Vagy egy amerikai csoport, a magyar TASZ-hoz hasonlítanám, csak persze sokkal jobb anyagi erőforrásokkal, jogi, törvényi háttérrel, amelynek keretében sok titkosított dokumentum kapcsán sikerült eddig elérniük, hogy nyilvánosságra kerüljenek. Vannak köztük a Talibán történetével foglalkozó feljegyzések, jelentések elemzések, a szovjet kivonulásról (és megszállásról) de a Salvador Allende elleni CIA puccsról is.
A mostani anyag a minden szervezet legtitkosabbikáról (National Reconnaissance Office) és annak elődeiről szól. Eredeti dokumentumok PDF-ben, magyarázószövegekkel és kivonatokkal.
Egy törökországi lehallgatóállomás az 1950-es évekből (Mindkét fotó a National Security Archive weboldaláról van, Matthew Aid tulajdona)Az egész irománynak és a letölthető eredeti dokumentumoknak két érdekességét emelném ki. Egyrészt a hírszerzési adatok manipulálása, a kedvünk szerint történő magyarázata, csak olyan híreknek a továbbítása, amelyek illeszkednek a prekoncepciónkba, nem az 2003-as iraki háborúval kezdődött, hanem ahogy nézem a 1950-52-es koreai háborúval. A készülő kínai ellentámadásról tudtak, de nem foglalkoztak vele.
A másik érdekesség, és ez mindig előjön (mással kapcsolatban is), hogy nemcsak az a lényeg, hogy mennyi infot tudsz megszerezni, hanem hogy mennyit tudsz feldolgozni. Ez egyébként az egyszerű tudományos kutatásban is előjön. Afganisztánról ömlenek a publikációk hírek, az embernek nincs minden ideje elolvasni, így hiába a tapasztalat, a szűrök fontos dokuk néha így is olvasatlan maradnak. Az NRO esetében itt egy rövid info:
According to Matthew Aid’s informed sources, during the Reagan administration in the 1980s, NSA processed, analyzed, and reported approximately 20 percent of the communications traffic it intercepted. Today, that number has dropped to less than 1 percent. For example, during the 2003 invasion of Iraq, NSA was unable to process 60 percent of the Iraqi messages it intercepted, while the U.S. military SIGINT units participating in the invasion processed less than 2 percent of the Iraqi military communications traffic that they intercepted.
Lehallgatóállomás az 1990 évek közepéről, Németország, Bad AiblingKevesebb mint két százalék. Ez a durva!
3 megjegyzés:
Nem lehet, hogy az arány zuhanása 20-ről 1%-ra annak is köszönhető, hogy az üzenetek száma megsokszorozódott? Manapság jóval több csatorna áll rendelkezésre. Persze a feldolgozó-analizáló technika is sokat fejlődött, de úgy látszik, hogy nem tud lépést tartani a kommunikációs áradattal. És ha hozzávesszük, hogy annak a mennyiségnek a kevesebb, mint 2%-át dolgozzák fel, amelyet egyáltalán elfogtak, kérdés, hogy az ÖSSZES üzenet hány %-a ez. 0,1?
az is sokkoló szokott lenni, hogy a titokzatos szolgálat, teszem azt a hírszerzés hány százalékban dolgozik nyílt forrásból (ami ugye bárki számára legálisan hozzáférhető) és hány százalák a titkos forrás.
a minap olvastam egy hazai doktori értekezést és ha jól emlékszem abban arról is volt szó, hogy az arány kn 80-20 a nyílt forrás javára.
és arról a tömkeleg infóhegyrről ne is beszéljünk, amit megszereztek, de nem írtak le, vagy ugyan leírták, de valakinek a fiójában ette meg a penész.
Az is lehet, hogy nem kellett többet feldolgozni. Mert mondjuk a lehallgatott forgalmazásokat lementették és kulcsszavas keresés után csak az a 2% volt fontos. Ami egyébként az adott térségben folytatott hírváltások számát alapul véve elérheti naponta a többezres mennyiséget. Azt végighallgatni lefordítani, nem kevés munka.
Egy szó mint száz, azt a KÉT százalékot meg kell becsülni. Több okból: a világtrendeknek ez teljesen megfelelő arány, a másik, hogy az NSA-nél kevés jobb van abban az iparágban. (De lehet, hogy nincs is.)
Megjegyzés küldése