Swat völgyi tálibok és a békeegyezmény

A pakisztáni Swat-völgy az elmúlt hónapokban a figyelem ismételt középpontjába került. A FATA törzsi ügynökségben megjelent pakisztáni tálibok sikeres tevékenységüknek köszönhetően nem csak a helyi biztonsági erőket és a hadseregek kényszerítették térdre, de befolyásukat is sikerült kiterjeszteni. Ennek nyoma volt Észak- és Dél-Vazirisztán és Mohmand ügynökségek elfoglalása (bár ez utóbbit most elvileg visszafoglalta a pakisztáni hadsereg).

Az ügynökségekben folyó harcokat rendszeresen békeegyezmény zárta le (Észak Vazirisztán, Dél-Vazirisztán) , amelyet azonban a nyugati országokon kívül senki sem vett igazán komolyan. A pakisztáni vezetés ebből is láthatóan nem tekinti a tálibokat az országra nézve valódi fenyegetésnek, ezt nem érti a nyugat. Ugyanakkor a törzsekkel való béke kötéseknek és megszegésüknek (mindkét oldalon) hosszú hagyományai vannak, erről a Registan blogon volt egy príma összefoglalás.

Az elmúlt évek során a pakisztáni tálibok végül is kiterjesztették tevékenységüket, és már nem csak a FATAban tevékenykednek. Képzeljük el úgy, mintha az Mátra (hegység, nehezen járható, ritkán lakott - a méretével ugyan problémák vannak) évszázadok óta csak névleg lenne a magyar kormány ellenőrzése alatt. Ott 2002-ben megtelepednek a helyi rossz arcok, akikkel a kormány alacsony intenzitású háborút folytat. A hadsereg nem ismeri a terepet arra, nem szereti őt a lakosság és így a rossza arcok a Mátra hegység egyre több részét foglalják el. OK, ez igazából nem sok vizet zavar.

De egyszer csak eljött a pillanat, hogy a lázadók annyira erősnek érzik magukat, hogy kijönnek a Mátrából és elfoglalják Salgótarjánt. Ez már más tészta, ez mindig is a kormány kezén volt, az államigazgatás része. Az emberek itt a rendhez vannak szokva, nem értenek egyet a lázadók világnézetével stb. Az állam viszont rövid tárgyalás után elfogadja ezt az állapotot, sőt még abba is beleegyezik, hogy a lázadók saját törvénykezésüket vezessék be.

Ez történt most a Swat völgyben. A tálibok bár Pakisztán állam lét nem kérdőjelezik meg, gyakorlatilag annak attribútumaitól (rendőrség, jogállamiság, egységes jogrendszer) megfosztották az államot a Swat völgyben. A törzsi területeken ez kevéssé volt probléma, mert óta történelmileg nem csak nagyon korlátozott hatalma volt az államnak.

Már egy éve írtam erről egy cikk kapcsán, amikor maulvi Fazlullah-ot a hadsereg időlegesen kiűzte a Swat völgyből (aminek egy részét értelemszerűen előtt elfoglalta). Fazlullah visszatért és a kormány végül is vele kötött kényszerű egyezséget, amennyiben az ő követeléseinek megfelelően hajlandó átírni a pakisztáni jogrendszert (Text of draft Nizam-e-Adl Regulation 2009) NWFP tartományban.

A törvényreform jelentőségéről itt a CSM cikkje: Pakistan accepts Islamic law in Swat Valley.

Elements of the religious judicial system, called nizam-e-adl, have been in place in the region since 1994. While cases could be decided more quickly in these religious courts, they often could be bogged down by appeals to the secular court system.

Such an appeal could take more than a decade, driving legal fees beyond the means of many Pakistanis, meaning that justice delayed would often mean justice denied.

"If you see such economic and social injustice, then naturally your mind goes to Islamic justice," says Shah Farman, the provincial general secretary of the Tehreek e-Insaf, or party of justice. "People are looking for speedy and cheap justice."

The lack of an efficient justice system sparked political protests starting in the 1990s by Sufi Muhammad, the father-in-law of the current Taliban leader in Swat Valley, Maulana Fazlullah. Monday's deal was struck between the provincial government and Mr. Muhammad, with the blessing of Pakistan's federal government and military.

The deal sets time limits for trials: six months for civil cases, four months for criminal cases. And the new religious appellate court would remove the need for local cases to be appealed into the secular court system.

Mit a szövegből is kiderül, Sufi Mohammed, Fazlullah apósa indította el folyamatot, s ő az utolsó öt évet börtönben töltötte. miért? 2001-ben önkéntesek ezreit vezette át Afganisztánba a tálibok megsegítésére. amíg börtönben volt, veje, Fazlullah vette át pártjának, a Tehreek-e-Nafaz-e Shariat-e Mohammadi-nak a vezetését. A TNSM lett a pakisztáni tálibok egyik, hanem az egyetlen gyűjtőpártja, átvéve az MMA helyét az elmúlt időszakban. A másik szervezet Beitullah Mehsud vezette Tehrik-i-Taliban Pakistan (TTP), őket vádolják Benazír Bhutto meggyilkolásával is. A TTP FATA beli tevékenységéről itt (a két Vazirisztán, és itt (a másik öt törzsi ügynökség).

A jelenlegi egyezményt kormányoldalról furcsa módon a frissen kiengedett Sufi Mohammed hozta tető alá (szabadon engedésének az volt a feltétele, hogy lemond az erőszakról) saját vejével! Fazlullahról egyébként talán a legjobb írás a NYTban jelent még 2008-ban. Érdemes elolvasni. Bár ami most találtam az se kutya, bár rövid.

A kérdés ott lebeg, hogy a két fél mennyiben fogja betartani ezt a mostani egyezményt, illetve, hogy a régió további iszlamizálása szempontjából miként fog hatni a törvénymódosítás, az iszlám bíróságok nagyobb szerepe a szekuláris pakisztáni jogrendszerben.

A Swat völgy történelmi múltjához több anyagot is találni a neten, Sultan-i Rome írása az egyik legalaposabb, és ahogy olvastam, még érdekes is.

Kabuli robbantás és viták az a tálib mozgalmon belül?

Most olvasom, hogy Kabulban öngyilkos merénylő támadta az indiai nagykövetséget, mintegy 40 afgán halt meg, a bejáratnál tovább nem jutott az elkövető. Hát igen. Indiaiakat máskor is ért már támadás. A két ország óhatatlanul és történelmileg jó viszonyban van a közös ellenség, Pakisztán miatt. Így aztán néha a tálibok, néha meg gondolom a a paki titkosszolgálat le-lecsap indiai vendékmunkásokra, konzulátusokra, ás most a nagykövetségre. A indiaaiaknak Kabulban van egy hatalmas üres telkük az egyik főút mentén. 2006-ban még üresen állt, nem tudom azóta ráépítették e a követséget, vagy ez még az előző épület.

Valahol egyébként logikus a tálibok azon lépése, hogy Kabult meghagyják ezeknek a látványos merényleteknek. Elnöki parádé, Serena hotel, nagykövetség robbantások, stb. Most olvasom, hogy a kabuli rendőrfőnököt is leváltották (a kandahárit is), helyére a kunduzit nevezték ki. Nevéből ítélve (Salangi) ő is valami tádzsik, pandzsíri lehet.

Talán a legérdekesebb múlt heti hír, miszerint Dzsalaluddin Haqqaninak elege lett (Jalaluddin Haqqani Challenges Mullah Omar’s Leadership of the Taliban ): The open letter to Taliban fighters and other Afghan insurgents is written in the Pashto language under the logo and title of the “Islamic Emirates of Afghanistan.” Haqqani’s message describes Mullah Omar as an illiterate person and claims that his erroneous decisions might cause the collapse of the Taliban (Payman Daily [Kabul], June 14). As stated in Haqqani’s letter, it is time for the neo-Taliban to change the head of the Taliban leadership council. Haqqani claims to have consulted many Taliban commanders who were in agreement that this is the right time to bring about changes in the leadership (a full facsimile of the letter is published at www.kabulpress.org/my/spip.php?article1816).

Ha igaz lenne, talán megszólalnának mások is az ügyben.

Barnett Rubin is írt ma egy posztot az india robbantásról. Kb hasonló következtetésre jutott a Haqqani-Omar ügyben is, igaz neki voltak helyi segítői, akik utánanéztek a dolognak Kabulban. A tálibok nem ismerték el a robbantást.

A hírtől függetlenül megjelent egy másik hír is, eszerint Omár molla megpróbál elvegyülni Quettában (Kvettában) és feladta harcos tálib kinézetét: ... the Taliban founder has turfed his trademark turban, trimmed his beard and begun wearing sunglasses... Omar is now a religious imam and has led Friday prayer services at a mosque next to a medical clinic in Quetta's Saleem plaza

Mondja egy volt barátja, Zaher, aki sokat találkozott vele, mostanában pedig Kandahárban. Azt kell mondjam, a kanadai katonák megérkezés magával hozta a kanadai újságírókat, és ez kifejezetten jó hatással van a információáramlásra. Alaposak, igyekeznek, eredeti ötleteik vannak.

Ha a két hír között lenne összefüggés, azt hihetném valami információs stratégia része, amely célja, hogy Omár mollát valahogy személyében járassák le. Ezért nincs is akkora nemzetközi visszhangja, mert nem angol nyelven kell a híveket elbizonytalanítani.

Igen, lehet már erre is szükség van. Mostanában többször olvasom, hogy Afganisztán nagyobbak a veszteségek mint Irakban a szövetséges erők között. 2001 szeptembere óta ennek megfelelően a 08 júniusi volt a legtöbb áldozatot követelő is.

A blog végvére itt két hosszabb nyári olvasmány. Az egyik egy könyv, Before Taliban (Marton Péternek köszönettel), ami fent van full textben a neten. Kicsit antropológia. Nurisztánnal foglalkozik, és az afgán polgárháborúval kezdődik. Nurisztán volt az első, amely a kommunista hatalomátvétel hírére fellázadt és minden meglevő (és egyébként is jelképes) kormányzati ellenőrzést lerázott. A folyamatot helyben egészen a tálibok felbukkanásáig követi és nem társadalomtörténetet ír, hanem néhány, hatalommal rendelkező személy törzsfőnök, szúfi vezető, mudzsahed parancsnok (ezek néha ugyanazok, néha különbözők) életét követi végig. Pech völgy, a szomszédos Korengal völgy, stb. minden említésre kerül.

A második egy remek írás (Amid U.S. Policy Disputes, Qaeda Grows in Pakistan), amely az USA cross border al-Kaida üldözésének történetét tekinti át. Olyanok derülnek ki belőle, hogy különleges alakulatok titokban ott voltak a FATA-ban a paki erőkkel, kaida üldözés céljából. Vagy hogy az afgán és paki CIA-sok (ott állomásozó) súlyos , szerintem anyázós vita folyt arról, hogy akkor a paki kormány rejtegeti-e bin Ladent. Mindtkét állomás annyira az adott kormány álláspontját tette magáévá, hogy a központból kellett beavatkozni.

Pakisztán a választások után

Nincs internetem kb egy-két héig, úgyhogy most csak elvétve tudok blogolni. Azért néha igyekezek feldobni valamit.

Elsőnek mintjárt itt van Barnett R. Rubin remek posztja a pakisztáni választások kapcsán a pastu nacionalizmusról és a NWFP-ban történt választási eredményről. Ebben a tarztományban a 2002-ben győztes iszlamista pro-talibán pártok vereséget szenvedtek, agyőztes pedig a pastu nacionalista, szekuláris, de a Gandhi féle erőszakmentességet hirdető Nemzeti Awami Párt nyert.

Úgy tűnik minden szakértő és talán a pakik is optimisták jelenleg. A választások meglepően tisztára sikerültek, Kayani tábornok, a vezérkari főnök és Musarraf utódja a katonai hierachiában az utolsó pillanatban visszavonta a katontiszteket a civil posztokról és így elmaradt a szavazó ládák preparálása és a választások elcsalása.

Rubin egyik központi érve a pastukkal kapcsoaltban, hogy az USA-t és néha magát is teljesen félrevezetik azok az érvek, miszerint a tálibok egyszerűen a függetlenségért harcolnak és teljes támogatottságot élveznek a pastu lakosság körében. Szerinte a választáok ennek ellenkezőjét bizonyítják.

Mint mindíg, írása most is hihetlenül bennfenntes, tele van anekdotákkal, vezető politikusokkal és személyes történetekkel.

Részben hasonló a mondanivalója Steve Coll-nak is a New Yorker-ben. A szerző pár nappal Bhutto halál után utazgatott a törzsi területeken, de a cikk Bhutto utolsó napjának részletes leírásával indul. Még nem volt időm elolvasni a cikket cask átfutni, de ahogy látom van benne szó az ISI és a paki tálibok viszonyáról, Bhutto és az amerikaiak kapcsolatfelvételéről, amely megelőzte megegyezését Musarraffal és hazatérést (ez szép mondat volt).

Zalán Eszternek is megjelent egy hosszabb írása a Népszabadság hétvégi számában, de azt most nem linkelem be, mert annyira szar a lap keresője, hogy a szerzők között nincs felsorolva Eszter, a kulcsszavas keresőre meg Pakisztánt beütve, nem jön ki a cikk. Mit mondjak? Még ők panaszkodnak, hogy nem nyereséges a lap? Megérdemlik.

FATA, ISI, tálibok - mindíg összefüggnek

Végül előbb utóbb be kell linkeljem a saját cikkemet a Bhutto gyilkosságról. A Magyar Narancsban jelent meg múlt héten, most vált hozzáférhetővé: Családi tűzfészek - Pakisztán a Bhutto-gyilkosság után
Benda László is írt egyet A Kelet leánya címen az ÉS egyik újévi számába. Az írás nekem nagyon informatív volt és igazából csak két következtésével van fenntartásom. A cikk elején Benda összefoglalja a dinasztikus hagyományokat a Hindusztáni félsziget környékén, szerintem ez nagyon jó volt, nekem új volt. Utána azonban ezt a szakaszt szerintem egy teljesen nem odavaló mondattal zárja: Errefelé napi intenzitással dúl vallások és "civilizációk háborúja".

Hát szerintem vallások háborúja nem dúl, mert az estetek többségében azonos vallású ölt azonos vallásút. Még Sri Lanka esetében is etnikai mint vallási jellege van a tamil-szingaléz ellentétnek. Civilizációkról nem is beszélve.

A másik következtetés a cikk cégén van: A Benazirt megölő golyók és az öngyilkos merénylő robbanószerkezete a dél-ázsiai birodalom jövőjét sodorta a végveszély szélére. Pakisztán maga pedig továbbra is olyan, akár egy időzített bomba.

Szerintem Pakisztán nincs a felrobbanás szélén, oda csak akkor kerül, ha egyszer a hadsereg kerül a felbomlás szélére. Amíg a fegyveres testület él és mozog, működik, addig az ország egyben marad. Tekintve, hogy a India még jelentős fenyegetés ahhoz, hogy Pakisztán megengedje magának a fegyveres erők erejének csökkentését, addig a sereg továbbra is sok pénzt kap, sok embert tart fegyverben és nagy marad a befolyása a politikai életre. Persze én - és lehet ebben mást értünk Bendával a stabilitáson - az értem, hogy lehet, hogy politikusokat gyilkolnak, szélsőségesek öngyilkos merényleteket hajtanak végre, tízezrek, százezrek tüntetnek az utcán, de ettől még Pakisztán egyben marad max. a hadsereg szerepe, befolyása gyengül meg a civil kormányok javára.

Az én cikkemet bírálja valaki más. Ott a komment rész alul.

A választások közeledtével itt egy weboldal egy paki civil kezdeményezésről, PILDAT, amely a helyi választási törvények reformjáért küzd. Van election monitor hírlevelük, fact finding missionjük, minden.

Ez itt egy tanulmány a pakisztáni választások történetéről, egy jó áttekintés, mikor ki hogy csalta vagy próbálta elcsalni a választásokat. Pakistani Elections: Troubled Legacy Kicsit beleolvastam, nagyon informatív. Van benne szó a törvényi háttérről, az elért eredményekről országos és tartományi szinten (vannak tartományi választások is), stb.

A NYT-n volt egy kiváló cikk Next-Gen Talib címmel, a amerikai szerzőt azóta már kiutasították az országból, ha jól emlékszem. Schmidle felment Quettába és Pesavárba interjút készíteni a az egykori afgán tálibok paki vallási főtámogatóival, ideológusaival, akik manapság már arról számolnak be, hogy az új generáció számára ők már csak öreg papik, akikre nem nagyon hallgatnak, akik túl középutasok. Olyan politikusokról van szó, akik 2001-ben a tálib megmentése érdekében toboroztak önkéntesek Pakisztánban. Amire rávilágít a cikk, hogy még az iszlamisták között is szakadás van, az egyik felük a politikai process híve, és részt akar venni a választásokon, a másik fele a bojkott híve.

A cikk legeredetibb része talán a molla Fazlullahról szóló rész, aki kb. egy fél éve a Swat völgy (NWFP egyik része) jó részét saját ellenőrzése alá vonta, s csak nemrégiben űzte el onnan a hadsereg. Vissza a hegyek közé. Schmidle járt a területen a támadás előtt, meglátogatta az egyik kiképzőbázist és interjút készített Fazlullah egyik helyettesével. Egy kis izelítő:
Fazlullah created a more difficult situation for Musharraf and the generals — and, in a different way, for local religious leaders — because his ambitions exceeded the mere creation of an Islamic emirate in Swat. In November, his men began conquering territory and taking over police stations in neighboring districts, pulling down Pakistani flags and raising their own. By late November, the Pakistani Army had had enough and mounted an immense offensive against Fazlullah and his men, a bloody battle that continued into late December. I was able to visit Fazlullah’s compound (since destroyed) just before the military attacks began and get a sense of what a Taliban-controlled area in Pakistan would be like.

Fazlullah’s base was a sprawling mosque and madrassa compound in the village of Imam Dehri, located across the Swat River from the city of Mingora. The entire Swat Valley is surrounded by mountains blanketed with pine forests. The river pours from the Hindu Kush Mountains and meanders through the valley, nourishing apple and persimmon orchards. During the summer, thousands of Pakistanis flock here for a break from the heat and humidity choking the lowlands. When I visited Swat in June, for example, still weeks before the Red Mosque assault began in Islamabad, I had trouble getting a room at the exclusive Serena Hotel. By the time I returned in October, I was the only guest. Almost immediately after arriving the second time around, I saw why: at the edge of town, Taliban rode around in flatbed trucks, pointing weapons in the air and ordering motorists to remove the tape decks from their cars. Fazlullah, like his Taliban predecessors in Afghanistan, deemed music — and anything that plays music — un-Islamic.

The following Friday, I went to Imam Dehri, where I met the commander of Fazlullah’s militia, a man with glacier-blue eyes named Sirajuddin. (Fazlullah appeared briefly, but didn’t stay long; he was observing aitekaaf, a meditation period that lasts 10 days at the end of Ramadan.) To get from Mingora to Imam Dehri, my Pashto interpreter and I boarded a small metal tram attached to a zip-line. Six other people piled in. We got a light push to get moving, and then soared over the river. Sirajuddin waited on the other side, and he led us through a crowd of Fazlullah’s supporters. The P.A. system blasted prerecorded jihadi poems while Taliban walked about with assault rifles slung over their shoulders.

Swatnál, és így a FATAnál és NWFP-nál maradva itt a Bradfordi egyetem paki központjának weboldala takaros 8-10 oldalas tanulmányokkal, amelyek olyan apróságokkal foglalkoznak, mint pl: Swat: A Dangerous Flashpoint in the Making, Militancy in the FATA and the NWFP, Lashkar-e-Tayyeba, stb. Megjegyzem Bradfordban él az egyik legnagyobb paki közösség. Az meg a Guardianben olvastam, hogy a brit paki kisebbség 70 százaléka Mirpur kasmiri város és környékéről szármaik. De ezt most nem tudom lehivatkozni.

Még mindíg a törzsi területek. Ambíciózus cím: South Waziri Tribesmen Organize Counterinsurgency Lashkar, de valóban tartalamas anyag. Jamestown Terrorism Monitor egyik jan. 11.i írása a Dél-Vazirisztáni helyzetről. Van akormányoldal, molla Nazir és Beitullah Mehsud a paki tálibok megválaszott vezetője. Elvileg még itt rejteznek a a különböző külföldi arab-afgánok, csecsenek (ha vannak), üzbégek (IMU, azok tényleg vannak), akik enm tudjuk pontosan mir hátszanak, de a túlélésre és a vallási fanatizmusra biztosan. Vazirisztánban sok szereplős politikai játék folyik, méghozzá igen sok erőszakkal gyilkossággal, törzsi bosszúval fűszerezve.

Mi teszi finommá ezt a cikket? Mikor ilyeneket olvasok: There are indications that the murders of the Ahmadzai leaders may be part of an intra-clan struggle for leadership of the Ahmadzai. According to one report, Maulvi Nazir’s brother and rival, Noorul Islam, has claimed responsibility for the attacks as retaliation for Maulvi Nazir’s alliance with the government and his initiation of a war against the Uzbeks. According to Noorul, “Maulvi Nazir is the government’s agent and he will pay a heavy price for killing mujahideen” (Udayavani, January 10).
Not all members of the Mehsud tribe support Baitullah’s growing feud with the Ahmadzai: a jirga of 80 Mehsud elders met with Baitullah’s followers on January 8 to try to defuse a potentially devastating tribal war. Nazir is a member of the small Kakakhel sub-clan of the Ahmadzai and achieved dominance over larger and traditionally stronger groups within the tribe such as the Zalikhel clan and the Yargulkhel sub-clan through the political and military support of the Afghan Taliban and the ISI. There are other local Taliban leaders, however, like Hajji Umar—a Yargulkhel and brother of the late Nek Muhammad—who oppose Maulvi Nazir.

Szóval a kivülről egyszerű tálib-anti tálib konfliktus ilyen szép kláni, családi konfliktus jellegét veszi fel közelről nézve.

A Joint Force Quaterly-ben van egy 7 oldalas cikk a ISI ról A State within a State címmel. Elolvastam gyorsan és igazából nem az ISIről szól, hanem a tevékenységéről a 80-as 90-es években az afganisztáni, kasmíri esemény kapcsán. Igaz azokat korrektűl összeszedte és végül is lényeget meglátta:

The United States used ISI as a weapons and material distribution conduit to deny its own involvement.14 ISI established control of allotting financial aid, weapons, and material support to the mujahideen.15 By deciding who got what and why, it manipulated mujahideen factions,16 hampering Central Intelligence Agency (CIA) influence.17 Kiemelés tőlem. Lám egy újabb a érv szegény CIA befolyása ellen. A cikk remekül meg van hivatkozva, például a CIA-Mudzsahedin-Bin Laden posztban emlegetett paki ISI főnök könyveit is jelöli forrásként.

Az ISI-ról van egy sokkal jobb tanulmány The ISI and the War on Terrorism címmel. A írás előfizetős, de ha kapok egy emailt, tovább küldöm a full textet (magam köszönöm annak, aki elküldte). Ebben a tanulmányban egyrészt szó van a 1979 előtti időszakról, a megszületés körülményeiről, céljairól, másrészt a afgán és kasmiri részt letudja szerő a 10 ig oldalra, így a másik 10re maradnak egyrészt a friss események és a ISI szerkezetének reformjának bemutatása.

Tálibok Afganisztánban és Pakisztánban

Tálibok Farah tartományban. Érdekes olvasmány, talána leghasznosabb része az, ami végre azonosítja azokat a pastu törzseket és vezetőket akik a tálib befolyás erősödése mögött állnak Nyugat-Afganisztánban. Érdekes módon ugyanazokról a Noorzai és Alikozai törzsek van szó amelyek más szegmenseit már említettük Dél-Afganisztán, Helmand és Kandahár kapcsán a tálibok születésekor és Naqib molla halálakor.

Inside Farah and Nimruz provinces the Taliban are mainly led by Mullah Bismillah and Mullah Baz Muhammad, who are in close touch with the Taliban in Musa Qala province. Although they are not high profile commanders of the Taliban, they have played an important role in coordinating Taliban operations in the western provinces. The most dangerous stronghold of the Taliban in western Farah province is the village of Shaiban in the Bala Bulok district. Many attacks in the western provinces are planned and organized in Shaiban, which is dominated by members of the Alizai tribe. The Alizai of Shaiban were transferred to the area over a century ago from the Musa Qala district of Helmand and still maintain close ties with the Musa Qala insurgents (author’s interview with Dad Norani, December 8). The war is expanding into the western provinces of Afghanistan, with Farah and Nimruz provinces as the focus of the insurgents. Most of the fighters in these areas are local in origin and are centered in the Bakwa district of Farah province (Pajhwok Afghan News, November 19). There are signs that the Taliban are intent on connecting areas they control in Bakwa with the Parchaman and Taghor districts. If the Taliban succeed in doing this they will be able to provide support to other insurgents across the western provinces (author’s interview with Dad Norani, December 8). In the neighboring Herat province, the pro-Taliban Norzai tribe is creating a stronghold for the movement in the Adraskan district. Another center for Taliban activity is developing in the Qara Jangal area of Badghis province, just north of Herat. Heavy fighting has taken place in Badghis province for several months now. Afghan MP Hashim Ortaq recently described Qara Jangal as the most important place for Taliban efforts to expand the war into northern Afghanistan (Kabul Direct Monthly, October).

A pakisztáni törzsi területek talibanizálódásának újabb összefoglása olvasható Hassan Abbas rövid anyagában Increasing Talibanization in Pakistan's Seven Tribal Agencies cimmel. A szerző végig megy az egyes ügynökségekben történteken. Inkább egy update-nek jó mint mélyelemzésnek, de legalább tudjuk mi történik mostanában.

A neo-Talibán jelenségéről egy másik esszé: The resurgence of the neo-Taliban. Ami értékessé teszi az a szerző kiléte, A. Giustozzi ugyanis szerintem az egyik legjobb kutató, aki rengeteget van terepen, a Talibán eredetéről szóló rövid vitánkban Marton Péterrel már hivatkoztam tanulmányaira. Érdemes elolvasni, ha át akarjuk látni, honnan is jönnek, kik ezek az új tálibok, akik már csak részben mutatnak hasonlóságot a régi káderekkel. Az anyag nem az általánosságokról beszél, hanem az átlag tálib profilját igyekszik megrajzolni.

A. Cordessmann anyaga a paki-afgán kapcsolatok kurrens helyzetét elemzi 2007 december elejéről Counternarcotics Strategy Aiding the Enemy: Report címmel. Kicsit belenéztem és kiderült ez nem is tanulmány hanem ppt slideok 131 odalon rengeted infoval térképpel és közvéleménykutatási adatokkal.

Igen valahogy ittthon mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni utóbbi jelentőségéről. Még novemberben bent voltam Szekeres parlamenti meghallgatásán, ahol egy magyar reprezentatív felmérés eredményeiről beszélt. Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de én azóta sem találkoztam ezzel az újságokban pedig arról szól, milyen a megítélése a magyar honvédségnek, a PRT-nak az afganisztáni missziónak. Kb 2 hete eszembe jutott megint, felhívtam a kommunikációs osztályt, elmondtam a problémám és azóta is visszahívást várok. Semmi válasz, pedig ha én lennék a kommunikáció mindent megtennék, hogy nyomjam a hírt. Már persze ha tényleg az van benne, amiről a miniszter beszélt. Nem értem őket.

Van egy nem is olyan új terv az amerikaik részéről a pakisztáni oldal kezelésére. Ennek egyik eleme hogy évi 350 millió dollárt költenének a törzsi területek fejlesztésére, a másik, hogy itt is a törzseket fegyvereznék fel az al-Kaida ellen. Az előbbi ötlet jó, bár a szerintem nehezen kivitelezhető, mikor még a paki kormány is nehézen tud bejutni és a lakosság azért annyira nem nyugat barát. Szereti az egyszerű nyugati turistákat, de amikor kormányzati szervek, USAID, terepjárós emberek jönnek, akkor elég ellenséges tud lenni. Megint az lesz a hiba, hogy a pénzt el kell költeni majd és az elején nem lesz meg erre a felvevő kapacitás. Képzeljük el, ha ide jönne az USA, hogy akkor el akar költeni évi 350 milliót. Minden szar, tervezetlen projekt születne belőle mert a magyar NGO-k, kormányzati szervek nincsenek felkészülve arra, hogy ennyi pénzt felszívjanak és projektekre költsenek. Nincs elég terv, szakember, helyszín előkészítve stb. Ez graduális folyamat, tegyük fel, hogy az állandó pénzhiányban szenvedő magyar NGO -k itthon évente 1 milliárd forintból gazdálkodnak (hasamra ütök), tudnának 2 millió is lekölteni, erre van kapacitásuk, elképzelésük. És akkor hireteln rendelkezésre áll 100 milliárd. Mi történik? Jön a zavarosban halászat, a kapkodás, a bénázás, a befuccsolt projektek. Ez lesz Pakisztánban is. A katonai rész nonszensz, az emberek vagy legalábbis a helyi vezetők egy része rokonszenvezik a tálibokkal, ezek nem idegenek mint az al-Kaida Irakban, hanem helyiek. Bin Laden régi ismerős. Persze mindíg vannak, akik túl messzire mennek és akkor őket is kupán vágják a helyiek, de annyi. Szemben Irakkal itt a közigazgatás sosem volt erős, a törzsek mindíg szabadok voltak. Irakban ez csak elmúlt 15 év eredménye,, ott előtte 40 évig törzsellenes politikát folytatott a kormány, vagy csak Bagdad szándékai szerint önnállósódhattak. A fegyverkultuszról nem is beszélve. Na mindegy, az erről szóló két részes elemzés önmagában is elég kritikus.

Hamasz-Fatah konfliktus és remek al-Kaida infok

Megjelent egy másik folyóirat új száma is, méghozzá a Le Monde diplomatique -é. Én az angol verziót olvasom értelemszerűen, és ebben a számban nagyon jó anyagokat tettek fel a netre.

A lap alapvetően balos, és ez néha érződik az írásokon. Van hogy esszék, vagy hogy rendes tanulmányok jelennek meg, utóbbiak rendesen hivatkozva. Balosság a gyakorlatban a nyugat, főleg az USA erős kritikáját jelenti, illetve kis Izrael kritikát az arab-palesztin témában. Most az alábbiakban ezt a balosságot nem éreztem zavarónak.

Az egyik jó anyag a Fatah-Hamasz konfliktust elemzi remek alapossággal és a nyugat – ezúttal véleményem szerint jogos – kritikájával. A probléma ugyanis, hogy minek biztatjuk a palesztinokat demokratikus választásra, ha utána az eredményt – a Hamasz győzelmét – nem vagyunk hajlandóak elfogadni vagy csak olyan előfeltételekkel, amelyek az adott szituációban teljesen irreálisak. Ráadásul számítani lehetett arra, hogy a Hamasz fog nyerni, tehát még csak nagyobb meglepetést sem okozhattak az EU-nak és az USA-nak az eredmények. Ez most egy kicsit elvtelen volt részükről és megerősítette az egyébként igaztalan összeesküvés elméletek táborát a Közel-Keleten.

A Palestine wrecked tanulmányban van néhány eredeti dolog. Az egyik a párhuzam felvillantása miszerint: The Israeli journalist Gideon Levy described the legacy of 40 years of occupation: “These violent young men, whom we saw killing each other so cruelly, are the children of the winter of 1987, the children of the first intifada. Most of them have never been outside of the Gaza Strip. They saw their older brothers beaten and injured, their parents imprisoned in their homes, without jobs or hope, for years. Their whole lives have been lived in the shadow of Israeli violence (4).”

A másik, és nagyon durván jó és fontos olvasni való mindenkinek, Alvar De Soto helyi ENSZ megbízott End of Mission Reportja Az anyag 50 oldal, elvileg bizalmasnak szánt írás, az ENSZ főtitkár számára, ami kiszivárgott és a Guardian lehozta. Nagyon őszinte és kiderül belőle többek között, hogy az ENSZnek milyen körülmények között kellett dolgoznia, hogy meg volt kötve a keze de Sotonak, és ezáltal nagyrészt kudarca is volt ítélve a munkája.

A gázai kivonulástól 2006 végig tekinti át a dolgokat – így a palesztin parlamenti választásokat is. Nagy értéke az anyagnak, hogy bepillantást enged a színfalak mögött USA, EU, izraeli és palesztin machinációkba. Brrrrr, nagyon jó.

A másik szuper jó írás Syed Saleem Shahzad Al-Qaida: the unwanted guests A szerzőt már említettem, általában Pakisztánból ír, néha jó merész írásokat az ottani al-Kaidáról és a Talibánról. Már volt néhány cikke, ami arra utalt, hogy járt Irakban és mindenkivel beszélt az ellenállás oldaláról, akivel lehetett. Most itt a nyoma. A cikkben olyan príma áttekintését adja az elmúlt évek fejleményeinek, amilyet ritkán olvastam, és ehhez ad néhány teljesen új infót. Pl.:
Understanding this split requires an examination of the specific circumstances that led to the ideological transformation of al-Qaida during and after the jihad against the Soviet occupation of Afghanistan in the 1980s.

Idáig sehol sem olvastam az arab afgánok ilyen jellegű felosztásáról, az eddig is lehetett tudni, hogy az egyiptomiak ott voltak és jelentős hatást gyakoroltak később bin Ladenre. De hogy valaki azt írja a jemeniekre:
The zealots who went to Afghanistan, inspired by their local clerics, were mostly in the Yemeni camp. In breaks from fighting they spent their days drilling and cooking their food, before going straight to sleep after the isha (last prayer of the day). As the Afghan jihad tailed off, they went home or melted into the population in Afghanistan or Pakistan, where many married. In al-Qaida circles, they were called dravesh, easy-going.

Ez teljesen új, ugyanakkor teljesen hihető. Miben voltak mások az egyiptomiak, hát hogy az utolsó ima után ők még képezték magukat ideológiailag:
After the isha the Egyptian camp would discuss contemporary issues. Their leaders reiterated the message that members should invest their resources in the armies of their countries, and cultivate the best brains.

Az újságíró meginterjúvolta Abdallah Azzam egyik fiát. Azzam hozta létre az al-Kaida elődjét Pakisztánban a polgárháború idején, hozzá ment bin Laden dolgozni. 88-ban rejtélyes körülmények között felrobbant (nem tudni ki tette) két fiával együtt, s szervezetét OBL vette át. Szóval a túlélő fiú azt mondja:
“When I met Osama bin Laden in 1997 in Islamabad, he was flanked by three members of the Egyptian camp: the Somali Abu Obaida, and the Egyptians Abu Haf and Saiful Adil. I realised how successfully they had instilled their extremist ideas into him. When my father asked him to go to Afghanistan in 1985, he had replied that he would only do so if King Fahd personally granted permission. At that time Osama still referred to Fahd as wali al-amr (supreme authority). After 9/11, when he denounced the rulers of Saudi Arabia, I could see how much the Egyptian camp had influenced him.”

Ez is új info volt, mármint hogy a egyiptomiak ilyen komoly szerepet játszottak OBL átalakításában. Tudtuk, hogy játszottak, de ez új megvilágításba helyezi a dolgokat. OBL 91 után veszett össze a Szaúd családdal, akik miután többször inzultálta őket verbálisan (ez is merész abban az országban), példátlan módon visszavonták állampolgárságát bin Ladennek.

A harmadik újdonsága a cikknek, hogy a 2006 szeptemberi vazirisztáni békét, és több száz üzbég IMU áldozattal járó eseményeket (és még itt és itt írtam róla) is kontextusba helyezi, mi vezetett oda, mik voltak a kihatásai, stb.

Ez most egy dicséretesen alapos és jó írás volt Shahzad-tól az al-Kaida evolúciójáról Pakisztánban és Irakban.

Az üzbégek Vazirisztánban

Az International Crisis Group két anyaggal is kijött egymás után Pakisztánról, az egyik az NWFP-történt eseményekkel foglalkozik, másik pedig az iszlamisták másik fő központjának számító Karacsival, illetve az ott található medreszékkel, vallási iskola központokkal. Ez az egyik: Discord in Pakistan’s Northern Areas. Ez meg a másik: Pakistan: Karachi’s Madrasas and Violent Extremism

Április 4-én is tovább folytatódtak a harcok. Az egyik legjobb pakisztáni angol nyelvű újság tudosítása (Dozens killed as tribesmen attack foreign militants ) szerint: újabb 50-60 üzbég halt meg a harcokban, akikek egy kb. 900 fős törzsi "laskar" üldöz Dél-Vazirisztában, az Ahmadzai Vazir törzs területén. Egy a törzsi egység a pakisztáni hadsereg térségben honos félkatonai alakultaival együtt, azok támogatásával dolgozik, de tőlük függetlenül, nem az irányításuk alatt. Ha jól értem a szöveget, egy törzsi felkelés kezdődött az ott élő üzbégek és az őket támogató pastu törzsi, vagy milicia vezetők ellen. Ez utóbbi idáig nem volt világos. Végre elhangzanak nevek is:
Officials said the tribal Lashkar had entered Kaloosha and encircled the house of pro-Uzbek militant commander Noor Islam, but he was not in the house.

The sources said volunteers of the Lashkar attacked the positions of the Uzkebs and their local supporters in Shin Warsak and Jaghundai early in the morning.

25 Uzbeks were killed in Shin Warsak and 19 in Jaghundai. He said 40 militants from Turkmenistan had laid down their arms before the Lashkar. Their fate was not known.

“Tribesmen are beating war drums to motivate their fighters and encourage people to join the Lashkar,” said eyewitnesses.

The sources said tribal volunteers backed by paramilitary forces had dislodged Uzbeks and their local supporters from bunkers built on top of a hill in Shin Warsak area after a heavy gun-battle.

Other pro-Uzbek commanders from local tribes have also disappeared, fearing attacks from fellow tribesmen. The officials said pro-Uzbek militant commanders were now sending messages to the Lashkar led by Shireen Jan, expressing willingness to surrender, but the tribal force had ignored the offer.

Közben a paki kormánynak megvan maga baja a NWFP letelepedett részein. Ahol a tálibok egyre erősebbek és egyre gyakrabban kedzdik a kormány uralmát. Another stiff test for Musharraf :Infighting between a segment of the Pakistani Taliban and foreign militants in South Waziristan that broke out last week has in effect turned into a broader battle against Pakistani security forces. Islamabad intervened by sending in troops to try to arrest or kill militant Uzbek leader Tahir Yaldeshiv.

The Pakistani press widely reported Pakistani soldiers being killed in South Waziristan, and the flames of unrest took no time to spread to settled towns of North West Frontier Province (NWFP).

On Wednesday, the Pakistani Taliban mobilized hundreds of men in an attempt to seize control of Tank, the NWFP town nearest South Waziristan. Local police were not able to control the situation, and the Pakistan Army and paramilitary troops were called in. They contained the situation and clamped a curfew on the town, although there are still reports of fighting.

Közben a legnagyobb paki titkosszolgálat, az ISI elvesztette négy emberét a törzsi területeken. Pakistan 'secret agents killed'
Merőben szokatlan, hgy ezt elismerjék, ill. hogy egyáltalán elveszítsenek valakit. Az ISI ugyanis nyugati feltételezések szerint ha nem is irányítja, de kontrolállni képes mind a Tálibán, mind az al-Kaida tevékenységét, és akkor még a számtalan iszlamista csoportot nem is említem. Sokan attól félnek, hogy mi lesz ha már az ISI sem lesz képes hatni ezekre a csoportokra.

A tikosszolgálat kb az 1960-as évek óta folyik bele valamilyen mértékben az iszlamisták tevékenységébe. Elég ha arra gondolunk, hogy az első afgán iszlamisták (A. S. Maszúd és G Hekmatyar) már a 70-es évek elején jártak Pakisztánban kiképző táborokba, az ISI vezényelte le a külföldi segélyek és fegyverek elosztását a afgán polgárháború alatt, ők képezték ki bin Ladent (NEM A CIA), majd nagyot ugorva a tálibokat is ők próbálták mozgatni.

Szóval Hamza őrnagy (the dead included an Inter-Services Intelligence (ISI) assistant director, Mohammad Sadiq, alias Major Hamza) és társai jó ismerősei lehettek támadóiknak, nem katonai kisérettel utaztak, és abban a tudatban halltak meg, hogy itt most valami félreértés történt. Bár a hírekből tudjuk, hogy ezen a területen naponta hallnak pastuk, üzbégek, katonák és rendőrök, négy titkoszolga elvesztése merőben szokatlan és rendkívüli.

Vazirisztán és az üzbégek

Egy hete már említettem, hogy összecsapások törtek ki pastun törzsek és üzbég dzsihádisták között Vazirisztánban. Az esettel utána nem foglalkoztam tovább, de az azt követő napokban folytatódtak az összecsapások. Az áldozatok számát 160 körüli tették, ebből 130 üzbég volt.

A Tálibán mindjárt reagált az összecsapásokra és felajánlották az üzbégeknek, hogy jöjjenek harcolni a megszállók ellen Helmand tartományba. Taliban 'invite' 10,000 Uzbeks to Helmand A 10000 egy kicsit túlzó szám, mindenhol máshol 1000 főre teszik a üzbégek számát. A tálibok állítólag segítenének átjutni a messzi Helmandba.

A harcok kitörésének oka egy múlt heti hír (About 100 killed in Pakistani border clashes ) szerint:
Although South Waziristan has long been a hotbed of support for Islamist militants, officials and residents said the inhabitants had had enough of the foreigners. "Most people are against them because they are the main source of security problems in our area," said a resident, who declined to be identified. After the fighting resumed on Monday, calls were made in mosques in Wana urging people to join a jihad, or Muslim holy war, against the Uzbeks, residents said. Residents say up to 1,200 Uzbeks are in the region. The Pashtuns refer to them as "gungas", meaning the dumb ones because they can't speak the Pashto language.

Helyszíne:
On Monday and Tuesday the fighting took place in Azam Warsak and Shin Warsak, two villages west of South Waziristan's main town of Wana. Wednesday's clashes centred in nearby Kalusha village.

Eközben ma a pakisztáni hadsereg különleges alakulatai benyomultak a törzsi területekre, hogy kézre kerítsék az üzbégeket, különösen a vezetőjüket, Tahir Juldasevet. A hadseregnem benyomulni veszélyes, tavaly megpróbálták és súlyos veszteségeket szenvedtek. Pakistan crosses a dangerous boundary

Az üzbégek dzsihádisták eredete: A Szovjetunió felbomlása idején Üzbegisztánban volt egy kisebb csoport a Fergana-völgyben, amely úgy képzelte, hogy az egykori tagköztársaságnak iszlám állammá kellene alakulni a függetlenség elnyerése után. A korábbi kommunista pártfőtitkár és 1992 után elnökké avanzsáló Iszlám Karimov azonban másképp gondolta, és hajtóvadászatot indított az üzbég iszlamisták után. Sikerrel járt és nagyrészük átment a szomszédos Tádzsikisztánba, hogy ott az akkor kirobbanó polgárháborúban, az iszlamista ellenzék oldalán fegyveres harcba kezdjen. Miután azonban ott befejeződtek a harcok 1997-ben, az üzbégeknek új bázis után kellett nézniük illetve létrehozták saját szervezetüket, az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalmat, az IMU-t

A Tálibán Afganisztánban először 1997-ben, majd 1998-ban bukkant fel az üzbég és tádzsik állammal határos Észak-Afganisztánban. Az IMU csatlakozott hozzájuk, vagyis inkább A Tálibánt támogató al-Kaidához. Kétoldalú együttműködés volt. Az IMU kiképzőtáborokat kapott, ahonnan minden évben indítottak támadást Üzbegisztán, pontosabban az ott található Fergana-völgy ellen (A cél továbbra is az iszlám állam létrehozása volt Karimov szekuláris államával szemben). Cserébe a támogatták a tálibok észak-afganisztáni offenzíváit.

2001 után a túlélők bin Ladennel együtt a pakisztáni Észak Nyugati Határ Tarományban (NWFP) leltek menedéket. Két vezetőjük közül az egyiket Dzsuma Namanganit megölték az amerikaiak egy légitámadásban még Afganisztánban 2001 októberében. Másik vezetőjük Tahir Juldasev azóta is itt bujkál.

Az elmúlt két évben az al-Kaida és a paki Tálibán szisztematikusan számolta fel a politikai rendszert az NWFP-ben. Itt a paki kormány a helyi kormányhű vezetők, törzsfőnökökön (malik) keresztül befolyásolja (nem irányítja) az eseményeket. Közülük mintegy 300 esett áldozatul merényleteknek, kivégzéseknek. Azaz a tálibok kinyírták a kormánnyal együttműködőket és maguk vették át az irányítást.

Az al-Kaida és a tűlibok közötti ellentét, hogy az utóbbi Afganisztánra koncentrál, utóbbi a globális dzsihádra, azaz nekik belefélr a paki kormány megdöntése is. Omár helyettese, a katonai parancsnok Dadullah molla állítólag azonnal a térségbe küldte a dél-vazirisztáni Baitullah Mehsud-ot, aki éppen Helmandban volt az "ügyeit intézni". Waziristan jihadis wage war on each other

Míg itt helyben megy a harc, Jason Burke, akinek könyve magyarul is megjelent, kiváló áttekintés adott a Guardian-ben az al-Kaida nemzetközi újjászerveződéséről: Al-Qaeda: the second coming
Az szervezet agyközpontja Khost tartományban van:

The camp is high in the mountains, near the Afghan city of Khost, at the end of a dirt track on the border with Pakistan. It is not much to look at - a few mud buildings and some tents that are barely visible on the satellite photographs that Western intelligence experts spend hours poring over. It does not even have a name... For the camp is a training centre, run by a mixed team of Afghan, Arab and Pakistani instructors, fundraisers and ideologues. It is only one of half a dozen such installations set up in the past 18 months. It is in these camps, The Observer has learnt, that dozens of British citizens are thought to have been trained and then sent into Afghanistan to fight in recent months. The men, all of whom come from families with strong links to Pakistan, are said to number between 20 and 30, although details are scant. Security services have traced the individuals to the camps - most of which are on the Pakistani side of the border - but then lost the trail.

Hoppá!

Western government analysts now usually split al-Qaeda into three elements. The first is a 'hard core' of well-known leaders such as bin Laden and Ayman al-Zawahiri, his Egyptian-born associate, in Afghanistan. Security officials believe key decisions and operations take place on a new 'middle management' level dedicated to training volunteers who make their way to Pakistan and to co-ordinating both propaganda and bomb attacks around the world

A harmadik elem az ideológia, de nem másolom be az egész cikket, hosszú de érdemes elolvasni. Úgy látom egyébként Ahmed Rashid is erre a következtetésre jutott: Bin Laden turns 50, al-Qaida still strong

Pakisztáni instabilitás és az al-Kaida újjászerveződése

Már régóta lehet sejteni, hogy Pakisztánnal baj lesz, mert a Musarraf politikája valahol zsákutca, ha nem lesz jelentős változás. Az országban modernizációra van szükség, reformokra, ám a hatalom csak rövid távú dolgokat tart előtérben, pl. a hatalom megtartását. A problémák csak gyűlnek. Lehet a mostani "bíró-válság" valamit kivált, de az is lehet, hogy nem. Mi is történt?
Musarraf felfüggesztette és nem tudni valós vádakkal bíróság elé állította a Legfelsőbb Bíróság elnökét (Pakisztánban nincs alkotmánybíróság, így ez a legmagasabb testület). Az egyébként politikailag megosztott ügyvédek szerte az országban tüntetni kezdtek és jól szétverték őket.
Ez itt Teresita Schaffer rövid elemzése a környezetről. Együtt túráztuk végig tavaly nyáron Afganisztánt a NATO vendégeként Musharraf and the Chief Justice: Will Pakistan Unravel?
A botrány folytatásaként több magas rangú bíró is benyújtotta a lemondását. Six more judges quit.

Ettől önmagában nem lesz változás, de egy szög lehet. A neves újságíró Ahmed Rashid elemzése Pakistan's 'isolated' president ide sorolja, hogy nemrég a főváros központjában egy lebontásra ítélt vallási iskola lebontását akadályozta 3000 kalasnyikovot lóbáló nő, ami egy katonai diktatúrában tényleg elgondolkodtató, hiszen a hatalmat egy ilyen csoport is meghátrálásra kényszerítheti. Az ország jelentős területei estek ki a kormány minimális fennhatósága alól (főleg a Vazirisztáni területek NWFP tartományban és Beludzsisztán egyes részei, Quetta a központ), februárban több öngyilkos robbantás volt az országban, a fővárosban, ami idáig szintén nem volt jellemző az országra.

Az al-Kaida közben a hatalom aszisztálása vagy tehetetlensége folytán, Rasid szerint , újjászervezte magát Észak-Vazirisztánban (mondjuk ezt mások is mondják.) How a battered al-Qa'eda was rebuilt Néhány újdonság:
Last month, US intelligence officials revealed that bin Laden had wanted to die fighting in Tora Bora but they forced him to flee into Pakistan's mountainous tribal areas....

Before the September 11 attacks, senior posts in al-Qa'eda were largely staffed by Saudis and Yemenis. There have been rumors of tensions among the Arabs, but bin Laden has always been weak on organisation and is reported to have accepted Zawahiri's major contribution in al-Qa'eda's revival. ...

While bin Laden remains the spiritual and military inspiration, Zawahiri has fashioned a core group of around 100 Arab trainers - experts in explosives, finances, communications, military training, urban warfare and propaganda.

A cikk gondolatai megtalálhatóak magyarul is a Magyar Rádió honlapján. Hol az al-Kaida manapság?

A helyzet komolyságára talán jellemző a múlt heti hír, miszerint: US sends spies into Pakistan to kill bin Laden: America is stepping up its hunt for Osama bin Laden by dispatching additional CIA operatives and paramilitary officers to Pakistan to kill or capture the al-Qa'eda leader. ...

Satellite photographs and details of communications intercepts were given to President Musharraf of Pakistan last week by Stephen Kappes, deputy director of the CIA, as part of a strategy to persuade him to give US intelligence agencies more assistance.

Közben nyilvánosságra hozták Sejk Halid Mohammed vallomását, akit a al-Kaida harmadik emberének tartanak és 9/11 fő felelősének. Itt fogták Pakisztánban évekkel ezelőtt, most fent a neten első nyilvánosságra hozott vallomásának átirata 26 oldalon.
Amennyiben eltekintek attól, hogy ezt is valami nagy terv érdekében hamisították, beismerését talán tekinthetjük ezt végső bizonyítéknak arra, hogy öngyilkos merénylők vezette repülőgép miatt dőltek össze a tornyok, nem valami CIA/FBI/Bush család/hadiipari lobbi összeesküvés eredményeként.

Az al-Kaida feltételezett búvóhelyén, az Afganisztánnal határos Észak-Nyugati Határtartományban (NWFP) összecsapások voltak múlt héten üzbég al-Kaidások és helyi törzsi fegyveresek között. Al Qaeda Uzbeks, Pakistani tribesmen clash; 3 killed

Egy mai hír szerint ismét összecsapások voltak Dél-Vazirisztánban. Ezúttal az afgán tálibokkal szoros kapcsolatot ápoló törzsi fegyveresek csaptak össze és üzbég al-Kaidásokkal. A áldozatok száma 50 körül van, főként üzbégek. Rival militants clash in Pakistan
Heavy shelling has raged since Monday near Wana in the South Waziristan
tribal area close to Afghanistan.

Tensions between the mostly Uzbek fighters and local militants rose
after an Arab militant was killed on Sunday.

Reports from South Waziristan's main town of Miranshah say the dead in
the latest fighting included 38 foreigners, mostly Uzbeks, and 13 local
militants. Dozens more were wounded.

A NWFP angolul North-West Frontier Province. Ez az ország öt tartományának vagy inkább tagállamának egyike. Ebben van Észak- és Dél-Vazirisztán és még más "törzsi ügynökségek".

Közben az NWFP-n belül egy másik törzsi ügynökségben (Badzsaur ügynökség) is egyezményt kötött a paki szövetségi kormány és a helyi törzsi vezetők. Elders agree Afghan border pact
Ez már a harmadik iylen egyezmény, az előző kettő pont Észak- és Dél-Vazirisztán volt. Lényegükről írtam már itt 2006 szeptemberében: The Peace Agreement in North Waziristan és Declassified Key Judgments of the National Intelligence Estimate
A vád általában az, hogy az egyezmények szerint a helyi törzsek kiszorítják a Talibánt és az al-Kaidát, de a valóságban nem történt semmit. Más vélemények szerint ugyanakkor az eredmény ott jelentkezett, hogy egyik pillanatról a másikra az ügynökségek határának túloldalán Afganisztánban megnőtt a Talibán/al-Kaida tevékenység.



Még egy apró hír: Pakistan steps up security ahead of port opening
Gvadar városban több mint egy évtizede építenek egy mélytengeri kikötőt egy kis halászfaluból, főleg kínai pénzből. A 90-es évek közepén, végén ide tervezték kifutattatni a Közép-Ázsiából induló és Afganisztánon átvezető kőolaj- és földgázvezetéket.