szerda, február 23, 2011

Lengyel kivonulás és a stratégiai látásmód

Mostanában a magyar jelenlét időtávjának a kérdése a mániám. Hogyan, miért, meddig maradjon a PRT. Olvasok cikket a lengyel PRT jövőjéről. Ami durván meglep benne, az ez:
The pullout operation is to be divided into three stages. Gradual reduction of tasks and the size of the contingent are to lead to the termination of combat operations and the handing over of Polish responsibility in the Afghan province of Ghanzi. This stage is to end in 2012.

In 2013-2014, Poles are to take part in a training mission with maintaining combat readiness for limited alarm support of Afghan or coalition forces and the completion of the involvement in the military operation.

Following 2014, Poland is to maintain its readiness for cooperation, including military training and technical cooperation, with Afghanistan on grounds of earlier negotiated bilateral agreement within allied partnership.


Mi ebben a furcsa? Két dolog. 1. Hogy pontosan látják, hogy mit terveznek tenni 2014-ig. 2. Hogy ezt bejelentik.

Tanulság Magyarországnak? Nekünk is kellene, hogy legyenek terveink. Szerintem nincsenek 2014-ig. De miből állna csinálni? Nem másoltam be, de benne van a cikkben, hogy a lengyel vezetés mindezt a korábbi NATO tervekbe, a lisszaboni NATO csúcs döntéseibe ágyazta be.

Azt mondanom sem kell, hogy mennyire hasznos lenne, ha lenne ilyen döntés Magyarországon is. Ezt nem a katonáknak, hanem a politikusoknak kellene meghozni, amihez aztán a katonák kidolgoznák a szükséges számokat, erőforrásokat?

Most 500 fő van Afganisztánban az engedélyezett 1000 főből. A missziós összlétszámunk valahol 800-900 között van szerintem. Ez a magas missziós létszám a biztosíték arra, hogy a NATO-s kritikák nem jönnek (annyira). Ezeket mindenki tudja.

De mi lesz, ha 2014-ben vagy előbb kivonulunk Afganisztánból a PRT-vel? Ez kb 250 fő, plusz a KAIA kb 70 fő sem lesz már. A nagy missziós létszámunk leesik akár 600 főre. Ez már elég sovány lesz. Jönnek megint a kritikák, mi pedig bevállalunk olyan missziókat, amelyekre nem leszünk felkészülve.

És a történelem ismétli önmagát, ugyanaz lesz mint 2003-ban, mikor kiment a könnyű gyalog század Kabulba, kapkodva, sietve, sok sok szerencsével és egyéni helytállással.

A stratégiai gondolkodás a magyar államigazgatás szinte minden területén hiányzik. Nem tudom folyik-e bármi a HM-ben ebben a két ügyben. Én nem hallottam róla, de az nem jelent semmit. Kellene ebben a külügynek is részt venni? Azt hiszem igen. Jelen pillanatban a katonák által vitt afganisztáni misszió a magyar külpolitika egyik fontos (van ahonnan nézve a legfontosabb) "footprintje". Ettől "vagyunk rajta a térképen". A külügy látja csak igazán, hogy mi folyik a NATO-ban és az EU-ban politikai szinten, ott diplomaták ülnek és nem katonák.

Jó, akkor válasszuk szét: A PRT jövöjével kapcsolatban a HM-nek kellene eldönteni, hogy mit mikor mennyit, milyen sebességgel. Ehhez kell egy kis beszélgetés Brüsszelben, Kabulban és a Mazar-i Sharifban. Az év így belőhető, mellette el kell dönteni, hogy a többi afgán missziót meddig akarjuk fenntartani, figyelembe véve a költségeket, a ISAF kivonulását, az elvárásokat. Ki kell találni, hogy mivel akarunk maradni 2014 után Afganisztánban? Van már rengeted tapasztalat, el lehet dönteni mire lesz ember, technika, milyen forrásokkal jár. Haditechnikai beszerzéseket, modernizációt ennek függvényében lehet tervezni (pl járművek). És persze jó ha folyamatosan ott van valaki a külügyből, aki aztán tájékoztat mindenki mást a Külügyben és nem ül az infon.

A másik stratégiai tervezésnek adhatnám a "Magyar missziós jelenlét a poszt-afganisztáni időszakban (2014-2018)" címet. Elég komolyan hangzik. Miután tudja a HM politikai vezetés, hogy mit akar 2014 után csinálni Afganisztánban, megkezdődhet a külüggyel közösen annak kialakítása, hogy hol missziózzunk a világban még 2014 után? Mi szolgálná a magyar érdekeket? Hol kell ott lennünk majd, ahogy most ott kell lennünk Afganisztánban? A jövő potenciális konfliktusai, ahol az EU és a NATO részt akarhat venni? Ha meglennének a régiók és a célirányok, méretek esetleg, akkor megint jöhetne a katonák dolga. Megtervezni, hogy a meglevő felszerelések mire jók, mire nem. Mit lehetne felajánlani, mit kellene modernizálni. El lehetne kezdeni gyűjteni célirányosan a tapasztalatokat azokról a területekről, amelyeket a külügy-hm vonal potenciális célterületként jelölt meg 2014 utánra.

Ez nem azt jelentené, hogy például 2016-ban jelenik meg a kormánydöntés a dél-szudáni misszióról (szigorúan hipotetikus feltételezés!!!) és akkor kezd el mindenki észtveszejtően Dél-Szudánról olvasni. Hanem azt, hogy az erre kijelölt szervek és emberek (nem a KFH, hanem a MH szervezetében) szépen elkezdik olvasgatni a híreket és abból havi összefoglalókat csinálnak (megkérhetik erre a Zmne-n valami szervezetet vagy a SVKI-t), az két tapasztalat feldolgozó szervezet közül az egyik parancsba kapja, hogy kezdje el minden Kelet-Afrikában járt magyar katona agyának leszívását. Hazajöttél? Írj egy jelentést, mit láttál, aztán megbeszéljük szóban is, aztán elraktározzuk és összekapcsoljuk azzal, amit a hírfeldolgozók csinálnak. Megfelelő mennyiségű info esetén leszűrjük a tapasztalatokat: a felszerelésre, járművekre, kommunikációs eszközökre, politikai helyzetre, biztonsági helyzetre vonatkozóan (Igen, ezzel is foglalkozni kell a katonáknak külföldi missiókban!!! Lgalább érteniük, átlátniuk kell a helyzetet - ha valami ez a PRT tanulsága) és azzal foglalkozni fognak azok, akik pl a modernizálás a feladtuk. Közben rendszeresen lehet konzultálni külső szakértőkkel, de nem unalmas előadásokat hallgatni tőlük, hanem kérdezni. Ha nincs kérdés, nem megy rendesen a munka.

Közben a politikai szinten a külügy és a hm egyeztet, évente felülvizsgálják a terveket a 2014 utáni időszakra. Hmm azt hittük közel-kelet bedől, de stabilnak tűnik, akkor ezt levehetjük a listáról, viszont ott van xxx régió, erre nem figyeltünk, ezt vegyük fel a feladatok közé.

Na leállítóm magam. Lehet, hogy tévedek a sorrendben, a menetben valahol, de ez a két kérdés biztos olyan, ahol jó lenne elgondolkodni a jövőn. Az agyi kapacitás abszolút megvan hozzá, a bürokrácia viszont le van terhelve hozzá, hogy ilyenekkel foglalkozzon, ilyeneket szervezzen. Láttam már egy két kísérletet, hogy stratégiai dokumentumok szülessenek lásd pl az NKS-t (első cikk indifferens, az utána jövő három a fontos), vagy a külkapcsolati stratégiát. Én sem tudok stratégiai szinten gondolkodni vagy tervezni, talán külön szakma ez is. Be lehetne vonni embereket akik csak a stratégia tervezés értenek, ismerik a lépcsőit, csináltak már ilyet (!), ők adhatnák a keretet.

Az NKS - az számomra ismert infok alaján - azt bizonyítja, hogy nem lehet csak a kutatókra rábízni a dolgot sem. Szerintem akkor lenne sikerese egy ilyen terv, ha folyamatos az interakció, lehet javítani, mindenki pontosan tudja (megmondják neki), hogy mi a feladata, és az elején világosan le kellene fektetni, hogy milyen végeredményt akarunk kapni. És a politikai vezetésnek kell kezdeményeznie.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Amirol itt beszelsz az pont az amerikai tipusu Think tank policymaking, amiben pont kulsos, de megis szakmabeli elemzok keresnek valaszokat a jelenlegi problemakra, illetve keszitenek eloremutato elemzeseket. Igen gyakran pont kormanyzati megrendelesre. Nem ertem otthon erre miert nincs igeny, pedig ahogy irtad, agykapacitas lenne hozza.

Errol az jutott eszembe, hogy emlitetted az informalis HM-media talakozot, amit most rendszeresen meg akarnak szervezni. Ott nincs lehetoseg felhivni az erintettek figyelmet ilyen fontos dologra, amiket itt megtargyalunk? (afganisztan-koncepcio,NATO serepvallalas jovoje, kulsosok bevonasa, stb.)

-KP-

Névtelen írta...

Hmmmm, még nem próbáltam. Bizonytalan vagyok abban, hogy nekem a miniszternél kellen-e lobbiznom ezért. Ráadásul ezek igen kötetlen kis csoportokban folyó beszélgetések, ahol a miniszter minden alkalmi csoporthoz odamegy beszélgetni. Természetesen gondolom mindenkinek megvan az agendája, mindenki szeretne valamit, ötlete van, vagy kérdése. Egy ilyen szituban előjönni valami átfogó, bonyolult, szakmai dologgal, hááát, nem tudom. Az ilyen dolgokra talán valami más alkalmat kellene keresni.
wp

roham írta...

Folytatnunk kell az OMLT-t, a Mi 24-35 AMT-t, a vilniusi igeretunknek megfeleloen telepitenunk es uzemeltetnunk kell a maig hianypotlo szallito helikoptereinket. Ha meg harcit is tudnank telepiteni, mehetnenek onallo feladatra is.
Epp ideje az evi 5mr-ot felemszto es csak tendo-lengo, alibi PRT helzett valami hasznosat tenni.

Névtelen írta...

Péter! Azért a lengyeleknél is komoly vita folyik Afganisztán kapcsán. Most néztem meg Stanisław Koziejnek, az államfő mellett működő Nemzetbiztonsági Iroda vezetőjének az egyik televíziós nyilatkozatát. Miközben ő például úgy gondolja, hogy már idén, 2011-ben meg kellene kezdeni előbb a feladatok, majd pedig a lengyel kontingens létszámának csökkentését, hogy 2012 végére be tudják fejezniük a harci tevékenységét (s csak kiképzőkkel jelen lenni 2014-ig), addig a lengyel védelmi minisztérium és a lengyel vezérkar úgy látja, hogy a kontingens létszámának csökkentését csak 2012-ben lehet megkezdeni. Persze az igaz, hogy nagyjából konszenzus van abban, hogy 2012 végére csak kiképzőkkel maradnak ott, s 2014 után pedig legfeljebb kétoldalú megállapodás alapján (vagyis szerintem sehogy). Ami igazán izgalmas, hogy mindeközben totálisan elhibázottnak tartják az egész missziók, a lengyel vállalásokat (ti. felkészületlenek voltak és azok még ma is), s ezt például Petelecki tábornok a lengyel különleges egységek (GROM) volt parancsnoka ezt nyiltan el is mondja a közszolgálati televízióban. No, üdv, tp

Névtelen írta...

Ami ma folyik afganisztáni stratégiánk címszó alatt, az az erők szétforgácsolása. Miért vannak például a magyar kontingensek szanaszét Afganisztánban? Miért nem összpontosítják őket északra? Ott is vannak repterek, ott is kellenek KMCS-k, stb. A PRT meg azért olyan, amilyen, mert csak a katonák veszik komolyan, ami egy PRT alaprendeltetéséhez roppant kevés! Ott sem a katonák teljesítményével van a gond, hanem azzal, hogy lebegtetik az egészet és ezért senki sem veszi komolyan itthon és csak arra koncentrálnak, hogy ne legyen ott baj. Azt nem veszik észre, hogy éppen ezzel járulnak hozzá a problémák elmérgesedéséhez.

Névtelen írta...

Kedves tp

Nem baj ha nincs egyetértés, az a lényeg, hogy párbeszéd van róla, mait te is láthatsz a tévében. Ez nálunk nincs. Legyen a kormánynak egy álláspontja, amelynek van perspektívája, és a többi szereplő meg vitassa. Nálunk még Nemzetbiztonsági Iroda sincsen, és ha lenne sem vitatkozna a vezetője nyíltan senki mással. Sem a miniszterrel, sem a VKF-vel, sem akár velem mint egyszerű szakérővel.
wp