Olvastam Zord Gábor blogján egy posztot egy svédországibázison történt látogatásáról. Ott „ötlött” a szemembe egy mondat, amely arról szólt, hogy
a Svédország másfél év alatt beszerzett egy amerikai helikoptertípust (UH-60),
mivel kellett Afganisztánba valami, és ami tervezve volt (NH-90) azt nem
sikerült rendszerbe állítani (vagy még le sem szállították őket?)
Érdekes gondoltam magamban és mindenképpen tanulsággal
szolgál a magyar viszonylatban is. Miért? Egyrészt megmutatja, hogy egy adott
típusból, adott mennyiség nagyságrendileg mennyibe kerülhetne, másrészt
megmutatja, hogy politikai döntés után mennyivel idővel lehet harcra kész (biztos
nem így mondják katonanyelven) helikoptereket beszerezni. Értem ez alatt azt,
hogy ennyi idő alatt „úgy” beszerezték ezeket a gépeket, hogy be is vetették
őket mindjárt Afganisztánban, egy háborús környezetben.
Ez a másfél év olyan kevésnek tűnik, ha nem olvasom ezeket a
híreket, nem is nagyon tudtam volna elképzelni (jó, nem vagyok szakértője
ennek, ez is tény). Mert ennyi idő alatt a gépeket le kellett gyártani, a
pilótákat át kellett képezni, jártasságot kellett szerezniük, a műszakiaknak
meg kellett tanulniuk szerelni a gépeket és aztán mindezt Afganisztánban egyből
élesben csinálni (bár az is lehet, hogy a gyártó végzi a szervizelést?)
Most elolvastam a híreket és kiderült, hogy mégsem ment olyan gyorsan. Svédország 15 gépre adott
le rendelést 2010 júliusában ezeket 16 hónap alatt szállították le, 2012
januárjára. Majd egy évvel később 2013 áprilisában telepítettek négy gépet
MEDEVAC feladatokra Mazar-i Sharifba.
Szóval otthon még elvoltak egy több mint évet, mielőtt nekivágtak
volna Afganisztánnak. Így is szép volt.
Mi ebből a tanulság (nekem)? Magyarország szállítóhelikopter
képessége romokban hever, egy és kettő között változik a repülni képes darabok
száma, amennyire ezt meg lehet állapítani. Tervek, négypárti egyeztetés, stb
minden van, de hogy mennyi pénzt szánnak rá, milyen feladatokra, azt talán
titok fogja övezni (végül is miért ne, gondolhatják a döntéshozók). Jó,
igazából ez a része nem is érdekel, csak az, hogy bármi kifogás is lesz, Svédország
arra lesz példa, hogy szándék és pénz esetén ennyi idő alatt lehet rendszeresíteni
egy új típust.
4 megjegyzés:
Az utóbbi időben sajnos elhangzott néhány kijelentés azzal kapcsolatban, hogy csak 1 univerzális típust kellene megvásárolni a honvédség, rendőrség, légimentők részére, egyszerűsítve így a logisztikai kiszolgálást...
Talán az EC-635 felelne meg az összes elvárásnak, ráadásul fel lehet fegyverezni is.
Elnézést kérek, az előző bejegyzésemben eredetileg az EC-645-ös típust akartam írni.
Egy további megfelelő típus pedig az Agusta-Westland AW-139 lenne.
rep.szerelő mondta az első uh-beszerzési hírek után hogy érdekes lesz mert a nem metrikus gépekhez az utolsó csavarkulcsig még szerszám is kell majd. az emberi oldallal nem lehet probléma, nyilván egy máshol már használt típus javítása tanulható, főleg olyanoknak akik kukázott ragasztott rotorlapáttal is tudnak dolgozni :)
Megjegyzés küldése