Milyen érdekes, hogy így megint összefutnak az infok. Először is volt egy kis szabadidőm és olvasgatni kezdtem tanulmányokat. Ebben a kötetben, katonai és civil szerzők írnak közös iraki tapasztalatukról Irakban. A második tanulmány (Civil-Affairs Confronts the “Weapon of the Weak”: Improvised Explosive Devices in Iraq) arról szól, hogy az egyik amerikai Civil Military Affairs Team (ez magyar CIMIC megfelelője), miként talált ki valamit a lakott területeken lerakott IED-k ellen. Fegyver nem kellett hozzá.
A csoport lefényképezett mindent boltot, tulajt és áruját (leltárt készített), és az út mentén levő boltosoknak megmondták, hogy mindenki addig felel a saját útszakaszáért, amíg ellát. Abból indultak ki, hogy az irakiak tudják, hogy kik a robbantók, csak nem mondják meg. Az amerikaiak a cikkben megértették, és itt az első hasonlóság, hogy az iraki lakosság hozzáállása: The vast majority of the Iraqi civilian population simply does not want to get involved in the armed conflict, which by some accounts has devolved into a series of intractable civil wars involving sectarian violence, extralegal competition for resources, scrambles for power, and access to symbolic...
Ha robbantás volt az illető szakaszán, a boltja bezárt és be kellett menni a bázisra egy kis beszélgetésre. Az első akció eredményeként: eltűnt a lefényképezett boltosok fele, 90 százalékkal csökkent az IED támadások száma, a behívott boltosok gyakran extarinformációkkal szolgáltak, a tűzszerészek az IED támadások után nemegyszer visszatudták azonosítani, hogy melyik boltban talált árút használták fel az IED-ban. Mielőtt bárki vitatkozni kezd velem vagy cikkel, olvassa el azt, mer ez csak egy satnya összefoglalása. Mielőtt továbbmegyek még egy idézet:
Here one should ask: what is the advantage of stopping IEDs in one place, if those who resort to their use just move them a couple of hundred meters down the road? In simple terms, the military benefits lie in this tactics’ capacity to shape the human terrain by canalizing IED attacks into more manageable areas by closing segments of the battle space to forces hostile to US Armed Forces, Coalition partners, and civilian noncombatants. As with any military alliance, the Coalition Forces have a finite amount of resources; Operation Turkey Stomp helped focus assets (patrols, snipers, surveillance, air support) on rural locations with high IED activity.
Ezek után belefutottam egy cikkbe, ami a Time-ban jelent meg nemrég. A címe alapján világos: Roadside Bombs: An Iraqi Tactic on the Upsurge in Afghanistans, hogy miről fog szólni. Az írás főleg Kelet-Afganisztánnal foglalkozik, illetve Ring Road Kabul-kandahári részével, ami vele van robbantott, megtámadott teherautókkal és terepjárókkal. The latest NATO figures show that the use of roadside bombs is up 80% so far this year, making them the primary killer of U.S. and international troops. In 2008, 172 troops died from a record 3,276 IEDs, a 45% jump from the year before, according to the Joint IED Defeat Organization, a Pentagon agency.
A robbanóanyag elsősorban Pakisztánból jön, de a cikk említ egy esetet, amikor a helyi kormány-ellenes erők a védelem (nem támadás) fejében robbanószert kaptak a főút építésén dolgozó munkásoktól, amivel aztán néhány km-rrel arrébb amerikai konvojokat támadtak.
Az IED-k elleni harc jegyében léggömbökkel figyelik a legkritikusabb szakaszokat, ahol aztán ha gyanús csoportot látnak, megy a Predator és a Helllfire rakéta. Demartino says that during one week last summer, six IED teams were killed this way, one of which was comprised of Pakistani Taliban. It was a "train the trainer" team that was moving around the region to teach locals how to emplace bombs, he says. Once the team was eliminated, the attack rate dropped more than 50%.
Elég durva. Hogy kapcsolódik a két hír a magyarokhoz? Még nem tudom, de mindjárt kitalálom. Egyrészt a jó lenne tudni, hogy milyen környezetben rakják le a IED-kat a két útvonalon. Úgy értem van lakott terület a közelben, teljesen kint a nyílt terepen. nem mondom, hogy utánozni kell vagy lehet az amerikai példát, mi sosem lépnénk fel úgy a helyi lakosággal szemben, ahogy ők, és nem is rendelhetnénk csak úgy be a táborba valakit. Baghlanban (Afganisztánban?) minden a helyi hatóságok, hatalmasságok bevonásával történhet csak, Irakban az amerikaiak bármit megtehettek (egy ideig). De az elven lehet gondolkodni, hogy ugye valamilyen módon kössük össze a lakosságot, annak egy szegmensét a robbantásokkal. Nem tudom a felderítők tudják-e, hogy melyik helyi boltokban lehet IED-hez való alkatrészeket kapni, visszatudják-e alkatrész alapján követni az egyes boltokat.
Másik, hogy sose hallunk arról, hogy valójában mennyi IED is van kint az utakon. Csak akkor hallunk róluk, ha felrobbant és ölt. De vajon mennyi felszedett robbanószer van havonta vagy hat havonta. Állítólag most júniusban (nem tudom a kandak akcióival összefüggésben van anélkül) de több IED-t is felszedtek a műveletek közben az utakról.
Lezárásnak még két szervezet, ami néha felbukkan, de kevés valódi hír van róluk. Az egyik a JIEDDO, a Joint Improvised Explosive Device Defeat Organization, amely mint a neve is mutatja amerikai hadsereg összhaderőnemi szervezete az IED-k ellen. Semmi mellébeszélés.
A másik a TASK Forfe Paladin, amely az IED elleni harc afganisztáni részén működik. De hülye megfogalmazás, azt akarom mondani, hogy az amerikai hadseregnek egy-egy TF-je a IED-k elleni harcra. Az egyik Irakban van (volt), a TF Troy, a másik az afganisztáni hadszintéren működik, ez a TF Paladin.
Hát erről még annyit se találni. Ez a tv riport még viszonylag értelmes, és szóba kerül a Paladin és a JIEDDO együttműködése is.
Ezen kívül a neten nem látok nagyon semmit.Itt ebben a történetben kontextusban olvashatunk a Paladinról. Egy fokkal így érthetőbb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése