Pakisztán a választások után

Nincs internetem kb egy-két héig, úgyhogy most csak elvétve tudok blogolni. Azért néha igyekezek feldobni valamit.

Elsőnek mintjárt itt van Barnett R. Rubin remek posztja a pakisztáni választások kapcsán a pastu nacionalizmusról és a NWFP-ban történt választási eredményről. Ebben a tarztományban a 2002-ben győztes iszlamista pro-talibán pártok vereséget szenvedtek, agyőztes pedig a pastu nacionalista, szekuláris, de a Gandhi féle erőszakmentességet hirdető Nemzeti Awami Párt nyert.

Úgy tűnik minden szakértő és talán a pakik is optimisták jelenleg. A választások meglepően tisztára sikerültek, Kayani tábornok, a vezérkari főnök és Musarraf utódja a katonai hierachiában az utolsó pillanatban visszavonta a katontiszteket a civil posztokról és így elmaradt a szavazó ládák preparálása és a választások elcsalása.

Rubin egyik központi érve a pastukkal kapcsoaltban, hogy az USA-t és néha magát is teljesen félrevezetik azok az érvek, miszerint a tálibok egyszerűen a függetlenségért harcolnak és teljes támogatottságot élveznek a pastu lakosság körében. Szerinte a választáok ennek ellenkezőjét bizonyítják.

Mint mindíg, írása most is hihetlenül bennfenntes, tele van anekdotákkal, vezető politikusokkal és személyes történetekkel.

Részben hasonló a mondanivalója Steve Coll-nak is a New Yorker-ben. A szerző pár nappal Bhutto halál után utazgatott a törzsi területeken, de a cikk Bhutto utolsó napjának részletes leírásával indul. Még nem volt időm elolvasni a cikket cask átfutni, de ahogy látom van benne szó az ISI és a paki tálibok viszonyáról, Bhutto és az amerikaiak kapcsolatfelvételéről, amely megelőzte megegyezését Musarraffal és hazatérést (ez szép mondat volt).

Zalán Eszternek is megjelent egy hosszabb írása a Népszabadság hétvégi számában, de azt most nem linkelem be, mert annyira szar a lap keresője, hogy a szerzők között nincs felsorolva Eszter, a kulcsszavas keresőre meg Pakisztánt beütve, nem jön ki a cikk. Mit mondjak? Még ők panaszkodnak, hogy nem nyereséges a lap? Megérdemlik.