Mit érnek az orosz csatarepülők az iraki dzsihádisták ellen

Az elmúlt napok egyik legütősebb híre az volt, hogy az Núri al- Maliki iraki miniszterelnök orosz és belorusz forrásból vásárolt gépeket, hogy azokkal hetek alatt A állítólag azt nyilatkozta, egy héten belül) felszámolja az Iraki és levantei Iszlám Államot (ILIÁ).

A tévében már láttam is amint megérkeztek ezek a – formájuk alapján Szuhoj 25-ös (csatarepülőgép?) – repülőgépek Bagdadba. Arra gondoltam, hogy bár erre a hírre sokan sok okból rá fognak izgulni, de nem fognak semmit megoldani. Az érdeklődők egy részének nyilván azért lesz érdekes, mert ez megint valamiféle USA-orosz vetélkedést implikál a fejükben, hogy lám itt is megint a két nagyhatalom. Vannak, akik ezt valamiféle az USA meggyengülésének újabb jeleként fogják fel (ezek azok az emberek, akik még mindig túlértékelik az USA befolyását a Közel-Keleten, Irakban, holott az már csak „nyomokban található”).

Nekem inkább azt mondta a hír, hogy milyen tehetetlen is a kormányfő. Ha képtelen volt a 280.000 fős szárazföldi hadserege, amely aztán igazán modern cuccokkal volt felszerelve, megállítani az ILIÁT, akkor ez a pár tucat (vagy pár darab) repülőgép, miért lesz képes.

Maliki lépése a tipikus politikusé. Látványos, sokat ígérő, de valójában csak varázslat, amivel megpróbálja elfedni saját inkomptenciáját. 

Miért nem fognak megoldani semmit ezek a repülőgépek? Először is – bár a cikkek sehol sem említik, illetve max „tanácsadókról” beszélnek, szerintem egyértelmű, hogy ezt orosz vagy belorusz pilóták fogják repülni. Kikkel és hogyan fognak kommunikálni? Honnan fogják tudni, hogy hol vannak a célpontok és kik a célpontok, tekintve, hogy nem egy reguláris hadsereg egységeit kell majd megsemmisíteni. 

Biztos vannak még az iraki hadseregben akik tudnak oroszul, de szerintem már nincsenek olyan sokan. Igaz, akik vannak, azok még épp pilóták lehetnek. Viszont, amennyiben igaz az, hogy a légierő minden haderőnem közül a legnagyobb presztízsű volt, akkor ott főleg szunniták lehettek a pilóták a régi, Szaddam féle hadseregben, pont az a közösség, akiket most üldöz gyakorlatilag a rezsim.

Közben találtam egy elemzést, amely kb ugyanezzel a problémával foglalkozik (Desperate for Air Support, Maliki Turns to Russia). Ebben még annyi hozzáadott érték van, hogy a szerző kérdésesnek találja, hogy ki fogja ezeket a gépeket kiszolgálni, és fegyverekkel ellátni. Kérdés tehát, hogy az irakiak csomagban vették-e meg a gépeket (amihez jönnek a műszakiak, a fegyverek) vagy majd meg a gányolás, hogy repülni tudjanak. Mindkettőt kinézem az előadókból és a vevőkből is.

A másik amit a cikk részletesebben tárgyal mint én, hogy valóban, hogyan fognak is működni a gépek. Nyelvi problémák, kommunikációs problémák (nincs kompatibilitás), együttműködés az iraki szárazföldi erőkkel. Végül egy érdekes gondolat, hogy ha a jobban kiképzett szíriai légierő tehetetlen, akkor mire lesz képes az iraki. (a cikk első felében még van néhány érdekes történet az export orosz gépekről. Pl Algéria 2007-ben nem vett át 28 MIG-29-est, amikor kiderült, hogy az újépítésű gépek bizonyos elemei használt gépekből lettek kannibalizálva.

Egyébként kollégám Rózsa Erzsébetnek most jelent meg egy elemzése az Iraki és Levantei Iszlám Államról.