Marc C Powe, amerikai katonai hírszerzés, Csád és egyebek

 Ez van ha az ember mindig csak c a Facebookra posztol. Kerestem egy régi sztorit, én nem két perc volt mire megtaláltam. 

Egyszer írtam egy amerikai katonai hírszerzőről, akiről rendes módon csak a nekrológjában derültek ki dolgok 🙂 

Marc B. Powe-nak hívták 2020-ban halt meg. Beszélte az orosz, francia, arab, vietnámi és német nyelveket, ami a hidegháború konfliktusait tekintve – mondhatjuk – a legfontosabb nyelvek voltak, de mindenképpen nyelvzseni volt. 

30 évig szolgált a katonai hírszerzésnél, kétszer szolgált Vietnámban és ő nyitotta újra az 1980-as években a bagdadi nagykövetség attaséhivatalát (ebből is kitűnik, hogy jó lehetett, mert az ilyen kényes munkát általában nem bízzák akárkire). A nekrológja említ még pár érdekes esetet a moszkvai időszakból vagy 1990-ből Kuvaitból. "Leghíresebb" azonban a csádi "melója" volt, az ő feladata volt annak a líbiaiak által hátrahagyott, vagy inkább tőklük elfoglalt, akkor még újnak számító Mi-25ös helikopter kihozatala, amelyet a sivatag mélyén egy bázison hagytak. 

Az akció "közismert", C-5 Galaxyk elvittek két CH-47es Chinook ot Csád fővárosába, onnan lenyomtak egy több mint 1000 km-es utat a líbiai határig, ahol pár óra(?) alatt szétszedtek és felfüggesztették az ominózus helit, vissza a fővárosba és haza. Ez az 160th SOAR egyik híres akciója volt. De valakinek le is kellett előtte egyeztetni ezt a csádiakkal és a franciákkal (a mindkét hadsereg/légierő részt vett az akcióban) és ez a meló jutott Powe-nak. 

Magát a kihozatalt több helyen feldolgozták már a neten, én is a SOAR-ról szóló egyik könyvben találkoztam vele. Aztán megtaláltam ezt a videot (The Hind Heist - The Secret US Operation to Steal the Soviet's Top Helicopter - YouTube) ahol az eredeti fotók között a sok katona között van egy civil ruhás ember is. Ez tett kiváncsivá, hogy az ki lehetett? Powe. Arra már nem emlékszem, hogy jutottam egy a nekrológjáig (Marc Powe Obituary (1939 - 2020) - Dallas, TX - Dallas Morning News (dallasnews.com)), de nyilvánosan ez a legtöbb, ami található az életéről. Csak pár dolgot emelek ki, de érdemes végig olvasni, mert elképesztő élettörténete van.

1992-ben, 53 évesen ment nyugdíjba, utána az UNICEF „biztonsági főnöke” (field security manager) lett, és így végig járta Afrika valamennyi országát, 2001 után visszatért a Pentagonba és még pár évet dolgozott Irakon. Ami a legaranyosabb a nekrologjában az a vége. Élete utolsó éveit egy öregek otthonában töltötte, ahol az ápolók legnagyobb megdöbbenésére, minden lehetséges módon megszökött az intézményből. Ajtók, ablakok, lakatok nem maradtak soha zárva előtte, lakótársai és azok családtagjai úgy emlegették, mint az idősebb Jason Bourne 😊

Operation Biting: rajtaütés Normandiában

 A helyi Szabó Ervin könyvtárban találtam egy ingyen könyvet: George Miller: A nagy lokátorháború, Kossuth, 1983, Népszerű történelem sorozat. Eredetiben 1974-ben adták ki. Fantasztikus könyv, nem csak a tartalma miatt, hanem azért is, mert úgy van megírva, ahogy k-europai hadtörtén szinte soha sem volt. A szerző, amellett hogy elmondja a sztorit, egy csomó résztvevőt idéz (hivatkozások nincsenek benne mondjuk, szerintem spórolásból lehagyták a fordításkor), és egy rajtaütés történetébe ágyazva meséli el, a német és a angol radarfejlesztések történetét. Mellékszereplőként megjelenik a Battle of Britain, francia ellenállás, SIGINT, brit tudományos hírszerzés meg persze rengeted radar hullám adó-vevő, sugárnyaláb.

A kerettörténet mai fogalmaink egy SF művelet volt, azzal a céllal, hogy a britek megismerjék a német Würzburg radar képességeit. Ejtőernyővel ledobnak egy századnyi (skót) katonát (120 vagy 200 katona, nem világos), éjfélkor Bruneval falu mellet Normandiában, azok egy része lerohanja az ott levő Würzbug rádió állomást, letöri, fűrészeli, molnárkocsikra rakja az értékesnek vélt dolgokat. A század másik része blokkoló erőként az utat biztosítja, ahonnan majd a német erősítés érkezett, egy tovább szakasz szerű erő meg a tengerparton levő német állást semmisíti meg, hogy aztán az egész századot a tenger felől evakuálják.  6 eltűnt, 2 halott, négy sebesült, két német fogoly, és a rádió kulcsberendezéseivel távoznak. A könyv a végén még a német jegyzőkönyveket is idézi a támadásról. Hát igen, így lehet írni könyvet írni, a wikipedia

alapján többen is megírták az emlékirataikat. Ja és a francia ellenállók és a brit fotófelderítők szerepéről se feledkezzek meg, így kerek a rajtaütés sikere.

 Ebbe a rövid sztoriba van beleszőve a brit radarrendszerek fejlesztése és versenyfutása a németekkel, jó sok (technikai) hírszerzési sztorival, megérte elolvasni.

Fairbairn Sykes kommandó tőr

 A tegnapi Singlaub interjúban van egy nagyon érdekes rész: „President Roosevelt had authorized William “Wild Bill” Donovan, who later conceived and organized the OSS, to go to Great Britain in 1940 to look into things like espionage that we didn’t know very much about. „

Azaz kb. Roosevelt elnök azzal bízta meg William Donovant, hogy menjen Nagy-Britanniába és ismerje meg a kémkedés mibenlétét, amiről nem sokat tudtunk. Gondoltad volna? Persze a CIA-t csak a II. VH után hozzák létre, pont a Donovan által alapított OSS alapjain, de hogy sokáig nem állt össze, hogy a gyorsan híressé és félelmetessé váló amerikai hírszerzés sehol nem volt a világháború előtt szemben a szovjetekkel, vagy az európaiakkal.

Ez a mondat is csak azért ütött „szemet”, mert egyszer beszélgettem egy történész barátommal, arról, hogy miért hangsúlyozzák annyira a történelem könyvek, hogy a teheráni és a jaltai konferencián a szovjet hírszerzés, mennyire „felkészülten” várta az amerikai és a brit delegációt, és gyakorlatilag minden – a hidegháborúból jól ismert – technikával fürkészték ki, hallgatták le, figyelték meg a két fél belső tárgyalásait. Így a szovjet fél  már azelőtt tudta a brit és amerikai szándékokat, mielőtt még leültek volna tárgyalni. Hogy lehetettek ennyire naívak az amerikaiak, hogy nem figyeltek a lehallgatásokra, poloskákra, stb.

Az amerikanista barátom mondta erre, hogy az amerikaiak semmiféle tapasztalatuk nem volt ahhoz viszonyítva, amit a bolsevikok már összekonspiráltak a 1917-től külföldön és otthon. Nem volt paranoiás vezetőjük, külpolitikailag nagyrészt passzívak voltak a két világháború között, és talán azt is hozzátette (bár lehet ezt máshol olvastam már), hogy az amerikai igazságérzetbe, példamutatásba alapból nem fért bele az ilyen szürke, morálisan megkérdőjelezhető eszközök használata.

Singlaub-nak a fenti idézete mindenesetre megerősíti azt, hogy az amerikai hírszerzés gyerekcipőben sem járt a II. világháború kitörésekor, és gyorsan el kellett sajátítani, amihez a britek tapasztalata jól jött, beleérte egészen a közelharc instruktorokig. Singlaub kiképzője William Fairbairn őrnagy volt a brit hadseregtől, aki Bill Sykes őrnaggyal (egy másik brit, az OSS tisztek egy másik kiképzője) közösen állítólag valami híres kést terveztek, amit magyarra fordítva látok harci késnek, harci tőrnek, kommandótőrnek. Ki tudja mi lehet a rendes neve? (jobb híján erről teszek be egy képet illusztrációnak)

Magyar kémkamera a Stasi használatában

 Tavaly kb. ilyenkor Berlinben voltunk, még nem tudtuk mi vár ránk az év hátralevő részében (COVID). Elmentünk a kémmúzeumba, nagyon érdekes volt, de a szíven leginkább persze akkor dobbant meg, amikor valami magyar vonatkozással találkoztam. A képen a TV11-22 /SIT elnevezésű, nagy fényérzékenységű kamerát lehet látni, amely a magyar ipar remeke volt. Formatervezésre nem költöttek, igaz ezt csak a Stasi használta meg gondolom a szocialista tábor társszervei. Sajnos nem derült ki a szövegből, hogy ki gyártotta itthon, csak az hogy 140.000 kelet német márkába került (30.000 rubel) és hogy a SO-3.5.2 nevű pinhole objective (lyuk objektív?), sötét szobában is lehetett vele felvételt készíteni. Azért így már lehetett meglepetést okozni.

Mennyire lehet vakáció, amikor nem dolgozol az új norvég kémhajón?

Ez kémhajós érdeklődés onnan jött, hogy egy norvég hír kapcsán eljutottam a Marjata nevű kémhajóhoz, ami egy meglehetősen csúnya és kicsi hajó anorvég haditengerészetben. Ahogy utánolvastam, kiderült hogy már Eger a neve és az új Marjata (sorban ez a negyedik), már inkább hasonlít egy luxus krúzerre mint egy kis hánykolódó kémhajóra. Oké persze ott vannak rajta az antennák meg még ki tudja mi, de tágas, széles nagy hajóról van szó.

Forrás. )Ez a cikk önmagában is érdekes, a hajó különleges formája, Ramform teste elsősorban a tengerállóságával, stabilitásával áll összefüggésben)

És a következő gondolatom az volt, hogy na aki ezen szolgál, az egy kiránduláson vesz részt, már ha szeret hajókázni az északi jeges tengeren (én szeretnék hajókázni). Csak gondolom, hogy tágasak a kabinok, van edzőterem, úszómedence, jó konyha és könyvtár. Érdemes belegondolni, hogy egyébként milyen szar lehet egy kémhajón dolgozni. Egybe le kell nyomni heteket, hónapokat család nélkül, a munkádon kívül más munkád nincsen, és nagyon nem is tudsz csinálni mást. Mint egy katonai tábor Afganisztánban, Irakban, csak nem vagy közvetlen életveszélyben, de ugyanúgy monoton az egész.

Forrás: 

Persze a váltás könnyebben megoldott, mert helikopterrel vagy kikötő látogatáskor feljöhet a váltás, de azért még is csak egymagadban dekkolsz. Otthon legalább csak 8-10 órát látod a kollégáid, itt 7/24-ben. Az előző Marjatan állítólag 50 hírszerző dolgozott, ez a hajó másfélszer olyan hosszú, és amit látni a kiszorításáról adatot, aszerint az egynegyedével nagyobb.

Az új Marjatát Romániában építették (lásd még a svédeket a lengyelekkel), aztán végigvontatták a Boszporuszon és Gibraltáron keresztül Norvégiáig. Mennyi kérdésem lenne, hogy ezt mégis hogyan csinálják. Itt felszerelték, és bár nem emlékszem konkrétan, de az amerikai együttműködés itt is megvolt a technika tekintetében.

Most (2015-ben állt asszem rendszerbe az új hajó) először egyszerre két kémhajója is lesz a Norvég Hírszerzésnek (Norwegian Intelligence Service, Norsk Etterretningstjenesten), ami már önmagában is eszkalációt jelent a megelőző évtizedekhez képest. Ennek két különálló oka is van. Egyrészt az ukrajnai orosz beavatkozás mindent megváltoztatott, de ha nem is történt volna, Moszkva egyébként is intenzíven elkezdte az Arktisz militarizálást. Novaja Zelmjan régi légibázisok újjáépítése. Sarvidéki hadviselésre felkészített és dedikált alakulatok, és egy új állandó szárazföldi bázis valahol magasan a 80-ik szélességi kör felett. Erről voltak szuper képek, majd megkeresem egy következő posztban. Mindezek mellett az oroszhaditengerészet tevékenysége is megélénkült, új, modernebb tengeralattjáró típusok, hadihajók mind több feladatot adnak a norvég hadseregnek és a hírszerzésnek is.

Már nem tartozik szorosan ide, de Norvégia néhány évtized után ismét állandó katonai jelenlétet hoz létre Finnmark tartományban, a sarkkörön túl. Kirkenesbe (ez az orosz határ mellett van) egy ranger századot telepít, Porsvangerben, pedig ha jól emlékszem egy lövészzászlóalj kerül. Szerencsém, hogy voltam mindkét városban, talán lesz értelme előkeresni a régi képeket? Remélem még eljutok oda még egyszer, és már a katonákat is fogom tudni nézni. 😊

Megégve Kongóban, egy CIA ügynök túlélése 1965-ben a semmi közepén Afrikában

Richard L. Holm CIA ügynök bevetésre indult Kongó északi részére, korábbi informátorokkal venni fel a kapcsolatot újra. A térségben dolgozó "CIA légierő" (két kétüléses gép) elvitte egy körre, hogy a levegőből is megnézze a vidéket, de egy hirtelen időjárásváltozás mindent megváltoztatott. Az üzemanyag elfogyott a viharkerülés miatt, vészleszállás, fejreállás és Hols ügynök testének 30 százaléka megégett Afrikának egy olyan pontján, ahol a civilizáció legközelebbi pontja 6 napi járóföldre volt és ahol ellenséges gerillák járták a vidéket. A pilótája túlélte a leszállást, a közeli falu barátságos volt és vállalták hogy vigyáznak Holms ügynökre, amíg a pilóta elmegy segítséget hozni. És igen, hat napi gyaloglás, kajakozás, sőt biciklizés után jutott el a leközelebbi városba (Paulis, ha valaki meg akarja keresni a térképen) Hogy mivel kezelték az égett felületeket a helyiek, azt a későbbi vizsgálatok sem tudták megállapítani, de kigyoolajat és gyógynövényeket sikerült azonosítani:

Many of the visitors came from abroad. An Ethiopian doctor observed that the black substance used on my burns look like an age-old tribal remedy used in rural areas of Africa. He had heard that one of its ingredients was boiled snake. Several months later, two Air Force doctors were sent to Africa to investigate the substance. They evidently found that it did include snake oil, plus tree bark and herbs. Some of the herbs could not be identified.

 Holms-ot természetesen azonnak keresni kezdte mind a CIA, mind a partnerországok de hát egy magyarországnyi területen… Végül a pilóta segítségével eljutottak az ügynökükhöz, aki az idő nagy részét delíriumban töltötte, megvakulva, kiszáradva, rémálmokkal gyötörve. A helyiek ápolták a legjobb tudásuk szerint, gondoskodtak az égési sérüléseiről, tisztították, itatták. És akkor beindult a CIA gépezete, csak másképp. A belga hadsereg egyik helikoptere kiemelte a faluból Paulis városba, onnan egy C-130-as repülő elvitte a fővárosba, ahova az USA légierő elküldöd egy B 707-es utasszállítót, egyetlen utasért. Holmes összesen 11 napot töltött a szabadban kb 90-ről 45 kilóra fogyott le, csak ezután láttak neki az orvosok a felélesztéséhez, bár többen eleve lemondtak róla, amikor meglátták összeégett, és addigra a hegesedéstől megfeketedett karjait, testét, fejét.

A CIA a legjobb kórházi kezelést biztosította számára az amerikai katonai kórházakban, VIP részleg, egyágyas szoba, ami csak a tábornokoknak járt akkor. Az egyik szemét el kellett távolítani és amikor a másikat is meg kellett műteni, az Ügynökség az ország legjobb szemsebészét hívta el a katonai kórházba (azaz nem bízta az egyébként biztos kiváló, de helyi katonai orvosokra). A sok barát és kolléga látogatása tartotta Holmban a lelket és amikor eljött a közvetlen főnöke és megkérdezte, hogy mit szeretne csinálni ha visszatér egyszer (látni még ekkor sem látott a megmaradt szemével), azt mondta Kínával foglalkozna. Hamarosan egy nyelvtanár kezdte el látogatni hetente kétszer, hogy mandarin nyelvórákat vehessen. Az égési sérülések miatt néhány újpercét elvesztette, bőrtranszplantáció és hónapokon át tartó gyógytorna után karjai nagyrészt visszanyerték régi formájukat és mozgásukat is.

Összesen 28 hónapig, azaz több mint két évig tartott a rehabilitáció. Holm ezt követően folytatta karrierjét a CIA-nál onnan ment nyugdíjba és valaki rákeres a nevére, látni fogja, hogy milyen szépen rendbejött. A sztorit pedig onnan ismerjük, hogy Holm ügynök megírta a CIA tudományos folyóiratába, a Studies in Intelligence-be 1999-ben.

Maj Gen Flynn prezentációja

Nem olyan új dolog, de erre is csak most volt időm. Korábban már írtam Flynn vezérőrnagyról, aki az afganisztáni amerikai erők hírszerzési főnöke jelenleg, és aki ahelyett, hogy a bürokrácia rögös útjain keresztül tette volna meg javaslatait (biztos úgy is megtette), egy tanulmányban tette közé a javaslatait és a véleményét, hogy mi megy rosszul a hírszerzői, felderítői tevékenység kapcsán Afganisztánban.

Fent kereng a neten PP is, amelyben az ő helyzetértékelését olvashatjuk, láthatjuk a tablókon keresztül. Ez lenne mai a posztnak az témája. De mivel néhány slideról van csak szó, amelyek magukért beszélnek, továbbá nekem is mennem kell, inkább az olvasóra hagyom a letöltést és értelmezést. Marton Péter már egyébként is foglalkozott vele röviden, az elég magvas.

Fixing Intel: A Blueprint for Making Intelligence Relevant in Afghanistan

A három szerző közül az egyik Maj. Gen. Flynn az Afganisztánban állomásozó amerikai erők hírszerző főnöke. Szokatlan mód, hogy egy aktív hírszerző egy kutatóintézet tanulmányában tegye közzé a reformjavaslatait, de ilyen modern világban élünk. Aki nem akarja elolvasni a 28 oldalt, annak itt egy cikk róla.

Kritika van benne bőven, a szerzők szerint az ügynökök leginkább a sötétben tapogatóznak, vagy ami beérkezik, nem ad választ arra, amire a politikai vezetés kíváncsi. "These analysts are starved for information from the field — so starved, in fact, that many say their jobs feel more like fortune telling than serious detective work," said the report. "It is little wonder then that many decision makers rely more on newspapers than military intelligence to obtain `ground truth.'"

Az alábbi mondat a magyarok esetében is megállja a helyét. A külső szereplők ha nem is jobban, de ugyanolyan jól informáltak.
In conventional warfare, troops depend on big picture intelligence to figure out their ground strategies. However, in a counterinsurgency, troops, aid workers and others on the ground are usually the best informed about the enemy, the report said. Brigade and regional command intelligence summaries that rehash the previous day's fighting are of little use compared with periodic reports that also address changes in the local economy, corruption and governance.

However, Flynn wrote, U.S. intelligence officials and analysts have spent too much energy focused on enemy activities and are "ignorant of local economics and landowners, hazy about who the power brokers are and how they might be influenced, incurious about the correlations between various development projects ... and disengaged from people in the best position to find answers."

Teljesen igaz.

A tanulmány dicséretére legyen mondva a végén megteszi a saját javaslatait is. Sőt, ilyet még nem láttam, ha jól értem az itt megfogalmazottak egyben: Its contents should be considered as a directive by the senior author, who is the top intelligence officer in Afghanistan. Ez Maj. Gen. Flynn, akit említettem. Egy nyilvános dokumentumban?

Olvasom tovább és egyszerűen egy aranybánya ez a tanulmány. Felhoz egy példát (vagy 3 oldalon át), hogy Helmandban tavaly nyáron egy tengerészgyalogos zászlóalj, minden konkrét háttértámogatás nélkül, a szokásos rendszert átszervezve, hogyan oldotta meg az információ gyűjtést és feldolgozást.
By resisting the urge of many intelligence officers to hoard analysts at the command post, the S-2 and his deputy armed themselves with a network of human sensors who could debrief patrols, observe key personalities and terrain across the district, and – crucially – write down their findings. Because there were not enough analysts to send to every platoon, the infantry companies picked up the slack by assigning riflemen to collate and analyze information fulltime. Nálunk ez meg lehetne csinálni?

A szerzők külön kiemelik, hogy nem elég megismerni ezeket az információkat, hanem le is kell írni. LE KELL ÍRNI.

Pár oldallal később aztán külön megjegyzik, hogy az egész történetet a tengerészgyalogosokról képtelenek voltak meglelni a hivatalos anyagok, jelentések elemzések között. Csak sajtó híreket találtak, hivatalos (belső) anyagot semmit. És csak akkor lett a történet teljesen tiszta, amikor a szerzők egyike elutazott Helmandba és maga interjúvolta meg zászlóalj tisztjeit. Ott sem működik tökéletesen a lesson learned.

Én javaslom a Magyar Honvédség számára, hogy állítson fel egy saját lesson learned központot, amely műveletből megtért vezetőket hozzásegít kérdésekkel, személyes tanácsadással, iránymutatással, hogy elkészítse saját írásos, lesson learned írásműveit, amelyek segítenek aztán policy jellegű döntések meghozatalában.

Tudom, hogy van egy Lessons Learned kp a Műveleti Központban, de az nem ezzel foglalkozik. Tudom, hogy létrejött egy másik a Összhaderőnemi Parancsnokságon, de arról még nem tudom mivel foglalkozik. Majd kiderítem, de szerintem nem ezzel. Ha igen, akkor a Honvédség megdicsérve a részemről. A lényeg, hogy a tapasztalat tanulmányok egy részét, vagy részben jelentessék meg nyilvánosan is. Ez kell, ahhoz hogy minden érdekelt katona tudjon róla.

HÍrszerző tisztek halála

Nem akarok írni minden érdekes hírről mert az mégis sok lenne. De ebben a hírben benne van Baghlan.

Ma felrobbantották Abdullah Laghmani-t a afgán titkosszolgálat (NDS) második emberét. Laghman "fővárosában" volt, éppen elhagyta a mecsetet amikor egy öngyilkos merénylőnek sikerült megölnie. Jó nagy bomba lehetett, mert összesen kb 25 öten halltak meg (igen, nincs kedvem összeszámolni)ű

The blast east of Kabul killed Laghmani, the executive director of Laghman's governor's office, the head of Laghman's provincial council, two of Laghmani's body guards, and 18 civilians,

Laghmani pastu származású ember, korábban Kandahar NDS főnöke volt, 2001 előtt pedig a a tálib ellenes koalícióban. Utolsó feladata a Kelet-Afganisztán volt.

Kíváncsi lennék mi sodorhatta a "másik oldalra" annak idején, vagy hogy hol volt az 1980-as években. Gyanítom már akkor is a afgán KBG tagja lehetett, 1994-95 után valami, személyi rivalizálás, a helyi (langhman tartományi ) tálib parancsnok személye, vagy egyszerűen csak a tálibok világnézete az ellenzék oldalára sodorta.

Ami minket írásra késztet az a hír utolsó pár sora. Egy hete Kunduzban elraboltak a tálibok egy helyi NDS tisztet, aki most találtak meg felakasztva egy fára Baghlan városban. Hát ennyi.

Az (amerikai) hírszerzés korlátai

Sok filmet látunk, meg sok városi legendát hallottunk már arról, hogy mire is képes az amerikai hírszerzés felderítés. Mindenkinek beugrik legalább egy filmjelenet, amikor egy amerikai műhold ráközelít egy újságját olvasó delikvensre, vagy egy távoli országban két drogbáró beszélgetését hallgatják egy irodában Washingtonban.

Vagy egy amerikai csoport, a magyar TASZ-hoz hasonlítanám, csak persze sokkal jobb anyagi erőforrásokkal, jogi, törvényi háttérrel, amelynek keretében sok titkosított dokumentum kapcsán sikerült eddig elérniük, hogy nyilvánosságra kerüljenek. Vannak köztük a Talibán történetével foglalkozó feljegyzések, jelentések elemzések, a szovjet kivonulásról (és megszállásról) de a Salvador Allende elleni CIA puccsról is.

A mostani anyag a minden szervezet legtitkosabbikáról (National Reconnaissance Office) és annak elődeiről szól. Eredeti dokumentumok PDF-ben, magyarázószövegekkel és kivonatokkal.
Egy törökországi lehallgatóállomás az 1950-es évekből (Mindkét fotó a National Security Archive weboldaláról van, Matthew Aid tulajdona)

Az egész irománynak és a letölthető eredeti dokumentumoknak két érdekességét emelném ki. Egyrészt a hírszerzési adatok manipulálása, a kedvünk szerint történő magyarázata, csak olyan híreknek a továbbítása, amelyek illeszkednek a prekoncepciónkba, nem az 2003-as iraki háborúval kezdődött, hanem ahogy nézem a 1950-52-es koreai háborúval. A készülő kínai ellentámadásról tudtak, de nem foglalkoztak vele.

A másik érdekesség, és ez mindig előjön (mással kapcsolatban is), hogy nemcsak az a lényeg, hogy mennyi infot tudsz megszerezni, hanem hogy mennyit tudsz feldolgozni. Ez egyébként az egyszerű tudományos kutatásban is előjön. Afganisztánról ömlenek a publikációk hírek, az embernek nincs minden ideje elolvasni, így hiába a tapasztalat, a szűrök fontos dokuk néha így is olvasatlan maradnak. Az NRO esetében itt egy rövid info:
According to Matthew Aid’s informed sources, during the Reagan administration in the 1980s, NSA processed, analyzed, and reported approximately 20 percent of the communications traffic it intercepted. Today, that number has dropped to less than 1 percent. For example, during the 2003 invasion of Iraq, NSA was unable to process 60 percent of the Iraqi messages it intercepted, while the U.S. military SIGINT units participating in the invasion processed less than 2 percent of the Iraqi military communications traffic that they intercepted.
Lehallgatóállomás az 1990 évek közepéről, Németország, Bad Aibling

Kevesebb mint két százalék. Ez a durva!

Katonai Biztonsági Szemle 2008/2

Megjelent a KBH Szemle 2008/2-es száma. Csak azért veszek elő két cikket, hogy bemutassam azt a terminológia káoszt, amely él Magyarországon az iszlám (vallás), a politikai iszlám/iszlamizmus (politikai ideológia) összekeverése kapcsán. Ez nem csak elméleti kérdés sajnos, mert amíg ez a kettő nincs tisztázva (az esetek 95%-ban nincs), addig lehet olyanokat mondani, hogy az iszlám legitimálja a terrorizmust, a iszlám erre vagy arra szólít fel.

Engem kicsit megijeszt, hogy egy ilyen fontos és érzékeny publikációban sem látom nyomát annak, hogy a szerzők pontosan értenék , hogy miről is írnak. A nyugati szerzőktől én még sosem láttam ezt összekeverve, vagy csak akkor, ha szándékosan félreakarták magyarázni.

De ez itt nem opció.

A 66. oldalon kezdődik Récsei Ádám cikke egy török kutatóintézet bemutatásáról és egy konferenciáról, amin részt vett. Ezt írja (75 o.): Bassam Tibi, a Cornell Egyetem (USA) professzora az ideológiai alapú terrorizmusról készített elemz értekezést. Ezen belül is elsődlegesen az iszlám fundamentalizmuson alapuló terrorizmust boncolgatta. -Ez igaz, mármint, hogy a terrorizmus alapulhat iszlám fundamentalizmuson (ez újabb szinonimája a politikai iszlámnak és az iszlamizmusnak)

Ebben a témakörben a KBH Szakmai Szemléjében már számtalan publikáció jelent meg ezért csupán néhány érdekesebb információ közlésére szorítkozom. - Ezt nem tudom, de majd megnézem

57 iszlám államot foglal magában az „Iszlám Konferencia”, az egyetlen ideológiai alapon létrejött regionális nemzetközi szervezet. Ezek között az arab államok között nagyon kevés az állampolgárai számára teljes demokráciát biztosító ország. - Ezt szerintem nem mondta Bassam Tibi. Pontosan az Iszlám Konferencia Szervezete nem arab országokat, hanem 57 olyan országot fog össze, ahol az iszlám államvallás, vagy ahol a muszlim lakosság van többségben. Afganisztán, vagy Kazahsztán, vagy Brunei ugye nem arab ország. A másik probléma, hogy az iszlám nem ideológia, hanem vallás. Remélem ez mindenkinek világos. Tibi azt mondhatta, hogy az egyetlen nemzetközi szervezet, amelyet a vallási alapon hoztak létre, vagy tévedett. Írásban sosem írt le ilyet.

Béres Jánios és Tóth Andrásnál (44 .o.) "MUSZLIM RADIKALIZMUS EURÓPÁBAN" szintén összecsúsznak a dolgok. De nem. Először dicsérni szeretnék. Bár szinte egyetlen állításukkal sem értek egyet, a szerzők legalább hivatkoztak és ez óriási dolog. Így egy pár alkalommal nem is velük kell vitatkoznom, hanem a forrásaikkal. Azt írják a 47. oldalon: A franciaországi muszlim kisebbségek körében az iszlám háromféle megnyilvánulását tartják számon: a „nyugodt iszlám”, a szekularizált iszlám, és a reiszlamizáció. Az első kettő azokat öleli fel, akik meg rizve vallásukat és kultúrájukat beilleszkedtek az shonos társadalomba. A harmadik kategóriaviszont azokat a külvárosi, marginalizálódó rétegeket foglalja magában, akik szociális és egyéb problémáikat az iszlám egyfajta radikális interpretációja segítségével kívánják orvosolni. - Ez a megfogalmazás önmagában tökéletes, kár hogy a szerzők nem viszik tovább, mert ez a fő különbség. Az első szimplán vallásos, a második csoport számára olyan iszlám, mint a magyarok nagy részének a kereszténység (fenyőfa és húsvéti tojás), nem imádkoznak egyáltalán, nem tartanak böjtöt, nem érdekli őket mekkai zarándoklat, csak a kedvenc focicsapatuk, kajálás a mekiben, egy új iPod, meg az a barnaszemű a szomszéd padban.

Csak a harmadik kezeli az iszlámot ideológiaként, különben mit keresne a re szó az iszlamizáció előtt?A szerzők sajnos rengeted dolgot összemosnak. Egy példa: Egy Németországban 1997-ben megjelent felmérés9 szerint, amelyik 1221 f 15 és 21 év közötti németországi török fiatal körében végzett empirikus vizsgálat eredményét adta közre, a harmadik generációs török fiatalok többsége radikális, fundamentalista, az er szakot támogató álláspontot képviseli. Ez arra utal, hogy a muszlim kisebbségek német társadalomba történ integrálódásának problémái a második és a harmadik generáció esetében nemhogy nem sz ntek meg, de még csak nem is csökkentek.10 - Szerintem a második mondat tévedés, úgy lenne csak helyes, hogy utalhat. A szerzők azzal a - szerintem megalapozatlan - feltevéssel élnek, hogy minden török fiatal gyakorló vallásos muszlim. Aki már látott német törököt nagy számban, szerintem nem ez a benyomása. Így szerintem a fenti adat csak arra bizonyíték, hogy a török fiatalok frusztráltak, ami nem is csoda, mert a vendégmunkás rétegek minden országban a legszegényebbek és a leginkább kisemmizettek közé tartoznak.

A szerzők ugyanilyen prekoncepcióval kezelik a következő esetet is: A nyugat-európai „muszlim probléma” következ aspektusa a bevándorlók alkalmazkodási, integrációs hajlandósága. Az új, szekularizált közegbe érkez vallásos muszlimok els reakciója a hagyományaiktól teljesen idegen, romlottnak tekintett nyugati életmód elutasítása, és a tradicionális értékekhez valómegújult ragaszkodás. - Ezt nem tudom honnan veszik a szerzők. Amikor muszlim vallású bevándorlók nagy hullámokban érkeztek Európába a politikai iszlám (ideológia) még nem volt népszerű. Ez most tehát egyrészt visszavetítés. A nyugatra felnéztek, modernizációs példa volt nagyon sokáig. Semmi romlott nem volt benne szerintem kb a hidegháború végéig.

Ez egyfelől azt a paradoxont eredményezi, hogy az új országban merevebb vallási szabályokat követnek, mint a saját hazájukban tették, másrészt a bevándorló generáció az utódaikban er teljes iszlám identitást akar kialakítani. - Erre csak annyit tudok mondani, hogy az átlagember vallási ismerete között és a teológia ismeretek között (amit nekünk nyugatiaknak magyaráznak állandóan az iszlámról) az iszlám világban is ég és föld a különbség. Ha magunkat nézzük nem tűnik fel ez az ellentét, keletről nézve kereszténynek számítok, de csak az általánosságokat tudom a vallásról, amellyel azonosítanak. Fordítva minden további nélkül elhisszük, hogy a damaszkuszi taxisofőr, az afgán kecskepásztor, a kairói pék vagy a török kurd olajmunkás mind kívülről fújja a Koránt, ismeri az összes szabályt? Miért hisszük ezt? Minek alapján hisszük ezt? Hol tanulta volna ezt?

A valóság (szerintem), hogy többségük a szintén csak a legáltalánosabb dolgokat ismeri, a külsőségeket, az alapszabályokat. Ezek az emberek mit taníthattak a gyerekeiknek Európában az iszlámról? Pont azért jöttek el, mert vagy az iszlámmal vagy a szocializmussal etették őket a vezetőik, miközben az álluk felkopott. A szakirodalomban népi iszlámnak (általában népi vallásosságnak) nevezett vallásgyakorlási formáról rengeteget lehet olvasni antropológia könyvekben és tanulmányokban, de értelmesebb társadalomtudósok vonatkozó könyveiben is. Szerintem a tények is bizonyítják, hogy 195x és 198x között Európában a fent emlegetett integrációs hajlandóság nem volt probléma. Most már van, de már a harmadik/negyedik generációnál tartunk.

A muszlim vagy keresztény átlagember vallásossága között nincs különbség, csak legfeljebb ugyanabban a folyóban a keresztény világ modernizáció miatt már előbbre tart, kezdi elfeledni ezeket. (megjegyzés: az előbbre tart kifejezés nem fejez ki értékítéletet részemről, miszerint a most jobb mint ami régen volt)

Itt egy idézet: Figyelemre méltó az a 17. századi adat, amely szerint a csáktornyaiak újhold péntekén egy régi lipa (hársfa) alá jártak imádkozni. Az összejövetelt nagy áldomással kötötték össze, amelyen a plébános alamizsnát gyűjtött és misét mondott (Vajkai 1942: 133). A Veszprém megyei Németbánya határában még 1940 táján is állt egy szentképekkel teleaggatott, korhadt törzsű öreg bükkfa, amelyből a helyi hagyomány szerint valaha vér folyt. A falubeliek rendszeresen kijártak e fához imádkozni. Virágokat is helyeztek el tövében (Vajkai 1942: 134).

És itt van ez: A typical pilgrimage involves circumambulating, touching, or kissing the tomb for blessings, tying a wish cloth to a tree, lighting a candle, having a prayer said by a Quran reciter, and leaving monetary donations on or near the tomb. Annyira idegen egymástól a két szokás?

Kicsit eltértem, de visszatérek. Még egy pár apróság: Kendővita Franciaországban. Erre mindig Olivier Royt (Globalised Islam) idézem, aki szerint vita volt, csak tömegeket nem mozgatott meg. A Fra.ban élő muszlimok nagy része lesz@rta a kérdést. Roy szerint még tüntetni se mentek ki a kendő érdekében. Ez jelent valamit?

A szerzők átveszik a demográfiai robbanásról szóló diskurzust, de nem hivatkozzák meg, nem igazolják friss tényekkel. Én nem hiszek ebben a veszélyben. De lehivatkozzák, hogy a brüsszeli újszülöttek 57 százaléka muszlim. Honnan tudjuk, hogy mind szélsőséges lesz és nem ateista? Aztán miérT furcsa ez, ha gettók csak városokban vannak, vidéken nem. Miért furcsa ez, ha Brüsszel egy bürokrata city, ahol a tehetős lakosság nem a városban lakik, csak bejár oda. De mit gondoljak az eredeti cikk szerzőjéről, ha ilyen következtetést mer leírni: Fifty-seven percent of the children born in Brussels are Muslims, which means that Belgium will be a completely different country in a few decades. Normális? Kritika nélkül szabad átvennünk?

És még egy. A szerzők gyakran hivatkozzák Kis-Benedek József cikkeit. Ez jó, mert olvasták a munkáit. Abból a szempontból viszont nem jó, hogy nem csak véleményeknél hivatkozzák, hanem adatoknál is, ami azért problémás, mert Kis-Benedek József maga sem szokott hivatkozni (de bevallom ezt nem állítom, csak emlékeim alapján ez sejlik fel) a saját munkáiban.

Szóval, a szerzőknek tényleg gratulálok, hogy írtak a témáról és hogy hivatkozássokkal ellátva tették meg. Őszintén.További munkájukhoz pedig azt kívánom, hogy sokkal kritikusabban gondolkodjanak, elemzéseik sokkal mélyebbre hatoljanak, szakirodalmi jártasságukat erősen bővítsék, és amit a legfontosabbnak gondolok olyan embereknél, akik a Katonai Biztonsági Hivatal szakmai kiadványában publikálhatnak: merjenek szembe menni a közhiedelmekkel, merjék megkérdőjelezni a mindenki által elfogadott tényeket, kijelentéseket, mert szerintem ez elengedhetetlenül fontos sikeres munkájukhoz és mindannyiunk biztonságához.

Én ehhez csak ennyivel tudok hozzájárulni, így ismeretlenül. De ha írnak ide, szívesen javaslok még ilyen kritikus, elemző, szemléletformáló olvasnivalókat bármilyen irányba is szándékozzanak elindulni a iszlám világ politikai mozgalmai/nemzetközi terrorizmus terén.

Most visszanézve a terminológia elferdülés veszélyeit nem is sikerült megnézni, megmagyarázni :(

Az obskurus Islamic Jihad Union

Azt hiszem semmi aktualitása nincsen, hogy erről a terrorszervezetről írjak. Az üzbég csoportként beazonsított Islamic Jihad Union nagy rejtély volt számomra, amikor először felbukkant. Mikor volt ez? Amikor hírt adtak Németországban, hogy ez a csoport próbált meg felrobbantani amerikai bázisokat. Az események alapos és részletes feltárása itt, a Spiegel angol verziójában olvasható. Túl azon, hogy egy kicsit bepillantást nyerhetünk a részletekbe, a CIA-val való együttműködésbe, az írás azért is tanulságos, mert rámutat, hogy néha bizony a véletlen is beleszólhat a dolgokba.

Az állítólagos Islamic Jihad Union tagjaiban az volt a különleges, hogy két német is volt köztük, akik csak nemrég tértek be, előtte keresztények volta. Ez az új jelenség a terrorizmusban, ezt mondják az al-Kaida harmadik generációjának, amikor a betért tagok neofita buzgalmával és lehivatottságával készülnek terrortámadást elkövetni. Ide tartoznak azok az identitásukat elvesztett muslimok is, akik már európai országban születtek, és amikor "megtérnek" már nem szüleik muszlim identitását veszik fel (vissza), hanem valami teljesen idegen verziót. Erről írtak egy páran, Olivier Roy mindíg, én meg egyszer az ÉS hasábjain foglaltam kb. össze az identitásvesztés problémáját és azt ezzel járó veszélyeket. Ezek jellemzőek, a londoni merényletek elkövetőire, a szeptember 11 irányítóira (M. Attával az élen). Hozzá kell tegyem az al-Kaida elkövetők profilja az iszlám országokban azért egy kicsit más.

De ma az IJU alényeg, amelyről mint üzbég terrorcsoportról a német események előtt nem lehetett hallani nyilvánosan. Elég sok Közép-Ázsiáról szóló anyagot olvasok évek óta, de erről sose tettek említést. Persze a média egyből felkapta és körbekürtölte a világot. De új infok azóta sem kerültek elő a szervezetről. Miért írok most erről?

Véletlenül belefutottam két írásba, ami pont az IJU létezését boncolgatja. EZ németül van és igazából a következő Spiegelnek cikkre apellál igaz kiegészítve azzal (ha jól értem, hogy német titkosszolgálat milyen bőbeszédű és együttműködő volt a sajtóval, a terroreseményeket követően. A fő forrás azonban a kétkedőknek Craig Murray, aki szerint a IJU nem létezik, vagy üzbég titkosszolgálati kreálmány. Meglepő dolgokat állít cikkében. A szervezet létezését az üzbég hatóságok nyomják, akik egy évtizede dolgoznak azon, hogy országukat úgy állítsák be mint szélsőséges terrorizmus egyik áldozatát (s így lehet érveket találni a diktatórikus berendezkedésre, a szólás- és vallásszabadság korlátozására stb.). Jó ez könnyű, mert az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom 1999 és 2001 között többször lecsapott (IMU), de ebbe most nem megyek bele.)

Jaj, de mielőtt a cikkéből idéznék, néhány mondat Murrayről, hogy mennyire is hiteles. Régi diplomata, aki korábban Afrikában teljesített szolgálatott, számos nehéz szituációban helyt állt (He had arrived in Tashkent - at 43 one of Britain's youngest ambassadors - after a distinguished spell in Africa where he helped expose the Sandline affair and broker a peace deal in Sierra Leone.). 2002 és 2004 között üzbegisztáni nagykövet volt és nem tudni mitől sokallt be, de elkezdte felemelni szavát a üzbég hatalom túlkapásaival szemben. Ezt a külügy nem tolerálhatta, idővel visszahívta és azóta ott tesznek egymásnak keresztbe ahol tudnak. Murray beszámolt és élve megfőzött emberekről, megcsonkított ellenzékiekről, megfélemlített hivőkről. Ezek tudott dolgok, de csak az emberjogi szervezetek beszélnek róla, a kormányok nem:
Six hours after Jamal Mirsaidov met with the British ambassador, the limp and mutilated corpse of his grandson was dumped on his doorstep. The body was battered and one arm appeared to have been immersed in boiling fluid until the skin had begun to peel off. Mirsaidov is a literature professor in the ancient city of Samarkand. His mistake had been to write a letter to Tony Blair and George Bush alerting them to the daily torture meted out to dissidents in Uzbekistan, their new ally in the war on terror.

A két idézet a Guardian cikkéből van, amely átveszi Murray eddigi megpróbáltatásait. Murray ezúttal saját cikke konkrétan a IJU-val foglalkozik. És most meglepődve látom, hogy ezt két éve írta, amikor a brit kormány a terrorszervezetek közé felvette a csoportok (vagy csak meghirdette saját listáját?). ez így még érdekesebb. Murray a következőket írja túl azon, hogy szerinte a IJU vagy nem létezik vagy a üzbég titkosszolgálat provokációja. Ha már nincs aktív ellenzék (2001 utáni afgán események betettek az IMU-nak, egyik vezetőjük Juma Namagáni meghalt, másik vezetőjük Tahir Yuldasev pedig Dél-Vazirisztánban vívja harcát a helyi tálibokkal karöltve) csináltak egyet.

Volt 2004-ben több merénylet is Üzbegisztánban. Írtam is róla az Egyenlítő folyóiratban (nincs fent a neten) és igazából az akkori híradások természetesen az iszlamistákra vagy az IMU-ra fogták a dolgot. Több, városban szinte egyszerre támadtak rendőrökre. A vége nagy hajsza lett, s ha jól emlékszem nem maradtak túlélők.

Ezekre az eseményekre utal most Murray a másik Guardian cikkben, amikor azt írja: As Britain's ambassador, I visited the site of each of the bombings within a few hours - or, in one case, minutes - of the alleged explosion.The physical evidence on the ground did not coincide with the official explanation. For example, each suicide bomber was alleged to be using explosives equivalent to 2kg of TNT. But nowhere, not even at the site of an alleged car bomb, was there a crater, or even a crack in a paving stone. In one small triangular courtyard area a bomb had allegedly killed six policemen. But windows on all sides, at between 10 and 30 metres from the alleged blast, were not damaged; nor was a tree in the middle of the yard.... What is more, as ambassador I sent back the details of my investigation to London, and the Joint Terrorism Assessment Centre (Jtac) agreed with my view that there were serious flaws in the Uzbek government account - agreeing with my view that the US was wrong to accept it.

Az USA ugyanis elfogadta az üzbég kormány verzióját és azonnal elítélte azt. egyébként szép, hogy végre eljutottunk ide és azóta se volt senki, aki így megkérdőjelezte volna az eseményeket. A cikk következő része is érdekes és ez adta 2005-ben az apropót. Mint említettem ekkor került fel az IJU a britek terrorlistájára, amit Murray úgy értékel, hogy akkor elfogadták a CIA értékelését, ami hiba. Más honnan nem jöhetett a forrás, mert: There was no intelligence material from UK sources on the above events. The UK has no intelligence assets in central Asia. We are dependent on information given to us by the United States' CIA and NSA. There was information from the NSA. We had NSA communications intercepts of senior al-Qaida figures asking each other if anyone knew what was happening in Tashkent (no one did). Despite the only intelligence we had indicating plainly that al-Qaida was not involved, Colin Powell immediately went on the record in Washington to support the US's ally, stating specifically that Uzbekistan was under attack from Islamist militant forces linked to al-Qaida. Almost certainly MI6 and MI5 happily accept this nonsense, as it suits their own agenda...

Ha ez mind igaz, akkor nem is tudom mit mondjak. Nem azon, hogy a briteknek nincs kémük Üzbegisztánban, hanem hogy lehallgatták amint az al-Kaida öregek értetlenkedtek.

Szóval akkor most hol tartunk? Az IJU-t továbbra is emlegetik, anélkül, hogy bármi plusz info jelenne meg róla. Murray kételkedik, de hát ő meg egyébként minden üzbég infonak és embernek a kritikusa, nem is beszélve a brit külügyminisztériumról. Szerintem egyenlőre neki van igaza, én maradok a kétkedők kis táborában.

Üldözött tálibok, brit parlamenti meghallgatás

Egyre másra találni jobbnál jobb anyagokat és híreket a déli helyzetről. Már korábban említettem, hogy felbukkant Dadullah utódjának neve testvére személyében. Most adott interjút az al-Jazeerának (Taliban: Bin Laden alive and well) és mint elmondta, bin Laden jól van, irányítja az embereit. Szóval az új parancsnok Manszúr Dadullah, ebben a fekete turbánban és szakállban azért hasonlít kicsit a tesójára.

A tesót csak most adták ki a rokonoknak, mert cserébe az államfő öt túsz szabadon bocsátást kérte Karzai orders Taleban body swap. Erre azért volt szükség, mert Karzait sok kritika érte, amikor a korábban elrabolt olasz tudósítóért cserébe tálibokat engedett szabadon, ímg az olasszal elrabolt afgán újságíró élete nem volt a tárgyalások tárgya. Kis végezték később Ajmal Nakshbandit a tálibok.

Szóval nyomás volt Karzai-on, hogy saját afgán állampolgáraiért is lépjen, mert amit az olasz miatt tett csak azt erősítette az emberekben, hogy a nyugat bábja, csak annak érdekeit tartja szem előtt.

Az olasz újságíróért cserébe Dadullah egyik tesóját is szabadon engedték, nem tudni ez pont Manszúr volt. Ha igen, elég kínos lenne.

Jason Burke szerint Osmani és Dadullah, valamint több középszíntű parancsok halála paranoiássá tette a tálib vezetést Hunt for 'traitors' splits Taliban. Mindkét vezető halála után végeztek ki kémeket. Teljes a bizonytalanság Quettában és a törzsi területeken Pakisztánban, és gyanú légköre a mozgalom felsővezetését is elérte. Az szembetűnő a cikkben, hogy mindíg NATO, afgán ÉS PAKISZTÁNI együttműködést említ a szerző.
Up to a dozen middle-ranking commanders have died in airstrikes or other operations by Afghan, Nato or Pakistani forces based on precise details of their movements received from informers.
The successes may be the result of the more sophisticated strategy now employed by coalition, Afghan and Pakistani forces, say observers.

Afgán biztonsági források szerint például Dadullah mollár már a paki határátlépéstől követték.

És május 31-én elfogtak a Talibán Panjwayi szektoráért felelős parancsnokát. Nem tűzharcban. Őt is feladta valaki: After gaining information on the whereabouts of Mullah Sher Mohammad, a Zharie-Panjwayi region Taliban commander, ANSF members quickly moved in and detained him at a compound in the village of Kanowzai. Afghan National Security Forces members detain Panjwayi region Taliban commander

Közben a britek és a NATO tevékenységéről van egy jó anyag, amit a brit parlament honvédelmi bizottságának meghallgatásának kvázi jegyzőkönyve 2006 márciusából. The UK Deployment to Afghanistan Informatív, ezt olvasva majd át kell javítanom a saját korábbi tanulmányomat is néhány helyen. Azaz azt már nem fogom, úgyhogy majd megpróbálom valahogy az újba beleilleszteni.

Gondoltam biztos van újabb verzió is (a meghallgatásból) és hosszas keresgélés után négy meghallgatás anyagát találtam fent a parlament weboldalán ezév februárja és májusa között. Ebből lesz majd gondolom az következő jelentés. UNCORRECTED TRANSCRIPT OF ORAL EVIDENCE To be published as HC 408-i ldalán ez a nyersanyag, ez lesz majd finomítva. De már ezt is feltették, jellemző, hogy milyen fogalmaik vannak a briteknek az információhoz való hozzáférésről. Kicsit előbbre tartanak.

Ez a brit Parlament honvédelmi bizottságának főoldalának dokumentomokra vonatkozó főoldala, itt megtalálható a többi Afganisztánnal és nem Afganisztánnal kapcsolatos meghallgatás uncorrected, corrected és published anyaga.
Reports
Oral and Written Evidence
Uncorrected Oral Evidence
Memoranda
Ebből is látszik, hogy dolgozik és mit dolgozik a bizottság.

Csak egy dolgot emelek ki a hivatkozott UNCORRECTED TRANSCRIPTből: There were, as I recollect it, about 100 American soldiers in Helmand province who were in a PRT, if my memory serves me correctly, in Lashkar Gah.

Ez volt a szituáció általában délen 2006 nyaráig. Csoda, hogy megerősödött a Talibán? Valóban Talibán offenzváról volt szó tavaly nyáron, vagy csak arról, hogy egyedül Helmandban 100 katona helyett 3000 kezdte el zavarni az állóvízet. Persze, hogy bárhova mentek tálibokba ütköztek, akik nem vártak soká és egyből lőni kezdtek.

Ez a számláló kicsit bizonytalanul számlálja a napi látogatókat. Már napok óta 3959-en áll. Megelőlegezem magamnak, hogy túl vagyok a négyezredik látogatáson.

iraki és katonai tanulmáynok

Iraq’s Sectarian and Ethnic Violence and the Evolving Insurgency
A grafomán Anthony Cordesmann írása. Ez a szakember évtizedek óta foglalkozik a régióval, főleg katonai biztosnságpolitikai szempontból. Mindenhez hozzáfér mindenhova elviszik, midnenkivel tud beszélni. És hónapról hónapra írja a nagyon hosszú tanulmányait. nem is érdemes előre olvasni, csak akkor szabad, ha konkrétan dolgunk van a témával.

AN OVERVIEW OF THE UNITED STATES INTELLIGENCE COMMUNITY, elég semmitmondó, tényleg csak egy overview. 1x oldalon. Jó sok cég van, tényleg macerás lehet ezeket egybefogni, koordinálni.

Arab volunteers killed in Iraq: an Analysis
Rövid de jó elemzés a nem-iraki felkelőkről. Igaz kicsit régi, 2005 végi. Magas a szaúdiak aránya és főleg Nedzsdből, ahol a wahabiták központja van.

Things Fall Apart. Két nagyágyú írta. Irak kapcsán mindenről van benne szó, de szerintem a külföldi példák kicsit rosszak, lásd menekültek és azok hatása. 140 oldal körül.

Prospects for Iraq’s Stability
Nem is tudom minek nevezzem ezt, talán az amerikai hírszerző közösség középtávú becslését az iraki stabilitás lehetőségeiről. National Intelligence Estimate, vagy legalábbis nyilvánosságra hoztak ebből.

REGIONAL FEARS OF WESTERN PRIMACY AND THE FUTURE OF U.S. MIDDLE EASTERN BASING POLICY
A címből kijön kb, hogy miről is szól a 113 oldalas tanulmány. Ilyen fejezet címek vannak:
WESTERN BASES IN THE ARAB WORLD FROM WORLD WAR II UNTIL OPERATION DESERT STORM. 1958-ban britek kivonulnak Irakból (Habbaniya Air Base), amerikaiak Szaúd Arábiából 1962-ben (Dhahran) és megint csak az USA Khaddhafi hatalomátvétele után 1969-ben Líbiából (Wheelus Air Base). Az 1979-es iráni forradalom után USA elvesztett minden bázist és lehallgató állomást a térségben. Kivéve persze Diego Garciát, amit eközben kezdtek el kiépíteni (ez brit szigetcsoport amerikai használatban). Nagy Britannia 1967 és 1971 között számolta fel a bázisait, London nem kiszorult, hanem anyagi okokból leszerelt.
Van egy fejezet az 1991-2001 közötti időszakról és a pre és post-Szaddam időszakról.

Talán ami még érdekes lehet, az a 2003 utáni időszak, amikor USA gyakorlatilag kivonta csapatait Szaúd Arábiából, és különleges katonai kapcsolatokat épített ki Katarral. Irakban hossszú távon négy szupetbázis épül. Lássuk csak:
Currently, four of the most important
basing locations in Iraq are Talil in the southern part
of the country, Bilad Air Base (or Camp Anaconda) in
central Iraq, al Asad airbase in Western Anbar province,
and al Qayyarah in northern Iraq. All of these bases
are some distance from major population centers and
have vast infrastructures, and sometimes are referred
to colloquially as “superbases.”

Most átfutottam a maradék 50 oldalt. Nagyon jó tanulmány. Irak után végig megy Egyiptomon, Jordánián és az öböl menti emírségeken. Nagyon jó kis részelemzések. Világos, hogy a két súlypont Katar ( a térség leghosszabb kifutópályával) és Bahrain (az amerikai ötödik flotta parancsnokságával). Ott van még az Emirátusok, amivel úgy tűnik nem tudnak dűlőre jutni. Nagy bázis kapacitás,a térség legjobb kikötője, amely anyahajó fogadására is képes. Minden szuper lenne, ha
1. nem lett volna a 19 9/11 es merénylőből kettő emirátusi
2. Dubai nem ismerte volna el a Talibánt 2001-ig (ezt rajta kívül csak Pakisztán és Szaúd Arábia tette meg). Azóta sem találtam egy értelmes magyarázatot, hogy ez miért érte meg az Emirátusoknak.

Igen ez a legérdekesebb tanulmány az olvasottak közül

Ez két olyan tüske, ami miatt csak a katonai kapcsolatok virágzanak és bár a politikailag is szövetséges, de nem úgy 100 százalékosan mint Katar vagy Bahrein. Amikor a helyi kikötő cég (a világ harmadik legnagyobb ilyen vállalata) megvette a P&O-t hat keleti parti kikötő is kezébe került. Erre amerikában mindenki terrorista veszélyt kiáltott. Ez kicsit rosszul esett az araboknak.

USAID

A pénteki post kapcsán arra gondoltam, talán nem is olyan egyértelmű mi az a USAID. United States Agency for International Development a Wikipedia szerint. AZ USAID, mint kormányzati szervezet felelős minden nem-katonai segély nyújtásáért. Gyakorlatilag ott van a világ minden részén. 2005-ben 1 milliárd dollár felett támogatott programokat Afganisztánban.

A tavalyi és idei adatokat meg kell nézzem valahol.
Itt is vannak: Data Sheet Mi derül ki belőle? OK a felét nem értem, de mintha 42 millliárd dollárt szeretnének elkölteni a fejlesztésekre. ezek egy része ismét csak Baghlanban lesz megvalósítva, ahol már a magyar PRT-val fog együtt dolgozni a USAID egyik Field Officere.

Itt van egy anyag USAID/Afghanistan Operational Plan FY 2006 címmel. Szinte minden kiderül belőle, hogy mire mennyit költöttek 2006-ban, mik a 2007-es tervek. A PRT-t támogatása nem egységesen jelenik meg benne, hanem az egyes szektorok alatt.

AFGHANISTAN RECONSTRUCTION, az Állami Számvevőszék amerikai megfelelőjének a
U.S. Government Accountability Office (GAO) anyaga 2005 júliusában összegezte az Afganisztánban elköltött amerikai pénzek felhasználásnak arányait, módját, hatékonyságát stb. A legtöbb pénzt a a USAID (82%) költötte, a fő területek Kabul és Kandahár volt (de pl. Baghlan is 10-25 mill USD körüli összeget kapott).

97 oldal az egész, mit mondjak hasznos olvasmány. Ami magyar szemnek szokatlan az a rettentő nyiltság, amivel megosztanak szinten minden infót. A határozott de korrekt bírálatok. Egy példa: We reported that in fiscal year 2003, neither USAID officers stationed in
Kabul nor at PRTs were able to identify the location of many Kabul-directed
projects in the field. This problem persisted in 2004 despite the addition of
a Kabul-based USAID-PRT coordinator to facilitate logistics and
communication.

Hamed Karzainak fia született

Január 16-án elkapták Dr. Hanifot, aki addig a Talibán állítólagos szóvivője volt. Captured Taliban Fuels Islamabad-Kabul Fire Azóta egyre másr jelennek meg hírek a a vallomásából, sok apróságra derült fény. Nem is elsősorban arra gondolok, hogy a paki titkosszolgálatot is megvádolta, mert ezt már mindenki tényként kezeli.

Azt hiszem említtem korábban, hogy egy alkalommal nagyszámú tálibbal végeztek egyszerre az ANA/ISAF erők. Afghanistan: Major Battle Reignites Pakistan Border Controversy Itt van még néhány apróság a támadással kapcsolatban.

Kabul Sharing Intelligence With Pakistan, NATO Ez kis hír de szerintem olyan amitől jelentős változhatnak a dolgok. A két ország történelme során még nem volt példa katonai együttműködésre, annyira feszültek voltak mindíg a kapcsolatok. Ha Pakisztán együtt akar működni, most már nem lehet kifogása, hogy hol és hogyan tegye.