Nirmal ('Nims') Purja gurka a brit hadseregben és az SBS-ben

Tegnap olvasgattam a legutóbbi hegymászó szenzációról Földes Andrásnál, azaz, hogy a K2-es csúcsot megmászták télen, amire még nem volt példa. Sőt volt, aki – ha jól értem – még palack nélkül ment fel, ami meg más szinte emberfeletti. Részletkérdés.

A csoport érdekessége az volt, hogy mindegyik nepáli volt, többségük sherpa, egy meg gurka. Nyilván engem ez az ember érdekelt. De visszatérve még annyit, hogy a sztoriban nyilván az volt a szép, hogy a sherpák, mint az évtizedek óta folyó expedíciók hordárai ezeknek a mászásoknak a láthatatlan hősei. A mostani mászásban/rekordban, az is benne volt, hogy ezt most mi nepáliak csináltuk meg. És tényleg.

Szóval az egyetlen gurka származású mászó Nirmal ('Nims') Purja, akik mielőtt hegymászó lett a gurka ezredben szolgált a briteknél, majd a Special Boat Service-nél. Írt egy önéletrajzot nemrég (Beyond Possible One Soldier, Fourteen Peaks – My Life in the Death Zone), gyorsan elolvastam az első felét, hogy mit ír a katonai múltjáról.

Bár nyilván az ilyen könyveknek megvan az a veszélye, hogy a szerző egy kicsit túlhypolja magát és a saját eredményeit, Nirmal Purja tényleg sok olyat tett a maga a szintjén, amit előtte mások nem, és ezek szinte minden esetben a fizikai és mentális határok feszegetéséből adódtak (azaz az eredmények magukért beszélnek).

Ahhoz képest, hogy micsoda eredményeket ért el a hegymászásban, az az érdekes benne, hogy sose készült hegymászónak. Bár megjegyzi, hogy többször találkozott azzal a kulturális félreértéssel, hogy azt gondolták róla, hogy azért mert nepáli, biztos született hegymászó.

Fizikai állóképessége rendkívüli, azt írja gyerekként több olyan iskolai versenyen elindult és megnyert „atlétikai” számokban (főleg futás), ahol nála idősebb korosztályokkal versenyzett. Kickkoxolt is, csak az országos bajnok tudta megverni, de az is idősebb volt nála.

Két idősebb bátyja és apja is gurkha katona volt (közte és második bátyja  között 18 év volt), így természetesen ő is az akart lenni, de az első évben, 18 évesen nem válogatták be. A kiválasztás három fordulóból áll a végén, mindenféle gyakorlatokkal, matek és angol teszttel és nagy futással hegynek felfelé egy 30 kilós kosárra a fejeden, időre.

Másodjára sikerült a felvétel, 2003 januárjától Nagy-Britanniában van gurka ezrednél. Kiképzés, kiképzés hátán, utász lesz (Queen’s Gurkha Engineers) és – nekem meglepő módon – az első bevetésre csak 2007-ben megy Afganisztánba. Ez ugye legalább négy év otthon. A tengerészgyalogosok mellett elsősorban aknaszedés, robbantás és más támogatószerepkörök. Nem sok részletet ír, két oldal az egész. Itt lát először ajtórugdosó SAS és SBS katonákat, és nyilván arra gondol ő is az akar lenni.

2008-ban jelentkezik az SBS-be. Nyilván mindenki hülyének nézi, nem tud úszni (vagy legalábbis mininálisan, nepáliként), még soha nem vettek fel gurkát az SBS-be (az SAS-be jelentkeztek), de úgy van vele, ez annyi kihívás, amiért önmagában érdemes megpróbálni. Sok anekdóta a felkészülés megpróbáltatásairól. Bizonyos szempontból mondhatnám azt is, hogy Nirma egy egyszerű ember akit leköt(ött), ha a hét minden napján hajnaltól éjszakáig edzhette a testét. Szórakozás, alkohol, kultúra nem érdekelte.

Az SBS kiválasztás fél éves folyamat. Vicces ahogy leírja, hogy egy ilyen emberpróbáló gyakorlatsorozaton senki sem szeret kitűnni, a cél láthatalanná válni, hogy ne tedd ki magad a kiképzők célpontjának, verbális támadásainak, provokálásának. Neki, mint az egyetlen nem fehér embernek, ez lehetetlen volt, így extra erőfeszítés volt elengedni a basztatásokat. Az utolsó napon egy apró formai hibáért, még egy súlyosabb követ is kapott a hátizsákjába, de így is első lett futáson az aznapi újoncok között.

2009-től 10 évet tölt el az SBS kötelékében, és amint az várható, nem is mond semmit a könyvben ezekről az évekről 😊 Kb. annyit, hogy mennyire megtisztelő volt a világ egyik legjobb különleges műveleti operátoraival dolgozni, mennyire felnézett rájuk és próbálta elérni az ő szintjüket. Meg hogy egyszer egy műveletben megsebesült, mikor egy mesterlövész rálőtt, de az a LMG-jének az tusát találta el, majd a lövedék keresztül ment az arcán. Az egész SBS nem több két oldalnál.

Innentől jönnek a hegymászós részek, ami önmagában azért vicces, mert nepáli létére 2012-ben, 27-28 évesen mászott először hegyet, de már ott is a sebessége volt páratlan. A 6000-es hegyet úgy mászta meg 23 óra alatt, hogy az alaptáborból egyenesen a második táborba ment, kihagyva a közte levő tábort és lerövidítve az akklimatizációt.

 Innentől kezdve, még mindig csak 42-44 oldalon járok, a hegymászásról szól könyv. 2014-ben mászta meg az első 8000-s csúcsát egy másik operátorral, persze inkognitóban. Már itt kiderült, hogy tényleg valami különleges kondíciója van a magashegyi mászáshoz.

Itt mindjárt abbahagyom, mert a hegymászás már nem ide tartozik, de még egy „vicces” rész van. 2015-ben mássza meg először a Mount Everestet, rossz időben, szezon végén, előtte majdnem meghal mert túltolja a szóló mászást. Fent a csúcson megvárta a napfelkeltét, a serpáját visszaküldte, így egyedül jött lefelé, mikor belebotlott egy hátrahagyott, félig eszméletlen hegymászóba. Valahogy levonszolta a legfelső táborig. Élete első mászásán már is embert menteni, ez felkeltette a sajtó figyelmét, de amikor lement, jelezte (már amikor magához tért), hogy bocs nem tud nyilatkozni, mert mert egy olyan brit katona, aki nem nyilatkozhat.

2016-tól pedig már jönnek a világrekordok, amelyek – legalábbis az elején – annak voltak köszönhetőek, hogy mint katona korlátozott időre volt csak elengedve, így szeretett volna minnél több mászást beletenni a Himalájába.