A következő címkéjű bejegyzések mutatása: India. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: India. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, március 11, 2019

Miért Mig-21-est vetettek be az indiak a pakisztáni támadók ellen, mikor volt modernebb gépük is?


A hadseregek gyengeségét erősségét, háborúk lehetséges kimenetelét sokszor abból próbálják soka megjósolni, hogy „mekkora” az adott hadsereg. A számok. Tankok, repülők, katonák. Meg persze a haditechnika minősége. Orosz, amerikai, izraeli. Ötödik vagy negyedik generációs repülőgép. Okos bomba vagy buta bomba.

Jó lehet kicsit túlragoztam, de most olvastam egy érdekes indiai cikket, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire „banális”, bürokratikus, logisztikai, kiképzési dolgokon tudnak múlni dolgok, nem a mennyiségen és minőségen. India és Pakisztán konfliktusa azért jó „példa” erre, mert itt még vannak napjainkban is összecsapások, mindkét országban angol nyelvű sajtóban (azaz az érdeklődő többség el is tudja olvasni) és még ráadásul megvan az a sajtószabadság és érdeklődés, hogy írnak is róla. Különösen az indiaiakat érzem erősnek a nyilvános önmarcangolásban, önfeltárásban. A Kargill-i háborúról annak idején remek könyveket vettem, amit ex tábornokok írtak.

A mostani összecsapás kapcsán mindenkiben felmerült a kérdés, hogy India miért az elavult MIG-21 Bison-okat indította az F-16/J-17-e csapásmérő kötelék ellen, mikor voltak modernebb gépei is, amelyek nagyobb eséllyel vették volna fel a harcot a támadókkal (közben kiokosítottak, hogy nem MIG 21 Bisz volt az, hanem annak MIG-21 jelentősen feljavított utolsó verziója, a Bison). Olvastam már több verziót, de ez a mostani elég mellbevágó, de hihető a hasonló indiai példák után, sőt kis itthoni áthallása is van. A válasz az, hogy azért, mert még nem épültek meg a bunkerek Kasmírban, amelyekbe befértek volt a Szu-30-asok.

A típust két évtizede kezdte el beszerezni India, majd 250 gép van rendszerben, de csak 2017-ben döntöttek a bunkerek építéséről Kasmírban. Ennek hiányában – és a korábbi háborúkból okulva – a legmodernebb típust nem állomásoztatják a határ közelében, nehogy egy megelőző csapás áldozataivá válljanak.
Tehát az indiai légierő bénázása – úgy tűnik - nem a pilótákon, hanem a bürokrácia bénázásán legyen szó a légierőről (mint haderőnem) a vezérkarról, vagy a minisztériumról. Ha lett volna bunker, a támadók velük találkoztak volna, és akkor talán nem csak az indiaik állítanák (ebben a cikkben is), hogy lelőttek egy pakisztáni vadászgépet.

vasárnap, július 10, 2011

India az ENSZ műveletekben és a kargili háború

Hogy jött ez a kettő össze?

Olvasom V.P. Malik: Kargil, From surprise to victory c. könyvét. A tábornok az szárazföldi erők főparancsnoka volt az1999-es kargili háború idején. Van egy mondata, ami megragadta a figyelmem, mivel itt múltkor szóba kerültek ENSZ missziók, meg hogy ott az ENSZ fizeti a missziót, szemben a NATO missziókkal, ahol mindenki maga fizet. Valaki mindenáron ezt fejpénznek akarta nevezni, ami szerintem csak napidíj, vagy fizetés, hiszen senki sem dolgozik ingyen. Persze vannak országok, ahol ez biztos üzlet, mert amit kapnak a misszióért, azt nem mind fizetik ki a katonáknak? Nem hiszem, de lehet addig sem kell otthon fizetni nekik. Nem tudom, ez viszont nem hangzik valami fenntartható dolognak.
Mi a sztori? A kargili harcokban a 18. Grenadiers zászlóalj kitüntette magát. Őket vetették be elsőként szinte és helytálltak mindenhol. Elismerés képpen írja Malik tábornok (és itt ragadtam gépet), amikor a zászlóalj UN missziót kért, a hadsereg Sierra Leonba küldte (175 .o.) Itt is a hír 2000 májusából, a kiküldésükről.
Ez az egy mondat két dolgot implikál: India zászlóalj szintű egységeket küld külföldi missziókba. ez lehet is, mivel jelenleg olyan 8000 katonája van ENSZ missziókban, csak Kongóban 4500.
Ennél sokkal érdekesebb, hogy egy zászlóalj kérheti magát ENSZ misszióba, amit gondolom aztán mindenéféle szempont alapján jóváhagy a főparancsnokság (vagy nem). Ez lepett meg leginkább, hogy kérhetik magukat. Indiáról pl nem nézem ki, hogy ott pénzügyi megfontolások vezetnének a jelentős ENSZ szerepvállaláshoz. India a top 3-4 hozzájáruló a kéksisakos műveletekhez, ugyanakkor a hadsereg méreténél fogva, nem lehet akkor bevétel a kéksisakos indiai katonák után kapott fizetés
Kongóban most csökkentik jelenlétüket, miután 4 MI-35-ös helit kivonnak onnan.
Egybként a 18 gránátosok Sierra Leonában is harcba kerültek. Az ottani műveletben a RUF erőit kellett helyretenniük egy közös brit, indiai, nigériai, ghánai műveletben.

Indiai részről Khukri művelet volt a neve, talán utalva arra, hogy a cél két század gurka lövész felmentése volt, akiket hónapok óta bekerítve tartottak a lázadók.


Ps. Beleolvasva a témába ismét, találtam egy érdekes cikket B Raman-tól, az egyik legismertebb (legtöbbet publikáló) volt indiai hírszerző/elemzőtől. Raman szerint a könyv egy kicsit elfogult, a narratívája kb. a következő: az indiai hírszerzési szervezetek nem vették észre a pakisztáni beszivárgást, így a hadseregnek (amelynek a könyv írója volt a parancsnoka) kellett helyrehoznia a hibát, és visszaszerezni a nemzeti önbecsülést.

Raman cikkében ezt próbálja helyre rakni, hogy a hadsereget és annak parancsnokát milyen felesség terhelte 99-ben a kargili beszivárgásért. Milyen infokkal rendelkezett és miért nem tett semmit.

A végeredmény itt is csak az, hogy a fegyveres erőkön, államigazgatáson belüli hatalmi és intézményi harcok általában a fő felelősek a kudarcért, mint az ellenfél meglepetés szerű támadása. Tiszta 9/11, infok voltak, csak nem osztották meg egymással.

péntek, április 10, 2009

Francia készülés a városi harcra

A Le Monde Diplomatique-ban van egy jó cikk (angolul) arról, hogy a francai hadsereg hogyan készül a városi hadviselésre. Maga a tény biztos nem meglepetés, hanem inkább az, hogy erről lehet olvasni.

A francia hadseregnek volt néhány keserű tapasztalata ebben a témában az elmúlt években (nem Algériára emlékeznek), van egy példa, hogy 2004 a túl erőszakosra sikeredett fellépés következtében majdnem meglincselt a tömeg egy kisebb francia egységet Elefántcsontparton.

Mondjuk az afrikai jelenlét, a puccsok városi jellege miatt a franciáknak ez egyébként is kiemelten fontos lehet. Nem szaporítom, itt a cikk : Soldiers as street fighters.

Az újságnak még van két neten elérhető cikke. Az egyik Franciaország a NATO katonai struktúrába való visszatérése.

A másik cikk a kasmíri ellenállás átalakuló, moderált, békésebb jellege: The fight for Kashmir.

hétfő, december 01, 2008

A mumbai terrorcselekményről végre

Múlt héten valami félreértés folytán sokan megtaláltak a mumbai merénylet kapcsán, pedig az indiai terrorizmussal nem sokat foglalkoztam. Végül, ami megállapításokat tettem, a rendelkezésre álló információk alapján, kb fedte az igazságot.

A nagy nehezen véget ért terrortámadás alapvető kérdése, hogy kik a tettesek. Az MTI beszámolt róla, hogy a Dekkáni Mudzsáhidek vállalták az akciót, holott ilyen szervezet korábban nem volt ismert. A fő esélyes az India Mudzsáhidek nevű csoport volt, amely 2008-ban már négy hasonló merényletet követett el és amely nem egyszerűen egy pakisztáni szerveződésű terrrorcsoport, hanem egy valódi indiai iszlamista szervezet.

Persze mindenki azt várta, hogy mikor bukkan fel valami pakisztáni szál, hiszen szinte mindig ezt az országot vádolja India a terrorszervezetek támogatásával.

A szál megérkezett, de nem emiatt írok, hanem mert a Guardianben egy érdekes cikkre hívták fel a figyelmem, ami egy maffia/szervezett bűnözés szálat is bevon a történetbe. Mikor utánakerestem ennek kiderült, hogy az egyetlen túlélő is említi ezt a szálat (és gy szót sem ejt a Dekkáni Mudzsáhidekről.

Miről/kiről van szó? A mumbai alvilág egyik befolyásos tagja volt Dawood Ibrahim, vallását tekintve muszlim, de teljesen szekuláris gengszter. Szervezete a D-Company is szekuláris volt, a számos hindu vallású indiaival a vezető posztokon. Pénz a szokásos tevékenységekből származott: kábítószer, csempészet, prostitúció.

Ezt a békés együttműködést azonban felborította az erősödő hindu nacionalizmus, amely az 1990-es évek elején több helyen is kommunális konfliktusokhoz vezetett. Ibrahim 1993-ban, szakítva addigi szekuláris beállítottságával, úgy döntött megbosszulja a helyi muszlimokon esett sérelmeket, s az általa irányított robbantássorozatnak akkor 257 halálos áldozata lett.

Ibrahim - ha jól értem már ezt megelőzően is - Dubaiban élt, amelyről egyébként tényleg köztudott, hogy a közel-kelt és dél-kelet-ázsia legnagyobb csempészbazára is. brahimbak végül Dubaiból tovább kellett állnia, ahol aztán a paki titkosszolgálattal (ISI) hamarosan felvette a kapcsolatot.

Képzeljük el milyen értékes ember lehet az, akinek kezében fél Mumbai, India talán legfontosabb városa. A Guardian cikk egy fő érve pont az, hogy szint kizárt, hogy a D-Company ne tudott volna a városban folyó előkészületekről, mikor jobb hírszerzése van mint a rendőrségnak. Az a dokk, ahol a terroristák megérkeztek Karacsi felől, szintén a "D-Company" ellenőrzése alatt áll.

Itt a történet kétfelé ágazik. Az egyik, hogy a terroristák egy éven át készültek. Öt hónapos kiképzés paki Kasmírban, Muzaffarabadban, egy hónap pihenés, majd a paki haditengerészettől vizikiképzés (navigálás, hajóirányítás stb.). Néhányan felderítésként bejárták a terepet Mumbaiban közben. A felkészülési szakaszban játszott kulcsszerepet a Laskar-e Taiba (Toiba, Tayyba), amely indiai források szerint az útlevelek, SIM kártyák beszerzésében játszott szerepet. A D-Company a terroristák mumbai jelenlétének időszakában játszhatott vaéamilyen szerepet.

A másik szál Dawood Ibrahim és Chota Rajan párharca. Rajan volt Ibrahim helyettese, de pont 1993-ban a robbantások után útjaik szétváltak és egymás ellenségei lettek. A Wikipedia egész jól összefoglalja párharcukat, amelynek eredményeként kölcsönösen legyilkolták egymás embereit. Ibrahim 2000-ben megpróbálta megöletni Rajant, mire utóbbi 2001-ben és 2002-ben legyilkoltatta azokat Ibrahim emberei közül, akik részt vettek az ellen tervezett gyilkosságban.

Dawood Ibrahim rajta van a Interpol listáján, az USA összefüggésbe hozta az al-Kaidával és paki terrorszervezetekkel (szinte természetes) és csak sejtik a hatóságok hogy hol bújkálhat (na hol? Pakisztánban).

Amit látni vélek az megint csak a szervezett bűnözés és a terrorizmus oly megszokott és könnyen bekövetkező összefonódása. Nem hiszem, hogy Dawood Ibrahim al-Kaida szövetséges lenne, valószínűbb hogy az a hatalommal, kapcsolatokkal és információkkal rendelkező, megvásárolható gengszter, akinek megvásárolhatóak a "szolgáltatásai", igaz - szemben a sztereotípiákkal - azért azokat nem adja el bárkinek.