Egy jó riport végre a Afganisztánról a tálibok alatt: Andrew North: Is This the Future of Taliban Rule?

 

Jó, jó, sokat rinyálok, hogy milyen szar, amit a nyugati (keleti?) sajtó szokott írni Afganisztánról, de akkor mi az, ami elégedetten olvasok az országról? 

Hát nagyon kevés ilyen anyag van, általában a részleteket kell kiolvasnom, észrevennem, hogy valamennyire követni lehessen az ottani eseményeket. De most nemrég olvastam egy jó cikket. Egy volt BBCs újságíró írta, aki 2001n óta tudósít az országból, szóval van helyismerete, kapcsolatai, de a már csak a cikkéből derül, hogy ki látja a fát az erdőtől vagy nem. Szerintem látja. Andrew North: Is This the Future of Taliban Rule? 

Herátba látogatott ősszel, már a tálib uralom alatt, az egyik legvárosiasabb városba, ahol a vékony középosztály és annak értékei jelen vannak, ahol a tálibok tiltásai valóban nehézségeket okozhatnak. A cikkből kiderül az a tálib félutasság amit én is gondolok. Példa: While many working women were sent home, many remain in their jobs — including in some government offices in Herat. Most girls of high school age are not going to class, but the situation is ambiguous, with no blanket ban. Teenage girls have been readmitted in the northern province of Balkh, and even in the traditional Taliban stronghold of Zabul, in the south. So the group once dubbed “Islamic Maoists” has not been quite as ruthless as many feared — so far (egyszerűsítve a nőket van ahol hazaküldték a munkából a tálibok, van ahol nem, pl Herátban néhány kormányzati hivatalból. A lányok nem járhatnak közpiskolába de az északi Balkh tartományban vagy tálibok egyik központjának számító Zabul tartományban igen.

Ezek a sorok kellően árnyaltak, mert megmutatják, hogy a nemzetközi sajtó csak a negatívumokat emeli ki, hogy Afganisztánban – legyen tálib vagy demokrata vezetés – papíron minden más, mint a valóságban. Szinte mindenben lehetőség van egyezkedni, helyi megoldást keresni, „megokoskodni”, ezt nekünk magyaroknak nagyon kell érteni. 

A tálibok kormányzási technikáját szerintem nagyon jól megragadja. Én is ezt szoktam mondani: nincs nekik. Legalábbis nyugati értelemben. Van néhány szempont amit megkövetelnek, de azon túl a legtöbb kérdés helyben dől el, a helyi tálib vezetők döntik el, hogy mit és hogy legyen. Ez nekünk felfoghatatlan persze, hogyhogy olyan kardinális kérdésben, mint a lányok oktatása, nincs központi döntés Kabulban? Hogy hogy van ahol megölik a pilótákat és van ahol meg rájuk bizzák az életüket és repülnek velük?

 Ez is jellemző: Many workers are still turning up for work for a few hours, partly because they have been told to by the Taliban and partly to keep their options open. At Herat airport, the security checks are still being carried out by staff appointed under the previous government. Female staff are still at work there, but one of them confirmed she hadn’t been paid since July. I also noticed another reminder of the recent past, with the distinctive colors of the Italian flag still painted across the military side of the airport. The Taliban can still tolerate some symbols of the Western presence, it seems, though the Italian tricolor is not quite as well known as the Stars and Stripes.