Megjelent egy másik folyóirat új száma is, méghozzá a Le Monde diplomatique -é. Én az angol verziót olvasom értelemszerűen, és ebben a számban nagyon jó anyagokat tettek fel a netre.
A lap alapvetően balos, és ez néha érződik az írásokon. Van hogy esszék, vagy hogy rendes tanulmányok jelennek meg, utóbbiak rendesen hivatkozva. Balosság a gyakorlatban a nyugat, főleg az USA erős kritikáját jelenti, illetve kis Izrael kritikát az arab-palesztin témában. Most az alábbiakban ezt a balosságot nem éreztem zavarónak.
Az egyik jó anyag a Fatah-Hamasz konfliktust elemzi remek alapossággal és a nyugat – ezúttal véleményem szerint jogos – kritikájával. A probléma ugyanis, hogy minek biztatjuk a palesztinokat demokratikus választásra, ha utána az eredményt – a Hamasz győzelmét – nem vagyunk hajlandóak elfogadni vagy csak olyan előfeltételekkel, amelyek az adott szituációban teljesen irreálisak. Ráadásul számítani lehetett arra, hogy a Hamasz fog nyerni, tehát még csak nagyobb meglepetést sem okozhattak az EU-nak és az USA-nak az eredmények. Ez most egy kicsit elvtelen volt részükről és megerősítette az egyébként igaztalan összeesküvés elméletek táborát a Közel-Keleten.
A Palestine wrecked tanulmányban van néhány eredeti dolog. Az egyik a párhuzam felvillantása miszerint: The Israeli journalist Gideon Levy described the legacy of 40 years of occupation: “These violent young men, whom we saw killing each other so cruelly, are the children of the winter of 1987, the children of the first intifada. Most of them have never been outside of the Gaza Strip. They saw their older brothers beaten and injured, their parents imprisoned in their homes, without jobs or hope, for years. Their whole lives have been lived in the shadow of Israeli violence (4).”
A másik, és nagyon durván jó és fontos olvasni való mindenkinek, Alvar De Soto helyi ENSZ megbízott End of Mission Reportja Az anyag 50 oldal, elvileg bizalmasnak szánt írás, az ENSZ főtitkár számára, ami kiszivárgott és a Guardian lehozta. Nagyon őszinte és kiderül belőle többek között, hogy az ENSZnek milyen körülmények között kellett dolgoznia, hogy meg volt kötve a keze de Sotonak, és ezáltal nagyrészt kudarca is volt ítélve a munkája.
A gázai kivonulástól 2006 végig tekinti át a dolgokat – így a palesztin parlamenti választásokat is. Nagy értéke az anyagnak, hogy bepillantást enged a színfalak mögött USA, EU, izraeli és palesztin machinációkba. Brrrrr, nagyon jó.
A másik szuper jó írás Syed Saleem Shahzad Al-Qaida: the unwanted guests A szerzőt már említettem, általában Pakisztánból ír, néha jó merész írásokat az ottani al-Kaidáról és a Talibánról. Már volt néhány cikke, ami arra utalt, hogy járt Irakban és mindenkivel beszélt az ellenállás oldaláról, akivel lehetett. Most itt a nyoma. A cikkben olyan príma áttekintését adja az elmúlt évek fejleményeinek, amilyet ritkán olvastam, és ehhez ad néhány teljesen új infót. Pl.:
Understanding this split requires an examination of the specific circumstances that led to the ideological transformation of al-Qaida during and after the jihad against the Soviet occupation of Afghanistan in the 1980s.
Idáig sehol sem olvastam az arab afgánok ilyen jellegű felosztásáról, az eddig is lehetett tudni, hogy az egyiptomiak ott voltak és jelentős hatást gyakoroltak később bin Ladenre. De hogy valaki azt írja a jemeniekre:
The zealots who went to Afghanistan, inspired by their local clerics, were mostly in the Yemeni camp. In breaks from fighting they spent their days drilling and cooking their food, before going straight to sleep after the isha (last prayer of the day). As the Afghan jihad tailed off, they went home or melted into the population in Afghanistan or Pakistan, where many married. In al-Qaida circles, they were called dravesh, easy-going.
Ez teljesen új, ugyanakkor teljesen hihető. Miben voltak mások az egyiptomiak, hát hogy az utolsó ima után ők még képezték magukat ideológiailag:
After the isha the Egyptian camp would discuss contemporary issues. Their leaders reiterated the message that members should invest their resources in the armies of their countries, and cultivate the best brains.
Az újságíró meginterjúvolta Abdallah Azzam egyik fiát. Azzam hozta létre az al-Kaida elődjét Pakisztánban a polgárháború idején, hozzá ment bin Laden dolgozni. 88-ban rejtélyes körülmények között felrobbant (nem tudni ki tette) két fiával együtt, s szervezetét OBL vette át. Szóval a túlélő fiú azt mondja:
“When I met Osama bin Laden in 1997 in Islamabad, he was flanked by three members of the Egyptian camp: the Somali Abu Obaida, and the Egyptians Abu Haf and Saiful Adil. I realised how successfully they had instilled their extremist ideas into him. When my father asked him to go to Afghanistan in 1985, he had replied that he would only do so if King Fahd personally granted permission. At that time Osama still referred to Fahd as wali al-amr (supreme authority). After 9/11, when he denounced the rulers of Saudi Arabia, I could see how much the Egyptian camp had influenced him.”
Ez is új info volt, mármint hogy a egyiptomiak ilyen komoly szerepet játszottak OBL átalakításában. Tudtuk, hogy játszottak, de ez új megvilágításba helyezi a dolgokat. OBL 91 után veszett össze a Szaúd családdal, akik miután többször inzultálta őket verbálisan (ez is merész abban az országban), példátlan módon visszavonták állampolgárságát bin Ladennek.
A harmadik újdonsága a cikknek, hogy a 2006 szeptemberi vazirisztáni békét, és több száz üzbég IMU áldozattal járó eseményeket (és még itt és itt írtam róla) is kontextusba helyezi, mi vezetett oda, mik voltak a kihatásai, stb.
Ez most egy dicséretesen alapos és jó írás volt Shahzad-tól az al-Kaida evolúciójáról Pakisztánban és Irakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése