Líbiai országismertető

Felkerült a Kalasnyikov.hu-ra a honvédség Líbia országismertetője. Mondjuk, hogy lehet, hogy óvatosabb megfogalmazás indokolt, és nem a honvédség országismertetője, csak a honvédség által megrendelt? kiadott? Líbia országismertető, amelyet egy katona-afrikanista Besenyő János alezredes és Marsai Viktor írt. Viktor úgy emlékszem a HM-ben dolgozik és mellette tudományos kutató. Szóval nekik is közük van a HM/MH-hoz, nem csak a kiadónak.

Igazából azért írok most róla, hogy mert annyira kevés tudományos írás született Líbiáról, ami minőségi is és fent is van az interneten is, hogy muszáj mindent népszerűsíteni. A százoldalas írás első negyven oldala egy országismertetőhöz illően a földrajz, társadalom, ipar, stb. leírásával foglalkozik,  maradék hatvan történelem   és politikatörténet, ráadásul az utolsó negyven a líbiai forradalom és belső és regionális kihatásai. A szövegben rengeteg hivatkozás van, ezért is bátorkodom ajánlani, mert a szerzők nagyon alapos munkát végeztek a kutatás során. Az a baj, hogy ha valami korrekt, jó munka, akkor arról nehéz írni, mert nem ingerel vitára, egyetértek vele. Két dolgot tudnék esetleg hozzáfűzni, de ez igazából már teljesen szubjektív és nem a tartalmával áll összefüggésben.

Az egyik ilyen a törzsek és a törzsiség kérdése Líbiában. Igazából csak árnyalatokról van szó (mielőtt még valaki valami jelentős eltérést keresne), de szerintem a törzsek szerepenem annyira kiemelt, mint azt az írás és a kurrens nemzetközi elemzések jó része tartja. nem azt mondom, hogy nincs. Van, létezik, fontos de nincs akkora szerepe. Én ilyenkor egyfajta romanticizmust látok, amilyennek elképzeljük ezeket a törzsi társadalmakat. Ennek a képnek több köze van a 20 század előtt valósághoz, mint a maihoz. Az hogy majd törzsfőnökök, meg kollektív törzsi vezetők, meg bölcs öregemberek eldöntenek valamit, ilyen nincs. Törzsek nem tudnak kormányozni. Ez csak azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert Iraktól Afganisztánig mindenhol előjön, hogy majd a törzsek így meg a törzsfőnökök úgy ... Afganisztán, amely egy tradicionális ország, és ahol az állam beavatkozása minimális volt Líbiához képest, a törzsfőnökök befolyása először a szovjet megszállás idején gyengült meg, amikor a közösségi vezető szerepet sok helyütt a fiatal agilis hadurak, fegyveresek vették át.

Ismétlem, nem azt mondom, hogy nincs, nincs szerepe a törzsiségnek, hanem azt, hogy az a kép amit társítunk a hatékonyságuk, kormányzó/irányítóképességükhöz, az nincs. persze, az embereknek továbbra is fontosak a családi rokoni kapcsolatok, számon tartják a törzsi identitásukat, de amióta a modernizáció jó 40-50 éve belecsípett ezekre a törzsi közösségekbe és a fiatalok elhúztak a nyomorból és konzervatív családi kötelékekből, azóta már semmi sem a régi.

Besenyő János és Marsai Viktor természetesen nem foglalkozik ennyit ezzel, de nem is az írásuk témája :)

A másik dolog inkább egy javaslat. Egy kicsit a Kadhafi 2011 előtti húsz oldalt jobban lehetett volna strukturálni  nincs egyetlen alcím sem. Minden benne van itt is, ami fontos (Kivéve talán az Abu Salim börtönbeli mészárlást), de pl nem hangsúlyozódik ki belőle, hogy Kadháfi nem csak ad hoc kezdett el belefolyni fekete Afrika belpolitikájába, hanem miután eleget lett az arab világból, az arab egységből és az Arab Ligából, úgy gondolta, hogy Afrikában valósítja meg önmagát. Mindenáron vezető akart lenni, a többi arab ország kiröhögte, a szegény afrikaiakat meg nagyrészt fel lehetett vásárolni. I had been crying slogans of Arab Unity and brandishing the standard of Arab nationalism for 40 years, but it was not realized. That means that I was talking in the desert. I have no more time to lose talking with Arabs... I am returning back to realism... I now talk about Pan-Africanism and African Unity. The Arab world is finished... Africa is a paradise...and it is full of natural resources like water, uranium, cobalt, iron, manganese.”

Bár a csádi konfliktus (benne van az elemzésben), az Idi Aminnal való kapcsolat (benne van ez is) még ennek nem volt része, voltak olyan konfliktusok, amiKről én nem tudtam, de a tanulmányban benne van és már ezt az időszakot jelzik. Ennek az "Afrika fordulatnak" volt a része az is, hogy az olajjövedelmekből Kadhafi  több majd száz milliárd dollárt fektetett be a tőle délre levő országokban. Az nem kis pénz a helyi viszonyok között.

Nyilvánvalóan nem azt akarom most ezzel mondani, hogy ezt így ki kellett volna fejteni, csak az időszak főbb jellegzetességeit hangsúlyosabban lehetett volna megjeleníteni.

Ja, és ha már azt írtam, kevés a netes tanulmány Líbiáról, némi önreklám keretében itt van még három másik , amik a Kül-Világ folyóiratban jelentek meg nemrég.
Csiszár Esztella a líbiai törzsi társadalmi szerkezet hatásairól a jelenlegi folyamatokra.
Molnár Anna az olasz líbiai kapcsolatokról.
Végül Besenyő János, az országismertető egyik szerzőjének tanulmánya általában az észak-afrikai folyamatokról.

Sőt akkor már ideteszem Gazdik Gyulának a szír eseményekről szóló elemzését is.

Aki pedig ennyi érdekes cikk után a Kül-Világ folyóiratra is kíváncsi, az menjen a főoldalra.