Afgán választások előtt

Ma reggel, vagy inkább hajnalban nyilatkoztam a Kossuth rádióban a közelgő elnökválasztásról. Felkészülés gyanánt tegnap este elolvastam még az Afghanistan Analyst Network új anyagát. A How to Win an Afghan Election; Perceptions and Practices a korábbi választások (2004, 2005) és a politikai, társadalmi hagyományokat, sajátosságokat gyűjti egybe.

Valszeg mindenki számára egyértelmű, hogy A-ban még nincs olyan demokrácia, mint ami nyugaton. (Meg persze nem is az a cél és ezt már az USA is belátja). Hogy lesz-e, persze egyelőre az is kérdéses, és ilyenkor azok az érvek szoktak jönni, hogy az afgánok (írhatok palesztint, irakit, kongóit) nem is akarják mert ez jó nekik. Nem értek egyet ezzel. A hatalom aktuális birtokosának lehet hogy jó, de az emberek 90 százalékának nem. A polgárháborúnál meg a diktatúránál egyelőre még vannak jobb dolgok, ám azok elérése - mint Afganisztán is mutatja - nem egyszerű dolog. Várni kell, bizonytalan lépéseket kell tenni. Miért jutott ez most eszembe? Mert ha a valaki elolvassa az fenti tanulmányt, ráismerhet az afgán társadalom és politikai elit néhány olyan jellegzetességére, amelyek minden lelkes afgán-szurkolót elbizonytalanítanak az ország jövőjét illetően.

Mi a lényeg? Hogy itt nem önálló individumok szavaznak 17 millióan (nem tudom mennyi), hanem hálózatok, közösségek, csoportok. Mint a tanulmány fogalmaz, politikai brókerek vannak, akik szavazói csoportok tudnak "szállítani". És itt meg is állhatunk. Egyelőre nem tudjuk, hogy tudnak-e, mert csak mondják. Több példa is van rá, hogy "erődemonstrációkat tartanak", összegyűjtik az embereket, hogy mutassák sokan vannak, és aztán megvásárolhatóak.

A jelöltek (különösen Karzai és Abdullah) a kampányolás mellett elsősorban azzal foglalkoznak, hogy ilyen hálózatokat kapcsoljanak magukhoz, elsősorban ígéretekkel és pozíciókkal. (itt Karzai ugye jobb helyzetben van). Ezért van, hogy mindenki próbál magának egy valós vagy vélt befolyásos hazara, üzbég, tádzsik, és több pastu vezetőt találni maga mellé. Ezért van, hogy Karzai hirtelen jóba lett azokkal a tádzsik, pastu, üzbég hadurakkal, akiknek a kiszorításán ő és a nemzetközi közösség éveken át fáradozott. Fahim marsall a pandzsír völgyből, Dosztum a törökországi száműzetésből. Persze nem biztos, hogy ez végleges, valszeg Karzai is cask megpróbálja felhasználni őket és utána visszatolni oda ahonnan jöttek. Akkor ők miért mennek bele? Mert ők meg arra játszanak, hogy sikerül a visszatérés és ismét hatalomhoz és befolyáshoz juthatnak. Nem racionális?

A másik kérdés, hogy miért ilyenek az afgánok? Különleges ez, hogy nincs mindenkinek önálló szavazata, hanem hajlandó menni egy vélt vagy valós vezető után? Nem. Nagymamámra emlékszem, akit egyetlen párt-ra nem lehetett rávenni, de egyébként meggyőzhető volt bármelyik másikról.

A tanulmány szerint az önállóság hiányának két oka lehet:
1. Azért hajlandóak csoportosan szavazni, mert a brókertől azt várják, hogy cserébe hoz valamit (eleve ígérnie kell valamit)
2. Társadalmi szokások, hagyományok, hogy nem önálloskodunk, hanem követjük a öregeket, vagy akik hatalommal bírnak. Ez nem olyan furcsa, a magyar ember is így szavazott még a 1930-as években. ebből szempontból csak 80 év az afgánok lemaradása :)

Még egy dolog, ami veszélyezteti a választások tisztaságát, az maga a választási bizottság. Állítólag korábban voltak olyan esetek, amikor egy választási bizottság vezetőjét többen jelölt is megvásárolta.

A mostani választások nem lesznek tiszták, ez szinte biztos. Úgy értem még annyira se, mint 2004-ben vagy 2005-ben volt. Ha Karzai nem szerzi meg az 50 százalékot, akkor még érdekesebb lesz. 5 éve 55 százalékot szerzett, most 44-et jósólnak neki az első fordulóra.

Ami nagyon érdekes lesz (nekem)? Mi lesz a 2 forduló után, ha lesz győztes. Polgárháborúra nem számítok. És nem is a vesztes jelölten gondolkodok, hanem azokon a politikai vezetőkön, kormányzókon, rendőrfőnökön, akik a mostani kampányban a vesztest támogatták. Amilyen Afganisztán, szerintem ott is csak a kisebb halak "sérülnek majd". Aki erős emberként támogatta a vesztest, annak a rövidtávon a választások után sem lesz gondja.