szerda, január 27, 2016

Újra Irakban - Magyar Honvéd, 2015/11. I. rész

A Magyar Honvéd 2015. novemberi számába írtam azt a cikket, amit most két részletben itt is lehozok. A havilapnak csak a nyomtatott verziójában jelent meg (bocs, nincs netes verzió, csak a honvedelem.hu is lehozza több cikküket). Ez a szöveg kicsivel több, mert nyilván a szerkesztés során húzva lett a szövegből. Képből is több van, mivel itt nincsenek korlátok.

Előszóba még annyit, hogy 2014 szeptemberében, 2015 áprilisában és novemberében voltam kint Kuridsztánban, mindig egy kicsit ugyanot és máshol. A cikk a szakirodalomból, az első két út tapasztalataiból, különösen a második útnak a erbili kiképzőknél tett látogatásából építkezik. A fényképek egy részét a sajtósoktól kaptam, egy másik részét é készítettem. Balszerencsémre azon a napon volt a találkozónk, amikor kiképzési szünet volt, így csak a helyszíneket tudtam megnézni, magát a kiképzész nem.

Következzen a cikk első része. Természetesen bármilyen pontosítást, kommentet továbbra is örömmel várok:

Wagner Péter: Újra Irakban, Magyar Honvéd, 2015/11.

"A Magyar Honvégség legújabb küldetése Észak-Irakba szólította a honvédeket. A 147 fős Iraki Kiképzésbiztosító Kontingens (MHIKK) az nemzetközi kiképzők tevékenységét fogja biztosítani és az iraki kurd harcosokat, a peshmergákat fogja képezni Erbilben ((kurdul: Hawler). Jelen írás bemutatja, hogy miért került sor a nemzetközi kiképző misszió létrejöttére, miért kell képezni kurdokat, akiknek szinte minden generációja megtapasztalta a gerillahadviselést, és mi lesz a magyar katonák feladata.

Nemzetközi összefogás az iraki erők összeomlása után

2014 nyarán az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A váratlan siker egyszerre volt köszönhető a korrupt, demoralizált iraki biztonsági erők megfutamodásának, és a megelőző évek szunnitákat üldöző kormányzati politikájának. Bár az első híradások még arról szóltak, hogy a várost 30.000 főnyi katona és rendőr védte, a valóságban ez a szám inkább a 10.000-15.000 főhöz volt közelebb, mivel minden rendőri és katonai egységnél jellemző volt, hogy a parancsnokok az ellátmánnyal történő manipulációk érdekében inkább hazaküldték a katonáikat. A terroristák nem voltak többen 800-1500 főnél, de mellettük ált e meglepetés, a helyi lakosság szimpátiája és aktív támogatása, és a félelmetes hírük. Moszul elestét követően a szunnita területeken általános felkelés bontakozott ki, amely karöltve az Iszlám állam fegyvereseivel, gyakorlatilag Irak egyharmadát vonta ki a bagdadi kormány keze alól. Az elkövetkező káoszban, az iraki biztonsági erők egynegyede, 19 katonai és hat rendőrségi dandár bomlott fel.
Az események hatására az USA jelentős katonai segélyprogramot indított el (Train and Equip Fund, ITEF) 1,61 milliárd dollár értékben. Ebből az összegből az iraki hadsereg kilenc dandárját, és a kurd peshmergák három dandárját szerelik fel. A kurd erők esetében 353,8 millió dollárt irányoztak elő, amelyből a három dandár személyi állományának egyéni felszerelését (fegyverek, védőfelszerelés, egyenruha, stb.), 720 taktikai szállítójárművet (Humvee-k, teherautók, műszaki járművek, stb.) és egy tüzérségi dandár tűzfegyvereinek a beszerzése fog megtörténni. Az amerikai felajánlás mellé napokkal később megérkeztek a főként NATO partnerek hasonló felajánlásai, amelyek főleg a kurd erők támogatására fokuszáltak.
Ezek közül kiemelkedik Németország, amely első lépésben egy 4000 peshermerga egyéni felszerelését vállalta (G3 és G36 –os gépkarabély, 6,5 millió lőszer, 10000 kézigránát, stb), beleértve az egyéni kézifegyvereken túl különböző típusú páncéltörő eszközök (300 MILAN, 203 db Panzerfaust) és járművek (10 Dingo, 10 Unimog mentő) átadását is.
Magyarország szintén az elsők között reagált a katonai segélyt érintő felhívásra és amerikai közvetítéssel majd 250 tonna lőszert küldött Kurdisztánba. Ennek a tételnek a zömét 5,8 millió 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős illetve 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, és belövő-gyújtó töltény tette ki. Ezek mellett a szállítmány nagyobb mennyiségben tartalmazott még 82 mm 37M aknagránátot (3720 db, hajító töltet nélkül), 14,5 mm páncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltényt (30 000 db) és PG-7V kumulatív páncéltörő lőszert (5000 db).
Az Iraknak küldött haditechnikai eszközök csak az egyik felét jelentették a nyugati segítségnyújtásnak, a másik fele az a kiképzési program, amihez most a magyar katonák is csatlakoztak. Az főszerepet itt is az US játszotta, amely 1500 fős kontingenst telepített öt bázisra Bagdad környékén és a nyugat-Irakban. Iraki Kurdisztánban a többi helyszínhez képest valamivel később kezdődött meg a képzés, mivel 2014 augusztusáig úgy tűnt az Iszlám Állam nem akar a kurdok felé terjeszkedni. Akkor azonban megindultak a terroristaszervezet erői Erbil felé, mire igazi pánik tört ki a tartományi fővárosban, a lakosság, a politikai elit, a nemzetközi olajvállalatok alkalmazottjai mind menekülni kezdtek (a MOL azon kevesek közé tartozott, amely maradt és folytatta a kutatásokat). Az offenzívát végül sikeresen megállították Erbiltől 30-40 kmre és ezt követően megkezdődött a peshmergák képzése is.
2015 januárja óta ebben főszerepet játszik a Kurdisztáni Kiképzési és Koordinációs Központ (angol rövidítéssel KTCC), amely német-olasz vezetés alatt áll (félévenként váltással) és amelyhez számos más nemzet, pl. holland, svéd, magyar csatlakozott azóta.

Miért van szükség a tapasztalt kurdok képzésére?

Az iraki kurdok Irak 1922-es függetlensége óta több alkalommal is felkeltek a központi hatalom ellen, gyakorlatilag nem volt olyan generáció, amely legalább egy fegyveres harcban ne vett volna részt. Szaddám Huszein ellen több alkalommal is harcoltak, így felmerülhet a kérdés, hogy mi is kell képezni ezeken harcedzett harcosokon.
A peshermgák hagyományosan egy területi alapú, milícia jellegű, gerilla hadviseléshez szokott erő, amely kis csoportokban (max. 20-40 fő) alkalmas rajtütésekre vagy aszimmetrikus hadviselésre, viszont alkalmatlan nagyobb egységekben, komplex, összehangolt, több fegyvernem együttműködésre alapuló műveletek végrehajtására, városi harcokra. 
Az Irak-Iráni háború alatt a peshmergák három iraki hadosztályt kötöttek le a hegyvidéki területeken (ami Kurdisztán nagy részét jellemzi), de soha egyetlen várost sem tudtak elfoglalni, vagy megtartani egy iraki reguláris erőkkel végrehajtott támadással szemben. Ahogy 2015 tavaszán ezt a kiképzők jellemezték a szerzőnek: „tapasztalt, fegyverforgató emberekről van szó, ám ha kiérnek a nyílt terepre, a peshmergák tanácstalanná válnak”. A milícia jellegből adódóan a katonai logisztika, a harctéri orvosi ellátás, a hadműveleti tervezés vagy általában a törzsmunka szinte ismeretlen fogalmak.
2014 augusztusa és 2015 áprilisa között a peshmergáknak mintegy 1200 halottjuk és 5000 sebesültjük volt. Az áldozatok egy jó része menthető lett volna, de a kurdoknál az elsősegély ismeretlen fogalom. A sebesülteket általában visszavitték a legközelebbi városban egy lestoppolt autóval, vagy más járművel a vérzés bárminemű csillapítása nélkül. A kiképzők elmondása szerint így a legtöbbször elvérzés volt a halál oka a menthető eseteknél. 
A problémáknak megfelelően a KTCC által összeállított képzési program inkább egyfajta gyorstalpaló, amely négy hét alatt próbálja az alapvető lövész ismereteket átadni a kurd harcosoknak előbb szakasz szinten, majd később zászlóalj szintű összekovácsoláson. A foglalkozások általános lőkiképzést, általános harcászatot, egészségügyi alapismereteket, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelmet és felismerést, beépített területen (városban) folytatott harctevékenységet, és parancsnoki törzsmunkát ölelne fel, de természetesen az arányokban vannak eltérések attól függően, hogy a szakaszban, vagy a zászlólaljban kinek mi a feladata.
2015 tavaszán egyszerre két helyszínen, Erbilben és Atrosh-ban (Dohuk tartomány) folyt egy-egy kurd zászlóalj képzése, egy további kiképzőbázis létesítése tervbe volt véve, ez állítólag már megnyílt Harir település mellett (az ott található Bashir repülőtéren korábban amerikai bázis működött). Mivel Erbilben nincs egy olyan méretű bázis, ahol a teljes zászlóaljat lehet képezni egyszerre, ezért ott valójában három kisebb helyen folynak képzések.
A kiképzés alatt álló zászlóalj katonái a Bnaslava településen (Erbil külvárosa) található Zeravani bázison (kurd csendőrség jellegű szervezet) vannak elszállásolva, itt van az alakulótér és a lőtér is.
Az erbili önkormányzattól kölcsönkapott egyik félbehagyott építésű lakótelepen folyik a városi harcászat gyakorlása. A nemzetközi kiképzők álmodozva dicsérték a helyszínt, ahol ideális körülmények között, teljesen háborítatlanul lehet gyakorolni, hogy hogyan kell egy utcán végighaladni a két oldalon biztosítva, vagy megtisztítani emeletes lakásokat.
Végül van egy harmadik terület, amelyet a KTCC kiképzői csak Tiger Valleynek hívnak (egy útmenti plakát alapján), ahol a peshmerga szakaszokkal a nyílt terepen való védekezést és támadást gyakorolják. A gyakoroló tér gyakorlatilag egy füves dimbes-dombos terület a főútról letérve, semmilyen tábla, zászló vagy őrszolgálat nem található a helyszínen, ami jelezné, hogy itt kiképzés folyik."

Idáig a cikk. Most néhány saját kép a helyszínekről. (Nem tudom folyik-e még mindenhol képzés Erbilben, mert a novemberi út alkalmával elfelejtettem erre rákérdezni. Félfüllel mintha úgy értettem volna, hogy csak a zeravani bázisán van még képzés). Ez itt (volt) a városi kiképzőbázis, Tiger City:
A gyakorlat az volt, hogy az utca legvégéből indulva, az utca két oldalán haladva, hogyan kell biztosítani és megtisztítani az egyes lakóházakat. A német kiképzők, dicsérték, hogy ennél tökéletesebb nem is lehet a hely. Talán írtam, hogy ez egy félbehagyott lakótelep egyik utcája.
Látkép a lakótelepről, háttérben az erbili vidámparkkal.

Tiger Valley-hez egyszerűen csak le kellett kanyarodni a főútról

A domb alatt gyakorolták a szakasz szintű mozgást lövészetet. A kép jobb középső szélénél (ahonnan kezdődik a vízmosás) volt a MILAN lövészetek helyszíne
Ez már a Zeravani tábor, mondjuk nem sok látszik belőle. Itt van (volt) a kiképzésre szánt zászlóalj elszállásolva. A képen egy terepasztal van (vagy hogy hívják), amit a németek építettek a kurd peshmergáknak. Ez az hely, ami a magyar sajtóban (ha írt róla valaki) Binaslawa, vagy Bnaslawa néven szerepelt.


Ez a két kép a zeravani tábor belsejét mutatja (sehogy sem sikerült középre rendeznem). A felső képen a valami taktikai helység látható a jobb szélen a "car pool"-val (magyarul?) ahol néhány adományozott Unimog állt, plusz a kicsit hátrébb ott volt a fenti terepasztal
Az alsó képen látható a "főút", a két oldalon a legénységi szállás. Gondoljunk a legrosszabbra, kopott falak, betört ablakok, emeletes vaságyak, amiből sokszor a matrac is hiányzik, semmiféle belső bútorzat.

Ez a kép jó két vagy több kilometerrel arréb készült. Ez a sátor és a mellette levő épület a lőtérnél, egyszerre pihenő és eü célból.

A fölső kép a lőteret mutatja, olyan mint egy egyszerűbb lőtér szokott lenni. Az also kép jobb szélén lehet látni a zeravani bázis kontúrjait, a kép közepén a lőtér egy másik részét, kiégett járművekkel, jobb és bal szélén pedig egy-egy árkot.
Talán a cikkben is említem, hogy a peshmergák általában teljesen tanácstalanok pl egy ilyen árokrendszer elfoglalásával, mert csak a frontális rohamot ismerik.


A gyakorlás érdekében a németek építettek egy kisebb árokrendszert. Egyrészt azért, hogy megtanítsák a peshemergáknak, hogy hogyan használjuk ki a terepviszonyokat védekezéskor, másrészt, milyen techcnikával, milyen mélyen, milyen anyagokból építünk árokrendszert és annak egyes pontjai milyen szerepet játszanak a védelem megszervezésében. Na és persze, hogy hogyan kell egy ilyet elfoglalni. Biztos ezek magától értetődőek annak, aki már csinálta.

Ez egy másik árok, még mindig a bázis határában. Ezt a kurdok ásták, amikor 2014 augusztusában Moszulból megindult az offenzíva Erbil felé. Kitört a pánik a városban, védelmi intézkedésként körbe árkolták a várost. Kilométer hosszan öleli köürbe ez a kb 2x2 méteres árok a várost. Talán körbe is éri.

A kiképzős képek úgy látom már csak a következő etapba férnek bele

3 megjegyzés:

Combat Gear Admin írta...

"Jóféle". Valahogy elég szűkszavúan beszélnek erről itthon.

Vice news-os tudósításokban lehet látni a G3-MG3-G36-osokat, illetve a Dingókat. De mintha azokkal VIP-eket kísérnének, nem pedig közvetlenül a harcokba vetnék be őket.

Egyébként szép helynek néz ki, igazán elutaznék én is ilyen helyekre :D

Konkrétan a fegyvereket-járműveket nem lehet szemrevételezni ? Vagy várjak ezzel a második részig :)

wape írta...

Lesznek még képek :), de harjárművek nincsenek nagyon. Dingokat nem láttam, Humweekat csak az "elit" alakulatok, harckocsik elvétve és csak a frontvonalon. Mindenki Toyotákat hazsnál :)

munder írta...

Tényleg hiánypótló írás, hiszen máshol nagy a csend. Köszi!