Összesen kilenc írás készült, mind különböző témákról. Én csak azokat említem hosszabban, amelyekről ritkán hallunk a hírekben. Így az iráni-amerikai kapcsolatok aktualitásai, egy interjú, a egy megelőző amerikai támadás boncolgatása most épp csak említésre kerül.
A The revolution strikes back c. elsősorban mint publicisztika kiváló. Arról, hogy hogyan beszél el egymás mellett az amerikai és iráni vezetés.
A Khomeini's Children arról a generációról szól, amely most válik fiatallá és akiket egyre kevéssé érdekel a forradalmi ideológia és fanatizmus. A lakosság 1979 óta megduplázódott, egyharmada 30 év alatti, 25 és 29 év között a munkanélküliség 50 százalékos. Felmérések szerint - részben emiatt is - az emberek többségének nem a nyugattal való konfliktus, hanem az anyagi jólét, a gazdaság helyzete a legfontosabb.
A The verdict of Qom talán a legjobb írás. Az a kutatói körökben jól ismert kép köszön vissza, miszerint Qom-ban, a síita iszlám iráni teológiai központjában a vélemények iszonyatos sokszínűségét találni a síita iszlámról, az egyház politikai szerepvállásáról, ill. hogy a mollák között is sokan vannak akik ellenzik a jelenlwgi politikai rendszert. Arra is kitér, hogy hatalmas kutatóközpotnok működnek itt és mindenkinek van internet elérése. A cikk persze sokkal jobb annál, ahogy én ezt összefoglalom.
A másik nagyon értékes cikk az iráni gazdaságról szól. Hogyan lehet, hogy a világ második legnagyobb olajtartalékaival rendelkező ország gazdasága a példátlanul magas nyersanyag árak mellett is súlyos válságban van? A gazdasági növekedés évente 5 százalék, ami simán elvisz az infláció, a munkanélküliség. Ez hivatalos források szerint 10, nem hivatalos források szerint 20 százalék körül van (olvastam már magasabbról is). A közvetlen külföldi befektetés gyakorlatilag minimális. Az export bevételek 80 százaléka olajeladásból van, miközben az ország a forradalom (1979) előtti termelés 2/3-át képes csak teljesíteni (lásd külföldi befektetések hiánya). A büdzsé 25 százalékát költik alap élelmiszerek és termékek ártámogatatására, és mikor megemelték 25 százalékkal egy hónapja a benzin árát, még mindíg csak 20 forint körül volt egy liter ára (s ezzel a legolcsóbb a világon). Emiatt évente 10 százalékkal nő a fogyasztás és 40 százalék a benzin import aránya.
Az új kormány alatt óvatos privatizáció kezdődött, ám az állam továbbra 25 százalékos tulajdont a fog megtartani a vállalatokban. Az állami alapítáványok, a bonyádok óriási ipari konglomerátumok, amelyk közvetlenül a politikai elit ellenőrzése alatt állnak és adómentesek.
A bajokhoz a rossz menedzsment is hozzájárul, mint ez az állami vállalatoknál szokás. Ezt nem kell hosszan magyarázni, talán még sokaknak vannak emlékei az előző rendszerből Magyarországon. Ahmadinedzsád még tudott ezen rontani, amikor a gazdasági irányításért felelős néhány technokratát is kirúgta, helyükre idelológiailag megbízható neokonzervatívokat ültetve.
Mindezek ellenére a cikk szerint a nyugat (USA) által felvetett gazdasági szankciók hatástalanok lennének, mert a gazdaság viszonylag zárt és az iráni hagyományokból adódóan (sokan és sokszor akarta a nyugat irányítani, beleszólni a büszek nemzet életébe), csak erősíteni a szembenállást. Irak példája azt is mutatja, hogy a hatalomnak nem lesz rosszabb, viszont a lakosság súlyosan megszenvedi. Talán ha drasztikusan csökkenne az olaj ára, vagy az olajexportot lehetne szankciók alá vetni. (ez nem működött Iraknál és nem is tudom megoldható lenne-e az iráni olaj eltünése a piacról).
Van még egy cikk a jelenlegi elitről, a neokonzervatívokról.
Zárás képpen még egy cikk egy másik, általában megbízható websiteról. Arról szól, hogy Írán támogatja az afgán ellenállókat, a tálibokat. Két példát hoz fel a cikk eleljén, ott kiakadtam és nem olvastam tovább.
Az egyik, hogy iráni beludzsokat fogtak el Afganisztánban. Nos ezek az emberek szunniták, szemben a síita perzsa/azeri elittel és Iránban is súlyos problémáik vannak a rezsimmel. A másik, hogy iráni feliratokat találtak robbanószereken. Irán 1979 és 2001 között több ezer tonna hadianyagot szállított Afganisztánba különböző szervezeteket támogatva. Csak annyi a kérdésem: violt gyártási évszám is azon a cuccon? Hülye egy cikk. Jó most látom, hátrébb ő is leírta ezeket. Akkor meg minek írtam róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése