szerda, január 06, 2010

Fixing Intel: A Blueprint for Making Intelligence Relevant in Afghanistan

A három szerző közül az egyik Maj. Gen. Flynn az Afganisztánban állomásozó amerikai erők hírszerző főnöke. Szokatlan mód, hogy egy aktív hírszerző egy kutatóintézet tanulmányában tegye közzé a reformjavaslatait, de ilyen modern világban élünk. Aki nem akarja elolvasni a 28 oldalt, annak itt egy cikk róla.

Kritika van benne bőven, a szerzők szerint az ügynökök leginkább a sötétben tapogatóznak, vagy ami beérkezik, nem ad választ arra, amire a politikai vezetés kíváncsi. "These analysts are starved for information from the field — so starved, in fact, that many say their jobs feel more like fortune telling than serious detective work," said the report. "It is little wonder then that many decision makers rely more on newspapers than military intelligence to obtain `ground truth.'"

Az alábbi mondat a magyarok esetében is megállja a helyét. A külső szereplők ha nem is jobban, de ugyanolyan jól informáltak.
In conventional warfare, troops depend on big picture intelligence to figure out their ground strategies. However, in a counterinsurgency, troops, aid workers and others on the ground are usually the best informed about the enemy, the report said. Brigade and regional command intelligence summaries that rehash the previous day's fighting are of little use compared with periodic reports that also address changes in the local economy, corruption and governance.

However, Flynn wrote, U.S. intelligence officials and analysts have spent too much energy focused on enemy activities and are "ignorant of local economics and landowners, hazy about who the power brokers are and how they might be influenced, incurious about the correlations between various development projects ... and disengaged from people in the best position to find answers."

Teljesen igaz.

A tanulmány dicséretére legyen mondva a végén megteszi a saját javaslatait is. Sőt, ilyet még nem láttam, ha jól értem az itt megfogalmazottak egyben: Its contents should be considered as a directive by the senior author, who is the top intelligence officer in Afghanistan. Ez Maj. Gen. Flynn, akit említettem. Egy nyilvános dokumentumban?

Olvasom tovább és egyszerűen egy aranybánya ez a tanulmány. Felhoz egy példát (vagy 3 oldalon át), hogy Helmandban tavaly nyáron egy tengerészgyalogos zászlóalj, minden konkrét háttértámogatás nélkül, a szokásos rendszert átszervezve, hogyan oldotta meg az információ gyűjtést és feldolgozást.
By resisting the urge of many intelligence officers to hoard analysts at the command post, the S-2 and his deputy armed themselves with a network of human sensors who could debrief patrols, observe key personalities and terrain across the district, and – crucially – write down their findings. Because there were not enough analysts to send to every platoon, the infantry companies picked up the slack by assigning riflemen to collate and analyze information fulltime. Nálunk ez meg lehetne csinálni?

A szerzők külön kiemelik, hogy nem elég megismerni ezeket az információkat, hanem le is kell írni. LE KELL ÍRNI.

Pár oldallal később aztán külön megjegyzik, hogy az egész történetet a tengerészgyalogosokról képtelenek voltak meglelni a hivatalos anyagok, jelentések elemzések között. Csak sajtó híreket találtak, hivatalos (belső) anyagot semmit. És csak akkor lett a történet teljesen tiszta, amikor a szerzők egyike elutazott Helmandba és maga interjúvolta meg zászlóalj tisztjeit. Ott sem működik tökéletesen a lesson learned.

Én javaslom a Magyar Honvédség számára, hogy állítson fel egy saját lesson learned központot, amely műveletből megtért vezetőket hozzásegít kérdésekkel, személyes tanácsadással, iránymutatással, hogy elkészítse saját írásos, lesson learned írásműveit, amelyek segítenek aztán policy jellegű döntések meghozatalában.

Tudom, hogy van egy Lessons Learned kp a Műveleti Központban, de az nem ezzel foglalkozik. Tudom, hogy létrejött egy másik a Összhaderőnemi Parancsnokságon, de arról még nem tudom mivel foglalkozik. Majd kiderítem, de szerintem nem ezzel. Ha igen, akkor a Honvédség megdicsérve a részemről. A lényeg, hogy a tapasztalat tanulmányok egy részét, vagy részben jelentessék meg nyilvánosan is. Ez kell, ahhoz hogy minden érdekelt katona tudjon róla.

Nincsenek megjegyzések: