Kadhafi elűzésével a líbiai felkelés újabb fordulóponthoz érkezett, mondhatnám a forradalmak szokásos problémájához. Hogyan konszoldiálja a hatalamat a rendszer, hogy legyen a forradalmárokból legitim rend és politikai rendszer?
A katonai sikerek mellett az első kérdőjelek azoknak a hírek kapcsán merültek fel, hogy a sok városban a felkelőket valójában a líbiai iszlamista parancsokok jelentik mindeféle "brigádok" élén. Marton Peti itt már felvetette Tripoli bevételekor az iszlamisták, különösen Abdul Hakim Belhadj (magyarosan Belhadzs) szerepét, amire igazából a média csak akkor lett figyelmes. Persze a titkosszolgálatok biztos tudták korábban is.
A Reuters mai cikke (Libyans fail to agree new government) rávilágít a új kihívásokra.
Először is Bani Waliddal és Szirtével nem bírnak a lázadók, a NATO bombázásai itt keveset segítenk. Megjegyzem a NATO szövege, hogy a protecting civilians stb, itt (is) különösen fals, és már az is lesz Kadhafi bukása után.
Nem hiszem, hogy a két városból megfordítják a események sorsát Kadhafi hívei, de talán arra elég lesz, hogy a Kadhahfi híveknek valami tisztes dolgot alkudjanak ki az új rendszerben (esetleg büntetlenség a fegyverletételért cserébe, vagy szabad elvonulás 3. országba).
A két ostrom azonban csak mellékszál a átmeneti nemzeti tanács (NTC) bénázásában. Az NTC-nek van egy elképzelése: The NTC has drawn up a road map setting out plans for a new constitution and elections over a 20-month period, which should start once that declaration is made.
A kérdés csak az, hogy ebben minden fél érdekelt-e. És hogy ki fogja végrehajtani. És mikor kerüljön sor a felszabadítás kikiáltására?
Mahmud Jibril vezetésével elvileg új kormánynak kellene létrejönnie ( a NTC "tanács", nem kormány, az NTC nevezi ki Jibrilt, hogy müködtesse a végrehajtó hatalmat, a "krományt". Legitimitása a tanácsnak egyre kevesebb, nem választotta őket senki, ezért lenne fontos valamiféle választás, a kormány összetlételében nem tudnak megegyezni).
Ennek a legitimitás hiánynak a jele, hogy Ali Salabi, aki a líbiai iszlamisták egyik, ha nem a legfontosabb szellemi vezetője, pont a támogatás hiánya miatt szólította fel Jibrilt a lemondásra (Islamists hit at Libya’s liberal leadership)
Az egyiptomi példa azt mutatja, hogy ha a forradalomnak vége, akkor azok akiknél a fegyver van, hajlamosak nagyon kényelmessé válni a továbbiakat illetően. De errről majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése