kedd, június 21, 2016

Bemutató a 2. Különleges Rendeltetésű Ezrednél és régi/új helikopterek Szolnokon


Múlt héten volt szerencsém lejutni a HM sajtóeseményére Szolnokra. Így utólag szétnyálazva az eseményeket, három dolog történt. Azzal kezdem ami a leglátványosabb volt és a végén történt, amivel kezdődtek az események.

A második részben kiment a VIP és a sajtó a lőtérre, ahol néhány különleges műveleti katona bemutatót tartott. Először a mesterlövészek lőttek, de abból az újságírók nem sokat láttak, mert a másik oldalon kellett állniuk.


Ha jól látom a gép itt időrendben visszafelé tette fel a képeket.

A dj a mikrofonnal az előtérben Sándor Tamás ezredes, a 2. KRE parancsnoka, aki tolta közben, hogy mi történik. Mint egy konferanszié, nagyon informatív volt.

Aztán a delegáció átjött elénk, itt már láthattunk valamit, a katonáknak sajnos csak a hátát. A célpont a rózsaszínruhás ember(ek).



Felirat 
Felirat hozzáadása









Ha jól látom a képek sorrendje itt is összekeveredett
Aztán rövid megbeszélés

Eztán Simicskó miniszter is váltott pár szót a katonákkal


Ezután a delegáció és az újságírók szétszakadtak. Én szerencsére a fotósokkal maradtam és ez mindig tanulságos nekem. Ők ugyanis nem elégedhetnek meg szar képekkel, nekik arcok kellene akcióban, látvány. Úgyhogy a bemutató után azonnal szervezés indult, hogy néhány képet szemből is tudjanak csinálni. Beállították a katonákat, akik készek volt erre a játékra.

A buszok elmentek, de a taktikai házban még vártak a vendégekre a katonák,a mit a fotósok azonnal ki is használtak (Jól van fiúk, most jönnek újságírók, fotósok. Tudjátok, a szokásosat. Géza és Pista játsza a rossz fiút a két szobában, mi négyen meg megyünk és leszedjük őket, oké? Az ajtót ne rúgjátok be, mert akkor majd megint vissza kell szerelni, nem fog nekik feltűnni).




Ezt az utolsó nyolc képkockát is valamiért összekeverte a számítógép. A helyes sorrendet megtalálók között egy Sportszeletet fogok kisorsolni.

És akkor jöjjenek az események, amelyek megelőzték a lövöldözést.

A legkevésbé látványos rész az volt, hogy a megállapodást kötött a Magyar Honvédség és az Amerikai Egyesült Államok Európai Különleges Műveleti Parancsnoksága (egészem pontosan Special Operations Command Europe; and director, Special Operations, U.S. European Command, Germany, Mark C. Schwartz parancsnok). Sajnos, hogy ez mit takar az nem most nem derült ki, de  a pogácsa és a cola finom volt.

Utána jött a Simicskó miniszter helikopter átadása. A mentőszolgálattól megörökölt két AS-350B könnyűhelikopter. Pilóták erre azt mondták (fantasztikus, hogy ilyenkor csak úgy lehet velük beszélgetni), hogy tényleg egy csomó dologra használható, a pilóták a jártasságuk fenntartásához nem kell a nagy minyókkal repkedjenek, lehet velük vinni/gyakorolni a 2. KRE. katonáit. stb. Plusz a határon végzett járőrözésre is lehet majd használni, ami a döntéshozóknál jelenleg talán a legfontosabb érv, hogy helikopterek repkedjenek.

Mint látszik a gépek még nincsenek átfestve, de átlesznek.


Miniszter úr beszédet mond. Sajnos nem figyeltem. Vagy megköszöni, vagy átadja, vagy átveszi a gépeket. És gondolom méltatja a magyar-amerikai kapcsolatokat.

Utána a mögötte levő hangára meg lehetett tekinteni a 2. KRE technikáját. Megint csak ritka lehetőség, hogy az ember közvetlenül beszélgethet katonákkal. Így kiderült, hogy néhány fegyver és eszköz is érkezett. De hogy ez a szerződéssel jött, vagy valami más keretében, vagy a amerikai parancsnok hozta, ha már jött, nem tudni. Kis tételek.

Ami biztosan jött az két mesterlövészpuska (ismeretlen mennyiség)
M110

MK-13 MOD5

Nem emlékszem már mindenre de megtanultam, hogy a mesterlövész puskák ravaszát könnyebb meghúzni, mint nem mesterlövész puskákét (1 kg húzóerével, mert kg-ban mérik) illetve, hogy a M110-es alapvetően nem mesterlövész puska, csak felturbósították (nem ezt a szót használták nyilvánvalóan). Külön érdekes volt, ahogy prezentálásra került, mesterlövész fegyverek csövének felfüggesztése (egy papírlappal), ami szintén a pontosság növelését célozza.

Az MK-13-as válltámasz behajtható, ez mindenkinek feltűnt, sőt egy újságíró mindjárt arra gondolt ez azért lehet, hogy városi harcban a házak sarkai mögül kényelmesebben lehessen lőni vele (bizony, fültanúja voltam)

Azért lefényképeztem azt a puskát is, amig idáig használt a 2. KRE és elődei.
M24
A 2. KRE kapott még ismeretlen számú éjszakai figyelő műszert (most már megtanulnom, hogy ez az éjjelátó hivatalos neve) és ha jól emlékszem mindjárt két típust.
AN/PVS-21
Ez a legmodernebb eggyel előtti kategória

Ez pedig a legmodernebb ketővel előtti kategória

És ha jól figyeltem, akkor ez a hárommal előtti kategória, amit nagy számban használnak a 2. KRE katoni

Oké, ezek nem valami izgalmas látványok így lerakva egy asztalra.

A hangár többi részében (U alakban) még ki volt rakva rengeteg dolog, és fegyver is (csak én inkább beszélgettem), eü felszerelés, táborépítéshez szükséges eszközök, teljes barkácsfelszerelés, ejtőernyős szerelések.

Kapott még a 2. KRE egy nagy sátrat is, ahonnan műveleteket lehet irányítani. Igen, egy nagy sátrat, mert ilyen nincs a Magyar Honvédségnek. Tényleg jó nagy volt. Innen mentünk a lövöldözést nézni, ami a poszt elején látható.

péntek, június 10, 2016

Német-magyar katonaegészségügyi kapcsolatok

A múlt hónapban írtunk egy tanulmányt Marton Péterrel, ami kb. arról szólt, hogy az elmúlt kb. 20 év katonai missziós szerepvállalásaiban fel lehet e fedezni bármit, ami arra utalna, hogy a döntésekben (melyik országgal veszünk részt közösen valamiben) van ráció, megnyilvánul valamilyen stratégiai szándék, vagy úgy kerültünk össze missziókban más országokkal, ahogy épp puffant. Áttekintettük ehhez az eddigi missziókat illetve többnemzeti kezdeményezéseket (mint az MLF, Tisza zászlólalj, stb) és és persze, hogy mikor kivel voltunk ENSZ és NATO missziókban. Ha jól emlékszem az EU ki maradt, annyira marginális.

Az írás során a német magyar kapcsolatokat egy kicsit jobban ki akartuk fejteni, mert erről viszonylag keveset lehet tudni, miközben azt látjuk, hogy különösen Afganisztánban, milyen - más nemzetekhez képest - relatíve szoros volt a kapcsolat. Adná magát a válasz, hogy igen ez szándékos volt, tekintettel a régi, rendszerváltástól eredeztethető jó kapcsolatok miatt, de pont nem. Mikor 2006-ban Baghlanba ment a PRT, a választást (miért pont oda) teljesen más szempontok vezérelték. Csak amikor elszabadult a ellenállás, akkor vált láthatóvá a szorosabb együttműködés (vagy annak hiánya, kérdőjelei).

Viszont a magyar-német kapcsolatoknak van egy kevéssé látható, de sikeres területe. Ez pedig a katonai egészségügyi kapcsolatok. Mivel írva szinte semmi nincs róla, ezért végül némi nyomozás után megkerestem Svéd László ny. altábornagyot, aki ezt a területet vezette kb. 1991 és 2006 között, Vekezdi Zoltán ezredest, aki jelenleg az utódja és Schandl Lászlót ny. dandártábornokot, aki Vekerdi előtt volt (és lehet, hogy Svéd után?). Az idő rövidsége miatt végül csak Svéd tábornokkal és Vekerdi ezredessel tudtam beszélni. Amiket lejegyeztem, azoknak végül csak egy kis része került be a tanulmányba, ez így szokott lenni. Hogy ne vesszen el a többi a millió fájlból, ami produkálok, most ezt a két oldalt felrakom a blogra, hogy mások is élvezzék. (Schandl Lászlóval, aki már a civil szférában van, majd valamikor júliusban még megkeresem). Íme a jegyzet.

Magyar-német katonaegészségügyi kapcsolatok

A NATO-n belüli német-magyar kétoldalú katonai kapcsolatokban a katonai egészségügy játszotta az egyik vezető szerepet. Ennek gyökere az 1991-es Öböl háborúig nyúlik vissza, ahol a nemzetközi koalícióban részt vevő magyar katonaorvosok Dhahran városában kerültek alkalmazásra. Bár a 43 napig tartó háborúnak a 100 órás szárazföldi műveletében koalíciós oldalon meglepően kevés áldozata és sérültje volt, az egyik legsúlyosabb incidens épp Dhahranban történt, ahol egy iraki SCUD rakéta amerikai katonák szállásába csapódott.

A 37 fős magyar egészségügyi csoport főszerepet játszott a mintegy 150 sérült ellátásában. Az ott nyújtott teljesítményük elismerését azt jelentette, hogy a háború után az Európában állomásozó 7. amerikai hadsereg egészségügyi szolgálata tovább folytatta az együttműködést a magyar társszervezetével. A magyar katonaorvosok itt találkoztak a német és francia katonai egészségügy képviselőivel, itt alakultak az első szakmai kapcsolatok.

Egy évvel később, 1992-ben a Bundeswehr képviselői eljöttek Magyarországra, hogy részleteiben is megismerkedjenek a katonai egészségügy rendszerével, az orvosok felkészültségével. A benyomások alapján a magyar katonaorvosok is helyet kaptak a Bundeswehr két egyetemén –Münchenben és Hamburgban – működő poszt-graduális képzéseken (tömegpusztító fegyverek, sürgősségi ellátás).

Magyarország együttműködése a NATO tagországokkal a katonai egészségügyi területen a Committee of the Chiefs of Military Medical Services keretében intézményesült 1995-ben (nyilván minden aspiráló országgal ez volt a helyzet). Ekkor indult a Békepartnerségi program (Partnership for Peace), amelyet megteremtette a lehetőséget, hogy a jelentkező országok részt vegyenek a COMEDS üléseken.

Az első közös missziót a koszovói válság miatt kialakult humanitárius katasztrófa kezelése jelentette Albániában. Az NATO Albanian Force (AFOR) öt hónapos missziója alatt egy magyar egészségügyi csoport települt Albániába, ahol egy 60.000 fős menekülttábor egészségügyi biztosítását végezte. Később a KFOR misszióban a Prizren-ben található német tábori kórházba kerültek magyar orvosok.

A német-magyar katonaegészsésgügyi kapcsolatok erről az alapról fejlődtek tovább 2001 után. Az első magyar alakulat, amelyet Magyarország kiküldött Afganisztánba, ismét egy orvosi alakulat volt, német parancsnokság alatt, Kabulban. A szövetség történetében ez volt az első alkalom, hogy egy többnemzeti kórház működjön egy NATO misszióban, ami azért volt jelentős fejlődés, mert a küldő országoknak maguknak kell gondoskodniuk saját erőik egészségügyi ellátásáról.

2001. szeptember 11. után amerikai kérésre aktiválásra került a NATO V. cikkelye, Afganisztánban megindult az Enduring Freedom koalíciós művelet, amelyhez várták minden tagország hozzájárulását. A Magyar Honvédség ekkor nem tudott érdemi felajánlást tenni, mert nem volt olyan képessége, amelyre igény tartott volna rá a NATO, azonnal mozgósítható lett volna és nem került volna sokba a kiküldése.

Az első – főként egészségügyi személyzetből álló – kontingens 2003 márciusától kezdte meg a működést Kabulban, az ISAF német irányítású kórházában. A német-magyar katonai-szakmai kapcsolatok megerősödése ismét egy támadásnak volt köszönhető. 2003 júniusában IED támadás ért egy német katonákat szállító buszt az afgán fővárosban. Elsőként egy magyar orvos vezette csoport ért a helyszínre és kezdte meg sebesültek osztályozását és a kiürítési rendszer megszervezését, majd a kórházban magyar személyzet is részt vett a nagyszámú sebesült ellátásában.

2006 után a Magyar Honvédség tevékenységének fő fókusza az észak-afganisztáni Baghlan tartományra tevődött át, amely a Németország vezette RC-North irányítása alá tartozott. Ekkortól a magyar egészségügyi jelenlét Kabulból átkerült a Mazar-i Sharifban működtetett német tábori kórházba.

A magyar-német katona egészségügyi kapcsolatok szorosságát jelezte, hogy a Bundeswehr a kezdetektől támogatta, hogy Magyarországon legyen a NATO Centre of Excellence for Military Medicine (MILMED COE) és segítettek meggyőzni több nagy NATO tagországot, hogy részt vegyenek a szervezetben. A 2009-ben létrejött szervezetet éves váltásban egy német és egy magyar katonaorvos vezeti.[1]
A magyar katonai egészségügy magas színvonala mellett természetesen gyakorlati érdekek is voltak/vannak a szoros együttműködés mögött. A hidegháború vége után a NATO-ban mindenhol lefaragták a katonai kiadásokat, ami a katonaorvoslás területén a tisztán katonai kórházak megszüntetését is jelentette. Az ezredforduló idején Németországban ezek a problémák kiegészültek a munkaerőhiánnyal, a katonaorvosok a jobb munkakörülmények és fizetés miatt elvándoroltak a civil életbe.
Amikor 2001 után Afganisztánban és Irakban a nyugati országok ismét háborúban találták magukat, óriási mértékűvé vált az orvoshiány a hadseregekben.  A Bundeswehr esetében ez azt jelentette, hogy a NATO válságkezelői műveleteiben problémákat jelentett a tábori kórházak hosszútávú működtetése, a teljes körű egészségügyi ellátás biztosítása. Így német részről elemi érdek volt, hogy más NATO országokkal közösen biztosítsa az ellátást.
Magyar részről az együttműködés biztosítja a missziókban levő magyar katonák költséghatékony ellátását. A NATO szabályzók szerint, minden országnak magának kell gondoskodnia a missziókban a katonái egészségügyi biztosításáról, egy katonai kórháznak felállítása és működtetése több tízmillió forintba kerülne. A német tábori kórházban történő részvétel miatt viszont egyrészt teljes hozzáférést biztosít a magyar katonáknak a legmodernebb katonai egészségügyi ellátáshoz, másrészt így a Magyar Honvédségnek nem kell kifizetnie azt a térítési díjat, amit a Bundeswehr állapít meg a nála ellátásban részesülő más országok katonái felé.[2]



[1] A kiválósági központnak jelenleg nyolc tagja van, Németország és Magyarország mellett többek között Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország.
[2] Egy tábori kórház folyamatos működtetéséhez sok szakember kell. Rotálni kell őket hat havonta, kulcsbeosztásban levőket 12 havonta. Látták, hogy a különösen a manuális szakmában a hat hónap sok idő. Mivel a tábori kórház készenlétet ad, akkor sokat nem tud gyakorolni az orvosok és kiesnek a gyakorlatból. Ezért kimentek az afgán katonai kórházba és felajánlották, hogy segítenek a tervezhető operációkba, így a készségeket fenntartották. Ugyanakkor megjelent a donorkifáradás is, amikor egy ország nem tudta saját szakállományát folyamatosan cserélni. Aki kifáradt az gyakran leszerelt, így tovább nőtt a szakember hiány. 

péntek, május 06, 2016

Iráni reguláris erők, ráadásul különleges erők Szíriában

Az Iráni Forradalmi Gárda erőinek, de főleg kiképzőinek szíriai jelenlétéről elég sok minden megjelent már elég régóta. Mindegyik hír lényege az volt, hogy ott vannak a frontvonalakon és elsősorban kiképzőként segítik a szíriai hadsereg, de különösen a Nemzeti Védelmi Erők (NDF angolul) tevékenységét. Ez az NDF egyfajta paramilitáris szervezet, a polgárháború elején spontán, a rezsim oldalán szerveződő milíciákból, a Baath párt saját egykori „munkásőrségéből” és minden olyan egyéb csoportból kovácsolták össze, amely rezsimpárti. Ez valamikor 2012-2013-ban lehetett, amikor a rezsim rájött, vagy inkább maradt már arra is ideje a túlélő üzemmódban, hogy hatékonyabbá tegye a harcát.

Na jó, tehát ezekhez az érőkhöz érthető, hogy kellenek kiképzők, amit az iráni gárdisták biztosítottak. Az áldozatok relatíve magas számából, arra lehet következtetni, hogy ez azért nem az a  klasszikus kiképzés, ami a front mögött a kiképzőtáborokban folyik, hanem olyan, mint amit nyugaton a tanácsadó misszióknak (advising, mentoring) hívnak, mint amilyen az OMLT volt, vagy Irakban most az Assist and Advising (AA).

Az alábbi táblázat az orosz beavatkozástól (2014 szeptember) 2016 áprilisig mutatja az ismerté vált iráni áldozatokat (több mint 280), az első nem forradalmi gárdista áldozatok csak április 11-én jelenik meg!  A korábbi időszakokról is találni a neten becsléseket, számításokat, de mivel ezeket más is megtalálhatja, most nem keresem elő őket.


http://www.levantinegroup.com/#!Infographic-Analysis-How-Irans-troops-wage-Assads-most-decisive-battles/c21xo/572757f80cf224950abbbb59

Ami az iráni jelenléttel kapcsolatban még érdekes, hogy az orosz beavatkozással párhuzamosan az irániak is emelték a jelenlétüket olyan mértékben, hogy már-már azt feltételezem, hogy nem csak kiképzőkről volt szó, hanem „rendes” harcoló erőkről. A számok teljesen kaotikusak, olvastam 1000 főt (erre nem találok most hivatkozást) 7000 főt , 2500 főt, de most a végén egy vélhető kivonulás. Jelenleg a létszámot néhány száz főre becsülik, most olvastam éppen elijah magnier twitter feedjében, hogy a többségük is, hogy szinte ismét csak kiképzésre fokuszálnak.

És itt jön az a cikk, amiért írom ezt a posztot. Azt már korábban láttam iráni forrásokból, hogy egy – nekem rejtélyes – 65. dandár is bevetésre indul Szíriába. A képeken maszkos arcok ugrabugráltak vonatokon, lőttek bábukra egy mezőn, meg hasonló. Mivel még sosem hallottam róluk, gondoltam ez valami információs hadviselés, bezzeg ha rákerestem volna a neten, láttam volna, hogy még wikipedia szócikk is van róluk.

Az al-Monitor cikket így ezek szerint csak nekem volt meglepetés, hogy egy tényleg létező egységet küldenek Szíriába, amely több szempontból is különleges (valahol meg persze nem az). Azért különleges, mert ez az első alkalom, hogy reguláris iráni erőket vetnek be. Az szabotázs, diverzáns, paramilitáris, kiképző és még nem tudom milyen műveletek végrehajtása külföldön mindig a Forradalmi Gárda feladata volt, ezért ez egy nagy újdonság és ezért izgat sokakat a kérdés, hogy de miért? (az al-Monitor cikkének címe? Who sent Iranian army green berets to Syria? 

Néhány év, a nyugati katonai bürokráciák felületes tanulmányozása után azt mondanám, hogy ez a döntés kb. úgy nézhetett ki, hogy a reguláris erők vezérkara már évek óta könyörgött a politikai vezetésnek, hogy ők is mehessenek Szíriába. Hihetetlen lehetőség és tapasztalat lenne ez számukra, kipróbálni mindazt, amit éveken át gyakoroltak, de az irak-iráni háború óta nem tudtak élesben kipróbálni. Puskaport akarnak szagolni ők is, ők is tudnak kiképezni, és ráadásul a 65. dandár tényleg különleges műveleti képességekkel rendelkezik (bármit is jelentsen ez iráni kontextusban). Szóval úgy képzelem az iráni vezetők végül beadták a derekukat és azt mondták, jól van, jól van, ti is küldhettek egy különítményt Szíriába. Ez persze részemről csak merő feltételezés, de ha az iráni katonák ugyanolyan professzionálisak, és ugyanolyan testületi szellemük van, mint a nyugati hadsereg katonáinak (márpedig miért nem lenne), akkor ez a szempont biztosan megjelent.

A döntés április 4-én lett bejelentveBrigadier General Ali Arasteh Lieutenant Commander of the Iranian Army Ground Force for Coordination told to Tasnim News Agency that advisers from 65th NOHED Brigade, Iran’s Army Ground Force elite unit, are now stationed in Syria.
The men of the Brigade are not the only advisers that Iran has deployed to Syria, and the other units have representatives in the advisory missions as well.

És április 11-én már megvoltak az első áldozatok. Valahol olvastam, hogy kb 100-200 főt küldtek elsősorban Aleppoba. Feladatuk nekik is a kiképzés, de az áldozatokból azt is látjuk, hogy a részükről is inkább arról van szó, amit fentebb írtam: ezt inkább a frontvonalon levő erők műveleti támogatása, mentorálása.

Update: Tegnap láttam ezt a hírtSeveral Iranian soldiers were killed near Aleppo, the Revolutionary Guards said on Saturday, in what appeared to be one of Iran's biggest losses in Syria since it deployed forces to support Syrian President Bashar al-Assad.

Islamist insurgents on Friday seized the strategic village of Khan Touman, some 15 km (9 miles) southwest of Aleppo. Dozens of people were reported to have been killed in the battle.

Fars news agency on Saturday quoted a Revolutionary Guards official as saying that 13 Iranian military advisors had been killed and 21 wounded in the fighting

A kérdés ugyanaz. Miféle bűvészmutatvány az, ahol a katonai tanácsadók közül egyetlen nap alatt 13 halnak meg és 21-en sebesülnek a harcokban? Ez csak akkor lehet, ha a buszukat/szállásukat/stb. érte volna támadás vagy ha a frontvonalban adtak éppen tanácsokat.