Átalakuló erőviszonyok Sinjarban a PKK/YPG, a PMU, a KDP és a bagdadi kormány között

 

Vannak a szíriai kurdok, akiket nagyon szeretünk, mert megvédték a világot az Iszlám Államtól Szíriában és Irak egy szögletében, Szindzsárban. Ebben az isten háta mögötti városban az iraki kurdok őrizték a világot, de amikor jött az Iszlám Állam, ők inkább visszavonultak. Ennek mészárlás, erőszak, rabszolgaság lett a vége a jezidi férfiak, nők, és gyerekek körében. Sokakat a mai napig nem találnak.

A felszabadulás után a jezidiek - akik addig magukat kurdoknak tartották csak más vallással - nem kértek többet az iraki kurd peshmergákból, viszont elfogadták a szíriai kurd YPG támogatását, így ma nekik van a legnagyobb helyi milíciájuk Iraknak ezek szögletében. Mellettük az síita milíciák képviselik Irakot. Ironikus ez, mert a két szereplőt nyugaton két ellentétes oldalon tartjuk számon: a baloldali, forradalmi YPG a jó, a amerikaellenes, Irán barát PMU a rossz. Az egyik idáig amerikai katonákkal harcolt együtt, utóbbi amerikai katonákat támadott, a vezetőjüket, pedig az USA likvidálta az év elején (Szulejmani/Muhandis kilövés). De Szindzsárban a két szervezet barát, a PMU sok támogatást a YPG motiválta jezidi erőknek.

 Az alábbi elemzés nem ilyen megengedő mint én. YPG helyett végig PKK-t ír, utalva arra, ami a szakirodalom egy részének (és Törökországnak) az álláspontja, mondván, hogy a YPG nem önálló szervezet, hanem valójában a PKK szíriai "leányvállalata", amelynek a vezetése furcsa mód tele van törökországi kurdokkal.

 Maga ez elemzés egyébként kiválóan foglalja össze a bagdadi, erbili, és ankarai érdekeket annak kapcsán, hogy mostantól elvileg a központi kormányzat és KRG jelenléte nőni fog, és a PMU és a YOG/jezidi filiálék befolyása meg csökkenni

https://jamestown.org/program/the-iraqi-and-kurdish-regional-governments-sinjar-agreement-consequences-for-u-s-turkish-and-iranian-influence-and-rebel-rivalries/?mc_cid=5675c4fe40&mc_eid=056f889926

Patriot ütegek Harirban

Tévedtem, mint olyan sokszor.

Közel-keleti híreket olvasgatva láttam, hogy a Patriot ütegek nem is Erbilbe kerültek, hanem Harirba. Ez a város hetven km-re északra van Erbiltől, természetesen szintén kurd terület. Egyszer elautóztam mellette, akkor láttam, hogy egy repülőtér is van ott. Pár éve volt, 2014 után, és az interneten rákeresve nem jött ki semmi rá. Régen, amikor még sok amerikai katona volt itt, 2003 után, de a 90-es évek kvázi függetlensége alatt az USA használta bázisként.
A 90-es években konkrétan a CIA, más amerikai nem volt itt, de 2003 után az amerikai hadsereg, a különleges műveleti erők, -  és gondolom a CIA megint :)
Az invázió előtti és utáni pillanatokról van egy jó könyv, The CIA War in Kurdistan: The Untold Story of the Northern Front in the Iraq War címmel, friss, 2020-as. Ezt is egy olyan CIA-s írta, akinek a szövegből ítélve, tele lett a f@sza a saját főnökeivel. Amit el lehet olvasni a könyvből abből világosan átjön, hogy ez a CIA utánpótlás reptere volt 2003 előtt, majd az invázió idején ide dobták le a 173-as légideszant dandár katonáit, miküzben Kuvait felől jöttek a tankok.

Az amcsik hazamentek 2011-ben, de 2014-ben - az Iszlám Állam elleni háború miatt - visszajöttek. A kurd területeken Erbilbe elsőként mégiscsak az a "főváros". 2015-ben aztán elkezdték megint Harirt használni, az olvasom, hogy kiképzési céllal. Ekkortól indult be a helyi peshmerga erők nemzetközi kiképző programja, Magyarország is ekkortól vesz rész kint. 2018-ban szóba került, hogy bővítik a bázist.

Mégegyszer tévedtem. Most újraolvasva a januári híreket, amikor Irán rakétatámadást intézet két iraki bázis ellen, abban a hitben voltam az olvasott hírek lapaján, hogy Erbil volt az egyik célpont. Igaz az is benne volt a hírekben, hogy a rakéták útközben lezuhantak. .

Most kifejezetten Harirra keresve rá, látom, hogy az irániak eleve Harirt célozták az Al Asad bázis mellett. Ez nagyon ciki, mert nem vettem észre. Erbil támadása eleve értelmetlennek tűnt, mert az egy nemzetközi repülőtér, ami mellett a katonai táborok vannak. Ott eltalálni valami civil célpontot, ciki lett volna. Harirt támadni viszont Teherán szemszögéből racionális lett volna (az is volt).

A bázisról a google maps csak valami ősrégi, rossz felbontást ad ki. De satelite.pro térképe éles. Kb 2016-2017-re saccolom a fotót, mert Erbilben akkor még tartott az Iszlám Állam elleni légiháború viszont a nemzetközi tábor építményei már nem voltak olyan kezdetlegesek, a sátrak eltüntek.

Harir távolról, látszik, hogy egy egyszerű reptérről van szó, nincs gurulóút külön, hanem a pálya végén tud megfordulni gép, illetve tényleg főként raktárépületek és egy két hangár van csak a másik oldalon. Az is érdekes, ami hiányzik erről a fotóról. Nincs körülötte bázis - legalábbis ezen a régi fotón. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha van is peshmerga képzés, az nem itt van/volt, és hogy ez inkább egy logisztikai állomás, semmint egy katonai bázis. Nem véletlen, hogy az angolban többször Harir Campként emlgetik csak. Bashur airfield-ként is ad ki találatot a google, régebben (2003 és előtt) így is használták.

Azért érdekes, hogy mikori a kép, mert a nagyításban azt is látni, hogy a reptér éppen felújítás alatt volt ekkor, kétharmadától homok van a páylán és sok teherautó szorgoskodhat valamin.

Az erbili repülőtér és a nemzetközi misszió

Mikor először raktam fel az erbili repülőtérről ezt a térképet, kaptam utána fejemre, hogy ez így veszélyes (kb. 2015-ben lehetett). A tegnapi iráni rakétatámadás után keresgélni kezdtem, de nem találátam a blogon, úgyhogy felrakom mégegyszer.
A reptér és a bázis már rég tovább bővült, Iszlám Állam már nincs, és ha az iráni titkosszolgálat az én térképemet használná egy következő támadáshoz, az régen rossz lenne. Ezért teszem fel nyugodt lelkismerettel a térképet megint.
Ha akar, Irán tud sebészi pontossággal kilőni rakéták. Ezt már bizonyította legalább kétszer. Ha mellé talált most, az nem volt véletlen (nagy valószínűséggel).

Free Burma Rangers, egy furcsa humanitárius NGO

A Free Burma Rangers egyik aktivistájának halála egy pár napja hír volt, nem tudom emlékszik-e még rá valaki. A csoport, amely magát humanitarian service movement-nek hívja, ami rendes tőlük, mert nem NGO-nak nevezik magukat. Ez az azonban kevés, mert a sajtó így is gyakran humanitárius szervezetnek hívja őket, amelynek különlegessége hogy a frontvonalban segítenek. Most is azért kerültek a hírekbe, mert hogyhogy, hogyhogynem egyszer csak felbukkantak Szíria kurdok lakta részén, hogy segítsenek a török invázió áldozatainak, kurdoknak, keresztényeknek. A hírt az adta, hogy az egyik kollégájuk halálos sebet kapott, az orvosi az életmentést és sajnálatos halálát pedig viderora vették és az bejárt a világot. Miért írom ez a posztot? Mert manapság akkor kavarodás van mindenben, elmosódnak a határok, például a humanitárius szervezetek esetében is. Mi a jellemzője ezeknek a szervezeteknek, hogy mindenkinek segítenek aki hozzájuk fordul, hogy semlegesek, hogy fegyvertelenek és hogy néhány írott és iratlan szabály keretezi tevékenységüket. A Free Burma Rangers – amelyet a mostani hírek alapján is – ide soroltak ellene valami rettentő furcsa képződmény, amire Moszul ostromakor figyeltem fel. Idézek egy cikkből: He ran out as his colleagues, armed with machine guns, gave covering fire. He scooped up the girl, her hair tied with pink ribbons into pigtails, stumbling as he ran back. He was gone and back in 12 seconds Igen, az FBR humanitárius munkatársai – néhányuk? mindenki, aki a harcmezőn van? – fegyvert visel és használja. Ilyen nincs, de mégis van. Bár tevékenységük emberéleteket mentett az ostrom során, szerintem olyan határokon léptek át, ami feszegeti a „humanitárius” szó határát. Bár valamelyik magyar oldalon is olvastam, hogy állítólag az Iszlám Állam tagjainak is segítséget nyújtottak, erre nem vennék mérget, amíg valami hiteles forrást nem olvasok. A szervezet vezetője egy megtért amerikai különleges műveleti arc, aki először Burmában szervezte meg a helyi elnyomot kisebbségek között a humanitárius tevékenységét. A szervezet önkénteseinek egy része képek alapján szintén fegyverforgató fiatal férfi, szerintem biztos nyilatkoztak már róla, hogy korábban katonák voltak. Idézek a weboldalukról: Working alongside indigenous pro-democracy groups, FBR trains, supplies and coordinates Ranger teams to help provide emergency medical care, shelter, food, clothing and human rights documentation. In addition to relief … The teams are to avoid contact with the Burma Army or other attacking forces and operate under the protection of the ethnic resistance armies. However, they cannot run away if the people they are helping cannot escape the attacks. Igen talán ezt kihagytam, egy humanitárius NGO csak rendezett jogi környezetben dolgozik, ott ahol erre engedélyt kapott. A FBR úgy tűnik Burmában nem így működött. A félkövérített mondat arra utal, hogy – esetleg, szerintem - ott is felvették a fegyvert ha kellett. Irakban, Moszulban az iraki hadsereg oldalán, a frontvonalban harcoltak, vagy bocsánat mentettek. Ki és miért engedte ezt meg nekik? Hogyan tudtak engedélyt szerezni? És vajon mennyire volt semleges a tevékenységük? Semennyire. Ha ISIS tagot találtak volna, azt bizony az irakiak ott helyben kivégezték volna, ahogy erről már egy párszor én is posztoltam riportok alapján.

Terepkutatás hírszerzés helyett

Asaad Almohammad and Charlie Winter | DEMYSTIFYING THE ISLAMIC STATE’S PROPAGANDA MACHINE Combating Terrorism Center at West Point Nem az én világom, de hátha valakit lázba hoz annyira, hogy elolvassa. A szerzők hozzáfértek az elmúlt években az amerikai erők* által megszerzett vagy legfoglalt eredeti dokumentumokhoz, interjúztak egy csomó belső forrással és persze hozzátették, amit már a szakirodalom is összeszedett a témáról. Egész részletes táblázat van benne az Iszlám Állam média irányításáról. (* utóbb kiderítem, hogy valszeg nem, vagy nem csak az amerikai erők által legfoglalt dokukat használták, hanem az ún data collectorok által összegyűjtött forrásokat) Nekem a legérdekesebb ez a lábjegyzet volt: During the field work for this paper, all but two of the 13 individuals who were approached to participate in the study were based in Islamic State-held territories in Syria. The seven individuals who agreed to participate in this study knew and were trained by and worked with the first author in the past on a number of projects. Some of these projects included publications on the Islamic State. All seven individuals are based in Islamic States-held territories in Syria and are collecting information on Islamic State operations, leadership, and movement. None of the seven collectors agreed to list the names of their current employers in this publication. That said, all details describing the collectors and quotes used in this study were approved by them, including the information in this note. Tehát vannak/voltak ezek a data collectorok, akik valakiknek dolgoznak és akik azzal foglalkoztak Szíriában, az Iszlám Állam ÁLTAL URALT területen, hogy információkat gyűjtsenek a Iszlám Állam vezetéséről, működéséről, műveleteiről. Ezeket az emberek az egyik szerző trained by and worked with korábban más projektekben. És az a szép, hogy nem a CIA, vagy DIA valószínűleg, ahogy rávágná az ember, hanem olyan akár nyílt finanszírozásból folytatott kutatás, ahol ezeket meg lehet csinálni. Az elmúlt években született néhány lélegzetelállító publikáció az Iszlám Államról. Nem feltétlen azért mert olyan szuper volt a tartalmuk (nem olvastam mindet, nem tudom mi van bennük), hanem azért mert a szerzők részben elfogott IÁ tagokkal való beszélgetésekből, interjúkből szerezték az infokat. Ami azért elég ritka, bár az is igaz, hogy ha valaki ezt itthon prioritásnak találná, egy fél évi szervezés és pár iraki út után egy magyar kutató is megtudná csinálni már. Nem tudom, hogy a fent emlegetett, az egyik szerző és a data collectorok közös együttműködése az alábbi kiadványokban testesült-e meg, de ezek azok, ahol a jelzett szerző helyszíni adatok, források és terepkutatás írta meg, amit megírt: Asaad H. Almohammad and Anne Speckhard, “Is ISIS Moving its Capital from Raqqa to Mayadin in Deir ez-Zor?” ICSVE Brief Reports, April 3, 2017; Asaad Almohammad and Anne Speckhard, “ISIS Drones: Evolution, Leadership, Bases, Operations and Logistics,” ICSVE Research Reports, May 4, 2017; Asaad Almohammad, “ISIS Child Soldiers in Syria: The Structural and Predatory Recruitment, Enlistment, Pre-Training Indoctrination, Training and Deployment,” The International Centre for Counter-Terrorism – The Hague 8:14 (2018). T

Török bázisok Észak-Irakban

Nehéz pontosan elhelyezni az ilyen híreket. Észak-Irakban (Iraki Kurdisztán), kurd tüntetők elfoglaltak egy kisebb török bázist, felgyújottak néhány tankot és egyéb járművet tiltakozásul azért, mert egy korábbi török légitámadásban (ami a PKK fegyveresit célozta) két helyi lakos is meghalt.

Tekintve, hogy a török bázisok mind a Barzani, KDP területen vannak, természetesen jelenlétük bírja a kurd vezetés jóváhagyást, sőt talán az iraki kormányét. Valahol jó, hogy a török hadsereg inkább hagyta azt a pár tankot, és visszavonult, mint hogy vérfürdőt rendezzen a helyi iraki kurdok körében (nem, nem minden kurd utálja Törökországot és szereti a PKK-t, szóval ez nem magától értődő). Hagyni kellett levezetni a feszültséget a helyiek körében, még ha ezen az áron is. Egyébként az török hadsereg iraki bázisairól elég kevés infó van. 11-14-18 darabról beszélnek, amelyek többsége az török-iraki határ közvetlen iraki oldalán van. (itt vannak fotók és térkép is)

Ha valamelyik hírnevet kapott, akkor az nem ezek közül került ki, hanem ami Bashikában van (egy keresztény település egyébként), az kurd-iraki "határ" mentén. 2014-ben, az Iszlám Állam moszuli térnyerése után jöttek ide, hogy az IÁ-val ellenséges szunnita miliíciát képezzenek ki, meg persze másért is. 2015-ben vagy 2016-ban, amikor Erbilben mondtam az egyik török alkonzulnak, hogy szívesen meglátogatnám a bázist, először meglepődött, aztán nagyot röhögött és mondta, hogy sajnos azt nem tartja elképzelhetőnek. Nem is látogattam meg (A logikám az volt, hogy ha a sajtónak megmutatják, akkor a kutatóknak miért ne. Sokszor bejött)

Moszult már rég visszafoglalták, de a török katonák még mindig ott vannak Bashikában. Most már még inkább egy anomália, hogy miért engedi ezt az iraki kormány? 2017 előtt még kurd kézen volt a város, az ok, hogy a KDP engedte, de most már iraki kézen van. Szóval hazaküldhetnék őket. A Bashika bázis ebből szempontból más helyzetben van, mint a többi, a török határhoz közeli bázis, mert azok létét még egy korábbi török-iraki megállapodás tette lehetővé. De Bashikáét? Mélyen bent a Irakban? Nem vágom.

Milyen érdekes. Mióta Trump bejelentett valamit, amiről egyre kevésbé tudjuk, hogy pontosan mi (ő a információs hadviselés igazi nagymestere), de Szíriához és az amerikai katonákhoz kapcsolódik, azóta egyre új dolgok derülnek ki az átlagolvasó számára a szíriai kurdokról.

Syrian Kurds never relied solely on US, says official after Moscow visit, ez a cím tökéletesen össze is foglalja: sosem támaszkodtak kizárólag az USA-ra, mondja az egyik vezetőjük moszkvai látogatása után.

A szíriai kurdok a politikai kommunikáció nagymesterei, úgy megetették a nyugati politikai elitet és közvéleményt az elmúlt években, hogy most mindenki "árulásról", "hátbaszúrásról" és egyebekről beszél az amerikai kivonulás kapcsán, miközben a cikkben ilyeneket lehet olvasni:

We never even cut ties with the [Syrian] government when it was weak,” he remarked, but added, “We have always said that the regime was not serious for negotiations to reach a deal.” He also confirmed several past meetings with Russians at Hmeimim base, located near Syria’s western coastline.

Oooops. Persze ez nyilvánvaló. A kurdok a túlélésre játszanak, nem engedhetik meg magukban, hogy csak egy szereplőre támaszkodjanak. Reálpolitikusok mondhatnánk, és teljesen érthetően. Csak most a fagyi egy kicsit visszanyal és majd sokan meglepődnek, hogy a USA fő szövetségese, inkább partnere, hirtelen jóban van Moszkvával, sőt Damaszkusszal is.

Majd amikor kiderül, hogy Iránnal is megvannak a kiépített kapcsolatok, forradalmi gárdisták is megjelennek kurd városokban, akkor fogunk csodálkozni. (2016-ban iraki kurdisztánban arról meséltek, hogy a Hezbollah már ott van).

Még nincs lefutva, hogy mi lesz a török beavatkozásból, hályogkovácsolva még azt is el tudom képzelni, hogy a törökök is kapnak valamit (Manbidzsot és az Eufrátesz nyugati oldalát), az oroszok meg bejönnek a kivonuló amerikaiak helyére, a szír kormányerőkkel vagy nélkülük.

Kurd kiút Szíriában?

Mióta bejelentette D. Trump amerikai elnök, hogy az  amerikai erőknek ki kell vonulnia Szíriából, megint fejére állt egy kicsit a világ, megint elkezdődött az szerepek újraelosztása, egyeztetések újrakezdése orosz-török, orosz-iráni, izraeli-orosz, izraeli amerikai és talán szíriai-iráni (csak erről nem nagyon olvasni) vonalon. Ja és persze a szíriai kurdok részéről, ki ne felejtsem már őket, hiszen az ő bőrükre megy ki a játék. Ők is tárgyaltak mindenkivel. nem akarom nagyon végigvenni az opviókat, mert elég sokat lehetett olvasni ezekről, a kurdok nyilvánvalóan szívóágon voltak, hiszen az USA távozásával elvesztették legfontosabb biztonsági szponzorokat, Párizs hiába jelezte, hogy ők maradnak, a francia erők nem ellenfelek a törököknek.

Mai hírek szerint a kurdoknak sikerült a legmesteribb húzást megtenni ebbe a konfliktusba. Megegyeztek Damaszkusszal, hogy a manbidzsi területeket átadják a szíriai kormányerőknek, akik már meg is kezdték a felvonulást, így mostantól ők néznek szembe a török erőkkel. 

Mennyire egyszerű? Aszadnak jó, mert egy kapavágás nélkül kap vissza területeket a saját országából. Így egyszerűbb neki, mint egy jövőbeni béketárgyalás eredményére várni, ahol majd a törökök mindenféle feltételeit kell majd teljesítenie, hogy visszakapja azt, ami már most török kézen van (Afrin, Dzsarablusz, Idlib egy jó része).

A kurdoknak jó, mert megakadályozták a török inváziót – legalábbis egyelőre, és egy olyan területről mondanak le, ami nem is kurd (ez a rész főként arab) és csak azért volt rá szükségük korábban, mert utat akartak nyitni Afrin felé, ami ugye már elveszett.

Az megállapodás, amely állítólag megkötetett, egyben ismét rávilágít a szíriai  kurdok és Damaszkusz jó kapcsolatára. Ez persze csak annak újdonság, aki nem követi a szíriai eseményeket közelről ( tudom a többség ilyen), de már legalább Aleppo ostrománál nyilvánvalóvá vált. A kurdok által birtokolt Kamisli és Haszaka városokban a mai napig működik a kormány jelenléte, azaz a belváros egy elkerített része, ahol a kormányhivatalok és a biztonsági szervek visszahúzodtak. Kurd diákok rendszeres repülőjárattal járnak tanulni a damaszkuszi egyetemre és ilyen apróságok.

A török invázió veszélye ezzel nem múlt el, de talán a törökök is úgy vannak vele, hogy a cél nem az invázió maga, hanem a kurd önállóság visszanyesése. Ez most sikerült, legalábbi az Eufrátesztől nyugatra. Majd meglátjuk, hogy a folyótól keletre, ott ahol inkább tömbben élnek a kurdok, mi lesz a török cél. Végül is a szíriai török határon végig fal van, azaz a biztonság, vagy a „biztonság” azaz a PKK/YPG erők átjárása korlátozva van.

És az USA? Elvileg az amerikai erők még Manbidzsban vannak, azaz akár találkozhatnak is a szíriai kormányerőkkel, ami azért pikáns lesz. Azt már Trump eredeti döntése után látni lehetett, hogy a kivonulás erősíteni fogja a szíriai-orosz-iráni tengelyt, de ez a így ebben felállásban most egy kicsit előrébb mutat, mert ha a kormányerők bevonulnak, akkor – ha ideiglenesen is – még némi együttműködés is lesz a koalíció és az amerikai erők között. Hajrá, én csak örülök neki.

Kurdisztán a népszavazás után - Elsietett függetlenség

Az ember az állandó rohanásban örül ha a FBre felteszi amit írt, de most végre ide is. Ebben az elemzésben kb megírtam mindent, amit meg akartam írni. A lényegi üzenet, hogy a népszavazás nem döntött el semmit, és a hivatalos narratíva mellett (ideje letapogatni, hogy lehet e függetlennek lenni), legalább ennyire, ha nem fontosabb volt, hogy a Barzani elnök valahogy megpróbálja prolongálni a vezető szerepét. Ezt utóbbit pedig azért érdemes bemutatni, megvizsgálni, mert nyugaton csak annyi látszott a népszavazásból és az utólagos eseményekből, hogy jaj a kurdok megpróbálták mert megérdemlik, de utána meg jaj az iraki kormány, meg Irán és Töröko. hogy beakasztott nekik.

Most jut eszembe, hogy konkrétan el is felejtettem megcáfolni (jó, kontextualizálni) azt a kurd állítást, miszerint ők védték meg a nyugatot az Iszlám Államtól mert falként védték a határokat és súlyos áldozatokat vállaltak. Valóban vállaltak áldozatokat, de ez 1 magukról is szólt, 2. az IÁ csak egyszer tett egy szerény - Moszulhoz hasonló - bepróbálkozást, aztán már csak lövöldözés és robbantgatás folyt.

A másik fő tanulság a tanulmányból, hogy az elemzésben részletezett válságok mellett - a vezetői válság kiteljesedésére is számítani lehet, és az a legrosszabb. Mind három nagy párt élén rivalizálásra és belharcra lehet számítani úgy hogy a belpolválság nem oldódott meg és jönnek majd a kurd és iraki választások is jövőre.

Elkapkodott függetlenség? Iraki Kurdisztán és a függetlenségi népszavazás.

Akinek hosszú a 10 oldal, annak megírtam hasonlóan (de önálló mű), az Élet és Irodalomban is, rövid video reklám után olvasható. A cím: Elsietett függetlenség. Direkt ugyanarra vettem kettőt, jobb találati arány a Google-ben :)

Hogyan foglalták ez a szíriai felkelők (SDF) az Iszlám Állam fővárosát, Rakkát

Jómúltkor a Facebook oldalamon hüledeztem azon, ahogy az Iszlám Állam és Hezbollah/Aszad-rezsim (gondolom mögöttük az oroszok és az irániak is jóváhagyták) leboltoltak egymással és több tucat busszal a terroristák átautózhattak Szírián keresztül a másik szegletbe, al-Bukamalba.
A várost a napokban elérte a végzete, a kormányerők elfoglalták, majd az alagutakban megbújó (állítólag) ISIS tagok visszafoglalták a várost, nem is tudom most kinek a kezében van akkor.
De nem e konkrétum miatt írok, hanem azért mert a BBC készített egy fantasztikus riportot Rakka elfoglalásáról.. Aki nem követné az eseményeket, annak elmondom, hogy az Iszlám Állam visszafoglalásáról szóló hírek narratívája az volt, hogy a SDF (szíriai kurd és arab erők), hogy bekerítették a várost, majd súlyos harcok után, de relatíve gyorsan (Moszulhoz képest) visszafoglalták a várost, hetek alatt úgy emlékszem. Még drónos video is volt a városban történt pusztításokról.

Ehhez képest jön a BBC riportja, ami azt mondja - bizonyítékokkal, interjúkkal alátámasztva -  hogy az SDF leegyezett az Iszlám Állammal, nyilván a amerikaiak tudtával, hogy ha feladják a várost, elmehetnek, kiengedik őket.

A sofőrök változatos becslése szerint mintegy 4000 embert, ebből sok száz fegyveres és családjaikat, vitték ki: Another driver says the convoy was six to seven kilometres long. It included almost 50 trucks, 13 buses and more than 100 of the Islamic State group’s own vehicles. IS fighters, their faces covered, sat defiantly on top of some of the vehicles.

Az uticél náluk is főleg al-Bukamal volt, de néhányan a török határ felé vették az útjukat. Sok implikációja van ennek a sztorinak, de én csak arra akarok fókuszálni, hogy egyrészt a SDF nem engedett be semmilyen médiát Rakkába, hírzárlat volt ebben az ügyben, amíg csak lehetett. Nyilván nem voltak büszkék rá, ez oké, meg az is, hogy inkább így foglalták el, mint sok száz saját halott árán. Bár az SDF még mindig a legjobb társaság Szíriában, azért ott is van kontroll.

A másik, hogy az USA elfogadta ezt. Persze megtehette volna, hogy szétbombázza a konvojokat, de nem tette. Állítólag egy embere ott volt a dealnél, de nem szólt bele. Szerintem hihető. Ezt azért fontos tudomásul venni, mert az USA nem önmaga akarja megnyerni a háborút (ezek szerint) és respektálta a SDF- amely a helyi partnere, de nem szövetségese - akaratát. Az USA bombázhatott volna, de azzal az SDF hitelességét nullázza le.

Végül külön örülök, hogy a BBC hozta le sztorit. Ennyi előnye még mindig van a nyugatnak az oroszokkal szemben :)

A nemzetközi kiképző kontingens (KTCC) és a kurd visszavonulás mögötti belpolitikai játék

Egyelőre csak kicsit tisztább a kép, hogy mi folyik Kurdisztánban.

Az biztos, hogy a olasz és a magyar kontingens folytatja a kiképzési munkát, azaz a német kontingensről kapott hír egyedinek tűnik. Persze van még másik négy nemzet a kiképző misszióban, de csak az olaszokat kérdeztem meg, és a HM sajtót. Ők szó szerint azt írták: "A magyar kontingens továbbra is részt vesz a kiképzésben." Amit így többedszerre is végigolvasva, persze magyarázhatnék úgy is, hogy a "kiképzésben részt vevés" általános tevékenysége mellett lehet éppen, hogy azért felfüggesztették épp a kiképzést. De miért ne mondanák meg, ha még is leálltak volna?

Amint azt mindig a lelkemre kötötték a kiképző misszióban (az az a Kurdistan Training Coordination Centre), ez nem egy valódi misszió, itt csak a résztvevő országok jönnek össze és közösen képeznek. Az olasz KTCC parancsnok (vagy a német) érdemben nem parancsnol egyik résztvevő nemzetnek sem, mindenki bilateriális alapon van jelen, az aktuális parancsnok csak koordinál, max az együttműködés irányítja. Nincs közös szóvivő sem, minden kontingensnek saját PAO (Public Affairs Officer) je van. Fordulhattam volna a magyar PAO-hoz, is ha tudnál, hogy ki az, és ha nem lennék benne biztos (sajnos, a régi tapasztalatok), hogy semmit nem merne mondani magától.

Hétfőhöz képest, annyi már világos, hogy a kurd peshmergák az egész "frontvonalon" visszavonultak, nem csak Kirkuknál. Amit 2014-ben elfoglaltak azt most kiürítik. Az is látszik, hogy Kirkuk és déli "frontvonal" tekintetében, ami a PUK kurd párt ellenőrzése alatt állt, megegyezés született a PUK, az iraki hadsereg és a síita milicíák között. Hogy mit kap a PUK cserébe az még nem világos, elvileg Szulejmanija (a város a PUK fővárosa) repterét cserébe megnyitotta Bagdad, és az ottani állami tisztviselők fizetését is máris folyósítani kezdte. Állítóag később Kirkuk kurdok lakta negyedeiben is a PUK lehet jelen.

Mielőtt még a PUK árulását kiáltanánk (sokan teszik), azt is kell látni, hogy a rivális KDP is kiüríti a területeit. A keresztények lakta Bashikát, a jezidiek lakta Szindzsárt, és Makhmur és Gwer városokat. Úgy tűnik mindkét kurd párt visszavonul a kurd autonómia régi határai mögé.
Hosszútávon most a KDP vs PUK viszony lesz érdekes. Ők a két fő erő katonailag Kurdisztánban, szeretik és utálják egymást. Barzani elnök a KDP vezetője, a PUK élén vezető válság van, a korábbi elnök meghalt. A megegyezést fiai hozták tető alá, akik szemben állnak a PUK öreg bölényeivel.
November elsején elvileg választások lesznek, de lehet, hogy ezek után nem tartják meg. A KDP jogosan hibáztathatja a PUKt az árulásért, míg a PUK jogosan hibáztathatja a KDPt és Barzanit, amiért elsiették a függetlenségi népszavazást.

Elemzés az ISIS egyik videójáról

A Vice News hozzájutott egy videofelvételhez, amelyet az Iszlám Állam tagjai készítettek, illetve az egyikőjük egy headcam-vel. Azaz ez egy nyers video, nem a szokásos propaganda anyag. Maga a formátum nem új, láttunk már ilyen felvételeket pl amerikai katonáktól Afganisztánban. Ami az újdonság, hogy az ISIS tagjaitól nem láttunk még ilyet.

Gondolkodtam az elején, hogy hogyan kerülhetett a hírcsatorna, egyáltalán az ellenség kezébe a video, de aztán megnéztem az anyagot, és kiderül, hogy az akció az ISIS számára balul sült el. Nem tudjuk, csak megsebesült és fogságba esett, vagy meg is halt-e az a személy, akin a kamera volt, de szinte biztos, hogy miután a kurdok megnézték a felvételt és nagyot örömködtek, minden további nélkül odaadták az első forgatócsoportnak, aki szerette volna látni.

Mielőtt átadnám a szót az egyik katona ismerősömnek, akit megkértem, hogy nézze meg a videot (hátha katonaszemmel mást is látni), pár dolgot én is leírnék. Az egyik, az öngyilkos merénylethez használt autó. Most láttam először ilyet közelről. Biztos ezzel is tele van az internet, de általában nem nézek képeket, videokat. Szóval ez és ezek VBIED-k (vehicle borne improvised explosive device), amit az ISIS használ, nem az amit a NATO katonák "megszokhattak" Afganisztánban. És itt ki is jön a két harcmodór közötti különbség. Az ismerősöm, jelentős afgán tapasztalattal, maga is meglepődött az öngyilkos merénylő járművén (azt a részt nem másolom be) és hosszan írt az afgán tapasztalatokról, ami engem viszont arra emlékeztett, hogy ez megér néhány szót.

Afganisztánban az ellenállók törekedtek a rejtésre, Szíriában és Irakban nem. Illetve ez így nem igaz. Ahol az Iszlám Állam kvázi az "országa" frontvonalain harcol, ott nem törekszik. Ahol terrorszervezetként működik továbbra is, pl Bagdadban, iraki Kurdisztánban, ott igen. Az ilyen páncélozott monstrumok használatának az oka az IÁ frontjain, hogy ott elsősorban "csapásmérésre" használják őket, egy olyan területen, ahol nincsenek civilek, ahol egy a lakosság elmenekült, ahol "világos" frontok vannak. Olvastam egy érdekes cikket múltkor, azt fejtegette, hogy ami a nyugatnak, vagy reguláris haderőnek a légierő, és a taktikai csapásmérő képesség, a precízión bombatámadások, az az ISIS-nek ezek a VBIED-ek. Ellenséges bázisok, FOB, ellenőrzőpontok támadásához, az első hullámban, 3-4 gyakran több járművet is bevetnek. Némelyike ennyire páncélozott (mint a video, az első képsorokon látható autó), némelyik sima személyautó. Teherautókat már nem nagyon használnak, mert egyrészt lassú, másrészt meg számítanak rá (egy évtizede használják őket Irakban a felkelők). Ezeket a pick-up-szerű izéket annyira felpáncélozzák, hogy néha az RPG is sem képes megállítani őket (persze itt ne a nyugati, magasan képzett, hivatásos katona által kezelt RPG-re gondoljunk, hanem a lelkes, de pánikoló peshmerga, iraki reguláris, stb. fegyveres kezelésére).

Az Iszlám Állam ezeket a VBIED-ket Falludzsában, Ramadiban, Moszul uután (2014 nyara) attól északra és keletre és hullámokban alkalmazta, akár defenzív, akár offenzív célok elérése érdekében. Mind az iraki hadsereg, mind a síita milíciák, mind a peshmergák könnyűfegyverzettel voltak leginkább felszerelve. Az RPG volt a "legkomolyabb" páncéltörő fegyverük sokáig (most nem jöjjön senki nekem az iraki harckocsikkal. Azok elvileg voltak, vannak, de kiképzetlen vagy "szellem" állománnyal, alacsony hadrafoghatósággal, minimális logisztikai támogatással, inkompetens parancsokkal), amikor kint voltam Észak-Irakban, még a kirkuki frontvonalon sem volt semmi komolyabb. Ami volt, amit kaptak pl. németektől, az max. azon a frontvonalon volt kint, ami aktív volt az ISIS szempontjából, tipikusan pl Makhmur, Gwer, esetleg Tal Afar. Az iraki reguláris erők Falludzsában, Ramadiban az olvasmányaim alapján szintén nem rendelkeztek semmilyen hatékony elhárítási eszközzel az ilyen felpáncélozott öngyilkos merénylőkkel szemben.

Az alábbi szakértésnek az a háttere, hogy én kértem meg ezt a katonaviselt ismerősömet, hogy mint képzett katona, mit mutatnak neki a képek, a látottak. Amit írt alább, azért különösen tanulságos számomra, mert rávilágít bizonyos dolgok valódi súlyára. Pl. hogy hogyan is kezeljük, amikor az ISIS fegyveresek kiképzettségéről, profizmusáról olvasunk. Miért nem kommunikálnak egymással a járművek a videon? Miért nem szereztek be puskagránát kilövőket (helyette a videon valami házilag barkácsolt dologgal ügyetlenkednek)? Miért nem applikáltak a járművekbe a géppuskaállványt, ha tényleg körbepáncélozták az egészet? Ahhoz képest, hogy mennyi nyersanyagot és időt fordítottak a járműveik felpáncélozására (ami komoly teljesítménynek tűnik), banálisnak tűnik a géppuskaállvány hiánya. Engem őszintén még az egyenruhájuk katonai jellege (és igen a sisak is és bakancs) is meglepett.

És tényleg, nem tudjuk mi volt a céljuk, mi rohamoztak meg a három járművel. Csak gondolom, a hogy a céljuk akár valami olyan is lehetett, amit sok városban láttunk. Előre megy az öngyilkos merénylő, megrobbant egy közeli peshmerga bázist, áteresztőpontot egy város határán, majd jön a második hullám, Abu Hajjar és társai.

A videot sajnos nem lehet berakni ide, itt nézhető meg a Vice News weboldalán: What It's Really Like to Fight for the Islamic State.

Itt pedig jöjjön az ismeretlen katonaismerős. Köszi!

Fegyverzet:
A videó meglepően változatos arzenált vonultat fel. Ez mindenképpen az erős oldala a csoportnak, hiszen minél változatosabb egy kisalegység fegyverzete, annál jobban tud alkalmazkodni a harctéri környezethez és körülményekhez. A fegyverek és eszközök minősége viszont iszonyúan lehangoló - ennek persze biztosan vannak fiskális okai is, de az igazi probléma a kiképzettség és a szaktudás hiánya, ugyanis még a meglévő eszközeikből sem tudják kihozni a maximumot. 

A tálibok Afganisztánban a VBIEDEK alkalmazását olyan szinten tökélyre fejlesztették, hogy a robbanóanyaggal megrakott járművek felfüggesztését megerősítették, hogy ne "üljön" árulkodó módon az autó hátulja, a csomagteret pedig telezsúfolták a civil autóknál megszokott kütyükkel (illatosító, Massoud kép, fityegő bizbasz, stb), hiszen a "steril" utastér már önmagában gyanús. A sofőr gyakran az utolsó pillanatig követte a forgalomszabályozó katona utasításait, vagy kézjeleit, hogy a lehető legközelebb kerüljön a célpontjához. Egy ilyen eszköz nyomonkövetése is szinte lehetetlen - hiába mondja pl. a kihelyezett figyelőd, hogy a fehér toyota most hagyta el a várost, ha az út tele van fehér toyotákkal. 

Na most amit a videón látunk, az ennek a tökéletes ellentéte. Először is a kiskaliberű fegyverek elleni házikészítésű páncél szerintem legalább egy tonnával növelte a jármű tömegét, ami azért nem biztos, hogy szerencsés vezetéstechnikai szempontból. Cserébe a járműről ordít, hogy harci célokra alakították át. Ha a páncélzat nem lenne elegendő, akkor a fekete fehér festés és a jól ismert logo teljesen egyértelművé teszi a helyzetet. 

A videó 01:30-tól egy "improvizált páncélzatú harci járművel", és annak két toronylövészével folytatódik. Nem tudta, megállapítani, hogy milyen jármű lehet, mert a videón nem sok látszik belőle.    
Ennél a résznél látunk valamennyit a harcosok személyi felszereléséből is. Ami nekem kapásból szemet szúrt, az a kevlár sisak. Valószínűleg azért, mert a Magyar Honvédség kötelékében ez még 2016-ban sem alap felszerelés. Persze a missziós állományt többnyire felszerelik vele, az itthoni szolgálatot a katonák továbbra is a nagyapáink által is ismert acélsisakokban teljesítik. Ez mindenképpen egy pozitívum a DAESH logisztika mellett. Viszont szemet szúr az egyéb fontosabb felszerelések hiánya is: se pisztoly, se elsősegélycsomag, se füstgránát nem látszik a málhamellényeken. Az oldalfegyver azért lenne fontos, mert annak hiányában a harcos kézsérülés esetén teljesen harcképtelenné válik (pisztolyt lehet egy kézzel kezelni, géppuskát és gépkarabélyt szinte lehetetlen.) Az elsősegélycsomag esetében nem egy "drága" IFAK-ra gondoltam - igazából egy csomag kötszer, meg egy érszorító meg valami légútbiztosító megvan néhány dollárból. Ezek hiánya arra utal, hogy a harcosok testi épsége nem élvez éppen prioritást a logisztikai tervezés során. Mondjuk a platón van néhány csomag, ami tartalmazhat ilyen felszerelést, ebben az esetben inkább a harcosok trehánysága, hogy nem rögzítenek egy-egy kisebb adagot a málhamellényükre. A füstgránátok hiánya a videó végén lesz látványos, amikor a harcosok nyílt terepen próbálnak visszavonulni, anélkül, hogy bármi álcázná a mozgásukat.

Visszatérve a járművekre 02:31-nél látszik a két szomszédos jármű is, de ezeket sem tudtam beazonosítani. A sivatagi rejtőszínük és a páncéltörő eszközök elleni kötényezés kifejezetten megnyerő, de toronyfegyvere ezeknek sincs - támadó harcfeladatra alkalmatlanok. Valószínűleg valamikor logisztikai célú járművek lehettek.

A fegyverek közül jól kivehető 01:56-nál egy német Rheinmetall MG-3-ra nagyon hasonlító géppuska (valószínűleg török licensz, mert a térségben tudtommal csak ők használnak MG-3-ra hajazó géppuskát); 02:08-nál egy kalasnyikov karabély, vagy RPK golyószóró (szinte lehetetlen megállapítani, hogy a rengeteg variáns közül melyik lehet), majd kicsit később a jármű platón egy behajtott válltámaszú akm kalasnyikov (tartalék fegyver lehet talán); aztán előkerülnek a jól ismert RPG-7-es kézi páncéltörő gránátvetők PG-7V kumulatív gránátokkal (ami persze lehet a megszólalásig hasonlító ázsiai klón is, bár az egyik gránáton mintha cirill betűk látszanának). Ezek mind megbízható és sokat bizonyított gyalogos fegyverek, amiket nem arra találtak ki, hogy jármű platójáról lövöldözzenek velük. Az MG-3 a legérdekesebb közölük az általam feltételezett török eredet miatt, illetve azért is, mert abból viszont tudtak volna kis anyagi és időráfordítással fedélzeti fegyvert barkácsolni. Néhány dolcsiból simán hegeszthettek volna egy állványt a jármű páncélzatára, amiről így akár még célzott lövéseket is leadhattak volna. Szerencsétlen géppuskás próbálkozik a páncélon ide-oda csúszkáló fegyvercsővel, de így nem lehet normálisan lőni. 

Géppuskaállvány rakasztartóval - nem egy nagy beruházás, de csodákat tesz a találati pontossággal. Furcsa, hogy a robbanóautójukat körbepáncéloztatták, de egy ilyen állványra már nem futotta...

A videó másik érdekes szereplője a házi készítésű puskagránát 03:40-től. Na itt már tényleg sajnáltam a srácokat, főleg, amikor az öngyújtójával szerencsétlenkedik Abu haverja... Több, mint fél perc alatt hozzák össze azt az egy lövést, vagyis fél percig a jármű egy guruló céltábla volt. Amúgy maga a puskagránát nagyon ötletes találmány, lényegében olyan, mintha egy kézigránátot több száz méterre el tudnál hajítani. Egy lövész általában 3-4 másodperc alatt lő ki egy puskagránátot egy cső alatti gránátvetőből, a szereplők által "bombának" nevezett eszközzel ez persze kivitelezhetetlen. Ezeket a házi készítésű gránátokat én csak mostanában láttam megjelenni a videó megosztókon. Számomra érthetetlen, hogy ha tele vannak fegyverekkel, akkor miért nem vásároltak hozzájuk gyári cső alatti gránátvetőket is. Azok nagyságrendileg könnyebben kezelhetőek és megbízhatóbbak. 

Ami még említésre méltó, az az RPG gránátvető kezelése. A 03:17-nél leadott lövés után a harcosok meglepettnek tűnnek a kivetőtöltet gázainak hatására. Egyikük meg is jegyzi, hogy "minket is megpörköltél". Valószínűleg nem volt még részük ilyen élményben, pedig köztudott, hogy a vetőcső mögött elhelyezkedő felületek a gázok visszaverődését okozzák. 04:40-nél van még egy elég árulkodó momentum: az RPG kezelő gránátvetőjében kumulatív páncéltörő gránát van, pedig vagy háromszor elmondta a többieknek, hogy repeszgránátot kér. Amikor végre lőni szeretne, akkor a társa leállítja, és felszólítja, hogy vegye le a szállításbiztosítót a gránát elejéről. Egy kiképzett gránátvetős tudja, hogy az a bizonyos kupak nyugodtan rajta maradhat lövéskor a gránáton, hiszen az csak a szállítás közben óvja a gránát gyújtószerkezetének mellső részét. A 300 m/s-al közlekedő gránátot egy alumíniumkupak nem fogja meggátolni az elműködésben. A szakutasítás szerint esőben és hóban egyenesen kötelező rajtahagyni a gránáton a kupakot, nehogy a csapadék miatt a gyújtó a levegőben felrobbantsa a gránátot. Persze azt nem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha a harcos késlekedés nélkül ellövi a gránátot. Talán megelőzte volna a kurd lövészt, aki két másodperccel később találatot ér el a járművön, talán nem. Azt mindenesetre remekül szemlélteti a videó, hogy mennyire fontos az alkalmazott fegyverek magas szintű ismerete. Míg a középkorban percekig csépelték egymást a szemben álló harcosok, addig a tűzfegyverek korában tizedmásodpercnyi különbségek jelenthetik a különbséget élet és halál között.

Összességében elmondható, hogy a harc gépesített harcrendben történő megvívásához  szükséges fegyverzettel nem rendelkezett a csoport. (a videón csak járművek látszanak, nincs járműről szállt gyalogság, aki kiiktathatná az ellenség páncéltörő eszközeit) Ezek hiányát úgy próbálták ellensúlyozni, hogy a platóra mindenféle fegyvert felpakoltak, és azokat mind alkalmazták is. A látott fegyverek egyébként viszonylag fapadosnak számítanak - sehol egy optika, ami javíthatta volna az esélyeiket.

Munkaszervezés/parancsnoki munka
Hát, ebből nem sokat láttunk. A videó tényleg elég káoszosnak tűnik, de egyébként szerintem minden tűzharc az. Ez egyszerűen egy ilyen környezet. Persze utólag mindenki szereti azt mondani, hogy végig átlátta a helyzetet, és ura volt a folyamatoknak, de a csata egy hihetetlenül komplex világ, tele félreértelmezhető információkkal. Egy veterán SEAL mondta egyszer, hogy mindig a lehető legegyszerűbb tervvel indulj csatába, mert az első puskalövés után a terved ezerszer komplexebbé válik, és ember legyen a talpán, aki akkor is képes átlátni a káoszt. Amit én nagyon hiányoltam, az a rádió használata (látszik egy a jármű padjára lerakva) - a többi járművel nem is kommunikáltak, pedig a csapatmunka elég sokat tud dobni a túlélési esélyeken. A célok felderítését sem kommunikálták le egymással a harcosok - sehol egy közlés az ellenség irányáról, jellegéről, vagy távolságáról; kicsit olyan, mintha a három harcos egymástól függetlenül, nem pedig egy csapatot alkotva harcolna.

Taktika
Hát, erről sem lehet túl sokat írni. Páncélos hadrendben arcból megtámadtak egy ellenséges pozíciót fedélzeti fegyverek nélkül úgy, hogy még csak tűztámogatást sem alkalmaztak, csak szimplán rohamoztak előre - ilyet egyszerűen épeszű kiképzett katona nem csinál. Azért is furcsa az alapvető eljárások alkalmazásának hiánya, mert az internet korában ezek az eljárások rendkívül könnyedén tanulhatóak és taníthatóak. A világháló tele van katonai szabályzatokkal és oktató videókkal. Idő és energiaráfordítással még egy teljesen laikus hétköznapi ember is képes harcképes gerillacsoportok kiképzésére. Ma már bárki megtanulhatja a menet és harcalakzatok alkalmazását, az ellenséges célok felderítését, a célmegjelölést, a rugalmas elszakadást, a rajtaütések végrehajtását, a tűz és mozgás összhangját, szinte bármit, ami az ilyen feladatok hatékony végrehajtásához szükséges. Az egész csak motiváció kérdése. A videóból, viszont ezek az alapvető eljárások teljesen hiányoznak. Olyan, mintha erőből akarnák megoldani a feladatot, csak ehhez hiányzik a tűzerő és a páncélvédettség.
De ezt igazából nehéz így megítélni. A harccselekmények kiértékelésénél és a különböző incidensek tanulságainak feldolgozásánál az eseményeket mindig számos nézőpontból, több irányból megerősítve elemzik. Ebből az egy nézőpontból úgy tűnik, mintha egy kiképzetlen csoport teljesen értelmetlenül áldozná fel magát, hiszen a szükséges nehézfegyverzet nélkül, bármiféle koncepciót mellőzve nekirontottak a védelemben elhelyezkedő ellenségnek. Így nézve esélyük sem volt a győzelemre. Viszont egyetlen nézőpontból nem lehet hatékonyan következtetéseket levonni. Elképzelhető például, hogy a 4-5 fős csoport feladata csak az ellenség megtévesztése, figyelmének és tűzerejének lekötése volt annak érdekében, hogy egy másik csoport hatékonyan az ellenség szárnyába vagy hátába manőverezhessen. Talán Abu Hajaar és társai voltak a feláldozható "csalik" a csatában a végső győzelem kivívása érdekében. Az is lehet, hogy a saját felderítésük alapján sokkal kisebb ellenséges ellenállásra számítottak a feladat során, és ezért rohamozták meg az ellenséget ilyen felkészületlenül.

Úgy összességében nagyon érdekes videó. Talán az egyetlen negatívum, amit el tudnék róla mondani, az a feliratozás. Eleve "helyzetbe állítja" a nézőt, és kijelenti, hogy káoszt és rendezetlen visszavonulást fog látni. Ez azért szerintem meredek egy kicsit. Egyrészt aki nem élt még át tűzharcokat, az könnyen mond ítéletet az ehhez hasonló videók láttán. Belülről nézve azért jóval bonyolultabb irányítani a dolgokat, mint ahogy azt a monitor mögül gondolnánk. Ami viszont említésre sem kerül a feliratozásban, az a harcosok halált megvető bátorsága. Persze látszik rajtuk, hogy dolgozik a túlélési ösztön, de egyikük sem próbálja elhagyni a helyét, vagy kihúzni magát a veszélyes helyzetekből. Amikor ellenséges tűz alatt elhagyják a járművet, akkor még a halott sofőrt is megpróbálják kihúzni a járműből. Ez bajtársiasságra és erős közösségi tudatra utal, ami mindenképpen fontos faktora a harcértéknek. Az biztos, hogy ezek az emberek készek kockáztatni az életüket az eszméért, amiben hisznek.

Újra Irakban - Magyar Honvéd, 2015/11. I. rész

A Magyar Honvéd 2015. novemberi számába írtam azt a cikket, amit most két részletben itt is lehozok. A havilapnak csak a nyomtatott verziójában jelent meg (bocs, nincs netes verzió, csak a honvedelem.hu is lehozza több cikküket). Ez a szöveg kicsivel több, mert nyilván a szerkesztés során húzva lett a szövegből. Képből is több van, mivel itt nincsenek korlátok.

Előszóba még annyit, hogy 2014 szeptemberében, 2015 áprilisában és novemberében voltam kint Kuridsztánban, mindig egy kicsit ugyanot és máshol. A cikk a szakirodalomból, az első két út tapasztalataiból, különösen a második útnak a erbili kiképzőknél tett látogatásából építkezik. A fényképek egy részét a sajtósoktól kaptam, egy másik részét é készítettem. Balszerencsémre azon a napon volt a találkozónk, amikor kiképzési szünet volt, így csak a helyszíneket tudtam megnézni, magát a kiképzész nem.

Következzen a cikk első része. Természetesen bármilyen pontosítást, kommentet továbbra is örömmel várok:

Wagner Péter: Újra Irakban, Magyar Honvéd, 2015/11.

"A Magyar Honvégség legújabb küldetése Észak-Irakba szólította a honvédeket. A 147 fős Iraki Kiképzésbiztosító Kontingens (MHIKK) az nemzetközi kiképzők tevékenységét fogja biztosítani és az iraki kurd harcosokat, a peshmergákat fogja képezni Erbilben ((kurdul: Hawler). Jelen írás bemutatja, hogy miért került sor a nemzetközi kiképző misszió létrejöttére, miért kell képezni kurdokat, akiknek szinte minden generációja megtapasztalta a gerillahadviselést, és mi lesz a magyar katonák feladata.

Nemzetközi összefogás az iraki erők összeomlása után

2014 nyarán az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A váratlan siker egyszerre volt köszönhető a korrupt, demoralizált iraki biztonsági erők megfutamodásának, és a megelőző évek szunnitákat üldöző kormányzati politikájának. Bár az első híradások még arról szóltak, hogy a várost 30.000 főnyi katona és rendőr védte, a valóságban ez a szám inkább a 10.000-15.000 főhöz volt közelebb, mivel minden rendőri és katonai egységnél jellemző volt, hogy a parancsnokok az ellátmánnyal történő manipulációk érdekében inkább hazaküldték a katonáikat. A terroristák nem voltak többen 800-1500 főnél, de mellettük ált e meglepetés, a helyi lakosság szimpátiája és aktív támogatása, és a félelmetes hírük. Moszul elestét követően a szunnita területeken általános felkelés bontakozott ki, amely karöltve az Iszlám állam fegyvereseivel, gyakorlatilag Irak egyharmadát vonta ki a bagdadi kormány keze alól. Az elkövetkező káoszban, az iraki biztonsági erők egynegyede, 19 katonai és hat rendőrségi dandár bomlott fel.

Az események hatására az USA jelentős katonai segélyprogramot indított el (Train and Equip Fund, ITEF) 1,61 milliárd dollár értékben. Ebből az összegből az iraki hadsereg kilenc dandárját, és a kurd peshmergák három dandárját szerelik fel. A kurd erők esetében 353,8 millió dollárt irányoztak elő, amelyből a három dandár személyi állományának egyéni felszerelését (fegyverek, védőfelszerelés, egyenruha, stb.), 720 taktikai szállítójárművet (Humvee-k, teherautók, műszaki járművek, stb.) és egy tüzérségi dandár tűzfegyvereinek a beszerzése fog megtörténni. Az amerikai felajánlás mellé napokkal később megérkeztek a főként NATO partnerek hasonló felajánlásai, amelyek főleg a kurd erők támogatására fokuszáltak.

Ezek közül kiemelkedik Németország, amely első lépésben egy 4000 peshermerga egyéni felszerelését vállalta (G3 és G36 –os gépkarabély, 6,5 millió lőszer, 10000 kézigránát, stb), beleértve az egyéni kézifegyvereken túl különböző típusú páncéltörő eszközök (300 MILAN, 203 db Panzerfaust) és járművek (10 Dingo, 10 Unimog mentő) átadását is.

Magyarország szintén az elsők között reagált a katonai segélyt érintő felhívásra és amerikai közvetítéssel majd 250 tonna lőszert küldött Kurdisztánba. Ennek a tételnek a zömét 5,8 millió 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős illetve 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, és belövő-gyújtó töltény tette ki. Ezek mellett a szállítmány nagyobb mennyiségben tartalmazott még 82 mm 37M aknagránátot (3720 db, hajító töltet nélkül), 14,5 mm páncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltényt (30 000 db) és PG-7V kumulatív páncéltörő lőszert (5000 db).

Az Iraknak küldött haditechnikai eszközök csak az egyik felét jelentették a nyugati segítségnyújtásnak, a másik fele az a kiképzési program, amihez most a magyar katonák is csatlakoztak. Az főszerepet itt is az US játszotta, amely 1500 fős kontingenst telepített öt bázisra Bagdad környékén és a nyugat-Irakban. Iraki Kurdisztánban a többi helyszínhez képest valamivel később kezdődött meg a képzés, mivel 2014 augusztusáig úgy tűnt az Iszlám Állam nem akar a kurdok felé terjeszkedni. Akkor azonban megindultak a terroristaszervezet erői Erbil felé, mire igazi pánik tört ki a tartományi fővárosban, a lakosság, a politikai elit, a nemzetközi olajvállalatok alkalmazottjai mind menekülni kezdtek (a MOL azon kevesek közé tartozott, amely maradt és folytatta a kutatásokat). Az offenzívát végül sikeresen megállították Erbiltől 30-40 kmre és ezt követően megkezdődött a peshmergák képzése is.

2015 januárja óta ebben főszerepet játszik a Kurdisztáni Kiképzési és Koordinációs Központ (angol rövidítéssel KTCC), amely német-olasz vezetés alatt áll (félévenként váltással) és amelyhez számos más nemzet, pl. holland, svéd, magyar csatlakozott azóta.

Miért van szükség a tapasztalt kurdok képzésére?

Az iraki kurdok Irak 1922-es függetlensége óta több alkalommal is felkeltek a központi hatalom ellen, gyakorlatilag nem volt olyan generáció, amely legalább egy fegyveres harcban ne vett volna részt. Szaddám Huszein ellen több alkalommal is harcoltak, így felmerülhet a kérdés, hogy mi is kell képezni ezeken harcedzett harcosokon.

A peshermgák hagyományosan egy területi alapú, milícia jellegű, gerilla hadviseléshez szokott erő, amely kis csoportokban (max. 20-40 fő) alkalmas rajtütésekre vagy aszimmetrikus hadviselésre, viszont alkalmatlan nagyobb egységekben, komplex, összehangolt, több fegyvernem együttműködésre alapuló műveletek végrehajtására, városi harcokra. 

Az Irak-Iráni háború alatt a peshmergák három iraki hadosztályt kötöttek le a hegyvidéki területeken (ami Kurdisztán nagy részét jellemzi), de soha egyetlen várost sem tudtak elfoglalni, vagy megtartani egy iraki reguláris erőkkel végrehajtott támadással szemben. Ahogy 2015 tavaszán ezt a kiképzők jellemezték a szerzőnek: „tapasztalt, fegyverforgató emberekről van szó, ám ha kiérnek a nyílt terepre, a peshmergák tanácstalanná válnak”. A milícia jellegből adódóan a katonai logisztika, a harctéri orvosi ellátás, a hadműveleti tervezés vagy általában a törzsmunka szinte ismeretlen fogalmak.

2014 augusztusa és 2015 áprilisa között a peshmergáknak mintegy 1200 halottjuk és 5000 sebesültjük volt. Az áldozatok egy jó része menthető lett volna, de a kurdoknál az elsősegély ismeretlen fogalom. A sebesülteket általában visszavitték a legközelebbi városban egy lestoppolt autóval, vagy más járművel a vérzés bárminemű csillapítása nélkül. A kiképzők elmondása szerint így a legtöbbször elvérzés volt a halál oka a menthető eseteknél. 

A problémáknak megfelelően a KTCC által összeállított képzési program inkább egyfajta gyorstalpaló, amely négy hét alatt próbálja az alapvető lövész ismereteket átadni a kurd harcosoknak előbb szakasz szinten, majd később zászlóalj szintű összekovácsoláson. A foglalkozások általános lőkiképzést, általános harcászatot, egészségügyi alapismereteket, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelmet és felismerést, beépített területen (városban) folytatott harctevékenységet, és parancsnoki törzsmunkát ölelne fel, de természetesen az arányokban vannak eltérések attól függően, hogy a szakaszban, vagy a zászlólaljban kinek mi a feladata.

2015 tavaszán egyszerre két helyszínen, Erbilben és Atrosh-ban (Dohuk tartomány) folyt egy-egy kurd zászlóalj képzése, egy további kiképzőbázis létesítése tervbe volt véve, ez állítólag már megnyílt Harir település mellett (az ott található Bashir repülőtéren korábban amerikai bázis működött). Mivel Erbilben nincs egy olyan méretű bázis, ahol a teljes zászlóaljat lehet képezni egyszerre, ezért ott valójában három kisebb helyen folynak képzések.

A kiképzés alatt álló zászlóalj katonái a Bnaslava településen (Erbil külvárosa) található Zeravani bázison (kurd csendőrség jellegű szervezet) vannak elszállásolva, itt van az alakulótér és a lőtér is.

Az erbili önkormányzattól kölcsönkapott egyik félbehagyott építésű lakótelepen folyik a városi harcászat gyakorlása. A nemzetközi kiképzők álmodozva dicsérték a helyszínt, ahol ideális körülmények között, teljesen háborítatlanul lehet gyakorolni, hogy hogyan kell egy utcán végighaladni a két oldalon biztosítva, vagy megtisztítani emeletes lakásokat.

Végül van egy harmadik terület, amelyet a KTCC kiképzői csak Tiger Valleynek hívnak (egy útmenti plakát alapján), ahol a peshmerga szakaszokkal a nyílt terepen való védekezést és támadást gyakorolják. A gyakoroló tér gyakorlatilag egy füves dimbes-dombos terület a főútról letérve, semmilyen tábla, zászló vagy őrszolgálat nem található a helyszínen, ami jelezné, hogy itt kiképzés folyik."

Idáig a cikk. Most néhány saját kép a helyszínekről. (Nem tudom folyik-e még mindenhol képzés Erbilben, mert a novemberi út alkalmával elfelejtettem erre rákérdezni. Félfüllel mintha úgy értettem volna, hogy csak a zeravani bázisán van még képzés). Ez itt (volt) a városi kiképzőbázis, Tiger City:

A gyakorlat az volt, hogy az utca legvégéből indulva, az utca két oldalán haladva, hogyan kell biztosítani és megtisztítani az egyes lakóházakat. A német kiképzők, dicsérték, hogy ennél tökéletesebb nem is lehet a hely. Talán írtam, hogy ez egy félbehagyott lakótelep egyik utcája.

Látkép a lakótelepről, háttérben az erbili vidámparkkal.

Tiger Valley-hez egyszerűen csak le kellett kanyarodni a főútról

A domb alatt gyakorolták a szakasz szintű mozgást lövészetet. A kép jobb középső szélénél (ahonnan kezdődik a vízmosás) volt a MILAN lövészetek helyszíne

Ez már a Zeravani tábor, mondjuk nem sok látszik belőle. Itt van (volt) a kiképzésre szánt zászlóalj elszállásolva. A képen egy terepasztal van (vagy hogy hívják), amit a németek építettek a kurd peshmergáknak. Ez az hely, ami a magyar sajtóban (ha írt róla valaki) Binaslawa, vagy Bnaslawa néven szerepelt.

Ez a két kép a zeravani tábor belsejét mutatja (sehogy sem sikerült középre rendeznem). A felső képen a valami taktikai helység látható a jobb szélen a "car pool"-val (magyarul?) ahol néhány adományozott Unimog állt, plusz a kicsit hátrébb ott volt a fenti terepasztal

Az alsó képen látható a "főút", a két oldalon a legénységi szállás. Gondoljunk a legrosszabbra, kopott falak, betört ablakok, emeletes vaságyak, amiből sokszor a matrac is hiányzik, semmiféle belső bútorzat.

Ez a kép jó két vagy több kilometerrel arréb készült. Ez a sátor és a mellette levő épület a lőtérnél, egyszerre pihenő és eü célból.

A fölső kép a lőteret mutatja, olyan mint egy egyszerűbb lőtér szokott lenni. Az also kép jobb szélén lehet látni a zeravani bázis kontúrjait, a kép közepén a lőtér egy másik részét, kiégett járművekkel, jobb és bal szélén pedig egy-egy árkot.

Talán a cikkben is említem, hogy a peshmergák általában teljesen tanácstalanok pl egy ilyen árokrendszer elfoglalásával, mert csak a frontális rohamot ismerik.

A gyakorlás érdekében a németek építettek egy kisebb árokrendszert. Egyrészt azért, hogy megtanítsák a peshemergáknak, hogy hogyan használjuk ki a terepviszonyokat védekezéskor, másrészt, milyen techcnikával, milyen mélyen, milyen anyagokból építünk árokrendszert és annak egyes pontjai milyen szerepet játszanak a védelem megszervezésében. Na és persze, hogy hogyan kell egy ilyet elfoglalni. Biztos ezek magától értetődőek annak, aki már csinálta.

Ez egy másik árok, még mindig a bázis határában. Ezt a kurdok ásták, amikor 2014 augusztusában Moszulból megindult az offenzíva Erbil felé. Kitört a pánik a városban, védelmi intézkedésként körbe árkolták a várost. Kilométer hosszan öleli köürbe ez a kb 2x2 méteres árok a várost. Talán körbe is éri.

A kiképzős képek úgy látom már csak a következő etapba férnek bele