Afgán tanulmányok

Szünet előtt, szünet után egy pár gondolat. Megnéztem a képet a norvég oldalon, amit gabi küldött. Nos az egy civil toyota volt és innentől sajnos tárgytalan az egész, hogy mi lenne biztonságosabb. Azt hittem a norvégoknak valami harci gépét robbantották fel. Ha jól láttam ezt nem is robbantották, hanem felgyújtották a tavalyi zavargások során. Ez ellen védtelen egy DINGO is.

A toyotákra szükség van és nem válthatok ki semmilyen katonai géppel, mondjuk egy civilesített Dingo vagy más elég hülyén festene. A civil toyotaknak pont az az értelme, hogy civilek és toyoták legyenek és amennyire lehet beleolvadjanak a környezetbe, mondjuk lemosva és nagy norvég zászlóval szinte lehetetlen.

Itt az első tanulmányom a magyar PRT-ról, kis túlzással. A külföldi tapasztalatokról és a magyar előkészületekről tavaly októberig (egy két dologban ideje múlt), már amennyire engedték az embert belelátni.

A mindíg jól értesült (de néha félre) Sayed Saleem Shahzad Taliban, US in new round of peace talks c. cikke szerint titkos tárgyalások folynak az ISAF és a tálibok között. Hát mondjuk itt egy kicsit kifejezetten félrevezető a szerző:

The Taliban and coalition forces struck limited ceasefire deals last year in Kandahar and Helmand provinces (see the Asia Times Online series In the land of the Taliban of December 2006). These included the districts of Musa Qala, Baghran, Nawzad, Sangeen, Kajaki and Panjwai. However, to preempt the Taliban's planned massive uprising this year, coalition forces ended the ceasefires last December and engaged the Taliban in conflict.

Vitatott, hogy Musa Qalanal ki kezdte, a britek ugye az 5 km-es exclusion zone-on kívül rakétázták meg a helyi parancsnok autóját. (ez meg persze a brit verzió). És erre ugrott a béke. Nem ennek a tűzszünetnek az idő előtt befejezése miatt vallott kudarcot a nagy tavaszi offenziva (vagy öngyilkos offenzíva). Egyébként úgy emlékszem Musa Qala februárban volt.

As a result, the Taliban changed their plan and diverted to the northwestern areas of Farah and Badghis and also increased their activities in Ghazni, Kunar, Gardez, Khost and Nangarhar. Instead of face-to-face battles, as in the successful spring offensive of 2006, they refined their tactics in asymmetric warfare and carried out targeted actions, especially on development projects.

Sikeresnek nevezi a 2006-os face-to face csatákat. De miért? és ha annyira sikeres volt a taktika, miért nem maradtak a kaptafánál. És a idei tavaszi kudarc? És az új taktika nem a gyengülésre utal? Egy kicsit elfogult ez a cikk, kár.

Az egyik legjobb amerikai Afganisztán szakértő, Barnett R. Rubin postja egy közös blogon Herátból. Szeretem ezt az embert, nagyon okos.

Itt a SIPRI-nek egy anyaga az Talibán PR háborújáról. The Taliban’s propaganda activities: how well is the Afghan insurgency communicating and what is it saying? Ez gondolom a CIMIC eseknek lehet érdekes, meg másoknak. Már tavaly nyáron panaszkodtak a brit katonák Kabulban (akiknek az ellenpropaganda volt a feladatuk), hogy nagyon jól csinálják a tálibok és bizony délen ez a háború egyik frontja. Beleolvastam, és júj, nagyon a helyén látja a szerző a dolgokat:

The prime reasons for the ongoing persistence of the Taliban-led insurgency are:
(a) a historically strong tribal gun culture and rejection of external control;5
(b) a large base of residual ‘folk’ experience of guerrilla fighting against the Soviets;
(c) a unifying motivation in Islam, compatible with Pashtun tribal values;
(d) a ‘safe haven’ in Pakistan’s tribal areas from which to regroup and reorganize;
(e) a pool of recruits from Pashtun and refugee groups on both sides of the Afghan–
Pakistani border;
( f ) inspiration (and some practical knowledge gained) from the insurgency in Iraq; and
(g) the practical, geographical, financial and infrastructural difficulties encountered
by the new Afghan regime, despite assistance from the international community.

Nem egy síkú az ember. És ezt is észrevette:

During this time (1996-2001) the regime demonstrated good performance in some areas, such as the provision of basic security (at least in the regions they controlled), enforcement of religious law and—in contrast to five years of post-Taliban international community efforts—
they even achieved a reasonably effective opium poppy ban in 2000–2001. However,
the Taliban did not show interest in centralized mechanisms of modern governance and
communication with the populace. For the Taliban, as a radical Islamist movement, it
simply was not considered a priority.

Ez fontos, a probléma ott van, hogy a nyugat sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított a hibáknak, mint az afgánok. Nem volt fejlesztés? Ok, de volt biztonság, meg biznisz.

A legutóbbi német emberrabolt hölgy kiszabadult. Ott volt végig a közelben Nyugat-Kabulban.

És a végére ide csúszik egy új könyv ismertetője a PSC vagy PMC-ről, magyarán zsoldos cégekről.
From Mercenaries to Market: The Rise and Regulation of Private Military Companies