A következő címkéjű bejegyzések mutatása: stratégia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: stratégia. Összes bejegyzés megjelenítése

szombat, november 01, 2014

Győzelem egy bonyolult világban: az amerikai fegyveres erők új műveleti koncepciójáról

Amíg próbálok magamhoz térni a ország és kultúraváltásból, Tratumann Balázs barátom ismét kisegített egy konferencia előadás bemutatásával Washingtonból. Érzésem szerint a felkelés ellenes műveletek (COIN) korszaka lejáróban van az USA-ban. 10-12 ig erről szólt minden, ez volt sláger téma. Irak és afganisztáni misszió lezárásával most a NATO-ban is új hangsúlyok vannak és az amerikai vezetés is megpróbálja figyelmét a csendes óceáni térség felé fordítani (azért írom, hogy próbálja, mert bár meghirdették, de a szíriai és ukrajnai események nem nagyon teszik lehetővé). Ez az ázsia és Kína felé fordulás (Pivot to Asia volt az elnevezése a hivatalos amerikai dokumentmokban), amit Balázs is emleget az előadás során.

Nem írja konkrétan, hogy mi az új műveleti koncepció neve  (hacsak nem értettem félre és az ULO lesz az), de mivel említi az előzőt (AirLand Battle), amit az szovjet páncélos rohamok megállítására dolgoztak ki a fuldai szorosban/szűkületben (Fulda Gap) a hidegháború idején, úgy szerintem a mostani a AirSee Battle lehet, amely a kínai haditengerészeti képességek korlátozását és Tajvan/dél-kínai tenger megvédést célozza.

Nem szaporítom tovább a szót, jöjjön Balázs konferencia összefoglalója:

„The Future Army: Win in a Complex World” címmel tartott remek előadást David G. Perkins vezérezredes, az amerikai hadsereg kiképzési és doktrinális parancsnokságának (TRADOC) parancsnoka Washington DC-ben. A rendezvény célja az amerikai hadsereg vadonatúj műveleti elképzelésének (Operational Concept) bemutatása volt, melyet természetesen le is lehet tölteni az internetről.

A tábornok harckocsizó, ez időnként meg is látszott az előadásában. Igaz, van mire magabiztosnak lenni: 2003-ban a 3. gyalogos hadosztály 2. ezredének élén elsőként lépte át egységével az iraki határt és Bagdadban is elsőként az ő Abramsei tettek ismerkedő látogatást – Silver Star járt érte.

Ideje volt egy új működési elképzelés kidolgozásának, hiszen az előző még az 1986-os AirLand Battle doktrínára épült, s azóta nagyot változott a világ. Sőt, változik folyamatosan, így nem megjósolni kell a jövőt, hanem csak leírni, milyen lehet. Úgysem fogjuk pontosan tudni, mi történik 2040-ig, így nem lehet elvárni, hogy a hidegháborúhoz hasonlóan aránylag pontosan le lehessen írni, milyen szovjet műveletre hogyan lehet és kell válaszolni, kezdte az előadását a tábornok. Az elmúlt több mint egy évtized háború után viszont új doktrínára van szükség, hiszen az amerikai hadsereg Irak és Afganisztán után inkább már a hagyományos, állami szereplők elleni hadviselésre készül. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség a felkelés ellenes hadviselés (counterinsurgency) kézikönyveinek megújítására, a tapasztaltak fényében – ez is zajlik.

A tábornok szerint a kisebb problémákra, kérdésekre mindig is voltak ötletei, de az ő dolga a nagy kérdések feltevése és megválaszolása. „Milyen háborúba fogsz menni és ehhez milyen hadseregre van szükséged?” Szerinte ez az a fő kérdés, ami mindent meg kell, hogy határozzon.

Ehhez szükség van a jövő lehetőségeinek, környezeteinek felmérésére, leírására, de ezek nem jóslatok, hanem csak lehetőségek lesznek, hiszen nem tudjuk, mi fog bekövetkezni. Itt kényelmes volt a hidegháború: jól ismert ellenség, jól ismert képességek és környezet. Túlerő ellen kell harcolni? A kérdés ismert volt, a válasz is: M1 Abrams. Túl sok támadó gépesített hadosztály jön Keletről? AH-64 Apache.

Ahhoz, hogy egy haderőt megfelelően fel lehessen szerelni, ki lehessen képezni (doktrínák megalkotása, OPFOR alkalmazása pl.), ahhoz tudni kell, hogy a jövőben milyen kihívások, harcok várnak a hadseregre.

Most viszont nem tudni, mikor, hol, milyen koalícióban, kik ellen kell majd háborút vívni? Milyen struktúrával, fegyverzettel, eljárásokkal, kommunikációval rendelkeznek majd a szövetségesek?

A friss, nemrég kiadott „Unified Land Operations: Win in a Complex World” (továbbiakban ULO) műveleti elképzelés alapja a nem tudom pontosan: a tábornok többször is hangsúlyozott megfogalmazása szerint „unknown, unknowable and constantly changing” világ vár az amerikai hadseregre. Ma már nem az egyes változók, képességek pontos ismerete és leírása számít, mint a „régi szép” hidegháborús időkben (Perkins vezérezredes érezhető nosztalgiával utalt vissza), hanem az egyes változók egymáshoz viszonyított összefüggéseit kell felismerni, tanulmányozni, követni. Nem a pontos értékek, hanem a kapcsolatok a fontosak.

Erre tesz kísérletet az ULO mindhárom (műveleti , taktikai, stratégiai) szinten. A tábornok hangsúlyozta: csak akkor nem kell háborúba menned és ott harcolni is, ha mindenki, így az ellenfél is pontosan tudja: ha harcolni kezdesz, egészen biztosan győzni is fogsz. Azaz ha olyan hadsereget akarsz, amely harc nélkül győzhet, akkor olyan hadseregre van szükséged, ami mindig biztosan győzni fogsz, szólt az üzenet a washingtoni éjszakában. A hadsereg lényege az elrettentés képessége: az ellenséget elrettentse magától a harc megkezdésétől is. Ez viszont olcsó, költséghatékony hadsereggel nem működik. (Ehhez képest most már 420 ezer főre visszavágásról is szó van, ami 100 ezer fő mínuszt jelentene nagyjából)

Ugyanakkor később hozzátette, a költségvetési megszorítások segítenek a hadseregnek abban, hogy megtalálja a jövőképét, a prioritásokat. Mint megjegyezte, ha sok pénzed van, nehéz fókuszálni…
 
Az ULO alapja az, amiben a tábornok szerint az Egyesült Államok világelső: az összhaderőnemi művelet. Ez nem csak az amerikai haderőnemeket érinti, hanem a polgári szervezeteket, ügynökségeket, az ENSZ-t és a szövetséges haderőket, azok polgári szervezeteit is.

A tábornok szerint a lényeg az tűzerő szinkronizálása: de ez nem a légitámogatások és a tüzérségi tűz egyeztetését jelenti, hanem a nemzeti ütőerőnek nevezett képességek helyes használatát. A katonai erő mellett legalább ilyen fontos a „soft power”, a diplomácia, a gazdaság, a kultúra is – s szintén hangsúlyozta a szövetséges államok szerepét és együttműködésének fontosságát. A szinkronizálás azt is jelenti, hogy egyszerre kell a földi, a légi, a tengeri, a cyber és az űr hadszíntereken tevékenykedni

A szinkronizálás azt is jelenti, hogy minden taktikai műveletnek illeszkednie kell a stratégiai műveletbe is. Saját maga sem tudta ezt még megoldani 2003-ban, így ma visszatekintve számos olyan taktikai műveletet hajtott végre ezredével, amit ma már nem tenne. Egyszerű példák: nem rombolom le a hidat, a trafóállomást, a gázelosztó központot, ha tudom, hosszabb ideig maradok a hadszíntéren, a városban: úgyis nekem kell újraépítenem majd, ha felrobbantom. Ráadásul a taktikai előnyök sem biztos, hogy jelentkeznek: ha néhány irányított bombával megszüntetem a város áramellátását, az saját erők éjjellátó képessége ma már nem okvetlenül előny, hiszen számítanom kell arra, hogy az ellenségnek is vannak ilyen eszközei, főleg, ha nem a jelenlegi Irakról hanem az esetlegesen leendő, államok és hadseregek közötti összecsapásokról beszélünk.

A hadsereg feladata a nemzeti ütőerő helyes alkalmazásával a politikai célok elérése – pontosított a tábornok. Ehhez azonban azt is tudni kell(ene), mi a győzelem? Mit látunk mi, a politikai vezetés és a világ győzelemnek? Erre sincsen ma már egzakt válasz, itt is minden változik. A szövetségesek, a politikai vezetés, a közvélemény…

A táborok szerint az alapvető kérdés az: fenntartható-e az elért eredmény? Nem rövid-, hanem hosszútávon! Itt is saját iraki példáját hozta fel tapasztalatként: nem azt várta a század- és zászlóaljparancsnokaitól, hogy ők oldják meg a problémát, hanem azt, hogy abban segítsenek: a helyiek tudják megoldani azokat. Ugyanis az ezred elmegy, Irak meg ott marad. (Ott is maradt, az eredmény ismeretes.)

Az ULO elkészítését 6-8 éves kutatás, párbeszédek, fókuszcsoportos beszélgetések előzték meg. Lementek az egycsillagos tábornokokig, minden hadsereg, hadosztály parancsnokságát többször is felkeresték. Külön munkacsoportok voltak századosoknak is, nem csak a felsővezetés véleményét kérdezte a TRADOC. Természetes volt, hogy a többi fegyvernem műveleti elképzelését is átnyálazták, szakembereikkel beszélgettek. Alapkérdés volt: minél nagyobb pontosság vagy átláthatóság? A tábornok kiemelte: komoly veszély, hogy ha az stratégiai szintű elképzeléseknél túlságosan aprólékos a problémafelvetés és hasonlóan aprólékosan „mondjuk meg”, mikor mit kell tenni, pontosan mire hogyan és milyen eszközökkel, eljárásokkal kell válaszolni, akkor taktikai elemeket emelünk stratégiai szintre. Nem azt kell pontosan leírni, _hogyan_ kell győzni, hanem azt, hogy _mire kell figyelni_. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy az átláthatóság ne csapjon át túlzott leegyszerűsítésbe sem. Az ULO egy alapdokumentum, melyre számos hadgyakorlat és újabb dokumentumok fognak ráépülni és természetesen nagyon fontosnak tartják a visszajelzéseket, azok beépítését is.

Szintén alapkoncepció, hogy azzal kell számolni: az ellenségnek minden olyan eszköz, képesség a rendelkezésére áll, ami a saját erőknek is. Távolról irányított repülőgépek, éjjellátó eszközök, robotok, informatikai hadviselés – ma már a világon szinte bárhol előfordulhat, elérhető. Ma már az a kérdés: hogyan tudod ezeket a mindenki számára elérhető eszközöket jobban használni, mint az ellenfél?

Az ellenséges erők ismerni fogják az erősségeinket, s elkerülik azokat. Senki nem fog Abrams-eket támadni a sivatagban, be kell menni a városba harcolni. Itt van nagy szerepe a megfelelő hadgyakorlatoknak, ahol az ilyen aszimmetrikus helyzetekre is fel lehet készülni, de arra is, hogy mit tegyek egy hozzám hasonló képességű és felszereltségű ellenséges erő ellen? Hogyan kerülhetem el, hogy célpont legyek és hogyan akadályozhatom meg az ellenséges erő térnyerését?  „A katona a mi intelligens fegyverrendszerünk”, nyomatékosította a tábornok. Megfelelő kiképzéssel nagyon sok, előre megismerhetetlen helyzetre is fel lehet készíteni.

A kérdés-felelek szekcióban kitértek persze a csendes-óceáni stratégiai hangsúlyáthelyezésre (pivot) és a hadsereg itt betöltendő szerepére is. Szerintem haditengerész volt a kérdező, de a tábornok emlékeztette: már a pivot előtt is 60 ezer katona állomásozott a térségben, többek között a logisztika, az egészségügy és az informatika derékhadát nyújtva a többi haderőnem számára. Az ULO összhaderőnemi szemlélete ráhúzható egyrészt a pivot-re, másrészt az összhaderőnemi jelenlétre is. S persze finoman emlékeztette mind a kérdezőt, mind a jelenlévőket, hogy a haditengerészet és a légierő az bizony nagyon drága dolog ám.

Az ULO hangsúlyozottan nem egy Bagdad II. forgatókönyv: ennek ellenére ott is igaz, hogy minden változik. A tábornok szerint, amikor 2003 után 2008-ban ismét Irakban találta magát, az ország azonos volt, csak éppen a világ, ami várta, már nem („same country, different world”). Más fegyverek (különlegesen formázott páncéltörő robbanótestek), más módszerek (IED-k, VBIED-k, öngyilkos merénylők) várták, mint 2003-ban. Nem történt más, mint itt is alkalmazkodtak az amerikai hadsereg erősségeihez, azokat elkerülve más módszereket választottak a támadáshoz.

Az iraki tapasztalatait és az abból levonható tanulságokat firtató kérdésre válaszolva a „megértés, elképzelés, leírás” módszer mellett kiemelte: már az ezredszintű parancsnokságokon is jobban kellett volna figyelni arra, hogy a végrehajtott műveletek a hosszútávú stratégiához illeszkedjenek, azokat támogassák. Ehhez azonban az is kell, hogy a parancsnok és a törzs jobban értse a stratégiai összefüggéseket, hiszen egy-egy taktikai szinten jónak tűnő művelet problémát okozhat a stratégiai szinten."

hétfő, november 23, 2009

Nyilvános a Afganisztán fejlesztési stratégia

Előző posztomban foglalkoztam a múlt szerdai PRT kormánybizottság ülésével, és hogy többek között elfogadták Magyarország Afganisztán stratégiáját. A dokumentum már másnap felkerült a netre, amit az érdekelődő magyar újságírók (egyre többen vannak) általános örömmel fogadtak. Hogy pontosan mi a cél, abban most egy kicsit bizonytalan vagyok, mert a dokumentum pontos címe ez: MAGYARORSZÁG AFGANISZTÁNI SZEREPVÁLLALÁSA, KÖZÉPTÁVÚ STRATÉGIAI KITEKINTÉS

Kitekintés vagy stratégia, az nem mindegy és ez nem pusztán lovaglás a szavakon. Az első leírja a stratégia környezetét, a másik meg megmondja hogy mit akarunk csinálni. Hogy itt miről van szó, azt most nem mondom meg, mert most erre nincs időm.

A stratégia (vagy kitekintés) mindenesetre Magyarország afganisztáni szándékait tartalmazza az elkövetkező 3-5 évre. Azt hogy mit akarunk ott elérni, mit akarunk ott csinálni. Izgatottan várom, hogy mik lesznek a válaszok, mert a Nemzeti Katonai Stratégia és a Külkapcsolati Stratégia is kevés útmutatással szolgál azoknak, akiknek utána ezt meg is kell majd valósítani. Nekem mindkét írás túl általános volt ahhoz, hogy abból megtudjam, hogy hova is tartunk valójában, vagy melyek Magyarország szándékai. Azt nem hiszem, hogy nincsenek, csak maximum nem tudjuk megfogalmazni őket, vagy megegyezni bennünk. Az intellektuális bátorság vagy a felsőbb szintű elvárás hiányzik? Nem tudom.

péntek, szeptember 14, 2007

PRT újdonságok szept. 11 kapcsán

Nem tudtam mennyire volt sajtónyilvános, de írtak róla az újságok úgyhogy én is megengedek néhány kommentet.


Szeptember 11-én volt megemlékezés a Parlamentben, nem politikai, hanem szakmai. Itt volt a USAID képviselője, az amerikai nagykövet és Szekeres és Gémesi Ferenc, aki alá a MEH-ben tartozik a TKB. Befelé menet útba esett a korona. Lecsekkoltam, úgy tűnik rendben van.

Volt újdonság bár arról lemaradtam:

-OMLT konsziderálva 2008 októberétől

-Nemzeti korlátozás nélküli különleges egység Szolnokról. Zalán Eszter a Népszabadságtól úgy tudja, hogy 14-19 ember lesz egyszerre kint ennek az egységnek a keretében. De ő ott volt a megemlékezés elején.

-Szekeres bejelentette, hogy még egy évig biztosan maradunk, azaz 2009 októberéig megtoltuk a jelenlétet.

-Gémesi bejelentette, hogy át fogunk állni a hosszabb távú projektekre, azaz gondolom ez azt jelenti, hogy nem lesz az 500 millió szétaprózva annyi helyre, hanem valami kevesebb, de inkább fejlesztés jellegűt fogunk csinálni

A díszbeszédek után a USAID bagláni képviselője tartott. Mit mondjak minden benne volt, a slide-ok, amelyek a magasban észlelhetetlenek maradtak, ki voltak osztva papíron. Nagyon részletes volt a fejlesztéséről általában és Baglánban, mármint ami a USAID tevékenységét illeti. A HM-től Szűcs András tábornok tartott előadást, bár az ő anyaga inkább a külföldieknek szólt a HM missziós tevékenységéről általában.

Ja igen, Koszovóban az Őr és Biztosító Zászlóalj helyett egy manoeuvre zászlóalj lesz a magyaroknak (majd megkeresem a magyar értelmét).

Ebéd után volt a szeminárium, ahol kérdéseket lehetett feltenni, amit jó magyar szokás mindenki némasággal fogadott. Végül beindult, és csak két kérdésre térnék ki. Ott volt az amerikai légi (katonai) attasé, aki feltette a kérdést, miért nincs KüM-ből senki az előadók közül (ráadásul kint az előadók ketten ültek, és volt egy harmadik üres szék)? Miközben azt igyekszünk bizonygatni, hogy ez nem katonai misszió, és most a fejlesztéseknek kell átvenniük a katonák szerepét.

Nem tudott rá válaszolni senki

Az egyik magyar NGO-tol valaki feltett egy kérdést, hogy milyen az együttműködés a PRT és a civilek között. A HM válaszában elbeszélt mellette, és nem is szándékosan. Ebből is látszik, hogy fejben milyen messze vannak a katonák és a civilek egymástól.

Az NGO ember civil-ken, a nem-kormányzati szervezeteket értette, a baptistákat és az ökumenikusokat. A katona a civile-ken, a FVM, GKM, KüM-ös stb. szakembereket. Így ahelyett, hogy azt mondta volna a civilekkel kevés a kapcsolatunk, egy hónapban egyszer biztonsági tájékoztatást tartunk nekik és mindig szívesen látjuk őket a táborunkban, arról beszélt, hogy a felkészítés, meg a minisztériumok közötti együttműködését stb. alapján a HM gondoskodik a civilek védelméről, kiséréséről, stb. Csak néztem, hogy mi van, hogy civilek mióta mennek katonákkal, aztán megértettem az ezredest.

Egyébként volt még egy ellentmondás, amire szintén rákérdezett valaki, hogy akarunk átállni nagyobb, hosszabbtávú fejlesztésekre, ah további egy évvel hosszabbítottuk meg a jelenlétünket. Legkorábban 2008 tavaszán, februárjában indulhat valami, és annak kell végetérnie a jelenlegi tervezés szerint akkor 2009-re? Ez lenne a hosszú távú fejlesztés?

2007 szeptembere van, semmi hír arról hogy hogyan akarja a TKB elkölteni az 2008-as évre a 500 milliót. Ugyanúgy el vagyunk késve, mint tavaly. Vagy elvagyunk késve? Végül amit tavaly kiadtak 500 milliót (azaz idén fizették ki), azokból 2008 októberéig futnak a programok (NGO-k, FVM, talán IRM is). Van amelyik még sem kezdődött.

Valaki rákérdezett, hogy mi a magyar fejlesztési stratégia, hát nem volt a külügyből senki, hogy megválaszolja a kérdést, pedig kiváncsi lettem volna, hogy mi is az?

A USAID képviselőnője említette, hogy a déli PRT-k készítenek PRT stratégiát (hangsúly a fejlesztésen) és hogy lehetne átvenni a hollanad, brit és amerikai tapasztalatokat. Ezek említése során különösen feldicsérte a magyar PRT-t, mondván északon ez az egyik legjobb és hogy jó lenne ha mi lennénk az elsők. Én benne lennék, tanulmányút Laskar Gahba, Tarin Kowtba és mondjuk Dzsalalabandba, az öltönyösök mehetnek a Londonba, Amszterdamba átvenni a tapasztalatokat.

Ja és lesz egy weboldal prt.gov.hu címen állítólag, szeptember végén indul. A felsoroltak alapján nagyon ambiciózus kísérlet lesz, meglátjuk tovább jut-e a propagandahíreknél.

Volt egy érthetetlen hír is a Népszabadságban, sajnos a nemzetben az eredetit nem találtam meg. Nem szivárgott, kiadták

Az elmúlt időszakban fokozódott az ellenállók, valamint az ellenállókhoz köthető csoportok jelenléte Afganisztán északi régióiban, ezen belül Baglán tartományban is, ahol a magyar tartományi újjáépítési csoport dolgozik - erősítette meg a Magyar Nemzet tegnapi számában megjelent hírt a Honvédelmi Minisztérium. A lap a Katonai Felderítő Hivatal jelentéseire hivatkozott. A tárcánál közölték: titkos dokumentumok nem kerültek avatatlan kezekbe, ezért vizsgálatra sincs szükség. A lap írásban feltett kérdéseire a HM szóvivője adta ki az nformációkat, egyebek mellett arról is, hogy a tárcánál hetente többször értékelik a magyar misszió biztonsági helyzetét, egy alkalommal a katonai hírszerzés szakértőivel.

Nem értem hol itt az INFORMÁCIÓ, az ÚJDONSÁG? Hogy a KFH részt vesz a biztonsági elemzésben? Vagy hogy fokozódott az ellenállók tevékenysége? Elmelágyult minden újságíró tényleg? Olvassanak talán újságot és ezek a dolgok teljesen nyilvánvalóak lesznek. Mintha azon vitatkoznánk, hogy a HM kiadta vagy kiszivárgott az, hogy Afganisztánban ópiumot termelnek.

Jézus máriám! vagy Jézus Máriám?

kedd, május 15, 2007

Új infok az iráni atomprogramról és lehetséges izraeli támadásukról

Az International Security új számában van egy tanulmány Osirak Redux címmel. A szerző, ahogy az egy rendes tanulmányban szokás, össze is foglalja, hogy miről fog írni 27 oldalon:

This article seeks to ªll this gap in the existing literature by providing a rough net assessment of an Israeli strike on known Iranian nuclear facilities. It does so by updating the Osirak scenario to account for both the improved IAF capabilities and the much tougher Iranian targets. The ªrst section presents an overview of the Osirak raid. The second section describes the nature and location of Iran’s nuclear facilities in the context of targeting for the IAF. The third section offers a rough estimate of the “weaponeering” necessary to destroy the target set. The fourth section discusses the forces the IAF and Iran possess relevant to this planned strike. The ªfth section evaluates potential attack routes and the likely interaction of Israeli and Iranian forces. The sixth section offers a brief discussion of the likely outcome of an Israeli attack and the implications for military counterproliferation.

Hát elolvastam, a szerző a nyílt forrásokból szépen kiszámolta hány gép kell (kb 50, fele fele F-15I és F-16I), milyen és mennyi bombára van szükség (BLU-113, BLU-109), milyen lehetséges útvonalak vannak, milyen ellenállásra lehet számítani, milyen fegyverrendszerekből, hány célpontot kellene leküzdeni és hogy milyen veszteségekre lehet számítani.

Ami érdekes: a legnehezebb célpont Natanz lesz, ahol 8-23 méterre van a föld alatt az intézmény és ebből jó néhány méter vasbeton. Itt ugyanarra a célpontra két BLU-113-ast kell indítani. És mivel nagyon pontosak (3-5 méter), ezért képes két darab ugyanoda csapódni.

Itt van egy kép a BLU-113-ról (6 méter hosszú és 2 tonna súlyú). Az amerikaiak fejlesztették ki az Öböl-háború idején Szaddám bunkerei ellen.

És pont ma a egy cikk a Washington Postban: Inspectors Cite Big Gain by Iran on Nuclear Fuel
Az IAEA meglepetésszerű bejárás során (csak két órával előtte szóltak, na pl erről szól az Atomsorompó egyezmény, hogy lehet ilyet csinálni) a következő megállapításra jutottak:
- Az irániak már 1300 centrifugát használtak
- A centrifugát stabil működtetésénél meglevő technikai problémákat nagyrészt megoldották

According to diplomats familiar with the inspectors’ report, in addition to 1,300 working centrifuges, 300 more were being tested and appeared ready to be fed raw nuclear fuel as soon as late this week, the diplomats said. Another 300 were reported to be under construction.

3000 centrifugával egy atombombányi nukleáris matériát lehet dúsítai évente. És hogy milyen sebességgel képes Teherán bővíteni kapacitását?
Tehran may, the diplomat said, be able to build an additional 5,000 centrifuges by the end of the year, for a total of 8,000.

Irán nukleáris ügye az ENSZ BT előtt van. Oroszország mindenféle indokra hivatkozva nem hajlandó Irán busheri atomerőművét feltölteni fűtőanyaggal. Meglátjuk mi lesz.

péntek, március 09, 2007

Külkapcsolati stratégia

Külkapcsolati stratégia tehát. Annyit előljáróban, hogy ez nem a külügyi stratégia. Ha jól láttam szerdán ez bekeverte Gálné Pelcz Ildikó képviselő asszonyt. Gönz Kinga előszavát elolvasva nekem is összeállt:
Honlapunkon és a szakmai műhelyek honlapjain a következő hat hónapban figyelemmel kísérhető a stratégia készítésének folyamata - ahogyan a résztanulmányokból tanulmányok lesznek, azokból kutatói összegzés készül, végezetül pedig a Külügyminisztérium munkatársainak közreműködésével összeáll a külkapcsolati stratégia. A munka egyes szakaszairól, eredményeinek vitájáról rendszeresen tájékoztatást adunk majd.
Tehát ezek itt a tágabb külkapcsolati anyagok

Nagyon büszke vagyok arra, aki bevállalta azt az itthon szokatlan, külföldön normális tettet, hogy a háttéranyagok és a stratégia kialakítása nem a háttérben (Ami itt azt jelenti titokban) folyik, hanem a nyilvánosság előtt. Persze a végső dolgokat a politikusok döntik el zárt ajtók mögött. De ez OK, végül is a felelősség az övék. Addig viszont kommentálhatóak az események. És ha látja a köz (akit nagyrészt nem érdekel), hogy kik írják, kik csinálják (főleg szakemberek, bár ez nem derül ki se a Küm, se a HVG oldalairól. Én odatennék minden név alá egy rövid életrajzot, publikációkkal), talán hitelesebbnek fogja tartani. Igy sem fog (szerintem) beleszólni sokkal több ember, így sem lesz jelentősen befolyásolva a politikai és szakmai irányvonal, de mégis az emberek előtt történik az egész. Nem lesz az érzése az emberenk, hogy valamit eltitkolnak előle, mert ha ilyet érez, a következő gondolata: biztos azért mert valami gáz van körülötte.

Az is az ötlethez tartozik, hogy az egész a HVG online-ra is felkerült, onnan is el lehet érni, lehet hozzászólni. De fent van természetsen a külügy honlapján is.
Baloldalt a menüsorban lehet látni a témákat és a műhelyeket. Ez utóbbiak közül valamiért lemaradt a Magyar Külügyi Intézet. Furcsa mód a Szóljon hozzá szekcióban lehet látni a linkeket. De azért ide is bemásolom.


* * *

Nemzeti azonosságtudat. Megújításának és fejlesztésének feltételei, intézményrendszere


* * *

Magyarország szomszédsági kapcsolatainak jövője
Lehetőségek és feladatok

csütörtök, március 08, 2007

Gyurcsány beszéd és ami átjött belőle

Már régóta akartam írni a külkapcsolati stratégiáról, ami a külügyi stratégia kialakítását megelőző kutató-felmérő munka, ha jól látom. Forrásnak ott van egyrészt a külügy honlapja. Ez itt a külügyminiszter asszony köszöntője (mégis miről van szó, mi a cél) De majd holnap írok róla, mert hosszú lesz és inkább a Gyurcsány beszéddel akarok foglalkozni.

Szóval tegnap, szerdán, 7-én Gyurcsány Ferenc beszédet mondott az MTA-n, a diplomáciai testület (kb. az összes nagykövet) és a meghívottaknak. A beszéd kb 40 perc volt. Először Dunay Pál, a januárban létrejött Magyar Külügyi Intézet igazgatója vezette fel az eseményt. Utána Göncz Kinga beszélt arról, hogy eredetileg ez a Külügyi Intézetben lett volna, de nem volt elég hely, és hogy hamarosan új helyszínre költözik az intézet. Majd bejelentette, hogy a miniszterelnök külpolitikai évértékelőt fog tartani, és reméli ez is hagyománnyá válik mint a már megszokott éves belpolitikai értékelés.

Áttekintve a média reakcióját (lásd alább): Az közvélemény nem nagyon tudta meg, hogy mi a lényeg, a sajtó nagy része megelégedett az MTI-vel, nincsenek külpolos újságírók, a szerkesztőket (persze tisztelet a kivételnek) meg nem érdekli a külpol, még akkor se ha a miniszterelnök beszél róla. Ez fontos szerepet játszik abban hogy magyarok olyan zárkozottak és nem bírják az idegeneket, meg szeretik nézni a köldöküket - pártállástól függetlenül természetesen.

A teljes beszéd fent van a Külügyminisztérium honlapján, szerintem tényleg az első koherens külpolitikai témájú beszéd (nem értem ide, a régi, EU NATO csatlakozást ismétlő beszédeket, mert az valahogy mindenki számára egyértelmű, elvárt volt). Reméljük lesz jövőre is.

A mai Hírkereső 25 találatot jegyez. Többségük MTI hír. A HVG már tegnap este reagált (az MNO is), de fájdalmamra megelégedtek az MTI verzióval. Azért érdemes megnézni, mert vannak linkek a külkapcsolati stratégia eddig elkészült háttéranyagaihoz, amelyekhez hozzá is lehet szólni a HVG oldalán. Két írás van ami eredetibbnek tűnik, talán tudosítók írták: A térség radikalizálódásától tart Gyurcsány írja a Figyelőnet és Gyurcsány: ne a legkönnyebb utat válasszuk!írja a Stop.hu. Ezek egy kicsit részletesebben adják vissza, de pl, Afganisztánt, amiről külön szót ejtett a miniszterelnök, hogy mit is keresünk ott stb. egy szót se.

Az állítólag jól értesült hírszerző.hu-tól nem volt senki (ha jól értetetm reggel). A TV2-t láttam a helyszínen, a HírTV-ben volt a hiradóban, az echoban csak demo, RTL-be és az M1 Hiradóba még csak bele sem került. Felháborodtam? Igen. A neten néztem meg éjjel, és először azt hittem az előző napit nézem meg. És tényleg azt néztem. Aztán rákattintottam a 7-i hiradóra és semmi? Kinek felelőssége ez? A külpol szerkesztőjé? A hírigazgatóé? Hol tartunk?
A Duna TV rendben volt - mondták.

Állítólag a mai Népszabadságban (amit még nem láttam csak mesélték) szintén nem vagy alig foglalkoztak a beszéddel. Pedig őket általában érdekli a külpolitika, főleg ha a miniszterelnök foglalkozik vele! A Magyar Nemzet ha jól láttam csak az MTI hír egyik részét hozta le.
Összefoglalva: Elgondolkodtató így megtapasztalni a magyar sajtó silányságát. Biztos van amiben jó, de a külpolitikai témákban nem. Hogy miért nem érdekli az embereket a külpolitika? Hát az egyik ez. Még akkor sem hallanak róla, amikor kivételesen történik valami. Belterjesség, provincializmus, ez megy nekünk. Nem is véletlen, hogy a múltkori felmérés a magyarok idegenellensségéről ilyen eredményeket mutatott. Összefüggenek egymással.