Kínai berepülések a tajvani légvédelmi azonosítási zónájába (Air Defence Identification Zone, ADIZ)

Október közepén nagy hajcihő volt abból, hogy Tajvan légvédelmi azonosítási zónájába (Air Defence Identification Zone, ADIZ) több alkalommal, rendszeresen, nagyszámú kínai harci repülőgép hatolt be. Volt ennek kapcsán minden a sajtóban, de főként háborús szellemidézés, már azt olvastam egy idő után, hogy öt év múlva jöhet az invázió is. A sajtó gyakran még arra sem volt képes, hogy különbséget tegyen Tajvan légtere és a légvédelmi azonosítási zónája között, utóbbi egy jóval nagyobb kiterjedésű légtér, ahova belépve a repülőeszközöknek, azonosítani kell(ene) magukat a tajvani légiirányítás számára. Ez sem szép, de nagyon más, mint berepülni Tajvan sziget fölé.

A Reuters most készített egy érthető infografikát az egészről, a képek innen lesznek. Az első ábrán mindjárt látjuk a különbséget a légtér és az ADIZ között, és a kínai behatolását jellegét. No para, ez jutott eszembe róla.

Az látszik belőle, hogy az kínai demonstráció nagy része Tajvantól messze, az ADIZ szélén került sor, csak néhány alkalommal repültek, akkor is csak felderítő repülőgépek az azonosítási zóna déli szélére.

Október 1 és 18 között 159 alkalommal sértették meg a kínai gépek a tajvani légvédelmi azonosítási zónát, de ha jól értem ebben igazából csak a kiugró számok voltak, ami szokatlant jelentettek. A legsúlyosabb ADIZ sértésekre október 1 és 4 között került sor, amikor tömegével repültek be kínai vadászgépek, vadászbombázók és bombázók.

Október negyedike a csúcs, akkor egyszerre 59 repülőgép lépett a tajvani ADIZ-ba de ezután napokig nem volt semmilyen berepülés. A Reuters készített egy másik táblázatot is, amely az elmúlt egy év berepüléseit mutatja be

Ebből egyrészt jól látszik az átlag (1-3 berepülés), másrészt a 4-6 havonta megismétlődő, kiugró mértékű berepülések.

Természetesen mindenki a miértekre kíváncsi. Miért pont most, miért pont ott, stb? Jó lenne ebben a magyar katonai repülési szakembert megkérdezni, aki tervezett már légműveleteket. A sajtóban és a szakértők részéről vissza köszönő válaszok általában az alábbi irányokba mutatnak:

-           a kínai légierő a saját képességeit teszteli. Nem képes ugyanis még arra, hogy hosszú időn keresztül magas műveleti tempót tartson fenn. Egy légiháborúhoz nem elég ugyanis az, hogy egy pl. egy repülőezred képes legyen egyszerre felszállni, hanem arra van szükség, hogy erre naponta háromszor legyen képes, akár heteken át, és ezt a logisztika és a műszakiak is képesek legyenek támogatni. Az repülőeszközök bírják a terhelést, legyen elég pótalkatrész, lőszer, rakéta, pilóta és karbantartó.

-          A mostani berepülések egyfajta válaszüzenet volt arra, hogy erősen sajtózott amerikai-brit-nemzetközi flotta napokkal vagy hetekkel korábban a térségben hajózott, demonstrálva, amit ilyenkor demonstrálni szokás. Most egy ellendemonstrációt láttunk arra nézve, hogy egy ilyen flotta csoportosítás mivel is találkozna kínai részről. Pávatánc mondhatnánk, teljesen bevett gyakorlatt.

-         A harmadik magyarázat ami tetszett, hogy a tajvani légvédelem működésének tesztelése folyt, egyfajta túlterheléses „támadás szimuláció”. Egyszerre 59 gépet még nem látott a tajvani légvédelem, így a teljes radarrendszerük, parancsnoki-irányítási rendszerük, légierejük maximummal pörgött, riadóztatva lehetett mindenki, amit a kínaiak szépen figyeltek, hallgattak elemeztek. Az a Reuters cikkben is benne van, hogy a tajvani légierőnek nincs légiutántöltő kapacitása, ezért az elfogók nem tudnak sokáig a levegőben maradni. Egy lassú Shaanxi Y8-as 8-10-12 órás járőrözését képtelenség végigkísérni, főleg ha az év minden második, harmadik napján jön. Ha meg többen jönnek… A napokba olvastam egy másik cikkben, hogy tajvani védelmi költségvetés 9 százaléka ment el légtérrendészeti feladatokra (repülés, készültség, de lehet konkrétan az üzemanyag) és egy ponton a tajvani légierő feladta, hogy minden kínai gépre felemeljen egy tajvani vadászt.

-         További magyarázatoknak ott vannak, amit a sajtó lehozott, ezeket könnyű felütni a neten, nem részletezem

A kínai haditengerészet Luyang III rombolója, a Type 052C és D verziók különbsége

 A dániai képeim nézegetésekor beletelt egy kis időbe, míg rájöttem mi a különbség a Type 052 C és D verziói között. A neten keresve persze elsőre teljes a zűrzavar, mert a képszerkesztőknek és bloggereknek nincsenek ilyen skrupulusaik. Ami feltűnt, hogy az én "hajómnak" kör alakú indítócellái voltak a HHQ-9es légvédelmi rakéták számára, a hajó közepén két keresztbe állított négyes indítótubus fogadta be a hajó elleni célokra telepített YJ-62  rakétákat, és hogy a taton csak egy hangárajtó volt, nem kettő. Közelről ezek így néztek ki. A cikkekben említett második, a  fedélzet hátulján levő  HHQ-9 SAM indító fel sem tűntek, mivel a hangár mögött vannak.

És akkor a Type 052C és a D verziók összehasonlítása, persze csak külsőre. A leglátványosabb része a kérdésnek, amihez nem kell felülről látni a hajót az a 360 fokot lefedő, négy radar elem burkolata. A C verziónál ez köríves, a D verziónál síkban helyezkedik el. Persze ez csak a legvégén tűnt fel nekem, először az indító cellák eltérő alakja lepett meg. A C verziónál a kör alakú , a D verziónál téglalap alakúak. Emellett a hajó elleni YJ-62 indító eltűntek a hajó középfedélzetéről, és a tat, azaz inkább a hangár formája is átalakításra került gondolom a hátsó indítótubusok kialakítása miatt. A D verzióban átalakításainak (és a kínai  rakétatechnológia fejlesztésének) köszönhetően, Kína így más képes volt egységesíteni a különböző funkciójú rakétáit, úgy hogy azok mindegyik ugyanabba a cellába férjen bele. A YJ-62 hajó elleni rakétákat az YJ-18 és YJ-83 rakétákkal váltották fel.

A képek forrása itt és itt.
A korábbi, nagyobb méretű AShM rakéták elhagyása révén, az indító cellák száma is megnőtt egy keveset. 56 (6x6 elől, 2x4 YJ-62 középen és mögött 2x6 HHQ-9es megint) helyett 64 (elől és hátul is 32 cella lett kialakítva vegyesen). HHQ-9 légvédelmi rakéta mellett megjelent HHQ-16 közepes hatótávolságú SAM és a hangár tetejére még extrába felkerült egy rövid hatótávú rakétaindító is. (a orrban levő hajóágyút is 100 mm-esről 130 mm-esre cserélték ki. Azt hiszen összességében mondhatjuk hogy erősebb fegyverzetű lett a D verzió.

Itt van néhány fotó a TYPE 052C verzióról, Dániából, a PLAN DDG 152 hajóról.

Liu Hua-csing (Huaqing) és a kurrens kínai haditengerészeti stratégia eredete

Tegnap leadtam az elemzésem a kínai haditengerészetről. Mint mindig, az írás része a lektorok bevonása is, nekem is hárman olvasták el és látták el kommentekkel a szöveget, mielőtt leadtam. Tegnap, az utolsó pillanatban hívta fel a figyelmem Eszterhaj Viktor (aki frissen csatlakozott az intézethet), a kínai geopolitikai egyik szakértője, hogy (többek között) ha haditengerészet fejlesztésének stratégiája kapcsán érdemes lenne megemlíteni Liu Hua-csing szerepét is.

Nyilván még az életemben nem hallottam róla, úgyhogy gyors beleolvasás következett, aminek a révén így még kerekebbé vált az anyag.

Aki bármi kínait fejleményt tanulmányoz, annak szerintem átjön, hogy nagyon látványos a stratégiai gondolkodás, a tervszerű építkezés Kínában (persze ott sem tévedhetetlenek az emberek). A kínai haditengerészet egészen az 1980-as évekig mellékszereplő volt, feladata a partok védelmének biztosítására korlátozódott.

Liu admirális, aki nem is volt admirális, mert élete első felét/harmadát a szárazföldi erőknél töltötte el (1916-ban született, 14 évesen lépett be a kommunista seregbe, és csak 1952-ben került át a haditengerészethez, akkor is csak először az egyik haditengerészeti akadémia politikai tisztjének helyetteseként) arról vált nevezetessé, hogy ő fektette le azokat a stratégiai kereteket, amelyek újraértelmezték a flotta szerepét a jövőben. 1982 és 1987 között volt a haditengerészet parancsnoka, és ebben az időben fektette le azokat a szempontokat, amelynek gyakorlatilag előírányozta azt, hogy milyen képességeket, milyen lépésekben kell „kitolni” a védelmet Kína partjaitól lehetőleg minél messzebbre. 

Első lépésben az első szigetláncig, második lépésben a második szigetláncig, harmadik lépésben globális haditengerészeti erővé kell válnia. Ezt a stratégiát (persze több minden van benne, a kiképzéstől kezdve a mennyiségi és minőségi változáson át a nukleáris elrettentésen keresztül) hívják Two Ocean Strategynek vagy Offshore Active Defence nek is, ha jól látom. (itt meg a kínai haditengerészeti stragéták gondolatai)

Tök egyszerű, nem, szinte adja magát ha ránézünk a térképre, mégis másnak nem jutott eszébe. Plusz Liu valamire ráérezhetett, mert már az 1980as években papírra vetette időhatárokat is belevéve.

A cikkek szerint a második fokozatott a 2020-ra, a harmadikat 2050-re képzelte el. Persze sok minden belejátszott, abba hogy ez összej9tt, mert nem láthatta előre Liu sem azt a gazdasági konjunktúrát, ami megteremtette Kína gazdasági erejét, nem láthatta előre a SZU összeomlását, nem láthatta előre, hogy az USA kiszervezi a termelőiparágait ilyen mértékbe, pont Kínába és azt sem láthatta, hogy az USA biztosan világelső marad még évtizedekig. Ráérzett.

Liu élete nem ért véget 1987-ben, az 1989-es tienanmen téri események idején az erőszakos fellépést híve volt, majd – miután a gyengekezűnek ítélt Csao Ce-jang pártfőtitkárt gyorsan leváltották - az új vezető, Csiang Cö-min katonai tanácsadójává nevezte ki Teng Hsziao-ping, az egész kínai reform atyja, aki ebben az időben már nagyrészt visszavonulva mozgatta a dolgokat. Liu 1992 és 1997 között az ország legszűkebb 7-11 fős irányító testületébe, a Politbüro Állandó Bizottságába is bekerült, ami azt hiszem egyrészt mutatja a súlyát, másrészt meg rávilágít arra, hogy amit kitalált az 1980-as években, azt felülről tudta tovább támogatni, segíteni, iránytani a 1990-es években. Bár – hozzáteszem – a haditengerészet robbanásszerű fejlődése csak a 2010-es években kezdődött el, amikor ő már 15 éve halott volt (1998-ban halt meg).

A szakirodalom szerint Liu fogalmazta meg a saját repülőgéphordozó fejlesztés szükségességét. Ez manapság teljes sebeséggel halad, miközben sokan megkérdőjelezik az értelmét, mondván hova minek, az amerikai hordozó kötelékekkel szemben úgy is esélytelenek. Ezért csengett számomra érthetőnek az a nézet, miszerint a saját hordozó kötelékek érett alkalmazásának ideje majd csak 2040-2050-ben volt eljönni, amikor az ambíciók már egy globális erejű és képességű kínai haditengerészetet vizionálnak.

Nyilván, a helyi szomszédok megfélemlítésére, velük szemben az erőkifejtésre feleslegesek a hordozók, de ha valóban két évtizedre előre tekintünk, akkor ez egy teljesen vállalható és tervezhető időkeret. Addigra már a LIANING és a SHADONG már kiképző hajóként sem fognak funkcionálni és talán egy új feltörekvő hatalom fogja megvenni őket tanulmányozás céljából 😊

Kínai légtérsértések Japán felett

 A japán védelmi minisztérium rendszeresen közzé teszi  milyen gyakran kell megemelnie a készültséget légtérsértések miatt. A dokumemban még az is benne van, hogy hol történnek a sértések. Évi 500-600 légtérsértés Kína felől igen masszív, minden napra jut majdnem kettő. De persze mielőtt még lándzsát törnék Peking felett eszembe jut, hogy görög-török eset, amikor 2018 vagy 2019-ben a feszkó növekedésével kijöttek egy görögök egy brutális számmal valami 1600 vagy 16000 egy év alatt. Igen, az sok, de ha ránézünk a térképre, hogy látjuk, hogy görög szigetek közvetlenül a török tengerparttal szemben sorakoznak, akkor még jóindulat mellett is (ami nincs ebben a viszonyrendszerben) össze lehetne szedni pár ezer légtérsértést azzal, hogy egy mp. alatt áthúz egy török gép egy görög szikla felett. Kína és Japánnak is vannak ilyen közel fekvő pontjai, szóval elképzelhető, hogy nem Okinawa vagy Tokio fölé próbálának beröpöködni a kínai gépek. https://www.mod.go.jp/js/Press/press2020/press_pdf/p20200710_02.pdf

Tajvani tengeralattjáró tervek

Tajvan önálló tengeralattjáró-építésbe kezd. Nem akkora nagy hír mifelénk, elismerem, de helyi szempontból óriási. Egyrészt a világon kevés ország épít tengeralattjárót, Tajvan nem az a kategória, hogy egy ekkora ország képesnek érzi magát saját fejlesztésre, építésre és üzemeltetésre a költségek és a szellemi kapacitások szempontjából.

De a lényegi kérdés, természetesen biztonságpolitikai jellegűl. me eddig amerikai és holland építésű diesel elektromos tengeralattjárókat üzemeltetett (üzeltet). Ha pontos a cikk, 70 éves a két amerikai darab, ami elég durván hangzik Tajvan biztonsága szempontjából nyilván szükségük lenne további új/használt tengeralattjárókra, a kínai haditengerészet intezíven fejlődik és növekszik, ez szerintem a sajtóból is világosan átjön (és tényleg ott van még a haditengerészet akárhányéves évfordulójának videoja is a leveleim között).

Ami ennél is érdekesebb, hogy Kína gazdasági súlya miatt ma már senki sem akar/mer eladni tengeralattjárót Tajvannak. Az USA talán eladna, de nem gyárt már ilyen hagyományos tengeralattjárókat.. A wikipedia szerint 7 ország gyárt dizel-elektromos tengeralattjárókat, de pl Dél-Koreát és Észak-Koreát nem sorolták felel, szóval nem venném készpénznek.

Hadihajók Koppenhágában - kínai haditengerészet

2015-ben egy kisebb kínai haditengerészeti kötelék látogatást tett Skandináviában. Nagy dolog ez, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire távol esik ez a régió Kína külpolitikai érdeklődésétől (nem azt mondom, hogy nincs, csak azt hogy sokadrangú). Arról nem is beszélve, hogy a kínai haditengerészetnek mennyi ideig tart idehajózni, és innen hazamenni. Koppenhágában egy pár napra álltak csak meg. Majd ha írok egy cikket a moder kori hadihajó diplomáciáról belefoglalom ezt a  látogatást is. Nem csak a diplomáciai testület volt ugyanis meghívva a hajókra, hanem a helyi kínai közösség is, a helyi kínai nyelviskolák diákjai és szerintem ha valaki aznap csak úgy odatévedt az Oceankaj-ra, akkor őket is felengedték a hajókra.

Amennyire sikerült elbeszélgetnem az igen szűkszavű (és angolul kevéssé tudó), a látogatók irányítására kiállított kínai tengerészekkel, a kötelék Szomália partjainál látott el szolgálatot, majd utána a Szuezi-csatornán jött fel, korábban látogatást tett valahol Nyugat-Európában, és innen meg elment Helsinkibe és onnan talán Szt. Pétervárra. (gyorsan rákerestem a neten, Helsinkiben valóban jártak utána).

Mindenki (aki foglalkozik a témával) azt latolgatja, hogy mikor lesz képes a kínai haditengerészet felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal a haditengerészet terén is. Nyilván ennek Tajvan, és a Dél-kínai tengert tekintetében van/lesz jelentősége. Általában véve úgy érzem Kína ugrásszerűen növekvő képeségeitől (minden téren) a legtöbben elalélnek, egyrészt mert látványos a növekedés, másrészt mert jó utálni és lefikázni az USA-t. A kínai haditengerészet kapcsán is valami ilyesmi van, és tényleg komoly képesség növekedést jelent, hogy a képesek az anyakikötőiktől ilyen távolságban is működni ahhoz képest, ahol mondjuk 10 évvel ezelőtt tartottak. Modern hadihajókat építeni azonban még nem egyenlő a modern képességekkel, a begyakorolt, kipróbált (battle tested) harceljárosokkal. Az, hogy Kínának van egy repülőgép hordozója (önmagában kis eufézmizmus) és már vannak repülőgépei, amelyek képesek üzemelni egy ilyen hajófedélzetről, még nem jelenti, hogy bármilyen paritást feltudnának mutatni egy amerikai repülőgéphordozóval.

Az USA saját terminológiájában csapármérő kötelékről (carrier strike group) szokott beszélni benne mindennel, ami 1. csapármérést biztosít több száz kilométeres körzetben a világ tengerrel borított szinte bármely pontján 2. megvédi a köteléket, különösen a közepén a repülőgéphordozót tengar alatt,  a vízfelszínen vagy levegőből érkező fenyegetéstől. Ezért aztán egy ilyen csapásmérő kötelék a repülőgéphordozó mellett több rombolóból, fregattból, ellátóhajóból, esetleg atomtengeralattjáróból áll. Csak a mennyiséget nézve is Kínának még van hova fejlődnie.

Ugyanakkor az is igaz, hogy Kína céljai eltérőek (ha jól értelemezem a dolgokat). Peking elsősorban saját "közel-külföldjén" akar megkérdőjelezhetetlen befolyással rendelkezni, nem pedig a világ bármelyik pontján, ennnél fogva saját haditengerészete és általában a haderőfejlesztése is más irányba tart. Így talán sosem lesz célja, hogy a saját mélytengeri haditengerészetét is olyan komplex képességekkel ruházza fel, mint amivel az USA most rendelkezik. Ahhoz, hogy a Dél-kínai tengert teljes befolyása alá vonja, elég neki az is, amit most csinál: atollokból, zátonyokból mesterséges szigeteket épít, amelyekre aztán reptereket, kikötőket, garrizonokat építhet, illetve olyan szárazföldi interkontintetális csapásmérő képességet építhet, amellyel legalább megzavarhatja az amerikai csapásmérő kötelékeket. Ezt a DF-21D interkontinentális rakéta osztály vagy típus önmagában is sok kérdést vet fel, és sokan kiröhögték az elképzelést, hogy Kína egy Csendes-óceán hatalams kiterjedésű vízein egy single warhead ballisztikus rakétával akarjon eltalálni egy repülőgép hordozót, de amikor utánaolvastam a témának, már az első amerikai elemzés azt vélte, hogy nem ez a célja a kínaiaknak. Nekik az is elég, ha ezzel megzavarják a köteléket, fölösleges manőverezésre kényszerítik, stb. Nem szakértettem bele magamat a témába, úgyohgy most visszatérek oda, ahonnan indulni akartam: néhány kép a kínai kötelékről Koppenhágában

Három hajó jött el látogatóba. Egy Type 052C romboló (DDG 152 Jinan), egy Type 054A fregatt (FFG 548 Yi Yang) és egy Type 903 ellátóhajó (Qian Dao Hu, ez egyébként a hajóosztály előső hajója). Ezek a hajók relatíve újak, és így majdnem a legmodernebb képességeket  reprezentálják. Az ellátóhajó 2003-ben, a fregatt 2010-ben, a romboló 2014-ben állt szolgálatba. A fregatt és a romboló hajóosztályát jelölő nomenklaturában úgy láttam ezeknek az A, B, C stb. betűknek van jelentősége. Ahogy fejlődött a hadipar, úgy bővítették a hajók képességeit  magának a hajótestnek és a felépítménynek a változatlanul hagyásával. Mivel heliket sehol sem mutattak, ezekre nem térek ki.

A mólónál egymás mögött a három hajó.

 Szemből a Yi Yang fregatt

Oldalról a Yi Yang fregatt. Ez volt a kisebbik hajó.

A Yi Yang elülső fedélzete, előtérben a 4x8-as elrendezésű vertikális indítótubusokkal. A hajóosztály többfeladatú (multi-role), ezek a tubusok a légvédelmi feladatokat bizotsítják.ra optimalizált. Ezekből a tubusokból

Kizárásos alapon ez lehet a 76 mm-es hajófedélzeti ágyú a hajó orrában.

Ez hátul a hangáfedélzet. A helikoptereket egyik hajón sem mutatták meg, illetve a hajó belséjében csak addig tarózkodtunk, amíg hátulról előrevitték a csoportokat. A torpedóvető csövek (két hármas köteg a hajó jobb és bal oldalán) a hajó belsejében vannak, csak indításkor huzzák fel az oldalfalat.

Itt látszik az a nyílás a hajó oldalán (illetve a helye), amely mögött a torpedóvető csövek pihennek.

Szeretem ezeket a kis ablakokat, ahonnan gondolom a helikopter landolásokat irányítják

Mindegyik fedélzeten egy ilyen kis bizottság állt őrt/tisztelgett a látogatóknak. Úgy véltem egy tengerész, egy tengerészgyalogos és egy hm, nem is tudom, kommandós?

Még egyszer az előfedélzet

 Ezek lehettek a 2x6-os 240 mm-es tengeralattjáró rakétaelhárító indítóállásai.

 Ugyanaz.

Ez pedig itt a fregatt felszíni célok elleni fő fegyvere, két 4-es tubusban. A wiki szerint ezek YJ-83-as hajó elleni rakéták 180-km hatótávval.

A Qian Dao Hu ellátóhajó

Oldalnézetből

Előfedélzet, az emelvényen a két 37 mm-es ikergépágyú. Mivel ez egy ellátóhajó, ennél több fegyver nincs is a hajón.

 Nem sokat tudott segíteni ...

 Ez a középfedélzet, ahol a hajó négy daruja középre voltak hajtogatva. Ezek a gombócok gondolom akkor kellenek, ha kiköt a hajó, vagy egy másik hajóval áll össze.

 Ez itt az üzemanyag (és talán más folyadékok) másik hajóra történő átszivattyúzásának eszköze, összehajtogatva.

 Az egyik ikergépágyú.

A középfedélzet a hajóhíd hátuljáról. A kis ablakok megint oly kedvesek. Gondolom onnan irányítják a darukat.

 A tat a helikopter leszálló fedélzettel. Hoppá ott fent látok még két 37 mm-es gépágyút.

 Ez itt a "csúcsragadozó" a kötelékből, a Jinan romboló (a kisebb számozás ellenére, a rombolók nagyobbak mint a fregattok)

 Az orrfedézet. A púpok a hajó két oldalán a hajó egyik lelke, egy 360 fokos, "körbe néző" antenna két eleme, másik kettő felépítmény két hátsó oldalán.

 Ezekről azt írja  a wiki, hogy decoy rocket launcher-ek, de őszintán nem világos előttem, hogy mit, milyen eszközt akarnak vele megzavarni. valaki megírhatja a kommentekbe. 4 ilyen 18-as indító van a hajón.

Ugyanaz másik szögből.

 Ezek a hajó fő légvédelmi fegyvere, ha jól sejtem minden többfeladatúság ellenére légvédelmi feladatokra van optimalizálva. HA egyszer lesznek Kínának is csapásmérő kötelékei, repülőgéphordozói, akkor ennek a hajosztálynak lesz a feladata a rakétás légvédelem biztosítása. Ezekből a hatos indítótubusokból összesen 8 darab van a hajón, úgy sejtem mindig az előfedélzeten.

 Ez a amerikai Phalanx lokátorirányítású közel légvédelmi gépágyú kínai megfelelője, egy Type 730 a hajóhíd alatt. Kettő van belőle, van egy hátul is a hangár tetején. 30 mm-es, hétcsövű.

 A hajó csapásmérő képességét biztosító kétszer 4-es tubusok a középfedélzeten hajó elleni rakétákkal vagy robotrepülőgépekkel. A wiki szerint alapból ugyanaz a YJ-83-as rakéták vannak ezen az osztályon mint az elsőként taglalt fregatton is, ám mivel eltérő a két tubus kinézete (az szögletes, ez köralakú) talán egy másik típusról van szó. Némi keresés után a YJ62-es robotrepülőgépnek gondolom, amelynek képein ugyanilyen kinézetű tubusokból indítják a robotrepülőgépeket.

Ugyanaz más szögből.

Orrfedélzet másik szögből elől a 100 mm-es automata hajóágyúval.

És szemből.

Ez a helikopterfedélzet feletti rész. Fölül az egyik Type 730 közel légvédelmi gépágyú, alatt a hangárfedélzet felső részén a a helikopterek landolását segítő lámparendszer, amely a "vízszintet" mutatja erősebb hullámzás idején is.

Kicsit gondban vagyok, mert ennek nem kellene ott lennie, ahol fényképeztem. A leírások szerint ez a hajóosztály csak két Type 730 közel légvédelmi gépágyúval rendelkezik, ez viszont egy harmadik a hajó jobb oldalán.

 Akik a hajót őrizték. Majd valaki írja meg, mit tart a kezében.

És az egész látványossághoz, egy másik látványosság szolgált háttérként.