szerda, november 30, 2016

Amerikai légitámadás szíriai kormányzati célpont ellen

Hónapokkal ezelőtt a koalíciós légierő véletlenül lebombázta a szíriai hadsereg egyik laktanyáját, zavaros volt a történet, mert idáig nem volt ilyen, ott vannak az oroszok is, stb. Emlékszem arról kellett nyilatkoznom, mi lesz most, világháború? Kb azt mondtam, hogy semmi, valszeg véletlen volt (persze jöttek az összeesküvés elméletek), az USA majd kivizsgálja és legtöbb részletet megtudjuk majd, mert az amerikai hadsereg így szokta csinálni, korábban is.

A jelentés most elkészült, lehet közzé is tették, nem tudom, de most a Washington Post ott volt valami sajtótájékoztatón és összefoglalta a lényeget. Abból a szempontból is nagyon tanulságos bepillantást enged néhány olyan dologba, amiben idáig nem sok részletet hallottunk.

A felderítés egy járművet követett, amiről feltételezte, hogy az Iszlám Állam fegyvereseié, az behajtott egy helyre, ahol további fegyveresek voltak, egyenruha nem volt rajtuk, egy tank is volt velük, + sátrak, stb.

Az elemzők közül legalább egy úgy vélte, hogy a látott célpont az Iszlám Állam bázisa (meglepő részlet, a tévedés elismerése)

A döntéshozatal során is volt bizonytalanság, de végül is megtámadták a célpontot (itt is elismerték a hibát)

A korábbi hírekből csak abból lehetett következtetni a súlyosságra, hogy több tucat halottat jelentettek az orosz és szír források. Valójában 34 rácsapás (strike?) volt, 34 precíziós lőszert indítottak és még 380 gépágyú lőszert. Nem csak amerikai gépek vettek részt a támadásban, hanem dán, brit és ausztrál gépek  is (F-16-os, F-18-as, A-10-es és drónok. Az elsőt a dánok a másodikat az ausztrálok repülik, az első hármat az amerikaiak, így akkor a britek (is) reptethették a drónokat).

Ami nekem a legérdekesebb az orosz és amerikai erők kapcsolattartása, illetve áttételesen az orosz és szíriai erők kapcsolattartása. Pontos timeline-t a cikkből nem lehet felállítani. A légicsapás egy órán keresztül tartott. Az oroszok miután értesültek az eseményről felhívták az összekötőjüket Kuvaitban, ahol a nemzetközi koalíció hadiszállása van. Kérték az összekötőjüket, aki nem volt éppen ott, nem közölték miért telefonáltak, nem hagytak üzenetet, hanem megvárták, amíg átér a bázis másik feléről és személyesen veszi fel a telót. A cikk szerint az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával, hogy hééé, rossz célpontot támadtok. És ennyi idő alatt 15 légicsapás történt.

Gondolom a telefon után le is állították a légicsapásokat így valószínűsíthető, hogy 1 ha kb. egy óráig tartott a légicsapást és 2. az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával akkor kb. több mint fél órába telt, amíg az első bombatámadást követően az info eljutott a szír felsőbb parancsokságra, majd onnan az oroszokhoz, majd ők felemelték a telefont. Sok vagy kevés ez az idő? Nem tudom, kevesebbre számítottam.

Az is érdekes, hogy hogyan tervezték a légicsapásokat. 1 óra alatt 34, 27 perc alatt 15, azaz kb két percenként indítottak egyet. Vajon azért, hogy két légicsapás között megnézzék, hogy sikerült e pusztítani valamit? Ha 34 légicsapás volt, akkor elég nagy tábor lehetett, ha vélelmezem, hogy a sátrakat nem, csak járműveket és épületeket támadtak. Mondjuk a féltucat áldozat kevésnek tűnik, de az is valószínű, hogy ha tényleg olyan sok lett volna az áldozat, mint amit az oroszok és a szírek állítottak (kb. 60 fő) talán az oroszok is jobban kapkodtak volna az üzenet átadásával.

Ja és még egy apróság kiderül. Az nemzetközi koalíció a légicsapások előtt megadja a koordinátákat az oroszoknak Szíria felett. Ezúttal is ez történt, de véletlenül egy adatot/számot rosszul diktált be az amerikai intéző, így az oroszoknak nem csengetett a piros lámpa, hogy baj lesz

hétfő, november 07, 2016

Átszervezések a török titkosszolgálatnál (MIT)

Nem tudom még valaki emlékszik-e a katonai puccsra Törökországban? Az utórezgései, az átszervezések még mindig tartanak. Egyik utolsóként a török titkosszolgálatot (MIT) is elérte a reform, és e hír alapján nem büntetést kapott (mert lemaradt a puccs előrejelzéséről).

 A cikk szerint két új részleggel bír az átalakult szolgálat. Az egyik a különleges műveleti igazgatóság, amelynek megszervezése arra utal, hogy az iraki és szíriai szerepvállalás jelentette feladatok hosszútávon is jelen lesznek a MIT életében. (Az egész olyan egyébként, mint amit az USA-nál is jól ismerünk. Vannak az amerikai fegyveres erők haderőnemeinek különleges erői, ezek megvannak a török hadseregben is. És van a CIA-nek egy saját Special Activities Division nevű részlege, amely a titkos félkatonai műveletekért felel. Amikor Afganisztánban elkezdődött a balhé 2001-ben, először a CIA ügynökei érkeztek vastag, dollárokkal teli kofferekkel és csak pár nappal, egy héttel később jöttek az első különleges műveleti katonák - és ők sem kofferekkel)

A török kül- és biztonságpolitika sohasem látott aktivizmusát éli, egyszerre két szomszédos országban kell jelen lennie ilyen komoly erőkkel, és ez nagyságrendileg nagyobb igénybevételt jelent mind a hadseregnek, mind a szolgálatoknak. Bár nem sok kétségünk lehet Erdogan államfő eddigi megnyilvánulásaiból a jövőt illetően, de az új igazgatósági megszületése is azt mutatja, az aktivizmus hosszútávú lesz.

A másik új igazgatóság a kormányzati koordináció javítása érdekében jött létre. Mondanám ez is teljesen nyilvánvaló a puccs után. Mint általában lenni szokott, rész információkkal több szervezet is rendelkezett, de a "big picture"-t senki sem látta. Természetes reakció ilyenkor a együttműködés javítása, az összekötő tisztek küldése a minisztériumokhoz, társzervekhez.

Nekem azonban egy harmadik dolog ütötte meg a szememet, ami a cikkből csak áttételesen jön át, és amely szerintem árulkodó egy szervezet vitalitásának tekintetében. Nem tudom, a többi vezetővel mi van, de mindkét új igazgatóság vezetője fiatal, 40-es éveiben járó vezető. És ahogy a cikk fotóját elnézem, Hakan Fidan, a MIT vezetője sem egy öreg ember. Lehet demokráciában természetes, hogy vezető pozíciókban egészséges a cserélődés és mindig a legjobb korosztály (tapasztalat, teherbírás és szellemi frissesség együtthatója) vezethet, de egy autoriter rendszerben, főleg a világ keleti részein ez nem magától értetődő.

csütörtök, július 28, 2016

Elrettentés vagy képességnövelés, azaz a katonai Schengen zóna elképzelése

Zord Gábornak van egy nagyon jó cikke a mai Magyar Nemzetben a térségben zajló amerikai hadgyakorlatokról. Nála jobban kevesen látják át az Európában, vagy csak szűkebb Közép-Kelet Európai régiónkban folyó légierős eseményeket, fejleményeket, fejlesztéseket.

Most is sok érdekeset ír, de ami miatt írok az ez a rész:
A szlovákiai Szliács légibázisán az indianai légi nemzeti gárda A–10 típusú csatarepülőgépei állomásoznak közel egy hónapon át, Pápán F–16-osok a coloradói gárdától. Amellett, hogy az adott ország légterében is repülnek, s a vendéglátók légi és földi erőivel is együttműködnek, átrepülnek a szomszédos országokba, ami az ilyen amerikai gyakorlatoknak új, eddig ritkán látott sajátossága. Mi több, közben szárazföldi erőik is jelen vannak, mint például a bakonyi lőtereken az 5–7. páncélos felderítő zászlóalj több tucatnyi Bradley lánctalpas járművel, melyeket a tavasztól őszig zajló térségi manőverek idejére az előretolt németországi raktárakból aktiváltak.

Miközben a vadászgépek jöttek-mentek – a tegnapi sajtónap keretében két A–10-es és egy szlovén PC–9-es ideiglenesen Pápára repült át, két F–16-os pedig Szliácsra –, addig a Zólyom és Besztercebánya közötti festői völgyben fekvő bázison megjelent egy szintén gárdista C–130-as szállítógép is, mely a zivataros idővel dacolva több körben szlovák ejtőernyősöket ugratott a közeli gyakorlótérre. A „pápai” F–16-osok a minap a szlovéniai előretolt NATO-légibázison, Cerklje ob Krkiben, és a poceki lőtéren is felbukkantak. 

A félkövérrel még ki is emeltem, mi az a mondat, ami érdekes, ami újdonság, és ami egyből kiszúrta Gábor szemét. Mi ennek az új fejleménynek az oka?

A 2014-es walesi NATO csúcson sok mindenről döntött a szövetség, hogy a katonai szervezet hatékonyabb, gyorsabban reagálni képes legyen. Ezeknek a döntéseknek a legtöbbje beért a varsói NATO csúcsra és sok visszhangot kapott (épp a napokban írtam erről). Van egy olyan eleme is - amennyire nekem sikerült ezt dekódolni - ami sajtónyilvánosságot szintén kapott, csak figyelmet nem, vagy keveset.

A hatékonyság, az egyes hadsereg közötti interoperabilitás javítása kapcsán világosság vált, hogy egyelőre az is gondot okoz, ha egy hadgyakorlat, de egy éles helyzetben el kell jutni az egyik országból a másikba. A levegőben ez természetes, napi gyakorlat, kidolgozott eljárása van, ott nem gond. De mi van akkor, ha egy gépesített zászlóaljnak el kell jutnia Németországból Észtországba vagy Romániába? Keréken vagy vasúton?

Millió láthatatlan probléma van ilyenkor, én sem látom őket, csak tippelek. Ki ad engedélyt a belépésre? Kell politikai jóváhagyás a kormánytól vagy a parlamenttől? A határőrség a rendőrséghez tartozik, ki engedi be a konvojt? Hol tankol egy Stryker lövészpáncélos Magyarországon áthaladva? Visznek a katonák magukkal útlevelet? Van rendszáma a Strykereknek? Megfelelnek a magyar KRESZ szabályainak és a nem tudom milyen hatóság elvárásainak (nem lehet akármilyen járművel csak úgy bejönni Magyarországra)? Ja és ezt mind angolul kell lepapírozni?

2014 óta legalább két ilyen gyakorlatra emlékszem, az egyiknek Dragon Ride volt a neve. Akkor az "üzenet" kb ez volt, amit a hírrel eladtak nekünk: "The road march was intended to demonstrate solidarity and support for Central and Eastern European NATO allies in response to Russia’s actions in Ukraine," Nekem sem esett le, amíg aztán egy cikkben nem olvastam a fenti célokról is.

A kulcs ugyanis a sebesség. Milyen gyorsan ér oda a NATO erő a keleti határra ha gond lenne. Annyi minden lassíthat egy beavatkozást: elsősorban a politikusok döntésképtelensége, időjárás, bürokratikus akadályok. Legalább az legyen megoldva, kidolgozva, amit lehet előre tervezni.

Pár hete olvastam a Foreign Affairsben lamentálni valakit egy military schengen zóna létrehozása kapcsán. Wow, mi ez? Rákerestem, és kiderült, hogy ez már 2015 novemberében elhangzott Ben Hodges tábornok, az U.S. Army Europe parancsnoka szájából.

Akkor vagy egy más alkalommal ezt mondta Hodges“I was probably naïve,” admits Lieutenant General Ben Hodges, the commander of the U.S. Army in Europe. “I assumed that because these were NATO and EU countries we’d just be able to move troops. But ministries of defense are not responsible for borders.”

Itt értettem meg, hogy miről szólnak vagy szóltak még ezek a több ezer kilométeres felvonulások. A háttérben kénytelen voltak a résztvevő országok elvégezni a papírmunkát és most már mindenki okosabb, hogy mi történne, ha élesben kerülne sor egy ilyen menetre.

Visszatérve Gábor cikkéhez és amit ő ott kiszúrt. A megnövekedett, országokon átívelő gyakorlat szerintem ugyanebbe passzol bele. Mennyire élethű egy olyan NATO gyakorlat, ahol nem lehet átrepülni a szomszédos NATO ország légterébe a gyakorlat során? Mennyire modellez ez háborús szituációt, ahol a NATO döntött a közös védekezésről, és a támadó fél (oroszok) behatoltak az egyik országba?

Innentől a dolog már szubjektív. Szerintem a NATO és az amerikaiak csak azt gyakorolják, ami a hiteles, valósághű elrettentéshez kell. Régen azért bírálták a NATO-t, mert csak a terepasztal felett tartottak vezetési gyakorlatot, gyufásdobozokat tologatva. Ma azért mert élethűen akarják csinálni?

Szubjektív az is, hogy ezt Oroszország fenyegetésének tartjuk vagy sem. Az oroszok nyilván annak tartják, mert az ellenség védelmi képességeinek az erősítése is őket gyengíti.

De hogy egy ilyen gyakorlati oroszellenes lenne-e ettől, na ez az amiben Gáborral nem szoktunk egyetérteni :)

Frissítés: Tegnap beszélgettünk Gáborral, erről a posztról is, és mondta, hogy ezt a katonai Schengen-t megírta ő is anno. Most rákerestem, és lám itt is vanAmi Magyarországot illeti, míg eredetileg az áthaladás engedélyezése, szervezése a szövetségi átlagnál pár nappal több időt vett igénybe, mára már megfelel az új elvárásoknak.



hétfő, július 25, 2016

A varsói NATO csúcsról

A varsói NATO csúcs más lassan egy hónapja volt, úgyhogy most igazából itt az esemény kapcsán született írásaimat foglalom össze, + még ami megjelent magyarul.

A 24.hu-nak írtam egy cikket a csúcs előtt, a magyar csomag részleteiről. Mivel vettük ki a részünk a közös erőfeszítésekből. Mit viszünk Varsóba? A NATO-csúcs és Magyarország.

Néhány részlet:
Azt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a NATO-ban konszenzussal születik minden döntés, ezért a szervezet nem tud a tagokra „kényszeríteni” semmit. A döntések Magyarország döntései is, amiket a kormány úgy vállalt, hogy felmérte előtte, hogy képes lesz-e betartani. A „játék”, a diplomácia szerepe inkább ott ütközött ki, és ez volt fontos Magyarországnak, hogy a NATO döntései magyar szempontból kiegyensúlyozottak legyenek a keleti és déli szárny erőfeszítései között. Az ország sajátos földrajzi helyzete miatt egyszerre tartjuk fontosnak a menekült és migrációs hullám kezelésében való szerepvállalást, és a balti, de különösen a lengyel barátságra való tekintettel a keleti szárnyon való aktív szerepvállalást.

Ezeknek megfelelően 2014 és 2016 között a Magyar Honvédség élete igencsak leterhelt és mozgalmas volt. Szemben a korábbi évekkel, egymást érték a nemzetközi hadgyakorlatok, amelyre kiutaztak a katonák, és rendszeresek volt a Magyarországon tartott hadgyakorlatok, amelyek általában amerikai, esetleg cseh, lengyel és szlovák katonákkal közösen kerültek végrehajtásra. A magyar gyakorlóterekre látogató modern amerikai repülőgépek és harcjárművek, vagy a lengyel és baltikumi bázisokon megjelenő katonák ugyanazokat a célokat szolgálták: katonai szinten javítani annak képességét, hogy – leegyszerűsítve – idegen katonák megismerjék egymást és ugyanazt értsék a parancsnokon. Politikai szinten pedig a szolidaritás kimutatását. Ez itthonról lényegtelennek látszik, de az észt, litván vagy lengyel partnerek számára nem az.

A honvédség aktív szerepet vállal az ún. előretolt vezetésirányítási törzselemek működésében (NFIU). Ezeket a NATO keleti tagállamaiban hozzák létre (Magyarországon is lesz egy 2017-től) azzal a feladattal, hogy támogassák, koordinálják az adott ország haderejét, ha a NATO szövetségeseik megjelennének az országban (ez igazi logisztikai kihívást jelent mindig, megnövekedett, légi, vasúti gépjárműforgalommal). Mivel a 40 fős NFIU-k fele részben nem nemzetközi stábbal dolgoznak, ezért Magyarország is küld tiszteket Lengyelországba és a Baltikumba.

Ezt a cikket a csúcs után írtam, az eredényekről: Elrettentés és párbeszéd: eredmények a varsói NATO-csúcs után
Mint a cím is mutatja, azt próbáltam hangsúlyozni, hogy a bár a média narratívája az orosz fenyegetésről szólt, azért itt másról és többről volt szó. A NATO és a tagállamok is látják, hogy nem lehet és nem kell csak eszkalálni és a párbeszéd lehetőségét továbbra is nyitvatartották. Néhány részlet:
A végére marad a legnehezebb falat, az orosz fenyegetés kezelése. Az állami vezetők jóváhagytak egy új rotációs erők telepítését (rotációs, mert nem állandó jelleggel vannak ott, hanem hat-kilenc havonta cserélődnek) a három balti államba és Lengyelországba. Ezek az egyenként kb. 1000 fős erők mindegyike többnemzeti lesz, a Litvániába települő egységben például német, francia, portugál, norvég, belga, holland és luxemburgi katonák. Ezt a lépést, hogy NATO tagországok majdnem állandó jelleggel telepítenek erőket egy másik NATO országba, nevezhetjük forradalminak is, hiszem a hidegháború óta nem volt rá példa. Megállítani nem tudnának egy orosz támadást, de fontos szolidaritást mutatnak.

Ilyen előzmények után gyűltek össze a tagországok (és a külön meghívott partnerországok) állam- és kormányfői a lengyel fővárosban. A napirend feszített volt, egyik találkozó váltotta a másikat, amelyek így más ránézésre is kijelölték a prioritásokat. Külön találkozót kapott Afganisztán, Grúzia és Ukrajna, ezek azok az országok ahol a NATO-nak stratégiai érdekei vannak. A szövetség folytatja Afganisztán támogatását a kiképző misszióval és a biztonsági erők pénzügyi támogatásával, illetve nem csökkenti az erőit (ez tervbe volt véve). Grúziával erősítik az együttműködést de nincs szó a tagsági folyamat felgyorsításáról (gesztus Oroszországnak?), Ukrajna kapcsán a tagság semmilyen formában nem került szóba, de a NATO támogatja Kijevet a biztonsági szektor reformjában és a háborús állapotok kezelésében.

Mivel a NATO-nak a három baltikumi ország is tagja, a térképre ránézve bárki számára világossá válhat, hogy ezeknek az országoknak a megvédése igencsak problémás. Korábban nagy port vert fel egy amerikai elemzés, amely kimutatta, hogy a térség egy orosz támadásnak kb. 72 óráig tudna ellenállni. Ha összerakjuk ezt a két tényt, világosság válik, hogy a NATO lépéskényszerben volt (és van): olyan NATO erőkre van szükség, amelyeket gyorsan lehet mobilizálni és telepíteni. Így jött létre a magyarul kicsit sután hangzó Nagyon Magas Készültségű Műveleti Erő, egy kb. 5000 fős csoportosítás, amelynek egy része 48 órán belül mozgósítható. Ez a csoportosítás a korábban is létező, most mintegy 40 ezer fősre felemelt NATO Készenléti Erőknek a részét fogja képezni. Bár nagyon komolyan hangzik, egy ilyen katonai egység létezése valójában a 28 NATO tagállam által felajánlott, 28 országban szétszórtan elhelyezkedő kisebb nagyobb katonai egységek összességéről van szó.

A készenlétben levő erők mellett – Lengyelország és balti államok sürgetésére – valamiféle katonai jelenlétre is szükség volt a Baltikumban. Ebben nagy vita volt, mert sok tagország azt gondolta, hogy ez fölöslegesen idegesítheti Oroszországot, miközben valódi védelmi képességet nem tud adni. A négy országnak azonban fontos volt a megerősítés, az elrettentés terén, hogy legyen valamilyen NATO jelenlét az országukban.

Ezek mellett írtam az Élet és Irodalomba is egy cikket, amely fizetős így nem linkelem be.

Ezek mellett a Külügyi és Külgazdasági Intézetben kollégákkal írtunk egy részletesebb elemzés a NATO csúcs előtt. Az volt a könnyű, hogy sok újdonság nem volt a csúcson, mert előtte már szinte minden bejelentettek. Úton Varsóba - Amerikai és NATO-erőfeszítések a közös biztonság érdekében.

Mellettünk még az SVKI is kijött egy nagyon jó anyaggal. Egy csomó olyan részletkérdéssel foglalkoztam, amivel nekem, nekünk nem volt lehetőségünk helyhiány miatt. Etl Alex az USA erőfeszítéseit szedte össze ebben: With the Image of Deterrence: Operation Atlantic Resolve

Tálas Péter pedig a NATO csúcs záródokumentumát foglalta össze magyarul (még soha ilyen hosszú és részletes nem volt a záródokumentum): A varsói NATO-csúcs legfontosabb döntéseiről

Mellettük még Szenes Zoltán írt a csúcs előtt egy kisebb előretekintést, ő szintén más dolgokat emelt ki, mint mi: A varsói NATO csúcs elé

Szemben az elmúlt évek gyakorlatával, a következő NATO csúcs jövőre, egy év múlva lesz. Ismét lesz majd munka :) A NATO most beállt egy új fordulatsebességre, jövőre finomhangolják majd. A hadgyakorlatok most már megnövelt számmal pörögnek, szerdán talán látni is fogok egyet.


szombat, július 09, 2016

Aben Hede 2015 - és a dán bizalom

Talán tavaly már írtam róla, hogy a dán hadsereg minden évben tart egy kis statikus bemutatót majd éleslövészetet az arra érdeklődőknbek. A helyszín a fő gyakorlótéren van, harckocsi múzeum közelében, Dánia nyugati szegletében. Semmi apropója nincs a mostani képeknek azon túl, hogy épp nézegettem őket. 

Ha jól nézem ez a hadsereg műszaki harcjárműve, egy Leopard 1-es alvázva szerelt technika, a dán rendszerben a Wisent 1. A harcjármű festésén látszik, hogy megjárta Afganisztánt.

A dán kontingens még 2007-ben kapott egy szakasznyi erőt, amelyben négy Leopard 2A5 harckocsi, két M113-as APC (az egyik műszaki változat) és egy ilyen (ha nem ez) Wisent 1 kapott helyet. A dánok egyébként Dél-Afganisztánban, Helmand tartományban voltak a britekkel és az észtekkel. Az Kandahár mellett a legkeményebb hely volt, a tálib mozgalom egyik "szülőhazája".

Magyar szemmel a kép inkább azért érdekes, mert mint látni, nincs agyonbiztosítva a helyszín. A jármű a nap végén épp elhagyja a gyakorlóteret és az emberek is bandukolnak a parkoló felé. A két út egymás mellett meg, egy vékony madzag jelzi, hogy ne lépj az "úttestre. De nincsenek őrök, nincs "élőerő". Ez magyar szemmel lazaságnak tűnik, de Dániában ez szimplán a bizalomról szól. A dán állam felnőttként kezel, aki tud viselkedni és vállalja a cselekedetei következményét, a dán állampolgár meg szabálykövetően viselkedik. Na jó, lehet ez kicsit patetikus lett, de valami ilyen is jellemzi ezt az országot.












kedd, június 21, 2016

Bemutató a 2. Különleges Rendeltetésű Ezrednél és régi/új helikopterek Szolnokon


Múlt héten volt szerencsém lejutni a HM sajtóeseményére Szolnokra. Így utólag szétnyálazva az eseményeket, három dolog történt. Azzal kezdem ami a leglátványosabb volt és a végén történt, amivel kezdődtek az események.

A második részben kiment a VIP és a sajtó a lőtérre, ahol néhány különleges műveleti katona bemutatót tartott. Először a mesterlövészek lőttek, de abból az újságírók nem sokat láttak, mert a másik oldalon kellett állniuk.


Ha jól látom a gép itt időrendben visszafelé tette fel a képeket.

A dj a mikrofonnal az előtérben Sándor Tamás ezredes, a 2. KRE parancsnoka, aki tolta közben, hogy mi történik. Mint egy konferanszié, nagyon informatív volt.

Aztán a delegáció átjött elénk, itt már láthattunk valamit, a katonáknak sajnos csak a hátát. A célpont a rózsaszínruhás ember(ek).



Felirat 
Felirat hozzáadása









Ha jól látom a képek sorrendje itt is összekeveredett
Aztán rövid megbeszélés

Eztán Simicskó miniszter is váltott pár szót a katonákkal


Ezután a delegáció és az újságírók szétszakadtak. Én szerencsére a fotósokkal maradtam és ez mindig tanulságos nekem. Ők ugyanis nem elégedhetnek meg szar képekkel, nekik arcok kellene akcióban, látvány. Úgyhogy a bemutató után azonnal szervezés indult, hogy néhány képet szemből is tudjanak csinálni. Beállították a katonákat, akik készek volt erre a játékra.

A buszok elmentek, de a taktikai házban még vártak a vendégekre a katonák,a mit a fotósok azonnal ki is használtak (Jól van fiúk, most jönnek újságírók, fotósok. Tudjátok, a szokásosat. Géza és Pista játsza a rossz fiút a két szobában, mi négyen meg megyünk és leszedjük őket, oké? Az ajtót ne rúgjátok be, mert akkor majd megint vissza kell szerelni, nem fog nekik feltűnni).




Ezt az utolsó nyolc képkockát is valamiért összekeverte a számítógép. A helyes sorrendet megtalálók között egy Sportszeletet fogok kisorsolni.

És akkor jöjjenek az események, amelyek megelőzték a lövöldözést.

A legkevésbé látványos rész az volt, hogy a megállapodást kötött a Magyar Honvédség és az Amerikai Egyesült Államok Európai Különleges Műveleti Parancsnoksága (egészem pontosan Special Operations Command Europe; and director, Special Operations, U.S. European Command, Germany, Mark C. Schwartz parancsnok). Sajnos, hogy ez mit takar az nem most nem derült ki, de  a pogácsa és a cola finom volt.

Utána jött a Simicskó miniszter helikopter átadása. A mentőszolgálattól megörökölt két AS-350B könnyűhelikopter. Pilóták erre azt mondták (fantasztikus, hogy ilyenkor csak úgy lehet velük beszélgetni), hogy tényleg egy csomó dologra használható, a pilóták a jártasságuk fenntartásához nem kell a nagy minyókkal repkedjenek, lehet velük vinni/gyakorolni a 2. KRE. katonáit. stb. Plusz a határon végzett járőrözésre is lehet majd használni, ami a döntéshozóknál jelenleg talán a legfontosabb érv, hogy helikopterek repkedjenek.

Mint látszik a gépek még nincsenek átfestve, de átlesznek.


Miniszter úr beszédet mond. Sajnos nem figyeltem. Vagy megköszöni, vagy átadja, vagy átveszi a gépeket. És gondolom méltatja a magyar-amerikai kapcsolatokat.

Utána a mögötte levő hangára meg lehetett tekinteni a 2. KRE technikáját. Megint csak ritka lehetőség, hogy az ember közvetlenül beszélgethet katonákkal. Így kiderült, hogy néhány fegyver és eszköz is érkezett. De hogy ez a szerződéssel jött, vagy valami más keretében, vagy a amerikai parancsnok hozta, ha már jött, nem tudni. Kis tételek.

Ami biztosan jött az két mesterlövészpuska (ismeretlen mennyiség)
M110

MK-13 MOD5

Nem emlékszem már mindenre de megtanultam, hogy a mesterlövész puskák ravaszát könnyebb meghúzni, mint nem mesterlövész puskákét (1 kg húzóerével, mert kg-ban mérik) illetve, hogy a M110-es alapvetően nem mesterlövész puska, csak felturbósították (nem ezt a szót használták nyilvánvalóan). Külön érdekes volt, ahogy prezentálásra került, mesterlövész fegyverek csövének felfüggesztése (egy papírlappal), ami szintén a pontosság növelését célozza.

Az MK-13-as válltámasz behajtható, ez mindenkinek feltűnt, sőt egy újságíró mindjárt arra gondolt ez azért lehet, hogy városi harcban a házak sarkai mögül kényelmesebben lehessen lőni vele (bizony, fültanúja voltam)

Azért lefényképeztem azt a puskát is, amig idáig használt a 2. KRE és elődei.
M24
A 2. KRE kapott még ismeretlen számú éjszakai figyelő műszert (most már megtanulnom, hogy ez az éjjelátó hivatalos neve) és ha jól emlékszem mindjárt két típust.
AN/PVS-21
Ez a legmodernebb eggyel előtti kategória

Ez pedig a legmodernebb ketővel előtti kategória

És ha jól figyeltem, akkor ez a hárommal előtti kategória, amit nagy számban használnak a 2. KRE katoni

Oké, ezek nem valami izgalmas látványok így lerakva egy asztalra.

A hangár többi részében (U alakban) még ki volt rakva rengeteg dolog, és fegyver is (csak én inkább beszélgettem), eü felszerelés, táborépítéshez szükséges eszközök, teljes barkácsfelszerelés, ejtőernyős szerelések.

Kapott még a 2. KRE egy nagy sátrat is, ahonnan műveleteket lehet irányítani. Igen, egy nagy sátrat, mert ilyen nincs a Magyar Honvédségnek. Tényleg jó nagy volt. Innen mentünk a lövöldözést nézni, ami a poszt elején látható.