Tegnap leadtam az elemzésem a kínai haditengerészetről. Mint mindig, az írás része a lektorok bevonása is, nekem is hárman olvasták el és látták el kommentekkel a szöveget, mielőtt leadtam. Tegnap, az utolsó pillanatban hívta fel a figyelmem Eszterhaj Viktor (aki frissen csatlakozott az intézethet), a kínai geopolitikai egyik szakértője, hogy (többek között) ha haditengerészet fejlesztésének stratégiája kapcsán érdemes lenne megemlíteni Liu Hua-csing szerepét is.
Nyilván még az életemben nem hallottam róla, úgyhogy gyors beleolvasás
következett, aminek a révén így még kerekebbé vált az anyag.
Aki bármi kínait fejleményt tanulmányoz, annak szerintem
átjön, hogy nagyon látványos a stratégiai gondolkodás, a tervszerű építkezés
Kínában (persze ott sem tévedhetetlenek az emberek). A kínai haditengerészet
egészen az 1980-as évekig mellékszereplő volt, feladata a partok védelmének
biztosítására korlátozódott.
Liu admirális, aki nem is volt admirális, mert élete első
felét/harmadát a szárazföldi erőknél töltötte el (1916-ban született, 14 évesen
lépett be a kommunista seregbe, és csak 1952-ben került át a haditengerészethez,
akkor is csak először az egyik haditengerészeti akadémia politikai tisztjének helyetteseként)
arról vált nevezetessé, hogy ő fektette le azokat a stratégiai kereteket,
amelyek újraértelmezték a flotta szerepét a jövőben. 1982 és 1987 között volt a
haditengerészet parancsnoka, és ebben az időben fektette le azokat a
szempontokat, amelynek gyakorlatilag előírányozta azt, hogy milyen képességeket,
milyen lépésekben kell „kitolni” a védelmet Kína partjaitól lehetőleg minél messzebbre.
Első lépésben az első szigetláncig, második lépésben a második szigetláncig, harmadik lépésben globális haditengerészeti erővé kell válnia. Ezt a stratégiát (persze több minden van benne, a kiképzéstől kezdve a mennyiségi és minőségi változáson át a nukleáris elrettentésen keresztül) hívják Two Ocean Strategynek vagy Offshore Active Defence nek is, ha jól látom. (itt meg a kínai haditengerészeti stragéták gondolatai)
Tök egyszerű, nem, szinte adja magát ha ránézünk a térképre, mégis másnak nem jutott eszébe. Plusz Liu valamire ráérezhetett, mert már az 1980as években papírra vetette időhatárokat is belevéve.
A cikkek szerint a második fokozatott a 2020-ra, a harmadikat
2050-re képzelte el. Persze sok minden belejátszott, abba hogy ez összej9tt,
mert nem láthatta előre Liu sem azt a gazdasági konjunktúrát, ami megteremtette
Kína gazdasági erejét, nem láthatta előre a SZU összeomlását, nem láthatta
előre, hogy az USA kiszervezi a termelőiparágait ilyen mértékbe, pont Kínába és
azt sem láthatta, hogy az USA biztosan világelső marad még évtizedekig.
Ráérzett.
Liu élete nem ért véget 1987-ben, az 1989-es tienanmen téri
események idején az erőszakos fellépést híve volt, majd – miután a
gyengekezűnek ítélt Csao Ce-jang pártfőtitkárt gyorsan leváltották - az új
vezető, Csiang Cö-min katonai tanácsadójává nevezte ki Teng Hsziao-ping, az
egész kínai reform atyja, aki ebben az időben már nagyrészt visszavonulva mozgatta
a dolgokat. Liu 1992 és 1997 között az ország legszűkebb 7-11 fős irányító testületébe,
a Politbüro Állandó Bizottságába is bekerült, ami azt hiszem egyrészt mutatja a
súlyát, másrészt meg rávilágít arra, hogy amit kitalált az 1980-as években, azt
felülről tudta tovább támogatni, segíteni, iránytani a 1990-es években. Bár –
hozzáteszem – a haditengerészet robbanásszerű fejlődése csak a 2010-es években
kezdődött el, amikor ő már 15 éve halott volt (1998-ban halt meg).
A szakirodalom szerint Liu fogalmazta meg a saját
repülőgéphordozó fejlesztés szükségességét. Ez manapság teljes sebeséggel halad,
miközben sokan megkérdőjelezik az értelmét, mondván hova minek, az amerikai
hordozó kötelékekkel szemben úgy is esélytelenek. Ezért csengett számomra
érthetőnek az a nézet, miszerint a saját hordozó kötelékek érett alkalmazásának
ideje majd csak 2040-2050-ben volt eljönni, amikor az ambíciók már egy globális
erejű és képességű kínai haditengerészetet vizionálnak.
Nyilván, a helyi szomszédok megfélemlítésére, velük szemben
az erőkifejtésre feleslegesek a hordozók, de ha valóban két évtizedre előre tekintünk,
akkor ez egy teljesen vállalható és tervezhető időkeret. Addigra már a LIANING
és a SHADONG már kiképző hajóként sem fognak funkcionálni és talán egy új
feltörekvő hatalom fogja megvenni őket tanulmányozás céljából 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése