Álmaink és tapasztalataink, ha az afgánok kell segíteni

Ez nem egy reakció az előző poszt első hozzászólására, hanem inkább néhány gondolat, amit az a hozzászólás ébresztett. Köszönet érte.

Hello Péter,

Egyetértek. Bár nem értek a fejlesztéshez, de úgy vélem önrész mindig kell. Nem tudom most mi a helyzet, hogy mennek a fejlesztések és a segélyek PRT részről, de az önrészt szerintem be kell vezetni.

Ez egyébként egy újabb fényes példája, hogy a nem megfelelő felkészülés után és némi tízmilliók (száz?) esetenként értelmetlen elköltése után, mi is rájövünk arra, amire máshol (pl az EU-ban) már rájöttek.

Lehet tudni, hogy a német, litván, cseh, stb PRT katonai része a CIMIC projektekhez kér e önrészt az afgánoktól?

Úgy hallottam a svéd PRT (katonai rész) pl nem is csinálhat semmit, ami fejlesztés, csak civileken keresztül megy a dolog. Biztos, azért mert a civilek elve másképp nézik (nagyobb tapasztalattal, intézményi tudással), hogy az afgánnak mire van szüksége és mire nem.

Az űrkikötős plakát meg a hasonlók, hogy is mondjam, szomorú vagyok az ilyenektől. Biztos a katonáknak le kell valahogy vezetni a frusztrációjukat, hogy az ő szemszögükből milyenek az afgánok (sok negatív tulajdonság) és ezért ilyen poénokat engednek el. De miért lepődnek meg? Mi ebben a furcsa, hogy űrkikötőt akarnak? Ez csak egy csecsemőnek újdonság, hogy a vakszegény ember néha még a saját reális szükségleteivel sincs tisztában.

Nyomornegyedek Magyarországon műholdtányérokkal és plazma tévékkel? Sufnituningolt 1-es Golfok, ősi BMW-k és Ladák? Miért nem jön le a párhuzam a katonáknak? Mit kell ezen csodálkozni? Azaz csodálkozzon rajta nyugodtan, csak aztán csodálkozzon el magán is az illető.

Sokan – nemcsak a katonák – ott vannak eltévedve, hogy valami romantikus álomból kiindulva azt képzelik, az adakozó örül, hogy adhat, a szegény ember meg örül mindennek amit kap (lásd még ajándék ló). De volt már olyan karácsonyi ajándék, ami titokban teljesen feleslegesnek tartottál? Kaptál már olyan ajándékot, aminek te semmi hasznát nem veszed, viszont aki adta, úgy gondolta, hogy nagy szükséged van rá?

Tudatlanságunkban azt képzeltük az afgánokról, hogy:

- nagyon kedves vagy nagyon barátságos

- ha adunk neki akármit mindenképpen örülni fog/hálás lesz

Nem vettük figyelembe, hogy a hosszútávú segélyezés minden ember csoportra károsan hat. Palesztinok, afgánok, etiópok stb, ha éveken át, évtizedeken át segélyezve vannak meggyengül az önfenntartási ösztönük. Elfelejtik azt az életmódot, választási reakciókat, ingereket, amelyek a hagyományos és fenntartható életmódjukat jelentették. (erről most nem írok többet, mert nem értek hozzá, de van róla szakirodalom vagy kijavít valaki).

Minket extrán frusztrál, hogy nemcsak nem örülnek annak amit adunk, de még át is próbálnak verni.

Mondom még a saját házunk táján levő példákat sem voltunk hajlandóak figyelembe venni. Emlékszem az első PRT idején, hogy ment a hollandok fikázása, hogy milyen keveset adtak, hogy az afgánok igényeit, hogy nem vették figyelembe, stb. (én is megkérdőjeleztem a sajtgyár értelmét, amíg meg nem jöttek az infok).

De van-e ma egyetlen Afganisztánt megjárt magyar tiszt, aki szerint, ha holnap átadnánk a PRT egy másik nemzetnek, nem ugyanezt mondák-e ránk az afgán tisztviselők? (öhm, érthető a kérdés?)

Tudta a magyar PRT, hogy más PRT katonai része milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az afgánok gátlástalan segélyezése, megvásárlása kapcsán? Nem. Mert ha gyűjtöttünk volna tapasztalatokat, a CIMICkesek, katonák nem lepődtek volna meg az afgánok hozzáállásán.

Számítógép – státusszimbólum – be se kapcsolta? Ez még engem is meglepett, mindig tanulok valami újat. Igen ez is szomorú dolog. Ez sem passzol bele az idealizált képbe, amit az afgánokról őrizgetünk. Igen az afgánok között is vannak korrupt, képmutató, erőszakos, alattomos emberek. Sőt megkockáztatom: katonák és így magyar katonák is nagyobb valószínűséggel találkoznak ilyen emberekkel, mint rendes, tisztességes egyenes afgánokkal.

Nem egyértelmű miért? Mert zavaros időkben a zavarosban halászással lehet sikert elérni. Aki pozícióban van (rendőrfőnök, civil tisztviselő, polgármester, súra tanácsnokok) azok nagyobb valószínűséggel kerülnek ki ebből a körből. Azt akarom ezzel mondani, hogy a katonák negatív prekoncepcióját (milyen is az afgán) maga a környezet, amiben mozognak is segíti.

Arról ne is beszélve, hogy még az igazán büszke, öntudatos szegény ember is megremeg, ha mint egy kivilágított plakát közeledik hozzá a pénzes zsák. (lásd egy katona az egyenruhájában, autójában, amint közeledik). Hát persze, hogy mindenki kérni fog, hiszen már máskor is adtak.

Van-e lehetőségük katonáknak találkozni más fajta afgánokkal? Akik nem akarnak tőlük semmit? Nincs hátsó szándékuk?

Azt hiszem nem, pedig így egy olyan élménnyel lesznek szegényebbek, ami az éleslátásukat nagyban javítaná. Igen ez a rendszer hibája. Pedig egy napot úgy eltölteni, hogy civil ruhában együtt teázol az afgánokkal a csajkanában, együtt cigizel velük, vagy közös szálláson alszol velük, és – ez a lényeg – csak olyan kontaktusba kerülsz velük, ahol ők nem függnek tőled és te sem tőlük. Szóval ennek látásmód formáló ereje van. És utána nincs meglepődés.

Belátom tehát a rendszerben van egy csomó olyan hiba, amit nem lehet megkerülni, amin nekünk is át kell menni, meg kell tanulni a hibáinkból.

A kérdés az: ha a számítógép csak státusz szimbólumnak kell, ha a rendelő, a médiacenter egy tisztviselő kénye kedvétől függ, ha a kutak és mini erőművek lerohadnak, mert az afgánok nem érzik a sajátjuknak, nos akkor nem kellene elkezdeni valami más alternatív megoldáson? Nem kellene az erőforrások egy részét valami másra is kipróbálni? Egy részét.

A CIMICnek meg van a feladata, értik a dolgukat, tanulnak a hibáikból. Látom, hallom. Csak úgy érzem az elején kicsit olyan csodafegyvernek hitték, meg hogy olyan egyszerű, hogy az igényeket begyűjtjük, prioritizálunk, az árakat lenyomjuk, az afgán szempontokat szem előtt tartva egy afgán vállalkozóval felépítjük. Vagy inkurrenciából kiosztjuk (ma sem tudom mit jelent ez a szó, valaki megmondhatná) gyorssegélynek. Ezek része biztos sikeres volt, de a másik része lett a státusz szimbólum számítógép, a klinika felszerelés nélkül és amikről még nem is hallottam, csak a katonák őrzik magukban (és mesélik egymásnak).