Benda László is írt egyet A Kelet leánya címen az ÉS egyik újévi számába. Az írás nekem nagyon informatív volt és igazából csak két következtésével van fenntartásom. A cikk elején Benda összefoglalja a dinasztikus hagyományokat a Hindusztáni félsziget környékén, szerintem ez nagyon jó volt, nekem új volt. Utána azonban ezt a szakaszt szerintem egy teljesen nem odavaló mondattal zárja: Errefelé napi intenzitással dúl vallások és "civilizációk háborúja".
Hát szerintem vallások háborúja nem dúl, mert az estetek többségében azonos vallású ölt azonos vallásút. Még Sri Lanka esetében is etnikai mint vallási jellege van a tamil-szingaléz ellentétnek. Civilizációkról nem is beszélve.
A másik következtetés a cikk cégén van: A Benazirt megölő golyók és az öngyilkos merénylő robbanószerkezete a dél-ázsiai birodalom jövőjét sodorta a végveszély szélére. Pakisztán maga pedig továbbra is olyan, akár egy időzített bomba.
Szerintem Pakisztán nincs a felrobbanás szélén, oda csak akkor kerül, ha egyszer a hadsereg kerül a felbomlás szélére. Amíg a fegyveres testület él és mozog, működik, addig az ország egyben marad. Tekintve, hogy a India még jelentős fenyegetés ahhoz, hogy Pakisztán megengedje magának a fegyveres erők erejének csökkentését, addig a sereg továbbra is sok pénzt kap, sok embert tart fegyverben és nagy marad a befolyása a politikai életre. Persze én - és lehet ebben mást értünk Bendával a stabilitáson - az értem, hogy lehet, hogy politikusokat gyilkolnak, szélsőségesek öngyilkos merényleteket hajtanak végre, tízezrek, százezrek tüntetnek az utcán, de ettől még Pakisztán egyben marad max. a hadsereg szerepe, befolyása gyengül meg a civil kormányok javára.
Az én cikkemet bírálja valaki más. Ott a komment rész alul.
A választások közeledtével itt egy weboldal egy paki civil kezdeményezésről, PILDAT, amely a helyi választási törvények reformjáért küzd. Van election monitor hírlevelük, fact finding missionjük, minden.
Ez itt egy tanulmány a pakisztáni választások történetéről, egy jó áttekintés, mikor ki hogy csalta vagy próbálta elcsalni a választásokat. Pakistani Elections: Troubled Legacy Kicsit beleolvastam, nagyon informatív. Van benne szó a törvényi háttérről, az elért eredményekről országos és tartományi szinten (vannak tartományi választások is), stb.
A NYT-n volt egy kiváló cikk Next-Gen Talib címmel, a amerikai szerzőt azóta már kiutasították az országból, ha jól emlékszem. Schmidle felment Quettába és Pesavárba interjút készíteni a az egykori afgán tálibok paki vallási főtámogatóival, ideológusaival, akik manapság már arról számolnak be, hogy az új generáció számára ők már csak öreg papik, akikre nem nagyon hallgatnak, akik túl középutasok. Olyan politikusokról van szó, akik 2001-ben a tálib megmentése érdekében toboroztak önkéntesek Pakisztánban. Amire rávilágít a cikk, hogy még az iszlamisták között is szakadás van, az egyik felük a politikai process híve, és részt akar venni a választásokon, a másik fele a bojkott híve.
A cikk legeredetibb része talán a molla Fazlullahról szóló rész, aki kb. egy fél éve a Swat völgy (NWFP egyik része) jó részét saját ellenőrzése alá vonta, s csak nemrégiben űzte el onnan a hadsereg. Vissza a hegyek közé. Schmidle járt a területen a támadás előtt, meglátogatta az egyik kiképzőbázist és interjút készített Fazlullah egyik helyettesével. Egy kis izelítő:
Fazlullah created a more difficult situation for Musharraf and the generals — and, in a different way, for local religious leaders — because his ambitions exceeded the mere creation of an Islamic emirate in Swat. In November, his men began conquering territory and taking over police stations in neighboring districts, pulling down Pakistani flags and raising their own. By late November, the Pakistani Army had had enough and mounted an immense offensive against Fazlullah and his men, a bloody battle that continued into late December. I was able to visit Fazlullah’s compound (since destroyed) just before the military attacks began and get a sense of what a Taliban-controlled area in Pakistan would be like.
Fazlullah’s base was a sprawling mosque and madrassa compound in the village of Imam Dehri, located across the Swat River from the city of Mingora. The entire Swat Valley is surrounded by mountains blanketed with pine forests. The river pours from the Hindu Kush Mountains and meanders through the valley, nourishing apple and persimmon orchards. During the summer, thousands of Pakistanis flock here for a break from the heat and humidity choking the lowlands. When I visited Swat in June, for example, still weeks before the Red Mosque assault began in Islamabad, I had trouble getting a room at the exclusive Serena Hotel. By the time I returned in October, I was the only guest. Almost immediately after arriving the second time around, I saw why: at the edge of town, Taliban rode around in flatbed trucks, pointing weapons in the air and ordering motorists to remove the tape decks from their cars. Fazlullah, like his Taliban predecessors in Afghanistan, deemed music — and anything that plays music — un-Islamic.
The following Friday, I went to Imam Dehri, where I met the commander of Fazlullah’s militia, a man with glacier-blue eyes named Sirajuddin. (Fazlullah appeared briefly, but didn’t stay long; he was observing aitekaaf, a meditation period that lasts 10 days at the end of Ramadan.) To get from Mingora to Imam Dehri, my Pashto interpreter and I boarded a small metal tram attached to a zip-line. Six other people piled in. We got a light push to get moving, and then soared over the river. Sirajuddin waited on the other side, and he led us through a crowd of Fazlullah’s supporters. The P.A. system blasted prerecorded jihadi poems while Taliban walked about with assault rifles slung over their shoulders.
Swatnál, és így a FATAnál és NWFP-nál maradva itt a Bradfordi egyetem paki központjának weboldala takaros 8-10 oldalas tanulmányokkal, amelyek olyan apróságokkal foglalkoznak, mint pl: Swat: A Dangerous Flashpoint in the Making, Militancy in the FATA and the NWFP, Lashkar-e-Tayyeba, stb. Megjegyzem Bradfordban él az egyik legnagyobb paki közösség. Az meg a Guardianben olvastam, hogy a brit paki kisebbség 70 százaléka Mirpur kasmiri város és környékéről szármaik. De ezt most nem tudom lehivatkozni.
Még mindíg a törzsi területek. Ambíciózus cím: South Waziri Tribesmen Organize Counterinsurgency Lashkar, de valóban tartalamas anyag. Jamestown Terrorism Monitor egyik jan. 11.i írása a Dél-Vazirisztáni helyzetről. Van akormányoldal, molla Nazir és Beitullah Mehsud a paki tálibok megválaszott vezetője. Elvileg még itt rejteznek a a különböző külföldi arab-afgánok, csecsenek (ha vannak), üzbégek (IMU, azok tényleg vannak), akik enm tudjuk pontosan mir hátszanak, de a túlélésre és a vallási fanatizmusra biztosan. Vazirisztánban sok szereplős politikai játék folyik, méghozzá igen sok erőszakkal gyilkossággal, törzsi bosszúval fűszerezve.
Mi teszi finommá ezt a cikket? Mikor ilyeneket olvasok: There are indications that the murders of the Ahmadzai leaders may be part of an intra-clan struggle for leadership of the Ahmadzai. According to one report, Maulvi Nazir’s brother and rival, Noorul Islam, has claimed responsibility for the attacks as retaliation for Maulvi Nazir’s alliance with the government and his initiation of a war against the Uzbeks. According to Noorul, “Maulvi Nazir is the government’s agent and he will pay a heavy price for killing mujahideen” (Udayavani, January 10).
Not all members of the Mehsud tribe support Baitullah’s growing feud with the Ahmadzai: a jirga of 80 Mehsud elders met with Baitullah’s followers on January 8 to try to defuse a potentially devastating tribal war. Nazir is a member of the small Kakakhel sub-clan of the Ahmadzai and achieved dominance over larger and traditionally stronger groups within the tribe such as the Zalikhel clan and the Yargulkhel sub-clan through the political and military support of the Afghan Taliban and the ISI. There are other local Taliban leaders, however, like Hajji Umar—a Yargulkhel and brother of the late Nek Muhammad—who oppose Maulvi Nazir.
Szóval a kivülről egyszerű tálib-anti tálib konfliktus ilyen szép kláni, családi konfliktus jellegét veszi fel közelről nézve.
A Joint Force Quaterly-ben van egy 7 oldalas cikk a ISI ról A State within a State címmel. Elolvastam gyorsan és igazából nem az ISIről szól, hanem a tevékenységéről a 80-as 90-es években az afganisztáni, kasmíri esemény kapcsán. Igaz azokat korrektűl összeszedte és végül is lényeget meglátta:
Az ISI-ról van egy sokkal jobb tanulmány The ISI and the War on Terrorism címmel. A írás előfizetős, de ha kapok egy emailt, tovább küldöm a full textet (magam köszönöm annak, aki elküldte). Ebben a tanulmányban egyrészt szó van a 1979 előtti időszakról, a megszületés körülményeiről, céljairól, másrészt a afgán és kasmiri részt letudja szerő a 10 ig oldalra, így a másik 10re maradnak egyrészt a friss események és a ISI szerkezetének reformjának bemutatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése