kedd, október 14, 2008

Néhány kérdés a fejlesztésekről Baglánban

Teljesen véletlenül belefutottam két hírbe a neten Baglán kormányzójáról, de csak az egyiket találom. Az állami autók magánhasználatáról szól és egy kis bepillantást ad a életébe pont Baglánban. A cikk szerint havi 200 liter üzemanyag van minden gépjárműhöz (Around 61 vehicles belonging to 28 different provincial government departments are being used by officials.) Bár tilos, szinte mindenki használja magáncélra az autókat miközben a karbantartással nem foglalkoznak. Ahogy elnézem, bár a tartományi büdzsé forráshiányos, arra nem sajnálja a kormányzó a pénzt, hogy az állami direktívákon felül is finanszírozza az önkormányzat a tisztviselők gépjárműhasználatát.

Szlankó Bálint már röviden idézett cikke angolul és magyarul.

Nekem tetszik, jó cikk. Ami emberi oldaláról tünteti fel a honvédséget, azok az ilyen - katona szájából ritkán olvasható - mondatok: Sandor says his people are learning from their mistakes.

De mégis csak a felütés az ami elgondolkodtató: A kis orvosi rendelő a Hindukus északi lábánál ... biztató látványt nyújt. Büszkén áll a főút mellett piros fehérre meszelt falán egy táblával, miszerint ez a magyar PRT ajándéka Afganisztánnak. A baj csak az, hogy amióta elkészült, üresen áll, se orvosok, se bútorok nincsenek benne, csak egy öregember, aki arra panaszkodik, hogy két hónapja nem kapott fizetést, reklamálni nem tud, mert akkor ki vigyáz a kórházra.... Pajkan Hajderi, a tartományi tanács elnöke azt mondja nem is érti hogy került oda a kórház, kilóméterekre minden lakott településtől ( a honvédség szerint azért, mert a hágónál sok baleset történik)

A cikk több kérdést is felvet bennem. Pl, hogy hogyan is működik a magyar projektek monitoringja. Ki ellenőrzi a megvalósult projekteket? Nem is, inkább van-e független projekt monitoring? Két éve vagyunk ott, építünk, támogatunk fejlesztünk, képzünk. Ki az, ki lesz az, aki a teljes listával a kezében visszamegy. Találomra bemegy az iskolákba, felkeresi a kiképzett tanárokat, bábákat, megnézi a tégla gyárat, a sajtüzemnek szállító afgán parasztot, a számítógépes kabinetet, a kutakat? Aki bemegy a rendőrségre és megkérdi hányan vannak itt, akik végigcsinálták a rendőrség eddig képzési programját, aki háttér beszélgetéseket folytat az afgánokkal (vezetőkkel és átlagemberekkel egyaránt), hogy az egyes projektek percepciója milyen (tudom, nem szabad nekik sem mindent elhinni és bedőlni a valószínű panaszáradatnak).

Hogy pontos legyek idén júniusban volt kint a külügyből két vagy három ember, monitoring feladattal. Ismereteim szerint csak az NGO-k tevékenységét ellenőrizték és csak katonai kísérettel közlekedhettek. Nincs kétségem, hogy ez ilyen út is hasznos és kell, de én valami olyasmire gondolok, amikor valami külső személyt szervezet bírtunk meg auditálással és az úgy végzi a munkáját, hogy arról nem szól előre senkinek, civilként mozog jobbra balra. Amilyenek a nemzetközi auditok szoktak lenni. Amiket például az amerikai Számvevőszék csinál Afganisztánban is. Mint például ez itt: Afghanistan Security: U.S. Efforts to Develop Capable Afghan Police Forces Face Challenges and Need a Coordinated, Detailed Plan to Help Ensure Accountability, GAO-08-883T, June 18, 2008.

Csinálja nálunk is Számvevőszék. Hány ilyen projektünk lehet még?

A kórháznál maradva (bár nem láttam talán jobb lett volna egy rendelőről írni magyarul, a kórházról más jut az ember eszébe) felmerül tényleg a kérdés, hogy hogy került oda? Ez az egészségügy minisztérium nagysikerű klinikaépítési vállalkozásának a végterméke? Talán pont ennek az alapkőletételénél vett részt a miniszter asszony?

Bevallom őszintén Hajderit sem értem. A magyarok nem építenek akárhova akármit. Tudtommal a föld mindig az afgán államé, és kórház/iskola esetében biztos először a minisztérium jelöli ki vagy kell a hozzájárulása az építéshez. Szóval, hogy odaépült az nem teljesen a magyarok akaratán múlott. Mindenesetre majd megpróbálok magyarázatot keresni erre, bár vannak kétségeim.

Találtam tegnap (a poszt még szerdán íródott): A PRT minden papírt és engedélyt beszerzett, benne volt a tartományi fejlesztési tervben (Baghlan Provincial Development Plan), az azóta leváltott tartományi egészségügyi főtisztviselő akarta, papírt adott róla, hogy lesz orvos, felszerelés stb. Anélkül, a PRT hozzá se kezdett volna. De az egészségügyi főtisztviselő leváltották, az újnak mások voltak a prioritásai, más terveket tolt. (Talán a tartomány más részéről jött? Talán a leváltott egészségügyi főember Hindzsáni volt?)

Mint kutató hozzáteszem: Saját szememmel nem láttam a fent emlegetett iratokat. A fentieket olyanok mondták, akik a projekt előkészítésénél vagy végrehajtásánál a terepen tartózkodtak.

Még egy hír. Újabb kiírás a külügy honlapján bagláni fejlesztésekre. Hogy pontos legyek ez a pályázat az új, a mellette levő a régi (nyári). Az utóbbi esetében 210 millióra lehetett pályázni, akit teljes egészében megnyert a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Azaz ezt csak hallottam, nem tudom megtörtént-e, és ha igen kihirdették-e. A MÖSZ weboldalán nem találom nyomát.

Az új pályázat meglepően rövid határidőt ad a pályázat benyújtására. 3 hét, október 31. Nem tudom, ezt lehet e így komolyan csinálni. Az elnyerhető összeg 60 millió, a pályázható lehetőségek ugyanazok mindkét pályázat esetében.

A kérdések ebben az esetben is ugyanazok mint két éve. A Kormány bizottság, bár nem láttam pontos számokat, de mintha megint csak 210 millát hagyott (de mégis itt és itt már leírtam, elhangzott) a KüMnél fejlesztésekre, a többi ment a minisztériumokhoz. Akkor honnan van az extra 60 millió. Két éve a rejtély megoldását a görög állam kínálta, akik felajánlottak 500000 eurót, abból lett 70 millió és egy második kiírás, amit a végén a baptisták nyertek meg (az első 180 milliós kiírást akkor az Ökumenikusok nyerték meg.)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szervusz Wape!

Meg tudom erősíteni azt, amit a kollégáim is mondtak. Addig sehová sem építettün rendelőt ("klinikát"), amíg az afgán fél (a felelős hivatal) nem garantálta, hogy ott lesz szakember és felszerelés is. Esetenként előfordult, hogy a felszerelést is mi adtuk. Az, hogy a nevezett felelős személyt közben leváltották (emlékezetem szerint egy bizonyos Galagan doktor) és az utódja nem tartja magára nézve kötelezőnek az elődje vállalásait, az az afgánokat minősíti. Papírt pedig nehéz lenne találni, mert a papír alapú bürokrácia az afgánoknál eléggé gyerekcipőben jár. A számítógépet legtöbbször csak státuszszimbólumnak tartják és soha be se kapcsolják! (Tisztelet a kivételnek!)

A projektek utólagos ellenőrzéseire a hollandoknál tudok példát. Ők rendszeresen jöttek és nézték, hogy milyen állapotban vannak az "adományaik". Nálunk ennek akkor még nem sok értelme lett volna, de abban igazat adok, hogy most már viszont igen. Sajnos általános tapasztalat volt, hogy az "ajándékokat" nem sokra becsülték és csak az "étvágyuk" nőtt meg tőle. Az akkori Mission Team-jeink irodájában volt is egy erre utaló plakát, miszerint Mit kíván az afgán? Válasz: Űrkikötőt és mágnesvasutat! Ezt persze csak poénnak szánták a srácok!

Én már akkor pedzegettem, hogy a nagy adakozásban és segítségnyúűjtásban hasonló módszert kéne alkalmazni, mint az EU is teszi velünk: Azaz követeljük meg az önrészt akár pénzben, akár ledolgozott munkában. Talán akkor jobban meg is becsülnék azt, amit kapnak.

Üdv: Lippai Péter