A cikkben szó van arról is, hogy magyar kiképzők mennek Eus színekben Kenyába, hogy a szomáliai hadsereg tagjait képezzék majd: Ami az EU önálló akcióit illeti, Afrika kiemelt figyelmet kap, különösképpen a teljesen szétesett Szomália, ahonnan szerveznek kalózakciókat, illetve ahol menedéket kapnak iszlám terroristák. Az EU azt tervezi, hogy száz kiképzőt küld feltehetően Ugandába kétezer szomáliai katona felkészítésére erősítendő az átmeneti kormányt. Ebbe a kiképzői csoportba hat-hét embert adna Magyarország.
Az miniszteri csúcs másik híre az MTI szerint, hogy a NATO decemberben dönt, hogy menyivel emeli a létszámot Afganisztánban. Az eddigi bejelentések „biztatóak”: Szlovákia dupláz és újabb 245 főt ajánl fel, Grúzia 170 főt. Nem tudom mennyi fog összejönni, az addigra bejelentett 20-30-40 ezer fős amerikai létszámbővítésre válaszul.
Ma NATO konferencia van a Parlamentben, amire sajnálatos módon a Külügyi Intézetet elfelejtették meghívni a nagyrabecsült szervezők. Itt van a NATO főtitkár is, Bajnai kormányfő beszédet mondott, Szekeres Imre is. Itt egy rövid beszámoló róla
Érdeklődésünk fő tere még is csak a tegnap harmadik alkalommal megtartott PRT KB ülés. Az eseményről mindössze ennyi látott napvilágot: Elfogadták a magyar Afganisztán-stratégiát, amelyet a Magyarországra látogató NATO-főtitkárnak is bemutatnak – mondta Balázs Péter külügyminiszter szerdán a Parlamentben.
A külügyminiszter az Afganisztánban működő tartományi újjáépítési csoport (PRT) és az ahhoz kapcsolódó kormányzati munka irányítására létrehozott bizottság ülését követően azt mondta, hogy a stratégia főképpen a fejlesztések fenntartására és hatékonyabbá tételére helyezi a hangsúlyt.
Mint az MTI kérdésére elmondta: a jelen gazdasági helyzetben a magyar kormánynak nincsen lehetősége megemelni annak az évente mintegy 500 millió forintnyi forrásnak az összegét, amelyet az afganisztáni fejlesztésekre fordítanak, de szinten tartják azt.
AZ MTI-n kívül csak a Népszabi volt ott meg talán még egy TV stábot láttam.
Mi derül ki a hírből? Van új Afganisztán stratégia, amelyet előbb utóbb nyilvánosságra is fognak hozni (állítólag). A fejlesztési összeg marad, „mintegy 500 millió”. Ez valójában jövőre annyi lesz mint idén, 459 millió. Itt a hivatalos költségvetési tervezet erről (11. old.)
Úgy tűnik nálunk minden megy tovább mint eddig. Mintha semmit sem reagálnánk a Baghlanban romló biztonsági helyzetre, az átalakuló NATO/ISAF stratégiára. Nem tudom jó vége lesz-e így.
Azt sem tudom, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet olvasta-e az elfogadott Afganisztán stratégiát, de épp napokkal korábban jelent meg interjú a szervezet vezetőjével a Népszabadságban. A címe? Újra kell gondolni az Afganisztán-politikát
Az első mondat a cikkből: Egyértelmű és világos magyar fejlesztési stratégiát szeretne látni Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) igazgatója… Micsoda finom kritika! Tehát ezek szerint, ami most van az nem az. Egyetértek. Idézek még néhány gondolatot a cikkből:
Eközben a kormányzat a korábbi évekkel ellentétben (amikor 180, illetve 150 millió forintot tett elérhetővé) az idén 93 millió forintot biztosít az NGO-knak (nem kormányzati szervezeteknek): ennyire pályázhat az, aki Afganisztánban akar fejleszteni. - Ez az összeg nagyon kevés. Ráadásul óriási késések vannak a kifizetéseknél. Megépítjük a hűtőházat, de nem tudjuk átadni akkor, amikor a gyümölcsöket és a zöldségeket bele kéne helyezni, mert nem jött meg az a részlet, amit ki kéne fizetni ahhoz, hogy a vállalkozótól átvegyük a létesítményt - mond egy példát Lehel László az afganisztáni fejlesztés lehetetlen helyzeteire…
A MÖSZ vezetője afganisztáni útján azt tapasztalta: sokan úgy vélik, hogy az eddigi politika nem hozott sok eredményt.
Mit is mondhatnék erre, mint hogy idézzem magam a Magyar Narancs mai számából (neten a jövő héttől lesz): A misszió otthoni koordinációja elégtelen: a civil-katonai párbeszéd épp úgy, mint a kormányzati szereplők együttműködése. Afganisztáni szerepvállalásunknak itthon nincs gazdája, aki meghatározná jelenlétünk értelmét, céljait, eszközeit. A misszió irányítására létrehozott kormánybizottság ritkán ülésezik, vezető politikusok alig jönnek Baghlánba (a csapatokat hathavonta látogató honvédelmi miniszteren kívül), a fejlesztési stratégiát a felhasználásban érdekelt szereplők erősebben befolyásolják, mint a helyi érdekek; és hiányzik az eredmények ellenőrzése és értékelése.
Summa summárum: A helyzet Baghlánban fokozatosan romlik, lent a mindenki tisztában van ezzel, fent azonban ugyanúgy mennek a dolgok ahogy egy évvel ezelőtt. Meggyőződésem, hogy ennek nem lesz jó vége, és mikor sírni kezdünk nem lesz mit csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése