és kell a költséghatékony megoldásokat választani, de azt nem mindig lehet. (és akkor most a külügy/miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal útjait bele sem vettem a gondolkodásba.
 


vasárnap, május 10, 2020

A HMS Fredericton Koppenhágában

Egyszer volt szerencsém részt venni Koppenhágában egy kanadai hadihajón adott fogadáson. Mi sem lehetett kedvesebb megnézni, és ha ár lehetett fotókat is csinálni. Az kaja is fantasztikus volt, de azt a rengeteg szürke acélt simogatni, az még jobb.
A HMS Fredericton a már feledésbe merült, de újjáértelmezetten tovább élő "hadihajó diplomácia" keretében látogatott Koppenhágába, a hajó a NATO egyik állandó haditengerészeti kötelékében vett rész, és ilyenkor látogatásokat tesz a baráti országokban. Ez a Halifax osztály elsősorban konvojkísérésre, és tengeralattjáró vadászata van optimalizálva. A hajóhoz tartozó Sikorsky CH-148 Cyclone sajnos nem volt a fedélzeten, a leszállóhely volt ugyanis berendezve a fogadás helyszínének. De azért elhúzott a fejünk felett.

Most hogy utánaolvastam a hajónak, látom, hogy ez volt az az egység, amely egy hete elvesztette a helikopterét és annak legénységét egy balesetben az égei tengeren. Akkor ez szomorú aktualitás.







kedd, május 05, 2020

Dániában a második világháború vége


A felszín sok mindenbe eltakarja Kelet- és Nyugat Európa megosztottságát. Most nem minősíteni akarom a dolgokat, hanem arra a látványos különbségre akarok reflektálni, ami a múlt, az emlékezet kultúra terén épp látványosan zajlik nyugaton és nem történik semmi keleten. A napokban ért véget a második világháború, ami ott az öröm és győzelem, itt meg 75 évvel később is csak azon megy a vita, hogy felszabadulás vagy megszállás, és ennek megfelelően április 4-t (ami állítólag nem is április negyedike volt) sem ünneplünk. Így semmit sem ünneplünk. Skandináviában, konkrétan Dániában tegnap ünnepelték a II. VH végét, 19.35 kor gyertyákat gyújtottak a dánok és kitették az ablakba. Erre a közösség tudatra kellene irigynek lennünk, nem az életszínvonalra.

Na de mi volt Dániában 1945-ben? Úgy ért véget a háború május negyedikén, hogy egy darab szövetséges katona nem volt ott. Miközben a dánok ünnepeltek, a koppenhágai kikötőben a Prinz Eugen és a Nürnberg cirkáló parancsnokai nem tudták megadni magukat a briteknek. 
Berlin elfoglalása után volt egy versenyfutás, hogy ki éri el előbb a német dán határt, voltak félelmek a szovjetek szándékait illetően. A leggyorsabbak a kanadai ejtőernyősök voltak, akik először érték el Wismar városát a határ közelében, a Balti tenger oldalán, ezzel gátat szabva a további szovjet előrenyomulásnak. Kis feszkózás után, végül a kanadaiak átadták a várost, mert Jaltában, korábban, a három nagyhatalom vezetője ezt a területet szovjet megszállási területeknek egyezte meg (zavaros magyarsággal).

Dániának egyik szeglete így is szovjet megszállásra került, még pedig Bornholm. Ez a sziget a Balti tenger közepén fekszik, szerencsés okok miatt kétszer is jártam ott. A szigetre (és Dániába) az utolsó hónapok keleti visszavonulása során német civilek százezrei menekültek, a sziget német parancsnoka minden áron a briteknek akarta megadni magát, nem a tengeren közeledő szovjeteknek.

Így Bornholm csak május 9-én tette le a fegyvert, amikor súlyos bombázások után a szovjetek partraszálltak, és rövid harc után nekik tették le a fegyvert a németek. Meglepetés volt e vagy sem, de egy év múlva kivonultak a szovjet katonák, Sztálin mindezt azzal a vélt vagy valós ígérettel a háta mögött tette, hogy a szigeten dán katonákon kívül fog állomásozni más ország katonája (mindenekelőtt amerikai). Ez még 1946, a NATO csak 1948-ban jött létre, de tényleg nem volt ott egyéb katonai bázis.

Nem tudom mekkora katonai erő volt ott a hidegháború alatt, de a 2000-es években, amikor először jártam ott, már csak egy századnyi (vagy zászlóaljnyi) huszár – azaz felderítő – katona állomásozott ott állandó jelleggel. A élet egyik nagy pillanata volt, és jó lenne iderakni a fotót, hogy sikerült is beléjük futnom egy váratlan kanyarban, sőt még csípő mozdulattal sikerült egy darab értékelhető fotót is készítenem az autójukról. Sajnos ez a kép most nincs velem, várnunk kell vele.
Emellett Bornholmon van egy nagy radarállomás is, lehallgató vagy felderítő, vagy 3D nem tudom, az egyik erődben ott magasodtak az antennáik. És van egy príma kis haditechnikai/hadtörténeti múzeumuk is, amit szintén lefényképeztem anno.

Visszatérve a II világháború végére, a dán kormány – hogy ne rontsa el a dánok örömmámorát – pár napig inkább hallgatott arról május 4-e után, hogy mi van Bornholmon (bombázás+szovjet partraszállás), amit a bornholmiak eléggé zokon vettek és számon tartanak azóta is.


hétfő, május 04, 2020

Norway's Long term Defence Plan 2020

Ez tipikusan egy olyan dokumentum, amit csak egyszer talál meg az ember, aztán elfelejti a létezését is. De ha írok róla egy blog posztot, talán jobb lesz az eredmény. 2020 április 17én prezentálta a norvég kormány az új hosszú távú terveket a fegyveres erők részéről. Preparing for the unknown, Norway bolsters its Armed Forces

A kormányzati dokumentum norvégul itt: Vilje til beredskap – evne til forsvarLangtidsplan for forsvarssektoren

Angolul egy összefoglaló itt: The defence of Norway Capability and readiness LONG TERM DEFENCE PLAN 2020

Sok extra forrást fognak a fegyveres erőkre költeni az elkövetkező 4-8 évben, ennek egy része haditechnikai modernizáció, képesség növelés lesz, de ami engem a legjobban érdekel, az megnövelt katonai jelentlé a sarkkörön túli területeken.

vasárnap, május 03, 2020

Védelmi kiadások trendje


OK, tavaly ugrott a legnagyobbat a világ országainak katonai kiadása (elnézést a megfogalmazásért), de akkor hogyan alakult korábban a "világ" átlagkiadása az elmúlt évtizedekben. Van egy (ha nem ugyanaz) SIPRI jelentés, amiben az alábbi ábra látható.

Ebből látszik, hogy a 1990-es években, a hidegháború végével van egy csökkenés, amit a szakirodalom peace dividend-nek is nevez (magyarul asszem béke osztalék). A magyarázat az volt, hogy a védelmi kiadásokon megspórolt forrásokat a társadalmi jólétre lehetett fordítani, és ezért is jó a demokrácia és a béke (vs.diktatúrák, hidegháború, rivalizálás).
Aztán 2000-től kezdődik egy lassú de tartós növekedés. Ez már az USA iraki és afganisztáni háborúja, az orosz gazdaság magaára találása/mgas olajárak/haderő modernizáció és a kezdő kínai haderőmodernizáció (biztos regionális szinteken más trendek vannak de ők a fő költők). Gyanítom, hogy mivel az USA még mindig az utánakövetkező féltucat (kb) országéval azonosan költ, ő volt felelős elsősorban a növekedésért.
Aztán jött Obama, aki nem csak a háborúkat próbálta lezárni, de a védelmi költésgvetés növekedésének is véget vetett. Még a haderő létszámát is csökkentette. Az elvonások egyik hosszútávú hatása volt amikor talán 2018-ban több amerikai hadihajó is összeütközött teherhajókkal a világ vizein (ciki történetek voltak, ha valaki emlékszik).
Az Iszlám Állam és a Oroszország ukrajnai beavatkozása aztán még Obama elnöksége alatt változásokat eredményezett a kiadásokban is, hiszen onnantól kezdve az amerikai katonai gondolkodásban megerősödött az a nézet (lásd stratégiai dokumentumok), hogy az USA-nak ismét készen kell állni egy azonos erejű hadsereggel való konvencionális háborúra. Tetszik vagy sem, az USA a megelőző 20 évben elvesztette ezt a képességét. Maradtak pl páncélos alakulatai, de nem lett modernizálva, nem gyakorlatoztak. A csöves és rakétás türzérségben is lemaradás mutatkozott.
Végül jött Trump, aki alatt rekordmértékben nőttek a védelmi kiadások az elmúlt 3 évben, de ha jól olvastam nem azért mert hülye és hatalommániás, hanem azért, hogy bepótolják a lemaradást, és 2020-ra vagy 2021 már csökkenni fog. De ez az időszak már egybeesett a kínai gazdaság és védelmi kiadások növekedésével, amelyre válaszul a szomszédos államok is fegyverkezni kezdtek (köztük nagy gazdaságok, mint Japán és Dél-Korea, de Tajvan, Vietnám, Fülöp-szigetek is), az iráni-szaúdi (főleg az utóbbi) fegyverkezési versennyel, és az indiai védelmi kiadások "elszaladásával" (részben a kínai kiadásokra válaszul). Kína és India a világ 2. és 3. legnagyobb költője.
Végül ott van Europa, ahol 2014-ben a tagok vállalták, hogy megcélozzák a 2 százalékos védelmi kiadást, ami a k-europai országoknál teszi látványossá a növekedést. De a SIPRI anyaga szerint Németországban 10 százalékot nőttek a védelmi kiadások, és mivel az a legnagyobb gazdaság...
Oroszország a SIPRI szerint a gazdasági szankciók ellenére tovább növelte védelmi kiadásait, nyilván részükről a megnövekedett europai kiadásokra és amerikai jelenlétre válaszul.(bocs Attila, hogy nem tudtam rövidebben válaszolni)

péntek, április 17, 2020

Patriot ütegek Harirban

Tévedtem, mint olyan sokszor.

Közel-keleti híreket olvasgatva láttam, hogy a Patriot ütegek nem is Erbilbe kerültek, hanem Harirba. Ez a város hetven km-re északra van Erbiltől, természetesen szintén kurd terület. Egyszer elautóztam mellette, akkor láttam, hogy egy repülőtér is van ott. Pár éve volt, 2014 után, és az interneten rákeresve nem jött ki semmi rá. Régen, amikor még sok amerikai katona volt itt, 2003 után, de a 90-es évek kvázi függetlensége alatt az USA használta bázisként.
A 90-es években konkrétan a CIA, más amerikai nem volt itt, de 2003 után az amerikai hadsereg, a különleges műveleti erők, -  és gondolom a CIA megint :)
Az invázió előtti és utáni pillanatokról van egy jó könyv, The CIA War in Kurdistan: The Untold Story of the Northern Front in the Iraq War címmel, friss, 2020-as. Ezt is egy olyan CIA-s írta, akinek a szövegből ítélve, tele lett a f@sza a saját főnökeivel. Amit el lehet olvasni a könyvből abből világosan átjön, hogy ez a CIA utánpótlás reptere volt 2003 előtt, majd az invázió idején ide dobták le a 173-as légideszant dandár katonáit, miküzben Kuvait felől jöttek a tankok.

Az amcsik hazamentek 2011-ben, de 2014-ben - az Iszlám Állam elleni háború miatt - visszajöttek. A kurd területeken Erbilbe elsőként mégiscsak az a "főváros". 2015-ben aztán elkezdték megint Harirt használni, az olvasom, hogy kiképzési céllal. Ekkortól indult be a helyi peshmerga erők nemzetközi kiképző programja, Magyarország is ekkortól vesz rész kint. 2018-ban szóba került, hogy bővítik a bázist.

Mégegyszer tévedtem. Most újraolvasva a januári híreket, amikor Irán rakétatámadást intézet két iraki bázis ellen, abban a hitben voltam az olvasott hírek lapaján, hogy Erbil volt az egyik célpont. Igaz az is benne volt a hírekben, hogy a rakéták útközben lezuhantak. .

Most kifejezetten Harirra keresve rá, látom, hogy az irániak eleve Harirt célozták az Al Asad bázis mellett. Ez nagyon ciki, mert nem vettem észre. Erbil támadása eleve értelmetlennek tűnt, mert az egy nemzetközi repülőtér, ami mellett a katonai táborok vannak. Ott eltalálni valami civil célpontot, ciki lett volna. Harirt támadni viszont Teherán szemszögéből racionális lett volna (az is volt).

A bázisról a google maps csak valami ősrégi, rossz felbontást ad ki. De satelite.pro térképe éles. Kb 2016-2017-re saccolom a fotót, mert Erbilben akkor még tartott az Iszlám Állam elleni légiháború viszont a nemzetközi tábor építményei már nem voltak olyan kezdetlegesek, a sátrak eltüntek.

Harir távolról, látszik, hogy egy egyszerű reptérről van szó, nincs gurulóút külön, hanem a pálya végén tud megfordulni gép, illetve tényleg főként raktárépületek és egy két hangár van csak a másik oldalon. Az is érdekes, ami hiányzik erről a fotóról. Nincs körülötte bázis - legalábbis ezen a régi fotón. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha van is peshmerga képzés, az nem itt van/volt, és hogy ez inkább egy logisztikai állomás, semmint egy katonai bázis. Nem véletlen, hogy az angolban többször Harir Campként emlgetik csak. Bashur airfield-ként is ad ki találatot a google, régebben (2003 és előtt) így is használták.

Azért érdekes, hogy mikori a kép, mert a nagyításban azt is látni, hogy a reptér éppen felújítás alatt volt ekkor, kétharmadától homok van a páylán és sok teherautó szorgoskodhat valamin.



szerda, április 01, 2020

Patriot ütegek a magyar katonák feje felett Irakban

A magyar katonák kaptak egy Patriot üteget. Ezt a címet adhatnám, ha egy cikket írnék egy bulvárlapba. De nem ez történt persze, hanem az amerikai hadsereg végre telepített egy-egy Patriot üteget arra a két helyszínre (direkt nem bázist írok, mert Erbil nem az), amelyet 2020 januárjában iráni ballisztikus rakétatámadás ért. Vicces (persze nem), hogy januárban még iráni-USA háború volt a téma, meg harmadik világháború, most meg már minden a koronavírusról szól. Gyorsan változnak a dolgok.

A cikk szerint még két üteg van úton Irakba (egyelőre Kuvaitban) és kíváncsian várom, hogy hova fognak kerülni. Az elmúlt hónapokban a nemzetközi koalíció - de főleg az amerikaiak -  elkezdte összevonni az erőit a kisebb bázisokról. Eddig négy bázis zárt be - vagy legalábbis az ottani nyugati jelenlét fejeződött be - és ezek közül a kirkuki K1-t, a Moszul  alatti Qayyarah Airfield West és mintha az északon, a szíriai határnál levő al Rabia melletti bázist is említették volna. A közös bennük, hogy mindegyik Irakban van, azaz nem az iraki  kurdok által uralt területeken. Az erbili kormány magától nem szeretne egyetlen nyugati katonát sem elveszíteni sem átvitt sem konkrét értelemben.

Sajtóhírekben többször felütötte a fejét az a hír, hogy van valami nyugati féle kivonulás is Irakból, amit én nyugati forrásokból nem látok. Amit látok az annyi, hogy az amcsik és talán a britek csökkentették a létszámukat Irakban, de állítólag ezt is az iraki kormány kérésére tették, hogy ők is elmondhassák otthon, hogy milyen keményen tárgyalnak az amerikaiakkal. Szerintem ha a koalíció, vagy a NATO misszió kivonul Irakból, úgy rendesen és végelegesen akkor az megfelelően és látványosna komminikálva lesz. Addig is marad mindenki, beleértve a magyar katonákat is, akik szerintem még nem nagyon láttak ilyen ütegeket.

Az erbili nemzetközi repülőtér - mint minden repülőtér - nagy kiterjedésű. Nem tudom hogyan kell telepíteni egy ilyen komplexumot az radarokkal és indítokkal (biztos ez is fent van a neten) ,de remélem, ha leközelebb arra járok, lehet majd látni valamit belőlük :)

hétfő, február 03, 2020

Csehország Maliban


Csehország csatlakozik a szintén Maliban működő Barkhane művelethez 60 katonával (Maliban egyszerre van egy ENSZ, egy EU és egy francia katonai művelet, + még részben egy regionális közös katonai művelet)

Mi ebben az érdekes? Egyrészt hogy Kelet-Europából a cseheken kívül mindenki passzív az afrikai missziók tekintetében főleg a legveszélyesebb Szahel térségben. A cseheknek van már egy 120 fő egységük Maliba az EUTM keretében, nekünk van asszem 20 fő jóváhagyva, de évekig csak 4-8 körül volt. Az EU-s misszió kiképző jellegű és az ország biztonságosabb déli részén. Az ENSZ misszió nagyon veszélyes mert az főleg az északi területeken mozog, és a MINUSMA az elvesztett katonák számát tekintve egyértelműen a legveszélyesebbnek számíl eddig kb. 200an haltak meg a 15.000 fő misszióból.

A csehek azzal léptek újat, hogy az EU misszió mellett szerepet vállaltak a franciák új kezdeményezésében, a Task Force Takouba . Én is most hallottam róla először, de a lényege, hogy a Barkhane művelet emberhiánnyal küzd (igen, a franciáknak nincs elég katonája) és ezért egy mentorálási jellegű missziót indítanak, amibe partnereket keresnek. Mint a 2000-es évekbeli afganisztáni OMLT missziók. A katonák alapból kiképeznek egy adott harcoló egységet, majd el is kísérik őket a műveletekbe, ami sokszor éles tűzharcot is jelent. Ez az egyik legveszélyesebb forma a konkrét háborúskodáson kívül, ráadásul Mali igazi sivatagi hadviselést jelent, ahol egyedül vagy a sivatagban, hosszú járőröket teszel, sivatagban alszol, rajtaütések vagy rajtadütések stb.
A csehek 60 fővel mennek, ez a cikk konkrétan különleges műveleti erőkkel írja le a TF Takouba-t. Azaz a csehektől nagy dolog, hogy ezt bevállalják, idáig rajtuk kívül csak észtekről szól a hír (részükről is nagy dolog).

Egy ilyen misszió ideális is lehetne a magyar különleges műveletieknek, jármű, felszerelés van, csehekkel közös logisztikát ki lehetne alakítani, most már lenne is mivel utánpótlást szállítani, de gondolom a franciák egy csomó mindent biztosítani fognak a résztvevő országoknak (az észt képességek és lehetőségek jóval szerényebbek). Csak ugye a politikai akarat hiányzik, hogy vállaljuk az ilyen misszióval járó kockázatokat. A magyar-francia kapcsolatok felvirágoznának, abban biztos vagyok, és ez az EU-s politikáinkban több helyen is visszaköszönne.

kedd, január 21, 2020

Defender Europe 2020


2020-ban az elmúlt évtizedek legnagyobb amerikai hadgyakorlata lesz Europában (lásd az ábrát). A Defender Europe 2020 néven futó gyakorlat sorozat már elkezdődött, lehet múlt héten azért láttam Berlinben a Strykeret pőrecskocsikon.
A gyakorlat részeként 20.000 amerikai katonát dobnak át Europába, és a többségüket vagy egészüket itt letárolt haditechnikára ültetik fel, majd onnan menetet hajtanak végre a Baltikumig, egy részük pedig Észtországban rakodik majd ki.
Hol vannak ezek az eszközök letárolva? Belgium, Németország és Hollandia. Már Ez a 20.000 kb. egy hadosztálynyi erőt fog jelenteni, egy-egy európai helyszínen egy-egy nehézdandárnyi felszerelés van letárolva. De emlékeim szerint Europában csak két nehézdandár cucca van itt (de lehet csak egy), szóval felszerelés is fog jönni.

A sajtóanyagokból ki derül, hogy elvileg lesz nagy ejtőernyős ugrás, ahol az 82. légideszant dandár egyik zászlóalja (vagy annak egy része) kerül majd bevetésre úgy, hogy az USA-ban felemelik őket, valahol Europában meg ledobják őket. A 82-esek biztosítják azt a képességet (Immediate Response Force), hogy mindig legyen készenlétben egy zászlóalj harccsoportjuk, amely 18 órán belül indítható. Őket küldték most Kuvaitba is az iráni eszkaláció idején (gyakorlatnak jó volt, szerintem már haza is mentek).
Ha jól látom, ezek a gyakorlatok elkerülik Közép-Europát, ide úgy tűnik nem csorognak idén jelentős amerikai erők.
Összegezve, ez egy nagy logisztikai gyakorlat, nem NATO, hanem amerikai gyakorlat. Nem Oroszország megtámadását gyakorolják, hanem a Baltikum megvédését. Ugyanarra a logikára és tapasztalatra van felfűzve a gyakorlat, amely a Pentagon kutatóintézetének, a RAND-nek a 2015-ös elemzése a lefolytatott hadijátékok és szimulációk alapján. Tallin és/vagy Riga alá 60 óra alatt odaérnek az orosz erők, a NATO nem képes megvédeni a tagországait.
Ha a védelmet és az elrettentést hitelesen akarjuk fenntartani, akkor a NATO akkori (2014) felépítésén, haderő szerkezetén, mozgósítási tervein módosítani kell. Ennek sok LEGO kocka eleme megtörtént azóta. A Defender-Europe 2020 is egy LEGO kocka, amivel azt modellezik, hogy amíg a négy országban telepítette Többnemzeti Zászlóalj Harccsoportok halogató harcokat vívnak, addig megindul a felmentő sereg az USA-ból és lesz X órája odaérni az invázió kezdetétől. De ne felejtsük, ez csak egy LEGO kocka a felkészülésben, a többit, korábban vagy a jövőben fogják gyakorolni.

szerda, január 08, 2020

Az Al Asad bázis Irakban

Kép


Ez pedig az al Asad légibázis. Ez az bázis Nyugat Irakban, amely mindentől távol van és ahol az amerikai és egy két koalíciós ország (ausztrál, holland, dán katonákra emlékszem, de nem ellenőriztem) képezik az iraki hadsereg egyes egységeit. Az iráni támadás fő célpontja ez volt, ide ment több rakéta. A bázis hatalmas, 23 km csak a külső határa. A 7 gépesített hadosztály bázisa is egyben. Azért volt érdekes 2014-ben az Iszlám Állam ostrom alá vette, bár inkább "ostrom" alá, mert nyilván nem lehet körbezárni katonai erővel főleg a IÁ katonai erejével. A kiképzés úgy folyt akkor, hogy akik megkapták a kiképzést, azok mehettek is egyből harcolni az Iszlám Állam ellen.
Itt még sajnos nem voltam, ez nem saját fotó az erbilivel ellentétben.
A kép forrása: https://twitter.com/roberttollast/status/1214830397739192320/photo/1


Az iráni rakétatámadás után készült egy friss műhold fotó a bázisról. Az első feltételezések szerint az irániak nem találtak el semmit, de ez a fotó inkább azt mutatta, hogy TALÁN szándékosan nem találtak el amerikai katonákat mert egy két létesítményt telibe találtak. Konkrétan a hangárokat, ahonnan a feltételezésük szerint a drónok indultak megfigyelni és kilőni Kaszem Szulejmanit. Szimbolikus.

Lehet, hogy véletlenül találták el a hangárokat csak? Persze lehet. Amiért mégis valószínűsítjük hogy azt találnak el amit akarnak, az az elmúlt két év eredményei. Irán 2018 óta három alkalommal bizonyította, hogy képes precíziós támadást intézni. Először az iraki kurdisztánban levő Koyaban találtak el egy épületet, ahol épp egy iráni ellenzéki kurd párt vezetése ülésezett. Telitalálat volt. Hónapokkal később az Iszlám Állam egyik bázisát találták telibe Szíriában. 2019-ben szaúdi olajlétesítményeket találtak el drónokkal és cirkálórakétákkal, de olyan pontosan , hogy csak néztünk.  Szóval lehet hogy most véletlen volt, de a korábbi jelek másra engednek következtetni. Forrás: példul innen: https://www.dialog.ua/war/198579_1578515614


Magáról a bázisról készültek korábbi fotók is, ezen a 1990-es évek állapotát látjuk. A bázist Tom Cooper visszaemlékezése szerint négy másikkal együtt jugoszláv cégek építették, ezek a H-2, Balad, al Qut, Tallil és az al Asad voltak.  MIndegyik legalább 24 megerősített bunkerrel, egy méternyi vasbeton "tetővel" a repülőgépeknek, mély alagútrendszerrel, vezetési pontokkal, tagolt taxi utakkal.

Az erbili repülőtér és a nemzetközi misszió

Mikor először raktam fel az erbili repülőtérről ezt a térképet, kaptam utána fejemre, hogy ez így veszélyes (kb. 2015-ben lehetett). A tegnapi iráni rakétatámadás után keresgélni kezdtem, de nem találátam a blogon, úgyhogy felrakom mégegyszer.
A reptér és a bázis már rég tovább bővült, Iszlám Állam már nincs, és ha az iráni titkosszolgálat az én térképemet használná egy következő támadáshoz, az régen rossz lenne. Ezért teszem fel nyugodt lelkismerettel a térképet megint.
Ha akar, Irán tud sebészi pontossággal kilőni rakéták. Ezt már bizonyította legalább kétszer. Ha mellé talált most, az nem volt véletlen (nagy valószínűséggel).