Írtam Líbiáról, most jön Egyiptom. A nyugati sajtóban a legnagyobb visszhangot az izraeli nagykövetség megrohanása kapta. Az eset részben rámutatott az egyiptomi társadalom egyes csoportjainak Izrael ellenességére, de ugyanakkor van egy olyan gyanúm is, hogy a katonai vezetésnek is jól jött. Miért? Röviden: a cirkusz, a figyelemelterelés arról, hogy nem akarjuk átadni a hatalmat, hogy nem haladnak a tárgyalások a választásokról. Mubarak tárgyalása ugyanez a cirkusz kategória.
A forradalom szempontjából sokkal aggasztóbb ami az eset után történ. Az katonai vezetés (SCAF) ugyanis ismét bevezette rendkívüli állapotot, azt ami Mubarak alatt 30 éven keresztül érvényben volt, és amelyre hivatkozva számos alkotmányos jogot felfüggeszthetett a kormány. A forradalom egyik vívmánya pont ennek eltörlése volt. A múlt köde.
Ráadásul a rendkívüli állapot mellé ismét megjelent a média korlátozása és a tiltakozások korlátozása. A MERIP-nek van egy érdekes anyaga még a nyárról, hogy a forradalom sikerében szerepet játszó tüntetések, sztrájkok egy idő után miként váltak a SCAF számára kényelmetlenné, és miként lettek a sztrájkoló hős munkásokból pár hónap alatt ellenség, akik ellehetetlenítik követeléseikkel az állam működését.
A helyzet súlyosságát jelzi (talán), hogy Wael Ghonim nyílt levéllel fordult a SCAF-hoz (Ghonim-nak nagy szerepe volt a forradalom kirobbantásában azzal, hogy a Facebookon csoportot szervezett a korábban agyonkínzott Khaled Said egyiptomi fiatalember emlékére)
A levélben Ghonim a saját és a fiatalok aggályait foglalja össze, mindazokat a veszélyes trendeket, amelyek kétségessé teszik számára a SCAF őszinteségét a választások megtartásáról. Arról, hogy a kezdetei szeptemberi időpont miként úszik a messzeségbe. A teljes levél itt.
Nem tudom ezzel összefüggésben, de a hétvégén láttam, hogy november valamikor lennének a választások, bár tegnap este az egyik ismerősöm azt mondta, már ezt is visszavonták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése