csütörtök, január 11, 2007

Külpolitikai újságírás és RAND tanulmány

ezt a postot a tegnapi elé kellett volna tennem, akkor írtam. De aznap nem működött a blogger.com.
A tegnapi bejegyzésben hivatkoztam erre, mert úgy emlékeztem feltettem. Annyira érdekes hírek vannak, hogy ma inkább felteszem ezt, holnap pedig az új Bush Irak politikához fogok néhány szempontot írni. ezeket ma kellene, de az alábbi érdekes.

A mai (keddi) Magyar Nemzetben olvastam, hogy Szekeres miniszter úr Fábry Sándort és Friderikusz Sándort egyszerre viszi ki magával Irakba a magyar kiképzőket szemlélni. A HM sajtószemlében (csak a pontosság kedvéért) ez van: Fábryval utazik Szekeres Irakba? - Népszerű televíziós személyiségeket keresett meg a Honvédelmi Minisztérium, hogy elkísérjék Szekeres Imre honvédelmi minisztert missziós látogatásaira. A kommunikációs akció mostanra beérett, vagyis a tárcavezetőt a hét végi iraki útján várhatóan elkísérik olyan televíziós showmanek is, mint Fábry Sándor, az RTL Klub szórakoztató műsorának és Friderikusz Sándor, az ATV közéleti magazinjának vezetője. Irakban jelenleg tizenhét katonánk szolgál, akik főként kiképzőtisztként látják el feladataikat az arab országban. Hírügynökségi információk szerint Fábry Sándor már elfogadta Szekeres Imre meghívását, és ha ezt teszi Friderikusz is, nem mindennapi utazásban lehet része a honvédség An–26-os szállítógépén Irakba repülő miniszternek és kíséretének. A HM-ben elismerték, hogy valóban meghívtak a szakminiszter iraki útjára több olyan neves televíziós újságírót, akik a hírműfajoktól eltérő műsorokat vezetnek hazai tévécsatornákban. A honvédelmi tárca azt várja a közkedvelt tévések részvételétől, hogy ezáltal új oldalról is be tudják mutatni a hazai nézőknek a misszióban szolgáló katonák mindennapjait – közölte Bocskai István, a HM szóvivője. (Magyar Nemzet 3.o.,)
Az ötlettel egyetértek és kiválónak találom egy szempontból. Fábry révén valószínűleg egyszerre több ember fog értesülni a HM és Magyarország iraki szerepvállalásáról. mint 10 napilapban megírt újságcikk révén. Nem tudom pontosan kik nézik Fábry műsorát, de elég sokan ahhoz, hogy azt gondoljam, jó pár százezer olyan ember is lesz köztük, akik politikai napilapokat vagy hetilapokat egyébként nem vesznek a kezükbe. Ez tehát jó, mert olyan rétegekhez jut el a hír, akikhez egyébként nem.
Friderikuszról külön nem ejtenék szót, az egyik legjobb műsorkészítőnek tartom, akinek témaválasztásai ötletesek, eredetiek, nem követik a main streamet még ha objektivitását néha vitatjuk is. Ő az egyetlen a Záróra mellett, aki érdemben foglalkozik külpolitikai kérdésekkel. Nekem főleg ez számít. (A Panoráma sajnos elég felszínessé lett).
Ami zavar a hírben, hogy az egésznek olyan íze van, hogy akkor most elviszünk egy jobboldali és egy baloldali irányultságú újságírót, hogy senki se panaszkodjon és hogy bebizonyítsuk, hogy mi milyen kiegyensúlyozottak vagyunk. (persze titkon az is zavar, hogy engem nem visznek ki, hehe). Még mielőtt olvastam a hírt, reggel figyelmesen tanulmányoztam a buszon az ÉS legújabb számának egyik cikkét. Talán Varga Ágnes írta „az Elnök fáradt emberi” címmel a hazai oknyomozó újságírás nem-létéről. (gondolom a cím Berstein-Woodward Nixont és a Watergate botrányt leleplező, az Elnök emberei c. könyvére utal). Varga kifejti cikkében, hogy a magyar újságírók összetévesztik az objektivitást, azzal, hogy egy adott kérdésben mindkét oldalnak ugyanakkora terjedelmet adnak, ha az egyik mond valamit, a másik elé is oda kell tartani a mikrofont stb. Hogy egy politikus állításának hátterét nem megvizsgálja az újságíró, hanem csak a másik politikus cáfolatát teszi mögé.
Szóval az újságírói objektivitásnak ez a hibás felfogása ugrott be, amikor a Nemzet cikkét olvastam.Persze a HM védelmében el kell mondanom, hogy nem jár ki olyan gyakran küldöttség Irakban, hogy megoldható legyen, amit normálisnak tartanék. Azaz egyik alkalommal újságírókat viszek ki (tévés, rádiós, nyomtatott). A másik alkalommal meg olyanokat, akik nem alacsony nézettségű műsorokon keresztül érik el a magyar tévénézőket (Magellán, Fókusz, Fábry, mit tudom én). Ezek a műsorok bulvárosabbak (vagy maguk a bulvár) de megnézi őket olyan két millió ember, akik egyébként hírműsorokat egyáltalán vagy csak fél szemmel néznek, napilapokat meg nem olvasnak).
Mit izgulok ezen? Az alapproblémát ott látom, hogy ami Magyarországon külpolitikai újságírás vagy információnyújtás terén megy, az szégyen gyalázat. Az embereket nem érdekli, de nem is érdekelheti, mert amit kapnak, az nem fogja felkelteni az érdeklődésüket. Marad helyette a néha nevetséges belpolitikai csatározások (amitől egyébként az átlagembernek állítólag elege van), a köldöknézés, a fájdalmas provincializmus. Lásd továbbá: nem beszélünk idegen nyelveket, nincs rendes külpolitika, nincs társadalmi párbeszéd semmiről.Tényleg csak azt nem értem, hogy ha a hazai közállapotoktól ki van mindenki ábrándulva, ez így talán magyartalan. Szóval, ha mindenki kiábrándult a hazai közállapotoktól (talán?) akkor miért nem foglalkoznak valami mással.
Mi van még?A Népszabadságnál (nem a kiegyensúlyozottság miatt választottam a lapot) egy hír , amerikai légicsapást egy állítólagos al-kaidás emberre Szomáliában, akit felelősnek tartanak a 98-as kenyai és tanzániai merényletekért (sok száz halott, kevés amerikai). Hát ez mindjárt más megvilágításba helyezi a dolgokat, az elmúlt két évben ugyanis szó sem volt, hogy ez az ember konkrétan ott Sz-ben lenne, csak általánosságban vádolták az iszlamistákat terror támogatással.

Most jut eszembe, korábban belinkeltem egy hírt, hogy szomik mentek Libanonba harcolni a terror internacionálé keretében. Erről is hallgatnak azóta, pedig biztos nagyobb lett volna a botrány, ha igaz. Tőlünk nyugatabbra persze azt is leírják, hogy kiket célzott az a légitámadás Szomáliában, pedig arányosan ott sem érdekelhet több embert. Talán vastagabbak az újságok? Marad bennük annyi hely, hogy kiférjen még ez a hat szó szó: Abu Talha al-Sudani, Fazul Abdullah Mohammed? Ááá, szerintem rossz úton járok. p.s. Állítólag Mohammed halt meg, őt tartották felelősnek a robbantásért
És végül itt egy nyalánkság: A RAND Corp. nál most jelent meg egy 230 oldalas tanulmány Securing Tyrants or Fostering Reform címmel. Az vizsgálják a szerzők San Salvador, Afganisztán, Pakisztán és Üzbegisztán kapcsán, hogy rendvédelem, bűnüldözés területén történt kétoldalú együtt működések (vagy inkább amerikai segély, segítség) a fenti országokban a reformot, vagy a diktatúrát erősítették-e. Minden terror kutatónak érdekes olvasmány (plusz az országok kutatóinak is). Úgy látom a tanulmány fő szempontja, hogy a human rights, democratization, and transparency keretében történt e javulás az adott országokban a segélyek hatására.
Summary itt

2 megjegyzés:

Zhao Man írta...

Kedves Ghibli!
OFF:
Engedj meg egy-két tanácsot. Kérlek tördeld egy kicsit jobban a szöveget, mert elég nehéz így olvasni. (A fekete háttár és a fehér szöveg szemre gyakorolt fárasztó hatását már csak halkan említem.)

Javasolnám még, hogy egy posztban egy témát boncolgass. Könnyebb reagálni az írásokra.

Természetesen a saját blogodban úgy írsz, és azt, amit akarsz! Erről többet nem fogok írni.

ON:
"Mit izgulok ezen? Az alapproblémát ott látom, hogy ami Magyarországon külpolitikai újságírás vagy információnyújtás terén megy, az szégyen gyalázat. Az embereket nem érdekli, de nem is érdekelheti, mert amit kapnak, az nem fogja felkelteni az érdeklődésüket. Marad helyette a néha nevetséges belpolitikai csatározások (amitől egyébként az átlagembernek állítólag elege van), a köldöknézés, a fájdalmas provincializmus."

Maximálisan egyetértek.
De vedd figyelembe, hogy például egy ilyen hosszúságú szöveget, mint jelen bejegyzésed, az átlag olvasó soha nem foga elolvasni. A külpolitikai újságírás iránti vágy jól hangzik, téged érdekel, engem érdekel. De nagyon-nagyon sok embert nem.

Csak egy példa. Az egyik szakképző, a Corvinus Nemzetközi Tanszékének/Intézetének a hallgatóinak nagy részének fogalma sincs a világ dolgairől, pedig ők ezt tanulják. (Tisztelet a kivételnek). Ha már a szakos "kollégák" magasról tesznek a problémára, érdektelenek, akkor mit várhatunk az átlagos újságolvasóktól?

(A Corvinust azért emeltem, ki, mert azt ismerem. Feltételezésem szerint más intézményekben is van egy-egy aktív mag, de azon kívűl nem sok tényleges érdeklődő a külpolitika iránt).

Raddi írta...

Az ÉS-ben az írást („az Elnök fáradt emberei”) nem Varga Ágnes, hanem Vajda Éva írta. Érdemes megjegyezni, kiváló újságíró.