vasárnap, november 29, 2009

MANCS cikk Afganisztánról és Baghlanról II.

Az utolsó afganisztáni utamról írott Magyar Narancs cikk második részlete az OMLT-ről, ismét néhány képpel.


Fegyverrel a kézben
"Jószág az úton, jószág az úton" - szól bele a Hadműveleti Tanácsadó és Mentor Csoport (OMLT) gépjárműoszlopának járműparancsnoka a mikrofonba. Kinézek az egység egyik páncélozott Humwee-jának vagy öt centi vastag ablakán: valóban néhány szarvasmarha baktat át Pul-i Khumri főutcáján. Pedig azt hittem, valami gyanús alakra lettek figyelmesek, és ennek volt a kódja a "jószág" - jegyzem meg az előttem ülő katonának. De nem: a honvédség terepjáróiban titkosítással kommunikáló eszközök vannak, amelyek feleslegessé teszik a madárnyelvet. Ami nem is csoda. Hiszen az OMLT nem valami taxivállalat, amely kóbor riporterek szállítására szakosodott, hanem Magyarország másik, a PRT-nál jóval veszélyesebb katonai művelete.

Egy OMLT-s Humvee a magyar táborban

Az afgán hadsereg (ANA) képességeinek növelése érdekében már évek óta nemzetközi egységek működnek egyes afgán zászlóaljak, dandárok mellett. Az ANA úgy növekszik, ahogy romlik a biztonsági helyzet. A pár évvel ezelőtti nyolcvanezres létszámot az idén 134 000-re emelték, de sokan már kétszázezres állományt vizionálnak. Az OMLT-ket a hadsereg gyorsabb fejlesztése érdekében hozták létre; ezek az egységek együtt élnek és együtt harcolnak afgán partnereikkel.
Magyarország 2009 eleje óta az Ohiói Nemzeti Gárda katonáival közösen működtet egy 50fős mentoráló csoportot. A tábor a PRT-tól félórányi autóútra, egy Kilagaj nevű helyen fekszik, távol minden településtől.

Látkép a táborról Kilagajban

Az amerikai pénzből épült új támaszpont helyén annak idején a szovjet csapatok legnagyobb logisztikai bázisa volt. Példás rend és tisztaság mindenütt - a magyar és az amerikai katonák a tábor két sarkában közösen laknak. Az önkiszolgáló étkezdében bolognai spagetti a menü, a hiányzó parmezánért muffinhegyek kárpótolnak. A PRT bázisához képest a körülmények spártaiak, az egység magyar parancsnokának a lakószobája egyben a parancsnoki központ is. Az udvaron egymás mellett sorakoznak a magyarok homokszínű Humwee terepjárói és az amerikaiak emeletnyi magas, az iraki hadszíntérre kifejlesztett robusztus, pokolgépbiztos járművei.

Az amerikai OMLT-rész MRAP-jei az OMLT táborában

Az afgán zászlóalj együtt érkezett az OMLT-vel, és hamarosan a harcok sűrűjében találta magát. Az elnökválasztás közeledtével a tartomány északi részén élő pastun lakosság körében megerősödtek a különböző kormányellenes csoportok: a tálibok, egy korábbi mudzsahid párt, a Hizb-i Iszlámi újjászerveződő katonái, a Pakisztánból érkező öngyilkos merénylők; sőt, egyes sajtóhírek szerint néhány száz üzbég iszlamista is elfészkelt a környéken. Mivel a rendőrség mind létszámában, mind felszerelésében gyenge az ellenállókkal szembeni harchoz, a PRT-nak pedig nem feladata a támadó hadműveletek végrehajtása, az afgán hadseregre és az OMLT-re marad a munka dandárja.
Az augusztus 20-i választás előtt felforrósodott a helyzet. Hol felkelők vetettek lest a járőröző katonáknak, máskor a hadsereg kezdett tisztogató hadműveletekbe. A II. világháború óta talán ez volt az első alkalom, hogy a Magyar Honvédség tagjai valódi támadó hadműveletekben vettek részt. Bár a szabály szerint az OMLT tagjai csak önvédelemből nyithatnak tüzet, erre bőven volt alkalmuk: nemritkán 50-70 tálib fegyveressel kellett felvenniük a harcot a zászlóalj alegységeinek.

Ez a kilátás egy MRAP-ből, rálátás a OMLT tábor kis udvarra

A nemzetköziek és az afgán erők együttműködése nem problémamentes: nemrég egy afgán rendőr saját mentoraira nyitott tüzet, és megölt öt brit kiképzőt. Félelmek a magyar-amerikai OMLT katonáiban is vannak, de evvel elboldogulnak. Nagyobb baj, hogy az afgánok katonaruhában is inkább gerillaként működnek. Mindig szívesen indulnak harcba, de nem erősségük sem az alakiasság, sem a fegyelem, sem a papírmunka. Általános probléma az engedély nélküli távolmaradás - becslések szerint az afgán hadsereg 20-30 százaléka csak papíron létezik. Egy későn érkező fizetés, egy nagyképű, erőszakos parancsnok, és már meg is indul a lemorzsolódás. Ám jelentkezőkből sincs hiány. A nyári harcokban leolvadt baghláni zászlóalj 200-220 fős hiányát már az ősz elejére sikerült pótolni.
Hangulatfotó egy Humwee-ból egy átalakított Kalasnyikovval

szombat, november 28, 2009

Video a kunduzi támadásról

A német PRT vezetője által kért kunduzi légitámadás hatása még az elmúlt napokban is érezhető volt. Miután a Németországban lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a felső vezetés szintjén komoly információ visszatartás és masszírozás folyt, előbb lemondott az ezért felelőssé tett Bundeswehr vezérkari főnöke (német szóhasználatban állítólag főszemlélő), majd az akkori hadügyminiszter. Ő jelenleg, a német munkaügyi miniszter, de dicséretesen vállalva a politikai felelősséget, nem mentegetőzött, hanem lemondott arról, amilyen poszton éppen volt a kórházban.

Ily módon mint az előző kommentekben láttam, Tömböl István vezérkari főnökünk már vagy utóddal, vagy előző helyettesével tárgyalhatott Berlinben az északi PRT-kat érintő dolgokról.

De miért is váltották le a két vezetőt? Egy meglepően kerek elemzés az MTI-től. Elszoktam már az ilyenekről. Szóval a fő ok az információk visszatartása, a közvélemény félretájékoztatása volt:

[F. J. Jung volt védlemi miniszter] Azt állította, hogy a közvéleményt, illetve a parlamentet a rendelkezésére álló információk alapján korrekt módon tájékoztatta. Hozzáfűzte, hogy lemondásával a német hadsereget, a Bundeswehrt is védeni kívánja a jogtalan támadásoktól. Elsőként a Bild című napilap számolt be csütörtöki számában arról, hogy a szeptemberi támadással kapcsolatban a védelmi minisztérium, illetve - akkori miniszterként - Franz Josef Jung visszatartott egy, az észak-afganisztáni német katonai parancsnokság által a támadásról készített jelentést, sőt egy videófilmet is, amely a légicsapást, illetve annak előzményeit rögzítette.

A Bild-nek tényleg sikerült megszereznie e videot. Ahogy képzelem az eset után már sokaknak megvolt a video, járt körbe a körenemaileken, csak nem merte senki nyilvánosságra hozni, hogy neki megvan. Biztos ijesztgette a helyi KBH az újságírókat. Ok, itt a video:

A Bild információi, túl a video anyagán, annyiban újak, hogy az áldozatok számát 142 főre teszi. Ha jól értettem a videot a végén azt mondják az áldozatok közül 40 volt civil. A hivatalos afgán jelentés, amit Karzai maga készítetett, 30 civilről és 69 tálibról szólt.

Az MTI hír egyébként azt írja: A filmen jól látható, hogy közvetlenül a légicsapás előtt több polgári lakos tartózkodik az üzemanyag-szállító járművek közvetlen közelében. Édemes megnézni a videot és elgondolkodni, hogy mi az hogy: "A filmen jól látható". Én csak pöttyöket látok szaladgálni. Azok miért nem lehetnének tálibok is?

péntek, november 27, 2009

MANCS cikk Afganisztánról és Baghlanról

Múlt héten jelent meg Magyar Narancsban a november eleji afganisztáni utam kapcsán írt rövid cikk, most részleteiben felrakom néhány helyben készült extra képpel.

Afganisztán záróra előtt - Az elfelejtett háború
Miközben a világ vezető politikusai mind többet gondolkodnak azon, hogy mihez kéne Afganisztánnal kezdeni, és mihez saját szerepükkel Afganisztánban, itthon a magyar misszióval alig is törődik valaki. Pedig pár száz honfitársunk is a terepen sürgölődik - céljuk a nép sorsának jobbítása, s küldetésük nem veszélytelen.

A kopott Toyota vad tempóban száll alá a 3400 méter magasan fekvő Szalang-hágóról. Musza, a sofőr a beláthatatlan kanyarokban rutinjelleggel előzi a hegyoldalon lassan ereszkedő kamionokat, hogy egyszer csak hirtelen fékezéssel az út szélére húzódjon. "Mr. Peter, klinik!" szól hátra.

Musza és az ő Toyotája a Szalangon


Civil célok
Afganisztáni első célom az elhíresült rendelő, amelyet a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) épített két éve, és amelyet a Magyar Narancs előző riportere tavaly lelakatolva, üresen talált (lásd cikkünket: "Hogy lássák az emberek", Magyar Narancs, 2008. szeptember 18.). A helyzet ma biztatóbb, a rózsaszín épületből kék burkába öltözött asszony rebben ki, két kisgyermekét vonszolva maga után. Az agg gondnok után hamarosan megjelenik egy harminc év körüli orvos is, aki körbevezet minket a szerényen berendezett rendelőben.

A klinika Khinjan előtt

A helyiek már ismerik és használják a "klinikát", távozásunkkor egy újabb, burkába öltözött asszony érkezik, afgán kisgyermekkel.
Az észak-afganisztáni Baghlán tartománynak ezen a részén, egészen a 80 km-re lévő tartományi központig minden normálisnak tűnik. Pul-i Khumriban nyüzsög az élet, bár a városon áthúzódó főút környéke úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna. Világbanki pénzből az utat szélesítik, és mindent, ami útban van, lakóházakat, üzleteket, sőt a bérelt házban működő tartományi börtönt is lebontják.

Bontják az utcát Pul-i Khumriban

A várostól északra és keletre viszont a biztonsági helyzet tavasz óta romlik: erőre kaptak a kormányellenes felkelők. Öngyilkos merénylő támadta meg a PRT egyik járműoszlopát, augusztus 20-án, a választások napján tálibok lerohanták Baghlán Dzsadid járás központját, és megölték a helyi rendőrparancsnokot és számos munkatársát. Pul-i Khumritól keletre egyetlen támadás során végeztek az ottani járási kormányzóval, a járási főügyésszel és a titkosszolgálat helyi vezetőjével, míg az afgán hadsereg helyi zászlóalja több mini csatát is vívott az ellenállókkal.

Dand-e Ghori, itt a tálibok az urak (támadás Dahane-i Ghoriban volt, Dand-e mellett)

Az elsősorban újjáépítési feladatokra, és nem támadó (a szakzsargonban: "kinetikus") műveletekre felkészített Tartományi Újjáépítési Csoport e területekre már csak akkor teszi be a lábát, ha nagyon muszáj. A PRT számára kiadott (nyilvános) utasításban az ellenséget támadó katonai műveletekről nem esik szó, hisz ezek komoly áldozatokkal járhatnak, s erre sem a magyar politika, sem a közvélemény nincs felkészülve. Jobb híján a PRT katonai oldala is a civil fejlesztési területeken aktív. E fejlesztéseket amúgy a magyar kormány által jóváhagyott keretből fedezik, amely keret idén 500 millió forintról 459-re olvadt. A csökkentés érthetetlen és felelőtlen lépés, hiszen a romló biztonsági helyzet épp a fejlesztési pénzek növelését indokolná.
A magyar táborban szirénaszó harsan: egy pillanatig nem tudom, hogy a táborban jelent riasztást, vagy a katonai bázis mögötti cementgyárban. Aztán tompa robbanások morajlanak fel: a közeli hegyoldalban robbantottak, ahonnan a gyárat látják el nyersanyaggal.

A cementgyár mögötte a táborral
A vidék azon kevés hely közé tartozik, ahol van működő ipar és mezőgazdaság. A magyar fejlesztési keret felhasználásában részt vevő nem katonai szereplők elsősorban ezen a téren meg az oktatásban és az egészségügyben aktívak. A pénzelvonás épp e civil szervezeteket érintette leginkább, jóllehet a tartomány ama területein is tudnak tevékenykedni, amelyek a kormányellenes erők kezén vannak, sőt külső forrásokat is be tudnak vonni. A Baghlánban dolgozó magyarok véleménye egyöntetű. A misszió otthoni koordinációja elégtelen: a katonai-civil párbeszéd épp úgy, mint a kormányzati szereplők együttműködése. Afganisztáni szerepvállalásunknak itthon nincs igazi gazdája, aki meghatározná a jelenlétünk értelmét, céljait, eszközeit. A misszió irányítására létrehozott kormánybizottság ritkán ülésezik, vezető politikusok alig jönnek Baghlánba (a csapatokat hathavonta látogató honvédelmi miniszteren kívül), a fejlesztési stratégiát a felhasználásban érdekelt szereplők sokkal erősebben befolyásolják, mint a helyi érdekek; és hiányzik az eredmények ellenőrzése és értékelése is.

"Rallyzni" nem lehet velük

hétfő, november 23, 2009

Nyilvános a Afganisztán fejlesztési stratégia

Előző posztomban foglalkoztam a múlt szerdai PRT kormánybizottság ülésével, és hogy többek között elfogadták Magyarország Afganisztán stratégiáját. A dokumentum már másnap felkerült a netre, amit az érdekelődő magyar újságírók (egyre többen vannak) általános örömmel fogadtak. Hogy pontosan mi a cél, abban most egy kicsit bizonytalan vagyok, mert a dokumentum pontos címe ez: MAGYARORSZÁG AFGANISZTÁNI SZEREPVÁLLALÁSA, KÖZÉPTÁVÚ STRATÉGIAI KITEKINTÉS

Kitekintés vagy stratégia, az nem mindegy és ez nem pusztán lovaglás a szavakon. Az első leírja a stratégia környezetét, a másik meg megmondja hogy mit akarunk csinálni. Hogy itt miről van szó, azt most nem mondom meg, mert most erre nincs időm.

A stratégia (vagy kitekintés) mindenesetre Magyarország afganisztáni szándékait tartalmazza az elkövetkező 3-5 évre. Azt hogy mit akarunk ott elérni, mit akarunk ott csinálni. Izgatottan várom, hogy mik lesznek a válaszok, mert a Nemzeti Katonai Stratégia és a Külkapcsolati Stratégia is kevés útmutatással szolgál azoknak, akiknek utána ezt meg is kell majd valósítani. Nekem mindkét írás túl általános volt ahhoz, hogy abból megtudjam, hogy hova is tartunk valójában, vagy melyek Magyarország szándékai. Azt nem hiszem, hogy nincsenek, csak maximum nem tudjuk megfogalmazni őket, vagy megegyezni bennünk. Az intellektuális bátorság vagy a felsőbb szintű elvárás hiányzik? Nem tudom.

csütörtök, november 19, 2009

Fejlemények a PRT körül

Egészen felpörögtek az események a PRT és a NATO körül,. Volt EU csúcs két nappal korábban, ahol ott volt a honvédelmi miniszter és a külügyminiszter. A téma Afganisztán volt, és a fejlesztések. A Népszabadságnak elmondta Szekeres Imre, hogy a választásokat biztosító 40 fős szakasz hazatért de helyüket hamarosan átveszik kiképzők. Sajnos nem részletezve, hol fognak és kit képezni ezek a katonák. A létszám tehát nem változik, csak annak jellege módosul (főleg ha ideszámolom, még a helikopter kiképzőket és a felajánlott két helikoptert.

A cikkben szó van arról is, hogy magyar kiképzők mennek Eus színekben Kenyába, hogy a szomáliai hadsereg tagjait képezzék majd: Ami az EU önálló akcióit illeti, Afrika kiemelt figyelmet kap, különösképpen a teljesen szétesett Szomália, ahonnan szerveznek kalózakciókat, illetve ahol menedéket kapnak iszlám terroristák. Az EU azt tervezi, hogy száz kiképzőt küld feltehetően Ugandába kétezer szomáliai katona felkészítésére erősítendő az átmeneti kormányt. Ebbe a kiképzői csoportba hat-hét embert adna Magyarország.

Az miniszteri csúcs másik híre az MTI szerint, hogy a NATO decemberben dönt, hogy menyivel emeli a létszámot Afganisztánban. Az eddigi bejelentések „biztatóak”: Szlovákia dupláz és újabb 245 főt ajánl fel, Grúzia 170 főt. Nem tudom mennyi fog összejönni, az addigra bejelentett 20-30-40 ezer fős amerikai létszámbővítésre válaszul.

Ma NATO konferencia van a Parlamentben, amire sajnálatos módon a Külügyi Intézetet elfelejtették meghívni a nagyrabecsült szervezők. Itt van a NATO főtitkár is, Bajnai kormányfő beszédet mondott, Szekeres Imre is. Itt egy rövid beszámoló róla

Érdeklődésünk fő tere még is csak a tegnap harmadik alkalommal megtartott PRT KB ülés. Az eseményről mindössze ennyi látott napvilágot: Elfogadták a magyar Afganisztán-stratégiát, amelyet a Magyarországra látogató NATO-főtitkárnak is bemutatnak – mondta Balázs Péter külügyminiszter szerdán a Parlamentben.

A külügyminiszter az Afganisztánban működő tartományi újjáépítési csoport (PRT) és az ahhoz kapcsolódó kormányzati munka irányítására létrehozott bizottság ülését követően azt mondta, hogy a stratégia főképpen a fejlesztések fenntartására és hatékonyabbá tételére helyezi a hangsúlyt.

Mint az MTI kérdésére elmondta: a jelen gazdasági helyzetben a magyar kormánynak nincsen lehetősége megemelni annak az évente mintegy 500 millió forintnyi forrásnak az összegét, amelyet az afganisztáni fejlesztésekre fordítanak, de szinten tartják azt.

AZ MTI-n kívül csak a Népszabi volt ott meg talán még egy TV stábot láttam.

Mi derül ki a hírből? Van új Afganisztán stratégia, amelyet előbb utóbb nyilvánosságra is fognak hozni (állítólag). A fejlesztési összeg marad, „mintegy 500 millió”. Ez valójában jövőre annyi lesz mint idén, 459 millió. Itt a hivatalos költségvetési tervezet erről (11. old.)

Úgy tűnik nálunk minden megy tovább mint eddig. Mintha semmit sem reagálnánk a Baghlanban romló biztonsági helyzetre, az átalakuló NATO/ISAF stratégiára. Nem tudom jó vége lesz-e így.

Azt sem tudom, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet olvasta-e az elfogadott Afganisztán stratégiát, de épp napokkal korábban jelent meg interjú a szervezet vezetőjével a Népszabadságban. A címe? Újra kell gondolni az Afganisztán-politikát

Az első mondat a cikkből: Egyértelmű és világos magyar fejlesztési stratégiát szeretne látni Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) igazgatója… Micsoda finom kritika! Tehát ezek szerint, ami most van az nem az. Egyetértek. Idézek még néhány gondolatot a cikkből:

Eközben a kormányzat a korábbi évekkel ellentétben (amikor 180, illetve 150 millió forintot tett elérhetővé) az idén 93 millió forintot biztosít az NGO-knak (nem kormányzati szervezeteknek): ennyire pályázhat az, aki Afganisztánban akar fejleszteni. - Ez az összeg nagyon kevés. Ráadásul óriási késések vannak a kifizetéseknél. Megépítjük a hűtőházat, de nem tudjuk átadni akkor, amikor a gyümölcsöket és a zöldségeket bele kéne helyezni, mert nem jött meg az a részlet, amit ki kéne fizetni ahhoz, hogy a vállalkozótól átvegyük a létesítményt - mond egy példát Lehel László az afganisztáni fejlesztés lehetetlen helyzeteire…

A MÖSZ vezetője afganisztáni útján azt tapasztalta: sokan úgy vélik, hogy az eddigi politika nem hozott sok eredményt.

Mit is mondhatnék erre, mint hogy idézzem magam a Magyar Narancs mai számából (neten a jövő héttől lesz): A misszió otthoni koordinációja elégtelen: a civil-katonai párbeszéd épp úgy, mint a kormányzati szereplők együttműködése. Afganisztáni szerepvállalásunknak itthon nincs gazdája, aki meghatározná jelenlétünk értelmét, céljait, eszközeit. A misszió irányítására létrehozott kormánybizottság ritkán ülésezik, vezető politikusok alig jönnek Baghlánba (a csapatokat hathavonta látogató honvédelmi miniszteren kívül), a fejlesztési stratégiát a felhasználásban érdekelt szereplők erősebben befolyásolják, mint a helyi érdekek; és hiányzik az eredmények ellenőrzése és értékelése.

Summa summárum: A helyzet Baghlánban fokozatosan romlik, lent a mindenki tisztában van ezzel, fent azonban ugyanúgy mennek a dolgok ahogy egy évvel ezelőtt. Meggyőződésem, hogy ennek nem lesz jó vége, és mikor sírni kezdünk nem lesz mit csinálni.

szombat, november 14, 2009

EU és a válságkezelés

Az EU válságkezelési képességé általában és Afganisztán kapcsán is leginkább csak kritika éri. Persze nem minden hol annyira rossz a helyzet, mint Afganisztánban, az esetek többségében sok tennivaló, javítani való lenne. Ha jól emlékszem Bosznia lehetett az első misszió (igen, megnéztem) tíz éve. Ebből az alkalomból most az EU kutatóintézeti két anyaggal is kijöttek, amelyek a ESDP eddigi eredményeit veszik számba.

Az egyik a Can the EU rebuild failing states? A review of Europe's civilian capacities.
Miközben az 1990-es évek elejétől mindenki a nemzetépítésről és bukott államokról, az Európai Unió meglehetősen későn (igaz összhangban a saját fejlődési sebességével) látott neki a saját kapacitások kiépítésének. Mivel az EU képességei a tagállamok képességeinek, szándékainak függvénye, összege, ezért az EU kapacitások bővülése szerintem erős összefüggésben állnak az adott misszió helyszínével. Mit bonyolítok?

Pl a Balkánra mindenki szívesen küld, mert közel van, van összeurópai jelentősége, drog, embercsempészet, fegyverek, eladható.

Afrika már rizikósabb, de legalább a franciák, belgák, britek ott vannak történelmileg, kapcsolatrendszerrel, bázisokkal. Talán ezért mostohagyerek a Afganisztán, senkié. Meg veszélyes is.

A másik fontos munka European Security and Defence Policy: The first 10 years (1999-2009).
Nagyon jó, hogy egyáltalán van ilyen. Számba veszi az összes eddigi missziót, ha jól emlékszem 22-t. Benne van Afganisztán, Bosznia, Irak, Kongó, Csád. Jelentőségtől függően 5-10 oldalon vannak kielemezve az egyes missziók, de mindenhol ott vannak a legszükségesebb alapadatok: pénz, jogszabályok, kezdődátum, létszám, résztvevő országok.

A dolgozat nem ezzel kezdődik, a 452 oldalas dolgozat bemutatja az EU és a nagy nemzetközi szervezetek kapcsolatát (NATO, EU, EBESZ stb) gondolom a válságkezelési képességek, lehetőségek, kihívások kapcsán.

Ez a kiadvány amolyan katalógus, hogy az EU/ESDP eddig mit tett le az asztalra, az másik kiadvány meg igazából egy összegzés, hogy milye van az ESDP-nek válságkezelésre és ez mire lesz elég a jövőben.

péntek, november 06, 2009

Harcok Kunduzban

Kunduzban tovább folynak az akciók, még az MTI is lehozta a hírt.
Jelentős tálib erőt számoltak fel Afganisztán egyik északi tartományában, Kunduzban egy pénteken befejeződött hadműveletben az afgán és amerikai erők - jelentette be az afgán hadsereg.

Az ötnapos, közös hadműveletben 90 tálib lázadóval végeztek az afgán fegyveres erők és az amerikai különleges alakulatok. A halottak között nyolc külföldi, üzbég fegyveres is volt. Kilenc tálib megadta magát, 15-öt pedig elfogtak az összecsapásokban - mondta Murad Ali Murad tábonok, az északi afgán hadtest parancsnoka, aki a kormányhadsereg veszteségét egy halottban és egy sebesültben adta meg. Kunduzban az utóbbi hónapokban megélénkült a tálib fegyveres tevékenység.


Két érdekes a dolog van a hírben. A támadásban nem a német vettek vettek hanem amerikai eről. Tekintve, hogy a térségben ne állomásoznak amerikai erők tudtommal, ez valószínűleg nem ISAF művelet lehetett, mert azt mégis a németekre bízták volna talán.

Találtak egy csomó üzbéget. Ez eddig nem szerepelt a hírekben, az viszont igen néhány hónappal ezelőtt, hogy Pakisztánból külföldiek (csecsenek és üzbégek) érkeztek volna a térségbe. Na akkor tényleg. Bár hozzá teszem még nem találkoztam olyannal aki látott volna valóban csecsent, csak olyannal akinek mondta valaki, hogy ő látott csecsent.

Zárszóként egy mai beszélgetésből idéznék, amit itt folytattam valakivel Pul-i Humriban. Az események kb. 10 százaléka ha megjelenik a sajtóban. Ez mi minket Afganisztán érdeklődőket persze mélységesen elszomorít, mert ennyivel alultájékozottabbnak érezzük magunkat. Viszont néhány nap után bevallhatom, hogy egy pont után teljesen mindegy, hogy ismerjük-e, tudunk-e az összes akcióról, az összes részletről, mert a tendenciák, az összefüggések sokkal érdekesebbek. Teszem hozzá kétségeim vannak, hogy van e bárkinek is lehetősége, erőforrása a teljes kép átlátásához.

De azért jó lenne egyszer leérni a fenékre, hogy lássunk, halljunk mindent és utána felemelkedni egy kicsit szemléletben is.

hétfő, november 02, 2009

És tényleg!

Nem lesz második forduló

Villámgyorsan követik egymást az események. Tegnap visszalép Abdullah, reggel Kabulba érkezik Ban Ki Moon, mindenki háttértárgyalásokat sejt, délután bejelentik, hogy nem lesz második forduló és bejelentik Karzai győzelmét.

A logika, hogy az alkotmány így sem ugy sem egyértelmű, és annyi pénzbe fáradságba, áldozatba kerülne a második forduló - amelynek az eredményét egyébként is ismerjük - hogy szinte semmi értelme nincs a megtartásnak.

Úgy tűnik az általános vélemény, hogy jó, hogy vége van a herce hurcának végre, mindenkinek tele volt a cipője ezzel az elhúzódó válaszátási probléma halmazzal. Az afgán vezetés és a nemzetközi közösség is inklább a tenni valókra koncentrálna.

Hajrá.