Az iraki hadsereg 100 éves. Van mit ünnepelni?

Kevésbé világpolitikai jelentőségű, mint ami a Capitoliumban történt, de engem sokkal jobban érdekel, a tegnapi ünnepség Bagdadban, ahol a hadsereg 100-ik évfordulóját ünnepelték. Díszszemle volt, a linket berakom a ide, de néhány fotót kinagyítottam.

Magyar szívnek mi lenne más kedves, mint az egykor lerokkant magyar T-72-es harckocsikat viszont látni. Kinagyíthattam volna a M1 Abrams-eket vagy a T-90-eseket, de az kit érdekel 😊 Szerintem a „mieinket” ma úgy használják Irakban, ahogy mi a Leo A4-eseket az A7-esek előtt. Tanulás, kiképzés, koptatás.

A haditechnika a másfélórás utolsó fél órájában van, sikerült összerakni néhány működőképes F-16-ost, és több tucat helikopter is elhúz. Az iraki haderőben látványosan keveredik az amerikai és az orosz technika. Mintha Avenger légvédelmi rakétarendszert látnék és később olyan orosz Mi-25 és Mi-28-asokat, amelyek ellen (részben) kifejlesztették. Ebben azonban semmi furcsa sincs, ez a kettőség az iraki hadi kultúra része, Szaddám Husszein idején is sem törekedtek a csak szovjet technikára, hanem hadrendben állítottak minden jót, amit megkaptak.

Itt UH-1esek és Mi-17-esek egymás mögött

Itt meg az Avenger?

Persze a sok kütyü mögött érdekesebb és szomorúbb, hogy mit is ünneplünk. Lehet kellene egy tanulmányt írnom az iraki hadseregről? 100 éve, 1921-ben hozták létre a britek az iraki hadsereget, alig 3000 fővel. Igazából csak díszelegni, mert 1932-ig, Irak valódi függetlenségének elnyeréséig, London az ország igazgatásában nem a hadseregre támaszkodott, hanem az ún. Iraqi Levies nevű formációra. Mi volt ez? Főként a helyi kisebbségekből, azaz nem a mainstream szunnita és siíta törzsekből és elitből, hanem mocsári arabokból, kurdok és főleg asszír keresztényekből toborzott katonai rendfenntartó alakulta volt, talán 4000-8000 fővel.

Az brit mandátum alatt megnyilvánuló felkeléseket ezzel, a brit tisztek által vezetett egységgel intézték el, nem véletlen, hogy az iraki elit nem szerette a kisebbségeit. Amikor 1932-ben függetlenné vált az ország, a brit jelentlét „csak” két légibázisban és tanácsadókban (és gazdasági befolyásban) testesült meg, az iraki hadsereg egyik első dolga volt az iraki keresztények megbüntetése. Legalábbis egy részüknek. Ez volt az ún. simelei mészárlás Észak-Kurdisztánban, kb. 3000 halott, ami manapság „kevés”, de abban az időben sok volt. El is menekültek az asszírok Szíriába (hogy aztán onnan majd a nyugatra menjenek az Aszad rezsim és az Iszlám Állam alatt).

Szóval ezért nehéz az iraki keresztényeknek ünnepelni az iraki hadsereg napját. A kurdok sincsenek könnyű helyzetben, az ő felkeléseiket (legalább ötöt) is az iraki hadsereg vert le. Sajnálatos módon az iraki hadsereget az első 100 évében többször vetették be a saját lakosság ellen, mint egy külső veszély ellen. Tudom a nemzeti intézmények léte nehéz, nem ők tehetnek róla hogy ez így alakult.

Jó, kik ellen harcolt az iraki hadsereg? Izrael, Irán, Kuvait, USA, britek, és a nemzetközi koalíció (de az is főleg USA). A mérleg vegyes, tényleg kellene írni egy tanulmányt erről a 100 évről.

Sajnos az utóbbi lassan 20 évben is vegyes az eredmény. Az amcsik feloszlatták aztán a semmiből újjáépítették a haderőt. A fő feladat az iraki felkelés leverése és a terrorizmus volt. Aztán után a dolog  2010 után mégis csak átcsúszott a szunniták puszta elnyomásába, zaklatásába, meg is lett az eredménye (Iszlám Állam). Aztán szétfutott az iraki hadsereg, nagyon kellemetlen, jól látatta a belülről rothadó állapotot (ennyit arról, hogy csak a technikát csodáljuk ezerrel és helikopterek és repülőgépek alapját, tólóerejét, fegyverzetét csodáljuk).

2014 után újjászervezték magukat (némi nyugati/amerikai rásegítéssel), majd 2017-ben visszafoglalták Moszult és a többi területet. Megdicsőültek. Áldozatból hősök lettek. 2021-ben kicsit erodálódik a megítélésük, de az 2019/2020-as dél-iraki tüntetésekből nagyrészt kivonták magukat, nem váltak megint a kormányzati erőszak eszközévé, ami mindenképpen nagy eredmény.