péntek, június 21, 2019

Terepkutatás hírszerzés helyett

Asaad Almohammad and Charlie Winter | DEMYSTIFYING THE ISLAMIC STATE’S PROPAGANDA MACHINE Combating Terrorism Center at West Point Nem az én világom, de hátha valakit lázba hoz annyira, hogy elolvassa. A szerzők hozzáfértek az elmúlt években az amerikai erők* által megszerzett vagy legfoglalt eredeti dokumentumokhoz, interjúztak egy csomó belső forrással és persze hozzátették, amit már a szakirodalom is összeszedett a témáról. Egész részletes táblázat van benne az Iszlám Állam média irányításáról. (* utóbb kiderítem, hogy valszeg nem, vagy nem csak az amerikai erők által legfoglalt dokukat használták, hanem az ún data collectorok által összegyűjtött forrásokat) Nekem a legérdekesebb ez a lábjegyzet volt: During the field work for this paper, all but two of the 13 individuals who were approached to participate in the study were based in Islamic State-held territories in Syria. The seven individuals who agreed to participate in this study knew and were trained by and worked with the first author in the past on a number of projects. Some of these projects included publications on the Islamic State. All seven individuals are based in Islamic States-held territories in Syria and are collecting information on Islamic State operations, leadership, and movement. None of the seven collectors agreed to list the names of their current employers in this publication. That said, all details describing the collectors and quotes used in this study were approved by them, including the information in this note. Tehát vannak/voltak ezek a data collectorok, akik valakiknek dolgoznak és akik azzal foglalkoztak Szíriában, az Iszlám Állam ÁLTAL URALT területen, hogy információkat gyűjtsenek a Iszlám Állam vezetéséről, működéséről, műveleteiről. Ezeket az emberek az egyik szerző trained by and worked with korábban más projektekben. És az a szép, hogy nem a CIA, vagy DIA valószínűleg, ahogy rávágná az ember, hanem olyan akár nyílt finanszírozásból folytatott kutatás, ahol ezeket meg lehet csinálni. Az elmúlt években született néhány lélegzetelállító publikáció az Iszlám Államról. Nem feltétlen azért mert olyan szuper volt a tartalmuk (nem olvastam mindet, nem tudom mi van bennük), hanem azért mert a szerzők részben elfogott IÁ tagokkal való beszélgetésekből, interjúkből szerezték az infokat. Ami azért elég ritka, bár az is igaz, hogy ha valaki ezt itthon prioritásnak találná, egy fél évi szervezés és pár iraki út után egy magyar kutató is megtudná csinálni már. Nem tudom, hogy a fent emlegetett, az egyik szerző és a data collectorok közös együttműködése az alábbi kiadványokban testesült-e meg, de ezek azok, ahol a jelzett szerző helyszíni adatok, források és terepkutatás írta meg, amit megírt: Asaad H. Almohammad and Anne Speckhard, “Is ISIS Moving its Capital from Raqqa to Mayadin in Deir ez-Zor?” ICSVE Brief Reports, April 3, 2017; Asaad Almohammad and Anne Speckhard, “ISIS Drones: Evolution, Leadership, Bases, Operations and Logistics,” ICSVE Research Reports, May 4, 2017; Asaad Almohammad, “ISIS Child Soldiers in Syria: The Structural and Predatory Recruitment, Enlistment, Pre-Training Indoctrination, Training and Deployment,” The International Centre for Counter-Terrorism – The Hague 8:14 (2018). T

szerda, június 19, 2019

Molnár Anna – Marsai Viktor – Wagner Péter: Nemzetközi biztonsági szervezetek (letölthető)

Egy vagy két év után megjelent végre egy új tankönyv, amelynek egyik szerkesztője és szerzője is voltam. A könyv letölthető, a "Nemzetközi biztonsági szervezetek" címet viseli, és ennek megfelelően esettanulmányok vannak benne a legtágabb értelemben. AZ ENSZ vagy az EU tipikusan sokarcú szervezet, éppen ilyen részük is van, míg a NATO esetében nincs vita a fő funkcióról. A Sanghaji Együttműködési Szervezetet nem olvastam, de kíváncsi vagyok, mert az gyakran hivatkozzák anti-NATO-ként, ami szerintem képzavar (vagy a NATO félreismerése). Hogy lehet egy olyan szervezet katonailag hatékony, amelynek 1. nincs ingegrált katonai parancsnoksága és struktúrája 2. ahol egymással konfliktusban álló országok is tagok (India-Pakisztán). A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete is egy érdekes tagság, ahol ugyanúgy a bizalom hiányzik mint az SCO-ban és amelyet egyszer gondolták bevetni, 2010-ben Kirgizsztánban (zavargások Os-ban), de akkor az oroszok megfutamodtak a feladattol és a várható politikai kihívásoktól Az én fejezetem nyilván nagyon érdekes :) Nagyon tanulságos volt utánanézni, a GCC-nek,amit szintén egy NATO szerű katonai szövetségnek aposztrofáltak, és amiről nekem az jött le, hogy tévedés ez is. Ha azt látjuk,hogy a világ legmodernebb haditechnikai eszköeivel felszerelt Öböl államok kavarnak együtt, hajlamosak (legalábbis én) vagyunk azt gondolni, hogy akkor ez biztos működik is. Ehhez képest a megelőző évtizedekben a politikai és gazdasági eredmények szubsztantívabbak voltak, csak nem látszottak. Ellenben a katonákra, hadseregekre, fenyegetésre mindenki odafigyel, ez jelentette a lufit a GCC esetében. Tekintve a mostani (2014 óta?) tartó szaúdi/emírségi-katari szembenállást, Omán különutasságának felerősödését, az GCC katonai jellegének hiányáról lehull a lepel - legalábbis nekem. Amire még nagyon kíváncsi leszek, az Szent-Iványi Balázs tanulmánya, mert ez viszonylag új jelenség a világban, és Balázs jó szakértője a témának. Kíváncsi vagyok miként rakta össze. Molnár Anna – Marsai Viktor – Wagner Péter: Nemzetközi biztonsági szervezetek Tartalom: Marsai Viktor – Molnár Anna – Szenes Zoltán Nemzetközi biztonsági szervezetek – bevezetés Molnár Dóra: Az Egyesült Nemzetek Szervezete – kollektív biztonság Lattmann Tamás: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa – kollektív biztonság Szenes Zoltán: NATO – kollektív védelem Molnár Anna: Az Európai Unió – a biztonsági közösségtől a kollektív védelemig terjedő folyamat Remek Éva: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – kooperatív biztonság Szenes Zoltán: A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete – kollektív védelem Marsai Viktor: A biztonság közös fejlődése az afrikai kontinensen Wagner Péter: Az Öböl Menti Együttműködési Tanács: egy sosem volt katonai szövetség Bartók András: Az ASEAN és az ASEAN Regionális Fórum Kiss Roland: A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) Hegedűs Barbara: Amerikai Államok Szervezete – kollektív védelem Asqui Jorge Kristóf: Riói szerződés – kollektív védelem Szent-Iványi Balázs: Nemzetközi fejlesztési szervezetek és a fejlesztés „biztonságiasodása”

szerda, június 05, 2019

KFOR és a hawaii nemzeti gárdisták

Néha visszahallom, hogy az amerikaiak Koszovóba nem a premier erőiket (hogy finoman fogalmazzak) küldik a KFOR-ba, de sosem hallok konkrétumokat. Bár azt is meg kell jegyezzem, hogy talán egy ilyen egységnek a harcértéke még mindig paritásban van/lehet egy bármelyik európai ország hasonló, nem első-lépcsős alakulatával. Jelenlég még az amerikaiak adják a KFOR legnagyobb erejét, de két (keleti és nyugati) harccsoport közül is ők adják az egyiket, és e két harcoló erő mellett ugye még ott vannak a magyarok, amelyek - ha jól emlékszem - egy zászlóaljnyi erővel adják a KFOR parancsnok közvetlen alárendeltségében működő, szintén harcoló egységet. Igen megnéztem: Harcászati Tartalék Zászlóalj (KTRBN - KFOR Tactical Reserve Battalion). Megnézhetném, de lusta vagyok, hogy a jelenlegi létszámmal 4. vagy 5ik legnagyobb hozzájáruló nemzet vagyunk, és arra sem emlékszem, hogy már megemeltük a létszámot, vagy még csak tervezzük. De a végén valahol 500 körül fogunk járni, amivel szerintem a végén top 3-ban leszünk. USA, olasz, osztrák, magyar a sorrend februári adatok alapján (mégis megnéztem). Top 3-ban lenni már azt is jelenti, hogy akár KFOR paracsnokot is adhatunk és ahogy hallottam tervek is vannak rá. A vezetés főként olasz, amerikaiakról nem nagyon hallottam. Magyar parancsnok-helyettes már 2015 óta van, az első talán Korom tábornok volt, aki ma a már a Honvédség parancsnoka. 201nemtudomhányban még volt szerencsém meglátogatni az első vagy második váltást, amikor még csak egy századot adtunk a KFOR parancsnok harcászati tartalék zászlóaljából, portugál parancsnokság alatt, nagyon érdekes dolgokat meséltek, és még voltak is akciók Észak-Mitrovicában. Visszatérve az amerikaiakhoz és a cikkhez, amit meg akarok osztani, a lényeg, hogy itt most benne van, hogy melyik alakulat van éppen Koszovóban: Hawaii National Guard’s 25th Infantry Brigade Combat Team. Képzeljük el Hawairól Koszovóba? Az mekkora váltás már és kilenc hónapon át. És mind vagy majdnem mind civil hátterű katona, mint nemzeti gárdista. Érdekes, nem?

hétfő, május 27, 2019

A RQ-21A Blackjack drón "elkapása"


AZ Egyesült Arab Emírségek rendelt a RQ-21A Blackjack rendszerből négyet (rendszerenként 5 UAV + ami kell hozzá). Még az életben nem hallottam erről a rendszerről, gondoltam valami kínai cucc, mivel az amerikaiak nem akarnak felfegyverzett UAV-ket eladni az öbölmenti szövetségeseiknek. Rákerestem, és beláttam, hogy ez egy kisméretű, vagy inkább kisebb méretű amerikai UAV típus, amely egyszerre van rendszeresítés alatt a tengerészgyalogosoknál, a haditengerészetnél és néhány NATO szövetségesnél (és most már az emírségeknél is) miközben még vannak vele problémák is – a wikipedia szerint.

De ezek miatt még nem írnék posztot. Arra lettem kíváncsi, hogy vajon hogyan néz ki összecsomagolva ez a rendszer? Gondolom a kompaktsága miatt rendszeresítik, nagyobb, mint egy kézből indítható mini UAV és kisebb mint egy repterekről üzemelő „sima” UAV.
Ahogy keresgéltem a neten, találtam ezt a videot. Az indítás ismerős, egy katapult rendszerrel indult el, viszont az „elfogás”, az brutál. Nem láttam még ilyet (persze nem is vagyok UAV szakértő), de ez a megoldás meglepett. Nem is értem, igazán, hogy mi az elv, miért marad fenn akadva a gép azon a dróton vagy min. Valaki elmagyarázhatná.


vasárnap, május 12, 2019

Mibe kerülhet a magyar Gripen flotttát üzemeltetni?

Ma lesz a Trump-Orbán találkozó és talán kiderül, hogy miben is egyezett meg a két fél a haditechnikai beszerzések terén. Az F-35-ös többször felmerült lehetséges opcióként a Gripenek lecserélésére, azt hiszem 2026 után. A hétvégén belefutottam egy cikkbe, ami arról szólt, hogy a Pentagon nem tartja valószínűnek a Lockheed Martin terveit, hogy 2025-re 25.000 USD legyen egy repült óra( cost per flying hour) One of the F-35′s cost goals may be unattainable Ez most olyan 44.000 USD/óra áron van, és 2024-re két kormányzati elemzés is 35.000 USD/órára tartja csak elképzelhetőnek a csökkenést (erről szól a linkelt cikk). És mennyibe kerül ugyanez a Gripennél? Egy 2012 IHS Jane's elemzésben 4700 USD/órára becsülték az összeget, míg a F-16 Block40/50-es verziójánál 7000 USD/órára. Ez a képt "legolcsóbb" üzemeltetésű 4. generációs vadászgép talán. 4000 dollár olyan 1,1-1,2 körül van, a F-35 ennek a tízszeresét tudja most repült óránént. Mennyit repülnek a pilóták? Ki mennyit :) Az osztrákok kapcsán hallottam/olvastam egy olyat, hogy a "combat ready" minősítéshez 180 óra kell évenre. Az ennél alapcsonyabb minősítéshez (nevét elfelejtettem), ami ahhoz kell, hogy a háborún kívül mindent megcsinálhass a gépeddel 120 órát kell teljesíteni. Amikor itthon botrány lett a Magyar Nemzetben, hogy a Gripenekkel nem repülnek pilóták mert nincs pénz kerozinra, akkor 80 órára emlékszem. Hány pilóta van a 14 Gripenre? nem tudom pontosan (vagy ha tudnám, leírhatnám?) de 20 biztosan van a 1,5 feles szorzó miatt. Tehát akkor a matek, még ha csak becsléseken és félinformációkon is alapszik és ideáltipikus: 20 pilóta x 120 óra x 1,1 millió forint = 2,64 milliárd forint. Tudom, sok a bizonytalan ebbe az egyenletben, lehet több a pilóta, valószínű több a repült óra költsége (hiszen amit megadnak hivatalosan az mindig PR célokat szolgál, bár ez nem hivatalos hanem szakértői becslés volt) viszont a 120 óra nagyon optimistának tűnik. Aki jobbat tud, játszon el a komentek között a maga verziójával. Írom ezt az egészet azért, hogy jelezzem, nem csak a gépek beszerzése kerül sokba, hanem az üzemeltetés. És a F-35-nál 8-9 szeres lenne mire megérkeznének. (és itt most nyitva is hagyom a kérdést, hogy vajon a fenti repült óra adatokba ki milyen tételeket számolt bele. Az amerikait nem tudjuk, de a svédet igen: üzemanyag, repülés előtti felkészítés és a tervezett időszakos karbantartások költsége a személyügyi kiadásokkal együtt - az angol szövegből nekem úgy értelmeződött, hogy a pilóták költsége - fizetés, stb. - nincs benne)

péntek, május 10, 2019

Tajvani tengeralattjáró tervek

Tajvan önálló tengeralattjáró-építésbe kezd. Nem akkora nagy hír mifelénk, elismerem, de helyi szempontból óriási. Egyrészt a világon kevés ország épít tengeralattjárót, Tajvan nem az a kategória, hogy egy ekkora ország képesnek érzi magát saját fejlesztésre, építésre és üzemeltetésre a költségek és a szellemi kapacitások szempontjából.

De a lényegi kérdés, természetesen biztonságpolitikai jellegűl. me eddig amerikai és holland építésű diesel elektromos tengeralattjárókat üzemeltetett (üzeltet). Ha pontos a cikk, 70 éves a két amerikai darab, ami elég durván hangzik Tajvan biztonsága szempontjából nyilván szükségük lenne további új/használt tengeralattjárókra, a kínai haditengerészet intezíven fejlődik és növekszik, ez szerintem a sajtóból is világosan átjön (és tényleg ott van még a haditengerészet akárhányéves évfordulójának videoja is a leveleim között).

Ami ennél is érdekesebb, hogy Kína gazdasági súlya miatt ma már senki sem akar/mer eladni tengeralattjárót Tajvannak. Az USA talán eladna, de nem gyárt már ilyen hagyományos tengeralattjárókat.. A wikipedia szerint 7 ország gyárt dizel-elektromos tengeralattjárókat, de pl Dél-Koreát és Észak-Koreát nem sorolták felel, szóval nem venném készpénznek.

csütörtök, május 09, 2019

Mennyire lehet vakáció, amikor nem dolgozol az új norvég kémhajón?


Ez kémhajós érdeklődés onnan jött, hogy egy norvég hír kapcsán eljutottam a Marjata nevű kémhajóhoz, ami egy meglehetősen csúnya és kicsi hajó anorvég haditengerészetben. Ahogy utánolvastam, kiderült hogy már Eger a neve és az új Marjata (sorban ez a negyedik), már inkább hasonlít egy luxus krúzerre mint egy kis hánykolódó kémhajóra. Oké persze ott vannak rajta az antennák meg még ki tudja mi, de tágas, széles nagy hajóról van szó.
Illustration for article titled The Russian Military Despises This Strange Wedge Shaped Spy Ship
Forrás. )Ez a cikk önmagában is érdekes, a hajó különleges formája, Ramform teste elsősorban a tengerállóságával, stabilitásával áll összefüggésben)

És a következő gondolatom az volt, hogy na aki ezen szolgál, az egy kiránduláson vesz részt, már ha szeret hajókázni az északi jeges tengeren (én szeretnék hajókázni). Csak gondolom, hogy tágasak a kabinok, van edzőterem, úszómedence, jó konyha és könyvtár. Érdemes belegondolni, hogy egyébként milyen szar lehet egy kémhajón dolgozni. Egybe le kell nyomni heteket, hónapokat család nélkül, a munkádon kívül más munkád nincsen, és nagyon nem is tudsz csinálni mást. Mint egy katonai tábor Afganisztánban, Irakban, csak nem vagy közvetlen életveszélyben, de ugyanúgy monoton az egész.
Persze a váltás könnyebben megoldott, mert helikopterrel vagy kikötő látogatáskor feljöhet a váltás, de azért még is csak egymagadban dekkolsz. Otthon legalább csak 8-10 órát látod a kollégáid, itt 7/24-ben. Az előző Marjatan állítólag 50 hírszerző dolgozott, ez a hajó másfélszer olyan hosszú, és amit látni a kiszorításáról adatot, aszerint az egynegyedével nagyobb.

Az új Marjatát Romániában építették (lásd még a svédeket a lengyelekkel), aztán végigvontatták a Boszporuszon és Gibraltáron keresztül Norvégiáig. Mennyi kérdésem lenne, hogy ezt mégis hogyan csinálják. Itt felszerelték, és bár nem emlékszem konkrétan, de az amerikai együttműködés itt is megvolt a technika tekintetében.

Most (2015-ben állt asszem rendszerbe az új hajó) először egyszerre két kémhajója is lesz a Norvég Hírszerzésnek (Norwegian Intelligence Service, Norsk Etterretningstjenesten), ami már önmagában is eszkalációt jelent a megelőző évtizedekhez képest. Ennek két különálló oka is van. Egyrészt az ukrajnai orosz beavatkozás mindent megváltoztatott, de ha nem is történt volna, Moszkva egyébként is intenzíven elkezdte az Arktisz militarizálást. Novaja Zelmjan régi légibázisok újjáépítése. Sarvidéki hadviselésre felkészített és dedikált alakulatok, és egy új állandó szárazföldi bázis valahol magasan a 80-ik szélességi kör felett. Erről voltak szuper képek, majd megkeresem egy következő posztban. Mindezek mellett az oroszhaditengerészet tevékenysége is megélénkült, új, modernebb tengeralattjáró típusok, hadihajók mind több feladatot adnak a norvég hadseregnek és a hírszerzésnek is.

Már nem tartozik szorosan ide, de Norvégia néhány évtized után ismét állandó katonai jelenlétet hoz létre Finnmark tartományban, a sarkkörön túl. Kirkenesbe (ez az orosz határ mellett van) egy ranger századot telepít, Porsvangerben, pedig ha jól emlékszem egy lövészzászlóalj kerül. Szerencsém, hogy voltam mindkét városban, talán lesz értelme előkeresni a régi képeket? Remélem még eljutok oda még egyszer, és már a katonákat is fogom tudni nézni. 😊


péntek, április 12, 2019

Megégve Kongóban, egy CIA ügynök túlélése 1965-ben a semmi közepén Afrikában

Richard L. Holm CIA ügynök bevetésre indult Kongó északi részére, korábbi informátorokkal venni fel a kapcsolatot újra. A térségben dolgozó "CIA légierő" (két kétüléses gép) elvitte egy körre, hogy a levegőből is megnézze a vidéket, de egy hirtelen időjárásváltozás mindent megváltoztatott. Az üzemanyag elfogyott a viharkerülés miatt, vészleszállás, fejreállás és Hols ügynök testének 30 százaléka megégett Afrikának egy olyan pontján, ahol a civilizáció legközelebbi pontja 6 napi járóföldre volt és ahol ellenséges gerillák járták a vidéket. A pilótája túlélte a leszállást, a közeli falu barátságos volt és vállalták hogy vigyáznak Holms ügynökre, amíg a pilóta elmegy segítséget hozni. És igen, hat napi gyaloglás, kajakozás, sőt biciklizés után jutott el a leközelebbi városba (Paulis, ha valaki meg akarja keresni a térképen) Hogy mivel kezelték az égett felületeket a helyiek, azt a későbbi vizsgálatok sem tudták megállapítani, de kigyoolajat és gyógynövényeket sikerült azonosítani:

Many of the visitors came from abroad. An Ethiopian doctor observed that the black substance used on my burns look like an age-old tribal remedy used in rural areas of Africa. He had heard that one of its ingredients was boiled snake. Several months later, two Air Force doctors were sent to Africa to investigate the substance. They evidently found that it did include snake oil, plus tree bark and herbs. Some of the herbs could not be identified.

 Holms-ot természetesen azonnak keresni kezdte mind a CIA, mind a partnerországok de hát egy magyarországnyi területen… Végül a pilóta segítségével eljutottak az ügynökükhöz, aki az idő nagy részét delíriumban töltötte, megvakulva, kiszáradva, rémálmokkal gyötörve. A helyiek ápolták a legjobb tudásuk szerint, gondoskodtak az égési sérüléseiről, tisztították, itatták. És akkor beindult a CIA gépezete, csak másképp. A belga hadsereg egyik helikoptere kiemelte a faluból Paulis városba, onnan egy C-130-as repülő elvitte a fővárosba, ahova az USA légierő elküldöd egy B 707-es utasszállítót, egyetlen utasért. Holmes összesen 11 napot töltött a szabadban kb 90-ről 45 kilóra fogyott le, csak ezután láttak neki az orvosok a felélesztéséhez, bár többen eleve lemondtak róla, amikor meglátták összeégett, és addigra a hegesedéstől megfeketedett karjait, testét, fejét.

A CIA a legjobb kórházi kezelést biztosította számára az amerikai katonai kórházakban, VIP részleg, egyágyas szoba, ami csak a tábornokoknak járt akkor. Az egyik szemét el kellett távolítani és amikor a másikat is meg kellett műteni, az Ügynökség az ország legjobb szemsebészét hívta el a katonai kórházba (azaz nem bízta az egyébként biztos kiváló, de helyi katonai orvosokra). A sok barát és kolléga látogatása tartotta Holmban a lelket és amikor eljött a közvetlen főnöke és megkérdezte, hogy mit szeretne csinálni ha visszatér egyszer (látni még ekkor sem látott a megmaradt szemével), azt mondta Kínával foglalkozna. Hamarosan egy nyelvtanár kezdte el látogatni hetente kétszer, hogy mandarin nyelvórákat vehessen. Az égési sérülések miatt néhány újpercét elvesztette, bőrtranszplantáció és hónapokon át tartó gyógytorna után karjai nagyrészt visszanyerték régi formájukat és mozgásukat is.

Összesen 28 hónapig, azaz több mint két évig tartott a rehabilitáció. Holm ezt követően folytatta karrierjét a CIA-nál onnan ment nyugdíjba és valaki rákeres a nevére, látni fogja, hogy milyen szépen rendbejött. A sztorit pedig onnan ismerjük, hogy Holm ügynök megírta a CIA tudományos folyóiratába, a Studies in Intelligence-be 1999-ben.

szerda, április 03, 2019

Magyar harcjármű beszerzés lehetséges mérete és költsége a cseh példa alapján


A csehek mindig meg tudnak lepni. Miért fontos szemmel tartani a cseh haderő modernizációt, mert méretét tekintve egy kb. azonos erőről van szó, miközben az ország gazdasági ereje is kb. azonos (úgy értem nem egy Hollandia, vagy Belgium, vagy Dánia) és a biztonság és védelempolitikai ambíciói is kb. azonosak. Persze minden itt felsorolt mutatóban jobbak, erősebbek a csehek, az a spórolás (és párhuzamosan gazdasági mélyrepülés) ott nem volt ami itt (és lehet már a rendszerváltás előtt is jobban álltak gazdaságilag, nem tudom, szóval lehet hozott/örökölt dolog). Mi az apropó: a cseh hadsereg páncélozott harcjárműveinek (IFV) modernizációja. Hogy transzparensebb? Fáj igen, de ez itthon politikai jellegű döntés. Így még izgalmasabb, hogy a csehek mit terveznek. Na de mit?

 ...Ministry of Defence revealed new details for the tracked Infantry Fighting Vehicles acquisition. There will be 210 new vehicles at an estimated cost of CZK 53 billion (USD 2.3 billion). The vehicles will be required to carry 11 soldiers (crew of 3, 2 specialists, 6 troopers), the 30mm cannons also stands confirmed, and it has been decided the vehicles are to be mounted with manned turrets. Four manufacturers were invited to submit bids to supply the vehicles: BAE Systems (CV9030CZ), General Dynamics European Land Systems (ASCOD 2), PSM (PUMA) and Rheinmetall Landsysteme (LYNX). An important part of production and servicing is to be assured in conjunction with the VOP CZ – a state owned company that specializes in military equipment engineering, production and development. 

Azaz. Ennél több járművet mi sem fogunk beszerezni valószínűleg. A cseheknek négy gépesített lövés, két könnyűlövész, egy harckocsi és egy légideszant (airborne) zászlóaljuk van. Nekünk van 5 könnyű lövész és egy harckocsi zászlóalj - bár talán Tatán a 2. lövész zászlóalj az csak keret alakulat???? 

Most a felderítő és SF zászlóaljakat nem számolom, azok most sem használnak, ugyan a MH 25. Bornemissza felderítő ezred elődje 1. Páncélos Felderítő Zászlóalj volt.) Szóval, ha nem tévedek nagyot a harcoló egységek számát tekintve (és felépítésük közel azonos), akkor nagyságrendileg azonos méretű beszerzésre lehet számítani, nagyságrendileg azonos összegért. Még egy dolog! Csak most látom, hogy nézem a cseh alakulatokat. 

A cseheknek van 107 Pandur IFV-jük, ami kerekes. Talán ez a két könnyű lövész alakulathoz van? Ha igen, ez AKÁR azt is jelentheti, hogy otthon is két beszerzés lesz. A nehéz és közepes dandárnak lánctalpasokat szereznek be, a könnyűnek (vagy/és a közepesnek) meg kerekest? Hány BTR-80-as is van rendszerben hivatalosan? Hogy ez nem jutott eddig az eszembe! Talán nagyságrendileg azonos mennyiségű IFV-ket fogunk venni? Biztos már államtitok, de azért átgereblélyezem majd a netet.

péntek, március 29, 2019

Atommeghajtású tengeralattjárók és stratégiai bombázók a Kola félszigeten


A szörfözés klasszikus esete volt velem a napokban. Elindultam onnan, hogy megnéztem a Viking hajótársaság helikopteres mentését a norvég partoknál, onnan eljutottam egy tavaly decemberi helikopteres mentéshez a Spitzbergáknál, onnan találtam egy cikket, ami arról szólt, hogy mennyire alultervezettek a helikopteres SAR képességek Észak-Norvégiában, mióta megjelentek az ún. megacruiserek 5000-6000 utassal, onnan eljtuttam a barents Observer egyik újságírójának  twitter oldalára, ott találtam egy posztot arról, hogy Oroszország hogyan bővíti a tengeralattjárókra telepíthető nukleáris töltetű rakéták depotját a Kola félszigeten. Mi a kapcsolat megacrusier/halászhajó katasztrófák és a orosz atomtengeralattjárók között? A biztonság. Észak-Norvégia szempontjából a legnagyobb kritikus elem, hogy a Kola félsziget tele van nukleáris fegyverekkel, atomtengeralattjárókkal, atom meghajtású jégtörőkkel. 

Innen átmentem a Google Mapsra megnézni, hogy én is látom-e a bázist, és erre rákeresve szövegesen is végül rátaláltam az Olenyegorszk légibázisra, ahol több tucat rohadó Tu-22 Backfire-t volt szerencsém megpillantani. Visszamenve a tengeralattjáró bázisra pedig egy Akula és (talán egy) Delta IV osztályú atomtengeralattjárót láttam a levegőből. Jaa, kihagytam, még volt egy kanyar a norvég haditengerészet két aktív kémhajóiról is olvastam egy cikket, és onnan jutottam el a orosz bázisokhoz (itt volt említve, hogy mit is fognak figyelni).


Ez tehát a légibázis felvétele, kb 26-28 TU-22-es parkol egymásnak fordítva, míg előtéren talán az aktív, működőképes stratégiai bombázók parkolnak másik négy An-12 szállítógép és nem tudom milyen helikopterek mellett. A Wikipedia szerint a bázis egyik volt azoknak az sarkör közeli orosz bázisoknak, ahonnan az USA ellen indultak volna a bombázók nukleáris csapást mérni. A wiki szerint SZu-27-es és Mig-31-es is állomásoztak itt, de ennek a kép készítésekor nem volt nyoma. Néhány álcázott hangárnak/bunkernek van nyoma a reptéren, amely talán ezeknek a kisebb gépeknek lehetett a helye. Érdekes, hogy hangárt egyet se látni a stratégiai bombázók számára (gyorsan megnéztem az mostanság víz alatt levő Offutt Air Base-t, és ott sincs a nagy gépekhez hangár, igaz van három-négy hangár, ahol gondolom karbantartást, mondernizációt végeznek/végezhetnek a gépeken. Megnéztem és a Barksdale légibázist is, amely a B-52-es bázisa. Ott is egy van egy tucat gép, amely nem tűnik úgy, hogy aktív használatban lenne).

Hogy találtam meg az Olenyegorszk légibázist? Úgyhogy a norvég újságírónak megtaláltam egy cikkét, amiben google maps képekkel ábrázolta az orosz nukleáris tárolók bővítését. Ha ő megtalálta, akkor én is, gondoltam. De ő a bővítés fő helyszínének Guba Okulnaja települést jelölte meg, és mellette másik négyet, ahol vélhetőleg atomfegyvereket tárolnak az északi flotta tengeralattjárói számára.

Guba Okulnaját nem találtam, a norvég cikkből csak annyi derült ki, hogy Severomorszk közelében van. Mivel nem találtam sehol Guba Okulnaja-t, rákerestem a következő említett településre Gadzsijevo-ra, na ott már volt látnivaló.


Ha valaki veszi a fáradságot, és megnézi, fog látni a kikötő közelében néhány új építési nyomot, állítólag ezek azok az új tárolók.

Közben rákerestem a neten Guba Okulnaja nevére és nem egy 1963-ös CIA jelentés jön ki elsők között? A dokut megnézve, kiváló térkép segít útbaigazodni, hogy hol is van a bázis, így meg is találtam a térképen (nem sok minden látszik még egy tengeralattjáró sem, csak talán egy Ivan Rogov osztályú partraszálló hajó, de ezt már kivonták a hadrendből a Wikipédia szerint).

Guba Okulnaja jutott egy kis szerep a történelemben. Az 1962-es kuba válság idején itt (is) pakolhattak fel hajókra nukleáris robbanófejeket. A CIA jelentés arról szól, hogy egy kereskedelni hajó jelent meg a bázison, majd elment Kubáig, ahol az blokádba ütközött, majd visszahajózott a Guba Okulnajába.

A bravúr az volt, hogy erről a CIA-nak fotói is voltak a kikötőből. 1962-ben. Ezt vagy egy tengeralattjáró csinálta. Ez bravúr, mert akkor mindezt az orosz északi tengeri hadiflotta szájában csinálta, Severomorsk, a fő hadikikötő 10-20 km-re van, kicsit hátrébb Murmanszk, Guba Okulnajával egy öblöt alkotnak.  B verzió, hogy valami ügynökük készítette a fotót egy hajóról, csónakról, pont akkor, amikor ott volt a kereskedelmi hajó. Hááát, ennek inkább kisebb a valószínűsége, úgyhogy maradjunk a tengeralattjárós változatnál.

hétfő, március 11, 2019

Miért Mig-21-est vetettek be az indiak a pakisztáni támadók ellen, mikor volt modernebb gépük is?


A hadseregek gyengeségét erősségét, háborúk lehetséges kimenetelét sokszor abból próbálják soka megjósolni, hogy „mekkora” az adott hadsereg. A számok. Tankok, repülők, katonák. Meg persze a haditechnika minősége. Orosz, amerikai, izraeli. Ötödik vagy negyedik generációs repülőgép. Okos bomba vagy buta bomba.

Jó lehet kicsit túlragoztam, de most olvastam egy érdekes indiai cikket, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire „banális”, bürokratikus, logisztikai, kiképzési dolgokon tudnak múlni dolgok, nem a mennyiségen és minőségen. India és Pakisztán konfliktusa azért jó „példa” erre, mert itt még vannak napjainkban is összecsapások, mindkét országban angol nyelvű sajtóban (azaz az érdeklődő többség el is tudja olvasni) és még ráadásul megvan az a sajtószabadság és érdeklődés, hogy írnak is róla. Különösen az indiaiakat érzem erősnek a nyilvános önmarcangolásban, önfeltárásban. A Kargill-i háborúról annak idején remek könyveket vettem, amit ex tábornokok írtak.

A mostani összecsapás kapcsán mindenkiben felmerült a kérdés, hogy India miért az elavult MIG-21 Bison-okat indította az F-16/J-17-e csapásmérő kötelék ellen, mikor voltak modernebb gépei is, amelyek nagyobb eséllyel vették volna fel a harcot a támadókkal (közben kiokosítottak, hogy nem MIG 21 Bisz volt az, hanem annak MIG-21 jelentősen feljavított utolsó verziója, a Bison). Olvastam már több verziót, de ez a mostani elég mellbevágó, de hihető a hasonló indiai példák után, sőt kis itthoni áthallása is van. A válasz az, hogy azért, mert még nem épültek meg a bunkerek Kasmírban, amelyekbe befértek volt a Szu-30-asok.

A típust két évtizede kezdte el beszerezni India, majd 250 gép van rendszerben, de csak 2017-ben döntöttek a bunkerek építéséről Kasmírban. Ennek hiányában – és a korábbi háborúkból okulva – a legmodernebb típust nem állomásoztatják a határ közelében, nehogy egy megelőző csapás áldozataivá válljanak.
Tehát az indiai légierő bénázása – úgy tűnik - nem a pilótákon, hanem a bürokrácia bénázásán legyen szó a légierőről (mint haderőnem) a vezérkarról, vagy a minisztériumról. Ha lett volna bunker, a támadók velük találkoztak volna, és akkor talán nem csak az indiaik állítanák (ebben a cikkben is), hogy lelőttek egy pakisztáni vadászgépet.

csütörtök, március 07, 2019

Gripenek helyet 5. generációs repülők?


Azt írja ma a kormányzatnál általában jól értesült, de néha tévedéseket megfogalmazó Haraszti Gyula, hogy a Gripeneket lehet lecserélik 7 év múlva, amikor lejár lízing (nem a bérlés, mint írja) - kormányzati források alapján. Az ok, hogy ötödik generációs gépet szerezzünk be, mert ez most 4 és feledik és elavult lesz hét év múlva. 

Az hogy 4. vagy 4. és feledik generációs a Gripen magyar szempontból szerintem mindegy. A jelenleg ismert, biztonsági és katonai doktrinákban megfogalmazott (bár ezek is átíráson vannak éppen) céljaink, az elmúlt 30 év hagyományai, a politikai elit áldozatvállalási hajlandósága, a magyar társadalom támogatottsága szempontjából, stb stb. a magyar légierő lenne az utolsó, amit egy válságkezelő műveletben bevetnénk (háborúról nem is beszélek). 

A magyar Gripenek története épp az, hogy "mindent" kispóroltunk belőle, a balti légirendészeti misszióban az utolsók között vettünk részt. Az Iszlám Állam elleni globális koalícióba is küldhettünk volna gépeket, de nem volt rá ambíció (azaz politikai szándék, pénz, humán erőforrás, és fegyver sem. A képesség épp hogy). A Gripen nem lesz elavult 7 év múlva, ha minden lehetséges modernizációt biztosítunk számára és nem spóroljuk ki azokat. A "lopakodó képessége" nem lesz, de azon túl szinte minden másban adott lesz a lehetőség, hogy még évtizedekig használjuk, ha megfelelően költünk rá. 

Persze történhet lépésváltás, lehet ambíciózusabb a magyar külpolitika, a magyar honvédség, de azért venni 5 generációs gépet, hogy a magyar és a szlovén légteret örizzük vele, és CAS-t gyakoroljanak vele a Bakonyban a különleges műveletiek, azért nagy pénzkidobás lenne. Vegyünk ilyet és menjünk háborúzni az USA oldalán. Dánia, Norvégia, Hollandia, Ausztrália, Olaszország, a britek (az FB-n Izraelt kihagytam, máris kaptam a fejemre), a jövőben a lengyelek, nézzük meg, eddig is együtt bombáztak, ott voltak az Iszlám Állam ellen is és most meg is vették az F-35ösöket. Mert ez egyszerre politikai elköteleződés, szándék a szoros kapcsolatok katonai fenntartására (lásd még interoperabilitás) és a használat. 

És arra most ki sem térek, hogy 5. generációs gépek egyelőre csak az USA-nak vannak. Amikor az új védelmi együttműködés megkötése kapcsán ennyi feszültség volt a két fél között, amit más országokkal rutinból kötötték meg, akkor nem biztos, hogy ez az üzlet olyan magától értetődő lesz (bár az is tény, hogy az üzlet, mit látjuk sokszor felülírja a politikát)

vasárnap, január 27, 2019

Török bázisok Észak-Irakban

Nehéz pontosan elhelyezni az ilyen híreket. Észak-Irakban (Iraki Kurdisztán), kurd tüntetők elfoglaltak egy kisebb török bázist, felgyújottak néhány tankot és egyéb járművet tiltakozásul azért, mert egy korábbi török légitámadásban (ami a PKK fegyveresit célozta) két helyi lakos is meghalt.

Tekintve, hogy a török bázisok mind a Barzani, KDP területen vannak, természetesen jelenlétük bírja a kurd vezetés jóváhagyást, sőt talán az iraki kormányét. Valahol jó, hogy a török hadsereg inkább hagyta azt a pár tankot, és visszavonult, mint hogy vérfürdőt rendezzen a helyi iraki kurdok körében (nem, nem minden kurd utálja Törökországot és szereti a PKK-t, szóval ez nem magától értődő). Hagyni kellett levezetni a feszültséget a helyiek körében, még ha ezen az áron is. Egyébként az török hadsereg iraki bázisairól elég kevés infó van. 11-14-18 darabról beszélnek, amelyek többsége az török-iraki határ közvetlen iraki oldalán van. (itt vannak fotók és térkép is)

Ha valamelyik hírnevet kapott, akkor az nem ezek közül került ki, hanem ami Bashikában van (egy keresztény település egyébként), az kurd-iraki "határ" mentén. 2014-ben, az Iszlám Állam moszuli térnyerése után jöttek ide, hogy az IÁ-val ellenséges szunnita miliíciát képezzenek ki, meg persze másért is. 2015-ben vagy 2016-ban, amikor Erbilben mondtam az egyik török alkonzulnak, hogy szívesen meglátogatnám a bázist, először meglepődött, aztán nagyot röhögött és mondta, hogy sajnos azt nem tartja elképzelhetőnek. Nem is látogattam meg (A logikám az volt, hogy ha a sajtónak megmutatják, akkor a kutatóknak miért ne. Sokszor bejött)

Moszult már rég visszafoglalták, de a török katonák még mindig ott vannak Bashikában. Most már még inkább egy anomália, hogy miért engedi ezt az iraki kormány? 2017 előtt még kurd kézen volt a város, az ok, hogy a KDP engedte, de most már iraki kézen van. Szóval hazaküldhetnék őket. A Bashika bázis ebből szempontból más helyzetben van, mint a többi, a török határhoz közeli bázis, mert azok létét még egy korábbi török-iraki megállapodás tette lehetővé. De Bashikáét? Mélyen bent a Irakban? Nem vágom.

szerda, január 09, 2019

Kútba esett izraeli-horvát F-16os üzlet


Szinte már kész tényként kezeltük, hogy Horvátország izraeli F-16 Barak vadászbombázókat fog venni, horvát pilóták már kipróbálták a gépeket is stb.  Aztán 2018 decemberében kezdtek hírek szivárogni, hogy az amerikai fél nem járul hozzá az üzlethez. Hogy miért arról megint több változat volt, pl, hogy az USA azt kéri Izraeltől, hogy „vegye le” az helyi változtatásokat a gépekről és eredeti (gyártási) állapotban szállítsa le a gépeket. Ebbe lehetett valami, mert a horvát fél erre a verzióra hivatalosan is reagált, hogy akkor nem veszik meg a gépeket. December végén, január elején már én is láttam a hírt (én, aki szorosan nem foglalkozik ilyen témákkal), hogy az üzlet bedőlt az amerikai fél problémázása miatt.

Most az egyik horvát lap (Vecerni List, nem ismerem az horvát sajtópalettát, de ezt a lapot már többször hallottam, hogy idézik. De különben is az a fontos, hogy ki írja a cikket és az egyik szerző úgy látom alapos rendszereséggel foglalkozik a témával) új verzióval állt elő izraeli és horvát forrásokra hivatkozva. Eszerint miután az izraeli fél ígéretet tett minden szinten az amerikai felek felé, hogy csak Horvátországnak adja el a modernizált gépeket, az üzlet hatására megnőtt az érdeklődés az izraeli gépek iránt. Bulgária 2 század, Románia 1 század és még talán Kolumbia is (amely korábban már vásárolt izraeli Kfir vadászgépeket) 2 századnyi gép vásárlásán gondolkodott el.
Mi ebben a hiba? Az újságcikk szerint egy minimum 72 gép eladását jelentette volna, ami a az F-16-os gyártójának, a Lockheed Martinnak súlyos – vélelmezett – anyagi veszteségeket jelenthetett volna. Hiszen, a logika szerint, ezzel fontos potenciális piacoktól esik el az amerikai gyártó (bár szerintem inkább máshonnan néznek majd használt gépet ezek országok, lásd még századnyi portugál F-16-os, amit Bukarest vásárolt meg. Bár mintha Bulgária új gépek vásárlásán gondolkodna).

Az újság számvetése szerint Lockheed Martin minimum 15 milliárd dolláros potenciális piacvesztést (potential business loss) szenvedhetne el, ha Izrael teleszórja a vadászgép piacot „olcsó”, de modernizált F-16osokkal. A számítás alapja, hogy a szlovákok F-16V, Block 70/72 (ez a legutolsó, legmodernebb verziója az 50 éves gépnek) gépek darabja 1,5 millió dollár volt, szolgáltatásokkal, fegyverzettel, kiképzéssel, új infrastruktúrával pedig a duplája (nem tudom, hogy ennyi volt-e, a cikk ezt írja)

Ehhez képest a horvátok a 500 millió dollárt fizettek a gépek darabjáért kiképzéssel, fegyverzettel stb. Ez a hatoda, innen nézve valóban olcsó a gép, még akkor is ha talán vannak eltérések a Barak és a V verzió között (bár hozzáteszem, amíg Zágráb nem akarja bevetni ezeket a gépeket egy modern légvédelemmel rendelkező haderő ellen, talán nincs jelentősége)

Idáig tart a lényegi rész, de a cikk végén még van egy érdekes bekezdés, ami összegyűjti az eddigi (összesküvés) elméleteket, hogy miért esett kútba az izraeli-horvát üzlet. Idemásolom az angol fordítást (Baraci és Baracima az F-16 Barak lefordításából korrumálódott):

 According to one theory, the problem was of a political nature because the US was allegedly angry at Croatia, which had not yet built the LNG terminal on Krk for sale of American gas, but also because it invited the Chinese to build the Peljesac Bridge, and the Russians entered Agrokor.  The following was the theory that the blockade came as the Israelis abandoned the purchase of 50 F-35 aircraft, reduced the order to 33, so Lockheed Martin was angry. The next geopolitical theory is that the US has always been against the fact that the Republic of Croatia has combat aircraft, or simply concluded that with Baracima Croatia would have disrupted the balance in the region, so that Baraci is a heavy weapon for Croats. 

hétfő, január 07, 2019

A Wagner csoport Szíriában és a Közép-Afrikai Köztársaságban


Mindig vicces egy kicsit a Wagner csoportról írnom, de ez nem lehet akadály. Az hivatkozott cikk egy kis kellemes rövid összefoglalás a Wagner-csoportról, amiben két újdonság, az egyik azoknak is az, akik már talán olvastak róla. A fő probléma ezzel a szervezettel, hogy állandóan a nyugati PMC-khez hasonlítják, ami nem állja ki a valóság próbáját. Ha van is hasonlóság, akkor az is csak a nyugati/amerikai PC-k korai időszakára hajaz, mert azóta szerinte megregulázták ezeket a szervezetetek, legalábbis nem találkozunk olyan túlkapásokkal, mint a Blackwater esetében Irakban. ezt írja az elemzés:
American Private Military Contractors (PMCs) such as Academi (formerly Blackwater USA), Triple Canopy, and DynCorp typically work under contract in support of larger military missions and have served in logistics, escort, personal protection, or in a training and advisory role, rather than exclusively on the front lines of conflict. These are support missions that are fundamentally different from Wagner’s role. Wagner partners with the Russian military for issues of transportation and logistics, similarly to their western counterparts. However, in both Ukraine and Syria members of Wagner served at times to augment Russian and/or local forces or have served as an “elite infantry“, in direct-action operations, not merely as advisors or trainers. Wagner is also reported to suffer unusually high numbers of casualties for a PMC, which suggests that in some theaters Wagner serves in primarily a combat role, rather than less hazardous non-combat tasks like training and advising.
In CAR and perhaps in Libya, Wagner’s primary mission appears to be the extraction of mineral wealth, securing arms deals, and training local specialist forces, rather than pursuing discernable foreign policy objectives in line with those of their country of origin. This differentiation is important when considering the role of the aforementioned western PMCs, who typically do not operate as independently as Wagner seems to, but are more closely bound to national objectives.
Ennek a szabadságnak a másik ára, hogy a nyugati PMC-k azokról a nehézfegyverekről, amelyet a Wagner csoport használhat, csak álmodhattad, és ez mindjárt megjelenít egy másik fontos különbséget, hogy az állami támogatás milyen is a nyugati és az orosz PMC-k között. Mert harckocsihoz, nehéztüzérséghez hozzáférni azért nem lehet csak úgy, az továbbra is állami monopólium.
A cikk másik érdekessége, hogy már foglalkozik a Wagner csoport afrikai jelenlétével. Erről eszembe is jut egy video, amelyet meg akartam osztani, majd előkeresem. A Közép-Afrikai Köztársaságban való jelenlét a legzavarosabb, mert ott annyi szereplő harcol egymás ellen, miközben az orosz kiképzők a kormányerők támogatására vannak ott. 

A cikk azt írja: With the consent of the UN Security Council Committee created pursuant to UNSC Resolution 2127, an allocation of small arms and ammunition from the stocks of Russia’s Defence Ministry was made available to the Central African Army in late January – early February. Five military [sic] and 170 civilian instructors from Russia were sent to train CAR service personnel with the knowledge of this committee.
… ami azt implikálja, hogy erről az USA-nak vag Franciaországnak alapos ismeretei vannak, az ő hozzájárulásukkal törént a katonai segély és a 5 katonai és 170 civil kiképző érkezése hiszen az ENSZ BT döntött róla, ahhoz pedig az öt állandó tag jóváhagyása vagy tartózkodása kell). Talán csak azt nem kötötték az orrukra, hogy a 170 civil egy PMC lesz? Valószínű.

péntek, január 04, 2019

Milyen érdekes. Mióta Trump bejelentett valamit, amiről egyre kevésbé tudjuk, hogy pontosan mi (ő a információs hadviselés igazi nagymestere), de Szíriához és az amerikai katonákhoz kapcsolódik, azóta egyre új dolgok derülnek ki az átlagolvasó számára a szíriai kurdokról.

Syrian Kurds never relied solely on US, says official after Moscow visit, ez a cím tökéletesen össze is foglalja: sosem támaszkodtak kizárólag az USA-ra, mondja az egyik vezetőjük moszkvai látogatása után.

A szíriai kurdok a politikai kommunikáció nagymesterei, úgy megetették a nyugati politikai elitet és közvéleményt az elmúlt években, hogy most mindenki "árulásról", "hátbaszúrásról" és egyebekről beszél az amerikai kivonulás kapcsán, miközben a cikkben ilyeneket lehet olvasni:

We never even cut ties with the [Syrian] government when it was weak,” he remarked, but added, “We have always said that the regime was not serious for negotiations to reach a deal.” He also confirmed several past meetings with Russians at Hmeimim base, located near Syria’s western coastline.

Oooops. Persze ez nyilvánvaló. A kurdok a túlélésre játszanak, nem engedhetik meg magukban, hogy csak egy szereplőre támaszkodjanak. Reálpolitikusok mondhatnánk, és teljesen érthetően. Csak most a fagyi egy kicsit visszanyal és majd sokan meglepődnek, hogy a USA fő szövetségese, inkább partnere, hirtelen jóban van Moszkvával, sőt Damaszkusszal is.

Majd amikor kiderül, hogy Iránnal is megvannak a kiépített kapcsolatok, forradalmi gárdisták is megjelennek kurd városokban, akkor fogunk csodálkozni. (2016-ban iraki kurdisztánban arról meséltek, hogy a Hezbollah már ott van).

Még nincs lefutva, hogy mi lesz a török beavatkozásból, hályogkovácsolva még azt is el tudom képzelni, hogy a törökök is kapnak valamit (Manbidzsot és az Eufrátesz nyugati oldalát), az oroszok meg bejönnek a kivonuló amerikaiak helyére, a szír kormányerőkkel vagy nélkülük.

csütörtök, január 03, 2019

Trident Juncture 2018 és az 2019-es NRF/VJTF kapcsolata


(elég szakbarbár lett ez a cím) 

Volt a Trident Juncture 2018 hadgyakorlat, aminek szerintem elfuserált volt a kommunikációja a NATO részéről. Miért, mert nem helyezték az egészet tágabb kontextusba, még az említés szintjén sem. Minden ami szólt a hivatalos csatornákon, az a méretről, az orosz viszonyról és területvédelemről szólt. Ez mind oké, de zavaróan hiányzott (nekem) egy mondat arról, hogy ez a NATO 2014-es óta zajló átalakulásába (amit 2016-ban sulykoltak az akkor NATO csúcs előtt és után) hogyan passzol, hogy ott a 2019-es NRF és VJTF felkészülésének ellenőrzése is (is?) történik.

Én csak gondoltam erre, félinformációkból, akikkel beszéltem katonákal félig meddig ezt erősítették meg azzal a kitétellel, hogy nem ez volt az konkrétan, hanem a mindjárt utána, Napolyban tartott table top (hogy mondják magyarul) gyakorlat.

Az alábbi NATO hír azt mondja, hogy 2019-től a NATO VJTF erőinek vezető nemzete Németország lesz, a magját ennek a dandárnak a 9. Panzerlehrbrigade fogja adni. Manővererőket - ha jól értem - még Hollandia és Norvégia fog biztosítani, harci támogató és harci kiszolgáló-támogató erőket pedig a felsorolt további nemzetek (a csehek adják a csapatlégvédelmet, én innen értesültem a TD18 NRF/VJTF kontextusáról).

Ki van találva. Az NRF fő erejét az 1. német-holland hadtest adja 2019-ben. A VJTF az NRF része, a 9. páncélos dandár meg a 1. német-holland hadtest egysége (a 1. páncéloshadosztályon keresztül). Szóval mindenki fog tudni mindenről.

És a hivatalos kommüniké végén az az egy mondat, amit hiányoltam (remélem nem is volt) minden TD18-as kommünikéből: Exercise Trident Juncture 18, which took place in Norway last autumn, certified the NATO Response Force for 2019, with the VJTF at its core.

Szóval nem csak úgy véletlenszerűen gyűlt össze az a 50000 katona hadijátékozni. És nem véletlen volt benne olyan szerény a magyar jelenlét. Hanem azért, mert az NRF 2019-be már évekkel ezelőtt (gondolom egy két évre biztosan előre terveznek) ezeket ajánlottuk fel.

Egyébként csak mondom, hogy ezek a magyar erők is, hasonlóan a többi nemzethez, saját erőből, négy keréken jutottak el Közép-Norvégiába, végigautózva a tágas német autópályákon és a nyugodt dán tájakon. Jó volt nekik. 

péntek, december 28, 2018

Kurd kiút Szíriában?




Mióta bejelentette D. Trump amerikai elnök, hogy az  amerikai erőknek ki kell vonulnia Szíriából, megint fejére állt egy kicsit a világ, megint elkezdődött az szerepek újraelosztása, egyeztetések újrakezdése orosz-török, orosz-iráni, izraeli-orosz, izraeli amerikai és talán szíriai-iráni (csak erről nem nagyon olvasni) vonalon. Ja és persze a szíriai kurdok részéről, ki ne felejtsem már őket, hiszen az ő bőrükre megy ki a játék. Ők is tárgyaltak mindenkivel. nem akarom nagyon végigvenni az opviókat, mert elég sokat lehetett olvasni ezekről, a kurdok nyilvánvalóan szívóágon voltak, hiszen az USA távozásával elvesztették legfontosabb biztonsági szponzorokat, Párizs hiába jelezte, hogy ők maradnak, a francia erők nem ellenfelek a törököknek.

Mai hírek szerint a kurdoknak sikerült a legmesteribb húzást megtenni ebbe a konfliktusba. Megegyeztek Damaszkusszal, hogy a manbidzsi területeket átadják a szíriai kormányerőknek, akik már meg is kezdték a felvonulást, így mostantól ők néznek szembe a török erőkkel. 

Mennyire egyszerű? Aszadnak jó, mert egy kapavágás nélkül kap vissza területeket a saját országából. Így egyszerűbb neki, mint egy jövőbeni béketárgyalás eredményére várni, ahol majd a törökök mindenféle feltételeit kell majd teljesítenie, hogy visszakapja azt, ami már most török kézen van (Afrin, Dzsarablusz, Idlib egy jó része).

A kurdoknak jó, mert megakadályozták a török inváziót – legalábbis egyelőre, és egy olyan területről mondanak le, ami nem is kurd (ez a rész főként arab) és csak azért volt rá szükségük korábban, mert utat akartak nyitni Afrin felé, ami ugye már elveszett.

Az megállapodás, amely állítólag megkötetett, egyben ismét rávilágít a szíriai  kurdok és Damaszkusz jó kapcsolatára. Ez persze csak annak újdonság, aki nem követi a szíriai eseményeket közelről ( tudom a többség ilyen), de már legalább Aleppo ostrománál nyilvánvalóvá vált. A kurdok által birtokolt Kamisli és Haszaka városokban a mai napig működik a kormány jelenléte, azaz a belváros egy elkerített része, ahol a kormányhivatalok és a biztonsági szervek visszahúzodtak. Kurd diákok rendszeres repülőjárattal járnak tanulni a damaszkuszi egyetemre és ilyen apróságok.
A török invázió veszélye ezzel nem múlt el, de talán a törökök is úgy vannak vele, hogy a cél nem az invázió maga, hanem a kurd önállóság visszanyesése. Ez most sikerült, legalábbi az Eufrátesztől nyugatra. Majd meglátjuk, hogy a folyótól keletre, ott ahol inkább tömbben élnek a kurdok, mi lesz a török cél. Végül is a szíriai török határon végig fal van, azaz a biztonság, vagy a „biztonság” azaz a PKK/YPG erők átjárása korlátozva van.

És az USA? Elvileg az amerikai erők még Manbidzsban vannak, azaz akár találkozhatnak is a szíriai kormányerőkkel, ami azért pikáns lesz. Azt már Trump eredeti döntése után látni lehetett, hogy a kivonulás erősíteni fogja a szíriai-orosz-iráni tengelyt, de ez a így ebben felállásban most egy kicsit előrébb mutat, mert ha a kormányerők bevonulnak, akkor – ha ideiglenesen is – még némi együttműködés is lesz a koalíció és az amerikai erők között. Hajrá, én csak örülök neki.

csütörtök, november 22, 2018

Veszteségek Afganisztánban (húú de régen írtam már ide)


Az afgán elnök nemrég egy beszédébenarról beszélt, hogy 2015 óta majd 29000 afgán rendőr és katona halt meg. Különleges dolog ez sok szempontból. Egyrészt ide ideje sem az afgán se az amerikai hatóságok nem tesznek közzé adatokat a veszteségekről, pont azért, mert annyira súlyosak, hogy attól féltek, félne, hogy demoralizálná az afgán közvéleményt, akikből az önkéntesek is jönnek.
Fejből arra emlékszem, hogy korábban is csak töredékes infók voltak, fél év, negyed év alatt 5000 halott és még több sebesült. Már azok a számok is súlyosak voltak, de aztán kb. 2016 közepe, végétől semmit sem közölnek. Szóval ezért nagy dolog, hogy beszélt róla.

Persze a szám kontextusa az volt, hogy ekkora veszteség azóta jött össze, hogy a NATO felhagyott a harci (kinetikus) műveletekkel és 2015 jan. 1 óta csak támogató misszióként működik és az afgánokra hárul a (szinte) össze kinetikus művelet, ők felelősek elsősorban a saját biztonságukért. Ghani elnök hozzá is tette, hogy a 29.000-es afgán veszteség mellett az USA 58 katonát vesztett csak. Hmmmm.

Végül még egy szempont, ami a veszteségek súlyosságát árnyalja. Ez a szám csak a hallottakat jelenti. (kétszer is elolvastam, én úgy értem). Ami viszont azt jelenti, hogy a sebesültek száma jóval jobb, a korábban látott adatok 1:3-hoz arányt mutattak kb. ami ebben az esetben 60.000-75.000 sebesültet jelentene, bár szándékosan alul becsülöm, hogy ne mondjak nagyot, de lehet ez még több.

Nagyon kemény, az elmúlt néhány évben meghalt a teljes Magyar Honvédség állománya és még egy magyar város férfilakossága megsebesült. Ehhez képest már csak azt lenne tudni, hogy mekkora volt a tálibok oldalán a veszteség. Talán mondhatom azt, hogy hasonló? Nem olvastam semmit róla, de ha ők vannak offenzívában, akkor alacsonyabb nem lehet talán.

(A blog passzivitásának legfőbb oka, hogy mostanság már főleg az FB oldalamra írok, ha valaki ott akarja követni a gyakoribb posztolásokat, akkor ez az a link)



péntek, augusztus 24, 2018

Az iraki NATO misszió néhány új részlete

Keveset tudni az új iraki misszióról. Már egy éve is szó van róla (nyilvánosan), az júliusi NATO csúcson döntöttek is róla, de ott se mondtak szinte semmi érdemlegeset (pl. létszám). Ezért érdekes most ez a kanadai hír, hogy kanadai lesz a misszió első parancsnoka. Hála a kanadai sajtónyilvánosságnak, kiderül még a misszióról, hogy
- 580 fős a misszió
- 250 fő kanadai belőle
- 3 helikopter a misszió biztosítására (ez azért érdekes, mert sem az amerikai misszió, sem a még műküdő koalíciós kiképzőmisszió nem működik együtt ebben a NATO misszióval)
Ezek mind újdonságok. Az nem, hogy a misszió jellege kiképzők képzése lesz, a területek pedig:
- Countering improvised explosive devices (C-IED);
- Civil-military planning;
- Armoured vehicle maintenance; and
- Military medicine

A vicc az, hogy mind a négy területen van dedikált magyar képesség. A katonai eü NATO kiválósági központja nálunk van, a C-IED képzésben több nemzetközi tanfolyamot tartanak folyamatosan, civ-mil planning talán nem, de csinálunk hasonlót Afganisztánban és korábban Irakban. A armoured vehicle maintenance keretében pedig - röhej - a 2003 v. 2004-ben átadott magyar T-72.eseket is (meg a többi ex szovjet/orosz) technika karbantartást lehetne menedzselni.

A magyar szerepvállalás mértéke egyelőre ismeretlen.

szerda, május 02, 2018

Osztrák békefenntartó botrány a Golánon

(Már kész voltam a poszttal, amikor elgondolkodtam, hogy minek is írom ezt. Aztán rájöttem, azért írom mert 1. a Golán fennsík érdekes hely, egyszer voltam az izraeli oldalon és amit lehetett lefényképeztem. 2. Ennél sokkal fontosabb és relevánsabb, hogy az ENSZ békefenntartó missziókról keveset tudunk, és az is általános vagy valami mázzal van leöntve, amit a "béke" jelzővel azonosítunk. Ha nincs is háború ezekben a missziókban (de persze néha az is van), azért így is kellően komplexek, sok szürke zónával, fontos egyéni döntésekkel, politikai súllyal. Magyar békefenntartók hajlamosak mindig a szépre, a békére és a pusztán katonai feladatokra szorítkozni a missziók bemutatásakor, meglehetősen egyszínűen festeni le azokat. A mostani osztrák példa mutatja, hogy néha a tétlenséggel is lehet ellenségeket szerezni, morálisan megkérdőjelezhető megoldásokba belefutni, miközben valószínűleg az osztrák békefenntartók nem tettek mást, mint amire a parancsnokuk (aki nem osztrák volt) utasította őket, és így talán a botrányt (de miért is) nem az osztrák kormányzatnál kellene most keresni)

A napokban egy osztrák újság kitett a netre egy video felvételt, amelyet minden valószínűség szerint a Golna fennsíkon, ENSZ békefenntartóként szolgálatot teljesítő osztrák katonák készítettek 2012-ben. Amit látni, hogy az ütköző zónában valakik (civil ruhában) rajtaütnek egy a civil terepjárón, és arról lepotyognak emberek. A rajtütés, inkább "rajtütés" elég nagy távolságból (100 m? még több) sorozzák a terepjárót, a videon nem látszik, hogy bárki vagy bárki meg is közelítené azt.

Itt látható a video.

Azt is hallani, hogy a osztrák békefenttartók kommentálják a szöveget, de ezt nem értem, a feliratok - szerintem - osztrák tájszólásban vannak, német nyelvre nem tudtam csak néha visszakövetkeztetni :) Van egy rész, ahol nem látunk semmit, de halljuk, hogy az osztrákok beszélnek valakviel akinek azt mondják, hello, menjetek csak tovább. A lövöldözés alatt mindenféle érzéketlen lesajnáló megjegyzést tesznek a szemük előtt lezajló lövöldözés áldozataira.

Azért írom, hogy amit látni,  mert a videot kisérő szövegből (amit a főszerkesztő mond), azt is hozzáteszik, hogy 1. a terepjárón szíriai titkosrendőrök vannak 2. a támadók csempészek 3. az összes titkosrendőr meghal (kb 8.)

Az újság vélelmezi ezek alapján, hogy a osztrák katonák a "titkosrendőrökkel" beszélgettek, és bár tisztában voltak a "titkosrendőrökre" leselkedő veszélyekre, nem mondták nekik, hogy álljanak meg, stop, vagy akármi.

Most meg az oknoymozás osztrák hivatalos oldalról, hogy  mi történt. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az eredmény. Sokan persze az osztrák hatóságok elmaradt reakcióit hiányolják, de  meg kell mondjam, sokkal nagyobb kérdés számomra az ENSZ reakciója.

Az osztrák békefenntartók az UNDOF részeként ENSZ parancsnokság alatt álltak, nem pedig az osztrák hadügyminisztériumé alatt. Kérdés, hogy az ENSZ lépett-e valamit ezt követően az szíriai kormányzat felé, mert bár valószínűleg nincs a kéksisakosok mandátumban az összecsapások megakadályozása, vagy az egyik vagy másik oldal támogatása, morálisan nyiván természetes elvárásnak tűnik, hogy azért ilyen helyzetekbe avatkozzanak be (a felvételek azt sugallják, hogy előre kiszámítható volt, hogy a "titkosrendőrök" támadás alá kerülnek és meghallnak).

A sztoriban ez az egyik legfurcsább rész: "csempészek" mióta támadnak rá hivatali közegre, ha az konkrétan nem veszélyezteti őket. "Titkosrendőrök" mióta utaznak amatőr módon, fegyverzet nélkül, és egyáltalán mit keresnek egy az Izrael és Szíria közötti ütköző zónában (mondjuk ez a "csempészekre" is vonakozik)?

Valszeg a válaszok nagyrészére azért nem tudjuk a választ, mert nem ismerjük a részleteket, vagy mert az újság így akarta (vagy ezt mondták neki) framelni, keretezni az eseményeket. Lehet felkelőkről van szó, és lehet a "titkosrendőrök" valami helyi kormánypárti milícia tagjai, akikhez befutott valami pletyka, és csak megnézni mentek hogy mi van.

Azt biztos, hogy alapból a békefentartóknak nem feladata beavatkozni. Azt írja a mandátumuk:
Maintain the ceasefire between Israel and Syria;
Supervise the disengagement of Israeli and Syrian forces; and
Supervise the areas of separation and limitation, as provided in the May 1974 Agreement on Disengagement.
Ebből ugy az utolsó pont, ami ide illik: felügyelni/ellenőrirni az ütköző zónát. De nem beavatkozni. Erre se nyílt felhatalmazás, sem kellően robusztus katonai erő és fegyvernet nem áll rendelkezésre, ami megint csak természetes, mert annak idején mikor létrehozták őket nem ez volt a cél. Ki gondolta volna 1974-ben, hogy egyszer itt Izraeltől és Szíriától független fegyveres szereplők, milíciák stb.k fognak szaladgálni.

2012-ben már polgárháború volt Szíriában, gondolom az UNDOF is csak kapkodta a fejét, hogy mi történik az évtizedek óta nyugalmas ütközőzónában.

vasárnap, április 22, 2018

Katonai és civil gépek a kabuli nemzetközi repülőtéren 2011-ben


Egy cikk kapcsán keresgéltem régi fényképeket és meglepődve láttam (azaz dehogy lepődtem meg), hogy menniy képet készítettem különböző utazásaim során. Mármint azokra a képekre gondolok, amelyeket „érdekes” helyeken tettem, Afganisztánban vagy Irakban néha a Magyar Honvédséget aktuális misszióját tanulmányozva.

Bár talán ideírhatnám Ciprust is meg Koszovót, bár ez utóbbi tényleg inkább felszínes látogatás volt. De talán pont ez a lényeg, ami nekem felszínes látogatás, vagy komolyabb kutatóút, az a legtöbb embernek (akiket érdekel persze) lehetetlen lehetőség. Ráadásul nekem annyival különb dolgom is volt a katonákhoz vagy a katonai újságírókhoz képest, hogy engem mindenféle jogszabályok és belső visszatartó erők (biztos nem így mondják szépen) nem korlátoznak. Nem a HM/MH komplexumban dolgozom, szóval ha valami kijavíthatatlan hibát vétenék, az sem kerülnek az állásomba. Persze azért igyekszek nem véteni hibát, korrekt maradni.

Mindig mikor belekapok ezekbe a régi a fotókba, eszembe jut, hogy miért is nem rakom fel? Hát nincs időm és nem akarom csak úgy kontextus nélkül felhajigálni őket. Úgyhogy szinte mindig győz a lustaság. De most kivételt teszek. Az alábbi képek 2011-ben készültek, amikor még működött a PRT, a Mazarba érkeztünk, Pul-i Khumriba mentünk, megnéztük a PRT-t és a OMLT, majd Kabulba mentünk. Onnan repültünk vissza Mazarba, majd haza. Ez az egyik legérdekesebb utam volt, utazás, hozzáférés és látvány szempontjából is. Az egyik legérdekesebb tanulmányomat is ennek az útnak köszönhetem, amelyet – nyilván - a magyar hadtudomány egyik rejtett gyöngyszemének tartok, olyannak, amilhez hasonlót senki nem írt az elmúlt a rendszerváltás óta. Kell az önbizalom és magabiztosság :)

Na jó, nézzük a képeket. Az út alatt adta Magyarország a kabuli repülőtér vezető nemzeti beosztását (vagy valami hasonló), úgyhogy miután tisztáztuk a katonákkal, hogy minket minden érdekel (ez egy állandó visszatérő poén: elmegy a civil kutató katonákat nézni, akik a terepen mindig alul informáltak és defenzívek, hogy mit keres itt egy civil. Aztán némi beszélgetés után realizálják a helyzetet, és néha csodákra is képesek lesznek), körbeautózhattuk a repteret és egészen sajátos látószögből fotózhattunk. Asszem ezek a francia légierő Tigerjei voltak.




 Ezek itt random civil és katonai gépek. Egy kanadai C-130-as


Egy különleges Blackhawk


Egy civil An-32-es




Egy civil AN-26B



Szerintem ez az afgán légierő egyik C-27Aja, ami azért meglepő, mert ez az amerikai segélyprogram egyik legnagyobb kudarca volt, a gépek sosem álltak rendszerbe (de ezek szerint repültek azért velük)


Egy katonákat szállító kanadai kontraktor talán Bell 142essel?


Egy német C-160 Transall


A már említett Blackhawk, de melyik alváltozat?


Az afgán légierő helikopterei


És C-27esei


Egy beérkező Mi-8as, nem ENSZ-es, mert azokra rá van írva, egy "sima" kontraktor.


Ez a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) Afganisztánon belüli shuttle járata. Utaztam ilyennel még 2006-ban Mazar és Kabul között, szerintem egy Beechcraft 1900-as.


Mi-8T, még én is le tudom olvasni, elég viseltes darabnak tűnt, ahogy nekigurulásból felszállt ez a helyi darab.



Egy beérkező Mi-8MTV-1-es



Egy elrugaszkodó An-32-es, nem tudok rájönni milyen társaságé volt.


kedd, február 20, 2018

Cikk a orosz-amerikai összecsapásról

Volt múltkor egy nagyobb lövöldözés  a kurd/amerikai és a szír/orosz erők között Kelet-Szíriában. Nyilván a pikáns az volt benne, hogy amerikaiak oroszokat lőttek, de a szerencse az volt, hogy az oroszok nem reguláris erők voltak, hanem a egy magán katonai vállalat alkalmazottjai. Igen, Wagner csoportnak hívják a szervezetet, ezt a poént nem szoktam lelőni.

Írtam a 24.hu-nak egy cikket, erről, ide most csak azt akarom megírni amit nem írtam bele az előkészületekről. (ott arra hegyeztem ki, hogy végre az oroszok is ráeszméltek a magán katonai vállalatok alkalmazásából származó előnyökre)

Korábban az Eufráteszen az oroszok - ők gondolom regulárisok, utászok voltak - vertek egy hadihidat, és a folyó jobb partján hidfőt létesítettek. Az amcsik azóta biztosan figyelték a területet. A támadás előtt pár nappal egy kisebb árhullám vonult le a folyón, ami elmosta a hadihidat (a gátak fentebb a kurdok kezén, állítólag jobb híján így jelezték a kormányerőknek, hogy nem kellene próbálkozni). Akkor láttam a fotót a hadihírdról, de nem értettem a jelentőségét.

Ezek után választani kellett a szír/Wagner erőknek, hogy valahogy visszabumliznak, vagy akkor már nekivágnak. Nekivágtak, ráadásul éjszaka.

A cikk megírása után jelentek még meg frissebb cikkek, asszem az veszteségek még magasabbak lettek. De hát nem is ez volt a cikk lényege, hanem a politikai lehetőségek

szombat, január 20, 2018

A CIA és Szaddám Husszein

Izgalmas cím, nem? De most nem abból a szempontból írok róla, ahogy azt a legötbben várják. Azokat a történeteket még nem írták meg részletesen, még durván 4-5 év kell, hogy elteljen 25 év.

Nemrég találtam a neten a CIA elemzői igazgatóságának egy elemzését (Iraq's Tikritis), amit 1987-ben írtak Szaddaámról és családjáról. 2011-ben hozta nyilvánosságra a CIA. Hány év is az? Kb. 25?

Mindegy, én csak most láttam és kíváncsian olvastam, mert a nemzetközi szakirodalomnak és a különösen a bulvársajtónak ez mindig is egy izgalmas téma volt. Hogyan támaszkodott Szaddám Husszein saját törzsére és tágabb családjára (féltestvérek, unokatestvérek, gyerekek) az urlakodásban.

Kutatói szempontból érdekes összehasonlítani, hogy mit írt a szakirodalom erről a kérdésről és mit a CIA. A kép lehangoló abból a szempontból, hogy újdonság nincs nagyon benne. Ez egyszerre persze lelkesítő is, mert így legalább egy újabb bizonyíték van arra, hogy titok és szakirodalom között nincs olyan óriási távolság. A CIA elemzők sok szakirodalomat olvasnak és kapcsolatban vannak a szakemberekkel. 

A CIA elemzése nagyon jól struktúrált, mondjuk lehet annyit meg kell adjak a szerzőknek, hogy ők talán egy kicsivel előbb tudták mindezt, lehet egy 1980-as évek végén publikált szakkönyvben még nem olvastam ilyen részletesen a családról, de a 1990-es második felében már biztosan voltak anyagok.

Én magam is publikáltam egy tanulmányt valamikor 2002 körül A hatalom pillérei címmel, de azt akkor már vagy 3-4 éve írtam és források így 2000 vagy az előttiek voltak.  Hoppá, meg is találtam A hatalom pillérei Szaddám Husszein alatt. Régi szép idők.

Minnél inkább távolodunk a kortól, annal inkább az az érzésem, hogy Szaddám uralma más értelemben volt különleges, mint ahogy eredetileg interpretáltuk. A fő magyarázat, hogy Szaddám a szunnitákra támaszkodott, és a családjára és hogy elnyomta a síitáka és kurdokat.

A helyzet az, hogy a szunniták adták a politiai elitet a megelőző évszázadokban, szóval ezen nem nagyon tudott ő sem változtatni, a síitákkal és a kurdokkal nem volt különösebb baja Szaddámnak, amíg azok 1. nem akarták megdönteni 2. nem akartak kiszakadni az országból. Igen, ezeket elég brutálisan kezelte, de hát megint miért várunk mást abba a közegben, ahol ez a volt norma.
Szaddám valójában mindenkit hajlandó volt használni, aki fenntartotta a hatalmát. Szunnitákat, siítákat és kurdokat. Senki sem az országok építette elsősorban, hanem önamgát (és másodsorban az államot). Minnél bizalmibb feladatokról volt szó, annák inkább azokra támaszkodott, akiktől rendszerszinten a legtöbb lojalitást várhatta, törzsi tagok, rokonok. Bennük sem bízott, de a kor társadalmi viszonyai között tőlük várhatta azt, hogy a legutoljára fogják elárulni.

Nem tudom, hogy lehet mérni a bizalmat egy társadalomban, de ha Skandinávia felől húzunk egy egy egyenes vonalat az arab világ felé, úgy csökken az ember-állam és ember-ember közötti bizalom. Mindenki érzi Magyarországon, hogy ez mennyire alacsony, és ettől mennyire szar, és akkor képzeljük el, milyen lehet a Közel-Keleten, ahol még ennyire se. Na ezért kellett Szaddámnak a rokonaira támaszkodni.