Október közepén nagy hajcihő volt abból, hogy Tajvan légvédelmi azonosítási zónájába (Air Defence Identification Zone, ADIZ) több alkalommal, rendszeresen, nagyszámú kínai harci repülőgép hatolt be. Volt ennek kapcsán minden a sajtóban, de főként háborús szellemidézés, már azt olvastam egy idő után, hogy öt év múlva jöhet az invázió is. A sajtó gyakran még arra sem volt képes, hogy különbséget tegyen Tajvan légtere és a légvédelmi azonosítási zónája között, utóbbi egy jóval nagyobb kiterjedésű légtér, ahova belépve a repülőeszközöknek, azonosítani kell(ene) magukat a tajvani légiirányítás számára. Ez sem szép, de nagyon más, mint berepülni Tajvan sziget fölé.
A Reuters most készített egy érthető infografikát az egészről, a képek innen lesznek. Az első ábrán mindjárt
látjuk a különbséget a légtér és az ADIZ között, és a kínai behatolását
jellegét. No para, ez jutott eszembe róla.
Az látszik belőle, hogy az kínai demonstráció nagy része Tajvantól
messze, az ADIZ szélén került sor, csak néhány alkalommal repültek, akkor is csak
felderítő repülőgépek az azonosítási zóna déli szélére.
Október 1 és 18 között 159 alkalommal sértették meg a kínai
gépek a tajvani légvédelmi azonosítási zónát, de ha jól értem ebben igazából
csak a kiugró számok voltak, ami szokatlant jelentettek. A legsúlyosabb ADIZ
sértésekre október 1 és 4 között került sor, amikor tömegével repültek be kínai
vadászgépek, vadászbombázók és bombázók.
Október negyedike a csúcs, akkor egyszerre 59 repülőgép lépett a tajvani ADIZ-ba de ezután napokig nem volt semmilyen berepülés. A Reuters készített egy másik táblázatot is, amely az elmúlt egy év berepüléseit mutatja be
Ebből egyrészt jól látszik az átlag (1-3 berepülés), másrészt a 4-6 havonta megismétlődő, kiugró mértékű berepülések.
Természetesen mindenki a miértekre kíváncsi. Miért pont most,
miért pont ott, stb? Jó lenne ebben a magyar katonai repülési szakembert
megkérdezni, aki tervezett már légműveleteket. A sajtóban és a szakértők részéről
vissza köszönő válaszok általában az alábbi irányokba mutatnak:
-
a kínai légierő
a saját képességeit teszteli. Nem képes ugyanis még arra, hogy hosszú időn
keresztül magas műveleti tempót tartson fenn. Egy légiháborúhoz nem elég
ugyanis az, hogy egy pl. egy repülőezred képes legyen egyszerre felszállni,
hanem arra van szükség, hogy erre naponta háromszor legyen képes, akár heteken
át, és ezt a logisztika és a műszakiak is képesek legyenek támogatni. Az repülőeszközök
bírják a terhelést, legyen elég pótalkatrész, lőszer, rakéta, pilóta és karbantartó.
-
A mostani berepülések egyfajta válaszüzenet volt
arra, hogy erősen sajtózott amerikai-brit-nemzetközi flotta napokkal vagy
hetekkel korábban a térségben hajózott, demonstrálva, amit ilyenkor demonstrálni
szokás. Most egy ellendemonstrációt láttunk arra nézve, hogy egy ilyen flotta
csoportosítás mivel is találkozna kínai részről. Pávatánc mondhatnánk, teljesen
bevett gyakorlatt.
- A harmadik magyarázat ami tetszett, hogy a
tajvani légvédelem működésének tesztelése folyt, egyfajta túlterheléses „támadás
szimuláció”. Egyszerre 59 gépet még nem látott a tajvani légvédelem, így a teljes
radarrendszerük, parancsnoki-irányítási rendszerük, légierejük maximummal pörgött,
riadóztatva lehetett mindenki, amit a kínaiak szépen figyeltek, hallgattak
elemeztek. Az a Reuters cikkben is benne van, hogy a tajvani légierőnek nincs
légiutántöltő kapacitása, ezért az elfogók nem tudnak sokáig a levegőben maradni.
Egy lassú Shaanxi Y8-as 8-10-12 órás járőrözését képtelenség végigkísérni,
főleg ha az év minden második, harmadik napján jön. Ha meg többen jönnek… A
napokba olvastam egy másik cikkben, hogy tajvani védelmi költségvetés 9
százaléka ment el légtérrendészeti feladatokra (repülés, készültség, de lehet
konkrétan az üzemanyag) és egy ponton a tajvani légierő feladta, hogy minden kínai
gépre felemeljen egy tajvani vadászt.
- További magyarázatoknak ott vannak, amit a sajtó
lehozott, ezeket könnyű felütni a neten, nem részletezem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése