Nem csak a titkosszolgálatok jelentik a megoldást

Múlt héten, vagy azelőtt, még a brüsszeli terrortámadás utáni napokban írtam a 24.hu nak is egy cikket a fenti címmel. Azért írtam, mert az előtte való két napban a riporterek mást sem tudtak kérdezni, hogy akkor a titkosszolgálatok hibáztak? Hol hibáztak? Mit kell másként csinálniuk majd?

Ez a megközelítés szerintem nagyon leegyszerűsítő, nem csak mert egy szervezet feladata a terrorizmus elleni harc, hanem azért mert a terrorizmus elleni harcról folyó gondolkodást is veszélyesen leegyszerűsíti (arról nem is beszélve, hogy munkájuknál fogva, nem lehet túl sokat tudni a szolgálatok tevékenységéről, amiatt az egész egy kicsit hályogkovácsolás is).

Szokás szerint néhány idézet a cikkből, aztán a link a teljes anyagra.

Emlékszem, 2013-ban volt szerencsém egy beszélgetésen részt venni FBI ügynökökkel Texasban, akik többek között arról beszéltek, hogy milyen hétköznapi eszközökkel próbálják megelőzni a terroristák, de akár az iskolai lövöldözések elkövetőit. Semmi forradalmi nem volt abban, amit mondtak, inkább az volt a meglepő, hogy ezt sokáig nem csinálták.

Azt mesélték az FBI ügynökök, hogy a saját felelősségi területükön rendszeresen látogatni kezdték a fegyverboltokat (ezekből Texasban rengeteg van), de a szokásos „körbeszaglászáson” túl időt szántak arra, hogy valamiféle normális kapcsolat is kialakuljon. Ott hagyták a névjegykártyájukat (ezt külön kiemelték, talán nem szokás FBI ügynököknél, annak idején mi sem kaptunk) a szokásos szöveggel, hogy ha bármi gyanúsat észlel…

Meglepetésükre a nyitottabb hozzáállás eredményeként sokkal több telefont kaptak később, ami elmondásuk szerint egy konkrét esetben egy lövöldözés megakadályozásához is vezetett. FBI ügynökökkel, a munkájuk miatt és a róluk kialakult kép miatt, senki sem szeret barátkozni, de a korrektebb hozzáállás, a rendszeres tájékozódás több információt és több nyitottságot biztosított számukra.

A teljes cikk itt olvasható.

A brüsszeli terrortámadások kontextusa

Szalai Máté kollégámmal írtunk tegnap egy elemzést a brüsszeli terrortámadás néhány kevésbé ismert kontextusáról. A főbb konklúziók mellett (amiket mindjárt idemásolok) talán a legfontosabb hozzájárulásunk a belga dzsihadista környezetről szóló oldal.

• Az európai dzsihadista szélsőségek a 2010-es években egész hálózatot építettek ki Európában, amelynek egyik legfontosabb sejtje Brüsszelben található. Az eredetileg „Sharia4” néven szervezett hálózat idővel az Iszlám Állam szimpatizánsainak egyik fontos szervezete lett, amely sikeresen toborzott és küldött európaiakat Szíriába, Irakba és más konfliktuszónákba (Líbia). A belga szervezet a sajátos helyi adottságai következtében az egyik legnevesebb, legradikálisabb csoport volt, amelyet végül 2015-ben be is tiltottak a hatóságok.
• A 2015. novemberi párizsi és a 2016. márciusi brüsszeli merényletek sokak szerint stratégiaváltást jelentenek az Iszlám Állam részéről: az elsődleges szerepet a rekrutáció helyett a terrorakciók vették át. Amennyiben valóban húzódik stratégiai megfontolás az események mögött, annak legfőbb oka az IS szíriai és iraki visszaszorulásában keresendő.
• A párizsi és a brüsszeli merénylet eltér az elmúlt években Európában végrehajtott terrorista akciók által körvonalazódott trendektől. Mindkét akció komoly előkészítést és belső kommunikációt feltételezett, ami korábban nem volt jellemző.
 • A brüsszeli merénylet öt nappal a párizsi merényletek egyik főszervezőjének tekintett Salah Abdeslam elfogása után történt, ám a nyilvánosságra került információk szerint az akció mégsem értelmezhető az Iszlám Állam bosszújaként.
• A terrortámadás nemcsak a francia és a belga hatóságok, hanem az európai terrorizmusellenes együttműködés hatékonyságának a kérdését is felveti.

A tanulmány a Külügy és Külgazdasági Hivatal honlapján érhető el vagy az intézet nyitóoldaláról.