vasárnap, július 20, 2008

Mit mondtam és mit nem a tűzszerészek hazahozataláról?

Oksa-boksa. Adtam egy nyilatkozatot a MTI-nek, aminek az indító kérdése az volt, mi lenne ha hazahívnánk a tűzszerészeket. Szerintem röviden összefoglalva semmi. A hírt páran átvették, az index ezzel a címmel: Visszahívhatnánk afganisztáni tűzszerészeinket. Sajnos ebből mindenkinek (kb. hatan hívtak, írtak) az jött le, hogy szerintem hívjuk őket haza. De nem, egy hipotézisból indultunk ki az MTI munkatársával és abban is maradtunk mindvégig. Ezért is végig a feltételes mód.

Barátaim, köszönöm a gondolatatokat, mindig tanulok belőlük és szeretném ha máskor is ennyit kommentálnátok. Figyelek rátok és köszönöm az ötleteket.

Mit mondtam volna, ha azt kérdezi az MTI tudósítója, hogy Ön szerint ki kellene vonni a tűzszerészeket?

Arra azt válaszolnám: nem. Miért? Mert ott van szükség rájuk, mert a másik 210 magyar katona biztonságát növelik, mert hiányuk ellehetetlenítené a PRT működését Baglánban, stb. Ha erre valaki megkérdezné, hogy: De mit szólna mégis egy kivonáshoz a NATO? A mondanám, amit az MTI-ben: nagyjából semmit.

Olyan "viharokat" kavart ez a félreértés, hogy nem csak az egyik index forumon szenteltek nekem néhány gondolatot (nem tudom rendesen belinkelni, de a 31290-es hozzászólás Hamburger 2-től, Wágner Petinek is meg fogom írni, hogy egy kicsit tévesen látja a dolgokat. kezdettel), hanem az HM is kiadott egy kommünikét (közbe megjelent a neten is):

OS - HM Reagálás-Afganisztáni szerepvállalás Budapest, 2008. július 20., vasárnap (OS) - A Honvédelmi Minisztérium Wagner Pétert jól felkészült biztonságpolitikusnak tartja, sokat ad a véleményére. Wagner Péter úr többször járt Pol-e Khumriban, legutóbb - a média számos más képviselőjével - ez év májusban kísérte el Dr. Szekeres Imre honvédelmi minisztert afganisztáni missziós látogatására.

Fontosnak tartjuk és egyetértünk azzal az álláspontjával, hogy a Magyar Honvédségben szükség van a missziókban szerzett tapasztalatok feldolgozására. Ennek érdekében a Magyar Honvédségben működik intézményesített rendszer a missziós tapasztalatok feldolgozására és átadására. Az erre létrehozott szervezet a Szolnoki székhelyű Magyar Honvédség Béketámogató Kiképző Központ. Ezen kívül a misszióban és külföldi tanfolyamokon szerzett tapasztalatok az alakulatok kiképzési, felkészítési tervébe is beépítésre kerülnek. Fontos felvetés az is, hogy a tűzszerész feladatok vállalása a Magyar Honvédség önálló döntése.

A magyar tűzszerészek a magyar kontingens biztonsága érdekében végzik a munkájukat. Az Újjáépítési Csoport tűzszerész részlege nem önálló egység, hanem annak szerves részét képezi 2006. szeptembere óta, annak biztonságos működését segíti elő, amelyet továbbra is szeretnénk garantálni....

A Honvédelmi Minisztérium, hasonlóan Wagner Péterhez, fontosnak tartja a közvélemény tájékoztatását az afganisztáni misszió tevékenységéről. Éppen ezért volt lehetősége több alkalommal számos újságírónak, biztonságpolitikusnak a Magyar Honvédség szervezésében kiutaznia Afganisztánba.

Ezen kívül a PRT-ról , annak tevékenységéről, mindennapjairól folyamatosan hírt adunk a honvédelmi minisztérium hivatalos honlapján, a www.hm.gov.hu-n, ahol mindenkinek, aki érdeklődik a katonák munkája, feladatai iránt lehetősége nyílik tájékoztódni. Honvédelmi Minisztérium támogatja Wagner Péternek azt a felvetését, hogy a média állandó tudósítói települjenek Afganisztánba, Baghlan Tartományba. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az afganisztáni halálesetek vizsgálatának befejezése, a bizottság hazaérkezése, majd jelentésének megtétele után tájékoztassuk a közvéleményt a vizsgálat eredményéről. Kiadó: Honvédelmi Minisztérium

Nos mit mondjak erre? Kicsit zavarban vagyok, köszönöm. Ha reagálhatok én is a HM reagálására, szeretném jelezni, hogy a tapasztalatok feldolgozására létrehozott szervezet
létezésével tisztában vagyok, hatékonyságáról nem vagyok teljesen meggyőződöve. Viszont meggyőzhető vagyok az ott folyó munka mélységéről és hatékonyságáról ha néhány kérdésemet meg tudják válaszolni illetve belenézhetek egy-két olyan anyagba, amelyek azért íródtak, hogy a tanulságot átadják.(az összes szigorú államtitok megtartása mellett).

A HM és a média/tájékoztatás kapcsolatára reagálva: Alapvetően nem a HM feladata a közvélemény tájékoztatása, hanem az újságoké. Sajnos ők nem engedhetik meg maguknak, nem érzik feladatuknak. Amit a HM idáig tájékoztatásban végzett, egy
minisztériumhoz képest, én elégedett vagyok. Mindig van hova fejlődni, lenne is néhány tippem, de szeretnél leszögezni,a többi minisztériumhoz képest, és a többi kommunikációt igénylő feladathoz képest, ez jó.

Amit hirtelen és nyilvánosan javasolnék a HM-nek az az iraki háborúban már megismert beágyazodás (embedded) biztosítása a vállalkozó magyar újságíróknak. Mondjuk két hét, egy mission teammel? Vagy két hét az EOD teammel (miután visszamennek), két hét a cimiccel. Együtt végignyomni két héten keresztül a napi 1x órás melót, együtt kelni, együtt feküdni, ugyanolyan háromágyas konténerben lakni, zuhanyzó, kaja, por mind ugyanaz legyen. full acces mindenhova, ahova a katonák mennek.

És a projekt előtt felkészítés adnak azok az újságírók, akik dolgoztak már az amerikai, kanadai hadsereggel Afganisztánban vagy Irakban. Felkészítést a HM és az MH munkatársainak, hogy ne legyen kétség afelől senkinek, hogy milyen információt szabad vagy nem szabad távoltartani az újságíróktól. Mert ez az ami kedvét szegi minden újságírónak.

Ma nyilatkoztam az MTI-s hír hatására az RTL-nek, az ATV-nek és őszintén félek, hogy most mit fognak félreérteni. Már múltkor is ez történt a TV2- Tényekkel. Továbbra is igyekszem tanulni és rájönni, hogy mi kell ahhoz, hogy azt vágják be, amit én szeretnék üzenni.

Ez pénteken történt velem a Kossuth rádión. Ha jól tudom ez egy hosszabb (több perces beszélgetés), még nem mertem meghallgatni.

5 megjegyzés:

Gyarmati Istvan írta...

Peter, lehet hoy nem kellene mindig mindenrol velemenyt nyilvanitani? Akkor biztosan kevesebbet ertenek felre. Engem peldaul, bar nem vagyok jo biztonsagpolitikai szakerto, nem szoktak felreerteni. :)

Névtelen írta...

Hamburger attol erzi magat olyan okosnak mert valamelyik PRT ban o volt a fonok helyettese ( torzsfonok ,nagy szellem, vagy saman vagy mi a nyavalya) Csak közben eltelt egy ev es kicsit valtozott a helyzet. Ahogy nagy vezetonk fogalmazott "Ez elqrtuk Nem kicsit. Nagyon"
Ha jol ertesultem az o ideje alatt ki sem ment az EOD mert nem volt IED expertjuk.Mas NATO EOD teamat kellett hivni ha talaltak valamit.

Balint írta...

a legtobb ujsagiro utalja, es azt hiszem, h osszessegeben nem is tul jo gyakorlat - en majdnem mindig ellen is allok neki, foleg, ha hivatalos szemely az interjualany -, de megis mondanam, h kerd meg a riportert, h kuldje at a szoveget az interju utan, h megnezhesd. ahogy mink is csinaltuk a mutkor, h elkeruld az ilyen beégéseket.

PlasZeb írta...

Forrás: HM. Azért én kiváncsi lennék kicsit mélyebben is, hogy ki írta ezt rólad. Semmi célzás, egyszerűen ez a HM akármi is lehet.
(Lehet például Hős Mudzsahedek is ;)

Viccet félretéve: nincs újságíró végzettségem, de testvéremnek igen. Vele konzultálok sajtóügyekben (de komolyan hangzott ez) és meg kell mondjam érdekes dolgokat mondott. A nagyon tömör lényege az, hogy tényfeltáró újságírás nem létezik hazánkban. Ami van az vagy bulvárjellegű vagy (és ezt már én teszem hozzá) politikailag elfogult, szélsőséges és felszínes. Persze találnak összefüggéseket, de ez nem az angol és amerikai sajtómélyvíz.

Azzal tehát egyetértek, hogy a HM-nek nem a kommunikáció a feladata, ám az fontos lenne, hogy legyenek a honvédségi kommunikációval megbízott emberei. A honvedelem.hu egy jó példája annak, hogy valami nagyon jó elinduljon és felszínes maradjon.

És még két dolog: az egyik, hogy a HM oldalain kívül nem is hallottam arról a három fiatalról, akik eljutottak az magyar PRT táborába. Nyilván az lehet mögötte, hogy senkit nem érdekel.
A másik, hogy a honvédségi hírek rettenetesen felszínesek és semmitmondók. Az óriási gondokkal küszködő katonai felsőokatatás (aki tudja, tudja miért írom most) legnagyobb reformja a hm.gov.hu szerint az, hogy idén talárban diplomázhattak. (a civilek?).

stb.stb., de hát már ez is sok.

veterán írta...

Kedves Péter.
Nehezen szántam el magam a reagálásra, de az ismeretségre tekintettel nem baj, ha a túlságosan hivatalos és elkapkodott kommüniké mellett egy másikat is olvashatnak az érdeklődők.(ez nem hivatalos vélemény, de én legalább foglalkoztam a témával).
Nem tudom, ki követte el az írást de, sajnos az illető biztosan nincs tisztában a Magyar Honvédség Béketámogató Kiképző Központ (BTKK) munkájával. A doktori védésemet megelőző munkahelyi vitán- mások mellett- pontosan a BTKK parancsnoka volt az, aki kiemelte a missziós tapasztalatok felhasználása hiányosságait,s fontosságát. Véleményemet erősítette az egyik hivatalos bírálóm is, a Népszabadság május 14-i száma 4. oldalán.
Őt csak megerősítették (a védésemen is) azok a kollégák, akik kénytelenek voltak- tételesen- elmondani, hogy sajnos a BTKK nem képes erre a feladatra. Ezért áll távol a valóságtól a HM reagálás.
Pedig az igazat is megírhatták volna, hogy pld. már Székesfehérváron elkezdték megalakítani azt a részleget ( csoportot ?) akik majd csak ezzel a területtel foglalkoznak, sőt a MH Műveleti Központ ( MH MK) talán már rendelkezik is egy „lessons learned” elemmel (amennyire én tudom ez is egy friss kezdeményezés).
Nem véletlen, hogy az Ön által ismert doktori disszertációmnak is egyik fontos javaslata, a missziós tapasztalatok rendszeres, szervezetszerű keretek között történő összegyűjtése, elemzése, értékelése és a következtetések bedolgozása a hatályban lévő szabályozókba.
Az MH elemző és tapasztalatgyűjtő szervezetének csúcseleme javaslatom szerint egy változatban a Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE) képzelhető el.
A ZMNE egy olyan tudományos központ, amely rendelkezik a gyakorlatok tervezésével, végrehajtásával, a különböző missziókkal kapcsolatos összes információ elemzésének lehetőségével. Egyedül, talán ez a szervezet rendelkezik olyan tudás bázissal, olyan sokoldalú szellemi kapacitással, amely a pártatlan, objektív, s szakmai elemzéseket tud végezni. A missziók tapasztalatait feldolgozó jelentések (harcászati-hadműveleti, pszichológiai, szociológiai, pedagógiai, katona földrajzi, és más érintett területeket lefedő tartalommal összeállítva) mutathatják a lehető legszélesebb kitekintést és a legreálisabb képet. Azért lenne szerencsés a ZMNE központú szervezet, mert –tapasztalatom az- a katonai hierarchián keresztül, a legfelsőbb döntési szintre beérkező jelentések tartalma „jelentős mértékben módosulhat”.
Másik javaslatként -bírálói kérésre- ennél részletesebben a MH Műveleti Központ vonatkozásában fejtettem ki véleményemet.
Erről majd máskor, ha szükséges.
A jövő vonatkozásában megoldandó, hogy kiépüljön a tapasztalatok feldolgozásának egy komplex, az egész haderő béketevékenységét átfogó mechanizmusa és szabályozó rendszere. Ezért – megítélésem szerint – az egész folyamatot a törzsek napi békevezetésének szerves részévé kell tenni („lessons learned”- folyamat).
A munkaköri leírásokban a törzsek minden tagja részére a szakterületének megfelelően rögzíteni célszerű az ezzel kapcsolatos kötelességeit.
Nem tartozik szorosan a témához, de egy gondolatot az is megérdemel, hogy egyre közelebb kerülnek a magyar katonák ahhoz, hogy valódi harci feladatokat lássanak el. Ezt igazolják azok a lépések, mely szerint Szolnokon létrehozták a különleges műveleti zászlóaljat, a könnyű lövész alegységek is harci feladatra készülnek, de folyamatban van a HUMINT- képesség kialakítása is. Az is tény, hogy a jövőben egyre több úgynevezett civil műveleti képességre van szükség, amely közigazgatási szakemberek, mérnökök, műszaki és humán szakértők, rendőrök, CIMIC dolgozókat igényel. A dolgozatom 2.2.2 fejezetében tettem említést a fent felsorolt civil „komponens” felkészítésével kapcsolatban, melyben a Magyar Honvédségnek fontos szerepe kell, hogy legyen.
Fontos lenne az is, hogy a honvédelmi vezetés a gyakorlatban is minél nagyobb figyelmet szenteljen a nemzetközi béketámogató műveletek irányába. Mindent meg kell tenni egyebek mellett azért, hogy a misszióban szolgáló katonák megkapják a legjobb technikát, felszerelést és ellátást, itthon a honvédség törődjön sokkal többet a hozzátartozóikkal, működjön az 1999 óta vegetáló családtámogató rendszer (erről írtam néhányszor), ne szimpátia alapján döntsenek a vezetőkről, a műveletekből (külföldről) történő hazatérés után legyen a katonáknak beosztása, tudásukat és tapasztalataikat értékeljék. Ne az legyen jellemző, hogy egy sikeres missziót követően nyugdíjazzák az illetőt (csak két kirívó példát említek: Sramkó Mátyás alezredes az Iraqi Szállító z. első pk.-a, Gáspár Csaba alezredes Iraqi Szállító z. utolsó pk.-a, akik alig múltak 40 évesek ,több missziót „megjárt” főtisztek. Távozásuk azért elkeserítő pazarlás, mert, eközben pedig nehezen találnak alkalmas, tapasztalt misszióvezetőket).
Amíg a műveletekben való részvétel nem lesz a katonai karrier része, nem lehet számítani jelentős szemléleti javulásra.
Meggyőződésem az is, hogy a csökkenő haderőlétszám miatt meg kell gondolni az önkéntes tartalékos katonák szerepvállalását a nemzetközi missziókban, s ennek megfelelően s érdekében újra kell építeni a tartalékos rendszert, a felkészítésüket de erről majd legközelebb.